A Magyar Köztársaság Kormánya

a gyermekek és az ifjúság helyzetérõl, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekrõl

Budapest, 2001. szeptember

Bevezetés *

I. Családi életciklus: generációk, Párkapcsolatok *

A) Helyzetkép *

B) Kormányzati intézkedések *

1. Családtámogatási rendszer *

2. A gyermekvédelem intézményrendszere *

a) Pénzbeli ellátások *

b) Gyermekjóléti alapellátások *

c) Gyermekvédelmi szakellátás *

d) A gyermekvédelmi gondoskodás *

e) A gyámügyi igazgatás *

II. Egészséges életmód *

A) Helyzetkép *

1. Egészségügyi helyzet *

III. Ifjúsági intézmények közegészségügyi helyzete *

A sorköteles fiatalok egészségi állapota *

A gerinc állapota - tartáshiba és gerincbetegség *

Fogyatékkal élõk számaránya *

2. Veszélyeztetõ tényezõk - dohányzás, alkohol, drog *

a) Dohányzás *

b) Alkoholfogyasztás *

c) Drogfogyasztás (egészségügyi statisztikai adatok alapján) *

Nemek szerinti megoszlás *

Életkori megoszlás *

Területi megoszlás *

Alkohol és drog hatása a közlekedés biztonságára *

Szenvedélybetegségek a katonának besorozott fiatalok között *

3. Sport *

Mozgás- egészségügyi szempontok *

B) Kormányzati intézkedések *

1. Egészségügy *

2. Prevenció, szenvedélybeteg-ellátás *

b) Egyéb programok *

3. Sport *

a) Nemzeti Atlétikai Program *

b) Kiemelt események támogatása *

c) Kosárlabda-fejlesztési program *

"Bozsik József" Nemzeti Labdarúgás Utánpótlás-nevelési program *

III.Képzés: tudástõke, ifjúsági életút *

Helyzetkép *

1. Iskolaválasztás, iskolatípusok, végzettség *

a) Óvodai nevelés *

b) Általános iskolák *

Középfokú továbbtanulás *

c) Középfokú oktatás *

A szakképzés intézményei és tanulói *

Egyházi és magániskolák *

Felsõfokú továbbtanulás *

d) Felsõfokú képzés *

2. Esélyteremtés *

3. Munkaerõpiacon hasznosuló tudás, képességek *

4. Tanulás és munka közötti átmenet *

4. Iskolázottság és életciklus összefüggései *

B) Kormányzati intézkedések *

1. Óvodai nevelés *

2. Közoktatás *

3. Kisebbségi oktatás *

4. Felsõoktatás *

Diákhitel *

5. Diákjogok *

6. Gyakornokprogram *

7. Egyéb programok *

IV. Megélhetési viszonyok *

Helyzetkép *

Gazdasági tevékenység, anyagi helyzet, erõforrások *

3. Lakhatási körülmények, otthonteremtés *

V. Ifjúsági kultúra, értékek *

Helyzetkép *

1. Kulturális szokások, fogyasztás *

VI. IFJÚSÁGI problémák *

A) Helyzetkép *

1. Fontosnak ítélt problémák *

5. Antiszociális magatartás, bûnözés *

B) Kormányzati intézkedések *

1. Ifjúságvédelmi munka, intézkedések *

2. Az Országos Bûnmegelõzési Tanács (OBmT) tevékenysége a 2000. évben *

VII.Ifjúsági szervezetek, aktivitás *

Helyzetkép *

1. Szervezeti kapcsolódás, tagság *

2. Politikai érdeklõdés *

VIII. KORMÁNYZATI IFJÚSÁGPOLITIKA *

A) Helyzetkép és kormányzati intézkedések *

1. Törvényalkotó munka *

2. Intézményrendszer *

3. Ifjúságkutatás, Ifjúság 2000^(c) *

4. Ifjúsági turizmus *

5. Programok, támogatások, pályázatok *

IX Fókuszban: IFJÚSÁG AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMBAN *

A) Helyzetkép *

X. FELKÉRT SZERVEZETEK VÉLEMÉNYE A GYERMEKEK ÉS AZ IFJÚSÁG HELYZETÉRÕL *

1. Értelmi Fogyatékosok és Segítõik Országos Érdekvédelmi Szövetsége *

2. Felsõoktatási Diákszervezetek Egyesülete *

3. Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája *

4. Ifjú Vesebetegek, Transzplantáltak és Barátaik Egyesület *

5. Magyarországi Evangélikus Egyház *

6. Magyar Katolikus Egyház *

7. Magyarországi Református Egyház *

8. Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége *

9. Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége *

10. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete *

11. Az Országos Gyermek és Ifjúsági Parlament *

12. Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége Ifjúsági Bizottsága *

13. A Student Service Egyesület véleménye *

14. A Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesületének véleménye *

A Kormány - eleget téve a 106/1995. (XI. 1.) OGY. határozat 1. pontjában foglalt kötelezettségének, - elkészítette jelentését (a továbbiakban Jelentés). A Jelentés elkészítésekor a Kormány figyelembe vette az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt egyezmény elõírásait.

