2002. augusztus

1. Szervezetirányítási és Mûködtetési Vizsgálat-azonosító szám: V0019-03

2. Államháztartás Központi Szintjét Ellenõrzõ Igazgatóság

2.2 Pénzügyi Ellenõrzési Fõocsoport

Az ellenõrzést végezték:

3. Önkormányzati és Területi Ellenõrzési Igazgatóság

3.3. Átfogó Ellenõrzések Fõcsoport

A témához kapcsolódó eddig készített számvevõszéki jelentések:

ÁLLAMI SZÁMVEVÕSZÉK *

A törvényjavaslat paragrafusainak és törvényi mellékleteinek áttekintése *

törvényben kapott egyes felhatalmazások teljesítése *

Az Áht-ban és egyéb törvényekben a zárszámadással kapcsolatban elõírt kötelezettségek teljesítése *

A zárszámadási dokumentum külsõ és belsõ egyezõsége *

A zárszámadáshoz kapcsolódó egyéb kérdések *

A zárszámadási adatok számszaki és tartalmi egyezõsége *

Központi letéti számla *

A központi költségvetés zárszámadásának megbízhatósága *

A korábbi ÁSZ ellenõrzések megállapításaival kapcsolatban tett intézkedések *

Munkaerõpiaci Alap *

Központi Nukleáris Pénzügyi Alap *

Nyugdíjbiztosítási Alap *

Egészségbiztosítási Alap *

Az önkormányzatok elszámolásával, finanszírozásával kapcsolatos minisztériumi feladatok ellátása *

A 2001. évi állami hozzájárulások, támogatások ellenõrzésének tapasztalatai *

A helyi önkormányzatok költségvetésének végrehajtása *

A könyvvizsgálati kötelezettség teljesítésének országos tapasztalatai *

FÜGGELÉK A Magyar Köztársaság 2001. évi költségvetése végrehajtásának helyszíni ellenõrzéséhez

A 2001. évi állami költségvetés zárszámadásának ellenõrzését a Magyar Köztársaság Alkotmányában (32/C. § (1) bekezdés), az Állami Számvevõszékrõl szóló törvényben (2. § (1) bekezdés) és az államháztartásról szóló törvényben (53. és 121. §) kapott felhatalmazás alapján folytattuk le.

A zárszámadási ellenõrzés célja annak értékelése volt, hogy

• a Kormány és a költségvetést végrehajtó szervezetek betartották-e az államháztartás gazdálkodására vonatkozó jogszabályi elõírásokat, felhatalmazásaiknak, kötelezettségeiknek eleget tettek-e;
• a központi költségvetés teljesítését bemutató adatok, információk helyesen tükrözik-e a költségvetési év pénzügyi folyamatait;
• a zárszámadás és az azt megalapozó nyilvántartások, dokumentumok megfelelnek-e a szabályszerûség és a valódiság követelményének;
• a helyi önkormányzatok költségvetési rendeleteiket és költségvetési beszámolóikat a vonatkozó törvények és kormányrendeletek elõírásának betartásával hajtották-e végre, illetve készítették-e el;
• az elõterjesztett törvényjavaslat normaszövege teljes körûen és helyesen tartalmazza-e a költségvetési év lezárásához szükséges rendelkezéseket.

Az ÁSZ fejezet kivételével valamennyi költségvetési fejezetnél, továbbá az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kezelõinél sor került helyszíni ellenõrzésre. (Az ÁSZ költségvetési beszámolóját - az intézmény elnökének döntése szerint - külsõ auditáló szervezet vizsgálta.) Az ellenõrzés kiterjedt az Országgyûlés fejezethez, illetve a Miniszterelnökség fejezethez tartozó, de fejezeti jogosítványokkal rendelkezõ Közbeszerzések Tanácsa, valamint a Kormányzati Ellenõrzési Hivatal és a Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatok költségvetési címekre is.

A központi költségvetés 2001. évi zárszámadásának ellenõrzése során a korábbi évekhez hasonlóan a központi költségvetés minden fejezeténél - az egyéb szabályszerûségi ellenõrzés mellett - végeztünk "financial audit" típusú ellenõrzést. Ezzel az ellenõrzéssel a központi költségvetés kiadási fõösszegének 17%-át fedtük le, ami az ÁSZ által ezen a területen vizsgálni kívánt kör több mint egyharmadát jelenti. A nemzetgazdasági elszámolások közül az APEH illetékességi körébe tartozó adóbevételek, valamint a VP által kezelt vám- és adóbevételek elszámolásának megbízhatóságát minõsítettük "financial audit"-tal.

Az alapok zárszámadásának ellenõrzésénél - tekintettel azok kötelezõ könyvvizsgálatára - az adatok valódiságának, hitelességének minõsítésénél hasznosítottuk a könyvvizsgálat értékelését. Megjegyezzük, hogy néhány esetben szembesültünk azzal a problémával, hogy az üzleti könyvvizsgálat, ha hiányzik az egységes útmutatás, a rendszerszemlélet, akkor nem képes megfelelõen kezelni a költségvetési sajátosságokat, így pl. az ÁPV Rt. - a könyvvizsgálóra hivatkozva - privatizációs bevételként számolta el a KVI-vel történt, 35.377 M Ft összegû portfóliócserét.

A Kincstári Egységes Számla központilag teljesített bevételi és kiadási pénzforgalmát (beleértve a nemzetközi elszámolásokat, a belföldi államadósság költségvetési elszámolásait, a költségvetés nemzetközi hitelfelvételeit és a külföldi, valamint a belföldi adósságának törlesztését), az egyes pénzmûveletek hatását, továbbá az általános és céltartalék felhasználásával kapcsolatos és egyéb, fejezetek közötti elõirányzat-átcsoportosításokat, valamint az elõirányzat megnyitások alakulását a Pénzügyminisztériumnál, a Magyar Államkincstárnál és az Államháztartási Hivatalnál vizsgáltuk.

A Magyar Nemzeti Banknál, a Pénzügyminisztériumnál, az Államadósság Kezelõ Központ Rt.-nél a költségvetés hitelkapcsolatairól és finanszírozásáról tájékozódtunk. A költségvetés fõ bevételi forrásait jelentõ adóbevételek elõirányzatainak teljesítése, valamint a kintlévõségek csökkentése érdekében tett intézkedések eredményességét az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatalnál, a vám-, adókiszabási, valamint behajtási tevékenységet pedig a Vám- és Pénzügyõrségnél értékeltük.

Az ellenõrzéseket a vizsgálatra kijelölt fejezeteknél és költségvetési szervezeteknél mintavétel alapján kiválasztott dokumentumok vizsgálatával végeztük el. A helyszíni ellenõrzés során áttekintettük a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetése végrehajtásának ellenõrzésérõl készített számvevõszéki jelentésben (számvevõi jelentésekben) rögzített hiányosságok felszámolására tett intézkedéseket is. Jelentésünk összeállításánál hasznosítottuk a Magyar Nemzeti Bank mûködésének ellenõrzése során tapasztaltakat is.

A helyi önkormányzatok zárszámadási ellenõrzése során a költségvetési kapcsolatokon túlmenõen ellenõriztük a helyi önkormányzatok zárszámadását is. Az ellenõrzés valamennyi megyében és a fõvárosban 106 helyi önkormányzatra terjedt ki. Ezek kiválasztása rétegzett mintavétellel történt: 1 megyei, 2 fõvárosi kerületi, 14 városi, 4 nagyközségi, 59 községi és 26 körjegyzõséghez tartozó település önkormányzatának zárszámadását ellenõriztük.

A zárszámadási jelentés emellett tartalmazza további 79 helyi önkormányzatnál a normatív állami hozzájárulások, 68 helyi önkormányzatnál a kötött felhasználású önkormányzati támogatások és 20 helyi önkormányzatnál a cél- és címzett támogatások igénybevételének, felhasználásának és elszámolásának ellenõrzésérõl készített jelentések összegzõ megállapításait is.

A helyi önkormányzatok zárszámadásához kapcsolódóan ellenõrzést végeztünk a Pénzügyminisztériumban, a Belügyminisztériumban és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában.

A helyi önkormányzatok könyvvizsgálatáról készült jelentést a helyi önkormányzatok kötelesek az Áht. 82. §-a elõírása szerint megküldeni az ÁSZ-nak. 2002. július 30-ig 918 db jelentés érkezett. A könyvvizsgálói jelentések tapasztalatait az ÁSZ feldolgozta és annak összegzõ adatait tájékoztatásul a jelentés bemutatja.

A Kvtv. végrehajtásának ellenõrzésével párhozamosan valósult meg az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. 2001. évi mûködésének és a központi költségvetés végrehajtásához kapcsolódó tevékenységének vizsgálata. Az ÁPV Rt. központi költségvetési kapcsolatait az errõl készült önálló jelentés tartalmazza.

Az elmúlt néhány év zárszámadási jelentéseiben az ÁSZ számos megállapítást és javaslatot fogalmazott meg. Ezen ajánlások teljesültek, illetve részben teljesültek, de közülük több megvalósítása ezidáig késik.

Az elmúlt években a számvevõszéki javaslatok hasznosulásaként:

Az ÁSZ észrevételeinek hasznosítása mellett néhány területen az évente megtett azonos tartalmú észrevételek, javaslatok ellenére sem tapasztalható változás, illetve csak részben történt elõrelépés:

Az ÁSZ ellenõrzési tapasztalatai alapján folyamatosan jelezte a tervezési, szabályozási és gazdálkodási rendszer mûködésében tapasztalt hiányosságokat. A hiányosságok felszámolása érdekében szükségesnek tartja a zárt rendszerû államszámviteli rend megalkotását (költségvetési számviteli rend, vagyonnyilvántartás, teljesítmény mutatók, az államháztartás teljes körû elszámolását biztosító mérlegrendszer kialakítását). Az államszámviteli rend kidolgozása, bevezetése és alkalmazása az egyik alapfeltétele az államháztartás alrendszerei által kezelt pénzeszközök áttekinthetõségének, egységes elveken és szabályokon alapuló, konzisztens és zárt rendszerének és maradéktalan ellenõrizhetõségének.

Az alábbi összefoglaló megállapítások a 2001. évi zárszámadási ellenõrzés fõbb tapasztalatait, megállapításait mutatják be. A javaslatok között több olyan is szerepel, melyek megalapozása jellegükbõl adódóan, a jelentés "Részletes megállapítások" fejezetében, illetve a "Függelék"-ben található.

A Kvtv. a kiadási fõösszeget eredetileg 4.322.440,5 M Ft-ban, a bevételi fõösszeget 3.841.404,6 M Ft-ban, a hiányt 481.035,9 M Ft-ban határozta meg. A Ztv. - változatlan hiány mellett - a kiadási fõösszeget 4.507.344,3 M Ft-ra, a bevételi fõösszeget 4.026.308,4 M Ft-ra módosította. A teljesítésként az ÁHH a 2001. évi kincstári éves beszámolóban 4.487.769,3 M Ft kiadási fõösszeget, 4.073.890,8 M Ft bevételi fõösszeget, 413.878,4 M Ft hiányt mutatott ki.

A központi költségvetés PM által készített mérlegében a kiadási fõösszeg 4.470.903,6 M Ft, a bevételi fõösszeg 4.067.962,8 M Ft, a hiány 402.940,8 M Ft. A hiány eltérése a két mérleg között 10,9 Mrd Ft. (2000-ben a hiány összege 0,7 Mrd Ft-tal tért el.)

A központi költségvetés végrehajtása 2001. évi mérlegeinek több sora nem egyezik meg az ÁHH és a PM által készített mérlegekben. A 2001. évi zárszámadás eltérései ugyanazokon a mérlegsorokon jelentkeznek, mint a 2000. évi zárszámadás során.

A központi költségvetés végrehajtásának pénzforgalmi mérlege és a zárszámadási törvényjavaslat mérlege lényegében a központi költségvetési intézmények adatainál mutat eltérést. Ezen eltérések mind a bevételi, mind a kiadási fõösszegeket érintik és a mérlegekben kimutatott hiány eltérõ összegét okozzák. A két mérleg közötti eltérésekben szakmailag indokolt tartalmi különbözõségek mellett az intézmények részérõl felmerülõ hiányosságok is szerepet játszanak.

A költségvetési szervek gazdálkodásának szabályozottságában - a 249/2000. (XII. 30.) Korm. rendelet 8. § (3)-(11) bekezdéseinek és a 47-49. §-ainak elõírásait figyelembe véve - a korábbi évek kedvezõtlen jelenségei ismételten tapasztalhatóak voltak. Ezek elsõsorban a gazdálkodás átfogó szabályozásának hiányára, valamint a szabályzatok felülvizsgálatának, aktualizálásának elmaradására, illetve késõbbi idõben történt elkészítésére vezethetõk vissza.

A 2001. évi költségvetési elõirányzatok az évközi módosítások hatására jelentõsen változtak. A Kormány hatáskörében végrehajtott módosítások minden esetben kormányhatározattal történtek. A felügyeleti hatáskörben végrehajtott elõirányzat-átcsoportosítások általában az elõírásoknak megfelelõen valósultak meg. Az intézményi hatáskörben végrehajtott elõirányzat-módosítás valamennyi ellenõrzött esetben a jóváhagyott elõzõ évi elõirányzat-maradvány felhasználása miatt vált szükségessé.

A költségvetés általános tartalékának felhasználásáról rendelkezõ kormányhatározatok, illetve az elõterjesztések nem minden esetben feleltek meg az Áht. 25. § (1) bekezdésében elõírt "rendkívüliség", "elõre nem valószínûsíthetõség", illetve "nem tervezhetõség" kritériumainak.

A központi költségvetés céltartalékából több fejezet részesült. A céltartalék elõirányzatból történt átcsoportosításokat megfelelõ igényfelmérés elõzte meg, felhasználását a Kormány - a BM fejezet kivételével - a törvényi elõírásokkal összhangban határozta meg.

A kiadási elõirányzatok mind a bázisévhez, mind az eredeti elõirányzathoz viszonyítva a fejezetek többségénél jelentõsen emelkedtek. Fejezeti szinten 2001. évben a teljesített kiadások egyetlen esetben sem haladták meg a módosított elõirányzat összegét.

A helyszínen vizsgált intézményeknél és a kijelölt fejezeti kezelésû elõirányzatoknál - a mintavételezéssel kiválasztott tranzakciók esetében - a közbeszerzési törvény elõírásait betartották. A közbeszerzésekrõl szóló 1995. évi XL. törvény 61. § (9) bekezdése alapján a fejezetek felügyeletét ellátó szervek határidõre elkészítették és megküldték a Közbeszerzések Tanácsa részére a 2001. évi közbeszerzéseket tartalmazó "Éves jelentést".

Az intézményi saját bevételi elõirányzatok módosított elõirányzathoz viszonyított teljesítésének alakulását 2001. évben is jelentõs eltérések jellemezték. A bevételek túlteljesítése mögött elõre nem tervezhetõ eseti bevételek, feladatváltozások, pénzátvételek és áthúzódó szakmai feladatok miatti elõzõ évi elõirányzat-maradványok igénybevétele húzódott meg.

A fejezeti kezelésû elõirányzatokat a tárcák többségében az Áht. 24. § (4) bekezdésében foglaltak szerint, a Kvtv.-ben, illetve az egyéb jogszabályokban engedélyezett jogcímeken és rendeltetéssel használták fel. Az engedélyezett jogcímtõl eltérõ felhasználást a KöM és a KüM fejezeteknél állapított meg a vizsgálat.

A fejezeti kezelésû elõirányzatok 2001. évi felhasználása jelentõs elmaradást mutat. A felhasználás egyes fejezeteknél 60% alatt maradt (MKÜ, ME-PNSZ, FVM, KöM, EüM), sõt nem érte el a módosított kiadási elõirányzat 40%-át (ALB, BIR, GM). A fejezeti kezelésû elõirányzatoknál olyan okok miatt is keletkeztek maradványok, amelyek a felhasználással kapcsolatos döntési mechanizmusok, eljárások elhúzódására, késõi idõpontban történõ pótelõirányzat biztosítására vezethetõk vissza. Az ellenõrzés álláspontja szerint ezek sok esetben elkerülhetõek lettek volna (BM, FVM, GM, KöM, EüM).

A fejezeti kezelésû elõirányzatokból finanszírozott vagy támogatott szervezetek, illetve magánszemélyek számára átadott összegek rendeltetésszerû felhasználásának ellenõrzése az Áht. 13/A. § (2) bekezdése alapján megtörtént, kivéve a KöM és az NKÖM fejezeteket.

A feladatfinanszírozás körébe vont fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználásakor a fejezetek felügyeletét ellátó szervek a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 71. § (1) bekezdés elõírása alapján jártak el. A fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználását a fejezetek felügyeletét ellátó szervek szerzõdésekben, megállapodásokban rögzítették. A szerzõdések megfeleltek a Ptk. elõírásainak.

Az elõzõ évekhez hasonlóan a PM késett a fejezetek 2000. évi elõirányzat-maradványának jóváhagyásával, így nem tett eleget az Ámr. 66. § (1) bekezdésében foglalt követelménynek. A PM késedelme miatt a felügyeleti szervek sem tudták a hivatkozott kormányrendelet 66. § (2) bekezdésében foglalt határidõt tartani.

A Kormány 2001. folyamán 13 új célú és egy pótlólagos egyedi kezességet vállalt 106,9 Mrd Ft összegben, ami a törvényi elõírás 79,1%-át jelentette. Az állam által vállalt kezesség és viszontgarancia érvényesítésére a Kvtv. eredeti kiadási elõirányzata 46.150 M Ft-ról 21.150 M Ft-ra csökkent. E költségvetési elõirányzatok terhére 2001-ben összesen 7.251 M Ft (34,3%) került felhasználásra. Az öt alcímen teljesített kifizetések egyike sem érte el az elõirányzott összeget. A korábbi évek kezesség- és viszontgarancia érvényesítésének megtérülésébõl a költségvetés bevétele 4.933,6 M Ft volt, ami elmaradt az 5.700 M Ft költségvetési elõirányzattól. Ezzel együtt az állam által vállalt kezesség és viszontgarancia költségvetési elõirányzatai egyenlegükben csak 2.317,3 M Ft-tal terhelték a költségvetést.

Az állam által vállalt kezességekkel és nyújtott hitelekkel kapcsolatos ÁHH és PM nyilvántartások összehangoltak és egyezõek.

A 2000. évi központi költségvetés zárszámadásának ellenõrzése során a számvevõszéki vizsgálat megállapította, hogy az év végén jelentkezõ pénzügyi problémák lezárásáról rendelkezõ 2333/2000. (XII. 21.) Korm. határozat -75.000 M Ft áthelyezése központi letéti számlára - nem felelt meg az Áht. 12/A. § (4) bekezdésében és az Ámr. 108. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az elõzõ évben a költségvetésbõl letéti számlára helyezett pénzeszköz 2001-ben államháztartáson kívüli, mûködési célú pénzeszköz-átvételként került vissza a költségvetésbe.

A 2001. évi zárszámadás keretében elsõ alkalommal minden fejezetet érintett a "financial audit" típusú ellenõrzés. A fejezeti beszámolójelentések megbízhatóságát minõsítettük nyolc fejezetnél (OGY, KE, AB, OBH, BIR, MKÜ, GV, TH). A további fejezetek közül tizenkét fejezet (ME, FVM, IM, KöM, KÖVIM, KüM, SZCSM, EüM, PM, ISM, KSH, MTA) igazgatási címeit, öt fejezet (BM, HM, GM, OM, NKÖM) igazgatás alcímeit, valamint a két fejezeti jogosítvánnyal rendelkezõ költségvetési cím (KT, KEH) elemi beszámolójelentéseinek megbízhatóságát (valódiságát, szabályszerûségét) ellenõriztük.

Az ellenõrzés a "financial audit" típusú vizsgálatok keretében a leggyakoribb hiányosságnak az analitikus és egyéb nyilvántartások teljes körûségének és megbízhatóságának a hiányát, a kötelezettségvállalás, illetve egyes esetekben az utalványozás ellenjegyzésének hiányát, a tárgyi eszközök aktiválásának helytelen idõpontját találta.

A fejezeti kezelésû elõirányzatok zárszámadási ellenõrzése keretében nyolc fejezetnél (ME, HM, IM, KöM, PM, ISM, KSH, MTA), és a Környezetvédelmi Alap Célelõirányzatnál minõsítettük a fejezeti kezelésû elõirányzatok elemi beszámolójelentései megbízhatóságát (valódiságát, szabályszerûségét). A fejezet gazdálkodásának pénzügyi megbízhatósági ellenõrzése egyes fejezeteknél (OGY, KE, ALB, BIR, MKÜ, GV) a fejezeti kezelésû elõirányzatokra is kiterjedt. A minõsítés fejezeti kezelésû elõirányzatonkénti pénzügyi szabályszerûségi vizsgálat alapján történt.

Az ellenõrzés megállapította, hogy - tekintettel a lényegesség elvére is - az ME, a PM, a KSH, a KÖM-KAC fejezetek kivételével a fejezeti kezelésû elõirányzatokról készült beszámolók megfelelnek a törvény elõírásainak, a vagyoni és pénzügyi helyzetet a valóságnak megfelelõen tükrözik.

A zárszámadási törvényjavaslatban a központi költségvetést megilletõ adóbevételek számszakilag valamennyi adónemnél egyezõséget mutattak a nemzetgazdasági számlákon realizált 2001. évi pénzforgalom év végi záró kimutatásával. A pénzforgalmi adatok megfeleltek a teljesség számviteli alapelvének. Az államháztartási bevételi számlákról vezetett vám-, adó-, illeték, pótlék bevételi számlák 2001. évi záró egyenlege megegyezik a Magyar Államkincstár azonos megnevezésû számláinak záró kivonataival.

A vámbiztosíték elszámolásoknál az ellenõrzött esetek többségében indokolatlanul hosszú volt az átvezetés idõigénye. Év végén (december 31-én) ennek következtében a vámbiztosíték számlán szereplõ összeg az indokoltnál magasabb, a vám- és adóbevételek a valóságnál alacsonyabb értéket mutattak.

A központi költségvetésre vonatkozó megállapítások részletes kifejtése a jelentés elsõ kötetének II. Részletes megállapítások fejezet B) Helyszíni ellenõrzés B.1.1. A központi költségvetés c. pontjában, illetve a második Függelék c. kötet "A" részében találhatók.

A Kvtv. végrehajtásának vizsgálata során ellenõriztük az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 2001. évi költségvetéseinek végrehajtását, az Áht., az alapokról szóló egyéb törvények és más jogszabályok betartását, elemeztük a bevételek és a kiadások alakulását meghatározó tényezõket, vizsgáltuk az alapok mûködésének sajátos körülményeit.

Az államháztartás e két alrendszerének 2001. évi kiadásai meghaladták a 2.290 Mrd Ft-ot. A Munkaerõpiaci Alap (MPA), a Központi Nukleáris Alap (KNPA), a Nyugdíjbiztosítási Alap (Ny. Alap) és az Egészségbiztosítási Alap (E. Alap) költségvetési beszámolóit az Áht. elõírásainak megfelelõen könyvvizsgáló hitelesíti. Ez mind a négy alap esetében megtörtént. A könyvvizsgálók az MPA, a KNPA és az E. Alap beszámolóit hitelesítõ záradékkal látták el. Az Ny. Alap mûködési költségvetési beszámolója - egy szabálytalanul elszámolt és felhasznált bevételi tétel miatt - korlátozó záradékot kapott. A zárszámadási ellenõrzés során a pénzügyi adatok valódiságának és hitelességének vizsgálatakor támaszkodtunk a könyvvizsgálat megállapításaira, írásos dokumentumaira.

Az MPA és a KNPA költségvetésének ellenõrzött adatai megegyeznek a kincstári költségvetési beszámolók adataival. A társadalombiztosítási alapok esetében azonban bevételi és kiadási oldalon egyaránt vannak eltérések.

Megállapítottuk, hogy az MPA és a KNPA vonatkozásában nem érvényesül az Áht. 8/A. § (1) bekezdése, amennyiben az elkülönített állami pénzalapoknál zárszámadáskor csak a pénzforgalmi mérlegeket hagyja jóvá a törvény, de nem rendelkezik a tárgyévi egyenleg (hiány, illetve többlet) rendezésének módjáról. Ezt az alapoknál kialakult sajátos gyakorlat mellett is meg kell tenni. Az MPA hiányát a korábbi évek bevételi többletének terhére számolják el. A KNPA többlete a kincstári egységes számlán elkülönítetten nyilvántartott pénzösszeget gyarapítja.

Az MPA tárgyévi bevételei és kiadásai (183,2 , illetõleg 194,4 Mrd Ft) több, mint 15 Mrd Ft-tal haladták meg a Kvtv. által jóváhagyott elõirányzatokat. A többletbevételek alapvetõen a tervezettnél magasabb keresetkiáramlás miatt keletkeztek. A felhasználásról az illetékes miniszter és a MPA irányító testülete - saját hatáskörben - döntött.

Az MPA kiadásainak 25%-át a különféle kötelezõ befizetések teszik ki. Ezeket az MPA törvényi elõírások alapján teljesíti, felhasználásukról nem rendelkezik információval.

A KNPA bevételei szempontjából meghatározó a Paksi Atomerõmû Kvtv. által elõírt befizetési kötelezettségének teljesítése. 2001-ben és 2002-ben is bevételkiesést jelent, hogy elmaradt az Alap értékállóságának biztosítására korábban elõírt költségvetési pénzátadás. (A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény 120. § alapján 2003-tól a központi költségvetés újból biztosítja ezt a támogatást.)

A KNPA négy év alatt felhalmozott pénzeszközeinek nagysága (az évenkénti pozitív egyenlegek összessége) megközelíti a 27 Mrd Ft-ot, amit a kincstári egységes számlán elkülönítetten tartanak nyilván.

A Kvtv. 64. §-a a társadalombiztosítási alapok 2001. évi - csak az E. Alapnál tervezett - hiányát 10,1 Mrd Ft-ban határozta meg. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének módosítása a tervezett hiány összegét nem változtatta. A hiány 28,8 Mrd Ft-ra teljesült, ennek alapvetõ oka az E. Alap pozíciójának romlása. Az E. Alap pénzügyi helyzete 2001-ben is kedvezõtlenül alakult, alapvetõen azért, mert a tervezés idõszakában eleve tarthatatlan bevételi és kiadási elõirányzatok kerültek meghatározásra. Az Ny. Alap pénzügyi helyzete 2001-ben a várakozásoknak megfelelõen alakult. A megnövekedett nyugdíjkiadásokat az Alap saját bevételei 85%-ban fedezték, a fennmaradó részt különbözõ jogcímeken a központi költségvetés biztosította. Az Alap 1,5 Mrd Ft-os többlettel zárta az évet.

Az Ny. Alap és a mûködési költségvetés beszámolója a kincstári beszámoló fõösszegeit és egyes tételeit érintõen eltéréseket mutatott, de azokat április 30-áig tisztázták, megindokolták és írásba foglalták. Az eltérések részben a havi kincstári költségvetési jelentés megküldésének elmaradásából, a beszámolók elkészítésének különbözõ idõpontjából, illetve a beszámolási rendszerek sajátosságaiból adódnak. Az alapkezelõ és az ÁHH törekedett a folyamatos egyeztetésre. Eredménynek tekintjük, hogy 2002-tõl valamennyi elõirányzatra bevezették a kincstári tranzakciós kódot, ami megkönnyíti az eltérések tisztázását.

Évek óta a legnagyobb gondot a gyógyszerkassza zárt elõirányzatának tarthatatlansága jelenti. A kiadások mérséklését célzó intézkedések nem születnek, illetve nem valósulnak meg. A havi finanszírozás állandósult központi beavatkozás mellett teljesült. A gyógyszerkiadásokon belül folyamatosan emelkedik a külön keretes gyógyszerek beszerzésére fordított összeg.

2001-ben változott az OEP fõigazgatójának méltányossági jogköre, amennyiben az ellátási kiadásokon belül meghatározták az így felhasználható kereteket, összességében 1,4 Mrd Ft erejéig. Az OEP a gyógyszereknél és a gyógyászati segédeszközöknél figyelmen kívül hagyta a kereteket. Tisztázatlannak találtuk a méltányosság érvényesítésének elveit és célját is, a Kormány erre vonatkozó feladatát nem teljesítette.

	1998	1999	2000	2001
jogosulatlan igénybevétel	395.870	79.577	244.660	58.643
pótlólagos kifizetés	14.024	14.191	43.740	8.879

A helyi önkormányzatok a 2001. költségvetési év során 1.989 milliárd Ft tárgyévi bevételbõl gazdálkodtak, ami 18,3%-kal haladta meg az eredeti elõirányzatot és 16,3%-kal magasabb az elõzõ évi teljesítésnél. A helyi önkormányzatok vagyona 2001. évben 415 milliárd Ft-tal (13,4%-kal) gyarapodott, év végére elérte a 3.504,8 milliárd Ft-ot. Az ellenõrzött önkormányzatok felénél a könyvviteli mérleg nem ad hiteles tájékoztatást az önkormányzat vagyoni helyzetérõl, mert az érték nélkül nyilvántartott földterületek értékelését teljes körûen nem végezték el, az állományban lévõ immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenését szabálytalanul számolták el, a gazdasági társaságokban lévõ tulajdoni részesedések és a hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírok év végi értékelésének elmulasztása miatt az értékvesztéseket következetesen nem számolták el. A mérleget alátámasztani hivatott leltárt csak a raktáron lévõ készletekrõl készítettek. Olyan esetekben is éltek az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési sajátosságairól szóló kormányrendeletben leírt leltárt helyettesítõ megoldással, amikor annak alkalmazási feltételei nem voltak meg.

Költségvetési rendeletalkotási kötelezettségének minden ellenõrzött önkormányzat eleget tett, azonban 31%-uk esetében a rendelet nem a jogszabályokban elõírt szerkezetû és tartalmú, hiányzik belõlük a végrehajtásukra vonatkozó rendelkezés. A költségvetés elõterjesztésekor, illetve zárszámadáskor bemutatandó mérlegek tartalmát a helyi önkormányzatok rendeletben nem határozták meg. A helyi önkormányzatok rendeletalkotási kötelezettségére csak utal az Áht., viszont a Kormányt felhatalmazza, hogy rendeletben állapítsa meg az Áht-ban említett mérlegek tartalmának részletes szabályait. A Kormány e rendeletalkotási kötelezettségének nem tett eleget.

A költségvetési beszámolók szöveges indoklását és a zárszámadáskor bemutatandó mérlegeket és kimutatásokat hiányosan készítették el az ellenõrzött önkormányzatok, vagyonkimutatást az önkormányzatok 43%-a nem készített. Ezt részben az okozza, hogy a vagyonkimutatás tartalmi követelménye nincs jogszabályban meghatározva. Ennek hiányát évrõl-évre jeleztük.

A költségvetési szervek, így az önkormányzatok is, kiadásaikat az elõirányzatuk erejéig teljesíthetik. Az ellenõrzött önkormányzatok 47%-a nem tartotta be a költségvetési elõirányzatok módosítására vonatkozó jogszabályi elõírásokat, nem, vagy nem a jogszabályban elõírt gyakorisággal módosították költségvetési rendeletüket a központi költségvetésbõl kapott pótelõirányzattal, a költségvetési szervek saját hatáskörében végzett elõirányzat-módosítással.

A költségvetési beszámoló és a zárszámadás elkészítésének egymástól eltérõ elkészítési határideje - amelyet jogszabály határoz meg - azt eredményezte, hogy a két dokumentum adattartalma nem egyezik meg. A két határidõ között ugyanis még módosíthatják és módosították költségvetési rendeletüket a helyi önkormányzatok.

A számvevõi jelentésekben foglalt megállapítások hasznosítására, a feltárt hibák, hiányosságok felszámolására és ismétlõdésük megelõzésére a helyi önkormányzatok részére számos javaslatot tettünk. Felhívtuk a figyelmüket, hogy

Az ellenõrzött önkormányzatok -egy kivételével - a vizsgálati megállapításokat észrevételükben elfogadták és jelezték készségüket a feltárt szabálytalanságok megszüntetésére.

A helyi önkormányzatokra vonatkozó megállapítások részletes kifejtése a jelentés elsõ kötetének II. Részletes megállapítások fejezet B) Helyszíni ellenõrzés B.2. A helyi önkormányzatok c. pontjában találhatók.

A Magyar Köztársaság 2001. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentés megállapításait az ÁSZ a fejezetek felügyeletét ellátó szervekkel, a helyi önkormányzatokkal egyeztette.

1. Gyorsítsa fel az államszámviteli törvény megalkotására irányuló munkálatokat és ennek keretében

• tekintse át és szabályozza a zárszámadási törvényjavaslat szerkezetét, elkészítésének módszereit annak érdekében, hogy az biztosítsa az elszámoltatást, az áttekinthetõséget és az ellenõrizhetõséget;
• dolgozza ki - az Áht. 124. § (2) bekezdés j) pontjában kapott felhatalmazás alapján - az államháztartás alrendszerei vagyonnyilvántartásának részletes szabályait. Alakítson ki olyan nyilvántartást, ami alapján a vagyonelemek állománya és változása a valóságnak megfelelõen, természetes mértékegységben is követhetõ és bemutatható.

1. Fordítson fokozott figyelmet a központi költségvetés általános tartaléka átcsoportosítására irányuló döntéseknél a támogatási igények szakmai és számszaki megalapozására, a hatályos költségvetési törvény címrendjébe illesztésére.
2. Gondoskodjon a köztisztviselõk jogállásáról szóló - többször módosított - 1992. évi XXIII. törvény 1. § (8) bekezdés és a központi, a társadalombiztosítási és a köztestületi szervek kormányzati, felügyeleti és belsõ költségvetési ellenõrzésérõl szóló 15/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 3. § (7) bekezdés között fennálló ellentmondás megszüntetésérõl.
3. Tekintse át a biztosítottak Tbj. 47. § (4) bekezdésén alapuló évenkénti kiértesítésére irányuló jelenlegi szabályozást és annak felhasználhatóságát a nyugellátás megállapításához.
4. Hozzon végleges döntést a társadalombiztosítás fõvárosi igazgatási szerveinek elhelyezésére, a források megjelölésével.
5. Határozza meg az egészségbiztosítás pénzbeni és természetbeni ellátásai esetében gyakorolható méltányosság elveit és célját, úgy, hogy a biztosítási elv és az OEP mérlegelési lehetõségei ne csorbuljanak.
6. Határozza meg az Ötv. 78. § (2) bekezdése alapján a zárszámadáshoz csatolandó vagyonállapotot kimutató leltár tartalmát, összhangban az Áht. 116. § 8. pontjában említett vagyonkimutatás tartalmi meghatározásával.
7. Állapítsa meg rendeletben az Áht. 124. § (2) bekezdés b.) pontja elõírásának megfelelõen, a helyi önkormányzatok vonatkozásában, az Áht. 116. §-ban említett mérlegek tartalmának részletes szabályait.

1. Kezdeményezze, hogy az Országgyûlés a 2001. évi zárszámadási törvény elfogadása során

• fontolja meg az önkormányzatok által jogosulatlanul igénybe vett 9.194.100 Ft visszafizetésének elengedését, tekintettel arra, hogy ezen önkormányzatok a megfelelõ mûködési engedélyek beszerzésérõl gondoskodtak, az alapító okiratokat módosították és errõl tájékoztatást adtak. Ezt figyelembe véve hagyja jóvá a jelentés II. Részletes megállapítások fejezet B.2. A helyi önkormányzatok c. pontjának 2. sz. melléklete 1. változata szerint az önkormányzatok által a központi költségvetésbe visszafizetendõ 58.643.236 Ft-os, illetve az önkormányzatoknak a költségvetésbõl pótlólag kiutalandó 8.878.990 Ft-os összeget, vagy;
• hagyja jóvá ugyanezen 2. sz. melléklet 2. változata szerint az önkormányzatok által a központi költségvetésbe visszafizetendõ 67.837.336 Ft-os, illetve az önkormányzatoknak a költségvetésbõl pótlólag kiutalandó 8.878.990 Ft-os összeget.

