vissza a jelentés elsõ részéhez

Az Ifjúság 2000^(c) adatai alapján a 15-29 éves korosztály durván fele gazdaságilag aktív, a másik fele inaktív. A gazdaságilag aktív 50 százalék döntõ része (46 százalék) "állásban van", kisebbik része (4 százalék) "alkalmi munkából él", "munkanélküli járadékos", illetve "jövedelempótlós".

Az "állásban lévõk" között több a férfi - háromötöd -, mint a nõ, ami a "gyes-en" és "gyed-en lévõk" számával hozható kapcsolatba. Az "alkalmi munkások" és a "jövedelempótlósok" zöme férfi, míg a "munkanélküli járadékosok" nagyjából egyenlõ arányban oszlanak meg a férfiak és nõk között.

A gazdaságilag inaktív 50 százalék valamivel több mint egyharmada diák. Rajtuk kívül még a "GYES-en és GYED-en" lévõk nyolc százalék, továbbá a "regisztrálatlan munkanélküliek" három százalék aránya érdemel figyelmet. A maradék öt százalék a "sorkatonák", a "háztartásbeliek", az "eltartottak", valamint a "leszázalékoltak, szociális segélyezettek" közt oszlanak meg nagyjából azonos arányban.

Az inaktívak egy része korábban "dolgozott"; a "GYES-en és GYED-en lévõk" és a "katonai szolgálatukat" töltõk több mint háromnegyedének, a "leszázalékoltak, szociális segélyezettek", a "regisztrálatlan munkanélküliek" és a "háztartásbeliek" felének volt munkaviszonya. A jelenleg felsõfokú tanulmányokat végzõk egyötöde szintén "dolgozott" korábban, jelezvén, hogy nem mindenkit vettek fel azonnal fõiskolára vagy egyetemre.

Másként csoportosítva az adatokat, azt látjuk, hogy az eddig keresõ foglalkozással bírók négyötöde jelenleg is aktív részese a munkaerõpiacnak, az inaktívvá váló egyötöd fele "GYES-re vagy GYED-re ment", negyede ismét tanulni kezdett, negyede pedig a háztartás keretei közé került vissza valamilyen státuszban (háztartásbeli, eltartott, regisztrálatlan munkanélküli, vagy leszázalékolt stb.)

Az "állásban lévõ" fiataloknak hozzávetõlegesen a kétharmada fizikai, háromtizede szellemi munkakörben dolgozik, öt százalékuk pedig önálló vállalkozó vagy családi vállalkozás keretei között dolgozik. Ezek az arányok településtípusonként jelentõsen eltérnek egymástól. Ugyanis amíg Budapesten a fizikai és a szellemi munkakörökben foglalkoztatottak aránya nagyjából azonos (47-48 százalék), és köztük egy vékony vállalkozói réteg foglal helyet, addig a községekben élõ fiatalok döntõ többsége, háromnegyede fizikaiként dolgozik. A szellemiek aránya körükben megközelíti az egyötödös arányt, míg a vállalkozóké hét százalék körül mozog.

A foglalkozási szerkezet (munkajelleg-csoport) magán viseli a rendszerváltás óta felgyorsult változásokat. A maga több mint kétötödnyi súlyával ma is a szakmunkások aránya a legmagasabb, ugyanakkor a betanított (13 százalék), de fõként a segédmunkások (6 százalék) és a mezõgazdasági fizikaiak (2 százalék) aránya jelentõsen visszaesett. Fontos tény, hogy a mezõgazdasági vállalkozók száma elenyészõ a fiatalok körében. Hasonlóképpen kevés (1 százalék) a vezetõk aránya, míg az értelmiségi munkakörben dolgozóké tíz, az egyéb szellemieké pedig 18 százalék.

A jelzett változások következtében - melynek az elhelyezkedési nehézségek és a munkanélküliség is fontos részét képezik - a munkába állás ideje is jelentõsen kitolódott a fiatalok körében. Ezt két olyan munkajelleg-csoport adatai érzékeltetik leginkább, melyekben az iskola befejezése és a munkavállalás ideje eddig szorosan kapcsolódott egymáshoz. Elsõsorban is a szakmunkásoknál, ahol a 17. életév volt a meghatározó. Napjainkban a szakmunkások harmada 18, további harmada pedig 19 évesen, vagy idõsebb korban lép ki a munkaerõpiacra. Az egyéb szellemi tevékenységet végzõknél, ahol eddig az érettségi ideje (18-19 éves kor) határozta meg a munkavállalást, ma az érintettek kétötöde 20 évesen vagy azt követõen áll csak munkába.

A dolgozó fiatalok fele 20-40 ezer forint közti nettó bért visz haza havonta, további egyharmada pedig 41-60 ezret. Az ennél jobban keresõk aránya nyolc százalék. A bérek tekintetében jelentõs a regionális különbségek mutathatóak ki, hiszen amíg a fõvárosban a fiataloknak mindössze harmada keres havonta 40 ezer forint alatt, addig ez az arány az Észak-alföldön és a Dél-Dunántúlon élõk körében ennek duplája, vagyis eléri a kétharmados arányt. A fentiek ismeretében nem szorul magyarázatra, hogy a dolgozó fiatalok közt miért a fizetéssel való elégedetlenség mutatja a legmagasabb értékeket: egynegyedük "elégedetlen", nyolc százalékuk pedig "nagyon elégedetlen". Feltûnõ az is, hogy amíg a fiataloknak durván az egytizede fejezte ki elégedetlenségét a munka "érdekességével", "önállóságával" vagy a munkahelyi "bánásmóddal" kapcsolatban, addig számottevõ feszültségek érzékelhetõk a "szakmai" és a "hivatali elõrejutási lehetõségek" megítélésében, hiszen az elégedetlenségüknek hangot adók aránya meghaladja az egynegyedet.

A dolgozó fiatalok több mint kétötöde ingázik munkahelyére, többségük naponta. Arányuk a falusi fiatalok körében rendkívül magas - eléri a 70 százalékot - jelezvén, hogy az itt élõ fiatal generációk zöme sem képes meghaladni szülei sajátos ingázó életvitelét és életmódját.

A gazdaság szerkezetében az utóbbi évtizedben végbemenõ módosulások társadalmi mozgásokat indukálnak, olyan mobilitási folyamatokhoz vezetnek, amelyek elõsegítik, hogy azok a fiatalok, akik rendelkeznek - vagy olyan családban, háztartásban élnek, mely rendelkezik - valamiféle típusú vállalkozással, önálló életük kezdetén határozottan nagyobb esélyekkel indulnak, mint az efféle tõkével nem rendelkezõ kortársaik.

A fiatalok számára rendelkezésre álló erõforrások közül az egyik a földtulajdon, amelyhez való hozzájutást a rendszerváltás tette lehetõvé. Nos, a fiatalok héttizede olyan családban él, amelyiknek nincs a birtokában termõföld, rét vagy erdõ. Azonban a földbirtokosok döntõ többsége sem rendelkezik jelentõsebb földterülettel, hiszen a körülbelül egynegyednyi tulajdonos fele (13 százalék) egy hektár alatti, további hat százaléka pedig egy és két hektár közötti területet birtokol. A jelentõsebb tulajdonarány - mi a 21 hektár feletti birtokokat soroljuk ide - elenyészõ, mindössze egy százalék. Mindent egybevéve a földtulajdonok között csak kevés olyan nagyságú van, amelyen egy család képes lenne megélhetését - a kor színvonalán - biztosítani.

6. ábra Van-e az Ön, illetve az Önök tulajdonában termõföld, erdõ, rét?
A teljes sokaságra vetített százalékos eredmények

A községekben élõ fiatalok - vagy családjuk - négytizede rendelkezik földbirtokkal, de közülük háromtizednyi tulajdonos területe két hektár alatt marad. A birtoklás összetettségét mutatja, hogy a fiatalok alig több mint egytizede jelzi, hogy a föld az õ, további hét százaléka pedig, hogy házastársa tulajdonában van, a döntõ többség szülein vagy házastársa rokonságán keresztül mondhatja magát tulajdonosnak.

Bár a tulajdonosok egynegyede nem gazdálkodik a földjén, a földet mûvelõk aránya nem csökken ilyen mértékben, tekintettel arra, hogy jó néhány fiatal és/vagy családja bérelt vagy más módon szerzett földön gazdálkodik. (A gazdálkodás alatt persze döntõen olyan mûvelési módok, eljárások, növényi kultúrák, gépesítettség, termelési mennyiségek és piaci mûveletek értendõk, amelyek megfelelnek az 1-2 hektár alatti földterületeknek.)

További erõforrást jelenthetnek a fiatalok számára a vállalkozások. A kérdezettek közel egyötöde jelezte, hogy saját vagy családja tulajdonában van vállalkozás. A tulajdonlás itt sem egyszerû, hiszen a vállalkozásoknak csak az egyhatoda van a fiatalok, körülbelül ugyanennyi a házastársuk tulajdonában, vagyis zömüket a szülõk vagy más rokonok birtokolják. A vállalkozások döntõen a szolgáltatások (37 százalék), a kereskedelem és vendéglátás (25 százalék), a mezõgazdaság (15 százalék) és az ipar (11 százalék) területére koncentrálódnak.

Természetesen óvatosan kell bánnunk a vállalkozás és vállalkozó kifejezésekkel, ugyanis - az általános hazai helyzethez hasonlóan - a vállalkozói és az õstermelõi igazolvánnyal rendelkezõk is vállalkozónak tekintik magukat, illetve hivatalosan annak számítanak, jóllehet nem felelnek meg a modern értelemben vett vállalkozások kritériumainak. Õket a szakirodalom önfoglalkoztatóknak tekinti, és ezt azért is hangsúlyoznánk, mert a fiatalok által jelzett összes vállalkozás közel kétharmada ilyen formában mûködik.

7. ábra Vállalkozások a 15-29 éves korosztályon belül;
százalékos megoszlás a teljes sokaságra vetítve

A kialakult helyzetre jellemzõ, hogy a "komolyabb" vállalkozási formák közül is a bt.-k vezetnek (17 százalék), a kft.-k csak õket követik (13 százalék), míg a sort a szövetkezetek zárják (2 százalék). Más oldalról csoportosítva az adatokat a vállalkozásoknak alig egyhetede bír a háztartástól elkülöníthetõ önálló tõkével, vagyis minõsíthetõ modern értelemben vett vállalkozásnak. Budapest másságát jelzi, hogy messze itt a legmagasabb a jogi személyiségû vállalkozások (kft.) aránya - 22 százalék -, míg a többi régióban 7-13 százalék között változik. A mezõgazdasági jellegû régiókban (pl. Észak- és Dél-Alföld) az õstermelõi igazolvánnyal bírók aránya átlag feletti (14-24 %), a közép-dunántúli régiót pedig láthatóan a vállalkozói igazolvánnyal rendelkezõk uralják.

A vizsgált minta alapján megállapítható, hogy a legtöbb vállalkozás a 25-29 évesek körében található. Ez annyit jelent, hogy a 15-29 éves korosztály vállalkozásainak kétharmada a 25-29 éves kérdezettek 28 százaléka a 20-24 évesek tulajdonában található.

A fiatalok véleménye anyagi helyzetükrõl két vélemény köré csoportosul. Kétötödük szerint "beosztással jól kijönnek", másik kétötödük szerint pedig "éppen hogy kijönnek jövedelmükbõl". A két csoport közötti megélhetési eltérést leginkább az szemlélteti, hogy a "beosztással jól kijövõk" képesek esetenként félretenni, míg a "jövedelmeikbõl éppen kijövõk" esetében a gyûjtés aránya meglehetõsen alacsony. A fiataloknak öt százaléka ítélte nagyon jónak ("gond nélkül élünk") anyagi helyzetét, ezzel szemben több mint egytizedük úgy látja, hogy "hónapról hónapra anyagi gondjaik vannak", illetve egy kisebbségük (3 százalék), hogy "nélkülözések között élnek".

2. Munkavállalás, munkanélküliség

A globális munkaerõ-piaci helyzet 2000-ben tovább javult, miközben a fiatalok munkaerõ-piaci mutatói ellentmondásosan alakultak. Ez abban mutatkozik meg, hogy a fiatalok gazdasági aktivitása kismértékben csökkent, viszont kereseti hátrányuk mérséklõdött, s nõtt a fluktuációjuk. Ez utóbbi esetében az a pozitívum, hogy a munkahely-változtatással kapcsolatos döntésekben nõtt a szerepe a fiataloknak a munkáltatói elbocsátással szemben.

A gazdasági aktivitás szempontjából a következõket indokolt kiemelni. A foglalkoztatottak száma 3 810 ezerrõl 3 850 ezer fõre nõtt, ezzel egyidejûleg a munkanélküliek száma 285 ezerrõl 263 ezer fõre csökkent. Az elõzõ évhez viszonyítva a 15-74 éves korcsoportban mind a gazdasági aktivitás, mind a foglalkoztatási ráta javult 53,4%-ról 53,5%-ra, illetve 49,4%-ról 50,1%-ra. A munkanélküliségi ráta 7%-ról 6,4%-ra süllyedt.

A fiatalok munkaerõ-piaci jellemzõi korcsoportonként eltérõen alakultak. Míg a 15-24 éves korú fiatalok között mind a foglalkoztatottak, mind a munkanélküliek száma csökkent az elmúlt évben, addig a 25-29 évesek között a foglalkoztatottak száma jelentõsen emelkedett, a munkanélküliek száma pedig gyakorlatilag nem változott. Mivel a legfiatalabb korcsoportban, a 15-19 évesek között a foglalkoztatás nagyobb mértékben esett vissza, mint a munkanélküliek száma, munkanélküliségi rátájuk megemelkedett.

A foglalkoztatási mutatószámok lényegében azonos módon alakultak nemek szerint, kivéve a 25-29 éves korcsoportot, ahol a férfi munkanélküliek száma csökkent, a nõknél pedig kis mértékû gyarapodás volt tapasztalható.

A fiatalok foglalkoztatási aktivitása függ az iskolába járás mértékétõl is. 1999-hez képest 2000-re a tanulók száma kis mértékben tovább nõtt (6000 fõvel az 1999. évi 720 ezer fõrõl). A tanulólétszám növekedése ellenére a foglalkoztatási aktivitási ráta a nem tanuló népességre nézve is mérséklõdött, a 15-19 éves korcsoport kivételével.

A munkaerõ-piaci mutatók kis mértékû romlása ellenére, a fiatalok gyakrabban tudják és merik munkahelyüket megváltoztatni, és a munkahely-változtatásban egyre kisebb szerepet tölt be a munkaadó felmondása. Ez arra utal, hogy a munkaerõpiac élénkülése, a munkahelyek számának gyarapodása közérzetileg a fiatalok munkavállalása szempontjából kedvezõ hatást gyakorol.

A fiatalok munkaerõ-piaci pozícióinak erõsödését mutatja az a tény, hogy a 2000. évben a fiatalok keresete gyorsabban emelkedett az 1999. évi átlagnál, ez által csökkent az átlaghoz viszonyított lemaradásuk minden egyes iskolai végzettségi fokozatban. A 20 éven aluli fiatalok átlagkeresete az 1999. évi 53%-ról 56%-ra, a 20-24 év közöttiek esetében

72%-ról 76%-ra nõtt a nemzetgazdasági átlaghoz képest.

A 20-24 és a 25-29 éveseknél jelentõsebb különbségeket találunk a férfiak és a nõk munkapiaci részvételében, mint a 15-19 évesek között. Az idõbeli változások azonban hasonlóak: 1992 és 1996 között csökkent, majd némileg megemelkedett a foglalkoztatottak aránya a fiatalok között. A növekedés üteme a nõknél az erõsebb.

9. ábra Foglalkoztatottak aránya a 25-29 évesek között

1. a) Munkanélküliség fõbb okai

A regisztrált munkanélküliek állástalanságának egyik fõ oka az alacsony szintû iskolázottság. Az iskolázottsági különbségek szembetûnõk. A foglalkoztatottak több mint 80%-a legalább középfokú végzettséggel rendelkezik, a regisztrált munkanélküliek több mint 40%-a legfeljebb az általános iskolát fejezte be, de 6%-uk még azt sem. A fiatalabb korú, regisztrált munkanélküliek iskolázottsága ugyan kedvezõbb az átlagnál, de a foglalkoztatottak szerkezeténél még mindig lényegesen rosszabb.

A fiatal generáció munkanélküliségét - az iskolázottságon kívül - az is okozza, hogy a teljesítménynövelésben érdekelt munkáltatók elsõsorban a már gyakorlattal rendelkezõ munkaerõt keresik. További gondot okoz e korosztály tekintetében is gyakran tapasztalható diszkrimináció, pl. a munkáltatók nem szívesen alkalmaznak jól képzett fiatalembereket sem, ha még nincsenek túl a katonai szolgálaton, és fiatal nõket sem, ha úgy gondolják, hogy hamarosan szülni fognak.

2. b) Regionális különbségek

Az Ifjúság 2000^(c) adatai megerõsítik, hogy a munkanélküliség regionálisan jelentõs különbségeket mutat. A helyzet Budapesten a legjobb, itt a munkanélküliség által érintettek aránya egynegyed, Közép-Magyarországon és Közép-Dunántúlon némileg magasabb, közel egyharmados, Nyugat-Dunántúlon és Dél-Alföldön átlag körüli, további három régióban, Észak-Alföldön, Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon pedig már kétötöd.

Amennyiben a munkanélküliek számát nem az összes fiatalra, hanem az eddig legalább három hónapos munkavállalással rendelkezõkhöz viszonyítjuk, akkor a fentieknél lényegesen kedvezõtlenebb állapotokat regisztrálhatunk. Ugyanis az eddig munkaviszonyban állóknak csaknem a fele volt munkanélküli. A munkanélküliség általi érintettség körükben is jelentõs vagy léptékbeli regionálisan, településtípust, iskolázottságot vizsgálva és nemek szerint.

10. ábra Munkanélküliség jellegzetességei település típusa szerint;

a kérdésre válaszolók százalékában



Forrás: Ifjúság 2000^(c)

Regionálisan legjobb a helyzet Budapesten, ahol a munkanélküliek aránya egyharmadnyi, ennél rosszabb, de az átlagosnál még mindig jobb állapotot rögzíthetünk a külföldi beruházások által legkorábban érintett régiókban - Közép-Dunántúlon és Közép-Magyarországon -, ahol a munkaerõpiacra kilépettek már mintegy kétötöde volt munkanélküli. Nyugat-Dunántúl és Dél-Alföld egy további "munkanélküliségi" típust jelenít meg, amennyiben itt a munkanélküliek aránya már a fiatalok felét érintette. Végül a legkedvezõtlenebb a fiatalok helyzete az észak-magyarországi, az észak-alföldi és dél-dunántúli régiókban, ugyanis itt a munkaviszonnyal valaha rendelkezõknek több mint fele jelezte, hogy hosszabb-rövidebb ideig volt munka nélkül.

2. tábla A legalább három hónapos munkaviszonnyal rendelkezõ fiatalok megoszlása aszerint, hogy voltak-e munkanélküliek -Regionális bontásban, százalékos megoszlás

Volt-e munkanélküli	B.pest	Közép-Mao.	Közép-Dunántúl	Nyugat-Dunántúl	Dél-Dunántúl	Észak-Mao.	Észak-Alföld	Dél-Alföld	Átlag
Igen	33	41	38	48	58	56	56	50	47
Nem	67	59	62	52	42	44	44	50	53

Forrás: Ifjúság 2000^(c)

Nemek szerint kisebb az eltérés, amennyiben az eddig munkát vállalt férfiaknak fele (51 százalék), a nõk kétötöde volt munkanélküli. Az iskolai végzettség viszont valóban szélsõséges állapotokat tükröz: míg az egyetemet végzettek 17 százaléka érintett a munkanélküliség által, addig a szakmunkás-képzettségûek között már 51, a csak általános iskolát végzettek közt pedig eléri a 60 százalékot ez az arány.

Az érintettek kéttizede egyszer, egyötöde kétszer, közel egytizede pedig háromszor vagy többször vált munkanélkülivé.

3. Munkanélküliséggel kapcsolatos félelmek

A probléma ma is élõ - vagyis a munkanélküliségrõl közel sem beszélhetünk múlt idõben -, amit két adat is bizonyít. Egyfelõl az, hogy a jelenleg "állásban lévõk" nem jelentéktelen része - közel ötöde - fél attól, hogy elveszti állását.

3. tábla A jelenleg "állásban lévõk" megoszlása a munkahely elvesztésétõl való félelem alapján

-Regionális bontásban, százalékos megoszlás

Tart-e attól, hogy a közeljövõben elveszti az állását	Bpest	Közép-Mao.	Közép-Dunántúl	Nyugat-Dunántúl	Dél-Dunántúl	Észak-Mao.	Észak-Alföld	Dél-Alföld	Átlag
Nem	77	76	82	76	71	66	69	69	74
Igen	15	11	11	13	21	24	23	19	17
Nem tudja	8	13	7	11	8	10	8	12	9

Forrás: Ifjúság 2000^(c)

Az adatok tanúsága szerint a munkahely elvesztésétõl való félelem a munkanélküliség által legjobban sújtott régiókban - Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Dunántúl, Dél-Alföld - élõ fiatalokra a legjellemzõbb.

Másrészt a munkanélküliségtõl való félelmüket az is növeli, hogy az esetleges elhelyezkedésük esetén jelenlegi iskolai szintjüket, végzettségüket egynegyedük "kedvezõtlennek", további egyötödük pedig "nagyon kedvezõtlennek" ítéli meg.

A különbözõ régiókban és településtípusokon élõ fiatalok elhelyezkedés miatti szorongásai számottevõen eltérnek egymástól, hiszen amíg a budapesti diákoknak csak egynegyede tart attól, hogy a végzés után nem talál munkát, addig a kisebb városokban élõknek több mint harmada, a községekben lakóknak pedig már kétötöde tart az elhelyezkedéstõl.

4. A foglalkoztatás és a tanulás összefüggése

Az 1990-es évtized második felében a fiatalok folyamatosan csökkenõ létszámmal, de egyre magasabb iskolai végzettséggel fejezik be tanulmányaikat, a pályakezdõk által átlagosan elvégzett iskolai évek száma folyamatosan nõ. Az évtized folyamán radikális változások történtek, melyek a következõ évtizedben várhatóan ismételten bekövetkeznek. Három jellemzõ változás történt ebben az évtizedben: (1) míg 1990-ben a végzettek közel harmada (32,0%) legfeljebb általános iskolai bizonyítvánnyal rendelkezett, ez az arány 1993-ra 22%-ra, majd ezt követõen tartósan 18% alá süllyedt; (2) a pályakezdõ diplomások aránya ebben az évtizedben megduplázódott, 2000-re 21% fölé nõtt; (3) az érettségivel, illetve a szakiskolai (szakmunkás és szakiskolai együtt) végzettséggel rendelkezõk aránya megfordult az érettségizettek javára.

Ez a változás azért kedvezõ a fiatalok részére, mert a munkaerõpiac egyre kisebb mértékben tudja foglalkoztatni az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezõket. 1999-ben a 25-29 éves korcsoportra a következõ iskolázottsága szerinti foglalkoztatási arányok a jellemzõek (tájékoztatásul közöljük a 15-29 éves korcsoport adatait is, de ez a magas tanulói létszám miatt sem a befejezett iskolai végzettségre, sem a foglalkoztatási rátákra nem tekinthetõ mérvadónak).

A felsõfokú végzettségûek foglalkozási aktivitása a legnagyobb mértékû. A 80% ugyan látszólag alacsonynak tûnik, de a foglalkoztatási aktivitás értékelésénél tudni kell, hogy a nem foglalkoztatottak több mint egynegyede diploma utáni képzésekben, fõként PhD-képzésben vesz részt.

A másik jellemzõ tendencia, hogy az alacsony iskolai végzettségûeket a munkaerõpiac egyre kisebb arányban tudja felszívni, a funkcionális analfabéták (8 általános iskolai végzettség alattiak) kevesebb mint 20%-a, az általános iskolai végzettséggel rendelkezõk fele vált foglalkoztatottá.

A középfokú végzettségûek foglalkoztatási aktivitása markánsan meghaladja az alacsony iskolai végzettségûekét.

A tanulás hasznosulásának másik jellemzõje a tanult szakma és a munka egymásnak való megfeleltetésnek aránya. A szakképzettséggel rendelkezõ és foglalkoztatott fiatalok (15-24 éves) közel 60%-a hasznosítja munkájában a tanult ismereteit, döntõ többségüknél (50,3%) a szakma és a munka teljes mértékben megfelel egymásnak. Jelezni kell, hogy a korábbi, három évvel ezelõtti vizsgálat is hasonló eredményeket hozott, ami azt jelenti, hogy a növekvõ iskoláztatás a munkahelyi beilleszkedést minõségileg nem változtatta.

A tanulás hasznosulásának másik fontos jellemzõje a kereset. A fiatalok keresete általában gyorsabban nõtt a 2000. évben, mint az átlag, és ezen belül különösen bõvült a felsõfokon végzett fiatalok keresete. A nemzetgazdasági átlagos 11%-os növekedése mellett a fõiskolát végzett fiatalok 21, az egyetemi diplomával rendelkezõ fiatalok 26%-os növekedése volt tapasztalható.

A fiatalok lakáshelyzete az elmúlt 10 évben romlott, többek között az ingatlanárak emelkedése miatt. A fiatalok döntõ része önerejébõl képtelen lakástulajdonhoz jutni, legfeljebb családi segítséggel. A fiatal korosztály, mint társadalmi csoport vagyoni-jövedelmi-családi körülményeik alapján nem homogén. A fiatalok lakhatását tekintve két alapvetõ dimenziót különböztethetünk meg. Az elsõ és egyben a fiatalok döntõ többségét magában foglaló csoport, a szüleikkel együtt, egy háztartásban élõk. A második az önálló lakással rendelkezõ fiatalok csoportja. A szüleikkel együtt élõ fiatalok csoportja további két részdimenzióra bontható, azon fiatalokra, akik folyamatosan otthon laknak, illetve azokra akik kollégisták, de hétvégente és az iskolai szünetek alatt otthon élnek. (Hozzá kell azonban tenni, hogy ez a fajta kollégista lét bizonyos fokig, tehát a tanítási idõszakban önálló életnek, azonban gyakran a szülõk által támogatott létnek minõsül.) Az önálló lakással és többnyire önálló háztartással rendelkezõ fiatalok közé tartoznak a szüleiktõl külön költözött lakástulajdonosok vagy bérlõk, valamint az albérletben élõk (mely bizonyos szempontból ugyanúgy kényszeregyüttélésnek minõsül, mint a szülõkkel való közös háztartásban élés).

A legtöbb önálló életet kezdõ fiatal számára, különösen Budapesten, a megyeszékhelyeken, valamint a nagyvárosokban az egyik legnagyobb probléma a lakáshelyzet megoldatlansága. Számukra az egyetlen megoldást a kényszer-együttélések jelentik. Ezen együttélések több csoportba sorolhatók. Az elsõ a házastárs szüleivel való együttélés, a második az egyéb rokonokkal való együttélés, a harmadik az ismerõsökkel való együttélés, végül a negyedik a többszemélyes albérletben való együttélés.