A Kormányprogram ide vonatkozó része is célként fogalmazza meg: "a Kormány a fiatalok élethelyzetét jellemzõ kedvezõtlen trendek megfordítását az egész nemzet elõtt álló feladatnak tartja. Az oktatás és intézményes nevelés kérdései, az ifjúsági munkanélküliség következményei enyhítésének lehetõségei, a fiatalok egészségi állapota, a családok támogatása és segítése, a kábítószer-fogyasztás terjedésének problémája, a fiatalkori bûnözés növekedése mind-mind olyan kérdések, amelyekkel sokan, sokféleképpen kell, hogy foglalkozzanak" (részlet az 1998-as kormányprogramból); ahhoz pedig, hogy ezekkel a kérdésekkel érdemben foglalkozhassunk, nyomon kell követnünk a korosztály élethelyzetének változásait és a változások hatásait.

A Jelentés célja, hogy áttekintést adjon a korosztály jelenlegi helyzetérõl, egyben számba vegye az ifjúságot érintõ, szerteágazó területeken hozott, legfontosabb kormányzati intézkedéseket.

A korosztályt érintõ hatékony szakmai munka alapját jelenti a gyermek és ifjúsági lét különbözõ területeinek áttekintésébõl kialakuló kép. A jövõbeni intézkedések kiérleléséhez, valamint a döntéshozók munkájának segítéséhez a már megvalósult kormányzati törekvések mérlegelésén, elemzésén keresztül juthatunk el. Ebben kíván segíteni a Jelentés szerkezete, mely az egyes fejezetekben elsõként a korosztály aktuális helyzetét mutatja be, majd kitér a területen végzett kormányzati munka legfontosabb elemeire.

A Jelentés egy témát külön is kiemel. Részletesebb elemzés tárgyává teszi, fókuszba állítja az ifjúság helyzetét, esélyeit az információs társadalomban.

Az egyes területek helyzetelemzését segítette a 2000. október-november folyamán végzett, Ifjúság 2000 elnevezésû nagymintás kérdõíves vizsgálat (a 8000 fõs minta nemre, életkorra, településtípusra és megyére reprezentálja a 15-29 éves korosztályt).

A Jelentés elfogadásával egyidõben a Kormány a www.ifjusag.hu internetes honlapon közzéteszi a Jelentés adatait és az ahhoz kapcsolódó táblázatokat, diagramokat, elemzéseket, melyeket a honlapon keresztül mindenki szabadon felhasználhat. A Kormány arról is döntött, hogy a www.ifjusag.hu honlapon levõ információkat, adatokat folyamatosan frissíti, azokból egy az ifjúság élethelyzetének elemzésére, a kormányzati intézkedések összefoglalására alkalmas nyilvános adatbázist hoz létre.

A Jelentés összeállításakor az elõterjesztõ a Belügyminisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, az Ifjúsági és Sportminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium, a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium, az Oktatási Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Szociális és Családügyi Minisztérium, az Informatikai Kormánybiztos, az Országos Rádió és Televízió Testület, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, a Határon Túli Magyarok Hivatala, az Országos Rendõr-fõkapitányság, az Országos Bûnmegelõzési Tanács, az Országos Idegenforgalmi Bizottság, az országos önkormányzati szövetségek, az Állampolgári Jogok Országgyûlési Biztosa, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyûlési Biztosa, az Adatvédelmi Biztos, az Oktatási Jogok Biztosa, a Legfõbb Ügyész, a Központi Statisztikai Hivatal valamint a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet dokumentumaira, adataira támaszkodott.

Az elõterjesztõ köszönetet mond az ifjúsági civil szféra szervezeteinek azért, hogy felelõs együttmûködõként segítették a jelentés összeállítását. Az alábbi szervezetek kaptak felkérést, hogy a Jelentés keretében fejtsék ki véleményüket: Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, Országos Gyermek és Ifjúsági Parlament, Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanács, Magyarországi Nemzeti Kisebbségek Ifjúsági Fóruma, Felsõoktatási Diákszervezetek Egyesülete, Student Service, Nagycsaládosok Országos Egyesülete, Katolikus Ifjúsági Mozgalom, Magyarországi Református Egyház Zsinati Ifjúsági Iroda, Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsága, Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesülete, Értelmi Fogyatékosok és Segítõik Országos Érdekvédelmi Szövetsége, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, Ifjú Vesebetegek, Transzplantáltak és Barátaik Egyesülete, valamint a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége.

Az elõterjesztõ mindezek mellett figyelembe vette a Jelentés készítésével kapcsolatos eddigi tapasztalatokat és véleményeket, mivel célja az, hogy évrõl-évre minél teljesebb áttekintést adjon a gyermekek és az ifjúság helyzetérõl, valamint az azzal kapcsolatos kormányzati intézkedésekrõl.

A Jelentést az Ifjúsági és Sportminisztérium állította össze a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet és a MOBILITÁS Hálózati Igazgatóságának munkatársai közremûködésével.

1. Demográfiai alapadatok

Magyarország lakosságának száma 2000. január 1-jén 10 millió 43 ezer fõ volt, 49 ezerrel kevesebb, mint a megelõzõ év hasonló idõpontjában. 1990 óta 332 ezer fõvel csökkent a lakosságszám. A népesség fogyását az egyre csökkenõ születési és a magas halálozási arány eredményezte. A lakosság korösszetételére a gyermekek (14 éven aluliak) arányának fokozatos csökkenése, az idõsek egyre növekedõ aránya jellemzõ. A 2000. év elején a 0-14 éves korcsoport aránya 17,1%-ot, a 60 évesek és azon felüliek aránya pedig 19,7%-ot tett ki.

A 2000. évben megállt a születések számának csökkenése, lassú emelkedés kezdõdött.

