1

T/1353/59..

EGYSÉGES JAVASLAT

a Devizáról

szóló törvényjavaslat zárószavazásához.

Elõterjesztõ:

Dr.Bokros Lajos

pénzügyminiszter

Az Országgyûlés a piacgazdaság kiépítésének következetes folytatásaként, a

devizagazdálkodás eddigi korlátozásait fokozatosan felszámolva, a forint -

nemzetközi szervezetek által is elfogadott szintû - konvertibilitását

megvalósítva, törvényt alkot a deviza-, vagy valuta vásárlásának és

felhasználásának szabályairól.

ELSE RÉSZ

B E V E Z E T E R E N D E L K E Z É S E K

I. FEJEZET

A TÖRVÉNY HATÁLYA

1. §

Amennyiben nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik, e törvény

rendelkezéseit kell alkalmazni

a) a devizabelföldinek belföldön és külföldön, valamint

b) - ha e törvény kifejezetten így rendelkezik - a devizakülföldinek a Magyar

Köztársaság területén lévõ

devizával, valutával, belföldi fizetõeszközzel és vagyoni értékkel végzett

jogügyleteire és cselekményeire.

2. §

A devizahatóság hatósági ellenõrzést végezhet arra nézve, hogy a

devizabelföldiek, illetõleg a devizakülföldiek megtartják-e a

devizajogszabályokban, a jegybanki rendelkezésekben, valamint a

devizahatósági engedélyben foglalt elõírásokat. A devizahatósági ellenõrzés

kiterjed a devizakülföldieknek a Magyar Köztársaság területét érintõ

jogügyleteire és cselekményeire, illetõleg a devizabelföldiek külföldi

tevékenységére is.

II. FEJEZET

ÉRTELMEZE RENDELKEZÉSEK

3. §

E törvény alkalmazásában

1. devizabelföldi:

a) az a természetes személy, akinek az illetékes magyar hatóság által

kiadott érvényes személyi igazolványa van, a tizennégy éven aluliak esetén

személyi lapja van, illetõleg azzal jogszabály értelmében rendelkezni köteles

(a továbbiakban együtt: személyi igazolvány). A határátlépéskor a magyar

útlevelet felmutató személy devizabelföldiségét vélelmezni kell,

b) a vállalkozás és a szervezet, ha a székhelye belföldön van,

c) a b) pont szerinti vállalkozás vagy szervezet tulajdonosa, vezetõ

tisztségviselõje, felügyelõ bizottsági tagja és alkalmazottja e minõségében a

vállalkozás és a szervezet nevében tett jogügyletei és cselekményei

tekintetében, ha azok alapján a vállalkozás vagy a szervezet szerez valamilyen

jogot, illetve azt terheli kötelezettség, akkor is devizabelföldinek

tekintendõ, ha egyébként devizakülföldi,

d) külföldi vállalkozás és szervezet belföldön mûködõ telepe, kivéve a

külkereskedelmi szerzõdés teljesítése érdekében belföldön létrehozott

telephelyét,

e) a külföldön lévõ külképviselet, továbbá a devizabelföldi képviselõje e

minõségében tett jogügyletei és cselekményei tekintetében akkor is, ha

egyébként devizakülföldi,

2. devizakülföldi:

a) a természetes személy, ha nincs az illetékes magyar hatóság által kiadott

érvényes személyi igazolványa, illetõleg azzal jogszabály értelmében nem

köteles rendelkezni,

b) a vállalkozás és a szervezet - jogi formájától függetlenül -, ha székhelye

külföldön van,

c) a devizabelföldi vállalkozás és szervezet külföldön mûködõ telepe, fiókja

kivéve a külkereskedelmi szerzõdés teljesítése érdekében külföldön létrehozott

telephelyét,

d) a belföldön lévõ külföldi diplomáciai, konzuli képviselet, valamint

devizakülföldi belföldön lévõ kereskedelmi és egyéb képviselete, továbbá

devizakülföldinek a képviselõje e minõségében tett jogügyletei, cselekményei

tekintetében akkor is, ha egyébként devizabelföldi,

e) a vámszabadterületi társaság és a 85. § hatálya alá tartozó társaságok,

3. külföld:

a) a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli terület,

b) a Magyar Köztársaság területén lévõ, a vámjogszabály szerinti - a

nemzetközi személyforgalom és áruforgalom számára nyitvaálló - tranzitterület

és vámszabadterület,

4. deviza: külföldi pénznemre szóló követelés (pénzhelyettesítõ eszköz,

bankszámla- és egyéb pénzkövetelés),

5. valuta: külföldi pénz;

6. konvertibilis pénznem, deviza, valuta: a Magyar Nemzeti Bank (a

továbbiakban: MNB) hivatalos devizaárfolyamlapján, illetõleg

valutaárfolyamlapján feltüntetett pénznem, deviza, valuta,

7. pénz: a bárhol forgalomban lévõ és a forgalomban lévõre még átváltható

bankjegy és fémpénz (érme),

8. fizetõeszköz: a pénz, továbbá - ellenkezõ rendelkezés hiányában - a

forintra vagy külföldi pénznemre kiállított pénzhelyettesítõ eszköz;

9. pénzhelyettesítõ eszköz: a csekk - ideértve a kitöltetlen csekket is -, a

hitelkártya, a csekk-kártya, a bank-kártya, kereskedelmi kártya, a váltó, az

utalvány, továbbá a bemutatóra szóló takarékbetétkönyv vagy az ilyen betétrõl

kiállított más okirat és elnevezésétõl függetlenül minden más, azonos

gazdasági rendeltetésû okmány;

10. arany: a színarany (az arany, amelynek finomsága legalább 995/1000), az

arany pénzérme akkor is, ha már nincs forgalomban, valamint - aranytartalmára

tekintet nélkül - a rúdarany, az aranytömb;

11. vagyoni érték: minden dolog, jog vagy szolgáltatás - ide nem értve a

devizát, valutát és a belföldi fizetõeszközt - melynek pénzben kifejezhetõ

értéke van;

12. útiholmi: az 1964. évi 2. törvényerejû rendelettel kihirdetett, a

turistaforgalom vámkönnyítéseirõl szóló, New Yorkban 1954. június 4-én kelt

Egyezményben, illetve az Egyezményt kiegészítõ jegyzõkönyvben és a

vámtörvényben útiholmiként meghatározott tárgyak;

13. vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, az állami vállalat, az

egyéb állami gazdálkodó szerv, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek

vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdõbirtokossági

társulat, továbbá az egyéni vállalkozó, valamint a külön jogszabály alapján

vállalkozói igazolvány nélkül külkereskedelmi tevékenységet folytató

természetes személy, az egyéni ügyvéd, a társas ügyvédi iroda, a közjegyzõ, az

egyéni szabadalmi ügyvivõ és a szabadalmi ügyvivõi iroda;

14. szervezet: ha devizajogszabály másként nem rendelkezik, a természetes

személyen, a vállalkozáson és az MNB-n kívüli jogi és nem jogi személy, amely

alapfeladatként vállalkozási tevékenységet nem folytat, ideértve az államot

is;

15. külföldi vállalkozás: jogi formájától függetlenül üzletszerûen gazdasági

tevékenységet folytató külföldi székhelyû gazdasági egység;

16. külföldi szervezet: jogi formájától függetlenül üzletszerû gazdasági

tevékenységet nem folytató külföldi székhelyû egység, ideértve a külföldi

államot is,

17. közvetlen vállalkozás: devizabelföldi részvételével alapított,

létesített külföldi vállalkozás, külföldi vállalkozásban való részesedés,

továbbá a devizabelföldi által a helyi jog alapján létrehozott külföldi fiók;

18. nemzetközi gazdasági tevékenység: devizakülföldivel - belföldön nem

közvetlenül a személyes szükségletek kielégítése körében - külön jogszabályban

foglaltak figyelembevételével végzett

a) külkereskedelmi, ideértve a szállítmányozási,

b) személyszállítási és árufuvarozási,

c) postai és távközlési,

d) utazásszervezõi és -közvetítõi,

e) mûvészközvetítõi,

f) hír- és mûsorközlõ tájékoztató,

g) biztosítási, biztosításközvetítõi, biztosítási szaktanácsadói

tevékenységet.

19. külföldi hivatalos vagy üzleti utazás: a vállalkozás, szervezet

tevékenységével összefüggõ, a Magyar Köztársaság határán kívüli olyan utazás,

amelynek a felmerülõ költségét teljes egészében vagy részben a vállalkozás, a

szervezet vagy részben a meghívó devizakülföldi viseli;

20. kiküldött: az a természetes személy, aki belföldön történõ -

munkaviszonyon vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyon alapuló -

foglalkoztatásával vagy egyéni vállalkozóként a tevékenységével összefüggésben

hivatalos vagy üzleti célból külföldre utazik;

21. külképviselet:

a) a központi költségvetési szerv,

b) a vállalkozás, a 17. pontban foglaltak alá nem tartozó - a nemzetközi

vízi- és légiforgalmat lebonyolító társaságok menetjegy eladásait kivéve -

vállalkozási tevékenységet nem végzõ

tartósan külföldön lévõ szervezeti egysége;

22. külföldön munkát végzõ: a kiküldöttként, az egyéni munkavállalóként vagy

ösztöndíjasként külföldön tartózkodó devizabelföldi, valamint az 56. § a)

pontjában, a 65. § (2) bekezdésének c) pontjában foglaltak alkalmazásában a

vele külföldön közös háztartásban élõ devizabelföldi házastársa és gyermeke. A

külföldön munkát végzõkre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában nem minõsül

külföldnek a 3. pont b) alpontjában meghatározott terület és devizakülföldinek

a vámszabadterületi társaság, valamint a 85. § hatálya alá tartozó társaság;

23. saját tõke: a számvitelrõl szóló törvény meghatározása szerint;

24. hitelviszonyt megtestesítõ értékpapír: a kötvény, a letéti jegy, a

kincstárjegy, valamint minden olyan sorozatban kibocsátott értékpapír,

amelyben a kibocsátó (az adós) meghatározott pénzösszegnek a rendelkezésére

bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét,

valamint kamatozó értékpapír esetén annak meghatározott módon számított

kamatát, vagy egyéb hozamát és az általa esetleg vállalt egyéb

szolgáltatásokat az értékpapír birtokosának (a hitelezõnek) a megjelölt idõben

és módon megfizeti, illetve teljesíti;

25. elismert értékpapírpiac: a belföldi vagy külföldi tõzsde, valamint az

olyan belföldi vagy külföldi tõzsdén kívüli értékpapírpiac - beleértve az

értékpapírkereskedõk szövetsége által szervezett telefonon keresztül

lebonyolódó piacot is - ,

a) amelyet hivatalosan elismertek abban az országban, ahol mûködik,

b) ahol a szabályzatában meghatározott személyen keresztül bárki eladhat,

illetve vásárolhat értékpapírt és

c) ahol az ügyletek rögzített szabályok alapján jönnek létre,

26. kollektív befektetési értékpapír:

a) a befektetési jegy, továbbá

b) az olyan külföldi intézményben való részvételt tanúsító - bemutatóra vagy

névre szóló - okirat, amely intézmény alapító okiratában meghatározott célja -

az egyes befektetésekkel járó kockázatviselést megosztva - az értékpapírokba

vagy más eszközökbe történõ befektetés;

27. pénzpiaci eszköz: értékpapírszerûen, sorozatban kibocsátott,

pénzkövetelésre szóló - értékpapírnak nem minõsülõ - okirat;

28. átruházható eszköz:

a) a pénzkövetelésrõl vagy aranykövetelésrõl kiállított - értékpapírnak nem

minõsülõ - okirat,

b) az olyan értékpapírnak nem minõsülõ okirat, amely valamilyen

pénzkövetelésrõl, aranykövetelésrõl szóló okirat vagy értékpapír, valamint

tagsági jogot megtestesítõ értékpapír átvételét igazolja vagy ezek felett

közvetetten a rendelkezést lehetõvé teszi,

c) a kárpótlási jegy,

d) az olyan jogról vagy követelésrõl kiállított értékpapír és értékpapírnak

nem minõsülõ okirat, amely tekintetében külön törvény vagy kormányrendelet

megállapítja, hogy e törvénynek az átruházható eszközre vonatkozó szabályait

kell alkalmazni, valamint

e) pénzköveteléssel végzett határidõs ügylet, továbbá árfolyam- és

kamatkockázati csereügylet és más származékos ügylet, függetlenül attól, hogy

arról okiratot kiállítottak-e vagy sem;

29. fizetésnek minõsül minden olyan jogcselekmény, amely a tartozás

megszûnését vagy csökkenését eredményezi;

30. hitel:

a) a pénzértékre szóló kölcsön,

b) a halasztott fizetés (kereskedelmi hitel, áruhitel, céghitel),

c) az egy évet meghaladó elõleg és elõrefizetés,

d) az elõzõ pontokban meg nem határozott olyan visszavásárlási

kötelezettséget tartalmazó megállapodás, amelynek alapján a visszavásárlás az

eladáskori árnál (értéknél) magasabb áron (értéken) történik; annak

megállapításánál, hogy az ár (érték) magasabb-e az eladáskori árnál

(értéknél), a visszavásárlással összefüggésben bármilyen jogcímen járó

összeget egybe kell számítani;

31. devizajogszabály:

a) e törvény és az e törvényben kapott felhatalmazás alapján kiadott

kormányrendelet, továbbá

b) az MNB-rõl szóló törvény devizarendelkezései;

32. felhatalmazott pénzintézet: devizamûveletek végzésére felhatalmazott

belföldi pénzintézet, melyek jegyzékét az MNB a Pénzügyi Közlönyben teszi

közzé;

33. devizahatóság: az MNB;

34. devizaérték: a deviza, a valuta és az arany.

MÁSODIK RÉSZ

A DEVIZASZABÁLYOK ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK ELEFELTÉTELEI

III. FEJEZET

ÁLTALANOS SZABALYOK

4. §

(1) Ha devizajogszabály vagy külön jogszabály a deviza-, vagy

valutavásárlási vagy devizaátutalási, illetõleg devizával vagy valutával való

fizetési jogcímet keletkeztetõ szerzõdés megkötését, vagy tevékenység

végzését engedélyhez vagy elõzetes bejelentéshez köti, e törvény eltérõ

rendelkezésének hiányában a deviza-, vagy valutaeladásnak és a

devizaátutalásnak az engedély megléte, illetõleg a bejelentés megtörténte

esetén van helye.