A fiatalok önállósodási esélye erõsen korlátok közé szorított, mind lehetõségeit, mind anyagi feltételeit tekintve. Azok a fiatalok, akik önálló életük kezdetén szülõi és rokoni segítséggel hagyják el kibocsátó családjukat vagy már rendelkeznek önálló keresettel, sokkal nagyobb eséllyel jutnak saját vagy bérelt lakáshoz, mint adott esetben velük egyidõs, ám efféle segítségével nem rendelkezõ társaik.

Az Ifjúság 2000^(c) adatai alapján a 15-29 éves korosztály döntõ többsége, közel héttizede szüleivel él együtt, míg egyötöde önálló lakással rendelkezik. A maradék kisebbségnek legfeljebb csak egy része büszkélkedhet azzal, hogy a családról való leválást lakásbérléssel (3 százalék) tudja biztosítani, a többiek "kényszer-együttélési" formák keretei között biztosítják lakhatásukat. Mindez azt jelenti, hogy a fiatalok önállósodási és függetlenedési törekvéseinek a lakhatás szempontjából kemény határai vannak.

A munkavállalók - vagyis az önálló keresettel rendelkezõk - körében sem sokkal jobbak a szülõi családról való leválás és az önállósodás lehetõségei. Ugyanis az önálló lakással bírók aránya körükben is csak megközelíti az egynegyedet, a háromötödük szüleivel, négy százalékuk házastársa szüleivel él együtt. A lakásbérlés zömük számára elérhetetlen, hiszen ezt három százalékuk engedheti meg magának. Önálló lakással az átlagot meghaladó mértékben csak a vállalkozók, az értelmiségiek és a "vezetõk" (29-30 százalék) bírnak.

A családi állapot oldaláról közelítve a témához, a fentieknél számottevõen jobb lakhatási viszonyokat regisztrálhatunk, amennyiben a házasságban élõk háromötödének van önálló lakása, jóllehet a szülõkkel - ideértve a házastárs szüleit is - együttlakók aránya sem alacsony (28 százalék). Körükben némileg magasabb (5 százalék) a lakást bérlõk számaránya. A nõtlenek és hajadonok közül mindössze három százalék jelezte, hogy rendelkezik önálló lakással, ami meglehetõsen alacsony arány.

A kutatás azt is alátámasztja, hogy Budapesten a legmagasabb az önálló lakással vagy házzal rendelkezõ fiatalok aránya (15 százalék), annak ellenére, hogy a lakáshelyzet itt a legnagyobb probléma a 15-29 évesek számára. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor Budapest vezet a szülõkkel való kényszeregyüttélések vonatkozásában is, mely a lakáshiánnyal, a fiatalok rendezetlen anyagi körülményeivel és a magas ingatlanárakkal magyarázható. Ezzel a jelenséggel magyarázható az is, hogy Közép-Dunántúlon a fiatalok 16 százaléka, Közép-Magyarországon 13 százaléka él élettársa vagy házastársa szüleinél. Budapesten ez az arány valamivel több mint három százalék.

A fiataloknak durván háromnegyede megfelelõnek tartja lakáskörülményeit, némileg kevesebb mint egynegyede nem. Ez utóbbiak aránya fõként a "kényszer-együttélési" formákban, a rokonoknál, az ismerõsöknél, a bérleményekben stb. élõk közt magasabb az átlagos értéknél. Megjegyezzük, hogy az önálló lakással bírók közt is átlag körüli az elégedetlenek aránya, õk elsõsorban a kicsi alapterületre, az alacsony komfortosságra és a lakás rossz állapotára panaszkodtak.

Az ifjúsági munkanélküliség kezelésében pozitív fordulatot jelentett, hogy - a "Segély helyett munkát" alapelv jegyében 1996-ban megszûnt a pályakezdõ munkanélküliek segélyezése, és olyan új eszközök (munkatapasztalat-szerzés, foglalkoztatási támogatás) kerültek bevezetésre, amelyek kifejezetten a pályakezdõk foglalkoztatására ösztönzik a munkáltatókat. Ezek mellett a hagyományos eszközök (bértámogatás, közhasznú foglalkoztatás) is segítik a fiatalok elhelyezkedését. A munkaerõ-piaci szervezet munkája a fiatalok foglalkoztatásának elõsegítése érdekében már az iskolában megkezdõdik. A szolgáltatások tájékoztatásból, tanácsadásból, továbbá a pályamegerõsítõ, pályaorientációs és korrekciós, valamint impulzus-foglalkozásokból és álláskeresési technikák oktatásából állnak. Eredményesek az olyan egyéni együttmûködési pályatervek is, amelyek kidolgozása és megvalósítása során a munkaügyi központok folyamatosan figyelemmel kísérik és személyre szabott szolgáltatásokkal segítik a fiatalokat.

A munkaerõ-piaci szervezet - a fiatalok erõteljes létszámcsökkenése ellenére - továbbra is kiemelt feladatának tekinti a pályakezdõ fiatalok munkába állításának elõsegítését. A képzés és munkatapasztalat terén leghatékonyabb eszközök esetében, dacára annak, hogy a támogatott fiatalok száma csökkent, a támogatás intenzitása (tehát a pályakezdõk számához viszonyítva) nõtt.

A felsorolt tevékenységeken túlmenõen két új kezdeményezést kell kiemelni. Az egyik, hogy külön program indult a hátrányos helyzetû és az iskolarendszerbõl lemorzsolódott fiatalok részére. Sikeresnek mutatkozik a különbözõ programok (reintegráló foglalkozások, felzárkóztató képzések, termelõiskolai programok) összekapcsolt, kombinált alkalmazása.

A másik, a pályaválasztás és pályakorrekció segítése. Folytatódott az ehhez szükséges feltételek teljes körû kiépítése. (A munkaerõ-kereslet igényeinek figyelemmel kísérése az üres állások, illetve az újonnan létrehozott vállalkozások munkaerõ-igényeinek bejelentésekor a különbözõ adatfelvételek kapcsán; ezen információk felhasználása a tanácsadásnál és a munkaerõ-piaci képzésben, illetve továbbítása az oktatási szervezeteknek; a munkaerõ-tervezés információs rendszerének kialakítása.)

Fiatal agrárvállalkozók támogatása

Az FVM a fiatal agrárvállalkozók gazdálkodásának elõsegítése érdekében saját tulajdonú, korszerû családi gazdaságok (birtokok) létrehozására, a meglévõk fejlesztésére és a gazdaságok hatékony mûködésének elõsegítésére pályázati felhívást tett közzé.

A pályázat benyújtására jogosult: az a nagykorú mezõgazdasági vállalkozói igazolvánnyal rendelkezõ magyar állampolgár, aki fõfoglalkozásban egyéni vállalkozóként mezõgazdasági tevékenységet fog végezni, 2001. január 1-jén még nem töltötte be a 40. életévét, legalább szakirányú végzettséggel és legalább egyéves szakmai gyakorlattal rendelkezik, a család tagjain kívül idegen munkaerõt a pályázat benyújtásának idõpontjáig tartósan nem foglalkoztat és megfelel az agrártámogatás igénybevételével összefüggõ adatszolgáltatásáról és nyilvántartásba vételérõl szóló 236/1998. (XII.30.) Korm. rendelet elõírásainak.

Az FVM "Fiatal agrárvállalkozók támogatás"-ra - 6/2000. (II.26.) FVM rendelet - 2000. évben 1 557,6 millió forintot fordított. 2001. elsõ félévében az elõzõ évrõl áthúzódó kifizetés 365 millió forint volt. A 2001. évi támogatási elõirányzat 3 000,0 millió forint.

A támogatás formája vissza nem térítendõ támogatás, illetve hitelfelvétel esetén kamattámogatás lehet. A vissza nem térítendõ támogatás mértéke a minisztériumi által elfogadott fejlesztési költség ÁFA-mentes értékének 30%-a, de legfeljebb 15 MFt lehet. A hitel összege az elõzõekben említett fejlesztési költség 50%-a, de legfeljebb 25 MFt, amelynek futamideje legfeljebb tíz év lehet.

A fiatalok lakáshelyzete az elmúlt 10 évben jelentõsen romlott, többek között az ingatlanárak emelkedése miatt. A fiatalok döntõ része önerejébõl képtelen lakástulajdonhoz jutni, legfeljebb családi segítséggel. A fiatal korosztály mint társadalmi csoport vagyoni-jövedelmi- családi körülményeik alapján nem homogén. A Kormány segíteni kívánja az elsõ lakáshoz jutást, ezért a körülmények figyelembe vételével hozta meg azokat az intézkedéseket, amelyektõl a legnagyobb eredményt reméli. A lakásgondok nem kizárólag lakástulajdon szerzésének támogatásával, hanem más formák (pl. bérlakás) elterjedésének ösztönzésével is enyhíthetõk. A lakáspolitika eszközrendszere rendkívül differenciált. A fiatalokra vonatkoztatva a különféle támogatási formák három jövedelmi csoportban modellezhetõk:

1. azok a fiatalok, akik rendelkeznek akkora önerõvel, illetve megfelelõ jövedelemmel, hogy a támogatott hitelek, lakásépítési hitel segítségével saját lakáshoz tudnak jutni;
2. azok a fiatalok, akik elõtakarékosság vállalásával, átmeneti elhelyezéssel rövid idõn (öt év) belül képesek lakástulajdonhoz jutni,
3. azok a fiatalok, akik vagyoni - jövedelmi helyzetüknél fogva rövid idõn belül nem, de valószínûleg hosszabb távon sem képesek lakást szerezni;

• A Kormány 1999. január 1-jei hatállyal bevezette az illetékkedvezményt és az adó-visszatérítési támogatást.

• 2000-ben a Kormány változtatást eszközölt a lakásépítéséhez nyújtott hitelek támogatása terén. Új elemként jelent meg, hogy a támogatott lakáshitelt nem csak új lakás építéséhez, hanem használt lakás vásárlásához, lakások korszerûsítéséhez is igénybe lehet venni. Ennek hatására megindult a verseny a bankok között, s ez jelentõs mértékû hitelkamat-csökkenésben is megmutatkozott.

• A kamattámogatás jelenlegi rendszere két pilléren nyugszik. Az elsõ a jelzáloglevelek kamattámogatása, amelyet az állam a polgárok terheinek mérséklésére, jogszabályban meghatározott kölcsönök finanszírozására kibocsátott jelzáloglevelekhez nyújt. A második pillér a kiegészítõ kamattámogatás rendszere, amely magában foglalja a lakosság számára új lakás építéséhez, vásárlásához nyújtott, illetve a vállalkozók számára értékesítés vagy bérbeadás céljára szánt bérlakás építéséhez nyújtott támogatást.

• Az építési hitelek állománya 2000 márciusa és 2001 márciusa közötti idõszakban 80 milliárd Ft-tal (61%-kal) nõtt, 2001 áprilisában 218 milliárd Ft-ot tett ki. Az év elsõ három hónapjában a lakáscélú hiteleken belül a támogatott hitelek aránya 60 százalék körül ingadozott.
• 2001. márciusban jelentõsen emelkedett a jelzáloglevelek kamattámogatásával nyújtott hitelekre kötött szerzõdések értéke (1 279 millió Ft-ra emelkedett). Hasonló arányban emelkedett az igénybevevõk száma is.
• A kiegészítõ kamattámogatással nyújtott hitelek állománya az elmúlt év végén 33 milliárd Ft volt, az idei állománynövekedés 2001. április végére meghaladta a 15 milliárdos értéket, a havi növekmény pedig a 4,9 milliárdot.
• 2001. márciusában a kiegészítõ kamattámogatással nyújtott hitelek esetében folytatódott (felerõsödött) az átlagos hitelnagyság növekedésének tendenciája. Az átlagos hitelnagyság elõször érte el a 4 millió forintot. A jelzáloglevelek kamattámogatásával nyújtott hitelek esetében nem figyelhetõ meg tendenciaszerû változás, bár az átlagos hitelnagyság meghaladja a tavalyi 2,95 millió Ft átlagos hitelnagyságot.
• A benyújtott építési engedélyek számának korábban megindult jelentõs növekedése tovább folytatódik. Ezek száma az I. negyedévben az elõzõ év hasonló idõszakához képest 37%-kal magasabb.
• A kiadott használatbavételi engedélyek száma közel négyezer (3973 db.), ami 52 %-kal több mint 2000. elsõ negyedévében volt.

2000. július 1-jével a Kormány elindította az Állami Támogatású Bérlakás Programot (továbbiakban: ÁTBP), amelynek pályázati rendszere keretében az önkormányzatoknak vissza nem térítendõ állami támogatást nyújt bérlakás-állományuk növelésére. A program megindításakor 2 jogcímen (szociális, költségelvû) lehetett pályázni.

A szociális bérlakásokban elhelyezhetõk azok a fiatalok, akik a legrosszabb anyagi körülmények között élnek és rövidtávon nem képesek lakásproblémájukat megoldani.

A Kormány pályakezdõ fiatalok átmeneti lakhatáshoz jutását az ÁTBP keretein belül költségelvû bérlakások építésének ösztönzésével kívánta elérni. A pályázati rendszer elsõ féléves tapasztalatai alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a pályázati rendszer hatékonyan mûködik és rendkívül sikeres, azonban szükséges a pályázati jogcímek differenciálása. A költségelvû bérlakás-pályázatok célcsoportja rendkívül heterogén volt, ide tartoztak a fiatalokon túlmenõen a szolgálati lakást igénylõk (pedagógusok, orvosok, egyéb közintézményi dolgozók) és a nyugdíjasok egy része.

A fiatalok, mint speciális célcsoport igényeinek szem elõtt tartásával a Kormány 2001. február 1-jétõl új jogcímként bevezette a fiatalok, hallgatók részére garzonházak (fecskeházak) létesítését is. Pályázatot csak olyan önkormányzat nyújthat be, amelyik vállalja, hogy maximum öt évig lakhat bent a fiatal. A fecskeházakban kialakított kisebb lakásokban egyrészt el lehet helyezni pályakezdõ fiatalokat, akik néhány évig laknának ezekben a lakásokban, ezen idõszak alatt lehetõségük van anyagilag megerõsödni, elõtakarékoskodni és késõbbiek során képesek lesznek önerõbõl saját lakhatási problémáik végleges megoldására. Másrészt ezen épületekben a kollégiumi ellátásból kiszoruló fiatalok egy részét is el lehetne helyezni a tanulmányaik idejére. Így nem kell a lakhatásukat a drága albérletekben megoldani, hanem lehetõségük volna az olcsó bérû lakásokban folytatni a tanulmányaikat. E program jól illeszkedik a Kormány fiatalokat, diákokat segítõ egyéb programjaihoz.

Az Ifjúság 2000^(c) kutatási eredményei azt mutatják, hogy lényeges különbségek vannak a kulturális intézmények használatában az egyes korcsoportok között; a 15-19 éves korosztály szignifikánsan nagyobb arányban használja ezeket, mint az idõsebb korcsoportokba tartozó fiatalok. A kulturális intézményekbe járás gyakoriságát tekintve a 25-29 éves korosztály tûnik a leghátrányosabb helyzetûnek, mert az összes intézmény esetében õk állítják legnagyobb arányban, hogy félévnél régebben voltak moziban, színházban.

A társadalmi különbségek ezen a téren is megjelennek: vannak, akik bõvelkednek (egyben demonstrálva is ezt) e javak fogyasztásában, mások alig férnek hozzá, s egy ponton túl már nem ismerik fel szükségleteiket, ezért kulturális aktivitásuk minimális, formális. Különösen feltûnõ ez esetben Budapest és a községek ellentéte. E két településtípus 15-29 éves korosztálya élesen elkülönül egymástól a kulturális fogyasztás jellegében és gyakoriságában. Míg a budapestiek élen járnak a magas kulturális értéket képviselõ fogyasztásban, pl. színház, hangverseny, könyvtár, kiállítás, könyvesbolt, addig a községben lakó 15-29 évesek inkább a mûvelõdési házakba járást, a helyi diszkókat, bálokat, mulatságokat részesítik elõnyben a többi fiatalhoz képest.

E feltûnõ aránytalanság a kulturális intézményekbe járás intenzitásbeli különbségével párosul. Míg például a budapesti fiatalok közel egynegyede két hónapos perióduson belül járt színházban, addig a községben lakóknál az arány nem éri el az egytizedet. A mozik esetében kétszeres különbség regisztrálható. A budapesti fiatalok közel háromnegyede volt két hónapon belül moziban, a községben lakó fiatalok egyharmada látogatott meg filmszínházat. Ezek a különbségek tovább erõsíthetik a fiatalok közötti esélyegyenlõtlenségeket.

10. ábra 1 hónapon belül látogatott kulturális intézmények korcsoportonként, százalékos megoszlás

A könyvolvasás tekintetében ugyanakkor hasonlóan erõs különbségek észlelhetõk korcsoport, valamint településtípus, az állandó lakhely regionális elhelyezkedése alapján. Az elõzõekben leírtakhoz teljes mértékben hasonlóan, a 15-19 éves korosztály 46 százaléka jelenleg is olvas valamilyen könyvet; a "legfelsõ" életkori csoportba tartozók valamivel több mint egyharmada. A budapesti fiatalok közel háromötöde olvasott könyvet az elmúlt idõszakban, az elmaradottabb régiókban az olvasási arány egyharmad körül mozog.

A korábban parabolisztikus modellel jellemzett regionális különbségek megtalálhatók a fiatalok eszközellátottságában, amely döntõen befolyásolja választásaikat, értékképzeteiket; mégis, nincs exponenciális összefüggés a kielégítõ "kulturális" infrastruktúra és a kulturális aktivitás között.

Folyamatosan emelkedik a napi- és hetilapok olvasóinak száma, az igazi kérdés viszont a tartalomban, érdeklõdésben stb. rejlik - ám ez csak egy másfajta vizsgálódás tárgya lehet.

Az ifjúsági mintában is megjelenik az országosan már feltárt és ismert tendencia, hogy a szabadidõ eltöltésének több mint kétharmad részét tévénézésre fordítják, a fennmaradó idõ és kapacitás fordítódik az összes többi lehetséges tevékenységre.

A minden évben elkészülõ éves könyvtári statisztikai adatok alapján, a 14 éven aluli fiatalok könyvtárhasználatáról vannak külön adataink. Ezek szerint a települési könyvtárakban a látogatók harmada az általános iskolás korúakból tevõdik ki.

1. Múzeumok látogatottsága

A múzeumi szakterületnek a kultúra közvetítésében betöltött fontos szerepét bizonyítja, hogy az összes látogató mintegy harmada diák volt. A múzeumi kiállításokat látogatók összlétszámaránya mellett jelentõs a muzeális intézményekben folyó, a gyermek- és ifjúsági korosztályt érintõ szervezett programok száma. A szervezett programok részben hétvégi rendezvényeket jelentenek, részben többnapos, táborszerûen szervezett eseménysorozatokat.

2. tábla A muzeális intézmények gyermek és ifjúsági korosztályt érintõ programjainak és azok résztvevõinek száma a 2000. évben

Múzeumok	Óvodások	ált. iskolások	középiskolások	felsõoktat. int. hallgatói	diáktáborok	összes látogató*	diák látogatók
számára szervezett foglalkozások
Budapesti múzeumok	250	1 158	378	528	313	2 604 391	767 369
Megyei intézmények	1 316	5 744	2 690	1 111	1 858	7 291 043	3 103 133
	1 566	6 902	3 068	1 639	2 171	9 895 434	3 870 502

*A múzeumokat látogató valamennyi korosztály adata

Forrás: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

2. Tévénézési szokások

A nézettségi adatok alapján (AGB Hungary, 2000. január 1-december 31. között) következtethetünk a 29 év alatti magyar lakosság tévénézési szokásaira. Az összes, televízió-használatra vonatkozó adatok alapján elmondható, hogy a kor elõrehaladtával egyre inkább emelkedik a tévénézéssel eltöltött percek száma. A téli hónapokban (januártól márciusig) mindegyik korosztály hosszabb ideig néz televíziót, mint tavasszal. A napi nézett idõ csak nyáron, júniustól, emelkedik, a szünidõ és a szabadságok kezdetével.

A vizsgált korosztályok esetében éves viszonylatban általános tendencia, hogy a hétvége felé egyre inkább nõ a képernyõ elõtt töltött percek száma, ez minden, az AGB által vizsgált mûsorszolgáltatóra érvényes. A hét napjai közül mindegyik korcsoportnál szerdára visszaesik a nézett idõ értéke, majd csütörtökön éri el a hétfõi arányt, a hétvége felé folyamatosan emelkedik és vasárnap éri el csúcspontját.

5. ábra Az egy fõre jutó napi nézett idõ (ATV) 2000-ben (percben)

Forrás: Országos Rádió és Televízió Testület

A fiatalok hétköznaponként 16:00 órától már átlagosan óránként 10 percet töltenek el a monitor elõtt. A 4-17 évesek korábban, már délután kettõ körül leülnek a tévé elé, míg a 17 év felettiek csak a késõ délutáni órákban érnek rá arra, hogy óránként akár 15 percig kövessék figyelemmel a sugárzott mûsorokat. Fõ mûsoridõben a két korcsoport közti különbség eltûnik, azonban a 18-29 évesek tovább maradnak a képernyõ elõtt.

A hétvégi televízió-nézést vizsgálva már a reggeli, kora délelõtti órákban is magas értékekkel találkozhatunk a 18 év alattiak esetében, õk háromszor annyi ideig néznek tévét ebben az idõben, mint idõsebb társaik. Kora délutánra azonban csökken ez az átlag, és csak az esti órákban, 20 óra körül éri el a délelõtti értéket.

6. ábra A fiatalok televíziónézésre fordított ideje hétvégén órás bontásban (percben)

Forrás: Országos Rádió és Televízió Testület

A hétvégi médiafogyasztásra általánosan jellemzõ, hogy a kiskorúakat köti le hosszabb ideig a mûsorkínálat. A hétköznapokat vizsgálva a 14 év alattiak már délután egy óra után több idõt töltenek televíziós mûsorok nézésével, mint idõsebb társaik.

A fiatalok médiafogyasztási szokásait a korosztály mellett más demográfiai mutatókkal is jellemezhetjük, így az iskolai végzettség, a település típusa, a foglalkozás és a jövedelem alapján. A 18 és 29 év közötti általános iskolát végzettek néznek hosszabb ideig televíziót, mind hétköznap, mind hétvégén. Minél magasabb az iskolai végzettség, annál kevesebb a tévézésre fordított idõ. A maximum nyolc általánost végzett felnõttek és fiatalkorúak hétköznaponként este nyolc óra után érik el tévénézésük napi csúcsát. A hétvégi médiafogyasztást is ez jellemzi, iskolai végzettségtõl függetlenül.

3. tábla A TV iskolai végzettség szerint

A TV (percben)	Ált. isk. vagy annál kevesebb 4-17 éves	Ált. isk. vagy annál kevesebb 18-29	Szakmunkás végzettségû 18-29	Középfokú végzettségû 18-29	Felsõfokú végzettség 18-29*
	196	244	190	156	150
hétköznap	171	228	175	144	132
hétvégén	259	283	228	185	194

Forrás: Országos Rádió és Televízió Testület

* A felsõfokú végzettséggel rendelkezõ 18-29 év közöttiek esetszáma ebben a vizsgálatban olyan alacsony, hogy az nem reprezentálja a magyar lakosságot.

A foglalkozást, a korosztályt és az esetszámokat figyelembe véve három kategóriát hozhatunk létre: tanuló, fizikai munkás és más eltartott (kivéve tanuló). A tanulók esetében két korosztályra is bontható a populáció (4-17 éves és 18-29 éves). Legkevesebb ideig a felnõtt tanulók ülnek a képernyõ elõtt, legtovább pedig az eltartottak.

4. tábla A TV életkor szerint

A TV (percben)	tanuló 4-17 éves	tanuló 18-29 éves	eltartott 4-29 éves	Fizikai 4-29 éves
A TV percben	195	151	228	189

Forrás: Országos Rádió és Televízió Testület

Az egy fõre jutó kereset alapján öt kategóriát határoztunk meg. Az egyes kategóriákban az egy fõre jutó nettó átlagkeresetet a 8. táblázatban megadjuk. Az egy fõre esõ nettó jövedelem csökkenésével nõ a képernyõ elõtt töltött percek száma. Tévénézésre a legtöbb idõt a 18 év feletti legalacsonyabb jövedelmû fiatal felnõttek fordítanak.

5. tábla A TV jövedelem szerint

Havi egy fõre jutó nettó jövedelem (ezer forint)	53 554	36 540	30 325	24 382	15 355
A TV (percben)	174	167	177	194	216

Forrás: Országos Rádió és Televízió Testület

2. Értékek

Az Ifjúság 2000^(c) kutatásban megjelenõ eredmények szerint a mai magyar fiatalok értékei, értékítéletei, megítélései az elmúlt évtizedben részben átalakultak, de részben követik szüleik gondolkodásmódját is. Jelzi ezt az is, hogy a 15-29 évesek több mint harmada gondolja úgy, hogy gondolkodásmódja, értékítélete, szülei eszményei megfelelõek számára, további kétötödük gondolja úgy, hogy részben egyezõ. Mintegy 15 százalék azok aránya, akik elutasítják szüleik eszményeit. Ez is mutatja, hogy a változó világ hatására bizonyos értékek alakulnak csak át, a teljes gondolkodási paletta csupán árnyalatokkal változik meg. A fiatalok viszonyát környezetük hagyományaihoz, értékeihez legjellemzõbben az mutatja, hogy mennyire tudnak azonosulni, egyetérteni szüleikkel illetve környezetükkel (szüleik, tanáraik, munkatársaik, barátaik házastársuk/élettársuk) az õket körülvevõ világ megítélésében. Ha korcsoportok alapján vizsgáljuk e kérdést, látható, hogy lényeges, szignifikáns különbözõségek mutathatók ki az egyes korosztályok között.

7. ábra Megfelel-e az Ön eszményének szülei élete? Korcsoportonként; százalékos megoszlás



Forrás: Ifjúság 2000^(c)

8. ábra Megfelel-e az Ön eszményének szülei élete?
A település típusa szerinti százalékos megoszlás



Forrás: Ifjúság 2000^(c)

A további adatok azt mutatják, hogy a fiatalok világlátása leginkább házastársuk, élettársuk valamint barátaik gondolkodásával, értékítéleteivel egyezik meg. A mindennapi aktivitásukat meghatározó foglalkozási körükbõl származó iskolatársaknak, illetve a kollégáknak, munkatársnak véleményegyezése már kisebb, mivel egyötödüknek egyezik meg teljes mértékben a véleménye ezen csoportokkal. A fiatalok világlátása legkevésbé egyeztethetõ össze a társadalmi hierarchiában felettük álló személyek, így tanáraik és feletteseik vélekedésével.