A csecsemõhalandóságot az utóbbi években mérsékelt csökkenés jellemezte. A csökkenés mögött nem csak az újabb gyógymódok, gyógyszerek állnak, hanem az egyre kiterjedõ megelõzõ tevékenység is fontos szerepet játszik. A csecsemõhalálozás csökkenésében fontos szerepe van a preventív csecsemõvédelem fejlõdésének, a terhesgondozás fejlettségi szintjének, valamint a jól mûködõ védõnõi hálózatnak.

A férfiak születéskori várható átlagos életkora valamivel javult az elõzõ évhez viszonyítva: 1999-ben 66, 3 év (1998-ban 66, 1 év). Meglepõ adat, hogy a nõk születéskor várható átlagos élettartama 75, 2 évrõl 75, 1 évre csökkent.

Ezek az adatok elmaradnak az Európai Unió átlagától, de a közép-kelet-európai országok idevonatkozó adataitól is, különösen a férfilakosság halandósága tekintetében. Az okok hátterében éppúgy jelen van meghatározóan az egészséges életmód, a hiányos egészségkultúra és a környezetszennyezés, mint az ország gazdasági fejlettségének, teljesítõképességének hiányosságai, a társadalmon belüli egyenlõtlenségek, valamint az egészségügyi ellátás kifogásolható színvonala.

A kilencvenes évek folyamán - egészen 1998-ig - többé-kevésbé folyamatosan csökkent a házasságkötések száma Magyarországon, 1998 és 1999 között stagnált, illetve megállt a csökkenés, 1999 és 2000 között viszont emelkedés rögzíthetõ.

Az Ifjúság 2000^(c) adatai szerint a 15-29 éves korosztály körében a házastársi kapcsolatban élõk száma és aránya alacsony. A 15-19 éves férfiak közt egy-két kivételtõl eltekintve nem találunk házast, a 20-24 évesek nyolc százaléka nõs, a 25-29 éves korosztályban némileg meghaladja arányuk az egyharmadot.

3. ábra Férfiak családi állapota korcsoport szerint
A férfi sokaságra vetített százalékos eredmények

A nõk körében sem túlnyomó a házasok aránya. A 19 év alatti nõknek két százalékáról, a 20-24 éveseknek mintegy kéttizedérõl, a 25-29 éveseknek több mint a felérõl mondható el ezen állapot megléte.

4. ábra Nõk családi állapota korcsoport szerint
A teljes nõi sokaságra vetített százalékos eredmények

Településtípusonként azonban jelentõs eltérések tapasztalhatók, hiszen amíg a fõvárosi fiataloknak csak alig több mint egytizede él házasságban, addig a falusi fiataloknak már egynegyede tartozik a házasok közé.

A Központi Statisztikai Hivatal és az Ifjúság 2000^(c) adatai alátámasztják azt a már korábban jelzett folyamatot, amely az együttélés formáinak átalakulását eredményezte. Ennek lehetséges oka, hogy a kitolódó ifjúsági életszakasz következményeként a fiatalok körében terjedõben vannak az alternatív együttélési formák, köztük az élettársi kapcsolat. Az életkor növekedésével megváltozik az élettársi-házastársi kapcsolatban élõk aránya. Az élettársi kapcsolat a falusi fiatalok közt éppúgy elterjedt, mint a városiak körében.

6. ábra A házasságban és az élettársi kapcsolatban
élõ férfiak és nõk aránya a különbözõ életkori csoportokban, százalékos megoszlás

Az Ifjúság 2000^(c) adatai szerint a 15-29 éves korosztály több mint egytizedének egy, hét százalékának kettõ, két százalékának három vagy több gyermeke van. A gyerekek háromnegyedét együtt élõ házastársak, hat százalékát elvált vagy különélõ szülõk, 12 százalékát élettársi viszonyban élõk, további hat százalékukat hajadonok nevelik. Alacsony gyermekvállalási hajlandóságra utal a Központi Statisztikai Hivatal ezer lakosra számított élveszületési mutatója is. A kilencvenes években drasztikusan csökkenõ tendencia 2000-ben megfordult.

Az Ifjúság 2000^(c) adatai szerint a fiataloknak csak közel fele rendelkezik viszonylag kiforrott elképzelésekkel a gyermekek számát tekintve, közülük a legtöbben kettõ (28 százalék), valamivel több mint egytizedük (13 százalék) egy, öt százalékuk pedig három vagy több gyermek felnevelésében gondolkodik. A többiek várakozó álláspontra helyezkednek, és fõként a körülményektõl és a "jövõtõl" teszik függõvé a gyermekvállalást. Mindazonáltal érdekes különbségek mutatkoznak a különbözõ iskolai végzettséggel rendelkezõ 15-29 éves fiatalok között. A magasabb végzettségû fiatalok jellemzõen több gyermeket terveznek, még akkor is, ha az egyes csoportok közötti életkori különbségekkel is számolnunk kell.

8. ábra Tervez-e gyermeket iskolai végzettség szerint, százalékos megoszlás

3. Társadalmi változások, társadalmi mobilitás

A nemzedékek közötti mobilitás nagyságát a teljes mobilitási arányszám mutatja, amely azt fejezi ki, hogy a népesség hány százaléka került az apjáétól eltérõ társadalmi pozícióba. A társadalmi mobilitás a nyolcvanas évek elsõ fele és a kilencvenes évek eleje között alig-alig változott, 1992 óta viszont csökkent, fõleg a férfiaknál. Amíg 1983-ban a 20-69 éves férfiak 73 százaléka került az apjáétól eltérõ foglalkozási rétegbe, addig az ezredfordulón ez az arányszám csak 66 százalékos volt. A nõknél mindhárom vizsgálati évben magasabb volt a mobil személyek aránya, mint a férfiaknál, és a csökkenés mértéke is kisebbnek mutatkozott. Ez azzal is magyarázható, hogy a nõk foglalkozásszerkezete jobban eltér az apjukétól, mint a férfiaké.

