1

T/1571/235..

EGYSÉGES JAVASLAT

a személyi jövedelemadóról

szóló törvényjavaslat zárószavazásához.

dr.Bokros Lajos

pénzügyminiszter

B u d a p e s t, 1995. december 8.

Az 1995. évi ...... törvény

a személyi jövedelemadóról

Az adóbevételek biztosítása érdekében, az állampolgárok közterhekhez való

hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségébõl kiindulva az Országgyûlés a

következõ törvényt alkotja.

ELSE RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. FEJEZET

ALAPELVEK

1. §

(1) A Magyar Köztársaságban a magánszemélyek a jövedelmükbõl a közterhekhez

való hozzájárulás alkotmányos kötelezettségének e törvény rendelkezései

szerint tesznek eleget, figyelemmel az adózás rendjérõl szóló törvényben

foglaltakra is.

(2) E törvény célja az arányosság és a méltányosság elvének érvényesítésével

az állami feladatok ellátásához szükséges adóbevétel biztosítása, kivételesen

egyes társadalmi, gazdasági célok megvalósulásának elõsegítése.

(3) A magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettõl eltérõ szabályt, az

adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében - e törvény alapelveinek

figyelembevételével - csak törvény állapíthat meg.

(4) Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély

adójának csökkenését eredményezõ eltérõ szabály, adókedvezmény annyiban

alkalmazható, illetõleg érvényesíthetõ, amennyiben az annak alapjául szolgáló

szerzõdés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérõ

szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetõleg

érvényesíthetõséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a

felek akár a szokásos piaci értékektõl, áraktól való eltérítésekkel, akár

színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok

alkalmazásának elõnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során

figyelmen kívül kell hagyni.

(5) A magánszemély vagy annak adózásában közremûködõ, azt befolyásoló más

személy egyaránt köteles a vonatkozó rendelkezések alkalmazása során az

adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló tényezõk esetében

érvényesíteni az ezen §-ban foglalt alapelveket.

(6) Az adót - egyes kivételekkel - naptári évenként, az összes jövedelem

alapján kell megállapítani és megfizetni, azonban az adóbevételek

folyamatossága érdekében adóelõleget kell fizetni.

II. FEJEZET

A TÖRVÉNY HATÁLYA

2. §

(1) A törvény hatálya a magánszemélyre, annak jövedelmére, és az e

jövedelemmel összefüggõ adókötelezettségre terjed ki.

(2) Az adókötelezettség a törvényben meghatározott egyes esetekben a

magánszemély adókötelezettségével összefüggésben a kifizetõre is kiterjed. Az

államháztartásról szóló törvény szerint a kincstári körbe, illetõleg a helyi

önkormányzat finanszírozási körébe tartozó kifizetõnek (munkáltatónak) ezeket

a kötelezettségeket azzal az eltéréssel kell teljesítenie, hogy ahol törvény

az adó vagy az adóelõleg levonását vagy befizetését írja elõ, ott az adó vagy

az adóelõleg megállapítását kell érteni.

(3) A magánszemély az adó megállapítása szempontjából e törvény rendelkezései

szerint veszi figyelembe a bevételeit és a költségeit akkor is, ha a

könyvvezetési kötelezettségének más törvény rendelkezései szerint is eleget

tesz.

(4) Az adókötelezettség a belföldi illetõségû magánszemélyt az összes

jövedelme, a külföldi illetõségû magánszemélyt a belföldrõl származó jövedelme

után terheli.

(5) Ha nemzetközi egyezmény e törvénytõl eltérõen rendelkezik, az egyezmény

szabályait kell alkalmazni. Ilyen egyezmény hiányában a viszonosság elvét

lehet alkalmazni, amelynek kérdésében a pénzügyminiszternek a

külügyminiszterrel egyeztetett állásfoglalása az irányadó.

(6) A külföldrõl származó jövedelem adókötelezettségét - a nemzetközi

egyezmények, vagy a viszonosság figyelembevételével - e törvény alapján kell

megállapítani.

III. FEJEZET

FOGALMAK ÉS ÉRTELMEZE RENDELKEZÉSEK

3. §

E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:

1. Belföld: a Magyar Köztársaság területe, beleértve a vámszabadterületet is.

2. Belföldi illetõségûnek kell tekinteni a magánszemélyt, ha állandó

lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Az állandó

lakóhely az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra

rendezkedett be. Ha ezek egyike sincs Magyarországon, akkor az illetõséget

a más államban lévõ állandó lakóhely határozza meg. Abban az esetben, ha a

magánszemélynek több állam területén is van állandó lakóhelye, akkor az

illetõséget a létérdekek központja szerint kell figyelembe venni. A

létérdekek központja azt az államot jelenti, amelyhez a magánszemélyt a

legszorosabb családi, gazdasági kapcsolatok fûzik. Ha a magánszemélynek más

állam területén sincs állandó lakóhelye, akkor az illetõséget a más

államban lévõ szokásos tartózkodási hely szerint kell figyelembe venni.

Amennyiben az elõzõek egyike szerint sem állapítható meg az illetõség,

akkor az állampolgárságot kell alapul venni.

3. Belföldrõl származik a jövedelem, ha belföldi illetõségû munkáltatóval,

megbízóval létesített jogviszonyból, vagy - a munkáltató illetõségétõl

függetlenül - belföldön végzett tevékenységbõl, vagy belföldön lévõ

vagyonból keletkezik. A munkáltató, a megbízó akkor belföldi illetõségû, ha

belföldön székhellyel, telephellyel (ez utóbbihoz értve a képviseletet is)

rendelkezik, vagy mint magánszemély, belföldi illetõségû, azzal, hogy

székhely, telephely alatt az adózás rendjérõl szóló törvényben foglaltakat

kell érteni.

4. Külföldrõl származik a jövedelem, ha az külföldi illetõségû munkáltatóval,

megbízóval létesített jogviszony alapján külföldön végzett tevékenységbõl

vagy a külföldön lévõ vagyonból keletkezik. Külföldön végzett tevékenység

esetén a jogviszonyt az adott külföldi állam joga szerint kell minõsíteni.

Az osztalék, az árfolyamnyereség, a kamat akkor tekintendõ külföldrõl

származó jövedelemnek, ha a jövedelem folyósítója a belföldi jogszabályok

alapján külföldi illetõségûnek minõsül.

5. A szokásos tartózkodási hely, a munkaviszony és a kifizetõ fogalma alatt az

adózás rendjérõl szóló törvényben ilyenként meghatározottak értendõk,

azzal, hogy a kamat, az osztalék, az árfolyamnyereség, a tõzsdei határidõs,

opciós ügyletbõl származó jövedelem kifizetõjének azt kell tekinteni, aki

ezeket a jövedelmeket ténylegesen kifizeti.

6. Adóév: az az idõszak, amelyre vonatkozóan az adó alapját meg kell

állapítani; ez a naptári év, az e törvényben meghatározott kivételekkel.

7. Jóváírás: az a pénzügyi mûvelet, amelynek eredményeként a magánszemély az

adott bevétel felett rendelkezhet.

8. Adókötelezettség: a bejelentésre, a nyilatkozattételre, az adóalap- és

adómegállapításra, a bevallásra, az adóelõleg- és adófizetésre, az

adólevonásra, a nyilvántartás-vezetésre, a bizonylat-kiállításra, az

adatszolgáltatásra, az iratok megõrzésére vonatkozóan a bevételt szerzõ

magánszemély és az adóztatásban közremûködõ kifizetõ számára e törvény és

az adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezései szerint elõírt tennivalók

összessége.

9. Szokásos piaci érték: az adott idõpontban vagy az idõpontot magában

foglaló idõszakban ismert ár. Ez az ár lehet a kifizetõ által általában

érvényesített ár, vagy a mások által általában érvényesített értékesítési

ár. Érvényesített ár az, amelynek alkalmazását a kifizetõ igazolni tudja.

Használt termék esetén szokásos piaci értéknek a hasonló minõségû és állagú

termék elõzõek szerinti árát kell tekinteni. Az értékpapír szokásos piaci

értéke az értékpapír tulajdonos-változása idõpontjában érvényes kibocsátási

(jegyzési) ár, a jegyzés lezárását követõen a tulajdonos-változás idõpontját

megelõzõ utolsó érvényes tõzsdei átlagár (átlagárfolyam). A tõzsdén kívüli

kereskedelemben a tulajdonos-változás idõpontjában érvényes ismert

(nyilvános) eladási ár legalacsonyabb és legmagasabb összegének számtani

középértéke, az elõzõek hiányában a névérték (ideiglenes részvény esetén az

ott feltüntetett összeg).

10. Hivatali, üzleti utazás: a magánszemély jövedelmének megszerzése

érdekében, a kifizetõ tevékenységével összefüggõ feladat ellátása érdekében

szükséges utazás - a munkábajárás kivételével -, ideértve különösen a

kiküldetés (kirendelés) miatt szükséges utazást.

11. Kiküldetés (kirendelés): a munkáltató által elrendelt, a

munkaszerzõdésben rögzített munkahelytõl eltérõ helyen történõ munkavégzés.

12. Külföldi kiküldetés: a belföldi illetõségû magánszemélynek a jövedelme

megszerzése érdekében, a kifizetõ tevékenységével összefüggõ feladat

ellátása érdekében a Magyar Köztársaság területén kívüli (a továbbiakban:

külföld) tartózkodása, továbbá az elõzõekkel kapcsolatos külföldre történõ

utazás, ideértve különösen a külszolgálatot és az azzal összefüggõ utazást.

13. Külszolgálat: a munkáltató által elrendelt, külföldön történõ

munkavégzés.

14. Munkáltató az, akivel (amellyel) a magánszemély munkaviszonyban áll.

15. Társadalombiztosítási ellátás: a társadalombiztosításról szóló törvény és

a családi pótlékról szóló törvény alapján folyósított ellátás.

16. Költségtérítés: az a bevétel, amelyet e törvény által költségnek elismert

kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerzõ tevékenység

folytatása érdekében kap a magánszemély. Nem tartozik ezen kiadások körébe

a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben

közvetlenül kielégítõ dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás,

kivéve, ha e törvény olyan költségtérítést állapít meg, vagy olyan,

jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a

kiadást nem kell igazolni.

17. Egyéni vállalkozó: az a magánszemély, aki az önálló tevékenysége

végzéséhez az egyéni vállalkozásról szóló törvény szerint kötelezõen, vagy

annak rendelkezéseibe nem ütközõen, e törvény egyéni vállalkozóra vonatkozó

szabályainak alkalmazása céljából egyéni vállalkozói igazolvánnyal

rendelkezik, továbbá ettõl függetlenül is

a) az a magánszemély, aki az egészségügyi és szociális vállalkozásról

szóló minisztertanácsi rendelet, valamint az orvosi, a klinikai, a

szakpszichológusi, illetve az egyéb egészségügyi és szociális

tevékenység gyakorlásáról szóló szociális és egészségügyi miniszteri

rendelet III. fejezete alapján egészségügyi és szociális vállalkozást

folytat;

b) az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelõzõ

jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedõnek minõsülõ

magánszemély, valamint a jogi személy részlegét szerzõdéses rendszerben

üzemeltetõ magánszemély;

c) az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató magánszemély;

d) a közjegyzõ;

e) a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerinti önálló bírósági

végrehajtó.

18. Mezõgazdasági kistermelõ: az az önálló tevékenységet végzõ magánszemély,

akinek saját gazdaságában folytatott, a 6. számú mellékletben meghatározott

tevékenységbõl az adóévben 2 millió forintot meg nem haladó bevétele

származik, feltéve, hogy e tevékenységét nem egyéni vállalkozói igazolvány

birtokában folytatja.

19. Saját gazdaság: a mezõgazdasági kistermelést ténylegesen végzõ

magánszemély rendelkezési jogosultságát jelenti a termelõeszközei, a

termelés szervezése és eredményének felhasználása felett. Bérbeadás esetén

a bérbevevõt, illetõleg más, hasonló jogállású magánszemélyt kell a saját

gazdaságában tevékenykedõ mezõgazdasági kistermelõnek tekinteni.

20. Üzemanyag fogyasztási norma: a közúti gépjármûvek, az egyes

mezõgazdasági, erdészeti és halászati erõgépek üzemanyag- és kenõanyag-

fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékérõl szóló jogszabály

szerinti üzemanyag- és kenõanyag-felhasználás mértéke. Amennyiben így nem

állapítható meg a norma, akkor a mûszaki szakértõ által megállapított

mérték.

21. Bér: a belföldi

illetõségû munkáltatóval létesített munkaviszonyból származó jövedelem -

ide nem értve a munkáltató által kötött olyan biztosítás díját, amelynek

biztosítottja a magánszemély, valamint ide nem értve az önkéntes kölcsönös

biztosító pénztártag magánszemély esetében a munkáltatói tag által fizetett

munkáltatói hozzájárulást -, az adóköteles társadalombiztosítási ellátás, a

szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján

folyósított adóköteles ellátás - kivéve a nyugdíjat és az azzal azonosan

adózó jövedelmeket -, a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek

ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, nyugdíj

elõtti munkanélküli segély, pályakezdõk munkanélküli segélye, átképzési és

képzési támogatás, a fegyveres erõknél tartalékos katonai szolgálatot

teljesítõ magánszemély illetménye.

22. Munkaviszonyból származó jövedelem: az, amelyet a nem önálló

tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint állapít

meg a magánszemély vagy a munkáltató a munkaviszonyban folytatott

tevékenységre tekintettel kifizetett és igazolt bevételbõl.

23. Nyugdíj: a társadalombiztosításról szóló törvény alapján folyósított

nyugellátás - ideértve a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíjat, az

elõnyugdíjat és az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetõleg egyes

nyugdíjkiegészítések megszüntetésérõl szóló törvény 2. § (2) és (3)

bekezdésének alapján folyósított pótlékot is, valamint a Magyar Köztársaság

Mûvészeti Alapjának megszüntetésérõl és a Magyar Alkotómûvészeti Alapítvány

létesítésérõl szóló kormányrendelet 1. § (2)-(5) bekezdésében meghatározott

nyugellátásokat és az egyházi nyugdíjalapból kifizetett nyugdíjat -, a

mezõgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a

mezõgazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a

szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegû öregségi járadék, a

munkaképtelenségi járadék, a nyugdíjas bányász részére jogszabály alapján

folyósított pénzben megváltott szénjárandóság, valamint a nyugdíjas

magánszemély tagsági pótléka. Nyugdíjnak minõsül a külföldrõl származó,

nyugdíj címén folyósított jövedelem, továbbá a nemzeti helytállásért

folyósított pótlék is.

24. Ösztöndíj: az a tanulói, hallgatói juttatás, amelyet jogszabály alapján a

közoktatási, a szakképzési, a felsõoktatási intézmény vagy elkülönített

állami pénzalap vagy helyi önkormányzat folyósít a közoktatási,

szakképzési, vagy a felsõoktatási intézmény tanulója részére, ideértve a

felsõoktatási intézmény hallgatójának jogszabály alapján a szakmai

gyakorlat idejére adott költségtérítést is.

25. Helyi önkormányzat: a helyi önkormányzatokról szóló törvény által

meghatározott önkormányzat, ideértve a helyi kisebbségi önkormányzatot is.

26. Súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, akit jogszabály

súlyosan fogyatékosnak minõsít, valamint aki rokkantsági járadékban

részesül.

27. Lakáscélú felhasználás: belföldön lakótelek, lakás vásárlása, építése,

bõvítése, azzal, hogy bõvítés alatt a lakás alapterületének olyan növelése

értendõ, amely legalább eggyel több lakószoba kialakítását eredményezi.

28. Lakást szerzõ hozzátartozó: a házastárs, a volt házastárs, az

egyeneságbeli rokon (ideértve az örökbefogadott, mostoha és nevelt

gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha és nevelõszülõt is).

29. Ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog.

30. Ingó vagyontárgy: az

ingatlannak nem minõsülõ dolog, kivéve a fizetõeszközt és az értékpapírt.

31. Vagyoni értékû jog: a tartós földhasználat, a földhasználat, a

haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakásbérlet (ide nem értve

az albérletet, az ágybérletet), az üdülõhasználati jog, a külföldiek

ingatlanhasználati joga.

32. Értéknövelõ beruházás: az a ráfordítás, amely az ingó dolog, az ingatlan

értékét (állagát) megóvó ráfordításokon felül annak forgalmi értékét

növeli.

33. Társas vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, a közhasznú

társaság, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkezõ munkaközössége,

az ügyvédi iroda, az erdõbirtokossági társulat, valamint a társasági adóról

szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó.

34. Értékpapír: minden olyan okirat, amelyet jogszabály értékpapírnak

minõsít, továbbá a kft üzletrész, a szövetkezetekrõl szóló törvény szerinti

részjegy, célrészjegy és más vagyoni hozzájárulás a szövetkezeti tagsági

kölcsön kivételével.

35. Szociális segély: a szociálisan rászorulónak pénzben vagy természetbeni

formában, ellenszolgáltatás nélkül nyújtott vissza nem térítendõ támogatás.

36. Szociálisan rászoruló: az a magánszemély, akinek (eltartottainak)

létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt - vagyoni viszonyára

is tekintettel - csak külsõ segítséggel képes biztosítani.

37. A fegyveres erõk és rendvédelmi szervezetek tagja fogalmába tartozik a

Magyar Honvédség, a Határõrség, a Rendõrség, az állami és helyi

önkormányzati hivatásos tûzoltóság, a Polgári Védelem, a Vám- és

Pénzügyõrség, a büntetés-végrehajtás és a polgári nemzetbiztonsági

szolgálatok tagja.

38. Egyenruha: a fegyveres erõk és rendvédelmi szervezetek tagjának egyforma,

hivatalos öltözete, valamint törvényben elõírt hivatalos öltözet.

39. Egyház: az a vallási közösség, amelyet a lelkiismereti és

vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény ilyenként

meghatároz.

40. Egyházi személy az, akit az egyház belsõ törvényeiben és szabályzataiban

annak minõsít.

41. APEH: az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal.

42. Adóhatóság: az APEH területileg illetékes szervezete.

43. Immateriális javaknak (dolognak), valamint tárgyi eszköznek minõsül

mindaz, amelyet a számvitelrõl szóló törvény annak minõsít.

IV. FEJEZET

A JÖVEDELEMRE ES AZ ADOKÖTELEZETTSEGRE VONATKOZO ALTALANOS SZABALYOK

Jövedelem, bevétel, költség

4. §

(1) Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában

megszerzett bevétel egésze, vagy az e törvényben elismert költségekkel

csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada.

(2) Bevétel a magánszemély által az adóévben - akkor is, ha az korábbi vagy

késõbbi évekre vonatkozik - megszerzett, a tevékenység ellenértékeként vagy

más jogcímen kapott vagyoni érték az e törvényben meghatározott kivételekkel.

E körbe tartozik különösen a készpénz, a jóváírás, a kifizetõ által a

magánszemély helyett fizetett kiadás, az elengedett vagy átvállalt tartozás, a

társas vállalkozásba adózatlanul befektetett vagyoni érték annak kivonásakor,

a természetben kapott vagyoni érték, ideértve az ingó vagyontárgyat, az

ingatlant, a vagyoni értékû jogot, az értékpapírt, a szolgáltatást.

(3) Költségnek csak a bevételszerzõ tevékenységgel közvetlenül összefüggõ,

kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári

évben ténylegesen kifizetett, szabályszerûen igazolt kiadás minõsül, kivéve,

ha e törvény a kiadás tényleges kifizetésétõl függetlenül minõsít költségnek

valamely tételt. A kiadás igazolására csak az általános forgalmi adóról szóló

törvényben meghatározott számla, egyszerûsített számla, illetõleg számlát

helyettesítõ okmány felel meg abban az esetben, ha a magánszemély (ideértve az

egyéni vállalkozót is) olyan terméket vagy szolgáltatást vásárol, amelynek az

eladója (a szolgáltatás teljesítõje) bármely oknál fogva ezek adására

kötelezett.

5. §

(1) A magánszemélynek a jövedelem megállapítása során a bevételeit és a

költségeit forintban kell figyelembe vennie. A nem pénzben kapott vagyoni

érték esetén bevételnek a forintban kifejezett szokásos piaci értéket kell

tekinteni.

(2) A külföldi pénznemben keletkezett bevételbõl a külföldi pénznek forintra

történõ átváltásakor a pénzintézet által alkalmazott árfolyam alapulvételével

kell a jövedelmet és az adót megállapítani. Ha a kifizetett összeget az

adóelõleg megfizetésének idõpontjáig az elõzõek szerint forintra átváltották,

akkor az adóelõleget is az átváltásnál alkalmazott árfolyamon kell

kiszámítani.

(3) A külföldi pénznemben keletkezett és forintra át nem váltott, illetõleg

nem pénzintézet által átváltott bevételt a megszerzés napját megelõzõ hónap

15. napján érvényes - a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) által

jegyzett - valuta középárfolyamon kell forintra átszámítani. Ebben az esetben

az adóelõleg kiszámításához, valamint a jövedelem igazolásához és az

adatszolgáltatáshoz is az elõzõekben jelzett összeget kell figyelembe venni.

(4) Az olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs az MNB által jegyzett

árfolyama, az APEH által közzétett, a megszerzés napját megelõzõ hónap 15.

napján érvényes, USA-dollárban megadott valutaárfolyamot kell a forintra

történõ átszámításhoz figyelembe venni.

(5) Ha a magánszemély a kiadást külföldi pénznemben fizeti ki, és ennek az

adott külföldi pénznemben kifizetett összegnek a pénzintézet által alkalmazott

eladási árfolyamáról bizonylattal rendelkezik, akkor alkalmazhatja azt a

forintra történõ átszámításhoz. Más esetben - a költség felmerülésének

idõpontját alapul véve - a (3) és (4) bekezdésben foglaltak szerint kell

eljárni.

6. §

(1) Ha e törvény valamely rendelkezése az általános forgalmi adó (a

továbbiakban: áfa) összegének figyelembevételére külön szabályt nem tartalmaz,

akkor a 4. számú mellékletben foglaltakat kell alkalmazni.

(2) A késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat az adó szempontjából annak az

összegnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizették.

Bevételnek, illetõleg költségnek nem számító tételek

7. §

A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következõ bevételeket:

a) amelyek e törvény 1. számú melléklete vagy más törvény szerint

adómentesek;

b) a vállalkozásban lévõ vagyon kivonásával megszerzett bevételt, ha ez a

vagyon adózott jövedelembõl került befektetésre;

c) a kapott hitelt, kölcsönt;

d) a hitelt (kölcsönt) nyújtó magánszemélynél a nyújtott összeget meg nem

haladóan visszafizetett összeget;

e) a visszatérített adót, adóelõleget, feltéve, hogy ezt korábban

költségként nem érvényesítették;

f) a jogerõs bírói ítélettel megállapított bûncselekmény révén szerzett

vagyoni értéket, ha azt ténylegesen elvonták;

g) a kifizetõ által a magánszemélynek adott olyan összeget (utalvány

értékét) - ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás

díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás, a lakás bérleti

díjára szolgáló összeget is - amellyel szemben a magánszemély a kifizetõ

részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy - ha a kiadást a

magánszemély elõlegezi meg - ezt a kifizetõ utólag, bizonylattal történõ

elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti, azzal, hogy ez a rendelkezés

egyébként nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyeket e törvény nem

ismer el a magánszemélynél költségnek.

8. §

(1) Nem számít költségnek - az e törvényben meghatározott kivételektõl

eltekintve - azon kiadás, amely a magánszemély személyes vagy családi

szükségletét részben vagy egészben kielégítõ termék vagy szolgáltatás

megszerzése érdekében merült fel.

(2) Bármely kiadás csak egyszeresen, egy alkalommal és - az e törvényben

meghatározott kivételekkel - legfeljebb a bevétel mértékéig vehetõ figyelembe

költségként.

Az adókötelezettség keletkezése

9. §

(1) Az adókötelezettség a bevételszerzõ tevékenység megkezdésének, vagy a

bevételt eredményezõ jogviszony keletkezésének napján kezdõdik. A tevékenység

vagy a jogviszony megszüntetése (megszûnése) nem érinti a tevékenység vagy a

jogviszony korábbi folytatásából keletkezett jövedelem adókötelezettségét.

(2) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magánszemély a

bevételszerzõ tevékenységét hatósági engedéllyel vagy anélkül végzi, illetve,

hogy a bevételt milyen formában szerzi meg.

(3) Az adókötelezettségnek nem feltétele, hogy a külföldön szerzett jövedelmet

belföldre átutalják vagy behozzák.

(4) A magánszemély az adókötelezettségével összefüggõ nyilvántartásait az 5.

számú mellékletben foglaltak szerint vezeti. Nyilvántartásait és az azokkal

összefüggõ bizonylatait - ha törvény ennél hosszabb idõt nem állapít meg - az

adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megõrizni.

A jövedelem megszerzésének idõpontja

10. §

(1) A jövedelem megszerzésének idõpontja - az e törvényben meghatározott

kivételektõl eltekintve - az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez

hozzájutott vagy az a rendelkezésére állt. A nem pénzbeli formában kapott

bevételt a birtokbavétel napján, a jóváírt összeget a jóváírás napján kell a

bevételhez hozzászámítani. Ha a kifizetõ a nem munkaviszonyból származó

kifizetést átutalja, vagy postai úton küldi el a magánszemély részére és az

adóelõleget levonja, a jövedelmet az átutalás vagy a postára adás napjával

kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély azt az

adóbevallása benyújtásáig vagy az adóbevallást helyettesítõ nyilatkozata

megtételéig ténylegesen megkapta. A váltót a birtokbavétel napján szerzi meg a

magánszemély.