A fiatalok értékpreferenciái differenciált képet mutatnak. Az emberek életviteléhez kapcsolódó, vizsgált 16 értékkategória közül három alapvetõ típus különböztethetõ meg. Az 1-tõl 5-ig terjedõ skálán mért átlagértékek alapján a 15-29 éves korosztály számára legfontosabbnak a harmonikus, boldog élethez köthetõ, immateriális értékek mutatkoznak. Ide sorolhatjuk a családi biztonságát, az igaz barátságot, a szerelemet, a békés világot, valamint a belsõ harmóniát. Ezek az értékek rendkívül magas - az iskolában szokásos osztályzatban kifejezve jeles - átlagértékeket kaptak. A felsorolásra kerülõ értékekbõl képezhetõ egy másik homogén csoport. A csoporton belül található értékek jelentõsége valamivel kisebb - négyes átlagérték -, de azonos tartalmuk, az anyagi javakhoz való viszony összekötik õket - így gazdagság, rend, érdekes, változatos élet, kreativitás. Mindezen értékek mögé sorolódik egy harmadik típus, amelyet általános társadalmi tudatként írhatunk le, ide a nemzeti identitás, a tradíciók jelentõsége, hatalomhoz való viszony sorolhatók. Az adatok azt mutatják, hogy a magyar fiatalok számára legkisebb jelentõsége az értékkategóriák közül a hatalomnak van (2,5 átlagérték).

A fiatalok arra a kérdésre, hogy mennyire fontosak számukra - egy 0-tól 10-ig terjedõ skálán - az alábbi értékek, a következõ "sorrendet" alakították ki (az átlag értékek alapján):

9. ábra Az egyes értékek fontossága; 0-10-ig terjedõ skála értékei



Forrás: Ifjúság 2000^(c)

3. Környezettudatos magatartás

A környezet állapotának romlása egyre komolyabb társadalmi problémákat vet fel. A megoldáshoz szemléletváltásra van szükség, melynek biztosítéka a fiatal korosztály értékrendszerének és magatartásának alakítása. Az OKK Gyermek- és Ifjúsághigiénés Osztálya 1999-ben országos felmérést végzett 13-14 éves diákok és családjuk életvitelérõl a környezettudatosság vonatkozásában, illetve az iskolai környezeti nevelésrõl.

A felmérés budapesti eredményei alapján (n=1930) megállapítható, hogy a szülõk utazási, vásárlási, hulladékkezelési szokásai nem támogatják a gyermekek környezettudatos magatartásának kialakulását. A környezeti nevelés feladata az oktatási intézményekre hárul. A felmérés idejében színvonalas környezeti nevelésben a budapesti diákok mintegy 15%-a részesült.

Eredményeink alapján megállapítható, hogy a gyerekek jelentõs hányada környezetét szennyezett levegõjûnek érzi. A vizsgált fõvárosi gyermekek egynegyede jelzi, hogy forgalmas, rossz levegõjû helyen tornáznak. Amikor a szabadlevegõn való mozgást szorgalmazzuk, érdemes figyelembe venni a levegõ minõségét is. A tanulók kötelezõ fittség-mérésekor valószínûleg jobb eredményt lehetne elérni, ha nem a belvárosi iskolák körül futnának a gyermekek, hanem jobb levegõjû parkokban, tornapályákon.

A családok jelentõs hányadára jellemzõ, hogy több autóval rendelkeznek, a szülõk naponta autóval közlekednek egészen a munkahelyükig, az apa és anya külön-külön autóval utazik, általában egyedül ülve az autóban. Emellett a tanulók több mint harmada nem tud a közlekedés által okozott levegõszennyezõdés lehetséges egészségkárosító hatásáról.

A vásárlási és hulladékkezelési szokások alapján a megkérdezett családok mintegy felénél nem jellemzõ a környezetbarát szemlélet, amely azért is érdemel figyelmet, mert eredményeink alapján a gyermekek és a szülõk attitûdje között pozitív összefüggés van. Ahelyett, hogy a szelektív szemétgyûjtést, az energiatakarékosságot, az egészséges életmódot születésüktõl fogva jó példaként látnák a gyerekek, a szülõk szokásai többnyire nem támogatják a gyermekek környezettudatos emberré formálását. A környezeti nevelés feladata így az oktatási intézményekre hárul.

A vallásosság és az életkor közötti kapcsolat két fõ formában érvényesül: a biográfiai és a társadalmi változásokkal összefüggõen. Sokévtizedes tapasztalat szerint a vallásosság kifejezési módjai és erõssége az életút során változnak. Az erõsebben mintakövetõ gyermeki vallásosságot az önállósulás és a család- és egzisztencia- alapítás szakaszában a vallási érdeklõdés és a látható vallásosság visszaesése követi. A pályakezdés és az életviszonyok stabilizálódása viszont ismét a vallásosság erõsödését, általánosabbá válását, egyházhoz kötõdését vonja maga után. Ez a felfelé ívelés meggyorsul az élet utolsó évtizedeiben. A másik összefüggés, hogy a nagy változások a társadalom egészét befolyásolják ugyan, de azokra a fiatalabb nemzedékek fogékonyabbak. Ennek következtében a kultúraváltás jelentõs részben a belépõ fiatal korosztályok más felfogásán és magatartásán keresztül terjed el. Ebben az esetben a fiataloknak a társadalmi szokásokkal szembeni nonkonformizmusa maradandó változások jele.

Nemzetközi összehasonlítások alapján az istenhívõk aránya az ifjúság körében a következõ képet mutatja: Magyarországon a 17-20 év közötti korosztály 47%-a mondja magát istenhívõnek, míg Nyugat-Európában ez az arány 70%, Észak-Amerikában pedig 82%. Magyarországon a 21-30 év közötti korosztály 40%-a mondja magát istenhívõnek, míg Nyugat-Európában 68%, Észak-Amerikában 93%. Míg tehát az idõsebb, ötven év feletti nemzedék vallásossága nagyjából a nyugat-európai szintnek megfelelõ (85-90%), a fiatal nemzedék hívõ aránya csupán fele a nyugat-európai szintnek.

Magyarországon a legszembetûnõbb különbség az idõsek és a fiatalok vallásosságának arányában mutatkozik. Tény tehát, hogy a vallásosság területén, ma Magyarországon generációs feszültség észlelhetõ. Ennek egyik oka az elmúlt évtizedekben bekövetkezett olyan kulturális változások, melyek sokkal intenzívebben (hirtelen és rövidebb idõ alatt) éreztették hatásukat a társadalomban.

A rendszerváltás fényében vizsgálva a hívõk és nem hívõk arányának változását, a következõ trendek különíthetõk el: a 40 évnél fiatalabbak körében csökkent a nem hívõk, és nõtt az istenhívõk, illetve a vallásilag ingadozók aránya. Nõtt a templomba járók (nem heti rendszerességgel) és a naponta imádkozók aránya is. A rendszerváltás magával hozta a világnézeti szocializáció változásait is, amit azért fontos vizsgálnunk, mert a vallásosság vagy nem vallásosság ma a magyar társadalomban egy örökölt szemlélet, tehát a szülõ világnézete alapvetõen befolyásolja a gyermek világnézetét. Itt nem csupán a családban történõ vallási szocializációt kell említenünk, hanem az iskolait is, és tudvalevõ, hogy az utóbbi évtizedben megnyílt nagyszámú egyházi oktatási intézmény (óvodától a felsõoktatási intézményekig) komoly és elkötelezett szerepet vállal a gyermekek és az ifjúság vallásos nevelésében.

A vallás és az egyház társadalmi megítélését tekintve azt észlelhetjük, hogy a fiatalabb életkorú csoportokban erõteljesebb a hagyományvesztés, de ez az újabb generációk újítási törekvéseivel összhangban is van. Az elvallástalanodás a 30-60 év közöttiekre jellemzõ leginkább, az ennél fiatalabbaknál a vallásos részarány enyhe emelkedése tapasztalható.

A rendszerváltást követõ kulturális sokszínûség jegyében számos új kisegyház jelent meg hazánkban. A felmérések azt mutatják, hogy ezek az egyházak elsõsorban a fiatalokat szólítják meg. Tagjaik (összesen a lakosság kb. 4,5%-a) 90%-a az ifjúság körébõl kerül ki. Ezt mutatja az is, hogy míg a kisegyházak megítélése a társadalom egészében inkább elutasító (54%), városokban élõknél ez az elutasítás már csak 49%, az ifjúságnál pedig, függetlenül a lakóhely típusától, már csak 30%. Érdekességként megemlíthetõ, hogy a kisegyházak legnegatívabb tulajdonságaként a megkérdezettek döntõ többsége a közterületi "erõszakos" térítést említi. Azonban a magukat vallásosnak mondó fiatalok elsõsorban valamely történelmi egyházhoz tartoznak.

Az Ifjúság 2000^(c) eredményeinek tanúsága szerint a mai 15-29 éves korosztály egytizede vallja magát az egyház tanítása szerint vallásosnak, és majdnem minden második állítja, hogy a maga módján vallásos. Ezek szerint együtt véve a 15-29 éves korosztály közel háromötöde vallásosnak tekinti önmagát. Ezzel szemben valamivel több mint egyharmaduk nem vallásos, sõt ezen a rétegen belül 8 százalék kifejezetten ateistaként jellemzi saját magát.

A fiatalok több mint egyharmada saját állítása szerint vallásos nevelésben részesült, ugyanakkor minden bizonnyal valamilyen szinten érvényesültek a vallási hatások annál a további közel 7 százaléknyi válaszadónál is, akik az adott pillanatban nem tudták megítélni egyértelmûen az otthoni vallásos nevelés meglétét.

A vizsgálat harmadik vallási vonatkozású kérdése a megkérdezettek felekezeti hovatartozására kérdezett rá, egyfelõl a születéskori bejegyzés, másrészt a jelenlegi, személyes hovatartozás vonatkozásában. Ami a születéskori feljegyzéseket illeti, a fiatalok kétharmada katolikus (ezen belül 95 százalékuk római rítusú), közel egyötöde református, s három százaléka evangélikus. A kisegyházakban, szektákban történõ bejegyzés nem jellemzõ, továbbá a válaszolók egytizede alatt van azok aránya, akiket nem kereszteltek meg, illetve jegyeztek be.

A jelenlegi felekezethez tartozás már alacsonyabb vallásos önidentifikációt mutat: a fiatalok majdnem fele úgy érzi, hogy nem tartozik semelyik felekezethez sem. A megkereszteltek, bejegyzettek, illetve a magukat valamilyen felekezethez, vallási közösséghez közel érzõk felekezeti megoszlása azonban már a fentebb leírtakhoz közel azonos képet mutat: héttizedük katolikus, egyötödük református és 4 százalék evangélikus. Ezek szerint a keresztség szerinti felekezet elhagyása a nagyegyházakat nagyjából azonos mértékben érinti. Ez utóbbi két kérdés esetében a hiányzó válaszok száma meglepõen magas, részarányuk 12 százalék, illetve 16 százalék.

A fiatalabb generációk vallásgyakorlata szintén az alacsonyabb vallásossági szint irányába mutat. Amíg a heti templomba járók aránya 8 százalék, addig a másik póluson a megkérdezettek egyharmada úgy nyilatkozott, hogy soha nem jár templomba.

11.ábra Milyen gyakran jár vallási szertartásra? A kérdésre válaszolók százalékában

Az Ifjúság 2000^(c) vizsgálat vallási adatainak alapmegoszlásai egy áthagyományozott vallási kultúráról, egy gyengülõ vallási önidentifikációról, és egy kisebbségben lévõ egyháziasan vallásos csoportról tanúskodnak.

A lakóhelytípus mutatja a legnagyobb különbségeket a vallásossággal kapcsolatosan a társadalmi-gazdasági változók közül. A községekben lakók több mint kétharmada vallja magát vallásosnak a két ismérv valamelyike alapján, míg Budapesten 50% alatt marad ez az arány, bár szembetûnõ, hogy a fõvárosban többen vallják magukat egyháziasan vallásosnak, mint a többi városban. Még nagyobb az eltérés a vallásos nevelés tekintetében, ami a vidéken továbbélõ hagyományos vallásosságot tanúsítja. A nemmel, korral összefüggést nem mutató felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdések közül a második, a jelenlegi tagság meglepõ különbséget mutat a lakóhely típusa szerint: a községiek fele olyan gyakran mondják, hogy nem tartoznak felekezethez, mint a nagyvárosban lakók. Ezek szerint a vallás vidéken továbbra is, a fiatalság körében is identitásformáló tényezõ, míg a nagyobb városokban erõsen megkopott ez a funkciója. Ennek fényében viszont meglepõ, hogy a vallásgyakorlat terén nem mutatkozik ilyen jelentõs különbség, sõt Budapesten a legnagyobb az aránya a hetente többször szertartásra járóknak (igaz, a soha templomba nem járóknak is). Ennek oka valószínûleg az, hogy az ilyen rendszerességû vallásgyakorlat az elsõ sorban városi bázissal rendelkezõ kisközösségi vallásosságra jellemzõ. Az eltérés a soha templomba nem járók, az egyházaktól teljesen elszakadtak arányában a legnagyobb: a fõvárosban kétszer akkora az arányuk, mint a községekben, ez annak köszönhetõ, hogy a szekularizáció még nem haladt annyira elõre, vidéken sokan elmennek legalább évente egynéhányszor - a nagyobb ünnepeken - templomba.

Forrás: Ifjúság 2000^(c)

Magyarország földrajzi régiói szerint is jelentõs eltérések mutatkoznak a vallásosságban, ami mindenek elõtt az eltérõ kulturális hagyományokra, felekezeti összetételre, és urbanizáció, mint a szekularizáció egyik mércéjének eltérõ fokára vezethetõ vissza. A rangsor többnyire azonos, akár a vallási önértékelést, akár a neveltetést, akár a szertartáslátogatást tekintjük: a legvallásosabb régió minden tekintetben a Közép-Dunántúl, emellett a Dél-Dunántúl és Észak-Magyarország szerepel még a rangsorok élcsoportjában. Ezzel szemben Észak- és Dél-Alföld, valamint Budapest több szempont alapján is a leginkább elvallástalanodott régiók. Érdekes módon kivételt jelent ez alól a már említett tény, hogy a fõvárosban átlagon felüli a rendszeres templomjárók aránya, azonban a skála másik végpontja felõl nézve - tehát a templom felé sem nézõk aránya alapján - már megint Budapest kullog a sor végén. A vallási aktivitás jól követi az egyes régiókban a katolikusok részarányát: minél nagyobb a katolikusok aránya, annál többen sorolják magukat a vallásosak közé, annál erõsebb a vallásos nevelés, annál gyakoribb a templomlátogatás - bár érdekes módon ez utóbbinál a leggyengébb az összefüggés. A felekezeti összetétel alapján Észak-Alföld erõsen elüt az ország többi régiójától: itt hagyományosan többségben vannak a protestánsok, emellett a magyarországi görög katolikusok túlnyomó többsége is itt él.

Forrás: Ifjúság 2000^(c)

Könyvtárhasználat

A 6/2001. (I.17.) Korm. rendelet a könyvtárhasználókat megilletõ egyes kedvezményekrõl meghatározza, hogy az érvényes diákigazolvánnyal rendelkezõ tanulók, hallgatók számára a beiratkozási díjból 50%-os kedvezményt kell adni. A könyvtár helyben használata természetesen a gyerekeknek, diákoknak is változatlanul ingyenes.

A rendelet szerint, nyilvános könyvtárban az érvényes diákigazolvánnyal rendelkezõ tanulók, hallgatók számára a beiratkozási díjból 50%-os kedvezményt kell adni."

Múzeumlátogatás

A látogatói kedvezményekrõl szóló 194/2000. (XI. 24.) számú Korm. rendelet szintén azt a tudatos munkát kívánta segíteni, amely az ifjúság minél szélesebb körét szeretné megismertetni a kulturális örökség kivételes értékeivel.

A rendelet szerint, díjtalanul látogathatják a muzeális intézményeket bármelyik nyitvatartási napon: a kiskorúak általános iskolai tanulmányaik megkezdéséig; díjtalan a belépés minden hétvége egyik - a muzeális intézmény által meghatározott - pihenõnapján, a 18 éven aluli gyermekek és az õket kísérõ, legfeljebb 2 hozzátartozó, valamint a 18 éven felüli, diákigazolvánnyal rendelkezõ tanulók és hallgatók részére. 50%-os kedvezményes belépõdíjat fizetnek az általános iskolák, gimnáziumok, szakközépiskolák, szakmunkásképzõ és szakiskolák - a nappali oktatás munkarendje szerinti oktatásában részt vevõ - tanulói és a felsõoktatási intézmények nappali, esti és levelezõ tagozatos hallgatói; a nemzetközi diákigazolvánnyal rendelkezõ tanulók és hallgatók.

A NKÖM megalapította a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet [ a 3/1999. (II. 24. ) NKÖM rendelet módosításával] abból a célból, hogy egy jól mûködõ ifjúsági zenekar számára biztosítsa a magas színvonalú, elmélyült mûhelymunka lehetõségét, elõsegítse a tehetséges fiatal zenemûvészek kibontakozását és ezáltal jól képzett utánpótlást biztosítson a nagy zenekarok számára.

A Magyar Köztársaság Kormánya programjának megfelelõen 1999 óta költségvetési forrásokból is támogatja az egyházak hitéleti tevékenységéhez szervesen kapcsolódó hittanoktatást. Minisztériumunk a 2000. évben 1 milliárd 809,4 millió forintot fordított 32 különbözõ egyház hittanoktatásának támogatására. Ezen összegbõl a tanévben több mint 42 ezer (42 915) hittancsoportban tanuló 527 ezer (527 103) diák részesült.

A nemzetközi és hazai elvárásoknak, közöttük az Alkotmánynak, az aláírt egyezményeknek és a hatályos jogszabályoknak (többek között a Nemzeti Alaptanterv, a Nemzeti Környezetvédelmi Program, a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram, stb.) megfelelõen célunk a környezetünkért felelõs, hitelesen tájékoztatott, tájékozódni és cselekedni képes, tudatos állampolgárok nevelése.

A környezeti nevelésnek az életkori sajátosságoknak megfelelõ módon az oktatás minden szintjén, valamennyi mûveltségterületben meg kell jelennie. A NAT-ban "A mûveltségterületek oktatásának közös követelményei" vonatkozó fejezetének címe: "Környezeti nevelés", ám világszerte terjed a szélesebb és tágabb jelentéssel rendelkezõ fogalom: a fenntarthatóság pedagógiája. Ennek központi gondolata a "környezeti polgárrá" nevelés, azaz a természeti, az épített, a társas-társadalmi környezet fenntarthatósága (és ezen belül a fenntartható fejlõdés, a fenntartható fogyasztás) érdekében szükséges ismeretek, magatartásminták, értékek és életviteli szokások megtanítása.

A Környezetvédelmi Minisztérium környezeti nevelõ tevékenysége az egyes színtereken:

4. óvodai nevelés
1. óvodapedagógus továbbképzések szervezése - az óvodai környezeti neveléssel kapcsolatos ismeretek széles körû terjesztése
1. módszertani kiadványok megjelenésének támogatása
1. óvodai környezeti nevelést támogató pályázat kiírása - az óvodások élményszerû tapasztalatszerzésének támogatása (erdei óvodák, kirándulások nemzeti parkokba, múzeumokba, állatkertekbe, arborétumokba, stb.)
4. környezeti nevelés a közoktatás szintjén
4. erdei iskolák szervezésének támogatása általános és középiskolások részére - módszertani kiadványok, fórumok, pályázat
4. zöld jeles napok ünneplése különbözõ programok révén - pályázat
4. környezet- és természetvédelmi nyári táborok támogatása - pályázat
4. GLOBE-program: nemzetközi környezeti nevelési program, melynek keretében a diákok rendszeres méréseket és megfigyeléseket végeznek környezetükben különbözõ tudományterületeken, majd a méréseket Interneten továbbítják a GLOBE központnak (Egyesült Államok) további feldolgozásra
4. szárazelemgyûjtés kijelölt konténerekbe
4. Takarékoskodj Program: iskolai energiaprogram, mely lehetõséget és segítséget nyújt a tanulóknak az iskolai energia felhasználásának felméréséhez, támogatja a fogyasztás csökkentésének egyéni és önálló módjait
4. országos környezet- és természetvédelmi tanulmányi versenyek támogatása.
4. környezeti nevelés a szakképzés területén
4. a környezet- és természetvédelmi szakképzés fejlesztése a gazdasági szféra igényeinek figyelembe vételével
4. Környezetvédelmi Országos Szakmai Tanulmányi Verseny szervezése
4. a környezet- és természetvédelmi alapismeretek oktatásának megjelenítése a nem környezet- és természetvédelmi szakirányú szakképzésben
4. környezeti nevelés a felsõoktatás területén
4. részvétel a képesítési követelmények átdolgozásában - ökológiai szemléletmód illetve környezettudományi ismeretek oktatása a felsõoktatás mindegyik szakágán
4. környezetvédelmi tankönyv kidolgozása
4. a környezettudományok területén hallgatói programok kialakításának és fejlesztésének szakmai és anyagi támogatása - Környezettudományi Diákkonferencia, Környész Találkozó
4. eszköz- és forrásteremtés a hallgatók terepi és szakmai munkájához - pályázat.

A 2000. év egyik figyelemfelhívó eseményét jelentette a "Föld napja" elnevezésû eseménysorozat. Ennek keretében a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium által szervezett vetélkedõ többek között arra is ráirányította a figyelmet, hogy a közlekedésnek léteznek környezetet kímélõ módjai is.

A közlekedési szokások tudatos, környezetet kímélõ formáinak elõtérbe való helyezésére, az erre történõ figyelemfelhívásra továbbra is szükség van. A 2001. évben az "Autómentes nap" keretében a KVM a Környezetvédelmi Minisztériummal együtt szintén tervez felvilágosító, példamutató akciókat.

A BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság 2000. január 1-jei megalakulását követõen folytatta jogelõd szervei (BM PVOP, BM TOP) kezdeményezését, a tanulóifjúság tûz- és polgári védelmi felkészítését, e témában tanulmányi versenyek szervezését.

Az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlament és a Honvédelmi Minisztérium közötti együttmûködés folyik közös akciók, rendezvények szervezésében.

2001-ben 35 millió Ft keretbõl, kifejezetten ifjúsági programok finanszírozására 6 millió Ft-ot biztosított a Honvédelmi Minisztérium. Mindezek mellett a legtöbb programunknak ifjúsági vetülete is volt.

A honvédelmi tárca ezen kívül évek óta több önálló programot is finanszíroz kifejezetten gyermekek és az ifjúsági korosztályhoz tartozók részére. Ezek között említhetjük az általános iskolás korosztálynak szervezett "Szondi Apródjai", valamint a "Hadijáték" címû középiskolásoknak rendezett programokat.

A Magyar Millennium "Kultúrával a Nyugat kapujában" Nemzeti Fesztivál közel két esztendõs sorozata keresztmetszetet adott arról az igen sokszínû és gazdag kultúráról, amelyet népünk birtokol, s amely az amatõr mûvészeti csoportok sokaságában létezik, virágzik.

E rendezvénysorozat keretében a falvak, a városok, élõ közösségei egyedi, mindenki mástól különbözõ kultúrájukat mutatták meg önmaguknak, mellyel önnön hitük erõsítése mellett, másoknak is példát adtak ahhoz, hogy megkeressék, felismerjék saját értékeiket, a közösségeik azonosságértékeit, alkotó energiát.

Több mint 2000 településen erre az alkalomra jöttek létre alkalmi közösségek, ifjúsági csoportok felélesztve féltve õrzött kincseiket, tudásukat, és számos helyen elismerést, erõsítést kaptak az évek, évtizedek óta mûködõ amatõr mûvészeti közösségek.

A több ezer helyi ünnep, a kistérségi bemutatkozási lehetõség fórumot teremtett a fiatalok számára is arra, hogy önmaguknak és tágabb környezetüknek is, megmutassák azokat a meglévõ értékeket, amelyeket évszázadok óta birtokolnak, és folytonosan gyarapítnak.

1999-ben Gyõr-Moson-Sopron megye kezdeményezését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma örömmel fogadta, és vállalta az országot átfogó, mozgósító rendezvénysorozat, koordinálását és az önkormányzatokkal közös finanszírozását.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 1999-ben a felkészülésre, az elõkészületekre 20 millió forintot, 2000-ben a helyi, regionális és megyei bemutatókra összesen 150 millió forintot, s ebben az évben az Nemzeti Fesztivál szakági bemutatóira, valamint a Gálamûsor megrendezésére 40 millió forintot fordított. A települési és a megyei önkormányzatok hasonló nagyságrendû összeget fordítottak a Nemzeti Fesztivál megrendezésére, a helyi, megyei és szakági bemutatók megszervezésére.

A települések sokasága szervezte meg helyi, szomszédsági ünnepét e két év során, amelynek deklarált célja volt, hogy elsõsorban helyi értékek bemutatása történjen meg és helyben jöjjön létre, alkalom arra, hogy a helyi azonosságtudat értékei mentén történjen emlékezés az elmúlt évezredre, államiságunk ezer esztendejének méltatására.

Magyarország több mint kétezer településén számos fiatal kapcsolódott be e nagyszerû eseménysorozatba, több százezerre tehetõ az ünnepi bemutatkozást vállaló résztvevõ és annak a közönségnek a száma, akik részesei voltak az ünnepségsorozatnak.

A több mint négyszáz kistérségi körzeti bemutató lehetõséget teremtett arra is, hogy a mûvészeti csoportok bemutathassák értékeiket saját településünkön kívül is

A helyi és kistérségi bemutatókat, az adott megyét reprezentáló gálamûsorok követték, amelyek sokszínû képet adtak arról a sokoldalú tevékenységrõl, amely egy-egy megye kulturális életét jellemzi

Számos megyei reprezentatív gálamûsort rögzítõ, hangzó és nyomtatott kiadvány született, melyek a felnövekvõ generációknak is õrzik, rögzítik azokat a résztvevõket, akik a Nemzeti Fesztiválon szerepeltek.

Országos szakági bemutatók Szolnoktól Sopronig, Miskolctól Szegedig mind azt bizonyították, hogy az amatõr mûvészeti mozgalom legjobbjai a hazai mûvészeti élet reprezentánsai is egyben.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázatot hirdetett általános és középiskolás korú, a cigány kisebbséghez tartozó gyermekek részére szervezett, 2000. évi népismereti, életmód, anyanyelvi és olvasótáborok támogatására, összesen 10 millió Ft keretösszegben.

Az NKÖM a fenti összegen túl összesen 60 millió Ft-ot fordított a cigány kulturális programok (rendezvények, fesztiválok stb.) megvalósítására, melyek nem elsõdlegesen gyermek- és ifjúsági programok voltak, de érintették õket is.

2000-ben 50 millió Ft-ot fordítottak a nemzeti kisebbségek programjainak (rendezvények, fesztiválok stb.) megvalósítására, melyek szintén nem elsõdlegesen gyermek- és ifjúsági programok voltak, de érintették õket is.

Közvetett módon segítette az érintett korosztályok hagyományõrzõ tevékenységét, a szellemi és tárgyalkotó népmûvészettel történõ ismerkedést, a népi kézmûves mesterségek gyakorlását az 1999-tõl minden évben meghirdetett "Népmûvészeti alkotóházak" technikai, tárgyi lehetõségének javítását, fejlesztését szolgáló pályázat. A két éven át 15-15 millió forint 37, illetve 32 pályázónak nyújtott anyagi támogatást annak érdekében adtuk, hogy megfelelõ felszereltségû kézmûves mûhelyekkel várják az ügyeskezû alkotó fiatalokat.