Mindhárom idõszakra igaz az, hogy a 35 éven aluliak között - különösen a férfiaknál - alacsonyabb volt az apjukétól eltérõ foglalkozási rétegbe kerülõk aránya, mint a 20-69 évesek között: 1983-ban a fiatal férfiak 66 százaléka tapasztalt valamilyen irányú foglalkozási mobilitást 35 éves koráig, szemben a teljes népesség 73 százalékával, és a másik három vizsgálati évben is hasonló különbségek mutatkoztak a 20-69 és a 20-34 éves férfiak mobilitási viszonyaiban. A fiatal nõk mobilitási arányszámai - a férfiakéihoz hasonlóan - mind 1983-ban, mind 1992-ben alacsonyabbak voltak a népesség egészére jellemzõ mutatóknál. A legutolsó vizsgálat adatai szerint azonban, napjainkban, a 35 év alatti nõk között a foglalkozási szempontból mobil személyek aránya megegyezik a 70 évesnél fiatalabbak teljes mobilitási arányszámával. Az idõbeli változásokban is figyelemre méltóak a nemek közötti különbségek: amíg a fiatal férfiak mobilitási mintái ugyanolyan módon változtak, mint a népesség egészéé, addig a fiatal nõknél alig-alig módosult a foglalkozási mobilitás nagysága az elmúlt húsz évben.

Az immobilitás, a foglalkozási átörökítés nagysága foglalkozási rétegenként különbözõ. A férfiaknál - az 1983-2000 közötti periódusban - folyamatosan emelkedett a vezetõ-értelmiségi-hivatalnok csoporthoz tartozók társadalmi újratermelõdése, amíg a nyolcvanas évek elején az ilyen foglalkozású apák mintegy felének a fia maga is valamilyen értelmiségi pozícióba került, addig az ezredfordulóra ez az arány 56 százalékra növekedett. Még látványosabb az immobilitás emelkedése a fiataloknál, ma már a vezetõ és értelmiségi apák 50 százalékának a 35 éven aluli fia szintén vezetõ vagy értelmiségi lesz, szemben a húsz évvel korábbi 39 százalékkal. Figyelemre méltó a nem mezõgazdasági önállók társadalmi újratermelõdésének növekedése is. A nyolcvanas évek elején a vállalkozó apák mintegy 5 százalékának, a kilencvenes évek végén viszont egyötödének a fia lett maga is vállalkozó. Mindemellett a rutin szellemi és a mezõgazdasági önálló férfiaknál is egyre gyakoribbá vált a szülõi pozíció átörökítése a kilencvenes években. Ami a szakképzetlen munkásokat illeti, ott ez a trend csak a 35 évnél fiatalabbakra igaz, 1992-ben a képzetlen apák fiainak 35 százaléka lett maga is szakképzetlen munkás, 2000-ben viszont már 41 százalékuk. A szakmunkások jelentik az egyetlen olyan foglalkozási réteget, ahol csökkent a származási újratermelõdés, függetlenül attól, hogy milyen korcsoportot vizsgálunk.

A nõknél annyiban más a helyzet, amennyiben a vezetõ-értelmiségi-hivatalnok réteg reprodukció-növekedése csak a népesség egészénél figyelhetõ meg, a fiataloknál nem. Ez arra utal, hogy ez esetben a vezetõvé, értelmiségivé válás - ha egyáltalán megtörténik - egyre inkább az életpálya késõbbi szakaszaiban valósul meg. A nem mezõgazdasági önállókat és a képzetlen munkásokat tekintve ez esetben is az immobilitás növekedését, míg a középszintû szakalkalmazottak és a mezõgazdasági-fizikai foglalkozásúak esetében az újratermelõdés csökkenését jelzik adataink. A szakmunkás réteg immobilitás arányszámai alig-alig változtak a vizsgált periódusban.

1. Családtámogatási rendszer

A fiatal nemzedék életében az önálló életkezdés, a családalapítás, a gyermekek fogadása és azok felnevelése talán a legfontosabb, egyben a legnehezebb szakasz. A társadalmi körülmények az elmúlt évtizedekben e feladatok megoldásához nem nyújtottak kedvezõ feltételeket, amely végsõ soron a családnak mint a társadalom alapvetõ intézményének a válságát eredményezte. A házasságkötésekre, a válások számának alakulására, a lakosság reprodukciójára, a gyermeknevelés feltételeire, egészségi állapotára, stb. vonatkozó statisztikai adatok által mutatott tendenciák társadalmi következményei beláthatatlanok lehetnek, és végsõ soron a gazdasági növekedés képességének fenntartását is veszélyeztethetik. Ezért a Kormány szociálpolitikájának meghatározó elemét a kedvezõtlen folyamatok megállítása és visszafordítása, a családok megerõsítésére irányuló intézkedések képezik. Az elmúlt idõszak egyik kiemelkedõ kormányzati eredménye volt, hogy olyan széles körû családpolitikai intézkedések születtek, melyek a családok életkörülményeinek javítása mellett a családi élet biztonságának erõsítését, a népesség reprodukciójának biztosítását is segítették. A megtett intézkedések közül kiemelendõk azon intézkedések, amelyek a családtámogatási rendszerek alapjaiban történõ átalakítását célozták.