(2) Jogszabály elõírhatja, hogy a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató

vállalkozásnak e tevékenységét, annak megkezdésétõl számított meghatározott

határidõn belül a devizahatóságnak be kell jelentenie.

(3) A vállalkozás és a szervezet a forint ellenében történõ deviza-, vagy

valutavásárlást a pénzforgalmi számlája terhére adott fizetési megbízással

kezdeményezi.

(4) A devizahatóság az engedélyét feltételhez kötheti.

(5) Az, hogy a devizajogszabályok, vagy a jegybanki rendelkezések szerint nem

kell devizahatósági engedély vagy az engedélyt a devizahatóság megadta, nem

mentesít az egyéb jogszabályokban foglalt elõírások megtartása alól.

5. §

(1) Devizajogszabály vagy jegybanki rendelkezés elõírhatja, hogy a

felhatalmazott pénzintézet milyen okiratok, illetõleg nyilatkozatok meglétét

és ezeknek a fizetési megbízással való összhangját köteles vizsgálni.

(2) A felhatalmazott pénzintézet köteles meggyõzõdni arról, hogy a deviza-,

illetve valutaeladás, továbbá a devizaátutalás devizajogszabályban vagy

jegybanki rendelkezésben meghatározott feltételei fennállnak-e. Amennyiben e

feltételeket igazoló iratok nem állnak rendelkezésre, a felhatalmazott

pénzintézet a deviza-, illetve valutaeladást, továbbá az átutalást megtagadja.

6. §

(1) A devizát, valutát a vásárláskor feltüntetett célra vagy olyan célra

szabad felhasználni, amihez a devizahatóság engedélye vagy elõzetes bejelentés

nem szükséges. Amennyiben a devizabelföldi olyan eltérõ célra használja fel a

devizát, valutát, amihez a devizahatóság engedélye vagy elõzetes bejelentés

nem szükséges, a felhasználástól számított nyolc napon belül köteles ezt az

átutalás, illetve a vásárlás helyén bejelenteni.

(2) A devizabelföldi köteles megtenni minden tõle elvárhatót annak érdekében,

hogy a devizakülföldivel kötött szerzõdésben meghatározott összeget beszedje.

(3) A devizabelföldi a rendelkezésére bocsátott deviza, valuta

rendeltetésszerû felhasználásáról - a 20.§. (1) bekezdésében foglalt

jogcímeken vásárolt deviza vagy valuta kivételével -, illetõleg a

devizakülfölditõl járó összeg befolyásáról a devizajogszabályban meghatározott

módon a devizahatóságnak elszámolni köteles.

Átváltás

7. §

(1) Devizabelföldi vagy devizakülföldi belföldön devizát, valutát forintra,

forintot devizára, valutára vagy devizát, valutát más devizára, valutára - a

(2) bekezdésben foglaltak kivételével - csak felhatalmazott pénzintézetnél

válthat át és csak ott jogosult devizát, valutát vásárolni, eladni.

(2) Devizabelföldi vagy devizakülföldi belföldön valutát és a

pénzhelyettesítõ eszközök közül a csekket forintra, forintot valutára,

csekkre, valutát, csekket más valutára, csekkre átváltóhelyen is átválthat és

jogosult ott valutát, csekket vásárolni vagy eladni.

Árfolyam

8. §

A konvertibilis deviza, valuta forintra, illetõleg a forint konvertibilis

devizára, valutára történõ átszámításánál alkalmazandó árfolyam tekintetében

az MNB jegybanki rendelkezésben elõírást adhat.

Korlátozott és tiltott mûveletek

9. §

(1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, devizahatósági engedéllyel lehet

olyan szerzõdést kötni, vagy pénzügyi mûveletet végezni, amely arra irányul,

hogy devizabelföldiek és devizakülföldiek egymásra tekintettel devizát,

valutát, belföldi fizetõeszközt, illetõleg vagyoni értéket belföldön és

külföldön átruházzanak.

(2) Nem kell devizahatósági engedély ahhoz, hogy

a) a vállalkozás és a szervezet devizakülföldivel olyan szerzõdést kössön,

amely alapján a vállalkozás és a szervezet a devizakülföldivel pénzbeli

elszámolás nélküli csereutazást bonyolít le,

b) a devizabelföldi és devizakülföldi természetes személy egymás belföldi és

külföldi tartózkodásának költségeit fedezze,

c) az egymással cserekapcsolatot fenntartó devizabelföldi és devizakülföldi

természetes személy a gyûjtési körébe tartozó azonos vagy hasonló ingó dolgot

- a kiviteli (kiküldési) szabályok megtartásával - pénzbeli elszámolás nélkül

cseréljen.

10. §

Ha devizajogszabály másként nem rendelkezik, devizabelföldiek között tilos

fizetési kötelezettség teljesítésével kapcsolatban olyan kikötést alkalmazni,

amely deviza, valuta valóságos szolgáltatására irányul.

IV. FEJEZET

EGYES TEVÉKENYSÉGEK VÉGZÉSÉNEK DEVIZAHATÓSÁGI ENGEDÉLYEZÉSE

11. §

(1) Szerencsejáték szervezõ tevékenységnek konvertibilis pénznemben történõ

végzéséhez a devizahatóság engedélyét a szerencsejáték szervezõ tevékenység

folytatásához külön törvény szerint szükséges hatósági engedély iránti kérelem

benyújtása elõtt meg kell szerezni.

(2) Devizahatósági engedély szükséges ahhoz, hogy devizakülföldi a

belföldön lévõ ingó dolga tekintetében devizabelföldivel vagy

devizakülföldivel adásvételi vagy bizományi szerzõdést, illetõleg

hasznosítására ellenérték fejében egyéb szerzõdést kössön. Ez a rendelkezés

nem vonatkozik a nemzetközi gazdasági tevékenység körében kötött szerzõdésre.

V. FEJEZET

HAZAUTALÁSI ÉS FORINTRA TÖRTÉNE ÁTVÁLTÁSI KÖTELEZETTSÉG, KÖVETELÉS BEJELENTÉS

12. §

(1) A devizabelföldi köteles - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - a

konvertibilis devizát, valutát a megszerzéstõl (birtokba jutástól), illetve

annak tudomásra jutásától számított nyolc napon belül felhatalmazott

pénzintézethez átutaltatni (hazautaltatni) vagy hazahozni és annak átadni

(továbbiakban együtt: hazautalni), illetve természetes személy esetén

hazahozni vagy hazautaltatni.

(2) A devizabelföldi az alábbi jogcímeken külföldön megszerzett (birtokába

került) konvertibilis devizát, valutát nem köteles hazautalni vagy hazahozni:

a) a külképviseleti bevételt, ha azt a külképviselet fenntartására használja

fel,

b) a természetes személy által külföldi tartózkodása során ajándék vagy

öröklés címén kapott, továbbá külföldi szerencsejátékból származó összeg

külföldön a devizajogszabálynak megfelelõen felhasznált részét,

c) a külföldön munkát végzõ külföldön tartózkodásának ideje alatt a külföldön

végzett munkából származó jövedelmét és a devizakülfölditõl kapott

ösztöndíját,

d) a közvetlen vállalkozásától bármilyen jogcímen származó hozamot, a

közvetlen vállalkozásának az elidegenítéséért kapott, továbbá az ilyen

vállalkozás megszûnése vagy a jegyzett tõkéjének csökkentése, valamint

kisajátítás, államosítás vagy bármilyen más tulajdonelvonás esetén a tényleges

kártalanítás folytán õt megilletõ devizát, valutát, ha azt a 32. § (1)

bekezdés a) pontjában meghatározott célra használja fel,

e) ha a devizahatóság erre engedélyt adott.

(3) A devizabelföldi köteles hazautalni, vagy hazahozni a felhatalmazott

pénzintézetnél és az átváltóhelyen forintért vásárolt, vagy devizaszámláról

külföldre átutalt, fel nem használt devizát, valutát.

(4) A természetes személyen kívüli devizabelföldi köteles megtenni mindent

annak érdekében, hogy a birtokába került nem konvertibilis devizát a

megszerzéstõl, tudomásra jutástól számított nyolc napon belül konvertibilis

devizára, valutára átváltsa és azt az (1) bekezdés alapján hazautalja.

13. §

A devizabelföldi köteles a devizakülföldivel szemben devizában fennálló

követelését, valamint a külföldi ingatlanra, a külföldi vállalkozásban való

érdekeltségre megnyíló igényt a tudomásszerzéstõl számított nyolc napon belül

a devizahatóságnak bejelenteni. A devizahatóság a bejelentés megtételének

határidejére ennél hosszabb idõt is megállapíthat.

14. §

A 12. § (1), (3) és (4) bekezdése alapján hazautalt, vagy hazahozott

konvertibilis devizát, valutát

a) a vállalkozás az 48- 49. és 51. §,

b) a szervezet az 52-53. §,

rendelkezéseinek megfelelõen

c) a természetes személy az 54. §-ban foglalt kivételekkel

devizaszámlára helyezheti, illetve a természetes személy a birtokában

tarthatja.

15. §

(1) A vállalkozás és a szervezet a 14. § a) és b) pontja alapján

devizaszámlára el nem helyezhetõ vagy el nem helyezett konvertibilis devizát,

valutát felhatalmazott pénzintézetnél köteles forintra átváltani.

(2) A természetes személy, a 20. § (1) bekezdés alapján megvásárolt

konvertibilis valuta, deviza kivételével, a forintért vásárolt és a fel nem

használt konvertibilis devizát, valutát köteles a hazautalástól vagy a

hazahozataltól számított nyolc napon belül forintra átváltani.

16. §

(1) A devizabelföldi hazautalási, hazahozatali, illetve forintra történõ

átváltási kötelezettsége mindaddig fennáll, amíg annak eleget nem tett.

(2) Ha a megvásárlásnak a fizetõeszközt kibocsátó országban hatályos

rendelkezések miatt vagy egyéb okból akadálya van, a felhatalmazott

pénzintézet vagy átváltóhely a fizetõeszközt az akadály elhárulásáig letétként

õrzi. A felhatalmazott pénzintézet a letétként õrzött ilyen fizetõeszközt még

azok megvásárlása elõtt beszedés, illetve értékesítés végett külföldre

kiküldheti.

(3) Ha a jogosult közremûködése szükséges ahhoz, hogy a konvertibilis deviza,

valuta felhasználható legyen, ezt arra tekintet nélkül köteles teljesíteni,

hogy az átváltás, illetve az ellenérték kifizetése mikor történik meg.

(4) A forintra történõ átváltási kötelezettség alá esõ konvertibilis devizát,

valutát átváltás nélkül felhasználni, vagy azzal rendelkezni devizahatósági

engedéllyel szabad.

HARMADIK RÉSZ

F O L Y Ó F I Z E T É S I M Û V E L E T E K

17. §

Devizabelföldiek, illetõleg devizakülföldiek folyó fizetési mûveletek céljára

az e részben meghatározott szabályok szerint vásárolhatnak konvertibilis

devizát, valutát.

VI. FEJEZET

A DEVIZABELFÖLDI KONVERTIBILIS DEVIZAVÁSÁRLÁSA

A vállalkozás és a szervezet

18. §

(1) A vállalkozás, a szervezet alapító okiratában (alapszabályában, ennek

megfelelõ más okiratban vagy jogszabályban, illetõleg egyéni vállalkozói

igazolványában) meghatározott, tõkemûveletnek nem minõsülõ tevékenységével,

feladatával, továbbá a külön jogszabály alapján vállalkozói igazolvány nélkül

külkereskedelmi tevékenységet folytató természetes személy e tevékenységével

összefüggésben devizakülföldinek teljesítendõ fizetéseire forintért

konvertibilis devizát vásárolhat.

(2) A vállalkozás, a szervezet az (1) bekezdésben foglaltakon túl

kiküldötteinek külföldi hivatalos és üzleti utazási, valamint külképviselet

nyitásának és fenntartásának költségeire vásárolhat konvertibilis devizát.

Természetes személy

19. §

(1) A természetes személy tõkemûveletnek nem minõsülõ jogcímeken a

devizajogszabályokban foglaltaknak megfelelõen a devizakülföldi -

devizajogszabályban meghatározott esetben más devizabelföldi - kedvezményezett

részére külföldre történõ átutalás céljából konvertibilis devizát vásárolhat,

a 20. § (1) bekezdésében foglalt eltéréssel.

(2) A természetes személy külföldön a devizabelföldi által kiállított,

külföldön történõ fizetésre vagy valuta felvételére is alkalmas, névre és

forintra szóló takarékbetétkönyv vagy bankkártya felhasználásával az (1)

bekezdés szerinti jogcímeken konvertibilis valutát is vásárolhat.

(3) A külföldön munkát végzõt nem illeti meg devizavásárlási jog az egy évet

meghaladó külföldi tartózkodásának ideje alatt keletkezett, a külföldi

állammal, vagy ennek helyi hatóságával szemben fennálló adó- vám vagy

illetéktartozásra.

20.§

(1) A természetes személy belföldön külföldi utazási költségeire

devizajogszabályban meghatározott összeg erejéig vásárolhat konvertibilis

valutát, devizát. A valutavásárláskor - ide értve a csekket is - be kell

mutatni az érvényes útlevelet, vagy az érvényes személyi igazolványt, továbbá

a valutalapot.

(2) A természetes személy a külföldi tartózkodásának ideje alatt felmerülõ

idegenforgalmi szolgáltatásokat és menetjegyet

a) belföldi utazásszervezõnél vagy menetjegy eladóhelynél,

b) belföldrõl külföldi utazási irodánál vagy menetjegy eladóhelynél,

illetõleg közvetlenül a szolgáltatást nyújtótól megvásárolhatja, és

a b) pont esetén az említett jogcímeken a devizát forintért megvásárolhatja,

és külföldre átutalhatja.

(3) A devizabelföldi természetes személy a külföldi tartózkodásának ideje

alatt az ott felmerülõ idegenforgalmi szolgáltatások költségeinek fedezésére

a) bankszámlája terhére külföldrõl adott megbízással illetõleg,

b) megbízottja útján

is vásárolhat forintért devizát és azt külföldre a szolgáltatást nyújtó

külföldi javára átutaltathatja.