1. Gondoskodjon a zárszámadás keretében a helyszíni vizsgálat által feltárt - a jelentés II. Részletes megállapítások fejezet B.2. A helyi önkormányzatok c. pontjának 3. és 4. sz. mellékletekben felsorolt - jogosulatlanul elszámolt támogatások és a pótlólagos járandóságok rendezésérõl, valamint a 2000. évrõl feladattal terhelten áthozott, de jogszerûen fel nem használt - a jelentés II. Részletes megállapítások fejezet B.2. A helyi önkormányzatok c. pontjának 5. sz. mellékletben feltüntetett - közoktatási támogatások visszafizettetésérõl.
2. Kezdeményezze a vizsgálat által feltárt, jogosulatlanul igénybe vett 4.832 ezer Ft címzett és 10.754 ezer Ft céltámogatás visszafizettetését - az önkormányzatok által idõközben visszafizetett központi támogatások figyelembevételével - és büntetõ kamatainak megfizettetését a Magyar Köztársaság 2001. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatban (a jelentés II. Részletes megállapítások fejezet B.2. A helyi önkormányzatok c. pontjának 8. és a 9 sz. mellékletei szerint).
3. Kezdeményezze a központi költségvetés közvetlen bevételét jelentõ - a VP, illetve az APEH illetékességi körébe tartozó - általános forgalmi adóbevételek elõirányzatának megbontását, valamint a jövedéki- és fogyasztási adó külön-külön alcímeken történõ tervezését.
4. Gondoskodjon arról, hogy a zárszámadási törvényjavaslat az elkülönített állami pénzalapok tárgyévi bevételi többletérõl, illetõleg hiányáról - az Áht. 8/A. § (1) bekezdésének megfelelõen - tartalmazzon rendelkezést.
5. Vizsgálja meg az MPA esetében annak rendezési- szabályozási lehetõségét, hogy az alap mérlege az APEH által beszedett járulékokhoz és hozzájárulásokhoz tartozó kintlevõségek adatait is tartalmazza.
6. Kezdeményezze az Áht. módosítását, amely alapján a hatályos rendelkezések lehetõvé teszik az FVM Agrárrendtartási Hivatala, a Hitelgarancia Rt., az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány és az APEH kölcsönös tájékoztatáson alapuló együttmûködését a többszörös kezességvállalás és az ebbõl származó költségvetési kiadások lehetõségének elkerülése érdekében.
7. Írja elõ a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendeletben, hogy a költségvetési intézmények házi pénztáraikban, postai takarékbetétkönyveikben és bankkártyáikhoz kapcsolódó számláikon csak az év eleji zavartalan kifizetéseket biztosító összeggel rendelkezzenek.
8. Gondoskodjon arról, hogy a fejezetek elõirányzat-maradványai a jogszabály által elõírt határidõn belül kerüljenek jóváhagyásra.
9. Fordítson fokozott figyelmet arra, hogy az Ny. és az E. Alap 2003. évi költségveté-sének tervezésénél minden tekintetben érvényesüljön a 2001. és a 2002. "bázisévek" áthúzódó pénzügyi hatása.
10. Tegyen javaslatot az At. 4. § (2) bekezdés szerinti, az Ny.Alap elõirányzat-módosítási kötelezettség nélkül túlléphetõ postaköltségei tartalmának egyértelmû szabályozására.
11. Kezdeményezze az Ámr. 53. § (2) és (6) bekezdésében a költségvetési rendelet módosítására olyan határidõ megállapítását, amely elõsegíti a költségvetési beszámoló és a zárszámadás adattartalmának egyezõségét.
12. Kezdeményezze az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 37. § (1) bekezdés elõírásainak olyan módosítását, amely a helyi önkormányzatok részére választási ciklusonként egy alkalommal a leltározás végrehajtását leltár felvételével teszik kötelezõvé.
13. Követelje meg a Vám- és Pénzügyõrség Országos parancsnokától

• az ellenõrzési nyomvonalat is biztosító, teljes körû kontroll rendszer kialakítását, amely a Vám- és Pénzügyõrség ügymenetét, valamint a külsõ vállalkozói tevékenységet is átfogja és a visszaélések lehetõségét kizárja;
• a hiányzó szervezeti és informatikai szabályzatok kidolgozását és a meglévõk felülvizsgálatát;
• az informatikai biztonság független felügyeletének kiépítését;
• az informatikai rendszerek üzemeltetésével kapcsolatos szolgáltatási szerzõdések felülvizsgálatát;
• a vám- és adóbeszedési utasítás, valamint a VPOP-APEH közötti megállapodás felülvizsgálatát és szükség szerinti kiegészítését, különös tekintettel az adatszolgáltatási irányokra és az átadott-átvett adatok tartalmára, annak érdekében, hogy a végrehajtásból befolyt összegek a megfelelõ folyószámlára kerüljenek;
• az informatikai rendszerek folyamatos üzemeltetését és üzembiztos feladatellátását, a változáskezelés és dokumentálás eljárásainak kialakítását, a feladat- és felelõsségi körök egyértelmû elhatárolását, számonkérhetõségét;
• szervezeti szinten mérje fel az informatikai erõforrásokat (eszközök, alkalmazások, adatvagyon stb.) és végeztessen kockázatelemzéseket;
• a vámbiztosíték bevételi számláról az érintett adó-, illetve vámbevételi számlára való átvezetés idõigényének lerövidítését, annak érdekében, hogy év végével az adó- és vámbevételi számlák, valamint a kintlévõség-állomány helyes összegben kerüljön kimutatásra.

1. Követelje meg az APEH elnökétõl

• az MKK Rt. és az APEH közötti - a felszámolás alatt álló gazdálkodókkal szembeni állami követelések megvásárlására vonatkozó - engedményezési megállapodás felülvizsgálatát, figyelemmel a felszámolás alatt álló szervezetek tartozásából származó megtérülések csökkenõ tendenciájára;
• javaslat kidolgozását a felszámolási követelések kedvezõbb megtérülését eredményezõ megoldásokra (pályáztatás, saját szervezeten belüli feladatellátás stb.).

1. Követelje meg az Eximbank Rt., a MEHIB Rt. és a Hitelgarancia Rt. vezetõitõl a 48/1997. (XII. 31.) és a 16/1998. (V. 20.) PM rendeletek és a kapcsolódó PM közlemény szerinti - a tárgyév IV. negyedévi - adatszolgáltatás folyó év március 31-éig (az auditált adatoknak megfelelõ) történõ ismételt elkészítését.

a pénzügyminiszternek és az informatikai és hírközlési miniszternek

2. Gondoskodjanak az infrastruktúrával kapcsolatos koncessziós- és árverési díj bevételi elõirányzat számításokkal alátámasztott, megalapozott tervezésérõl.

a fejezetek felügyeletét ellátó szervek vezetõinek

3. Vizsgálják felül az intézményeik és saját alapítású gazdasági társaságaik alapító okiratait, pótolják a hiányzókat, illetve a gazdálkodási gyakorlat, valamint az egyéb okok miatt szükségessé vált kiegészítéseket, módosításokat - a jogszabályi elõírásokkal összhangban - tegyék meg. Adatmódosulás esetén azonnal kezdeményezzék annak cégbírósági bejegyzését.
4. Vizsgálják felül az intézmények mûködésére, gazdálkodására és a pénzügyi, számviteli elszámolásokra vonatkozó szabályzatokat. Intézkedjenek a hiányzó szabályzatok pótlásáról, az elavultak hatályos jogszabályi elõírásokkal összhangban lévõ aktualizálásáról.
5. Szabályozzák egyértelmûen és számon kérhetõ módon a fejezeti kezelésû elõirányzatokkal kapcsolatos feladatokat, az elõirányzatok felhasználási, elszámolási rendjét, térjenek ki a szabályzatban az ágazati specialitásokra és a kifizetéseket megelõzõen végrehajtandó szakmai és pénzügyi ellenõrzések körére is.
6. Fordítsanak kiemelt figyelmet a felügyeletük alá tartozó intézményeknél és a fejezeti kezelésû elõirányzatoknál az elõirányzat-módosításokat és a kiadási-bevételi teljesítéseket érintõ ÁHH-val való adategyeztetések folyamatosságára, az eltérések ok-okozati összefüggéseinek feltárására.
7. Fordítsanak kiemelt figyelmet a központi költségvetési szervek és a fejezeti kezelésû elõirányzatok beszámolójelentéseinek megbízhatóságát elõsegítõ vezetõi és a munkafolyamatba épített ellenõrzések megvalósítására, hatékonyabbá tételére, a függetlenített belsõ és a felügyeleti ellenõrzés megállapításainak hasznosítására. Utóvizsgálatok keretében ellenõrizzék a vezetõi intézkedési tervekben foglaltak teljesítését.
8. Gondoskodjanak arról, hogy a zárszámadási törvényjavaslat fejezeti indokolásához a szakfõosztályok adatszolgáltatása, az intézmények éves feladattervének szakmai értékelése pontosabban és idõben álljon rendelkezésre.

1. Vizsgálja felül és szüntesse meg az ágazati célelõirányzatok, illetve a fejezeti tartalék céltól eltérõ felhasználásának gyakorlatát.
2. Intézkedjen a BM Központi Igazgatás tekintetében a számviteli területnek a minisztérium szervezetébe való integrálásáról, ezzel egyidejûleg a BM Központi Igazgatás és a Központi Gazdasági Fõigazgatóság közötti megállapodás egészét érintõ felülvizsgálatára.
3. Szüntesse meg a PHARE elõlegek és a vagyoni értékû jogok számviteli nyilvántartásában tapasztalt, a számviteli törvénnyel ellentétes gyakorlatot.
4. Kezdeményezze az ellenõrzés által feltárt 4.921 ezer Ft címzett és 59.400 ezer Ft céltámogatási elõirányzat csökkentését - a képviselõ-testületek (közgyûlések) által idõközben lemondott központi támogatási elõirányzatok figyelembevételével - a Magyar Köztársaság 2001. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatban (a jelentés II. Részletes megállapítások fejezet B.2. A helyi önkormányzatok c. pontjának 6. és a 7. sz. mellékletei szerint).

1. Intézkedjen az AIK letéti számlán kezelt pénzek rendezésérõl a számlán szereplõ - az Agrárrendtartási Hivatal illetékességébe tartozó - tisztázatlan eredetû pénzösszegeket illetõen.
2. Gondoskodjon a 2000. évi zárszámadás ellenõrzése során feltárt hiányosságok felszámolására tett intézkedések maradéktalan végrehajtásáról.
3. Tegyen lépéseket az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggõ támogatások, segélyek igénybevételének - lehetõség szerinti - növelésére, ennek érdekében gondoskodjon a tárcánál folyó szakmai munka színvonalának, tervszerûségének javításáról.
4. Intézkedjen, hogy a vidékfejlesztési célfeladatok támogatási elõirányzata lehetõséget adjon a pályáztatás folyamatossá tételére, ezáltal a pénzügyi források ütemesebb felhasználására.
5. Vizsgálja felül az agrárlogisztika jogcímen elõirányzott támogatások indokoltságát, a felesleges források más szakmai területekre történõ átcsoportosítását.
6. Intézkedjen az FM hivatalok és az APEH megyei szervezetei közötti együttmûködés javításáról, hogy a nyilvántartási rendszer korszerûsítésével az agrártámogatások területén hozott döntések és a pénzügyi teljesítések közötti összhang biztosított legyen.

az igazságügyi miniszternek

7. Intézkedjen a Cigány ösztöndíj források helyének (cím) és az azokból támogatott cigány tanulói kör pontos meghatározásáról, mérje fel az ösztöndíj várható költségvetési támogatás igényét. Alakítsa ki a kötelezettségvállalás megfelelõ nyilvántartását, ezáltal biztosítva az átláthatóságot.

a gazdasági és közlekedési miniszternek

8. Vizsgálja meg

a garancia szövetkezetek alapításának körülményeit. Mûködésük céljának és módjának teljes körû felülvizsgálatát követõen, a törvényi rendelkezések figyelembevételével szükség esetén kezdeményezze a szövetkezetek más gazdasági társasági formába történõ átalakítását, mûködtetését;

a fejezeti kezelésû támogatási célelõirányzatok, az éves költségvetési elõirányzatok éven túli kötelezettségvállalásának gyakorlatát.

9. Gondoskodjon a megállapodások alapján átvett, illetve átadott fejezeti kezelésû pénzeszközök elszámolási kötelezettségének betartásáról.
10. Biztosítsa

1. Intézkedjen a kötelezettségvállalással terhelt elõirányzat-maradvány megalapozottságát alátámasztó dokumentációk felülvizsgálatáról.

az egészségügyi, szociális és családügyi miniszternek

2. Gondoskodjon arról, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a pályázatok költségvetési árajánlatokkal, gazdasági számításokkal történõ alátámasztása.
3. Intézkedjen, hogy a támogatási szerzõdések megkötésénél, a szerzõdések tartalma teljes egészében a támogatott program sajátosságaihoz igazodjon. Dolgoztasson ki a hasonló célt szolgáló programok eredményességének, hatékonyságának mérésére egy egységes, országosan is összesíthetõ mutatószámrendszert.
4. Tekintse át az ONYF és az OEP fõvárosi szerveinek elhelyezési kérdését és tegyen (a pénzügyminiszterrel közös) javaslatot a Kormánynak az ágazatok ügyviteli feladatait legjobban szolgáló végleges megoldására, a megvalósítás pénzügyi igényeinek a 2003. évi költségvetés készítésével összehangolt meghatározására.
5. Vizsgálja felül felügyeleti jogkörében az ONYF és az OEP mûködési költségvetésén belüli tartós kötelezettség-vállalásokat, az informatikai fejlesztések helyzetét, a kitûzött célok megvalósulását. Fordítson figyelmet arra, hogy a további fejlesztések a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás ágazati szakmapolitikai céljaival összhangban valósuljanak meg.
6. Értékelje az irányított betegellátás modellkísérletének hároméves tapasztalatait és az OEP bevonásával dolgozza ki a széleskörû alkalmazás lehetõségeit, figyelemmel az egészségügyi reformtörekvések irányára is.
7. Követelje meg az OEP fõigazgatójától a méltányosság gyakorlásának egységes elveken alapuló, átfogó szabályozását.

1. Vizsgálja meg a Millenniumi filmprogramok támogatására kötött megállapodásokban meghatározott feltételek szerinti teljesítést.
2. Kezdeményezze a színházak, bábszínházak mûvészeti támogatására vonatkozóan a költségvetési törvénybeli szabályozás olyan módosítását, hogy az önkormányzatok ne juthassanak indokolatlan elõnyhöz.

a Magyar Tudományos Akadémia fõtitkárának

3. Intézkedjen az MTA Nemzetközi és Együttmûködési Iroda VISA-kártya kifizetéseihez kapcsolódó alapbizonylatok, számlák pótlása érdekében.
4. Vizsgáltassa meg a felügyeleti ellenõrzés célvizsgálata keretében az átszámlázott szolgáltatásokat alátámasztó dokumentumok teljes körûségét.
5. Intézkedjen a társadalmi szervezetek részére átadott pénzeszközök köztestületi döntéssel történõ alátámasztásáról.

A Kormány a 2001. évrõl készült zárszámadási törvényjavaslat 1. §-ában terjeszti az Országgyûlés elé jóváhagyásra a Kvtv. 2001-re vonatkozóan teljesített bevételi, kiadási összegeit és azok egyenlegét. A törvényjavaslat 1. §-ában, az 1. sz., valamint a 2/A. sz. (mérleg) mellékletében bemutatott bevétel, kiadás és hiány összege számszakilag és tartalmilag megegyezik.

A törvényjavaslat 1.sz. melléklete megfelel az Áht. 19-20. §-aiban, valamint Kvtv. 2. §-ában elõírt, a költségvetés szerkezeti rendjére vonatkozó szabályoknak. A Kormánynak a címrend változásáról a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat indokolásában részletesen be kell számolnia. A törvényjavaslat az általános indokolásában nem, a fejezeti kötetekben azonban minden fejezetnél bemutatja az évközi címrend és elõirányzat csoport változásokat.

A Kvtv. 4. §-ában a pénzügyminiszter felhatalmazást kapott a költségvetési hiány finanszírozására. Az Áht. 8/A. §-a elõírja, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoláskor jóvá kell hagyni a költségvetési hiány finanszírozásának módját. A felhatalmazás alapján történt finanszírozást a 2001. évrõl szóló zárszámadási törvényjavaslat 4. §-a mutatja be. Az éves hiányt és annak finanszírozását megállapító (1. és 4.) paragrafusok azonban összegszerûen eltérnek egymástól. Az eltérés indokoltságát és összetevõit az elõterjesztés "Részletes indokolása" levezeti.

Az Áht. 116. § elõírja, hogy az Országgyûlés részére zárszámadáskor tájékoztatásul be kell mutatni a költségvetési hiány finanszírozását. A törvényjavaslat általános indokolása a központi költségvetés finanszírozási és adósságmûveleteit táblázatos formában mellékletei között mutatja be.

Az Áht. 48. és 116. §-ában elõírtakkal összhangban, valamint a Kvtv. 4. §-ában a Kincstári Egységes Számla (KESZ) folyamatos likviditása biztosítására, a központi költségvetési adósság, illetve a Magyar Államkincstár (Kincstár) követeléseinek kezelésére kapott felhatalmazás teljesítését a törvényjavaslat 3., 5. és 6. §-ai részletezik.

A törvényjavaslat 1. sz. mellékletének XLIV. A költségvetés adósságának törlesztése és fejlesztési célú hitelfelvételei c. fejezetében szereplõ törlesztési kiadások nem egyeznek meg maradéktalanul az általános indokolás "A központi költségvetés bruttó adóssága" c. mellékletében bemutatott törlesztési adatokkal. A PM az alábbi különbségeket az ÁKK és az ÁHH közötti elszámolási különbségekkel indokolta.

A törvényjavaslat normaszövegének 8-10. §-ai számolnak be a helyi önkormányzatok költségvetésének végrehajtásáról. A korábbi éveknek megfelelõen a törvényjavaslat rendelkezéseit az ÁSZ - ellenõrzései alapján - kiegészíteni javasolja a következõ pontok szerint.

A helyi önkormányzatok részére biztosított normatív állami hozzájárulásokkal és átengedett személyi jövedelemadóval kapcsolatos elszámolások a törvényjavaslat 8. § (1)-(5) bekezdéseiben szerepelnek. Az (5) bekezdés tartalmazza a helyi önkormányzatok normatív és kiegészítõ hozzájárulásának elszámolását felülvizsgáló számvevõszéki ellenõrzés által megállapított összegeket.

A fenti támogatások elszámolását felülvizsgáló ÁSZ ellenõrzés által megállapított összegek a következõk:

• visszafizetési kötelezettség: 67,8 vagy 58,6 M Ft;
• központi költségvetést terhelõ kiegészítés: 8,9 M Ft.

Az ÁSZ a kötött felhasználású állami támogatások elszámolásainak ellenõrzése alapján a törvényjavaslat 8. § (7) bekezdését a következõ - visszafizetési kötelezettségeket jelentõ - összegekkel javasolja kiegészíteni:

A címzett és céltámogatásokról való kötelezõ lemondás elmaradása miatt az ÁSZ, vizsgálataival alátámasztottan a törvényjavaslat 8. § (8) bekezdésébe a következõ összegeket javasolja beilleszteni:

A törvényjavaslat 26. §-ában az Országgyûlés tudomásul veszi egyes társadalombiztosítási elõirányzatok felhasználását. A Kvtv. 74. § (2) bekezdése szerint 2001-ben a méltányossági terhességi-gyermekágyi segélyre 2,0 M Ft-ot, gyógyszertámogatásra 600,0 M Ft-ot, gyógyászati-segédeszköz támogatásra 240,0 M Ft-ot használhat fel az E. Alap. Ugyanakkor a törvényjavaslat 26. §-a szerint a fenti elõirányzatokon a tényleges felhasználás meghaladta a megengedett összegeket; terhességi-gyermekágyi segély megállapítására 2,4 M Ft-ot, gyógyszertámogatásra 1.087,8 M Ft-ot, gyógyászati-segédeszköz támogatásra 330,7 M Ft-ot használtak fel.

A törvényjavaslatban törvényi módosított elõirányzatként szereplõ kiadási fõösszeg 629,2 M Ft-tal, a bevételi fõösszeg 1.379,2 M Ft-tal eltér a módosított Kvtv. fõösszegeitõl.

Az eltérés abból adódik, hogy a törvényjavaslat törvényi módosított elõirányzatain átvezetésre kerültek a Ztv. 41. és 31. §-ainak rendelkezései is.

A törvényjavaslat, általános indokolásának XI. "Felhatalmazások" fejezetében, részletesen beszámol a Kvtv.-ben és a Ztv.-ben kapott felhatalmazások teljesítésérõl, jelzi a 2002-ben teljesülõ felhatalmazásokat is. A beszámolás az évek során mind teljesebbé válik.

A Kormány 2000-ben a privatizációs szervezet 14,4 Mrd Ft-os költségvetési befizetési kötelezettségét engedte el, és forrást biztosított a szervezet egyes feladataira. Így az ÁPV Rt. a 2000-es évet költségvetési forrásokat felhasználó szervezetként zárta. Hasonlóan történt ez 2001-ben is.

A Kvtv. eredetileg 36 Mrd Ft osztalék befizetési kötelezettséget írt elõ. A privatizációs szervezet e kötelezettségének teljesítését a Ztv. 34. § c) pontja helyezte hatályon kívül. Az ÁPV Rt. 2001-ben a költségvetéstõl két ízben kapott támogatást, összesen 79,1 Mrd Ft-ot. E három tétel 2001-ben mindösszesen 115,1 Mrd Ft kiadást, illetve elmaradt bevételt jelentett a költségvetésnek.

Az ÁSZ a törvényi elõírásnak megfelelõen az ÁPV Rt. éves tevékenységének ellenõrzésérõl külön jelentésben ad számot. A korábbiakhoz hasonlóan a privatizációs szervezetrõl készített jelentés a zárszámadási dokumentum ellenõrzésével párhuzamosan készült, ezért jelen - a szervezet központi költségvetéssel való kapcsolatára irányuló - észrevételek e külön jelentésen alapulnak.

Az ÁPV Rt. privatizációval és vagyonkezeléssel összefüggõ kiadásai úgy a privatizációs, mint a költségvetési törvény elõirányzataitól elmaradtak, azaz 52,3 Mrd Ft-ra (36%-ra) teljesültek, melyet a törvényjavaslat 14. sz. melléklete mutat be.

Az ÁSZ ellenõrzése privatizációs bevételként 29,3 Mrd Ft-ot ismer el. Ez 6,1 Mrd Ft-tal eltér a törvényjavaslatban bemutatottól. Az eltérés abból adódik, hogy a KVI és ÁPV Rt. közötti porfólió-csere (bécsi CW Bank székház megszerzésének értéke) a vizsgálat szerint nem képezi privatizációs bevétel tárgyát.

A teljesített ráfordítások végleges elszámolása nem a költségvetésben rögzített jogcím szerint, hanem a privatizációs tartalék terhére - a Kormány által elrendelt - "Az állam vagyon- és gazdaságpolitikai tevékenységét támogató intézkedésekkel, válsághelyzetek megszüntetésével összefüggõ kiadások" jogcímen történt. Ezért az évközben a "Fejlesztési projektek", az "Üzleti célú kifizetések" és a "Reorganizációs célú kifizetések" jogcímeken teljesített ráfordítások elszámolását az év végén ennek megfelelõen átsorolták. E jogcímeket az ÁPV Rt. elszámolásai során nem következetesen használta.

A privatizációs tartalék 2001. január 1-jei nyitóegyenlege 116,6 Mrd Ft-ról az év végére 51,9 Mrd Ft-ra csökkent. A privatizációs tartalékban lévõ vagyon csökkenésének fõ oka, hogy a gázközmû vagyonnal kapcsolatos önkormányzati igényeket a törvény alapján az ÁPV Rt. rendezte. Az alacsony privatizációs tartalékállomány hátráltatja a jogszerûen indokolt kötelezettségek folyamatos teljesítését. 2001 során likvidítási gondok akadályozták a tartalék terhére fennálló kötelezettségek teljesítését, melyet jelez a privatizációval, valamint az egyéb törvényi elõírásokkal kapcsolatosan teljesített ráfordítások alacsony színvonala.

A Kvtv. az általános tartalék költségvetési elõirányzatát eredetileg 36,7 Mrd Ft-ban (X. ME fejezet, 12. cím, 1. alcím) határozta meg, amit a Ztv. 84,7 Mrd Ft-ra módosított. Ez a kiadási fõösszeg 1,9%-át jelentette. Az elsõ féléves felhasználás a törvényes kereten belül maradt (39,3%).

A törvényjavaslat általános indokolásában (X. fejezet 2.1. pont) szövegesen, illetve az indokolás "A 2001. évi központi költségvetés általános tartalékának felhasználására vonatkozó döntések" c. táblázatában (felhasználási jogcímek szerint csoportosítva, valamint fejezetek szerinti bontásban) számol be az általános tartalék felosztásáról.

2001-ben az általános tartalék felhasználásakor nem érvényesült minden esetben a felhasználás céljára vonatkozó törvényi feltétel. Így olyan célokra is az általános tartalék nyújtott forrást, melyek elõre tervezhetõk a költségvetés összeállításakor.

A Kvtv. 15.615 M Ft irányzott elõ kormányzati rendkívüli kiadásokra. A Ztv. 31. § (1) bekezdése alapján az elõirányzat 93.300 M Ft-tal került megemelésre. Ebbõl 44.100 M Ft az ÁPV Rt. tõkeemelését célozta, további 35.200 M Ft a Magyar Fejlesztési Bank tõkejuttatása címen szerepelt. A kormányzati rendkívüli kiadások a 2001. évi zárszámadási törvényjavaslat alapján 92.926 M Ft-ra teljesültek. Az elõirányzattól való eltérõ teljesítés jelentõs része (14.000 M Ft) abból adódik, hogy az MTV Rt. és a Magyar Rádió Rt. saját tõke emelésére nem került sor. (Mellékletben mutatjuk be a kormányzati rendkívüli kiadásokra fordított elõirányzatokat az 1997-2001. évek között.)

A Kormány, a központi költségvetés terhére, a költségvetési törvényben meghatározott mértéken belül, meghatározott célokra, egyedi esetben kezességet vállalhat az Áht. 33. §-a alapján. A vállalható egyedi kezességek keretösszegét a Kvtv. 36. §-a kihirdetésekor a központi költségvetés kiadási fõösszegének 2,2%-ában (95,1 Mrd Ft-ban) határozta meg. Ezt késõbb a Kvtv. módosítása 3%-ra (135,2 Mrd Ft-ra) emelte.

A törvényjavaslat általános indokolása (VI. fejezet 4. pont) röviden beszámol a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) 2001. évi tevékenységérõl.

Az általános indokolás MFB-vel foglalkozó felvezetõjében maga az elõterjesztõ állapítja meg, hogy a bankot olyan feladatokkal bízta meg a Kormány, melyeket a központi költségvetésen keresztül kellett volna finanszírozni.

A Kvtv.-ben elõírt állami viszontgaranciával biztosított, jogi személyek által vállalható kezességi felhatalmazások közül, összegüket tekintve, az MFB által vállalható kezességek emelkednek ki.

Az MFB-rõl szóló 2001. évi XX. törvény 5. § (1) bekezdése alapján a Kormány a központi költségvetés terhére készfizetõ kezesként felel az MFB Rt. által forrásszerzés céljából a külföldrõl és belföldrõl felvett hitelekbõl, valamint kötvénykibocsátásból eredõ fizetési kötelezettségek teljesítéséért, illetve a Kormány megbízásából harmadik fél javára vállalt készfizetõ kezességbõl és bankgaranciából származó kötelezettségek teljesítéséért. A Kormány az MFB által finanszírozott ügyletek forrásául szolgáló egyes hosszú lejáratú külföldi hitelfelvételekhez kapcsolódóan árfolyamgaranciát vállalhat.

A költségvetési törvényben meg kell határozni ezen ügyletek együttes állományának felsõ határát. A Kvtv. 2000. évi zárszámadási törvény általi módosítása eleget tett ezen elõírásoknak.

A Kvtv. 77. § (1) bekezdésében meghatározott bevételi elõirányzatok 101%-os teljesülése esetén az E. Alap 1.043,6 millió forintot, az Ny. Alap 1.297,2 millió forintot pénzeszközátadással az APEH rendelkezésére bocsát a járulékbevételek beszedésével kapcsolatos személyi állomány 2001. és 2002. évi személyi juttatásainak 1.760,0 millió forint és járulékainak 580,8 millió forint összegû fedezetére a pénzügyminiszter által elõírt feltételek teljesítése esetén.

A törvényjavaslat 28. §-a szerint az Ny. Alap 880 M Ft-ot bocsátott az APEH rendelkezésére, az E. Alapot teljesítési kötelezettség nem terhelte. Így a 2000. évi zárszámadáshoz hasonlóan részleges pénzeszközátadás történt. A 28. § részletes indokolása szerint a pénzeszközátadásra a pénzügyminiszter döntése alapján került sor, azonban erre vonatkozó felhatalmazást a költségvetési törvény nem tartalmazott.

A Társadalombiztosítási Alapok helyszíni ellenõrzésérõl készített fejezet további megállapításokat tartalmaz e témához kapcsolódóan.

Az Áht. több paragrafusa tartalmaz elõírást a zárszámadási törvény tartalmi elemeire vonatkozóan. Az elõírásoknak az elõterjesztés - néhány kivételtõl eltekintve - megfelel.

Az Áht. 108/A. § szerint a külföldi követelésekkel való gazdálkodásról az Országgyûlést a zárszámadás keretében évente kell tájékoztatni. Ennek során be kell mutatni a külföldi követelések alakulását országonként, követeléstípusonként, lejárat szerint, ezeken belül külön a lejárt és a kétessé vált állományt. A törvényjavaslat általános indokolásának a központi költségvetés adósságával foglalkozó mellékleteiben táblázatos formában bemutatja a költségvetés belfölddel és külfölddel szemben fennálló követeléseit. A bemutatott adatokból hiányoznak a lejárat szerinti (a külföldi követelések több mint 90%-a lejárt) és a kétessé vált állományok.

Az Áht. 124. § (2) bekezdés b) pontja arra kötelezte a Kormányt, hogy rendeletben állapítsa meg a zárszámadáskor az Országgyûlés részére bemutatandó mérlegek tartalmának részletes szabályait. A Kormány az Áht.-ra hivatkozva kidolgozta az ÁHH beszámolási és könnyvezetési sajátosságairól szóló rendeletében e mérlegek tartalmát és formáját. Ezek azonban nem feleltethetõk meg egyértelmûen zárszámadás dokumentumaiban szereplõ mérlegekkel és egyéb kimutatásokkal.

Az Áht. 104. §-a meghatározása szerint az állami vagyon körébe tartozik a kincstári vagyon, az a vagyon, melynek tulajdonjogát az állam köztestületre bízta, a helyi önkormányzatok vagyona és a társadalombiztosítás vagyona. A 105. § (1) bekezdése rendelkezik a vagyon kimutatásáról, melynek értelmében az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyont, annak változásait és értékét nyilván kell tartani. Az Áht. 116. § 8. pontja kimondja, hogy az államháztartás alrendszereinek vagyonkimutatását zárszámadáskor tájékoztatásul be kell mutatni. A törvényjavaslat évek óta nem teljesíti maradéktalanul a vagyonkimutatásra vonatkozó törvényi elõírást, ehelyett részleges vagyonkimutatást (pl. KVI vagyon) és eszköz-forrás mérlegeket mutat be.

Évek óta hiányos az információ a kincstári vagyon nagyságrendjérõl, összetételérõl, a vagyongazdálkodás jelenlegi helyzetérõl úgy értékben, mint naturáliákban. Az Áht. 109/B. §-ában felsorolt vagyonelemek többsége hiányzik a törvényjavaslatból. (termõföld, védett természeti terület, koncesszióba adott vagyonértékû jog stb.).

A törvényjavaslat az elmúlt évtõl eltérõen a Kincstári Vagyoni Igazgatóság által kezelt tárgyi eszközök vagyoncsoportonkénti megoszlását mutatja be a korábbi években prezentált tárgyévi befektetett eszközállományának változása helyett, az általános indokolás "A KVI által kezelt tárgyi eszközök megoszlása" c. táblázatában. Ezért a záró és nyitó állomány érdemi összehasonlítása, eltérõ csoportosítása miatt, nem lehetséges. Ugyanakkor a táblázat, címével ellentétben, bemutatja az immateriális javak adatait is.

Az Áht. 57. § (3) bekezdésében foglaltak szerint az alapok beszámolóját és mérlegét könyvvizsgálóval kell hitelesíttetni.

A végrehajtott könyvvizsgálat megállapítása szerint a Munkaerõpiaci Alap (MPA) beszámolóját - figyelemmel a vonatkozó szakmai jogszabályok sajátos elõírásaira - a számviteli elveknek megfelelõen készítették el és az alap vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetérõl megbízható és valós képet ad.

A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap (KNPA) költségvetési beszámolóját is hitelesnek minõsítette a független könyvvizsgáló, mely a számviteli törvény elõírásai és alapelvei szerint került összeállításra. A könyvvizsgálói vélemény szerint a kiadások elszámolásának rendjében hiányosság tapasztalható, mely esetenként nem biztosítja az elõirányzatok felhasználásának elemzését és a megalapozott tervezést, ezért indokolt a tervezési módszer megújítása.

Az alapok beszámolóinak számszaki áttekintése során ellentmondás nem tapasztalható.

A KNPA részére 2000.december 31-ig, az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 64. §-a értelmében az Alap értékállóságának biztosítása érdekében az Alap elõzõ évi átlagos állományára vetített, a jegybanki alapkamat elõzõ évi átlagával számított támogatást biztosított a költségvetés. Ezt a rendelkezést a Kvtv. 110. § (1) bekezdésének p) pontja hatályon kívül helyezte és az Alap 2001-ben támogatásban nem részesül.

A MPA-nak a Kvtv. 63. § (4) bekezdése értelmében befizetési kötelezettsége keletkezett, melyet - összesen 47.037,5 M Ft-ot - az Alap teljesített.

Az Alapok könyvvizsgálója szerint az Ny. Alap konszolidált és mûködési szektorának beszámolója - korlátozó záradékkal - az alap pénzügyi helyzetérõl hû és valós képet ad. A korlátozó záradék oka a nyilvántartás-kezelési rendszer beszerzésére vonatkozó szerzõdés alapján lehívott bankgarancia összegének - passzív függõ tétel helyett - végleges költségvetési bevételként történt elszámolása. A könyvvizsgáló szerint az E. Alap konszolidált beszámolóját a jogszabályi elõírásoknak megfelelõen állították össze, és az az Alap pénzügyi helyzetérõl hû és valós képet ad.

Az Áht. 86. § (10) bekezdése szerint az alapok hiánya központi költségvetés terhére történõ elszámolását a zárszámadásban kell rendezni. Ennek megfelelõen a törvényjavaslat 17. §-a az Ny. Alap 2001. évi 1.468,3 M Ft-os többletének központi költségvetés számára történõ visszafizetését és az E. Alap 30.279,4 M Ft-os hiányának KESZ hitelállományából történõ elengedését rendeli el 2002. december 31-i hatállyal.

A törvényjavaslat 11. és 12. sz. mellékletei az Áht. 86/B. § (4) , illetve az Áht. 24. § (1) bekezdése szerint tagozódnak, ugyanakkor az Ny. Alap esetében a központi hivatali szervek és igazgatási szerveik közös alcímet alkotnak. Az általános indokolás tartalmazza a költségvetési létszám-kereteket és a tényleges létszámot.

Az Áht. 86/B. § (6) bekezdés d) pontjában foglaltaknak a központi hivatali szerv vezetõje a 11. és 12. sz. mellékletek szerint eleget tett, és a mûködési kiadások részét képezõ központi hivatali szervek által kezelt elõirányzatokat (azonos címen belül) év közben a teljesítésnek megfelelõ alcímre átcsoportosította.

Az Áht. 115. § szerint a mérlegeknek a zárszámadáskor a vonatkozó év terv- és tény-, illetve az elõzõ év tényadatait kell tartalmazniuk. A törvényjavaslat 11. és 12. sz. melléklete - az 1. sz. törvényi melléklethez hasonlóan - nem tartalmazza a 2000. év tényadatait és a 2001. évi eredeti elõirányzatokat ezek az adatok a fejezeti indokolásokban szerepelnek.

Az Áht. 118/A. § szerint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésérõl, illetve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat benyújtásakor az Országgyûlés részére legalább a 116. § 2., 7., 8., 9., 10. pontja szerinti mérlegeket a szöveges indoklással együtt be kell mutatni. Az Áht. 116. § 2. pontja szerinti hiány finanszírozása a központi költségvetés hiányfinanszírozásának részeként kerül bemutatásra. A törvényjavaslat az Áht. 116. § 7. pontjának megfelelõen tartalmazza a társadalombiztosítás mérlegeit, nem tartalmazza a 9. pontban meghatározott többéves kihatással járó döntések számszerûsítését évenkénti bontásban, összesítve.