(2) A kifizetõ által a magánszemély helyett vállalt azon kiadás, viselt

költség, továbbá átvállalt vagy elengedett kötelezettség, amely e törvény

alapján a magánszemélynél adóköteles, abban az adóévben számít bevételnek,

amely év a vállalt (átvállalt) kiadás, a viselt költség bizonylatán a

keltezésben szerepel, kötelezettség elengedése esetén az elengedés idõpontja

szerinti évben.

V. FEJEZET

AZ ADO MEGALLAPITASARA, BEVALLASARA ES MEGFIZETESERE VONATKOZO SZABALYOK

Önadózás

11. §

(1) A magánszemély az összevont adóalapját és a külön adózó egyes jövedelmeit

bevallja, adóját megállapítja, az adót befizeti.

(2) A magánszemély az adóévben megszerzett jövedelmébõl - kivéve, amely után a

Harmadik részben meghatározottak szerint adózik - a VI. fejezet rendelkezései

szerint összevont adóalapot képez, és ez után jövedelemsávonként növekvõ

adómértékek szerint adózik.

(3) Nem kell bevallani azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem

kell figyelembe venni - kivéve ez alól a kistermelõi átalány elszámolási módot

választó mezõgazdasági kistermelõ által szerzett bevételt, ha egyébként

adóbevallás adására kötelezett -, továbbá a 0 százalékos adómérték alá esõ

jövedelmet, valamint az egyes külön adózó jövedelmek közül az ingó

vagyontárgy(ak) értékesítésébõl származó jövedelmet, ha annak összege kevesebb

évi 100 ezer forintnál, valamint azokat, amelyek után az adót a kifizetõ

megállapította és levonta, de be kell vallani - ha e törvény másként nem

rendelkezik - az utóbbiak közül az osztalékból és árfolyamnyereségbõl származó

jövedelmet, valamint a külterületi termõföld bérbeadásából származó

jövedelmet, akkor is, ha a magánszemély annak elkülönült adózását választotta.

(4) A (3) bekezdés rendelkezéseitõl függetlenül az egyéni vállalkozónak

minden adóévrõl, beleértve az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésének

évét is, adóbevallást kell adnia, akkor is, ha nincs adóköteles bevétele,

egyébként pedig az önálló tevékenységet folytató magánszemélynek akkor kell

adóbevallást adnia - figyelemmel azonban az adóbevallást helyettesítõ

munkáltatói elszámolás szabályaira is -, ha e tevékenységébõl adóköteles

bevétele van.

(5) Nem kell adóbevallást adnia annak a magánszemélynek, akinek csak nyugdíja

és/vagy azzal azonosan adózó jövedelme van és/vagy olyan jövedelme van,

amelyet a (3) bekezdés rendelkezései szerint nem kell bevallani, és/vagy olyan

bevétele van, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni.

(6) A magánszemélynek adóbevallást kell adnia, ha befektetési adóhitel-

állománya van vagy adóhitel visszafizetésére kötelezett, akkor is, ha

egyébként nem lenne adóbevallás adására kötelezett.

(7) A magánszemély az adókötelezettségének a törvényben meghatározott

esetekben a kifizetõ (munkáltató) közremûködésével tesz eleget.

Az adóbevallást helyettesítõ munkáltatói és ezzel egyenértékû elszámolás

12. §

(1) A munkáltató a magánszemély nyilatkozata alapján az összevont adóalapot és

annak adóját megállapítja, befizeti, túlfizetés esetén az adókülönbözetet

visszatéríti. Ez a nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából az

adóbevallással egyenértékû.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával lehet eljárni -

figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra - akkor, ha

a) a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól származik önálló vagy nem

önálló tevékenységbõl bevétele, továbbá egyéb jövedelme, valamint akkor is,

ha kizárólag a munkáltatójától szerez kamat, osztalék, árfolyamnyereség címén

jövedelmet;

b) a magánszemélynek az év során kizárólag egymást követõen több

munkáltatótól származott az a) pontban említett jövedelme és errõl a korábbi

munkáltató(k) által szolgáltatott igazolást átadja az adó megállapítására

jogosult munkáltatónak;

c) az a) vagy b) pontban foglaltak mellett akkor is, ha a magánszemély

nyugdíj, más adóköteles társadalombiztosítási ellátás, a tartalékos katonai

szolgálatot teljesítõk részére fizetett illetmény, a foglalkoztatás

elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján

folyósított munkanélküli járadék, nyugdíj elõtti munkanélküli segély,

pályakezdõk munkanélküli segélye, átképzési és képzési támogatás címén

szerzett jövedelmet;

d) összevont bérszámfejtési körbe tartozó kifizetõ (például a Területi

Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat) munkavállalója

ugyanazon bérszámfejtési körbe tartozó más kifizetõtõl önálló, vagy nem önálló

tevékenységbõl származó jövedelmet szerez;

e) a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság a magánszemély tagjának

önálló, vagy nem önálló tevékenységbõl származó jövedelmet fizet ki - és a

magánszemély egyébként nem kötelezett adóbevallás adására -, e jövedelmek

vonatkozásában.

(3) Nem helyettesítheti az adóbevallást a munkáltatónak tett nyilatkozat

akkor, ha

a) a magánszemélynek az adóév utolsó napján nincs munkáltatója;

b) a magánszemély bármely bevételébõl a jövedelmet tételes

költségelszámolással kívánja megállapítani;

c) a magánszemélynek egyes külön adózó jövedelmei után adómegállapítási

és/vagy adófizetési kötelezettsége van;

d) a magánszemély a végkielégítésbõl származó jövedelmét évek között

megosztja;

e) a magánszemély egyéni vállalkozó;

f) a mezõgazdasági kistermelõ a kistermelõi átalány elszámolási módot

választotta és bevétele meghaladja az egymillió forintot.

13. §

(1) A magánszemély a fizetendõ adó és a naptári évben befizetett, illetve

levont adóelõleg összege közötti különbséget az adózás rendjérõl szóló

törvényben meghatározott idõpontig köteles az adóhatóságnak megfizetni. Ha a

naptári évben befizetett, illetve levont adóelõleg összege a fizetendõ adó

összegét meghaladja, azt az adóhatóság visszatéríti, kivéve, ha a

magánszemélynek az adózás rendjérõl szóló törvényben meghatározott

adótartozása van, vagy az adóbevallásában úgy rendelkezik, hogy az összeg az

adófolyószámláján maradjon. A 200 forintot el nem érõ különbséget - a

munkáltató által történõ adó-megállapítást kivéve - nem kell megfizetni és azt

az adóhatóság nem téríti vissza.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott különbség megfizetésére az adóhatóság -

az adózás rendjérõl szóló törvényben foglaltak szerint - legfeljebb 12 havi

részletfizetést engedélyezhet.

14. §

(1) Ha a kifizetõ az adóelõleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt

csak a kifizetõtõl követelheti.

(2) Ha a magánszemély egyes külön adózó jövedelmeibõl az adót a kifizetõ

állapítja meg és vonja le, akkor a jövedelem és az adó megállapításáért,

levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett kifizetõ a felelõs, az

adóhatóság - kivéve a (3) bekezdés szerinti esetet - a magánszemélytõl azt nem

követelheti.

(3) Amennyiben az adóhatóság a munkáltató adó-megállapításával szemben

adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetnie.

15. §

Ha az adóhatóság be nem vallott adóköteles jövedelmet tár fel, ennek összegét

a jövedelem megszerzése évének jövedelméhez kell hozzászámítani.

MASODIK RESZ

AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ÉS ANNAK ADÓJA

VI. FEJEZET

AZ ÖSSZEVONT ADOALAP

Az önálló tevékenységbõl származó jövedelem

16. §

(1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a

magánszemély bevételhez jut és amely e törvény szerint nem tartozik a nem

önálló tevékenység, illetve azon tevékenységek körébe, amelyek adózására

törvény külön szabályokat állapít meg. Így önálló tevékenység különösen az

egyéni vállalkozó, a mezõgazdasági kistermelõ, a választott könyvvizsgáló

tevékenysége, a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerzõdés

szerint teljesített mellékszolgáltatás, ez utóbbinál feltéve, hogy a tagnak a

bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem

számolja el.

(2) Az önálló tevékenységbõl származó bevételbõl a 17-23. § rendelkezéseinek

figyelembevételével számított rész a jövedelem.

17. §

(1) Az önálló tevékenységbõl származó bevételt a 2. és a 4. számú melléklet

rendelkezései szerint kell figyelembe venni.

(2) Az önálló tevékenység bevételének része az ezzel összefüggésben

költségtérítés címén kapott összeg.

(3) Az önálló tevékenységbõl származó jövedelem kiszámításánál nem kell

figyelembe venni az e törvény szerint bevételnek nem számító tételeket,

továbbá azt a bevételt,

a) amelybõl a jövedelem megállapítására és annak adózására az egyéni

vállalkozó e törvény rendelkezései szerint az átalányadózást alkalmazza;

b) amelyet e törvény rendelkezései szerint a magánszemély választása alapján

nem kíván az összevont adóalapjába beszámítani, tudomásul véve, hogy az adót

helyette a kifizetõ vonja le és fizeti be, kivéve, ha a törvény elõírja a

jövedelem beszámítását az összevont adóalapba;

c) amelyet törvény rendelkezése alapján nem kell az összevont adóalapba

beszámítani;

d) amelyet természetbeni juttatás, kamatkedvezmény címén kap a magánszemély.

18. §

(1) Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához

elszámolható

a) az e törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység

bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben

ténylegesen felmerült és igazolt - a 3. számú melléklet rendelkezései szerint

elismert - költség (tételes költségelszámolás), vagy

b) az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka (10 százalék költséghányad).

(2) A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a magánszemély az adott

adóévben önálló tevékenységbõl származó bevételeinek egyikére sem, valamint az

önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítésre sem alkalmazhatja a

tételes költségelszámolást.

19. §

(1) Ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély törvény, kormányrendelet

vagy államközi megállapodás alapján az önálló tevékenységéhez vissza nem

térítendõ támogatást (a továbbiakban e § alkalmazásában: támogatás) kap, akkor

a támogatás céljának teljesítésével összefüggésben felmerült kiadásait a

felmerülés (kifizetés) évében egy összegben elszámolhatja költségként.

(2) Abban az esetben, ha a magánszemély a támogatást a felvétel évében annak

célja szerint teljes egészében még nem használta fel, akkor a fennmaradó (fel

nem használt) részt az annak céljára történõ felhasználás évében (éveiben)

kell bevételnek tekintenie. Ha a magánszemély a folyósítást követõ harmadik

évben a támogatást annak célja szerint még teljes egészében nem használta fel,

akkor a fennmaradó összeget ebben az évben bevételnek kell tekintenie.

(3) Abban az esetben, ha a támogatást a magánszemélynek részben vagy egészben

vissza kell fizetnie, azt a részt, amelyet a visszafizetendõ összegbõl

bevételként már elszámolt, levonhatja a visszafizetés évének bevételébõl, de a

meghiúsulás miatt fizetendõ büntetõ kamat, késedelmi pótlék nem számolható el

költségként.

(4) A kapott támogatás összegérõl, a felhasználásával kapcsolatos költségekrõl

a magánszemélynek külön nyilvántartást kell vezetnie.

20. §

Ha az egyéni vállalkozó többféle tevékenységet folytat a vállalkozásában,

akkor ezeknek a bevételeit együttesen - a 21. § rendelkezéseit is figyelembe

véve - kell egyéni vállalkozásból származó bevételnek tekinteni. Ebben az

esetben - ha a jövedelem megállapítása tételes költségelszámolással történik -

a többféle bevétel elérése érdekében felmerült, e törvényben elismert összes

költséget is együttesen kell elszámolni.

21. §

(1) Az egyéni vállalkozó, ha nem alkalmaz átalányadózást, az e tevékenységébõl

származó bevételét

a) a 2. számú melléklet II. részében foglalt módon és feltételekkel

pénztartalékolás címén csökkentheti/növeli;

b) az oktatási intézménnyel kötött megállapodás vagy tanulószerzõdés alapján

foglalkoztatott szakmunkástanuló képzése, továbbá a legalább 50 százalékban

csökkent munkaképességû alkalmazott foglalkoztatása esetén - személyenként,

minden megkezdett hónap után - havi 3000 forinttal csökkentheti.

(2) Az egyéni vállalkozó, ha nem alkalmaz átalányadózást és olyan - korábban

munkanélküli - magánszemélyt foglalkoztat alkalmazottként, aki e

foglalkoztatását közvetlenül megelõzõen

a) legalább 6 hónapig regisztrált munkanélküli volt, vagy

b) a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló

törvény alapján munkanélküli ellátásban, a szociális igazgatásról és

szociális ellátásokról szóló törvény alapján munkanélküliek

jövedelempótló támogatásában részesült, vagy

c) a b) pontban említett ellátásra való jogosultságát már kimerítette, de a

munkaügyi központtal továbbra is együttmûködött,

az e tevékenységbõl származó bevételét csökkentheti a korábban munkanélküli

munkavállaló után a foglalkoztatás ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át

befizetett társadalombiztosítási járulék összegével, feltéve, hogy ezen

munkavállaló alkalmazása óta, illetõleg azt megelõzõ hat hónapon belül

azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkaviszonyát rendes

felmondással nem szüntette meg, és ha a korábban munkanélküli munkavállaló

az alkalmazását megelõzõ hat hónapon belül nála nem állt munkaviszonyban.

Az a)-c) pontokban foglalt feltételek fennállásának vizsgálatánál a

magánszemélynek a sorkatonai szolgálatban töltött idejét (a bevonulás és a

leszerelés idõpontja közötti idõtartamot) figyelmen kívül kell hagyni.

22. §

(1) A tételes költségelszámolást választó egyéni vállalkozó az adóköteles

jövedelmének megállapításakor az e tevékenységével kapcsolatban felmerült

költséget az adóévben az e tevékenységébõl származó bevétele összegéig, az ezt

meghaladó költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség) a bevallásában a

következõ öt adóév egyéni vállalkozásból származó bevételeivel szemben -

döntése szerinti megosztásban - számolhatja el, kivéve, ha a (2)-(3) bekezdés

rendelkezését alkalmazza. Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekrõl

áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az

elhatárolt veszteségek levonásánál - a (2) bekezdés kivételével - a korábbi

évekrõl áthozott veszteségeket kell elõször figyelembe venni.

(2) A tevékenységét megkezdõ, tételes költségelszámolást választó egyéni

vállalkozó a tevékenység megkezdése évének és az azt követõ két évnek az

elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja akkor, ha a tevékenység

megkezdésének évét követõ harmadik évtõl kezdõdõen folyamatosan legalább az

adóévben elszámolt költségek ötven százalékát elérõ bevételt ér el. Amely

évben ez az utóbbi feltétel nem teljesül, akkor az e bekezdés szerint

elhatárolt veszteséget elszámoltnak kell tekinteni.

(3) A mezõgazdasági tevékenységet végzõ, tételes költségelszámolást választó

egyéni vállalkozó az adóévben elhatárolt veszteségét az adóévet megelõzõ két

évre visszamenõlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenõrzésével

olymódon, hogy a megelõzõ két év egyikében vagy mindkettõben megszerzett,

mezõgazdasági tevékenységbõl származó jövedelmét csökkenti választása szerinti

mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség

összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha a veszteségének csak egy részét rendezi a

megelõzõ két év terhére, a fennmaradó részre az (1) bekezdés rendelkezései

alkalmazhatók.

(4) Ha a tételes költségelszámolást választó egyéni vállalkozónak

mezõgazdasági tevékenységbõl származó jövedelmén kívül más jogcímen is van

egyéni vállalkozói jövedelme, akkor az összes egyéni vállalkozói jövedelmébõl

csak a mezõgazdasági tevékenység arányában megállapított részre alkalmazhatja

a (3) bekezdés rendelkezéseit. A mezõgazdasági tevékenység arányát az ebbõl

származó bevételnek az összes egyéni vállalkozói bevétellel való elosztásával

kell megállapítani.

(5) E § alkalmazásában mezõgazdasági tevékenység a 6. számú melléklet szerinti

mezõgazdasági kistermelõi tevékenység, továbbá más növénytermesztés, akkor, ha

ezeket a tevékenységeket egyéni vállalkozói igazolvány birtokában végzi a

magánszemély.

23. §

(1) A mezõgazdasági kistermelõ bevételének a termék, vagy állat eladási árát

kell tekinteni abban az esetben is, ha az eladási ár egy része nem a

kistermelõt illeti meg.

(2) A mezõgazdasági kistermelõ az e tevékenységbõl származó jövedelmének

megállapítására a tételes költségelszámolás vagy a 10 százalék költséghányad

helyett a következõ (kistermelõi átalány) elszámolási módot is válaszhatja:

a) az évi egymillió forintot meg nem haladó bevételbõl jövedelmet nem kell

figyelembe vennie;

b) az évi egymillió forintot meghaladó bevételnek az élõ állatok és állati

termékek értékesítésébõl származó részébõl 10 százalék, az egyéb mezõgazdasági

kistermelõi bevételbõl 30 százalék számít jövedelemnek;

c) ha a bevétel részben az élõ állatok és állati termékek értékesítésébõl,

részben egyéb mezõgazdasági kistermelõi tevékenységbõl származik, akkor az

egymillió forint feletti bevételrészt olyan arányban kell megosztania a

kétféle tevékenység között, amilyen arányban az összbevétel az állattenyésztés

és a növénytermesztés között megoszlik.

A nem önálló tevékenységbõl származó jövedelem

24. §

(1) Nem önálló tevékenység a munkaviszonyban folytatott tevékenység, az

országgyûlési, a helyi önkormányzati képviselõi tevékenység, a társas

vállalkozás magánszemély tagjának személyes közremûködése, akkor, ha az annak

ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás költségei között számolják el,

a jogszabály alapján választott tisztségviselõ (kivéve a választott

könyvvizsgálót) tevékenysége, továbbá a segítõ családtag tevékenysége.

(2) A nem önálló tevékenységbõl származó jövedelmet az e tevékenységbõl

származó bevételbõl a 25-27. § rendelkezései szerint - figyelemmel az átmeneti

rendelkezésekre is - kell kiszámítani.

25. §

(1) A nem önálló tevékenység bevételének számít minden olyan vagyoni érték,

amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben pénzbeli formában vagy

természetbeni munkabérként rendszeresen vagy esetenként kap, ideértve a

munkáltató által kötött olyan biztosítás adóévben befizetett díját - ha az nem

adómentes -, amelynek biztosítottja a magánszemély, továbbá ideértve az

önkéntes kölcsönös biztosító pénztártag magánszemély esetében a munkáltatói

tag által az adóévben befizetett munkáltatói hozzájárulást, valamint ideértve

a nem önálló tevékenységgel összefüggésben költségtérítés címén kapott

összeget. A nem önálló tevékenység bevételének nem része a természetbeni

juttatás értéke, valamint a kamatkedvezmény címén szerzett jövedelem.

(2) A jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt,

amelyet a munkáltatótól

a) az általa üzemeltetett gépjármû használatára tekintettel az üzemanyag

fogyasztási norma mértékéig költségtérítés címén kap a magánszemély, feltéve,

hogy a kapott összegrõl útnyilvántartással (menetlevéllel), valamint az APEH

által közzétett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár)

figyelembevételével elszámol a munkáltatónak, ideértve azt az esetet is,

amikor a munkáltató a saját kezelésében lévõ töltõállomáson biztosítja az

alkalmazottjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során

megtakarítás mutatkozik a fogyasztási normához képest;

b) a saját gépjármûvel történõ munkábajárás költségtérítése címén a munkában

töltött napokra számolva kap a magánszemély, legfeljebb a munkahelye és lakása

közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 3 Ft/km értékben; ez esetben a

munkábajárás költségeinek további megtérítése a magánszemélynek az (1)

bekezdés szerinti jövedelme, az elszámolt kilométer-távolságot egyébként

magáncélú felhasználásnak kell tekinteni.

26. §

(1) Ha a munkaviszonyból származó, elõzõ naptári évre vonatkozó bevételt, a

munkáltató által kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátást a

következõ év január 15-éig fizetik ki, azt az elõzõ naptári év utolsó napján

megszerzett jövedelemnek kell tekinteni.

(2) A munkaviszony megszûnésével összefüggõ végkielégítést a (3) bekezdésben

foglalt eltéréssel azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amely napon azt

kifizették.

(3) A törvényben meghatározott mértékû, továbbá az állami végkielégítésnek egy

hónapra esõ részét és a levont adóelõlegnek ehhez kapcsolódó részét legalább

annyiszor kell figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony

megszûnésétõl az adóév végéig eltelik, de legfeljebb ahány hónapra vonatkozik

a kifizetés. A fennmaradó végkielégítést és a levont adóelõlegnek erre esõ

részét, de legfeljebb az egy hónapra jutó összeg tizenkétszeresét a következõ

adóévben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelõlegnek kell tekinteni.

Amennyiben a végkielégítés teljes összege meghaladja az így számított értéket,

a fennmaradó összeget és az ehhez kapcsolódó levont adóelõleget a munkaviszony

megszûnését követõ második évben megszerzett jövedelemnek, és megfizetett

adóelõlegnek kell tekinteni.

(4) A (2)-(3) bekezdés végkielégítésre vonatkozó rendelkezéseit kell

alkalmazni a fegyveres erõk és a fegyveres testületek hivatásos állományának

szolgálati viszonyáról szóló törvényerejû rendelet 45. §-a alapján folyósított

leszerelési segélyre is.

27. §

A nem önálló tevékenységbõl származó bevételbõl a jövedelem megállapítása

során levonható

a) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben

levont (befizetett) tagdíj összege, ideértve az önálló tevékenység

hiányában költségként el nem számolható kamarai tagdíj címén befizetett

összeget is;

b) legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig a 3. számú

melléklet rendelkezései szerint elismert költség;

c) a külszolgálat címén kapott összeg - figyelemmel az erre vonatkozó átmeneti

rendelkezésekre is - 30 százaléka, de legfeljebb az errõl szóló

kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség.

Egyéb jövedelem

28. §

(1) Egyéb jövedelem az önálló tevékenység és a nem önálló tevékenység körébe

nem sorolható minden olyan bevétel - a (2) bekezdésben említett kivétellel -

teljes egészében, amelynek adózására e törvény külön rendelkezést nem

tartalmaz.

(2) Ha a magánszemélynek a kifizetõtõl külföldi kiküldetés címén származik

bevétele - ide nem értve a külszolgálatra tekintettel kapott összeget -, akkor

annak összegébõl levonható - figyelemmel az erre vonatkozó átmeneti

rendelkezésekre is - 30 százalék, de legfeljebb az errõl szóló kormányrendelet

szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség.

Az összevont adóalap megállapítása

29. §

(1) Az összevont adóalap a magánszemély által az adóévben megszerzett összes

önálló és nem önálló tevékenységébõl származó, valamint egyéb jövedelmének az

összege.

(2) Az összevont adóalap részét képezi a külföldrõl származó (1) bekezdésben

említett jövedelem

a) nemzetközi egyezmény (illetõleg viszonosság) hiányában vagy

b) ha annak figyelembevételét nemzetközi egyezmény (illetõleg viszonosság)

lehetõvé teszi.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a külföldrõl származó és külföldi pénznemben

megszerzett igazolt jövedelmet olymódon kell figyelembe venni, hogy az év

utolsó napján érvényes, az MNB által jegyzett valuta középárfolyamon kell

forintra átszámítani (akkor is, ha ez a jövedelem az adott külföldi állam

szabályai szerint nem viselt adót). Ha a jövedelmet olyan pénznemben

állapították meg, amelynek nincs az MNB által jegyzett árfolyama, akkor az

APEH által közzétett, a megszerzés évének utolsó napján érvényes, USA

dollárban megadott valutaárfolyamot kell a forintra történõ átszámításhoz

figyelembe venni.

VII. FEJEZET

AZ ÖSSZEVONT ADOALAP ADOJANAK MEGHATAROZASA

Az adótábla

30. §

Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:

0 - 150 000 Ft 20 %

150 001 - 220 000 Ft

30 000 Ft és a 150 000 Ft-on felüli rész 25 %-a

220 001 - 380 000 Ft

47 500 Ft és a 220 000 Ft-on felüli rész 35 %-a

380 001 - 550 000 Ft

103 500 Ft és a 380 000 Ft-on felüli rész 40 %-a

550 001 Ft - 900 000 Ft

171 500 Ft és az 550 000 Ft-on felüli rész 44 %-a

900 001 Ft-tól

325 500 Ft és a 900 000 Ft-on felüli rész 48 %-a.

A számított adó és az összevont adóalap adója

31. §

(1) A számított adó az összevont adóalap után az adótábla szerint

megállapított adó.

(2) Az összevont adóalap adóját a számított adóból a 32-34. § rendelkezéseinek

figyelembevételével kell meghatározni.

A külföldön megfizetett adó beszámítása

32. §

(1) Ha az összevont adóalapnak olyan jövedelem is részét képezi, amely után

külföldön is adót fizetett a magánszemély, akkor a számított adót az összevont

adóalappal elosztva átlagos adókulcsot kell meghatározni. Ezen átlagos

adókulccsal meg kell szorozni a külföldön adózott jövedelmet, és az így kapott

összeg, de legfeljebb a külföldön igazoltan megfizetett adó forintra

átszámított összege a számított adót csökkenti.