VII. FEJEZET

A DEVIZAKÜLFÖLDI KONVERTIBILIS DEVIZA- ÉS VALUTAVÁSÁRLÁSA

21. §

(1) A devizakülföldi természetes személy az általa behozott konvertibilis

fizetõeszköznek vagy átutalt konvertibilis devizának felhatalmazott

pénzintézetnél és átváltóhelyen történt, útlevélszámot is tartalmazó

átváltási bizonylattal igazolt beváltásából származó forintösszeg erejéig

forintért devizát, valutát vásárolhat. Ezt a rendelkezést megfelelõen

alkalmazni kell a nemzetközi postautalványon érkezett összegekre is.

(2) A külön jogszabály alapján belföldön foglalkoztatott devizakülföldi e

tevékenységébõl származó, a személyi jövedelemadó alapját képezõ - a (3)

bekezdésben foglaltakkal csökkentett -, a számlavezetõ bankjához befizetett

jövedelmébõl konvertibilis devizát vásárolhat felhatalmazott pénzintézetnél.

(3) A (2) bekezdésben megjelölt, a személyi jövedelemadó alapját képezõ

összeget csökkenteni kell

a) a külön jogszabály alapján igazoltan megfizetett személyi jövedelemadó

összegével,

b) nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulék fizetés esetén az

igazoltan megfizetett összeggel,

c) az adóköteles jövedelemnek számító természetben kapott lakás bérével,

vagy költségével, illetõleg a lakbér címén kapott juttatással.

(4) A devizakülföldi a felhatalmazott pénzintézetnél és a valutaeladó helyen

forintért konvertibilis devizát, valutát vásárolhat a visszatérített általános

forgalmi adó összegének erejéig, ha a számla adót is tartalmazó végösszegét -

a természetes személy esetében útlevélszámot is feltüntetõ - átváltási

bizonylattal igazoltan konvertibilis deviza, valuta átváltásból származó

forinttal, konvertibilis devizára szóló hitelkártyával, eurocsekkel vagy a 60.

§ szerinti forintszámlán elhelyezett, konvertibilis fizetõeszközre átváltható

forinttal egyenlítette ki.

(5) A devizakülföldi az (1)-(4) bekezdésben foglaltakon túl minden egyéb,

igazoltan folyó fizetési mûveletbõl származó - közterhekkel csökkentett -

forintösszegért konvertibilis devizát, valutát vásárolhat.

22. §

A külföldi állam diplomáciai vagy konzuli képviselete a belföldön konzuli

bevétel jogcímén rendelkezése alá került forintösszegért a forintszámlája

terhére adott megbízással konvertibilis devizát vásárolhat.

VIII. FEJEZET

A DEVIZABELFÖLDI KONVERTIBILIS DEVIZAVÁSÁRLÁSI ÉS ÁTUTALÁSI,VALAMINT

VALUTAVÁSÁRLÁSI JOGOSULTSÁGÁHOZ KAPCSOLÓDÓ SZABÁLYOK

23. §

(1) A devizavásárlásra jogosult devizabelföldi, ha devizakülföldi a fizetés

kedvezményezettje, haladéktalanul köteles az igényelt, és a megvásárolt

devizát annak javára külföldre vagy belföldi pénzintézethez átutalni, vagy

a) a tevékenysége keretében megvásárolt konvertibilis fizetõeszközt a

mûvészközvetítõ belföldön vagy külföldön, az utazásszervezõ és -közvetítõ

külföldön átadni,

b) a tudományos konferenciák elõadóinak tiszteletdíjával kapcsolatos

fizetésekre belföldön, a nemzetközi sportrendezvénnyel kapcsolatos fizetésekre

belföldön vagy külföldön, a nemzetközi rendezvények részvételi díjára, a

nemzetközi és külföldi szervezetek tagsági díjára, külön törvényben

meghatározott tanulmányok folytatásának költségeire, valamint a természetes

személy a külföldi gyógykezelési költségeire megvásárolt konvertibilis

fizetõeszközt a kedvezményezettnek külföldön átadni.

(2) A devizabelföldi a hirdetési díjra, valamint a nemzetközi és külföldi

szervezetek tagsági díjára, továbbá a nemzetközi rendezvények részvételi

díjára, valamint újság, folyóirat, könyv, zenei kiadványok elõfizetésével,

megvásárlásával kapcsolatos kiadásokra a postai szolgáltató tevékenységet

ellátó, erre felhatalmazott vállalkozónál külföldre forintban nemzetközi

postautalványon is teljesíthet fizetést.

(3) A Nemzetbiztonsági Szolgálatok és a Rendõrség a külön jogszabályban

meghatározott esetekben felmerülõ kiadásaira konvertibilis valutát vásárolhat.

24.§

(1) Devizabelföldi a kiküldötteinek külföldi hivatalos és üzleti utazási

költségeire, jogosult konvertibilis valutát vásárolni.

(2) A Külügyminisztérium a konzuli tevékenységgel, valamint külföldön

felmerülõ állami protokollal kapcsolatos kiadásaira is jogosult konvertibilis

valutát vásárolni és birtokban tartani.

25. §

Minden olyan esetben, amikor e törvény konvertibilis valuta megvásárlást

lehetõvé tesz, devizajogszabály vagy jegybanki rendelkezés kötelezõ elõírást

adhat a felhatalmazott pénzintézetnek és valutaeladóhelynek konvertibilis

valuta helyett részben pénzhelyettesítõ eszköz kiadására.

Egyéni kérelmen alapuló konvertibilis devizavásárlás

26. §

(1) A devizahatóság a kérelmezõ körülményeinek mérlegelésével,

méltányosságból az e részben korlátozás alá esõ esetekben és célokra is

engedélyezheti devizabelföldiek és devizakülföldiek forint ellenében történõ

konvertibilis deviza, valuta vásárlását.

(2) Az (1) bekezdés szerint rendelkezésre bocsátott konvertibilis devizára,

valutára is alkalmazni kell a 6. §-ban, a 12. § (3) bekezdésében és a 25. §-

ban foglaltakat.

IX. FEJEZET

FIZETÉSI SZABÁLYOK

A nemzetközi gazdasági tevékenységre vonatkozó fizetési szabályok

27. §

(1) A nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásnak e

tevékenysége keretében devizakülföldivel szerzõdést kötni, számlát kiállítani,

fizetési kötelezettséget vállalni, teljesíteni, illetõleg fizetést elfogadni -

függetlenül attól, hogy az elõzõek belföldön vagy külföldön történnek-e,

a) konvertibilis pénznemben,

b) forintban,

c) ha valamely pénzintézet kérelmére elõzetes kötelezettséget vállal arra,

hogy nem konvertibilis pénznemet részére elad, vagy tõle megvásárol, nem

konvertibilis pénznemben

lehet.

(2) A devizabelföldi az (1) bekezdés b) pont szerinti fizetést csak a

devizakülföldi 60. §-ban foglalt konvertibilis forintszámlája terhére

fogadhatja el.

(3) Ha meghatározott ország viszonylatában a nemzetközi gazdasági tevékenység

körébe tartozó szerzõdésekkel vagy e szerzõdések egy részével kapcsolatos

elszámolások pénznemét államközi (kormányközi) megállapodás állapítja meg, ezt

a pénznemet kell alkalmazni.

A belföldön történõ fizetés szabályai

28. §

A devizabelföldi és a devizakülföldi közötti ügyletek ellenértékét - hacsak

az ügylet nem tartozik a 27. § hatálya alá - belföldön forintban kell fizetni,

kivéve

a) a mûvészközvetítõtõl a devizakülföldit megilletõ honoráriumot, a

tudományos konferenciák elõadóinak tiszteletdíját, a nemzetközi

sportrendezvényekkel kapcsolatban felmerülõ verseny- és pályadíjat, továbbá a

sportolók és a sporttisztviselõk honoráriumát, amelyeket a külföldiek részére

konvertibilis pénznemben is meg lehet fizetni,

b) ha a devizabelföldi és devizakülföldi a külön törvényben meghatározottak

szerint devizahatóság által konvertibilis pénznemben engedélyezett

szerencsejátékban való részvételi díját konvertibilis fizetõeszközben

fizetheti meg, a nyeremény részére ilyen pénznemben ki is fizethetõ,

c) a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel

egy tekintet alá esõ nemzetközi szervezetek és azok tagjai részére

mûködtetett zárt árusítású diplomataboltból konvertibilis fizetõeszköz

ellenében teljesített termékértékesítést,

d) a magyarországi nemzetközi légi és vízi kikötõkben idegen lajstromszámú

légi és vízi jármûvek részére történõ üzemanyag értékesítést, valamint a nem

menetrendszerû légi járat esetén a teljes földi kiszolgálást, melynek

ellenértékét a devizakülföldi konvertibilis pénznemben is kiegyenlítheti.

A devizabelföldi biztosítóra, biztosításközvetítõre és biztosítási

szaktanácsadóra vonatkozó fizetési szabályok

29. §

(1) A devizakülföldinek a devizabelföldi biztosítóval megkötött szerzõdés

díját

a) konvertibilis valutában, illetve belföldi pénzintézetnél vezetett

devizaszámlájáról,

b) konvertibilis pénznemben történõ átutalással,

c) felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámláján

elhelyezett forinttal

kell megfizetnie.

(2) A devizabelföldi biztosító a devizakülföldivel fennálló, biztosítási

szerzõdésébõl eredõ fizetési kötelezettségét a devizakülföldi választása

szerint

a) konvertibilis valutában,

b) konvertibilis pénznemben történõ átutalással,

c) a devizakülföldinek felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis

forintszámlájára történõ átutalással

köteles teljesíteni.

(3) Az e §-ban a devizabelföldi biztosítóra meghatározott szabályokat

megfelelõen alkalmazni kell a devizabelföldi biztosításközvetítõre és

biztosítási szaktanácsadóra is.

NEGYEDIK RÉSZ

T E K E M Û V E L E T E K

30. §

A devizabelföldi, illetõleg a devizakülföldi az e részben nem korlátozott,

vagy nem említett tõkemûveleteket a második részben foglaltak

figyelembevételével engedély nélkül végezheti.

X. FEJEZET

KÖZVETLEN VÁLLALKOZÁSOK, ÉRTÉKPAPÍROK, PÉNZPIACI MÛVELETEK

Közvetlen vállalkozások megszerzése, elidegenítése és megszüntetése

31. §

(1) A devizabelföldinek - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - külföldön

vállalkozást alapítania, már meglévõ vállalkozásban részesedést szereznie vagy

ilyen vállalkozásban tõkét emelnie, külföldön fiókot alapítania, bõvítenie (a

továbbiakban: közvetlen vállalkozás szerzése) akkor lehet, ha

a) a közvetlen vállalkozás szerzése során az egy devizabelföldi által

megszerzendõ részesedés aránya - figyelembe véve az adott vállalkozásban

korábban megszerzett részesedését is - meghaladja a külföldi vállalkozás

alap-, vagy törzstõkéjének, illetve - az elõzõek hiányában - vagyonának tíz

százalékát,

b) a vállalkozás székhelye szerinti ország jogszabályai biztosítják a

devizabelföldi részére a vállalkozástól, fióktól származó osztaléknak,

nyereségrészesedésnek, kamatnak, prémiumnak, bármilyen jogcímen származó

hozamnak (a továbbiakban: hozam) az ilyen vállalkozásban fennálló

részesedésének, fiókjának elidegenítéséért kapott, továbbá a vállalkozás,

illetve a fiók megszûnése vagy a jegyzett tõke csökkenése folytán õt megilletõ

összegnek, valamint kisajátítás és államosítás esetén a tényleges

kártalanítási összegnek Magyarországra konvertibilis devizában történõ

haladéktalan átutalását,

c) a devizabelföldi a vállalkozásért - a fiók kivételével - részesedésének

értékénél nem felel nagyobb összeggel, kivéve ha a vállalkozás székhelye

szerinti ország jogszabályai szerint pótbefizetést kell teljesíteni,

d) a vállalkozás székhelye szerinti ország tagja a Gazdasági Együttmûködési

és Fejlesztési Szervezetnek (OECD), vagy a vállalkozás székhelye szerinti

országgal Magyarországnak hatályos beruházásvédelmi egyezménye van,

e) adó, vám, illeték, vagy ezekkel kapcsolatos pótlék, nyugdíj-,

egészségbiztosítási vagy társadalombiztosítási járulék fizetési tartozása

nincs

f) a devizabelföldi - a természetes személy és az egyéni vállalkozó

kivételével - nem áll csõdeljárás vagy felszámolási eljárás alatt, illetve a

kérelem/bejelentés benyújtása évében, valamint az azt megelõzõ két naptári

évben ilyen eljárás ellene nem folyt,

g) a közvetlen vállalkozás szerzésére irányuló kérelem benyújtását, illetve

bejelentés megtételét megelõzõ f) pontban említett idõszakban a devizahatóság

a 34. §-ban foglalt határozatot vele szemben nem hozott, illetve ilyen

határozat esetében annak eleget tett,

h) a devizabelföldi vállalkozás vezetõ tisztségviselõje a f) pontban említett

idõszakban nem volt olyan vállalkozásnál vezetõ tisztségviselõ, felügyelõ

bizottsági tag, amely a 34. §-ban foglalt kötelezettségének nem tett eleget.

(2) A külön jogszabály alapján vállalkozói igazolvány nélkül külkereskedelmi

tevékenységet folytató természetes személyt e § tekintetében természetes

személynek kell tekinteni.

(3) A pénzintézet közvetlen vállalkozás szerzésére külön jogszabályban

foglaltak az irányadóak.

32. §

(1) Devizabelföldinek az okirat keltétõl, vagy az ügylet megkötésétõl,

illetve a közvetlen vállalkozás, vagy fiók megszüntetésétõl számított nyolc

napon belül be kell jelentenie a devizahatóságnak

a) a 31. §-ban foglaltaknak megfelelõen történõ közvetlen vállalkozás

szerzését,

b) közvetlen vállalkozásának elidegenítését,

c) közvetlen vállalkozásának megszüntetését,

d) közvetlen vállalkozása jegyzett tõkéjének csökkenését,

e) közvetlen vállalkozásának más külföldi vállalkozással történõ egyesülését,

összeolvadását vagy abból való szétválását.

