A tudományos kutatás helyzetét az elmúlt évtizedben egyrészt az erőforrások szűkülése, másrészt jelentős szerkezeti átalakulás jellemezte. A felhasználható - emberi és anyagi - erőforrások a gazdasági teljesítmény visszaesésének és stagnálásának időszakában csökkentek, majd a gazdasági élénkülés éveiben nem mérséklődtek tovább, azonban lényegében változatlanul meglehetősen alacsony szinten maradtak. A szerkezeti változás a költségvetési szektor arányának csökkenését, a vállalati, különösen pedig a felsőoktatás kutatásban betöltött szerepének viszonylagos erősödését jelentette. A kutatás- fejlesztésében dolgozók aránya - a foglalkoztatottság jelentős visszaesése mellett - a ráfordításoknál kevésbé, de jelentősen csökkent, majd stagnált. A kutatási, fejlesztési ráfordítások bruttó hazai termékhez viszonyított aránya 1989-ben 1,96%, 2000-ben 0,82% volt. A 2000. évi arány közelíti a kilencvenes évek közepének értékeit, de a fejlett európai országok átlagának nem egészen a fele. A felhasznált összeg nominálisan jelentősen, de az áremelkedésnél szerényebben nőtt. A kutatás, fejlesztés ráfordításainak legjelentősebb pénzügyi forrása továbbra is a költségvetés, az utóbbi évtized hozadékaként a külföldi és nemzetközi szervezetek finanszírozási szerepe nő.
A ráfordítások közel felét 1989-ben a költségvetési szektorhoz tartozó kutatóintézetekben és az egyéb kutatóhelyeken, 38%-át a vállalkozási szektorban, fennmaradó hányadát a felsőoktatásban használták fel. A költségvetési szektor részesedése - a kutatóintézetek átalakulásával, és a mérséklődő költségvetési támogatással összefüggésben - folyamatosan csökkent, és az utóbbi években nem érte el a 30%-ot, míg a vállalkozásoké több mint 45, és a felsőoktatásé 25%-ra emelkedett.
A tevékenység struktúrája átalakult. Ráfordítások alapján a nyolcvanas évek végén a kísérleti fejlesztés, a kilencvenes évtized közepén az alap- és az alkalmazott kutatás, 2000-ben ismét a kísérleti fejlesztés került előtérbe.
Az ezzel a tevékenységgel foglalkozók száma és összetétele is megváltozott az elmúlt 11 évben. A létszám az évtized elején kevesebb mint felére esett vissza, majd kissé nőtt. Kutatás, fejlesztésben 1989-ben a nemzetgazdaságban foglalkoztatottak 0,9, 1992-től 0,5-0,6%-a dolgozott. A kutatási segédszemélyzet létszámcsökkenése nagyobb mértékű volt, mint a kutatóké és fejlesztőké, így az utóbbiak aránya az összlétszámon belül az 1989. évi 48-ról 60%-ra nőtt. A létszám visszaesése a vállalkozási szektorban volt a legjelentősebb. A felsőoktatási szektorban 2000-ben már 2%-kal többen foglalkoztak kutatással mint 11 évvel korábban. Közöttük a tudományos fokozattal rendelkezők száma 34%-kal haladta meg az 1989. évit. A tudományos minősítéssel rendelkezők - tudomány doktora, tudomány kandidátusa, PhD - több mint kétharmada dolgozik kutató-fejlesztő helyen.
A kutatás, fejlesztésben foglalkoztatottak*
(ezer fő)
|
Szektor |
1989 |
1995 |
2000 |
|
Mindösszesen |
42,3 |
19,6 |
23,5 |
|
ezen belül: |
|
|
|
|
Vállalkozási szektor |
|
|
|
|
összesen |
17,7 |
5,6 |
6,5 |
|
ebből: kutató, fejlesztő |
7,7 |
2,6 |
3,9 |
|
Költségvetési szektor |
|
|
|
|
összesen |
15,9 |
7,7 |
8,2 |
|
ebből: kutató, fejlesztő |
7,4 |
3,9 |
4,7 |
|
Felsőoktatási szektor |
|
|
|
|
összesen |
8,7 |
6,3 |
8,9 |
|
ebből: kutató, fejlesztő |
5,3 |
4,0 |
5,9 |
*
A kutató-fejlesztő munkára fordított idő arányában teljes munkaidejű dolgozókra átszámított létszám.A tevékenység terjedelmének változásával párhuzamosan a kutatási témák, kísérleti fejlesztési feladatok száma háromnegyedére esett vissza, ami az időszak első felében bekövetkezett majdnem 60%-os csökkenésből adódott. Ezt nem ellensúlyozta az 1995 és 2000 közötti dinamikus, 30%-os növekedés. A publikációk száma ezzel szemben jelentősen nőtt: két és félszer annyi könyv és másfélszer annyi cikk jelent meg 2000-ben, mint 1989-ben. Száz kutatóra 2000-ben átlagosan 24 megjelent könyv jutott.
A szabadalmi bejelentések - országos szinten - a kilencvenes évek második felében mintegy megháromszorozódtak. A növekedés a külföldi eredetű szabadalmi bejelentések emelkedéséből adódott, a belföldi eredetűeké csökkent. A kutatóhelyeken a bejelentett találmányok és a megadott szabadalmak bel- és külföldön egyaránt tartósan és jelentősen csökkentek.
Bejelentett találmány, megadott szabadalom
|
Megnevezés |
1989 |
1995 |
1999 |
2000 |
|
Bejelentett találmány |
2 365 |
443 |
435 |
330 |
|
ebből: belföldön |
923 |
261 |
192 |
169 |
|
külföldön |
1 442 |
182 |
243 |
161 |
|
Megadott szabadalom |
1 530 |
602 |
334 |
247 |
|
ebből: belföldön |
785 |
190 |
159 |
134 |
|
külföldön |
745 |
412 |
175 |
113 |
2.1. A népesség száma, kora, település szerinti megoszlása
|
Megnevezés |
1980. január 1. |
1990. január 1. |
2001. február 1. |
|
A népesség száma, ezer fő |
10 709 |
10 375 |
10 197 |
|
Népsűrűség, fő/km2 |
115,1 |
111,5 |
109,6 |
|
Ezer férfira jutó nő |
1 064 |
1 081 |
1 096 |
|
A népességből |
|
|
|
|
15 évesnél fiatalabb, % |
21,9 |
20,5 |
16,8 |
|
65 éves és idősebb, % |
13,5 |
13,2 |
15,0 |
|
Népesség a település jellege szerint, % |
|
|
|
|
Budapest |
19,2 |
19,4 |
17,4 |
|
többi város |
40,9 |
42,4 |
47,0 |
|
községek |
39,9 |
38,1 |
35,5 |
A népesség megoszlása a település népességnagyság-csoportja szerint, %
|
Népességnagyság-csoport, fő |
|
|
|
|
|
- |
999 |
7,6 |
7,8 |
7,6 |
|
1 000 - |
4 999 |
24,7 |
23,2 |
24,0 |
|
5 000 - |
19 999 |
18,8 |
19,1 |
19,9 |
|
20 000 - |
99 999 |
19,7 |
18,9 |
19,4 |
|
100 000 - |
|
29,3 |
31,0 |
29,1 |
|
ebből: Budapest |
19,2 |
19,4 |
17,4 |
|
2.2. A népesség vallási hovatartozás szerint
a)
A válaszolók aránya 89%.2.3. A népesség iskolai végzettsége
(a megfelelő korúak százalékában)
|
Életkor, iskolai végzettség |
1980. anuár 1. |
1990. január 1. |
2001. február 1. |
|
A 10 éves és idősebbekből iskolai végzettsége nincs |
1,1 |
1,2 |
0,5 |
|
A 15 éves és idősebbekből legalább az általános iskola 8. évfolyamát elvégezte |
66,1 |
78,1 |
89,1 |
|
A 18 éves és idősebbekből legalább befejezett középfokú végzettségű |
23,4 |
29,2 |
39,5 |
|
A 25 éves és idősebbekből befejezett felsőfokú végzettségű |
6,5 |
10,1 |
.. |
2.4. A felnőtt népesség családi állapota
(%)
|
Családi állapot |
1980. január 1. |
1990. január 1. |
2001. február 1. |
|||
|
|
férfi |
nő |
férfi |
nő |
férfi |
nő |
|
Nőtlen, hajadon |
22,0 |
13,8 |
25,1 |
15,9 |
32,6 |
21,8 |
|
Házas |
70,8 |
64,3 |
64,6 |
58,1 |
56,0 |
50,2 |
|
ebből: élettársi kapcsolatban él |
.. |
.. |
0,3 |
0,3 |
.. |
.. |
|
Özvegy |
3,5 |
16,3 |
3,9 |
17,8 |
3,8 |
18,2 |
|
Elvált |
3,7 |
5,6 |
6,4 |
8,2 |
7,6 |
9,8 |
|
Összesen |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
2.5. Háztartások száma és összetétele
|
Háztartás |
1980. január. 1. |
1990. január 1. |
2001. február 1. |
|
Háztartások összesen, ezer |
3 719 |
3 890 |
3 837 |
|
ebből: családháztartások |
2 864 |
2 793 |
2 748 |
|
egyszemélyes háztartások |
731 |
946 |
982 |
2.6. Családok, családösszetétel, családnagyság
|
Családösszetétel |
1980. január 1. |
1990. január 1. |
2001. február 1. |
|
Családok száma (élettársi kapcsolat) , ezer |
3 028 |
2 896 |
2 884 |
|
ebből: |
|
|
|
|
gyermek nélküli családok aránya, % |
35,2 |
34,3 |
33,7 |
|
gyermekkel élő családok aránya, % |
64,8 |
65,7 |
66,3 |
|
házaspárok (élettársi kapcsolattal) aránya, % |
88,7 |
84,5 |
83,8 |
|
ezen belül: az élettársi kapcsolatok, % |
.. |
4,3 |
9,3 |
|
Apa gyermekkel, % |
1,9 |
3,1 |
2,0 |
|
Anya gyermekkel, % |
9,4 |
12,5 |
14,2 |
|
Gyermeküket egyedül nevelők, % |
11,3 |
15,5 |
16,2 |
|
Száz családra jutó családtag, fő |
294 |
292 |
293 |
|
Év |
Ezer lakosra jutó |
Teljes termé- kenységi arány-száma) |
Az élve- születet-tekből házassá-gon kívüli, % |
Ezer élve-születettre jutó egy éven aluli meghalt |
||||
|
házasság kötés |
válás |
élve születés |
halálozás |
természe tes fogyás (-) |
||||
|
1989 |
6,4 |
2,4 |
11,9 |
13,7 |
-2,1 |
1,78 |
12,4 |
15,7 |
|
1990 |
6,4 |
2,4 |
12,1 |
14,1 |
-1,9 |
1,84 |
13,1 |
14,8 |
|
1991 |
5,9 |
2,4 |
12,3 |
14,0 |
-1,7 |
1,86 |
14,1 |
15,6 |
|
1992 |
5,5 |
2,1 |
11,8 |
14,4 |
-2,6 |
1,77 |
15,6 |
14,1 |
|
1993 |
5,3 |
2,2 |
11,4 |
14,6 |
-3,2 |
1,69 |
17,6 |
12,5 |
|
1994 |
5,3 |
2,3 |
11,3 |
14,3 |
-3,0 |
1,64 |
19,4 |
11,5 |
|
1995 |
5,2 |
2,4 |
11,0 |
14,2 |
-3,3 |
1,57 |
20,7 |
10,7 |
|
1996 |
4,8 |
2,2 |
10,3 |
14,0 |
-3,7 |
1,46 |
22,6 |
10,9 |
|
1997 |
4,6 |
2,5 |
9,9 |
13,7 |
-3,8 |
1,38 |
25,0 |
9,9 |
|
1998 |
4,4 |
2,5 |
9,6 |
13,9 |
-4,3 |
1,33 |
26,6 |
9,7 |
|
1999 |
4,5 |
2,5 |
9,4 |
14,2 |
-4,8 |
1,29 |
28,0 |
8,4 |
|
2000 |
4,8 |
2,4 |
9,7 |
13,5 |
-3,8 |
1,33 |
29,0 |
9,2 |
|
2001 |
4,4 |
2,5 |
9,7 |
13,2 |
-3,5 |
1,32 |
30,3 |
8,2 |
a)
Egy nő élete folyamán szült gyermekeinek száma az adott év termékenységi viszonyainak megmaradása esetén.2.8. Nemzetközi népességmozgás Magyarországon*
|
Év |
bevándorló |
kivándorló |
tartózkodóa) |
bevándorló |
kivándorló |
|
külföldiek |
magyarok |
||||
|
1989 |
.. |
625 |
2 101 |
||
|
1990 |
.. |
397 |
1 054 |
||
|
1991 |
.. |
323 |
588 |
||
|
1992 |
.. |
368 |
368 |
||
|
1993 |
123 200 |
1 220 |
327 |
||
|
1994 |
130 700 |
2 801 |
564 |
||
|
1995 |
138 100 |
1 427 |
772 |
||
|
1996 |
140 000 |
1 250 |
809 |
||
|
1997 |
142 506 |
1 159 |
894 |
||
|
1998 |
148 263 |
1 217 |
716 |
||
|
1999 |
150 245 |
1 271 |
361 |
||
|
2000 |
153 125 |
1 542 |
332 |
||
|
2001 |
10 061 |
1 838 |
110 028 |
1 712 |
703 |
a)
Január 1-jei állapot.2.9. A népesség számának változása régiónként, 1990-2001 (ezer fő)
|
Régió |
A népesség száma, 1990. január 1. |
Természetes fogyás |
Vándorlási különbözet |
A népesség száma, |
|
1990 és 2001 között |
||||
|
Közép-Magyarország |
2 967 |
-150 |
40 |
2 856 |
|
Közép-Dunántúl |
1 114 |
-22 |
34 |
1 126 |
|
Nyugat-Dunántúl |
1 010 |
-40 |
31 |
1 002 |
|
Dél-Dunántúl |
1 016 |
-41 |
18 |
994 |
|
Észak-Magyarország |
1 324 |
-41 |
9 |
1 291 |
|
Észak-Alföld |
1 547 |
-13 |
18 |
1 552 |
|
Dél-Alföld |
1 398 |
-66 |
45 |
1 377 |
|
10 374 |
-373 |
195 |
10 197 |
|
2.10. Az egészségügyi ellátás feltételei
|
Év |
Egy (dolgozó) orvosra jutó lakosa) |
Ezer lakosra jutó |
Egy gyógykeze-lési esetre jutó idő a szakrende-léseken, perc |
Egy működő kórházi ágyra jutó lakos |
A kórházi ápolás átlagos tartama, nap |
|
|
háziorvosi rendelésen megjelen-tek száma |
gyógykeze-lési esetek száma a szakrende-léseken |
|||||
|
1989 |
328 |
3 673 |
7 392 |
6,7 |
98,9 |
12,8 |
|
1995 |
296 |
4 290 |
9 649 |
8,3b) |
110,3 |
10,8 |
|
1999 |
276 |
4 696 |
14 763 |
6,3 |
119,6 |
9,2 |
|
2000 |
.. |
4 748 |
15 606 |
6,1 |
120,2 |
8,9 |
|
2001 |
.. |
.. |
.. |
.. |
126,4 |
8,7 |
2.11. Immunizálás, szűrővizsgálatok, új megbetegedések
|
Év |
Kanyaró |
DIPERTE |
Százezer lakosra jutó |
||||
|
védőoltásban részesültek aránya, % |
laboratóriumi vizsgálata) |
tüdőszűrés |
tébécés |
nemi |
pszichiátriai |
||
|
új betegek |
|||||||
|
1989 |
99,9 |
99,9 |
290 863 |
48 568 |
33 |
44,1 |
202,6 |
|
1995 |
99,9 |
99,9 |
387 276 |
41 320 |
42 |
23,5 |
190,0 |
|
2000 |
99,8 |
99,8 |
883 825 |
39 682 |
36 |
15,4 |
223,8 |
a)
Járóbeteg szakellátás keretében végzett laboratóriumi gyógykezelési (vizsgálati) esetek.2.12. A háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálathoz bejelentkezettek betegségei, 1999
|
Betegség |
Tízezer |
|||
|
0-18 éves |
19 éves és idősebb |
|||
|
fiúra |
leányra |
nőre |
férfira |
|
|
jutó megbetegedés |
||||
|
Gümőkór |
.. |
.. |
37,6 |
24,4 |
|
Rosszindulatú daganatok |
6,3 |
5,0 |
158,5 |
198,8 |
|
A vér és vérképző szervek betegségei és immunrendszeri rendellenességek |
225,4 |
313,2 |
76,3 |
213,0 |
|
ebből vashiányos vérszegénység |
191,0 |
275,6 |
35,2 |
139,3 |
|
A pajzsmirigy rendellenességei |
|
|
34,7 |
191,8 |
|
Cukorbetegség |
10,4 |
10,9 |
491,6 |
582,7 |
|
A szemizmok betegségei |
197,1 |
229,5 |
|
|
|
Anyagcsere-rendellenességek |
.. |
.. |
360,1 |
354,3 |
|
Pszichoaktív szer használata által okozott mentális és viselkedészavarok |
.. |
.. |
144,0 |
44,8 |
|
Átmeneti agyi iscaemiás attakok |
.. |
.. |
150,1 |
149,5 |
|
Idült rheumás szívbetegségek |
.. |
.. |
30,1 |
36,9 |
|
Magasvérnyomás |
36,8 |
27,4 |
1 787,1 |
2 295,6 |
|
Iscaemiás szívbetegségek |
.. |
.. |
782,9 |
852,2 |
|
Egyéb szívbetegségek |
.. |
.. |
130,2 |
136,5 |
|
Idült alsó légúti betegségek |
.. |
.. |
405,9 |
302,0 |
|
Asztma |
220,4 |
148,7 |
124,6 |
126,5 |
|
Gyomor-, nyombélfekély |
.. |
.. |
339,6 |
245,7 |
|
A máj betegségei |
.. |
.. |
326,3 |
136,4 |
|
Deformáló hátgerinc-elváltozások |
144,8 |
166,2 |
208,7 |
235,5 |
|
Csontsűrűség és csontszerkezet rendellenességei |
.. |
.. |
128,5 |
501,7 |
2.13. Születéskor várható átlagos élettartam és a legfőbb halálokok
|
Év |
Születéskor várható átlagos élettartam, év |
Százezer lakosra jutó haláleset |
||||||
|
keringési rendszer betegségei |
daganatos megbete-gedések |
emésztő-rendszeri megbete-gedések |
alkoholos májbetegség |
nem természetes halál |
||||
|
|
férfi |
nő |
együtt |
|
|
|
|
|
|
1989 |
65,4 |
73,8 |
69,5 |
715,5 |
291,5 |
84,5 |
38,8 |
123,4 |
|
1995 |
65,3 |
74,5 |
69,8 |
721,4 |
325,2 |
115,6 |
71,4 |
111,5 |
|
2000 |
67,1 |
75,6 |
71,3 |
687,1 |
336,0 |
100,2 |
57,4 |
95,2 |
|
2001 |
.. |
.. |
.. |
668,2 |
339,5 |
94,5 |
53,6 |
94,1 |
2.14. Az életesélyek alakulása régiónként, 2000
|
Régió, népességnagyság-csoport |
Születéskor várható átlagos élettartam, év |
Százezer lakosra jutó halálozás |
||||||
|
férfi |
nő |
keringési rendszer betegségeiben |
daganatos megbetegedésekben |
emésztőrendszeri megbetegedésben |
alkoholos májbetegség-ben |
nem természetes halál |
||
|
Közép-Magyarország |
67,9 |
75,7 |
660,4 |
357,1 |
105,7 |
53,3 |
88,2 |
|
|
Közép-Dunántúl |
67,4 |
75,9 |
606,0 |
306,3 |
102,8 |
68,0 |
82,7 |
|
|
Nyugat-Dunántúl |
67,7 |
76,6 |
698,4 |
307,7 |
95,6 |
57,4 |
82,7 |
|
|
Dél-Dunántúl |
66,9 |
74,8 |
721,3 |
335,2 |
98,3 |
60,6 |
96,9 |
|
|
Észak-Magyarország |
66,2 |
75,3 |
718,6 |
343,9 |
107,3 |
67,3 |
91,0 |
|
|
Észak-Alföld |
66,4 |
75,1 |
653,3 |
329,3 |
88,4 |
48,7 |
102,9 |
|
|
Dél-Alföld |
66,6 |
75,8 |
758,8 |
328,4 |
94,1 |
53,7 |
108,7 |
|
|
A település népességnagyság-csoportja, fő |
||||||||
|
- |
999 |
65,3 |
75,3 |
872,2 |
363,1 |
113,4 |
69,5 |
110,7 |
|
1 000- |
2 999 |
65,6 |
75,2 |
746,7 |
329,5 |
109,1 |
68,9 |
100,9 |
|
3 000- |
4 999 |
66,4 |
75,2 |
698,3 |
316,5 |
101,8 |
63,0 |
97,2 |
|
5 000- |
9 999 |
66,2 |
75,4 |
683,2 |
338,1 |
97,7 |
56,4 |
101,4 |
|
10 000- |
29 999 |
67,6 |
75,7 |
630,3 |
302,1 |
90,8 |
51,4 |
89,3 |
|
30 000- |
49 999 |
67,8 |
75,5 |
658,9 |
306,7 |
90,7 |
52,5 |
96,1 |
|
50 000- |
99 999 |
68,7 |
75,7 |
582,0 |
311,4 |
89,7 |
52,9 |
77,1 |
|
100 000- |
|
67,8 |
75,8 |
595,3 |
326,7 |
93,3 |
53,6 |
83,2 |
|
Budapest |
68,6 |
76,0 |
691,0 |
386,8 |
104,6 |
49,6 |
88,1 |
|
2.15. A 15-74 éves népesség gazdasági aktivitása
|
Év |
Munkavállalási korúa) |
Munkavállalási kornál idősebb |
Foglalkoztatottak |
Munkanélküliségi ráta, % |
|||||
|
foglalkoztatottak |
munkanélküliek |
inaktívak |
foglalkoztatottak |
inaktívak |
száma, ezer fő |
aránya, % |
|||
|
összesen |
ebből 25 évesnél fiatalabb tanulókb) |
||||||||
|
száma, ezer fő |
|||||||||
|
1980 |
4 887,9 |
.. |
1 269,9 |
370,1 |
570,3 |
1 146,6 |
5 458,2 |
69,3 |
.. |
|
1990 |
4 534,3 |
62,4 |
1 380,4 |
548,9 |
345,7 |
1 319,4 |
4 880,0 |
63,9 |
1,3 |
|
1991 |
4 270,5 |
253,3 |
1 490,7 |
578,2 |
249,5 |
1 403,7 |
4 520,0 |
58,9 |
5,3 |
|
1992 |
3 888,1 |
434,4 |
1 677,4 |
648,2 |
194,6 |
1 524,6 |
4 082,7 |
52,8 |
9,8 |
|
1993 |
3 677,9 |
502,6 |
1 830,1 |
678,2 |
149,4 |
1 587,0 |
3 827,3 |
49,3 |
11,9 |
|
1994 |
3 624,2 |
439,0 |
1 949,5 |
704,3 |
127,3 |
1 627,4 |
3 751,5 |
48,2 |
10,7 |
|
1995 |
3 561,3 |
410,1 |
2 058,3 |
738,2 |
117,5 |
1 666,1 |
3 678,8 |
47,0 |
10,2 |
|
1996 |
3 538,4 |
394,1 |
2 094,1 |
754,6 |
109,7 |
1 665,7 |
3 648,1 |
46,7 |
9,9 |
|
1997 |
3 541,7 |
342,6 |
2 155,5 |
764,2 |
104,6 |
1 649,4 |
3 646,3 |
46,7 |
8,7 |
|
1998 |
3 602,2 |
305,5 |
2 125,0 |
685,9 |
95,5 |
1 620,1 |
3 697,7 |
47,7 |
7,8 |
|
1999 |
3 701,1 |
283,4 |
2 023,0 |
662,1 |
110,4 |
1 597,8 |
3 811,5 |
49,4 |
7,0 |
|
2000 |
3 721,8 |
260,3 |
1 997,0 |
689,7 |
127,3 |
1 577,3 |
3 849,1 |
50,1 |
6,4 |
|
2001 |
3 719,2 |
230,5 |
2 012,0 |
700,6 |
140,3 |
1 572,3 |
3 859,5 |
50,3 |
5,7 |
a)
15-54 éves nők és 15-59 éves férfiakb)
15-24 éves nappali tagozaton tanulók2.16. A népesség gazdasági aktivitása régiónként*
|
Régió |
Foglalkoztatási arány, % |
Munkanélküliségi ráta, % |
||
|
1993 |
2001 |
1993 |
2001 |
|
|
Közép-Magyarország |
52,9 |
54,4 |
9,8 |
4,3 |
|
Közép-Dunántúl |
50,6 |
53,5 |
12,4 |
4,3 |
|
Nyugat-Dunántúl |
54,3 |
56,0 |
8,9 |
4,2 |
|
Dél-Dunántúl |
47,8 |
46,6 |
12,7 |
7,8 |
|
Észak-Magyarország |
44,5 |
43,7 |
15,9 |
8,5 |
|
Észak-Alföld |
44,1 |
44,5 |
14,6 |
7,8 |
|
Dél-Alföld |
48,1 |
49,5 |
12,2 |
5,4 |
|
49,3 |
50,3 |
11,9 |
5,7 |
|
*
15-74 éves népességre számolva.2.17. Foglalkoztatottak megoszlása foglalkozási viszony szerint
(%)
|
Év |
Alkalmazott |
Egyéni |
Társas |
Szövetkezeti tag |
Segítő családtag |
Összesen |
|
vállalkozó |
||||||
|
1980a) |
83,8 |
..b) |
- |
12,3 |
3,9b) |
100,0 |
|
1990a) |
86,2 |
..b) |
- |
8,6 |
5,3b) |
100,0 |
|
1995 |
82,2 |
9,7 |
4,7 |
2,3 |
1,1 |
100,0 |
|
2000 |
85,0 |
10,0 |
3,4 |
0,9 |
0,7 |
100,0 |
|
2001 |
85,7 |
9,7 |
3,1 |
0,8 |
0,7 |
100,0 |
a)
A nyugdíj és gyermekgondozási ellátás mellett dolgozók nélkül.b)
Önállókkal együtt.2.18. A foglalkoztatottak megoszlása főbb ágazatonként
(%)
|
Év |
Mezőgazdaság |
Ipar, építőipar |
Szolgáltatások |
ebből: |
Összesen |
|
közösségi |
|||||
|
1980a) |
18,9 |
41,2 |
39,9 |
.. |
100,0 |
|
1990a) |
15,5 |
37,9 |
46,7 |
.. |
100,0 |
|
1995 |
8,0 |
32,6 |
59,4 |
.. |
100,0 |
|
2000 |
6,5 |
33,7 |
59,7 |
20,6 |
100,0 |
|
2001 |
6,2 |
34,2 |
59,6 |
20,4 |
100,0 |
a)
A nyugdíj és gyermekgondozási ellátás mellett dolgozók nélkül.2.19. A foglalkoztatottak száma ágazatonként, 2001
(ezer fő)
|
Ágazat |
Férfi |
Nő |
Összesen |
|
Mezőgazdaság |
179,3 |
60,1 |
239,4 |
|
Ipar |
629,2 |
419,1 |
1048,3 |
|
ebből: |
|
|
|
|
élelmiszeripar |
93,6 |
62,3 |
155,9 |
|
vegyipar |
55,4 |
36,6 |
92,0 |
|
gépipar |
182,8 |
104,8 |
287,6 |
|
villamosenergia |
60,3 |
19,2 |
79,5 |
|
Építőipar |
251,2 |
21,5 |
272,7 |
|
Kereskedelem |
269,4 |
279,0 |
548,4 |
|
Vendéglátás |
72,9 |
70,1 |
143,0 |
|
Szállítás |
225,4 |
85,5 |
310,9 |
|
Pénzügy |
24,3 |
54,6 |
78,9 |
|
Ingatlan |
121,6 |
98,0 |
219,6 |
|
Közigazgatás |
157,0 |
132,6 |
289,6 |
|
Oktatás |
69,7 |
240,1 |
309,8 |
|
Egészségügy |
55,0 |
179,9 |
234,9 |
|
Egyéb szolgáltatások |
75,6 |
88,4 |
164,0 |
|
Összesen |
2130,6 |
1728,9 |
3859,5 |
Forrás: KSH Munkaerő-felmérés.