(2) A külföldön megfizetett adót az év utolsó napján érvényes, az MNB által

jegyzett valuta középárfolyamon kell forintra átszámítani. Ha a jövedelmet

olyan pénznemben állapították meg, amelynek nincs az MNB által jegyzett

árfolyama, akkor az APEH által közzétett, a megszerzés évének utolsó napján

érvényes USA dollárban megadott valutaárfolyamot kell a forintra történõ

átszámításhoz figyelembe venni.

Az adójóváírás

33. §

(1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amelyet az adóévben megszerzett

bér után a (2)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kell kiszámítani.

(2) Ha a magánszemély összevont adóalapjának az (1) bekezdésben említett béren

kívül más jövedelem is részét képezi, és/vagy a bevallásra kötelezett

osztalék, árfolyamnyereség, külterületi termõföld bérbeadásából származó

jövedelem bármelyike címén volt bevétele, akkor az adójóváírást a következõk

szerint kell meghatároznia:

a) meg kell állapítania, hogy a bért az adótábla szerint milyen adóösszeg

terhelné;

b) meg kell állapítania, hogy a bér adóelõlegének kiszámításához elõírt

sávos kulcsok szerint a bért milyen adóösszeg terhelné;

c) ki kell számítania az a) pont szerint megállapított összegnek és a b)

pont szerint megállapított összegnek a különbségét;

d) a bért el kell osztania az összevont adóalapnak, a bevallásra kötelezett

osztaléknak, árfolyamnyereségnek, külterületi termõföld bérbeadásából

származó jövedelemnek az együttes összegével;

e) az adójóváírás egyenlõ a c) pont szerinti összeg és a d) pont szerinti

hányados szorzatával.

(3) Ha az összevont adóalapot kizárólag bér képezi és a magánszemélynek az

adóévben nincs osztalék és/vagy árfolyamnyereség és/vagy külterületi termõföld

bérbeadása címén jövedelme, akkor a (2) bekezdésben elõírt számítás

mellõzésével ezen összevont adóalap adója a bér adóelõlegének kiszámítására

elõírt sávos kulcsokkal kiszámított adóval egyezik meg.

A nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek adójának levonása

34. §

A számított adót csökkenti:

a) annál a nyugdíjas magánszemélynél, akinek a nyugdíja nem adómentes, a

nyugdíj és/vagy

b) a gyermekgondozási segély, ideértve az ahhoz kapcsolódó jövedelempótlékot

és/vagy

c) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján

kapott gyermeknevelési támogatás és/vagy

d) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján

kapott ápolási díj és/vagy

e) az ösztöndíj és/vagy

f) az egészségügyi és szociális intézmény keretében szociális gondozásért,

továbbá a lelki segélyszolgálatért kapott összeg, de legfeljebb évi 36 ezer

forint

összegének az adótábla szerint kiszámított adója.

VIII. FEJEZET

AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ADÓJÁT CSÖKKENTE KEDVEZMÉNYEK, RENDELKEZÉS AZ ADÓRÓL

Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakba történõ befizetés kedvezménye

35. §

(1) Az összevont adóalap adóját csökkenti az önkéntes kölcsönös biztosító

pénztár(ak)ba az adóévben a magánszemély tag befizetése és/vagy a magánszemély

tag munkáltatójának munkáltatói hozzájárulása, valamint a magánszemély egyéni

számláján az adóévben jóváírt támogatói adomány együttes összegének kiegészítõ

nyugdíjpénztár esetében az 50 százaléka, a kiegészítõ önsegélyezõ pénztár, az

egészségpénztár esetében a 25-25 százaléka, de együttesen legfeljebb 100 ezer

forint.

(2) A kedvezményt az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár igazolása alapján

lehet igénybe venni, amely tartalmazza az adóévben a magánszemély által

befizetett összeget, a befizetett munkáltatói hozzájárulást és a magánszemély

egyéni számláján jóváírt támogatói adomány összegét. Az adóévben történt

befizetésnek kell tekinteni azt a befizetést, amelynek bizonylata az adóévben

az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár rendelkezésére áll.

A tandíj kedvezménye

36. §

(1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a felsõoktatásról szóló törvényben

felsorolt felsõoktatási intézményben elsõ alapképzésben részt vevõ hallgató

alap- és kiegészítõ tandíja címén - de legfeljebb a felsõoktatásról szóló

törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet által az állami felsõoktatási

intézmény alap- és kiegészítõ tandíjaként - egy tanévre megállapított

összegnek a 30 százaléka, a befizetésrõl a hallgató nevére kiállított igazolás

alapján - amelyet a felsõoktatási intézmény a befizetés évét követõ év január

31-éig ad ki a hallgatónak az átvétel igazolása ellenében -, valamint a

befizetõ nevére kiállított befizetési bizonylat alapján.

(2) Az (1) bekezdésben említett levonási lehetõség a befizetés évében a

hallgató vagy annak szülõje (ideértve az örökbefogadó, a mostoha és a

nevelõszülõt is) vagy nagyszülõje vagy házastársa vagy testvére közül azt

illeti meg, aki a tandíjat az (1) bekedésben említett befizetési bizonylat

szerint befizette.

A lakáscélú kedvezmények

37. §

(1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a magánszemély által lakáscélú

felhasználás céljából a pénzintézettel a lakáscélú megtakarításokról szóló

pénzügyminiszteri rendelet szerint megkötött betétszerzõdés alapján a

megtakarító nevére elhelyezett, elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 60 ezer

forint összegû adóévi megtakarítás 20 százaléka (adólevonás, levont adó).

(2) Az (1) bekezdésben említett megtakarítás összegének felvétele esetén, ha a

magánszemély nem igazolja a saját, vagy lakást szerzõ hozzátartozója részére

történõ lakáscélú felhasználást, a megtakarítás után levont adót húsz

százalékkal növelt összegben kell az azt levonó magánszemélynek a felhasználás

igazolására a (3) bekezdésben említett határidõ lejártát követõ 15 napon belül

az adóhatóságnak bejelentenie és megfizetnie. Az elõzõek szerint a

magánszemélynek ugyancsak be kell jelentenie és meg kell fizetnie a levont

adót, ha az (1) bekezdésben említett betétszerzõdés megkötésétõl számított egy

éven belül a megtakarított összeget felveszi (a betétszerzõdést megszünteti),

akkor is, ha azt lakáscélra használta fel.

(3) A lakáscélú felhasználás igazolására lakás és lakótelek vásárlása esetén a

szerzõdést és annak a földhivatalhoz való benyújtásáról szóló igazolást,

lakásépítés, lakásbõvítés esetén az építési engedélyt és az adólevonás

(adókedvezmény) alapjául szolgáló összeg felhasználását igazoló - az építési

engedély érvényességi idõtartamán belül keltezett - számlát, valamint - ha a

megtakarítást hozzátartozó részére használta fel - a rokonsági fokot igazoló

iratot a megtakarítás felvételét követõ 90 napon belül kell a magánszemélynek

az adóhatóságnál bejelentenie, valamint ugyanezen idõn belül kell a

pénzintézet igazolását bemutatnia, hogy a betétszerzõdést egy évnél régebben

kötötte meg.

(4) E § alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak minõsül az (1) bekezdésben

említett megtakarítás a betétszerzõdés megkötésétõl számított egy éven túli,

az összeg felvételét követõ 30 napon belül történõ felhasználása - a

magánszemélyt vagy lakást szerzõ hozzátartozóját terhelõ - pénzintézetnél

fennálló lakáscélú hitel törlesztésére. Ebben az esetben a (3) bekezdésben

meghatározott igazolás alatt a lakáscélú hiteltartozást nyilvántartó

pénzintézetnek a törlesztésrõl szóló igazolását kell érteni.

38. §

Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1993. december 31-e után

pénzintézettel megkötött szerzõdésben a lakáscélú felhasználásra felvett hitel

adósaként szereplõ magánszemély(ek) által az adóévben a tõke és a kamat

törlesztésére fordított, a pénzintézet által igazolt összegnek a 20 százaléka,

de legfeljebb a vonatkozó szerzõdésben adósként szereplõ magánszemélyek

tekintetében együttvéve 35 ezer forint.

A beruházási és forgóeszköz hitel kamatkedvezménye

39. §

Az összevont adóalap adóját csökkenti az egyéni vállalkozó és a mezõgazdasági

kistermelõ által, kizárólag az egyéni vállalkozói, illetõleg kistermelõi

tevékenységének folytatása érdekében pénzintézettel kötött hitelszerzõdés

alapján 1993. december 31. és 1996. január 1. között üzleti célra, és 1996.

január 1-je után beruházási és forgóeszköz-finanszírozási célra felvett hitel

adóévben megfizetett kamatának 25 százaléka.

Egyéb kedvezmények

40. §

(1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a tételes költségelszámolást, vagy a

10 százalék költséghányadot választó mezõgazdasági kistermelõ e tevékenységbõl

származó éves jövedelmének 25 százaléka, de legfeljebb 35 ezer forint.

(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti a szellemi tevékenységet folytató

magánszemély e tevékenységbõl származó jövedelmének 25 százaléka, de

legfeljebb 50 ezer forint. E rendelkezés alkalmazásában szellemi tevékenységet

folytató magánszemély az, aki eredeti jogosultként olyan önálló - de nem

egyéni vállalkozói - tevékenységbõl szerez jövedelmet, amelynek eredményeként

a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szerint szabadalmi oltalom

tárgya, valamint szerzõi jogi védelem alá tartozó alkotás jön létre, vagy

egyébként a szerzõi jogról szóló törvény védelemben részesíti.

(3) Az összevont adóalap adóját csökkenti a súlyosan fogyatékos

magánszemélynél az errõl szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdõ

napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havi 1000 forint.

Az alapítványi befizetések kedvezménye

41. §

(1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a belföldi székhelyû alapítvány, a

közalapítvány, továbbá a közérdekû kötelezettségvállalás céljára az adóévben

befizetett (átadott) pénzösszegnek (a továbbiakban együtt: közcélú adomány) -

kivéve az egyéni vállalkozó által költségként elszámolt közalapítványi

befizetés összegét - a 30 százaléka, feltéve, hogy a (3) bekezdésben foglalt

feltételek teljesülnek.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazhatók az önkéntes kölcsönös biztosító

pénztár(ak)ba a nem pénztártag magánszemély-támogató által befizetett pénzbeli

adományra is.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezése igazolás alapján érvényesíthetõ, amely a

másolat megõrzése mellett akkor adható ki, ha a közcélú adomány

betegségmegelõzõ és gyógyító, szociális, kulturális, oktatási ellátást, a

sportot, a vallást és hitéletet, az öregekkel, a hátrányos helyzetûekkel, a

magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, a határon túli magyarsággal

kapcsolatos elõbbi célok megvalósítását, tudományos, kutatási,

környezetvédelmi, mûemlékvédelmi, természetvédelmi, gyermek és ifjúságvédelmi

célt, az állampolgári jogok, a közrend, közbiztonság védelmét, a menekültek

megsegítését, a törvényhozói munka elõsegítését szolgálja.

(4) Nem minõsül közcélú adománynak és nem jogosít a kedvezmény igénybevételére

az olyan igazolt összeg, amellyel összefüggõ jogügylet vonatkozó dokumentumai

(alapító okirat, tájékoztatók, reklámok stb.) és körülményei (szervezés,

kapcsolódó feltételek) valós tartalma alapján akár közvetve is megállapítható,

hogy annak befizetése csak látszólagos, vagy a befizetés csak látszólagosan

szolgálja a közcélú adomány fogalmába sorolt célokat, de valójában az

adókedvezménnyel elérhetõ vagyoni elõny megszerzését szolgálja, vagy az

adományozó magánszemély ellenszolgáltatásban részesül. Ilyen esetben az

igazolás kiállítása valótlan adat feltüntetésének minõsül.

A biztosítások kedvezménye

42. §

(1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a 7. számú mellékletben

meghatározott módon és feltételekkel a belföldi székhelyû biztosító intézettel

kötött élet- és nyugdíjbiztosítás adóévben megfizetett díjának 20 százaléka,

de több szerzõdés esetén is legfeljebb együttesen 50 ezer forint (biztosítási

adókedvezmény).

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott összeg az adóévben befizetett díjnak -

legfeljebb azonban az 1994. évben fizetett díj kétszeresének - 20 százaléka,

de legfeljebb 50 ezer forint lehet azon életbiztosítás esetében, amelynek

idõtartamából 1995. január 1-jén kevesebb, mint 6 év volt hátra.

(3) Az (1) bekezdésben említett jogcímen levont összeget az adóhatóságnak be

kell jelenteni és 20 százalékkal növelten 15 napon belül meg kell fizetni, ha

a magánszemély a 7. számú mellékletben foglaltak szerint a rendelkezési jogát

gyakorolja.

A befektetési adóhitel

43. §

(1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a 8. számú mellékletben

meghatározott módon és feltételekkel a befektetési adóhitel, legfeljebb

azonban a magánszemély befektetés-állománya növekményének 30 százaléka.

(2) Ha a magánszemély befektetés-állománya mérséklõdik, legalább a csökkenés

30 százaléka mértékéig a befektetési adóhitelt vissza kell fizetni.

(3) Az adóhitel visszafizetésének kötelezettsége a magánszemély halálával

megszûnik.

A kedvezmények korlátozása

44. §

(1) A 35-43. § rendelkezéseiben említett csökkentõ tételek együttes összege

legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig terjedhet.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt korláton belül a 41-43. § rendelkezéseiben

említett csökkentõ tételek együttes összege nem lehet több, mint az összevont

adóalap 35-40. § rendelkezései figyelembevételével módosított adójának 50

százaléka, valamint az osztalék és árfolyamnyereség adója együttesen.

Rendelkezés a befizetett adó meghatározott részének közcélú felhasználásáról

45. §

(1) A magánszemély nyilatkozatban rendelkezhet az összevont adóalapja adójának

az adókedvezmények levonása után fennmaradó része (befizetett adó) egy

százalékáról, amelyet az APEH a nyilatkozatban megjelölt kedvezményezett

javára utal át.

(2) Az (1) bekezdésben említett kedvezményezett a közcélú tevékenységet

folytató vagy támogató szervezet, intézmény, alap, alapítvány lehet.

(3) Az e §-ban foglalt rendelkezést megvalósító eljárást és a

kedvezményezettek körét külön törvény szabályozza.

IX. FEJEZET

AZ ADOELILEGFIZETES

A kifizetõ adóelõleg-megállapítása

46. §

(1) A kifizetõnek az összevont adóalapot képezõ, általa kifizetett

jövedelembõl - kivéve, ha e törvény másként rendelkezik - 40 százalék

adóelõleget kell levonnia, akkor is, ha a kifizetés számla ellenében történik.

(2) A (1) bekezdés alkalmazása során az adóelõleg kiszámításához a jövedelmet

a következõképpen kell figyelembe venni:

a) Ha a kifizetés a magánszemély önálló tevékenységére tekintettel történik,

jövedelemként a kifizetés teljes összegébõl - figyelemmel a b) pontban

foglaltakra is - a magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával

számított összeget, de legalább a kifizetés teljes összegének 50 százalékát

kell figyelembe venni. A költségekre vonatkozó nyilatkozat hiányában a

kifizetõ a kifizetés teljes összegének 90 százalékát tekinti jövedelemnek.

b) Ha a kifizetõ jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható e törvény

által elismert költség fedezetére szolgáló költségtérítést vagy olyan

költségtérítést (is) fizet, amellyel szemben a magánszemély annak

felhasználását a kifizetõnek igazolja, akkor a költségtérítésbõl a jogszabály

rendelkezése szerint meghatározott összeget, vagy a magánszemély által igazolt

összeget nem kell jövedelemként figyelembe venni.

(3) Ha a magánszemély igazolja, hogy egyéni vállalkozó, akkor tõle, valamint a

mezõgazdasági kistermelõtõl az e tevékenységekre tekintettel kifizetett

összegbõl a kifizetõnek nem kell adóelõleget levonnia.

A munkáltató, a bér kifizetõje által történõ adóelõleg-megállapítás

47. §

(1) A munkáltatónak, a bér kifizetõjének - a (6) bekezdésben meghatározott

kivétellel - az általa havonta rendszeresen kifizetett bérbõl, annak

tizenkétszerese után megállapított várható adóösszeg egytizenketted részét

kell adóelõlegként levonnia.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a várható adó összegét a következõk szerint

kell kiszámítani:

a) Ha a magánszemély adóévben várható összevont adóalapjának a béren kívül

más jövedelem nem képezi részét és várhatóan bevallásra kötelezett

osztalék, árfolyamnyereség, külterületi termõföld bérbeadásából származó

jövedelem egyike címén sem lesz bevétele, akkor a (3) bekezdésben elõírt

sávos kulcsokat kell alkalmazni.

b) Ha az a) pontban meghatározott feltétel nem áll fenn, akkor az összevont

adóalap adójának kiszámítására elõírt adótáblát kell figyelembe venni.

(3) A (2) bekezdésben említett sávos kulcsok a következõk:

Ha az évi bér

a) nem több, mint 185 ezer forint, akkor 2 százalék az adó;

b) több, mint 185 ezer forint, de legfeljebb 250 ezer forint, akkor 3700

forint és a 185 ezer forintot meghaladó rész 16 százaléka együttesen az

adó;

c) több, mint 250 ezer forint, de legfeljebb 390 ezer forint, akkor 14

100 forint és a 250 ezer forintot meghaladó rész 32 százaléka

együttesen az adó;

d) több, mint 390 ezer forint, de legfeljebb 550 ezer forint, akkor 58

900 forint és a 390 ezer forintot meghaladó rész 35 százaléka

együttesen az adó;

e) több, mint 550 ezer forint, de legfeljebb 900 ezer forint, akkor 114

900 forint és az 550 ezer forintot meghaladó rész 44 százaléka

együttesen az adó;

f) több, mint 900 ezer forint, akkor 268 900 forint és a 900 ezer forintot

meghaladó rész 48 százaléka együttesen az adó.

(4) A munkáltatónak, illetõleg a bér kifizetõjének - a (12) bekezdés

rendelkezése szerinti eset kivételével - a (2) bekezdés b) pontjának

rendelkezését kell alkalmaznia, ha nyilvántartásai alapján megállapítható,

hogy a magánszemélynek a béren kívül az összevont adóalapba számító más

jövedelme és/vagy bevallásra kötelezett osztalék, árfolyamnyereség,

külterületi termõföld bérbeadásából származó jövedelem bármelyike címén is

lesz bevétele. Ha a munkáltató, illetõleg a bér kifizetõje nyilvántartásai

alapján ez nem állapítható meg, akkor a (2) bekezdés a) pontjának

rendelkezésében említett sávos kulcsok abban az esetben alkalmazhatók, ha a

magánszemély írásban nyilatkozik a munkáltatójának, hogy az adóévben várhatóan

csak bér címén lesz jövedelme és a nyilatkozatban azt is vállalja, hogy

bejelenti, ha ez a feltétel már nem áll fenn. Ez utóbbi esetben a bejelentést

követõen a munkáltatónak, a bér kifizetõjének - a (12) bekezdés rendelkezése

szerinti eset kivételével - az adóév további idõszakában esedékes

kifizetéseknél a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése szerint kell az

adóelõleget megállapítania.

(5) A munkáltató, a bér kifizetõje az adóelõleg megállapításánál figyelembe

veszi

a) a nyugdíjat és a nyugdíj adójának levonását,

b) igazolás alapján a súlyosan fogyatékos magánszemélynek járó kedvezményt,

azzal, hogy a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendõ egyszer,

annak megállapítását követõen igazolni,

c) a bérfizetést megelõzõen az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba

fizetett munkáltatói hozzájárulás és/vagy az önkéntes kölcsönös biztosító

pénztár(ak)ba a magánszemély által történt igazolt tagdíjbefizetés után

járó kedvezményt.

(6) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles

társadalombiztosítási ellátást - ide nem értve a nyugdíjat -, vagy a fegyveres

erõknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítõ részére fizetnek ki

illetményt - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az adóelõleget a

következõ módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el

kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított

összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után a

(2)-(5) bekezdés értelemszerû alkalmazásával kell kiszámítani a várható adót,

és annak annyiszor 365-öd részét kell adóelõlegként befizetni, ahány napra a

juttatás vonatkozott.

(7) A havonta nem rendszeres bér kifizetése esetén az (1)-(5) bekezdés szerint

meg kell határozni a várható adó összegét ezen kifizetés nélkül, valamint

ennek figyelembevételével, és a két adóösszeg különbözetét kell levonni a nem

rendszeres bér összegébõl. Így kell eljárni a munkáltató által kötött olyan

biztosítás esetében is, amelynek biztosítottja a vele munkaviszonyban álló

magánszemély, ha annak adóköteles díját nem havi rendszerességgel fizeti a

munkáltató, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba nem havi

rendszerességgel fizetett munkáltatói hozzájárulás esetében is.

(8) Nem rendszeres bér különösen a jutalom, a prémium, a magánszemélynek

fizetett albérleti (szállás) díj - kivéve, ha ezeket havonta számolják el -, a

sorkatona egyszeri bevonulási segélye, a közlekedésben alkalmazott forgalmi

juttatás, a bányász hûségjutalma, a melegüzemi pótlék, a szabadságmegváltás,

az üdülési hozzájárulás. A munkáltató egyéb bérkifizetéseket is nem rendszeres

bérnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendezendõ adókülönbözet

összege nem növekszik.

(9) Ha a havi rendszeres bért a munkáltató egy hónapon belül több részletben

fizeti ki, a havi tényleges bér megállapítása után kell az adóelõleget

kiszámítani és levonni. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az ezen

kifizetésre esõ adóelõlegnek megfelelõ összeget a hó végi elszámolásig

visszatarthatja.

(10) A több havi rendszeres bér egyszerre történõ megszerzése esetén az

adóelõleget úgy kell kiszámítani és levonni, mintha a bért a magánszemély

havonként szerezte volna meg. Így kell eljárni akkor is, ha a munkáltató az

adóéven belül több hónapra ad visszamenõleg béremelést.

(11) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelõleget az elõzõ

munkáltató a bérre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a

magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató

az adott hónapban együttesen kifizetett bére után számítja ki az adóelõleget.

Az így megállapított összeg azonban csökkentendõ az elõzõ munkáltató(k) által

már levont adóelõleggel.

(12) A munkáltató, a bér kifizetõje az adóhatóság által elõzetesen

engedélyezett számítási rendszer alapján jogosult az adóelõleget az e §-ban

meghatározott szabályoktól eltérõ módszerrel kiszámítani, ha az év végén

elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhetõ. E

rendelkezést lehet alkalmazni az összevont bérszámfejtési körbe tartozó

kifizetõ esetében is.

(13) E § értelemszerû alkalmazásával az összevont adóalap adójának

kiszámítására elõírt adótábla szerint kell az adóelõleget kiszámítani a társas

vállalkozás, a polgári jogi társaság magánszemély tagja részére, annak nem

önálló tevékenységére tekintettel kifizetett jövedelembõl, valamint a

szabadságvesztés-büntetése idején munkát végzõ magánszemélynek az e

tevékenységbõl származó jövedelme utáni adóelõleg kiszámításánál.

Egyéb adóelõleg-megállapítási szabályok

48.§

(1) A nyugdíjba vonuló, a sorkatonai szolgálatra bevonuló, a polgári szolgálat

teljesítését megkezdõ magánszemélytõl levont adóelõleget a munkáltató úgy

módosíthatja, mintha az adóelõleget az év elejétõl összesítve (göngyölítve)

vonta volna le. Az évközben nyugdíjba vonuló magánszemély esetében a

módosításnál az év hátralévõ idõszakában esedékes nyugdíjat is figyelembe kell

venni.

(2) A munkaviszony megszûnésével összefüggõ, törvényben meghatározott mértékû

végkielégítés, továbbá az állami végkielégítés összegébõl 20 százalék

adóelõleget kell levonni.

(3) A nem pénzbeli formában juttatott, de az összevont adóalapba beszámító

jövedelem - kivéve a természetbeni munkabért - adóelõlege 20 százalék, amelyet

a kifizetõnek a juttatást követõen az adóévben kifizetett összeg(ek)

adóelõlegéhez hozzáadva kell levonnia. Ha az ilyen juttatást követõen az

adóévben nem történik kifizetés, akkor a magánszemélynek a kifizetõ errõl

szóló igazolása alapján adóbevallásában kell az adót megállapítania és

megfizetnie.

(4) A (3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni a munkáltató által kötött

olyan - nem adómentes - biztosítás havonta rendszeresen fizetett díjára,

amelynek biztosítottja a vele munkaviszonyban álló magánszemély, továbbá az

önkéntes kölcsönös biztosító pénztártag magánszemély esetében a munkáltatói

hozzájárulásra.

(5) A magánszemély kérésére az e fejezet rendelkezéseiben elõírtnál több

adóelõleg is levonható.

(6) A tévesen levont adóelõleget a kifizetõ az adóéven belül helyesbítheti.

Egyébként a különbözetet az év végi adóelszámoláskor (adóbevallás

benyújtásakor) kell rendezni.

A magánszemély és a kifizetõ adóelõleg-megfizetése

49. §

(1) Az egyéni vállalkozónak, a mezõgazdasági kistermelõnek, továbbá annak az

önálló tevékenységet végzõ magánszemélynek, akinek az önálló tevékenységére

tekintettel kapott bevétele nem kifizetõtõl származik, az e tevékenységébõl

származó jövedelmébõl negyedévenként adóelõleget kell fizetnie. Az adóelõleg

összege legalább az év elejétõl keletkezett jövedelem adótábla szerinti

adójának és az év során már befizetett adóelõlegnek a különbözete. Az

adóelõleget az adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezéseinek

figyelembevételével kell az adóhatósághoz befizetni, azzal, hogy az utolsó

negyedévre esedékes adóelõleget az errõl az adóévrõl szóló adóbevallás

benyújtásával egyidejûleg kell megfizetni.