Az At. 11. § (1) bekezdésének megfelelõen a zárszámadási törvényjavaslat tartalmazza az E. Alap és az Ny. Alap költségvetési mérlegét, a mûködési költségvetésével együtt (a bevételek és kiadások részletes bemutatásával), illetve a kiadási többletet és annak fedezetét.

A Tbzt. 14. § a) pontja szerint az Országgyûlés elrendelte, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetésérõl szóló 1999. évi CIX. törvény 13. § (1) bekezdésében meghatározott vagyonértékesítés a megmaradt vagyonelemek tekintetében - a b) pontban foglaltak, továbbá a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai járulék (hozzájárulás) és egyéb követelései fejében kapott vagyona kivételével - az ÁPV Rt. útján kerüljön végrehajtásra 2002. december 31-ig. Ugyanezen paragrafus b) pontja értelmében az E. Alap befektetett eszközei állományában lévõ képzõmûvészeti alkotások kerüljenek kincstári vagyoni körbe 2001. december 31-ig. A törvényjavaslat a fejezeti indokolások 71/8. és 72/7. oldalain beszámol a fenti rendelkezések végrehajtásáról.

A Tbzt. 16. § a) pontjában az Országgyûlés elrendelte, hogy 2001. december 31-i hatállyal a központi költségvetésbõl finanszírozott ellátások megtérítési különbözeteként a központi költségvetés az Ny. Alapnak a jövedelempótló és jövedelemkiegészítõ szociális támogatások jogcímén 79,9 millió forintot térítsen meg. Ugyanezen paragrafus b) pontja alapján az Ny. Alap a személyi kárpótlás alapján megállapított életjáradék visszatérítése jogcímén 23,0 millió forintot, c) pontja szerint az E. Alap a családi támogatások és egyéb jogcímen 336,4 millió forintot a központi költségvetésnek utaljon vissza. A törvényjavaslat 28. §-a beszámol a kötelezettség teljesítésérõl.

A törvényjavaslat általános indokolása a számszaki pontosságot illetõen javult, de emellett több pontatlanság és hiányosság is felfedezhetõ a dokumentumban.

Az elõzõ évekhez képest pozitív változásként értékelhetõ, hogy az elõterjesztésben szereplõ adatok és az intézményi beszámolók összesített adatai közötti, valamint az általános indokolás táblázatai és szöveges értékelései közötti összhang javult.

Az elõzõ évi zárszámadási elõterjesztés általános indokolása tartalmazta a központi költségvetési szervek beszámolói és a kincstári beszámolási adatok közötti eltérések tételes levezetését. A 2001. évi törvényjavaslat indokolásában erre vonatkozóan utalás nem található.

A törvényjavaslat bemutatja a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak létszámának és keresetének alakulását. Ez évben a létszám és kereset adatokat a beszámolók összesített országos adataival egyezõen (271.118 fõ, illetve 194.770.081 E Ft) jeleníti meg a törvényjavaslat (A költségvetési szerveknél teljes és részmunkaidõben foglalkoztatottak keresete és létszáma c. tábla). E táblázatokat két félévre, de eltérõ bontásban mutatja be a törvényjavaslat indokolása.

Az Áht. 23. §-a értelmében - elõször a 2000. évben alkalmazva - a központi beruházások megvalósítására szolgáló pénzeszközöket "Beruházás" alcímen kell megtervezni és teljesítésüket bemutatni. Az 1.000 M Ft-ot meghaladó beruházásokat tételesen, az értékhatár alatti projekteket összevontan kell szerepeltetni.

A korábbi években a kormányzati beruházások prezentációjában rendszeresen szerkezeti eltérések voltak tapasztalhatók, melyek nehezítették a több éven keresztül megvalósuló beruházásokra fordított összegek ellenõrzését. Ez évben az elõterjesztõ követte az elmúlt évi szerkezeti rendet, amely részben leegyszerûsítette a beruházások áttekintését.

A törvényjavaslatban a központi beruházások összes bevételi és kiadási fõösszege (általános indokolás központi beruházások melléklete) azonosságot mutat a 2/A sz. törvényi melléklet, központi költségvetés mérlege, központi beruházások sorának adatával, az általános indokolás mérleg tábla beruházási adataival, valamint az intézményi beszámolók összesített beruházási adataival.

A törvényjavaslat fejezeti kötetek zárszámadási összesítõ mellékleteinek beruházási adatai (I-VI. fejezeti indokoló kötetek) és a központi beruházásokat prezentáló kimutatások között eltérés nem tapasztalható. A törvényjavaslat fejezeti köteteiben az elõterjesztõ felsorolja a központi beruházások projektjeinek adatait a beruházás kezdetétõl a tárgyévet tartalmazva, további 3 éven át.

A bemutatás nem minden fejezetnél teljes körû, a 3 éves kitekintés esetenként elmarad annak ellenére, hogy az összköltség töredékét használták fel a tárgy évig.

A fejezeti kötetek beruházási projekteket bemutató táblázatának adatai esetenként eltérnek az 1. sz. melléklet és a szövegesen bemutatott beruházások adataitól.

A törvényjavaslat mellékleteiben a költségvetési támogatás adatai lényegében az elõzõ években alkalmazott szerkezetben kerültek bemutatásra. Az elmúlt évhez képest az ellenõrizhetõség szempontjából negatív változás, hogy a központi költségvetési szervek és a központi beruházások teljesített támogatási adatai az általános indokolásban összevont táblázatban szerepelnek, így a központi költségvetési szervek mérlegében szereplõ részletezés szerint nem áll fenn az egyeztetés lehetõsége. Az elõterjesztés 2/A sz. törvényi mellékletében (mérleg) és az általános indokolás mellékletét képezõ "A központi költségvetési szervek elõirányzat-maradványának alakulása" kimutatás összesen sorában szereplõ teljesített támogatás összegei között 164.851,2 M Ft különbség van.

millió Ft

A támogatási adatok közötti eltérés számszaki levezetését az elõzõ évekhez hasonlóan a törvényjavaslat indokolása nem tartalmazza. Az eltérés végösszege azonos a "A központi költségvetési szervek és fejezeti kezelésû elõirányzatok elõirányzat-maradványának alakulása" táblázat 8. oszlopában feltüntetett "elõirányzat-maradvány változás" összegével.

A központi költségvetési szervek beszámolóinak összesített adataiban a teljesített költségvetési támogatás összege megegyezik az általános indokolás mellékletének "A központi költségvetési szervek és fejezeti kezelésû elõirányzatok elõirányzat maradványának alakulása" címû kimutatásban szereplõ támogatási összegével.

Az elõterjesztés általános indokolása a költségvetési szervekre vonatkozóan az eredeti elõirányzatból kiindulva felsorolja a támogatási elõirányzatok változásait jogcím szerint, az elõzõ évhez képest pontosabb, teljes körû számszaki levezetéssel. A központi költségvetési szervek eredetileg tervezett 1.122,2 Mrd Ft támogatási elõirányzata az Országgyûlés által 4,2 Mrd Ft törvényi módosítással 1,126.4 Mrd Ft-ra változott. A törvényi elõirányzat a Kormány, illetve a pénzügyminiszter hatáskörében további 140,9 Mrd Ft-tal emelkedett, így 1.267,3 Mrd Ft-ra módosult. (Az emelkedés forrása 48,5%-ban az általános tartalék, 34,5%-ban a céltartalék, 16,4%-ban államháztartáson belüli átcsoportosítás, és 0,6%-ban a nemzetközi pénzügyi elszámolások.)

A korábbi évek tapasztalataihoz hasonlóan a törvényjavaslat 1. sz. mellékletének az önkormányzati támogatások teljesítésére vonatkozó adatai eltérést mutatnak az önkormányzatok beszámolóinak összesített adataihoz képest.

Az irányított betegellátás modellkísérletérõl a fejezeti indokolás 72/56-72/67. oldalain számol be az elõterjesztõ. A Kvtv. 73. §-a (4) és (5) bekezdése szerint a szervezõk évente 500 Ft/fõ prevenciós és 500 Ft/fõ szervezési díjban részesülnek. A 72/58. oldalon szereplõ táblázat szerint ugyanakkor a prevenciós és szervezési díj összegei eltérnek egymástól (222,4 M Ft és 121,8 M Ft).

A 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 19. sz. melléklete szerint a modellkísérlet a következõ ellátásokra terjed ki: háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátás; fogászati ellátás; járóbeteg-szakellátás; fekvõbeteg-szakellátás; CT, MRI; mûvese-kezelés; házi szakápolás; gyógyszertámogatás; gyógyászati segédeszköz támogatás; gyógyfürdõ-szolgáltatás. Ezen ellátások közül az indokolás csak az utóbbi három területen történt felhasználásról számol be. A gyógyszertámogatás felhasználása szempontjából a modellkísérlet eredményesnek tekinthetõ. A gyógyszertámogatás a fejezeti indokolás 72/64. oldala szerint 440-700Ft/fõ/hó között alakult, mely jelentõsen elmarad az országos átlagtól (1.500 Ft/fõ/hó). E különbség tájékoztató indokolását nem tartalmazza az elõterjesztés.

A modellkísérlet egészének eredményessége csak akkor lenne megítélhetõ, ha az elõterjesztõ minden ellátás esetében bemutatná az irányított betegellátás keretében felhasznált összegeket. Ezen felhasználások összege (továbbá a szervezõk részére folyósított prevenciós és szervezési díj), valamint az elvi folyószámlán jóváírt összegek (a természetbeni ellátások elõirányzatának az érintett lakosság, kor, nem és a Kormány rendeletében meghatározott egyéb szempontok alapján számított arányos része) különbsége (megtakarítás vagy hiány) egyértelmûen jelezné a modellkísérlet eredményességét. Ilyen kimutatásokat az indokolás nem tartalmaz, így az irányított betegellátási modellkísérlet eredményessége az elõterjesztésbõl nem állapítható meg.

Az E. Alap fejezeti indokolása 72/56. oldalán található táblázat szerint a modellkísérletben részt vevõ szervezõk által ellátott lakosságszám a törvényi elõírásoknak megfelelõen minden esetben meghaladta a Kvtv. 73. § (1) bekezdésében meghatározott 40.000 fõt.

Az Áht. 114. § (3) bekezdése szerint az alrendszerek költségvetésének tervezése, végrehajtása, valamint a zárszámadás során a bevételeket, a kiadásokat és a finanszírozási mûveleteket a költségvetési gazdálkodásra feljogosított, elõirányzattal rendelkezõk szerinti adminisztratív, valamint funkcionális és közgazdasági osztályozási rendszerben kell nyilvántartani, illetve bemutatni. A törvényjavaslat eleget tesz e rendelkezésnek, funkcionális és közgazdasági osztályozás szerinti mérlegeket a törvényjavaslat általános indokolása mellékletei tartalmazzák. Az ÁSZ azonban több éve hiányolja, hogy a funkcionális besorolás, illetve a konszolidáció módszertanát a törvényjavaslat rövidített formában sem tartalmazza.

Az általános indokolás (IV. fejezet 2.6.7. pont) értékeli az állami mûködési funkciók ráfordításait. Az itt szereplõ kiadási adatok több helyen nem egyeznek meg az általános indokolás mellékleteként elõterjesztett "A központi beruházások, a központi költségvetési szervek mûködési elõirányzatai" kimutatás adataival.

A funkcionális besorolás módszertani hiányosságára utal az is, hogy az általános indokolás IX. fejezet 4. pontja és az önkormányzatok funkcionális mérlege (általános indokolás melléklete) között tartalmi eltérések vannak.

A fejezeti indokolásokkal kapcsolatosan általánosságban megállapítható, hogy a fejezetek által elkészített anyagok terjedelme és színvonala változó ugyan, de a 2000. évi zárszámadáshoz képest a fejezeti indokolások információtartalma növekedett és jobban igazodik PM körirathoz.

A központi költségvetési szervek (a támogatási célprogramokkal és a központi beruházásokkal együtt) 2001. évi ráfordításai az elõzõ évekhez, és a tervezetthez viszonyítva is, növekedést mutatnak.

millió Ft

2001-ben a központi költségvetési szervek összes kiadása a törvényi módosított elõirányzathoz viszonyítva 151,8 Mrd Ft-tal, 7,4%-al emelkedett, amelyre 90,3%-ban a költségvetési szervek saját bevételei, 9,7%-ban a költségvetési támogatás többlete nyújtott fedezetet. A teljesített kiadás 323,1 Mrd Ft-tal, 17,2%-al haladja meg az elõzõ évi teljesítést.

Az elõterjesztõ a központi költségvetési szervek kiadásainak alakulását a 2/A. sz. törvényi mellékletben (mérleg) és az indokolásban is három egységre bontva mutatja be, amelyek teljesítési mutatója eltérõ mértékû.

A központi költségvetési szervek, a támogatási célprogramok, valamint a kormányzati beruházások együttes bevételeinek a tervezetthez és az elõzõ évi teljesítéshez viszonyított alakulását az általános indokolás keretében táblázatba foglalt összeállításban mutatja be az elõterjesztõ. A táblázat és a kapcsolódó szöveges indokolás adatai megegyeznek az intézményi beszámolók összesített adataival.

Az általános indokolás szerint a központi költségvetési szervek együttes bevétele 2001-ben 2.357,8 Mrd Ft volt, amelynek 75%-a költségvetési támogatásból származott. Ez az arány évrõl évre növekvõ tendenciát mutat, 1999. évben 67,5 %, 2000-ben 69,9 % volt.

A központi költségvetési szervek a költségvetési támogatáson kívül 2001-ben 578,8 Mrd Ft saját bevételt értek el 16,1 Mrd Ft-tal többet, mint az elõzõ évben.

millió Ft

A támogatási célprogramok bevételeinek struktúrája 2001-tõl változott, mivel a Kvtv. 17. §-ában foglaltak alapján a fejezeti kezelésû támogatási elõirányzatok bevételei a központi költségvetés bevételét képezik. A célprogramok saját bevételeinek csak az átvett pénzeszközök, adományok, segélyek, önkéntes befizetések, pályázati nevezési, eljárásai díjak és késedelmi kamatok minõsülnek. Az elõzõ évhez viszonyított jelentõs bevételi elõirányzat-csökkenésnek ez a magyarázata.

A 2001. évi bevételi elõirányzat 31%-kal túlteljesült (2000-ben 121,4% volt a teljesítési mutató). Az elszámolt bevétel összege 137 Mrd Ft-tal magasabb a törvényi módosított elõirányzatnál, ezen belül a központi költségvetési szerveknél 128 Mrd Ft, a támogatási célprogramoknál 8,7 Mrd Ft, a központi beruházásoknál 0,3 Mrd Ft a túlteljesítés.

A törvényjavaslat általános indokolása jogcímek szerinti részletezésben mutatja be és indokolja a központi költségvetési szervek, a támogatási célprogramok és a központi beruházások együttes bevételeinek alakulását.

A "Támogatások, visszatérülések, átvett pénzeszközök" jogcímen tervezett 210 Mrd Ft bevételi elõirányzat 157,8%-ra teljesült. Az elért 331,3 Mrd bevétel az összes saját bevételen belül 57,2%-os részarányt képvisel, ugyanakkor az összesen elért 137 Mrd túlteljesítés 88,5%-a (121,3 Mrd Ft) itt jelentkezik. E bevétel 83,2%-a államháztartáson belülrõl átvett pénzeszköz, amely egyharmad részben a fejezettõl, költségvetési szervtõl átvett pénzeszköz. Az általános indokolás szerint a tervezettõl való nagy mértékû eltérés oka a pályázati forrás felosztásból adódó nehezen tervezhetõség mellett az elszámolás technikájából adódó jelentõs halmozódás. E bevételi jogcím teljesülésénél ugyanez a tendencia volt jellemzõ az elmúlt években is, 1999-ben 60 Mrd Ft-tal, 2000-ben 70 Mrd Ft-tal haladta meg a teljesítés az elõirányzatot. Az elõterjesztõ szerint "elodázhatatlan az elõrelépés az elõirányzatok, a kapacitások tervezhetõségének irányába egyes bevételi elemek központosításával, illetve olyan szabályozás kialakítása, amelynek révén megszüntethetõk, vagy érdemben mérsékelhetõk a fejezeten belüli és fejezetek közötti pénzmozgásokhoz kapcsolódva a jelenlegi rendszerben keletkezõ halmozódások." Az ÁSZ már 1999-ben is támogatta a törvényjavaslat ugyanilyen tartalmú felvetését és érdemi elõrelépés hiányában továbbra is szükségesnek tartja olyan szabályozás bevezetését, amellyel megszüntethetõk a jelenlegi rendszerben meglévõ halmozódások.

A bevételek közel 40%-át kitevõ "intézmények saját folyó bevételei" 99,3%-os teljesítése a korábbiaknál pontosabb tervezésre utal. Ezen belül az "alaptevékenység bevételei"-nél az elõzõ éveknél kisebb mértékû, 9,9 Mrd Ft lemaradás mutatkozik (2000-ben 17,1 Mrd Ft, 1999-ben pedig 15 Mrd Ft volt a lemaradás). A szabályozás szerint e bevételek eredeti elõirányzatot meghaladó többletének 50%-a a központi költségvetést illeti meg.

A felhalmozási és tõke jellegû bevételekbõl 15 Mrd Ft realizálódott, ami az 1,5 Mrd Ft eredeti elõirányzathoz képest tízszeres túlteljesítést jelent. Az alultervezés okaira az elõterjesztés nem tér ki (a 2000. évi teljesítés 12,4 Mrd Ft).

Az intézményi beszámolók összesített adatai szerint a központi költségvetési szervek (ide értve a támogatási célprogramokat és a központi beruházásokat is) 2001. évben a módosított elõirányzathoz viszonyítva 456,8 Mrd Ft kiadási megtakarítást értek el, 138,4 Mrd Ft-tal többet, mint az elõzõ évben. A módosított elõirányzathoz viszonyított bevételi lemaradás 87,5 Mrd Ft. A kiadási megtakarítás és a bevételi lemaradás különbségeként képzõdött elõirányzat-maradvány összege 369,3 Mrd Ft, 168,4 Mrd Ft-tal magasabb, mint az elõzõ évben volt. A képzõdött maradvány csaknem 20%-a az eredeti elõirányzatnak. A maradvány keletkezésének okaira és az érintett fejezetekre az elõterjesztés csak érintõlegesen tér ki.

A törvényjavaslat általános indokolása "A központi költségvetési szervek és fejezeti kezelésû elõirányzatok elõirányzat maradványának alakulása" címû mellékletben a költségvetés szerkezeti rendjében bemutatja a 2001. évi elõirányzat-maradványok alakulását. E szerint a központi költségvetési szerveknél, a kormányzati beruházásoknál és a támogatási célprogramoknál együttesen 374,0 Mrd Ft elõirányzat-maradvány keletkezett. Az adatok közötti eltérés oka az elõterjesztésbõl nem állapítható meg. Az elõterjesztõ az általános indokolás szöveges részében megközelítõen ugyanilyen összegû, 370,4 Mrd Ft keletkezett elõirányzat-maradványról számol be.

Az általános indokolás szerint az elõirányzat-maradványok önrevízió keretében történõ felülvizsgálata során a központi költségvetési szerveknél összesen 5,2 Mrd Ft összegû elvonandó maradványt állapítottak meg. Ebbõl az ágazati és célfeladatok maradványa - az elõzõ évektõl eltérõen - nem szerepel az indokolásban.

Az intézményi beszámolók összesített adatai szerint a költségvetési szervet meg nem illetõ maradvány összege 2,1 Mrd Ft, a központi költségvetés központosított bevételét képezõ összeg 1,6 Mrd Ft. Az elvonandó maradvány általános indokolásban és intézményi beszámolók adatai közötti különbségének oka az elõterjesztésbõl nem állapítható meg.

A helyi önkormányzatok teljesített kiadásai funkcionális osztályozásával kapcsolatban a törvényjavaslat általános indokolásában és annak mellékleteiben több tábla és szöveges értékelés található. Ezek összefoglalásaként mutatjuk be az alábbi adatokat, melyek elemzésre is alkalmasak.

Az alábbi táblázat a helyi önkormányzatoknak juttatott állami támogatások és hozzájárulások "Központi költségvetés központi elõirányzatai" között funkciókba sorolt összeget tartalmazza, összehasonlítva az adott funkción teljesített konszolidált kiadással. (A következõ táblázat összevont adatokat tartalmaz.)

millió Ft

A táblázatból megállapítható, hogy az oktatási tevékenységek és szolgáltatások funkción a legmagasabb az állami támogatás és hozzájárulás mind összegében, mind a kiadások fedezetét tekintve (a kiadások 64,9%-át fedezi állami hozzájárulás). Magas a kiadások állami támogatással való fedezettsége a rendvédelem és közbiztonság, valamint a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások funkciókon. Rendkívül alacsony (1,6%) a környezetvédelem funkción a teljesített kiadások és a központi költségvetési hozzájárulások aránya a mellett, hogy az arányszám a címzett és céltámogatással megvalósított - környezetvédelem területét érintõ - beruházásokon teljesített kiadásokat nem tartalmazza.

A táblázatból az is kiolvasható, hogy az állami támogatások és hozzájárulások központi költségvetésbõl való kiutalásakor 73,9 Mrd Ft-ot nem sorol funkcióba az elõterjesztés. Ennek az összegnek része a 68,8 Mrd Ft-ra teljesített címzett és céltámogatás is. Az önkormányzati kiadások teljesítésénél azonban, értelemszerûen, ezen összegek funkcióba sorolása megtörténhet, így a teljesített kiadás - helyesen - az állami támogatás összegénél kevesebb.

millió forint

A Kvtv. a kiadási fõösszeget 4.322.440,5 M Ft-ban, a bevételi fõösszeget 3.841.404,6 M Ft-ban, a hiányt 481.035,9 M Ft-ban határozta meg. A 2001. évi LXXV. tv. - változatlan hiány mellett - a kiadási fõösszeget 4.507.344,3 M Ft-ra, a bevételi fõösszeget 4.026.308,4 M Ft-ra módosította.

Az eltérés oka az, hogy a mérlegekben szerepeltetett kiadási és bevételi fõösszegek nem tartalmazzák a 2001. évi LXXV. törvény 21. §-ában (a bevételi és kiadási elõirányzat 1.379,2 M Ft összegû növekedése), valamint a 25. és 41. §-okban foglalt (750 M Ft összegû kiadási elõirányzat törlése) rendelkezéseket.

Az ÁHH a 2001. évi kincstári éves beszámolóban a kiadási fõösszeget 4.487.769,3 M Ft-ban, a bevételi fõösszeget 4.073.890,8 M Ft-ban, a központi költségvetés hiányát 413.878,4 M Ft-ban mutatta ki.

A központi költségvetés PM által készített mérlegében a kiadási fõösszeg 4.470.903,6 M Ft, a bevételi fõösszeg 4.067.962,8 M Ft, a hiány 402.940,8 M Ft. A hiány eltérése a két mérleg között 10,9 Mrd Ft. (2000-ben a hiány összege 0,7 Mrd Ft-tal tért el.)

A központi költségvetés végrehajtása 2001. évi mérlegeinek több sora nem egyezik meg az ÁHH és a PM által készített mérlegekben. A 2001. évi zárszámadás eltérései ugyanazokon a mérlegsorokon jelentkeznek, mint a 2000. évi zárszámadás során.

A központi költségvetés 2001. évi végrehajtásának mérlege a központi beruházások soron 134.662,8 M Ft kiadást tartalmaz, ami a módosított elõirányzat 77,6%-os teljesítését jelenti. A kincstári éves beszámoló éves mérlegének ugyanezen sora 134.721,7 M Ft tárgyévi kifizetést tartalmaz. A különbség (58,9 M Ft) három fejezet KÖVIM, KüM, ISM teljesítési adatai és az ÁHH szerinti kifizetések közötti indokolt eltérésre vezethetõ vissza. A 2001. évi központi beruházási adatok közötti eltérés - az elmúlt évhez képest - nagymértékben csökkent. A 2000. évi költségvetés végrehajtásának számvevõszéki ellenõrzése a PM és a Kincstár mérlegei között 7456,8 M Ft eltérést állapított meg.

Az elõzõ évhez hasonlóan a 2001. évre vonatkozóan sem egyeztek meg teljes körûen a fejezeti beszámolók adatai a Kincstár/ÁHH által nyilvántartott adatokkal. Az elõirányzatok és a teljesítési adatok tekintetében egyaránt mutatkoztak eltérések.

A központi költségvetés végrehajtásának pénzforgalmi mérlege és a zárszámadási törvényjavaslat mérlege lényegében a központi költségvetési intézmények adatainál mutat eltérést. Ezen eltérések mind a bevételi, mind a kiadási fõösszegeket érintik és a mérlegekben kimutatott hiány eltérõ összegét okozzák. A két mérleg közötti eltérésekben szakmailag indokolt tartalmi különbözõségek mellett az intézmények részérõl felmerülõ hiányosságok is szerepet játszanak.

Az intézmények jelentõs része a 2001. évben sem fordított kellõ figyelmet a kincstári és az intézményi nyilvántartás egyezõségének megteremtésére. Az ÁHH által havonta megküldött információs táblák, az általa készített segédlet, tájékoztató, valamint az egyeztetések, módosítások, korrekciók lehetõsége ellenére változatlanul sok intézménynél térnek el - a megengedetteken túl - a kincstári és az elemi beszámolók adatai.

A fejezetek egy része az ÁHH-hoz történt benyújtást követõen is végzett még javítást az elemi beszámolójában. A fejezetek többsége 2001-ben sem törekedett az intézményi indoklások megfelelõ áttekintésére, számszaki egyezõségének megteremtésére, az eltérések valós okának (jogcímének) megállapítására, valamint mindezek fejezeti szintû összegzésére.

Az elõirányzatokban mutatkozó különbségeket elsõsorban - a 2000. évihez hasonlóan - az ÁHH-val nem, vagy tévesen közölt módosítások okozták. Az okok között szerepelt továbbá az elõzõ évi elõirányzat-maradvány (pénzmaradvány) igénybevétele, a helytelen kódolás, kerekítési eltérés, téves kincstári adatfeldolgozás, illetve a kincstári feldolgozás hiánya.

A kerekítéstõl eltekintve a kincstári és az elemi beszámolókban szereplõ elõirányzati adatok megegyeztek az OGY, a KE, a BIR, az MKÜ, a KEHI, a GM, az SZCSM, a GV és a TH esetében. A kincstári elõirányzat összességében magasabb, mint az elemi beszámolóé 4 fejezetnél és összességében alacsonyabb 7 fejezetnél. A további fejezeteknél a kiadási, bevételi fõösszegek (a kerekítéstõl eltekintve) megegyeznek, az eltérés a kiemelt elõirányzatoknál jelentkezik (ALB, OBH, ME, FVM, IM, KüM, OM, KSH).

A teljesítési adatoknál az eltéréseket - a pénzforgalmi adatokon alapuló kincstári nyilvántartás következtében - a kincstári körön kívül, a kereskedelmi bankoknál vezetett devizaszámlákra befolyt tárgyévi bevétel és teljesített kiadások közötti különbözet, továbbá a deviza fedezetbiztosítási számlára átutalt összeg, a házipénztár záró pénzkészlete, valamint az úton lévõ befizetés összege, a hitellel összefüggõ kiadások és bevételek és a függõ tételek elõzõ évi állományi adata (amely az ÁHH nyilvántartásában nem jeleníthetõ meg) okozták.

A központi költségvetési intézmények és fejezetek kiadásainak teljesítésénél az eltérések a kiadások elszámolásának rendszerbeli eltérésébõl adódtak (HM, KT).

A Kincstár/ÁHH felé el nem számolt pénzforgalom nélküli tételeken belül két fejezetnél (BM, KüM) volt kiemelkedõ az eltérés.

A költségvetési szervek gazdálkodásának szabályozottságában - a 249/2000. (XII. 30.) Korm. rendelet 8. § (3)-(11) bekezdéseinek és a 47-49. §-ainak elõírásait figyelembe véve - a korábbi évek kedvezõtlen jelenségei még tapasztalhatóak voltak. Ezek elsõsorban a gazdálkodás átfogó szabályozásának hiányára, valamint a szabályzatok felülvizsgálatának, aktualizálásának elmaradására, illetve késõbbi idõben történt elkészítésére vezethetõk vissza a BIR, az ME-MKGI, a KÖVIM, az EüM és a PM fejezeteknél.

Az Áht. 49. § o) pontjában elõírt fejezeti kezelésû elõirányzatokkal összefüggõ gazdálkodást a fejezeti kezelésû elõirányzatokkal rendelkezõ fejezetek felügyeletét ellátó szervek vezetõi - az MKÜ, a GV és a KE fejezetek kivételével - a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozták.

A szabályozás elkészítésére vonatkozó, törvényben elõírt február 15-ei határidõt nem tartotta be az FVM, a HM, a GM, a KüM és az SZCSM.

A fejezeteknél a szabályzatok - az Áht. 24. § (4)-(5) bekezdésében, a 49. § g) pontjában és az Ámr. 49. § (4) bekezdésében elõírtaknak megfelelõen - az elõirányzat-maradványok jóváhagyására, felhasználására, valamint az elõirányzattal való gazdálkodás egyéb kérdéseire is kiterjedtek a BM, az FVM, a KöM és a KüM fejezetek kivételével. Ezen fejezeteknél a szabályozás hiányos, nem tartalmazza a jogszabályokban rögzített valamennyi követelmény szabályozását.

Az Ámr. 109. § (1) bekezdése elõírásának figyelembevételével a központi költségvetési szervek havi elõirányzat-felhasználási keretét a Kincstár automatikusan állapította meg és átutalta a fejezetek elõirányzat-felhasználási keret számlájára.

A fejezetek által a Magyar Államkincstár/ÁHH által megállapított idõarányos költségvetési elõirányzat-felhasználási kerettõl eltérõ, elõrehozott keretlekérés és a kincstári teljesítés indokolt esetben fordult elõ, felhasználásuk visszapótlási kötelezettséggel történt.

A 2000. évi 13. havi bér- és járulékai kifizetésére több fejezet, (a PNSZ, az FVM, az IM, a GM, az SZCSM és az NKÖM); a fejezeti kezelésû elõirányzatból történõ kifizetésekhez az IM, a KöM kérte az elõirányzat-felhasználási keretek ütemezéstõl eltérõ, elõrehozott biztosítását.

A kiadások és a saját bevételek eltérõ idõben történõ teljesítése miatt, az intézmények likviditási gondjai enyhítésére a BM, az FVM, a KöM, az SZCSM, az EüM, az NKÖM és az MTA kért elõirányzat-felhasználási keret havi ütemezéstõl eltérõ teljesítést a Kincstártól.

A fejezetek - a Kormány hatáskörben végrehajtott köztisztviselõi béremelés miatti elõirányzat-módosítások következményeként - az utolsó negyedévben az idõarányostól eltérõ keretet kértek, melyet a Kincstár teljesített.

A BM esetében elõfordult, hogy a Kincstár elutasította a kérelmet, vagy a kért összeget módosította.

Az idõarányostól eltérõ, elõrehozott fejezeti lekérések és a Kincstár általi teljesítések az átmeneti forráshiányokat megoldották, fejezeti szinten likviditási probléma 2001. évben nem volt.

A 2001. évi költségvetési elõirányzatok az évközi módosítások hatására jelentõsen változtak. A felügyeleti hatáskörben végrehajtott elõirányzat-átcsoportosítások általában az elõírásoknak megfelelõen valósultak meg. Az intézményi hatáskörben végrehajtott elõirányzat-módosítás valamennyi esetben a jóváhagyott elõzõ évi elõirányzat-maradvány felhasználása miatt vált szükségessé.

Az elõirányzat-átcsoportosításokról - az SZCSM fejezeti kezelésû elõirányzatait kivéve - dokumentációk alapján analitikus nyilvántartást (kézi, illetve gépi úton) vezettek, kivéve Az elõirányzat-módosítások adatai a fõkönyvi adatokkal megegyeztek.

A fejezeten belüli elõirányzat-átcsoportosítások, -módosítások valamennyi fejezetnél megfeleltek a hatásköri elõírásokban és a kiemelt elõirányzatokra vonatkozó szabályokban (Áht. 24. § (2)-(3), (6)-(7) és 24/A. §-ban) foglaltaknak.

Az elõirányzat-átcsoportosítások az Ámr. 48-51. § szerinti elõírásoknak megfelelõen szakmailag indokolt idõben és dokumentáltan történtek az MKÜ és a KüM kivételével. Az SZCSM fejezetnél a fõkönyvi adatok dokumentáltsága és az analitikus nyilvántartás hiánya miatt a szakmai indokoltság és a végrehajtás idõbelisége nem volt minõsíthetõ.

A 2378/2001. (XII. 18.) Korm. határozat értelmében az általános tartalékból biztosított központi támogatást a fejezetek december 19-én kapták meg, így a felhasználásról az intézkedést csak az év utolsó napjaiban, illetve a következõ évben tudták megtenni.

A fejezeten belüli átcsoportosítások, módosítások nagy szerepet játszottak a
forráshiányok okozta feszültségek oldásában, az elõre nem látott többlet feladatok végrehajtásában (FVM, EüM).

Több fejezetnél képeztek fejezeti tartalékot (FVM, KÖVIM, PM, MTA), felhasználásuk az elõírtaknak megfelelõ volt. A fejezeti tartalék felhasználásának szabályozása pontosításra szorul a KÖVIM és az NKÖM fejezeteknél.

A fejezetek közötti átcsoportosítások az érintett fejezeteknél az Áht. 39. §. (1)-(3) bekezdéseinek és a Kvtv. 49. §-ának elõírásait, valamint az Ámr. 46. § (2)-(5) és az 55. § (1)-(3) bekezdéseinek elõírásait betartva, megállapodáson alapulva történtek (KE, FVM, HM, KöM, KÖVIM, KüM, SZCSM, OM, EüM, PM, NKÖM, KSH, MTA).

A BM fejezetnél a fejezetek közötti átcsoportosítás nem felelt meg a jogszabályi elõírásoknak.

A Kvtv. 1. számú melléklete a központi költségvetés általános tartalékának elõirányzatát 36.700,0 M Ft-ban, a módosított elõirányzatát 84.651,0 M Ft-ban (a 2000. évi zárszámadási törvényben elfogadásra került módosítás 47.951,0 M Ft) határozta meg, amelynek nagyságrendje megfelel az Áht. 26. § (1) bekezdés elõírásainak. A teljesítés 84.645,7 M Ft volt.

A központi költségvetés általános tartalékából több fejezet részesült (KE, OBH, BIR, MKÜ, ME, BM, FVM, HM, GM, KÖVIM, KüM, SZCSM, OM, BM, PM, NKÖM, ISM, MTA).

A fejezetek az általános tartalék terhére vonatkozó igényeiket - a KüM, a KE és az SZCSM fejezetek kivételével - megfelelõen, számításokkal alátámasztva indokolták.

Az általános tartalékból kapott forrás célirányos felhasználását - az Ámr.
47. §-ának megfelelõen - ellenõrizte és tapasztalataik szerint a kapott elõirányzatokat (a BM fejezet kivételével) a kormányhatározatokban megfogalmazott céloknak megfelelõen használták fel. A BM fejezetnél a megjelent kormányhatározat és a javaslat között eltérés volt a jóváhagyott feladatok és források tekintetében.

Egyes fejezeteknél - különbözõ okok miatt - a felhasználás, illetve annak ellenõrzése elmaradt.

A fejezetek a központi költségvetés céltartalék elõirányzatából kapott forrásokat a kötelezõ 40.000 Ft-os minimálbér többletkiadásaira; az új illetményrendszer bevezetésére; a közszféra kereset-kiegészítésére; a köztisztviselõk és rendvédelmi szervek illetményemelésére; az állami költségfinanszírozási, egészségügyi pótlék emelésére; jubileumi jutalom illetmény fedezetének biztosítására; a létszámcsökkentésekkel összefüggõ kiadások ellentételezésére; a közszolgálati életpálya rendszerének kialakításával összefüggõ egyes jogintézmények költségei forrásának biztosítására; a Közszolgálati Ellenõrzési Hivatal létrehozásával és 2001. évi fenntartásával kapcsolatos többletkiadásokra; létszám átcsoportosítások fedezetére, oktatási kiadásokra, informatikai eszközök beszerzésére; az ÁHH Bartók Béla úti informatikai rendszere kiépítésére, mûködtetésére, az ÁHH megyei hivatalainak kialakítására, mûködtetésére használták fel.

A központi költségvetés céltartalékából több fejezet részesült (OGY, KE, OBH, BIR, MKÜ, ME-PNSZ, BM, FVM, HM, IM, GM, KöM, KÖVIM, KüM, SZCSM, OM, PM, NKÖM, MTA, TH).