2.20. Nyilvántartott munkanélküliek*
|
1989 |
28,5b) |
||||||
|
1990 |
47,7 |
30,3 |
5 531 |
|
|||
|
1991 |
227,3 |
.. |
174,6 |
6 924 |
92,7 |
||
|
1992 |
557,0 |
41,2 |
413,0 |
8 621 |
101,2 |
||
|
1993 |
671,7 |
41,2 |
404,9 |
9 493 |
89,9 |
||
|
1994 |
568,4 |
41,4 |
228,9 |
10 740 |
95,2 |
||
|
1995 |
507,7 |
42,1 |
182,8 |
11 864 |
86,2 |
||
|
1996 |
500,6 |
43,2 |
171,7 |
12 696 |
86,6 |
||
|
1997 |
470,1 |
43,3 |
141,7 |
14 991 |
99,8 |
||
|
1998 |
423,1 |
44,8 |
130,7 |
17 842 |
104,1 |
||
|
1999 |
409,5 |
45,9 |
140,7 |
21 473 |
109,4 |
||
|
2000 |
390,5 |
46,3 |
131,7 |
22 752 |
96,5 |
||
|
2001 |
364,1 |
46,1 |
119,2 |
25 599 |
103,0 |
||
* Az adatok - ahol más megjelölés nincs - éves átlagra vonatkoznak.
25 évesnél fiatalabb.b)
Az év végén.2.21. A munkanélküliség által érintett háztartások megoszlása nagyság szerint
(%)
|
Háztartás |
1993 |
2001 |
|
Egytagú |
4,8 |
4,9 |
|
Kéttagú |
17,0 |
18,9 |
|
Háromtagú |
26,9 |
27,1 |
|
Négytagú |
33,9 |
28,6 |
|
Öt és annál többtagú |
17,4 |
20,5 |
|
Összesen |
100,0 |
100,0 |
2.22. A népesség megoszlása megélhetési státus szerint*
(%)
|
Év |
Foglalkoztatott |
Munkanélküli |
Nyugdíjas és egyéb inaktív kereső |
Eltartott |
Összesen |
|
|
tanuló |
egyéb |
|||||
|
1989 |
50,1 |
0,1 |
25,4 |
17,1 |
7,3 |
100,0 |
|
1995 |
37,3 |
4,2 |
31,2 |
16,3 |
11,0 |
100,0 |
|
2000 |
38,9 |
2,7 |
34,0 |
16,7 |
7,7 |
100,0 |
|
2001 |
39,0 |
2,5 |
33,9 |
16,8 |
7,8 |
100,0 |
2.23. Átlagkereset, reálkereset, minimálbér
|
Év |
Bruttó |
Nettó |
Nettó kereset a bruttó kereset százalékában |
Reálkereset |
Minimálbér |
|||||
|
havi átlagkereset, forint |
1989=100,0 |
előző év=100,0 |
forint |
a bruttó átlagkereset százalékában |
||||||
|
1989 |
10 571 |
8 165 |
77,2 |
100,0 |
99,7 |
3 700 |
35,0 |
|||
|
1990 |
13 446 |
10 108 |
75,2 |
94,3 |
94,3 |
4 800 |
35,7 |
|||
|
1991 |
17 934 |
12 948 |
72,2 |
87,7 |
93,0 |
7 000 |
39,0 |
|||
|
1992 |
22 294 |
15 628 |
70,1 |
86,5 |
98,6 |
8 000 |
35,9 |
|||
|
1993 |
27 173 |
18 397 |
67,7 |
83,1 |
96,1 |
9 000 |
33,1 |
|||
|
1994 |
33 939 |
23 424 |
69,0 |
89,1 |
107,2 |
10 500 |
30,9 |
|||
|
1995 |
38 900 |
25 891 |
66,6 |
78,2 |
87,8 |
12 200 |
31,4 |
|||
|
1996 |
46 837 |
30 544 |
65,2 |
74,3 |
95,0 |
14 500 |
31,0 |
|||
|
1997 |
57 270 |
38 145 |
66,6 |
77,9 |
104,9 |
17 000 |
29,7 |
|||
|
1998 |
67 764 |
45 162 |
66,6 |
80,8 |
103,6 |
19 500 |
28,8 |
|||
|
1999 |
77 187 |
50 076 |
64,9 |
82,8 |
102,5 |
22 500 |
29,1 |
|||
|
2000 |
87 645 |
55 785 |
63,6 |
84,0 |
101,5 |
25 500 |
29,1 |
|||
|
2001 |
103 558 |
64 915 |
62,7 |
89,4 |
106,4 |
40 000 |
38,6 |
|||
2.24. Bruttó átlagkeresetek a nemzetgazdasági átlag százalékában
|
Év |
Férfi |
Nő |
Fizikai |
Szellemi |
Verseny-szférában |
Költségvetés-ben |
|
foglalkozású |
dolgozó |
|||||
|
1989 |
114,9 |
82,8 |
83,5 |
128,5 |
100,1 |
99,8 |
|
1995 |
110,6 |
88,6 |
75,3 |
132,3 |
102,0 |
96,3 |
|
2000 |
110,3 |
88,8 |
70,7 |
138,9 |
100,9 |
98,4 |
|
2001 |
.. |
.. |
70,1 |
138,8 |
99,3 |
102,3 |
2.25. Az alkalmazásban állók havi nominális átlagkeresete, 2001
|
Nemzetgazdasági ág |
Bruttó |
Nettó |
Bruttó |
Nettó |
Bruttó |
Nettó |
|
havi átlagkereset, forint |
kereset indexe, 1989=100,0 |
a nemzetgazdasági átlag százalékában |
||||
|
Mezőgazdaság |
72 112 |
48 724 |
763,1 |
657,6 |
69,6 |
75,1 |
|
Ipar |
104 195 |
65 205 |
935,3 |
773,5 |
100,6 |
100,4 |
|
Építőipar |
79 750 |
52 120 |
658,7 |
582,7 |
77,0 |
80,3 |
|
Ipar és építőipar együtt |
101 140 |
63 570 |
895,3 |
746,7 |
97,7 |
97,9 |
|
Szolgáltatás |
107 335 |
66 920 |
1 035,1 |
822,4 |
103,6 |
103,1 |
|
Összesen |
103 558 |
64 915 |
979,6 |
795,0 |
100,0 |
100,0 |
2.26. Reáljövedelem, fogyasztás
|
Év |
Egy főre jutó |
|
|
reáljövedelem |
fogyasztás |
|
|
előző év = 100,0 |
||
|
1990 |
98,2 |
94,8 |
|
1991 |
98,3 |
91,0 |
|
1992 |
96,5 |
100,2 |
|
1993 |
95,3 |
102,3 |
|
1994 |
102,7 |
100,0 |
|
1995 |
94,7 |
93,2 |
|
1996 |
99,5 |
96,9 |
|
1997 |
101,1 |
102,1 |
|
1998 |
103,8 |
105,3 |
|
1999 |
101,1 |
105,1 |
|
2000 |
104,2 |
104,5 |
2.27. A lakosság munkajövedelme és társadalmi jövedelme
|
Év |
Munkajövedelmeka) |
Társadalmi jövedelmek |
A társadalmi jövedelmekből |
|
|
egy főre jutó reálértéke |
pénzbeni |
természetbeni |
||
|
előző év=100,0 |
||||
|
1990 |
97,7 |
97,0 |
97,8 |
96,2 |
|
1991 |
90,4 |
99,1 |
100,6 |
98,6 |
|
1992 |
98,3 |
98,0 |
99,5 |
96,9 |
|
1993 |
96,5 |
100,4 |
99,7 |
101,1 |
|
1994 |
99,1 |
98,9 |
98,0 |
99,9 |
|
1995 |
93,1 |
88,6 |
86,7 |
90,9 |
|
1996 |
98,8 |
93,9 |
88,5 |
100,3 |
|
1997 |
101,4 |
100,2 |
99,0 |
101,4 |
|
1998 |
102,1 |
106,2 |
106,6 |
105,8 |
|
1999 |
101,2 |
102,5 |
102,9 |
102,0 |
|
2000 |
108,6 |
102,1 |
101,0 |
103,2 |
a)
Munkavállalói és vegyes jövedelem, bruttó adatokból számolva.2.28. Pénzbeni társadalmi jövedelmek a GDP százalékában
|
Év |
Nyugdíjaka) |
Családtámo-gatási ellátások |
Munkanél-küliek ellátása |
Táppénz és egyéb betegségi ellátások |
Segélyek, ösztöndíj és egyéb |
Összesen |
|
1989 |
9,2 |
4,0 |
0,0 |
1,3 |
0,6 |
15,0 |
|
1995 |
10,4 |
2,6 |
1,1 |
1,0 |
1,0 |
16,2 |
|
2000 |
9,3 |
1,7 |
0,6 |
0,8 |
0,9 |
13,3 |
a)
Nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások.2.29. Természetbeni társadalmi jövedelmek a GDP százalékában
|
Év |
Oktatás |
Egészségügy |
Kultúra, sport, üdülés |
Szociális ellátás |
Egyéb |
Összesen |
|
1989 |
4,4 |
3,3 |
1,8 |
.. |
0,6a) |
10,1 |
|
1995 |
4,8 |
5,5 |
1,3 |
0,8 |
1,2 |
13,6 |
|
2000 |
4,1 |
4,9 |
1,0 |
0,8 |
0,6 |
11,4 |
a)
Szociális ellátással együtt.2.30. Nyugdíj és nyugdíjszerű ellátás
|
Év |
Ellátásban részesülők átlagos létszáma, ezer fő |
Egy főre jutó átlagos havi ellátás |
Az ellátás reálértékea) |
Nyugdíjminimumb) |
|||
|
forintban |
a nettó átlag-kereset százaléká-ban |
1989 =100,0 |
előző év =100,0 |
forint |
az átlagos havi ellátás százaléká-ban |
||
|
1989 |
2 452,0 |
5 319 |
65,1 |
100,0 |
100,7 |
3 500 |
65,8 |
|
1990 |
2 520,2 |
6 683 |
66,1 |
97,4 |
97,4 |
4 300 |
64,3 |
|
1991 |
2 626,0 |
8 341 |
64,4 |
90,1 |
92,5 |
5 200 |
62,3 |
|
1992 |
2 750,8 |
9 747 |
62,4 |
85,6 |
95,0 |
5 700 |
58,5 |
|
1993 |
2 840,0 |
11 503 |
62,5 |
82,6 |
96,3 |
6 400c) |
55,6 |
|
1994 |
2 971,7 |
13 977 |
59,7 |
84,4 |
102,3 |
7 480 |
53,5 |
|
1995 |
3 026,6 |
16 030 |
61,9 |
75,5 |
89,5 |
8 400 |
52,4 |
|
1996 |
3 081,7 |
18 113 |
59,3 |
69,0 |
91,4 |
9 600 |
53,0 |
|
1997 |
3 123,0 |
21 473 |
56,3 |
69,2 |
100,3 |
11 500 |
53,6 |
|
1998 |
3 157,0 |
26 105 |
57,8 |
73,6 |
106,4 |
13 700 |
52,5 |
|
1999 |
3 141,0 |
29 639 |
59,2 |
75,9 |
103,2 |
15 350 |
51,8 |
|
2000 |
3 103,0 |
32 986 |
59,1 |
77,0 |
101,4 |
16 600 |
50,3 |
|
2001 |
3 084,0 |
38 374 |
59,1 |
82,0 |
106,5a) |
18 310 |
47,7 |
a)
Az általános fogyasztóiár-indexszel számolva.b)
Január.c)
Március.2.31. A nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesülők száma az ellátás fajtája szerint, januárban
|
Ellátásfajta |
Ellátásban részesülők száma |
Az ellátás havi összege az összesen százalékában |
||||
|
1990a) |
2000 |
2001 |
1990a) |
2000 |
2001 |
|
|
Összesen |
2 586,8 |
2 806,3 |
3 115,7 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
|
ebből: |
|
|
|
|
|
|
|
öregségi nyugdíj |
1 461,7 |
1 671,1 |
1 667,9 |
106,6 |
108,2 |
115,8 |
|
rokkantsági nyugdíj |
542,8 |
.. |
.. |
102,9 |
.. |
.. |
|
korbetöltött |
.. |
343,8 |
325,3 |
.. |
103,9 |
110,7 |
|
korhatár alatti |
.. |
418,7 |
447,0 |
.. |
87,7 |
93,7 |
|
özvegyi nyugdíj |
272,0 |
217,2 |
207,3 |
83,1 |
75,2 |
78,5 |
|
árvaellátás |
98,7 |
113,5 |
114,1 |
67,3 |
56,4 |
58,4 |
a)
Március.2.32. Nettó átlagkereset és -nyudíj régiónként
|
Régió |
A keresetek országos átlaga |
A nyugdíjaka) országos átlaga |
||
|
1992 |
2001b) |
1992c) |
2001 |
|
|
Közép-Magyarország |
117,2 |
119,1 |
111,4 |
114,5 |
|
Közép-Dunántúl |
97,6 |
93,7 |
100,9 |
103,7 |
|
Nyugat-Dunántúl |
91,9 |
90,0 |
94,4 |
98,6 |
|
Dél-Dunántúl |
90,9 |
84,2 |
98,1 |
95,9 |
|
Észak-Magyarország |
91,4 |
84,9 |
97,1 |
96,5 |
|
Észak-Alföld |
88,3 |
81,8 |
89,5 |
87,3 |
|
Dél-Alföld |
90,1 |
82,1 |
91,3 |
90,8 |
|
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
|
a)
Nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások.b)
A munkáltató székhelye szerint.c)
Saját jogú nyugdíjasok és özvegyi ellátásban részesülők adatai áprilisban.2.33. Táppénz*, betegszabadság
|
Év |
Táppénzesek |
Betegszabad-ságon lévők |
Táppénzre |
Betegszabad ságra |
Egy táppénzes |
Egy betegszabadságon töltött munka- |
|
napi átlagos száma, ezer fő |
kifizetett összeg, millió forint |
napra jutó kiadás, forint |
||||
|
1989a) |
279 |
- |
19 002 |
- |
204 |
- |
|
1995 |
173 |
39 |
39 805 |
11 921 |
631 |
1 201 |
|
2000 |
112 |
38 |
56 140 |
24 741 |
1 364 |
2 516 |
|
2001 |
117 |
35 |
64 206 |
26 809 |
1 749 |
2 925 |
* Az alkalmazásban állók, egyéni vállalkozók, társas vállalkozások és a MÁV adataival együtt, 1998-ig az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral megállapodást kötők adatai nélkül. 1999-től a fegyveres testületek, rendvédelmi szervek hivatásosainak adatai nélkül. Az összes táppénzkiadás, mely 1996-tól tartalmazza a munkáltatói táppénz-hozzájárulást.
a) Az alkalmazásban állók, ipari szövetkezeti tagok adatai.
|
Év |
Összeg |
Családi pótlékban és iskoláztatási támogatásban részesülő |
Egy családra |
||
|
családok |
gyermekek |
a 0-18 évesek |
jutó havi |
||
|
száma, ezer |
százalékában |
átlag, forint |
|||
|
1989 |
50,4 |
1 367,8 |
2 346,0 |
84,3 |
1 792 |
|
1995 |
100,2 |
1 429,5 |
2 354,0 |
94,1 |
5 841 |
|
2000 |
132,5 |
1 299,8 |
2 152,6 |
97,5 |
8 496 |
|
2001 |
134,0 |
1 295,8 |
2 115,4 |
.. |
8 616 |
* 2000-től a családi pótlék és iskoláztatási támogatás együtt, az előző években családi pótlék.
2.35. Gyermekgondozási segély és díj
|
Év |
Gyermekgondozási segély |
Gyermekgondozási díj |
||||
|
igénybe vevők havi átlagos száma |
kifizetett összeg, millió forint |
egy főre jutó havi átlag, forint |
igénybe vevők havi átlagos száma |
kifizetett összeg, millió forint |
egy főre jutó havi átlag, forint |
|
|
1989 |
84,6 |
2 701 |
2 660 |
158,4 |
8 250 |
4 340 |
|
1995 |
117,9 |
11 264 |
7 958 |
128,5 |
20 384 |
13 215 |
|
2000 |
192,8 |
38 418 |
16 602 |
54, 0 |
20 381 |
31 448 |
|
2001 |
182,9 |
39 109 |
17 820 |
62,9 |
29 650 |
39 279 |
2.36. Az önkormányzatok rendszeres szociális támogatásainak egy főre jutó havi összege és reálértéke
|
|
Munkanélküliek jövedelempótló támogatása |
Rendszeres szociális segély |
Időskorúak járadéka |
Rendszeres gyermekvédelmi támogatás |
||||
|
|
egy főre jutó havi összeg, forint |
reálérték, előző év=100,0 |
egy főre jutó havi összeg, forint |
reálérték, előző év=100,0 |
egy főre jutó havi összeg, forint |
reálérték, előző év=100,0 |
egy főre jutó havi összeg, forint |
reálérték, előző év=100,0 |
|
1993 |
4 087 |
- |
4 955 |
99,5 |
- |
- |
- |
- |
|
1994 |
5 689 |
117,2 |
5 396 |
91,7 |
- |
- |
- |
- |
|
1995 |
6 675 |
91,5 |
5 827 |
84,2 |
- |
- |
- |
- |
|
1996 |
7 394 |
89,6 |
6 424 |
89,2 |
- |
- |
- |
- |
|
1997 |
9 346 |
106,8 |
8 306 |
109,3 |
- |
- |
- |
- |
|
1998 |
11 005 |
103,0 |
9 444 |
99,5 |
11 651 |
x |
2 777 |
x |
|
1999 |
14 703 |
121,5 |
10 588 |
101,9 |
13 698 |
106,9 |
3 119 |
102,1 |
|
2000 |
16 131 |
99,9 |
11 056 |
95,1 |
14 604 |
97,1 |
3 436 |
100,3 |
2.37. Az önkormányzatok eseti szociális támogatásainak egy főre jutó havi összege és reálértéke
|
Év |
Átmeneti segély |
Lakásfenntartási támogatás |
Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás |
|||
|
egy esetre jutó összeg |
reálérték, előző év |
egy esetre jutó összeg, forint |
reálérték, előző év |
egy esetre jutó összeg, forint |
reálérték, előző év |
|
|
1993 |
2 529 |
87,6 |
6 671 |
x |
- |
- |
|
1994 |
2 158 |
71,8 |
1 887 |
23,8 |
- |
- |
|
1995 |
2 404 |
86,9 |
2 246 |
92,8 |
- |
- |
|
1996 |
2 721 |
91,6 |
3 021 |
108,8 |
- |
- |
|
1997 |
2 845 |
88,4 |
3 639 |
101,8 |
- |
- |
|
1998 |
3 343 |
102,8 |
3 258 |
78,3 |
2 924 |
x |
|
1999 |
3 658 |
99,5 |
3 485 |
97,2 |
2 761 |
85,8 |
|
2000 |
4 163 |
103,6 |
3 695 |
96,6 |
3 043 |
100,4 |
2.38. Önkormányzati segélyezés, 2000
|
Régió, népességnagyság-csoport |
Munkanélküliek jövedelempótló támoga-tásában részesü-lők száma az átlag %-ában |
Tízezer |
Ezer lakásra jutó lakás-fenntartási támoga-tással segített |
|||||
|
lakosra jutó rend-szeres szociális segélyben részesülő |
60 évesnél idősebbre jutó időskorú-ak járadé-kával támogatott |
0-24 évesre jutó rend-szeres gyermek védelmi támoga-tással segített |
lakosra jutó átmeneti segélyben részesített |
|||||
|
Közép-Magyarország |
36 |
16 |
18 |
1 334 |
442 |
36 |
||
|
Közép-Dunántúl |
84 |
27 |
27 |
1 892 |
679 |
52 |
||
|
Nyugat-Dunántúl |
54 |
16 |
42 |
1 618 |
725 |
37 |
||
|
Dél-Dunántúl |
176 |
63 |
49 |
2 950 |
740 |
54 |
||
|
Észak-Magyarország |
311 |
118 |
41 |
3 520 |
876 |
64 |
||
|
Észak-Alföld |
275 |
82 |
64 |
3 978 |
764 |
54 |
||
|
Dél-Alföld |
154 |
35 |
69 |
2 670 |
542 |
54 |
||
|
A település népességnagyság-csoportja, fő |
||||||||
|
- |
499 |
358 |
95 |
75 |
4 374 |
2 219 |
39 |
|
|
500- |
999 |
282 |
69 |
60 |
3 903 |
1 513 |
27 |
|
|
1000- |
1999 |
231 |
63 |
53 |
3 638 |
1 043 |
28 |
|
|
2000- |
4999 |
200 |
57 |
50 |
3 338 |
882 |
32 |
|
|
5000- |
9999 |
186 |
58 |
58 |
3 241 |
570 |
44 |
|
|
10 000- |
19 999 |
149 |
57 |
55 |
2 714 |
449 |
86 |
|
|
20 000- |
49 999 |
125 |
45 |
39 |
2 243 |
417 |
76 |
|
|
50 000- |
99 999 |
66 |
18 |
20 |
1 399 |
300 |
66 |
|
|
100 000- |
|
100 |
53 |
13 |
1 599 |
274 |
54 |
|
|
Budapest |
28 |
16 |
13 |
895 |
416 |
34 |
||
2.39. A gyermekes háztartások egy főre jutó jövedelme
(a gyermek nélküli aktív háztartások=100)
|
Év |
1 |
2 |
3 |
Összesen |
Inaktív háztartások |
Gyermekes háztartások |
|
|
gyermekes aktív háztartás |
|
|
|||
|
1989 |
80 |
71 |
58 |
72 |
- |
- |
|
1995 |
78 |
69 |
51 |
70 |
45 |
67 |
|
2000 |
76 |
67 |
55 |
69 |
41 |
65 |
2.40. Egy háztartásra jutó havi létminimumérték
(forint)
|
Év |
Egy aktív korú felnőtt |
Két aktív korú felnőtt |
Nyugdíjas korú |
|||
|
1 |
2 |
1 |
2 |
egy- |
két- |
|
|
gyermekkel |
gyermekkel |
személyes háztartások |
||||
|
1989 |
8 781 |
11 879 |
13 294 |
16 237 |
3 998 |
7 013 |
|
1994 |
22 268 |
29 016 |
32 390 |
39 138 |
12 146 |
20 919 |
|
1995 |
27 118 |
35 335 |
39 444 |
47 662 |
14 792 |
25 474 |
|
1996 |
32 051 |
41 764 |
46 620 |
56 333 |
17 483 |
30 109 |
|
1997 |
39 120 |
50 974 |
56 902 |
68 756 |
21 338 |
36 749 |
|
1998 |
43 895 |
57 196 |
63 847 |
77 149 |
23 943 |
41 235 |
|
1999 |
48 444 |
63 124 |
70 464 |
85 144 |
26 424 |
54 508 |
|
2000 |
54 204 |
70 630 |
78 842 |
95 268 |
29 566 |
50 919 |
(%)
|
Fogyasztási főcsoport |
1989 |
1991 |
1995 |
2000 |
|
|
a korábbi |
az új |
||||
|
osztályozás szerint |
|||||
|
Élelmiszer |
25,4 |
23,0 |
20,0 |
20,1 |
15,9 |
|
Ital,dohány |
12,3 |
11,2 |
10,1 |
8,4 |
8,6 |
|
Ruházat |
6,6 |
5,9 |
5,2 |
4,5 |
3,9 |
|
Fűtés, háztartási energia |
3,8 |
5,5 |
4,9 |
5,5 |
5,5 |
|
Tartós fogyasztási cikkek |
8,5 |
8,0 |
7,2 |
6,5 |
7,4 |
|
Egyéb termékek |
11,6 |
13,6 |
14,4 |
14,8 |
16,1 |
|
Szolgáltatás |
31,8 |
32,8 |
38,2 |
40,2 |
42,6 |
|
Összesen |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
2.42. Egy főre jutó átlagos napi tápanyagfogyasztás
|
Tápanyag |
1989 |
1995 |
2000 |
A közepes fizikai terhelésnél felnőtteknek élettanilag ajánlott mennyiség |
|
Összesen, kjoule |
14 637 |
12 473 |
13 519 |
11 300 |
|
Fehérje, g |
106 |
88 |
98 |
80 |
|
Zsír, g |
150 |
137 |
151 |
90 |
|
Szénhidrát, g |
400 |
351 |
375 |
392 |
2.43. Egy főre jutó éves élelmiszer-fogyasztás
|
Élelmiszer |
1989 |
1995 |
2000 |
|
Hús, hal, baromfi, kg |
81 |
66 |
75 |
|
Tojás, db |
364 |
300 |
280 |
|
Tej, kg |
190 |
133 |
164 |
|
Zsíradékok, kg |
39 |
37 |
40 |
|
Liszt, rizs, kg |
112 |
89 |
96 |
|
Burgonya, kg |
55 |
61 |
65 |
|
Cukor, kg |
41 |
38 |
34 |
|
Zöldség, gyümölcs, kg |
160 |
150 |
222 |
(%)
|
Fogyasztási csoport |
1987 |
2000 |
||
|
a legalsó |
a legfelső |
a legalsó |
a legfelső |
|
|
jövedelmi tizedben |
||||
|
Élelmiszerek, élvezeti cikkek összesen |
49,0 |
33,7 |
43,2 |
25,2 |
|
Ruházkodás |
9,7 |
9,1 |
5,8 |
6,2 |
|
Lakásfenntartás |
9,8 |
6,8 |
20,5 |
15,2 |
|
Egészségügy és testápolás |
2,1 |
2,2 |
5,2 |
5,3 |
|
Közlekedés, hírközlés |
4,4 |
9,2 |
10,3 |
22,3 |
|
Egyéb |
25,0 |
39,0 |
15,0 |
25,8 |
|
Összesen |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
* A háztartási költségvetési felvétel adatai alapján.