(2) Az (1) bekezdés szerint kell adóelõleget fizetnie az összevont adóalapba

beszámító jövedelme után a belföldi illetõségû magánszemélynek akkor is, ha az

külföldrõl származik és abból adóelõleget vagy adót külföldön nem vontak le -

kivéve, ha ez a jövedelem csak külföldön adóztatható -, továbbá, ha a

Magyarországon mûködõ diplomáciai képviselet nem vonta le az adóelõleget.

(3) Az egyéni vállalkozó az adóelõleg kiszámításához az adóévben esedékes

értékcsökkenési leírásnak az adott negyedév szerinti idõarányos részét

figyelembe véve állapítja meg a jövedelmét és azt az adóévre áthozott

veszteség idõarányos részével csökkentheti.

(4) Nem kell az e § szerinti adóelõleget megfizetni, ha annak összege nem

haladja meg az 1000 forintot.

(5) A kifizetõ az általa levont adóelõleget az adózás rendjérõl szóló törvény

rendelkezései szerint fizeti meg.

HARMADIK RÉSZ

EGYES KÜLÖN ADOZO JÖVEDELMEK

X. FEJEZET

AZ EGYENI VALLALKOZO ATALANYADOZASA

50. §

(1) Az egyéni vállalkozó a Második rész rendelkezéseinek alkalmazása helyett a

bejelentés évének elsõ napjától kezdõdõen átalányadózást választhat a

következõ feltételek együttes fennállása esetén:

a) az átalányadózás megkezdését megelõzõ adóévben

1. legalább 183 napig egyéni vállalkozóként gyakorolta a (2) bekezdés

szerinti tevékenységét,

2. az egyéni vállalkozói bevétele az évi 3 millió forintot (annak az 1.

pont rendelkezése alapján az idõarányos részét), vagy - ha az üzletek

mûködésérõl szóló kereskedelmi miniszteri rendelet alapján kizárólag

közvetlen fogyasztók részére történõ kiskereskedelmi tevékenységet

(kivéve az említett jogszabály szerinti vendéglátóipari,

idegenforgalmi, szolgáltatói, kereskedelmi szálláshelyadási

tevékenységet, továbbá a pénznyerõ automata üzemeltetését) folytat - az

évi 15 millió forintot (annak az 1. pont rendelkezése alapján az

idõarányos részét) nem haladta meg,

3. tárgyi eszköz beszerzési, elõállítási költségét egyösszegben nem

számolta el, ide nem értve a 20 ezer forint beszerzési árat meg nem

haladó tárgyi eszköz utáni elszámolást;

b) az átalányadózás megkezdésétõl

1. az egyéni vállalkozásában kizárólag a (2) bekezdésben felsorolt

tevékenységet végez,

2. nem áll munkaviszonyban.

(2) Az egyéni vállalkozó átalányadózására jogosító tevékenységek a következõk:

a) a KSH Ipari termékek jegyzékében és a Mezõgazdasági és erdészeti termékek

jegyzékében szereplõ ipari és mezõgazdasági termékelõállítás;

b) mezõgazdasági, vadgazdálkodási és erdõgazdálkodási szolgáltatás (SZJ 01),

kivéve:

- valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás,

- 011114 termésbecslés,

- 011123 törzskönyvezés,

- 011124 haszonállatok bírálata, minõsítése,

- 011132 termõhelyi besorolás,

- 011133 mezõgazdasági fajtaminõsítés,

- 011220 trófeabírálat,

- 012300 erdészeti szaporítóanyag fajtaminõsítése;

c) halászati szolgáltatás (SZJ 02),

kivéve:

- 021100 halászati bérmunka;

d) feldolgozóipari szolgáltatás (SZJ 04),

kivéve:

- valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás,

- 04127 kiadói szolgáltatás,

- 04128 hang- és képfelvételek és számítástechnikai információt hordozók

sokszorosítása;

e) építõipari szolgáltatás (SZJ 06);

f) kereskedelem, közúti jármû és közszükségleti cikk javítása, karbantartása

(SZJ 07) felsorolásból:

- 0712 közúti jármûjavítás, -karbantartás,

- 0736 személyi használatú tárgyak és háztartási eszközök javítása;

g) szállítás, raktározás, posta és távközlés (SZJ 09) felsorolásból:

- 091250 taxiközlekedés (helyi),

- 091260 közúti teherszállítás;

h) egyéb szolgáltatás (SZJ 20) felsorolásból:

- 201 mosás, vegytisztítás, textilfestés,

- 202 fodrászat, szépségápolás;

i) az üzletek mûködésérõl szóló kereskedelmi miniszteri rendelet alapján a

közvetlen fogyasztók részére történõ kiskereskedelmi tevékenység, kivéve az

említett jogszabály szerinti I. és II. osztályba sorolt vendéglátóipari,

idegenforgalmi, szolgáltatói, kereskedelmi szálláshelyadási tevékenységet,

továbbá a pénznyerõ automata üzemeltetését.

(3) Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenység egészére

választható.

51. §

(1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a bevételeit a 2. számú

melléklet szerint - figyelemmel a 4. számú melléklet rendelkezéseire is -

veszi figyelembe. A kormányrendelet vagy államközi megállapodás alapján egyéni

vállalkozói tevékenységhez nyújtott vissza nem térítendõ támogatás nem számít

az átalányadó alapjának kiszámításához figyelembe veendõ bevételbe. A

támogatásról, továbbá az annak célja szerinti felhasználásával kapcsolatos

költségekrõl külön nyilvántartást kell vezetni, amelynek alapján a támogatás

célja szerinti kiadásra a folyósítást követõ harmadik év végéig fel nem

használt összeget hozzá kell adni a harmadik adóév egyéni vállalkozói

bevételéhez.

(2) Az átalányadót választó egyéni vállalkozó, amennyiben az áfa-levonási

jogát nem érvényesíti, a pénztárkönyv (naplófõkönyv) bevételi adatait vezeti,

továbbá a vállalkozásával kapcsolatban felmerült összes költségének

bizonylatait és egyéb dokumentumait az e törvényben foglalt általános

szabályok szerint köteles megõrizni. Az átalányadózás nem mentesíti az egyéni

vállalkozót a kifizetõi minõségében, illetõleg más jogszabály elõírása szerint

reá vonatkozó nyilvántartási, bizonylat-kiállítási, valamint

adatszolgáltatási, továbbá a számla-, illetõleg nyugtaadási kötelezettség

alól.

52. §

(1) Az egyéni vállalkozó addig alkalmazhatja az átalányadózás szabályait, amíg

a következõ feltételek együttesen fennállnak:

a) az egyéni vállalkozásában kizárólag olyan tevékenységet végez, amely

alapján az átalányadózás választható;

b) az adóévben az egyéni vállalkozói bevétele a 3 millió forintot, vagy - ha

az üzletek mûködésérõl szóló jogszabály alapján kizárólag közvetlen

fogyasztók részére történõ kiskereskedelmi tevékenységet folytat - a 15

millió forintot nem haladja meg;

c) nem áll munkaviszonyban.

(2) Ha az átalányadózást választó egyéni vállalkozó vállalkozói tevékenységét

évközben megszünteti, akkor a törtévre az átalányadózásra való jogosultság

szempontjából a megszûnés napjáig eltelt idõszak bevételének arányában kell

figyelembe venni az (1) bekezdés b) pontja szerinti bevételhatárokat.

(3) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak újabb évre vonatkozó

átalányadózási szándékát - az (1) bekezdésben fennálló feltételek

fennállásának ellenére is - az adózás rendjérõl szóló törvény szerint az elõzõ

évrõl szóló adóbevallásában jeleznie kell.

(4) Bármely - az (1) bekezdésben említett - feltétel hiányában az

átalányadózásra való jogosultság megszûnik, és ekkor az egyéni vállalkozónak

az adóév egészére nézve át kell térnie a Második rész egyéni vállalkozókra

vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazására. Ekkor át kell térnie a pénztárkönyv

teljes és az egyébként szükséges részletezõ nyilvántartások vezetésére, azzal,

hogy a jogosultság megszûnésének idõpontját megelõzõ idõszakra vonatkozó

költségadatokat elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség

szerint, de tételenként egyösszegben feltüntetni.

(5) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt bevételhatár túllépése esetén nem

szûnik meg az átalányadózásra való jogosultság, ha a túllépést eredményezõ

bevételhez az év utolsó hónapjában jut az egyéni vállalkozó, a túllépés

összege nem haladja meg a vállalkozói tevékenységére vonatkozó bevételhatár 10

százalékát, feltéve, hogy az átalányadózás alkalmazásának idõszakában, a

túllépést megelõzõ három évben nem volt bevételhatár-túllépése.

53. §

(1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak bevételébõl annak 80

százalékát (vélelmezett költséghányad) levonva kell a jövedelmet

megállapítania.

(2) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozót a bevételbõl a (1)

bekezdésben meghatározott mértéken túl további 7 százalékpont vélelmezett

költséghányad levonása illeti meg, ha az adóév egészében az üzletek

mûködésérõl szóló jogszabály alapján kizárólag közvetlen fogyasztók részére

történõ kiskereskedelmi tevékenységet folytat, kivéve az említett jogszabály

szerinti vendéglátóipari, idegenforgalmi, szolgáltatói, kereskedelmi

szálláshelyadási tevékenységet, továbbá a pénznyerõ automata üzemeltetését.

(3) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozót a bevételbõl az (1) és

(2) bekezdésben meghatározott mértéken túl további 6 százalékpont vélelmezett

költséghányad levonása illeti meg, ha a (2) bekezdés szerinti kiskereskedelmi

tevékenysége (külön-külön vagy együttesen) az üzletek mûködésérõl szóló

kereskedelmi miniszteri rendeletben foglaltak közül az adóév egészében

kizárólag a következõk mûködtetésére terjed ki:

üzletköri jelzõszám

- élelmiszer áruház I. 10.

- élelmiszer szaküzlet I. 11.

- élelmiszer jellegû vegyesüzlet I. 12.

- vegyi áruk üzlete I. 31.

- drogéria és gyógynövény szaküzlet I. 32.

- egyéb szakboltok I.6. közül a termény és

takarmánybolt

(4) Abban az esetben, ha a (2) vagy (3) bekezdésben említett tevékenységet

folytató egyéni vállalkozó tevékenysége évközben olymódon változik, hogy a

kiegészítõ vélelmezett költséghányad(ok) alkalmazására már nem jogosult, a

változás idõpontjában az év elsõ napjára visszamenõlegesen át kell térnie a

tevékenységének megfelelõ alacsonyabb vélelmezett költséghányad alkalmazására.

54. §

Az átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell

tekinteni, beleértve a korábban és az átalányadózás idõszakában beszerzett

tárgyi eszközök beszerzési és elõállítási értékének az átalányadózás

idõszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 3. számú melléklet III. 2.

pontja szerint. Az átalányadózást megelõzõ idõszakból fennmaradt összes

elhatárolt veszteségbõl az átalányadózás idõszakának minden évében 20-20

százalékot elszámoltnak kell tekinteni.

55. §

Az átalányadó összegét a következõk szerint kell kiszámítani: az adó mértéke a

jövedelem teljes összegére, ha az 53. § rendelkezései szerint számított évi

jövedelem

a) legfeljebb 200 000 Ft, akkor 12,5 %,

b) 200 000 Ft-nál több, de legfeljebb 600 000 Ft, akkor 25 %,

c) 600 000 Ft-nál több, de legfeljebb 800 000 Ft, akkor 30 %,

d) 800 ezer forintnál több, akkor 35 %.

56. §

(1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak negyedévente

adóelõleget kell fizetnie. A befizetendõ adóelõleg összege az év elejétõl

számított jövedelem utáni átalányadó és az év során korábban már befizetett

átalányadó-elõleg különbözetével egyezik meg. Az adóelõlegnél alkalmazott

adómérték az év során addig elért jövedelem összegéhez és a végzett

tevékenységhez igazodik és annak teljes összegére vonatkozik. Az adóelõleget

az adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével kell az

adóhatósághoz befizetni, azzal, hogy az utolsó negyedévre esedékes adóelõleget

az errõl az adóévrõl szóló adóbevallás benyújtására nyitvaálló határnapig kell

megfizetni.

(2) Amennyiben az átalányadózást választó egyéni vállalkozó az 53. § szerint

számított jövedelem és/vagy átalányadó számítására vonatkozó rendelkezéseket

nem a 50-55. § rendelkezései szerint alkalmazta, illetõleg nem a tényleges

bevételét vette számításba, de az átalányadózás alkalmazására egyébként

jogosult, a fizetendõ adót az említett §-ok rendelkezései szerint kell

megállapítani. Ha az egyéni vállalkozó nem volt jogosult az átalányadózás

választására, vagy az átalányadózás alkalmazására való jogosultságát bármely

ok miatt elvesztette, akkor az egyéni vállalkozóra vonatkozó általános

szabályok szerint kell a fizetendõ adót megállapítani.

57. §

Az átalányadózást választó egyéni vállalkozó - ha az átalányadózását

megszünteti vagy az arra való jogosultsága bármely ok miatt megszûnik - az

átalányadózás utolsó évét követõ három naptári évben

a) tárgyi eszköz beszerzési, elõállítási költségét egyösszegben nem

számolhatja el, ide nem értve a 20 ezer forint beszerzési árat meg nem haladó

tárgyi eszköz utáni elszámolást;

b) nem választhatja ismételten az átalányadózást akkor sem, ha tevékenységét

megszüntette és új tevékenységet kezdett;

c) nem jelentkezhet be a társasági adóról szóló törvény hatálya alá akkor sem,

ha tevékenységét megszüntette és új tevékenységet kezdett.

XI. FEJEZET

A VAGYONATRUHAZAS

Ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem

58. §

(1) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell

megszerzettnek tekinteni, amikor az errõl szóló szerzõdés kelt. Szerzõdés

hiányában a jövedelem megszerzésének idõpontjára az általános szabályokat kell

alkalmazni.

(2) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó bevételnek az eladásról szóló

szerzõdésben rögzített összeget kell tekinteni. Az elcserélt ingó vagyontárgy

esetében a csereszerzõdésben rögzített összeg, ennek hiányában az ingó

vagyontárgy szokásos piaci értéke számít bevételnek. Az ingó vagyontárgy

gazdasági társaságba történõ, tulajdonosváltozást eredményezõ bevitele

(apport) esetében bevételnek a gazdasági társaság által e címen jóváírt

összeget (szerzett vagyoni részesedést) kell tekinteni.

(3) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet úgy kell

megállapítani, hogy a bevételbõl le kell vonni az átruházó magánszemélyt

terhelõ következõ igazolt költségeket (kivéve azokat, amelyeket valamely

tevékenységébõl származó bevételével szemben költségként már elszámolt):

a) a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggõ más kiadásokat;

b) az értéknövelõ beruházásokat;

c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat.

(4) Megszerzésre fordított összeg a vásárlásról szóló szerzõdés, számla,

nyugta, elismervény stb. szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy

esetében a csereszerzõdésben rögzített érték. Külföldrõl behozott ingó

vagyontárgy esetében megszerzésre fordított összegnek a vámkiszabás alapjául

szolgáló értéket, vagy ha nem történt vámkiszabás, akkor a forintra

átszámított számla szerinti értéket kell figyelembe venni. Öröklés esetén az

ingó vagyontárgy megszerzésre fordított összege a hagyatéki eljárásban

megállapított érték.

(5) Ha a megszerzésre fordított összeg a (4) bekezdés rendelkezései szerint

nem állapítható meg, vagy ha az átruházott ingó vagyontárgyat a magánszemély

ajándékba kapta, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.

(6) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke

10 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és

az adott évrõl szóló bevallásának benyújtásával egyidejûleg kell megfizetnie.

(7) Nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során

együttesen származó jövedelem adójának a 10 ezer forintot meg nem haladó

részét.

(8) Nem alkalmazhatók e § rendelkezései akkor, ha az ingó vagyontárgy

átruházása a magánszemély kereskedelmi jelleggel folytatott tevékenysége

keretében történik. Kereskedelmi jellegû a tevékenység akkor, ha az ügyletek

tartalma és az összes körülmény figyelembevételével megállapítható, hogy a

tevékenység során az ingó vagyontárgy(ak) szerzése és átruházása rendszeres

haszonszerzés céljából történik. Ekkor az önálló tevékenységbõl származó

jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Ingatlan, vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelem

59. §

Az ingatlan, a vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelmet azon a

napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az errõl szóló érvényes szerzõdést

(okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz benyújtották. Az

ingatlannyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékû jog

átruházása esetén a jövedelemszerzés idõpontja az a nap, amikor az erre

vonatkozó szerzõdés kelt.

60. §

(1) Nem számít bevételnek az 1982. január 1-je elõtt szerzett ingatlan,

valamint vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelem.

(2) Az ingatlan, továbbá az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre kötelezett

vagyoni értékû jog megszerzése idõpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor

az errõl szóló érvényes szerzõdést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot)

a földhivatalhoz - illetve 1986. július 1. napja elõtt az illetékhivatalhoz -

benyújtották. Az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni

értékû jog szerzési idõpontjának az errõl szóló szerzõdés szerinti idõpontot

kell tekinteni. Öröklés esetén az örökség megnyíltának napját kell a szerzés

idõpontjának tekinteni. Ha jogi személy 1989. január 1. napja elõtt

értékesített ingatlant a magánszemély részére, az ingatlan megszerzésének

idõpontja a szerzõdéskötés napja.

(3) A földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzési

idõpontjának az eredeti ingatlan szerzési idõpontját kell tekinteni. A

földingatlan tulajdonjogának megszerzését követõen az oda felépített épület

(épületrész) esetében a szerzést a földterület tulajdonjoga megszerzésének

idõpontjával kell azonosnak tekinteni.

(4) Ha az ingatlan, továbbá az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre kötelezett

vagyoni értékû jog átruházásáról szóló szerzõdést a (2) bekezdésben foglaltak

szerint nem nyújtották be, a szerzést 1982. január 1. napja utáni szerzésnek

kell tekinteni.

61. §

(1) Az ingatlan és a vagyoni értékû jog átruházásából származó bevételnek az

errõl szóló szerzõdésben (okiratban, bírósági, hatósági határozatban)

rögzített teljes összeget kell tekinteni.

(2) Az ingatlanok cseréjét, vagyoni értékû jogok cseréjét, illetõleg ingatlan

vagyoni értékû joggal történõ cseréjét úgy kell tekinteni, mintha a szerzõdõ

magánszemélyek adásvételi szerzõdést (szerzõdéseket) kötöttek volna. A

bevételnek a csereszerzõdésben feltüntetett érték számít, ennek hiányában az

elcserélt ingatlannak, vagyoni értékû jognak az az értéke, amelyet az illeték

megállapításához figyelembe vettek.

(3) Az ingatlan, a vagyoni értékû jog gazdasági társaságba történõ,

tulajdonosváltozást eredményezõ bevitele (apport) esetében bevételnek a

társaság által e címen jóváírt összeget (szerzett vagyoni részesedést) kell

tekinteni.

(4) A termõföldrõl szóló törvényben meghatározott birtok-összevonási célú

önkéntes földcsere e törvény alkalmazásában nem minõsül átruházásnak

(értékesítésnek). Amennyiben a cseréhez kapcsolódóan értékkiegyenlítés is

történik, az e címen kapott pénzösszeg, vagy más vagyoni érték az azt szerzõ

magánszemély egyéb jövedelmének számít.

62. §

(1) Az ingatlan és vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelmet úgy

kell megállapítani, hogy a bevételbõl le kell vonni az átruházó magánszemélyt

terhelõ következõ igazolt költségeket, kivéve azokat, amelyeket valamely

tevékenységébõl származó bevételével szemben költségként elszámolt:

a) a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggõ más kiadásokat;

b) az értéknövelõ beruházásokat;

c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat.

(2) A megszerzésre fordított összeg az átruházásról szóló szerzõdés (okirat,

bírósági, hatósági határozat) szerinti érték, a cserébe kapott ingatlan,

illetve vagyoni értékû jog esetében a csereszerzõdésben rögzített érték, ezek

hiányában az az érték, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek.

Öröklés esetén, vagy ha az átruházott ingatlant, illetve vagyoni értékû jogot

a magánszemély ajándékba kapta, a megszerzésre fordított összeg az, amelyet az

illeték megállapításához figyelembe vettek. A kárpótlásról szóló törvényekben

szabályozott vételi jog gyakorlása során szerzett termõföld, erdõ mûvelési ágú

föld esetében a megszerzésre fordított összegnek - ha a jövedelmet nem a 64. §

(1) bekezdés rendelkezése szerint kell megállapítani - a vételi jog gyakorlása

során vételárként szereplõ összeget kell tekinteni. Ha a helyi önkormányzat

tulajdonában lévõ lakást a bérlõ magánszemély megvásárolja, akkor a

szerzõdésben szereplõ érték alatt a helyi önkormányzat által megállapított -

kedvezményekkel nem csökkentett - teljes forgalmi értéket kell tekinteni akkor

is, ha ez az összeg a vonatkozó szerzõdésben nem szerepel.

(3) Ha a megszerzésre fordított összeg a (2) bekezdés rendelkezései szerint

nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.

63. §

(1) Az ingatlan és vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelem után az

adó mértéke 10 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell

megállapítania és az adott évrõl szóló adóbevallásának benyújtásával

egyidejûleg kell megfizetnie.

(2) A magánszemélynek az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból

visszajár (vagy nem kell azt megfizetnie) az ingatlan és vagyoni értékû jog

átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési

kedvezmény), amely összeget saját maga vagy lakást szerzõ hozzátartozója

részére a jövedelem megszerzésének idõpontját megelõzõ hat hónapon, és az azt

követõ 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított, azzal, hogy e §

alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak minõsül belföldön a lakás használati-

, haszonélvezeti jogának, valamint a lakásbérleti jognak a megvásárlása is. E

§ alkalmazásában a lakótelek vásárlása csak akkor minõsül lakáscélú

felhasználásnak, ha azon a magánszemély az elõzõekben említett idõszakban

lakást épít. A magánszemély kérelmére az adóhatóság a hat hónapot legfeljebb

tizenkét hónapra, a 48 hónapot legfeljebb 60 hónapra módosíthatja.

(3) A magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú

felhasználás adóhatóságnak történõ bejelentésével egyidejûleg

adóvisszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése

elõtt történt, akkor annak igazolásával egyidejûleg az adóbevallásában

érvényesíti.

(4) A lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz

benyújtott iktatott szerzõdés másolatával, a lakáshasználati jog és a

lakásbérleti jog megszerzését az errõl szóló szerzõdéssel, a lakásépítést,

lakásbõvítést a használatbavételi engedéllyel kell igazolni az összeg

felhasználásának bizonyításával egyidejûleg. Ha a jövedelmet hozzátartozó

részére használták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.

(5) Ha a magánszemély, vagy a lakást szerzõ hozzátartozó a lakásszerzési

kedvezmény érvényesítését követõ 60 hónapon belül a lakáscélú felhasználással

szerzett lakás tulajdonjogát, haszonélvezeti jogát, használati jogát vagy

bérleti jogát átruházza, akkor a lakásszerzési kedvezmény tízszeresét hozzá

kell adnia az átruházásból származó bevételhez azzal, hogy egyebekben az 59-

63. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

64. §

(1) A kárpótlásról szóló törvényekben szabályozott vételi jog gyakorlása során

vásárolt termõföld, erdõ mûvelési ágú föld átruházása esetén - a (2)

bekezdésben említett esetet kivéve - a tulajdonviszonyok rendezése érdekében,

az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk

részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény 23. § (3) bekezdésében

foglalt rendelkezések figyelembevételével kell az adókötelezettséget

megállapítani.

(2) Ha a kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult (a kárpótlási

jegyet kárpótoltként megszerzõ) magánszemély a vételi jogának gyakorlása során

szerzett termõföldjének, erdõ mûvelési ágú földjének - ideértve, ha azt

mezõgazdasági vállalkozási támogatás címén kapott utalvány felhasználásával

(is) vásárolta - átruházásából származó, az (1) bekezdés vagy az e cím alatti

rendelkezések szerint megállapított jövedelme egészét az átruházás napjától

számított egy éven belül mezõgazdasági mûvelésû külterületi termõföld

tulajdonának megszerzésére fordítja, akkor az igazolt tulajdonjogszerzés

adóhatóságnak történõ bejelentésével egyidejûleg adóvisszaigényléssel, vagy ha

a tulajdonjogszerzés az adó megfizetése elõtt történt, akkor annak

igazolásával egyidejûleg az adóbevallásában érvényesíti.

(3) A (2) bekezdés rendelkezése alkalmazható a szövetkezetekrõl szóló 1992.

évi I. törvény hatályba lépésérõl és az átmeneti szabályokról szóló törvény

szerint részarány-földtulajdonosnak minõsülõ magánszemély azon termõföldjének,

erdõ mûvelési ágú földjének átruházása esetén, amelyet a hivatkozott törvény

rendelkezései szerint tulajdonjogának bejegyzése mellett önálló ingatlanként

részére kiadtak.

(4) A (2) és a (3) bekezdésben említett tulajdonjog megszerzésének igazolására

a földhivatalba benyújtott iktatott szerzõdés szolgál.