(2) Ha devizabelföldi külföldön az ottani jogszabályok szerinti egyéni

vállalkozói tevékenységet kíván folytatni rá a 31. § (1) bekezdésének b), d),

e) és g) pontjában, valamint a 33. § (1) bekezdésében foglaltakat megfelelõen

alkalmazni kell.

33. §

(1) Ha a közvetlen vállalkozás szerzése során a 31. §-ának (1) bekezdésében

foglalt valamennyi feltétel együttesen nem teljesül, a devizabelföldinek

közvetlen vállalkozást szerezni csak devizahatósági engedéllyel lehet. Ha a

devizabelföldi részesedése nem éri el a 31. § (1) bekezdés a) pontjában

meghatározott mértéket, a külföldi vállalkozás által kibocsátott részvény,

valamint más közvetlen vállalkozásban fennálló részesedést megtestesítõ

értékpapír szerzésére a 35. § szabályai vonatkoznak.

(2) Amennyiben a devizabelföldi közvetlen vállalkozásának átalakulása folytán

a közvetlen vállalkozás a 31. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt feltételnek

nem felel meg, a devizabelföldinek a részesedése megtartásához devizahatósági

engedélyt kell kérni.

(3) A devizabelföldi mindaddig, amíg a 34. § alapján elõírt elidegenítési

kötelezettségének nem tett eleget, közvetlen vállalkozás szerzéséhez

devizahatósági engedélyt nem kaphat.

34. §

A közvetlen vállalkozás megszüntetésérõl határozhat a devizahatóság, ha a

devizabelföldi a 31. § (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában szerzett

közvetlen vállalkozást, vagy a 32. §-ban említett bejelentésben nem valós

tartalmú adatokat közölt, továbbá a közvetlen vállalkozással kapcsolatos

tevékenysége végzése során a devizajogszabályban elõírt kötelezettségének nem

tett eleget. Ebben az esetben a devizabelföldinek mindent meg kell tennie

közvetlen vállalkozásának - a devizahatóság által elõírt határidõn belül

történõ - elidegenítése (megszüntetése) érdekében.

Értékpapírokkal, pénzpiaci eszközökkel, átruházható eszközökkel végzett

mûveletek

35. §

(1) Devizahatósági engedéllyel szabad külföldön zártkörben vagy nyilvánosan

forgalomba hozni, valamint elismert külföldi értékpapírpiacra bevezetni

devizabelföldi által

a) kibocsátott olyan kötvényt és más hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírt,

pénzpiaci eszközt, amelynél a lejáratáig hátralévõ idõ rövidebb, mint 365 nap,

b) kiállított átruházható eszközt,

c) nyílt végû befektetési alapra kibocsátott kollektív befektetési

értékpapírt.

(2) Devizahatósági engedély szükséges devizakülföldi által

a) kibocsátott részvénynek vagy más, külföldi vállalkozásban fennálló

részesedést megtestesítõ értékpapírnak,

b) kibocsátott kötvénynek és más, hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírnak,

c) kibocsátott pénzpiaci eszköznek,

d) kiállított átruházható eszköznek,

e) kibocsátott kollektív befektetési értékpapírnak

belföldön történõ zártkörû vagy nyilvános forgalomba hozatalához, továbbá

elismert belföldi értékpapírpiacra történõ bevezetéséhez.

(3) Devizahatósági engedély szükséges külföldi pénznemre szóló devizabelföldi

által

a) kibocsátott részvénynek, vagy más, vállalkozásban fennálló részesedést

megtestesítõ értékpapírnak,

b) kibocsátott kötvénynek és más, hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírnak,

c) kibocsátott pénzpiaci eszköznek,

d) kiállított átruházható eszköznek,

e) kibocsátott kollektív befektetési értékpapírnak

belföldön történõ zártkörû vagy nyilvános forgalomba hozatalához, elismert

belföldi értékpapírpiacra történõ bevezetéséhez.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott befektetéseknek belföldiek közötti

belföldön történõ elidegenítéséhez nem kell devizahatósági engedély,

amennyiben a forgalombahozatalhoz, értékpapírpiacra történõ bevezetéshez a

devizahatóság az engedélyt megadta.

(5) Devizahatósági engedéllyel idegenítheti el a devizabelföldi

devizakülföldinek devizabelföldi által

a) kibocsátott olyan kötvényt, más hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírt,

továbbá pénzpiaci eszközt, amelynél a lejáratig hátralévõ idõ rövidebb, mint

365 nap,

b) kiállított átruházható eszközt, kivéve azt a kárpótlási jegyet, amelyet a

devizakülföldi külön törvény alapján kárpótlásra jogosultként kap,

c) nyílt végû befektetési alapra kibocsátott kollektív befektetési

értékpapírt.

(6) A (5) bekezdés szerinti engedélyt a devizahatóság - a devizakülföldi

által kibocsátáskori megszerzésre vagy devizakülföldire történõ átruházásra -

összevontan, illetve az egy kibocsátásból származó értékpapírok teljes, vagy

meghatározott mennyiségére is kiadhatja.

(7) Devizabelföldi devizahatósági engedéllyel szerezheti meg visszterhesen

devizabelfölditõl külföldön, illetve devizakülfölditõl belföldön vagy

külföldön

a) a devizakülföldi által kibocsátott részvényt, vagy más, külföldi

vállalkozásban fennálló részesedést, ha a részesedésszerzés a 31. § (1)

bekezdés a) pontjában meghatározott mértéket nem haladja meg,

b) a devizakülföldi által kibocsátott kötvényt és más, hitelviszonyt

megtestesítõ értékpapírt,

c) a devizakülföldi által kibocsátott pénzpiaci eszközt,

d) a devizakülföldi által kiállított átruházható eszközt,

e) a devizakülföldi által kibocsátott kollektív befektetési értékpapírt,

f) a devizabelföldi által belföldön vagy külföldön kibocsátott, külföldi

pénznemre szóló értékpapírt, pénzpiaci eszközt, átruházható eszközt.

(8) Nem kell devizahatósági engedély annak a devizakülföldi által

kibocsátott, illetve kiállított értékpapírnak, pénzpiaci eszköznek,

átruházható eszköznek belföldön devizabelföldi által - forintfizetés ellenében

- történõ megszerzéséhez, amelynek belföldön történõ zártkörû, vagy nyilvános

forgalomba hozatalát, továbbá elismert belföldi értékpapírpiacra történõ

bevezetését a devizahatóság a (2) bekezdés szerint engedélyezte.

(9) A devizabelföldi - az ügylet megkötésétõl számított nyolc napon belül -

köteles bejelenteni a devizahatóságnak a (7) bekezdésben említett

befektetéseinek visszterhes elidegenítését, továbbá azoknak a belföldi

vállalkozás tõkéjéhez nem pénzbeli hozzájárulásként történõ szolgáltatását.

36. §

(1) Ha a devizahatóság tudomást szerez arról, hogy a devizabelföldi a 35. §

(1)-(3), (5) és (7) bekezdésében foglalt engedély nélkül köti meg az ott

megjelölt ügyleteket, illetve végzi az ott megjelölt tevékenységeket, a

pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz, a kötvény, a más hitelviszonyt

megtestesítõ értékpapír, a kollektív befektetési értékpapír kötelezõ

elidegenítésérõl határozhat. Ebben az esetben a devizabelföldinek mindent meg

kell tennie a devizahatósági által elõírt határidõn belüli elidegenítés

érdekében.

(2) A devizabelföldi mindaddig, amíg az (1) bekezdés alapján elõírt

elidegenítési kötelezettségének nem tett eleget, a 35. § (1)-(3), (5) és (7)

bekezdésében foglalt mûvelethez devizahatósági engedélyt nem kaphat.

XI. FEJEZET

INGATLANMÛVELETEKKEL KAPCSOLATOS SZABÁLYOK

37. §

A devizakülföldi - ideértve a kárpótlásra jogosult devizakülföldit is - a

belföldi ingatlan tulajdonjogát és az ilyen ingatlanra vonatkozó egyéb jogot

külön törvényben megengedett módon szerezheti meg.

38. §

(1) A devizabelföldinek - a (2) bekezdés kivételével - devizahatósági

engedéllyel szabad devizakülfölditõl visszterhesen megszerezni külföldi

ingatlan tulajdonjogát, bérleti jogát, használatára vonatkozó egyéb jogot,

ideértve a több évre, évente korlátozott idõtartamra szóló elõre lekötött vagy

változó ingatlan használati jogot is, valamint külföldön építkeznie.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt korlátozás nem vonatkozik

a) a külképviseletek elhelyezésére szolgáló,

b) a természetes személy eseti jellegû, valamint a külföldön munkát végzõ,

külföldi tartózkodásának idejére szóló,

c) a külkereskedelmi szerzõdés alapján építési, szerelési tevékenység

folytatását szolgáló

ingatlan bérletére.

(3) Devizabelföldinek nyolc napon belül be kell jelentenie a devizahatóságnak

a külföldön lévõ ingatlanára vonatkozó tulajdonjoga, bérleti és használatra

vonatkozó egyéb joga elidegenítését, illetve átruházását.

XII. FEJEZET

HITELEKRE, BIZTOSÍTÉKOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

Hitelfelvétel

39. §

(1) A felhatalmazott pénzintézeten kívüli vállalkozó - a 43.§-ban foglaltak

kivételével - devizakülfölditõl egy évnél rövidebb lejáratú hitelt

devizahatósági engedéllyel vehet fel.

(2) Az egy évnél hosszabb lejáratú külföldi devizahitel felvételét a

vállalkozónak be kell jelentenie a devizahatóságnak

a) ha a hitel összege a ötven millió USD-t meghaladja, a szerzõdéskötést

megelõzõen legalább hatvan nappal,

b) ha a hitel összege ötven millió USD-nél kevesebb, a szerzõdés megkötésétõl

számított nyolc napon belül.

(3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti hitel esetén a devizahatóság a

szerzõdéskötés idõpontját legfeljebb három hónappal elhalasztathatja.

(4) Egy éven túli külföldi devizahitel felvétele esetén a devizabelföldi nem

vállalhat, illetõleg nem teljesíthet olyan törlesztést a futamidõ elsõ évére,

amely az egész futamidõre egyenlõ törlesztõ részleteket feltételezve nem

arányos a hitel ténylegesen felvett összegével.

(5) A devizakülfölditõl devizahitelt felvevõ a hitelt felhatalmazott

pénzintézethez teljesített bankátutalás formájában veheti igénybe.

(6) A felhatalmazott pénzintézet által, devizabelföldinek nyújtott

devizahitelt a pénzintézet forintban bocsátja a hitelfelvevõ rendelkezésére,

kivéve ha az közvetlenül importfinanszírozásra, illetve ha devizakülföldi

által nyújtott devizahitel törlesztésére szolgál és, ha a hitel folyósításának

idõpontja megegyezik az importtal kapcsolatos fizetési kötelezettség, illetve

a hiteltörlesztés napjával.

(7) A devizahatóság az (5) és (6) bekezdésben foglaltaktól eltérõ

devizahatósági engedélyt adhat.

(8) A természetes személy és a szervezet devizahatósági engedéllyel vehet fel

devizakülfölditõl hitelt.

(9) A bevándorlási kérelmet benyújtó devizakülföldi - a bevándorlási kérelem

benyújtásával egyidejûleg - a devizajogszabály által meghatározott módon

köteles bejelenteni a devizahatóságnak a devizakülföldivel szemben fennálló

tartozását. Ez a személy bevándorlása után csak olyan tartozásának

kiegyenlítésére vásárolhat forintért konvertibilis devizát és utalhatja át

azt külföldre, amelyet bejelentett.

40. §

A devizabelföldi a 40. § szabályai szerint felvett hitel tõkéjét és kamatát

és egyéb járulékait devizahatósági engedély nélkül fizetheti meg a

hitelezõnek.

Hitelnyújtás

41. §

(1) Felhatalmazott pénzintézeten kívüli devizabelföldi - a (2) és (3)

bekezdés szerinti, valamint a 43.§-ban foglaltak kivételével - devizahatósági

engedéllyel nyújthat devizakülföldi részére hitelt.

(2) Devizabelföldi természetes személy - a Ptk. 685. §-ának b) pontjában

meghatározott közeli hozzátartozói körben - a konvertibilis pénznemû ország

utiokmányával rendelkezõ devizakülföldi természetes személynek forintban vagy

konvertibilis devizában, a nem konvertibilis pénznemû ország utiokmányával

rendelkezõ devizakülföldi természetes személynek forintban devizahatósági

engedély nélkül nyújthat hitelt.

(3) A devizabelföldi a devizajogszabályoknak megfelelõen megszerzett

közvetlen vállalkozása részére öt évet meghaladó lejáratú hitelt nyújthat

devizahatósági engedély nélkül.

Halasztott fizetés

42. §

(1) A nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás jogosult azzal

a devizakülföldivel, akivel e tevékenység körébe tartozó szerzõdést köt, mind

az export, mind import irányú szerzõdés esetén bármilyen lejáratú, halasztott

fizetésben megállapodni.

(2) A három hónapnál hosszabb lejáratú halasztott fizetésben való

megállapodást a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató személy legkésõbb

a szerzõdéskötéstõl számított nyolc napon belül köteles bejelenteni a

devizahatóságnak.

Kezességek, garanciák és egyéb pénzügyi biztosítékok

43. §

(1) Devizahatósági engedély szükséges - a (2) és (3) bekezdésben említett

kivétellel - ahhoz, hogy devizabelföldi más devizabelföldi vagy devizakülföldi

kötelezettségéért devizakülföldivel szemben kezességet, garanciát, vagy

ezekkel azonos rendeltetésû pénzügyi kötelezettséget vállaljon. Devizahatósági

engedély szükséges - a (2) és (3) bekezdésben említett kivétellel - ahhoz,

hogy devizabelföldi devizakülföldinek megbízást adjon devizabelföldi vagy

devizakülföldi kötelezettségéért kezesség, garancia, vagy ezekkel azonos

rendeltetésû pénzügyi kötelezettség vállalásra.

(2) Nem kell devizahatósági engedély ahhoz, hogy devizabelföldi a

jogszabályoknak megfelelõen végzett nemzetközi gazdasági tevékenységgel

kapcsolatban

- devizabelföldi kötelezettségéért devizakülföldivel szemben kezességet,

garanciát, vagy ezekkel azonos rendeltetésû egyéb pénzügyi kötelezettséget

vállaljon,

- devizakülföldinek megbízást adjon arra, hogy devizabelföldi

kötelezettségéért devizabelföldivel vagy devizakülföldivel szemben kezességet,

garanciát vagy ezekkel azonos rendeltetésû egyéb pénzügyi kötelezettséget

vállaljon.