(kg)
|
|
1993 |
2000 |
||
|
a legalsó |
a legfelső |
a legalsó |
a legfelső |
|
|
jövedelmi tizedben |
||||
|
Hús, hal és készítményeik |
46 |
81 |
42 |
69 |
|
Tojás, db |
150 |
246 |
124 |
174 |
|
Tej, l |
67 |
84 |
53 |
70 |
|
Sajt |
0,9 |
5 |
1 |
4,8 |
|
Zsíradék |
17 |
25 |
14 |
21 |
|
Kenyér, péksütemény |
79 |
80 |
73 |
65 |
|
Burgonya |
42 |
57 |
28 |
37 |
|
Cukor |
15 |
22 |
11 |
17 |
|
Zöldség |
39 |
83 |
32 |
72 |
|
Gyümölcs |
36 |
104 |
27 |
91 |
*A háztartási költségvetési felvétel adatai alapján, étkezdei és éttermi fogyasztás nélkül.
2.46. A háztartások egy főre jutó éves hús- és tejfogyasztása régiónként*
|
Régió |
Húsfogyasztás, kg |
Tejfogyasztás, l |
||
|
1993 |
2000 |
1993 |
2000 |
|
|
Közép-Magyarország |
59 |
52 |
82 |
71 |
|
Közép-Dunántúl |
62 |
56 |
79 |
70 |
|
Nyugat-Dunántúl |
59 |
56 |
84 |
65 |
|
Dél-Dunántúl |
60 |
54 |
76 |
62 |
|
Észak-Magyarország |
60 |
55 |
84 |
68 |
|
Észak-Alföld |
70 |
65 |
81 |
67 |
|
Dél-Alföld |
72 |
75 |
77 |
65 |
|
63 |
59 |
81 |
68 |
|
* A háztartási költségvetési felvétel adatai alapján, étkezdei és éttermi fogyasztás nélkül.
2.47. A háztartások pénzvagyona folyó áron (az időszak végén)
(milliárd forint)
|
Év |
Háztartások bruttó pénzvagyona |
Ebből: |
Háztartások tartozásai |
Háztartások nettó pénzvagyona |
|
|
forint |
deviza |
||||
|
1990 |
654,4 |
582,9 |
71,5 |
368,9 |
285,5 |
|
1995 |
2 158,1 |
1 719,1 |
439,0 |
298,7 |
1 859,4 |
|
2000 |
6 635,0 |
5 824,1 |
810,9 |
651,1 |
5 983,9 |
|
2001 |
7 579,7 |
6 787,5 |
792,2 |
940,0 |
6 639,7 |
2.48. Száz háztartásra jutó tartós fogyasztási cikk*
(db)
|
Tartós fogyasztási cikk |
1993 |
2000 |
||
|
a legalsó |
a legfelső |
a legalsó |
a legfelső |
|
|
jövedelmi tizedben |
||||
|
Automata, félautomata mosógép |
22 |
72 |
35 |
82 |
|
Mikrohullámú sütő |
7 |
33 |
27 |
74 |
|
Fagyasztógép |
30 |
73 |
35 |
59 |
|
Hűtő/fagyasztógép |
.. |
.. |
14 |
31 |
|
Színes televízió |
43 |
94 |
92 |
127 |
|
Videó |
21 |
50 |
36 |
70 |
|
Személyi számítógép |
2 |
12 |
5 |
28 |
|
Parabolaantenna a) |
.. |
.. |
29 |
66 |
|
Személygépkocsi |
19 |
64 |
21 |
62 |
|
Videokamera |
1 |
3 |
2 |
7 |
|
Mobiltelefon b) |
.. |
.. |
17 |
53 |
|
Telefon |
11 |
49 |
56 |
96 |
*A háztartási költségvetési felvétel adatai alapján.
a)
A megfigyelés kezdete 1995.b)
A megfigyelés kezdete 1997.2.49. Száz háztartásra jutó személygépkocsi, színes televízió, telefon régiónként*
(db)
|
Régió |
Személygépkocsi |
Színes televízió |
Telefon |
||||
|
összesen |
ebből mobil |
||||||
|
1993 |
2000 |
1993 |
2000 |
1993 |
2000 |
|
|
|
Közép-Magyarország |
34 |
35 |
81 |
108 |
37 |
85 |
29 |
|
Közép-Dunántúl |
39 |
46 |
77 |
120 |
20 |
85 |
35 |
|
Nyugat-Dunántúl |
44 |
49 |
78 |
118 |
26 |
85 |
22 |
|
Dél-Dunántúl |
46 |
43 |
81 |
115 |
26 |
81 |
28 |
|
Észak-Magyarország |
32 |
35 |
64 |
109 |
24 |
76 |
19 |
|
Észak-Alföld |
27 |
36 |
59 |
106 |
14 |
74 |
28 |
|
Dél-Alföld |
33 |
38 |
65 |
106 |
21 |
70 |
25 |
|
35 |
39 |
111 |
110 |
26 |
80 |
27 |
|
* A háztartási költségvetési felvétel adatai alapján.
2.50. Iskolázási arányok a nappali tagozaton
(%)
|
Megnevezés |
1990/1991 |
1994/1995 |
1999/2000 |
|
A 3-5 évesekből óvodás |
85,5 |
86,5 |
87,3 |
|
A 6-13 évesekből általános iskolás |
99,1 |
99,0 |
98,0 |
|
A 14-17 évesekből szakmunkásképzős és szakiskolás |
30,3 |
26,0 |
20,0 |
|
A 14-17 évesekből középiskolás |
40,2 |
47,5 |
60,3 |
|
A 18-22 évesekből egyetemista és főiskolás |
8,5 |
10,9 |
17,4 |
|
A 3-22 évesekből tanuló |
71,5 |
70,3 |
76,4 |
2.51. Végzettek, továbbtanulók
(a nappali és a felnőttoktatásban)
|
Megnevezés |
1990 |
1995 |
2001 |
|
8 évfolyamot eredményesen végzett, ezer |
172,9 |
128,5 |
118,8a) |
|
Érettségizett, ezer |
67,9 |
84,2 |
88,9 |
|
Felsőfokú oklevelet szerzett, ezer |
24,1 |
26,2 |
47,2 |
|
A 8. évfolyamot nappali oktatásban végzettekből |
|
|
|
|
továbbtanul, % |
93,8 |
99,4 |
95,9a) |
|
Felsőoktatásra jelentkezettből felvett nappali tagozatos, % |
36,0 |
40,5 |
59,1 |
a)
Számított adat.2. 52. A lakosság kulturális és sportkiadásai
|
Kiadás |
1993 |
2000 |
||||
|
átlagosan, forint |
ebből |
átlagosan, forint |
ebből |
|||
|
a legalsó |
a legfelső |
a legalsó |
a legfelső |
|||
|
tizedben az átlag százalékában |
tizedben az átlag százalékában |
|||||
|
Tartós javak vásárlása |
1 461 |
36 |
235 |
5 013 |
38 |
269 |
|
televízió |
536 |
29 |
202 |
1 226 |
57 |
195 |
|
egyéb |
925 |
40 |
254 |
3 787 |
32 |
293 |
|
Televízióelőfizetés |
1 266 |
60 |
134 |
3 586 |
34 |
184 |
|
Könyv |
440 |
30 |
311 |
1 292 |
24 |
321 |
|
Újság, folyóirat |
1 124 |
49 |
166 |
2 578 |
23 |
210 |
|
Színház, mozi, hangverseny |
373 |
47 |
202 |
1 532 |
38 |
328 |
|
Sport- és játékszerek |
544 |
78 |
154 |
1 441 |
62 |
181 |
|
Egyéb |
1 952 |
56 |
210 |
5 485 |
47 |
236 |
Összesen |
7 150 |
51 |
196 |
20 927 |
38 |
240 |
2.53. Ezer lakosra jutó könyv, könyvtári és kulturális szolgáltatás
|
Megnevezés |
1989 |
1995 |
2000 |
2001 |
|
Ezer lakosra jutó |
|
|
|
|
kiadott könyv és füzet példányszáma |
11 692 |
6 542 |
3 691 |
3 270 |
közművelődési könyvtárba beiratkozott |
|
|
|
|
olvasó |
189 |
149 |
144 |
.. |
kölcsönzött könyvtári egység |
4 250 |
3 922 |
3 604 |
.. |
múzeum- és kiállításlátogató |
1 537 |
886 |
987 |
1 008 |
mozilátogatás |
4 402 |
1 373 |
1 426 |
1 465 |
színházlátogatás |
491 |
398 |
393 |
381 |
hangverseny-látogatás |
226 |
45a) |
42a) |
43a) |
televízió-előfizetés |
279 |
261 |
264 |
261 |
a)
Az Országos Filharmónia adatai.|
Év |
Kutató- fejlesztő helyek száma |
Ebből vállalkozásia) |
Összes létszám |
Ebből kutató, fejlesztő |
Ráfordításb) |
|
|
folyó áron |
a GDP százalékában |
|||||
|
milliárd forint |
|
|||||
|
1989 |
1 312 |
235 |
68 242 |
33 836 |
33,8 |
1,96 |
|
1995 |
1 442 |
226 |
38 088 |
20 859 |
42,3 |
0,75 |
|
2000 |
2 020 |
478 |
45 325 |
27 876 |
105,4 |
0,82 |
a )
1995-től a K+F tevékenységet folytató korlátolt felelősségű társaságokkal, 2000-től a betéti társaságokkal és nonprofit szervezetekkel.b)
Tartalmazza a megfigyelt kutató-fejlesztő helyeken kívül felhasznált összegeket is. 2000-től a költség- és ráfordításadatok amortizáció nélkül.2.55. A kutatás-fejlesztés ráfordításai tevékenységtípusok szerint*
|
Tevékenységtípus |
Milliárd forint |
Megoszlás, % |
Milliárd forint |
Megoszlás, % |
|
|
1989 |
2000 |
||
|
Tudományos kutatás |
14,3 |
42,2 |
63,0 |
59,7 |
|
ebből: alapkutatás |
4,8 |
14,0 |
30,4 |
28,8 |
|
alkalmazott kutatás |
9,5 |
28,2 |
32,6 |
30,9 |
|
Kísérleti fejlesztés |
19,5 |
57,8 |
42,4 |
40,3 |
|
Összesen |
33,8 |
100,0 |
105,4 |
100,0 |
* Részben számított adatok.
2.56. Tudományos fokozattal és címmel rendelkezők
|
Tudományos fokozat, cím |
1989 |
1995 |
2000 |
|
Az Akadémia rendes tagja |
153 |
220 |
222 |
|
levelező tagja |
75 |
83 |
78 |
|
A tudományok doktora |
1 664 |
2 110 |
2 351 |
|
Tudományok kandidátusa, PhD |
7 705 |
9 728 |
10 219 |
Gazdasági fejlődés, fejlettségi szint
Magyarország gazdasági teljesítményét 1990 és 2001 között szélsőséges mozgás jellemezte. A teljesítménycsökkenések és emelkedések összegződése nyomán a bruttó hazai termék (GDP) 2001-ben 8%-kal volt magasabb, mint a rendszerváltás évében. A 12 éves időszakban a gazdasági növekedés (visszaesés) dinamizmusa alapján a következő négy jellegzetes szakasz különböztethető meg:
A rendszerváltást követő évek gazdasága (1990-1993)
A kilencvenes évtized első éveiben meredek teljesítmény-visszaesés következett be. A bruttó hazai termék négy év alatt a hetvenes évek közepének szintjére esett vissza. A gazdasági teljesítmény szempontjából 1993 volt a rendszerváltást követő időszak mélypontja, amikor a GDP 18%-kal volt kisebb, mint a rendszerváltás évében. A magyar gazdaság korábban is meglévő strukturális és hatékonysági problémáit a KGST-piac összeomlása felszínre hozta és felerősítette. A külkereskedelem liberalizálása, továbbá a privatizációs folyamattal együtt járó szervezeti és működési bizonytalanságok mélyítették a strukturális válságot, amelyhez likviditási válság is társult. Csökkent a belföldi kereslet mind a beruházások, mind a fogyasztás vonatkozásában, a legnagyobb visszaesés azonban az exportban következett be. Az időszak további fontos jellemzője a magas infláció, a romló életszínvonal, továbbá a munkanélküliség gyors felfutása volt.
A kilencvenes évtized első éveiben a magyar gazdaság nemzetközi feltételei nemcsak a KGST-piac összeomlása, majd megszűnése, hanem a gazdaságilag fejlett országokban kialakult gazdasági dekonjunktúra miatt is kedvezőtlenül változtak. A kilencvenes évek elején az OECD-országokban lassult a növekedés. A lefelé irányuló gazdasági trendet az öbölháború okozta válság tovább mélyítette. (1993-ban az OECD-térségben 1% körüli volt a növekedés, az EU-ban pedig 0,5%-kal csökkent a GDP.) Legnagyobb külkereskedelmi partnerünk, Németország helyzetét az általános nemzetközi dekonjunktúra mellett a két német állam újraegyesítési folyamata is nehezítette.
Magyarországon az 1990 és 1993 közötti időszakban, a mezőgazdaságban, az iparban és az építőiparban, vagyis a három termelő ágazatban a visszaesés még nagyobb volt, mint a gazdaság egészében, mert a szolgáltatásokat végző ágazatok jelentős részében (pl. oktatásban, egészségügyben, igazgatásban) a közvetlen piaci hatások nem jelentek meg, és az ország gazdasági feltételeinek kedvezőtlen változása is csak nagy késéssel érvényesült. Ez utóbbi relatíve stabil, sőt egyes években növekedést mutató ágazatok részben ellensúlyozták a termelő szférában tapasztalt visszaesést.
A mezőgazdaság és az építőipar GDP-hez való hozzájárulása a négy év alatt mintegy a harmadával csökkent, az iparé pedig 27%-kal lett kisebb. Ebben jelentős szerepe volt a teljes export (áruk és szolgáltatások együtt) 25%-os csökkenésének. Az átalakuló országok számára exportált termékek mennyisége 1990 és 1993 között kevesebb mint felére (44%-ára) esett vissza. Az exportkiesés termeléscsökkentő hatása ennél nagyobb volt, mert a közvetlen exportőrök számára beszállító vállalatok helyzete is megrendült. (A tovagyűrűző hatásokat is figyelembe véve 100 forint exportkiesés a bruttó kibocsátásban közel kétszer ekkora keresletcsökkenést idézett elő.) Az export visszaesése, illetve az import hirtelen felfutása az időszak végére súlyos külkereskedelmi egyensúlyhiányt idézett elő. (Az import 1993. évi megemelkedésében egyszeri tényező, az orosz hadieszköz-vásárlás is szerepet játszott.)
Néhány fontos gazdasági mutató alakulása, 1990-1993
(%)
|
Mutató |
1990 |
1991 |
1992 |
1993 |
Változás négy év alatt |
|
éves változás |
|||||
|
GDP |
-3,5 |
-11,9 |
-3,1 |
-0,6 |
-18,1 |
|
Bruttó hozzáadott érték |
|
|
|
|
|
az iparban |
-7,6 |
-17,8 |
-6,7 |
+3,0 |
-27,2 |
az építőiparban |
-21,9 |
-15,0 |
+1,9 |
-5,5 |
-36,1 |
a mezőgazdaságban |
-4,6 |
-8,1 |
-16,5 |
-7,9 |
-32,6 |
|
Fogyasztóiár-emelkedés |
28,9 |
35,0 |
23,0 |
22,5 |
162,2 |
A termelő ágazatokhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásokban (kereskedelem, szállítás, raktározás) ugyancsak 20-25%-os visszaesés következett be. A többi - elsősorban nem piaci jellegű tevékenységet végző - szolgáltató ágazat 1993. évi teljesítménye közel 10%-kal magasabb volt, mint 1989-ben.
A stabilizáció időszaka (1994-1996)
Ebben a hároméves időszakban minden évben nőtt a bruttó hazai termék (1994-ben 2,9, 1995-ben 1,5, 1996-ban pedig 1,3%-kal). A magyar gazdaság mélyrepülésének éveit tehát 1994-ben számottevő gazdasági élénkülés követte, amely még 1995 I. félévében is tartott. A fellendülés azonban súlyos egyensúlyromlással járt együtt. A folyó fizetési mérleg hiánya (A fizetési mérleg adatainak forrása itt és a továbbiakban a Magyar Nemzeti Bank) 1994-ben a GDP 9,4%-át tette ki, ami közel kétszerese volt az 1989. évinek, 4,3-szorosa a 2001. évinek. A külső pénzügyi egyensúly nemzetközi mércével mérve is nagyon kedvezőtlenül alakult. Mind az OECD-országcsoportban, mind az Európai Unióban a folyó fizetési mérleg egyensúlyközeli állapotban volt. (Az OECD-ben a folyó fizetések hiánya a GDP 0,1%-át, az EU-ban a többlete 0,1%-át tette ki 1994-ben.) Magyarország ebben az esztendőben az OECD 29 országa közül e mutató tekintetében az utolsó helyen állt. A belső pénzügyi egyensúlyhiányt jellemzi, hogy az 1994. évi államháztartási deficit (Az államháztartás adatainak forrása itt és a továbbiakban a Pénzügyminisztérium.) - ugyancsak a GDP százalékában - 8,4%-os volt, csaknem háromszorosa az EU által meghatározott maastrichti (3%-os) kritériumnak. Az egyensúlyromlás megfékezésére 1995-ben bevezetett intézkedéscsomag (egyszeri deviza-leértékelés, vámpótlék bevezetése, keresletkorlátozó intézkedések stb.) nyomán az egyensúlyi mutatók látványosan javultak, de ezzel egyidejűleg átmenetileg lefékeződött a gazdasági növekedés, felerősödött az infláció és jelentősen visszaesett a háztartások fogyasztása.
Néhány fő gazdasági mutató alakulása, 1994-1996
(%)
|
Mutató |
1994 |
1995 |
1996 |
Változás három év alatt |
|
GDP éves növekedése |
2,9 |
1,5 |
1,3 |
5,8 |
|
Folyó fizetési mérleg hiánya a GDP százalékában |
9,4 |
5,6 |
,7 |
.. |
|
Az államháztartás hiánya a GDP százalékában |
8,4 |
6,6 |
3,1 |
.. |
|
Éves fogyasztóiár-emelkedés |
18,8 |
28,2 |
23,6 |
88,2 |
Figyelmet érdemel, hogy a gazdaság már 1996 második felében élénkülni kezdett. Az I. félévi stagnálás után a III. negyedévben 1, a IV.-ben 3%-kal nőtt a GDP az előző év azonos időszakához képest.
A gazdaság stabilizálódását jelezte a beruházásokban tapasztalható élénkülés is. 1994 és 1996 között összesen 15%-kal emelkedett a beruházások volumene. (A megelőző periódusban 17%-kal csökkent.) Ezzel egyidejűleg az életszínvonal tovább romlott. A lakosság számára nehezen elviselhető terhet jelentett, hogy fogyasztását a stabilizációs időszak elejére kialakuló alacsony szinthez képest is csökkentenie kellett. A megelőző időszak 7%-os csökkenése után 1994 és 1996 között további 10%-kal esett vissza a háztartások fogyasztása.
Dinamikus fejlődés, stabil egyensúly (1997-2000)
Az időszakot élénk gazdasági növekedés jellemezte, a bruttó hazai termék (GDP) 2000-ben 20%-kal haladta meg a négy évvel korábbi szintet. A növekedés végig dinamikus és viszonylag egyenletes volt; 1997-ben 4,6, 1998-ban 4,9, 1999-ben 4,2%-kal nőtt a GDP, 2000-ben pedig a rendszerváltás óta eltelt időszak legmagasabb növekedési ütemét, 5,2%-ot sikerült elérni.
A növekedési ütem gyorsulásában meghatározó szerepe volt az iparnak. Az ipar bruttó hozzáadott értéke az 1997 és 2000 közötti négyéves időszakban több mint 1,4-szeresére emelkedett. Ebben a periódusban teljesítménye elérte, majd jelentősen (több mint 20%-kal) meghaladta a rendszerváltás előtti szintet, miközben szerkezete a piaci igényeknek megfelelően átalakult, és termelékenysége is jelentősen javult. Ezzel egyidejűleg az építőipar ugyancsak dinamikusan fejlődött. A mezőgazdaság azonban továbbra sem talált magára, teljesítménye a négy év közül háromban csökkent, egyben pedig stagnált. A szolgáltató ágazatok közül a szállítás, raktározás, távközlés számottevően növelte termelési értékét, miközben a kereskedelem és az egyéb szolgáltatások (ezek többsége nem piaci jellegű) fejlődése szerényebb ütemű volt, mintegy fele a nemzetgazdaság átlagának.
Az összességében igen kedvező gazdasági növekedés több tényező együttes hatására alakult ki; keresleti oldalról a világpiaci konjunktúra, az élénkülő belföldi kereslet, kínálati oldalról pedig a külföldi tőke növekvő beáramlása és ezzel összefüggésben a beruházások nyomán létrejövő versenyképes termelő kapacitások bővülése. A dinamikus gazdasági növekedést stabil külső és belső pénzügyi egyensúly és mérséklődő infláció kísérte. A belföldi keresleten belül négy év alatt az állóeszköz-felhalmozás volumene több mint 40%-kal emelkedett, és így elérte, majd az időszak végére jóval felülmúlta a rendszerváltás előtti szintet. A háztartások fogyasztása is növekedésnek indult, a növekedés mértéke azonban (négy év alatt 16%) még ebben a kivételesen kedvező időszakban is szerényebb volt, mint a GDP-é.