XII. FEJEZET

TIKEJÖVEDELMEK

A kamatból származó jövedelem

65. §

(1) E törvény alkalmazásában kamat:

a) a takarékbetét, a takaréklevél, a devizabetét kamata;

b) a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítõ

értékpapír hozadéka, ha azt jogszabály kamatnak nevezi, ideértve azt az

árfolyamnyereséget is, amelyet az ilyen értékpapír névértéknél alacsonyabb

(diszkont) áron történõ kibocsátása esetén a jegyzési ár és a névérték

között a kamat helyett kap az értékpapír lejáratakor a magánszemély,

valamint ideértve az ilyen értékpapír nyilvános forgalmazása során a kamat

helyett elért árfolyamnyereséget is;

c) a nyilvánosan forgalomba hozott befektetési jegynek a befektetési alapokról

szóló törvény szerinti hozama, ideértve annak nyilvános másodlagos

forgalmazása során e hozam helyett elért árfolyamnyereséget is;

d) a magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamata, feltéve, hogy a

felszámítás idõszakában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5

százalékával haladja meg, figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés

rendelkezéseire is;

e) az értékpapírnak zárt kibocsátású szerzése esetén vagy zárt forgalmazása

során elért kamata - ideértve a szövetkezeti célrészjegy kamatát is -,

illetõleg a helyette elért árfolyamnyereség akkor, ha a felszámítás

idõszakában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával

haladja meg, figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés rendelkezéseire is;

f) a kifizetõ által a magánszemély(ek)tõl felvett hitel (kölcsön) után

kifizetett kamat és/vagy az értékpapírnak zárt kibocsátású szerzése esetén

vagy zárt forgalmazása során fizetett kamat és/vagy árfolyamnyereség -

ideértve a szövetkezeti célrészjegy kamatát is - a kifizetõnél együttesen

legfeljebb évi 200 ezer forintot, az 1995. december 31. napja után

létrejött ügyletek esetében személyenként legfeljebb évi 10 ezer forintot

meg nem haladó összegben számít kamatjövedelemnek, akkor is, ha egyébként a

d)-e) pontokban meghatározott feltételek teljesülnek.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt eseteken kívül, illetõleg az ott

meghatározott korlátokat meghaladóan kamat címén megszerzett bevétel a

magánszemély egyéb jövedelmének számít.

(3) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott korlátokat nem kell figyelembe

venni azon tagi kölcsön, szövetkezeti célrészjegy kamata esetében, amelyet a

szövetekezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépésérõl és az átmeneti

szabályokról szóló törvény alapján átalakult szövetkezet, illetõleg az ilyen

szövetkezetbõl csoportos kiválás útján létrejött szövetkezet a tagjának fizet,

feltéve, hogy az a jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával

haladja meg, és feltéve, hogy a szövetkezet a tagjainak a jogszabályban elõírt

célokon kívül és mértékeket meghaladóan hitelt nem nyújt, a tagjainak

hitelfelvételéhez pénzintézetnél fedezetet nem képez, kezességet nem vállal,

pénzt elszámolásra - a szokásos üzletvitelhez (pl. anyagbeszerzés, üzemanyag-

elszámolás) szükséges mértéken felül - nem ad.

(4) A kamatból származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 0

százalék.

(5) Nyilvános forgalmazás alatt azokat az ügyleteket kell érteni, amelyek

bonyolítása az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és

forgalmazásáról, valamint az értékpapírtõzsdérõl szóló törvény alapján

kötelezõen nyilvánosak.

Az osztalékból származó jövedelem

66. §

(1) Osztaléknak minõsül

a) a társas vállalkozás adózás utáni eredményébõl a vállalkozás magánszemély

tagja, tulajdonosa részére e jogviszonyára tekintettel a vagyoni betétje

(részvény, üzletrész stb.) arányában juttatott jövedelem, a társasági adóról

szóló törvény szerint adózó egyéni vállalkozó adózás utáni eredményébõl

származó jövedelme;

b) a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekrõl szóló törvény

alapján a jegyzett tõke emelésével a magánszemélynek ellenérték nélkül

juttatott (jóváírt) értékpapír, továbbá a gazdasági társaságokról szóló

törvény és a szövetkezetekrõl szóló törvény alapján a jegyzett tõke emelése

keretében az értékpapír névértékének az emelése.

(2) Az osztalékból származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó

mértéke 10 százalék. Nem kell ezt az adót megfizetni, ha törvényben

szabályozott adómentes eljárás keretében történt a névérték felemelése, ez

utóbbi esetben azzal, hogy az ilyen értékpapír elidegenítése esetén az

árfolyamnyereség számítása szempontjából ez a növekmény az árfolyamnyereség

részét képezi.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben az osztalék adóját a

kifizetõ az osztalék-kifizetés napján állapítja meg és vonja le az osztalék

megállapításának idõpontjában érvényes adómérték szerint. Nem kell az adót

levonnia az osztalékot kifizetõnek, ha az évi 1000 forintot meg nem haladó

osztalékot a nyugdíjban részesülõ magánszemély részére fizeti, feltéve, hogy a

magánszemély nyilatkozatot ad a kifizetõnek arról, hogy az említett osztalék-

jövedelmen kívül más osztalék-jövedelme az adóévben nem keletkezik. Amennyiben

a magánszemélynek nyilatkozata ellenére az adott évben 1000 forintot meghaladó

összegû osztalék-jövedelme keletkezik, akkor az adót (ha adólevonás is

történt, akkor a le nem vont adóra vonatkozó különbözetet) a bevallásával

egyidejûleg a magánszemélynek meg kell fizetnie.

(4) E § alkalmazásában az osztalékelõleg is az (1) bekezdés a) pontja szerinti

osztaléknak minõsül. Osztalékelõlegnek kell tekinteni a kifizetõ által az

osztalékra egyébként jogosult magánszemély részére az osztalék megállapítását

megelõzõen a várható nyereségre tekintettel kifizetett összeget.

(5) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a kifizetõ az ellenérték

nélkül juttatott értékpapír juttatása, vagy az értékpapír névértékének a

felemelése miatti osztalékadót a legközelebbi alkalommal kifizetett adóköteles

jövedelembõl vonja le, vagy ha ez az adóévben nem lehetséges, akkor a

magánszemély a kifizetõ által adott igazolás alapján az adott évrõl szóló

bevallásának benyújtásával egyidejûleg fizeti meg azt.

Az árfolyamnyereség és a tõzsdei határidõs, opciós ügyletbõl származó

jövedelem

67. §

(1) Árfolyamnyereségnek minõsül az értékpapír elidegenítéséért kapott

bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított összeget (értéket) meghaladó

része. Ha törvény másként nem rendelkezik, megszerzésre fordított összegnek az

értékpapír megszerzését igazoló bizonylatban feltüntetett vásárlásra fordított

összeget kell tekinteni. Ahol e törvény rendelkezéseibõl az értékpapír

szokásos piaci értékének figyelembevétele következik, akkor az elidegenítésért

kapott bevételnek, a megszerzésre fordított összegnek a szokásos piaci értéket

kell tekinteni. Kárpótlási jegy esetében az eredeti jogosult magánszemélynél a

megszerzésre fordított összegnek a kárpótlásként szerzett kárpótlási jegy

kamattal növelt névértékét kell tekinteni. Amennyiben a megszerzésre fordított

összeg az elõzõek szerint nem állapítható meg, árfolyamnyereségnek a bevétel

25 százalékát kell tekinteni.

(2) Amennyiben az értékpapír névértékét a gazdasági társaságokról szóló

törvény és a szövetkezetekrõl szóló törvény alapján a jegyzett tõke emelése

keretében felemelték és ez után az adót a magánszemély megfizette, akkor az

árfolyamnyereség számítása szempontjából megszerzésre fordított összegnek az

eredeti szerzéskori érték (vételár) és az említett adó alapjául szolgáló

névérték-növekmény együttes összegét kell tekinteni.

(3) A tõzsdei határidõs ügyletbõl származó bevételnek számít az az összeg,

amely akkor keletkezik, amikor a magánszemély nem egyéni vállalkozói

minõségében kötött határidõs ügylete nyereséges. Tõzsdei opciós ügylet

bevételének a nem egyéni vállalkozó magánszemély opció kiírásából, vagy opció

adásvételébõl származó nyereséget kell tekinteni.

(4) Az árfolyamnyereségbõl származó bevétel - kivéve az e törvény szerint

kamatnak vagy egyéb jövedelemnek minõsülõ árfolyamnyereséget -, valamint a

tõzsdei határidõs, opciós ügyletbõl származó bevétel egésze jövedelem, amely

után az adó mértéke 10 százalék.

(5) A magánszemély tõkeszámláján nyilvántartott igazolt befektetés

árfolyamnyeresége után az adó mértéke 0 százalék.

(6) Az adót a kifizetõ a kifizetés (jóváírás) napján állapítja meg és vonja

le, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a magánszemély az adott évrõl szóló

bevallásának benyújtásával egyidejûleg fizeti meg.

(7) A tõzsdei határidõs ügylet esetében a kifizetés napja az ügylethez

kapcsolódó utolsó elszámolás napja, azzal, hogy az ügylet lejárata vagy annál

korábbi lezárása elõtt keletkezett és kifizetett nyereségbõl a kifizetõ

visszatartja az adó fedezetét, amelyet az utolsó elszámoláskor a levonandó adó

összegébe beszámít.

A vállalkozásból kivont jövedelem

68. §

(1) A társas vállalkozásba adózatlanul befektetett jövedelem kivonásakor,

továbbá a (2)-(4) bekezdésben meghatározottak szerinti idõpontban az

adófizetési kötelezettséget az árfolyamnyereségre vonatkozó adózási szabályok

szerint kell teljesíteni. A magánszemélyt a társas vállalkozásba adózatlanul

befektetett jövedelem esetén a befektetéskor, a (2)-(4) bekezdés

rendelkezéseinek alkalmazásában pedig a vagyon megszerzésének idõpontjától

nyilvántartási kötelezettség terheli.

(2) A szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépésérõl és az

átmeneti szabályokról szóló törvény szerinti átalakulás során a

magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott szövetkezeti üzletrészt,

részjegyet az átalakulás befejezésekor lezárt névérték mértékéig adózott

jövedelembõl befektetett vagyonnak kell tekinteni.

(3) A (2) bekezdésben nem említett esetben az 1992. december 31-e elõtt

kihirdetett jogszabályok alapján a szövetkezet által ellenérték nélkül

juttatott vagyoni értéket (üzletrészt stb.) 1994. január 1-jétõl a

juttatáskori névérték mértékéig adózott jövedelembõl befektetett vagyonnak

kell tekinteni akkor is, ha a kibocsátó jogutódjától az eredeti értékpapír

fejében értékpapírt vagy más vagyoni értéket kapott a magánszemély. Adózott

jövedelembõl befektetett vagyonnak kell tekinteni az elõzõekben említett

értékpapír(ok) névértékéig annak (azok) fejében kapott vagyoni értéket akkor

is, ha a magánszemély azt egyéni vállalkozásába fektette be. Az adófizetési

kötelezettség az értékpapír, vagyoni érték elidegenítésekor, vagy a

vállalkozásból történõ kivonáskor (ideértve az egyéni vállalkozói tevékenység

megszüntetését is) keletkezik.

(4) Nem számít adózott befektetésnek az ügyvédi kamara vagyonából jogszabály

szerinti átalakulás során az ügyvédi iroda tagjának vagy az egyéni ügyvédnek

juttatott vagyon. A vagyon vállalkozásból történõ kivonása címén az ilyen

vagyonnal rendelkezõ ügyvéd (az ügyvédi iroda tagja vagy az egyéni ügyvéd)

adófizetési kötelezettsége akkor keletkezik, ha az ügyvédi tevékenységét

megszünteti. Bevételnek és teljes egészében jövedelemnek az említett vagyonnak

az ügyvédi kamarából való kivonás idõpontjában nyilvántartott értéke számít.

(5) Az (1) bekezdés alkalmazásában a társas vállalkozásba adózatlanul

befektetett jövedelemnek minõsül a Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP)

keretében szerzett részvény (üzletrész) szerzéskori értékébõl az MRP

résztvevõjének az egyéni részvény (üzletrész) számlájára a saját befizetésen

felül jóváírt összeg, továbbá a gazdasági társaságokról szóló törvény és a

szövetkezetekrõl szóló törvény alapján a jegyzett tõke csökkentése után az

értékpapír tulajdonosának kifizetett ellenérték, ha az értékpapír tulajdonosa

a befektetett vagyoni értéket meghaladó rész után bármely okból nem fizetett

adót.

XIII. FEJEZET

TERMESZETBENI JUTTATASOK ES MAS ENGEDMENYEK

A természetbeni juttatások

69. §

(1) Természetbeni juttatás a kifizetõ által a magánszemélynek - megjelenési

formájától függetlenül - adott vagyoni érték (termék, értékpapír, szolgáltatás

stb.) megszerzésére a kifizetõ kiadásának számla szerinti (általános forgalmi

adót is tartalmazó) értékébõl, a saját elõállítású termék, szolgáltatás

esetében a bizonylattal igazolt közvetlen költségbõl (általános forgalmi

adóval együtt), ezek hiányában a szokásos piaci értékbõl az a rész, amelyet a

magánszemély a kifizetõnek nem térít meg, valamint az illetményföld juttatás.

Ha a természetbeni juttatásban részesülõ magánszemély az ilymódon szerzett

vagyoni értéket elidegeníti, akkor szerzési értéknek az elõzõek szerint

figyelembe vett értékrészt kell tekinteni.

(2) Nem minõsül természetbeni juttatásnak:

a) a természetben adott munkabér (a magánszemélynek a Munka Törvénykönyvében

meghatározott munkabér részeként természetben adott juttatás, amelynek értéke

a munkaszerzõdésben meghatározott összeg, ennek hiányában a szokásos piaci

érték);

b) az önálló tevékenység természetben adott ellenértéke;

c) az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékû jog átruházása során az

ellenértékbe természetben beszámított vagyoni érték;

d) az adóköteles tárgynyeremény;

e) az a vagyoni érték, amelyet e törvény szerint egyébként adómentesnek

minõsülõ jogcímen természetben adnak;

f) a gazdasági társaságokról szóló és a szövetkezetekrõl szóló törvény alapján

a jegyzett tõke emelése keretében magánszemélynek juttatott (jóváírt)

értékpapír, továbbá a gazdasági társaságokról szóló és a szövetkezetekrõl

szóló törvény alapján a jegyzett tõke emelése keretében az értékpapír

névértékének az emelése.

(3) A (2) bekezdés a)-f) pontjaiban említett esetekben a megszerzett bevétel

olyan jogcímen adóköteles, amelyre tekintettel a magánszemély hozzájutott.

(4) A természetbeni juttatás a magánszemély olyan bevételének számít, amelynek

egésze jövedelem.

(5) Természetbeni juttatásnak minõsül többek között:

a) a kifizetõ által harmadik személlyel kötött lízingszerzõdés alapján

megszerzett és magánszemély használatába adott olyan vagyontárgy is, amelyet

késõbb a magánszemély maradványértéken vásárol meg, azzal hogy a kifizetõ

által viselt lízingdíj megállapításánál figyelembe vett beszerzési árnak a

lízingelés idõszakára jutó, a 3. sz. melléklet III. 2. pontjában foglaltak

szerint meghatározott értékcsökkenési leírás levonásával kiszámított összege

és a magánszemély által megfizetett maradványérték különbsége számít

bevételnek;

b) a kifizetõ által adott ajándék, ideértve a reprezentáció címén adott

terméket és nyújtott szolgáltatást, azzal, hogy az 1. számú mellékletben

adómentesnek minõsített esetekben ezt nem kell bevételként figyelembe venni.

(6) A (4) bekezdésben említett jövedelem után az adó 44 százalék, amelyet a

kifizetõ a juttatás idõpontját követõen az adózás rendjérõl szóló törvénynek a

kifizetõ által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései

szerint fizet meg.

70. §

(1) Természetbeni juttatásnak minõsül a kifizetõ belföldi forgalmi engedéllyel

és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegû ilyen dokumentumokat is)

ellátott személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkezõ

jövedelem. A magáncélú használatra tekintettel keletkezõ jövedelem alatt azt

az e törvény által vélelmezett jövedelmet kell érteni, amely amiatt

keletkezik, hogy a magánszemélynek a személygépkocsit nem saját jövedelmébõl

kell megvennie és üzemeltetnie, hanem azt tevékenységének folytatása során más

(a kifizetõ) költségviselése mellett veheti igénybe.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az adó fizetésére - a (3)-(11)

bekezdésekben foglaltakat is figyelembe véve - a személygépkocsi forgalmi

engedélyében bejegyzett tulajdonos kifizetõ, amennyiben pedig a forgalmi

engedély a tulajdonos mellett az üzembentartót (üzemeltetõt) is tartalmazza,

az adó fizetésére kizárólag az utóbbi kifizetõ kötelezett. Ez utóbbi esetben a

tulajdonos közli az üzembentartóval az adott személygépkocsi beszerzési árát.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában

a) nem tartozik a kifizetõ fogalmába az egyéni vállalkozó, ha az e

tevékenységbõl származó jövedelme utáni adókötelezettségének e törvény szerint

tesz eleget;

b) személygépkocsinak minõsül a vezetõn kívül kettõnél több személy

szállítására - a forgalmi engedély alapján - alkalmas minden olyan gépjármû,

amelynek megengedett együttes tömege a 2500 kg-ot nem haladja meg.

(4) A (1) bekezdésében említett jövedelem miatt az adó havonta fizetendõ

mértéke a következõ:

A személygépkocsi beszerzési ára/Ft A személygépkocsi beszerzésének évében A személygépkocsi beszerzésének évét

és az azt követõ 1.-4. évben/Ft követõ 5. és további években/Ft

1-500 000 3 000 1 500

500 001-1 000 000 4 000 2 000

1 000 001-2 000 000 6 000 3 000

2 000 001 -3 000 000 8 000 4 000

3 000 001-4 000 000 10 000 5 000

4 00 001-5 000 000 12 000 6 000

5 000 001-6 000 000 14 000 7 000

6 000 001-8 000 000 18 000 9 000

8 000 001-10 000 000 22 000 11 000

10 000 000-13 000 000 28 000 14 000

13 000 001-16 000 000 34 000 17 000

16 000 000 felett 40 000 20 000

(5) E § alkalmazásában beszerzési ár - ide nem értve az ingyenesen történõ

beszerzést - az a pénzösszeg, illetõleg annak megfelelõ más vagyoni érték,

amelyért a kifizetõ a személygépkocsi tulajdonjogát az üzleti dokumentumai

alapján igazolhatóan megszerezte. Külföldrõl történõ beszerzés esetén - ide

nem értve külföldrõl lízing útján történõ beszerzést - beszerzési ár a

személygépkocsi importjához kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képezõ

összeg. Abban az esetben, ha a (2) bekezdés, illetõleg a (10) bekezdés

alapján, a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) vevõ az adó fizetésére kötelezett,

akkor a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) adó által közölt elõzõek szerinti

beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Ugyanezt a beszerzési

árat kell figyelembe venni, ha az adó fizetésére kötelezett a személygépkocsi

tulajdonjogát lízing útján szerezte meg. Ingyenes szerzés esetén, továbbá

akkor, ha a beszerzési ár az elõzõek szerint nem állapítható meg, beszerzési

árnak az adott személygépkocsi forgalmazását üzletszerûen végzõ vállalkozás

szakvéleménye szerinti - a beszerzés idõpontját is figyelembe vevõ - összeg

tekintendõ. Valamennyi esetben része a beszerzési árnak a beszerzéssel

kapcsolatos általános forgalmi adó is.

(6) E § alkalmazásában a beszerzés éve a tulajdonjog megszerzésének éve,

illetõleg, ha az üzembentartó az adó fizetésére kötelezett, akkor a forgalmi

engedélybe az errõl szóló bejegyzés éve. A lízingelt, illetõleg a lízing útján

szerzett személygépkocsi esetén a lízingszerzõdés megkötésének évét,

kölcsönbe, bérbeadás esetén a vonatkozó szerzõdés megkötésének évét kell a

beszerzés évének tekinteni.

(7) A (4) bekezdésben meghatározott adótételeket havonta, a tárgyhónapot

követõen - az adózás rendjérõl szóló törvénynek a kifizetõ által levont

jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint - kell megfizetni.

Minden megkezdett hónap az adókötelezettség szempontjából egész hónapnak

számít. Évközi tulajdonos- (üzemeltetõ-) változás esetén az új tulajdonost

(üzemeltetõt) a változást követõ hónaptól terheli az adókötelezettség. A

kifizetõ írásban megállapodhat a magánszeméllyel, hogy a havonta fizetendõ

adót a magánszemély fizeti meg. Ez csak egész hónapra történhet oly módon,

hogy a magánszemély a vele megállapodást kötõ kifizetõnek az adott hónap

utolsó napjáig befizeti a vonatkozó adótételt, amelyet a kifizetõ továbbít az

adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt kötelezettségének az

említett idõpontig nem tesz eleget, az ebbõl eredõ jogvitától függetlenül a

kifizetõnek kell az adót megfizetnie.

(8) Nem kell az e § szerinti adót megfizetni azon személygépkocsi után,

a) amelyet megkülönböztetõ fény- és figyelmeztetõ jelzést adó készülékkel

szereltek fel az errõl szóló belügyminiszteri rendelet alapján, továbbá,

amelyet az egyházak, egyházi karitatív szervezetek kizárólag alapfeladataik

ellátásához használnak;

b) amelyet üzletszerû (taxi-rendszerû) személyszállítás, illetõleg üzletszerû

gyakorlati gépjármûvezetõ-oktatás, postaszolgáltatás (SZJ 09511), közmûhiba-

elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá amelyet a

személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerûen foglalkozó kifizetõ kizárólag

továbbértékesítési céllal szerzett be;

c) amelyet a betegségmegelõzõ és gyógyító céllal, szociális céllal, az

egészségkárosodott hátrányos helyzetûek segítésére létrehozott alapítvány,

közalapítvány, az egyesület, a köztestület, valamint a megváltozott

munkaképességû dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló

egészségügyi miniszteri és pénzügyminiszteri együttes rendelet 27/B. §-ában

megváltozott munkaképességûek foglalkoztatására kijelölt célszervezet

kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására

üzemeltet, és a mûködési szabályzatából, gazdálkodásából az összes körülmény

figyelembevételével egyértelmûen megállapítható, hogy az üzemeltetés

ténylegesen az említett jogcímen történik;

d) amelyet kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által - az

egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseirõl szóló

kormányrendelet alapján - finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi

tevékenység ellátása érdekében üzemeltetnek;

e) amelyet a kifizetõ magánszemélynek (kivéve a társasági adó hatálya alá

tartozó egyéni vállalkozót) adott lízingbe vagy bérbe, feltéve, hogy a havi

lízing- (bérleti) díj nem kevesebb a (4) bekezdésben foglalt adótételnél, és a

személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit egészében a

személygépkocsit lízingbe, bérbe vevõ magánszemély viseli.

(9) A (8) bekezdés a)-d) pontjaiban foglaltak ellenére meg kell fizetni a (4)

bekezdés szerinti adót azon személygépkocsi után, amelyet nem kizárólag a

hivatkozott pontokban említett alapfeladatok ellátására használnak, hanem a

körülményekbõl megállapítható más használat is. A személygépkocsinak az

alapfeladatokhoz kapcsolódó kizárólagos használatát igazoló dokumentumokat

(menetlevél, útnyilvántartás) az adó megállapításához való jog elévülésének

idejéig a kifizetõnek meg kell õriznie.

(10) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából az adó megfizetésére

kötelezett üzembentartónak minõsül az a kifizetõ, amely (aki) a

személygépkocsit üzletszerû kölcsönzést, bérbeadást, lízingbe adást folytató

kifizetõtõl (a továbbiakban: bérbeadó) olyan szerzõdés alapján üzemeltet,

amely a forgalmi engedélybe történõ bejegyzés mellõzésével jogosítja a

személygépkocsi üzemben tartására. Ebben az esetben a bérbeadóra a (4)

bekezdés rendelkezései - kivéve a (9) bekezdésben említett esetet - nem

vonatkoznak. A bérbe vevõre a (3)-(9) bekezdések rendelkezéseit - ha az

adókötelezettség fennáll - azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a (4)

bekezdésben meghatározott adótétel helyébe annak egy harmincad részét, a hónap

helyébe pedig a bérbevételi napot kell behelyettesíteni. A bérbeadónak

közölnie kell a bérbevevõvel a személygépkocsi beszerzési árát.

(11) A (8) bekezdésben nem említett esetben az e § szerinti adót nem kell

megfizetni azon személygépkocsi után, amelyet a kifizetõ egyértelmûen kizár a

használatból és a körülmények alapján is megállapítható, hogy nem történik

használat. Ilyen körülménynek kell tekinteni különösen a tartalékban tartott,

az üzemképtelen, a nem üzemelõ (a továbbiakban együtt: nem üzemelõ)

személygépkocsit mindaddig, ameddig nem kerül forgalomba. Nem minõsül a

használatból kizártnak az a személygépkocsi, amely egy hónapnál rövidebb ideig

nem üzemel.

(12) A (8) és (11) bekezdésben említett esetektõl függetlenül nem kell az e §

szerinti adót megfizetni az adótétel egy-harmincad részét alapul véve azon

napok arányában, amely napokra kétséget kizáróan igazolható, hogy nem valósul

meg a magánhasználat, mert magánszemélynek nem keletkezik jövedelme. A

jövedelem keletkezését akkor nem kell vélelmezni, ha a személygépkocsit

használó magánszemély(ek) a használat napjainak arányában a kifizetõnek

legalább olyan összegû használati ellenértéket fizet(nek), amely a vonatkozó

adótétel 0,44-gyel történõ elosztásával kiszámított összeggel egyezik meg.