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény elfogadásával a gyermeknevelés segítésével összefüggésben a korábbitól eltérõ elveken nyugvó támogatási rendszer kiépítése kezdõdött meg, ahol már nem a család jövedelme határozza meg az ellátásokra való jogosultságot, hanem a jogosultság alanyi joggá tételével a gyermekvállalást jutalmazza a rendszer.

A gyermeket nevelõ családok segítése tehát egyrészt az általános, minden gyermeket nevelõ család által igénybe vehetõ ellátások, másrészt a speciális, csak a hátrányos helyzetû családokat érintõ támogatási formák keretében valósul meg. Külön említendõk azok az ellátások, amelyek a keresõ tevékenységet folytató fiatal családokat érintik.

A gyermek születésekor minden anyát megillet a nyugdíjminimum összegének másfélszeresével azonos, egyösszegû anyasági támogatás, a gyermekek után járó nevelési ellátás (családi pótlék, tanköteles kortól az iskoláztatási támogatás), a gyermek hároméves koráig járó, a nyugdíjminimum összegével azonos gyermekgondozási segély, valamint a legalább három kiskorú gyermeket nevelõ szülõt az elõzõvel azonos összegû gyermeknevelési támogatás, feltéve, ha a legkisebb gyermek három és nyolc év közötti életkorú. Ha a szülõ biztosított és meghatározott idõtartamú biztosítási jogviszonnyal rendelkezik, a gyermekgondozási segély helyett kedvezõbb, keresetarányos ellátásokat (24 hétig a terhességi gyermekágyi segélyt, majd a gyermek két éves koráig a gyermekgondozási díjat) vehet igénybe.

A gyermekgondozási díj az elõzõ kormány idején megszûnt (a gyermekgondozási díjra utoljára azok szerezhettek jogosultságot, akiknek a gyermeke legkésõbb 1996. április 14-én született), 2000. január elsejétõl azonban a gyermekgondozási díjra ismét jogosultak a családok. Az ellátás ismételt bevezetésének egyik célja az volt, hogy azok a családok is segítséget kapjanak, akiknek a gyermeknevelés miatt jelentõsebb jövedelem-kieséssel kellene számolniuk. Az ellátás keresetarányos (a beszámításra kerülõ idõszak átlagkeresetének 70%-a), de nem haladja meg a minimális munkabér kétszeresét: 2000-ben havi bruttó 51 ezer forint volt, ez évben havi bruttó 80 ezer forint. A gyermekgondozási díj visszaállítását illetõ távolabbra mutató cél a népesedési mutatók kedvezõbb irányú befolyásolása volt, aminek már mutatkoznak a kedvezõ jelei.

A keresõ tevékenységet folytató szülõk ellátásai között kiemelten kell szólni a korábban már mûködõ, idõközben megszüntetett, majd az 1999. évtõl ismételten bevezetett családi adókedvezmény rendszerérõl. Mûködését az az elv indokolja, hogy azok, akik amellett, hogy saját családi örömükre és a nemzet jövõjéhez való hozzájárulásként gyermeket nevelnek, valamint adófizetõként hozzájárulnak a közterhek viseléséhez is, indokolt számunkra gyermekszám szerint növekvõ mértékû adó-visszatérítést biztosítani. E támogatási forma súlya egyre nõ, az adókedvezmény mértéke mindkét évben 30%-kal növekedett. Az adókedvezményt a gyermekes családok több mint 70%-a tudja igénybe venni. Ha ezt a halmazt 100%-nak tekintjük, akkor ezek szintén 70%-a teljes körûen érvényesíti az adókedvezmény nyújtotta lehetõségeket, mivel azt a szülõk megosztva is megtehetik.

A családtámogatási rendszer pénzbeli támogatásait illetõ harmadik pillért azok a támogatási formák képezik, amelyek a családokat szociális helyzetüktõl függõen, illetve gyermekeik speciális körülményeik alapján illetik meg. Volumenét és jelentõségét tekintve ezek között is kiemelkedõ szerepet tölt be a települési önkormányzatok által megállapított és folyósított kiegészítõ családi pótlék (korábban e szerepet betöltõ rendszeres gyermekvédelmi támogatás).

*önkormányzatok folyósították, KSH statisztikai adatszolgáltatást a jogszabály nem írt elõ

n.a. = nincs adat

A Magyar Köztársaság Alkotmánya számos gyermeki jogot garantál és kimondja, hogy a szülõket illeti meg az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. Ugyanakkor az állam minden gyermeknek védelmet és gondoskodást nyújt, amellyel kapcsolatos feladatokat - az ENSZ Gyermeki Jogok Egyezményével összhangban - a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) és a hozzá kapcsolódó jogszabályok teremtik meg.

Hazánkban több alrendszerbõl tevõdik össze a gyermekvédelem rendszere, amely magában foglalja a pénzbeli, természetbeni és a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátásokat, illetve a gyermekvédelmi szakellátásokat valamint a gyámhatósági intézkedéseket. Mindezek mellett a gyermekvédelmi rendszer része a bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt fiatalkorúak intézeti ellátása, továbbá a fiatalkorúak pártfogó felügyeletének a biztosítása is.

A gyermekvédelmi rendszer mûködtetése az állam és az önkormányzat feladata, melynek szakmai irányítását és felügyeletét a szociális és családügyi miniszter látja el.

A magyar gyermekvédelmi rendszer komplex egészet alkotva kettõs funkcióval rendelkezik.