Néhány fő gazdasági mutató alakulása, 1997-2000
(%)
|
Mutató |
1997 |
1998 |
1999 |
2000 |
Változás négy |
|
év alatt |
|||||
|
GDP éves növekedés |
4,6 |
4,9 |
4,2 |
5,2 |
20,3 |
|
Folyó fizetési mérleg hiánya a GDP százalékában |
2,1 |
4,8 |
4,4 |
2,8 |
.. |
|
Az államháztartás hiánya a GDP százalékában |
4,8 |
6,6 |
3,7 |
3,7 |
.. |
|
Éves fogyasztóiár-emelkedés |
18,3 |
14,3 |
10,0 |
9,8 |
63,3 |
A magyar gazdaság 1997 és 2000 közötti fejlődése nemzetközi mércével mérve is kedvező volt. A GDP négyéves növekedése közel azonos mértékű, mint az Egyesült Államokban és kétszer akkora, mint az EU-ban. A CEFTA országcsoporton belül ebben a periódusban Lengyelország és Szlovénia gazdasági fejlődésének üteme hasonló volt Magyarországéhoz, Szlovákiáé kissé lassúbb annál, miközben Csehország és Románia csak kevéssé, a négyéves időszak végén tudta kihasználni a világgazdasági konjuktúra adta lehetőségeket.
A növekedési ütem mérséklődése (2001)
A 2001-es esztendő több fontos területen kedvezőtlen változásokat hozott. A növekedési ütem számottevően alacsonyabb volt (3,8%), mint a megelőző évben. Az ütemlassulás az éven belül is érvényesült; az I. negyedévben 4,4, a II.-ban 4,0, a III.-ban 3,7, a IV. negyedévben pedig 3,3%-kal haladta meg a GDP a megelőző év azonos időszakához mért szintet. E folyamat kialakulásában meghatározó szerepe volt a külső gazdasági feltételek romlásának. A gazdasági dekonjuktúra világméretű kiterjedése, majd recesszióba való átfordulása miatt az export növekedési üteme lényegesen kisebb volt, mint a megelőző években. Az év második felében a New-York-i terrortámadás következményei is mélyítették a recessziót. A lassuló gazdasági növekedéshez hozzájárult a belföldi kereslet alakulása is. A GDP belföldi felhasználása 2001-ben 2,1%-kal, a megelőző évben 5,1%-kal emelkedett. A belföldi felhasználáson belül a bruttó felhalmozás az előző évi szint alá esett. Ebben az állóeszköz-felhalmozás növekedési ütemének 7,7-ről 3,1%-ra való visszaesése, továbbá a készletfelhalmozás erős csökkenése egyaránt szerepet játszott. Hozzájárult ehhez a folyamathoz a beruházások szerkezetében bekövetkező változás is. Az üzleti szféra beruházásai 2001-ben nem érték el az előző évi szintet, miközben a lakásépítés felgyorsult. A lakosság fogyasztása valamivel nagyobb mértékben emelkedett, mint a GDP.
A magyar gazdaság 2001. évi növekedési üteme továbbra is magasabb, mint a gazdaságilag fejlett térségeké. Az EU-ban 1,6%-kal, az USA-ban 1% körüli mértékben nőtt a GDP 2001-ben, Japánban pedig mélyült a recesszió. A növekedés lassulása a CEFTA-országokra is jellemző, Románia és Lengyelország kivételével 3-4%-kal nőtt a GDP.
A 12 éves időszak egészét áttekintve a gazdaság egyes ágazatai nagyon különböző fejlődési pályát írtak le. A nagy gazdasági súlyú ipar az első években mutatkozó visszaesés után a gazdaság húzó ágazatává vált. Bruttó hozzáadott értéke 2001-ben már 20%-kal haladta meg a rendszerváltás előtti szintet.
A mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása - mint korábban már említettük - még 2001-ben is 30%-kal kisebb, mint 12 évvel korábban volt. Az ágazat leépülésében az üzemszerkezet felbomlása, a technikai megújulás elmaradása, a külső és belső kereslet visszaesése és az ágazat jövedelmezőségének romlása egyaránt szerepet játszott. Az építőipar és kereskedelem az időszak második felében fejlődésnek indult, de hozzáadott értéke még így is jóval alatta van a nyolcvanas évtized végén mért szintnek. (A kereskedelem 2001. évi teljesítménye 8%-kal, az építőiparé 14%-kal kisebb az 1989. évinél.) Az egész nemzetgazdaságra érvényes (8%-os) átlagnál valamivel gyorsabban fejlődött a szállítás, raktározás, távközlés ágazat teljesítménye. (Bruttó hozzáadott értéke 2001-ben 11%-kal volt nagyobb, mint 12 évvel korábban.) A szolgáltató ágazatok közül a piaci jellegűek (pl. a pénzügyi tevékenység) dinamikusan fejlődtek. A nem piaci jellegű szolgáltatások (pl. igazgatás, oktatás, egészségügy) teljesítménye jelentős eltéréseket mutat, de általánosan igaz, hogy a 12 éves időszak első éveiben ezeknél az ágazatoknál nem volt nagy visszaesés, az időszak második felében viszont fejlődésük lassúbb volt, mint a GDP-é.
Gazdasági fejlettség
A magyar gazdaság más országokhoz mért fejlettségi szintje az országok széles körét átfogó nemzetközi összehasonlítás eredményei alapján határozható meg. Az összehasonlításban részt vevő országok nemzeti valutában kifejezett egy főre jutó GDP-adatát vásárlóerő-paritáson számítják át egy közös valutára. Ez a számítási mód kiküszöböli a hivatalos árfolyamok használata esetében fellépő torzító hatásokat, figyelembe veszi - többek között - az országok közötti árszínvonal különbségeket.
Magyarországon 2000-ben az egy lakosra jutó GDP hivatalos árfolyamon 5045 euró, a vásárlóerő-paritáson számolva pedig 11 500 euró volt. Ez utóbbi érték valamivel több mint fele az Európai Unió átlagának és 35%-a az USA megfelelő adatának. A 30 OECD-ország gazdasági fejlettség szerinti sorrendjében Magyarország a 26. helyen áll. Mögötte van Szlovákia, Lengyelország, Mexikó és Törökország. A rangsor első két helyezettje Luxemburg és az USA. Az 1996-os összehasonlítással egybevetve a 2000. évi adatokat a sorrend nem változott meg, de a kilencvenes évtized második felére jellemző dinamikus fejlődés eredményeként Magyarország valamivel közelebb került az OECD átlagához, és számottevően csökkent a távolság a közvetlenül előttünk álló Csehországhoz képest.
Az EU 15 tagországa közül a gazdasági fejlettség sorrendjében Spanyolország, Portugália és Görögország áll az utolsó három helyen. Ezekben az országokban az egy főre jutó GDP sorrendben 62%-kal, 45%-kal, illetve 35%-kal volt nagyobb 2000-ben, mint Magyarországon.
Az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok csoportjában az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson számított átlagértéke 2000-ben 7893 euró volt. A 13 ország sorrendjében Magyarország az 5. helyen áll. Megelőzi Ciprus, Szlovénia, Csehország és Málta. Előnyük sorrendben: 69%, 36%, 15% és 10%.
|
|
|
A cserearány-változás hatása a gazdasági növekedésre
A külkereskedelmi cserearányok a rendszerváltáshoz közvetlenül kapcsolódó eseményekkel összefüggésben 1991-ben jelentősen romlottak. A cserearány- változást kifejező index - amely az export és az import árindexek hányadosa - 1991-ben 10 százalékpontos romlást jelzett az előző évhez képest.
Az 1992-től 1998-ig terjedő hétéves időszakban cserearányaink eléggé kiegyensúlyozottak voltak, az időszak egészét nézve a cserearányindex kismértékű javulást mutatott. 1999-ben elsősorban az energiahordozók világpiaci árának emelkedése következtében Magyarországot jelentékeny cserearány-veszteség érte. Ez a kedvezőtlen helyzet 2000-ben folytatódott, és a veszteség összege még nagyobb lett. A cserearányromlás negatív hatása a gazdaság több területén is érzékelhetővé vált, növelte az inflációt, rontotta a külkereskedelmi mérleg egyensúlyát, és csökkentette a belföldön felhasználható jövedelem mértékét.
Ez utóbbi hatása miatt, azokban az időszakokban, amikor jelentős cserearány- veszteség éri az országot - a GDP mellett - a KSH olyan mutatót is számít, amely a létrehozott jövedelmet korrigálja a cserearány romlása következtében elvesztett jövedelemmel. Ez a mutató a nemzetközi statisztikai ajánlásokkal összhangban a bruttó hazai jövedelem (GDI). Segítségével meg lehet határozni azt a jövedelmet, amelyet a külső egyensúly romlása nélkül belföldön fogyasztási vagy felhalmozási célokra lehet fordítani.
Cserearány, GDP, GDI
(%)
|
Mutató |
1999 |
2000 |
2001 |
|
éves növekedési ütem |
|||
|
Cserearány |
-1,6 |
-2,7 |
-0,3 |
|
GDP |
4,2 |
5,2 |
3,8 |
|
GDI |
3,3 |
3,6 |
3,6 |
A cserearány-veszteség nagyságát érzékelteti, hogy 1999-ben a GDP növekményének egyötödét, 2000-ben pedig az egyharmadát "vitte el", vagyis ennyivel kisebb lett a felhasználható jövedelem. A cserearányromlás folyamata - az energiahordozók világpiaci árának mérséklődése, majd stabilizálódása következtében - 2001-ben megállt.
A bruttó nemzeti jövedelem (GNI)
Azokban az országokban, amelyekben a külföldi tulajdon szerepe jelentős - a GDP mellett - egy olyan makrogazdasági mutatót is kiszámítanak, amely a gazdaság teljesítményét, vagy más oldalról, a létrehozott jövedelem összegét a külföldi jövedelmek nélkül is meghatározza. Mivel Magyarországon a rendszerváltás után egyre erőteljesebb szerepet játszott a külföldi tőke, élénkült az érdeklődés a bruttó nemzeti jövedelem iránt. A KSH 1995 óta számít, illetve tesz közzé GNI-adatokat.
A GNI tehát nem tartalmazza a külföldi tőke által Magyarországon létrehozott tulajdonosi jövedelmet, viszont hozzászámítja Magyarország jövedelméhez a külföldön működő magyar tulajdonú tőke jövedelmét. A mutató ezzel analóg módon kezeli a külföldi munkajövedelmeket is, ez a tétel azonban Magyarországon egyelőre jelentéktelen. Hasonló elbírálás alá esik a külföldiek által a termelésbe visszaforgatott jövedelem is. Ez a jövedelemrész nem hagyja el az országot, de a külföldi tulajdont gyarapítja. A GNI folyó áron számított értéke az 1995 és 2000 közötti években 7-9%-kal volt kisebb, mint a GDP-é.
A kilencvenes évtized közepén az országból kivitt tulajdonosi jövedelemrész kétharmados arányt képviselt az összes külföldi jövedelmen belül. Ide tartozik a külföldre fizetett és onnan kapott kamatok egyenlege és a repatriált osztalék. A maradék közel egyharmados részt a külföldiek az itt lévő vállalkozásaik bővítésére fordították. A kétharmad-egyharmados arány a kilencvenes évtized során jelentősen megváltozott. A termelésbe visszaforgatott jövedelem aránya évről évre emelkedett, és 1999-re elérte az 53%-ot. 2000-ben ez a folyamat megállt, és az előző évi arány ismétlődött meg.
A GNI időbeli alakulását a GDP-ével összevetve megállapítható, hogy az 1996 és a 2000 közötti ötéves időszakban a GDP növekedése valamivel gyorsabb volt, mint a GNI-é, de az eltérés nem jelentős, vagyis a külföldi jövedelmek egyenlege nem módosította számottevően a gazdasági növekedés ütemét.
A GDP és a GNI alakulása
|
Év |
GDP |
GNI |
||
|
előző év = 100,0 |
1995 = 100,0 |
előző év = 100,0 |
1995 = 100,0 |
|
|
1996 |
101,3 |
101,3 |
101,0 |
101,0 |
|
1997 |
104,6 |
106,0 |
103,2 |
104,2 |
|
1998 |
104,9 |
111,2 |
104,6 |
109,0 |
|
1999 |
104,2 |
115,9 |
105,3 |
114,8 |
|
2000 |
105,2 |
121,9 |
105,1 |
120,7 |
A belföldön - fogyasztási és felhalmozási célokra - felhasznált GDP 2001-ben 16%-kal volt nagyobb, mint a rendszerváltás évében, 1989-ben. A növekedés üteme szerény, az éves átlag mindössze 1,3% körül volt. Ennek ellenére a 12 éves időszak egészében a felhasználás számottevően (8 százalékponttal) gyorsabban nőtt, mint a belföldön létrehozott források, vagyis a GDP. A felhasználás javára mutatkozó különbséget az ország külföldi forrásokból fedezte. Az áruk és szolgáltatások külkereskedelmi forgalmának egyenlege a 12 év közül csak két évben, 1990-ben és 1997-ben volt aktív. A passzívum nagysága az évek túlnyomó többségében az általános közgazdasági megítélés és a nemzetközi pénzügyi szervezetek szerint is elfogadható mértékű volt, csupán 1993-ban és 1994-ben keletkezett nemzetközi mércével mérve is nagy, a gazdaság működőképességét veszélyeztető egyensúlyhiány. A passzívum 1993-ban az export 31, 1994-ben 22%-át tette ki. A többi egyensúlyhiányos évben - 2000 kivételével - ez az arány nem érte le az 5%-ot. (2000-ben 6,6% volt.)
A GDP és a GDI - meghatározóan az importált energiahordozók drágulása miatt - 1999-ben és 2000-ben tért el számottevően egymástól. Ebben a két évben a GDP belföldi felhasználása valamivel lassabban emelkedett, mint maga a GDP, de számottevően meghaladta a GDI növekedési ütemét, 2001-ben megfordult a helyzet és a belföldi felhasználás a GDI-nál jóval szerényebb ütemben emelkedett.
A GDP, a GDI növekedése és a GDP belföldi felhasználása
(%)
|
Mutató |
1999 |
2000 |
2001 |
Növekedés három év |
|
éves növekedési ütem |
alatt |
|||
|
GDP |
4,2 |
5,2 |
3,8 |
13,8 |
|
A GDP belföldi felhasználása |
4,0 |
5,1 |
2,1 |
11,6 |
|
GDI |
3,3 |
3,6 |
3,6 |
11,0 |
A belföldi felhasználás két fő összetevője a háztartások fogyasztása és az állóeszköz-felhalmozás mértékében és trendjében egyaránt nagyon eltérően alakult. Az állóeszköz-felhalmozás 2001-ben 38%-kal meghaladta az 1989. évi szintet, miközben a háztartások fogyasztása éppen csak elérte azt. A 12 éves időszak második felére jellemző dinamikus gazdasági fejlődés kialakulásához az export mellett az élénk beruházási kereslet is hozzájárult, egészen 2001-ig. A világgazdasági recesszió hatására 2001-ben a beruházások növekedési üteme lassúbb volt, mint a GDP-é. A háztartások fogyasztása lassabban követi a konjunkturális feltételekben bekövetkező változásokat, mint a felhalmozás. Figyelmet érdemel, hogy a háztartások fogyasztásán belül a természetbeni társadalmi juttatás (oktatás, egészségügy) a dinamikus gazdasági fejlődés éveiben is csak elég szerény mértékben emelkedett 1998 és 2000 között 1,0-1,5%-os volt az éves növekedés mértéke, 2001-ben pedig alig érte el az előző évi szintet.
A fogyasztás-felhalmozás GDP-n belüli aránya számottevően változott a 12 éves időszak folyamán. Az összes végső fogyasztás (a háztartások és az államháztartás együttes fogyasztása) 1993-ban, a gazdasági visszaesés mélypontján, volt a legnagyobb, 88%. Ez az arány 1996-ig lényegesen (74%-ra) visszaesett, ami egyben a felhalmozási ráta megfelelő mértékű növekedését is jelenti. Ezt követően a fogyasztás-felhalmozás aránya viszonylag stabil maradt, a fogyasztás 72 és 75% között ingadozott.
Az építőipar beruházásainak aránya a nemzetgazdaságon belül 1989-ben 1,4%-ot tett ki, ez az arány 2001-ben 2,4%-ra nőtt. Az építőipari beruházások 30-40%-a építési, 60-70%-a gépberuházás volt.
A beruházások ágazati dinamikája nagy szóródást mutat. A feldolgozóipar beruházásának volumene 1991-hez képest több mint a kétszeresére nőtt. A legnagyobb ütemű, csaknem két és félszeres volumenemelkedés a kereskedelemben következett be. (Ebben az időszakban épültek a nagy bevásárlóközpontok.) Kismértékben, mintegy 20-22%-kal nőtt a villamosenergia-, gáz-, gőz- vízellátás, s az 1994-1996. évek visszaesését követő fellendülés eredményeként az oktatási célú beruházások volumene. A legnagyobb visszaesést (36%-ot) az átalakuló mezőgazdaság szenvedte el. Ugyancsak számottevően, 32%-kal csökkent az egészségügyi, szociális ellátás céljait szolgáló beruházások volumene.
Az egy lakosra jutó beruházások arányai
A gazdaság egyensúlyi helyzete
A külső pénzügyi egyensúly alakulása
A folyó fizetési mérleget az 1990-es évek elején - a korábbi évek passzívumával szemben - egyensúlyi állapot, illetve kismértékű aktívum jellemezte. A kedvező egyensúlyi helyzet azonban a külkereskedelmi kapcsolatok beszűkülésével, az export és az import csökkenésével függött össze, és lényegében a gazdasági visszaesés következményének tudható be. 1993-ban a gazdaság élénkítésére tett kísérlet hatására a külső pénzügyi egyensúly kedvezőtlen irányú fordulatot vett, amit 1994-ben még további romlás követett, így nagyösszegű, a GDP 9%-át meghaladó hiány keletkezett. Az 1995. évi stabilizációs intézkedések nyomán a hiány az 1994. évi nem egészen 60%-ára mérséklődött. A kedvező tendencia a következő két évben folytatódott, majd 1998-ban ismét számottevő egyensúlyromlás következett be, a deficit megkétszereződött és 2 milliárd euró fölé emelkedett. Ezt követően évről évre mérséklődve, 2001-ben 1,2 milliárd euró volt, ami a GDP 2,2%-ának felelt meg.
A folyó fizetési mérleg hiányának GDP-hez mért aránya a gazdaságilag fejlettebb országok túlnyomó többségéhez képest Magyarországon magas. Az Európai Unió tagországainak átlagában az 1990-es évek elején a folyó fizetési mérleg 1% körüli deficitet mutatott, 1993-tól 1999-ig pedig mintegy egy százalék körüli szufficit volt a jellemző. 2000-ben az olajár-emelkedés és az ezzel összefüggő cserearányromlás hatására az EU átlagában ismét fél százalék körüli deficit keletkezett, ami 2001-ben 0,2%-ra mérséklődött. A CEFTA-országok közül 2001-ben Szlovénia relatív hiánya fél százalék alatt maradt, a vizsgált országcsoporton belül ez volt a legalacsonyabb érték, a legmagasabb Szlovákiáé (8,8%).
A folyó fizetési mérleg főbb összetevői közül hosszú időn keresztül nagy és negatív előjelű tétel volt a nettó kamatkiadás, ami évente 1-1,2 milliárd euróval terhelte a mérleget. Az árudeviza-forgalom passzívuma 1993-1994-ben emelkedett, és a kamatteher többszörösét tette ki. A két jelentős aktívumot felmutató tétel, az idegenforgalom és a viszonzatlan folyó átutalások egyenlege 1994-ig együttesen is csak a kamatkiadást tudta fedezni, az árudeviza-forgalom passzívuma szinte teljes egészében megjelent a folyó fizetési mérleg végső egyenlegében. Az ezt követő években 1998-ig az aktív tételek, mindenekelőtt az idegenforgalom bevételi többlete nemcsak az - egyébként csökkenő - nettó kamatot, hanem az árudeviza-forgalmi hiány egyre nagyobb hányadát is fedezni tudta. 1998-ban a magas áruforgalmi hiány mellett a nettó tőkejövedelmek erősödő kiáramlása is növelte a folyó fizetések passzívumát. 1999-2001-ben a folyó fizetési mérleg hiányának mérséklődése az egyes főbb összetevők évenkénti ellentétes irányú mozgása mellett következett be.
Magyarország bruttó külföldi adósságállománya - beleértve a tulajdonosi hiteleket is - 1990 végén a GDP 60,7%-ának felelt meg, összege 15,8 milliárd euró volt. Ezt követően szinte folyamatosan emelkedve, 1995 végén 24,7 milliárd euró, a GDP 71,5%-a volt. A privatizációs bevételek jelentős részének adósságcsökkentő felhasználása eredményeként 1996-ban 2,2 milliárd, 1997-ben további 0,4 milliárd euróval mérséklődött a bruttó adósság és GDP-hez mért aránya a vizsgált időszak legalacsonyabb értékére, 54,6%-ra csökkent. Az 1998-2001-es években a bruttó külföldi adósságállomány nőtt, 2001 végén 37,8 milliárd eurót tett ki, a GDP 65,3%-át. Az államháztartás és az MNB együttes bruttó adósságállománya az 1990 végi 13,5 milliárd euróról 2001 végére 17 milliárdra emelkedett, ugyanakkor aránya a bruttó adósságból lényegesen, 85,6-ről 44,9%-ra csökkent. A magánszektor 2001 végi 20,9 milliárd eurós adóssága az időszak eleji mérsékelt, majd 1994-1995-től
- elsősorban a vállalkozói szektor külföldi hitelfelvételi lehetőségeinek kiszélesedése és a tulajdonosi hitelek emelkedése következtében - közel 19 milliárddal nőtt. Az állomány egynegyedét, 5,2 milliárd eurót a tulajdonosi hitelek tették ki.
A nemzetközi tartalékok és egyéb követelések 2001 végi 26 milliárd eurós állománya 22 milliárddal haladta meg az 1990. évit. A növekedés a két szektort mintegy háromötöd-kétötöd arányban érintette, így 2001 decemberében a kormány és az MNB együttes követelése 13,9 milliárd eurót, míg a magánszektoré 12,1 milliárdot tett ki. A teljes követelésállomány közel fele, 12,2 milliárd euró - a GDP 21%-a - nemzetközi tartalékokban, a többi az egyéb külföldi követelésekben testesült meg.
A nemzetgazdaság nettó külföldi adósságállománya 1990 és 2001 december végén egyaránt 11,8 milliárd euró volt. E két szélső időpont azonos értéke azonban az egyes években erőteljes hullámzást takar. Az időszak alatt a GDP nagyobb lett, a nettó adósság GDP-hez viszonyított aránya az 1990. évi 45,5-ről 20,4%-ra mérséklődött.
A folyó euróban mért azonos nettó adósság szektorok szerinti megoszlása jelentősen megváltozott. Míg 1990-1992-ben a magánszektor és ezen belül a vállalkozások nettó hitelezői pozicióban voltak, addig 2001-ben a nettó adósság háromnegyede náluk jelentkezett. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az összes nettó külföldi adósságállományon belül az államháztartás és az MNB együttes részesedése az 1990 végi 12,3 milliárd euróról 2001 decemberére 3 milliárdra, a GDP 5,2%-ára mérséklődött.
Az ország devizában fennálló (tulajdonosi hitelek és a külföldiek által vásárolt, forintban denominált magyar állampapírok nélküli) nettó külföldi adósságállománya az 1993. évi 13 milliárd euróról 2000 végére 2,6 milliárdra, a GDP 39,4%-áról annak 4,5%-ára mérséklődött.
Az összes külföldi tartozás (adósság és nem adósság jellegű tartozás) 2001 végén 61,8 milliárd, az összes követelés 28,7 milliárd, a nettó külföldi tartozás 33,1 milliárd eurót tett ki, GDP-hez viszonyított aránya 57,1% volt.
A külkereskedelmi termékforgalom az 1990-es évek elején erősen visszaesett. A több évtizedes kereskedelmi kapcsolatok felbomlása, a korábban igen jelentős, sőt bizonyos termékkörök esetében meghatározó - kelet-európai - piacok beszűkülése vagy elvesztése különösen az exportban éreztette hatását. Bár 1992-ben némi élénkülés mutatkozott, 1993-ban ismét nagyarányú visszaesés következett be. Ebben az évben az export volumene 20%-kal maradt el az 1989. évitől. Az import volumenének alakulását 1990 és 1992 között évente eltérő irányú változás jellemezte. A változások mögött egyfelől a mérsékelt belső kereslet, másfelől a behozatal adminisztratív korlátainak fokozatos feloldása állt. Ez utóbbi tényező 1993-tól továbbra is az import növekedésének az irányába hatott, és ezt a hatást felerősítette a belföldi kereslet átmeneti élénkülése is. Rendkívüli tételek (pl. nagy értékű repülőgépek vásárlása) az import további erőteljes növekedését váltották ki. Az 1993. évi import nemcsak az előző évit múlta felül jelentősen, hanem az 1989. évinél is 13%-kal nagyobb volumenű volt. Egyidejűleg igen szélesre nyílt az export- és importdinamika közötti olló, amelynek az egyensúlyra gyakorolt hatását a következő évek ellentétes irányú változásai mérsékelték ugyan, de nem közömbösítették.
Az export 1994-ben kezdett emelkedni, és volumene 1995-ben - némileg -meghaladta az 1989. évi szintet. A következő években a növekedés folyamatos és gyors ütemű volt. Tehát az évtized közepére a magyar gazdaság és ezen belül az exportra termelő ágazatok túljutottak a rendszerváltást követő évek nehézségein. A tendencia- és piacváltás fontos külső tényezője volt a fejlett piacgazdaságokban tapasztalt gazdasági élénkülés. 1996-ban az 1993. évi mélypontnál közel egyharmadával nagyobb volumenű export realizálódott, miközben az import - magasabb bázishoz képest - kb. egyhatodával emelkedett. Az importot 1995-ben átmenetileg fékezte, hogy a vámpótlék bevezetése és a forint leértékelése rontotta a külföldi áruk versenyképességét a hazai piacon.