(13) A (12) bekezdésben említett használati ellenérték megfizetése

szempontjából nem minõsül használó magánszemélynek, aki nem személyes

használat címén üzemelteti a személygépkocsit, azokon a napokon, amikor elõírt

munkaköri kötelezettsége alapján történik az üzemeltetés. Ilyen esetben akkor

nem keletkezik magánszemélynek jövedelme, ha az ilyen üzemeltetés során az

üzemeltetõ magánszemély személyes használat címén más magánszemélyt nem

szállít, vagy ha az a magánszemély, akit szállít, a használati ellenértéket a

(12) bekezdésben leírtak szerint megfizeti. Személyes használat alatt azt kell

érteni, amikor a személygépkocsi használatáról esetenként a használó

(illetõleg akit szállítottak) más magánszemély (pl. munkahelyi vezetõ)

engedélye nélkül rendelkezhet.

71. §

(1) Természetbeni juttatásnak minõsül a kifizetõ által az üzemanyag-számla

alapján elszámolt összegnek az a része, amely meghaladja az üzemanyag

fogyasztási norma, a gépjármû által futott kilométer és az APEH által

közzétett üzemanyagár figyelembevételével számított költséget.

(2) A (1) bekezdésben említett összeg után az adó 44 százalék, amelyet az év

elsõ és utolsó napján, illetõleg üzemanyagár változásakor rögzített

kilométeróra-állás alapján kell kiszámítani és azt a következõ év január

hónapban kell a kifizetõnek az általa levont jövedelemadó befizetésének

szabályai szerint megfizetnie. Ha a gépjármû használata évközben megszûnik,

akkor az adót a megszûnés idõpontját követõ hónapban kell a kifizetõnek az

általa levont jövedelemadó befizetésével egyidejûleg megfizetnie.

Kamatkedvezménybõl származó jövedelem

72. §

(1) A kifizetõ által kamatmentesen vagy 20 százaléknál alacsonyabb kamat

mellett nyújtott - a (4)-(5) bekezdésben meghatározott feltételeknek bármely

okból meg nem felelõ - hitel (kölcsön, munkabérelõleg, pénzintézeti belsõ

hitel) kamatának a 20 százalékos mértékhez viszonyított - a teljes futamidõre

számított - különbözete a magánszemélynek olyan bevétele, amelynek egésze

jövedelem. A kamatkülönbözet kiszámítása során a szerzõdés szerinti

törlesztési ütemet figyelembe véve, annak megfelelõen csökkenõ tõkére

számított kamatot kell alapul venni.

(2) Amennyiben az osztalékelõleg címén felvett összeget vagy annak egy részét

utóbb a magánszemélynek vissza kell fizetnie, akkor a visszafizetendõ összegre

- az osztalékelõleg kifizetésének idõpontját a kölcsön-nyújtás idõpontjának

tekintve - az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni. A visszafizetendõ

osztalékelõlegbõl levont adó visszaigényelhetõ olymódon, hogy a kifizetõ az e

§ szerint fizetendõ adójába beszámítja és a különbözetet a magánszeméllyel és

az adóhatósággal elszámolja.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett jövedelem után az adó mértéke 44

százalék, melyet a kölcsön-nyújtás idõpontját követõen az adózás rendjérõl

szóló törvénynek a kifizetõ által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó

rendelkezései szerint a kifizetõnek kell megfizetnie.

(4) Nem kell az elõzõekben foglaltakat alkalmazni a munkáltató által adott

a) lakáscélú hitel esetén, ha azt a munkáltató pénzintézet útján, annak

igazolása alapján a munkavállalójának olyan lakása építéséhez, vásárlásához,

bõvítéséhez, korszerûsítéséhez nyújtotta, amely lakás nem haladja meg a

lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható

lakásigény mértékét; lakáskorszerûsítés alatt a jogszabály szerinti

komfortfokozat növelését kell érteni;

b) olyan munkabérelõleg esetében, amelynek folyósítása legfeljebb hat havi

visszafizetési kötelezettség mellett, legfeljebb a folyósítás napján érvényes

minimálbér havi összegének ötszörösét meg nem haladó értékben történik;

c) a fegyveres erõk és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja

részére jogszabály alapján folyósított családalapítási elõleg esetén.

(5) Nem kell az (1) bekezdést alkalmazni a pénzintézet jogszabály alapján

folytatott üzleti tevékenysége keretében nyújtott hitel (ide nem értve a belsõ

hitelt), az állami tulajdon megvásárlásához pénzintézet útján nyújtott hitel,

valamint az üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által

azonos feltételek mellett igénybe vehetõ áruvásárlási kölcsön esetében.

XIV. FEJEZET

VEGYES JÖVEDELMEK

Kisösszegû kifizetések, egyösszegû járadék-megváltások

73. §

(1) Az önálló tevékenységbõl származó, egy szerzõdés alapján 3000 forintot meg

nem haladó összeg kifizetése esetén a magánszemély választhat, hogy

a) a jövedelem utáni adót a kifizetõ állapítja meg, vonja le, fizeti be, vagy

b) írásban nyilatkozik arról, hogy összevont adóalapjának részeként adózik

utána.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben a bevétel egésze jövedelem

és az adó mértéke 40 százalék.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a magánszemélynek és a

kifizetõnek a Második rész önálló tevékenységbõl származó jövedelem

megállapítására vonatkozó rendelkezései szerint kell az adókötelezettséget

teljesítenie.

(4) A magánszemélyt csõd, felszámolás, végelszámolás keretében megilletõ

tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék és más hasonló járadékjellegû

követelés, valamint a magánszemélyt megilletõ, a jövedelmet helyettesítõ

felelõsségbiztosítási kártérítés egyösszegben való megváltása esetén a

kifizetett összeg teljes egészében jövedelem és az adó mértéke 25 százalék,

azzal, hogy a jövedelem utáni adót a kifizetõ állapítja meg, vonja le és

fizeti be.

(5) Az e §-ban foglaltak nem alkalmazhatók az egyéni vállalkozói, a

mezõgazdasági kistermelõi tevékenység ellenértékeként kifizetett összeg

esetében.

Földjáradékból származó jövedelem

74. §

(1) Ha a magánszemély földjáradék címén bevételhez jut, akkor választhat, hogy

a) ezen jövedelme utáni adót a kifizetõ állapítja meg és vonja le, vagy

b) írásban nyilatkozik arról, hogy összevont adóalapjának részeként adózik

utána.

(2) Földjáradék az, amit a magánszemély a saját tulajdonában, de a szövetkezet

használatában levõ földjének használatáért - kivéve, amelyet a föld

bérletéért, haszonbérletéért - a szövetkezettõl e címen kap.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben a bevétel egésze jövedelem

és az adó mértéke 20 százalék.

(4) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a magánszemélynek és a

kifizetõnek az önálló tevékenységbõl származó jövedelem megállapítására

vonatkozó rendelkezések szerint kell az adókötelezettséget teljesítenie.

Társasház közös tulajdonának hasznosításából származó jövedelem

75. §

(1) Ha a társasház (társasüdülõ) közös tulajdont hasznosít - függetlenül

a) attól, hogy kizárólag nem magánszemély tagokból áll vagy nem magánszemély

tagja(i) is van(nak),

b) a szerzõdések számától,

c) attól, hogy az ebbõl származó bevételt a tulajdonostársak részére kifizeti

vagy közvetlenül a közös költségek fedezetére fordítja -,

a bevételt teljes egészében jövedelemnek kell tekinteni, amelybõl az adó

összege 20 százalék.

(2) A társasház (társasüdülõ) közös tulajdonának hasznosításából származó

jövedelem adóját a kifizetõ a kifizetéskor állapítja meg, vonja le, fizeti be.

E rendelkezés alkalmazásában a társasház számít kifizetõnek akkor, ha a közös

tulajdon hasznosításáért kapott jövedelem magánszemélytõl származik, vagy

egyébként az adó megállapítása és levonása bármely ok miatt elmaradt.

Nyereménybõl származó jövedelem

76. §

(1) A szerencsejátékok szervezésérõl szóló törvényben meghatározott

engedélyhez kötött sorsolásos játékból, ideértve a bingó játékot is, az

ajándéksorsolásból, valamint a fogadásból származó nyeremény (továbbiakban:

adóköteles nyeremény) címén kapott bevétel egészét jövedelemnek kell

tekinteni.

(2) Pénzbeli nyeremény esetén az adó összege 20 százalék, amelyet a

magánszemélyeknek kiosztandó teljes nyereményösszegbõl egy tételben kell a

kifizetõnek levonnia és befizetnie.

(3) Ha a nyeremény nem pénz, hanem más vagyoni érték, akkor annak általános

forgalmi adó nélkül számított szokásos piaci értékét alapul véve, annak 25

százalékát kell adó címén a kifizetõnek megfizetnie.

(4) Nem számít jövedelemnek a szerencsejátékok szervezésérõl szóló törvény 16.

§-a alapján engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból, a pénznyerõ-

automatából, a játékkaszinóból származó nyeremény.

A privatizációs lízingbõl származó jövedelem

77. §

(1) Az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló

törvényben meghatározott privatizációs lízingszerzõdés alapján szerzett

tulajdonrészbõl származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke

20 százalék.

(2) Az e § szerinti adókötelezettség részletes szabályait a 9. számú melléklet

tartalmazza.

NEGYEDIK RESZ

VEGYES, ZARO ES ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

Statisztikai besorolási rend

78. §

A statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek és

szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek

Jegyzékének (ITJ), Mezõgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékének (METJ),

valamint Szolgáltatások Jegyzékének (SzJ) az 1994. június 15. napján érvényes

besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követõ

(idõközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.

Felhatalmazások

79. §

A Kormány - az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel - az adó

következõ évi mértékeire a központi költségvetésrõl szóló törvényjavaslattal

együtt tesz javaslatot.

80. §

Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza:

a) a közmûfejlesztés támogatásának rendjét;

b) egyes költségtérítések formáit és a jövedelemadó szempontjából igazolás

nélkül elszámolható költségek mértékeit;

c) a közlekedési és postai kedvezmények azon körét, amely adómentes

természetbeni juttatásnak minõsül;

d) a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségeket.

81. §

(1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben meghatározza a

lakáscélú megtakarítások formáit és igénybevételének további feltételeit,

továbbá, hogy elõírja a törvény végrehajtásához szükséges nyomtatványok

kötelezõ alkalmazását.

(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy rendeletben meghatározza a

súlyos fogyatékosság minõsítésének és igazolásának rendjét.

82. §

Az APEH közzéteszi

a) a fogyasztási norma szerinti üzemanyag-költségelszámolással kapcsolatos

üzemanyag árakat;

b) az olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs az MNB által jegyzett

árfolyama, az USA dollárban megadott valutaárfolyamokat.

Hatálybaléptetõ és átmeneti rendelkezések

83. §

(1) Ez a törvény 1996. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2)-

(8) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel - az 1996. január 1-jétõl

megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a magánszemélyek

jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény, valamint az azt módosító 1992.

évi IX. törvény 49. § (6) bekezdése, az 1992. évi XX. törvény, az 1992. évi

XLIV. törvény 26. § (1) bekezdése, az 1992. évi LV. törvény 6. § (1)

bekezdése, az 1992. évi LXXV. törvény, az 1993. évi XLI. törvény, az 1993. évi

LXX. törvény 12. § (1) bekezdése, az 1993. évi CI. törvény - kivéve a 31. §

(5)-(8) bekezdéseit -, az 1993. évi CX. törvény 263. §-a, az 1993. évi CXI.

törvény 68. §-a, az 1994. évi LXV. törvény 20. §-a, továbbá a 39. § (2) és (3)

bekezdésének e § alkalmazásával kapcsolatos rendelkezése, valamint a 43. §-a,

az 1994. évi LXXXII. törvény, az 1995. évi XXXV. törvény és az 1995. évi

XLVIII. törvény 1-5. §-a, azzal, hogy az 1996. év elõtti adóévekben

keletkezett jövedelmekre, adókötelezettségre az adott évben hatályos

rendelkezéseket kell alkalmazni, beleértve azok késõbbi jogkövetkezményeit is,

különös tekintettel az 1991. évi XC. törvény 3. számú mellékletének

rendelkezéseire, kivéve, ha e törvény másként rendelkezik.

(3) A 27. § rendelkezéseitõl eltérõen az 1996. évben a külföldi részvételû

gazdasági társaság, a belföldön tevékenységet folytató külföldi székhelyû jogi

személy, a jogi személyiséggel nem rendelkezõ külföldi egyéni és társascég,

személyi egyesülés, a kizárólag külföldi tulajdonban álló társaság által

Magyarországon bejelentett állandó lakóhellyel nem rendelkezõ (belföldön

kizárólag a munkavégzés céljából tartózkodó) alkalmazottja részére kifizetett,

munkaviszonyból származó bevételnek - ide nem értve a munkáltató által kötött

olyan biztosítás díját, amelynek biztosítottja a magánszemély, valamint ide

nem értve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztártag magánszemély esetében a

munkáltatói tag által fizetett munkáltatói hozzájárulást - 75 százaléka

tekintendõ jövedelemnek. A bevételnek része a természetben kapott lakás bére,

vagy költsége, illetõleg a lakbér címén kapott juttatás. A munkaszerzõdésben

meghatározott esetekben a külföldi utazás és kiküldetés - kifizetõ által

viselt - költsége nem minõsül bevételnek.

(4) A 27. § c) pontjának és a 28. § (2) bekezdésének rendelkezéseitõl

eltérõen, külföldi kiküldetés esetén az e címen megszerzett bevételbõl - ide

nem értve a szállás (lakás) bérleti díjának, az utazási kiadásnak a

megtérítését - levonható

a) költségvetési és önkormányzati forrásból történõ kifizetés esetén azon

összeg, amely megfelel az 1995. évben a devizaellátmány összegébõl az 1995.

évben hatályos erre vonatkozó rendelkezések szerint bevételként figyelembe

nem vett rész

1. 100 százalékának az 1996. adóévben,

2. 90 százalékának az 1997. adóévben,

3. 70 százalékának az 1998. adóévben,

4. 50 százalékának az 1999. adóévben;

b) az 1992. december 15-éig írásban megkötött szerzõdés alapján elrendelt

külföldi kiküldetés esetén azon összeg, amely megfelel az 1995. évben a

devizaellátmány összegébõl az 1995. évben hatályos erre vonatkozó

rendelkezések szerint bevételként figyelembe nem vett rész

1. 100 százalékának az 1996. adóévben,

2. 90 százalékának az 1997. adóévben,

3. 80 százalékának az 1998. adóévben,

4. 70 százalékának az 1999. adóévben,

azzal, hogy e bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában devizaellátmány alatt

az 1995. évben hatályos rendelkezések szerinti alapösszeget, illetve az

alapnapidíjat kell érteni.

(5) Az 1996. évi összevont adóalap adóját csökkenti - legfeljebb azonban a 44.

§ (2) bekezdésben említett korlátozás figyelembevételével - a szövetkezet

tagja által 1996. december 31-éig a saját szövetkezete üzletrészének

megvásárlására fordított összeg 30 százaléka - azzal, hogy e rendelkezés

alkalmazásában

a) szövetkezet tagjának minõsül az a magánszemély, aki a szövetkezeti

üzletrész vásárlásának idõpontjában ennek a szövetkezetnek a

tagnyilvántartásában tagként szerepel, továbbá, aki tulajdonosa a saját

szövetkezete olyan üzletrészének, amelyet a szövetkezetekrõl szóló 1992. évi

I. törvény hatályba lépésérõl és az átmeneti szabályokról szóló törvény

rendelkezései szerint vagyonnevesítés során szerzett,

b) szövetkezeti üzletrész alatt az a) pontban említett törvény rendelkezései

szerint nevesített üzletrészt kell érteni,

c) megvásárlásra fordított összegnek legfeljebb az átalakulás befejezésekor

lezárt névértéket kell tekinteni -

feltéve, hogy a szövetkezet tagja az a) pont szerint szerzett üzletrészét

részben sem idegenítette el. Az említett jogcímen levont összeget az

adóhatóságnak be kell jelenteni és 15 napon belül meg kell fizetni abban az

adóévben, amelyben a magánszemély akár az a) pont szerint szerzett, akár a

vásárolt szövetkezeti üzletrészét részben vagy egészében elidegenítette,

illetõleg a szövetkezet jogutód nélkül megszûnt. Nem minõsül elidegenítésnek

az az eset, ha a tag szövetkezete a szövetkezetekrõl szóló törvény által

lehetõvé tett szervezeti változást hajt végre, továbbá az az eset sem, ha a

szövetkezeti üzletrész vásárlásának éve utolsó napjától számított három év

eltelte után a szövetkezet felszámolási eljárással jogutód nélkül szûnik meg.

A szövetkezet - ideértve az említett szervezeti változás során létrejött új

szövetkezetet vagy gazdasági társaságot is - a tagja üzletrészének

elidegenítésérõl az adóhatóságnak adatot szolgáltat. A szövetkezeti üzletrész

vásárlásával kapcsolatos adókedvezmény visszafizetésének kötelezettsége a

magánszemély halálával megszûnik.

(6) Ha a magánszemély külterületi termõföld bérbeadásáért kifizetõtõl a

bérbeadott föld egy aranykorona értékére számítva legfeljebb 25 kg élelmezési

célú búzának a földmûvelésügyi miniszter által a tárgyévet megelõzõ év utolsó

napján érvényes, meghirdetett garantált ára szerinti értéket meg nem haladóan

bevételhez jut, akkor 1996. év folyamán választhat, hogy

a) ezen jövedelme utáni adót a kifizetõ állapítja meg és vonja le, azzal,

hogy ebben az esetben a bevétel egésze jövedelem és az adó mértéke 20

százalék, amelyrõl a kifizetõ az adóhatóság részére adatot szolgáltat, a

magánszemélynek igazolást ad, akinek az ilyen jövedelmet - ha az akár egy,

akár több kifizetõtõl együttesen több, mint évi 50 ezer forint - az

adóbevallásában fel kell tüntetnie, vagy

b) írásban nyilatkozik arról, hogy összevont adóalapjának részeként adózik

utána, azzal, hogy ebben az esetben a magánszemélynek és a kifizetõnek az

önálló tevékenységbõl származó jövedelem megállapítására vonatkozó

rendelkezések szerint kell az adókötelezettséget teljesítenie.

Az önálló tevékenységbõl származó jövedelem megállapítására vonatkozó

rendelkezéseket kell alkalmazni a bérleti díj egészére vonatkozóan akkor is,

ha a külterületi termõföld bérbeadásáért kapott összeg meghaladja a bérbeadott

föld egy aranykorona értékére számítva legfeljebb 25 kg élelmezési célú

búzának a földmûvelésügyi miniszter által a tárgyévet megelõzõ év utolsó

napján érvényes, meghirdetett garantált ára szerinti értéket.

(7) Az 1991. évi XC. törvény 3. számú melléklete II/6.. pontja alapján

keletkezõ halasztott adót nem kell megfizetni.

(8) E törvény hatályba lépését követõen kamat címén jóváírt, kifizetett

jövedelmekre e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy

a kamat mely idõszakra vonatkozik.

(9) Az egyéni vállalkozó által igénybe vehetõ pénztartalék kezelése céljából

az APEH kincstári számlát nyit és ezzel összefüggésben olyan nyilvántartást

vezet, amely alkalmas az egyéni vállalkozó által pénztartalék címén befizetett

összegek és a számláról kivett pénzfelhasználások egyenlegezett éves átlagos

állományának megállapítására, továbbá alkalmas a kamat meghatározására és

jóváírására. A pénztartalékkal összefüggõ nyilvántartás vezetése nem tartozik

a pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységekrõl szóló törvény hatálya

alá.

(10) Ahol jogszabály - jelöléssel vagy anélkül - a magánszemélyek

jövedelemadójáról szóló törvényt említi, ott a személyi jövedelemadóról szóló

törvényt kell érteni.

86

1. számú melléklet

a személyi jövedelemadóról szóló

1995. évi ....... törvényhez

az adómentes bevételekrõl

1. A szociális és más ellátások közül adómentes:

1.1 az állami szociális vagy társadalombiztosítási rendszer keretében

nyújtott anyasági segély (anyasági támogatás), jövedelempótlék (kivéve a

gyermekgondozási segéllyel járó jövedelempótlékot, valamint az ösztöndíjhoz

kapcsolódó jövedelem-kiegészítõ pótlékot), házastársi pótlék, árvaellátás,

az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megszûnésére tekintettel kapott

végkielégítés, szociális támogatás, lakbérhozzájárulás, árvaellátásra

jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj és a baleseti állandó

özvegyi nyugdíj;

1.2 a családi pótlék és a várandóssági pótlék;

1.3 az állami szociális rendszer keretében, illetõleg a helyi önkormányzat,

továbbá az egyház és az egyházi karitatív szervezetek által nyújtott

szociális és nevelési segély, a helyi önkormányzat által a szociális

igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott

átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási támogatás és

munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a vakok személyi járadéka, a

rokkantsági járadék, a sorkatona hozzátartozójának járó családi segély, a

hadigondozási pénzellátások, a nemzeti gondozásról szóló törvény alapján

folyósított nemzeti gondozási díj, valamint a megváltozott munkaképességû

dolgozók rendszeres szociális, átmeneti és egészségkárosodási járadéka, a

munkáltatótól, az érdekvédelmi szervezettõl az elhunyt munkavállaló

házastársa vagy egyeneságbeli rokona részére folyósított temetési segély,

továbbá az önsegélyezõ feladatot is vállaló társadalmi szervezet,

önsegélyezõ egyesület által nyújtott szociális segély azzal, hogy e

rendelkezés alkalmazásában önsegélyezõ feladat ellátásának minõsül a

társadalombiztosításról szóló törvényben felsorolt ellátásokat kiegészítõ

juttatások nyújtása;

1.4 az intézeti vagy állami nevelésbe vett kiskorú családban való

gondozásáért, neveléséért, valamint a gyógyintézet által ápolásra

kihelyezett beteg gondozásáért a gyógyintézettõl kapott díj, illetve

térítés;

1.5 az intézeti, állami nevelést követõen kapott, jogszabályban meghatározott

önálló életkezdési támogatás;

1.6 pályakezdõ részére adott, jogszabályban meghatározott mértékû -

feltételhez kötött - letelepedési támogatás, azzal, hogy e rendelkezés

alkalmazásában pályakezdõ a felsõoktatási intézményben diplomát (oklevelet)

szerzett magánszemély a diploma megszerzését követõ 12 hónapon át,

legfeljebb azonban a 28. évének betöltéséig és feltételnek az tekintendõ,

ha a szerzõdésben kikötik a letelepedési támogatás visszafizetését a

munkaviszony meghatározott idõszakon belüli megszûnése esetére.

2. A lakáshoz kapcsolódóan adómentes:

2.1 a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabály alapján nyújtott vissza nem

térítendõ helyi önkormányzati támogatás, lakásépítési kedvezmény, valamint

e célra nyújtott hiteltámogatás jogszabály alapján elengedett része,

továbbá a külön jogszabályban ilyenként meghatározott hiteltörlesztési

támogatás, valamint a lakáscélú felhasználásra, lakás korszerûsítésére az

alkalmazottnak pénzintézet útján, annak igazolása alapján adott vissza nem

térítendõ munkáltatói támogatás, a vételár, vagy az építési költség igazolt

összegének 30 százalékáig, de több munkáltató esetén is legfeljebb 5

évenként egy alkalommal 500 ezer forintig terjedõ összegben, feltéve, hogy

a lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban

meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét azzal, hogy

lakáskorszerûsítés alatt a jogszabály szerinti komfortfokozat növelését

kell érteni; a pénzintézet évi egy alkalommal, január hó 31-éig az elõzõ

évi ilyen támogatásról az adóhatóságnak adatot szolgáltat;

2.2 a helyi önkormányzat, illetõleg az állam tulajdonában lévõ lakás bérleti

jogáról való lemondásért kapott térítés (ideértve a bérlakásból távozó

bérlõtárs részére bírói határozat alapján a lakáshasználati jog

ellenértékeként fizetett összeget is), továbbá a lakások és helyiségek

bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló

törvény szerinti kényszerbérlet megszüntetése esetén a más lakás

biztosítása helyett a helyi önkormányzat által a bérlõnek fizetett térítés;

2.3 az állami és a helyi önkormányzati bérlakáson végzett, bérbeadót terhelõ

munkák házilagos kivitelezése ellenében megállapított visszatérítés;

2.4 a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében ingatlannak,

ingónak, vagy vagyoni értékû jognak a házastárs által történõ megváltásából

származó jövedelem;

2.5 a kormányrendeletben meghatározott közmûfejlesztési támogatás.