(3) Nem kell devizahatósági engedély ahhoz, hogy devizabelföldi a

devizakülföldi által behozott vagy beküldött vámárut terhelõ vámért, a

vámjogszabályokban meghatározott és a vámmal együtt fizetendõ köztartozásért

kezességet vállaljon, és annak alapján a vámhatóság részére a devizakülföldi

helyett forintban fizetést teljesítsen.

Közvetlen vállalkozás, értékpapír, pénzpiaci eszköz, átruházható eszköz,

valamint külföldi ingatlan megterhelése

44. §

Az alapügylet szerinti devizahatósági engedély vagy bejelentés szükséges a

devizabelföldi közvetlen vállalkozásának, külföldi pénznemre szóló

részvényének vagy más vállalkozásban fennálló részesedést megtestesítõ

értékpapírjának, kötvényének és más hitelviszonyt megtestesítõ

értékpapírjának, pénzpiaci eszközének, átruházható eszközének, kollektív

befektetési értékpapírjának vagy külföldi ingatlanának a megterheléséhez.

Fizetési szabályok

45. §

(1) Devizahatósági engedély - az a) pontban megjelölt esetben, ha a

részesedés mértéke a tíz százalékot meghaladja, elõzetes bejelentés -

szükséges ahhoz, hogy nem pénzbeli hozzájárulásnak a devizakülföldi tag által

a belföldi vállalkozás tõkéjéhez történõ szolgáltatása folytán a belföldi

vállalkozás külföldi

a) a vállalkozásban részesedést,

b) kötvényt és más, hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírt,

c) pénzpiaci eszközt,

d) átruházható eszközt,

e) kollektív befektetési értékpapírt

szerezzen, ide nem értve a devizakülföldi által a 35. § (8) bekezdése szerint

belföldön megszerzett részesedést, értékpapírt, pénzpiaci és átruházható

eszközt.

(2) Devizakülföldi nem pénzbeli hozzájárulásként csak olyan kárpótlási jegyet

szolgáltathat, amely õt külön törvény alapján kárpótlásra jogosultként illeti

meg.

(3) Belföldi vállalkozás alapításakor, tõkeemeléskor, illetve belföldi

vállalkozásban való részesedés megszerzésekor, valamint belföldi értékpapírok,

pénzpiaci és átruházható eszközök, továbbá a 35. § (2) bekezdése szerint

belföldön forgalomba hozott külföldi értékpapírok, pénzpiaci és átruházható

eszközök visszterhes megszerzése esetén a devizakülföldi a pénzbeli

ellenértéket a devizabelföldi javára, valamint - ha a fizetés belföldön

történik - a devizakülföldi javára

a) konvertibilis pénznemben külföldrõl,

b) belföldi pénzintézetnél vezetett devizaszámlájáról, vagy

c) felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlájáról

történõ átutalással köteles megfizetni.

(4) A belföldi vállalkozás által devizakülfölditõl felvett, bejelentési

kötelezettség vagy engedélyezés alá esõ és engedélyezett hitel jegyzett tõkévé

való átalakítását nyolc napon belül be kell jelenteni a devizahatóságnak.

(5) Belföldi ingatlan visszterhes megszerzése esetén a devizakülföldinek a

pénzbeli ellenértéket, illetve belföldi ingatlanok cseréje esetén az

értékkülönbözetet igazoltan

a) konvertibilis fizetõeszköznek felhatalmazott pénzintézetnél vagy

átváltóhelyen történt átváltásából származó belföldi fizetõeszközzel, vagy

b) felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámláján

elhelyezett forinttal

kell kiegyenlítenie.

(6) A belföldi vállalkozásban való részesedés, a devizabelföldi által

kibocsátott - a bankkonszolidációs kötvény és a kárpótlási jegy kivételével

- hitelviszonyt megtestesítõ értékpapír, pénzpiaci eszköz, átruházható

eszköz devizakülföldi által történõ visszterhes elidegenítése - ide értve a

kibocsátást és a kiállítást is - esetén a devizakülföldi részére járó

ellenértéket a devizabelföldi, valamint a devizakülföldi - ha a fizetés

konvertibilis forintszámláról belföldön történik - a devizakülföldi

felhatalmazott pénzintézetnél vezetett, a 60. §-ban foglaltak szerinti

konvertibilis forintszámlájára köteles befizetni.

(7) A devizabelföldi devizabelföldi részére a külföldi és belföldi

vállalkozásban való részesedés, devizabelföldi vagy devizakülföldi által

kibocsátott értékpapír, pénzpiaci eszköz és átruházható eszköz visszterhes

elidegenítése esetén az ellenértéket csak forintban fizetheti meg.

(8) A devizabelföldi belföldön történõ vállalkozás alapítása esetén fizetést

csak forintban teljesíthet.

46. §

(1) A devizabelföldi az e részben meghatározott célokra és feltételek

megléte esetén

a) a felhatalmazott pénzintézettõl forintért konvertibilis devizát vásárolhat

és azt, valamint

b) a felhatalmazott pénzintézetnél vezetett, a devizajogszabály alapján

rendelkezésére álló devizaszámláján lévõ konvertibilis devizát

külföldre átutalhatja.

(2) Amennyiben a vállalkozás székhelye szerinti országnak a jogszabályai,

amelynek pénznemét a MNB nem jegyzi, lehetõvé teszik, hogy külföldiek e

pénznem fizetése mellett szerezhessenek vállalkozást és valamely

felhatalmazott pénzintézet elõzetesen kötelezettséget vállal arra, hogy ilyen

pénznemet elad, vagy külföldi számlájáról átutal, a devizabelföldiek a

devizajogszabályokban foglaltak figyelembevételével e pénznem fizetése

mellett is szerezhetnek közvetlen vállalkozást. A 31. § (1) bekezdésében

foglaltakat - a b) pont kivételével - ebben az esetben is alkalmazni kell.

(3) Közvetlen vállalkozás szerzése esetén a devizabelföldi nem pénzbeli

hozzájárulást is szolgáltathat.

(4) A (3) bekezdés szerinti esetben nem pénzbeli hozzájárulásként, valamint

mellékszolgáltatásként belföldi ingatlan tulajdonjoga, a külön jogszabályban

foglalt engedély beszerzése mellett szolgáltatható.

(5) A (3) bekezdés szerinti esetben nem pénzbeli hozzájárulásként, valamint

mellékszolgáltatásként belföldi ingatlanra vonatkozó használati és egyéb joga,

továbbá a 35. § (5) bekezdésében említett értékpapír és értékpapírnak nem

minõsülõ eszköz devizahatósági engedéllyel szolgáltatható.

(6) Devizabelföldi külföldön lévõ ingatlanára vonatkozó tulajdonjogát

elidegeníteni, bérleti és használatra vonatkozó egyéb jogát átruházni

devizabelföldinek visszterhes szerzõdés esetén csak forintfizetés ellenében

szabad.

XIII. FEJEZET

DEVIZASZÁMLÁK, BETÉTMÛVELETEK

A devizabelföldi devizaszámláira vonatkozó szabályok

47. §

(1) A vállalkozó, a szervezet és a természetes személy felhatalmazott

pénzintézetnél nyithat devizaszámlát, amely kamatozó és csak névre szóló

lehet.

(2) A devizaszámla csak konvertibilis pénznemben vezethetõ.

(3) A devizaszámlán fennálló követelés felett a számlatulajdonos és az általa

meghatározott devizabelföldiek, valamint a Ptk. 685. §-ának b) pontjában

meghatározott közeli hozzátartozó devizakülföldiek rendelkezhetnek.

(4) A devizabelföldi jogosult a devizaszámláján lévõ összeget

a) más konvertibilis devizára vagy forintra átváltani, valamint

b) más felhatalmazott pénzintézetnél az 48. és az 51-54. § alapján nyitott

devizaszámlájára átutaltatni azzal, hogy átutalásra csak ugyanazon § alapján

nyitott devizaszámlák között van lehetõség.

(5) Ha jogszabály a devizavásárlási vagy devizaátutalási, illetõleg devizával

vagy valutával való fizetési jogcímet keletkeztetõ szerzõdés megkötését vagy

tevékenység végzését engedélyhez vagy elõzetes bejelentéshez köti, a

devizaszámláról történõ kifizetésnek és átutalásnak is az engedély megléte,

illetõleg a bejelentés megtörténte esetén van helye.

(6) A devizaszámlára értelemszerûen alkalmazni kell az 5. §(2), a 6. §(1),

a 12. § (3) bekezdését, valamint a 23. és 25. §-t.

(7). A devizaszámlára a Ptk. bankszámla szerzõdésre vonatkozó 529. §-át kell

alkalmazni. Természetes személy devizaszámlája esetében a Ptk. 529. §-ának (1)

és (2) bekezdését, egyebekben - ha e törvény másként nem rendelkezik - a

takarékbetétre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

A vállalkozás devizaszámlája

48. §

(1) A vállalkozás elõzetes rendelkezése alapján a felhatalmazott

pénzintézetnél a nevére nyitott kamatozó devizaszámlán kell jóváírni az

igazoltan az alábbi jogcímeken a javára átutalt konvertibilis devizát vagy -

az a) pont esetén - az általa átvett konvertibilis fizetõeszközt

a) a számvitelrõl szóló törvény szerinti exportértékesítésbõl, export

szolgáltatásból származó árbevételt,

b) a devizakülfölditõl felvett hitelt,

c) a devizaszámla kamatát.

(2) A bizományosi szerzõdés esetén a külföldrõl beérkezõ devizaösszegnek a

megbízó javára devizában történõ átutalása iránt a bizományos köteles

intézkedni, akkor ha a devizaszámlán történõ jóváírásra a megbízó jogosult.

(3) A felhatalmazott pénzintézet a vállalkozás devizaszámláján jóváírja azt a

devizaösszeget is, amelyet

a) az (1) bekezdés a)-b) pontjában említett jogcímeken a devizakülföldi a

felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlája terhére -

átváltás után - utal át,

b) a külföldi részvétellel mûködõ gazdasági társaság, szövetkezet, közhasznú

társaság devizakülföldi tagja a társaság, szövetkezet jegyezett tõkéjéhez

pénzbeli hozzájárulásként konvertibilis valutában vagy devizában

szolgáltatott.

49. §

(1) A vállalkozás a 48. § (1) és (2) bekezdés alapján nyitott devizaszámlája

terhére konvertibilis devizában fizetési megbízást adhat a következõ

jogcímeken:

a) a tevékenységével összefüggésben felmerülõ olyan fizetésekre, amelyekre e

törvény, illetve devizajogszabály alapján devizahatósági engedély nélkül

vásárolhat konvertibilis devizát, valutát,

b) felhatalmazott pénzintézettõl felvett devizahitel tõkéjének, kamatának és

más költségének megfizetésére.

(2) A vállalkozási devizaszámla devizahatósági engedéllyel az (1) bekezdésben

nem említett jogcímeken is felhasználható.

(3) Ha a vállalkozás import bizományosi szerzõdést köt, a szerzõdés

ellenértékének megfizetésére devizaszámlája terhére rendelkezhet a bizományos

javára.

A külföldi részvétellel mûködõ vállalkozás devizaszámlája

50. §

A külföldi részvétellel mûködõ gazdasági társaság, szövetkezet, közhasznú

társaság a devizakülföldi tag által e törvény kihirdetése napját követõ 30.

napig a fõvárosi, megyei bírósághoz, mint cégbírósághoz bejegyzésre

benyújtott társasági szerzõdésnek (alapító okiratnak) vagy az alapítói vagyon

felemelésérõl szóló taggyûlési (közgyûlési) határozatnak megfelelõen, illetve

ilyen határozat alapján a társaság, szövetkezet jegyzett tõkéjéhez

konvertibilis valutában vagy devizában szolgáltatott pénzbeli hozzájárulást

felhatalmazott pénzintézetnél erre a célra nyitott devizaszámláján tarthatja.

A számlán lévõ összeg devizában a 49. §-ban meghatározott jogcímeken

használható fel.

A vállalkozás egyéb devizaszámlája

51. §

A vállalkozás, ha nemzetközi szervezet, külföldi kormányszerv, vagy

alapítvány által kiírt pályázaton a kiíróval szembeni devizában való

elszámolási kötelezettséggel nyert el devizát, azt felhatalmazott

pénzintézetnél vezetett devizaszámlán tarthatja feltéve, hogy a pályázat

kiírója az elnyert összeg devizaszámlán történõ tartását feltételül szabta. A

devizaszámlán elhelyezett összeg a pályázat feltételei szerint belföldön

azonban csak belföldi fizetõeszközre átváltva használható fel.

A szervezet devizaszámlája

52. §

A szervezet az általa devizakülföldi vagy a devizabelföldi természetes

személytõl ajándékként, támogatásként kapott vagy örökölt devizát

felhatalmazott pénzintézetnél vezetett devizaszámlán tarthatja. A szervezet e

követelést konvertibilis pénznemben kizárólag külföldön használhatja fel az

alapító okiratban, az alapszabályban vagy ennek megfelelõ más okiratban

meghatározott célra a 47. § (5) bekezdésének figyelembevételével. E

szabályozást kell alkalmazni közérdekû kötelezettségvállalás esetén is.

A szervezet egyéb devizaszámlája

53. §

A szervezet az 51. §-ban meghatározott jogcímen is nyithat devizaszámlát,

amelyet az ott megjelölt célra és módon használhat fel.

A természetes személy devizaszámlája

54. §

(1) A természetes személy a rendelkezése alá került konvertibilis devizát,

valutát - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - devizaszámlára helyezheti

vagy jogosult a birtokában tartani. A felhatalmazott pénzintézet kérésre több

devizabelföldi természetes személy nevére szóló közös devizaszámlát is

nyithat.