A gyermek és ifjúsági korosztály szaktábori és a civil szervezetekben megvalósuló szakmai tevékenységének támogatására a Nemzeti Kulturális Alapprogram Szakmai Kollégiumai hirdettek pályázatokat.

A NKÖM közmûvelõdési területen 2000-ben a hazai és nemzetközi rendezvényekre 12 850 000 forintot adott a gyermek és ifjúsági programok támogatására. Az országos hatáskörû gyermek és ifjúsági közmûvelõdési társadalmi szervezetek 14 750 000 Ft mûködési támogatást kaptak.

1.) Országos hatáskörû társadalmi szervezetek mûködési támogatása.

A 2000. évi keret összesen 35,5 M Ft.

2.) Rendezvények támogatása

A 2000. évi keret összesen 35 M Ft.

• A NKÖM a fiatal pályakezdõ mûvészek támogatására évente ösztöndíjpályázatot hirdet 10 mûvészeti ágban. Az ösztöndíjasok egy éven keresztül havi 64 000 Ft támogatásban részesülnek, majd a Hungarofest Kht. által szervezett Ösztöndíjasok Fesztiválja keretében adnak számot egyéves tevékenységükrõl.
• A NKÖM fenntartásában regionális feladatokat ellátó Filharmónia Kht. Ifjúsági bérletsorozatokat szervez, amelynek fontos szerepe van az ifjú zeneszeretõ és -értõ generáció nevelésében.
• A Hungarofest Kht. Budapesti Nemzetközi Zenei Versenyeket szervez ifjú zenésztehetségek részvételével.

A NKÖM és az OM két éve indította útjára a beavató színházi pályázati támogatását.

2000-ben összesen 11 millió, 2001-ben összesen 13 millió forint szolgálta ezt a célt. A támogatás két részbõl áll:

• az ifjú közönség színházba való eljutásának támogatása (autóbusz, útiköltség támogatás),
• a közönség nevelésében fontos, beavató színházi produkciók színre állításának támogatása.

Az Ifjúság 2000^(c) nagymintás vizsgálat eredményei alapján a fiatalok által említett társadalmi feszültségek sorát három alapvetõ társadalmi probléma vezeti: a "munkanélküliség", a "pénztelenség, alacsony keresetek", és a "lakáshelyzet megoldatlansága". Ezeket a "szegénység, létbizonytalanság", a "kábítószerek terjedése" követi, majd a "növekvõ társadalmi egyenlõtlenségek", a "kilátástalan jövõ", a "tanulási lehetõségek anyagi okok miatti beszûkülése", a "bûnözés" terjedése, a "céltalanság" és a "család válsága" zárják a sort.

A személyes tervek, elképzelések a jövõkép alakulását meghatározó lényeges faktorok, amelyeknek dimenziójában egyértelmû helyzetkép rajzolódik ki. A megkérdezett fiatalok 90 százaléka számolt be valamilyen kialakult, konkrét elképzelésérõl jövõbeni céljait illetõen. Az elképzelések típusrendszerében kitüntetett helyet foglalnak el a munkaerõ-piacon történõ sikeres szereplés, illetve az önálló egzisztencia megteremtésére irányuló törekvések.

Az említések megoszlási szerkezete, illetve fontossági sorrendje között egyértelmû különbségek érzékelhetõk az egyes életkori csoportokat tekintve. Összességében a legnagyobb gyakorisággal a tanulás, szakmaszerzés szerepel megvalósítandó elképzelésként. Az említések összevont adatait tekintve a 15-19 évesek körében 57, a 20-24 éveseknél 31, a 25-29 évesek körében 13 százalékos gyakorisággal szerepelnek ezek az elemek.

A második leggyakoribb elem a saját lakás, az önálló otthon megszerzése. Itt az említések gyakorisága az életkor emelkedésével gyors ütemben növekszik: a 15-19 éveseknél 12, a 20-24 éveseknél 41, a 25-29 éveseknél 47 százalékos gyakoriság regisztrálható.

A megvalósítani kívánt célok összesített sorrendjében a harmadik, illetve negyedik helyen, egyaránt mintegy 16-16 százalékos említési gyakorisággal a családalapítás, valamint a gyermekvállalás, illetve a gyermek felnevelése áll. A családalapítás említési gyakoriságát tekintve a nõknél 19 éves korban mutatkozik ugrásszerû növekedés, a 24 éves korban tapasztalható csúcs után folyamatos csökkenés következik, amely elsõdlegesen a családos státusz elérésének növekvõ gyakoriságával függ össze. A férfiaknál a családalapítás iránti igény 21 éves korban mutat ugrásszerû növekedést, a csúcs 24-25 éves korban következik be, ezt követõen - elsõdlegesen ugyancsak a családos státuszúak számának emelkedése miatt - folyamatos csökkenés következik be.

Elkülönítve a hajadon, illetve nõtlen státuszúak csoportját, az adatok azt mutatják, hogy a családalapítási kedv a férfiaknál 21 éves korban tapasztalható ugrásszerû növekményét követõen az életkor elõrehaladtával a legfelsõ vizsgált évjáratig, azaz 29 éves korig folyamatosan növekszik. A hajadon nõknél az ugrás 19 éves korban tapasztalható, 26 éves korig folyamatos a növekedés, amelyet ingadozó, de egyértelmû csökkenés követ.

A gyermekvállalás iránti igény az életkor szerinti említési gyakoriságot tekintve a nõknél 22, a férfiaknál 25 éves korban mutat ugrásszerû emelkedést. Lényeges különbség a két nem között, hogy bár a férfiaknál a gyermek iránti igény az életkor növekedésével egészen 29 éves korig folyamatosan emelkedik, a nõknél mégis jóval gyakoribb, évjáratonként átlagosan mintegy 15 százalékponttal magasabb az említés aránya. A nõknél a gyermekvállalás iránti igény növekedése 26 éves korig tart, utána enyhe, de folyamatos csökkenés következik, amely összefüggésben áll a gyermekes nõk arányának növekedésével.

A személyes élettervek sorrendjében a gyermekvállalást az "önálló életvitel megteremtése" és a megfelelõ munkahely megszerzésének igénye követi, nagyjából azonos, mintegy 14-15 százalékos gyakorisággal. Ezen kívül jelentõsebb, mintegy 13 százalékos gyakorisággal fordul elõ a lakásfelújítás, lakásbõvítés célkitûzése, jellemzõen az életkor növekedésével drasztikusan növekvõ módon. Az egzisztencia, illetve karrier építéséhez társuló olyan fogalmak, mint például a külföldi munkavállalás, szakmai sikerek, vállalkozás indítása mintegy öt százalékos gyakorisággal jelentek meg.

A személyes élettervek meglétét vagy hiányát jelentõsen befolyásolja az, hogy az illetõ fiatal mely régióban lakik. A gazdasági és ezzel összefüggésben értékválsággal leginkább sújtott régiókban - így Észak-Magyarország, Dél-Dunántúl - az átlagos értékhez képest kisebb a személyes élettervekkel rendelkezõ fiatalok aránya, míg Budapesten, Nyugat-Dunántúlon majd' minden fiatal rendelkezik valamilyen megvalósításra váró céllal. Érdekes az észak-alföldi régió helyzete, amely ugyan jelentõs munkanélküliséggel, gazdasági válsággal néz szembe, de fiataljai - az adatok alapján - törekvõek, igyekeznek ebbõl a válsághelyzetbõl személyes életterveik megvalósítása révén kitörni.

Az élettervek megvalósulásának esélyeit tekintve szembetûnõ optimizmust közvetítenek az empirikus adatok. Az értékelhetõ választ adók - a megkérdezettek 94 százaléka - közül 88 százalék részben vagy túlnyomó mértékben bizakodó, mindössze 12 százalék nyilvánított borúlátó véleményt a jövõt illetõen. Hasonlóan a személyes élettervek meglétéhez vagy hiányához a tervek megvalósulási esélyeinek megítélésében is különböznek az egyes régiókban lakó fiatalok. A budapestiek, a nyugat- és közép-dunántúli régióban lakó 15-29 évesek optimistábban tekintenek terveik megvalósulása felé, míg az észak-magyarországi, valamint a közép- magyarországi régió fiataljai - akik egyébként kisebb arányban rendelkeznek élettervekkel - pesszimistábban tekintenek személyes elképzeléseik megvalósulási esélyei felé.

3. Társadalmi közérzet

Az Ifjúság 2000^(c) vizsgálat a fiatalok körében uralkodó társadalmi közérzet alakulását alapvetõen az életminõségre kiható gazdasági helyzet dimenziójában, a személyes élethelyzet szubjektív értékelésében, a személyes élettervek és az érvényesülés esélyeinek dimenzióiban közelítette meg.

A korábbi magyar és nemzetközi vizsgálatokban már több ízben alkalmazott kérdések azt tudakolták a fiataloktól, hogy a rendszerváltás óta eltelt idõszak egészére visszatekintve miként értékelik az ország gazdasági helyzetének, az emberek életszínvonalának, valamint saját személyes helyzetüknek az alakulását.

A visszatekintõ értékelõ válaszokat alapvetõen a negatív megítélés dominálta. A fiatalok legkedvezõtlenebbül az emberek életszínvonalának alakulását minõsítették. Az értékelhetõ választ adó megkérdezettek kétharmada szerint romlott, egyötödük szerint változatlan maradt, és mindössze 13 százalékuk szerint javult az emberek életszínvonala a rendszerváltás óta eltelt idõszakban.

Kevésbé negatív, de még mindig dominánsan kedvezõtlen megítélés övezi az általánosságban vett gazdasági helyzet alakulását. Az értékelhetõ válaszok több mint fele szerint a rendszerváltás óta eltelt idõszakban romlott a gazdasági helyzet, közel egyötödük szerint nem változott, és ugyancsak mintegy ötödük szerint volt javulás érzékelhetõ.

Az általánosságban értelmezett "személyes helyzet" romlásáról mintegy 45 százalékban számoltak be, változatlanságot 38, javulást mintegy 18 százalékos arányban jeleztek.

Érdekes különbözõségek regisztrálhatók a visszatekintõ értékelõ válaszok regionális bontását vizsgálva. Mindhárom dimenzióban az átlagos értékhez képest is negatív válaszok dominálják az észak-magyarországi, észak-alföldi, dél-alföldi régióban lakó fiatalok vélekedését. Ezzel szemben a rendszerváltozás óta eltelt évtized megítélése a budapesti, nyugat és közép-dunántúli fiatalok esetében kevésbé negatív.

A személyes helyzet jelenre vonatkozó, mindent számításba vevõ általános értékelését tekintve sajátos, ambivalens kép rajzolódik ki. Közel annyian jelzik egyértelmû elégedetlenségüket, mint amennyien egyértelmû elégedettségrõl számolnak be. A két megoszlási arány az értékelhetõ választ adók körében 10, illetve 8 százalék. Hasonló a helyzet a túlnyomóan elégedetlen, illetve túlnyomóan elégedett kategóriák esetében: a megoszlás itt 12, illetve 14 százalék. Végül 57 százalék számolt be arról, hogy általános helyzetével részben elégedett, részben elégedetlen. Az ebben a dimenzióban uralkodó hangulati klíma könnyebb érzékeltetése kedvéért+/-100-as skálára vetítve a megoszlást, mínusz 1-es indexértéket kapunk, tehát összességében semleges megoszlás mutatkozik, a retrospektív értékelés dominánsan negatív hangulatával szemben.

A jelenre vonatkozó általános értékelés regionális bontásban hasonló eredményeket mutat, mint amely a rendszerváltozás megítélése esetén regisztrálható. A gazdasági válság által legkevésbé sújtott, illetve abból leghamarabb kilábaló régiók fiataljai jelenlegi helyzetüket az átlaghoz képest pozitívabban élik meg, míg pl. az észak-alföldi fiatalok a többiekhez képest is negatívabban ítélik meg jelenlegi élethelyzetüket.

Régiónként; százalékos megoszlás

A társadalmi közérzet másik meghatározó faktorát, a jövõre vonatkozó várakozásokat tekintve viszont a véleményklíma már szembetûnõ módon a bizakodás irányába módosul. A megkérdezett fiatalok közel négytizede pozitív változásokat vár a gazdaságban a következõ néhány évben, egynegyedük változatlanságra tippel, és csak alig több mint egyötödük tart a helyzet romlásától.

Az életszínvonal alakulására vonatkozó várakozások nagyjából azonos mértékben, egyharmad-egyharmad arányban oszlanak meg a javulást, változatlanságot, illetve romlást prognosztizáló kategóriák között.

A jövõbeni személyes helyzetre vonatkozó várakozásoknál mutatkozik az optimista vélemények legmagasabb aránya. Az értékelhetõ választ adók, mintegy kétötöde véli úgy, hogy saját helyzete javulni fog a közeljövõben, több mint egyharmaduk prognosztizál változatlanságot, és közel egynegyedük esetében regisztrálható a romló tendenciákra vonatkozó várakozás.

A jövõbeni kilátásokat értékelve szembetûnõ a dél-alföldi, a közép-magyarországi és a dél-dunántúli régió, valamint a budapesti, és nyugat-dunántúli 15-29 éveseinek ellentétes hozzáállása, a mintában képviselt súlyukhoz képest inkább pozitívan tekintenek a jövõbe. Míg az ország gazdaságilag legfejlettebb vidékein élõ fiatalok múltjukat, jelenüket, és leginkább jövõjüket kedvezõbben ítélik meg, addig az elõbbi területek 15-29 éves korcsoportjai a következõ évekre is borúlátóbban tekintenek.

A bûncselekmények morfológiai sajátosságait, azok megvalósulását biztosító feltételeket tekintve megállapíthatjuk, hogy az ifjúkori bûnözésnek specialitásai vannak.

Az elkövetett bûncselekmények vonatkozásában említésre méltóak azok a büntetendõ cselekmények, melyek csupán erre a korosztályra jellemzõek. A motiválatlan rongálások (parkok, azok berendezései, tömegközlekedési eszközök megrongálása, grafiti, kukák felgyújtása stb.) kizárólag a tizenévesek devianciája. Szintén jellemzõ az apró, sorozatban elkövetett alkalmi, leginkább bolti, egymás sérelmére, iskolában, öltözõben elkövetett lopás.

Már súlyosabb elkövetési forma a rablás, melyet erõszak alkalmazásával, nemegyszer eszköz, fegyver igénybevételével követnek el. A sértettek kivétel nélkül hasonló korú, vagy fiatalabb személyek. A bûncselekményt csoportosan követik el, ami alapvetõ jellemzõje az ifjúkori bûnözésnek.

A bûncselekmények további sajátossága, hogy azokat olyan személy, személyek sérelmére követik el, akik vagy fiatalabbak, vagy pedig a támadás ellen fizikailag kevés ellenállást képesek tanúsítani. Ebbe a sértetti körbe sorolhatók az idõs személyek is.

A kiskorúak által elkövetett bûncselekmények több mint kétharmadát kisebb súlyú, sorozatban elkövetett vagyon elleni bûncselekmények képezik. Ilyenek a bolti lopások, gépkocsifeltörések és egyéb alkalmi lopások.

Az erõszakos cselekmények közül a garázda jellegû, bandákban, de mindenképpen többes elkövetésben végrehajtott személy vagy dolog elleni cselekmények dominálnak.

Sajnálatos tény a kábítószeres bûncselekményekben való egyre gyakoribb részvételük. A visszaélés kábítószerrel bûncselekményekben a fiatalkorúak közremûködése öt év alatt a tízszeresére emelkedett.

A bûncselekmények elkövetése során a fiatalkorúaknál néhány éve már megfigyelhetõk a szervezetszerû bûnelkövetési elemek is. Ilyenek a bûncselekmények elõzetes megtervezése, akár elpróbálása, a végrehajtásban a feladat és szerepmegosztás. Gyakorinak mondhatók az ún. megrendelésre elkövetett bûncselekmények, valamint az orgazdahálózat.

Ezek a sajátosságok rávilágítanak arra, hogy az ifjúkori bûnözés egyre erõteljesebbé válik és koncentrált bûnmegelõzési, valamint bûnüldözési megoldásokat kíván.

A kiskorúak veszélyeztetettsége befolyásolhatja a fiatalkori bûnözést, illetve a gyermekkorúak jogellenes cselekményeit. Az ügyészi jogalkalmazási tapasztalatok ugyanis arról tanúskodnak, hogy a veszélyeztetett kiskorúak közül kerülnek ki leginkább a bûncselekmények elkövetõi. A statisztikai adatok is ilyen összefüggésre utalnak. Az ismertté vált fiatalkorú bûnelkövetõk száma 1997-ben volt a legmagasabb, azóta évrõl-évre csökkenés volt tapasztalható, a veszélyeztetett kiskorúk köréhez hasonlóan. Csökkenés következett be a fiatalkorúak részvételével elkövetett bûncselekmények mennyiségében is.

A bûnözés állapotát, tendenciáját a szerkezeti összetétel alakulása, a struktúra is befolyásolja. Pozitív változásként értékelhetõ, hogy a fiatalkorúak a korábbi évekhez képest kevesebb befejezett emberölést követtek el. Ugyanakkor jelentõs növekedés következett be más, erõszakos jellegû, jelentõs tárgyi súlyú bûncselekményeket, valamint a kábítószerrel visszaélést elkövetõk számában és arányában.

1. A fiatalkorú bûnözés szerkezeti mutatói

A rablást elkövetõ fiatalkorúak száma 13,5%-kal haladta meg az elõzõ évi adatot. A fiatalkorúak a rablások elkövetésekor a dolog elvételéhez gyakran a szükségesnél jóval nagyobb mértékû erõszakot alkalmaztak, amely többször súlyos sérülést okozott a sértettnek. Esetenként elõfordult, hogy a rablási szándékkal megkezdett cselekmény a sértett életének szándékos kioltásába torkollott.

Az erõszakos jellegû bûncselekmények körében emelkedõ tendenciát mutat a zsarolás bûntettének elkövetése. A 2000. évben is gyakran elõfordult és úgyszólván tipikusnak tekinthetõ az olyan elkövetési mód, amelynél a fiatalkorú elkövetõk az iskolában, illetve annak környékén erõszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerítették a jó anyagi háttérrel rendelkezõ osztálytársakat, hogy zsebpénzüket, illetve az e célból a szülõktõl elvett pénzt - esetenként néhány száz forintot - átadják a részükre. Az erõszak, illetve fenyegetés hatására a kiskorú sértettek rendszerint viszonylag hosszú ideig nem merték szüleik elõtt felfedni a zsarolási cselekményeket.

2. Kiskorúak bûnözési adatai az utóbbi öt év összehasonlításában

Örvendetes tény, hogy 2000 évre csökkent a kiskorú elkövetõk száma. Ez a szám a fiatalkorú bûnelkövetõk vonatkozásában folyamatos csökkentést jelent az utóbbi öt évben, 2000 évben 11 081 fõ volt, ami 4%-os csökkenés. A gyermekkorú elkövetõk száma évenként hullámzik, 2000. évben azonban ez is csökkent, mégpedig 4,1%-kal (3 965 fõ). Az összes bûnelkövetõ száma az elmúlt két évben jelentõsen csökken, jelenleg 122 860 fõ, ami 6,7%-os csökkenés.

Az összes bûnelkövetõhöz viszonyítva, a fiatalkorú bûnelkövetõk aránya 9,02%, a gyermekkorú elkövetõk aránya: 3,23 %. A fiatalkorú bûnelkövetõk aránya 2,22% a fiatalkorú népességhez, a gyermekkorú elkövetõk aránya 0,25%-a gyermekkorú népességhez.

1. tábla Kiskorú elkövetõk, százalékos megoszlás

Év	Ismertté vált bûnelkövetõk (fõ)	Ebbõl:
		fiatalkorú	gyermekkorú
1996	122 221	13 544	3 689
1997	130 966	13 955	4 287
1998	140 083	12 866	3 864
1999	131 658	11 540	4 133
2000	122 860	11 081	3 965

Forrás: Országos Rendõr-fõkapitányság (ORFK)

A gyermekkorúak által elkövetett bûncselekmények adatai az utóbbi két évben magasabbak az elõzõ évi tényeknél, szemben a fiatalkorúakkal, ahol három éve folyamatos csökkenés tapasztalható. A gyermekkorú elkövetõk 2000 évben 7 326 bûncselekményt követtek el (egy elkövetõre 1,85 bûncselekmény), a fiatalkorú bûnelkövetõk 19 988 bûncselekményt követtek el (egy bûnelkövetõre 1,8 bûncselekmény).

2. tábla Kiskorúak részvételével elkövetett bûncselekmények, százalékos megoszlás

Év	fiatalkorú	Gyermekkorú
1996	26 851	6 395
1997	31 693	6 984
1998	25 750	6 670
1999	22 696	7 737
2000	19 988	7 326

3. tábla Kiskorú elkövetõk nemenkénti és korcsoportos megoszlása,

százalékos megoszlás

Gyermekkorúak

	0-10 éves	11 éves	12 éves	13 éves
Összesen	863 fõ	584 fõ	936 fõ	1581 fõ

Fiú:	3 523 fõ	(88,87%)
Lány:	441 fõ	(11,13%)

Fiatalkorúak

14 éves	15 éves	16 éves	17 éves
1880 fõ	2562 fõ	3069 fõ	3570 fõ

Fiú:	9 835 fõ	(88,76%)
Lány:	1 246 fõ	(11,24 %)

4. tábla Kiskorú elkövetõk családi környezete,

százalékos megoszlás

	Gyermekkorúak		Fiatalkorúak
teljes családban él	75,23		55,53
elvált szülõ neveli	12,16		20,58
nevelõotthonban, intézetben él	5,6		10,79
nevelõszülõ, nagyszülõ neveli	2,67		6,34
özvegy szülõ neveli	2,17		3,39
élettársi közösségben élõ szülõ neveli	1,51		2,07
testvér, vagy más rokon neveli	0,66		1,29

5. tábla Fiatalkorú bûnelkövetõk és a sértett kapcsolata (leggyakoribbak),

százalékos megoszlás

idegen	73,21
egyéb ismerõse	10,61
iskolatársa	3,87
szülõ, nagyszülõ	1,23
barátja	1,12

6.tábla Fiatalkorú bûnelkövetõk foglalkozása,
százalékos megoszlás

foglalkozás nélküli	29,86
általános iskolai tanuló	23,04
szakmunkás, szakiskolás tanuló	18,66
Középiskolás	16,32
alkalmi munkás	3,14

7.tábla A bûnelkövetésben közrejátszó - a fiatalkorú bûnelkövetõ személyével kapcsolatos - okok,
százalékos megoszlás

Alkohol hatása	6,28%
Kábítószer hatása	1,37%
Kábító hatású anyag	0,63%
Több együtt	0,22%
Egyik sem	91,5%

A táblázatok forrása: Országos Rendõr-fõkapitányság (ORFK)

3. Gyermekkorúak részvételével elkövetett kiemelt bûncselekmények

A sajtóban idõnként megjelenõ írások azt sugallják, hogy a 14. életévüket be nem töltöttek között rendszeresen elõfordul az emberölés. Ez annak tudható be, hogy az ilyen jellegû bûnelkövetés sokkolja a társadalmat, nagyobb sajtónyilvánosságot kap, azzal hosszú idõn keresztül foglalkoznak. A kimutatásból azonban jól látható, hogy az utolsó öt évben 1996-ot kivéve évente 0-2 ilyen bûncselekmény történt. 2000. évben csupán egy eset. A személy elleni bûncselekményekhez elsõdlegesen testi sértések tartoznak, leggyakoribb elkövetés a verekedésbõl, "megleckéztetésbõl" és erõfitogtatásból eredõ testi sértés. Külön kiemelést érdemelnek a garázda jellegû cselekmények, melyek szintén személy elleni támadásokból (csoportos verekedés), vagy pedig rongálásokból erednek. Kábítószerrel kapcsolatos bûncselekmények vonatkozásában elmondható, hogy a terjesztõ típusú elkövetés nem jellemzõ, azonban fogyasztóként 2000. évben öt személy valósította meg a törvényi tényállást.

Legjelentõsebb bûncselekmény-kategória a vagyon elleni bûncselekmények. Ezek közül is leginkább a kisebb kárértékû lopások, alkalmi lopások. Magasnak ítélhetõ a rablások száma, melyet szinte kizárólag saját korosztályú társai sérelmére, csoportosan követnek el.

8. tábla Gyermekkorúak részvételével elkövetett kiemelt bûncselekmények száma

Bûncselekményakt.	1996	1997	1998	1999	2000
Személy elleni bcs:	381	282	399	370	471
ebbõl: emberölés	4	1	0	2	1
testi sértés	70	74	75	93	106
Házasság, család ell.	12	20	18	81	33
ebbõl: erõsz.köz.	4	4	4	8	10
Közrend elleni bcs.	537	592	677	1 002	1.128
ebbõl: garázdaság	111	62	84	119	119
visszaélés kábszer.	0	1	10	8	5
Vagyon elleni bcs.	5 400	5 974	5 463	6 170	5.527
Ebbõl: lopás	3 234	3 680	3 419	4 174	3.597
Betöréses lopás	1 267	1 603	1 222	1 176	1 094
Rablás	145	166	163	173	185

Forrás: ORFK

4. Fiatalkorúak részvételével elkövetett kiemelt bûncselekmények

Nagy arányú csökkenés jelentkezett 2000. évre az emberölések számában. A 15 eset során a többes elkövetés volt a jellemzõ. Sajnos több olyan bûncselekmény is akadt, ahol az anyagi haszonszerzés volt az emberölés motivációja. Igen magas a testi sértések száma is (747), ráadásul emelkedést jelez az elõzõ évhez képest. A házasság, család és nemi erkölcs elleni bûncselekmények száma az elmúlt öt év átlagának megfelelõ (122). Az erõszakos közösülések száma viszonylag alacsony (20); csökkenést mutat.

Aggályos viszont a közrend elleni bûncselekmények alakulása, bár az elmúlt évhez képest itt is csökkenés látható (4541-rõl 3960-ra). Nagyon magas a garázdaságok száma (793). A kábítószerrel visszaélés bûntettben való részvételük kimagasló: az 1996-os adatokhoz képest számuk 2000-re több mint tízszeresére emelkedett (48- rõl, 492-re!).

A fiatalkorúak által elkövetett bûncselekményekben azonban a vagyon elleni bûncselekmények dominálnak. A 14 ezret meghaladó ilyen jellegû bûncselekmény több mint fele lopás. Soknak minõsíthetõ a 3870 betöréses lopás, és kiemelt feladatként kell kezelni a rablások megelõzését is, mivel a 484 bûncselekmény 21%-os emelkedést mutat az elõzõ évhez képest!