Az 1997 és 2000 közötti időszakot dinamikus növekedés jellemezte, amely igen jelentős részben az ipari vámszabad területek - alapvetően külkereskedelemre orientált - tevékenységének kiszélesedésére vezethető vissza. Négy év alatt a vámszabad területek forgalmát is tartalmazó export és az import volumene egyaránt mintegy 2,2-szeresre emelkedett. A tendencia 2001-ben is folytatódni látszott, az év eleji gyors növekedést azonban előbb lassulás, majd az év végére mérséklődés váltotta fel. A változásban szerepet játszott az előző évi magas bázis, de meghatározó tényezőjének a külkereskedelmi forgalom világméretű szűkülése tekinthető. (A világgazdasági konjunktúra lassulásának kedvezőtlen hatása a legkorábban és legerősebben a vámszabad területeken érződött.) Éves szinten a korábbiaknál ugyan lényegesen mérsékeltebb, de még mindig számottevő volt 2001-ben a növekedés: az export volumene 8%-kal, az importé 4%-kal haladta meg az előző évit. Ez egyben az 1989. évi volumen 2,6-szeresét jelenti az exportban, és 3-szorosát az importban. Az Eurostat 2001. évi adataival összehasonlítva Magyarország külkereskedelmi forgalmának éven belüli tendenciája hasonló volt az Európai Unióéhoz, dinamikája azonban magasabb annál. A tagországok egymás közötti, euróban kifejezett forgalma 1%-kal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. Az Unión kívüli országok viszonylatában 3%-kal növelték exportjukat, míg importjuk 1%-kal csökkent. Ugyancsak euróban kifejezve, Magyarország 2001. évi teljes áruexportja 11%-os, áruimportja 8%-os növekedést mutat.
A külkereskedelmi mérleg egyenlege az 1989-1990. évi aktívum után 1991-ben passzívvá vált, és ettől kezdve folyamatosan, többnyire jelentős összegű hiánnyal zárult. Az 1991. évi fordulatban kiemelkedő szerepet játszott az az árváltozás, illetve cserearányromlás, ami a keleti kereskedelemben a világpiaci árakra való áttérés nyomán következett be. 1992-ben ugyan átmenetileg csökkent a hiány, de 1993-1994-ben ismét magasra, sőt minden korábbinál magasabbra szökött. A változás mögött az export és az import volumenfolyamatainak elszakadása állt. Az egyensúlyjavító kormányzati programcsomag hatására a következő években közelebb került egymáshoz az export- és importdinamika, és javult az egyensúly. A mérleghiány összege mérséklődött, s bár továbbra is tetemes maradt, relatív nagysága - magasabb forgalomhoz viszonyítva - lényegesen kisebb lett. 1993-1994-ben éves átlagban 3,7 milliárd dollárt tett ki a hiány, ami az adott időszak exportjának 38%-át jelentette. 1995-1996-ban a hiány éves átlaga 2,8 milliárd dollárra, exporthoz viszonyított aránya 22%-ra csökkent.
Az évtized második felében a vámszabad területi forgalom felfutása a külkereskedelmi mérleg alakulásában is éreztette hatását. Az ipari vámszabad területek exportjának és közvetlen importjának egyenlegeként évről évre jelentős és emelkedő összegű aktívum alakult ki. Ez az aktívum a külkereskedelmi mérleget alapvetően nem változtatta meg, de számottevően mérsékelte a vámhatárt átlépett termékforgalom passzívumát. A vámbelföldi és a vámszabad területi forgalom összevont egyenlege 1996-ban 2,4 milliárd dollár összegű passzívumot mutatott, ami az éves export 16%-át jelentette. Ezt követően 2000-ig viszonylag stabil, 11-12% körüli maradt az export százalékában kifejezett hiány. 2000-ben a passzívum a korábbiaknál nagyobb összeggel, 4 milliárd dollárra nőtt, s kisebb mértékben ugyan, de a relatív hiány is növekedett, 14%-ot tett ki. Ebben az évben az árváltozás volt az egyensúly alakulásának meghatározó tényezője: az egyenlegromlás túlnyomó részét az energiahordozók világpiaci árának jelentős mértékű emelkedése folytán bekövetkezett cserearányromlás magyarázta. A 2001. év nemcsak az export és az import dinamikájában, hanem az egyensúly alakulásában is változást hozott az előző évekhez képest. Mivel a növekedési ütem lassulása az importot az exportnál erősebben érintette, a mérleghiány mérséklődött. Összege 3,2 milliárd dollárt tett ki, ez az éves export 10,5%-ának felelt meg.
A külkereskedelmi forgalom áruszerkezetében az időszak folyamán két tényező idézett elő jelentős változást: az 1990-es évek elején a KGST-piac összeomlása, az évtized második felében pedig a vámszabadterületi termelés felfutása. Mindkettő hatása az exportban érződött erősebben, az öt árufőcsoport közül pedig mindenekelőtt a gépeket érintette. A gépexport fő piacát ugyanis évtizedeken keresztül a KGST-országok jelentették. Az itt bekövetkezett erős visszaesés folytán a termékkör teljes kivitele - beleértve a gépek és szállítóeszközök részegységeit és alkatrészeit is - 1992-ben mindössze 60%-át (ezen belül a nem piaci gazdálkodást folytató országok viszonylatában egyötödét) tette ki az 1989. évi volumennek. Az 1993-tól megindult élénkülés 1996-ra összességében 40%-os növekedést eredményezett, de az 1989. évi szinthez képest még mindig 15% feletti volt az elmaradás. Jelentősebb fellendülés a következő években következett be, és alapvetően az ipari vámszabad területek tevékenységének kiszélesedésével hozható összefüggésbe. 2001-ben a gépexport az 1989. évi szint 3,3-szeresére tehető. A volumenfolyamatokkal párhuzamosan a gépek exporton belüli aránya is jelentősen változott az elmúlt tizenkét év folyamán. Az 1989. évi 30%-kal szemben (ami már számottevően alacsonyabb a korábban jellemző 35% körüli aránynál) 1992-ben 21%-át, 1996-ban 26%-át adták az exportnak. Ugyancsak 1996-ban, de a vámszabad területek exportját is figyelembe véve 36%-os arányt képviseltek, 2000-ben pedig már 60%-ot. Bár az utóbbihoz képest 2001-ben kissé, 58%-ra mérséklődött ez az arány, továbbra is, mint 1997 óta minden évben, a legnagyobb árufőcsoportot jelentette.
Az időszak végén az exportra került gépek és szállítóeszközök kilenctizede öt gépcsoportból került ki: híradás-technikai készülékek, villamos gépek és készülékek, energiafejlesztő gépek (ide tartoznak a belső égésű motorok is), közúti járművek, irodagépek és gépi adatfeldolgozó berendezések; igen nagy részben vámszabad területi termékek. Mivel a vámszabadterületi cégek főként a fejlett országokba szállítják termékeiket, a teljes gépkivitelben is ez az országcsoport a meghatározó. A 2001. évi gépexport 91%-a a fejlett országokba (84%-a az Európai Unióba) irányult, míg a közép- és kelet-európai régió piaci részesedése 5%-ot, a fejlődő országok csoportjáé 4%-ot tett ki. (Összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy 1989-ben a fejlett országok részesedése 21%, a KGST-országoké 67% volt.)
A feldolgozott termékek csoportját az 1990-es évek elején ingadozó, majd 1994-től folyamatosan és számottevő mértékben növekvő kivitel jellemezte. A tendencia 2001-ben sem tört meg, az előző évihez képest 15%-kal nőtt az export volumene; ez az 1989. évi szint 2,2-szeresének felel meg. A feldolgozott termékek hosszú ideig a legnagyobb árufőcsoportot jelentették, 1989-ben 42%-os aránnyal. A gépexport súlyának növekedésével párhuzamosan valamennyi árufőcsoport aránya csökkent, de legjelentősebben a feldolgozott termékeké, 2001-ben 31%-ot tett ki.
Az igen széles termékskála első helyén a ruházati cikkek és öltözékkiegészítők állnak. Exportjuk alakulása szorosan összefügg a bérmunka- lehetőségekkel, mivel nagy részüket ilyen konstrukcióban szállítják ki. További kiemelkedő tételek a gyógyszerek, a műanyag alapanyagok, a fémtermékek, a bútorok és bútorelemek. A fő piacot a fejlett országok csoportja jelenti, 2001-ben ide irányult a szállítások háromnegyede, további egyötöde pedig a közép- és kelet-európai régióban talált vevőre.
Az élelmiszerek, italok és dohányáruk kivitele egy-két évenként eltérő irányú és jelentős mértékű változást mutatott az elmúlt tizenkét év folyamán, volumene többnyire az 1989. évi szint alatt maradt. 2001-ben az előző évinél 10%-kal nagyobb export realizálódott, ami az 1989. évihez képest is hasonló arányú növekedést jelent. A volumenfolyamatok, illetve azok belső és külső alakító tényezői (exportárualapok, külpiaci értékesítési lehetőségek), valamint a többnyire kedvezőtlen agrárpiaci áralakulás egyaránt szerepet játszottak abban, hogy ez az árufőcsoport veszített exporton belüli súlyából. Hozzájárult továbbá a teljes exportnak a vámszabadterületi gépexport felfutása nyomán bekövetkezett szerkezeti átrendeződése is. Az élelmiszerek, italok és dohányáruk 1989-ben egyötödét adták a kivitelnek, az időszak végén arányuk 7% körül alakult.
Az élelmiszerexport mintegy 70%-a három termékkörből kerül ki: hús és húskészítmények, gabona és gabonakészítmények, zöldségek és gyümölcsök (nyers és feldolgozott állapotban). E téren számottevő változás az időszak folyamán nem történt, bár egyes években bizonyos termékek jelentősége az árualapok függvényében változott. Piacszerkezetét tekintve az élelmiszerexport a többi árufőcsoporthoz hasonlítva kevésbé koncentrált. 2001-ben a szállítások több mint fele a fejlett országokba irányult, a közép- és kelet-európai régió aránya meghaladta a 40%-ot. A fő arányok a korábbi évekhez képest lényegesen nem módosultak, de a közép- és kelet-európai régión belül nőtt a CEFTA-országok, és csökkent az orosz piac súlya.
A két legkisebb árufőcsoport, a nyersanyagok és az energiahordozók kivitele egyaránt jelentős ingadozást mutatott az elmúlt tizenkét év folyamán. 2001-ben nyersanyagokból 13%-kal kisebb, energiahordozókból viszont 18%-kal nagyobb termékvolument szállítottak ki, mint egy évvel korábban. A nyersanyagok esetében ez az 1989. évi szint 1,2-szeresét, az energiahordozók esetében pedig 1,4-szeresét jelenti. A teljes exporton belül mindkét árufőcsoport súlya kisebb lett: az 1989. évi 5, illetve 3%-kal szemben 2001-ben a nyersanyagok és az energiahordozók is 2-2% körüli arányt képviseltek.
A kivitel áruszerkezete
(%)
|
Árufőcsoport |
1989 |
1996 |
2000 |
2001 |
|
|
vámszabad területek nélkül |
vámszabad területekkel együtt |
||||
|
Élelmiszerek, italok, dohány |
19,9 |
18,4 |
15,2 |
6,9 |
7,5 |
|
Nyersanyagok |
5,2 |
5,3 |
4,4 |
2,4 |
2,0 |
|
Energiahordozók |
2,9 |
4,1 |
3,4 |
1,8 |
1,9 |
|
Feldolgozott termékek |
41,8 |
46,8 |
40,7 |
29,1 |
31,0 |
|
Gépek és szállítóeszközök |
30,2 |
25,5 |
36,3 |
59,8 |
57,6 |
|
Összesen |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
Az importban az exportéhoz hasonló, de kevésbé markáns szerkezeti átalakulás ment végbe az 1990-es években. A változás fő tényezőjét itt is a gépek és szállítóeszközök csoportja jelentette. E termékkör importja az évtized elején erősen ingadozott, fő tendenciája 1990 és 1992 között csökkenőnek, azt követően viszont már emelkedőnek tekinthető. A növekedés felgyorsulása - csakúgy, mint az exportban - 1997-től kezdődött, majd 2000-ig (négy év alatt) a gépimport volumene 3,3-szeresre nőtt. Bár a belföldi beruházásokat, illetve a fogyasztást szolgáló gépek és járművek importja is számottevően bővült, a gyorsulás alapvetően a vámszabad területi tevékenységhez kapcsolódott. Ugyanez volt a meghatározó tényezője a 2001-ben bekövetkezett lassulásnak is. Bár 2001-ben az év egészében a gépimport volumene 4%-kal meghaladta az egy évvel korábbit, de az év végén már számottevően elmaradt attól. Az 1989. évihez képest a 2001. évi gépimport 4-szeres volument jelent. A gépek és szállítóeszközök importon belüli arányát szintén a vámszabad területi forgalom módosította jelentősen. 1989-ben az import 33%-a, 1996-ban 31%-a tartozott ebbe a termékkörbe. A vámszabad területek forgalmát is tartalmazó 1996. évi importban arányuk 36%-ot tett ki, ami 2000-ig 512%-ra emelkedett, és 2001-ben sem módosult számottevően.
A gépimporton belül ugyancsak igen nagy, mintegy nyolctized részt képviselt az export öt meghatározó gépcsoportja; jelentős hányaduk a vámszabad területek exportját alapozta meg. Az importált gépek fő szállítói a fejlett országok. Ebből az országcsoportból származott 2001-ben a gépimport 75%-a, 20%-a pedig a fejlődő országokból. A fejlődő országok aránya az utóbbi években nőtt meg számottevően, ami lényegében néhány újonnan iparosodó ország, főként a vámszabad területi termelést szolgáló alkatrészszállításaira vezethető vissza.
A feldolgozott termékek importja az időszak eleji csökkenéstől eltekintve szintén emelkedő irányzatú volt. 2001-ben volumenük 5%-kal haladta meg az előző évit, az 1989. évinek pedig 2,7-szeresét tette ki. Mindennek ellenére arányuk lényegesen kisebb lett, alapvetően arra a szerkezeti átrendeződésre visszavezethetően, amely a vámszabad területi tevékenység bővülése nyomán az importban is jelentkezett. 1989-ben az import 42%-a tartozott a feldolgozott termékek csoportjába, ami 2001-re 35%-ra csökkent.
Az exporthoz hasonlóan itt is igen széles termékkörből a - jelentős részben bérmunkaanyagként beérkező - textilfonalak és szövetek, továbbá a ruházati cikkek, a vas, acél, színesfém és fémtermékek, a papír és karton, valamint a gyógyszerek importja emelkedik ki. Az árufőcsoport legnagyobb szállítói a fejlett országok voltak, 2001-ben 78%-os részesedéssel, a közép- és kelet-európai régió szállításai 16%-ot képviseltek.
Energiahordozókból egy-két évenként váltakozva nőtt, illetve csökkent az import volumene, amely az időszak egészét tekintve viszonylag mérsékelt növekedést mutat. 2001-ben az előző évihez hasonló mennyiség érkezett be, ami az 1989. évinek kb. 1,4-szeresét jelenti. A volumenváltozástól egyes években, és az időszak egészében is lényegesen eltért az energiaimportra fordított összeg változása. Különösen jelentős volt az eltérés 1991-ben, amikor a rubelelszámolásról a dollárelszámolásra való áttérés nagymértékben megemelte az import árszintjét, így összegét is, miközben volumene csökkent. Ezt követően a világpiaci áralakulás függvényében lett drágább vagy olcsóbb az energiaimport. 1995-ben és 1996-ban számottevően, majd 2000-ben kiugróan emelkedett az árszint, kizárólagos vagy elsődleges tényezőjét jelentve az importkiadás emelkedésének. Ellentétes hatású volt az árváltozás 1993-ban és 1998-ban: a mérséklődő világpiaci áraknak köszönhetően a volunennövekedés ellenére nem nőtt, illetve csökkent az import dollárösszege. A 2001. évi importkiadás - szintén dollárban kifejezve - 2,7-szeresét tette ki az 1989. évinek, azaz üteme lényegesen felülmúlta a termékkör volumenének növekedését. Az energiahordozók az 1989. évi 12%-kal szemben 2001-ben 8%-kal részesedtek az importból, változatlanul annak harmadik legnagyobb árufőcsoportját képviselték. A fő beszerzési forrást mindvégig a közép- és kelet-európai országok csoportja jelentette. A 2001. évi import közel kilenctizede ebből az országcsoportból - több mint héttizede Oroszországból - származott; jelentős része közvetítőkön keresztül érkezett. (1989-ben a KGST-országok aránya 95% volt.)
Az import két legkisebb árufőcsoportja, a nyersanyagok és az élelmiszerek aránya az 1989. évi 6-7%-ról 2001-re 2-3%-ra esett vissza. A volumenváltozás a tizenkét éves időszakon belül mindkét termékkörnél ingadozó, de összességében eltérő irányú volt. Élelmiszerekből 2001-ben az előző évinél 9%-kal nagyobb volumen érkezett be, az 1989. évinek 1,8-szerese. A nyersanyagimport volumene viszont nem változott 2001-ben az előző évihez képest, míg az 1989. évitől kb. egytizedével elmaradt.
A behozatal áruszerkezete
(%)
|
Árufőcsoport |
1989 |
1996 |
2000 |
2001 |
|
|
vámszabad területek nélkül |
vámszabad területekkel együtt |
||||
|
Élelmiszerek, italok, dohány |
6,9 |
5,0 |
4,5 |
2,7 |
2,9 |
|
Nyersanyagok |
6,4 |
4,0 |
3,5 |
2,2 |
2,0 |
|
Energiahordozók |
11,8 |
13,6 |
12,1 |
8,4 |
8,2 |
|
Feldolgozott termékek |
41,5 |
46,9 |
44,2 |
35,3 |
35,3 |
|
Gépek és szállítóeszközök |
33,4 |
30,5 |
35,7 |
51,4 |
51,6 |
|
Összesen |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
A külkereskedelmi forgalom országcsoportok, országok szerinti relációs szerkezetében jelentős átrendeződés ment végbe az 1990-es évek elején, a későbbiekben ezt kisebb, bár nem elhanyagolható változások követték. 1989-ben az ország külkereskedelmének mintegy 40%-a a KGST keretén belül bonyolódott le (ami a korábbi évekhez képest már számottevően alacsonyabb részt jelent). A legnagyobb partnerország a Szovjetunió volt, ide irányult az export 25%-a, és innen származott az import 22%-a. A második helyen a Német Szövetségi Köztársaság állt a partnerországok sorában, majd Ausztria, a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia következett. A fejlett országok együttes aránya 44% volt az exportban és 50% az importban. Az 1990-es években fokozatosan erre az országcsoportra tevődött át a forgalom súlypontja. 1996-ban a fejlett országok 70% körüli, közülük az Európai Unió országai mintegy 60%-os arányt képviseltek. A közép- és kelet-európai országok 24%-kal, a fejlődő országok 7%-kal részesedtek az exportból és az importból.
Az ipari vámszabad területek megjelenése, majd növekvő súlya a teljes forgalom relációs szerkezetét is módosította. Az 1996. évi exportban 5 százalékponttal, az importban 3 százalékponttal nagyobb lett a fejlett országok aránya a vámszabad területek adatait is tartalmazó forgalomban, mint ugyanebben az évben a vámbelföldi forgalomban volt. A következő években ezek az arányok tovább változtak, de más-más irányban az exportban, illetve az importban. Az exportban a fejlett országok aránya az 1996. évi 76%-ról 2001-ben 82%-ra nőtt, az importban viszont 71%-ról 69%-ra csökkent. Az utóbbival szemben mindenekelőtt a fejlődő országok arányának 7%-ról 14%-ra történt emelkedése figyelemre méltó. (A folyamat mögött elsősorban a vámszabad területekre beérkező import erőteljes bővülése áll.) A fejlődő országokba irányuló - az onnan származó importnál sokkal kisebb - export aránya lényegesen nem változott ezidő alatt, 4% körül alakult. Tovább csökkent viszont a közép- és kelet-európai országok forgalomból való részesedése: az exportban 20%-ról 14%-ra, az importban 21%-ról 17%-ra.
Magyarország legnagyobb külkereskedelmi partnereinek sorában 1991 óta Németország áll az első helyen, 2001-ben az exportból 36%-kal, az importból 25%-kal részesedett. Ugyancsak a 2001. évi sorrend szerint a tíz legnagyobb partnerország közül hét az Európai Unió tagállama volt (Németország, Ausztria, Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium). Az Európai Unió 15 tagállama együttesen 74%-os részt képviselt az exporton és 58%-ot az importon belül. Az Európai Unión kívüli fejlett országok közül az Egyesült Államokkal a legnagyobb a forgalom (4-5%-os aránnyal), továbbá az importban Japán súlya jelentős (aránya 5% körüli, míg az exportban az 1%-ot sem éri el). A közép- és kelet-európai régión belül a CEFTA-országokra a teljes export 9%-a és az import 8%-a jutott. Oroszország aránya - a kőolaj- és gázszállítások révén - az importban számottevő, 7%, az ottani exportpiacok túlnyomó része azonban elveszett a magyar külkereskedelem számára. Tovább erősítette ezt a folyamatot az orosz pénzügyi válság nyomán bekövetkezett visszaesés: 1997-ben az export 5%-a irányult Oroszországba, 2001-ben - a 2000-2001. évi élénkülés ellenére - mindössze 1,5%-a. A fejlődő országok csoportjában nagyszámú ország, viszonylag kis forgalommal szerepel, a forgalom túlnyomó része azonban néhány országra koncentrálódik. 2001-ben a fejlődő országokból származó import közel háromnegyede hat ázsiai országból, illetve térségből érkezett (Kína, Szingapúr, Tajvan, Malajzia, Koreai Köztársaság, Thaiföld).
Az export és az import relációs szerkezetének változása a külkereskedelmi mérlegben is tükröződött. 1991-ben - azaz a rubelelszámolásról a dollárelszámolásra való áttérés évében - megfordult a közép- és kelet-európai országokkal folytatott külkereskedelem egyenlege: az ebből a régióból származó import értéke folyamatosan és általában tetemes összeggel felülmúlta az ide irányuló exportét. A passszív egyenleg elsődleges tényezője az Oroszországgal szemben kialakult passzívum volt, változásában pedig igen fontos szerepet játszott az energiaimport, illetve az energiaárak alakulása. A CEFTA keretében folytatott külkereskedelem kezdetben számottevő passzívummal zárt, majd az évtized második felében változó előjelű egyenleget mutatott.
A fejlett országokkal lebonyolított forgalmat - az 1990. év kivételével - hosszú ideig az exportot meghaladó import jellemezte, a passzívum összege többnyire tetemes volt. E téren az évtized második felében következett be változás, alapvetően a vámszabad területek külkereskedelmi tevékenységére visszavezethetően. A fordulat előbb a passzívum csökkenésében, majd 1999-től az egyenleg aktívvá válásában, a következő években pedig az aktívum összegének növekedésében jutott kifejezésre. Az Európai Unióval lebonyolított forgalom egyenlege hasonló tendenciát mutat, de itt előbb, 1997-ben váltott aktívra az egyenleg.
A fejlődő országok viszonylatában az import majdnem minden évben - a kivétel 1989 és 1992 - magasabb volt, mint az export. Az időszak elején még nem túl nagy passzívum 1994-től kezdett jelentősen emelkedni, 1997-től pedig nemcsak az országcsoport forgalmához, hanem a többi országcsoporthoz viszonyítva is kimagasló összeget ért el. A folyamat hátterében mindenekelőtt annak az importnak a felfutása állt, ami néhány - már említett országból - a vámszabad területekre érkezett.
A határforgalomban 1989-ben 25 millió, 1990-ben közel 38 millió külföldi látogatót regisztráltak, ami a következő két év viszonylag alacsonyabb - 33 milliós - forgalma után 1993-ban 40 millió fölé emelkedett. Ehhez képest előbb mérsékelten, majd jelentősebben, 1999-ig 29 millió alá csökkent a látogatók száma; 2000-2001-ben évente 31 millió körül alakult. A látogatók igen nagy része, 2001-ben háromnegyede a szomszédos országokból érkezett. Közöttük időszakonként jelentős nagyságú volt a politikai-katonai események miatt, a bevásárlás vagy munkavégzés céljából érkezők száma. Az Európai Unió országaiból érkezettek aránya 2001-ben megközelítette a 30%-ot, ami nagyjából fele-fele arányban oszlott meg a szomszédos Ausztria és a többi uniós tagország állampolgárai között. A magyar állampolgárok külföldi utazásainak száma 1989-ben volt a legmagasabb, de 1991-ben és 1994-ben is ezt megközelítő, mindhárom évben 14 millió feletti. Az időszak többi évében előbb 12-14 millió között, 1999-től 2001-ig pedig 11 millió körül ingadozott. A legtöbben az osztrák határszakaszon keresztül utaztak külföldre, 2001-ben arányuk 46%-ot tett ki.
A határokon regisztrált látogatóforgalomnak évről évre csak töredéke jelenik meg a kereskedelmi és a regisztrált magánszálláshelyeken. 1989-ben a kereskedelmi szálláshelyek 3,6 millió külföldi vendéget fogadtak, összesen 12 millió vendégéjszakára. A következő években ennél jóval alacsonyabb szinten alakult a kereskedelmi szálláshelyek külföldivendég-forgalma. 2001-ben a vendégek száma 3 milliót, a vendégéjszakáké 11 milliót tett ki, ami 3-4%-kal magasabb az előző évinél, viszont 15, illetve 10%-kal alacsonyabb az 1989. évi vendégforgalomnál.