(2) A természetes személy nem helyezheti devizaszámlára és nem tarthatja

birtokában, hanem köteles nyolc napon belül forintra átváltani

a) a személyes szükségletére a 19. §(1) bekezdése szerint megvásárolt

konvertibilis devizát, valutát, - a 20. § (1) bekezdésében említett deviza,

valuta kivételével - ,

b) a külföldi idegenforgalmi szolgáltatás ellenértékeként forint fizetés

ellenében átutalt, kifizetett összegbõl visszafizetett összeget és

c) a forint alapú bankkártya felhasználásával külföldön felvett, de ott e

törvény által megengedett célra fel nem használt összeget,

d) a közvetlen vállalkozásból, a 35. §-ban említett befektetésekbõl, továbbá

a külföldi ingatlan értékesítésébõl és hasznosításából származó tõkét,

bármilyen címen kapott devizabevételt.

55. §

(1) A természetes személy devizaszámla követelése belföldön csak belföldi

fizetõeszközre átváltva használható fel, kivéve

a) külön törvényben meghatározottak szerint engedélyezett szerencsejátékban

való részvételre történõ felhasználást,

b) a szervezetnek történõ felajánlást, illetve adományozást,

c) a belföldi természetes személynek, valamint a 62. §(1) bekezdésében

meghatározott devizakülföldinek történõ ajándékozást. E fizetõeszköz

kiviteléhez a pénzintézet az ajándékozott nevére szóló - kilencven napra

érvényes - kiviteli igazolást ad ki.

(2) A természetes személy devizaszámla követelése külföldön a következõ

jogcímeken nem használható fel és külföldre nem utalható át

a) olyan jogcímeken, amelyekre e törvény vagy más jogszabály alapján

szerzõdés nem köthetõ,

b) bankszolgáltatás igénybevételére, kivéve a természetes személy külföldi

tartózkodásának - ideértve a folyamatos külföldi munkavállalás alatti

ideiglenes hazatérést is - idejére szóló bankszolgáltatást, illetve, ha arra a

devizahatóság engedélyt adott.

A devizabelföldi mûveletei külföldi pénznemben külföldön

56. §

A devizabelföldi külföldön nem tarthat külföldi pénznemben vezetett számlát,

illetõleg nem helyezhet el betétet és letétet, kivéve

a) a természetes személy külföldön tartózkodásának idõtartamát, ideértve a

külföldön munkát végzõ devizabelföldinek a folyamatos külföldi tartózkodásának

idõtartama alatti ideiglenes hazatérését is,

b) a külképviselet nyitása és fenntartása érdekében devizajogszabály alapján

megvásárolható vagy devizaszámlájáról átutalt konvertibilis devizát,

c) a 24. § (2) bekezdésében foglaltakat,

d) a 31. § (1) bekezdésének végrehajtását szolgáló alaptõke letéti számlát, a

fiók bejegyzéséhez szükséges összeg elhelyezésére szolgáló számlát,

e) a hitelszámlát, ha a devizabelföldi a külföldi pénzintézettõl történõ

hitelfelvételre e törvény szerint jogosult,

f) devizajogszabály alapján a fõvállalkozó külföldi devizaszámláját, továbbá

g) ha arra a devizahatóság engedélyt adott.

A devizabelföldi forintszámlája külföldön

57. §

(1) Devizabelföldi - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - külföldi

pénzintézetnél nem nyithat forintszámlát.

(2) Felhatalmazott pénzintézet devizahatósági engedéllyel nyithat külföldi

pénzintézetnél forintszámlát.

XIV. FEJEZET

DEVIZAKÜLFÖLDIEK BELFÖLDI SZÁMLÁI

BETÉTMÛVELETEK

A devizakülföldi devizaszámlája

58. §

(1) Devizakülföldi felhatalmazott pénzintézetnél konvertibilis pénznemben

devizaszámlát nyithat, amely névre szóló és kamatozó lehet.

(2) Devizabelföldi a devizakülföldi devizaszámláján elhelyezett összeg

felett meghatalmazás alapján rendelkezhet.

A devizakülföldi forintszámlája

59. §

A devizakülföldi forint összegeit a nevén nyitott bármely belföldi

a) felhatalmazott pénzintézetnél vezetett kamatozó konvertibilis, vagy

b) pénzintézetnél vezetett nem kamatozó nem konvertibilis

forintszámlán helyezheti el.

Konvertibilis forintszámla

60. §

(1) A felhatalmazott pénzintézet a devizakülföldit az alábbi jogcímeken

megilletõ forintösszegeket, a devizakülföldi kérésére a konvertibilis

forintszámlán köteles jóváírni

a) a belföldi vállalkozás megszûnése, jegyzett tõkéjének csökkentése, a

belföldi befektetési alap felszámolása, illetve a befektetési jegy

visszaváltása folytán, továbbá a bankkonszolidációs kötvény kivételével más

belföldi értékpapír, pénzpiaci eszköz, valamint a kárpótlási jegy kivételével

az átruházható eszköz lejártakor esedékes összeget,

b) a belföldi vállalkozásban való részesedés, a devizabelföldi által

kibocsátott bank konszolidációs kötvény és kárpótlási jegy kivételével, a

hitelviszonyt megtestesítõ értékpapír, pénzpiaci eszköz, az átruházható

eszköz elidegenítéséért kapott forint ellenértékét,

c) a belföldön lévõ ingatlan elidegenítéséért valamint hasznosításáért kapott

ellenérték forintösszegét,

d) a belföldi vállalkozás nyereségébõl, valamint a devizabelföldi által

kibocsátott , bankkonszolidációs kötvény és kárpótlási jegy kivételével, a

hitelviszonyt megtestesítõ értékpapír, pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz

hozamaként - ideértve a kamatot és a prémiumot is - a külföldit megilletõ

összeget,

e) a 21. § (2)-(4) bekezdésében és a 22. §-ban megjelölt jogcímeken megilletõ

forintösszeget,

f) nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatók e tevékenységével

összefüggésben kötött szerzõdések devizakülföldit illetõ ellenértékeként járó

forintösszeget,

g) a 29. § szerinti konvertibilis pénznemben részére járó kártérítést és

egyéb térítést,

h) a külföldit olyan jogcímen megilletõ összeget, amelyet nemzetközi

szerzõdés vagy viszonosság alapján konvertibilis devizára vagy valutára

átválthat,

i) a konvertibilis forintszámla kamatát,

j) a számlatulajdonos külföldi más felhatalmazott pénzintézetnél vezetett

konvertibilis forintszámlájáról átutalt forintösszeget,

k) a devizabelfölditõl vagy a devizakülfölditõl örökölt forintot

l) minden egyéb, folyó mûveletnek tekintendõ, jogszerûen szerzett, külföldit

megilletõ forintösszeget.

(2) A konvertibilis forintszámlán történõ jóváírás elõtt a devizakülföldinek

igazolnia kell, hogy a közteher fizetési kötelezettségének eleget tett.

(3) A külföldi kérésére a konvertibilis forintszámlájának egyenlege

konvertibilis fizetõeszközre, devizára átváltható, külföldre vagy belföldre

átutalható.

(4) Devizabelföldi devizakülföldi konvertibilis forintszámlája felett

meghatalmazás alapján rendelkezhet.

Nem konvertibilis forintszámla

61. §

A nem konvertibilis nem kamatozó forintszámlán elhelyezett összeg

konvertibilis fizetõeszközre, devizára nem váltható át és konvertibilis

forintszámlára, továbbá külföldre nem utalható át.

XV. FEJEZET

EGYÉB MÛVELETEK

Ajándékozás

62. §

(1) Devizabelföldi devizakülföldinek - a Ptk. 685. §-ának b) pontjában

meghatározott közeli hozzátartozó kivételével - devizát, valutát

devizahatósági engedéllyel ajándékozhat.

(2) Devizabelföldi devizakülföldinek vagyoni értéket a (3) bekezdésben

foglalt korlátozással ajándékozhat.

(3) Devizabelföldi - a Ptk. 685. §-ának b) pontjában meghatározott közeli

hozzátartozói körön kívül - devizakülföldinek

a) közvetlen vállalkozásban részesedést,

b) külföldön vagy belföldön lévõ ingatlanra vonatkozó tulajdonjogot és ilyen

ingatlanra vonatkozó egyéb jogot,

c) olyan értékpapírt, pénzpiaci eszközt, átruházható eszközt, amelyet

devizakülföldi devizahatósági engedéllyel szerezhet meg,

nem ajándékozhat.

(4) A devizabelföldi a (3) bekezdés alapján közeli hozzátartozói körben

történõ ajándékozást annak megtörténtétõl számított nyolc napon belül köteles

bejelenteni a devizahatóságnak.

(5) A devizabelföldi és devizakülföldi közötti ellenérték nélküli

engedményezésre és tartozás átvállalásra az ajándékozás szabályai az

irányadók.

Öröklés

63. §

Devizakülföldi - kiviteli szabályok megtartásával - az általa belföldön

örökölt

a) valutát kiviheti, devizát átutalhatja,

b) forintot kiviheti, kijuttathatja, valamint devizára, valutára átválthatja,

s az így átváltott összeget kiviheti, kijuttathatja (átutaltathatja),

c) vagyoni értéket kiviheti, kijuttathatja, illetõleg a belföldön

értékesített ilyen vagyoni érték forint ellenértékét devizára, valutára

átválthatja, az átváltott összeget kiviheti, kijuttathatja (átutaltathatja).

Alapítvány, közérdekû kötelezettségvállalás

64 §

Devizabelföldi külföldön csak devizahatósági engedéllyel hozhat létre

alapítványt, illetõleg csatlakozhat külföldi alapítványhoz. Ezt a rendelkezést

alkalmazni kell a közérdekû kötelezettségvállalásra is.

XVI. FEJEZET

KIVITELI ÉS BEHOZATALI SZABÁLYOK

Külföldi fizetõeszköz

65. §

(1) Devizabelföldi és devizakülföldi külföldi fizetõeszközt az országból a

(2)-(5) bekezdésben foglaltak szerint vihet ki, küldhet ki.

(2) Devizabelföldi kiviheti

a) a 23. § és a 24. § alapján konvertibilis fizetõeszközben is felvehetõ

összegeket a felhatalmazott pénzintézet vagy az átváltóhely és a

Külügyminisztérium egyszeri kiutazáshoz felhasználható, kilencven napra

érvényes igazolásával,

b) természetes személy a devizajogszabályban megállapított értéket meg nem

haladó összegû, devizaszámlán el nem helyezett konvertibilis valutáját,

c) a külföldön munkát végzõ devizabelföldi külföldi tartózkodásának ideje

alatt az olyan külföldi pénznemre szóló bankkártyáját, hitelkártyáját, csekk-

kártyáját, valamint csekkfüzetét (kitöltetlen csekkjét), és névreszóló

takarékbetétkönyvét, valamint értékbehozatali tanúsítvány mellett behozott

jeligés és bemutatóra szóló takarékbetétkönyvét, amelyet a külföldön munkát

végzõ részére a devizakülföldi adott ki,

d) a 58. § (2) bekezdése alapján rendelkezése alá került konvertibilis

fizetõeszközt, a számlavezetõ pénzintézet egyszeri kiutazáshoz felhasználható,

kilencven napra érvényes igazolásával.

(3) Devizabelföldi és devizakülföldi kiviheti

a) a felhatalmazott pénzintézetnél vezetett devizaszámlájáról igazoltan

kilencven napnál nem régebben felvett konvertibilis fizetõeszközét,

b) devizabelföldi által kiállított, konvertibilis fizetõeszközben külföldön

történõ fizetéshez felhasználható pénzhelyettesítõ eszközét,

c) a külföldi többletértékadó visszatérítésére vonatkozó követelést igazoló

okiratot,

d) a nem konvertibilis külföldi fizetõeszközt,

e) azt a konvertibilis fizetõeszközt, amelynek kivitelére a devizahatóság

engedélyt adott.

(4) Devizakülföldi kiviheti

a) az utazási csekkjét, a konvertibilis fizetõeszközben történõ fizetéshez

felhasználható bankkártyáját, hitelkártyáját és a csekk-kártyáját, valamint

olyan más csekkjét vagy váltóját, amely devizakülföldi fizetési

kötelezettségérõl rendelkezik,

b) a 21. §-ban foglaltak alapján rendelkezésére álló konvertibilis

fizetõeszközt, a felhatalmazott pénzintézet vagy az átváltóhely egyszeri

kiutazáshoz felhasználható, kilencven napra érvényes igazolásával,

c) a devizajogszabályban szereplõ forintösszeget meg nem haladó értékû

konvertibilis valutáját, továbbá értékbehozatali tanúsítvány mellett az ezt

meghaladó valutaösszeget és az aranyat. Az értékbehozatali tanúsítványt

beutazáskor a vámhatóságtól lehet kérni,

d) a külön törvényben meghatározottak szerint engedélyezett szerencsejátékban

elért, igazolt konvertibilis valuta nyereményét,

e) a 42. § (2) bekezdés alapján igazoltan devizabelfölditõl konvertibilis

pénznemben kapott összeget,

f) a 62. § (1) bekezdése alapján igazoltan ajándékként kapott konvertibilis

fizetõeszközt.

(5) Devizabelföldi és devizakülföldi a (3) bekezdés c) pontjában szereplõ

okiratát ki is küldheti.

Belföldi fizetõeszköz

66. §

(1) Devizabelföldi és devizakülföldi belföldi fizetõeszközt a (2) és (3)

bekezdésben foglaltak szerint viheti ki, küldhet ki az országból vagy hozhat

be, küldhet be az országba.

(2) Az utasforgalomban kivihetõ, illetve behozható

a) a forintra szóló utazási csekk,

b) a devizajogszabályban meghatározott összegû belföldi pénz,

c) a devizabelföldi által a belföldi pénzintézetnél vezetett számlája terhére

kiállított csekk, feltéve, ha a kedvezményezett devizabelföldi,

d) a devizabelföldi által kiállított, belföldön illetõleg külföldön történõ

fizetésre és forint vagy valuta felvételére alkalmas forint alapú

bankkártya, a névre szóló takarékbetétkönyv, a kereskedelmi kártya,

e) devizabelföldi által a nevére kiállított Magyar Posta Rt.

utalványlevelezõlapja,

f) a devizakülföldinek a belföldi általános forgalmi adó visszatérítésére

vonatkozó követelést igazoló okirata, amely ki- és be is küldhetõ.

(3) A devizabelföldi és a devizakülföldi kiviheti vagy behozhatja azt a

belföldi fizetõeszközt is, amelyre a devizahatóság - a kérelmezõ

körülményeinek mérlegelésével méltányosságból - engedélyt adott.