A céltartalék-elõirányzatból történt átcsoportosításokat igényfelmérés elõzte meg, a felhasználását a Kormány - a BM fejezet kivételével - a törvényi elõírásokkal összhangban határozta meg.

A fejezetek - a PM Útmutató mellékletében megjelöltek alapján - a többletigényt számításokkal alátámasztották.

Az OM fejezetnél a létszámcsökkentés kiadási fedezeteként igényelt 535 M Ft-ból 401 M Ft maradvány keletkezett, amelyet a fejezet a befizetési kötelezettségek között kimutatott. A maradvány nagyságrendje igazolja, hogy az igények felmérése nem kellõ megalapozottsággal készült.

A HM a 2001. évi létszámcsökkentések egyszeri többletkiadásaira (3,5 Mrd Ft) - bár jogszerû igénye volt - kiadási elõirányzat emelést és költségvetési támogatási többletet nem kapott.

A kiadási elõirányzatok mind a bázisévhez, mind az eredeti elõirányzathoz viszonyítva a fejezetek többségénél jelentõsen emelkedtek.

A bázishoz viszonyított módosított kiadási elõirányzat 2001. évi felhasználása egyes fejezetektõl (KT, ME, PNSZ) eltekintve 20%-os növekedés körül mozgott, míg a kiadások módosított elõirányzathoz viszonyított teljesítése az OGY, KE, TH fejezetnél 95-100%, a KT, ALB, BIR, MKÜ, BM, NKÖM, EüM, HM, IM, KÖVIM, KSH, KüM, MTA, SZCSM, PM, OM fejezeteknél 80-95% között alakult, az FVM, GM, KöM fejezetnél 80%-nál alacsonyabb volt.

Fejezeti szinten a 2001. évben a teljesített kiadások egyetlen esetben sem haladták meg a módosított elõirányzat összegét. Az elõirányzat-módosításokat a kincstári rendszer mûködésével kapcsolatos pénzügyi szolgáltatások teljesítésének rendjérõl szóló 36/1999. (XII. 27.) PM rendelet 18. §. (1), (4) bekezdése szerint hajtották végre a fejezetek. A BM fejezetnél elõfordult, hogy nem tartották be a rendelet elõírásait, és az intézmények részére átadott elõirányzatokat több esetben nem rendezték a Kincstárnál.

Egyes fejezeteken (IM, NKÖM) belül elõfordult az Áht. 12/A. § (1) bekezdés elõírásaival ellentétes, jogszabályi felhatalmazás nélküli kötelezettségvállalás, amelynek fedezetét utólag rendezték.

Az éves mûködési költségvetés több mint 60%-át 2001. évben is a személyi kiadások képviselték. A költségvetés személyi jellegû kiadásai és járulékai az eredeti elõirányzathoz képest növekedtek az év közben végrehajtott, a köztisztviselõk illetményrendszerének bevezetésébõl adódó, pótlólagos illetmény-emelésébõl, a közszféra 2001. évi egyösszegû kereset kiegészítésébõl, valamint a minimálbér felemelésébõl adódó többletkiadások [2000. évi CXXXIII. törvény 5. § (1) bekezdés, illetve a 2001. évi LXXV. törvény 30. § (4) bekezdésével kiegészített (9) bekezdés] értelmében, továbbá a létszámcsökkentés egyszeri többletkiadásainak pótlólagos fedezete miatt.

A dologi kiadások az eredeti elõirányzathoz viszonyítva a fejezetek többségénél részben a Kormány, részben a fejezeti hatáskörben történõ módosítások hatására megemelkedtek. Néhány fejezetnél (BIR, MTA,) azonban a felhasználások a bázis szint körül alakultak.

Az elõirányzatok teljesítésénél mutatkozó eltérések összességében az áthúzódó feladatok, a késõi idõpontban, december végén kapott elõirányzat-módosítások, valamint a 2000. évi maradványok késedelmes (2001. szeptember 12-ei) jóváhagyása miatt keletkeztek.

A megemelt dologi elõirányzatokhoz képest jelentõs a kiadások lemaradása is, mivel a 2378/2001. (XII. 18.) Korm. határozat által a beszámolási idõszak utolsó napjaiban juttatott többletforrások felhasználására a beszámolási idõszakban már nem volt lehetõség.

A felhalmozási kiadások módosított elõirányzatai a fejezetek egy részénél a eredeti elõirányzathoz viszonyítva megemelkedtek (OGY, BIR, BM, KSH,). Ezzel szemben a teljesítési adatok viszont néhány fejezetnél elmaradtak a lehetõségektõl. Egyes feladatok megvalósítása áthúzódott a 2002. évre (BIR, MKÜ, ME-MKGI, HM, KÖVIM).

A helyszínen vizsgált intézményeknél és a kijelölt fejezeti kezelésû elõirány-zatoknál - a mintavételezéssel kiválasztott tranzakciók esetében - a közbeszerzési törvény elõírásait betartották.

A közbeszerzésekrõl szóló 1995. évi XL. törvény 61. § (9) bekezdése alapján a fejezetek határidõre elkészítették és megküldték a Közbeszerzések Tanácsa részére a 2001. évi közbeszerzéseket tartalmazó "Éves jelentést".

A Kvtv.-ben elõírt, illetve év közben módosított bevételi elõirányzatokat a fejezetek többsége nem teljesítette. A fejezetek egy részénél a módosított bevételi elõirányzatok 80-90%-ban teljesültek (KöM 81,6%, GM 87,5%, EüM 87,5%). Jelentõs lemaradás mutatkozott a KSH fejezetnél, ahol a teljesítés 56,1%-os volt.

A költségvetési bevételek meghatározott köre utáni 5%-os, illetve 50%-os költségvetési befizetési kötelezettségének a fejezetek többsége eleget tett.
A KSH Igazgatás és a KÖVIM késedelmesen, és a KÖVIM hiányosan teljesítette befizetési kötelezettségét, melyet önrevízióval helyesbített.

A Kvtv. 13. § (1) bekezdése szerint a HM fejezet összes alaptevékenységébõl eredõ bevétele, a meghatározott kivételektõl eltekintve, a központi költségvetés központosított bevételét képezte. Így a Kvtv. a fejezet 2001. évi kiadási elõirányzatainak fedezetéhez csak költségvetési támogatást rendelt. A Kvtv. 13. § (2) bekezdése és a központi költségvetés Honvédelmi Minisztérium fejezetéhez tartozó költségvetési szervek bevételei teljesítésének, kezelésének és befizetésének rendjérõl szóló 12/2000. (II. 18.) Korm. rendelet elõírásai alapján ténylegesen a fejezetnél maradó bevételek 19.781 M Ft-ot tettek ki.

Az intézményi saját bevételi elõirányzatok módosított elõirányzathoz viszonyított teljesítésének alakulását 2001. évben is jelentõs eltérések jellemezték. A bevételek túlteljesítése mögött elõre nem tervezhetõ eseti bevételek, feladatváltozások, pénzátvételek és áthúzódó szakmai feladatok miatti elõzõ évi elõirányzat-maradványok igénybevétele húzódott meg.

Kis összegû (80.000 Ft-ot el nem érõ) behajthatatlan követelés elengedésének lehetõségével a fejezetek többsége nem élt. Hat fejezet (BIR, IM, BM, PM, KSH) az Áht. 108. § (4) bekezdése és a Kvtv. 8. § (5) bekezdése értelmében 2001. évben kisösszegû követeléseit a szabályok betartása mellett elengedte.

A TJKSZ az ún. regressz (a kárrendezés megtérülõ) bevételeit, melyek az államháztartás bevételét képezik, költségvetésében nem tervezi meg. A követelések elengedését a szervezetnél nem szabályozták.

A fejezeti kezelésû elõirányzatok 2001. évi módosított kiadási elõirányzata 943.294,0 M Ft volt. A teljesítés során felhasznált kiadási elõirányzat a módosított elõirányzat 68,3%-a, összesen 644.445,8 M Ft. A 2001. évi elõirányzat-maradvány 212.257,8 M Ft, ami a módosított kiadási elõirányzat 22,5%-a.

Az egyes fejezeti kezelésû elõirányzatokkal kapcsolatos eljárási rendet az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 49. § o) pontjában elõírtaknak megfelelõen alakították ki a fejezetek.

Az elõirányzatokat a fejezetek nyomon követhetõen, dokumentumokkal alátámasztva módosították, illetve csoportosították át és használták fel. Ettõl eltérõ gyakorlatot a KöM és a PM fejezeteknél állapított meg az ellenõrzés.

A fejezeti kezelésû elõirányzatokat a tárcák többségében az Áht. 24. § (4) bekezdésében foglaltak szerint, a Kvtv.-ben, illetve az egyéb jogszabályokban engedélyezett jogcímeken és rendeltetéssel használták fel. Az engedélyezett jogcímtõl eltérõ felhasználást a KöM és a KüM fejezeteknél állapított meg a vizsgálat.

A fejezeti kezelésû elõirányzatok 2001. évi felhasználása jelentõs elmaradást mutat az egyes fejezeteknél. A fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználása nem haladta meg a módosított kiadási elõirányzat 40%-át az ALB (33,1%), a BIR (25,5%), a GM (35,8%) fejezeteknél. A felhasználás 60 % alatt maradt az MKÜ (50,9%), az ME-PNSZ (45,7%), az FVM (59,1%), a KöM (53,9%) és az EüM (53,6%) a fejezeteknél.

A fejezeti kezelésû elõirányzatoknál a felhasználással kapcsolatos döntési mechanizmusok, az eljárások elhúzódása, a pótelõirányzat késõi idõpontban történõ biztosítása miatt keletkeztek maradványok. Az ellenõrzés álláspontja szerint az FVM, GM, KöM, EüM fejezeteknél ezek elkerülhetõek lettek volna.

Az alacsony felhasználás miatt képzõdött elõirányzat-maradvány több mint 90%-át az elõírt dokumentációval alátámasztva, kötelezettségvállalással lekötött maradványként mutatták ki. Az Ámr. 66. § (10) bekezdésében elõírt, kötelezettségvállalásra vonatkozó dokumentációs elõírásoktól eltérõ szabálytalanságot állapított meg az ellenõrzés a HM és a KöM fejezeteknél.

A PHARE és ISPA programok év végi maradványát az Áht. 23/A. § alapján a fejezetek kötelezettségvállalással terhelt elõirányzat-maradványként mutatták ki.

A fejezeti kezelésû elõirányzatokból finanszírozott vagy támogatott szervezetek, illetve magánszemélyek számára átadott összegek rendeltetésszerû felhasználásának ellenõrzése az Áht. 13/A. § (2) bekezdése alapján megtörtént, kivéve a KöM és az NKÖM fejezeteket.

A feladatfinanszírozás körébe vont fejezeti kezelésû elõirányzatok esetén a fejezetek felügyeletét ellátó szervek az Ámr. 71. § (1) bekezdés elõírása alapján meghatározták az elõirányzatok célját, részletes tartalmát, a kezdeti és a célállapotát, megvalósítási idõtartamát, határidejét, a bekerülési költségét, pénzügyi forrásösszetételét, éves ütemezését, a végrehajtásról készítendõ idõközi, illetve befejezéskori szakmai értékelés módját, valamint annak tartalmi és formai követelményeit.

A feladatfinanszírozás körébe vont fejezeti kezelésû elõirányzatokra vonatkozóan - az Ámr. elõírásainak megfelelõen - az elõirányzatot kezelõ szervezetek elkészítették a költségvetési alapokmányokat, a részletes feladat-, illetve beruházás ismertetõket. A feladatfinanszírozási engedélyokiratokat és a beruházási alapokmányokat a Kincstár, illetve az ÁHH jóváhagyta.

A fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználását az elõirányzatot kezelõ szervezetek szerzõdésekben, megállapodásokban rögzítették. A szerzõdések megfeleltek a Ptk. elõírásainak.

A feladatfinanszírozás pénzügyi értékeléséhez az Ámr. 77. §-ának megfelelõen az ÁHH idõben biztosította a teljesítési adatokat.

Az azonos támogatási célt szolgáló fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználása megfelelt az Ámr. 78-93/A. § elõírásainak.

A PM - a korábbi évekhez hasonlóan - késett a fejezetek 2000. évi elõirányzat-maradványának jóváhagyásával, így nem tett eleget az Ámr. 66. § (1) bekezdésében foglalt követelménynek. A PM késedelme miatt a felügyeleti szervek sem tudták a hivatkozott kormányrendelet 66. § (2) bekezdésében foglalt határidõt (tárgyévet követõ május 15.) tartani.

Az elõirányzat-maradvány jóváhagyási határidejének csúszása miatt a központi költségvetést megilletõ befizetési kötelezettség is késõbb realizálódott annak ellenére, hogy a fejezetek felügyeletét ellátó szervek eleget tettek az Ámr. 66. § (6) bekezdése szerinti kötelezettségüknek, azaz az elõirányzat-maradványból az intézményeket meg nem illetõ elõirányzat-maradványt a jóváhagyás után, 30 napon belül befizették.

A fejezetek a 2001. év folyamán 209,2 Mrd Ft elõzõ évi maradványt használtak fel. Több fejezetnél, így a KöM-nél, a KÖVIM-nél és az EüM-nél együttesen mintegy 16 Mrd Ft volt a 2000. év elõtt keletkezett, fel nem használt maradvány.

A központi költségvetési szerveknél és a fejezeti kezelésû elõirányzatoknál 2001. évben mintegy 378 Mrd Ft maradvány keletkezett, amely az elõzõ évinél
176 Mrd Ft-tal, mintegy 87%-kal magasabb. A keletkezett maradvány a módosított elõirányzatok 8,9%-a.

Három fejezetnél, az ME-nél, a GM-nél és az OM-nél halmozódott fel az összes maradvány 44%-a.

A módosított kiadási elõirányzat 10-20%-a között volt a keletkezett maradvány az ME, az FVM, a HM, a KöM, a KüM, az OM, az NKÖM, valamint a GV fejezeteknél. Az OBH fejezet maradványa a módosított kiadási elõirányzat 27%-a, a GM-é 49,1%, összege 82 Mrd Ft.

A GM fejezet esetében a maradvány jelentõs része a fejezeti kezelésû elõirányzatoknál keletkezett (96%).

A BM fejezetnél tapasztaltunk az amerikai terrortámadással összefüggésben, a tárca intézményeinél felmerülõ többletfeladatok finanszírozására szolgáló 15,3 Mrd Ft támogatásból a 8 Mrd Ft maradvány terhére történõ, céltól eltérõ kötelezettségvállalást.

A helyszínen ellenõrzött költségvetési szerveknél (igazgatási címek) szabályszerûen állapították meg a 2001. évi elõirányzat-maradványokat és azokat megfelelõen dokumentálták, eleget téve az Ámr. 65. § elõírásainak.

Az alaptevékenység mellett vállalkozási tevékenységet is végzõ költségvetési szervek a vállalkozási tevékenység eredményét a jogszabályi elõírásokkal összhangban állapították meg (SZCSM, EüM, NKÖM, MTA).

A helyszíni ellenõrzés során a fejezetek felügyeletét ellátó szervek az intézmények 2001. évi elõirányzat-maradványainak jóváhagyását - a PM jóváhagyás hiányában - nem tudták végrehajtani.

A 2001. évben minden költségvetési fejezet vagyona - az eszközök és források mérlegfõösszege - növekedett, a növekedés 2,6% (HM) és 38,5% (KSH) között szóródott. A vagyonnövekedés többféle jogcímen - beruházás, beszerzés, vásárlás, térítésmentes átvétel miatt - következett be, a vagyoncsökkenést nagyobb arányban az elszámolt értékcsökkenés, továbbá a térítésmentes vagyonátadás (szolgálati lakások, üdülõ- és sportlétesítmények), kisebb arányban az értékesítések, selejtezések és a leltározást követõen kimutatott hiányok elszámolásai okozták.

A beruházások (irodaház, székházvásárlás), felújítások lehetõvé tették az ingatlanok állománynövekedését (EüM, OM, NKÖM, KöM, SZCSM, ISM, MTA,). Az állományváltozásokat a költségvetési szervek elõírásszerûen dokumentálták, az üzembe helyezés okmányait kitöltötték, a fõkönyvi és analitikus könyvelésben az elõírt adatokat - a PM kivételével - határidõben nyilvántartásba (állományba) vették.

Az immateriális javak állománynövekedése szoftver beszerzéshez (Microsoft Office 2000 beszerzése), számítástechnikai programkorszerûsítésekhez, a PIR rendszer bevezetéséhez kapcsolódott (ME, OBH, BM, FVM, PM, SZCSM, NKÖM).

A gépek, berendezések, felszerelések állománynövekedését részben szakmai jellegû beszerzések (EüM, OM, NKÖM, KöM, MTA), részben az ügyvitel korszerûsítéséhez kapcsolódó beszerzések eredményezték (irodatechnikai gépek, telefonkészülékek, irodabútorok, a központi illetményszámfejtés feltételeinek mûszaki-technikai kialakítása). Ilyen beszerzéseket valósított meg a ME, a BIR, az NBSZ, a KSH, az MTA.

A költségvetési szervek az immateriális javak és a tárgyi eszközök értékcsökkenését a 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 30. § elõírásai szerint - a KÖVIM kivételével - a tárgynegyedév utolsó napján meglévõ állomány után helyesen számolták el, az értékvesztés elszámolását és az értékvesztés miatti visszaírást a 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 31. §-a szerint - az OM kivételével - sehol nem alkalmazták.

A vagyongyarapodást döntõen költségvetési támogatásból, egyes esetekben PHARE támogatásból (BIR, BM, PM) biztosították, de a térítésmentes átvétel is növelte néhány fejezet vagyonát (KE, ME, FVM, OM, KÖVIM). A vagyonnövekedés döntõ részben az ingatlanok, gépek, berendezések és jármûvek állománycsoportokban következett be, emellett jelentõs arányt képviselt a befejezetlen beruházások állománya is (HM, PM, EüM, FVM).

A beruházásokat részben központi beruházási keretbõl (BM, PM, KöM, ME, OM, BIR), részben intézményi beruházási elõirányzatból (BM, EüM, SZCSM, NKÖM, KüM) valósították meg.

A 2001. évben növekedett a fejezetek gazdasági társaságokban (Kft., Rt., Kht.) való részvétele (részesedése) az új társaságok alapítása következtében (ME, PM, ISM). A társaságok mûködése többnyire nyereséges volt, de az FVM fejezet tulajdonában volt néhány veszteséges társaság is. Osztalék befizetési kötelezettséget a fejezetek felügyeletét ellátó szervek nem írtak elõ, az adózott eredményt az eredménytartalék növelésére a társaságoknál hagyták.

A mérlegtételek valódiságát leltárral és a mennyiségben és értékben vezetett részletezõ nyilvántartások alapján készített összesítõ kimutatással alátámasztották.

A feleslegessé vált, korszerûtlen vagyontárgyak értékesítését a jogszabályoknak és a belsõ szabályozásnak megfelelõen végezték, szabálytalan gyakorlatot az EüM-nél találtunk. Az értékesítést terhelõ befizetési kötelezettségeiket a fejezetek felügyeletét ellátó szervek teljesítették.

Az ellenõrzött költségvetési szervek a 2001. évrõl történõ beszámoláshoz a mérlegtételeket analitikával, fõkönyvi kivonattal, leltárral támasztották alá. A mérlegvalódiságot - néhány kivétellel - az elõfordult szabálytalanságok, nagyságrendjük és jellegük miatt, nem befolyásolták.

Az Áht. 25. § (1) bekezdése alapján általános tartalékot kell képezni az elõre nem valószínûsíthetõ, nem tervezhetõ kiadásokra, illetve az elõirányzott, de elháríthatatlan ok miatt elmaradó bevételek pótlására. A (2) bekezdés alapján a bevételek elmaradása esetén az általános tartalék egy része, vagy egésze zárolható, illetve törölhetõ.

A kormányhatározatok, illetve az elõterjesztések nem minden esetben feleltek meg a "rendkívüliség", "az elõre nem valószínûsíthetõség", "nem tervezhetõség" kritériumainak.

Az Áht. 26. § (1) bekezdése alapján az általános tartalék-elõirányzata a központi költségvetés kiadási fõösszegének 0,5%-ánál nem lehet kevesebb, illetve 2%-ánál nem lehet több.

Az Áht. 26. § (1) bekezdés elõírásainak az eredeti elõirányzat mértéke, 0,85% és a módosított elõirányzat mértéke, 1,88% eleget tett.

Az Áht. 26. § (2) bekezdése alapján, az I. félévben az éves hatás tekintetében a központi költségvetés általános tartalékának terhére legfeljebb 40%-os mértékig vállalható kötelezettség. Az I. félévi felhasználás mértéke 39,33% volt, amely nem haladta meg az Áht.-ban meghatározott mértéket.

Kormányhatározatokkal 2001-ben 33.290,6 M Ft általános tartalék felhasználásáról döntöttek. A felhasználás mértéke 39,33% volt, ezzel az engedélyezett mérték 98,33%-ban teljesült.

A Kormány 2001. évben 16 db határozat alapján a központi költségvetés általános tartalékának terhére 22 fejezethez csoportosított át elõirányzatot. Az elõirányzatok több mint fele négy fejezet (BM, KÖVIM, OM, ISM) elõirányzatát növelte.

Az Ámr. 47. § (1) bekezdése alapján a központi költségvetés általános tartalékának felhasználásáról a pénzügyminiszter, illetve a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetõi által benyújtott elõterjesztés alapján a Kormány dönt. 2001. évben az elõterjesztések 85%-át csak a pénzügyminiszter nyújtotta be.

Az 1/2001. számú PM közigazgatási államtitkári utasítás - a pénzügyminiszter rendelkezése alatt álló központi költségvetési elõirányzatok kezelésének eljárási rendjérõl - a központi költségvetés általános tartalékának felhasználásával kapcsolatos kormányhatározatok pénzügyminiszteri kötelezettségeit meghatározta és a jogok gyakorlásával összefüggõ ügyviteli feladatok elvégzésére a szervezeteket kijelölte.

Az ügyvitel jellemzõen az elõírásoknak megfelelõen történt.

A 2363/2001. (XII. 10.) és a 2378/2001. (XII. 18.) Korm. határozatokban lévõ technikai hiba (rosszul jelent meg a Magyar Közlönyben) javításáról és a helyesbítés Határozatok Tárában történõ megjelentetésérõl intézkedtek.

Az Áht. 26. § (3) bekezdése alapján az általános tartalék terhére a tárgyidõszakot megelõzõen kötelezettség nem vállalható.

Az általános tartalék terhére történõ igénylések általában kellõen dokumentáltak és számításokkal alátámasztottak voltak. Elõfordult azonban, hogy részletes számítást, kalkulációt nem készítettek az elõterjesztéshez.

Az Áht. 25. § (2) bekezdése alapján az általános tartalék egy részének vagy egészének zárolására, illetve törlésére bevételek elmaradása miatt nem került sor.

A 2378/2001. (XII. 18.) Korm. határozatban döntöttek a 2001. évi általános tartalék 58%-ának odaítélésérõl.

A felügyeleti szervek adatközlése alapján 2001. december 31-én az elõirányzat 17,75%-a maradvány, melybõl 0,36%-ot ajánlottak fel elvonásra.

Az ellenõrzött fejezetek közül a HM, a KÖVIM, a KöM, az OM, a PM és az SZCSM rendelkezett 2001-ben letéti számlával, de azokon forgalom nem volt.

A Bíróságok fejezet önálló letéti számlával nem rendelkezett, az intézményei a letéti számláikon kezelték a költségvetésen kívüli pénzeszközeiket. A letéti számlák - amelyek forgalma bírói letétbõl, végrehajtói letétbõl, felszámolói díj letétbõl, díjfedezeti letétbõl és értékletétbõl állt - kezelése és nyilvántartása megfelelt az Áht. 12/A. § (4) bekezdésében foglaltaknak, azok pénzforgalmát a fejezeti beszámolóban kimutatták a 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 44. § (4) bekezdés elõírásainak megfelelõen.

A letéti számlák kezelése, az évközi forgalom nyilvántartása szabályszerû volt a BM-nél, a GM-nél, a kifizetések szabályszerûségéhez kellõ biztonságot nyújtott a bizonylatok teljes körû csatolása, az elõírt alaki és tartalmi követelmények teljesítése.

Az FVM két letéti számláján kimutatott forgalom a letéti kezelés elõírásaival összhangban valósult meg, ahhoz analitikus nyilvántartást is rendszeresítettek a belsõ szabályozásnak megfelelõen.

Az IM fejezetnél az Ámr. 108. § (3) bekezdés b) pontja alapján a Büntetésvégrehajtás egyes intézményei, intézetei kezelnek letéti számlákat, ezek forgalmát a fogvatartottak tulajdonában lévõ pénzeszközök mozgása eredményezte, amelyhez kapcsolódóan név szerinti analitikus nyilvántartást vezettek.

Az NKÖM fejezet a Nemzeti Színház építéséhez közadakozásból befolyt összegek és hozamaik elkülönített kezelésére alkalmazott fejezeti letéti számlát, aminek egyenlegét a 2000. augusztus 1-jével megalapított Nemzeti Színház Rt.-nek adták át jegyzõkönyvvel. A letéti számlán 2001. december 31-én egyenleg nem volt.

A Kvtv. 4. § (1) bekezdésében az Országgyûlés felhatalmazta a pénzügyminisztert a központi költségvetés hiányának (481.035,9 M Ft) finanszírozására, valamint a KESZ folyamatos likviditásának biztosítására.

A feladat cél- és eszközrendszerét tartalmazó finanszírozási tervet a Kincstári Tanács 2000. december 14-i ülésén hagyta jóvá a pénzügyminiszter. (Az elõzetes finanszírozási tervet a Kincstári Tanács 2000. szeptember 14-én vitatta meg és számos vonatkozásban - nettó finanszírozási igény, nettó forintpiaci kibocsátás, KESZ átlagos állomány - átdolgoztatta.)

A 2001. évi finanszírozási tervben a nettó finanszírozási igényt 488 Mrd Ft-ban határozták meg, melybõl a központi költségvetés hiánya 475 Mrd Ft, a TB alapok hiánya 10 Mrd Ft, az elkülönített állami pénzalapok finanszírozási igénye 3 Mrd Ft volt. 2001-re 550 Mrd Ft körüli nettó forintpiaci kibocsátással számoltak. A monetáris szempontú túlfinanszírozás mértéke (az MNB-vel végzett tõkemûveletek és a túlfinanszírozás összegének különbsége) a tervben
61 Mrd Ft volt. Az év végi megelõlegezéseket 65 Mrd Ft-os összeggel vették figyelembe.

A tervezés során az ÁKK Rt. csak saját információs bázisát vehette figyelembe, miután a PM-tõl nem állt rendelkezésére a központi költségvetés, a TB alapok és az elkülönített állami pénzalapok hiányának várható évközi alakulása. (Ebbõl következõen a központi költségvetés hiányának alakulását az 1999. évi tény és 2000. évi elõzetes adatok, a TB alapok és az elkülönített állami pénzalapok esetében pedig a 2000. évi elõzetes adatok alapján vették figyelembe.)

A pénzügyminiszter a 2001. évi finanszírozási tervet három alkalommal fogadta el, illetve módosította.

A költségvetés alakulását, a finanszírozás helyzetét az ÁKK Rt. igazgatósága a 2001. év során 8 alkalommal tárgyalta. A finanszírozási terv érdemi módosítására - a 2002. év elõfinanszírozására vonatkozó pénzügyminiszteri döntés következtében és az év során megvalósult kedvezõ folyamatok (a központi költségvetés hiányának a tervezettnél kedvezõbb évközi alakulása, a KESZ átlagos állományának a tervezettet lényegesen meghaladó értéke) alapján - az Igazgatóság 2001. októberében tett javaslatot.

Az államháztartás - önkormányzatokon kívüli - nettó finanszírozási igénye 2001-ben mind az eredeti, mind a módosított finanszírozási tervben foglaltaknál kedvezõbben alakult. A központi költségvetés - a finanszírozási tervben szereplõ - hiányának 62 Mrd Ft-os javulása és a TB alapok egyenlegének tervezettet meghaladó 22,2 Mrd Ft összegû romlása következtében a nettó finanszírozási igény 447,8 Mrd Ft volt. Ez az eredetihez képest 40,4 Mrd Ft-tal, a módosított tervhez viszonyítottan 19,6 Mrd Ft-tal kisebb összeget jelentett. (Az elkülönített állami pénzalapok számlaegyenlege a tervezett szinten alakult.)

A KESZ-t érintõ nettó forintpiaci kibocsátás az eredeti és a módosított finanszírozási tervnél egyaránt jelentõsen (205,6 Mrd Ft, illetve 93,2 Mrd Ft) magasabb összegben (754,6 Mrd Ft) valósult meg, a módosított finanszírozási tervben foglaltat meghaladó kibocsátást lehetõvé tevõ pénzügyminiszteri felhatalmazás következtében.

A tényleges nettó finanszírozási igény a tervtõl lényegesen alacsonyabb szinten realizálódott és ennek következtében a monetáris szempontú túlfinanszírozás 307 Mrd Ft volt. (A monetáris szempontú túlfinanszírozás az eredeti tervet több mint ötszörösen, a módosított tervet 58%-kal haladta meg.)

A Kvtv. 30. § (1) bekezdése alapján a TB alapok részére - az átmeneti pénzügyi hiányok fedezésére - a központi költségvetés a KESZ-hez kapcsolódó megelõlegezési számláról kamatmentes hitelt nyújtott. amelyeket az év során a folyó bevételekbõl törlesztettek.

Az ÁHH az Áht. 102. § (12) bekezdése alapján a 2002. január 5-ig esedékes munkabérek megelõlegezéseként 42,6 Mrd Ft-ot fizetett ki, amely összeg elszámolása a 2002. január havi finanszírozás során megtörtént.

A központi költségvetés, a TB alapok és az elkülönített állami pénzalapok finanszírozása biztosított volt. A 2001. év folyamán túlfinanszírozás valósult meg. A KESZ átlagos állománya az eredeti terv idõszakában (2001. január 1-október 31.) a tervet havi átlagban 34,4 Mrd Ft-tal haladta meg.

A 2001. év utolsó két hónapjának KESZ állománya a 2002. év finanszírozásának céljait szolgálta a pénzügyminiszter döntésének megfelelõen.

A KESZ napi egyenlege után az MNB által fizetendõ kamat elszámolását és egyeztetését a 2001. év folyamán végrehajtották. A KESZ forintbetét kamatából származó bevételt a XLI. A központi költségvetés kamatelszámolásai, visszatérülései, az adósság- és követeléskezelés költségei fejezet 2/4 elõirányzatának teljesítéseként elszámolták.

A 2001. évben megvalósított finanszírozási mûveletek eredményeként a deviza- és forintpiacon történt forrásbevonás, a szerzõdés szerinti törlesztések és a rendkívüli elõtörlesztések következtében a központi költségvetés bruttó adóssága 7.719,5 Mrd Ft volt, ami 493,3 Mrd Ft-tal (6,8%-kal) haladta meg az elõzõ év végén fennálló állományt.

Az APEH és a VP 2001. évben 3.166 Mrd Ft bevételt realizált, 277 Mrd Ft-tal (9,6%-kal) többet, mint az elõzõ évben. (A teljesített bevételekbõl 39 Mrd Ft volt az Egyéb központosított bevétel.) Az adó- és vámbevételek aránya a bevételi fõösszegen belül - a 2000. évi aránytól kis mértékben (0,7% ponttal) elmaradva - 77,8% volt.

Az APEH illetékességébe tartozó kiemelt adónemekbõl (a gazdálkodó szervezetek társasági adója, az általános forgalmi adó - az import ÁFÁ-t is figyelembe véve- és a személyi jövedelemadó) a központi költségvetésnek 2001. évben 2.394 Mrd Ft bevétele származott. A realizált bevétel 12,8%-kal meghaladta az elõzõ évi bevételt, de a módosított elõirányzattól 2,2%-kal elmaradt. A kiemelt adónemek közül mindössze a gazdálkodó szervezetek társasági adója haladta meg a módosított elõirányzatot, az áfa és az SZJA bevételek kismértékben elmaradtak az elõirányzattól.

A Vám- és Pénzügyõrség által beszedett 2001. évi összes bevétel 1.996,4 Mrd Ft-ban realizálódott, az elõzõ évit 7%-kal haladta meg.

A társasági adóból (pénzintézetek nélkül) származó bevétel 319,4 Mrd Ft-ban teljesült. A bevétel a Kvtv.-ben meghatározott eredeti elõirányzatot (288 Mrd Ft) rendhagyó mértékben (10,9%-kal), a módosított elõirányzatot (301,5 Mrd Ft) 5,9%-kal haladta meg.

A társasági adóbevétel kedvezõ alakulását több - a tervezésnél nem kellõen számba vett - tényezõ befolyásolta.

A vám- és import befizetésekbõl (vámbevételek, vámpótlék, statisztikai illeték, vámbiztosíték) 2001. évben 122,9 Mrd Ft folyt be a központi költségvetésbe, ami az eredeti elõirányzatot 26,9 Mrd Ft-tal (28%-kal), a módosított elõirányzatot 1,9 Mrd Ft-tal (1,6%-kal) haladta meg. A 2000. évi tényleges bevételeknél 13,7 Mrd Ft-tal alacsonyabb a teljesítés összege.

Az államháztartás - jellemzõen a szankciókhoz kapcsolódó befizetésekbõl - az Egyéb befizetések adónemen 26,1 Mrd Ft bevételt realizált. A befolyt összegbõl a központi költségvetést megilletõ bevétel 17,7 Mrd Ft volt, ami az eredeti elõirányzat 88,7%-a, az (aktuális) módosított elõirányzat 86,8%-a. A Nyugdíjbiztosítási-, illetve az Egészségbiztosítási Alap részére átengedett, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetésérõl a szóló az 1999. évi CIX. törvény 4. sz. mellékletében meghatározott mérték szerinti - bírság és késedelmi pótlék - részesedést az APEH a szabályoknak megfelelõen (február és július hónap kivételével határidõben) bocsátotta rendelkezésre.

A 2001-2002. évi költségvetés címrendjében az Egyéb befizetések adónem a PM fejezet 19/7 alcímén szerepel 20 Mrd Ft elõirányzattal. Az elõirányzatot a piacrajutási támogatás megtérülésével (430 M Ft) módosították, így ezáltal - az, az elõzõ évhez hasonlóan, - ismét az Egyéb befizetések adónemen szerepel. A 430 M Ft-tal módosított (aktuális) elõirányzatot nem a jogszabályokkal összhangban alakították ki.

Az egyéb befizetések elõirányzatának túltervezésére az ÁSZ minden évben felhívta a figyelmet, de változás nem történt. A 2001. évi túltervezéshez az is hozzájárult, hogy tervezéskor nem számoltak az adózók részére fizetendõ késedelmi pótlék és bírság növekvõ mértékével.

Az általános forgalmi adóból a 2001. év folyamán 1243,9 Mrd Ft folyt be a költségvetésbe, ami az eredeti elõirányzatot (1197,5 Mrd Ft) 46,4 Mrd Ft-tal (3,9%-kal) haladta meg. A módosított elõirányzattól (1290,5 Mrd Ft) azonban 46,6 Mrd Ft-tal (3,6%-kal) maradt el a teljesítés. Így a nettó áfa bevételek az elõirányzat 96,4%-át tették ki, ami ugyanakkor a nettó áfa bevételek 7,8%-os (90,1 Mrd Ft) növekedését jelenti az elõzõ év azonos idõszakához képest.

Az áfát az APEH és a VP szedi be. A központi költségvetés éves elõirányzata azonban nem kerül megbontásra a két szervezet bevételi elõirányzatainál. Ezáltal a bevétel elõirányzathoz viszonyított teljesülése is csak együttesen értékelhetõ.

A nettó egyenleg az 1036,9 Mrd Ft-os belföldi- és az 1319,6 Mrd Ft-os importtermékek és szolgáltatások utáni befizetések, valamint az 1.112,6 Mrd Ft-ot kitevõ visszautalások eredõjeként alakult ki.

A 2001. évben az önadózáson kívüli intézkedésekbõl származott az áfa bevétel 7,8%-a. (A 2000. évben több mint 10% volt ez az arány.)

A fogyasztási és jövedéki adó 2001. évi eredeti elõirányzata 529,5 Mrd Ft volt, amely az APEH fogyasztási adóbevételeit is tartalmazta. A 2001. évi tényleges bevétel 539,7 Mrd Ft volt, ez az eredeti elõirányzatot 1,9%-kal meghaladta és az elõzõ év azonos idõszakához viszonyítva 6,7%-os növekedést jelentett.