A kereskedelmi szálláshelyek küllföldivendég-forgalmának országok szerinti összetétele is jelentősen eltér a határforgalométól, e téren 1989 óta érdemi változás nem történt. A 2001. évi vendégéjszakák héttizede az Európai Unióból érkezett vendégekre jutott, közülük is kimagasló volt a német vendégek négytizedes részesedése. Az utóbbi hasonló az 1989-ben a Német Demokratikus Köztársaságból és a Német Szövetségi Köztársaságból érkezett vendégek együttes arányához.
A külföldi vendégek a fő szállástípusok közül elsősorban a szállodákat, közülük is a magasabb kategóriájú egységeket veszik igénybe. 2001-ben vendégéjszakáik 7%-át öt-, 23%-át négy-, 31%-át háromcsillagos szállodában töltötték, mindhárom arány jóval magasabb az 1989. évinél. Ezekben a szállodákban jelentősen megnőtt a külföldivendég-forgalom az 1989. évihez képest. Egyidejűleg az alacsonyabb kategóriájú szállodák forgalma és aránya erősen visszaesett, 2001-ben a külföldivendég-éjszakák mindössze 7%-a jutott a két- és alig több mint 1%-a az egycsillagos egységekre. Élénkülés mutatkozott viszont a szállodai típusú szolgáltatásokat nyújtó panziókban, részesedésük 2001-ben 7%-ot tett ki. A külföldiek által ugyancsak kedvelt szállástípus, a kemping vendégforgalma és súlya egyaránt jelentősen csökkent, a 2001. évi vendégéjszakákból 16%-kal részesedett.
A belföldivendég-forgalom tendenciája és szállástípusonkénti összetétele is jelentősen eltért a külföldivendég-forgalométól. 1989-ben a kereskedelmi szálláshelyek vendégszáma 1,8 millió, vendégéjszakáinak száma 4 millió volt. Belföldivendég-forgalmuk az időszak egészét tekintve emelkedő tendenciát mutat. 2001-ben belföldi vendégeik száma 1,7-szeresét, az általuk eltöltött vendégéjszakáké csaknem 2-szeresét tette ki az 1989. évinek. (Az előző évinél a 2001. évi vendégszám 2%-kal magasabb, a vendégéjszakák száma viszont 1%-kal alacsonyabb volt.)
A belföldivendég-forgalom élénkülése az igényesebb és az olcsóbb szállástípusok többségét egyaránt érintette. Kiemelkedő mértékben nőtt az öt- és négycsillagos szállodákban eltöltött vendégéjszakák száma. A belföldivendég-forgalomnak 2001-ben is viszonylag kis része, 1, illetve 7%-a jutott ezekre az egységekre, 1989-ben azonban súlyuk elhanyagolható volt. Ugyancsak dinamikusan nőtt a háromcsillagos, és nagyobb lett a kétcsillagos szállodák belföldivendég-forgalma is, ennek eredményeként arányuk 26%, illetve 13%-ra emelkedett. Az egycsillagos szállodák a belföldivendég-forgalomban is veszítettek jelentőségükből, vendégéjszakáik csökkenésével párhuzamosan részesedésük 4%-ra esett vissza. Bővítették viszont forgalmukat a panziók, amelyekre 2001-ben a belföldiek vendégéjszakáinak 17%-a jutott. Az egyéb szállástípusok közül nagyobb lett a turista és ifjúsági szállások belföldivendég-forgalma, míg a kempingeké erősen visszaesett.
A kereskedelmi szálláshelyek összes vendégforgalma a vendégek száma alapján 13%-kal, a vendégéjszakák száma alapján 15%-kal magasabb volt 2001-ben, mint - a szervezett fizetővendéglátás nélkül - 1989-ben. (Az előző évit mintegy 2-2%-kal haladta meg.) A bel- és a külföldivendég-forgalom eltérő irányú változása a két vendégkör közötti megoszlás eltolódását is maga után vonta. 1989-ben a kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak 25%-a jutott a belföldi és 75%-a a külföldi vendégekre. A belföldiek aránya 2001-ben 42%-ra emelkedett.
Az 1999-től külön szállodatípusként szereplő gyógyszállók 2001-ben 378 ezer vendéget fogadtak, és 1,4 millió vendégéjszakát regisztráltak. Ez a vendégéjszakák számát tekintve 1,5-szerese 1999. évi forgalmuknak. Az összes szállodai vendégéjszakának 12-13%-a realizálódott a gyógyszállókban. Ennek egyharmad része jutott a belföldi, és kétharmad része a külföldi vendégkörre. Az átlagos tartózkodási idő a gyógyszállókban számottevően magasabb a szállodák átlagánál.
A magánszállásadók a 2001. évre 656 ezer vendéget és 3,8 millió vendégéjszakát jelentettek. (Az utóbbi a kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak kb. egyötödét jelenti.) A forgalomból - a vendégéjszakák száma alapján - 86%-kal részesedtek a fizetővendéglátók és 14%-kal a falusi szállásadók. A fizetővendéglátók vendégforgalmának nagyjából kétharmad részét a külföldi vendégkör adta, míg a falusi szállásadóknál a belföldiek voltak többségben. Egy vendég átlagosan 6,1 éjszakát töltött a fizetővendéglátóknál, és 4,5 éjszakát a falusi szállásadóknál, míg a kereskedelmi szálláshelyeken 3,1 éjszakát.
A szállodák szobafoglaltsága országos átlagban az 1989. évi 61%-ról 1990-ben 55%-ra csökkent, a következő években pedig 45-48% között mozgott; 2001-ben 47% volt. Európai viszonylatban ez a mutató közepesnek mondható. 1997. évi adatok szerint magasabb volt a szobafoglaltság pl. Franciaországban, Görögországban, Máltán, Spanyolországban, Törökországban (54-62% közötti), viszont alacsonyabb Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban, Németországban, Portugáliában, Svájcban, Szlovákiában, Szlovéniában (31-40% közötti). A magyar szállodák közül mindvégig az ötcsillagos egységek érték el legmagasabb kihasználtságot, és az alacsonyabb kategóriák felé haladva általában kisebb lett a kihasználtság. 2001-ben 59-61% körül alakult a négy- és ötcsillagos egységek kihasználtsága, míg a háromcsillagos egységeké 44%, az egy- és kétcsillagos egységeké 34-35% körül. A gyógyszállók a legmagasabb kategóriájú szállodákéhoz hasonló vagy afölötti kihasználtsággal működtek, 2001. évi kihasználtságuk 63%-os volt. Évről évre jelentősen meghaladta az országos átlagot a budapesti szállodák kihasználtsága, amely 2001-ben 56%-ot tett ki.
A kereskedelmi szálláshelyek szállásdíjbevételei 2001-ben megközelítették a 87 milliárd forintot. Ennek több mint háromnegyede a külföldivendég forgalomból származott, túlnyomó részben az öt- négy- és háromcsillagos szállodákban realizálódott. Egy vendégéjszakára az ötcsillagos szállodákban 25 ezer forint feletti, az egy-négycsillagos szállodákban 1800-8300 forint közötti szállásdíjbevétel jutott, míg a turistaszállásokon és a kempingekben 1200 forint körül alakult ez az összeg. A szállásdíjak 57%-át adták a kereskedelmi szálláshelyek 2001. évi összes bevételének, amelynek további 24%-át az általuk üzemeltetett vendéglátóhelyek, 19%-át pedig egyéb szálláshelyi szolgáltatások biztosították.
A vendéglátás összes bevételének kb. egytizede keletkezett a kereskedelmi szálláshelyeken, nyolctizede a többi kereskedelmi vendéglátóhelyen, egytizede pedig a munkahelyi vendéglátásban. A teljes vendéglátói forgalom volumene az 1990-es évek elején visszaesett. Az 1997-1999 közötti élénkülést 2000-ben ismét erős visszaesés követte, és a 2001. évi forgalom is e szint körül, azaz mintegy 4%-kal az 1995. évi szint alatt alakult.
A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a 2001. évi folyó fizetési mérlegben 4,4 milliárd eurót kitevő idegenforgalmi devizabevétel jelent meg, amellyel szemben 1,5 milliárd euró összegű kiadás állt. 1990-hez képest - folyó áron, euróban számolva - a bevételek 6,8-szeresükre, a kiadások 4-szeresükre emelkedtek. A bevételek és kiadások egyenlegeként 2001-ben 2,9 milliárd euró összegű aktívum képződött, közel 11-szerese az 1990. évinek. 1990-ben egy érkezőre 17 euró bevétel, egy kiutazóra 28 euró kiadás jutott, a következő években ezek az összegek szinte folyamatosan nőttek. 1995-ig az egy érkezőre jutó bevétel csaknem minden évben, és többnyire jelentősen elmaradt az egy kiutazóra jutó kiadástól, 1996-tól viszont meghaladta azt. 2001-ben 143 euró bevétel jutott egy érkezőre, míg az egy kiutazóra jutó kiadás 131 eurót tett ki.
Az államháztartás és alrendszerei*
Az elmúlt tizenkét évben több olyan változás történt ami jelentősen érintette az államháztartás gazdaságban betöltött szerepét és nyilvántartási rendjét. Ezek a változások befolyásolták a bevételek, a kiadások és az egyenleg nagyságát, valamint GDP-hez viszonyított arányát is, emellett rendkívül megnehezítették az összehasonlítható idősorok előállítását.
1990 és 2001 között az államháztartás egyes alrendszereinek összevont részesedése a nem konszolidált bruttó bevételekből lényegében nem változott: több mint felét adta a központi költségvetés, a központi költségvetési szervek és az elkülönített állami pénzalapok együttes bevétele, közel egynegyedét a társadalombiztosítási alapok, míg a többit a helyi önkormányzatok (tanácsok) bevételei tették ki.
Az államháztartás bruttó bevételei folyó áron az 1990. évi 1,5 billió forintról 2001-ben 8,1 billió forintra, a kiadások ugyanekkor 1,5 billióról 8,5 billióra emelkedtek. Az árváltozásokat kiküszöbölve, reálértéken a bevételek 6%-kal, a kiadások 0,5%-kal csökkentek. Az államháztartáson belüli halmozódást kiszűrve a konszolidált bevételek és kiadások ezt meghaladó mértékben, 18, illetve 10%-kal csökkentek 1990-hez képest. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a GDP százalékában kifejezve a két szélső időpont között mérséklődött a jövedelemcentralizáció és az újraelosztás mértéke is.
Az 1990-es, lényegében egyensúlyi állapotot követően az államháztartás egyenlege évről évre hiányt mutatott. A kilencvenes évek elején az egyensúlyromlás jórészt az elsődleges (adósságszolgálati terhek nélkül számított) deficit növekedéséből származott. Az államháztartási hiány GDP-hez viszonyított aránya 1994-ben érte el a vizsgált időszakban a legmagasabb értékét, 8,4%-ot. Az 1995-ben hozott stabilizációs intézkedések hatására az elsődleges egyenleg az év közepétől aktívumot mutatott, a teljes hiány a GDP 6,6%-ára, majd 1996-ban 3,1%-ára mérséklődött.
Az ezt követő két évben - növekvő bruttó hazai termék mellett is - az államháztartás GDP-arányos deficitje 4,8, illetve 6,6%-ra emelkedett, amiben rendkívüli körülmények is szerepet játszottak. 1997-ben a hiány növekedését a központi költségvetés és az MNB közötti devizaadósság-csere következtében megemelkedett kamatkiadások okozták, ami azonban az államháztartás elsődleges egyenlegét nem befolyásolta. 1998-ban a központi költségvetés rendkívüli folyó kiadásainak ugrásszerű emelkedése az elsődleges egyenleget is deficitessé tette. E tétel nélkül a hiány a GDP 4,4%-át tette volna ki.
1999-ben és 2000-ben is a GDP 3,7%-ának megfelelő nagyságú államháztartási hiány alakult ki, ami 2001-ben 3,3%-ra mérséklődött. Az utóbbi két évben a költségvetés jóváhagyásakor számított inflációt a tényleges áremelkedés jóval meghaladta, ami növelte a költségvetés bevételeit. Ezen túlmenően a rendkívüli bevételek (illetve kiadások) folyó tételként való elkönyvelése egyaránt befolyásolta a hiány alakulását.
1990-ben az Európai Unió tagországainak államháztartásai egységes számbavételi módszer szerint számítva - Finnország, Luxemburg és Svédország kivételével - deficitesek voltak. 1995-ben az országok átlagában a hiány a GDP 5,0%-át tette ki, ami évről évre mérséklődve 2001-ben alig haladta meg a GDP fél százalékát. 2001-ben a EU-tagországok többségének államháztartása szufficites volt, a legmagasabb értéket, 5%-kal Luxemburg érte el. A deficit Németországban volt a legnagyobb, 2,7%.
Az államháztartás elsődleges többlete az EU átlagában az 1996. évi 1,3%-ról folyamatosan emelkedve 2000-ben 4,9%-ra nőtt, majd 2001-ben kissé mérséklődve 3%-ot képviselt. Nagy-Britannia és Franciaország 1996. évi csekély hiányától eltekintve 1996 és 2001 között valamennyi tagországban minden évben aktív volt. 2001-ben a legmagasabb Svédországban, 8,1%, a legalcsonyabb Németországban, 0,5%.
Az államháztartásban kiemelkedő szerepe van a központi költségvetésnek. A központi költségvetés bevételei Magyarországon 1990 és 2000 között közel hatszorosukra emelkedtek. A bevételek közül a legdinamikusabban a lakosság befizetései nőttek, részesedésük az összes bevételből 2001-ben 22% volt. E bevételi forrás kilenctizedét a személyi jövedelemadó adta. Az előbbinél szerényebb mértékben, de dinamikusan (7-szeresükre) nőttek a fogyasztáshoz kapcsolt adókból származó bevételek, részesedésük az összes bevételből közel 44%-ra emelkedett.
A gazdálkodó szervezetek befizetései - 1995 kivételével - évről évre kisebb arányban járultak hozzá a központi költségvetés bevételeihez, ami tükröződik abban is, hogy összegük 2001-ben folyó áron az 1990. évinek csupán kétszerese volt. Részesedésük az 1990. évi 36%-ról 2001-ben 12%-ra csökkent. E bevételi kategórián belül a társasági adó, valamint a vám- és importbefizetések aránya az egyes években jelentősen, egymással ellentétes irányban változott. 2001-ben a gazdálkodó szervezetek befizetésének több mint háromötödét a társasági adó, negyedét a vám- és importbefizetés tette ki. A központi költségvetési szervek saját bevételei az átlagosnál gyorsabban, folyó áron 7,6-szeresükre emelkedtek. Ezek az összegek évenkénti kisebb nagyobb ingadozással kiadásaik mintegy egyharmadára nyújtottak fedezetet.
A központi költségvetés kiadásai nominálisan 6,3-szeresükre emelkedtek. Az adósságszolgálati kiadásoktól eltekintve leggyorsabban a központi költségvetési szervek pénzfelhasználása nőtt, a 2001. évi 8,3-szerese volt az 1990. évinek, az összes kiadásból való aránya meghaladta a 49%-ot. Ebből 2-3 százalékpontot tett ki a felhalmozási kiadások egy részének idesorolása. Utóbbiak így alig haladták meg a kiadások egy százalékát. A központi költségvetés többi kiadási tételének növekedési üteme elmaradt az átlagostól, így arányuk mérséklődött. A társadalombiztosítás közreműködésével folyósított ellátások részesedése az időszak elején kissé emelkedett, majd fokozatosan mérséklődött, 2001-ben 7,3%-ot képviselt. A gazdálkodó szervezetek támogatására fordított összeg 1990-hez képest 5 százalékponttal 4,8%-ra, a fogyasztóiár-kiegészítésé pedig 3,1 százalékponttal 2%-ra csökkent. A helyi önkormányzatok támogatása 1991 és 1999 között évről évre mérséklődött, 2000-ben nominálisan is elmaradt a megelőző évitől, 2001-ben az egy évvel korábbihoz képest nőtt, az összes kiadáson belüli aránya 11,3% volt. Az egyéb kiadások aránya az egyes években nagy intervallumban, 1 és 10% között ingadozott.
A kiadások egyik állandó, - különösen az évtized második felétől - nagy összegű tétele az adósságszolgálati kiadás volt. A kiadások között a legmagasabb, egyharmados arányt 1997-ben képviselték, amikor is sor került a központi költségvetés és az MNB közötti devizaadósság-cserére. Ennek keretében az MNB-nél lévő nulla kamatozású, lejárat nélküli adósság a költségvetés devizaadósságává vált. A költségvetés bevételei között is megjelentek bizonyos adósságszolgálattal kapcsolatos összegek, amelyek a bruttó kiadásokat mérsékelték. E két tényező együttes hatására a nettó adósságszolgálati kiadások a kilencvenes évek elejétől folyamatosan emelkedtek, és 1995-1996-ban megközelítették az 500 milliárdot, 1997-ben a 700 milliárdot. Ez a nagyságrend némi ingadozással állandósult, 2001-ben 650 milliárd forintot tett ki.
A központi költségvetés elsődleges egyenlege az időszak elején lényegében egyensúlyban volt, 1995-től fordulat következett be, és a költségvetés elsődleges egyenlege többlettel zárult, ami a továbbiakban folyamatosan emelkedett. Kivételt képez ez alól az 1998-as év, amikor is passzívum alakult ki. 2001-ben, az egy évvel korábbinál 100 milliárd forinttal kisebb, mintegy 220 milliárd forintos elsődleges többlet keletkezett.
A központi költségvetésnek 1994-2000-ben 575 milliárd forintos bevétele származott a privatizációból, aminek több mint kilenctizede az 1995 és 1997 közötti időszakra jutott. A privatizációs bevételek túlnyomó részét az adósságállomány csökkentésére fordították.
A társadalombiztosítási alapok 1990 és 2001 között minden évben hiányt mutattak. A deficit mértéke 1994-ben és 1996-ban a GDP 1%-át tette ki, a többi évben ez alatt maradt.
A társadalombiztosítási alapok bevételei az 1990. évi 360 milliárd forintról 2001-ben folyó áron 5,7-szeresükre, 2,1 billió forintra emelkedtek, a GDP százalékában kifejezve 17,2-ről 13,8%-ra mérséklődtek. A bevételek 90% körüli hányada a járulékbevételekből származott.
A társadalombiztosítási kiadások szerkezetében a vizsgált időszakban lényeges változás nem történt, 50-55%-át a nyugellátásra, mintegy egyharmadát a természetbeni ellátásokra fordították, a többit a pénzbeli juttatások teszik ki. A nyugdíjak folyó áron mért növekedése 5,7-szeres, ezt kissé meghaladó ütemű (6-szoros) a gyógyító-megelőző feladatoké, és mindössze 2,6-szeres a táppénzeké. Ez utóbbi összefüggésben van azzal is, hogy megváltoztak a munkáltatókra vonatkozó, táppénz folyósítási szabályok.
A helyi önkormányzatok gazdálkodási és finanszírozási rendszere is jelentősen megváltozott az 1990. évi helyi önkormányzatokról szóló törvény alapján. 1990-ben a tanácsoknak 260 milliárd forintos - saját forrásból és állami támogatásból eredő - bevételük keletkezett, amit teljes egészében felhasználtak, költségvetésük egyensúlyban volt. A továbbiakban, néhány évtől eltekintve, az önkormányzatok folyó bevételei meghaladták a kiadásaikat, így bevételi többlet keletkezett, ami 1997-ben volt a legmagasabb, a GDP 1,1%-át tette ki. Deficit 1993-1994-ben, 1998-ban és 2001-ben alakult ki, de a legmagasabb értéke sem haladta meg a GDP 1,2%-át, 2001-ben annak 0,3%-a volt.
1991-től a helyi önkormányzatok bevételei négy fő forrásból - saját bevételekből, átengedett adókból, állami támogatásból, továbbá átvett pénzeszközökből - származtak. A helyi önkormányzatok bevételei az 1991. évi 385 milliárd forintról 2001-ben folyó áron 4,4-szeresükre, 1,7 billió forintra emelkedtek, volumenben (GDP-deflátor árindexszel számolva) 5%-kal csökkentek. Az egyes bevételi fajták részesedése az évek során jelentősen módosult. Míg 1991-ben az állami hozzájárulás és támogatás az összes bevételük közel felét adta, az időszak végén nem érte el az egyharmadát sem, sőt 2000-ben még nominálisan is kisebb volt a megelőző évinél. A kieső központi bevételek ellensúlyozására a helyi önkormányzatok saját bevételeik (ezen belül is az iparűzési adó) emelésére kényszerültek. Kissé nőtt az átengedett bevételek aránya, azonban a szabadon felhasználható keret jelentősen mérséklődött. Míg 1991-ben az átengedett személyi jövedelemadó (a tárgyévet megelőző második év befizetései alapján) teljes összegéről szabadon dönthettek, addig 2000-ben már csak 12,5%-áról.
A helyi önkormányzatok főbb bevételeinek megoszlása
(%)
|
Bevétel |
1991 |
1995 |
2000 |
2001 |
|
Saját folyó bevétel |
15,9 |
18,4 |
29,6 |
29,3 |
|
Átengedett bevétel |
12,2 |
12,1 |
15,4 |
17,6 |
|
Állami hozzájárulás és támogatás |
49,5 |
39,9 |
25,9 |
29,8 |
|
Átvett pénzeszköz |
17,9 |
17,3 |
16,9 |
16,0 |
Az önkormányzatok átvett pénzeszközeinek mintegy 90%-át a társadalombiztosítástól az egészségügyi intézmények finanszírozására átvett pénzeszközök teszik ki, arányuk kissé mérséklődött, és növekedésük a vizsgált időszak két szélső évét tekintve alacsonyabb volt, mint az összes bevételé. A felhalmozási és tőke jellegű bevételek erőteljesen ingadoztak, az egyes években 3-15% közötti részesedések alakultak ki.
A helyi önkormányzatok kiadásainak összetétele kisebb arányelmozdulásokat takar, mint a bevételeké. Kissé mérséklődött - 78%-ról 71%-ra - a folyó működési kiadások részesedése, és ez valamennyi összetevőjénél (személyi juttatások, társadalombiztosítási és munkadói egészségügyi hozzájárulás, dologi kiadások) jelentkezett. Emelkedtek a felhalmozási és egyéb tőke jellegű kiadások, arányuk 2001-ben megközelítette az összes kiadás egyötödét, és ugyancsak nőtt az egyéb kiadások részesedése is, 2001-ben 9%-ot meghaladó volt.
A központi költségvetés bruttó adósságállománya az 1990. végi 1,4 billió forintról folyó áron 2001-ben 7,7 billióra nőtt, a GDP-hez viszonyítva 66%-ról 52%-ra csökkent. A két szélső időpont között 1993 jelentette a fordulatot, addig az adósság GDP-ben kifejezett aránya erőteljesen emelkedett, és megközelítette a 89%-ot. Az ezt követő két évben mérsékelten, majd a későbbi években egyre gyorsuló ütemben csökkent. 1990. december végén a központi költségvetés bruttó adósságának 94%-a az MNB-vel szembeni forinthitelben testesült meg. Ezt követően fokozatosan emelkedni kezdett az állampapírok és ezen belül is a piaci értékesítésű állampapírok aránya, ezzel egyidőben mérséklődött az MNB-vel szembeni forinthiteleké. 1997-ben - a már jelzett költségvetés és MNB közötti adósságcsere hatására - további jelentős változások történtek az adósságot finanszírozó források összetételében. 1997 végén a bruttó adósság 59%-a forintban, a többi devizában állt fenn. A forintadósságon belül a hitel szerepe rendkívül lecsökkent (16%), és helyét az állampapírok foglalták el. A devizaadósságon belül a hitel szerepe volt a meghatározó. 2001 decemberében a központi költségvetés bruttó adósságának héttizede forintban a többi devizában állt fenn. Az állampapírok tették ki a forintadósság szinte teljes egészét, és a devizában fennállónak közel felét.
Az Európai Unió tagországai államháztartásainak GDP százalékában kifejezett bruttó adóssága 1990-ben rendkívüli mértékben szóródott Belgium 128%-a és Luxemburg 4,6%-a között. A 15 tagállam átlagában 1996-ban 73%-ot tett ki, majd évről évre mérséklődve 2001-ben 63% volt. Ez is azonban jelentős szélsőségeket takar, a legalacsonyabb továbbra is Luxemburg 5,5%-kal, majd ezt követi Írország 37%-kal, a legmagasabb Olaszország 109%-kal és Belgium 108%-kal.
Tulajdonviszonyok a gazdaságban
A nyolcvanas, kilencvenes évtized fordulóján becslések szerint 15-20% körül volt a bruttó hozzáadott értéken belül a hazai magántulajdonú vállalkozások részesedése. A külföldi tulajdon még nem volt jellemző Magyarországon, így a gazdasági teljesítmény túlnyomó része a közösségi szektorból származott. A privatizációs folyamat nyomán 1992-re számottevően, 42%-ra nőtt a hazai magán-szektor aránya, de a külföldi tulajdon szerepe továbbra is csekély (5%-os) maradt.