3. Az adományok felhasználása körében adómentes:

3.1. a közcélú adomány fogalmába sorolt célokat megvalósító alapítványból,

közalapítványból annak alapszabályban rögzített céljával összhangban a

magánszemély részére kifizetett azon összeg, amelyet az oktatási

intézményekben folytatott tanulmányokra, kutatásra, külföldi tanulmányútra

(ösztöndíj címén) folyósítanak, továbbá a szociálisan rászoruló részére

szociális segély címén kifizetett összeg, valamint a diák- és

szabadidõsport résztvevõjének alkalmanként legfeljebb az 500 forintot meg

nem haladóan kifizetett összeg;

3.2 az olyan alapítványból, közalapítványból kifizetett összeg,

3.2.1 amelyet 1993. január 1-jét megelõzõen kizárólag külföldi

pénzeszközökbõl alapítottak, feltéve, hogy az utóbb csatlakozó jogi- és

magánszemély csatlakozása a 3.2.2 pont feltételeinek megfelel, vagy

3.2.2 amelynek alapítása során az alapítók, továbbá a csatlakozók ezzel

összefüggésben semmiféle belföldi adóval kapcsolatos kedvezményt,

költséget nem számoltak el, és ennek tényérõl az alapítvány - saját

nyilvántartása és az alapítók, valamint a csatlakozók nyilatkozata

alapján - a mentességrõl szóló igazolást a magánszemélynek kiadta;

3.3 minden közcélú adomány fogalmába sorolt célokat megvalósító

alapítványból, közalapítványból és közérdekû kötelezettségvállalásból

annak alapszabályban rögzített céljával összhangban a közcélú adomány címén

adócsökkentésre jogosító cél(ok) megvalósulása során a cél szerint címzett

magánszemély által természetben megszerzett bevétel, függetlenül attól,

hogy e törvény szerint egyébként adóköteles;

3.4 a 3.1-3.3 pontokban foglaltak esetében sem adómentes az a bevétel,

amelynek címzettje az alapító vagy az adományozó - kivéve a gyógyításával

közvetlenül összefüggõ természetben megszerzett bevételt -, továbbá az a

bevétel, amelyet a cél megvalósításában közremûködõ az alapítvánnyal, a

közalapítvánnyal munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb

jogviszonyban vagy más, a Ptk szerinti szerzõdéses jogviszonyban álló

magánszemély bármilyen jogcímen kap.

4. Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:

4.1 a nemzetközi szerzõdésben meghatározott diplomáciai kiváltságokat és

mentességeket élvezõ nemzetközi szervezetek által kifizetett napidíj;

4.2 a külföldi tartózkodásra tekintettel külföldrõl kapott ösztöndíj, azzal,

hogy ilyen ösztöndíjon a külföldi oktatási intézményben folytatott

tanulmányra, illetve a külföldi kutatóhelyen végzett kutatásra külföldi

kifizetõ (cég, magánszemély stb.) által folyósított összeget kell érteni;

4.3 a nemzetközi szerzõdés alapján belföldi nevelési és oktatási

tevékenységet végzõ nem magyar állampolgár által vendégtanári tevékenység

ellátásáért kapott jövedelem;

4.4 a külföldi középfokú és felsõoktatási intézmény nem magyar állampolgár

hallgatójának belföldi szakmai gyakorlaton végzett munkájából származó

jövedelem;

4.5 a sorkatona, továbbá a katonai, a rendõri tanintézet felsõfokú

végzettséggel nem rendelkezõ hallgatója, valamint kormányrendeletben

meghatározott polgári szolgálatot teljesítõ magánszemély illetménye és

egyéb pénzbeli juttatása, a leszerelõ sorkatona egyszeri pénzjuttatása;

4.6 a Kossuth-, a Széchenyi-díjhoz, az olimpiai arany-, ezüst- és

bronzéremhez, az életmentõ emlékéremhez kapcsolódó pénzjutalom, továbbá a

Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt tárgyi formája, valamint a

belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a biztonsági szolgálatokat, a

büntetés-végrehajtást, valamint a vám- és pénzügyõrséget felügyelõ

miniszterek által adományozott emléktárgy (dísztõr, gyûrû stb.) értékébõl a

Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10-ed részét meg nem haladó mértékû

összeg;

4.7 a társadalmi szervezettõl, az egyháztól évente egy alkalommal kapott,

valamint a vetélkedõ és a verseny díjaként kapott tárgyjutalom értékébõl az

5000 forintot meg nem haladó összeg, továbbá összeghatártól függetlenül a

versenyeken és vetélkedõkön nyert érmek és trófeák értéke;

4.8 az egyházi személynek az egyházi szertartásért és az egyházi

szolgálatáért a magánszemély által adott vagyoni érték; e rendelkezés

alkalmazásában egyházi személy az is, aki az egyház részére végzett egyházi

feladatainak ellátásáért az adott egyháztól rendszeres havi díjazásban

részesül;

4.9 a jótékony célú rendezvény bevételébõl a munkabérként, honoráriumként

vagy tiszteletdíjként számfejtett összeg, ha azt a magánszemély nem veszi

fel, hanem valamely közérdekû célra felajánlja, azzal, hogy ez nem minõsül

az adócsökkentésre jogosító közcélú adománynak;

4.10 az egészségügyi és szociális intézményben a betegek, a gondozottak

részére kifizetett munkaterápiás jutalom;

4.11 a mezõgazdasági kistermelésbõl származó jövedelemnek az a része, amely az

évi 1 millió forintot meg nem haladó bevételbõl származik, feltéve, hogy a

mezõgazdasági kistermelõ jövedelmét nem tételes költségelszámolással és nem

10 százalék költséghányad alkalmazásával állapítja meg;

4.12 a kiemelt gyógyhelynek, a kiemelt üdülõhelynek, a gyógy- vagy

üdülõhelynek nem minõsülõ községben és a már kialakult tanyás térségben a

saját tulajdonú lakás üdülési célú hasznosításából (falusi turizmusból)

származó bevétel, ha a hasznosítás legfeljebb tíz ágyra terjed ki, feltéve,

hogy az évi bevétel a 300 ezer forintot nem haladja meg, és a magánszemély

állandó lakóhelye is a hasznosított ingatlanban van.

5. Költségtérítés jellegû bevételek közül adómentes:

5.1 a fegyveres erõk és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja

helyett viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj teljes összege, továbbá

a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjai részére a szolgálati érdekbõl

más helyõrségbe történõ áthelyezés miatt jogszabály alapján folyósított

lakhatási költségtérítés;

5.2 az egyenruha pénzbeli megtérítése.

6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:

6.1 a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, a

kártalanítás (ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekû célra

megvásárolt ingatlan vételárát is), a kárpótlás, a kártérítés - kivéve a

jövedelmet pótló kártérítést -, továbbá a biztosító szolgáltatása - kivéve

a jövedelmet helyettesítõ felelõsségbiztosítási kártérítés összegét,

továbbá kivéve azon biztosítási szolgáltatás értékét, amely esetében az

arra jogosító biztosítási díjat a magánszemély költségként elszámolta -

azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában nem minõsül jövedelmet pótló

kártérítésnek, illetõleg jövedelmet helyettesítõ felelõsségbiztosítási

kártérítésnek:

a) a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján megállapított

tartásdíj helyett fizetett összeg,

b) az olyan kártérítés, amelyet a károsult költségeinek fedezetére

fizetnek ki, még akkor sem, ha azok a költségek éppen a jövedelem

megszerzése érdekében merültek fel,

c) a költségtérítést és a jövedelmet helyettesítõ kártérítést is

tartalmazó járadék (vagy annak egyösszegû megváltása) esetén a

költségtérítõ rész;

6.2 az 1988. január 1. napját megelõzõen megállapított baleseti és

kártérítési járadék, kivéve, ha annak összegét utóbb a bruttósított

átlagkereset alapulvételével megemelték;

6.3 az a jövedelem, amelyet a magánszemélynek, mint biztosítottnak juttat a

kifizetõ a belföldi székhelyû biztosító intézettel kötött kockázati (halál

esetére szóló) életbiztosítás, a balesetbiztosítás díjának fizetése

formájában;

6.4 az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár tagjának az egyéni számlájára

befektetések hozama címén jóváírt összeg;

6.5 az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár törvényben elõírt szolgáltatása,

azzal, hogy a nyugdíjpénztár

a) egyösszegû nyugdíjszolgáltatása csak akkor adómentes, ha a

szolgáltatást igénybe vevõ magánszemély legalább három éves tagsági

viszonnyal rendelkezik,

b) járadékszolgáltatása - ha a szolgáltatást igénybe vevõ tag legalább

három éves tagsági viszonnyal nem rendelkezik - csak akkor adómentes,

ha a járadékfizetés idõtartama legalább három év és a járadék

folyósításának elsõ három évében a járadék éves szinten az elõzõ évi

összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökkenõ összegû,

c) szolgáltatása az a) és b) pont rendelkezésétõl eltérõen mentes, ha a

magánszemély - külön törvény szerint történõ - rokkanttá nyilvánítása

következtében válik a szolgáltatásra jogosulttá,

d) szolgáltatása az a) és b) pont rendelkezésétõl eltérõen akkor

adómentes, ha a szolgáltatás fedezetét képezõ összeget (ide nem értve a

hozamot) a magánszemély tag egyéni számlájára a törvény kihirdetésének

napja elõtt jóváírták.

7. Egyéb indokkal adómentes:

7.1 a magánszemélynek más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy

öröklési szerzõdésbõl származó jövedelem;

7.2 az örökség - kivéve az öröklött jog és követelés alapján az örökhagyó

halála után esedékessé vált és az örökös által megszerzett jövedelmet

(például: szerzõi jogdíj, találmányi díj) -, a magánszemélytõl kapott

ajándék, azzal, hogy nem ajándék az a juttatás, amelyet valamely

szolgáltatással összefüggésben, vagy bármilyen elõny megszerzése vagy annak

nyújtása érdekében adtak (borravaló, hálapénz stb.);

7.3 az a vagyoni érték, amelynek a megszerzése visszterhes vagyonszerzési

illetékkötelezettséggel jár, ez alól kivétel a gépjármû és a pótkocsi

formájában, továbbá az e törvényben meghatározott módon az ingatlanok és a

vagyoni értékû jogok cseréjébõl szerzett vagyoni érték, azzal, hogy

gépjármû és pótkocsi alatt az illetékekrõl szóló törvényben ilyenként

meghatározottakat kell érteni;

7.4 a külföldi fizetõeszköznek forintra, illetõleg a forintnak külföldi

fizetõeszközre való átváltásakor a devizajogszabályban vagy devizahatósági

engedélyben foglalt feltételek szerint megszerzett jövedelem;

7.5 az 1988. január 1-jét megelõzõen kibocsátott kötvény, vagyonjegy kamata,

osztaléka;

7.6 a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott külföldi pénzértékre szóló

értékpapírból származó kamat, osztalék, árfolyamnyereség;

7.7 az egészségügyi intézmény által fizetett donordíj és a gyógyszernek

emberen való kipróbálása, illetve a gyógyszerré nyilvánítási eljárás során

azon magánszemély részére fizetett díj, akin a gyógyszert (a szert)

kipróbálták; ennek alkalmazásában donor az, aki saját vért, anyatejet,

bõrt, szervet, sejtet ad, vagy enged át.

8. A természetbeni juttatások közül adómentes:

8.1 az állami, a helyi önkormányzati, a társadalombiztosítási, továbbá az

egyházi forrásból nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás,

azzal, hogy az üdültetés és a gyógyüdültetés nem minõsül egészségügyi,

illetõleg szociális ellátásnak;

8.2 az egészségügyi hatóság által gyógyüdülõnek minõsített belföldi üdülõben

orvosi beutalással a társadalombiztosítás keretében igénybevett gyógyüdülés

kedvezménye, továbbá a nem a társadalombiztosítás keretében igénybevett

kedvezményesen nyújtott gyógyüdülõ-beutalójegy értékébõl az orvosi ellátási

költség értéke;

8.3 a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által adott kedvezmény;

8.4 a fegyveres erõk és a rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú

tagjának gyógyüdülési kedvezménye;

8.5 az, amelyet a hajléktalan, a szociálisan rászorult magánszemély kap;

8.6 a kifizetõ által mûködtetett iskolai, továbbá a bölcsõdei, az óvodai, a

mûvelõdési intézményi szolgáltatás, a diákotthoni ellátás, a foglalkozás-

egészségügyi ellátás, a kegyeleti ellátás, valamint szolgálati lakásban,

munkásszálláson történõ elhelyezés, továbbá a kifizetõ által mûködtetett

sportintézmény sportrendezvényén nyújtott szolgáltatás, kivéve ez utóbbinál

az utazást, elszállásolást és az étkezést; e rendelkezés alkalmazásában

munkásszállás a kifizetõ tulajdonát képezõ, vagy általa bérelt olyan

szálláshely, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetõvel

munkaviszonyban lévõ olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs

lakóhelye azon a településen ahol a munkahelye van; nem munkásszállás az a

szálláshely, ahol a kifizetõ olyan magánszemélyt, illetve ennek

hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény

szerinti kapcsolt vállalkozásnak minõsülõ esetekben meghatározott kapcsolat

áll fenn;

8.7 az, amelyet a sportszervezet a versenysport, diáksport érdekében

szervezett edzés és verseny résztvevõjének nem munkaviszony keretében

történõ ellátása során az edzési és versenyfeladathoz tartozó utazás-,

szállás- és étkezési szolgáltatás címén juttat; nem tartozik e körbe a

sportolónak 30 napnál hosszabb folyamatos elszállásolása (szállodai

elhelyezés, bérlet, albérlet stb. formában) akkor sem, ha az elszállásolás

helye idõközben megváltozik, kivéve, ha az elszállásolás az olimpiai és

világ-, illetõleg európabajnoki versenyre való közvetlen felkészülést

szolgálja;

8.8 a jogszabály által elõírt használatra tekintettel juttatott védõeszköz,

továbbá baleset- és egészségvédelmi eszközök (ITJ 69-99-26);

8.9 a vízgazdálkodásban a fürdõszolgáltatás és a gátkaszálásból származó

terményjuttatás;

8.10 a légiforgalmi irányító, valamint a repülõgépeken szolgálatot teljesítõ

hajózó személyzet kötelezõ rekreációja;

8.11 a munkáltatói, a szolgálati érdekbõl történõ áthelyezéskor a lakóhely

változása miatt a költözködéshez nyújtott szolgáltatás;

8.12 az erdõgazdálkodásban dolgozó, illetve az onnan nyugdíjba ment

magánszemély évi öt tonnát meg nem haladó tûzifa-juttatása és a bányász, a

nyugdíjas bányász évi öt tonnát meg nem haladó szénjárandósága;

8.13 a 6000 m2-t meg nem haladó nagyságú illetményföld juttatás, ide nem értve

annak bármilyen módon történõ megváltását;

8.14 a kifizetõ által üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett,

mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehetõ kedvezmény, ide

értve a szövetkezeti tag esetében azt is, ha a szövetkezet legalább

önköltségi áron - de a tényleges piaci értéknél olcsóbban - juttat

terméket, vagy nyújt szolgáltatást a tagjának;

8.15 az a kedvezmény, amely után a kifizetõ az errõl szóló törvényben

meghatározott fogyasztói árkiegészítésben részesül;

8.16 a fegyveres erõk és rendvédelmi szervezetek tartósan fokozott

igénybevételnek kitett, vagy harckészültségi gyakorlaton részt vevõ

tagjának a szolgálati feladattal összefüggésben nyújtott természetbeni

étkeztetése, továbbá a sorkatona, a katonai és rendõri tanintézet felsõfokú

végzettséggel nem rendelkezõ hallgatója kizárólag e jogviszonyával

összefüggésben kapott természetbeni juttatása; azzal, hogy e rendelkezés

alkalmazásában tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély a

terrorelhárító, a repülõ hajózó, a repülõ mûszaki, a búvár, a tûzszerész,

az ejtõernyõs és a Magyar Honvédség Békefenntartó Erõk Kiképzõ Központjába

vezényelt, e feladatokban résztvevõ hivatásos és továbbszolgáló katonák

állománya;

8.17 a munkáltató által természetben nyújtott étkezés értékébõl legfeljebb

havi 2000 forint, vagy a kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására

feljogosító ingyenes vagy kedvezményes utalvány értékébõl legfeljebb havi

1200 forintig terjedõ kedvezmény; az elõzõek ugyancsak választható módon

megilletik a szakmunkástanulót (szakképzõ iskola tanulóját) és a kötelezõ

szakmai gyakorlatának idején a diákot is és azt a magánszemélyt is, aki

nyugdíjas, és a nyugdíjba vonulása idején volt munkáltatója, illetve annak

jogutódja nyújtja részére ezt a természetbeni juttatást; a magánszemély egy

adott hónapban csak egyféle (vagy a 2000 forintig, vagy az 1200 forintig

terjedõ) kedvezményt veheti igénybe; e rendelkezés alkalmazásában

természetben nyújtott étkeztetés alatt a munkahelyen vagy a törvényes

munkaközi étkezési szünet idejében a munkahely elérhetõ körzetében meleg

étkeztetést biztosító szolgáltatónál a munkavégzés napján elfogyasztott

ételt kell érteni;

8.18 a munkáltató által a magánszemély nyugdíjba vonulásakor természetben

adott egyszeri ajándék értékébõl a 10 000 forintot meg nem haladó összeg;

8.19 a kifizetõ által állami és egyházi ünnephez, továbbá a családi eseményhez

kapcsolódóan a magánszemélynek kifizetõnként legfeljebb évi három

alkalommal adott ajándék értékébõl alkalmanként az 500 Ft-ot meg nem haladó

összeg, valamint annak a terméknek és szolgáltatásnak az értéke, amelyet a

magánszemély a tevékenységének végzésével szoros összefüggésben üzleti,

hivatali, diplomáciai esemény alkalmával reprezentáció címén kap;

8.20 az egyház belsõ törvényeiben és szabályaiban meghatározott tartási

kötelezettségbõl adódó természetbeni juttatás (ellátás), ide értve az

egyház által a kezelésében levõ egyházi üdülõben egyházi személynek

nyújtott ingyenes üdülést is, valamint a bejegyzett szerzetesrend

közösségében élõ magánszemély tagnak a rendtõl - egyéni szükségleteinek

fedezetére - kapott pénzbeli vagy természetbeni juttatás;

8.21 a kormányrendeletben meghatározott közlekedési és postai kedvezmény,

amely után a kifizetõ fogyasztói árkiegészítésben nem részesül;

8.22 az, amelyet az állami, a helyi önkormányzati és egyházi forrásból

nyújtott közoktatási ellátáshoz kapcsolódó tanulmányi kirándulás,

tanulmányi verseny alkalmával a közoktatásban résztvevõ kap;

8.23 az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló

törvény alapján nyújtott kedvezmény;

8.24 a munkáltató által a munkavállaló magánszemélynek adott ruházati termékek

közül - feltéve, hogy az adott termék minõsége, jellege a munkavállaló

munkaköréhez igazodik -:

a) az egyenruha:

ITJ 77-17 egyenruházati felsõruházat szövött technológiával

készült anyagból

ITJ 77-27 egyenruházati felsõruházat kötött-hurkolt

technológiával készült anyagból

ITJ 77-37 egyenruházati felsõruházat bõrbõl és

szõrmésbõrbõl

ITJ 77-47 egyenruházati felsõruházat egyéb technológiával

készült anyagból

ITJ 78-46 egyenruházati kesztyû

ITJ 78-69 egyenruházati kalap és sapka

az egyenruha-tartozék (pl. járõrtáska, derékszíj, vállszíj, málhazsák)

szintén adómentes természetbeni juttatásnak minõsül;

b) a munka- és védõruha:

ITJ 67-76 munkásvédelmi bõrcikk

ITJ 68-11-2 férfibakancs

ITJ 68-11-7 férfi munkavédelmi lábbeli bõr- és bõr

helyettesítõ anyagból

ITJ 68-11-8 férfi azbeszt lábbeli

ITJ 68-12-2 nõi bakancs

ITJ 68-12-34-24 nõi száras cipõ gumitalpú, textil felsõrészû

ITJ 68-12-7 nõi munkavédelmi lábbeli bõr- és bõr

helyettesítõ anyagból

ITJ 68-12-8 nõi azbeszt lábbeli (különleges ipari cipõk)

ITJ 68-14-2 fiúbakancs

ITJ 68-15-2 leánybakancs

ITJ 68-31-11 férfi munkavédelmi gumi csizma

ITJ 68-31-19 egyéb férfi gumicsizma

ITJ 68-31-4 férfi munkavédelmi gumibakancs és cipõ

ITJ 68-31-5 cipõre húzható férfi munkavédelmi gumilábbeli

ITJ 68-32-11 nõi munkavédelmi gumi csizma

ITJ 68-32-19 egyéb nõi gumicsizma

ITJ 68-32-4 nõi munkavédelmi gumibakancs és cipõ

ITJ 68-32-5 cipõre húzható nõi munkavédelmi gumilábbeli

ITJ 68-41-12 férfi munkavédelmi mûanyag csizma

ITJ 68-41-2 férfi mûanyag bakancs

ITJ 68-42-12 nõi munkavédelmi mûanyag csizma

ITJ 68-42-2 nõi mûanyag bakancs

ITJ 68-42-31 nõi mûanyag száras cipõ

ITJ 75-54 azbeszt ruházat

ITJ 76-11 férfi alsóruházat szövött technológiával készült

anyagból

ITJ 76-12 nõi alsóruházat szövött technológiával készült

anyagból

ITJ 76-17 alsóruházati védõruha kötött technológiával

készült anyagból

ITJ 76-27 alsóruházati védõruha kötött-hurkolt

technológiával készült anyagból

ITJ 76-37 alsóruházati védõruha egyéb technológiával

készült anyagból

ITJ 77-16 munka- és védõruházat szövött technológiával

készült anyagból

ITJ 77-26 munkaruha- és védõruházat kötött-hurkolt

technológiával készült anyagból

ITJ 77-36 munkaruha- és védõruházat bõrbõl

ITJ 77-46 munka- és védõruházat egyéb technológiával

készült anyagból

ITJ 78-45 munkaruházati és védõkesztyû

ITJ 78-68 munkaruha- és védõruházati kalap és sapka

ITJ 69-99-26-1 védõsisak

c) közlekedési és postai szolgáltató munkakörökben a formaruha - ezen alpont

alkalmazásában - az e munkakörökben rendszeresített egyenruha is:

ITJ 67-62-3 közületi táska

ITJ 68-11-34 férfi száras cipõ

ITJ 68-11-35 férfi félcipõ

ITJ 68-11-36 férfi szandál

ITJ 68-12-34 nõi száras cipõ

ITJ 68-12-35 nõi félcipõ

ITJ 68-12-36 nõi szandál

ITJ 76-11-11 férfi rövid ujjú ing

ITJ 76-11-12 férfi hosszú ujjú ing

ITJ 76-11-13 férfi ingkabát

ITJ 76-21-14 férfi póló

ITJ 76-21-43 férfi ujjas ing

ITJ 76-22-14 nõi póló

ITJ 76-22-43 nõi ujjas ing

ITJ 77-11-11 férfi téli kabát (szövött)

ITJ 77-11-13 férfi átmeneti kabát (szövött)

ITJ 77-11-41 férfizakó (szövött)

ITJ 77-11-42 férfi mellény (szövött)

ITJ 77-11-52 férfi hosszú nadrág (szövött)

ITJ 77-11-75 férfi dzseki (szövött)

ITJ 77-12-11 nõi téli kabát (szövött)

ITJ 77-12-13 nõi átmeneti kabát (szövött)

ITJ 77-12-41 nõi kabátka (szövött)

ITJ 77-12-42 nõi mellény (szövött)

ITJ 77-12-45 nõi blúz (szövött)

ITJ 77-12-52 nõi pantalló (szövött)

ITJ 77-12-55 nõi szoknya (szövött)

ITJ 77-12-59-bõl nõi nadrágszoknya (szövött)

ITJ 77-12-75 nõi dzseki (szövött)

ITJ 77-16-3 munkaköpeny (szövött)

ITJ 77-17-3 egyenruházati zubbony (szövött)

ITJ 77-21-42 férfi mellény (kötött-hurkolt)

ITJ 77-21-44 férfi pulóver (kötött-hurkolt)

ITJ 77-22-42 nõi mellény (kötött-hurkolt)

ITJ 77-22-44 nõi pulóver (kötött-hurkolt)

ITJ 77-22-45 nõi rövid és hosszú ujjú blúz (kötött-hurkolt)

ITJ 77-31-12 férfi bunda szõrmésbõrbõl

ITJ 77-31-91 férfi kabát szõrmésbõr bélése

ITJ 77-32-12 nõi bunda szõrmésbõrbõl

ITJ 77-32-91 nõi kabát szõrmésbõr bélése

ITJ 77-41-14 férfi esõkabát és viharkabát egyéb

technológiával készült anyagból

ITJ 77-41-19 férfi pelerin hóvédõ

ITJ 77-41-2-bõl férfi esõvédõ kétrészes ruha

ITJ 77-42-14 nõi esõkabát és viharkabát egyéb

technológiával készült anyagból

ITJ 77-42-19 nõi pelerin hóvédõ

ITJ 77-42-2-bõl nõi esõvédõ kétrészes ruha

ITJ 78-63 férfi sapka

ITJ 78-65-bõl nõi sapka

ITJ 78-69 egyenruházati kalap és sapka

Az elõzõekben felsorolt termékcsoportokba tartozó munka- és védõruházat

rendeltetésszerû használatához nem nélkülözhetõ tartozékok akkor is

adómentes természetbeni juttatásnak minõsülnek, ha a felsorolásban nem

szerepelnek. A munkáltató által biztosított tárgyi feltétele a

munkavégzésnek - és nem minõsül adóköteles természetbeni juttatásnak - az a

kifejezetten jelmezszerû öltözet (pl. kosztümös színielõadások jelmezei,

szállodai portás, pincér, sport-játékvezetõ közvetlenül e tevékenységhez

kapcsolódó öltözete), amely jellegénél fogva köznapi viseletre nem

alkalmas.