Egyrészrõl a gyermekjóléti alapellátásokon keresztül a gyermekeknek garantál ellátásokat, melyek a családban történõ nevelkedésüket segíti elõ, továbbá megelõzi, illetve megszünteti a kialakult veszélyeztetettséget, a családban keletkezõ problémákat.

Másrészrõl a gyermekvédelmi szakellátásokon keresztül valamilyen okból családjukban nem nevelhetõ gyermekek számára nyújt családpótló vagy a családi modellhez közelítõ ellátást.

A gyermeki jogok biztosítása természetesen nem fogalmazható meg, csak a gyermekvédelmi rendszer feladataként, hanem más jogágak, illetve a társadalom több alrendszere is - a maga sajátos eszközeivel - segíti érvényesülésüket.

A gyermekvédelmi ellátások az 2000. évi adatok szerint a 2 millió 74 ezer 18 év alatti gyermek közül a mintegy 283 ezer - gyámhatóságok által - veszélyeztetettként nyilvántartott (265 000) és a szakellátásban élõ (18 100) gyermeket érintik.

A családban élõ, veszélyeztetettként nyilvántartott 264 981 gyermek közel 13%-a a Magyarországon élõ gyermekek számának, míg a családjukból kiemelt, a gyermekvédelmi szakellátásban részesülõ gyermekek száma mintegy 18 ezer fõ, ami a gyermekek közel 1%-át jelenti. Az utógondozói ellátásban részesülõ fiatal felnõttek száma mintegy 4 ezer fõ, vagyis a gyermekvédelmi gondoskodásban él közel 22 ezer gyermek, illetve fiatal felnõtt.

Míg a gyámhatóságok által nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúak száma 1998. évig folyamatos emelkedést mutatott, a gyermekjóléti szolgálatok belépése után 1999-ben és 2000-ben is folyamatos a csökkenés. 2000-ben 264 981 gyermek, szemben az 1998. évi 380 341 nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúval.

A települési önkormányzat kötelezõ feladata - az anyagi okból való veszélyeztetettség megelõzése és kezelése, valamint azon gyermeki jog biztosítása céljából, miszerint a gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani - azon gyermekek rendszeres pénzbeli támogatása, akik családjában az egy fõre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét. (Egyéb törvényi feltételek: a családban történõ nevelkedés nem áll a gyermek érdekével ellentétben, a család vagyoni helyzete nem zárja ki a támogatáshoz való hozzájutást.)

A kiegészítõ családi pótlékot (2001. január 1-ig rendszeres gyermekvédelmi támogatás) 2000. évben havi átlagban 786 346 gyermek után fizették ki, melynek összege 32,4 milliárd Ft volt.

2000. évben került bevezetésre a rendszeres gyermekvédelmi támogatás egyszeri kiegészítése, melynek teljes fedezetét mintegy 500 ezer tanulói, illetve hallgatói jogviszonyban álló gyermek után a központi költségvetés biztosította, összesen 1,8 milliárd Ft összegben.

2001. évben a Gyvt. módosítása kapcsán a kiegészítõ családi pótlék összege már nem az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 20%-ában, hanem konkrét összegben - ez évben - 4000 Ft-ban került meghatározásra.

A bíróságok feladatkörébõl kikerült a gyermektartásdíj megelõlegezése, és mint a szociálpolitika jogintézménye a gyámhivatalok hatáskörébe került. A gyermektartásdíj megelõlegezése legfeljebb 3 évig tarthat és a kötelezett meghatározott kamattal együtt köteles az elõlegezett összeget megtéríteni az államnak. 2000. évben 2534 gyermek számára állapítottak meg gyermektartásdíj megelõlegezést, így december 31-én 5596 gyermek részesült ilyen ellátásban.

A gyermekvédelmi intézményrendszerben felnõtt fiatal felnõttek társadalmi beilleszkedése megnehezített, ezért kiemelkedõen fontos önálló egzisztenciájuk megteremtésének elõsegítése, elsõsorban a lakáskérdés megoldásában. Ezt a célt szolgálja a gyermekvédelmi intézményrendszerbõl kikerült fiatal felnõttek otthonteremtési támogatása, amelyben 2000. év folyamán mintegy 350 fiatal felnõtt részesült átlagosan 600 ezer forint összegû támogatással, amely támogatás felhasználható lakás vásárlására, felújítására, pénzintézeti kölcsön törlesztésére.

Az ország településeinek 89%-ában mûködik valamilyen formában a gyermekjóléti alapellátások körébe tartozó speciális segítõ szolgáltatásként a gyermekjóléti szolgáltatás. A szervezeti egységek száma 2000. évben 1525 és 1314 az ellátásba bevont települések száma. Az önálló intézményként mûködõ szolgálatok száma (178) jelentõsen, mintegy felére csökkent az 1999. évi adatokhoz viszonyítva és megugrott a más szociális, egészségügyi, oktatási intézménnyel együtt, integrációban mûködõ szolgálatok száma, ill. aránya. A legjellemzõbb integrált mûködtetési forma a családsegítõ szolgálattal (372) egybevont gyermekjóléti szolgálat. A szolgálatok 44%-a ún. "egyszemélyes" szolgálat. A gyermekjóléti szolgálatok csupán 6%-a nem önkormányzati fenntartású.

A hálózat kiépülésében és szakszerû mûködésében fontos szerepe van a megyei módszertani gyermekjóléti szolgálatoknak, jelenleg 21 mûködik az országban. Tevékenységükhöz az idei évtõl már normatív támogatás formájában is hozzájárul a központi költségvetés (2 millió Ft/intézmény/év).