A kilencvenes évtized közepére fő vonalaiban lezajlott a gazdaság privatizációs folyamata. 1996-ban a bruttó hozzáadott érték több mint kétharmad része már magántulajdonban lévő vállalkozásokban keletkezett. A közösségi tulajdonban maradt közel egyharmadon belül jelentős hányadot képviseltek a nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtó ágazatok. Ezek egy részében kizárólagos a közösségi tulajdon, ilyen például az igazgatás és a védelem, más részében - például az egészségügyben és az oktatásban - megmaradt a közösségi tulajdon túlsúlya. 1996-ra látványosan, több mint a háromszorosára (16%-ra) emelkedett a külföldi tulajdonú vállalkozások részesedése. A külföldi tulajdon jelenléte a feldolgozóiparban volt a legnagyobb (33%-os), de igen jelentős volt a térnyerése a szállítás, távközlés területén is, ahol a bruttó hozzáadott érték 17%-át adták a részben vagy egészben külföldi tulajdonú vállalkozások. A kereskedelemben, vendéglátásban és szállodaiparban ugyancsak számottevő szerepre tett szert a külföldi tulajdon.
A kilencvenes évtized második felében a közösségi tulajdon 30% körüli aránya stabilizálódott. Folyamatos változás tapasztalható azonban a külföldi, illetve a hazai magántulajdon arányában, a külföldi tulajdon javára, amely 1999-ben már meghaladta a 20%-ot. A külföldi tulajdon szerepe 2000-ben tovább erősödött, új vonás azonban, hogy nem a hazai magántulajdon, hanem ismét a közösségi tulajdon rovására.
A bruttó hozzáadott érték megoszlása tulajdonosi alszektorok szerint
(%)
|
Alszektor |
1992 |
1996 |
1999 |
2000 |
|
Közösségi |
53,3 |
30,2 |
30,4 |
28,5 |
|
Hazai magán |
41,5 |
53,9 |
49,1 |
49,6 |
|
Külföldi |
5,2 |
15,9 |
20,5 |
21,9 |
|
Együtt |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
privatizációs folyamat és a külföldi tőke által létrehozott új termelő kapacitások következtében a gazdaság egyes részterületein kialakult a külföldi tulajdon túlsúlya. 2000-ben a feldolgozóipari teljesítmény 55%-át külföldi tulajdonú üzemek állították elő. Ezen belül a járműgyártásban 80%-os, a villamosgép és műszergyártásban 75%-ot közelítő volt ez az arány.
A bruttó hazai termék (GDP) területi megoszlása, 1994-2000
A Központi Statisztikai Hivatal 1994 óta publikálja a gazdaság regionális fejlettségi mérőszámát, a megyékre és a régiókra vonatkozó egy főre jutó GDP-t. A vizsgált időszakban az egy főre jutó GDP alapján a régiók rangsorában az első három helyen mind a hét évben Közép-Magyarország, Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl állt. Az első két régióban az egy főre jutó bruttó hazai termék meghaladta, a harmadik helyen álló Közép-Dunántúl 2000-re elérte az országos átlagot. A többi négy régió átlagtól való lemaradása 1995 óta évről évre nőtt. A rangsor utolsó két helyén Észak-Magyarország és Észak-Alföld osztoztak, az utolsó három évben Észak-Alföld zárta a rangsort.
A bruttó hazai termékből a hét régió közül Közép-Magyarország részesedett a legnagyobb mértékben. Gazdasági súlya 1994 és 2000 között 40 és 43% között volt. A gazdaságban betöltött szerepét magyarázza, hogy ebbe a régióba tartozik Budapest. Közép-Magyarország viszonylag állandó súlya mellett a keleti és a nyugati országrész között (a területi kiegyenlítést célzó szándékok ellenére) folyamatosan nőtt a fejlettségbeli különbség.
Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék 1994-ben átlagosan 425 ezer forint, 2000-ben 1,3 millió forint volt. E mutató alapján a közép-magyarországi régió 1994-ben 2,0-szerese, 2000-ben 2,4-szerese volt a rangsor utolsó helyén álló Észak-Alföldének. A szélső értékek közötti különbség megyei szinten ennél jelentősebb, Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye között az eltérés az 1994. évi 2,9-ről 3,6-szeresre nőtt.
Magyarország gazdasági régióinak fejlettségi szintjét, illetve területi differenciáltságát nemzetközi összehasonlításban vizsgálva, 1999-re a következő kép rajzolódik ki: Budapest egy főre jutó GDP-je (vásárlóerő-paritáson számítva) elérte az Európai Unió átlagát, jórészt ezzel összefüggésben Közép-Magyarország 78%-on állt. A többi magyarországi régió fejlettségi szintje ennél sokkal kedvezőtlenebb. A rangsor végén álló Észak-Magyarország és Észak-Alföld egy főre jutó GDP-je harmada az EU átlagának.
Az Európai Unió tagjelölt országaiban Magyarországéhoz hasonló regionális különbségek figyelhetők meg. Prága egy főre jutó GDP-je 2,5-szerese az utolsó helyen álló cseh régió megfelelő értékének. Szlovákia esetében is hasonló mértékű az eltérés a főváros és a legszegényebb régió között.
A világ összes országában működő külfölditőke-állomány 1990-ben 1,9 billió dollár volt, ennek háromnegyede a fejlett, egyötöde a fejlődő országokban működött. A kilencvenes évtized folyamán a külföldi működőtőke-állomány folyamatosan emelkedett, és 2000-ben elérte a 6,3 billió dollárt, miközben összetétele is kissé módosult: kétharmada a fejlett és közel egyharmada a fejlődő országokba került. A közép- és kelet-európai országok ebből 1990-ben 0,2, 2000-ben 2%-kal részesedtek, közülük 2000-ben Lengyelország hányada volt a legnagyobb, közel 30%-os. 1995-ben a térségbe áramló külföldi működő tőkéből való részesedése alapján az első helyen Magyarország állt, ide áramlott a tőke közel háromtizede. 2000-ben 16%-kal - Lengyelország és Csehország mögött - a harmadik helyre került. Az egy főre jutó befektetésállományban Csehország, Magyarország és Lengyelország a sorrend. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 2001 végén Magyarországon a közvetlen tőkebefektetések (részvény és egyéb tulajdonosi részesedés) állománya 20,7 milliárd euró, 5,1 billió forint volt.
Külföldi érdekeltségű vállalkozás létesítésére 1972 óta van jogilag lehetőség, de 1985-ben is csak 50 ilyen működött. 1989-től felgyorsult a külföldi érdekeltségű vállalkozások alapítása, ekkor 1350 szervezet létezett, 124 milliárd forintos jegyzett tőkével, aminek 24%-át a külföldi befektetők adták. 1990-1991-ben a szervezetek száma dinamikusan, 1992-től ugrásszerűen emelkedett. A következő években a növekedés üteme mérséklődött, majd 1995-től a szervezetek száma 25-26 ezer körül alakult. Tovább emelkedett azonban a jegyzett tőke összege és ezen belül a külföldiek részesedése is. 2000-ben a jegyzett tőke megközelítette a 3,5 billió forintot, és ebből a külföldi részesedés 85% volt. A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma alig több mint 9%-a volt az összes vállalkozásénak, ugyanakkor bennük koncentrálódott a vállalkozások jegyzett tőkéjének 47,9%-a. A külföldi tőke az összes jegyzett tőkéből 41%-kal részesedett, de tekintettel a többségi tulajdonlású vállalkozásokra, döntési lehetőségük ennél nagyobb arányú.
A külföldi tőkebefektetések 65-71%-a négy országból - Németországból, Hollandiából, Ausztriából és az Egyesült Államokból - származott. (A felsorolás a 2000. évi részesedési sorrendjüket tükrözi.) Jelentős tőke érkezett Franciaországból és Nagy-Britanniából is.
A vizsgált időszakban jelentősen változott a külföldi tőkével működő vállalkozások tulajdonosi szerkezete, gyors ütemben nőtt a kizárólag külföldi tulajdonú vállalkozások száma és aránya, ugyanakkor csökkent a vegyes tulajdonúaké, ezen belül is a hazai többségi tulajdonúaké. Ez a folyamat megfigyelhető a jegyzett tőke és a külföldi tőke esetében is. A külföldi érdekeltségű, hazai többségi tulajdonú vállalkozásokban volt a külföldi tőkének 1989-ben 78,7%-a, 2000-ben 4,4%-a.
A külföldi működő tőke területi megoszlását tekintve is erős koncentrációt mutat. Változatlanul erősödik a közép-magyarországi régió, ahová 2000-ben a külföldi tőke közel 70%-a került. Preferált még a Nyugat- és Közép-Dunántúl, ahol ezen vállalkozások tőkéjének régiónként több mint 7%-a jelent meg. A korábban is legkisebb részesedésű dél-dunántúli régió helyzete tovább romlott, a tőkebefektetés mértéke 2% alatti. A koncentráció az egyes ágazatok között is megfigyelhető. A külföldi befektetők jelenléte legnagyobb a feldolgozóiparban, a pénzügyi tevékenységben, a kereskedelemben, valamint az ingatlanügyletekben. A külföldi érdekeltségű vállalkozások 2000-ben ezekben az ágazatokban rendre 62, 59, 48 illetve 32%-kal részesedtek a jegyzett tőkéből. Az összes vállalkozás 0,2%-át kitevő, külföldi érdekeltségű nagyvállalatoknál koncentrálódik a külföldi tőke 63%-a.
A külföldi érdekeltségű vállalkozások részesedése az összes vállalkozás árbevételéből és hozzáadott értékéből növekvő tendenciát mutat. Míg 1990-ben ezek a vállalkozások 10% körüli részesedést értek el, 2000-ben a hozzáadott érték 49%-át, a nettó árbevétel felét, és a beruházások teljesítményértékének - az előző évekénél kissé mérsékeltebb hányadát - 57%-át adták az átlagos statisztikai állományi létszám 28%-ának foglalkoztatása mellett. Egy főre számítva a hozzáadott érték 76%-kal, a nettó árbevétel 82%-kal, a bruttó kereset 51%-kal magasabb volt, mint a teljes vállalkozási körben.
A 2000. évi társaságiadó-bevallások alapján a külföldi érdekeltségű vállalkozások adózott eredménye 650 milliárd forint, a teljes vállalati kör eredményének 64%-a volt. Az adózás előtti eredmény 60%-a, a társasági adó 44%-a a külföldi érdekeltségű vállalkozásoknál keletkezett. A jóváhagyott osztalék aránya az adózott eredményből mind az összes, mind pedig a külföldi érdekeltségű vállalkozásoknál 48% volt.
A külföldi érdekeltségű vállalkozások részesedése a külkereskedelemből évről évre növekedve, 1999-ben elérte a behozatalból a 76%-ot és a kivitelből a 80%-ot. 2000-ben a behozatalban az aránya nem változott, a kivitelé pedig 5 százalékponttal, 75%-ra mérséklődött. A teljes külkereskedelmi hiány 88%-a e körben jelentkezett. A behozatal 69%-a, kivitel 84%-a a fejlett országokhoz, túlnyomórészt az Európai Unióhoz kapcsolódott.
Off-shore vállalkozások Magyarországon
Az off-shore társaságok belföldi jogi személyekkel kapcsolatot nem létesíthetnek, így bruttó hozzáadott értékük csak harmadik országgal folytatott gazdasági tevékenységből származhat. A magyar GDP-hez csak a Magyarországon igénybe vett áruk és szolgáltatások értékének összegével járulnak hozzá. Ez rendkívül csekély, tekintettel arra, hogy összesen 211 alkalmazottat foglalkoztatnak, a bérek, a személyi jellegű egyéb kifizetések és járulékok 664 millió forintot, az anyag- és anyag jellegű költségek 22 milliárdot, az egyéb költségek 27 milliárd forintot tettek ki.
A társaságiadó-bevallások alapján 1995-ben 35 off-shore társaság volt az országban, jegyzett tőkéjük nem érte el az egy milliárd forintot. Számuk és tőkéjük évről évre emelkedett, de lényeges változás csak 1999-ben következett be, amikor is számuk 249-re, és jegyzett tőkéjük 1,4 billió forintra nőtt. 2000-ben a folyamat erősődött, az e körbe tartozó vállalkozások száma 481, jegyzett tőkéjük 2,6 billió forint volt. A Magyarországon bejegyzett összes vállalkozás jegyzett tőkéjéből az off-shore cégek 26%-ot képviselnek.
A jegyzett tőke tulajdonosok szerinti megoszlása
Megnevezés |
Milliárd forint |
Százalék |
||
1999 |
2000 |
1999 |
2000 |
|
Jegyzett tőke összesen, milliárd forint |
8 124 |
9 784 |
100,0 |
100,0 |
Ebből: külföldi tőkebefektetés, milliárd forint |
4 065 |
5 512 |
50,0 |
56,3 |
ezen belül: Magyarországon befektetett |
2 624 |
2 936 |
32,3 |
30,0 |
Off-shore |
1 441 |
2 576 |
17,7 |
26,3 |
A jegyzett tőke nagysága alapján rendkívül nagy a szóródás: 10 millió forint alatti tőkével rendelkezik a cégek 81%-a, ezek jegyzett tőkéje a 0,1%-ot sem éri el, ugyanakkor három, egyenként 400 milliárd forint feletti tőkével bíró cég birtokolja az összes off-shore vállalkozás jegyzett tőkéjének 65%-át.
Az off-shore cégek adták az összes vállalkozás mérleg szerint eredményének 21%-át, az adózás előtti eredmény 12%-át és az adózott eredmény 14%-át. A pénzügyi műveleteik eredménye, ami döntően kamatbevétel, 233 milliárd forint volt 2000-ben. Ez a teljes vállalkozási kör megfelelő adatának a fele.
1989 végén a statisztika 391 ezer gazdasági szervezetet, köztük 360 ezer vállalkozást regisztrált. Ez utóbbiak túlnyomó része (csaknem kilenctizede) egyéni, nagy hányadában mellékfoglalkozásként végzett egyéni vállalkozás volt. A nyilvántartott vállalkozások száma a nyolcvanas évek végi társasági törvény után kezdett el nőni, majd a kilencvenes évek elején robbanásszerűen, öt év alatt két és félszeresére emelkedett, 1994 végére meghaladta az 1 milliót. Azóta viszont kismértékben (évente kb. 20 ezerrel) emelkedett, és 2001 végén 1,2 milliót tett ki. A gyors expanziót az évtized második felében felváltotta a fokozatos belső szerkezeti átalakulás, ami elsősorban a társas vállalkozások arányának növekedését jelentette.
1995 december végén a nyilvántartott vállalkozások nem egészen 60%-a működött valójában. A következő években ez az arányszám előbb gyorsabban, majd lassabban emelkedett, és napjainkban 75%-on stabilizálódott.
2001 végén 840 ezer vállalkozás működött Magyarországon, 79 ezerrel több, mint az év elején. A növekmény felét egyéni, a másik felét társas vállalkozások tették ki. A számbeli növekedés a mikro- (10 fő alatti) vállalkozások körében következett be. Magyarországon a mikrovállalkozások aránya magas. Az átlagos vállalatnagyság, ami az EU-tagországok átlagában 6 fő, Magyarországon szinte feleakkora, 3,6 fő.)
A működő vállalkozások 44%-a társas, 56%-a egyéni vállalkozás. A működő társas vállalkozások számbeli gyarapodása 2001-ben meghaladta a 40 ezret, számuk ezzel 372 ezerre emelkedett. A két legnagyobb csoportot az érvényes szabályozással összefüggésben a korlátolt felelősségű társaságok (150 ezer) és a betéti társaságok (175 ezer) alkotják. A betéti társaságok aránya az 1996. évi 45%-ról 47%-ra emelkedett, a korlátolt felelősségű társaságoké 44-ről 40%-ra csökkent. A társas vállalkozások száma valamennyi gazdasági ágban emelkedett, így ágazati arányuk nem változott számottevően az év folyamán.
A működő egyéni vállalkozások száma 2001 folyamán csaknem 39 ezerrel, 469 ezerre emelkedett. Kizárólag az 5 főnél kevesebbet foglalkoztatók száma nőtt, az ennél nagyobbaké csökkent. Legnagyobb mértékben a nyugdíjas egyéni vállalkozók száma emelkedett (31%-kal), a mellékfoglalkozású egyéni vállalkozók esetében a növekedés 13%, míg a főfoglalkozású egyéni vállalkozók körében csupán 2,4%. Így utóbbiak aránya 55%-ra csökkent, a mellékfoglalkozásúak 29%-ot, a nyugdíjasok 16%-ot képviselnek.
A működő vállalkozások közel négytizede a Budapestet is magában foglaló közép-magyarországi régióban jegyeztette be magát. A legkevesebb vállalkozás a dél-dunántúli és az észak-magyarországi régióban van.
A vállalkozások ezer lakosra* jutó száma
|
Régió |
Működő vállalkozások |
Ebből: |
|
|
társas |
egyéni |
||
|
Közép-Magyarország |
115 |
66 |
49 |
|
Nyugat-Dunántúl |
85 |
30 |
55 |
|
Közép-Dunántúl |
78 |
28 |
50 |
|
Dél-Dunántúl |
78 |
29 |
49 |
|
Dél-Alföld |
73 |
25 |
48 |
|
Észak-Alföld |
62 |
23 |
39 |
|
Észak-Magyarország |
59 |
21 |
38 |
*
2001 évközepi népességgel számítva.A költségvetési és társadalombiztosítási szervezetek 15 ezer körüli száma már 1991-ben kialakult, azóta nem változott jelentősen, 2001-ben az előző évhez képest kissé (15 615-re) emelkedett. A növekedés a helyi költségvetési szervezetek körében következett be. A központi költségvetési szervezetek és a társadalombiztosítási szervezetek száma csökkent.
A nem nyereségérdekeltségű szervezetek száma az elmúlt 5 évben évről évre csökkenő ütemben évi 3-5 ezerrel növekedett, ezen belül 2001-ben közel 2 ezerrel, 2,7%-kal. Számuk így 67 ezerre emelkedett. Arányuk az összes működő szervezet között 2001. december 31-én 7,3% volt.
A mezőgazdasági termékek termelői árai 1989 óta közel öt és félszeresükre nőttek. 1996-ig az árak erőteljesen (évenként átlagosan 20%-kal), 1997-től 1999-ig csak kisebb mértékben (2-3%-kal) emelkedtek. 2000-ben - részben a gyenge terméseredmények miatt - ismét nagymértékű, 22,5%-os árnövekedés következett be. 2001-ben a mezőgazdasági termelői árak összességében 4,9%-kal haladták meg az előző évit.
A növénytermesztési és kertészeti termékek termelőiár-színvonala az átlagosnál valamelyest kisebb mértékben, 5,3-szeresére emelkedett 1989-hez viszonyítva. Az előző évi szinttől a 2001. évi árak 5,5%-kal elmaradtak. A búza felvásárlási ára a 2000. évinél 17, a kukoricáé 24%-kal volt alacsonyabb (az 1989. évinek 4,7-szeresét, illetve 3,9-szeresét tette ki.) A termelők a cukorrépáért 14%-kal, a napraforgóért 23%-kal magasabb árat kaptak, mint 2000-ben. A burgonya átlagára megegyezett az előző évivel. A zöldségfélék termelői ára növekedett, a gyümölcsé számottevően csökkent 2000-hez képest.
Az élő állatok és állati termékek termelői árai a rendszerváltás óta eltelt időszakban az átlagosnál nagyobb mértékben, 5,6-szeresükre növekedtek, és 20%-kal haladták meg az előző évi szintet. A vágósertés felvásárlási ára 12 év alatt 6,1-szeresére, egy év alatt 40%-kal nőtt. A 2001. évi árnövekedés döntő tényezője volt a BSE-kór miatt visszaesett marhahús-fogyasztás Nyugat-Európában, ami a sertéshús iránt növekvő külpiaci keresletet eredményezett. Ugyanakkor az ország sertésállománya tovább csökkent, relatív hiányt idézve elő a vágósertés piacán. Jelentős mértékben nőtt a vágójuh és a vágóbaromfi felvásárlási ára, míg a vágómarháért mindössze 1,5%-kal kaptak többet a termelők, mint 2000-ben. A tej 2001. évi felvásárlási átlagára 8,7%-kal magasabb volt az előző évinél, a 12 évvel azelőttinek több mint 6,2-szeresére emelkedett.
A mezőgazdasági termeléshez felhasznált ipari eredetű anyagok árai az eltelt időszak nagyobb részében a termelői-felvásárlási áraknál jobban nőttek. A kettő viszonyát kifejező agrárolló 2000-ben a mezőgazdasági termelők számára kedvezően alakult, ami azonban ezúttal is átmenetinek bizonyult, 2001-ben a mezőgazdasági termeléshez felhasznált iparcikkek 14,5%-kal drágultak, a mezőgazdasági termelői árak emelkedésénél (4,9%) erőteljesebben. Így 2001-ben az agrárolló ismét nyílt, egy év alatt 9%-kal, 1989 óta 52%-kal. A szétnyílás a mezőgazdaság jövedelmezőségét jelentősen rontotta.
Az ipari termelői árak 1989 és 2001 között 5,8-szeresükre emelkedtek. Ezen belül a belföldi értékesítési árak szintje 6,1-szeresére, az exporteladásoké 5,4-szeresére nőtt.
Az időszak elején (1990-1991-ben) a termelői árak emelkedését elsősorban a belföldi értékesítési árak ugrásszerű növekedése váltotta ki. 1992-1994-ben az árnövekedés az előző időszak éves rátáinak felére-harmadára esett vissza és az ipari exportárak magasabb üteme vált jellemzővé. 1995-ben újabb jelentős áremelkedés történt, amihez mind a belföldi, mind az exportértékesítési árak alakulása hozzájárult. Ez után 1999-ig, eleinte lassú, majd jelentősebb ütemcsökkenés következett. Az utolsó három év sajátos árváltozásai nagyrészt a világpiaci hatásokkal függnek össze. Az időszak legkisebb mértékű áremelkedése 1999-ben volt (5,1%), amit a következő évben több mint kétszer akkora (11,6%-os) növekedés követett. A 2001. évi 5,2%-os termelőiár-emelkedés lényegében a két évvel korábbi ütemnek felelt meg.
Az ipari termelői árakat 1995-ig döntően az összes értékesítés mintegy háromnegyedét kitevő belföldi árak határozták meg. Ezután az exportértékesítés súlya folyamatosan emelkedett, ma már az összes értékesítés több mint felét kitevő kivitel árai játszanak nagyobb szerepet az áralakulásban.
A belföldi értékesítési árakon belül 1992-höz képest 2001-ben az ipari átlagot (3,5-szeres emelkedést) meghaladó mértékben, közel négyszeresére nőtt a főként hatósági árszabályozási körbe tartozó energiaszektor árszintje, ami összefüggött az energiahordozók világpiaci áralakulásával. Ugyancsak átlag feletti volt az emelkedés üteme (3,7-szeres) az élelmiszer-, valamint a vegyipari ágazatokban. Az átlagosnál kisebb mértékben nőttek a gépipar árai.
Az exportértékesítési árak 1992-höz képest 2001-ben 3,1-szeresükre emelkedtek. Ezen belül a legnagyobb áremelkedés - közel hatszoros - a vegyipari ágazatokban érvényesült. Az élelmiszeripar kiviteli árszintje 3,6-szerese, az ipari kivitelben meghatározó súlyú gépiparé 2,6-szerese volt az 1992. évinek.
2001-ben mind a belföldi, mind a kiviteli árak kisebb ütemben emelkedtek, mint 2000-ben. A belföldi értékesítési árak növekedése 14,5%-ról 9,4%-ra mérséklődött. Jelentősen csökkent az ütem az energiatermelő ágazatokban, de mérséklődött a továbbfelhasználásra termelő és a beruházási javakat gyártó ágazatokban is. Kismértékben gyorsult viszont az ipari fogyasztási cikkek árainak a növekedési üteme, a nem tartós javak - főként élelmiszer - előző évinél nagyobb drágulása miatt.
Az ipari termékek kiviteli árai 2001-ben az előző évhez képest 1,5%-kal emelkedtek (2000-ben 8,5%-kal). Abban, hogy a növekedés igen mérsékelt volt, szerepet játszott az, hogy a forintárfolyam a korábbi évek mérséklődésével szemben 2001-ben némileg emelkedett.
Az Európai Unió 15 tagországában, 2001-ben az egy évvel korábbihoz képest átlagosan 1,9%-kal volt kisebb az ipari termelői árak színvonala, elsősorban az energiahordozók 8,4%-os árcsökkenésének eredményeként. A beruházási javak, a tartós és a nem tartós fogyasztási cikkek árai mérsékelten emelkedtek (1-2,1%).
Az építőipari árak 2001-ben az 1989. évi árszínvonal 5,9-szeresét tették ki, csaknem megegyezően az ipari termelői árakéval. Az építőipari árak növekedési üteme tendenciájában is hasonló volt az ipari árakéhoz. Ez alól 1999 volt kivétel, amikor az építőiparban - az ipartól eltérően - nem mérséklődött az ütem. Az építőipari vállalkozások által végzett tevékenység költségalapon számított építőipari árai 2001-ben 10,1%-kal nőttek, ez az ipari árakénál mérsékeltebb, 1,1 százalékpontos lassulást mutat 2000-hez viszonyítva, ami összefüggött az építőiparban folytatódó élénk konjunktúrával.
A beruházások árszínvonalának változása fő vonalaiban megegyezett az ipari és építőipari árakéval, de a 12 év alatt végbement áremelkedés valamivel mérsékeltebb, 5,4-szeres volt. Ezen belül az utóbbi három évben a növekedés nem érte el a 10%-ot, 2001-ben 6,5% volt. Az elmúlt években az építési beruházások drágultak nagyobb mértékben, a gépberuházáson belül az importgépek.