8.25 a sportszervezetek által az olimpiákon, a világ- és európabajnokságokon

való részvételhez a versenyzõk és a hivatalos vezetõk részére adott, a

nemzeti címerrel ellátott, a nemzetközi szervezetek által elõírt védõ- és

formaruha.

105

105

2. számú melléklet

a személyi jövedelemadóról szóló

1995. évi .... törvényhez

az önálló tevékenységet folytató magánszemély bevételeinek elszámolásáról

Az önálló tevékenységbõl származó jövedelem megállapításához bevételként a

VI. és X. fejezet rendelkezésein túlmenõen az e mellékletben

meghatározottakat kell figyelembe venni.

I. Jellemzõen elõforduló bevételek

Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben

1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek

elõlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben

kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az

árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru

szállításért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;

2. a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a

selejtezett tárgyi eszközt is -, immateriális dolog, anyag, félkész termék

(a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, ha

annak beszerzési, elõállítási költségét a magánszemély bármelyik évben

költségei között elszámolta, azzal, hogy ha az önálló tevékenységet

folytató magánszemély olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékû

jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az

ebbõl származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt

rendelkezéseket kell alkalmaznia;

3. a kapott kamat (különösen az egyéni vállalkozó üzleti bankszámláján jóváírt

kamat);

4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg,

valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén

kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;

5. a felvett támogatás (figyelemmel a VI. fejezet rendelkezéseire is);

6. az elõállított terméknek és végzett szolgáltatásnak - kivéve a

természetbeni juttatást - a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély

saját céljára felhasználja, illetõleg részben vagy egészben

ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban a

magánszemély bármely évben költséget számolt el;

7. az egyéni vállalkozónál a 20 ezer forintnál magasabb egyedi értékû

kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét

egyösszegben elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve

ha azt természetbeni juttatásként nyújtja -, a beszerzés idõpontjától

számított

- egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,

- egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,

- két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,

- három éven túl nulla;

8. az üzlet, a mûhely, az iroda és egyéb - kizárólag a jövedelemszerzõ

tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való

lemondás miatt vagy azon jog értékesítéseként kapott ellenérték, ha a

használati jog vagy a bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a

magánszemély a költségei között bármely évben elszámolta;

9. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a

visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben

elszámolta;

10. a káreseménnyel

összefüggésben kapott kártérítés, ideértve felelõsségbiztosítás alapján

felvett összeget;

11. azon biztosítási

szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a

magánszemély költségként elszámolta;

12. a kerekítési szabályok

alkalmazása során keletkezett többlet-különbözet.

II. Az egyéni vállalkozó pénztartalékolása

1. Az egyéni vállalkozó,

a) ha az adóévben nem alkalmaz átalányadózást,

b) ha az elõzõ adóévben legalább annak az adóévnek az utolsó napján

érvényes minimális havi bér 24-szeresének megfelelõ egyéni vállalkozói

jövedelmet vallott be,

a vállalkozói bevételét csökkentheti az APEH által megnyitott pénztartalék-

számlán az adóhatóság által pénztartalék címén nyilvántartott pénze éves

átlagos állományának (a továbbiakban: pénztartalék) az elõzõ évi

pénztartalékához képest bekövetkezett növekményével, legfeljebb azonban

olyan összeggel, amelynek levonása után az adóévben az egyéni vállalkozói

tevékenységébõl származó jövedelme legalább az adóév utolsó napján érvényes

minimális havi bér 24-szerese marad. Az 1996. évi növekmény megállapítása

szempontjából az 1995. évi pénztartalékot nullának kell tekinteni.

2. Az egyéni vállalkozónak, ha a vállakozói bevételébõl bármely évben

(években) pénztartalék címén összege(ke)t vont le, e levonás(ok) együttes

összegéig terjedõen növelnie kell a bevételét az adóévi pénztartalékának az

elõzõ évi pénztartalékához képest bekövetkezett csökkenésével, de legalább

olyan összeggel, amely az adóévben az egyéni vállalkozói tevékenységébõl

származó jövedelmét az adóév utolsó napján érvényes minimális havi bér 24-

szeresére egészíti ki.

3. Az 1. pontban foglalt rendelkezés alkalmazási feltétele, hogy az egyéni

vállalkozó az adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon

a) kérje a pénztartalék-számlával összefüggõ nyilvántartásba-vételét;

b) hozzájáruljon, hogy a mindenkor esedékes, az adóhatóság által

nyilvántartott adótartozásával az esedékességet követõ 15. napot

követõen az adóhatóság a számlatulajdonossal történõ elõzetes

egyeztetést követõen a pénztartalék-számlát megterhelhesse;

c) elfogadja, hogy a pénztartalék-számlára legfeljebb havonta egy

alkalommal fizet be vagy vesz fel onnan pénzt tízezer forintnál nem

kisebb összegben.

4. A pénztartalékot az adóhatóság által kiállított igazolás alapján kell

figyelembe venni. Az adóhatóság az igazolást az adóévet követõ január 31-

éig adja ki. Az adóhatóság az adóévi pénztartalék összegét olymódon veszi

figyelembe, hogy a számlára történõ befizetés(ek) jóváírásának és az onnan

történõ felvétel(ek) (megterhelés) közötti napok (a továbbiakban:

tartalékolási napok) számát szorozza az adott napokon a számlán lévõ

összegnek az adóév (365 nap) egy napjára jutó összegével és e rész-

összegeket összesíti.

5. A pénztartalék-számlára elsõ ízben 1996. január 1-jétõl lehet összeget

jóváírni. Az adóhatóság az adóévet követõ év elsõ napján az elõzõ évi

átlagos állomány összegének az e napon érvényes jegybanki alapkamat 0,7-

szeresével számított hányadát kamat címén a pénztartalék-számlán jóváírja,

amely összeget az egyéni vállalkozónak az adóhatóság értesítése alapján

egyéni vállalkozói bevételként kell figyelembe vennie. A tartalékolási

napok számának megállapítása szempontjából fél-fél napnak kell tekinteni a

pénztartalék-számla javára történõ befizetés jóváírásának napját és a

megterhelés napját. A jóváírás tényétõl függetlenül jóváírási napnak kell

tekinteni az év elsõ napját, a megterhelés tényétõl függetlenül megterhelés

napjának kell tekinteni az év utolsó napját.

6. Az egyéni vállakozó a pénztartalék-számlán lévõ összeg felett - figyelemmel

az 5. pontban foglaltakra is - szabadon rendelkezhet, amely jogát

személyesen gyakorolhatja.

7. Az APEH az egyéni vállalkozónak a pénztartalék-számla megterhelésére

vonatkozó rendelkezését nyolc munkanapon belül teljesíti.

III. Az egyéni vállalkozó tevékenységének megszüntetése

Az egyéni vállalkozónál a tevékenység megszüntetésének évében bevétel

1. a korábban költségként elszámolt és a megszûnéskor meglévõ készlet (anyag,

áru, félkész- és késztermék) leltári értéke, a 2000 forintnál magasabb, de

20 000 forintot meg nem haladó tárgyi eszköz (ideértve a tartalék

alkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;

2. az üzlet, mûhely, iroda és egyéb - kizárólag a jövedelemszerzõ

tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való

lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszûnéskor

még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére

fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta

azzal, hogy ha a megszûnés évében az ellenérték összege még nem ismert,

akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított

összeget kell bevételként figyelembe venni;

3. a pénztartalék számlán a megszûnés évében lévõ pénztartalék;

4. az adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás napjáig)

rendelkezésre álló, a megszûnést követõen befolyt összeg december 31-ei

idõponttal.

Az adóbevallás benyújtását követõen érkezõ bevételre az önálló tevékenységbõl

származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy

ha kiadás is jelentkezik az említett idõpontot követõen, akkor az a

bevételbõl levonható, illetõleg a le nem vonható rész önellenõrzéssel

érvényesíthetõ.

IV. Egyéb rendelkezések

Az önálló bírósági végrehajtó munkadíja és költségátalánya fejében kapott

elõleg a díjjegyzék elkészítésének idõpontjától számít bevételnek. Az e

bevétel elérése érdekében felmerült költségek ezen idõponttól vehetõk

figyelembe.

111

3. számú melléklet

a személyi jövedelemadóról szóló

1995. évi .... törvényhez

a költségek elszámolásáról

E törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó

általános rendelkezéseit is figyelembe véve, e mellékletben foglaltakat kell

alkalmazni, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély a jövedelmét

tételes költségelszámolással állapítja meg, valamint minden olyan esetben,

amikor a magánszemély kiadásainak elszámolása, megtérítése (ideértve a

jogszabály alapján történõ költségtérítést is) szempontjából minõsíteni

szükséges, hogy az bele tartozik-e az elismert költségek körébe. Ha valamely

rendelkezés az elismert költségek meghatározásánál egyéni vállalkozót említ,

azt a kiadást csak az egyéni vállalkozó számolhatja el az egyéni

vállalkozásból származó bevételével szemben.

Az egyéni vállalkozó e tevékenységének elsõ ízben történõ megkezdése elõtt -

legfeljebb három évvel korábban - beszerzett és utóbb e tevékenység végzése

során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított kiadásait,

valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a

tevékenységének megkezdése évében költségként elszámolhatja, illetve a tárgyi

eszköz és immateriális dolog értékcsökkenési leírás elszámolását megkezdheti,

azzal, hogy az utóbbiak esetében a III. 1. pont rendelkezése szerinti

korlátozás nélküli elszámolás nem alkalmazható.

I. Jellemzõen elõforduló költségek

A bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggõ kiadások - feltéve, hogy azok

a felsorolásban említett kivételekkel részben sem szolgálják a magánszemély

személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következõk:

1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésre

(csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével),

a szállításra fordított kiadás;

2. a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz, immateriális dolog

beszerzésére, elõállítására fordított kiadás, ha az a 20 ezer forintot nem

haladja meg, továbbá a jármû kivételével a kizárólag üzemi (üzleti) célt

szolgáló tárgyi eszköz, immateriális dolog (az egyéni vállalkozónál annak

beszerzési értékétõl függetlenül) folyamatos, zavartalan, biztonságos

üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási, felújítási munkára fordított

kiadás, azzal, hogy kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgálnak azok a tárgyi

eszközök és immateriális javak, amelyeket az önálló tevékenységet folytató

magánszemély tevékenységével kapcsolatban használ, azokat más célra részben

sem használja és az azzal kapcsolatos üzleti nyilvántartásai ezt egyértelmûen

alátámasztják;

3. az önálló tevékenységet végzõ magánszeméllyel munkaviszonyban álló

magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) részére kifizetett bér és annak

közterhei, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a

jogszabály, illetõleg a kollektív szerzõdés, vagy a munkaszerzõdés alapján a

munkáltatót kötelezõen terhelõ, alkalmazottnak járó juttatás, kifizetés;

4. az egyéni vállalkozónál a segítõ családtag részére kifizetett - de

legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó - összeg, feltéve, hogy a

segítõ családtag legalább heti 40 órában közremûködik (fõállású segítõ

családtag) vagy, ha a közremûködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos

rész. A segítõ családtagnak fizetett összeg közterhei azzal, hogy egyebekben a

fõállású segítõ családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak

minõsül;

5. az egyéni vállalkozónál az olyan biztosítás díja, amelynek biztosítottja az

alkalmazott, továbbá az egyéni vállalkozó által az alkalmazott javára az

önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történõ munkáltatói hozzájárulás;

6. a tevékenység után kötelezõen befizetett saját társadalombiztosítási

járulék összege, illetve annál a magánszemélynél, akinél ilyen befizetési

kötelezettség nincs, legfeljebb a kötelezõen fizetendõ társadalombiztosítási

járulék mértékéig az önként (megállapodás alapján) fizetett

társadalombiztosítási járulék összege;

7. a magánszemély önálló tevékenységével kapcsolatos érdekképviseleti

szervezet fenntartásához nyújtott tagdíj, hozzájárulás, ideértve a területi

gazdasági kamarai tagdíjat is, továbbá az egyéni vállalkozó által a

kulturális, az oktatási, a szociális, az egészségügyi, a hitéleti, a

környezetvédelmi, a gyermek, az ifjúsági és a sport célra létrehozott

közalapítványnak befizetett hozzájárulás a VIII. fejezetben említett, errõl

szóló igazolás alapján és feltételek teljesülése esetén;

8. a megrendelõ, a vevõ által igazolt szavatossági és jótállási költség;

9. az egyéni vállalkozó által a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek

biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelõsség-, kockázati élet-,

balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál feltéve, hogy az egyéni

vállalkozó e címen nem vett igénybe adókedvezményt;

10. az egyéni vállalkozó által az üzleti tevékenységgel kapcsolatban felvett

pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat;

11. az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak

fizetett, kizárólag az adott önálló tevékenységhez kapcsolódó adók (ide nem

értve a személyi jövedelemadót és az általános forgalmi adót), illetékek,

hatósági díjak, vám, vámkezelési díj, termeléssel összefüggõ perköltség,

kötbér, késedelmi kamat, önellenõrzési pótlék;

12. az üzlet, a mûhely bérleti díja, a fûtés, a világítás és a technológiai

energia költsége, a telefon, rádió-telefon, telefax, cb-rádió, telex

használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely mûszakilag nem

elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat figyelembe

venni az adott költségre jellemzõ mértékegységek (nap, m2, m3 stb.)

alapulvételével;

13. az egyéni vállalkozónál a telefon, a rádió-telefon, a telefax, a cb-rádió,

a telex telephelyre történõ beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés

díja, azzal, hogy a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka

számolható el költségként abban az esetben, ha a magánszemély lakása és

telephelye mûszakilag nem elkülönített;

14. az egyéni vállalkozónál a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a

közmûfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített

összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló

berendezést a lakástól mûszakilag el nem különült telephelyre szerelik be,

költségként az egyéni vállalkozó által fizetett magasabb hozzájárulás és a

magánszemély által az ilyen esetben egyébként fizetendõ összeg különbözete

számolható el;

15. a mûszaki leírás, a tervrajz költsége, a bérmunka díja, az egyéni

vállalkozónál az alvállalkozó részére kifizetett összeg;

16. az egyéni vállalkozónál az 1. számú mellékletben felsorolt munkaruha,

védõruha, a védõeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés

költsége;

17. az egyéni vállalkozó által az alkalmazottnak adott természetbeni

juttatásra fordított kiadás és annak közterhei, valamint az egyéni vállalkozó

által az alkalmazottnak évi 20 százaléknál alacsonyabb kamat mellett nyújtott

hitel (kölcsön) kamatkedvezménye miatt fizetett személyi jövedelemadó;

18. reprezentáció címén az egyéni vállalkozói tevékenységbõl származó bevétel

0,5 százalékának megfelelõ igazolt kiadás, de legfeljebb évi 100 ezer forint,

azzal, hogy reprezentációs költségnek az üzleti vendéglátás keretében

biztosított étel és ital, valamint az ezen felül nyújtott természetbeni

ellátás (szállás, utazás), az üzleti ajándékozás, az állami ünnepekhez,

évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez (például: nõnap, gyermeknap,

nyugdíjas dolgozó búcsúztatása) kapcsolódó munkahelyi megemlékezésen felmerült

költségek (általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó nélkül) minõsülnek;

19. a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi

kiküldetés esetén az utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára fordított

kiadás, továbbá az errõl szóló kormányrendelet szerint naponta számított

igazolás nélkül elismert költség;

20. az önálló tevékenységet végzõ magánszemélynél - ha az eseménnyel

összefüggésben nem történik a 19. pontban említett költségelszámolás - a

belföldi és külföldi tanulmányút, szakmai konferencia, kongresszus kiadásai

évi 30 ezer forintot meg nem haladó összegben, azzal, hogy ha az egyéni

vállalkozó alkalmazottat foglalkoztat, akkor az elõzõ jogcímen

alkalmazottanként ugyanilyen nagyságú összeg számolható el költségként; e

költségek része az ezzel összefüggõ utazás, saját gépjármû használat költsége

is, nem része viszont e költségnek a szakmai konferencia, kongresszus

számlával igazolt részvételi díja, azzal, hogy az utóbbi önállóan költségként

érvényesíthetõ; e pont rendelkezései szempontjából alkalmazott az a

magánszemély, aki az egyéni vállalkozóval, mint munkáltatóval egész évben

folyamatosan munkaviszonyban áll;

21. lízingdíj címén kifizetett összegbõl a lízingbe vevõnél csak a 2. pontban

említett üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz, immateriális dolog -

figyelemmel a IV. 1. pontban foglaltakra is - általános forgalmi adó nélküli

lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerzõdés szerinti futamidõ

egy hónapjára esõ összege, de maximum a teljes lízingdíj havi 3 százalékának,

ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelõ összeg, illetve ez alapján

számított adóévi összeg;

22. Az egyéni vállalkozó a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi

eszköz, immateriális dolog értékesítése esetén az értékesítés idõpontjáig még

el nem számolt értékcsökkenési leírás összegét az értékesítéskor költségként

elszámolhatja.

II. Igazolás nélkül elszámolható költségek

Az e törvényben elismert költségek esetében, ha törvény vagy kormányrendelet

(a továbbiakban: jogszabály) költségtérítésrõl rendelkezik, akkor a

ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban

meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség

azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell

tekinteni. Ilyen költségnek minõsül különösen

1. a gazdálkodó szervezet részlegét jogszabályban meghatározott szerzõdéses

rendszerben üzemeltetõ egyéni vállalkozó által a jogszabály szerinti szerzõdés

(megállapodás) alapján a gazdálkodó szervezet részére befizetett összeg;

2. a bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi

munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg, feltéve, hogy

a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget nem számol el;

3. az országgyûlési képviselõk tiszteletdíjáról, költségtérítésérõl és

kedvezményeirõl szóló törvény szerint megállapított költségtérítés összege;

4. a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítõ dolgozó élelmezési

költségtérítésérõl szóló minisztertanácsi rendelet, továbbá a köztisztviselõk

jogállásáról szóló törvény, valamint a köztisztviselõk munkavégzésérõl, munka-

és pihenõidejérõl, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló

kormányrendelet alapján ilyen címen kifizetett összeg;

5. a közúti gépjármûvek, az egyes mezõgazdasági, erdészeti és halászati

erõgépek üzemanyag és kenõanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható

mértékérõl szóló kormányrendelet szerint meghatározott üzemanyag fogyasztási

norma;

6. a háziorvosok, házi gyermekorvosok esetében az egészségügy

társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseirõl szóló

kormányrendelet szerinti közlekedési célú költségtérítés;

7. a munkáltató által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata

miatt fizetett költségtérítés összegébõl az eseti belföldi kiküldetési

rendelvényben meghatározott km-távolság szerint az üzemanyag fogyasztási

norma, valamint 3 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével

kifizetett összeg;

8. a munkába járással kapcsolatos költségtérítésekrõl szóló kormányrendelet

szerint elszámolt kiadás;

9. a jármûvezetõ gyakorlati szakoktatók saját jármû üzemeltetésének

költségtérítésérõl szóló kormányrendelet szerint figyelembe vehetõ

költségátalány.

III. Az értékcsökkenési leírás elszámolása

Értékcsökkenési leírást csak az egyéni vállalkozó számolhat el a következõk

szerint:

1. A saját tulajdonú, kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló gép, berendezés,

felszerelés beszerzésére, elõállítására fordított, az adóévben felmerült

kiadás korlátozás nélkül költségként érvényesíthetõ.

2. Az 1. pont rendelkezése helyett, és egyébként az ott nem említett esetekben

a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszközök és immateriális javak

közül

- immateriális javak esetén évi 16 %

kivéve ebbõl: szellemi termékeket, ahol évi 25 %

- épületek, építmények esetén évi 2 %

- gépek, berendezések és felszerelési tárgyak esetén évi

18 %

- jármûvek esetén évi 20 %

vehetõ figyelembe a beszerzési (elõállítási) ár alapján. A saját készítésû

tárgyi eszköz, immateriális dolog elõállítási ára az anyagköltség és a mások

által végzett munka számlával igazolt összegével egyezik meg.

Az épület, építmény beszerzési áraként az e törvénynek az ingatlan

megszerzésre fordított összegére vonatkozó meghatározását kell figyelembe

venni, amelyet növelni kell az értéknövelõ beruházásra fordított számlával

igazolt kiadással, ha azt a magánszemély korábban költségként nem számolta el.

3. Építmény, épület bérbeadása esetén, ha a bérbeadás nem egész évre

vonatkozik és/vagy a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére

valósul meg (például esetenkénti szállás célú hasznosítás esetén) az

értékcsökkenési leírás összegébõl

- a bérbeadás idõszakára esõ idõarányos részt (naponta 365-öd részt);

- a bérbeadott (hasznosított) alapterület négyzetméterrel arányos részét;

- ha az elõzõ két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást

figyelembevéve kiszámított részt lehet

érvényesíteni.

4. A nem kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló gép, berendezés, felszerelés

esetében átalányban számolható el amortizáció olyan nyilvántartás vezetése

mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló említett

tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (elõállítási)

árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés (elõállítás) és a

használatbavétel idõpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz

használata mellett is legfeljebb az egyéni vállalkozásból származó éves

bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplõ

eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy

adott nem kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló eszköz értéke alapján

csak egy ízben, a használatbavétel évében vehetõ figyelembe ez az átalány.

5. Nem számolható el értékcsökkenési leírás azon tárgyi eszköz, immateriális

dolog után, amelynek beszerzési költségét a magánszemély korábban

egyösszegben, vagy értékcsökkenési leírásként bármilyen formában teljes

egészében elszámolta, ideértve a lízing útján beszerzett eszközt is.

6. Elszámoltnak kell tekinteni az értékcsökkenési leírást azokra a naptári

évekre, amelyekben a magánszemély a tárgyi eszközt, immateriális dolgot a

jövedelemszerzõ tevékenységéhez használta és személyi jövedelemadó-

kötelezettségének jogszabályban vélelmezett jövedelemhányad (a bevételnek a

jogszabályban meghatározott aránya) szerint tett eleget, vagy értékcsökkenés

ellentételezése címén bevételt kapott.

IV. A jármûvek költsége

1. A személygépkocsi bérleti, vagy lízing díjának elszámolására csak az egyéni

vállalkozó jogosult azzal, hogy ha a személygépkocsit nem kizárólag üzemi

(üzleti) célra használja, a bérleti (lízing) díj címén költségként figyelembe

vehetõ összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg az egyéni

vállalkozásból származó éves bevétel 1 százalékát.

2. A saját tulajdonú jármû - ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is

- az üzemanyag fogyasztási norma szerinti üzemanyag felhasználásának, továbbá

számlával (bizonylattal) történõ igazolás alapján a jármû fenntartásának,

javításának és felújításának költségei számolhatók el, valamint az egyéni

vállalkozó a III. 2. pontban foglaltak szerint érvényesítheti a jármû

értékcsökkenési leírását. Az üzemanyag fogyasztási norma alkalmazásával

üzemanyagköltség címén vagy az APEH által közzétett üzemanyagár, vagy a

számlákkal igazolt üzemanyagár vehetõ figyelembe.

Kizárólag üzemi célú személygépkocsinak csak a személyszállító egyéni

vállalkozó (a magántaxis) kizárólag e célból használt személygépkocsija

tekinthetõ.

Abban az esetben, ha a magánszemély a jármûvét nem kizárólag üzemi (üzleti,

hivatali) célra használja, akkor elszámolható az üzemi használatra esõ, az

elõzõekben meghatározott üzemanyagfogyasztás, és számlák alapján az egyéb

költségek üzemi célú jármûhasználattal arányos összege, azzal a

megszorítással, hogy az üzemi célú használat arányát az 5. pontban említett

nyilvántartásnak hiteltérdemlõen igazolnia kell.

Az egyéni vállalkozó a nem kizárólag üzemi (üzleti) célú jármûvének - kivéve a

személygépkocsit - beszerzési árával szemben a III. 4. pont szerint

érvényesíthet értékcsökkenési leírást. Nem kizárólag üzemi (üzleti) célú

személygépkocsi esetén a III. 4. pont szerinti elszámolást a következõ módon

lehet érvényesíteni: az ott említett nyilvántartás vezetése mellett az egyéni

vállalkozásból származó éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy

személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehetõ figyelembe, illetõleg

a hivatkozott pontban meghatározott átalányamortizáció címén egyébként

elszámolt költség ezzel az összeggel növelhetõ. Egy adott nem kizárólagosan

üzemi (üzleti) célt szolgáló személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a

használatbavétel évében vehetõ figyelembe ez az átalány.

3. A 2. pontban foglaltak helyett a kizárólag üzemi (üzleti) célú

személygépkocsi esetében a 2. pont szerinti üzemanyagköltségen kívül minden

más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás, értékcsökkenési leírás) címén

8 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség elszámolása is alkalmazható. A

nem kizárólag üzemi célú személygépkocsi esetében az elõzõek szerinti

általános személygépkocsi-normaköltség címén 3 Ft/km elszámolása választható,

azzal, hogy ezesetben a személygépkocsi-normaköltség az értékcsökkenési

leírást értelemszerûen nem tartalmazza.

4. A nem saját tulajdonú üzemi célra használt jármû - figyelemmel az 1.

pontban foglaltakra is - esetében elszámolható az üzemi használatra esõ

igazolt bérleti díj, továbbá az 2. pont szerinti üzemanyagfogyasztás és

számlák alapján az egyéb költségek - kivéve az értékcsökkenési leírást -,

amennyiben azok a bérleti szerzõdés alapján a bérbevevõt terhelik.

5. Az 2-4. pont szerinti költségelszámolás bármelyikének alkalmazásánál