1998. évtõl folyamatosan, pályázati úton kapnak támogatást a gyermekjóléti szolgálatok speciális szolgáltatásainak bõvítéséhez, különösen a gyermekvédelmi prevenciós célzatú szabadidõs tevékenységek szervezése vagy egyéb szervezetekkel való együttmûködésben a hozzájutások megszervezése céljából, valamint mûködtetésükhöz támogatásban részesülnek a krízistelefon-ügyeletek, a kapcsolatügyeletek, illetve a szociális válsághelyzetben lévõ terhes anyákat segítõ kórházi szociális munkát ellátók.

A gyermekjóléti szolgálatok hatóköre a családban nevelkedõ gyermekek segítésében, a szociális helyzetbõl fakadó hátrányok és a sikeres integráció érdekében a törvényi szabályozás módosításaival egyre szélesedik, ami alapján a jövõben hatékony helyi preventív rendszereket is fognak mûködtetni, mivel törvényi feladatuk a veszélyeztetetett gyermekek ellátása mellett a veszélyeztetettség megelõzése éppúgy, mint a családdal való együttmûködés a veszélyeztetõ okok feltárásában és megszüntetésében.

A gyermekek napközbeni ellátásai körében a szociális ágazathoz tartozó formák közül a bölcsõdei ellátás a jellemzõ, 2000-ben összesen mintegy 550 - szinte kizárólagosan önkormányzati fenntartású - bölcsõde mûködik az országban, melyben összesen mintegy 30 ezer gyermek gondozását biztosították. A 3 év alatti gyermekek 10%-a jár bölcsõdébe. A bölcsõdék munkáját 33 módszertani bölcsõde segíti, melyek pályázati úton támogatásban részesülnek.

Családi napközi mintegy 35, házi gyermekfelügyelet 10-15 mûködik az országban. A családi napközik jelenleg egyéni vállalkozásként mûködnek.

A helyettes szülõi ellátás kialakítása folyik, jelenleg 17 hálózat mûködik az országban.

A családok átmeneti otthonaiban engedélyezett férõhelyek száma folyamatosan emelkedik, a 2000. évben ellátásban részesült szülõk száma az elõzõ év 432-rõl 1481-re, míg az ellátott gyermekek száma még nagyobb arányban, 658-ról 2046-ra nõtt. A fenntartók szerint ennél az intézménytípusnál a legmagasabb a civil szervezetek aránya (51%). Jelenleg 62 ilyen otthon mûködik az országban, a 25 gyermekek átmeneti otthona mellett. Kiemelt feladat a válsághelyzetben levõ várandós anyák, illetve a kórházból kikerült anya és újszülöttje együttes elhelyezésének minél szélesebb körû biztosítása.

A KSH adatai alapján 2000. évben kb. 1 336 000 gyermek részesült gyermekétkeztetésben gyermekjóléti vagy közoktatási intézmény keretei között. A gyermekek annál biztosabban vesznek részt az étkeztetésben, minél alacsonyabb életkorúak. Így például a bölcsõdések 100 %-a (kb. 40 800 f), az óvodások 97 %-a (kb. 355 000 fõ), az általános iskolások 55 %-a (555 000 fõ), a középiskolások 18, 7 %-a részesül étkeztetésben.

Kedvezõbb feltételeket teremt az étkeztetés igénybevételéhez a nevelési-oktatási intézmények mûködésérõl szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet ez évi módosítása, amelynek értelmében az iskolaotthonos nevelésben és oktatatásban biztosítani kell  az ingyenes tankönyvellátás mellett az ingyenes étkeztetést is a kiegészítõ családi pótlékban részesülõ tanulóknak. A gyermekek védelmérõl és gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény jelenleg folyamatban lévõ módosítása  tovább bõvíti a szociális rászorultság miatt étkeztetésben részsülõk körét, amikor a tanulói jogviszonyban álló, egyúttal pedig kiegészítõ családi  pótlékban részesülõ gyermeket bevonja az étkeztetésért fizetendõ térítési díj  normatív kedvezményezettei körébe. Ez a módosítás mintegy 500 ezer gyermeket fog érinteni.

A gyermeki jogok érvényesítése érdekében megindult a gyermekek családközeli elhelyezése kis létszámú gyermekotthonokban vagy lakásotthonokban, így a gyermekek egy része mára már nem a korszerûtlenné vált nagy létszámú intézményekben él.

A 420 gyermekotthonban megközelítõleg 10 300 gyermek él, közülük mintegy 3000 gyermek lakásotthonban él (számuk 320-350 között van). A gyermekotthoni hálózaton belül ma még elenyészõ a speciális gyermekotthonok száma, jelenleg mintegy 40 ilyen intézmény mûködik, de egyre nagyobb igény van ezekre az intézményekre.

Nevelõszülõi hálózatot mûködtet valamennyi megyei önkormányzat és néhány civil szervezet. A mintegy 4860 nevelõszülõbõl 400 hivatásos nevelõszülõ, akiknél 1800 gyermek nevelkedik. A 4450 hagyományos nevelõszülõnél közel 8000 gyermek nevelkedik.

Tovább kell fejleszteni a gyermekvédelmi gondoskodásban élõ azon fogyatékos gyermekek ellátását, akik általános iskola és diákotthonban élnek, tanulnak.