Az elõirányzatot, melynek döntõ részét a jövedéki adó jelenti, a Kvtv.-ben nem a két adónem önálló elõirányzataként, hanem összesítve tervezik meg. A fogyasztási adó beszedése két szervezet, az APEH és a VP illetékességi körébe tartozik. Ebbõl adódóan az elõirányzathoz viszonyított együttes teljesítés értékelhetõ.

A Vám- és Pénzügyõrség a két adónembõl összesen 533,2 Mrd Ft bevételt realizált, az elõzõ évihez viszonyítva 7%-kal többet.

A jövedéki adóköteles termékek körében a bevételek az elõzõ évi 471,4 Mrd Ft-os bevételhez képest 5,8%-kal, 27 Mrd Ft-tal növekedtek, elérték a 498,8 Mrd Ft-ot. A bevételnövekedés részben az adóemeléseket, részben a kiskereskedelmi árak, valamint a fogyasztási szerkezet változását jelzi.

Az államháztartás személyi jövedelemadóból származó 2001. évi bevétele 1.116,8 Mrd Ft volt, ami az elõzõ évinél 19,1%-kal magasabb. A központi költségvetés személyi jövedelemadó bevétele 830,3 Mrd Ft, ami 19,3%-kal haladta meg a 2000. évi teljesítést. A 2001. évi módosított elõirányzat teljesítése 96,9% volt. A személyi jövedelemadó eredeti elõirányzatát, 771,9 Mrd Ft-ot a 2001. évi LXXV. törvény 856,9 Mrd Ft-ra módosította. (Az elõirányzat-növekedés mértéke 11% volt.)

A személyi jövedelemadóból származó bevétel bõvülésének forrása az összevont adóalap 19,6%-os növekedése volt, amelynek alapját a bérek és keresetek 18,4%-os emelkedése képezte.

Az összevont adóalap növekedése mellett, ellentétes hatásként, az adót csökkentõ kedvezmények összességében 24,3%-os növekedéssel, az elõzõ évi 267,8 Mrd Ft-ról 332,8 Mrd Ft-ra emelkedtek.

Az összevont adóalap átlagos adóterhelése 2001. év vonatkozásában 21,5%, ami az elõzõ évhez képest 0,4%-kal, a módosított elõirányzathoz viszonyítva pedig 0,2%-kal alacsonyabb.

A lakossági adó- és vámbefizetéseket a központi költségvetés 5 Mrd Ft-ban irányozta elõ (bérfõzési szeszadóból 3 Mrd Ft-ot, vámkezelési díjakból
2 Mrd Ft-ot). A tényleges bevétel 2001. évben 5,2 Mrd Ft volt, ami az elõirányzathoz viszonyítva 4,6%-os (adónemenként 4,8%, illetve 4,4%) növekedést jelent.

A pénzintézetek által teljesített társasági adóbevétel 2001. évben 32,4 Mrd Ft volt, ami az elõzõ évhez képest 12,9 Mrd Ft-tal, mintegy 66%-kal több adóbefizetést jelent. Az alcím elõirányzatát a 2001. évi LXXV. törvény 19,6 Mrd Ft-ról 24 Mrd Ft-ra módosította, ami jelentõsen, 35%-kal túlteljesült.

A Magyar Nemzeti Bank az 1991. évi LX. törvény 78. §-a alapján - az 1998. és 1999. évi eredményének átlagával megegyezõ - 27,7 Mrd Ft osztalékot fizetett havi egyenlõ részletekben a tulajdonos Magyar Állam részére. Mivel a tárgyévi eredmény (3,6 Mrd Ft) nem nyújtott fedezetet a Bank fizetési kötelezettségére, a különbözet (24,1 Mrd Ft) az eredménytartalék terhére került elszámolásra.

A forint 2001-ben bekövetkezett jelentõs piaci felértékelõdése miatt - a hivatalos árfolyam, illetve a centrumárfolyam eltérése következtében - 211,9 Mrd Ft veszteség keletkezett a jegybank nettó devizapozícióján. Ezt az árfolyam-veszteséget - a kiegyenlítési tartalék-számlák 2000. december 31-ei összevont negatív egyenlegeivel (38,3 Mrd Ft) együtt - a 2001 júliusában hatályba lépett új MNB-törvény alapján a Magyar Állam 2002. március 31-ig készpénzben megtérítette. Az ÁKK Rt. a 250,2 Mrd Ft fedezetét 2001 novemberétõl kezdõdõen többlet állampapír-kibocsátás formájában teremtette elõ. Ez a finanszírozási tétel nem érintette a folyó költségvetést.

Koncessziós bevételként a Kvtv. 33.174 M Ft-ot irányzott elõ. A teljesítés 6.096,5 M Ft volt, ami a bevételi elõirányzat 18,4%-a. A kincstári vagyon koncesszióba adásából a központi költségvetésnek 2001. évben két jogcímen (infrastruktúrával és árveréssel kapcsolatosan, illetve szerencsejáték kaszinók révén) keletkezett koncessziós díj bevétele. A bevételi elõirányzat jelentõs alulteljesítése elsõsorban az infrastruktúrával kapcsolatos koncessziós- és árverési díj bevételi elõirányzatánál jelentkezett.

Az infrastruktúrával kapcsolatos koncessziós- és árverési díj 2001. évi 31.767 M Ft bevételi elõirányzata 4.998,5 M Ft összegben, 15,7%-ban teljesült. A teljesített bevétel 2.198,5 M Ft koncesszió- és 2.800 M Ft árverési díjbevételt tartalmazott.

A 31.767 M Ft bevételi elõirányzatból 18.356 M Ft bevételi elõirányzat tervezésérõl állt rendelkezésre számítással alátámasztott dokumentáció, így a tervezés megalapozottságának megítélése csak részben volt lehetséges.

A HIF által javasolt bevételi elõirányzat sem teljesült, mivel az egyszeri koncessziós díjak közül már 2000 decemberében befizetésre került 5.500 M Ft, valamint - a várakozásokkal ellentétben - a 3,5 GHz-es RLL rádióhálózat árverésébõl 2001. évben csak 2.800 M Ft bevétel keletkezett.

Az infrastruktúrával kapcsolatos koncessziós- és árverési díjak után befizetett áfa összege 944,6 M Ft volt.

A koncessziós szerzõdésekben nem volt egységesen rendezett a koncessziós díjak áfa tartalma. Ezt a helyzetet oldotta fel az APEH Adónemek fõosztálya által kiadott 2001. június 18-i állásfoglalás. Ennek alapján:

A szerencsejátékkal kapcsolatos koncessziós díj 2001. évi 1.407 M Ft bevételi elõirányzatával szemben 1.098 M Ft összegû (78%) befizetés történt.

A bevételi elõirányzat alulteljesítését az okozta, hogy a soproni játékkaszinó a 2001. évre vonatkozó koncessziós díját (150 M Ft-ot) már 2000. decemberében megfizette. A bevételi elõirányzatnál tervezett, a lóversenyfogadás szervezésére vonatkozó, koncessziós pályázat 2001-ben nem került kiírásra, így a tervezett 200 M Ft bevétel elmaradt.

A jövedéki adóról szóló 1997. évi CIII. törvény 31. §-ában és 39-40. §-aiban szabályozott - szállítási tevékenységet végzõkre vonatkozó - adóvisszatérítést, valamint a mezõgazdaságban felhasznált gázolaj utáni, a 216/1997. (XII. 1.) Korm. rendeletben szabályozott jövedéki adó visszatérítést a vámhatóság 21 területileg illetékes vámhivatala, mint elsõfokú hatóság végzi.

Az elõzõ évi zárszámadási vizsgálat során a számvevõszéki ellenõrzés javasolta, hogy az egyedi tematikát VPOP utasítás váltsa fel. 2002. évben intézkedtek erre vonatkozóan.

Kedvezõnek ítélhetõ, hogy a jövedéki eljárásról kiadott 68/2001. (VI. 20.) VPOP utasítás egységes szerkezetben tartalmazza a bevallások feldolgozását, ellenõrzését, az adó kiutalását, a mezõgazdasági bevallásokkal (visszatérítési igények) kapcsolatos elõírásokat, az ellenõrzéseket, külön a kiutalás elõtti ellenõrzésekre vonatkozó elõírásokat is, a "fiktív számlás", valamint a hibás, illetve hiányos adattartalmú számlán alapuló igény vizsgálatát, intézkedéseket.

A visszaigénylések jogszerûségét a jövedéki adó-ügyben eljáró vámhivatalok az éves ellenõrzési tervük alapján végezték. Ezen felül az adóvisszatérítések kiutalás elõtti ellenõrzésre való kiválasztási szempontjait 2001. év meghatározott idõintervallumaira (2-3 hónapra) több minõsített (titkos) VPOP utasítás is elõírta.

Az ellenõrzésre való kiválasztás módszere kedvezõ hatásúnak bizonyult, mivel jelentõsen nõtt az ellenõrzések száma, ez pedig önmagában is visszatartó hatású. Ezen kívül a minõsített utasítás kizárta az ellenõrzésre történõ kiválasztásban az esetleges szubjektív elemek érvényesülését, ami szintén a megelõzés irányába hatott. Bár az ellenõrzési darabszám növekedése miatt a késedelmes kiutalások száma is nõtt, ezt azonban ellensúlyozta az, hogy a keletkezett késedelmi kamat összegénél magasabb összegû jövedéki adó jogtalan kiáramlását sikerült megakadályozni az ellenõrzésekkel.

A 2001. évben 8767 esetben történt kiutalás elõtti ellenõrzés, amely 9.528,6 M Ft összegû visszatérítésre vonatkozott. Az ellenõrzések száma az elõzõ évinek a háromszorosa volt.

Szintén pozitívum a kiutalás utáni ellenõrzések számának növekedése.

Bírságot az esetek közel 10%-ában szabtak ki.

A vámhatóság 2001. évben az 1995. évi a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló C. törvény 137. §-ában szabályozott jogcímeken 20.282,3 M Ft-ot térített vissza, az elõzõ évinél 5,1%-kal kevesebbet.

A központi költségvetést megilletõ bevételek fokozott védelmének biztosítása érdekében a vámvisszatérítések szakmai felülvizsgálatáról VPOP utasítás rendelkezik. Az utasítás alapján a regionális parancsnokságok az 1 és 3 M Ft közötti vám-visszatérítési eljárásokat 482 esetben vizsgálták felül, a vizsgálattal érintett összeg 830 M Ft volt. A 3 M Ft, vagy annál magasabb összegû vámvisszatérítési eljárásokat 602 esetben vizsgálták felül, a vizsgálattal érintett összeg 6.923,4 M Ft volt. A felülvizsgálatokat a jövõben is célszerû fenntartani, mivel ennek következtében a vámhivatalok eljárásának és ezen keresztül az ügyfelek benyújtott igényeinek a szabályszerûsége biztosított. A vizsgálatok során nem találtak jogszabállyal ellentétesen visszatérített összeget.

A vámbiztosíték bevételi számla 2001. év végi egyenlege 34,6 Mrd Ft volt. A letétbe helyezett készpénzes vámbiztosíték év végi maradványa az Áht. 8/A. §. (5) bekezdése alapján költségvetési bevételnek minõsül.

Az adózók központi költségvetéssel szembeni tartozása - az APEH nyilvántartása szerint - 2001. december 31-én 522,8 Mrd Ft volt, ami az elõzõ év azonos idõszakához mérten mintegy 4 Mrd Ft csökkenést mutat.

Az adóra vonatkozó kintlévõségi állomány - az elõzõ évhez hasonlóan - nem a tényleges állapotot tükrözi, mivel a járulékokhoz kapcsolódó szankciókat teljes egészében adótartozásként vették figyelembe.

A kimutatott kintlévõség az egyenlegezés módszere miatt sem a tényleges állapotot mutatja, amit már a 2000. évi zárszámadás számvevõszéki ellenõrzése is megállapított. Az adózók állami adóhatóság felé fennálló tartozásainak (és kötelezettségeinek) záró állománya 2001. évben is olyan egyenlegezett adatokat tartalmaz, amelyben az APEH folyószámlánként kompenzálja a túlfizetéseket és a hátralékokat, de a túlfizetésekbe az év végi társasági adóelõleg kiegészítésre (feltöltésre) fizetett összegeket is beszámította.

Az adók és a járulékok beszedett hátralékából (134,9 Mrd Ft) a fizetési könnyítési határozatokra és a végrehajtás foganatosítását követõen, az adósok 113,6 Mrd Ft-ot, a hátralékok 84,2%-át fizették meg.

A tisztánlátás és az ellenõrizhetõség szempontjából nem elfogadható, hogy a járulékbehajtás APEH hatáskörébe való integrálása óta az államháztartás két alrendszerének (TB Alapok, központi költségvetés) nincs egymástól elkülönítetten mûködõ statisztikai információs rendszere. A számítástechnikai fejlesztések során nem vizsgálták annak lehetõségét, hogy úgy alakítsák ki az új rendszert, hogy pl. a késedelmi pótlék és bírság számlák megosztása a tényleges terheléseket, illetve jóváírásokat tükrözze.

A kintlévõségek összetétele a behajthatóság szempontjából az elõzõ évhez képest nem alakult kedvezõen, mivel a mûködõ gazdálkodók tartozása az adót érintõ hátralékok 50,7%-át jelenti.

Az APEH 2001. évben is fokozott figyelmet fordított a kisösszegû hátralékok behajtására - mivel a nagy összegû tartozással érintett adózóknál az APEH eredményes beszedési tevékenysége által, az adóhatóság szerint -, már kevés a végrehajtható vagyonelem.

A kintlévõségi állomány alakulása a kötelezettség elõírások változása, a tartozás behajtás eredményessége, továbbá a behajthatatlanság, elévülés, méltányosság, valamint az engedményezés miatti törlések eredõjeként határozható meg. Ebbõl a kötelezettség elõírások változására az APEH-nek nincs befolyása, a tartozások behajtására a lehetõségek korlátozottak, az állományból való törléseknek a jogszabályi elõírások miatt szintén nincs elegendõ mozgástere.

A hátralékos és a túlfizetéses állomány megbízhatóságát csökkenti, hogy az APEH egyik igazgatóságán - a 2001. évet megelõzõen - 4,1 Mrd Ft összegû túlfizetéses állomány képzõdött, negatív kötelezettséget tartalmazó önellenõrzés miatt. Ez abból adódott, hogy négy adózó az elõírt ezer Ft helyett - hibásan - forintban töltötte ki az 1992., illetve 1993. évre szóló bevallását. Az igazgatóságon ezen adózóknál ellenõrzés nem történt, így a hibára az elévülési idõ lejártáig nem figyeltek fel.

A helyszíni ellenõrzés során vizsgálatra került a 15 legnagyobb adóhátralékkal rendelkezõ adózó folyószámlája. A vizsgált tételek közül egy esetben fordult elõ, hogy az adózó folyószámlájára 2002-ben "egyéb okok miatt" bizonylat nélkül, késedelmesen könyveltek, ami ellentétes az Art. 32. § (1) bekezdésében foglalt elõírásaival. Továbbá ezen adózó esetében így egy korábban már helyesen törölt kötelezettséget írtak elõ újra bizonylat nélkül.

A felszámolási eljárás alatt álló gazdálkodó szervezetek tartozásából a megtérülés 2001. évben is igen alacsony volt. Az alacsony, de a megállapodás szerint minden évben azonos mértékû megtérülés alapját a Magyar Követeléskezelõ Rt. (MKK Rt.) és az APEH közötti engedményezésre vonatkozó megállapodás képezte. A két szervezet legutóbbi megállapodása szerint - a központi költségvetés számára - a megtérülés mértéke tovább csökkent.

Annak megítélésére, hogy a megállapodás módosítására, illetve az MKK Rt. részérõl fizetett ellenérték csökkentésére indokoltan került-e sor, a helyszíni ellenõrzés nem terjedt ki.

Az APEH a fizetési könnyítésre (fizetési halasztás és részletfizetés) és az adómérséklésre irányuló kérelmek teljesítésénél a 2001. évben - az Art. 81-82. § adta lehetõségeken belül - az adózók, fõként a végrehajtással érintettek átmeneti jellegû fizetési gondjainak enyhítését tartotta szem elõtt.

Elsõsorban a fizetési kedvezmények körültekintõbb elbírálásához, az adózói kockázatok teljesebb körû mérlegeléséhez nyújt segítséget az elkészített adósminõsítõ rendszer (AMIR), ami - a szükséges informatikai eszközökkel együtt - a 2001. év végén került az igazgatóságokhoz.

A 2001. év során 108.253 db (az elõzõ évinél 263 db-bal kevesebb) elsõfokú határozatot hoztak. A kezelt kérelmeket 80,8%-ban dolgozták fel. Ebbõl 96.620 db (az elõzõ évinél 447 db-bal több) jogerõs elsõfokú határozat született. Ez az elsõfokú határozatok 89%-a (2000-ben 88%). A részben helyt adó határozatok száma 25.325 db, az elutasított határozatok száma 24.986 db volt.

Az eljárások során mintegy 7,3 Mrd Ft (a 2000. évinél 0,7 Mrd Ft-tal kisebb) összegû tartozás elengedésére és 85,5 Mrd Ft (2000-ben 77,3 Mrd Ft) átütemezésére került sor, ami a 2000. évben átütemezett összeget 10,6%-kal haladta meg.

A fizetési könnyítéseket tartalmazó határozatokban 85,5 Mrd Ft (adó+járulék) hátralék átütemezését engedélyezte az I. fokú adóhatóság, melybõl az adó összege 50,9 Mrd Ft volt (2000. évben 56,3 Mrd Ft).

A II. fokon hozott határozatok az alaphatározatok 93%-át (203 db) változatlanul hagyták. 16 db megváltoztatott határozatból 12 esetben a II. fokon eljáró hatóság az adózó javára döntött.

A méltányossági jogok gyakorlása tekintetében az APEH hatósági tevékenységét - az elõzõ évihez képest - a határozatok szigorúbb elbírálása jellemezte. A jogerõs I. fokú határozatokban a méltányosságból törölt összeg 7,3 Mrd Ft volt (2000. évben ezen jogcímen 8,1 Mrd Ft adót törölt az I. fokú adóhatóság).

A méltányossági ügyekben született határozatok megalapozottságát minõsíti, hogy a másodfokon hozott döntések az I. fokú határozatokat 86,1%-ban meg-erõsítették.

A végrehajtói letéti számla rendeltetése, hogy biztosítsa a befizetendõ revíziós adókülönbözetek, a végrehajtás keretében beszedett adóhátralékok, a végrehajtás alá vont revíziós adókülönbözetek, a fizetési könnyítések és az ezekkel kapcsolatos pénzforgalom nyilvántartását.

A központi költségvetés mérlegében az APEH által realizált adóbevételek között - a letéti pénzkezelési szabályoknak megfelelõen - a végrehajtói letéti számlán a 2001. év utolsó napjaiban jóváírt összeggel, 4,9 Mrd Ft-tal, ebbõl az adóra vonatkoztatva mintegy 3,3 Mrd Ft-tal kevesebbet mutattak ki.

A 2001. év folyamán a letéti nyilvántartási rendszerben az APEH módosításokat hajtott végre, melynek eredményeként a letéti állomány csökkent.

A végrehajtói letéti számlák 2001. évi utolsó banknapi (december 29.) záró egyenlege 4.873.425 E Ft volt, kevesebb az elõzõ évinél (5.596.963 E Ft). A kedvezõ változás a letéti számlaforgalom növekedése mellett következett be.

A végrehajtói letéti számlák év végi összege az APEH által beszedett adók egy ezreléke, így érdemben nem befolyásolja az egyes adóbevételek éves összegét.

A letéti számlák összesített év végi, adóbevételeket érintõ egyenlege 3,3 Mrd Ft volt. A tranzakciók 2001. december 15-e után történtek. Így a letéti számlán lévõ összeg a végrehajtói letéti számla vezetésérõl szóló 1047/B/2001. APEH utasításban foglaltaknak megfelelõen, indokoltan nem képezte a központi költségvetés végleges bevételét.

A VP által kezelt folyószámla rendszerek 2001. december 30-i fordulónapi összesített zárási adatai szerint a túlfizetések összege 90.644,9 M Ft, a tartozások összege 131.999,9 M Ft. Összesen egyenlegében 41.355,0 M Ft volt a tartozások összege.

Az elõzõ évi záró adatokhoz viszonyítva a túlfizetések összege 14,5%-kal, a tartozások összege 14,9%-kal csökkent. A csökkenésben a folyószámla rendezéseknek: - tisztázásoknak, az elévülés miatti törléseknek, a behajtásból származó befizetéseknek stb. egyaránt szerepe volt.

A 131.999,9 M Ft-os összegû hátralékok összetételét a következõk jellemzik. A csõdtörvény hatálya alá tartozó, a folyamatban lévõ eljárásokkal érintett tartozás összege (65.456,6 M Ft) az összes hátralék 49,6%-át jelentette. A mûködõ gazdálkodók hátraléka (57.193,1 M Ft) 43,3%-os részarányú volt, a fennmaradó 7,1% a törölt és a jogutóddal megszûnt szervezetek hátraléka volt.

Az eljárás alatt álló gazdálkodók tartozásaiból nem várható számottevõ megtérülés. A törölt cégek (cégbíróság által elutasított bejegyzési kérelem, valamint a vámhatóság látókörébõl kikerültek) és a jogutóddal megszûnt (2002. január 1-jétõl jogszabályváltozás miatt ez utóbbi lehetõség megszûnik) szervezetek tartozásának megtérülésére - a vámhatóság szerint - szintén kevés az esély.

A behajtási tevékenységbõl származó bevételek összege 2001. évben az elõzõ évi 1.560,4 M Ft-tal szemben 3.256,9 M Ft volt. Ez a csõdtörvény hatálya alá tartozó eljárások, valamint a végrehajtási eljárások hozadéka.

Az Art. 49. § (6) bekezdése alapján a csõdeljárásban, a felszámolási eljárásban, a végelszámolásban és a végrehajtási eljárásban a központi költségvetést megilletõ vám- és jövedéki adókövetelések tekintetében a hitelezõk képviselõjeként az állami adóhatóság, az APEH jár el. Az egyes eljárások megindításával kapcsolatos feladatokat (eljárás kezdeményezése, tartozások kimutatása, hitelezõi igény bejelentése) változatlanul a VPOP látja el.

A csõdtörvény hatálya alá tartozó eljárások eredményessége a következõképpen alakult: a 2001. évben 4.698 db felszámolási eljárás fejezõdött be, az elõzõ évinél 26,2%-kal több. A hitelezõi igény kielégítés összege (527,4 M Ft) mindössze 2%-a volt a hitelezõi igényként bejelentett összegnek. Ez az elõzõ évi megtérülésnél 39,5%-kal magasabb volt. A 2001. évben mindössze 4 csõdeljárás zárult le, az eljárással érintettek tõketartozása 1 M Ft volt. Az év során
0,1 M Ft folyt be a csõdegyezségekre. A 2001. évben a végelszámolás alatt állók által befizetett vám- és adótartozások összege 1.597,7 M Ft volt.

Az ingó- és ingatlan végrehajtás foganatosítását az állami adóhatóság végzi az Art. 49. § (6) bekezdése, valamint a vámtörvény 148. § (3)-(4) bekezdése értelmében.

Az APEH az eredményes végrehajtási eljárás során bevételezett összeget a vámbiztosíték bevételi számlára utalja. Mivel az APEH utalások azonosító adatai között nem szerepel a fizetésre kötelezettnek azon vámhatározat száma, amire a végrehajtásból származó tartozás összegét az APEH beszedte, ezért a vámtestület központi folyószámla vezetõ szervénél (VPÜSZK) esetenként idõigényes az átutalt összegek megfelelõ folyószámlára történõ átvezetése.

Az elszámolási problémák arra utalnak, hogy ezen a területen nem kellõen szabályozott, illetve nem mûködik megfelelõen a különbözõ szintû vámszervek (vámhivatalok, regionális parancsnokságok, központi számlavezetõ szerv) közötti adatszolgáltatás, valamint az APEH által a központi folyószámla vezetõ szerv részére átadott - befolyt tartozásra vonatkozó - információ nem elegendõ.

A végrehajtási eljárások közül az azonnali inkasszó kibocsátását a vámtörvény 148. §-a alapján a központi számlavezetõ szerv végzi. A VPÜSZK a számlavezetõ pénzintézetekhez 2.889 M Ft követelésre 5707 esetben nyújtott be azonnali beszedési megbízást. A sikeres megbízások eredményeként 944 M Ft, a követelt összeg 32,7%-a realizálódott.

Pozitívumként értékelhetõ, hogy az elõzõ évihez képest (520 M Ft) abszolút értékben jelentõsen, 82%-kal nõtt a rendezett összeg.

Az APEH-nek behajtásra átadott ügyek közül a jövedéki szakterületen a regionális vámszervek adatszolgáltatása alapján 2001. évben - 4.549 M Ft behajtandó összeggel - 1835 ügyet adtak át, melybõl az APEH visszajelzése alapján 143 eredményes és 866 eredménytelen volt. Az eredményes behajtás hozadéka mindössze 7,7 M Ft volt. Az 1999. óta átadott ügyek közül 2 503 M Ft értékû tõke- és kamattartozást képviselõ 1454 db ügyre APEH visszajelzés a 2001. év végéig nem érkezett.

A vámigazgatási szakterületen a regionális vámszervek adatszolgáltatása alapján a 2001. évben 540 ügyet adtak át, a behajtani kért összeg 1 102 M Ft volt. Az átadott ügyek lezárásáról 138 esetben küldött értesítést az APEH, a 40 eredményes esetbõl 16,9 M Ft tartozás folyt be.

Az ÁHH-n (illetve a jogelõd Magyar Államkincstáron) belül mûködõ Kincstári Biztosi Iroda az Áht. és a Ámr. felhatalmazása alapján figyelemmel kíséri, nyilvántartja és szükség szerint a felügyeleti szervekkel és a PM-mel közösen intézkedik a központi költségvetési szervek tartozásállományával kapcsolatosan.

Az elmúlt évek folyamatainak megfelelõen 2001. évben a központi költségvetési szervek tartozásállománya futamidõ és adósságnem szerinti szerkezetében javult, nagyságrendje viszonylag állandó, de a növekvõ elõirányzatokhoz képest aránya csökkenõ.

Az éves átlagos tartozásállomány 5.860 M Ft, a 2001. december 25-i fordulónapi záró állomány 6.693 M Ft volt. Az átlagos állomány kismértékben (5,8%-kal) nõtt, a záró állomány viszont csökkent az elõzõ év azonos idõszaki adatához képest.

Az elõirányzati keret zárolásával egy esetben kellett az ÁHH-nak élnie a 2001. év során. A Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakképzõ Intézetnél 8 M Ft került zárolásra és ebbõl került törlesztésre a köztartozás.

A kincstári biztos kirendelésével járó, minõsített esetekben nem volt köztartozás. Az átütemezett adósságok több, mint fele köztartozás volt (elsõsorban a KöM és az FVM intézményei).

A 2001. év során 5 intézménynél mûködött kincstári biztos. Két egészségügyi intézményben a megkezdett munkát fejezték be eredményesen, az adósságot felszámolva.

A pénzügyminiszter rendelkezése alatt álló központi költségvetési elõirányzatok - amelyeket a Kvtv. a fejezetekhez rendelten jelenített meg - kezelésének eljárási rendjét a PM közigazgatási államtitkára által kiadott 1/2001. számú utasítás (az 1/2000. számú utasítás módosítása), valamint az egyes címekhez rendelt kiadások jogi szabályozása írja elõ.

A Magyar Államkincstár és az ÁHH a támogatási elõirányzatokkal nem gazdálkodott, a vonatkozó jogszabályok alapján pénzügyi mûveleteket hajtott végre.

A Kincstár/ÁHH betartotta az eljárási rend "Egyéb rendelkezéseiben" foglaltakat, naponta önálló jelentést készített az aktuális elõirányzat, a felhasználás, továbbá az elõirányzat terhére vállalt kötelezettségek adatairól, amelyet a
PM-nek megküldött.

Az elõirányzat-módosításokról és átcsoportosításokról a dokumentációk az ÁHH-nál rendelkezésre álltak.

Az OGY fejezet kiadásai között megjelenõ, a központi költségvetésbõl államháztartási körön kívüli szerveknek folyósítandó támogatások, illetve azok módosított elõirányzatai eltérõ módon teljesültek. A költségvetési támogatások folyósítását a Magyar Államkincstár, illetve az ÁHH hajtotta végre.

A Kereszténydemokrata Néppárt 2001. évi költségvetési támogatásának III. és IV. negyedévi idõarányos része a Legfelsõbb Bíróság végzése alapján letéti számlára került.

A Kvtv. a társadalmi szervezetek 2001. évi támogatására 348,1 M Ft-ot hagyott jóvá, melynek elosztásáról a 32/2001. (V. 14) OGY határozat rendelkezett. Az elõirányzat 99,9%-ban teljesült, 1610 társadalmi szervezetek részesült támogatásban.

A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózók rendelkezése szerinti közcélú felhasználásra a Kormány 1037/2001. (IV. 13.) határozata alapján az elõirányzat 551,8 M Ft volt. Az elõirányzott összegbõl 2001-ben az FVM fejezeten belül a vízügyi feladatok támogatására 110,0 M Ft, a KÖVIM fejezeten belül a Felsõ-Tisza vidéki árvízvédelmi-rendszer fejlesztésére 441,8 M Ft-ot fordítottak.

Az SZCSM fejezet 16. GYED, egyéb szociális ellátások és költségtérítések cím 2001. évi eredeti elõirányzata 133.904,1 M Ft, kiutalásra került összesen 140.233,6 M Ft, amely 6.329,5 M Ft-tal (4,7%) haladta meg az eredeti elõirányzatot. A Kincstár/ÁHH a Kvtv. 31. §-a alapján a Nyugdíjbiztosítási Alap által 95.343,6 M Ft-ot, az Egészségbiztosítási Alap által 44.890 M Ft-ot folyósított az SZCSM fejezetbõl. A Kincstár/ÁHH az SZCSM fejezet 16. címen biztosított elõirányzatból az elõirányzat idõarányos mértékéig a havi finanszírozási terv alapján a finanszírozást teljesítette.

A PM fejezetnél a nemzetgazdasági elszámolások között több címen találhatók nemzetgazdasági elõirányzatok.

A megváltozott munkaképességûeket segítõ állami támogatás több finanszírozási csatornán keresztül valósul meg. Ide tartoznak a jövedelempótló létszám- és jövedelemkiegészítõ szociális támogatások, valamint a foglalkoztatást elõsegítõ normatív termelési támogatások. Az utóbbi támogatási forma a tervezettnél 37,4%-kal (6,7 Mrd Ft) magasabb.

A Kvtv. 47. § (1) i) pontja szerint a normatív termelési támogatás alcím az elõirányzat-módosítási kötelezettség nélkül teljesülõ kiadások közé tartozik. 1999-tõl 2001-ig az alcím elõirányzata minden évben az elõzõ idõszakot meghaladó arányban túlteljesült (22,7%, 30,1%, 37,4%). Az utóbbi három évben tehát az alultervezés gyakorlata és a központi költségvetés növekvõ finanszírozó szerepe követhetõ nyomon.

A központi költségvetés címrendjében az Egyedi támogatás alcím elõirányzata a Termelési támogatás, az Eximbank Rt. kamatkiegyenlítése és a Felszámolt vagyon értékesítése elõsegítését szolgáló kamattámogatás jogcímcsoportokat tartalmazza.

A 2001. évi Egyedi támogatás 58 Mrd Ft elõirányzatából 98,1%-ot
- 56,9 Mrd Ft-ot - utaltak át az igénybevevõknek, ami a 2000. évi kiutalásoknál 4,5 Mrd Ft-tal (8,6%-kal) több.

Az alcímen belül a Termelési támogatás 55,2 Mrd Ft elõirányzatának 99,5%-át (54,9 Mrd Ft) használták fel.

Az Eximbank Rt. kamatkiegyenlítése elõirányzatból (2,2 Mrd Ft) 79,2%-ot (1,7 Mrd Ft) használtak fel.

A felszámolt vagyon értékesítését elõsegítõ kedvezõ kamatozású hitelek körét bõvítõ konstrukciót - amely egyaránt segíti a felszámolások mielõbbi befejezését és a hitelezõi igények gyorsabb kielégítését - a tervezettnél jóval kisebb összegben vették igénybe. Az eredeti elõirányzat szerinti 600 M Ft-ból 217,6 M Ft-ot használtak fel.

A fogyasztói árkiegészítés támogatásnemre 90,9 Mrd Ft-ot fizettek ki, az éves elõirányzatnál 6,9%-kal többet. A túllépést döntõen az határozta meg, hogy a 2001. évi áremelések és a kedvezményes körbe tartozó teljesítmények nem a PM várakozásai szerint alakultak. Ezt támasztja alá, hogy a fogyasztói árkiegészítés szabályai és az ártámogatási kulcsok nem változtak.

A Lakástámogatások cím eredeti 62.652,0 M Ft kiadási elõirányzata 60.420,9 M Ft-ban teljesült.

A 2. Egyéb lakástámogatások alcím módosított elõirányzata (57.739,5 M Ft) 4,6%-kal túlteljesült, amely 16 különbözõ - a PM által kialakított, az elõirányzat terhére ellátandó feladathoz igazodó - speciális jogcímet foglalt magába. Ezek megfeleltek a kormányrendeletben nevesített, illetve egyéb jogszabályokban meghatározott támogatás típusoknak.

A támogatások folyósítása a PM-mel szerzõdést kötött 22 pénzintézeten keresztül történt. A pénzintézetek által benyújtott havi elszámolásokat a PM utalványozta a Kincstár, illetve 2001. október 1-jétõl ÁHH felé. Jogszabályi elõírások alapján más eljárást követnek a 2001. július 1-je elõtt megítélt forgóeszköz hitelek és a - kizárólag a négy lakástakarék-pénztár által nyújtott - lakástakarék támogatások esetén. Ezeknél a jogcímeknél a Kincstár közvetlenül folyósított.

Az ózdi martinsalak felhasználásával készült lakóépületekben keletkezett károk helyreállításának támogatásáról, lebonyolításáról az 1085/2001. (VII. 25.) Korm. határozat rendelkezett. A PM ezen az alcímen tervezte meg a feladatok elvégzéséhez szükséges pénzügyi fedezet összegét. A kormányhatározat 12. pontja "azonnali" határidõvel elrendelte, hogy 16. Lakástámogatások címrõl 912,5 M Ft ilyen jellegû célra átcsoportosításra kerüljön a BM fejezethez.

Ezen a címen belül tervezték meg az ország biztonságát és védelmi felkészítését szolgáló K-600 hírrendszerre vonatkozó fenntartási és üzemvitel korszerûsítési feladatok elõirányzatait. A kapcsolódó szerzõdéseket más tárca kötötte meg és igazolta a benyújtott számlákat. A PM csak az utalványozást végezte a Kincstár felé. A jogcím-csoport 600 M Ft-os elõirányzata 100%-on teljesült.

A felszámolásokkal kapcsolatos állami helytállás miatt az eredeti 300 M Ft-os elõirányzat 555,7 M Ft-ra (185,2%) teljesült. A 17 felszámolás alatt lévõ vállalkozás közül háromnál történt jelentõsebb kifizetés, összesen 463,7 M Ft értékben.

A Szanálási Alap terhére vállalt kötelezettségek érvényesítése miatt 2001-ben kifizetés nem történt.

A lejárt és be nem váltott kincstárjegyek visszaváltását 2,2 M Ft értékben - a PM közigazgatási államtitkárának döntése alapján - az azok forgalmazását végzõ Budapest Értékforgalmi Bank Rt. részére az Egyéb vegyes kiadások jogcím-csoporton belül számolták el.

A Magyar Bányászati Hivatal bányajáradékkal kapcsolatos hitelezõi igénybejelentés nyilvántartásba vételének regisztrációs díját a központi költségvetés - az éves költségvetési törvényekben ilyen címen jóváhagyott elõirányzatok alapján - utólag megtérítette a Hivatalnak. A 2001. évi 1 M Ft-os elõirányzat terhére két kifizetés történt, 4.537 Ft értékben.

A MEHIB Rt.-t a kárkintlévõség eredményes behajtása esetén a befolyt követelés kamat és késedelmi kamat nélkül számított összegének 5%-a illeti meg jutalékként. A PM a szakmai és a Kincstárral történt számszaki, ténybeni ellenõrzés után utalványozta a bankot megilletõ jutalékot.