A külkereskedelmi forgalom forintárszintjének alakulását a tizenkét éves időszak egészét tekintve elsősorban a forint árfolyamának változása határozta meg, és csak kisebb szerepet játszottak benne a világpiaci árváltozások, továbbá egyéb makrogazdasági tényezők. Az általános tendenciától 1991 folyamatai tértek el jelentősen, ez az év egyben fordulópontot jelentett nemcsak az árszint, hanem az árarányok alakulásában is. A fordulat hátterében a rubelelszámolású forgalom megszűnése, a kelet-európai kereskedelemben a világpiaci árakra való áttérés állt. Ennek nyomán mindenekelőtt az energiahordozók és egyes nyersanyagok drágultak, ami ugrásszerűen megemelte az import árszintjét, és - eltérő áruszerkezete folytán - lényegesen kevésbé az exportét. A kelet-európai országokból származó import forintárszintje egyetlen év alatt 125%-kal, míg az exporté 67%-kal lett magasabb. Hatására a forgalom egészében is nagyarányú, az importban 46%-os, az exportban 31%-os árnövekedés következett be.
Az 1991-ben kialakult magas árszint és az árarányok a következő években - kisebb ingadozásokkal - lényegében stabilizálódtak. A forintárak mindenekelőtt az árfolyamváltozás függvényében emelkedtek, s mivel az évtized második felében mérséklődött a leértékelés, a forintárszint növekedése is lassult. Ez a folyamat 2000-ben megtört, mégpedig az energiahordozók világpiaci árának hirtelen és nagymértékű emelkedése miatt. Hatására az import forintárszintje 13%-kal magasabb lett az előző évinél, és devizaárszintje is a korábbiaknál jelentősebben, 6%-kal nőtt. Az exportban a növekedés ennél mérsékeltebb, a forintárszintet tekintve 10%-os, a devizaárszintet tekintve 3%-os volt. 2001-ben ismét lassult az áremelkedés, az import forintárszintje 2,5%-kal, az exporté 2,2%-kal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Ebben az évben viszont az árfolyamváltozás tendenciája módosult: az év első felében ugyan kissé tovább gyengült, második felében viszont már erősödött a forint, így éves szinten átlagárfolyama - a forgalom szempontjából meghatározó devizákhoz képest - közel 1%-kal csökkent. A devizaárszint a forgalom mindkét oldalán mintegy 3%-os emelkedést mutat.
A 2001. évi forintárszint az 1989. évinek az importban 5,5-szeresét, az exportban 5-szörösét tette ki. Figyelembe véve a forint árfolyamának a forgalom szempontjából meghatározó devizákhoz képest ez idő alatt bekövetkezett változását, a devizaárszint növekedése jóval mérsékeltebb volt, az importban 29%-osra, az exportban 18%-osra tehető.
Az importárak az energiahordozók csoportjában nőttek a legjelentősebben, az időszakon belül 1991-ben, majd 2000-ben kiugró mértékben. 2001-ben az energiahordozók az összes behozatalon belül 8,2%-os arányt képviseltek, ebben az évben az energiaimport forintárszintje az 1989. évinek 9,4-szerese volt, s bár közben a forint is erősen leértékelődött, a devizaárszint ugyancsak lényegesen magasabb lett. A két legnagyobb árufőcsoport, a gépek és a feldolgozott termékek forintárszintje többé-kevésbé az árfolyamváltozás tendenciáját követte, 2001-ben az 1989. évinek 5,5, illetve 5,2-szeresét tette ki. Ezen belül az előző évihez képest 3, illetve 2%-os volt a növekedés.
Az exportárak tendenciája a gépek csoportjában hasonló volt az importéhoz, és a feldolgozott termékek csoportjában is csak kissé tért el attól. A teljes időszakban a gépeknél 5,6-szeresre, a feldolgozott termékeknél 4,8-szeresre emelkedett a forintárszint, ezen belül az utolsó évben 1, illetve 3%-kal. A harmadik legnagyobb tételt, az élelmiszerexportot 2001-ben az átlagosnál kedvezőbb, az időszak egyes éveiben azonban lényegesen kedvezőtlenebb áralakulás jellemezte. 2001. évi forintárszintje az előző évit 8%-kal múlta felül, ami az 1989. évi 5,3-szeresét jelenti. (2001-ben az élelmiszer-kivitel aránya 7,5% volt.)
Az árarányok 1991. évi módosulása a kelet-európai országok viszonylatában a cserearány mintegy 25%-os romlásában jutott kifejezésre, ami a forgalom egészében is nagyarányú, 10%-ot meghaladó cserearányromlást vont maga után. Az így kialakult szinthez képest a következő években megszakításokkal ugyan, de kisebb - hét év alatt összesen 5,6%-os - cserearányjavulás következett be. 1999-ben ez a folyamat megfordult, és 1,6%-kal, majd 2000-ben további 2,7%-kal, 2001-ben pedig 0,3%-kal (együttesen 4,5%-kal) romlott a cserearány. A 2001. évi cserearány az 1989. évihez képest 9,3%-os romlást mutat, és nagyjából az 1991. évi változások nyomán kialakult árarányok érvényesülését jelenti.
Az elmúlt 12 év alatt a fogyasztói árak átlagosan 8,8-szeresükre emelkedtek. Az átlag mögött igen nagy szóródás volt tapasztalható, ami az árarányok nagymértékű átalakulásával járt. Míg a tartós fogyasztási cikkek árai 4,3-szeresükre, a háztartási energiáé közel 18-szorosukra emelkedtek. Az átlagot meghaladóan, több mint 10-szeresükre nőttek a szolgáltatások és az üzemanyagok árai. Az élelmiszerek árszínvonala az átlagos drágulásnál kisebb mértékben, 8,3-szeresére emelkedett. Jelentőségüknél fogva ki kell emelni a gyógyszereket, gyógyárukat, amelyek térítési díja - az áremelések és a támogatások csökkentésének együttes hatásaként - az utóbbi 12 évben több mint 40-szeresére emelkedett.
A kilencvenes évek első felében az áremelkedés gyorsuló-lassuló irányzata többször változott. Az évtized második felében évről évre kisebb lett az árnövekedés. Az ütemcsökkenés eleinte nagyobb (évi 4-5 százalékpont) 1999 után szerényebb (0,2, illetve 0,6 százalékpont) volt. A folyamat eredményeként az időszak végén egy számjegyűvé vált az infláció: 2000-ben 9,8%-kal, 2001-ben 9,2%-kal emelkedett a fogyasztói árak színvonala.
2001-ben januártól-decemberig az átlagos havi áremelkedés - jelentős szóródással - 0,6% volt, aminek mintegy negyede hatósági (központi és önkormányzati) intézkedések közvetlen hatásának tekinthető. Januárban elsősorban a szemétszállítás, a helyi tömegközlekedés és a távolsági utazás, februárban a hírközlés, a szemétszállítás (áthúzódó hatás), a távfűtés, melegvíz és a dohányáruk drágulása, valamint a vízdíj emelése az árakat fél-fél százalékponttal növelte. Az év folyamán még három hónapban volt számottevő a hatósági áremelések hatása az infláció alakulására: júliusban a gyógyszerek patikai árának, augusztusban és szeptemberben a vezetékes gáz árának emelése révén. Augusztusban egyébként a piaci (nem hatósági) indíttatású árváltozások hatására - az előbbiekben vázolt hatósági intézkedések ellenére - összességében árcsökkenés következett be.
2001 átlagában az élelmiszerek drágultak a legnagyobb mértékben (13,8%), de meghaladta a 10%-ot a szeszes italok, dohányáruk, valamint a háztartási energia árának emelkedése is. A szolgáltatások árszínvonala az átlag körüli mértékben emelkedett. Jóval az átlag alatti (kb. 5%) volt a ruházkodási cikkek, továbbá az egyéb cikkek, üzemanyagok drágulása. A tartós fogyasztási cikkek átlagos árszínvonala 1%-kal haladta meg az előző évit (amikor 1,7% volt az emelkedés).
Az árváltozások a lakosság különböző csoportjait különböző mértékben érintették, elsősorban jövedelmük nagysága, s a főként ebből következő fogyasztási szokásaik, fogyasztási szerkezetük eltérései miatt. Az utóbbi három év közül 1999-ben az inaktív és általában az alacsony jövedelmű háztartásokban az átlagosnál kisebb, az aktív és a magas jövedelmű háztartásokban azt meghaladó volt az árak növekedése. 2000-ben ez a tendencia megfordult, a legkisebb áremelkedés a magas jövedelműeknél, a legmagasabb az alacsony jövedelmű és az inaktív háztartásokban következett be. 2001-ben az alacsony jövedelműek, illetve az inaktívak kárára nyílt az árolló, ekkor az alacsony és a magas jövedelmű háztartások árindexe közötti különbség 2,4 százalékpontos volt, míg az aktív és inaktív háztartások mutatója között 1,7 százalékpont.
A különböző jövedelmű háztartások fogyasztóiár-indexe, 2001
(%)
|
Jövedelmi csoport |
2001. év 2000. év %-ában |
|
Alacsony jövedelmű |
110,4 |
|
Közepes jövedelmű |
109,3 |
|
Magas jövedelmű |
108,0 |
|
Lakosság összesen |
109,2 |
Az 1990 és 2001 közötti időszakban az EU tagállamaiban viszonylag alacsony értéken stabilizálódott a fogyasztói árak éves növekedési üteme. A kilencvenes évek elején tapasztalt 4-5%-ot meghaladó maximumértékhez képest az évtized második felére 2-3% körüli éves árnövekedés volt jellemző a szóban forgó országok döntő többségében. A legtöbb európai országokban a magyarországi inflációnál jóval alacsonyabb volt a 2001. évi fogyasztóiár-emelkedés. Az EU-tagországok 2001. éves átlagos mutatója 2,3% volt. Ezen belül a legnagyobb mértékben, 5,2%-kal Hollandiában, legkevésbé, 1,2%-kal az Egyesült Királyságban nőtt az árszínvonal. A CEFTA-országok közül csak Romániában volt magasabb, a hazainak közel négyszerese az áremelkedés. A 2000-ben még magasabb inflációt kimutató Lengyelországban mintegy felével, 5,5%-ra, Szlovákiában pedig közel 5 százalékponttal, 7,4-ra csökkent 2001-ben az áremelkedés üteme.
Az ország energiafelhasználása 12 év alatt az 1989. évinek egyötödével csökkent. Ez a 20%-os visszaesés a kilencvenes évek elején következett be, részint a gazdasági teljesítmény csökkenése, részint az energiahordozók jelentős áremelkedése, illetve a mindkettővel összefüggő gazdasági szerkezetváltás következtében. 1994 és 2000 között a gazdaság teljesítménye nőtt, az energiafelhasználás pedig kisebb hullámzás mellett stagnált. Ez a tendencia még 2001 első tíz hónapjában is érvényesült, csak a szokatlanul hideg november-december vont maga után olyan nagy többletfelhasználást, hogy éves szinten a 2001. évi energiafelhasználás 2,8%-kal meghaladta az előző évit.
A bruttó hazai termék egységére jutó energiafelhasználás 1990-2001-ben összesen 25,4%-kal, évi átlagban 2,4%-kal csökkent. Az időszakon belül 1997-2000-ben 20%-os volt a csökkenés, évi átlagban 5,3%. 2001-ben az energiahatékonyság a megnövekedett energiafelhasználás és a korábbiaknál szerényebb ütemű gazdasági növekedés ellenére is javult, bár az előző évekénél lényegesen szerényebb mértékben, 1%-kal.
A javuló fajlagos energiafelhasználás összefügg a kevésbé energiaigényes termelési szerkezet kialakulásával, a korszerűbb, energiatakarékos technológiák terjedésével, továbbá a takarékosabb fűtési módok térhódításával. Erre ösztönöztek az időszak folyamán bekövetkezett nagyarányú energiaár-emelések. 1989 óta a termelési célú energiahordozó árak mintegy hat és félszeresre, az ipari termelői árak átlagánál (ami hatszorosra nőtt) gyorsabban emelkedtek, a háztartási energia pedig a lakosság leggyorsabban dráguló - 12 év alatt 18-szorosra emelkedő árú - kiadási főcsoportja volt.
Az energiahatékonyság javulása 1993-2000 években - köztük kiváltképp 1997-1999-ben - döntően az ipari termeléshez kapcsolódott. Az iparban a bruttó hozzáadott érték egységére jutó energiafelhasználás csökkenésének üteme lényegesen nagyobb volt az országos átlagnál. 2000-ben a csökkenés üteme kissé lassult, de az országos átlagot még mindig meghaladta. 2001-ben az energiahatékonyság javulása az iparban megállt, az ipar teljesítménye és energia-felhasználása lényegében azonos ütemben emelkedett.
A fajlagos energiafelhasználás alakulása
az előző évhez képest
(%)
|
Év |
Nemzetgazdaság összesen |
Ipar |
|
1997 |
-6,8 |
-12,4 |
|
1998 |
-5,3 |
-6,9 |
|
1999 |
-4,3 |
-7,4 |
|
2000 |
-5,6 |
-6,8 |
|
2001 |
-1,0 |
-0,1 |
A gazdaság jövedelemtermelőképességéhez mért energiafelhasználás nemzetközi összehasonlításban - noha közeledtünk a fejlett országok átlagához - még mindig magas. 1999. évi adatok szerint az egységnyi bruttó hazai termékre jutó elsődleges energiafelhasználás hazánkban 25-26%-kal nagyobb volt, mint az Európai Unió tagországaiban átlagosan, köztük 30-40%-kal nagyobb, mint Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Ausztriában, és több mint másfélszerese Dániáénak. A magyarországinál rosszabb többek között csaknem valamennyi CEFTA-ország energiahasznosítása, továbbá Finnországé, Svédországé, Kanadáé.
Az ország 2001-ben 1065 petajoule fűtőértékű energiát használt fel, 2,8%-kal többet, mint 2000-ben, és 1,1%-kal többet az 1997. évinél is, a november-decemberi szokatlan hideg miatt. A felhasznált energia 44%-a a termelő szférába jutott, ez valamivel kisebb hányad, mint az előző évben, de lényegében akkora, mint az azt megelőző években. A felhasználás az előző évhez képest a termelőágazatok mindegyikében emelkedett, együttvéve 1,1%-kal. A lakosság és a kommunális fogyasztók használták fel az energia 56%-át. E körben a felhasználás évi üteme 1996-ig ingadozott, 1997-2000 években azonban az energiafelhasználás mérséklődő jellege e területen is jellemzővé vált: ez időszakban a felhasználás minden évben, összesen 5,5%-kal csökkent. 2001-ben a tendencia megfordult, a lakosság 3,9%-kal, a kommunális és egyéb szféra 4,6%-kal többet használt fel az előző évinél.
Az ipar a teljes energiafelhasználásból 2001-ben 35%-kal részesedett. Az ágazat felhasználása 1990-2001-ben csaknem 30%-kal csökkent. Az ipar energiaigényének mérséklődése összefügg az ipari termelés szerkezetének változásával. A kilencvenes évek közepétől az évtized végéig a kevésbé energiaigényes területek, kiváltképp a gépipari ágazatok fejlődése az átlagosnál lényegesen gyorsabb volt. Az utóbbi négy évben az építőipar energiafelhasználása 12,3%-kal (ezen belül 2001-ben 3,4%-kal) emelkedett. A szállítás energiafelhasználása a négy év alatt alig változott. A mezőgazdaság felhasználása - a 2000. évi jelentősebb mérséklődés folytán - 4 év alatt 3,5%-kal csökkent, 2001-ben azonban valamelyes bővülés mutatkozik (1,3%).
Az energiahordozók hazai termelése a kilencvenes évek elejétől - 1995-öt kivéve - folyamatosan csökkent. A 2001. évi termelés fűtőértékben számolva háromnegyede volt az 1990. évinek, és 1%-kal kevesebb az előző évinél. A termelés csökkenésével párhuzamosan 1992-től, kisebb-nagyobb hullámzás mellett emelkedett a behozatal. A fűtőértékben kifejezett energiaimport 1992 és 2001 között 26%-kal bővült, a 2001. évi az előző évit 1,3%-kal haladta meg. Az import aránya az energiaforrások között az 1992. évi 49%-ról 1996-1997-ben 55, majd 1998-2000-ben 58-59%-ra, 2001-ben pedig az elmúlt tíz év közül a legmagasabbra, 60%-ra emelkedett. A bővülő importtal elsősorban a növekvő kőolaj-, kőolajszármazék és földgázigényeket fedezték. Az utóbbi két évben ez kiegészült az 1999. évihez képest bővülő villamosenergia-importtal.
Az energiaforrások között a földgáz szerepe erősödött: aránya az 1990. évi 28%-ról 2001-ben 38%-ra emelkedett. Ez európai viszonylatban magas arány. A lakossági szféra energiafelhasználásában a földgáz aránya tíz év alatt csaknem kétszeresére, az 1990. évi 25%-ról 45%-ra emelkedett, de az erőművek ellátásában is nőtt a szerepe. A háztartások és intézmények több mint 70%-a használ földgázt.
A kőolaj és a kőolajszármazékok 1990-ben az energiaforrások 33%-át képviselték. Ez az arány volt jellemző - elég erőteljes ingadozás mellett - a következő kilenc évben is. 2000-ben és 2001-ben a részesedés némileg, 32, illetve 31%-ra mérséklődött. A szénféleségek felhasználásának visszaszorulása folytatódott, arányuk az évtized eleji 19%-ról 13%-ra mérséklődött. Az atomerőművi villamos energia évek óta 10-12%-át biztosítja az energiaforrásoknak. Az importált villamosenergia szerepe nagymértékben csökkent: az évtized elején még több mint 8%-ot képviselt az energiaforrások között, ez az arány az 1994-1997 években 2% körüli volt, a következő két évben pedig még az 1%-ot sem érte el. Az utóbbi két évben - a környező országok szabad kapacitásainak kihasználásával - az importált villamosenergia aránya 3,1, illetve 2,8% volt.
Az ország energiafelhasználása 12 év alatt az 1989. évinek egyötödével csökkent. Ez a 20%-os visszaesés a kilencvenes évek elején következett be, részint a gazdasági teljesítmény csökkenése, részint az energiahordozók jelentős áremelkedése, illetve a mindkettővel összefüggő gazdasági szerkezetváltás következtében. 1994 és 2000 között a gazdaság teljesítménye nőtt, az energiafelhasználás pedig kisebb hullámzás mellett stagnált. Ez a tendencia még 2001 első tíz hónapjában is érvényesült, csak a szokatlanul hideg november-december vont maga után olyan nagy többletfelhasználást, hogy éves szinten a 2001. évi energiafelhasználás 2,8%-kal meghaladta az előző évit.
A bruttó hazai termék egységére jutó energiafelhasználás 1990-2001-ben összesen 25,4%-kal, évi átlagban 2,4%-kal csökkent. Az időszakon belül 1997-2000-ben 20%-os volt a csökkenés, évi átlagban 5,3%. 2001-ben az energiahatékonyság a megnövekedett energiafelhasználás és a korábbiaknál szerényebb ütemű gazdasági növekedés ellenére is javult, bár az előző évekénél lényegesen szerényebb mértékben, 1%-kal.
A javuló fajlagos energiafelhasználás összefügg a kevésbé energiaigényes termelési szerkezet kialakulásával, a korszerűbb, energiatakarékos technológiák terjedésével, továbbá a takarékosabb fűtési módok térhódításával. Erre ösztönöztek az időszak folyamán bekövetkezett nagyarányú energiaár-emelések. 1989 óta a termelési célú energiahordozó árak mintegy hat és félszeresre, az ipari termelői árak átlagánál (ami hatszorosra nőtt) gyorsabban emelkedtek, a háztartási energia pedig a lakosság leggyorsabban dráguló - 12 év alatt 18-szorosra emelkedő árú - kiadási főcsoportja volt.
Az energiahatékonyság javulása 1993-2000 években - köztük kiváltképp 1997-1999-ben - döntően az ipari termeléshez kapcsolódott. Az iparban a bruttó hozzáadott érték egységére jutó energiafelhasználás csökkenésének üteme lényegesen nagyobb volt az országos átlagnál. 2000-ben a csökkenés üteme kissé lassult, de az országos átlagot még mindig meghaladta. 2001-ben az energiahatékonyság javulása az iparban megállt, az ipar teljesítménye és energia-felhasználása lényegében azonos ütemben emelkedett.
A fajlagos energiafelhasználás alakulása
az előző évhez képest
(%)
|
Év |
Nemzetgazdaság összesen |
Ipar |
|
1997 |
-6,8 |
-12,4 |
|
1998 |
-5,3 |
-6,9 |
|
1999 |
-4,3 |
-7,4 |
|
2000 |
-5,6 |
-6,8 |
|
2001 |
-1,0 |
-0,1 |
A gazdaság jövedelemtermelőképességéhez mért energiafelhasználás nemzetközi összehasonlításban - noha közeledtünk a fejlett országok átlagához - még mindig magas. 1999. évi adatok szerint az egységnyi bruttó hazai termékre jutó elsődleges energiafelhasználás hazánkban 25-26%-kal nagyobb volt, mint az Európai Unió tagországaiban átlagosan, köztük 30-40%-kal nagyobb, mint Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Ausztriában, és több mint másfélszerese Dániáénak. A magyarországinál rosszabb többek között csaknem valamennyi CEFTA-ország energiahasznosítása, továbbá Finnországé, Svédországé, Kanadáé.
Az ország 2001-ben 1065 petajoule fűtőértékű energiát használt fel, 2,8%-kal többet, mint 2000-ben, és 1,1%-kal többet az 1997. évinél is, a november-decemberi szokatlan hideg miatt. A felhasznált energia 44%-a a termelő szférába jutott, ez valamivel kisebb hányad, mint az előző évben, de lényegében akkora, mint az azt megelőző években. A felhasználás az előző évhez képest a termelőágazatok mindegyikében emelkedett, együttvéve 1,1%-kal. A lakosság és a kommunális fogyasztók használták fel az energia 56%-át. E körben a felhasználás évi üteme 1996-ig ingadozott, 1997-2000 években azonban az energiafelhasználás mérséklődő jellege e területen is jellemzővé vált: ez időszakban a felhasználás minden évben, összesen 5,5%-kal csökkent. 2001-ben a tendencia megfordult, a lakosság 3,9%-kal, a kommunális és egyéb szféra 4,6%-kal többet használt fel az előző évinél.
Az ipar a teljes energiafelhasználásból 2001-ben 35%-kal részesedett. Az ágazat felhasználása 1990-2001-ben csaknem 30%-kal csökkent. Az ipar energiaigényének mérséklődése összefügg az ipari termelés szerkezetének változásával. A kilencvenes évek közepétől az évtized végéig a kevésbé energiaigényes területek, kiváltképp a gépipari ágazatok fejlődése az átlagosnál lényegesen gyorsabb volt. Az utóbbi négy évben az építőipar energiafelhasználása 12,3%-kal (ezen belül 2001-ben 3,4%-kal) emelkedett. A szállítás energiafelhasználása a négy év alatt alig változott. A mezőgazdaság felhasználása - a 2000. évi jelentősebb mérséklődés folytán - 4 év alatt 3,5%-kal csökkent, 2001-ben azonban valamelyes bővülés mutatkozik (1,3%).
Az energiahordozók hazai termelése a kilencvenes évek elejétől - 1995-öt kivéve - folyamatosan csökkent. A 2001. évi termelés fűtőértékben számolva háromnegyede volt az 1990. évinek, és 1%-kal kevesebb az előző évinél. A termelés csökkenésével párhuzamosan 1992-től, kisebb-nagyobb hullámzás mellett emelkedett a behozatal. A fűtőértékben kifejezett energiaimport 1992 és 2001 között 26%-kal bővült, a 2001. évi az előző évit 1,3%-kal haladta meg. Az import aránya az energiaforrások között az 1992. évi 49%-ról 1996-1997-ben 55, majd 1998-2000-ben 58-59%-ra, 2001-ben pedig az elmúlt tíz év közül a legmagasabbra, 60%-ra emelkedett. A bővülő importtal elsősorban a növekvő kőolaj-, kőolajszármazék és földgázigényeket fedezték. Az utóbbi két évben ez kiegészült az 1999. évihez képest bővülő villamosenergia-importtal.
Az energiaforrások között a földgáz szerepe erősödött: aránya az 1990. évi 28%-ról 2001-ben 38%-ra emelkedett. Ez európai viszonylatban magas arány. A lakossági szféra energiafelhasználásában a földgáz aránya tíz év alatt csaknem kétszeresére, az 1990. évi 25%-ról 45%-ra emelkedett, de az erőművek ellátásában is nőtt a szerepe. A háztartások és intézmények több mint 70%-a használ földgázt.
A kőolaj és a kőolajszármazékok 1990-ben az energiaforrások 33%-át képviselték. Ez az arány volt jellemző - elég erőteljes ingadozás mellett - a következő kilenc évben is. 2000-ben és 2001-ben a részesedés némileg, 32, illetve 31%-ra mérséklődött. A szénféleségek felhasználásának visszaszorulása folytatódott, arányuk az évtized eleji 19%-ról 13%-ra mérséklődött. Az atomerőművi villamos energia évek óta 10-12%-át biztosítja az energiaforrásoknak. Az importált villamosenergia szerepe nagymértékben csökkent: az évtized elején még több mint 8%-ot képviselt az energiaforrások között, ez az arány az 1994-1997 években 2% körüli volt, a következő két évben pedig még az 1%-ot sem érte el. Az utóbbi két évben - a környező országok szabad kapacitásainak kihasználásával - az importált villamosenergia aránya 3,1, illetve 2,8% volt.