A nevelõszülõi hálózat fejlesztése, illetve a gyermekotthoni hálózat átalakítása érdekében folytatódik a nevelõszülõk kiválasztását és alkalmasságának megállapítását könnyítõ, ún. FIKSZ tréning, illetve megtörtént a gyermekotthoni vezetõk "gyámi képzése". 1999-2000-ben mintegy 400 otthonvezetõ vett részt a képzésben.

A hivatásos nevelõszülõi hálózatként mûködõ SOS Gyermekfalvakban és ifjúsági házakban jelenleg 129 gyermek és fiatal felnõtt gondozását és utógondozói ellátását biztosítják.

A 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet alapján bevezetésre került a gyermekvédelmi ágazatban a gyámi pótlék a gyermekotthon vezetõk számára, a speciális otthoni pótlék a speciális otthonban a gyermekek gondozását ellátók számára, illetve a gyógypedagógiai pótlék a 3 év alatti gyermekeket gondozók számára, értékelve és elismerve szakmai tevékenységük nagyobb súlyú kihívását.

A fiatalkorú bûnelkövetõk közül a javítóintézeti nevelésre utaltak számára több mint 100 éve mûködõ hálózat biztosít elhelyezést, ahol hatékony pedagógiai munka segíti a fiatalkorúak hatékony reszocializációját. A Szociális és Családügyi Minisztérium fenntartásában jelenleg 4 javítóintézet mûködik, amelyek ellátják az elõzetes letartóztatásba kerülõk nevelését is.

A gyermekvédelmi gondoskodás keretében kell biztosítani az olyan gyermekek védelmét, akiknek nevelése a szülõk beleegyezésével a területi ellátó rendszerben nem biztosítható. Ezt szolgálja a védelembe vétel, amely olyan gyámhatósági döntés, ahol a hatósági felelõsségvállalás az állami védelem tartós családgondozásával párosul. A veszélyeztetett gyermekek közül 1999-ben és 2000-ben mintegy 11 ezer gyermek áll védelembevétel alatt.

Ugyancsak a gyermek családban nevelkedését segíti elõ a családba fogadás, amelynek során a szülõ kérelmére a gyermeket ideiglenesen személyben és környezetében is alkalmas más család gondozza, neveli. A gyermekek súlyos veszélyeztetettségét megszüntetõ intézkedés az ideiglenes hatályú elhelyezés, amely évente mintegy 5 ezer gyermeket érint.

A családjukból kiemelt átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermekek helyzetét évente rendszeresen felül kell vizsgálni, melynek célja, hogy a gyermekek mihamarabb visszakerüljenek a családjukba, vagy ha ez nem lehetséges, elõ kell segíteni az örökbefogadásukat. Évente ezer gyermek sorsa rendezõdik örökbefogadással, amelyen belül a gyermekvédelmi gondoskodásban élõ és örökbefogadott gyermekek száma közel 500. A külföldi örökbefogadással érintett gyermekek száma minden évben meghaladja a 100 fõt. Az intézkedések évente több ezer gyermeket érintenek, amelynek következtében a gyermekvédelmi gondoskodásban élõ átmeneti és tartós nevelésbe vett gyermek száma mintegy 14 ezer gyermek. A családból kiemelt gyermekek törvényes képviselete a gyámság intézményén keresztül történik. A gyámság feladatait nagyrészt az látja el, aki a gyermeket gondozza, így a nevelõszülõ vagy a gyermekotthon-vezetõ.

A gyermekvédelmi gondoskodásban nagykorúvá vált fiatal felnõttek meghatározott feltételek mellett továbbra is utógondozói ellátásban részesülhetnek, vagyis ennek érdekében a nevelõszülõ háztartásában vagy gyermekotthon, illetve utógondozó otthon gondozásában maradhatnak.

A Gyvt. a hatósági és a szolgáltató tevékenység szétválasztásával egyidejûleg a gyámhatósági feladatokat is megosztotta a települési önkormányzat jegyzõje illetve a gyámügyi és gyermekvédelmi ügyintézõ (gyámhivatal) mint gyámhatóság között. Az azonnali intézkedést igénylõ gyámhatósági ügyek kerültek a települési önkormányzat jegyzõjéhez (védelembe vétel, ideiglenes hatályú elhelyezés), a speciális szakmai felkészültséget igénylõ ügyek pedig a városi, fõvárosi kerületi gyámhivatalokhoz kerültek (nevelésbe vétel, örökbefogadás, családba fogadás, perindítások). A jellemzõen felügyeleti és ellenõrzési feladatok pedig a megyei és fõvárosi, mint másodfokú gyámhivatalokhoz kerültek.

2000-ben a gyámhatóságok széles körû feladatait mintegy 4000 ügyintézõ látja el, ebbõl 897 fõ a városi gyámhivatalnál, 101 fõ a megyei (és a fõvárosi) gyámhivatalnál. A hivatásos pártfogók száma 1999-ben 177 fõ volt. A városi gyámhivatalok községekre kiterjedõen látják el a hatósági feladataikat, számuk 2001. január 1-jén 259, jelentve 236 városi és 23 fõvárosi kerületet.

A gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátásokat, illetve a gyermekeink védelmében megszületõ gyámhatósági intézkedéseket egyfajta nyilvántartási rendszer kapcsolja össze egy koherens rendszerré, amely végigkíséri a gyermeket az egész gondozási folyamaton, attól kezdve, hogy a gyermek a gyermekjóléti alapellátás keretében családgondozásban részesült, az esetleg késõbbi súlyosabb beavatkozási formákon (védelembe vétel, nevelésbe vétel) át, egészen addig, hogy kikerülnek a rendszerbõl.