A Korengedményes nyugdíjtartozás megtérítése jogcím-csoport a Kvtv.-ben nem szerepelt. A 2001. évi LXXV. törvény 19. § (1) bekezdés a) és c) pontjai alapján, a korengedményes nyugdíjazásról szóló 5/1990. (I. 15.) MT rendelet szerint folyósított foglalkoztatáspolitikai korengedményes nyugdíjak munkáltatói befizetésekbõl nem finanszírozható tartozásállományából a központi költségvetésnek a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság javára összesen 8.777,5 M Ft-ot, illetve a munkáltatók által foglalkoztatáspolitikai korengedményes nyugdíjak fedezetére befizetett összegek megtérítéseként 4.668,3 M Ft-ot 2001. december 31-ig kellett megtérítenie. A szükséges 13.445,8 M Ft fedezeteként a törvény a PM fejezet 17. címét kiegészítette az említett jogcím-csoporttal. Az átutalás a meghatározott összegben december 13-án megtörtént.

A 2. Jövedelempótló és jövedelemkiegészítõ támogatások alcím 26%-os teljesülésén (3.054,9 M Ft) belül a megváltozott munkaképességûek keresetkiegészítése jogcím-csoport 800 M Ft-os elõirányzata 89,4%-ban (715,3 M Ft), a fogyatékossági támogatás 10.954,6 M Ft-os elõirányzata 21,4%-ban (2.339,6 M Ft) teljesült.

A Nyugdíjbiztosítási Alap 3. alcím a GYES-en és GYET-en lévõk után nyugdíjbiztosítási járulék megtérítése érdekében az alcímre vonatkozó 36/1999. (XII. 27.) PM rendelet 7. sz. mellékletében meghatározottak szerint igényét a PM részére benyújtotta. A tervet a PM - az EüM-mel történt egyeztetés után - változatlan formában hagyta jóvá. A jóváhagyott elõirányzatot (10.437,7 M Ft), havi egyenlõ részben folyósították az NY. Alap részére.

Az 1. alcím a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásainak támogatása jogcím-csoport elõirányzata terhére a Kvtv. elõírása szerint [31. § (2) bekezdés b) pont] az utolsó banki napon (XII. 29.) az ONYF által meghatározott összeget - az eredeti elõirányzat (62.176,2 M Ft) 83,3%-át - 51.780,3 M Ft-ot átutalta.

A nemzetközi tagdíjak és egyéb kiadások alcímre elõirányzott 3.386,6 M Ft 74,8%-át (2.533,8 M Ft) felhasználták. A 852,8 M Ft elõirányzat-maradvány nagyobb része (565,3 M Ft) az IBRD alaptõke értékállóságának biztosítása jogcímen, kisebb része az egyéb kiadások alcímen (131,2 M Ft) keletkezett. Valamennyi jogcímen a prognosztizált összegnél kevesebbet költöttek.

Az IBRD alaptõke értékállóságának biztosítására elõirányzott (1.115,3 M Ft) összeg 49,3%-át használták fel. Az elõirányzattól való eltérés az elszámolási konstrukcióból adódott.

Az EBRD tõkeemelésére elõirányzott összegnél (525,4 M Ft) 23,7 M Ft megtakarítás keletkezett. Az elõirányzattól való eltérés oka, hogy a devizaárfolyamok a prognosztizáltnál (268 Ft/euró) kedvezõbben alakultak.

Az IDA alaptõke hozzájárulásra elõirányzott (1023,7 M Ft) összeg 81,6 M Ft-tal haladta meg a tényleges fizetési kötelezettséget.

Az ET Társadalomfejlesztési Alapjához alaptõke hozzájárulásra 121,1 M Ft-ot terveztek, amelybõl 116 M Ft-ot használtak fel. A tagdíj kiadási elõirányzata 6,1 M Ft volt, amelybõl 2,7 M Ft átutalása történt meg. Az ET Társadalomfejlesztési Alapjához összesen 8,5 M Ft-tal kevesebbet fizettek be az elõirányzottnál. A megtakarítás egyik oka a fizetendõ tagdíj magasabb összegben való tervezése, a másik a kedvezõ deviza árfolyamváltozás volt.

A Nemzetközi Valutalap (IMF) HIPC segélyprogramban való részvétel kamat-támogatására elõirányzott 200 M Ft 164,6 M Ft-ban (82,3%) teljesült. Az elõirányzattól való eltérés a PM és az MNB kamatszámításra vonatkozó megállapodásából adódott. A kamatszámítás módját elõre meghatározták, de a számításhoz szükséges adatok csak a tervezést követõen váltak ismerté.

A Nemzetközi Beruházás Biztosítási Ügynökség (MIGA) tõkeemelésére elõirányzott 245 M Ft 97,1%-ban (237,9 M Ft) teljesült.

A címen elszámolt kifizetések összege megegyezett az MNB és az ÁHH kimutatásaiban szereplõ adatokkal, az utalások a hatályos megállapodásban és jogszabályban foglaltak alapján történtek.

Az elszámolt kiadások részben az állam nemzetközi pénzügyi szervezetekben (EBRD, IFC, CEB, IBRD, MIGA) való részesedését jelentik. A nemzetközi intézményekbe befizetett alaptõke hozzájárulás növeli az állam befektetett pénzügyi eszközeit. A kincstári éves beszámolóban a növekedés összege számszakilag nem egyezik meg a 2001-ben befizetett összeggel, mivel a devizában nyilván tartott befektetéseket a 2001. évi beszámolóban már az MNB által közzétett, az év utolsó napján érvényes hivatalos devizaárfolyamon kell a mérlegben kimutatni az Sztv.-ben foglaltaknak megfelelõen.

A devizában nyilvántartott részesedések növekménye árfolyamváltozásból, illetve a címen elszámolt alaptõke feltöltésbõl is keletkezett.

Az NKÖM fejezetnél 13-as címen a Kormányzati rendkívüli kiadások között a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésére elõirányzott 6270,0 M Ft-ot - a vonatkozó egyházi törvény értelmében létrehozott bizottságok elbírálása alapján - teljes mértékben felhasználták.

A 2001. évben összesen 11 elszámolás történt, melyek pénzmozgásánál a PM közigazgatási államtitkára által kiadott 1/2001. számú utasítás elõírását betartották. Valamennyi elszámolásban tételesen hivatkoztak a Kormány vonatkozó határozatára, illetve - kivétel nélkül - csatolták az egyedi határozatok másolatait is.

Az államadósság- és követeléskezeléssel kapcsolatos kiadások és bevételek nyilvántartása a kincstári rendszer szervezeti átalakulását követõen két, 100%-ban állami tulajdonban lévõ rt.-hez (ÁKK Rt., Magyar Államkincstár Rt.),
az ÁHH-hoz, valamint az Áht. 108/A. § (2) bekezdése alapján a Miniszterelnöki Hivatalon keresztül az ÁPV Rt.-hez és a (8) bekezdése alapján az MNB-hez tartozik.

A fejezet 740.315,7 M Ft-os kiadási elõirányzata 97,8%-ban (723.957,9 M Ft), 103.722,6 M Ft-os módosított bevételi elõirányzata 84,6%-ban (87.780,7 M Ft) teljesült.

A devizában fennálló adósság kamatainak kiadási elõirányzata 94,4%-ban (164.023 M Ft) teljesült.

A forintadóssággal kapcsolatos kamatkiadások cím 552.166,2 M Ft-os elõirányzata 1,1 Mrd Ft-tal alacsonyabban, 99,8%-ban teljesült.

A forinthitelek 21.810,7 M Ft-os kamatkiadása az elõirányzatnak megfelelõen (100,1%) alakult.

Az államkötvények kamatterhe (387.691,3 M Ft) 4 Mrd Ft-tal haladta meg az elõirányzott összeget, ami 101%-os teljesülést jelent. A piaci értékesítésû államkötvényeknél 1,9 Mrd Ft-os elmaradás, míg a nem piaci értékesítésû kötvényeknél 5,9 Mrd Ft-os többletkiadás jelentkezett.

A kincstárjegyek 141.552,3 M Ft-os kamatkiadása 5,1 Mrd Ft-os (3,5%-os) megtakarítást jelent az elõirányzathoz képest. A diszkont kincstárjegyek esetében 7,5 Mrd Ft-os többletkiadás, míg a lakossági kincstárjegyeknél 12,6 Mrd Ft-os elmaradás jelentkezett.

Az adósság- és követeléskezelés egyéb kiadásai címen tervezett 14.420,8 M Ft 61,6%-ban (8.880,6 M Ft) teljesült.

A piaci értékesítésû államkötvények aukciós kibocsátásakor realizált felhalmozott kamatbevétel elszámolására szolgáló törvényi sor - oda nem illõ módon - azokat a devizakamatokat is tartalmazza, amelyek a 2001. júniusi devizakötvény-kibocsátásból származó bevételbõl célbetétként elhelyezésre került - az év végén esedékes devizatörlesztések finanszírozását szolgáló - összegek után illette meg a költségvetést. A teljesítésként kimutatott 29,8 Mrd
Ft-tal szemben valójában csak 27,5 Mrd Ft-os bevétel származott az elnevezésnek megfelelõ pénzügyi mûveletekbõl. A mintegy 8 Mrd Ft-os többletbevétel az év végén jelentõsen megnövelt összegû államkötvény-kibocsátásokból, valamint a tervezettnél alacsonyabb hozamokból származott.

A tõkekövetelések visszatérülésének módosított elõirányzata (52.385,2 M Ft), 14.229,7 M Ft-ban (27,2%) teljesült. A 2001. évi költségvetési törvényjavaslat számvevõszéki véleményezésénél az elõirányzott bevétel teljesülését az ellenõrzés bizonytalannak ítélte.

A módosított bevételi elõirányzat 85%-át (44.815,4 M Ft-ot) a korábban nyújtott kormányhitelek megtérülésébõl tervezték, amely 6.533,3 M Ft-ban (14,6%) valósult meg. A követelések behajtására tett intézkedések nem voltak eredményesek. A vitatott kérdésekben (a követelésállomány elismertetése az adós országokkal, az Oroszországgal szemben a múltban vitássá vált 62 M USD kifogásolt inkasszó rendezése) továbbra sem született megoldás.

Az Oroszországgal szemben fennálló követelésállomány a Kincstár nyilvántartása szerint 451.766.868,52 USD, az MNB szerint ugyanennyi orosz cliring dollár. Az ÁHH az MNB által közölt táblát mellékelte a kincstári éves beszámolóban. A számvevõszéki ellenõrzés többször kifogásolta, hogy az MNB nem a likvidációs számla devizanemében adja meg az Oroszországgal szemben fennálló követelés összegét, továbbá a likvidációs számla egyenlege - az ÁPV Rt. és az orosz fél többszöri egyeztetése ellenére - 2001. december 31-én nem volt mindkét fél által elfogadott.

A zárszámadási törvényjavaslatban a külföldi követelésállományról készült kimutatás csak a hitel-, értékpapír- és betéti ügyletekbõl származó követeléseket tartalmazza. Az Áht. 108/A. § (7) bekezdésében foglaltak alapján minden külföldi követelésrõl, köztük a garanciabeváltással (MEHIB Rt.) a központi költségvetés külföldi követelésévé vált állományról is be kell számolni.

A belföld felé fennálló deviza- és forintkövetelések visszatérüléseire elõirányzott 7.569,8 M Ft 101,7%-ban (7.696,4 M Ft) teljesült. A 126,6 M Ft többletbevételt elsõsorban az eredményezte, hogy az állami alapjuttatás járadékából a tervezettnél 251,9 M Ft-tal nagyobb összeg folyt be, amit a felszámolások megtérülései, a hátralékok befolyása és az elõtörlesztések eredményeztek. A többletet részben kompenzálta, hogy az OECF hiteltörlesztésre az elõirányzottnál 73,3 M Ft-tal kevesebb befizetés történt.

A költségvetés adósságának törlesztésére elõirányzott 909.516,4 M Ft 104,5%-ban (950.361,8 M Ft) teljesült, vagyis a tervezettnél 40.845,4 M Ft-tal többet fordítottak adósságtörlesztésre.

A devizában fennálló adósság törlesztésére fordított 259.418,2 M Ft 8,2%-kal (19.720 M Ft) haladta meg az elõirányzatot.

A forintadósság törlesztése a 669.818,2 M Ft-os elõirányzattal szemben 690.943,6 M Ft-on (103,2%) teljesült.

A forinthitelek törlesztései (75.569,1 M Ft) - a központi költségvetésnek továbbkölcsönzött világbanki hitelek kivételével - az elõirányzatnak megfelelõen alakultak. A világbanki hitelek 2000 végén elõtörlesztésre kerültek, a Magyar Állam részérõl 2001-ben ezen a jogcímen nem állt fenn kötelezettség.

Az államkötvény-adósság törlesztésére elõirányzott 594.032 M Ft-tal szemben 615.374,5 M Ft-ot (103,6%) fordított erre a célra az adósságkezelõ. A piaci értékesítésû államkötvényeknél 7,5 Mrd Ft-os elmaradás, a nem piaci értékesítésû államkötvények esetében pedig mintegy 29 Mrd Ft-os túlteljesülés történt.

A fejezetben elõirányzott 106.745,8 M Ft fejlesztési célú hitelfelvétel 11.706,8 M Ft-ban (11%) realizálódott. A fejlesztések nem az eredeti terveknek megfelelõen valósultak meg.

A Kvtv. az állam által kezesség és viszontgarancia érvényesítése címén (öt alcímen) 2001. évre 46.150 M Ft-ot irányzott elõ.

A 2001. évi LXXV. törvény a jogszabályon alapuló és a Kormány által vállalt egyedi kezesség kiadási elõirányzatát 25 Mrd Ft-tal csökkentette, így ezen elõirányzatok összességükben 21.150 M Ft-ot tettek ki. E költségvetési elõirányzatok terhére 2001-ben összesen 7.251 M Ft (34,3%) került felhasználásra.

A Kvtv. az Eximbank Rt. által forrásszerzés céljából felvett hitelek és hitelintézetektõl elfogadott betétek, valamint a kibocsátott kötvények együttes állományának 2001. évi felsõ határát 95 Mrd Ft-ban határozta meg. A 2001. évi LXXV. törvény ezen összeghatárt 105 Mrd Ft-ra emelte. A bank hitelintézetekkel szemben fennálló kötelezettségei 2001. december 31-én 100,6 Mrd Ft-ot tettek ki, így a Kvtv.-ben meghatározott keret kihasználtsága 95,8%-ot jelent.

A Kvtv. az Eximbank Rt. számára a központi költségvetés terhére vállalt export célú garancia ügyletek 2001. december 31-én fennálló állományát legfeljebb 80 Mrd Ft összegben írta elõ. Az Rt. ezen elõírást betartotta, miután a kibocsátott garanciaállomány az év végén 33 Mrd Ft-ot (41,2%) tett ki. Ezen arány az elõzõ évihez viszonyítva kismértékû, 3,3%-os növekedést jelent.

A Kvtv. az Eximbank Rt. által - az állam készfizetõ kezesség vállalása mellett - a kibocsátott garanciákból eredõ költségvetési fizetési kötelezettséget 4 Mrd Ft összegben határozta meg. Ezen elõirányzat terhére kifizetés nem történt, továbbá a korábbi években beváltott garanciákból visszatérülés sem volt.

A MEHIB Rt. által vállalható nem piacképes kockázatok elleni biztosítási kötelezettség keretösszegét a Kvtv. 250 Mrd Ft-ban határozta meg. A keret kihasználása a 2001. december 31-i állomány alapján 31,9% (79,6 Mrd Ft) volt, amely 2,9 százalékponttal haladta meg az elõzõ évit.

A Kvtv.-ben meghatározott 3.200 M Ft elõirányzat terhére 1.132,3 M Ft összegû kár került kifizetésre. A kárösszeg az elõirányzat 35,4%-a és az elõzõ évi kifizetésnél 414,1 M Ft-tal alacsonyabb az összeg. A kárösszeg meghatározó részét a korábbi években bekövetkezett oroszországi káresemények (Inkombank, Leningrád megyei Közlekedési Vállalat csõdje, illetve nem fizetése) miatti kifizetések tették ki.

Az elõzõ évek kárkifizetéseibõl 2001-ben 1.006,8 M Ft térült meg, ami szinte teljes egészében Oroszországból és Jugoszláviából származik. E megtérülések után a MEHIB Rt.-t a költségvetésbõl - az elõirányzatot (24 M Ft) lényegesen meghaladó összeg - 45 M Ft behajtási jutalék jogszerûen illette meg.

A Kvtv. elõírásai szerint a Hitelgarancia Rt. által vállalt készfizetõ kezesség állománya 2001. december 31-én 150 Mrd Ft lehetett. A kezességállomány ezen idõpontban 100,7 Mrd Ft volt, mely 67,2%-os keretkihasználást jelentett.

A Kvtv. a társaság részére viszontgarancia érvényesítés jogcímen 7.000 M Ft-ot irányzott elõ. A költségvetés ennél lényegesen kisebb összegû (2.600 M Ft) kifizetést teljesített.

A Kvtv. 50. § (10) bekezdése felhatalmazást adott arra, hogy ezen elõirányzat várható maradványa 2001. decemberében - a pénzügyminiszter döntése alapján - a kisvállalkozói tõkejuttatási program céljára, tõkeemelés formájában használható fel.

A Hitelgarancia Rt. 2001-ben 1,1 Mrd Ft behajtási bevételt realizált, amelybõl 810,1 M Ft-ot fizetett be a költségvetésbe. A befejezett behajtások megtérülési aránya 33%-ot ért el, ami az elõzõ évihez viszonyítva 2,2 százalékpontos csökkenést jelent.

A Hitelgarancia Rt. üzleti tevékenysége 2001-ben is sikeres volt, miután az év folyamán 6.800 db garancia szerzõdésben 100 Mrd Ft-ot valamivel meghaladó új, illetve megújított kötelezettséget vállalt. Mind az ügyletek számát, mind ezek összegszerûségét tekintve (2000-ben 4.500 db, illetve 81 Mrd Ft) az állomány jelentõsen emelkedett.

Az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány készfizetõ kezesség állományának felsõ határát a Kvtv. 45 Mrd Ft-ban határozta meg. A 2001. december 31-én fennálló állomány 29,7 Mrd Ft volt, amely 66,1%-os keretkihasználást jelent.

Az Alapítvány kezesi helytállása 515,1 M Ft-ot tett ki, ami a költségvetési elõirányzat (1.950 M Ft) 26,4%-a. A beváltott garanciák - összegszerûségüket tekintve - 76%-a három olyan bank hitelkihelyezéséhez fûzõdnek, amelyek a garanciaállomány 67%-ával rendelkeznek.

A korábbiakban beváltott garanciákból 476,7 M Ft térült meg, amelybõl az Alapítvány 237,7 M Ft-ot átutalt a költségvetésnek. A garancia megtérülési mutató többévi stagnálás és a 2000. évi csökkenés után jelentõs mértékben javult, miután 21,2%-ról 28%-ra emelkedett. Magas a végelszámolással lezárt garanciamegtérülések aránya, miután az a 2000. év végéig végelszámolással lezárt ügyleteknél 38,2%, a 2001. év végéig lezártaknál pedig 43,6% volt.

Az agrárgazdasági kezességek beváltására 2001-ben a költségvetés terhére 2723,4 M Ft kifizetés történt. (Az agrárgazdasági kezességek érvényesítésének forrásául 2001. január 1-jétõl a XII. Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezet két nevesített támogatási jogcíme szolgált.) Ezen összeg négy és félszeresét jelenti a 2000-ben kifizetett összegeknek.

A kifizetések meghatározó részét (61%, 1.661 M Ft) az 1999. évi költségvetési törvényben jóváhagyott 16 Mrd Ft (agrárhitelekhez kapcsolódó) kezességvállalás alapján az 57/1999. (VI. 18.) és a 79/1999. (IX. 3.) FVM rendeletekben név szerint meghatározott konzerv- és tartósítóipari vállalkozások hitelei utáni kezesség érvényesítések tették ki. Kiemelendõ, hogy az 57/1999. (VI. 18.) FVM rendelet hatálya alá tartozó 10 vállalkozás közül 2000-ben és 2001-ben nyolc konzervgyártó kisüzem a futamidõ többszöri hosszabbítása ellenére sem tudta hiteleit visszafizetni. Így a hitelezõ bankok részére e két évben a költségvetés összesen 1.807 M Ft kifizetést (a 2.330 M Ft összegû vállalt kezesség 77,6%-át) teljesített.

Az 57/1999. (VI. 18.) FVM rendelet szerinti konzerv- és tartósítóipari vállalkozások hiteleihez (illetve azok prolongálásához) kapcsolódó állami kezesség-vállalásra nem elsõdlegesen gazdasági szempontok (az eladósodott gazdálkodókat érintõ orosz pénzügyi válság következményei), is szerepet játszottak.

Az említetteken túlmenõen a növénytermesztési hitelekhez kapcsolódó kezesség érvényesítés jelentett még számottevõ összegû (745,2 M Ft) kifizetést.

2001-ben 14 olyan agrárgazdasági vállalkozás esetében történt 293,2 M Ft kezesség érvényesítés, amelyek az állami agrárgazdasági kezesség vállalás mellett felvett hiteleikhez további hiteleket vettek fel, és ezeket a Hitelgarancia Rt., illetve az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány garantálta. A viszontgarantõr intézmények ezen hitelek felmondása következtében 165,2 M Ft-ot érvényesítettek a költségvetéssel szemben. Így összességében 458,4 M Ft olyan költségvetést terhelõ kifizetés történt, amelynek oka, hogy sem az FVM Agrárrendtartási Hivatala, sem a garantõr szervezetek nem rendelkeznek elegendõ információval a gazdálkodók (magánszemélyek) hiteleihez kapcsolódó állami kezesség-, illetve garanciavállalásokról. Ennek következtében még a lehetõsége sincs meg annak, hogy a kezességbeváltással érintettek esetében a kezesség-, illetve a garanciavállalást e szempont figyelembevételével mérlegeljék.

A Kvtv. a Kormány új egyedi kezességvállalásainak mértékét a kiadási fõösszeg 2,2%-ában (95,1 Mrd Ft) határozta meg. A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló 2001. évi LXXV. tv. ezen elõírást a módosított kiadási fõösszeg 3%-ára (135,2 Mrd Ft) emelte.

A Kormány 2001. folyamán 13 új célú és (már meglévõ célra) egy pótlólagos egyedi kezességet vállalt 106,9 Mrd Ft összegben, ami a törvényi elõírás
79,1%-át jelentette. A Kormány 2001. március 27. - június 18. között három alkalommal - a Kvtv. 36. § (1) bekezdésében foglaltakat megsértve - túllépte az adott idõszakban érvényben lévõ (95,1 Mrd Ft) limitet (13,2 Mrd Ft-tal, 15,7 Mrd Ft-tal, 17,4 Mrd Ft-tal).

Magyar Fejlesztési Bank Rt. (MFB Rt.) ügyleteiért a Kvtv. 37. § (2)-(4) bekezdése szerint három módon vállalhatott a Kormány kezességet, illetve garanciát. Forrásszerzési hiteleiért és kötvénykibocsátásaiért 480 Mrd, harmadik fél javára vállalt készfizetõ kezességeiért (viszontgarancia) 300 Mrd és az általa finanszírozott ügyletekhez kapcsolódó hosszú lejáratú külföldi hitelek árfolyam-kockázatára 100 Mrd Ft összegben. A 2001. évben az MFB Rt. - az információk szerint - 128,8 Mrd Ft összegben bocsátott ki kötvényt, illetve vett fel külföldi hitelt, 180 Mrd Ft összegben vállalt bankgaranciát és 100 Mrd Ft értékû devizahitel árfolyamára biztosított állami garanciát. Forrásszerzési keretének kihasználtsága 32% volt, viszontgarancia keretének kihasználtsága 60%, míg árfolyam-garancia keretének kihasználtsága 100% volt 2001. december 31-én. Kezesség beváltására nem került sor.

A Kvtv. felhatalmazásával élve a Kormány (a százalékos kereten kívül) 950 M USD és 114,6 Mrd Ft összegben vállalt kezességet.

A Kvtv. 44. §-a szerint a 18/1998. (IX. 1.), a 41/1998. (X. 21.) és a 69/1999. (VIII. 26.) FVM rendeletekkel prolongált éven belüli - 70%-os kezességgel biztosított - agrárhitelek kezességérvényesítésébõl származó, 2001. január 1-jén fennálló, az állammal szembeni kötelezettségét a hiteladósnak nem kell teljesítenie. Ezt az idõpontot a 2001. évi LXXV. törvény 2001. november 15-re módosította. Az APEH a törvényi elõírások alapján összességében 1.047,8 M Ft kötelezettség törlését - részben 2002. elsõ hónapjaiban - végezte el.

A korábbi évek kezesség- és viszontgarancia érvényesítésének megtérülésébõl a költségvetés bevétele 4.933,6 M Ft volt, ami lényegesen elmaradt a költségvetési elõirányzattól (5.700 M Ft). Ezzel együtt az állam által vállalt kezesség és viszontgarancia költségvetési elõirányzatai egyenlegében 2.317,3 M Ft-tal terhelték a költségvetést. (Az e jogcímen teljesített kifizetések és bevételek egyenlege 2000-ben 812 M Ft, 1999-ben 9.967 M Ft volt.)

Az agrárgazdasági kezességek megtérülése (71,7 M Ft) 2001-ben az FVM fejezet 11. címen vállalkozások folyó támogatása elõirányzat bevételeként került elszámolásra.

A viszontgaranciát nyújtó szervezetek (Eximbank Rt., MEHIB Rt., Hitelgarancia Rt., Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány) szerzõdésállományának, a garanciabeváltás és -megtérülés dokumentumainak helyszíni ellenõrzése során megállapítható, hogy ezen szervezetek a vonatkozó jogszabályok elõírásait betartják. Az ellenõrzés indokoltnak tartja kiemelni, hogy e szervezetek eredményes tevékenységet végeznek annak érdekében, hogy a garanciabeváltás miatti összegek minél nagyobb összegben térüljenek meg és befizetésre kerüljenek a költségvetésbe.

Az APEH fokozott gondossággal járt el a kezességérvényesítések elbírálása során.

Az Áht. 12. és 13. §-aiban foglaltaknak megfelelõen a kezességérvényesítés, illetve a költségvetés által kezesként kifizetett összegek megtérülése esetén a garantõr szervezetek és az állami szervezetek (PM, ÁHH, APEH) az év folyamán lebonyolított pénzügyi tranzakcióknál és a zárszámadási munkálatok során a bruttó elszámolás elvét betartották.

A nemzetgazdasági számlákon vezetett pénzügyi tranzakciók megegyeznek az analitikus helyek nyilvántartásában szereplõ tételekkel.

Az Áht. 33. § (4) bekezdése alapján a 151/1996. (X. 1.) Korm. rendelet 10. § (1) bekezdésének rendelkezését figyelembe véve az APEH tájékoztatást kapott azon adósokról, amelyek helyett az állam állt helyt.

Az APEH nyilvántartásai szerint 2001. december 31-én az egyedi és agrárgazdasági kezességbeváltással érintett gazdálkodó szervezetek és magánszemélyek 6,8 Mrd Ft hátralékkal rendelkeztek, amely az 522,8 Mrd Ft központi költségvetéssel szembeni adó- és járuléktartozás 1,3%-a. (2000. december 31-én a fennálló hátralékállomány 8,8 Mrd Ft volt.)

Az APEH elnökének 1010/2001. sz. utasítása rendelkezik az agrárhitelekhez kapcsolódó állami kezességérvényesítéssel kapcsolatos adóhatósági feladatokról.

Az APEH megyei igazgatóságai a hivatkozott utasításban foglaltakat 2001-ben hiányosságokkal hajtották végre.

Az agrárgazdasági kezességet beváltó 93 gazdálkodó 145 beváltása közül az illetékes adóhatóságok 10 gazdálkodó 11 beváltása esetében 77,6 M Ft összegben nem hoztak kötelezettséget elõíró határozatot.

A kezességérvényesítés és a határozathozatal közötti idõszak indokolatlanul hosszú, figyelembe véve, hogy az esetek többségében az érvényesítés jogosságának vizsgálata és a határozathozatal más-más igazgatóság feladata. Ezen idõszak meghaladta a 60 napot a 2001-ben érvényesített agrárkezességek 26,5%-ánál, 30-60 nap közötti volt a kifizetések 60%-ánál és csak 13,5%-a esetében nem haladta meg a 30 napot.

A jogerõs határozatok ellenére sem történt 27 esetben (20,9%) intézkedés a végrehajtásra. Az igazgatóságok maradéktalanul nem hajtják végre a vonatkozó elnöki utasítás azon rendelkezését, amely a behajtásra irányuló intézkedések soron kívüli megtételét írja elõ. 30 behajtási intézkedés közel felénél (14 eset) 30 napon túl történt, egyhatodánál (5 eset) 10-30 nap között és csak 1/3-ánál (11 eset) 10 napon belül.

Az állam által vállalt kezességek és nyújtott hitelek állományáról az ÁHH teljes körû nyilvántartással rendelkezik. Az egyedi kezességvállalásokat a PM Költségvetési és pénzügypolitikai fõcsoportja tartja nyilván. Az ÁHH és a PM nyilvántartásai összehangoltak és egyezõek. Eltérés mutatkozik az egyes garantõr szervezetek (Eximbank Rt., MEHIB Rt., Hitelgarancia Rt.) állománya és az ÁHH adatai között. (Az eltérés 4,1 Mrd Ft-ot tett ki.) Ennek oka, hogy e szervezetek által készített, a 2001. december 31-i állományról szóló jelentések tájékoztató jellegû adatokat tartalmaznak. Ezen adatokat a mérlegek auditálása során felülvizsgálták és pontosították. Az ellenõrzés során az eltérések kimunkálásra és egyeztetésre kerültek, melynek eredményeképpen az ÁHH és az analitikus helyek nyilvántartásai egyezõek.

Az állami kezességvállalások és nyújtott hitelek állománya 2001. december
31-én 817,4 Mrd Ft volt, ami 114,6 Mrd Ft-tal haladta meg az elõzõ év végén meglévõ állományt.

A letéti számla a költségvetésen kívüli pénzeszközök kezelését, a költségvetési bevételként-kiadásként el nem számolható pénzeszközök forgalmának lebonyolítását szolgálja. A központi költségvetés 2001. évben egy letéti számlával rendelkezett.

A 2000. évi központi költségvetés zárszámadásának ellenõrzése során a számvevõszéki vizsgálat megállapította, hogy az év végén jelentkezõ pénzügyi problémák lezárásáról rendelkezõ 2333/2000. (XII. 21.) Korm. határozat -(75.000 M Ft áthelyezése központi letéti számlára) - nem felelt meg az Áht. 12/A. § (4) bekezdésében és az Ámr. 108. § (1) bekezdésében foglaltaknak.

Ezzel szemben a kormányhatározattól eltérõ felhasználási jogcímeket határozott meg a 2001. évi LXXV. tv. 20. §-a. A X. ME fejezet, 13. Kormányzati rendkívüli kiadások címen 15.000 M Ft-ot Egyszeri bér- és nyugdíj-kifizetési kereten, 25.000 M Ft-ot, Egyszeri bér- és nyugdíjkompenzációs kereten (ebbõl 14.400 M Ft-ot e célra, 10.600 M Ft-ot az egészségügy 2001. évi finanszírozására) helyezett letétbe, 35.000 M Ft-ot az ÁPV Rt. tõkeemelési kötelezettségeinek fedezetére fordított.

A központi letéti számla nyitóegyenlege 2001. január 1-jén 75.001,0 M Ft, forgalom növekedése 0,499 M Ft, csökkenése 75.001,5 M Ft, záró egyenlege 2001. december 31-én 0,0 M Ft volt.

A központi letéti számla egy jogcímen növekedett 499 E Ft összegben. Forrása az egyesülésrõl szóló 1989. évi II. törvény 21. § alapján a megszûnt társadalmi szervezetek vagyona, mely a hitelezõk kielégítése után állami tulajdonba került.

A központi letéti számla hét jogcímen csökkent 75.001,5 M Ft összegben.

Az elõzõ évben a költségvetésbõl letéti számlára kivitt pénzeszköz 2001. évben államháztartáson kívüli - mûködési célú - pénzeszközátvételként került vissza a költségvetésbe.

Az ÁHH a központi letétek kezelésére szolgáló számla analitikáját szakszerûen vezette.

A 2001. évi zárszámadás keretében elsõ alkalommal minden fejezetet érintett a financial audit típusú ellenõrzés. A fejezeti beszámolójelentések megbízhatóságát minõsítettük az OGY, a KE, az ALB, az OBH, a BIR, az MKÜ, a GV, a TH fejezeteknél. A további fejezetek közül az ME, az FVM, az IM, a KöM, a KÖVIM, a KüM, az SZCSM, az EüM, a PM, az ISM, a KSH, az MTA fejezetek igazgatási címei, a BM, a HM, a GM, az OM, az NKÖM fejezetek igazgatás alcímei, valamint a KT és a KEHI fejezeti jogosítvánnyal rendelkezõ költségvetési címei elemi beszámolójelentéseinek megbízhatóságát (valódiságát, szabályszerûségét) ellenõriztük.

A financial audit típusú ellenõrzés kiterjedt az ellenõrzött fejezet, szervezet szempontjából nagy összegû - a beszámoló kiadási fõösszeg 1,5-2,0%-át meghaladó értékû - ítélt tranzakciók tételes, illetve az érzékenynek minõsített tételek - a beruházások, a felújítások, a jutalmak, a megbízási díjak, a külföldi kiküldetések, a reprezentációs és propaganda kiadások, a gépjármû és mobiltelefon használat kiadásai, valamint az egyedileg, a vizsgált fejezetnél érzékenynek minõsített területek, - és a beszámoló további területeinek mintavételes számszaki és szabályszerûségi vizsgálatára, mind formai, mind tartalmi szempontból. Az egyes tételek esetén ellenõriztük a kincstári tranzakciók teljes folyamatát a kötelezettségvállalástól a pénzügyi teljesítésig. Az ellenõrzéseknél minden esetben beszereztük a teljességi nyilatkozatokat.

A költségvetési beszámoló, a beszámoló összeállításának alapjául szolgáló, bizonylatok, dokumentumok, nyilvántartások és belsõ szabályzatok ellenõrzése során megállapítottuk, hogy - tekintettel a lényegesség elvére - az ellenõrzött fejezeti, illetve költségvetési szervi beszámolóknál (a BM igazgatási cím kivételével) érvényesültek a számvitelrõl szóló 2000. évi C. törvény, valamint a végrehajtására kiadott kormányrendelet elõírásai, a teljesség, a valódiság, a világosság, a következetesség, az összemérés, a bruttó elszámolás és az egyedi értékelés általános számviteli alapelvei. A költségvetési beszámolók megfelelnek a törvény elõírásainak, a vagyoni és pénzügyi helyzetet a valóságnak megfelelõen tükrözik.

A BM központi igazgatás alcím 2001. évi intézményi beszámolójelenté-sének felülvizsgálata során az ellenõrzés olyan megállapításokat tett, amelyek azt igazolják, hogy a beszámolójelentés egyes adatai nem feleltek meg a számviteli alapelveknek.

A feltárt hibák ugyan - figyelemmel a lényegesség elvére - nem kérdõjelezik meg a beszámolójelentés pénzforgalmi adatainak valódiságát, a vagyoni adatok esetében a megbízható, valós kép kialakítása és annak bizonylatokkal való alátámasztottsága viszont nem kielégítõ. Mindezek figyelembevételével a minisztérium vezetésének hatékony intézkedéseket kell tennie a kockázatok csökkentése érdekében.

Az ellenõrzés a financial audit típusú vizsgálatok keretében a leggyakoribb hiányosságnak az analitikus és egyéb nyilvántartások teljes körûségének és megbízhatóságának a hiányát - BM, GM ellenõrzött
intézményei -, a kötelezettségvállalás, illetve egyes esetekben az utalványozás ellenjegyzésének hiányát - KÖVIM, PM, NKÖM, MTA ellenõrzött intézményei - a tárgyi eszközök aktiválásának helytelen idõpontját - KÖVIM, EüM, PM ellenõrzött intézményei esetében - találta.

A kiemelteken kívül egyes intézményeknél - túlnyomó részben a mérleg, illetve a beszámoló valódiságát nem érintõ - szabályszerûségi hiányosságokat és kisebb összegû szabálytalan elszámolásokat tárt fel az ellenõrzés.

Az érzékeny területek mintájának ellenõrzése a legtöbb területen - jutalmak, külsõ személyi juttatások, külföldi kiküldetések, értékhatár feletti beszerzések, beruházások, felújítások - nem tárt fel a mérlegvalódiságot érintõ jelentõs hiányosságot, a gépjármûvek és a mobiltelefonok használata esetében több fejezetnél, illetve intézménynél a szabályozás hiányát tapasztaltuk.