9. tábla Fiatalkorúak részvételével elkövetett kiemelt bûncselekmények száma

Bûncselekménykat.	1996	1997	1998	1999	2000
Személy ell. bcs.	1 353	1 216	1 098	1 051	1 133
ebbõl: emberölés	22	25	29	28	15
testi sértés	762	807	711	666	747
Házasság,család. ell.	124	171	149	100	122
ebbõl: erõsz.köz.	33	35	26	21	20
Közrend ell. bcs.	2 718	3 844	4 079	4 541	3 960
ebbõl:garázdaság	674	769	691	715	793
visszaélés kábszer.	48	92	277	375	492
Vagyon ell.bcs.	21 925	25 800	19 609	15 933	14 112
ebbõl: lopás	11 207	12 089	11 217	9 175	7 219
betöréses lopás	7 364	6 492	5 969	4 137	3 870
Rablás	473	569	455	400	484

Forrás: ORFK

5. Megyénkénti megoszlások

Érdekes, hogy a bûncselekményeket elkövetõk lakóhely szerinti megoszlása mind a gyermekkorúak, mind pedig a fiatalkorúak esetében megegyezõ sorrendet mutat. A legtöbb bûnelkövetõ az ország keleti régiójában lakik (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyékben), valamint a Fõvárosban és Pest megyében.

A bûncselekmények megoszlása elkövetési helye szerinti megoszlást tekintve is elmondható, hogy mindkét lista élén ugyanaz az öt megye szerepel. A gyermekkorúak által elkövetett bûncselekmények helyszínei közül kiemelendõ, hogy Budapest csupán a negyedik leggyakoribb elkövetési hely. Figyelemre méltó viszont Bács-Kiskun megye második helye. Még inkább fokozottabb figyelmet érdemel Bács-Kiskun megye akkor, ha hozzáadjuk azt a tényt, hogy a fiatalkorúak által elkövetett bûncselekmények vonatkozásában is ott szerepel az elsõ öt között! A fiatalkorúak esetében már Budapest vezet, igaz, nem sokkal elõzi meg Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét.

10. tábla Kiskorúak által elkövetett bûncselekmények elkövetési hely szerint

	Gyermekkorúak által		Fiatalkorúak által
	elkövetett bûncselekmények
Megyék	Száma	Rangsor	Száma	Rangsor
Budapest	640	IV.	2.238	I.
Baranya	123	XVIII.	730	XIII.
Bács-Kiskun	817	II.	1.285	V.
Békés	120	XIX.	554	XVI.
Borsod-Abaúj-Zemplén	749	III.	2.100	II.
Csongrád	357	VIII.	841	VIII.
Fejér	246	XII.	623	XV.
Gyõr-Moson-Sopron	206	XIV.	797	X.
Hajdú-Bihar	382	VII.	1.166	VI.
Heves	229	XIII.	522	XVII.
Jász-Nagykun-Szolnok	415	VI.	927	VII.
Komárom-Esztergom	354	IX.	758	XII.
Nógrád	188	XV.	519	XVIII.
Pest	910	I.	1 775	IV.
Somogy	299	XI.	813	IX.
Szabolcs-Szatmár-Bereg	526	V.	2.056	III.
Tolna	301	X.	429	XX.
Vas	108	XX.	443	XIX.
Veszprém	173	XVII.	626	XIV.
Zala	183	XVI.	781	XI.
Összesen	7 326		19 988

Forrás: ORFK

6. Fiatalkorúakkal kapcsolatos egyéb bûnüldözési adatok

A fiatalkorúakkal szemben alkalmazott kényszerintézkedések száma csökkent. 2000. évben 7,75%-kal kevesebb õrizetbe vétel, 13,2%-kal kevesebb elõzetes letartóztatás és 22,73%-kal kevesebb lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el nyomozóhatóságok, illetve bíróságok.

Bár 414 fõ került elõzetes letartóztatásba, de az érzékelhetõ, hogy a nyomozást folytató hatóságok csupán a legszükségesebb esetekben terjesztették elõ a bíróságok felé az elõzetes letartóztatás iránti igényüket. A fiatalkorúak személyi szabadságát legtöbb alkalommal csupán a kihallgatás és a szükséges nyomozási cselekmények lefolytatásáig korlátozták.

Az országban három javító-nevelõ intézetben is végrehajtható a fiatalkorú személyek elõzetes letartóztatása.

Régóta okoz problémát az elõzetes letartóztatás foganatosítása a fiatalkorú személyekkel szemben. A rendõrségi fogdákban gyakran hiányoznak az elhelyezés feltételei. Ezen a helyzeten kívántak enyhíteni akkor, amikor megteremtették annak lehetõségét, hogy a fiatalkorúak a számukra kijelölt intézetben tölthessék az elõzetes letartóztatásukat. A legtöbb rendõri szervnek azonban sokszor megoldhatatlan gondot jelent az intézetek távolsága, mivel a szállítás hosszadalmas és költséges.

Az intézetek vezetõi részérõl történt tájékoztatások és a személyesen megszerzett tapasztalatok arról gyõztek meg bennünket, hogy bõvíteni kellene e lehetõséget, hiszen a fiatalkorúak a büntetõeljárás mellett megfelelõ nevelõ munkában, oktatásban és szabadidõs tevékenységben is részesülnek, ami megfelelõ alapot adhat a fiatal részére az ítélet kitöltése utáni reszocializációjához.

A nyomozóhatóságok hasonló számban tagadták meg a nyomozást a fiatalkorú személy elleni feljelentések tárgyában 1999-hez képest. Az esetek nagyobb részében azonban, mely 63,5% volt, a nyomozás elrendelését vádemelés, vagy más eredményes befejezés követte. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a nyomozószervek hatékonyabban dolgoztak, megalapozottak voltak a nyomozás-elrendelések.

A bíróságok által alkalmazott büntetések és az intézkedések számai is növekedtek. Ez utóbbiak alkalmazása gyakoribbá vált. (6,6%-kal emelkedett a próbára bocsátások száma, míg az elrendelt javítóintézeti nevelések 17,7%-kal estek vissza.)

A fiatalkorú személyek bûnözéshez való viszonya, felfogása nagymértékben megváltozott. Több esetben kimutatható a bûnözõi életszemlélet, a sorozatos bûnelkövetés. Ezt példázza az is, hogy az elítélt vádlottak közül 27 % volt büntetett elõéletû, egyharmaduk pedig különös visszaesõ.

7. Kábítószerrel való visszaélés

A fiatalkori bûnözés szerkezetében a legnagyobb arányú növekedés a kábítószerrel visszaélés körében következett be. A kábítószerrel visszaélést elkövetõ fiatalkorúak száma és aránya az utóbbi öt év alatt fokozatosan emelkedett. A korábbi években inkább a (fõként marihuána-) fogyasztói típusú elkövetõi magatartások jellemezték a fiatalkorúak kábítószerrel visszaéléseit. Azóta részben megváltoztak a fogyasztói szokások. Több büntetõügyben nyomon lehetett követni, hogy a fiatalkorúak elõször a lágy drogként ismert marihuánát fogyasztották, majd rátértek az amfetamin-származékokra, végül pedig eljutottak a heroinhoz. Emellett a fiatalkorúak körében is gyakoribbá váltak a társadalomra nagyobb veszélyt jelentõ terjesztõi típusú elkövetési magatartások.

A kábítószerrel való visszaélés bûncselekménynek 1999. március 1-jei hatállyal bevezetett módosítása lehetõvé tette a növekvõ számú fiatalkorú elkövetõk differenciált felelõsségre vonását. A kábítószerrel visszaélést fogyasztással megvalósítás, illetve a cselekményt csekély mennyiségû kábítószerre elkövetés esetén az ügyészek megfelelõ arányban éltek a bírósági eljárás mellõzésével. Ennek megfelelõen a fiatalkorú gyanúsítottak 20,2%-ával szemben ügyészi megrovásra, a 18,1%-ukkal szemben pedig a vádemelés elhalasztására került sor. A jelentõs tárgyi súlyú kábítószerrel visszaélést elkövetõ fiatalkorúak esetében azonban a büntetõeljárások idõigényessége miatt még nem adható teljes körû konkrét elemzés arról, hogy megvalósultak-e és mennyiben a törvénymódosítás céljai.

8. Internettel kapcsolatban álló bûncselekmények

Kábítószerrel visszaélés miatt indított büntetõügyben elõfordult, hogy a fiatalkorú az Internet bárki által hozzáférhetõ hálózatáról szerzett kezelési útmutatót és ennek alapján termesztett kábítószer tartalmú növényt, illetõleg állított elõ saját részére kábítószer tartalmú cigarettát.

Más esetben a fiatalkorú kezében robbant fel az a szerkezet, amelyet a lakásukon készített a világhálóról letöltött bombakészítési útmutató és tervrajz szerint, a kereskedelmi forgalomban beszerezhetõ anyagok felhasználásával.

Tapasztalható volt, hogy kiskorú személyrõl készített pornográf képfelvételt informatikai rendszer útján továbbították.

Figyelmet érdemel továbbá, hogy a fiatalkorú bûnözés struktúrájában is megjelent a számítógépes csalás: statisztikai adatok szerint 1997-2000 között 21 fiatalkorú követett el ilyen bûncselekményt.

A jogalkalmazói tapasztalatok indokolják, hogy különleges feladattal megbízott rendõri egység figyelje a törvénybe ütközõ tartalommal feltöltött oldalakat és a felelõsségre vonásuk érdekében kutassa fel a szerzõket.

9. Csoportos devianciák

Az utóbbi évek fiatalkorúak deviáns jellegû csoportosulásai által elkövetett cselekmények visszaestek. Elvétve indult büntetõeljárás nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erõszak miatt. A 90-es évek elején még erõteljesen jelenlévõ skinhead jelenség az elmúlt három évben jelentõsen visszaszorulni látszik. A más jellegû, különbözõ zenei stílusok és divatirányzatok mellett szervezõdõ ifjúsági csoportok kriminalitása sem számottevõ.

A kábítószer-fogyasztó fiatalok csoportjai ennek mintegy ellentéteként markánsabban jelentek meg a nagyvárosokban.

A napokban legnagyobb veszélyt azon fiatalok csoportjai jelentik a közbiztonságra, melyek különbözõ rendezvényeken, futballmérkõzéseken garázda jellegû bûncselekményeket követnek el. Az eljárások során világossá vált, hogy a különbözõ csoportok közötti összecsapásokat elõre megtervezték, készültek rá, s terveikbe beépítették a rendõrség esetleges beavatkozásának kivédését is.

A büntetõügyekben - kiszolgáltatottságuk miatt - megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a bûncselekmények kiskorú sértettjeire. A statisztikai adatok szerint a kiskorú sértettek száma az utóbbi években kismértékben emelkedett. Ezen belül a gyermekkorú sértettek száma csökkent, a fiatalkorúaké pedig erõteljesen növekedett.

A kiskorú sértettek sérelmére az elõzõ idõszakhoz hasonlóan a legnagyobb arányban vagyon elleni bûncselekményeket követtek el. A befejezett emberölések gyermekkorú áldozatainak száma jelentõsen csökkent, a fiatalkorú sértetteké kissé emelkedett. Az emberölés gyermekkorú sértettjei számának csökkenése azonban részben azzal hozható összefüggésbe, hogy a születõ gyermek szülés alatti vagy közvetlenül a szülés utáni megölése - amennyiben az ölési cselekményt az anya valósítja meg - 1999. március 1-tõl nem emberölésnek, hanem az újszülött megölésének minõsül.

Különösen kiszolgáltatottak a családban elkövetett kiskorú veszélyeztetése bûntettének sértettjei. A veszélyeztetettség észlelési és jelzési rendszere ebben a körben sem mûködik megfelelõen. Az észlelési és jelzési hiányosságok következtében a kiskorú sértettek gyakran hosszú idõn át kénytelenek elviselni a testi, értelmi vagy erkölcsi fejlõdésüket veszélyeztetõ súlyos fokú szülõi kötelességszegéseket, úgymint a súlyos vagy rendszeres bántalmazást, szexuális zaklatást, bûncselekmény elkövetésére rábírást. Az ilyen ügyekben esetenként gyámhatósági késedelem is megállapítható.

A fiatalkorú sértettek számában 1996 óta szerény mértékû, de folyamatos visszaesés tapasztalható, míg a gyermekkorú sértetteknél (csakúgy, mint az elkövetõk vonatkozásában) váltakozó elõjelûek a változások. Az emberölések fiatalkorú áldozatainak száma öt év átlagában évente 6-9 eset között mozgott. A gyermekkorúaknál ez a szám 20-44 között van. Meg kell azonban jegyezni, hogy itt tartjuk nyílván az újszülött megölését is. A nagy számok mellett talán kisebb bizakodásra adhat okot az a tény, hogy 2000-ben volt az utóbbi öt év legalacsonyabb elkövetése. A fiatalkorúak tekintetében folyamatosan csökken a súlyos testi sértések száma, a gyermekkorúaknál azonban ez nem tapasztalható. A nemi erkölcs elleni bûncselekményeknél a nagyarányú emelkedés annak tudható be, hogy ettõl az évtõl kezdve nemcsak az erõszakos közösüléseket számítják ide, hanem minden más ebbe a kategóriába tartozó bûncselekményt is. A vagyon elleni bûncselekményeket vizsgálva megállapítható, hogy stagnál a rablások száma, ami pozitív eredmény. Kedvezõ jelként értékelhetõ az is, hogy a fiatalkorú sértettek esetében nem növekszik a vagyon elleni bûncselekmény sem, míg összességében csökkentek a lopások kiskorú sértettjei is.

*2000-ig csak az erõszakos közösüléseket, 2000-tõl más nemi erkölcs elleni bûncselekményeket is nyilvántartunk.

Az 1989-ben megalakuló bûnmegelõzési egységek kiemelt feladataként határozták meg a gyermek- és ifjúságvédelmi munkát. Ezzel az ifjúság védelme elsõdlegesen bûnmegelõzési jellegû feladattá vált.

Néhány területi rendõri szervnél (megyei, budapesti rendõr-fõkapitányságok) más bûnügyi egységek is végeznek felderítõ és vizsgálati munkát olyan ügyekben, melyekben fiatalkorúak sérelmére, vagy fiatalkorúak által elkövetett bûncselekmények miatt indult eljárás.

Az Országos Rendõr-fõkapitányság Bûnmegelõzési Osztályán ifjúságvédelmi referens dolgozik, aki szakmailag irányítja, felügyeli és ellenõrzi a megyei (budapesti) rendõr-fõkapitányságok ifjúságvédelmi tevékenységét.

A Megyei (Budapesti) Rendõr-fõkapitányságok Bûnmegelõzési Osztályain egy, illetve az elvégzendõ feladatok volumenének megfelelõen kettõ ifjúságvédelmi feladatot végrehajtó személy dolgozik.

A városi (budapesti kerületi) kapitányságokon folyó ifjúságvédelmi tevékenységre jellemzõ, hogy azt több, alkalmasint más jellegû munka mellett végzik a kollégák.

Kiemelten fontos a baleset-megelõzés is, melyet a rendõrségen belül a közlekedésrendészeti egységek folytatnak.

Az ifjúságvédelem célja: a rendelkezésére álló eszközökkel, módszerekkel akadályozza meg, hogy a kiskorúak ne váljanak bûncselekmények, vagy egyéb cselekmények áldozataivá, valamint csökkentse, mérsékelje, adott esetben számolja fel azokat a körülményeket, melyek alkalmat teremthetnek arra, hogy a kiskorúak bûncselekményeket kövessenek el.

Az elvégzendõ ifjúságvédelmi munkát az ifjúkori bûnözés helyzetének pontos ismerete alapozza meg. Ennek megfelelõen a bûnmegelõzési egységek naprakészen elemzik a fiatalkorúakat érintõ kiemelten súlyos bûncselekmények körülményeit. A rendõrség az ismeretlen bûnelkövetõk felderítése, valamint a vizsgálati (bizonyítási eljárás) munka során a bûncselekmények kialakulása, elkövetésének motivációi, a sértetté válás körülményei értékelését követõen olyan információk birtokába jut, melyekre alapozhatja a bûnmegelõzési intézkedéseit.

Az újabb bûnelkövetési formák, prekriminális helyzetek felbukkanása esetén a megállapítások eredményeirõl, jellemzõkrõl a területi szervek szakvonalai folyamatosan tájékoztatást kapnak.

Nagyon magas a kiskorú eltûnt személyek száma (2000 évben: 5 412 eset). A kiskorú személyek fokozottan veszélyeztetettek abban az esetben, ha kikerülnek a felnõttek általi ellenõrzés alól, melyek prekriminális helyzetet teremtenek, gyakran bûncselekményeket is követnek el sérelmükre.

A rendõrség a gyermekkorú személyek eltûnése esetén kiemelt körözési feladatokat hajt végre. Az eltûnt személy felkutatása érdekében szorosan együttmûködik a társrendészeti, önkormányzati és civil szervekkel.

A rendõrség bûnmegelõzési munkájának egyik megnyilvánulása a felvilágosító tevékenység. Hatékony bûnmegelõzést a rendõrség egyedül nem képes folytatni. Alaprendeltetése az lehet, hogy a bûnmegelõzés eredményeit, egyes információkat el kell juttatni a bûnözéssel érintett célcsoportokhoz. Ezek az ifjúságvédelem szempontból elsõdlegesen maguk a fiatalok, valamint a szülõk és a család-, gyermek- és ifjúságvédelemben dolgozó szervezetek, magánszemélyek.

A rendõrség a felvilágosítás számos módozatával él. ?gy gyakran veszi igénybe a rádió, a televízió vagy az írott sajtó kínálta lehetõségeket.

Rendszeresen jelentet meg kiadványokat, figyelemfelhívó szóróanyagokat, vagy éppen ifjúságvédelmi nevelési programokat mûködtet.

Az ország minden részében jelen van az iskolákban kidolgozott bûnmegelõzési programokkal, vagy eseti elõadásokkal, melyek témái jogi, bûnmegelõzési, ifjúságvédelmi vagy drogmegelõzési kérdéseket érintenek. Ilyenek például a D.A.D.A. Program, a Bûn küszöbén, a Sulizsaru is.

Ezek a tevékenységek az egyes megyékben eltérõ természetûek.

A Rendõrség Biztonságra Nevelõ Iskolai Programja (D.A.D.A.) az ifjúságvédelmi tevékenység egyik legszínvonalasabb és legszervezettebb tevékenysége. Az elmúlt években az ország legismertebb, általános iskolákban folytatott megelõzési programjává vált.

2000-ben már 57 000 kisdiák vett részt 345 településen a D.A.D.A.-ban. Ezt a munkát 396 rendõr végezte el.Mintegy három éve merült fel az az igény, hogy a D.A.D.A. Programot meg kell reformálni. Egyrészrõl az oktatás során bizonyos elemek elavulttá váltak, ezért ezek közül többet ki kellett hagyni, illetõleg át kellett dolgozni.

Másrészrõl pedig a Program már nem felelt meg teljesen a kor kihívásainak, hiszen újabb bûnelkövetési magatartások ütötték fel a fejüket, a tizenéves korosztály nevelésének ez irányú kiterjesztése érdekében újabb fejezetek beiktatása vált szükségessé. Manapság különösen fontossá vált a családon belüli erõszak, a pedofília, a gyermekkereskedelem és gyermek prostitúció, a befolyásolások, a felelõsségvállalás, valamint az internetes bûnözés témaköreinek feldolgozása. A Program korszerûsítése elkészült, így a 2001/2002-es tanévben az iskolákban már a megújult, átstrukturált D.A.D.A.-val találkozhatnak.

Az ezt követõ tanévben pedig elképzelések szerint már a Program középiskolás változata is elkészül.

A pontos, hatékony és célirányos feladat végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges a család-, gyermek- és ifjúságvédelemben dolgozó állami és társadalmi szervekkel való napi munkakapcsolat kiépítése és fenntartása.

A rendõrség bûnmegelõzési egységeinek jól mûködõ napi kapcsolata alakult ki az Ifjúsági és Sportminisztériummal, a Szociális és Családügyi Minisztérium Család-, Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztályával, a belügyi, igazságügyi és oktatási tárca képviselõivel.

Kifejezetten jók a gyermek- és ifjúságvédelmi intézetekkel folytatott munkakapcsolatok. Egyes bûnmegelõzési programok, tevékenységek végzése alkalmával rendszeresen egyeztetnek a bûnmegelõzési tevékenységet felügyelõ és koordináló Országos Bûnmegelõzési Tanács munkatársaival, a BM Társadalmi Kapcsolatok Osztályával és annak Áldozatvédelmi Irodájával.

Az igazságszolgáltatási szervek közül a Legfõbb ?gyészség, a Fõvárosi Fõügyészség, valamint a Fõvárosi Bíróság fiatalkorúakkal foglalkozó osztályainak vezetõivel együtt kerül értékelésre az ifjúkori bûnözés helyzete, valamint a felmerülõ újabb jelenségek.

E munka folytatásához szükség van a pedagógiai intézetek, iskolák, gyámügyi és a fiatalkorúak pártfogói felügyeletében résztvevõ szervek közremûködésére is.

Az ObmT két bûnmegelõzési centrum (Tolna és Nógrád megye) létrehozását és mûködtetését segítette elõ. E centrumok tevékenységének szerves része az ifjúságvédelmi munka.

A Tanács pályázatot írt ki a települési önkormányzatok képviselõ testületei mellett mûködõ bûnmegelõzési (közbiztonsági) bizottságok, a megyei rendõr-fõkapitányságok (Rfk) megelõzési osztályai mellett mûködõ hasonló célú alapítványok, valamint a bûnmegelõzés érdekében tevékenykedõ, elsõsorban nonprofit, civil szervezõdések részére.

A pályázattal olyan megyei (fõvárosi) szintû szakember-találkozók megszervezését kívántuk támogatni - a megyei Rfk-k bevonásával -, ahol a család-, gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó valamennyi szervezet képviselteti magát, s vállalták rövid és középtávú együttmûködésen alapuló bûnmegelõzési stratégiák kidolgozását, amely teret szentel a devianciák és a prekriminális magatartások felismerésének, kezelésének és megelõzésének. A pályázat célja, a bûnmegelõzés és áldozatvédelem bármely területén tevékenykedõ szakemberek, szervezetek, szervezõdések közötti információáramlás és tapasztalatcsere elõsegítése, az e területen tevékenykedõ szakemberek a jövõbeni tényleges együttmûködés kereteinek kidolgozására történõ alkalmassá tétele volt. A pályázatra jelentkezõ tizenkét szervezetbõl tíz kapott támogatást, egyenként 200 000-tól 500 000 forintig terjedõ összeg értékben.

Számos bûnmegelõzési kiadvány és szakkönyv megjelenése részesült támogatásban, illetve jelent meg önállóan, ezek nagy része a gyermek- és ifjúságvédelem területét érinti.

Az Ifjúság 2000^(c) adatai szerint a fiatalok kevesebb mint egyhatoda rendelkezik szervezeti tagsággal. Azt, hogy ki kötõdik formálisan is szervezetekhez, elsõsorban az határozza meg, hogy a fiatal mely korosztályba tartozik, illetve ezzel szoros összefüggésben mivel foglalkozik. Mintában képviselt súlyukhoz képest a tagsággal rendelkezõk között felülreprezentáltak a középiskolákba és a felsõfokú intézménybe járók, míg az alkalmazásban álló, dolgozó fiatalok tagsági kötõdése az átlagnál alacsonyabb. Jelentõs különbség mutatható ki a fiatal férfiak és nõk tagsági viszonyában. Az adatok azt mutatják, hogy a férfiak szervezetekhez való direkt kötõdése egyértelmûbb, jelentõsebb. Fontos megjegyezni továbbá, hogy a magukat a politikai ideológiák közül inkább jobboldalra helyezõk között a szervezeti tagság elfogadottabb, magasabb arányú.

Az összes lehetséges ifjúsági szervezeti tagság alapján számított százalékos érték

A szervezeti tagságon belül is "preferált" az egyházi közösséghez tartozás, hiszen a kérdésre választ adók hét százaléka tartozik valamilyen vallási mozgalomhoz, valamint a sport- és szabadidõs szervezeti tagság, ugyanis a válaszadók négy százaléka tagja valamilyen sport- vagy szabadidõs szervezetnek.

Az a mintegy 500 fiatal, aki jelezte, hogy tagja valamilyen egyházi közösségnek, legnagyobb arányban a hagyományos, történelmi egyházközösségeket, így a Magyar Katolikus Egyházat (62 százalék), a Református Egyházat (19 százalék) és az Evangélikus Egyházat (7 százalék) nevezte meg. További két-két százaléka az egyházhoz tartozó fiataloknak a Magyarországi Baptista Gyülekezetet, a Jehova Tanúi Egyházat és a Hit Gyülekezetét jelölte meg.

Az adatok szerint gyakorlatilag értelmezhetetlen a párthoz és a politikai ifjúsági szervezethez tartozás fogalma a 15-29 éves korosztályon belül. A mintába került 8000 fiatal közül összesen 32-en tagjai politikai szervezetnek. Valamivel kedvezõbb a szakszervezetek organizációs kapacitása. Az összes megkérdezett fiatal mintegy két százaléka, míg a dolgozó fiatalok több mint négy százaléka jelezte, hogy valamely szakszervezethez vagy szakszervezeti szövetséghez tartozónak vallja magát.

Diák/hallgatói szervezeti tagsággal a 8000 15-29 éves megkérdezett két százaléka, a középiskolába járók öt, a fõiskolán, egyetemen hallgatók hét százaléka rendelkezik. A diákmozgalmak közül említésre méltó tagságot mondhat magáénak a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a Diákparlament Egyesület, a Középiskolások Szövetsége.

Az összes többi szervezettípusnál a tagság mértéke nem éri el a két százalékot. Különösen feltûnõ a helyi, illetve a környezetvédelmi szervezetekkel szembeni apátia.

A szervezeti tagságtól némileg különbözik - de mindenképpen a szervezetek fiatalok közötti elfogadottságát jelöli - az egyes ifjúsági szervezetek ismertsége és elismertsége. Az ifjúsági szervezetek ismertségét két különbözõ módszerrel mértük. Elõször arra kértük a fiatalokat, hogy soroljanak fel általuk ismert ifjúsági szervezeteket. A kapott adatok alapján - a tagsági viszonyhoz hasonló mértékben - a megkérdezettek egynegyede tudott legalább egy ifjúsági szervezetet megnevezni. Az ifjúsági szervezetek ismertségét mérõ másik módszer azon a feltételezésen nyugszik, hogy a jelentõsebb organizációk rendezvényeik, megmozdulásaik révén elérik a fiatalokat. Arra voltunk tehát kíváncsiak, hogy a megkérdezettek voltak-e olyan rendezvényen, amely valamely ifjúsági szervezet nevével összeköthetõ. A magyar ifjúságot reprezentáló nyolcezer fiatal alig több mint egytizede vett rész ifjúsági szervezet által rendezett eseményen.

23. ábra Az elmúlt egy éven belül részt vett-e Ön valamilyen ifjúsági szervezet által szervezett rendezvényen? - A teljes sokaságra vetített százalékos eredmények

A fiatalok között a legkedveltebb rendezvénytípusok a koncertek, zenés programok, a sportesemények, valamint a kulturális események. A rendezvények, koncertek, vallási megmozdulások szervezõi között legnagyobb arányban a helyi, települési mozgalmak találhatók, amelyet az egyetemisták és fõiskolások legnagyobb szervezete, a HÖOK/HÖKOSZ eseményei követnek.