Vagyoni érték

67. §

Devizabelföldi és devizakülföldi vagyoni értéket nem vihet és nem küldhet ki,

kivéve

a) a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatónak e tevékenységi körében a

devizakülföldivel kötött szerzõdés teljesítését,

b) az utasforgalomban a 3. § 12. pontja szerinti útiholmit, továbbá - külön

jogszabályban meghatározott árucikkek kivételével - a kereskedelmi

forgalomban megvásárolható vagy saját készítésû ingóságot, amennyiben a

vámjogszabályok szerint az nem kereskedelmi mennyiségû, és annak belföldi

forgalmi értéke a devizajogszabályban megállapított értéket nem haladja meg,

c) postai úton - külön jogszabályban meghatározott árucikkek kivételével - a

kereskedelmi forgalomban megvásárolható vagy saját készítésû ingóságot,

amennyiben az a vámjogszabályban foglaltak szerint nem kereskedelmi mennyiségû

és annak belföldi forgalmi értéke a devizajogszabályban megállapított értéket

nem haladja meg,

d) azt a vagyoni értéket, amelyre a devizahatóság - a kérelmezõ

körülményeinek mérlegelésével - engedélyt adott,

e) azt a devizajogszabályban megállapított értéket meghaladó vagyoni értéket,

amelynek kivitele visszahozatali kötelezettséggel járó vámeljárásban történik.

Az ideiglenes kivitel szabályaira, a visszahozatali határidõre külön törvény

rendelkezései az irányadóak,

f) azt a vagyoni értéket, amely a 46. § (3) bekezdésében foglalt nem pénzbeli

hozzájárulást képezi.

68. §

(1) A devizabelföldi a 67. §-ban foglaltakon túl kiviheti, kiküldheti az

országból azt, amit a devizakülföldi a X. fejezet szerint devizahatósági

engedély nélkül megszerezhet.

(2) A devizakülföldi a 67. §-ban foglaltakon túl kiviheti, kiküldheti az

országból

a) azt a vagyoni értéket, melynek behozatalát a vámhatóságtól a beutazáskor

kért értékbehozatali tanúsítvánnyal vagy a vámkezelésrõl kiállított vámokmány

alapján igazolja,

b) az igazoltan konvertibilis fizetõeszköz átváltásából vagy konvertibilis

forint számlájáról származó forintért vásárolt vagyoni értéket,

c) a jogszabályoknak megfelelõen megszerzett devizabelföldi részvénytársaság

által kibocsátott részvényt, szövetkezeti üzletrészt, befektetési jegyet, más

értékpapírt, továbbá egyéb, devizabelföldiekkel szemben fennálló

pénzkövetelést igazoló, valamint devizabelföldi társaságban fennálló

részesedést tanúsító okiratot.

(2) A devizakülföldi az (1) bekezdésben és a 67. §-ban foglaltakon túl -

külön jogszabályban meghatározott árucikkek kivételével - kiviheti, kiküldheti

a) az igazoltan belföldi örökségébõl származó vagyoni értéket, valamint

b) ha a Magyar Köztársaság területén munkavállalóként tartózkodott, végleges

elutazása alkalmával azokat a belföldön vásárolt ingóságokat, amelyek belföldi

forgalmi értéke a devizakülföldi e tevékenységébõl származó, a 21. § (2)

bekezdése alapján konvertibilis devizára átváltható forintjövedelmét nem

haladja meg,

c) ha a Magyar Köztársaság területén ösztöndíjasként tartózkodott, végleges

elutazása alkalmával azokat a belföldön vásárolt ingóságokat, amelyek belföldi

forgalmi értéke a kapott ösztöndíj összegét nem haladja meg.

69. §

A külföldön munkát végzõ devizabelföldi ingó dolgot a vámjogszabályban

meghatározott korlátozásokkal vihet ki.

A kivándorlókra vonatkozó speciális kiviteli szabályok

70. §

(1) Kivándorlási jogosultsággal rendelkezõ természetes személy elsõ

kiutazásakor - a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD)

tagországai viszonylatában - devizahatósági engedély nélkül kiviheti

a) a vagyoni értékét,

b) belföldi ingatlanának értékesítéséért kapott belföldi fizetõeszköz

átváltásából származó valutát, devizát,

c) devizakülföldivé válását legalább egy évvel megelõzõen névre szóló

betétben belföldi pénzintézetnél elhelyezett belföldi fizetõeszközének

átváltásából származó devizát, valutát

devizahatósági engedély nélkül kiviheti.

(2) Kivándorlási jogosultsággal rendelkezõ, az (1) bekezdés alá nem tartozó

természetes személy a devizajogszabályban meghatározott feltételek szerint

vihet ki devizahatósági engedély nélkül vagyoni értéket, valutát, devizát.

XVII. FEJEZET

A VÁMSZABADTERÜLETI TÁRSASÁGRA ÉS A TRANZITTERÜLETRE VONATKOZÓ KÜLÖN SZABÁLYOK

71. §

(1) A vámszabadterületi társaság a megalakulásához és mûködéséhez szükséges

forintösszeget konvertibilis deviza ellenében felhatalmazott pénzintézettõl

vásárolhatja meg, vagy a 60. § szerinti konvertibilis forintszámlája terhére

fedezheti.

(2) Az (1) bekezdésben említett forintösszeg terhére kell fizetni az

alkalmazott, választott tisztségviselõ bérét, juttatását, a belföldi

közterheket, vagyoni értéknek nem külkereskedelmi forgalomban történõ

beszerzése esetén az ellenértéket.

(3) A vámszabadterületi társaság konvertibilis valuta és devizakészletét

legalább jegyzett tõkéje összegéig, valamint a konvertibilis forintszámlán

elhelyezett forintösszeget csak felhatalmazott pénzintézetnél, a nem

konvertibilis forintszámlán lévõ összeget bármely devizabelföldi

pénzintézetnél tarthatja.

(4) Vámszabadterületen a külön jogszabály szerint történõ értékesítés csak

forintban végezhetõ, tranzitterületen értékesítés és pénzváltási tevékenység

csak devizahatósági engedéllyel végezhetõ.

ÖTÖDIK RÉSZ

V E G Y E S R E N D E L K E Z É S E K

XVIII. FEJEZET

FELADAT- ÉS HATÁSKÖRÖK

72. §

A pénzügyminiszter és az MNB elnöke együttesen alakítja a devizapolitika

céljait és az azok megvalósítását szolgáló eszközrendszert.

73. §

(1) A devizáról szóló törvény tervezetét a pénzügyminiszter - az MNB

elnökével és az igazságügyminiszterrel együttesen -, a 89. § (2) bekezdésében

megjelölt kormányrendeletek tervezetét az MNB elnöke - a pénzügyminiszterrel

együttesen - terjeszti a Kormány elé.

(2) Az MNB elnöke e törvény végrehajtásával összefüggõ elõírásokról - a

pénzügyminiszter véleményének kikérése mellett - külön törvényben kapott

felhatalmazás alapján jegybanki rendelkezést ad ki.

74. §

A devizajogszabályokban foglalt rendelkezések megtartását az államhatáron -

illetõleg a hatáskörébe tartozó eljárások során máshol is - a vámhatóság

ellenõrzi.

XIX. FEJEZET

A DEVIZAHATÓSÁGI ELJÁRÁS

75. §

(1) A devizahatósági eljárásban az államigazgatási eljárás általános

szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e törvényben

foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A devizahatóság a külföldre irányuló megkeresését, határozatát, a

devizakülföldi kérelmére adott válaszát közvetlenül küldheti meg a

devizakülföldi részére.

(3) A devizahatóság a székhelyén kívül lakó vagy tartózkodó természetes

személyt székhelyére megidézheti.

(4) Ha jogszabály vagy a devizahatóság valamely tény irattal való

bizonyítását követeli meg, az iratot más bizonyíték nem pótolja.

(5) A hatósági ellenõrzésrõl szóló rendelkezéseket a devizahatósági

ellenõrzések során az erre vonatkozó külön jogszabályban foglalt eltérésekkel

kell alkalmazni. A devizajogszabály rendelkezéseinek ellenõrzése érdekében a

devizahatóság által a devizajogszabályban vagy a devizahatósági engedélyben

foglaltaknak megfelelõen kért tájékoztatást meg kell adni. Ennek érdekében a

devizaigénylés, illetve engedélyezés, vagy a bejelentés alapjául szolgáló vagy

azzal összefüggõ bizonylatokat és egyéb iratokat a kérelmezõ köteles az

igénylés napjától, illetve az engedélyben, a bejelentésben foglalt tevékenység

megszûnésétõl számított öt évig megõrizni. A devizahatóság a könyvelés

alapjául szolgáló okmányokra is kiterjedõ vizsgálatot tarthat vagy e célból

szakértõt vonhat be.

(6) Devizahatósági ügyekben az engedély iránti kérelmet az MNB bírálja el,

illetõleg a bejelentéseket az MNB-hez kell megtenni.

(7) A nemzetközi gazdasági tevékenység körében elsõfokú devizahatóságként

a) a külkereskedelmi és szállítmányozási, a személyszállítási és

árufuvarozási, az utazásszervezõi és -közvetítõi, valamint a mûvészközvetítõi

tevékenységgel kapcsolatban az MNB-nek az ilyen tevékenységet folytató

székhelye (telephelye, ennek hiányában lakóhelye) szerint illetékes megyei

igazgatósága, budapesti és Pest megyei székhely (telephely, lakóhely)

esetében az MNB központja,

b) a postai és távközlési, a hír- és mûsorközlõ tájékoztató, valamint a

biztosító, a biztosítási közvetítõ és a biztosítási tanácsadó tevékenységgel

kapcsolatban az MNB központja

jár el.

(8) E törvény negyedik részében meghatározott devizahatósági ügyekben

elsõfokú devizahatóságként az MNB központja jár el.

(9) A (7) - (8) bekezdés hatálya alá nem tartozó ügyekben elsõfokú

devizahatóságként az MNB-nek a kérelmezõ székhelye (telephelye, lakóhelye)

szerint illetékes központjának szervezeti egysége, illetve megyei igazgatósága

jár el.

(10) Devizahatósági ügyben hozott elsõ fokú határozat elleni fellebbezést,

a) ha a határozatot az MNB megyei igazgatósága hozta, az MNB központjának

szervezeti egysége,

b) ha a határozatot az MNB központjának szervezeti egysége hozta, az MNB

elnöke

bírálja el.

(11) Ha a devizajogszabály a devizahatósági engedély iránti kérelem

elbírálásának szempontjait nem határozza meg, a devizahatósági határozatát a

nemzetgazdasági érdekek vagy a kérelmezõ, illetõleg a kedvezményezett

körülményeinek a mérlegelése alapján hozza meg.

XX. FEJEZET

A DEVIZAHATÓSÁG ADATKEZELÉSE

76. §

(1) A devizahatóság e törvényben meghatározott feladatai ellátásához

személyes, illetõleg más adatokat kezel.

(2) A devizahatóság az általa kezelt adatokat - személyazonosításra

alkalmatlan módon - felhasználhatja a nemzetközi fizetési mérleg

összegállításához, elemzéséhez, illetõleg statisztikai célra.

(3) A devizahatóság nyilvántartást vezet

a) a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatókról,

b) a pénzváltási tevékenységet végzõkrõl,

c) a devizabelföldieknek a X. fejezetben szabályozott közvetlen

vállalkozásairól,

d) a devizabelföldiek és a devizakülföldiek X. fejezetben szabályozott

értékpapír- és pénzpiaci mûveleteirõl,

e) a devizabelföldiek XI. fejezetben említett külföldi ingatlanairól,

f) azokról a természetes személyekrõl, akik valutalapját devizajogszabály

alapján

pótolta.

(4) A devizahatósági nyilvántartás a (3) bekezdésben meghatározott

tevékenységet végzõ, illetve a valutalappal rendelkezõ természetes személy

személyi azonosító adatait (név, születési hely, idõ, anyja neve) és lakcímét,

a valutalap számát, valamint a tevékenységre vonatkozó adatokat tartalmazza.

77. §

(1) A nemzetközi gazdasági tevékenységet folytató vállalkozó köteles adatot,

ideértve a 76. § (4) bekezdésében meghatározott adatokat és lakcímet,

szolgáltatni

a) az exportszerzõdéseibõl származó devizaköveteléseirõl,

b) az importszerzõdései ellenértékének kiegyenlítésérõl, az

importszerzõdései alapján kifizetett, de be nem érkezett áruk, illetõleg nem

teljesített szolgáltatások értékérõl,

c) az a) - b) pontban említett szerzõdéseivel kapcsolatos költségei és

árbevételcsökkentõ devizatartozásai kiegyenlítésérõl, valamint

d) az a) - b) pontban említett szerzõdéseivel kapcsolatos

forintfizetéseirõl.

(2) Devizakülfölditõl történõ hitelfelvétel esetén a devizabelföldi

hitelfelvevõ köteles adatot szolgáltatni a hitel tõkéjének törlesztésérõl,

valamint kamatának és egyéb költségének megfizetésérõl.

(3) A devizabelföldi köteles adatot szolgáltatni

a) a X. fejezetben szabályozott közvetlen vállalkozásairól, értékpapír- és

pénzpiaci mûveleteirõl, azok hozamáról és felhasználásáról;

b) a XI. fejezetben említett külföldi ingatlana hasznosításából származó

devizabevételérõl és annak felhasználásáról;

c) az 56. és 57. § alapján külföldi pénzintézetnél vezetett számlájának

forgalmáról, kamatbevételérõl és annak felhasználásáról.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott adatszolgáltatások részletes

szabályait, ideértve az adatszolgáltatás teljesítéséhez szükséges okiratokat

is a Kormány rendeletben állapítja meg.

(5) A (4) bekezdésben említett kormányrendelet a vámszabadterületi társaság

és a 85. § hatálya alá tartozó társaság számára adatszolgáltatási

kötelezettséget írhat elõ a devizakülfölditõl történõ hitelfelvételére és a

devizakülföldinek történõ hitel nyújtására nézve, valamint a külföldi

pénzintézetnél vezetett számlájának forgalmáról, kamatbevételérõl és annak

felhasználásáról.