A megbízási díjak vizsgálata során megállapítottuk, hogy az érintett szervezetek többsége jelentõs számú éves, illetve folyamatos megbízási szerzõdéssel foglalkoztatottal rendelkezik, és a szerzõdések egy része munkaszerzõdésre utaló jeleket tartalmaz (meghatározott munkaidõ, munkavégzés helyének meghatározása stb.).

A 2001. évet érintõen elsõ alkalommal 9 fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetõje - ME, BM, FVM, HM, KöM, KÖVIM, OM, EüM, PM - vállalta, hogy egy intézményét, címét - túlnyomó többségében az ÁSZ által már az elõzõ évben auditált szervezeteket - saját ellenõrzési szervei bevonásával az ÁSZ financial audit módszertana felhasználásával minõsíti. Az ellenõrzések - 2 folyamatban lévõ, várhatóan ez év III. negyedévében lezáruló vizsgálat kivételével - befejezõdtek. A lezárult ellenõrzések 5 esetben minõsítés nélküli véleménnyel, 1 esetben korlátozott véleménnyel fejezõdtek be. 1 vizsgálatnál még nem készült minõsítõ vélemény. Az ellenõrzõ szervezetek minden esetben rendelkeztek teljességi nyilatkozattal.

A zárszámadás ellenõrzése keretében az ME, a HM, az IM, a KöM, a PM, az ISM, a KSH és az MTA fejezetek fejezeti kezelésû elõirányzatainál, a Környezetvédelmi Alap Célelõirányzatnál minõsítettük az elemi beszámoló jelentés megbízhatóságát (valódiságát, szabályszerûségét). Az OGY, a KE, az ALB, a BIR, az MKÜ, a GV fejezeteknél a fejezet gazdálkodásának pénzügyi megbízhatósági ellenõrzése a fejezeti kezelésû elõirányzatokra is kiterjedt. A minõsítés fejezeti kezelésû elõirányzatonkénti pénzügyi szabályszerûségi vizsgálat alapján történt. Az ellenõrzéseknél minden esetben beszereztük a teljességi nyilatkozatokat.

A költségvetési beszámoló alapjául szolgáló bizonylatok, nyilvántartások, valamint a belsõ szabályzatok ellenõrzése során megállapítottuk, hogy - tekintettel a lényegesség elvére is az ME, a PM, a KSH, a KÖM-KAC fejezetek kivételével - valamennyi fejezeti kezelésû elõirányzatnál érvényesültek a 2000. évi C. törvény, valamint a végrehajtására kiadott kormányrendelet elõírásai, a teljesség, a valódiság, a világosság, a következetesség, az összemérés, a bruttó elszámolás és az egyedig értékelés általános számviteli alapelvei. A fejezeti kezelésû elõirányzatokról készült beszámolók megfelelnek a törvény elõírásainak, a vagyoni és pénzügyi helyzetet a valóságnak megfelelõen tükrözik.

A PM és a KSH fejezeti kezelésû elõirányzatai, valamint a KöM fejezethez tartozó célelõirányzat, a KAC 2001. évi pénzügyi beszámolójelentésének felülvizsgálata során az ellenõrzés olyan megállapításokat tett, amelyek azt igazolják, hogy a beszámolójelentések nem minden esetben felelnek meg a számviteli (valódiság, teljesség) alapelveknek.

A feltárt hiányosságok ugyan - tekintettel a lényegesség elvére - nem kérdõjelezik meg összességében a beszámoló jelentések pénzforgalmi adatainak megbízhatóságát, ugyanakkor a bizonylatokkal való alátámasztottság ezekben az esetekben nem volt megfelelõ. Mindezek figyelembevételével a minisztériumok vezetésének hatékony intézkedéseket kell tennie a kockázatok csökkentése érdekében.

Az ME fejezeti kezelésû elõirányzatai közül az Informatikai távközlésfejlesztési és frekvencia-gazdálkodási feladatok és az Országimázs Központ által kezelt elõirányzat-csoport esetében állapítottunk meg - a lényegességi szintet meghaladó - hibát, ezért mindkét fejezeti kezelésû elõirányzat beszámolójelentésében bemutatott helyzet nem nyújt megbízható és valós képet.

Az ME Informatikai távközlésfejlesztési és frekvenciagazdálkodási fejezeti kezelésû célelõirányzat 16.251 M Ft kiadása közül két tranzakciót, összesen 4.850 M Ft-ot a 2001. év LXXV. törvényi szabályozástól, illetve megállapodástól eltérõ felhasználásnak minõsítettünk. Az egyik tranzakció a Divatcsarnok épületének 1.750 M Ft-ért történõ megvásárlásával összefüggõ ellentmondásos - törvényi szabályozástól eltérõ - szabályozási környezet kialakításával, a másik, 3,1 Mrd Ft-os tranzakció pedig a támogatási céltól eltérõen került lekötésre a GM-nél.

Az országkép építésre, a kulturális kiadványok, a költségvetési tájékoztató és a gazdaságfejlesztési eszközprogram céljait szolgáló fejezeti kezelésû elõirány-
zatok felhasználása esetében a közbeszerzési törvény megsértését, a szerzõdések és azok mellékleteit tartalmazó költségvetések tekintetében az Sztv. 166. § (1)-(2) bekezdés elõírásaitól eltérõ bizonylatolást, a teljesítésigazolások bizonylati alátámasztottságának hiányát állapítottuk meg, melyek kifogások alapján az Szt. 15. § (3) bekezdésében foglalt valódiság alapelv követelménye nem érvényesült.

Az APEH az adóbevételek, a VP az adó- és vámbevételek elszámolási feladatainak ellátásában nagy mértékben támaszkodik informatikai rendszerekre, adatvagyonának jelentõs része elektronikusan tárolt. Az APEH és a VP egyaránt kiemelt szerepet tölt be a központi költségvetés közvetlen bevételeinek elszámolása területén. Adatvagyonuk felbecsülhetetlen fontosságú, annak veszélyeztetése sérti a Magyar Köztársaság központi pénzügyi rendszerének zavartalan mûködését.

Az APEH informatikai feladatait ellátó szervezeti egységeinél a munkavégzés alapvetõ szervezeti feltételei biztosítottak.

A szervezeti struktúra és a feladatkörök kialakítása, valamint a hozzáférések központi szabályozása és kialakítása együtt biztosítja az informatikai rendszerek esetleges visszaélésekkel szembeni alacsony kockázatát.

A VP váminformatikai rendszere pótolandó hiányosságokat mutat az informatika szervezeti szabályozása, az adatvédelem és a rendkívüli helyzetek kezelése területén.

A VP testületénél a szervezet munkavégzésének alapvetõ szabályozási feltételei nem biztosítottak. Nem rendelkezik elfogadott Szervezeti és Mûködési Szabályzattal. Az informatikai feladat-ellátásáról részt vevõ szervezeti egységek felépítésérõl, feladatellátásban részletes és naprakész szabályzat nem rendelkezik, ezáltal nem határolhatók el egyértelmûen a feladat- és felelõsségi körök, nem biztosítottak a munkavégzés alapvetõ szabályozási feltételei.

Az informatikai szakterület nem kezeli egységesen az államtitokkörbe tartózó adatainak és eszközeinek védelmét.

A szervezeti és informatikai szabályzatok hiánya és a meglévõk hiányosságai miatt nem biztosítottak az informatikai rendszerek üzembiztos feladatellátásának, a folyamatos üzem fenntartásának szabályozási feltételei. A folyamatos tevékenység fenntartás eljárásainak kezelése nélkül, a rendkívüli helyzetek magas kockázatot jelentenek a VP informatikai rendszereinek folyamatos és biztonságos mûködésére nézve. A munkaköri leírások alapján a felelõsségi- és hatáskörök nem minden esetben határolhatók el, nem számon kérhetõek. Nem tartalmaznak helyettesítési információkat és biztonsági elõírásokat.

A VP a váminformatikai rendszerek karbantartási, követési és üzemeltetés-támogatási feladatainak 2001-2002. évi ellátására egy külsõ vállalkozóval kötött szerzõdést.

Az ellenõrzés rendelkezésére bocsátott dokumentumok, valamint a szóbeli tájékoztatások alapján megállapítható, hogy a VP ügymenete, valamint belsõ kontrolljai nem fedik le teljes körûen a vállalkozó tevékenységét. A vállalkozó szándékos, rosszindulatú adatmódosításra irányuló, összehangolt cselekménye esetén a VP ügyvitele, valamint kialakított belsõ kontrolljai nem teszik lehetõvé minden esetben az adatmódosítás utólagos felderítését. A kontrollok hiánya kockázatot jelent a mérlegadatok megbízhatóságának tekintetében, mivel a VP-nek nincs lehetõsége az adatok teljes körének ellenõrzésére.

A vámbevételek elszámolásának - az ellenõrzés keretein belül végzett - mintavétellel történõ vizsgálata során a halasztott vámfizetés körébe tartozó tételek elszámolása megfelelt a jogszabályi követelményeknek, elszámolási hibát, visszaélést a vizsgálat nem talált. A vizsgálati eredmények ellenére a visszaélés lehetõsége fennáll.

Az ellenõrzés megítélése szerint a feltárt problémák hatékony kezelése elsõsorban az információgazdálkodást átfogóan kezelõ, a VP országos parancsnoka által elfogadott és támogatott szabályzatok megalkotását, valamint az azokban elõírandó kötelezettségek maradéktalan betartását igényli.

A zárszámadási törvényjavaslatban a központi költségvetést megilletõ adóbevételek számszakilag valamennyi adónemnél egyezõséget mutattak a nemzetgazdasági számlákon realizált 2001. évi pénzforgalom év végi záró kimutatásával. A pénzforgalmi adatok megfeleltek a teljesség számviteli alapelvének.

Az APEH által kezelt bevételekhez kapcsolódó analitikus nyilvántartás adatai
- a nem azonosított (21.955 tétel) 540 M Ft állomány figyelembevételével - szintén egyeznek az ÁHH adónemenként vezetett fõkönyvi számláinak egyenlegével, azaz a zárszámadási törvényjavaslatban kimutatott bevételek adataival.

Az APEH a központi költségvetés mérlegének összeállításához szükséges adatokat az ÁHH részére biztosította. Az ÁHH beszámolási és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátosságairól szóló 253/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet figyelembevételével elkészítette számlarendjét.

Ezek az adatok a zárszámadási törvényjavaslatban a központi költségvetés vagyonmérlegének összeállításánál hasznosulnak. A zárszámadási törvényjavaslat szöveges indokolásában viszont nem kapnak kellõ hangsúlyt.

A VP által vezetett államháztartási számlákon lévõ elõírásokat és az ügyfél folyószámlákat, azaz az analitikus nyilvántartásokat a vámtörvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló 10/1996. (III. 25.) PM rendelet, illetve az ennek alapján kiadott számlarend, számlakeret, valamint a pénzügyi mûveletek tára szerint vezetik. Az államháztartási bevételi számlákról vezetett vám-, adó-, illeték, pótlék bevételi számlák 2001. évi záró egyenlege megegyezik a Magyar Államkincstár azonos megnevezésû számláinak záró kivonataival.

A 2001. évi zárás után a jogszabályi elõírásokkal összhangban (2000. évi C. törvény 161. §, 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 49. §, valamint a 10/1996. (III. 25.) PM rendelet 35-36. §) elkészítették a fõkönyvi kivonatot, bevételi számlánként a zárómérleget, a kintlévõségekrõl az adósleltárt, valamint az AS rendszerben nyilvántartott 1995. év végéig keletkezett kintlévõségek adós leltárát is. A 2001. évi kintlévõség - túlfizetés - egyeztetése a záró fõkönyvi kivonat és az analitikus nyilvántartás között megtörtént. A 2001. évben keletkezett, de a korábbi éveket érintõ kintlévõségek, túlfizetések állományának rendezését mindkét folyószámla rendszerben könyvelték. A kettõs könyvvezetésû Alpha fõkönyvi és analitikus rendszer, valamint az AS rendszer összevezetése nem történt meg.

Az Alpha folyószámla vezetõ rendszer a fõkönyvi és analitikus számlák egyezõségét biztosítja, az egyeztetések havonta, negyedévenként és év végén a zárlati idõpontokhoz kapcsolódnak.

A nemzetgazdasági számlákon kimutatott bevételek az analitikus ügyfél folyószámlákon és a függõ bevételi számlákon lévõ befizetések összesítésével alátámasztottak.

Az adóhatósági határozatokon alapuló tranzakciók - a vizsgált esetekben - törvényesek voltak. A határozattal elrendelt kiutalásokat a gyors és szakmailag megalapozott intézkedések jellemezték.

A bírságok kiszabásánál, valamint a méltányosság alkalmazásánál az Art. vonatkozó elõírásai szerint jártak el. A törvényi elõírásban rögzített mértéktõl eltérõ bírság kiszabása esetén, az indokolási rész minden esetben tartalmazta a méltánylást igénylõ körülményeket, illetve jelezték azok hiányát, amikor a törvényes mértéket alkalmazták.

Az ellenõrzött tranzakcióknál az elõírt kontrollok 4 esetet kivéve jól mûködtek. Az egyes adóügyi és szakmai vezetõi kontrollok igazgatóságonkénti szabályozottsága és hierarchikus rendje a rendelkezésre bocsátott, kiutalás elõtti ellenõrzések ügyviteli folyamatszabályzata alapján - teljes körû. A kontrollok érvényesülése a minta tranzakcióiban - a bevallástörténet adatai alapján - nyomon követhetõ.

Az Art. 27. § (4) bekezdése szerinti 30, illetve 45 napos határidõt a vizsgált tranzakcióknál az adóhatóság jellemzõen betartotta, de elõfordultak olyan tranzakciók, amelyeknél túllépte azt (a személyi jövedelemadót érintõ tranzakcióknál 2, míg az áfát érintõknél 13 esetben). A rendelkezésre álló dokumentumok alapján ez utóbbi esetekben az adózót megilletõ késedelmi kamat kiutalása nem volt megállapítható. A társasági adó tekintetében a mintaelemek 95%-ánál a kiutalás határidõn belül megtörtént.

A kiválasztott tételek vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a kiutalás elõtti ellenõrzés 95%-ban nem történt meg, ebbõl két esetben 500 M Ft feletti adókötelezettségû gazdálkodónál sem. A társasági adó átvezetések és visszautalások kiutalás elõtti ellenõrzését jogszabály ugyan nem írja elõ, de az alkalmazott gyakorlat nem biztosítja a jogosulatlan visszautalások megelõzését.

Az adózók részére fizetett késedelmi kamatok - a minta 95%-ában az idõben elhúzódó adó-ellenõrzések miatt - indokoltnak tekinthetõk. Az igazgatóságok azon gyakorlata, hogy a revíziós megállapításokat követõen egy héten csak egy alkalommal történik leválogatás, néhány nappal késlelteti a pénzügyi rendezést. Annak ellenére, hogy szabályozták az illetékesség váltás során szükséges eljárásokat, ezt a vizsgált tranzakciók közül néhány esetben az ügyintézõk nem tartották be.

Az ellenõrzött kiutalások során az adózónak járó költségvetési támogatás, adó-visszatérítés, adó-visszaigénylés késedelmes kiutalásából eredõ késedelmi kamat számításáról szóló APEH elnöki utasítás szerint jártak el.

A hibás tételek kezelése, javítása a folyószámla vezetés egészében megoldott. A tartozást, vagy túlfizetést mutató folyószámlák adózók részére történõ megküldése az 1990. évi CXI. törvény 32. § (9) bekezdése alapján a vizsgált esetekben megtörtént. Adathiányos, vagy tartalmi hibás bevallásnál, illetve átvezetési kérelmeknél, ha a hibák javítása saját hatáskörben nem volt rendezhetõ, az APEH levélben értesítette az adózót a hiány pótlására, illetve az adózó személyes megjelenését kezdeményezte, ami egyben a belsõ szakmai kontroll és a kézi adatfeldolgozás szabályozottságát, az eljárási rend betartását igazolja.

Az informatikai rendszer vizsgálati eredményeivel összevetve megállapítható, hogy a pénzforgalmi és a számviteli rendszerek, valamint a határozatot hozó APEH szervezeti egységek között szabályzatban rögzített módon történik az információáramlás.

Téves könyvelések a vizsgált mintában nem voltak. Egy esetben találkoztunk olyan tranzakcióval, ahol a pénzügyi rendezés (jóváírás) könyvelése megelõzte a terhelési esedékesség könyvelési idõpontját. Egy-egy esetben a kötelezettség könyvelésére a folyószámla jóváírását követõen, vagy egyáltalán nem került sor.

A rendelkezésre bocsátott utasítások, a kialakított feldolgozási rend és az ellen-õrzési funkciók eredményessége, valamint a minták ellenõrzése alapján megállapítható, hogy a pénzforgalmi és a számviteli rendszer, a kézi és elektronikus adatfeldolgozás szabályozottan mûködik és alapvetõen biztosított az adatfeldolgozás zártsága, megbízhatósága és teljes körûsége.

Az adófolyószámlára történõ könyvelés és rendezés elveirõl, szabályairól szóló 1058/B/1999. sz. APEH elnöki utasításban rögzített, az igazgatósági és az APEH-SZTADI hatás- és feladat körébe tartozó tennivalók betartásának ellen-õrzése alapvetõen biztosítja a folyószámla rendszer megbízható mûködését.

A vámvisszatérítések 5 eset kivételével vámhatározat alapján történtek. A kivételt képezõ esetekben a visszatérítésre az ügyfél beadványa alapján, pénzügyi korrekció (dupla utalás, folyószámla rendezés) miatt került sor. Egy vámhatározat kivételével (melyen az aláírás hiányzott) valamennyi ellenõrzött alapbizonylat megfelelt az alaki és formai követelményeknek. A vizsgált sokaság 90%-ában a visszautalás határidõn belül megtörtént, több nappal a fizetési határidõ lejárta elõtt. A vámvisszatérítések jogosságát ellenõrizték.

A jövedéki adó-bevételeknél a folyószámla elõírás (határozat) és befizetés bizonylatai a formai követelményeknek megfeleltek. A befizetések - halasztott fizetésmóddal - határidõben, bankon keresztül történtek. Valamennyi ellenõrzött dohánygyártmány adójegye utáni jövedéki adó, illetve visszaszállított adójegy elõállítási költség térítésének megfizetése határozat alapján történt. A határozatok az elõírt formai, alaki kellékekkel rendelkeztek.

A jövedéki adó-visszatérítések elõtt a vámhivatalok az adóbevallásokat (mezõgazdasági, hajózás, vasúti közlekedés) ellenõrizték, a kiutalások jogosságát megállapították. A jövedéki adó számláról a jövedéki adó visszatérítések a vámhivatalok "Jelentés a kiutalási kérelemrõl" készített dokumentuma alapján - PC-s rendszerû feldolgozás után - kerültek kiutalásra. A jövedéki adó visszatérítésbõl az adóalany rendelkezése alapján a köztartozásokat levonták.

Az import termék általános forgalmi adó befizetések határozat alapján történtek és a formai követelményeknek megfeleltek. A befizetéseket azonnali, illetve halasztott fizetési móddal, bankon keresztül, határidõre teljesítették.

A vámbiztosíték elszámolásoknál a kijelölt tranzakciók mindegyike készpénzben nyújtott vámbiztosíték volt.

Az APEH fogyasztói árkiegészítés folyósítási számla 2001. évben pénzügyileg realizált terheléseinek szabályszerûségi ellenõrzése a rendelkezésre bocsátott iratanyagok alapján történt. A pénzügyminiszter rendelkezése alatt álló központi költségvetési elõirányzatok kezelésének eljárási rendjérõl szóló 1/2001. sz. PM utasításban elõírt ellenjegyzések, utalványozások az elõírásoknak megfelelõen megtörténtek. A támogatások igénylése jogszerû volt.

A teljes körûség ellenõrzése a kincstári adatbázis tételeinek és az APEH-SZTADI adózónként kimutatott analitikus nyilvántartásában szereplõ adatainak összehasonlításával történt. A nyilvántartások egyezõek voltak.

A 2001. évi zárszámadás során külön vizsgáltuk azt, hogy az egyes fejezeteknél az elõzõ évi ellenõrzésünk során tett javaslatok miként hasznosultak. A vizsgált húsz fejezetnél tizenhárom esetben tettünk javaslatot a gazdálkodás szabályszerû lebonyolításának, a pénzügyi folyamatok zártságának, illetve a számviteli és egyéb jogi szabályozás naprakészségének megteremtésére. A beszámolási idõszakra vonatkozó vizsgálatunk szerint a javaslatok maradéktalan végrehajtása csak hat fejezetnél (HM, KüM, PM, NKÖM, KSH, MTA) történt meg, további két fejezetnél a javaslatok végrehajtása az ellenõrzés idõpontjában is még folyamatban volt (ME, FVM), csak részben valósították meg négy fejezetnél (OBH, MKÜ, KöM, EüM). A BM fejezetnél nem kielégítõ módon hajtották végre az Ász számvevõi jelentéseiben megfogalmazott javaslatokat.

A zárszámadás ellenõrzése során - a nemzetgazdasági elszámolásokhoz tartozó területeken - az elõzõ évi ellenõrzésünk során tett megállapítások hasznosulásán túlmenõen vizsgáltuk a korábbi ellenõrzések megállapításainak teljesülését is.

Az ÁKK Rt. részérõl intézkedések történtek a leltárral kapcsolatos törvényi kötelezettségek teljesítése terén korábban tapasztalt hiányosságok megszüntetése érdekében. Ennek részeként 2001. folyamán elkészült és hatályba lépett az államadósság leltározási szabályzatának kiadásáról rendelkezõ belsõ utasítás.

A Sztv. leltárral kapcsolatos vonatkozó rendelkezésével továbbra sincs teljes körû összhang.

Az államadósság-kezeléssel kapcsolatos törvényi feladatok ellátása 2001-ben is hivatalosan elfogadott stratégia nélkül történt. Ennek pénzügyminiszteri jóváhagyására 2002-ben került sor.

A Kincstár 2001 szeptemberében elkészítette a kormányhitelekbõl származó egyes állami követelések kincstári kezelésének ügyrendjét, amellyel többször megállapított hiányosságot számolt fel.

A külföldi követelések értékelésével kapcsolatos megállapítások továbbra is fennállnak. A követelésállomány egy részét az MNB nem az általa jegyzett hivatalos devizanemben adta meg az ÁHH-nak. A kialakult gyakorlat nem felel meg az Sztv.-ben és a 253/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 14. §-ában foglaltaknak, mely szerint az ÁHH a követeléseket az MNB által közzétett, az év utolsó napján érvényes hivatalos devizaárfolyamon köteles értékelni.

A követeléseket az MNB minõsítette, a lejárt követeléseket egyben kétesnek tekintve. Az MNB által kimutatott követelésállomány tartalmaz el nem ismert (Nigéria, Mongólia, Irán) és egyeztetés alatt álló (Irak, Etiópia, Algéria) állományi adatokat is.

A követelések polgári célra történõ értékesítésére/engedményezésére 2001-ben a Tárcaközi Bizottság nem írt ki új nyilvános pályázatot, hanem a korábbi szerzõdések teljesítése folyt. A követelések piaci értéken való megmérettetése így a 2001. évben sem volt biztosított.

A 2000. évi zárszámadás számvevõszéki ellenõrzése során tapasztaltakhoz képest a nemzetgazdasági elszámolások könyvviteli mérlegéhez rendelkezésre bocsátott APEH adatszolgáltatás tartalmában elõrelépés történt.

A Munkaerõpiaci Alap (MPA) 1996-ban öt elkülönített állami pénzalap összevonásával jött létre, a munkaerõpiaci problémák egységes kezelése érdekében. Az Alappal azonban az Flt. 39/A. § alapján - megosztott jogkörben - több (1998-2001. között három) tárca gazdálkodik, valójában az egységes kezelés így nem valósult meg. Ez különösen a Fejlesztési és Képzési alaprész pénzeszközei felhasználásának vizsgálata során volt érzékelhetõ.

Az MPA tárgyévi bevételeirõl és kiadásairól az "E"-jelû költségvetési beszámoló garnitúrát kell kitölteni, amelyet - az Áht. 57. § (3) bekezdése alapján - könyvvizsgálóval kell hitelesíttetni. A 2001. évi auditált beszámoló a 2002. április 30-i határidõre elkészült, azt a könyvvizsgáló rendben találta és hitelesítõ záradékkal látta el. A beszámolóból a zárszámadási törvénytervezet 10. számú mellékletének adatai levezethetõek.

Az MPA egységes számviteli szabályozása biztosított. Az alapkezelõ 1999-ben kiadta az "országos számviteli politikát", amelyben összefoglalták az MPA kezelésének, mûködtetésének sajátosságait, leírták az Alap szabályozási, pénzügyi, számviteli és beszámolási rendszerét. Év közben és a zárlati munkák idején körlevelekkel segítik a területi szervek számviteli teendõinek ellátását.

A területi egységek önállóan gazdálkodó költségvetési szervek, amelyek az alapkezelõ által rendelkezésre bocsátott kerettel gazdálkodnak, beszámolót készítenek. Területi szinten is rendelkeznek számviteli politikával, számlarenddel, szabályzatokkal. (Négy megyétõl kértünk be a számviteli politikát és azt tapasztaltuk, hogy a behajtási tevékenység kezelése nem egységes.)

Az Alap év végi egyenlegét (ami az elmúlt évben hiány volt) a Kvtv. 63. § (2) bekezdése úgy szabályozza, hogy az nem lehet rosszabb, mint az elõirányzat. A törvényben megfogalmazott kivételek, a túlléphetõ kiadások (készpénzellátások) elõirányzatai miatt azonban jogszerûen lehet eltérni a tervezett egyenlegtõl.

Az Alap folyamatos évközi finanszírozását az elõzõ évekrõl hozott maradvány bevonása és a Kvtv. 32. § alapján a KESZ igénybevételének lehetõsége biztosítja. A maradvány nyitóállománya 26,3 Mrd Ft volt, amit a 2001. évi hiány (11,1 Mrd Ft) 15,2 Mrd Ft-ra csökkentett.

A zárszámadási törvényjavaslathoz kapcsolódóan meg kell említeni, hogy az MPA-nál nem érvényesül az Áht. 8/A. § (1) bekezdése, ami szerint zárszámadáskor rendelkezni kell a hiány rendezésének módjáról (az Alap sajátosságaira tekintettel az elõzõ évek maradványának terhére történõ elszámolásáról).

A Kvtv. - a 10. számú mellékletben - az MPA 2001. évi bevételi elõirányzatát 168,2 Mrd Ft-ban, a kiadási elõirányzatot 178,9 Mrd Ft-ban állapította meg, 10,7 Mrd Ft-os hiány mellett. A tényadatok mintegy 9%-kal haladták meg az elõirányzatokat. A bevételek 183,2 Mrd Ft-ra, a kiadások 194,4 Mrd Ft-ra teljesültek, a hiány csaknem 400 M Ft-tal lett több a tervezettnél. Az MPA Irányító Testülete (MAT) a gazdasági miniszter jóváhagyása alapján év közben, 6,5 Mrd Ft-tal megemelve módosította az Alap költségveté-sét, nagyobb részben a szakképzési hozzájárulással és a szakképzési célú kifizetésekkel összefüggésben.

Az Flt. 42. §-a értelmében az Alap járulék- és hozzájárulás bevételeit az APEH szedi be és folyamatosan utalja át. Az államháztartás mûködési rendjérõl szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a bevételek átutalásának gyakoriságát nem szabályozza. 2002. március 31-ig ez 10 naponként történt, azt követõen a GM kérésére áttértek a naponkénti utalásra.

Az adóhivatal a bevallások és befizetések teljesítésérõl havonta ad tájékoztatást, de nem szolgáltat adatot a kintlévõségekrõl (túlfizetésekrõl). Így az MPA-t érintõ tartozásokat nem tartalmazza a költségvetési beszámoló mérlege (mint ahogyan - szabályozott módon - ezt a társadalombiztosítási alapok mérlegében mindig is feltüntették). Az APEH kimutatása szerint a tartozások 2001. évi állománya 11,4 Mrd Ft. A valódiság számviteli alapelve az MPA-nál is megkívánná, hogy az adósállomány az MPA mérlegében szerepeljen. A felszámolási eljárások után befolyt összegekbõl sem ismert az MPA-t megilletõ rész, ezeket az APEH nem is tudja kimutatni.

Az Flt. 8. § (2) bekezdése alapján a Kormánynak évente kell foglalkoztatás-politikai irányelveket kiadni. 2001-re vonatkozóan ilyen irányelv nem készült. A 2000-ben az EU-csatlakozásra való felkészülés keretében összeállított Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv - középtávra - stratégiai célként a foglalkoztatottság bõvítését, az inaktivitás tendenciájának visszafordítását, a munkanélküliség jellegének megváltoztatását, a foglalkoztatottak alkalmazkodóképességének és a vállalkozások versenyképességének javítására irányuló törekvések támogatását, valamint a munkaerõpiaci egyenlõtlenségek mérséklését fogalmazták meg. A célok évenkénti konkretizálása a munkaerõpiaci helyzet jobb áttekinthetõségét és a költségvetési tervezést egyaránt segítené.

A mûködési alaprész az ellátási feladatok végrehajtásában érintett szervezetek mûködési kiadásait hivatott (részben, vagy egészében) fedezni.

Az Alapból - alaprészenként arányosan - kell kifizetni a könyvvizsgálat díját, továbbá meghatározott befizetéseket is teljesíteni kell.

Az Alap pénzeszközeit attól függõen, hogy a foglalkoztatás elõsegítését, illetõleg a munkanélküliek ellátást szolgálják "aktív" és "passzív" eszközökként határozzák meg.

Az aktív eszközök alkalmazásának fontosságát fogalmazta meg a Kvtv. 61. §-a, amikor az öt legkedvezõtlenebb adottságú megye fejlesztése és kiemelten elmaradott kistérségeik felzárkóztatása érdekében (az egyes fejezetek támogatási célprogramjai mellett) az MPA aktív foglalkoztatási és képzési alaprésze pályázati rendszerben kihelyezhetõ támogatási keretösszegeibõl e megyék kiemelt támogatását írta elõ. A területkiegyenlítésre szánt összeget, 535 M Ft-ot elkülönítették és a megyéknek egyébként jutó decentralizált kereteket ezzel megemelték. A megyék beszámolói szerint a többletjuttatást felhasználták, alapvetõen közhasznú munkavégzésre fordították.

A foglalkoztatási alaprészbõl nyújtott aktív célú támogatások - 2001-ben
45,3 Mrd Ft - közül jelentõsebbek a munkaerõpiaci képzés, a bértámogatások és a pályakezdõk támogatásai.

A rehabilitációs alaprészbõl 2001-ben 2,2 Mrd Ft-ot fizettek ki munkahelyteremtés és megtartás támogatása címén.

Passzív eszközök közül a különféle jövedelempótló támogatásokra 8,5 Mrd Ft-ot, a munkanélküli ellátásokra 56,6 Mrd Ft-ot fizettek ki.

A fejlesztési és képzési (2001. közepéig szakképzési) alaprész kiadási elõirányzata 2001-re 11,6 Mrd Ft volt, ami (a többletbevételeknek köszönhetõen) 16 Mrd Ft-ra teljesült. Az alaprész felhasználására erõteljesen hatott, hogy 2001. közepén hatályba lépett a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény, majd a végrehajtására kiadott 31/2001. (IX. 14.) OM rendelet. Átalakult a képzési támogatások lebonyolításának, az alaprész mûködtetésének intézményrendszere. A kifizetések túlnyomó része a második félévre, illetõleg az év végére húzódott át.

A bérgarancia alaprészbõl a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezeteknek dolgozóikkal szemben fennálló, kiegyenlítetlen munkabér és végkielégítés tartozására a beérkezett kérelmek alapján 901 M Ft-ot fizettek ki a munkaügyi központok.

Az Flt. 43. §-a alapján az MPA foglalkoztatási, rehabilitációs, valamint fejlesztési és képzési alaprészei központi és decentralizált keretre oszthatók fel. Az egyes alaprészek központi keretével az adott minisztérium (2001-ben a GM, az SZCSM és az OM) rendelkezik.

A foglalkoztatási és a rehabilitációs alaprészeknél kb. 20:80% a központi és a decentralizált keretösszeg aránya. Három konkrét program kifizetéseinek elszámolását ellenõriztük, azokat minden esetben szabályszerûnek ítéltük. Decentralizált keretbõl megvalósított programokat nem vizsgáltunk.

A fejlesztési és képzési alaprésznél éppen fordított a helyzet, a pénzeszközök felhasználása túlnyomó részben központosítottan történt. Itt 13 program lebonyolítását tekintettük át az OM Alapkezelõ Igazgatóságán. Az esetenként több éves programoknál jellemzõ az elõfinanszírozás, rendszeres a szerzõdésmódosítás (összegre, határidõre és a tartalomra vonatkozóan). A támogatások odaítélése nem kellõen körültekintõ, a befogadás szinte "korlátlan". A teljesítmény elbírálására nincsenek egzakt kritériumok. A támogatottak - a szerzõdés ellenére - a maradványokat gyakran nem utalják vissza, nem alakítottak megfelelõ ellenõrzési rendet sem. A programokról nincsenek áttekinthetõ nyilvántartások.

Az Flt-t módosító 2001. évi XXIV. törvény átalakította a munkaerõpiaci szervezeteket. Létrejött az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, amelynek részei a Foglakoztatási Hivatal, a munkaügyi központok, a munkaerõ fejlesztõ és képzõ központok. Mindegyik önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv. Az MPA ezen szervezetek folyamatos mûködéséhez és fejlesztési feladataihoz az Alapból pénzeszközöket ad át, a költségvetési törvényben foglaltak szerint. A munkaerõpiaci szervezet és az alapkezelõ mûködtetésére és felhalmozási céljaira az MPA-ból összesen 15,5 Mrd Ft-ot fizettek ki. A felhasználásról a fejezeti költségvetés végrehajtása keretében számolt be a GM.

Az MPA kiadásainak 25%-át - 49,4 Mrd Ft-ot - a különféle kötelezõ befizetések teszik ki. Ezeket az MPA törvényi elõírások alapján teljesíti, felhasználásukról nem rendelkezik információval.

A megváltozott munkaképességû munkanélküliek foglalkoztatásának támogatására a költségvetésbe 18 Mrd Ft befizetése történt meg. Az MPA 29 Mrd Ft-tal járult hozzá a járadékból kikerült aktív korú munkanélküliek részére szolgáló rendszeres szociális segély önkormányzati elõirányzatának kiegészítéséhez, a közcélú munkavégzés támogatásához, illetõleg az önkormányzatok kapcsolódó igazgatási kiadásainak részleges megtérítéséhez.

Az új korengedményes nyugdíjak hiányzó munkáltatói befizetéseinek megtérítésére az MPA (a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetésérõl szóló 1999. évi CIX. törvény alapján) 2,4 Mrd Ft-ot térített meg a folyósító szervnek.

A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap (KNPA) 1998. január 1-jétõl mûködik elkülönített állami pénzalapként az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 62. §-ában megfogalmazott feladatok pénzügyi fedezetének megteremtésére. Az alap kezelõje az Országos Atomenergia Hivatal (OAH), illetve ezen belül a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap Kezelõ Szakiroda. Az Alap felügyeletét a gazdasági miniszter látja el.

A KNPA tárgyévi bevételeirõl és kiadásairól az "E"-jelû költségvetési beszámoló garnitúrát kell kitölteni, amelyet - az Áht. 57. § (3) bekezdése alapján - könyvvizsgálóval kell hitelesíttetni. A 2001. évi beszámoló a 2002. április 30-i határidõre elkészült, azt a könyvvizsgáló hitelesítõ záradékkal látta el. Saját ellenõrzési tapasztalatunk is az, hogy az Alap pénzforgalmi eseményeit a beszámoló a valóságnak megfelelõen tartalmazza, a Kvtv. által jóváhagyott bevételek és kiadások adatai a kialakított beszámolási és nyilvántartási rendszerbõl megfelelõen levezethetõek. A kincstári beszámoló és az Alap beszámolója között fennáll az egyezõség.

A Kvtv. 10. számú melléklete az Alap 2001. évi kiadási elõirányzatát 6.322,5 M Ft-ban, bevételeinek nagyságát 14.883,6 Ft-ban határozta meg, 8.561,1 M Ft-os GFS egyenleggel. A kiadások 6.084 M Ft-ra, a bevételek 14.886,9 M Ft-ra teljesültek, a GFS egyenleg 8.802,9 M Ft lett. Ilymódon a KNPA esetében a Kvtv. 63. § (2) bekezdésének elõírása - miszerint az év végi egyenlege nem lehet rosszabb az elõirányzott összegnél - teljesült.