Mindezen adatok összességében azt mutatják, a rendszerváltozás után kialakult mozgalmak, szervezetek nem tudták megérinteni az ifjúságot még rendezvényeik, megmozdulásaik révén sem.

Az Ifjúság 2000^(c) vizsgálat a politika iránti érdeklõdés igen alacsony intenzitásáról szolgáltatott adatokat. A 18 évnél idõsebbek körében az értékelhetõ választ adók 55 százalékát egyáltalán nem, vagy legfeljebb csak elenyészõ mértékben érdekli a politika. Közepes intenzitású érdeklõdés mintegy 33, intenzívebb érdeklõdés mintegy 12 százalék esetében regisztrálható. Az egész sokaságra számított politika iránti érdeklõdési átlag - amennyiben az iskolai osztályzatok értékelését vesszük figyelembe - elégséges.

A politika iránti érdeklõdés és az iskolázottság szintjében alapvetõ, szignifikáns különbségek regisztrálhatók. Minél magasabb a kérdezett iskolai státusa, annál magasabb a politika iránti érdeklõdés mértéke. Azonban még a legmagasabb végzettséggel rendelkezõ fiatalok esetében is csak a közepes szintet éri el a politikai témák iránti figyelem mértéke.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium a gyermek- és ifjúsági szervezetek adatait tartalmazó Gyermek és Ifjúsági Szervezeti Katasztert hozott létre.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium a 2000. év folyamán megbízta a Fõvárosi Önkormányzat Közigazgatás-szervezési és Informatikai Szolgálatát az Ifjúsági Szervezetek adatai címû, 1999. évre vonatkozó kérdõívek tartalmának feldolgozásával.

2000-ben a még nem kötelezõ adatszolgáltatás keretében 452 szervezet regisztáltatta magát. A 2000. évre vonatkozó regisztráció az Országos Statisztikai Adatgyûjtõ Programon belül történt. Ezek az adatok még feldolgozás alatt állnak. Az elõzetes eredmények szerint 971 szervezet regisztráltatta magát.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium új, a Magyarországon élõ fiatalok iskolán kívüli esélyeit és lehetõségeit magában foglaló törvény elõkészítési folyamatát indította el a 2000. év õszén. A törvényalkotás hagyományos eljárási rendjét kiszélesítették egy olyan szakasszal, amelyben a törvény hatáskörébe tartozó kérdéseket illetõen a fiatalok és a velük foglalkozó szakemberek közvetlenül is részt vehetnek a tervezésben.

Ma Magyarországon több ezer, önmagát ifjúsági szervezetként meghatározó egyesülés van bejegyezve. Demokratikus berendezkedésünknek köszönhetõen az iskolán kívüli pedagógia nagyon sokszínû és sokféle ideológia, illetve pedagógiai irányzat mentén szervezõdik. Sokféle helyi, regionális és országos kezdeményezés foglalkozik a fiatalok iskolán kívüli szabadidejének megszervezésével.

Ezeknek a programoknak nagy jelentõségük van a fiatalok demokratikus állampolgárokká válásában, abban a folyamatban, amelyben megismerik önmagukat, a közvetlen és tágabb környezetüket, jogaikat, kötelességeiket és lehetõségeiket, illetve amely révén kialakíthatják közösségeiket.

A legtöbb európai országban és hazánkban is az a tendencia, hogy az ifjúsági munka szakmaként jelenik meg. Ma sokan dolgoznak kortárs segítõként, önkéntesként vagy fõállású szakemberként azon, hogy jó minõségû ifjúsági programok, projektek szülessenek. Az államigazgatás felelõssége, hogy a fiatalok érdekeit szem elõtt tartva biztosítsa ennek a folyamatnak a minõségét, a programokhoz anyagi forrásokat rendeljen, szabályozza azok elosztását, a szakemberek és a szakma fejlõdésének lehetõségét megteremtse, a fiatalok részvételét biztosító kedvezményeket szabályozza és végül, olyan szolgáltató rendszert mûködtessen, amelyek a fentiek folyamatos fejlõdését biztosítani képes. Az Ifjúsági és Sportminisztérium ezért vállalkozott a törvény megalkotására.

A törvény érinteni fogja az önkéntesség kérdéskörét, az ifjúsági szervezetek képviseleti rendszerét, a központi költségvetés ifjúsági célú támogatási rendszerét, a fiatalokat érintõ kedvezményeket, az ifjúsági munka feladatait, az ifjúsági intézményrendszer döntéshozatali mechanizmusait, struktúráját és szolgáltatásait.

A törvény eredményeképpen a fiataloknak még több és még színvonalasabb lehetõségük lesz szabadidejük hasznos eltöltésére (helyi közösségi projektek, klubok, öntevékeny csoportok, táborok, külföldi programok, fesztiválok). Továbbá az ifjúsági munka elismert szakmaként fog továbbfejlõdni, széles körben a demokráciára való nevelés alapjává válik, megteremtõdnek az önkéntes munka feltételei. Az önszervezõdõ ifjúsági szervezetek egymással való együttmûködése hatékonyabbá válik. A fiatalok érdekképviseleti fórumai továbberõsödnek, több és szabályozottabb kedvezmények mûködnek majd. Több anyagi forrás jut az iskolán kívüli programokra, és azok elosztása még átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá válik.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium többcsatornás konzultációs folyamatot indított el. Azoknak a fiataloknak, akik nem tagjai ifjúsági szervezeteknek, közösségeknek, így érdekeiket nem tudják szervezett módon érvényesíteni, az Internet nyújt lehetõséget véleményük és javaslataik eljuttatásához. Az Interneten a www.ifjusag.hu címû honlapon a fenti témákban közvetlenül hozzászólhatnak a törvény kialakulásához. Mindez nem válthatja ki az ifjúsági szervezetekkel történõ egyeztetést. Az ISM, a Mobilitás és a Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodák több olyan rendezvényt (konferencia, szeminárium, találkozó) szerveznek, amelyeken az ifjúsági szervezetek képviselõi és a szervezetekbe nem tömörülõ fiatalok is részt vehetnek.

Az ifjúsági törvény elõkészítése folyamatban van. Az utóbbi hónapokban folyamatosan beérkezõ vélemények, javaslatok szisztematikus feldolgozása mellett a törvénytervezet a hagyományos közigazgatási egyeztetési utat is bejárja. Ha a Parlament is elfogadja, akkor jövõre ez a törvény már biztosíthatja, hogy a fiatalok és az õ gyermekeik iskolán kívüli élete, szabadideje színes és tartalmas lehetõségekkel gazdagodjék.

Ifjúsági párbeszéd

1999-ben az ifjúsági tárca megkezdte az ifjúsági párbeszéd rendszerének kialakítását. Hatvan ifjúsági szervezet írásos véleménye került feldolgozásra az "Ifjúsági párbeszéd stratégiájával" kapcsolatban, amely stratégia a beérkezõ vélemények figyelembe vételével öltött végleges formát a partnerség, az életkor, az átláthatóság, a szubszidiaritás és az európaiság elve alapján.

1999 óta az ISM stratégiai és kiemelt partnereinek részvételével negyedévente rendszeresen ifjúságügyi konzultációs fórumot hív össze. Minden évben tovább bõvült az ISM által kezdeményezett párbeszédrendszerben részvevõk köre, a Magyarországon élõ nemzeti és etnikai kisebbséget képviselõ ifjúsági szervezetekkel, a fogyatékos fiatalokat képviselõ szervezetekkel, valamint a diák szakmai szervezetekkel. Az együttmûködés keretében a Minisztérium anyagilag is támogatja a partnerek ifjúsági munkáját.

A stratégiai illetve kiemelt partnerség elemei közé tartozik, hogy a partnerek véleményezhetik az ifjúságot érintõ jogszabály-tervezeteket, önálló javaslatokat nyújthatnak be az ifjúsági kormányzat felé, képviselettel rendelkeznek a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsában, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány Kuratóriumában, a Nemzetközi Programok Tanácsában és a Regionális Ifjúsági Tanácsokban.

2000. májusában módosult a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat Alapító Okirata. A Mobilitás, az Ifjúsági és Sportminisztérium által felügyelt, a Kormány ifjúságpolitikai célkitûzéseit megvalósító szakmai-fejlesztési, szolgáltatási és támogatási rendszer mûködtetését végzõ, illetve a nemzetközi együttmûködési keretek között megvalósuló, különösen az európai integrációra tekintettel lévõ, oktatási rendszeren kívüli ifjúsági tevékenységekhez szolgáltatást nyújtó és a támogatási keretösszegek kezelõi feladatait ellátó intézmény (pl. Ifjúság 2000-2006 program). A Mobilitás átszervezésének eredményeképpen egységes pályázatkezelési rendszer jött létre, és mód nyílt a munkaterületek kutató, módszertani és elemzõ feladatokkal történõ bõvítésére.

A Mobilitás keretein belül mûködik a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, a Nemzeti Drogmegelõzési Intézet, illetve Nemzeti Sportmódszertani és Kutató Intézet. Feladatuk, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium szakmai-ágazati és döntéselõkészítõ tevékenységének hatékonyabbá tételéhez kutatói és tudományos hátteret biztosítsanak. Mindhárom kutatóintézet kiszolgálására és szakmai könyvtárként mûködik az intézményen belül a Társadalomtudományi Könyvtár.

Ifjúsági ügyekben az állami és a civil szektor együttmûködésének, s ezáltal a regionális vonatkozásban megjelenõ humánerõforrás fejlesztésnek kínál terepet az ifjúsági szolgáltatórendszer regionális alapon történõ kiépítése.

A gyermekek és fiatalok közösségi tevékenységét támogató állami szerepvállalás 1999-ig kizárólag centralizált intézményekben, központosított elemekben valósult meg, amely rendszer alkalmatlan volt a korosztály aktív társadalomalakító szerepét erõsíteni, azt érezhetõen támogatni, ezáltal az ifjúságban meglévõ innovációs képesség felszínre jöttéhez nem teremtõdtek meg a feltételek.

Az 1999-tõl fokozatosan, regionális alapon kiépített intézményrendszer két meghatározó eleme érzékelhetõ támogatást biztosít az adott régióban meglévõ ifjúsági közösségeknek.

A Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodák hálózatának feladata, hogy megvalósítsa a korosztályt érintõ információk cseréjét, a regionális szintû együttmûködések és innovációs folyamatok indukálását, ifjúsági szakemberek képzését. Tehát lehetõvé kell tennie, hogy a nyitott szolgáltatások segítségével a források, a kapacitások, az együttmûködések összeadódó erõforrásokká váljanak. A Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodák a helyi reprezentativitású szervezetekkel vették fel és folyamatosan tartják a kapcsolatot. Lehetõségeikhez mérten segítik, támogatják a gyermek- és ifjúsági korosztály érdekében, illetve képviseletében kifejtett tevékenységüket. Szakmai, pályázati tanácsadásuk következtében fejlõdésnek indult az ifjúság szervezeti aktivitása, az ifjúsági közösségek reneszánszukat élik.

A Regionális Ifjúsági Tanácsok rendszere megvalósítja a decentralizált, regionális finanszírozást, mely feladatukat számos szakmai elem bõvíti. Szintén a területi statisztikai régiók mentén kialakított Tanácsok együttmûködnek a Regionális Fejlesztési Tanácsokkal. Közösen kialakított programjuk által szélesítik a humánerõforrás fejlesztés lehetõségeit. A Regionális Ifjúsági Tanács személyi összetétele szavatolja az adott régióban az ifjúság érdekeinek megjelenését. A Tanácsok az Ifjúsági és Sportminisztérium által biztosított forrásaik terhére nyílt rendszerû pályázatokat írnak ki.

A 2000. esztendõ a hazai ifjúságpolitikában is meghozza a régóta várt váltást: regionális szinten is intézményesül az ifjúsági feladatok ellátása. ?gy a gyermek- és ifjúsági ügyekben (szabadidõs táboroztatásra, ifjúsági képzésekre, stb.) rendelkezésre álló források elosztása közelebb kerül az érintettekhez.

A kormány megtárgyalta és elfogadta az ISM által elõkészített, a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Oktatási és ?dültetési Kht. jogi rendezésérõl szóló elõterjesztést. Ezzel az ISM-hez került a közhasznú társaság üzletrésze feletti vagyonkezelõi jog. Az ISM célja az, hogy hosszú távon is biztosítsa a zánkai ifjúsági centrum mûködését, valamint, hogy a vagyonkezelés a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Oktatási és Üdültetési Kht.-hez kerüljön.

A 2000. év legfontosabb kutatási feladata az ún. Ifjúság 2000^(c) elnevezésû nagymintás (8000 fõs) vizsgálat lebonyolítása volt. A kutatás széles kormányzati összefogással jött létre, mivel a költségek - a kutatás teljes költsége mintegy 43 millió Ft - elõteremtését több kormányzati szerv együttesen biztosította.

A nagymintás ifjúságkutatási vizsgálat kellõ alapinformációt jelent ahhoz, hogy követve az Európai Unió számos országának példáját, hazánkban is meginduljon egy átfogó, a kormányzat által támogatott rendszeres ifjúságkutatás. A folyamatos ifjúságkutatás nem képzelhetõ el az ezt átfogó, koordináló, hosszútávra kidolgozott kutatási programmal rendelkezõ háttérintézmény nélkül. Ennek érdekében 2001-ben létrejött a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet.

A kutatás lebonyolításában több, ifjúságkutatással (is), illetve határos területtel foglakozó mûhely ill. szakember vett részt. A kutatást a Századvég-PEK, az MTA Szociológiai Kutatóintézete, az MTA Politikatudományi Intézete, az Oktatáskutató Intézet, valamint a Doktoranduszok Szövetsége - JELTÁRS végezték. Az Ifjúság 2000^(c) eredményeibõl készült gyorsjelentés olvasható a Nemzeti Ifjúságkutató honlapján (www.ifjusagkutato.hu).

Az ISM az ifjúsági turizmusban és a természetjárásban érintett ifjúsági közösségek, egyesületek, szakosztályok és más civil szervezõdések részvételével minden évben szakmai konzultációt tart, konferenciát szervez. A konferenciatémák között szerepel egyebek mellett az ifjúsági turisztikai információs rendszer, az erdei iskolák és az ökoturizmus.

A Gazdasági Minisztérium és az Ifjúsági és Sportminisztérium stratégiai megállapodása alapján pályázati úton immár második éve részesül támogatásban az ifjúsági korosztály nyári tematikus táboroztatása, az olcsó szálláshelyek (kulcsosházak, turista menedékhelyek, vándortábori táborozóhelyek) rekonstrukciója, továbbá a turistaútjelzés-hálózat egy részének felújítása, illetve újak létesítése.

A GM és az ISM az ifjúsági turizmus fejlesztését a 2000. évben 120 M Ft, míg a 2001. évben 128 M Ft összegû közös alap mûködtetésével támogatja.

A 2000. évi Megállapodásban rögzített egyedi támogatási célok közül a Turista Magazin címû folyóirat kiadói jogának hosszú távú hasznosítására szóló pályázat eredményesen zárult, a lap elsõ két száma (2001. július, augusztus) megjelent.

A minisztérium továbbra is kiemelten kezeli a gyermek- és ifjúsági táboroztatás támogatását, tekintettel a fogyatékosok és a hátrányos helyzetûek sajátos igényeire is. Az elmúlt évek tapasztalatainak összegzéseként a tárca a jövõben a passzív üdülésen túlmutató tematikus táborokat kívánja támogatni és a támogatást a táboroztatók részére szándékozik hozzáférhetõvé tenni.

Az ifjúsági turisztikai infrastruktúrán belül elsõsorban a szálláshelyek, másodsorban a turistaútjelzés-hálózat fejlesztése szükséges. Az ifjúsági szálláshelyekre vonatkozóan jelenleg a szálláshely üzemeltetõjének támogatását szükséges megvalósítani, minthogy a hazai ifjúsági szálláshelyhálózat a leromlott infrastruktúra következtében nem teszi lehetõvé a piaci versenyt.

Napjainkban az érintett korosztály e területen strukturálatlan információ-túlkínálattal találkozik, melyben csak nehezen igazodik el. A cél itt a felhasználók megbízható információval, hatékony módon való komplex ellátása. Ennek érdekében a tárca támogatja az ifjúsági turisztikai informatikai rendszer (Zöldpont) és a kapcsolódó sajtó (Turista Magazin) feltételeinek megteremtését és mûködtetését.

A tárca nyomon követi az ifjúsági turizmus helyzetének változásait, ennek érdekében gondoskodik az ifjúsági turizmussal kapcsolatos kutatások és felmérések elvégzésérõl, közremûködik az azokkal összefüggõ statisztikai adatok gyûjtésében (OSAP) és feldolgozásában.

A Bizottság - mely 11 helyettes államtitkár és a HTMH elnöke által delegált személybõl áll - a 1056/2001. (VI. 20.) Korm. határozat szerint ellátja az érintett központi közigazgatási szervek ifjúsági turizmussal kapcsolatos tevékenységének összehangolását, kidolgozza az ifjúsági turizmus hosszú távú fejlesztési koncepcióját és ütemezett programtervét, valamint az ifjúsági turizmus céljára rendelkezésre álló források koordinációját.

Fentiek megvalósítása érdekében a Bizottság kezdeményezi az ifjúsági turizmus valamely területét közvetlenül érintõ jogszabályok megalkotását, illetõleg véleményezi az ifjúsági turizmussal kapcsolatos jogszabály- és kormányzati intézkedés-tervezeteket.

Az ifjúsági és sportminiszter július hónapban felkérte az érintett minisztereket a Bizottság tagjainak delegálására, valamint a kormányhatározatban nevesített civil szervezeteket a Bizottság mellett mûködõ állandó szakértõk kijelölésére.

Ezzel egyidejûleg megkezdõdött a Bizottság szervezeti és mûködési szabályzatának kidolgozása, valamint intézkedés történt a Bizottság titkársági feladatainak ellátása érdekében szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítására.

A Bizottság elsõ feladata az ifjúsági turizmus céljára az államháztartás alrendszereibõl rendelkezésre álló erõforrások feltérképezése, melyrõl kiadványt jelentet meg.

Ezt követõen - az ifjúsági intézményrendszerrõl szóló törvénytervezetre, valamint a már elfogadott kétéves költségvetésre is tekintettel - 2001 õszén kerülnek kidolgozásra az ifjúsági turizmust érintõ legszükségesebb jogszabály-módosítások.

További intézkedések

A mintegy 3 millió fõs korosztály turizmusban való részvétele több mint 50%-os, amely többnyire az iskolai kirándulásokon való részvételre, esetleg néhány napos táborozásra korlátozódik.

A részvételi arány változása megváltoztatta az ifjúsági turizmust és feltételrendszerét: a szervezésre és a fogadásra szakosodott intézményrendszer átalakult, funkcióváltások következtek be. Alkalmazkodásuk a piaci viszonyokhoz nem, vagy csak késedelmesen történt meg. Ugyanakkor számos új szervezet és vállalkozás is bekapcsolódott az ifjúsági turizmus érdekkörébe.

Jelenleg az állami költségvetési források összeadódnak az intézmények, valamint a vállalkozások - üzletpolitikai okokból nyújtott - korosztályi kedvezményeivel, valamint a szociális jellegû és egyéb támogatások elemeivel.

A támogatások közvetett formái a különféle kedvezmények, amelyeket alanyi jogon döntõen a diákság, illetve az ifjúsági szolgáltató intézmények vehetnek igénybe. Ilyenek pl. a diákigazolványhoz kötött közlekedési és egyéb kedvezmények, a MÁV családos és csoportos kedvezményei, a SZJA alóli mentesség a támogatások bizonyos körénél, az alacsonyabb ÁFA-kulcs alkalmazása a gyermeküdülõk szállás-szolgáltatásai után stb.

Az állami irányítás jogi eszközeinek sorában az ifjúsági turizmus fejlesztésének fõ irányait, az abban érintett tárcák feladatait 2001. június 20-ig "Az ifjúsági turizmus feltételrendszerének értékelése, javaslatok a továbbfejlesztésre" címû, 2048/1998. (III. 4.) Korm. határozat jelölte ki.

Az ifjúsági és sportminiszter feladat- és hatáskörérõl szóló 113/1999. (VII. 16.) Korm. rendelet az Ifjúsági és Sportminisztériumhoz (a továbbiakban: ISM) telepítette az ifjúsági turizmus fejlesztése stratégiai kérdéseinek és az érintett tárcák ezzel kapcsolatos feladatainak összehangolását.

• Kidolgozásra került az ifjúsági turizmus fejlesztésével kapcsolatos feladatokat koordináló munkabizottság létrehozásáról szóló kormányhatározat tervezete.
• A Kormány az elõterjesztést 1056/2001. (VI. 20.) Korm. hat. számon elfogadta.
• Az 1999. október 13-án a turizmusról megtartott Miniszterelnöki Konferencia és Nyílt Nap eredményeként a GM és az ISM stratégiai megállapodást kötött az ifjúsági turizmusra fordítható pénzek egyesítésérõl, így a 2000-2002. években ifjúsági turisztikai célokra dupla összegû támogatási keret áll rendelkezésre.
• Az ISM közvetlenül, valamint a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram keretében kiírt pályázatokkal is támogatja a fogyatékos gyermekek és fiatalok habilitációját és rehabilitációját célzó programokat, továbbá a fogyatékos és a szociálisan hátrányos helyzetû gyermekek és fiatalok szabadidõs programjait.
• A regionális ifjúsági tanácsok valamennyi régióban pályázati úton támogatják a fiatal korosztályok táboroztatását, a közép-magyarországi régióban pedig ifjúsági tábori felszerelések beszerzésének támogatását is.
• Az ISM a 2000. évben átvette az ifjúsági turizmus legnagyobb hazai bázisa, a Zánkai Gyermek és Ifjúsági ?dülõ Központ kezelõi jogát, és a 2000-2002. években jelentõs forrásokkal segíti fenntartását és mûködtetését.
• Az ISM az érintett több száz civil szervezet képviselõinek részvételével évente szakmai konferenciát rendez Zánkán. A konferencián az ifjúsági turizmus fejlesztésében elért eredmények áttekintése mellett megvitatásra kerülnek a fejlõdést gátló tényezõk is.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium 2001-2002. évre meghirdetett programja, a Vackor-program egy olyan átfogó, egymásra épülõ elemekbõl álló projekt, amely lehetõvé teszi, hogy Magyarországon kellõ fontosságot és hangsúlyt kapjon a játékkultúra, a közös játék fejlesztõ-közösségformáló ereje és nem utolsó sorban a minõségi játékeszközök- játékterek létrejötte.

Négy pályázat és egy felhívás jelent már meg, illetve jelenik meg a Vackor-programhoz kapcsolódóan 2001-ben:

1) A játszótér tervezõ és kivitelezõ gazdálkodó szervezetek számára szóló felhívás célja a Magyarországon játszótértervezéssel és kivitelezéssel foglalkozó cégek megismerése, az általuk végzett munka eredményének és felhasználhatóságának értékelése. Olyan referenciaanyagokat, elkészült játszóterek bemutatását várta a Minisztérium, amelyek megfelelnek egy modern, biztonságos, jól felszerelt, látványos és vonzó játszótér kívánalmainak.

2) A települési önkormányzatok, illetve velük szerzõdésben lévõ civil szervezetek számára kiírt Játszótér-építési és -felújítási pályázat célja olyan új játszóterek építésének, illetve régebbi játszóterek felújításának és még építés alatt álló játszóterek befejezésének támogatása, amelyek közterületen valósulnak meg, és amelyek a gyermekek és szüleik számára biztonságos, színvonalas játéktér megvalósulását irányozzák elõ.

3) A Játszótéri játékterv pályázat különleges a maga nemében. A felhívás célja az volt, hogy kreatív, a téma iránt érdeklõdõ magánszemélyek olyan, játszótéren alkalmazható játékok tervét készítsék el, amelyek biztonságosak, kreativitást erõsítõk, a közös (gyerek-gyerek vagy gyerek-szülõ) játékot elõsegítik, emellett megfelelnek egy modern, jól felszerelt, vonzó játszótér kívánalmainak, látványosak és a térben jól elhelyezhetõek. Kikötés volt, hogy ezek a játszóeszközök még nem állhatnak szabadalom vagy szabadalmi eljárás alatt. Azt szeretnénk, ha valóban új ötletek születnének.

4) A játszóterek használatáról, állapotáról, az elvárt igényekrõl eddig még nem készült átfogó, országos kutatás. Ezt a hiányt készülünk pótolni 2001 szeptembere és októbere folyamán, amikor is a Minisztérium megbízásából a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet elvégzi a hiánypótló, terveink szerint az elkövetkezõ évek játszótér-építési országos, avagy helyi koncepcióit segítõ munkát.

Március folyamán már elkészült egy gyorsfelmérés a játszóterekhez kapcsolódó igényekrõl. A tanulmány által jelzett fontos szempontokat beépítettük a május 14-én megjelenõ Játszótér-építési és -felújítási pályázatunkba.

A Játszótér-építési és -felújítási pályázat megjelenésével egy idõben kezdi el mûködését a www.ismjatszoter.hu honlap, amely szorosan kapcsolódik a Vackor-programban felvállalt értékekhez és célokhoz.

A honlap felépítése során igyekeztünk felölelni mindazon témaköröket, amelyek a játék, a nevelés, a játékkultúra, a játszóterek és az épített környezet kapcsán felmerülhettek.

A honlap anyaga folyamatosan bõvül. Célunk, hogy minden, a téma iránt érdeklõdõ fiatal, szülõ, pedagógus, szakember és szervezet a lehetõ legtöbb információt megkapja a témával kapcsolatban.

Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a határon túli magyar ifjúság különbözõ szervezeteivel a kormány határon túli magyar politikája alapelveinek megfelelõen. E párbeszéd fórumaként jött létre 1999-ben a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK), amely a kormány és az ISM tanácsadó testületeként mûködik a határon túli fiatalokat érintõ valamennyi kérdésben, egyben segíti a határon túli fiatalok iskolán kívüli önszervezõdését is.

A MIK két ülése között Állandó Bizottsága végzi munkáját, amely a MIK ülése által meghatározott és egyéb, MIK-döntést nem igénylõ feladatokat lát el.

A Magyar Ifjúsági Konferencia meghatározta rövid és hosszú távú stratégiáját.

Az ifjúsági kormányzat meghatározott feladata a határon túl élõ magyar fiatalok egymás közötti, régiókon átnyúló és az anyaországgal történõ kapcsolaterõsítésének támogatása, kifejezetten az adott régiók ifjúsági kezdeményezéseire, szervezeteire, programjaira vonatkozóan. E célok elérése érdekében elkészült egy olyan koncepció, amely alapján létrejött a Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodák mintájára az Agora irodahálózat. Ennek a hálózatnak ez egyes elemei, tehát az irodák, határon túli magyarlakta régiókban jönnének létre. Ezek az irodák hasonló jellegû feladatokkal rendelkeznének, mint a Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodák. Segíteniük kell az adott régió ifjúsági kezdeményezéseit, információt kell nyújtaniuk az ifjúsági szervezetek felé. Támogatni kell a régiók egymás közötti együttmûködésüket.

Az ifjúsági célú támogatási, pályázati rendszerek kialakításakor a legfontosabb alapelv az ifjúsági közösségek létrejöttének és megerõsödésének támogatása.