78. §

(1) A devizahatóság e törvényben meghatározott feladatai ellátása érdekében

adatokat, ideértve a 76.§ (4) bekezdésében meghatározott adatokat és lakcímet,

igényelhet és vehet át

a) devizahatósági ellenõrzés céljára a belföldi pénzintézetektõl és

értékpapírforgalmazóktól, deviza -és valutavásárlásokról, átutalásokról,

illetõleg azok összegérõl, jogcímérõl, kedvezményezettjérõl, továbbá e

törvényben meghatározott forintmûveleteirõl,

b) az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumtól, a Közlekedési, Hírközlési és

Vízügyi Minisztériumtól és a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumtól a

hatáskörükbe tartozó, nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatókról,

illetõleg tevékenységükrõl,

c) a Vámhatóságtól a nemzetközi áruforgalomra vonatkozóan,

d) az Állami Bankfelügyelettõl, az Állami Értékpapír és Tõzsdefelügyelettõl

és az Állami Biztosításfelügyelettõl az Önkéntes Biztosítópénztárak

Felügyeletétõl, a Gazdasági Versenyhivataltól a hatáskörükbe tartozó

vállalkozásokról, illetõleg ezek külföldiekkel vagy külföldi pénznemben

folytatott tevékenységérõl,

e) az adóhatóságtól az adószámra vonatkozó törzsállományból.

(2) Az (1) bekezdésben említett szervek a devizahatóság írásbeli megkeresését

térítésmentesen kötelesek teljesíteni.

(3) A devizahatóság az általa kezelt adatokból - külön törvényben

meghatározott módon és tartalommal - adatokat adhat át

a) a Központi Statisztikai Hivatalnak,

b) az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak, a Közlekedési, Hírközlési és

Vízügyi Minisztériumnak, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumnak,

c) a Vámhatóságnak,

d) az Állami Bankfelügyeletnek, az Állami Értékpapír és Tõzsdefelügyeletnek,

az Állami Biztosításfelügyeletnek,

e) a Gazdasági Versenyhivatalnak,

f) az adóhatóságnak,

g) a bíróságnak, az ügyészségnek, a rendõrségnek és a nemzetbiztonsági

szolgálatoknak.

(4) A devizahatóság a 76. § (3) bekezdés c)-d) pontjában említett

nyilvántartásokból - személyazonosításra alkalmatlan módon - statisztikai

adatszolgáltatást nyújt az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak és a

Pénzügyminisztériumnak.

79. §

(1) A devizahatóság az e törvény alapján birtokába került adatokat tíz évig

õrzi meg.

(2) A devizahatóság, mint adatkezelõ a külön törvényben meghatározott

tájékoztatási kötelezettségének a (1) bekezdésben meghatározott õrzési

határidõ lejártáig köteles eleget tenni.

XXI. FEJEZET

AZ ARANYRA VONATKOZÓ KÜLÖN RENDELKEZÉSEK

80. §

(1) A devizabelföldi köteles a külföldön lévõ aranyat a megszerzéstõl

(birtokba jutástól), illetve annak tudomásra jutásától számított nyolc napon

belül hazahozni (hazajuttatni).

(2) A devizabelföldi és - ha értékbehozatali tanúsítvánnyal nem rendelkezik -

a devizakülföldi aranyat - a 81. § (1) bekezdésében említett kivétellel -

külföldre csak devizahatósági engedéllyel vihet ki, illetõleg juttathat ki.

81. §

(1) A devizabelföldi és a devizakülföldi a forintra szóló arany pénzérmét a

belföldi fizetõeszközre, a külföldi pénznemre szóló arany pénzérmét a külföldi

fizetõeszközre meghatározott szabályok szerint vihet ki (juttathat ki). A

devizakülföldi a forintra szóló arany pénzérmét a belföldi fizetõeszközre

meghatározott szabályok szerint, a devizabelföldi korlátozás nélkül hozhat be

(juttathat be).

(2) A külföldi pénznemre szóló arany pénzérme forint arany pénzérmére, vagy

más, külföldi pénznemre szóló arany pénzérmére devizabelföldiek között

elcserélhetõ és forintért eladható, megvehetõ.

82 .§

(1) Az arany az e fejezetben nem szabályozott kérdések tekintetében e törvény

szabályainak alkalmazásában vagyoni érték, illetõleg ingó dolog.

(2) Arannyal mûveleteket (adás-vétel és más, a pénzintézeti tevékenység

körébe tartozó mûvelet) az a pénzintézet végezhet, amely a devizahatóságtól

ilyen mûveletek végzésére külön ilyen engedélyt (aranymûveletek végzésére,

felhatalmazott pénzintézet) kapott.

XXII. FEJEZET

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

83. §

(1) Ha a külföldiek magyarországi befektetéseirõl szóló törvény (a

továbbiakban Btv.) alapján Magyarországon társasági részesedést szerzett

devizakülföldi utóbb devizabelföldivé válik, az 21. § (2) bekezdésében, a 45.

§ (6) bekezdésében és a 60. § (1) bekezdésének a)-b) és d) pontjában foglalt

jogcímek szerinti kifizetéseknek csak forintban van helye.

(2) Ha a külföldi részvétellel mûködõ gazdasági társaság ilyen jellege

megszûnik, a 21. § (2) bekezdése alapján nem vásárolható konvertibilis deviza.

84. §

E törvény hatálybalépése után a 28. § c) pontja szerint mûködõ zárt árusítású

diplomatabolt nyitására új engedély nem adható.

85. §

(1) Azok az egyébként vámszabadterületi társaságot megilletõ kedvezmények,

amelyeket a pénzügyminiszter a Btv. 43. §-a alapján nem vámszabadterületi

társaság részére engedélyezett, és amelyek e törvény hatálybalépése napján

érvényben vannak, 1996. december 31. napján megszûnnek kivéve

a) azok, amelyeket a Kormány eddig az idõpontig - nemzetgazdasági érdekbõl -

jóváhagy, határozott idõtartamra meghosszabbít, és a pénzügyminiszter a

Pénzügyi Közlönyben közzétette

b) amelyek megfelelnek a társasági adóról szóló módosított 1991. évi LXXXVI.

törvény (a továbbiakban: TA.) 3. §-ának 20. pontjában rögzített valamennyi

feltételnek és ezt a tényt e törvény hatálybalépésétõl számított harminc napon

belül a társaság bejelenti a devizahatóságnak.

(2) E törvény hatálybalépése után a TA. 3. §-a 20. pontjának hatálya alá

tartozók - a vámszabadterületi társaságokhoz hasonlóan - devizakülföldinek

minõsülnek attól a naptól kezdve, amikortól a hivatkozott külön törvényben -

az adó- és vámkedvezmény igénybevételéhez - elõírt valamennyi feltétel

egyidejû teljesítését a társaság bejelenti a devizahatóságnak.

(3) A TA. 3. §-ának 20/ c) pontjában meghatározott devizabelföldiek és minden

más devizabelföldi bérét és egyéb juttatását csak a TA. 3. §-ának 20/d) pontja

szerint felhatalmazott pénzintézetnél vezetett devizaszámlán elhelyezett

konvertibilis fizetõeszköz átváltásából származó forint terhére lehet

kifizetni.

86. §

(1) Az 1/1974.(I.17.)PM rendelet 3. számú melléklete szerinti

devizavisszavásárlási jogosultság a törvény hatálybalépése elõtt befolyt

devizaösszegek alapján illeti meg a kedvezményezettet. Visszavásárlási

igazolás legkésõbb a törvény hatálybalépése után kilencven napig adható.

(2) A 21. § (1) bekezdésében foglalt deviza- valutavásárlási jogosultság a

devizakülföldit az e törvény hatályba lépését követõen forintra átváltott

összegek tekintetében illeti meg. E törvény hatálybalépését megelõzõen

forintra átváltott deviza- valutaösszegek ötven százaléka váltható vissza

devizára, valutára.

87. §

A felhatalmazott pénzintézet a devizakülföldinek a külföldiek

forintszámláiról szóló 163/1994.(XII.7.)Korm. rendelet hatálybalépése elõtt

nyitott forintszámlája terhére kérésére konvertibilis fizetõeszközre vagy

devizára váltja, külföldre, vagy a 60. §-ban megjelölt konvertibilis

forintszámlára utalja azt az összeget, amelynek a 60. § (1) bekezdésének a)-

h) pontjában foglalt jogcímek szerinti eredetét igazolja.

88. §

(1) A Magyar Állam nevében eljáró pénzügyminiszternek nem szükséges

devizahatósági engedély a devizakülfölditõl történõ devizahitel felvételéhez,

továbbá külföldön külföldi pénznemben kötvény kibocsátásához, azonban az ilyen

devizahitel felvételét, továbbá kötvény kibocsátását a szerzõdéskötést,

illetve a kibocsátást legalább hatvan nappal megelõzõen köteles bejelenteni a

devizahatóságnak. A devizahatóság a szerzõdéskötés, illetve a

kötvénykibocsátás idõpontját legfeljebb három hónappal elhalasztathatja.

(2) Az MNB-nek a pénzintézeti tevékenysége és mûködése körében kötött

jogügyleteihez és cselekményeihez devizahatósági engedélyre nincs szüksége.

(3) E törvény harmadik része tekintetében az MNB-ra a felhatalmazott

pénzintézetekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(4) E törvény negyedik része tekintetében - a XII.fejezetben és az 56-57. §-

ban foglaltak kivételével - az MNB-ra a felhatalmazott pénzintézetekre

vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy amennyiben e

törvény

a) devizahatósági engedély megszerzését, vagy

b) bejelentési kötelezettséget

ír elõ, az nem vonatkozik az MNB-re.

89. §

(1) E törvény 1996. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit a

folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben megállapítsa

a) az e törvényben foglalt korlátozásoknak az érintettek teljes vagy

részleges körére kiterjedõ megszüntetését, enyhítését,

b) azokat az értékhatárokat, amelyeket e törvény szerint devizajogszabálynak

kell meghatároznia,

c) devizabelföldiek és a devizakülföldiek konvertibilis deviza-, valuta

vásárlásának szabályait, a fizetések lebonyolításának rendjét és a

devizahatósággal szemben fennálló egyes kötelezettségeket, és a devizahatósági

ellenõrzés szabályait,

d) a devizabelföldiek és a devizakülföldiek tõkemûveletei bejelentésére és

engedélyezésére vonatkozó eljárási szabályokat,

e) a devizahatóságnak történõ adatszolgáltatás részletes szabályait,

f) a pénzváltási tevékenység végzésének feltételeit,

g) az MNB javaslatára az e törvény alapján engedély nélkül végezhetõ

tevékenységet teljesíthetõ kifizetések, vásárlások, átutalások és vállalható

kötelezettségek legfeljebb három hónapra történõ engedélykötelessé tételét,

ez azonban nem terjedhet ki a természetes személyek devizaszámlájáról történõ

kifizetésre és átutalásra.

(3) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter és a

földmûvelésügyi miniszter arra, hogy az utasforgalomban, illetve a

postaforgalomban ki nem vihetõ, ki nem küldhetõ árucikkeket meghatározzák.

(4) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti:

a) a devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. törvényerejû rendelet, valamint

az azt módosító 1979. évi 1. törvényerejû rendelet és az 1992. évi XLI.

törvény,

b) az állami pénzügyekrõl szóló 1979. évi II. törvény 24. §-ának (2)

bekezdése, 25. §-a, 26. §-ának (4)-(5) bekezdése, 27. §-ának (1) bekezdése és

66. §-a (3) bekezdésének elsõ és második francia bekezdése, valamint az 1984.

évi 25. törvényerejû rendelet 3. §-ának a 26. § (4) bekezdését módosító része,

c) a Btv. 12. §-ának (1) és (2) bekezdése, 23. §-a, 31. §-ának (1) bekezdése,

a 32-33. §-a, 41. §-ának (3) és (4) bekezdése, 42. és 43. §-a, valamint az

1990. évi XCVIII. törvénynek a Btv-t módosító 2., 9., 10., 11. §-a, továbbá az

1991. évi LXV. törvény 48. §-ának (2) bekezdése, az 1994. évi LXXIX. törvény

1. §-ának a Btv. 12. §-a (1) és (2) bekezdését módosító része, és a 2. §-

ának "egyidejûleg hatályát veszti az 1988. évi XXIV. törvény 31. § (2)

bekezdése" szövegrész,

d) a befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény 51. §-ának (2) és

(3) bekezdése,

e) a kötvényrõl szóló 1982. évi 28. törvényerejû rendelet 3. §-ának (2)

bekezdése,

f) a külföldiek ingatlanhasználati jogáról szóló 1987. évi 4. tvr.,

(5) A Btv. 31. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: "(3)

A devizáról szóló törvény 50. §-a alapján vezetett devizaszámla terhére

beszerzett termelõeszközök vámmentesen hozhatók be az országba. Amennyiben a

társaság a termelõeszközöket a beszerzéstõl számított három éven belül

elidegeníti, használatba, illetve bérbe adja, a behozatalkor érvényes vámot

utólag köteles megfizetni."

(6) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a termõföldrõl szóló 1994. évi

LV. törvény 88. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"88. §

(1) Külföldi jogi vagy magánszemély (a továbbiakban: külföldi) termõföldnek

nem minõsülõ ingatlan tulajdonjogát - az öröklés kivételével - a devizáról

szóló törvény fizetési szabályokra vonatkozó elõírásainak megtartásával az

ingatlan fekvése szerint illetékes fõvárosi, illetõleg megyei közigazgatási

hivatal vezetõjének (a továbbiakban: a hivatal vezetõje) engedélyével

szerezheti meg.

(2) A hivatal vezetõjének határozata ellen államigazgatási úton

jogorvoslatnak

nincs helye.

(3) Diplomáciai, konzuli képviselet, valamint nemzetközi szervezet

ingatlanszerzéséhez a Külügyminisztérium elõzetes engedélye szükséges. A

Külügyminisztérium az engedélyt nemzetközi szerzõdés vagy viszonosság

fennállása alapján adja meg.

(4) E § alkalmazása szempontjából termõföldnek nem minõsülõ ingatlan a

termõföldnek, védett természeti területnek nem minõsülõ föld, az ilyen föld és

a rajta lévõ épület, építmény együttese, a földtõl tulajdonjogilag elváló

épület, építmény, az önálló ingatlanként nyilvántartott lakás és nem lakás

céljára szolgáló helyiség, továbbá a tanya."

Eleje Honlap