A zárszámadási törvényjavaslathoz kapcsolódóan meg kell említeni, hogy az Alap esetében nem érvényesül az Áht. 8/A. § (1) bekezdése, mely szerint rendelkezni kell a költségvetési többlet felhasználásáról (a KNPA sajátosságainak megfelelõen a bevételi többlet felhalmozási kötelezettségérõl).

Az Alap bevételeinek meghatározó részét a Kvtv. 60. §-a alapján a Paksi Atomerõmû a 2001-re elõírt 14.877,1 M Ft-os összegben fizette be. Ez az összeg 42%-kal több a 2000. évinél. A többlet az erõmû létesítéséhez kapott állami alapjuttatásnak a termelõi árba beépített, lejárt tõkejáradéka, melynek egy részét a KNPA javára fizetik be.   

A radioaktív hulladékoknak a Püspökszilágyi Radioaktív Hulladék feldolgozó és Tárolóba történõ végleges elhelyezésekor díjat kell fizetni. Ebbõl 2001-ben 5,8 M Ft folyt be.

Egyéb bevételként 4 M Ft realizálódott (az Oktatási Minisztérium és az Egész-ségügyi Minisztérium számára még 1998-ban elõirt befizetési kötelezettség teljesítéseként).

Az Alap értékállóságának biztosítása érdekében az atomenergiáról szóló törvény a központi költségvetésbõl pénzeszköz átadását írta elõ. A Kvtv. 110. § (1) bekezdése ezt az elõírást hatályon kívül helyezte. Az alapkezelõ ezen a jogcímen 2001-re eredetileg 1.957,6 M Ft, 2002-re 2.549,5 M Ft bevétellel számolt, ami így elmaradt. Az együttesen 4,5 Mrd Ft-os bevételkiesést az Atomerõmû fogja megfizetni évekre elosztva (2003 és 2017 között), úgy, hogy az elektromos energia árán keresztül azt ráterheli a fogyasztókra. A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény 120. § alapján 2003-tól a központi költségvetés újból biztosítja ezt a támogatást.

A KNPA felhalmozási kiadásai között számolható el a hulladéktárolók létesítésének elõkészítési kiadásai, a kiégett fûtõelemek átmeneti tárolójának bõvítési költségei és a Paksi Atomerõmû leszerelésének elõkészítéséhez kapcsolódó kiadások. E jogcímeken összesen 4.360,7 M Ft kiadás merült fel.

A mûködési kiadások összege 2001-ben 1.723,3 M Ft volt. Az állami tulajdonban lévõ Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Közhasznú Társaság részére 1.224,8 M Ft-ot fizettek ki. A radioaktív hulladéktárolók létesítésével és üzemeltetésével érintett települési önkormányzatok és négy ellenõrzõ és információs társaság részére 454,2 M Ft támogatást nyújtottak. Az OAH alapkezelõi feladatainak ellátásáért 44,3 M Ft-ot kapott.

A KNPA négy év alatt felhalmozott pénzeszközeinek nagysága (az évenkénti pozitív egyenlegek összessége) megközelíti a 27 Mrd Ft-ot, amit a kincstári egységes számlán elkülönítetten tartanak nyilván. A felhalmozás összege évente ugyan még növekvõ, de a növekedés üteme már csökkenõ. Ennek fõ oka 2001-ben, hogy a már említettek szerint az Alap értékállóságának biztosítására a központi költségvetés nem nyújtott támogatást.

Az államháztartás szerveinek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségérõl szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 10. § (8)-(9) bekezdéseiben foglaltak szerint az Ny. Alap könyvvizsgálói záradékkal ellátott - "A", "D" és "G" jelû - költségvetési beszámolói a május 31-i határidõre elkészültek és azokat az ÁSZ-hoz is eljuttatták.

A könyvvizsgáló a mûködési költségvetés beszámolóját (ennek következtében a konszolidált "G"-jelû beszámolót is) korlátozó záradékkal látta el, az ONYF által 2000 decemberében lehívott, 2001. január 9-én a devizaszámlán megjelent, majd 2001 augusztusában folyó évi bevételként elszámolt 962,4 M Ft-os bankgaranciák összege miatt. Errõl a jelentés 1.5.1 pontja szól, aminek alapján osztjuk a könyvvizsgáló álláspontját.

Az Ny. Alap mérleg fõösszege 2001. december 31-én 72.088,7 M Ft volt, ebbõl a nyilvántartott adósállomány 61.405,1 M Ft, aminél az APEH által az Ny. Alapra kimutatott tõketartozás állománya (75.140 M Ft) lényegesen több. Az auditor az óvatosság számviteli elvére hivatkozva a felszámolás alatt álló szervezetek tartozásait - 16.296,6 M Ft-ot - kivezettette a mérlegbõl.

Az alapoknak nincs külön késedelmi pótlék és bírság számlája. Az APEH egységes számlájára érkezett befizetéseket, arányosítással osztják meg a központi költségvetést és az alapokat megilletõ bevételi hányadokra.

A mérleg forrás oldalán - a rövid lejáratú kötelezettségek között - jelenik meg a "járulék-túlfizetések" 50.488,5 M Ft-os összege, ami 21.100,1 M Ft-tal több mint az elõzõ évi. A túlfizetés azonban nem tényleges többletet jelent, csak a befizetések és a bevallások (a mérleg fordulónapja utáni) feldolgozásának idõbeli eltérése miatt jön létre.

A 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 114. § (6) bekezdése szerint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak mérlegében kimutatott, az APEH járulék-elszámolása keretében vezetett tartozások, túlfizetések állományának valódiságáért az APEH tartozik felelõsséggel. Az APEH által közölt és a beszámolóba beállított adatokat a könyvvizsgálat sem vizsgálta felül.

A konszolidált beszámoló adatai alapján készült el a zárszámadási törvényjavaslat és a 11. számú melléklet, amelynek számadatai a beszámolóból, illetve a fõkönyvi könyvelésbõl levezethetõek.

Az Ny. Alap kincstári költségvetése végrehajtásáról a Magyar Államkincstárnak (az átalakulást követõen az Államháztartási Hivatal: ÁHH) a 217/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet 140. §-a szerint havonta kell kincstári költségvetési jelentést küldeni az ONYF részére. Ez nem történt meg.

Az ÁHH az ellátási és mûködési szektor éves kincstári beszámolóját 2002. február 14-én határidõre küldte meg az alapkezelõnek. Az Alap és a mûködési költségvetés beszámolója és a kincstári beszámoló fõösszegeit és egyes tételeit érintõen eltéréseket mutatott, de azokat április 30-áig tisztázták, megindokolták és írásba foglalták. Az eltérések részben a beszámolók elkészítésének különbözõ idõpontjából, illetve a beszámolási rendszerek sajátosságaiból adódnak. Az alapkezelõ és az ÁHH törekedett a folyamatos egyeztetésre. Eredménynek tekintjük, hogy 2002-tõl valamennyi elõirányzatra bevezették a kincstári tranzakciós kódot, ami megkönnyíti az eltérések tisztázását.

A Kvtv.-ben az Ny. Alap bevétele és kiadási elõirányzatai megegyezõek, a 0-egyenleg több éves tervezési gyakorlat, figyelemmel az Áht.-ban foglalt állami garanciára is. A 2001. évben az Alap pénzügyi egyensúlyát sikerült megõrizni, sõt a pénzforgalmi egyenleg pozitív lett, megközelítõen 1,5 Mrd. A többlet a központi költségvetés általi "túlfinanszírozás" miatt következett be. Az Alap pénzügyi egyensúlyát biztosítani hivatott - a központi költségvetésben elõre tervezett - pénzeszközátadás összege 51,8 Mrd Ft volt, szemben a 62,2 Mrd Ft-os elõirányzattal. Az 1.3. pontban részletezett "egyéb bevételek" ugyanakkor a központi költségvetésbõl származó támogatással hasonló nagyságrenddel emelkedtek meg.

Az Ny. Alap pénzügyi pozíciója a tervezetthez viszonyítva év végére érdemben nem változott.

A napi likviditási helyzet ugyanakkor változatosan alakult. Három banki nap kivételével, az év minden napján szükség volt KESZ-hitel igénybevételére. Januárban a napi átlagos hitelállomány 19,8 Mrd Ft, decemberben 124,6 Mrd Ft, éves szinten a napi átlag 63,7 Mrd Ft volt. A pénzforgalmi hiány december 28-áig fennállott. Az év utolsó napján megszûnt a hitelállomány, mert a költségvetés egy összegben 93 Mrd Ft-ot utalt át.

Az Alap Kvtv. szerinti bevételi elõirányzata 1.117,2 Mrd Ft volt, amelyet 2001. novemberében, a bevételek alakulására alapvetõen ható makrogazdasági mutató (az eredendõen alultervezett keresetkiáramlás) jelentõs túlteljesülése miatt 1.173,8 Mrd Ft-ra emeltek. A bevételek - a módosított elõirányzattal csaknem azonos szinten - 1.176,6 Mrd Ft-ra teljesültek. A mûködési költségvetés bevételeinek összege ebbõl 2,4 Mrd Ft volt.

Az egyes bevételi tételek tényadata a módosított elõirányzathoz viszonyítva azonban kisebb-nagyobb eltéréseket mutat.

• Az Ny. Alap járulék- és hozzájárulás bevételeinek együttes elõirányzata 953,1 Mrd Ft volt, ami az Alap összbevételének 85,3%-a. A módosított elõirányzat 996 Mrd Ft-ra emelkedett, a teljesítés adata pedig 1.005,5 Mrd Ft.

• Az egyéb címen befizetett járulékok és hozzájárulások összege 22 Mrd Ft, amibõl meghatározó a fegyveres testületek kedvezményes nyugellátási kiadásaihoz történõ 19,3 Mrd Ft-os hozzájárulás (melyet a költségvetésben tervezett módon adtak át a fejezetek - HM, BM, IM, PM, ME - az NY. Alapnak).

• A központi költségvetésbõl az Ny. Alapnak (háromféle jogcímen) biztosított 2001. évi támogatás eredeti és módosított elõirányzata egyformán 160,3 Mrd Ft volt, ami 149,9 Mrd Ft-ra teljesült. A GYES-ben, GYET-ben és GYED-ben részesülõk utáni térítés és a magánnyugdíj pénztárakba átlépõk miatti járulékkiesés pótlására átadott pénzösszeg az elõirányzattal egyezõ összegben realizálódott.

• Jelentõs mértékben túlteljesült az Ny. Alap "kifizetések visszatérülése és egyéb bevételek" elõirányzata. A 2,6 Mrd Ft-os eredeti elõirányzatot a Kvtv. módosításakor 16,3 Mrd Ft-ra emelték.

A nyugdíjkiadások tényadata 2001-ben 1.150,3 Mrd Ft volt, ami 55,8 Mrd Ft-tal, 5,1%-kal tér el az 1.094,5 Mrd Ft-os eredeti elõirányzattól és csaknem megegyezik az 1.151,1 Mrd Ft-os módosított elõirányzattal.

A nyugdíjakat a Kvtv. 51. § (2) és (3) bekezdéseiben, tovább a Tny.
62. §-ában foglaltak alapján januárban 10,3%-kal megemelték. A makroparaméterek (a fogyasztói árindex és a nettó keresetek) tervezettet meghaladó növekedése miatt az év során még két alkalommal (júliusban és novemberben) valósítottak meg visszamenõleges hatályú, kiegészítõ nyugdíjemelést. Az ellátásokat elõször 3,5%-kal, majd 1,5%-kal emelték meg (az utóbbihoz az évbõl eltelt 11 hónap kamatait tartalmazó 0,2%-os kifizetés is társult).

Az emelés átlagos mértéke 2001-ben 15,9%-os volt, a törvényi elõírásokat minden tekintetben betartották. (A Tny. szerint a 9,2%-os áremelkedéshez 4,6%-os, az országos nettó keresetek 16,2%-os növekedéséhez 8,1%-os emelési követelmény kapcsolódik, amit a Kvtv. 51. §-ára figyelemmel 3%-kal kellett megnövelni.) A nyugdíjemelések végrehajtása megfelelt a vonatkozó kormányrendeleteknek.

A nyugdíjkiadások elõirányzatának részét képezi 100 M Ft, ami a "méltányossági alapon megállapításra kerülõ nyugellátás" jogcím elõirányzathoz tartozik. A Kvtv. 74. § (1) bekezdése szerint az elõirányzat különös méltánylást érdemlõ körülmények esetén nyugellátás megállapítására használható fel. A megállapításra vonatkozó új, részletes szabályokat a 75/2001. (V. 9.) Korm. rendelet tartalmazta, aminek következtében a méltányosság gyakorlójának lényegében nem is biztosított mérlegelési lehetõséget.

A 100 M Ft-os keretet 2001-ben felhasználták. Kerethiány miatt kérelem elutasítására nem került sor, 2002-re 205 kérelem teljesítése húzódott át. Ez - tekintettel a zárt keretre - hosszabb távon ellehetetlenítheti az újabb kérelmek befogadását.

A méltányossági jogkör gyakorlója 2001-tõl - az ONYF fõigazgatója helyett - a szociális és családügyi miniszter lett.

A megelõzõ évek szabályaihoz képest további lényeges változást (bizonyos tekintetben visszalépést) jelentett, hogy az Ny. Alapból megszûnt a méltányosságból történõ egyszeri segélyezés és nyugdíjemelés lehetõsége. A segélyezésre az SZCSM új fejezeti kezelésû elõirányzata biztosított fedezetet (ennek felhasználását nem vizsgáltuk).

Az alapok zárszámadásának helyszíni ellenõrzése idején (2002 júniusában) a méltányossági nyugellátásokkal összefüggõ törvényi szabályozást ismételten módosították.

A nyugellátásokhoz kapcsolódó postaköltségek és egyéb kiadások 2001. évi elõirányzata 2,8 Mrd Ft volt. A tényleges kiadások összege ezzel szemben 5 Mrd Ft-ra teljesült. A nyugdíjkiadásokhoz hasonlóan a kapcsolódó postaköltségek elõirányzata is - módosítási kötelezettség nélkül - túlléphetõ, alakulását alapvetõen törvények és egyéb jogszabályok határozzák meg.

Az eredeti kiadási elõirányzat a két kiegészítõ nyugdíjemelés kiadásait, valamint a "kiértesítési projekt" postaköltségét nem tartalmazta. Ezek 575, illetve 703 M Ft-ba kerültek, mely tételek a 2001-ben bekövetkezett események miatt indokoltak voltak, ellenõrzési tapasztalataink alapján azonban elkerülhetõek (illetõleg mérsékelhetõek) lennének.

Az egyéb kiadásokat növelte az APEH részére a járulékbeszedési feladatok ösztönzésére átadott pénzösszeg is. A Kvtv. 77. § (1) bekezdése szerint az APEH által beszedett bevételek 101%-os teljesülése esetén az Ny. Alapból - személyi juttatások fedezetére - 1.297,2 Mrd Ft-ot kell átadni az adóhatóság részére. A (2) bekezdés azt a további feltételt szabja, hogy a bevételek teljesülése az adott év november 25-éig érje el az éves elõirányzat 89%-át. Erre a tételre sem terveztek elõirányzatot, mivel az a feltételek teljesítésétõl függ.

A bevételi elõirányzat rész- és éves teljesítése is megfelelt a törvényi kikötésnek. A PM értesítését követõen az ONYF 2001 decemberében 880 M Ft-ot utalt át az APEH-nak. A kifizetés törvényes volt, de a szabályozás ellenmondásossága miatt magát az összeget nem lehet megítélni.

Az ONYF mûködési költségvetését a Kvtv. eredetileg 18.497 M Ft-os keretösszeggel hagyta jóvá, az Ny. Alaptól átvételre kerülõ 17.453 M Ft-os támogatás és a mûködési bevételek 1.044 M Ft-os elõirányzatával.

Az Ny. Alaptól ténylegesen 17.914,2 M Ft átvételére került sor.
A 461,2 M Ft-os túllépés a Kvtv. 76. § (6) bekezdésében foglaltak alapján szabályszerû volt, mert arra a köztisztviselõi törvény múlt évi változásával, illetõleg a kötelezõ legkisebb munkabér felemelésébõl adódó kifizetésekkel kapcsolatban került sor.

Az ONYF mûködési bevételei meghaladták a tervezettet, összesen 2.439,8 M Ft-ra teljesültek. A mûködési bevételek elszámolása egy 962,4 M Ft-os tételnél szabálytalan volt, amit a könyvvizsgáló is kifogásolt.

A mûködési költségvetés 2001. évi bevételét képezte a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 2000. évi költségvetése végrehajtásáról szóló 2001. évi LXXXIV. törvény 3. § (3) bekezdés b) és c) pontjai alapján 1.468,7 M Ft elõzõ évi elõirányzat-maradvány összege is.

A mûködési kiadások összege 2001-ben - az elõirányzattal csaknem azonos szinten - 18.446,6 M Ft-ra teljesült. Év közben a fejlesztési célok közötti súlypont eltolódások következtében többször változtatták meg az eredeti elõirányzatokat. Az átcsoportosítások szabályszerûen zajlottak le, ám azok elõkészítettségét és indokoltságát illetõen - éppen a kiemelt jelentõségû feladatok estében - számos kifogás merült fel.

• A Kvtv. személyi juttatások elõirányzata 7191,6 M Ft, az illetménygazdálkodás elkülönített elõirányzata 283 M Ft volt. A beszámoló szerinti teljesítés - megegyezik a zárszámadási törvény tervezetében foglaltakkal - 7863,5 M Ft. A túllépés a köztisztviselõi törvény és a minimálbér emelésének hatására következett be. A rendszeres személyi juttatásokra
  5293 M Ft-ot fordítottak. Az ágazat engedélyezett létszáma 4352 fõ, az átlagos statisztikai állományi létszám 4162 fõ volt. Az átlagos havi jövedelem ennek alapján elérte a 157 ezer Ft-ot, mintegy 20%-kal meghaladva az elõzõ év átlagát. A két év jövedelmi viszonyai a 2001. közepén végrehajtott központi illetményemelés miatt "automatikus" összehasonlításra kevéssé alkalmasak.

• Dologi kiadásokra az elõirányzott 4592,2 M Ft-tal szemben 4112,2 M Ft-ot használtak fel. A különbözetet fejlesztési és felújításokra csoportosították át.
• Kamatkiadásokra 184 M Ft-ot, egyéb mûködési célú támogatásokra 147,9 M Ft-ot fizettek ki (egyebek mellett 69,5 M Ft összegben az SZCSM-nek a méltányossági jogkör gyakorlásához kapcsolt átcsoportosítással).
• Az ONYF felhalmozási költségvetési elõirányzata (beruházásokra és felújításokra) 3262,4 M Ft volt, ami 3074,8 M Ft-ra teljesült. A kiadások a továbbiakban részletesen ismertetésre kerülõ informatikai-nyilvántartási rendszerek fejlesztéséhez kapcsolódtak.
• A 2001. évben kölcsönök visszafizetésére, illetve nyújtására szolgáló 295 M Ft-os elõirányzat 292,4 M Ft-ra teljesült, ami két nagyobb tételbõl a világbanki kölcsön tõketörlesztésébõl és a dolgozóknak nyújtott lakáskölcsönbõl áll.

A Kvtv. 76. §-a az Ny. Alap mûködési költségvetéséhez kapcsolódó elõírások keretében konkrétan meghatározta, hogy 2001-ben és 2002-ben mennyit lehet informatikai fejlesztésekre, a Fiumei úti ingatlan rekonstrukciójára, a Tbj. 47. § (4) bekezdésének végrehajtására, továbbá a világbanki kölcsönnel összefüggõ tõketörlesztésre és kamatkiadásra fordítani. Ezeket a fejlesztéseket tételesen vizsgáltuk.

A 2001-ben keletkezett elõirányzat-maradvány - a rendelkezésre álló források 15%-a - 3376,2 M Ft, ami a megelõzõ évinek több, mint a kétszerese. Ebbõl a kötelezettség-vállalással terhelt rész 3063,8 M Ft. A PM zárszámadási törvény-tervezete a fennmaradó 312,4 M Ft-ból 12,4 M Ft-ot az Alapba javasol visszafizetni, 300 M Ft felhasználását 2002-ben az APEH-tõl átvett iratok feldolgozására engedné meg.

A kötelezettségvállalással terhelt maradvány több, mint 70%-a a különféle informatikai fejlesztésekhez, továbbá a Fiumei úti ingatlan-beruházáshoz kötõdik, amelyeknek folytatása 2002-re és a késõbbi évekre is áthúzódik. A végrehajtás, a teljes befejezés további jelentõs költségvetési forrásokat igényel. A helyszíni ellenõrzés során - összhangban a Kvtv. elõbb említett 76. §-ában nevesített célokkal - ezeknek a "projekteknek" elõkészítettségére, megvalósítására, a további évekre keletkezett pénzügyi kötelezettségekre kiemelt figyelmet fordítottunk.

• A Kvtv. 76. § (1) informatikai fejlesztésekre 2101,9 M Ft-ot (amibõl 30 M Ft-ot dologi kiadásokra, a többit felhalmozási jellegû kiadásokra) engedélyezett felhasználni. A saját hatáskörû elõirányzat-átcsoportosítások eredményeként ez az összeg 2612,5 M Ft-ra emelkedett és 1559,8 M Ft-ra teljesült. (A zárszámadási törvény tervezetéhez az ONYF által elkészített részletes (B/2.C.) - tájékoztató - táblázatban hibát találtunk, mert az nem tartalmazta a kifogásolt "bankgarancia elõirányzat" adatát. Idõközben a javított táblázatot az ONYF átadta a PM-nek.)

• Az ún. kiértesítési projekt a biztosítottak Tbj. 47. § (4) szerinti tájékoztatási kötelezettségének végrehatását szolgálta. A Kvtv. 76. § (1) bekezdése 2001-re és 2002-re 270 M Ft-os elõirányzatot nevesített, amibõl 50 M Ft a személyi juttatásokra és a kapcsolódó járulékokra, 190 M Ft dologi kiadásokra, 30 M Ft fejlesztési célokra szolgált volna. A felhasznált összeg 199,3 M Ft volt.

• A Kvtv. 76. § (2) az Ny. Alap vonatkozásában a Fiumei úti ingatlan rekonstrukciójára 2001-ben 500 (2002-ben 1500) M Ft-os beruházási kiadási elõirányzatot határozott meg. A forrást növelte a 2001. évi LXXXIV. (zárszámadási) törvény 3. § (3) b) pontja szerint 74,7 M Ft. Az ONYF 2001-ben a rekonstrukcióval kapcsolatosan 147,4 M Ft beruházási kiadást számolt el (a közbeszerzési eljárások miatt, tervezõi, mûszaki szakértõi díjként).

Az E. Alap könyvvizsgálói záradékkal ellátott költségvetési beszámolói az elõírt május 31-i határidõre elkészültek, azokat az ÁSZ is megkapta. A könyvvizsgáló a beszámolókat hitelesítõ záradékkal látta el.

A konszolidált beszámoló alapján készült el a zárszámadási törvényjavaslat és a 11. számú melléklet, amelynek adatai a beszámolóból, illetve a fõkönyvi könyvelésbõl levezethetõek.

Az E. Alap kincstári költségvetése végrehajtásáról az ÁHH a 217/1998. (XII. 31.) 140. §-ban foglaltaknak eleget téve 2001-ben havonta megküldte az OEP-nek a költségvetési jelentést. Rendszeres egyeztetéseket folytattak, jó eredménnyel, mert év végére az eltérések összege minimalizálódott és azokat tételesen is le tudták vezetni. Az eltéréseket megindokolták, jegyzõkönyvbe foglalták. Az ÁHH az ellátási és a mûködési szektor éves kincstári beszámolóját határidõre küldte meg az OEP-nek és az ÁSZ-nak is rendelkezésére bocsátotta.

A Kvtv.-ben az E. Alap költségvetését 10,6 Mrd Ft hiánnyal tervezték meg. A 2001. évi események következtében azonban már az év elsõ négy hónapjában teljesült az éves hiány. A tervezettnél jobban emelkedõ bevételek mellett a kiadások még nagyobb dinamikával növekedtek.

A Kvtv. módosítása a hiány összegét nem érintette.

A költségvetés azonban kedvezõtlenebbül teljesült. A bevételek elmaradtak a módosított elõirányzattól, a kiadások viszont túlteljesültek. Az Alap hiánya így végül 30,3 Mrd Ft lett. A hiány úgy jött létre, hogy a központi költségvetésben tervezett (a pénzügyi egyensúly megõrzését célzó) - eredetileg 51,4 Mrd Ft-os -pénzeszközátadás tényleges összege 70,6 Mrd Ft lett.

Az E. Alap pénzügyi helyzete rosszabbul alakult a vártnál. Ez alapvetõen tervezési hibák, a várható folyamatok helytelen elõrebecslése miatt következett be.

A kedvezõtlen pénzügyi helyzetet a napi likviditás alakulása is visszatükrözte. Az év minden napján volt hitelállomány, a januári legalacsonyabb napi átlag 77 Mrd Ft, a legmagasabb érték pedig az októberi 113,9 Mrd Ft volt.

Az E. Alap Kvtv. szerinti bevételi elõirányzata 832,3 Mrd Ft volt, amit 2001. végén 889,9 Mrd Ft-ra emeltek. A módosított elõirányzat még a makrogazdasági mutatók tervezettet meghaladó növekedése mellett sem teljesült. Az Alap tényleges bevételeinek összege 884,7 Mrd Ft volt.

Az egyes bevételi tételek teljesülése:

• Az E. Alap járulék-és hozzájárulás bevételeinek együttes elõirányzata 739,3 Mrd Ft volt, ami az Alap összes bevételének 88,8%-a. A teljesítés 761,9 Mrd Ft (86,1%).

• A központi költségvetésben tervezett pénzeszköz átadás az 51,4 Mrd Ft-os elõirányzatot a Kvtv. módosításakor 69,8 Mrd Ft-ra emelték, ami végül 70,6 Mrd Ft-ra teljesült (a jelentés 5.2.4.3. pontjában foglaltak szerint a megemelt munkahelyi pótlék kifizetésre biztosított pótlólagos fedezettel összefüggésben).

A Kvtv. Az E. Alap 2001. évi kiadási elõirányzatát 842,4 Mrd Ft-ban határozta meg. Egyes ellátások esetében már a tervezés idõszakában bizonyos volt az elõirányzatok elégtelensége. A reálfolyamatok alapján elkerülhetetlen volt az elõirányzatok módosítása, amire csak az év végén, a 2001. évi LXXV. (zárszámadási) törvényben került sor. A 31. § (3) bekezdése az elõirányzatot 57,6 Mrd Ft-tal, 900 Mrd Ft-ra emelte. Az emelés kizárólag az ellátási kiadásokat érintette. A tényleges kiadások összege ennél is nagyobb, 915 Mrd Ft lett, ami 8,6%-kal több az eredeti elõirányzatnál.

Az E. Alapból finanszírozott korhatár alatti III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági és hozzátartozói nyugellátások kiadásának eredeti elõirányzata 141,6 Mrd Ft volt, amelyet az évközi nyugdíjemelés kapcsán 152,1 Mrd Ft-ra emeltek. A tényadat 158 Mrd Ft. A kiadások nagyobb mértékû emelkedésének okai hasonlóak a 6.1.4. pontban kifejtettekhez.

A tervezettnél nagyobb nyugdíjemelés mellett 2001-ben a kiadások növekedéséhez hozzájárult az érintett létszám 5,4%-os emelkedése (355 ezer fõrõl 374 ezer fõre) és az 1,7%-os állománycserélõdés.

Változatlanul igen erõteljes az aktív korban történõ nyugdíjazásra irányuló törekvés, aminek az egészségi okok mellett foglalkoztatáspolitikai, szociálpolitikai okai is vannak. Az Országos Orvosszakértõi Intézet vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy a rokkantsági állományba kerülõk nagyobb része rehabilitálható lenne. A továbbfoglalkoztatáshoz szükséges rehabilitáció terén azonban 2001-ben sem történt elõrelépés.

Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásainak 2001. évi elõirányzata 103,2 Mrd Ft volt, ami 112,8 Mrd Ft-ra teljesült. A 9,6 Mrd Ft-os túllépés az egyes ellátások tervezetthez viszonyított növekedése és csökkenése egyenlegét jelenti. A legjelentõsebbek:

• A terhességi-gyermekágyi segélyre fordított kiadás 12,5 Mrd Ft volt, szemben a mintegy 9 Mrd Ft-os elõirányzattal. A növekedés alapvetõen a keresetek és az igénybevevõk számának emelkedése miatt következett be.
• A 2001-re vonatkozó táppénz elõirányzat 56,4 Mrd Ft volt, a teljesítés 64,2 Mrd Ft. Az elõirányzatot eleve alultervezettnek tekintettük, mert közel azonos volt a 2000. évi bázisadattal. A táppénz alapját képezõ bruttó átlagkereset 13,5%-kal növekedett. A passzív jogon folyósított táppénzkiadás is emelkedõ tendenciát mutat, 2001-ben erre 7,2 Mrd Ft-os fizettek ki. Ez egyértelmûen foglalkoztatási okokkal függ össze. A saját jogon igénybe vett ellátások összege 57,5 Mrd Ft, a baleseti táppénz 4,6 Mrd Ft, a gyermekápolási táppénz pedig 2 Mrd Ft volt.

• A gyermekgondozási díj 2001. évi elõirányzata 32,2 Mrd Ft volt, ami 29,6 Mrd Ft-ra teljesült. A kifizetés ugyan nem érte el a tervezettet, ám figyelemre méltó, hogy 45,5%-kal több mint 2000-ben volt. A GYED teljes kiadását a központi költségvetés téríti meg. Az ellátást igénybevevõk létszáma folyamatosan emelkedett és nõtt a havonta átlagosan folyósított összeg is. A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényt módosító 2001. évi LXX. törvény a GYED maximális összegét havi 80 ezer Ft-ra emelte. A már folyósított ellátásokat az új felsõ határ alapján át kellett számítani. A feltételek kedvezõ irányú változása és a jövedelmek emelkedése fokozatosan növeli az ellátási kiadásokat is.

Az egészségügy mûködési és felhalmozási kiadásaira szánt összeg elõirányzata 399,3 Mrd Ft. volt, a módosított elõirányzat 409,9 Mrd Ft. A teljesítés összege 410,3 Mrd Ft. Az 5.1.3. pontban már említett 2333/2000. (XII. 21.) Korm. határozat 2. pontja a közszférában dolgozók 2001-ben megvalósítandó egyszeri bérkifizetésére 25 Mrd Ft-ot különített el. Ebbõl részesültek volna az egészségügyi dolgozók is. A 2141/2001. (VI. 15.) Korm. határozat ezt változtatta meg, úgy, hogy 10,6 Mrd Ft-ot az egészségügyi kiadások növelésére különítette el. A 2001. évi LXXV. törvény 31. § (3) bekezdése ezzel az összeggel emelte meg az E. Alap gyógyító elõirányzatát. A sajátos megoldással itt is egyszeri forrásból lett beépülõ kötelezettség.

A zárt elõirányzat összesen 406,4 M Ft-os túllépése szabályszerû volt, a Kvtv. 67. § d) pontjának és a 70. § (4) bekezdésének alkalmazása miatt.
(A felmentés-végkielégítés jogcímen 349,2 M Ft kiadás-megtakarítás, a munkahelyi pótlék év végi emelésével összefüggésben 755,6 M Ft kifizetés következett be.)

A Kvtv. 68. § (2) bekezdése értelmében a gyógyító kasszán belül az egész-ségügyi miniszter a pénzügyminiszter egyetértésével átcsoportosíthat. A zavartalan finanszírozás érdekében három ilyen átcsoportosítás történt. A miniszterek egyetértése dokumentált.

Az elsõ alkalommal - 2001 májusában - a többletbefogadások miatt a "gondozóintézeti gondozás" elõirányzatra kellett pótlólagos forrást biztosítani. Októberben a fekvõbeteg szakellátáson belüli átcsoportosítás történt, "ideiglenes jelleggel" az aktív fekvõbeteg ellátás terhére, a speciálisan finanszírozott feladatok javára, mert ekkor már tudott volt, hogy a gyógyító kasszát 10,6 Mrd Ft-tal megemelik, amibõl 7,7 Mrd Ft a kórházi kasszát növelte. A harmadik átcsoportosítás lényegében ezen összeg felosztása volt a Kvtv. év végi módosítását követõen.

A kasszák év végi maradványait a szolgáltatók között teljesítményük arányában fel kell osztani. Errõl az egészségügy finanszírozásáról szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 6. § (3) bekezdése rendelkezik. Összesen 703,7 M Ft felosztására került így sor, a háziorvosi kasszára, a járóbeteg szakellátásra, valamint a CT, MRI vizsgálatok finanszírozására.

A finanszírozás rendje 2001-ben alapvetõen nem változott. Az egyes ellátási formákat érintõ módosítások, díjtételek emelése azonban hozzájárult a szükségessé vált elõirányzat módosításhoz (egyebek mellett a háziorvosi, a fogászati ellátás területén, a fekvõbeteg ellátásban, pl. a gyermekgyógyászat, a traumatológia, a progresszív betegellátás területén). Az évközi intézkedések, jogszabály-módosítások nem jártak együtt a pénzügyi fedezet biztosításával, erre csak az év végén - és csak a 2001. évre vonatkozóan - került sor.

A Kvtv. az egyes gyógyító elõirányzatok felhasználására külön is tartalmazott elõírásokat, amelyeknek betartását a helyszíni vizsgálat keretében áttekintettük.

A 70. § (2) bekezdése lehetõvé teszi, hogy az E. Alapból finanszírozott szolgáltatók részére az OEP elõleget folyósítson a - januári - 13. havi illetmény kifizetéséhez. Összesen 5.741,5 M Ft kifizetése történt, ebbõl nem költségvetési szerv részére öt esetben fizetett ilyen elõleget 50,2 M Ft értékben.

A 70. §. (3) bekezdés szerinti felmentés-végkielégítés elõirányzat a költségvetési rend szerint gazdálkodó egészségügyi intézményeknél a tárgyévben megvalósuló létszámcsökkenéssel kapcsolatos személyi kifizetések ellentételezésére használható fel. Az 591,9 M Ft-os elõirányzat a 68. § (2) bekezdése értelmében a tényleges kiadások erejéig túlléphetõ. Az elõbbiekben már említettek szerint túllépésre nem került sor, az elõirányzatból 348,2 M Ft-ot nem is használtak fel.

A 2001. évi LXXV. törvény 31. § (3) a Kvtv. 70. §-át új (4) bekezdéssel egészítette ki, hogy a gyógyító kassza 1188,6 M Ft-ról 1520,6 M Ft-ra megemelt célelõirányzatát az egészségügyi intézmények dolgozóinak meghatározott körét érintõ munkahelyi pótlék emelése miatt legfeljebb 1300 M Ft-tal túllépjék. A megemelt munkahelyi pótlék és járulékai kéthavi összege 755,6 M Ft. volt. Az intézkedés 165 intézmény több, mint 36 ezer dolgozóját érintette. A végrehajtás feszített ütemben zajlott le, a forrásátadás december 22-én történt meg. A pótlékemelés hatása 2002-ben érvényesül, az beépült a kórházi kassza alapdíjába.

A Kvtv. 73. §-a lehetõséget biztosított az 1999. októberétõl folyó irányított betegellátás modellkísérletének kiterjesztésére, felhatalmazta az OEP-et, hogy 2001. január 1-tõl 500 ezer fõre bõvítse a bevonható létszámot, illetve szerzõdést kössön a részvételre pályázókkal. Jelenleg hét szolgáltatóval van érvényes szerzõdés, az érintett lakosságszám decemberre közelítette a létszámhatárt.

A modellkísérletre 2001-ben összesen 1277,4 M Ft-ot fizettek ki (a gyógyító, a gyógyszer, a gyógyászati segédeszköz és a gyógyfürdõi támogatások terhére), ami egy év alatt közel négyszeres növekedést jelent. Emellett ugyanakkor az is tény, hogy a modellkísérlet további sorsáról, tapasztalatainak kiterjesztésérõl három év elteltével sem történt döntés. Úgy véljük, hogy ez elsõdlegesen nem pénzügyi-költségvetési kérdés, hanem a tapasztalatok értékelését követõen szervezési, szabályozási feladat, összefüggésben az egészségügy átalakításának "permanensen" napirenden lévõ tennivalóival.

Az E. Alap gyógyszerkiadásainak 2001. évi eredeti elõirányzata, 147 Mrd Ft volt, amit (az ÁSZ költségvetési véleményében) már a tervezéskor alacsonynak ítéltünk. A 150,8 Mrd Ft-os 2000. évi tényadat ismeretében az elõirányzat tarthatatlanságához nem fért kétség.