Valljuk, hogy egy fejlett polgári társadalom meghatározó elemei a gyermekek és fiatalok közösségei, csoportjai, amelyek közösen hoznak létre és ápolnak értékeket.

Az ifjúsági pályázatok feladata, hogy utakat nyisson a fiatalok szabadidõs tevékenységeinek támogatásához, lehetõségeket teremtsen programjainak létrehozatalához, ötleteket adjon az ifjúságnak az önszervezõdéséhez.

Az ifjúsági élethelyzethez kapcsolódó pályázatok célja, hogy aktívabbá tegye a korosztályt, felgerjesztve a fiatalok önmaguk és környezetük iránt érzett felelõsségtudatát, tenniakarását.

Az ifjúsági pályázatok célja, hogy támogassa a fiatalok mobilitását, nemzetközi kitekintését, más kultúrkörhöz tartozó fiatalokkal való együttmûködéseket, a határon túli és az anyaországi magyar fiatalok közös programjait, elõsegítve egymás jobb megismerését.

A támogatási rendszer kiemelt feladata, hogy a társadalom egészének figyelmét az ifjúság élethelyzetére irányítsa, hogy a gyermekek és fiatalok segítése a közgondolkodás szerves része legyen.

Az ifjúsági projektek támogatásának célja minden esetben a fiatalok által, vagy az õ érdekükben megvalósuló program. Ebbõl következik, hogy a pályázatok során nem a pályázó szervezet, hanem a létrehozandó értékmotivált program a támogatandó.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium a 2000. évtõl kezdve pályázatainak kezelését az ifjúsági és sportminiszter 16/2000. (II.23.) határozatával a Mobilitásra bízta. A Mobilitás látja el a pályázati dokumentációk terjesztését, a pályázók részére nyújtandó információs szolgáltatás biztosítását, a pályázati kiírás közzétételét, a beérkezett pályázatok adatainak feldolgozását, a döntés elõkészítését, a pályázók értesítését, a pénzügyi bonyolítást.

A 16/2000. (II. 23.) miniszteri határozat részletesen szabályozta a pályázatkezeléssel kapcsolatos összes minisztériumi feladatot, az elõirányzatokból történõ finanszírozást és a felhasználás ellenõrzését. A Mobilitáson belül külön ügyrend intézkedett a pályázatkezeléssel kapcsolatos feladatok megosztásáról.

A 2001. évre a pályázati rendszer átláthatóvá, a pályázat folyamata minden fázisában ellenõrizhetõvé, nyomon követhetõvé vált.

Fontos lépésnek tekinthetõ, hogy a pályáztatás során a pályázat kezelési folyamata és a döntés folyamata élesen különválasztva mûködik. 2001. február 28-án elõször jelent meg egy "csomagban", együtt, egységesen a Minisztérium, valamint háttérintézményei, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram és a hét Regionális Ifjúsági Tanács minden 2001. évre kiírt pályázata, elõre tervezhetõvé téve a pályázási lehetõségeket a pályázók számára. A "pályázati csomag" formájában és tartalmában is pozitívan változott.

Helyi ifjúsági közösségeket segítõ programok - beérkezett pályázatok száma: 90 db

Több határon túli régió közös ifjúsági programjainak támogatása - beérkezett pályázatok száma: 124 db

Mûködõ magyar nyelvû média támogatása - beérkezett pályázatok száma: 28 db

Nyári, õszi szabadidõs programok, táborozások támogatása - beérkezett pályázatok száma: 2331 db

Szociálisan hátrányos helyzetû fiatalok programjainak támogatása - beérkezett pályázatok száma: 877 db

Játszótér-építési program - beérkezett pályázatok száma: 365 db

Gyermek és ifjúsági média programok támogatása - beérkezett pályázatok száma: 239 db

Országos ifjúsági szervezetek támogatása - beérkezett pályázatok száma: 103 db

Önkormányzati ifjúsági referensek foglalkoztatásának támogatása - beérkezett pályázatok száma: 147 db

Gyermek és ifjúsági települési önkormányzatok támogatása - beérkezett pályázatok száma: 61 db

2000. évi belföldi tematikus gyermek és ifjúsági táborok támogatása - beérkezett pályázatok száma: 73

Olcsó szálláshelyek felújításának és újak létesítésének támogatása - beérkezett pályázatok száma: 85 db

Erdei turista útjelzés-hálózat felújításának és új útvonalak létesítésének támogatása - beérkezett pályázatok száma: 96 db

Belföldi tematikus (lovas-, vízi- és kerékpáros-) gyermek és ifjúsági táborok támogatása - beérkezett pályázatok száma:1281

Ifjúsági turizmus és természetjárás céljára szolgáló, nem kereskedelmi szálláshelyek felújításának és újak létesítésének támogatása - beérkezett pályázatok száma: 239 db

Hozzávetõleg 285 000 gyermek és fiatal szabadidõs programját támogattuk - beérkezett pályázatok száma: 4381 db

Egyéb nagyobb támogatások

A Belügyminisztérium 2000. évi költségvetésében szerepelt kiemelt elõirányzatként a gyermek és ifjúsági feladatok ellátása címmel - 155 millió forint -, melynek felhasználásáról az ifjúsági és sportminiszter által vezetett tárcaközi bizottság dönt. A bizottság pályázatot hirdetett a helyi önkormányzati gyermek és ifjúsági feladatok támogatására.

A pályázat célja: a helyi önkormányzatok ifjúsági munkája szakmai színvonalának emelése, a fiatalok intézményes részvételét, képviseletét biztosító állandó fórumok mûködtetése, valamint az önkormányzatoknak, ifjúsági közösségeknek nyújtott szolgáltatások és támogatások körének bõvítése.

A fiatalok információtechnológiai eszközhasználata és információs társadalmi helyzete

A Jelentés fókuszába állított téma az egyre inkább kiteljesedõ technikai, kulturális, társadalmi változások eredményeként kialakuló "információs társadalom" - a fiatalok szemszögébõl. Az elmúlt egy évben örvendetesen megszaporodtak az internet, informatika és kommunikáció használatának felmérését végzõ programok. Ezek jelentõs része ugyanakkor olyan piaci jellegû kutatás, amely egy-egy piaci szegmens szemszögébõl mér. Általános jellegû kutatások is készültek: ezek eredményeit az "Ifjúság 2000" nagymintás felmérés informatikára vonatkozó kérdései köré rendezve kerül bemutatásra. Mivel a különbözõ kutatások eredményei a mintavétel, a kérdésfeltevés eltérései miatt csak korlátozottan összevethetõek, közlésükön túl a tendenciák, általános megoszlások irányainak meghatározására van mód.

Ezek alapján elmondható, hogy az informatikai eszközökhöz való hozzáférés elsõsorban anyagi kérdés: az otthoni számítógéppel rendelkezõk mintegy egyharmados aránya szoros összefüggést mutat a családok szociális helyzetével. Még inkább érvényes ez az internet-használatra: itt minden felmérés szerint igen csekélyek az ifjúság lehetõségei, nem érik el a használók tizedét sem. Természetesen a tavalyi évben is folyamatos volt az emelkedés, de ennek dinamikájában egyetlen felmérés sem mutatott ki jelentõs áttörést. A családi PC-akció hozhatott változást, ezért ennek eredményeit feltétlenül figyelembe kellene venni.

Az iskolai számítógép-használat legfontosabb irányszámai az IRISZ-SULINET program köré csoportosulnak. Folytatódott az iskolai bekötések gyarapodása és a sávszélesség-növelés. Ennek eredményeképpen ma az összes középfokú oktatási intézmény, valamint az általános iskolák 20%-a rendelkezik teljes körû internetszolgáltatással. Az általános iskolák közül így még mintegy 3000 intézmény vár bekötésre. Ugyancsak fontos fejlemény, hogy jelentõsen nõtt a sávszélesség, és valamelyest korszerûsödött a géppark is, elsõsorban az internethasználatban élenjáró iskolák fejlesztése révén.

A telefonhasználat terjedésében a mobilfónia területén a fiatalok egyes csoportjai az általános emelkedési tendencián belül erõteljesebb szerepet játszanak fogyasztóként. A vezetékes telefonok széleskörû elterjedése gyakorlatilag teljes körû hozzáférést biztosít a telefonhálózathoz..

A számítógép használatban a munkához, tanuláshoz, információgyûjtéshez való felhasználás a domináns, természetesen a szabadidõs (játék, szórakozás) jellegû funkciók után. Az elektronikus levelezés elterjedtsége új közösségszervezõdési funkciókat erõsít. Az e-learning alkalmazása inkább csak kiegészítõ jelleggel mûködik, ugyanakkor európai összehasonlításban is kiemelkedõ tartalomszolgáltatási erõvel rendelkezik a SuliNET-központ, ahol a kiegészítõ tanulási tartalmaik érhetõk el. A távmunka területén azonban még igen jelentõsek az elmaradások, alig használják ezt a formát.

A teleházak számának növekedése megállt a 2000-es évben, ami az önkormányzatok tehervállalási lehetõségeinek beszûkülésével és akorlátozott központi forrásokkal. Az igény ugyanakkor jelentõs, amit a pályázati jelentkezések magas száma és a kihasználtság jó arányszámai mutatnak.

Az informatika információs és kulturális értékközvetítõ jelentõségét azok az adatok érzékeltetik, amelyek a használat preferenciáit kutatták. Itt a szakmai oldalak látogatottsága közepesnek mondható, míg a portálok, fórumok használata egyre jelentõsebb. Ugyanakkor a magyar nyelvû szakmai-kulturális tartalom hiánya egyértelmû negatívumként jelenik meg. Azok a gyakran hangoztatott fenntartások, amelyek az interneten található tartalmak sekélyességérõl, sõt, káros voltáról, személyiségtorzító hatásairól szólnak, nem igazolódnak a felmérések tükrében. Ugyanez igaz a mobilhasználat közösségi és kommunikációs hatásaival kapcsolatban is.

Több szempont indokolja a fiatalok kitüntetett vizsgálatát az információs társadalomról való gondolkodás során. Egyfelõl a fiatalok azok, akik egy ténylegesen más világba nõnek bele az információtechnológiai változással, másfelõl, ahogy a mindennapi tapasztalatokból és a tudományos vizsgálatokból is látszik, a fiatalok azok, akik- fogékonyságuk, információ-igényük és média-szocializáltságuk miatt - igazán élni tudnak az új eszközök adta lehetõségekkel.

A hétköznapokban gyakran elõkerülõ vitatéma, hogy a sokat tévézõ, internetezõ fiatalok haszontalanul, buta és elbutító dolgokkal töltik idejüket. Idén, az Olvasás Éve kapcsán az is felmerül, hogy a hagyományos folyóiratok, könyvek olvasására fordított idõt vajon nem csökkenti-e az új médium használata a fiatalok között?

Nem új keletû a társadalmak, a korábbi korok hagyományos kommunikációs eszközök világában felnõtt tagjai részérõl ez a fajta, értékvesztést kiáltó aggodalom az újfajta kommunikációs eszközök láttán. ?gy volt ez már az írás felfedezésekor. Ugyanilyen, az új kommunikációtechnológiai eszközök megjelenését üdvözlõ és kárhoztató hangok vették körül a könyvnyomtatás elterjedését is, mint ahogy ma, annak átalakulásával, az elektronikus kommunikáció terjedése kapcsán is találkozhatunk. De emlékezhetünk a könyvek veszélyességérõl szóló vitákra Goethe Wertherének két évszázaddal ezelõtti "médiahisztériája" kapcsán.

A mai idõk elutasító felhangjait a történeti tapasztalaton túl az is feleslegessé teszi, hogy az informatikai alapú információs és kommunikációs eszközök térhódítása mostanára megállíthatatlannak látszik. Ezt két tényezõ is erõsíti: az ehhez a folyamathoz kapcsolódó ipari-üzleti érdekkomplexum és a fiatalok digitális nemzedékké válásának szemünk láttára történõ lépései.

Vagyis, az információs társadalom esélyei és veszélyei egyaránt éppen a fiatalok körében jelentkeznek a legélesebben - ezért is tekintjük központi jelentõségûnek, hogy kiemelten foglakozzunk az elmúlt idõszak magyarországi folyamataival.

A politika és a tömegmédia egyaránt (egymásra is hatva) elfogadta az információs társadalom fejlesztésének központi jelentõségét. Alapvetõ belátás ma már, hogy a boldoguláshoz, a szakmai elõrehaladáshoz elengedhetetlen a kommunikációtechnológiai váltás, mind az eszközök, mind a használat területén. Ezért a beszámoló mindenekelõtt a jelenlegi helyzetrõl ad számot, vagyis bemutatja az informatikai és kommunikációs eszközök elterjedtségét, a fõbb használati sajátosságokat és mindennek hatását az iskolai helyzetre valamint a fiatalok életmódjára.

Az alapul szolgáló háttértanulmány középpontjában a mobilitás kérdése áll. Az elemzések azt bizonyítják ugyanis, hogy az információs társadalom kiterjedésének legnagyobb veszélye éppen az általa kínált legnagyobb lehetõség elmulasztásában vagy szûk körû érvényesülésében van. Ha ugyanis csak a már ma is kedvezõbb pozíciójú családokban felnövõ fiatalok jutnak hozzá az információs kultúrához, akkor a hátrányos helyzetûek leszakadása nem csupán tovább nõ, hanem véglegessé válik. De ugyanez igaz országos méretben is: ha a magyar fiataloknak határokon belül és azokon túl nem lesz egyenlõ esélyû hozzáférése a digitális eszközökhöz és írástudáshoz, akkor a nemzetközi gazdasági versenyben a nemzet és polgárai egyaránt esélyeket veszítenek.

Az elemzésben bemutatott kormányzati intézkedések és további tervek ennek felelõsségével születtek. Megalapozásukat, értékelésüket olyan szociológiai, társadalomtudományi, pszichológiai, filozófiai és oktatáselméleti kutatások segítették elõ, amelyek a helyzetleírás mellett az értelmezést, a folyamatok megértést is lehetõvé teszik.

Ezekben a vizsgálatokban ugyanakkor komoly módszertani nehézségekkel is szembe kell a kutatóknak nézniük. Mindezt ugyanis két tényezõ nehezíti, illetve helyezi tágabb összefüggésekbe. Az egyik, hogy a szociológiai vizsgálatok és a kérdéssel foglalkozó kutatók szerint, az ifjúsággal kapcsolatos kérdések nem vethetõk fel csupán az általános megközelítések egy sajátos korosztályra vonatkoztatásaként. Nem egyszerûen része csupán a folyamatosan alakuló közösségeknek tehát a még elsõsorban koránál fogva nem teljes jogú tagsággal bíró ifjúság. Sajátos, önálló, sõt az egész társadalom számára mintaadó (szub-) kultúra és ennek mentén alakuló értékek és életmódmintázatok jellemzik a fiatalokat. Ez egy olyan szempont tehát, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni a fiatalok információs társadalmi helyzetének vizsgálatakor sem. Ennek mentén látszik az is, hogy nem csak technikatörténeti kérdésrõl van tehát szó, nem csak a meghatározó kommunikációtechnológia módja változik a modern nyugati kultúrának, hanem tágabb társadalmi kérdések kapcsán gondolkodhatunk a címadó kérdésrõl, aminek az itt említett "ifjúsági korszakváltás" problematika az egyik látványos példája.

A másik, inkább kutatástechnikai szempont, hogy bár számos piaci megrendelésre készült - elsõsorban a fiatalokra, mint fogyasztói csoportra irányuló - szociológiai vizsgálat ismert, azonban ezek a piackutatások még nem egy közösen elfogadott módszertani (vagyis a célcsoportot rögzítõ, a kérdésfeltevéseket standardizáló) paradigma mentén készültek. Ennek következtében az eredmények összevethetõsége csak igen ritkán valósítható meg.

Mindemellett azoknak az elemzéseknek a fontosságát is hangsúlyozni kell, amelyek a helyzetleírás adataira is támaszkodva a nemzetközi összehasonlításokat illetve a mélyebb társadalmi, megismerés-tudományi és pszichológiai-filozófiai tartalmakat is felvetik.

Mindezen háttéranyagok birtokában, az alábbiakban elõször a legfontosabb adatokat, ismereteket közöljük.

A KSH legutóbbi felmérései szerint a harmincévesnél fiatalabb háztartásfõjû családok több mint 80 százalékában van vezetékes telefon és 27 százalékuk mobiltelefonnal (is) rendelkezik. A fiatal háztartások több mint egynegyedében személyi számítógép is van, 5 százalékuk számára az internet is elérhetõ otthon.

Az Ifjúság 2000^(c) eredményei alapján a fiataloknak kevesebb, mint a fele használ valahol számítógépet, háromtizedüknek pedig az otthonában található személyi számítógép. Kicsit többen (36 százalék) használnak számítógépet a munkahelyükön, illetve az iskolában, ebbõl egyötödük használ otthon is számítógépet. Különösen feltûnõ aránytalanság regisztrálható az otthoni számítógéphez való hozzájutás esetén, ha a településtípusokat és a magyarországi régiókat vizsgáljuk. A budapesti fiatalok kétszer nagyobb arányban jutnak otthon számítógéphez, mint a Dunától keletre esõ válság-régiókban, de ugyanígy elmondható, hogy a községekben élõ fiatalok mindössze 18 százalékának van otthon számítógépe.

A fenti helyeken kívül kevesen alkalmaznak másutt számítógépet. A 15-29 éves korosztály kétötöde a személyi számítógépet elsõsorban tanulásra, információszerzésre használja, egyötödük dolgozik vele, további 14 százalékuk pedig játszik a géppel. Ez természetesen azokra vonatkozik, akik egyáltalán használnak számítógépet.

A számítógéphez való hozzáférés nagyban függ a család anyagi helyzetétõl, és kulturális hátterétõl. Ha csak a középiskolásokat nézzük, akkor a különbözõ iskolatípusok szerint óriási különbség tapasztalható az otthoni számítógép létét illetõen. A szakmunkásképzõbe járók egynegyede, a szakközépiskolások közel fele, a 4 osztályos gimnáziumba járók több mint fele, a 6 illetve 8 osztályos gimnáziumba járóknak pedig több mint négyötöde használ otthon számítógépet.

A fiatalok mintegy nyolc százalékának van otthoni internet-hozzáférése. Akik ezzel nem rendelkeznek, ennek okaként elsõsorban a számítógép hiányát sorolják fel, másodsorban említik a szükségtelenséget, harmadsorban pedig a magas elõfizetési díjakat. Legkisebb az említési aránya a magas távközlési díjaknak.

Jelenleg Magyarországon az internetet otthonról több 15-29 éves férfi tudja elérni, mint nõ. Ez a különbség folyamatosan csökken, mivel az internet és egyáltalán a számítógép használata egyre kevesebb technikai ismeretet igényel, ami a kezdeti idõkben a fiúk ilyen irányú nagyobb érdeklõdése miatt még 15 évvel ezelõtt is lényeges különbséget mutatott a számítógép használatban is. (Az Egyesült Államokban ez a különbség mára már teljesen megszûnt.)

Az otthoni Internet-hozzáférés meglétének valószínûsége egyenesen arányos a szülõk, elsõsorban az apa iskolai végzettségével. Az internetelérés messze a legmagasabb Budapesten; kevesebb, mint fele olyan gyakori a közép-magyarországi és a nyugat-dunántúli régióban, és még ennél is alacsonyabb a többi területen. A legalacsonyabb érték Észak-Magyarországot jellemzi, kb. egyötöde a budapesti értéknek. Míg Budapesten a fiatalok egyötödének, a falvakban lakók mindössze három százalékának van otthon internet hozzáférése.

Látható tehát, hogy a világháló otthoni használata jellemzõen a fiatalok azon szûk része számára elérhetõ, akik egyébként is elõnyös pozícióban vannak. Ez a helyzet, amely újratermeli és megerõsíti a fiatalok közötti esélyegyenlõtlenségeket, önmagától rövid idõn belül nem tud megváltozni. Ugyanígy a telefonhoz való hozzáférésbõl adódó elõnyökbõl is az eleve hátrányosabb helyzetû rétegek maradnak ki, vagyis, a nagyobb elterjedtségbõl adódóan azt lehet elmondani, hogy akik még mindig nem rendelkeznek sem vezetékes, sem mobil telefonnal, azok számára ez egy újabb olyan eszköz, illetve lehetõség hiánya, amely a lemaradásukat tovább fokozza.

Összességében megállapítható, hogy a szélesen értelmezett informatikához és telekommunikációhoz, az abból fakadó elõnyökhöz való hozzáférés ma Magyarországon az ifjú generáció tagjai számára nem egyformán elérhetõ, s ez a fiatalok közötti új esélyegyenlõtlenségek egyik fõ forrása lehet.

A távoktatásban Európa nyugati országaiban a felsõoktatás viszonylag kis beruházással történõ jelentõs bõvítése jelentette a kormányzatok számára a legnagyobb vonzerõt, s a magyarországi bevezetésének is ez volt az egyik fontos motívuma. Jelenleg Európában a távoktatási keretek között szervezõdõ képzés jelentõsebb része, közel kétharmada szakmai irányultságú (nem felsõoktatási szintû) képzés, s kevesebb mint harmada folyik egyetemi szinten. A tapasztalatok szerint a legsikeresebb intézmények azok, amelyek a nappali, hagyományos képzéssel egyenértékû végzettséget vagy a további tanulás során, más intézményeknél beszámítható krediteket adnak.

A távoktatás hazai fejlesztése részben a meglévõ felsõoktatási struktúrára épült. Itthon a már évek óta mûködõ Nemzeti Távoktatási Tanács (NTT), illetve a közelmúltban létrehozott Nyitott Szakképzésért Közalapítvány, a piaci képzésben érdekelt vállalkozásokkal együtt különbözõ projektek keretében, a nemzetközi tapasztalatokra is építve kereste a lehetõségeit a képzés ilyen eszközökkel történõ kiterjesztésének. Az NTT újjáalakulása, illetve az Apertus Közalapítvány létrehozása, az elmúlt évben megerõsítette a felhasználók bevonását a távoktatási stratégia kidolgozásba, a támogatásokban pedig a tananyagfejlesztések kaptak prioritást.

A következõ idõszak feladata a távoktatás minõségbiztosításának kiépítése lesz. Ez azért is elengedhetetlen, mivel a magánszféra kezdettõl fogva meghatározó szereplõje a kínálatnak, valamint a fõiskolai képzés expanziója is távoktatásnak nevezett formákban valósult meg. Mindez igényli a képzések hitelességéért viselt állami felelõsség jogszabályi érvényesítését.

Ugyanis a nyitott képzési rendszerek kiterjesztésében a technikai eszközök fejlõdése, az internet és multimédia használata komoly szerepet játszik. Ennek köszönhetõen ma már napirenden van a földrajzi helytõl függetlenül is mûködtethetõ képzési intézmények, kurzusok létrehozása. Ilyen "virtuális kurzusok" kísérleti jelleggel a hazai egyetemi képzésen belül is megjelentek. Az elektronikus hálózatokra és a távközlési eszközökre alapozott újfajta képzés - az intézmények vagy régiók közötti és a nemzetközi együttmûködésen alapuló virtuális intézmények létrehozása - már ma is több mint elképzelés. Az Európai Unió által is támogatott kísérletek (VirtUe projekt) elsõsorban a magasan kvalifikált szakemberek képzésében, továbbképzésében (pl. Európai PhD-kurzus) próbálkoznak az új technika alkalmazásával. (A rohamos technikai fejlõdés ellenére ugyanakkor a gyakorlatban a távoktatási szektorban ma is kb. 80 százalékra becsülik a hagyományos nyomtatott vagy írott tananyagok alkalmazásának arányát.)

A szakemberek tehát az internetben látják az új, az otthonokba beköltözõ egyéni vagy családi tanulás eszközét. Ezzel is összefügg az az oktatás-módszertani újdonság, hogy míg korábban a távoktatás legfõbb elõnye a földrajzi távolság áthidalása volt, ma a tanulásra fordított idõ szabad megválasztása, az egyéni tanulási ritmus érvényesülése kap nagyobb hangsúlyt. Ez is az egyik összetevõje annak, hogy ez a tanulásszervezési mód leginkább a hagyományos nappali tagozatos képzéssel kombinálva terjed.

Jelentõs mértékben átalakult a képzést igénybe vevõk összetétele is, illetve a növekedéssel párhuzamosan erõsen szegmentálódott a nyitott képzés és távoktatás piaca. A távoktatás klasszikus idõszakában elsõsorban az elszigetelt, a képzési központoktól távol élõ emberek, a teljes munkaidõben dolgozók számára tette elérhetõvé az oktatást, és mindazok számára, akik nem tudtak alkalmazkodni az elõadások, gyakorlati foglalkozások idõbeosztásához. Ma a résztvevõk köre igen heterogén, és képzési típusonként erõsen változó. A számítógép, multimédia, internet alkalmazása során ma már tekintetbe kell venni egy újfajta kompetencia, aszámítógép- használati rutin (computer literacy) meglétét vagy hiányát, amely jól érzékelhetõen eltér az egyes csoportokon, pl. az egyes generációkon belül.

Az informatika területén az Írisz-SuliNet monitoring vizsgálatai alapján a korábbiakhoz képest új helyekre tevõdtek át az informatikai tudás hangsúlyai is. Az 1999-es felmérés során a kutatók négyfajta részteljesítményt vizsgáltak: a hardver- és szoftverismeretek mellett a számítástechnikai fogalmakat, valamint egyéb elméleti jellegû ismereteket. Az eredmények - annak ellenére, hogy az egyes konkrét kérdésekre adott helyes válaszok aránya széles skálán mozgott (29,4% és 86,1% között) - rendkívül kiegyensúlyozottak voltak: gyakorlatilag nem volt számottevõ különbség az egyes tudásterületek között. A részteszteken elért átlagos teljesítmények a 60,7% és 62,2% közötti szûk sávban mozogtak.

A vizsgálat ugyanakkor azt is mutatja, hogy a tanulók számítástechnikai-informatikai ismereteinek megalapozottsága változatlanul hiányos. Noha az általános iskolai matematikakönyvek tele vannak a gyakorlati élet szempontjából kisebb jelentõségû átváltási feladatokkal, a mértékegységek (pl. bit, byte, kilobit, kilobyte stb.) körében a diákok nem tudnak eligazodni. Ez a tanítás hiányosságait is jelzi, hiszen ha a matematikaoktatás felvállalja (márpedig ezt a mai napig megteszi), hogy a matematikán kívül álló fogalmakkal s azok átváltási szabályaival (pl. ár, hektár, liter stb.) megismerteti a tanulókat, akkor ezt az újabb mértékegységek esetében is meg kellene tennie. A korábbi felmérésekhez hasonlóan változatlanul rendkívül gyengék a tanulók háttérismeretei: a kettes számrendszer, bit, byte fogalmak tisztázatlanságát jelzi, hogy az ezzel kapcsolatos - egyébként roppant egyszerû - kérdés is a legnehezebbek közé tartozott. Az internetes kérdések megoldásában változó eredmények születtek. Például arra a kérdésre, hogy különbözõ e-mail-címek közül melyik korrekt, a tanulók 65,5%-a adott helyes választ, ugyanakkor arra, hogy bizonyos programok közül melyik nem internetes keresõprogram, csupán 29,7%-uk. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a számítástechnikával kapcsolatos attitûdök egyértelmûen pozitívan változtak az évtized során: lényegesen nõtt például azok aránya, akik a jövõjük szempontjából fontosnak tartják a számítástechnikát.

Az 1999-es vizsgálatból nemcsak a tanulói teljesítményekre, hanem az iskolákra jellemzõ gyakorlatra is következtetni lehetett. Amíg a pedagógusok demonstrációs céllal az esetek 44,6%-ában egyáltalán nem használnak számítógépet, addig a diákoknak már 73%-a használt a megkérdezés tanévében az iskolában számítógépet. A tanórán kívüli számítógép-használat jelentõsen átstrukturálódott: az iskolai szakkör pl. háttérbe szorult (4,4%), elsõ helyre az otthoni számítógép-használat került (37%), bár változatlanul nagy a barátoknál, ismerõsöknél történõ géphasználat is (20,5%). Ebben az életkorban a számítógép leggyakoribb használati módja a játék: ez az egyetlen funkció, amire a megkérdezettek relatív többsége (39,6%-a) havonta 10-nél többször használja a számítógépet. Egy átlagos 8. évfolyamos tanuló - saját bevallása szerint, ami ebben az esetben persze torzíthatja a tényeket - átlagosan 5,5 órát tölt hetente a számítógép elõtt.

A szaktárgyi oktatásban - a diákok megítélése szerint - a számítógép alig kap szerepet: a diákok 18 százaléka gondolja úgy, hogy tanára használ számítógépet az oktatáshoz, míg a diákok alig 20 százaléka használ számítógépet házi feladatának megoldásához, noha úgy 50 százalék gondolja úgy, hogy a komputer érdekesebbé teszi a munkát.

Megjegyzendõ azonban, hogy nincsen kimutatható összefüggés az iskolai géppark megítélt állapota és a tanári számítógépes munka között, azaz fejlett számítógéppark nem eredményezi automatikusan a számítógéppel támogatott oktatás arányainak növekedését.

Attitûdök, az új médiumhoz való viszony

Mint köztudott, az internet széleskörû elterjedésének egyik alapfeltétele a számítástechnikai kultúra hasonló elterjedtsége, legalábbis amíg a hozzáférés domináns módja a PC marad.

E tekintetben egy tavaly szeptemberi kutatás (melyet a Kód-, Vélemény-, Piac- és Médiakutató-intézet végzett középiskolások között) eredményei szerint, nem állnak akadályok az új médium gyors penetrációja elõtt. A vizsgált korosztály többsége számára a számítógép a mindennapok része, melynek használata a válaszadók 76%-ának nem jelent problémát.

A kutatás során azt is vizsgálták, menyire közismertek egyes informatikával és internettel kapcsolatos alapfogalmak, bár ezek pontos ismeretének hiánya nem minden esetben jelenti az adott terület használatára való alkalmatlanságot. Az operációs rendszer fogalmát ugyan csak a fiatalok harmada tudta helyesen meghatározni, 70%-uk pontosan tudta, mi az az e-mail, több mint felük pedig ismerte a WAP-ot is. Már ennél jóval kevesebben hallottak a HTML-rõl, vagy az internetes alkalmazások alapját képezõ Java nyelvrõl (10%).

Az új technológiák, a számítógép és a világháló használatának irányába a korosztály nyitott, ezt igazolja többek között, hogy akik jelenleg nem férnek hozzá az internethez többségükben szívesen használnák azt (85%). A nyitottság mellett a technológiához kapcsolódó eszközjellegû viszony jellemzi a megkérdezett fiatalokat. ?gy nem elfogadott, az értelmiségi diskurzusokban közkeletû, negatív elõjelû technológiai determinizmus, mely az elidegenedést, vagy az eszközök ember felett aratott gyõzelmét kapcsolja az új médiumhoz.

A számítógépekhez (és ezzel az internethez is) a fiatalok elsõsorban az egészségkárosodás veszélyét (monitorsugárzás) és az adatbiztonság problémáját kötik (a hálón bárkinek az adataihoz hozzá lehet férni), míg az eszközök elõnyeiként az információkhoz való gyors és könnyû hozzáférést, a kapcsolatteremtés és a megismerés lehetõségeit nevezték meg.

Weboldal készítése

Weboldalt az Írisz-SuliNet monitoringban megkérdezett diákok negyede szerkeszt változó rendszerességgel. A weblapkészítõk két csoportra oszthatók: akik az iskolában honlap-szerkesztést tanulnak, általában egy böngészõprogramhoz (Internet Explorer-FrontPage Expressz, Netscape Navigator-Composer) kapcsolódó ingyenes programot használnak. A másik csoport már fejlettebb programokat, általában a forrást is szerkeszthetõvé tévõ, Java és egyéb scripteket kezelõ programokat (Macromadia Dreamweaver, HomeSite) használ. Ezen programok forrása általában valamely internetes programbázis vagy számítógépes CD melléklete.

Fontos információ továbbá, hogy a honlap-szerkesztési ismeretek jelentõs részét - még az azt tanórán tanulók is - az internetrõl letöltött leírások alapján tanulják meg. A honlap-szerkesztéssel foglalkozók aránya az év folyamán 4 százalékkal nõt, s ez lényegében megfelel az iskolai tananyag bõvülésének mértékével.

Az ingyenes tárhelyet biztosító szolgáltatókkal szemben a diákok a következõ elvárásokat támasztották, az egyes szolgáltatásokat 1-tõl 5-ig pontozva:

A nemek szerinti megoszlás a weblap-készítõk között az informatikai eszközök használatában általában mutatkozónál is jelentõsebb nemi meghatározottságot mutat: 73 százalék fiú, míg 27 százalék lány.

Elektronikus levelezés

A megkérdezettek 64 százalékának van saját e-mail-címe, bár rendszeresen csak 23 százalék használja.

Az ingyenes levelezõrendszert biztosító szolgáltatókkal szemben a diákok a következõ elvárásokat támasztották:

Az elektronikus levelezés és a chat az a két vizsgált internetes tevékenység, melyben nincs szignifikáns különbség fiúk és lányok között. Mind a négy gyakorisági kategóriában 47 és 53 százalék között változnak az arányok.

Elektronikus beszélgetés (chat)

A chat és az elektronikus levelezés hatását vizsgálva a diákok pontosan fele gondolja úgy, hogy jobban fogalmaz, amióta elektronikus leveleket küld illetve chatezik. Ugyanezen kérdéseket feltettük az otthon végzett számítógépes munkával kapcsolatban. Az arányok csak a weboldal-készítés és a chat esetében térnek el jelentõsen - az otthon végzett munka javára.

Az internet használatát különbözõ tevékenységek esetében (tanulás, szórakozás, levelezés, IRC, információszerzés) vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy igen kevés az összefüggés az egyes tevékenységek között: az egyes változók közötti korrelációs együttható abszolút értékben mindig 0,2 alatt marad. Az internetet rendszeresen használók válaszai alapján egy diák átlagosan 8-12 másodpercet hajlandó várni egy oldal letöltésére.

Szaktárgyi CD-ROM-ok

Az Írisz-SuliNet monitoring során megkérdezett tanárok legfeljebb csak kiegészítõ anyagként használnak multimédiás CD-ROM-okat. Amennyiben egy-egy adott fejezethez jól köthetõ valamely szakanyag (ilyen például a Politika CD történelembõl vagy a Varázslatos emberi test biológiából), akkor a tanár ezt a lehetõséget szívesen kihasználná. A legnagyobb problémát az infrastruktúra hiánya okozza: a megkérdezettek közül a CD-ROM-ot órai segédanyagként szívesen felhasználók 91 százaléka számára nem kielégítõek a számítástechnikai feltételek (nincsen projektor, nincs megfelelõ számú CD).

A tanári megítélés szerint a piacon megjelenõ magyar nyelvû CD-k közül sok nem felel meg oktatás céljára. Kutatás, ismeretszerzés céljára igen, de oktatási célra rosszul használható. Ilyen például a Historica Humana sorozat, mely nem alkalmas arra, hogy digitális órákhoz szolgáljon alapanyagként. Nem oktatási segédanyagnak készült, de minden történelemtanár elismerõleg szólt a Magyar Nemzeti Múzeum századfordulós fényképgyûjteményérõl, mely az életmóddal foglalkozik. Fõként városképek találhatók meg benne, nagyon jól használható. Emellett még jónak ítéltetett az 56-os Intézet 1956-tal foglakozó anyaga, ami szintén nem órai feldolgozásra, sokkal inkább háttér-információk gyûjtésére, és otthoni munkára való. A SuliNet program keretében az iskoláknak juttatott oktató-CD-k megítélése rossz. A megkérdezett tanárok 14 százaléka tudott a CD-krõl, de ezen 14 százalékból 12 százalék az ötfokú skálán csak 1 pontot adott az értékelés során. Nagy hiány mutatkozik több szaktárgy esetében is: matematikából a KÖMAL CD-n kívül nem forog a köztudatban felhasználható magyar nyelvû program, s csak a matematikatanárok informatikai érdeklõdésének köszönhetõ, hogy néhány itt-ott fellelhetõ szoftver bekerül szakkörökbe. Jobb a helyzet a természettudományok esetében, ahol több jó minõségû oktatóprogram is létezik. Hasonlóan több jó minõségû programot használhatnak a nyelvtanárok - itt természetesen az idegen nyelvû oktatóprogramok is bõvítik a palettát, azaz ez nem a magyar fejlesztõk érdeme.

A társadalmi mobilitást gyakran a munkaerõpiacon elfoglalt hely alapján mérik (az életút és a szülõk hasonló paramétereinek fényében), az internet és a globalizálódó társadalom azonban többdimenziós mobilitási skálát kíván:

• Jövedelem és munkaerõ-piaci helyzet az életút folyamán és a szülõk jövedelmi helyzetének fényében. - Eddigi tények, szubjektív várakozások, szociológiai paraméterek alapján bejósolható pálya.
• Oktatási mobilitás, hasonló szempontok szerint
• Kulturális preferenciák változásai, hasonló szempontok szerint.
• A személy családi, baráti és szakmai kapcsolati hálójában bekövetkezõ változások, hasonló szempontok szerint.
• Az egyén földrajzi mobilitása.
• Az egyén szakmai mobilitása (az adott szakmán belüli mozgás).

Mind Magyarországon, mind világszerte konszenzus alakult ki arról, hogy a jövedelmi és munkaerõ-piaci helyzet értelmében vett társadalmi mobilitásra, a fiatalok várható életpályájára az iskolázottság foka (és a szülõk iskolázottságának foka) gyakorolja a legnagyobb hatást. Az internet-használók körében végzett felmérések azt mutatják, hogy a legképzettebb rétegek használják a legnagyobb mértékben, valamint dominánsan szakmai, oktatási és egyéb munkával kapcsolatosan az internettel elérhetõ információkat.

Ennek oka részben az - mint a statisztikák mutatják -, hogy a képzettebb rétegek jövedelme magasabb, így könnyebben hozzáférnek az internethez mind otthonukban, mind munkahelyükön (a jobb munkaerõ-piaci pozíciókat kínáló munkahelyek jobb ellátottsága, valamint az azon belül elfoglalt pozíciójuk következtében). Ugyanakkor, éppen az internet szakmai célokra való intenzívebb használata következtében, a kezdeti elõny újabb elõnnyé konvertálható. Ez annyit jelent, hogy az internetet (bármilyen okból) kevéssé használók lemaradása egyre fokozódik, és "digitális szakadék" alakulhat ki társadalmi csoportok között. Az elõzetes sejtések ellenére e szakadék nem kötõdik szorosan az életkorhoz: sokkal jellemzõbb a jövedelmi helyzet és a településtípus szerinti megoszlás.

Noha az internet tényleges gazdasági jelentõségére vonatkozóan sokféle, és nem teljesen egybehangzó, becslés, elmélet és predikció létezik, az internettel szembeni várakozások jelenleg igen magasak: az ENSZ egyik jelenlegi prioritása például a harmadik világ országainak "digitalizálása" - ettõl várják mind a gazdasági felemelkedés, mint a társadalmi és kulturális felzárkózás felgyorsulását.

A kelet-európai országok, s ezen belül Magyarország lemaradása az Egyesült Államokhoz és az Európai Unióhoz képest természetesen jóval kisebb, mint a harmadik világbeli országoké, de ezzel együtt a felhasználók számában és képességeiben, ("skilljeiben"), a hozzáférés relatív, jövedelemhez viszonyított árában, illetve az Internet penetrációjában jelentõs hátrányban vannak.

A felmérések szerint Magyarországon a felhasználók keresletének növekedése leginkább a hozzáférés és használat jövedelemhez viszonyított árától függ: ez azt jelenti, hogy felértékelõdnek a személy számára költséget nem jelentõ iskolai, munkahelyi és közösségi lehetõségek. Ennek megfelelõen, míg az OECD-országokban az otthoni felhasználás a domináns a fiatal korosztályban is, Magyarországon a 20 éven aluliak inkább az iskolában férnek hozzá az internethez - de ez azt is jelenti, hogy kevesebb alkalommal, kevésbé személyre szabott feltételekkel tudnak szörfölni.

Egy felmérés azt is mutatja, hogy a jelenlegi középiskolás korosztály szülei - nyilvánvalóan éppen a mobilitási várakozások következtében - egyre inkább hajlandóak "befektetni" gyermekük érdekében, tehát számítógépet és internetes hozzáférést vásárolni neki. Ez természetesen újabb szakadékot hozhat létre, hiszen az alacsony jövedelmû családok körében egy ilyen egyszeri befektetés, majd rendszeres kiadás igen nagy vagy elviselhetetlen terhet jelent.

A Jeltárs-Universitas Press 2001 májusában végzett felmérése szerint a magyarországi felhasználók az internettõl elsõsorban az addig elérhetetlen tudáshoz, információkhoz való hozzáférést várják (legalább 70-95 százalékban), második és harmadik helyen pedig a praktikus ügyintézés és az új közösségek kiépítése szerepel(40- 70 százalék körül).

Egy közelmúltbeli nemzetközi felmérés szerint ugyanakkor az internetezõk teljes népességében éppúgy, mint a fiatalok (14-29) között az internet felhasználásában a vezetõ helyen a "hobbi" áll, s ezt szorosan követi a szakmai felhasználás és a családi kapcsolattartás (ez utóbbi abból is adódik, hogy a mintában túlnyomórészt egyesült államokbeli felhasználók szerepeltek, s itt a családtagok földrajzilag meglehetõsen nagy távolságban élnek egymástól).

Ha azonban a foglalkozást és a képzettség szintjének fényében nézzük a felhasználás fõbb céljait, a magasabb iskolai végzettségûek (tehát a felsõoktatásban diplomát szerzettek), valamint az ún. "professions" (szabad értelmiségi foglalkozások: orvos, ügyvéd, egyetemi oktató, tudós, kutató stb.) körében a szakmai felhasználás elsõ helyre lép elõ, és ez meglehetõsen magas a vezetõ menedzserek körében is.

Az összehasonlítás azt mutatja, hogy a "digitális szakadék" bizonyos értelemben a fejlett országokban is létezik, noha itt inkább a felhasználás mértéke és célja az, ami társadalmi rétegenként különbözik.

Az ÁNTSZ Fõvárosi Intézet Gyermek- és Ifjúság-egészségügyi Osztály koordinálásával által készített, az 1999/2000-es tanévben végzett általános és középiskolai számítógépes oktatásról és annak higiénés helyzetérõl szóló országos felmérés szerint a számítástechnika egyre inkább tért hódító alkalmazása az egészségre ártalmas rizikófaktorok növekedését is jelentette. Az iskolai számítógép-használat közegészségügyi körülményeire vonatkozó országos felmérés 7 megyében 255 véletlenszerûen kiválasztott iskola részvételével zajlott.

A mintába kerülõ 192 iskolában összesen 282 számítógépteremben történt oktatás. Az iskolák 73%-ban (141 iskola) csak 1 számítógépterem volt. Az összes tanulólétszám (72 603 fõ) 52%-ának, azaz 37 605 diáknak volt kötelezõ a számítástechnikai oktatáson való részvétel. Összesen 3722 darab számítógép állt a tanulók rendelkezésére a 282 számítástechnikai teremben. A számítástechnikai óraszám a tanulók 53%-nak heti egy, 35%-nak pedig heti 2 órában (egyetlen évfolyam esetén heti 14 óra) volt kötelezõ.

Az iskolák 6%-ában számítógépes tevékenységet ablaktalan, ill. alagsori és/vagy pincehelyiségben is végeztek, e termek egyike sem volt légkondicionált, valamint nem biztosították a légcserét segítõ ventillátort, a termek 94%-ában a padlózat kialakítása nem volt megfelelõ. A helyiségek 14%-ában (40) nem volt biztosítva a csökkentett sugárzásszintû képernyõ, annak ellenére, hogy 1990 óta már csak ilyeneket gyártanak. Mivel a számítógép-használat közben a képernyõ és a felhasználó közötti távolság kicsi, fontos, hogy elhanyagolható szintû legyen a képernyõ sugárzása, hiszen a sugárhatás a távolság négyzetével csökken arányosan. A számítógépnél végzett munka nemcsak a szem épségét veszélyezteti, a helytelen testtartás is elõidézhet számtalan betegséget, így tehát csak a tanulók testméreteinek megfelelõ bútorzat nem okoz nyak-, váll-, derék- és lábfájást. A gyakori személycsere miatt ebben az esetben a testmérethez való igazodást a bútorok állítható változatának beszerzésével kellene elérni. A termek 96%-ában (270 helyiség) azonban az asztal magassága, 90%-ábana szék ülõmagassága, dõlésszöge (254 hely) nem volt változtatható. Nem áll rendelkezésre olyan jogszabály, mely a tanulók vonatkozásában meghatározná a képernyõs munka minimális egészségi és biztonsági elõírásait.

Az információs és kommunikációs technológiák használatának elterjedettsége, formáinak kormányzati fejlesztésében kiemelt figyelmet kap az ifjúsági célcsoport. Ezt indokolja, hogy valamennyi elemzés és kutatás szerint ennek a korosztálynak az életesélyeit befolyásolja leginkább az információs társadalomba való mielõbbi bekapcsolódás.

A kormányzati célok megvalósulását nagyban elõsegíti, hogy a fiatalok fogékonysága, nyitottsága igen magas az informatikai és kommunikációs használatok iránt. (Ezt mutatják az elemzésünk korábbi részében olvasható adatok is.) Ugyanakkor az igények, a technikai kínálat robbanásszerû bõvülése a kormányzatot folyamatosan új, részint forrásbõvítési, részint szervezési kihívások elé állítja.

Ezeknek a kihívásoknak csak úgy lehetett (és a jövõben is csak ilyen módon lehet) megfelelni, ha egyértelmûen kijelöljük azokat a prioritásokat, amelyek a kormányzati mûködést hatékonnyá tehetik. Ebben a munkában elsõdleges szempontnak a következõket tekintettük

• hol érhetõk el a legoptimálisabban a fiatalok?
• melyek az eszközhasználat elsõdleges formái?
• mely terület eredményei multiplikálhatók a leggyorsabban?
• hol képes a kormányzat közvetlenül is hatást kifejteni?

Mindezen megfontolások alapján az információs fejlesztések középpontjában az internet iskolai elérhetõsége (Írisz-SuliNet), a célzott ifjúsági szolgáltatások (Hálózat az Ifjúságért) és a családok PC-ellátottságának javítása (IKB családi PC-program) állt.

A terület jellemzése

Jelenleg az iskolákban 114 821 darab személyi számítógép van az idei statisztikai felmérések alapján. Ebbõl 53 026 darabot a tanulók, 35 060-at pedig kizárólag a pedagógusok használnak. A jelenlegi állapot szerint minden gépre 31 db diák jut.

Az utóbbi években a területen végrehajtott erõteljes fejlesztéseknek (SuliNet, Comenius) köszönhetõen jelentõsen megnõtt a közoktatási intézményekben az informatikai eszközök darabszáma, illetve emelkedett azok technikai színvonala. A korszerûbb eszközparkhoz legnagyobb mértékben az ?risz-SuliNet program járult hozzá: a mai napig 14525 személyi számítógépet, 1808 szervert osztott ki, 1875 intézmény részére biztosította a teljes körû és ingyenes Internet hozzáférést, továbbá az internetes tartalomszolgáltatás felfejlesztésével (irisz.sulinet.hu) rengeteg oktatási és az iskolai élethez kapcsolódó anyaggal segítette, segíti az olvasókat.

Mindez - tehát a gépek beszerzése, tartalomszolgáltatás, valamint a szolgáltatási díjak - eddig az Oktatási Minisztériumnak több mint 10 Mrd forintjába került.

A 2000. évben az elõbb felsorolt területek mindegyikén kiemelkedõ fejlesztést sikerült megvalósítani: 950 iskola kapott munkaállomást adminisztrációs feladataik megkönnyítésére (Kit-Stat), 100 iskola részére lehetett biztosítani az Internet elérést, illetve informatikai laboratóriumot. Ez utóbbi 7 gépet, 1 szervert, 1 nyomtatót, a szükséges szoftvereket, illetve ezen eszközök üzembe helyezését foglalta magába.

A 2000-es évben 30 db labort alakítottak ki az Írisz Plusz program keretében. A program célja, hogy nyilvános hozzáférési lehetõségeket építsen ki olyan helyszíneken, ahol a diákok és a tanárok - az iskolán kívül - szükség szerint igénybe tudják venni az ?risz-SuliNet szolgáltatásait. E hálózat elsõ láncszeme a Heim Pál Gyermekkórház Sebészeti Osztályán 1999. december 21-én átadott internetes laboratórium volt. Jelenleg az ország 31 különbözõ könyvtárában, kórházában, valamint mûvelõdési házában mûködik ilyen ?risz-SuliNet Plusz laboratórium.

A tartalomfejlesztési munkák eredményeképp az Írisz honlap látogatottsága havi 7 millió fölé emelkedett (oldal-lekérés), az iroda által szervezett rendezvényeken pedig több 10 ezer résztvevõt regisztrálhattunk.

Folytatva az eddigi fejlesztéseket, további 510 intézményt kívánunk informatikai laboratóriummal támogatni (az internet szolgáltatás biztosításán túl).

2. Pályázati úton lehetõsége lesz 1000 intézménynek a régebbi gépeik felújítására. Mivel az iskolai gépek az újabb szoftverek "igényeinek" már nem mindenben felelnek meg, ezért fontos, hogy pályázati úton - 10%-nyi önrész hozzájárulás mellett - biztosítsuk ezen intézmények részére a gépeik felújításának lehetõségét. A processzorok, alaplapok, merevlemez, memória cseréjén túl természetesen lehetõséget kell arra teremtenünk, hogy az oktatási intézmények saját szoftverállományukat is modernizálják, itt azonban a hangsúly a legális szoftverek, licenszek beszerzésén van. Szándékaink szerint szintén ezen pályázat keretei között, hasonló önrésszel kerül sor az intézmények szoftverbeszerzésére.

3. A SuliNet hálózatba bekapcsolt 250 intézmény részére pályázaton keresztül lehetõséget biztosítsunk nagy értékû mobil informatikai berendezések (projektor, laptop, esetleg digitális kamera) beszerzésére.

4. Egy számítógépet, illetve nyomtatót kapott iskolák számát (rászoruló oktatási intézmények: kisebb általános iskolák) 2315-re szeretnénk növelni.

Az egy éven belüli fejlesztések (1-4 pont) összes tervezett költsége 4,7 Mrd forint.

Távlati célunk ezen fejlesztésekkel, hogy 2006-ban az egy gépre jutó tanulói létszámot 20-ra csökkentsük.

A terület jellemzése

Jelen pillanatban az Írisz-SuliNet program keretében az összes középfokú oktatási intézmény, valamint az általános iskolák 20%-a részére biztosítjuk a teljes körû Internet-szolgáltatást. Az általános iskolák közül majd' 3000 intézmény még bekötésre vár.

1. Korábbi intézkedések eredménye

Az Írisz-SuliNet program keretében 1997-tõl folyamatosan - prioritást kapva a középfokú iskolák - 1875 intézmény számára biztosítottuk a folyamatos Internet-elérhetõséget.

Ennek, illetve a 2000. évben hozott fejlesztéseknek köszönhetõen a leszállított eszközrendszeren kialakításra kerülhetett a statisztika Interneten való teljes körû bonyolítási, lekérdezési rendszere, illetve a középiskolai felvételit meggyorsító KIFIR (Középiskolai Információs és Felvételi Informatikai Rendszer) program.

Az Írisz-SuliNet hálózaton lévõ iskolák megnövekedett száma szükségessé tette a gerincvonalak sávszélességének folyamatos növelését. Mostanra sikerült elérni, hogy a jelenleg az Internetre kapcsolt 1875 iskola tanulói, tanárai nagyobb sebességgel használhassák a világháló nyújtotta szolgáltatásokat, mint a '98 májusában bekötött 910 intézmény felhasználói.

1997-tõl 2000-ig az Internet-szolgáltatásra összesen 5 812 916 691 forintot fordított a Minisztérium.

2000-ben meghozott döntések, intézkedések

A 2000. évben a következõ fejlesztéseket sikerült megvalósítanunk: 100 új intézmény részére biztosítottunk teljes körû és ingyenes internet szolgáltatást; az Internetet kiemelten nagy mértékben használó iskolák közül 23 részére a 64 kbit/s-os SuliNet vonalat 128 kbit/s-ra bõvítettük fel; 30 mûvelõdési ház, könyvtár, kórház kapott számítógépeket, Internetet az ?risz Plusz programunk keretei között, illetve 950 intézménybe szállítottunk le munkaállomást (beépített modemmel).

Mindezek mellett természetesen az összes addigi és újonnan bekötött iskola után folyamatosan fizettük az Internet szolgáltatási díjat (átalány), mely összesen 2,6 milliárd forintba került a tavalyi évben. A SuliNet hálózat kihasználtságának, valamint a gerincvonalak sávszélességének adatait mutatja a következõ táblázat:

7. tábla A SuliNet kihasználtsága

	1998. 06.	2000	Változás
Internetet nem használók aránya (a bekötött intézmények közül):	14%	1%	-13%
Sávszélesség (regionális központok):	2,0 Mbps	3,0 Mbps	150%
Sávszélesség (magyar kapcsolat):	10,1 Mbps	20,0 Mbps	200%
Sávszélesség (nemzetközi kapcsolat) Ñ :	1,4 Mbps	8,0 Mbps	571%

Ñ 1998 májusi adat

Forrás: SuliNet

Megjegyzés: 2000. évben megkezdõdött a 64 kbps-os iskolai vonalak 128 kbps-osra történõ növelése, valamint a megkezdett tárgyalások eredményeként 2001. évben várhatóan megtöbbszörözõdnek mind a gerinc-, mind a hazai és nemzetközi vonalak kapacitásai.

Írisz-SuliNet honlapra érkezõ kérelem száma / hónap:	6 311 034 db
Letöltött adatmennyiség / hónap:	47,3 Gbyte
Felkerült cikkek darabszáma :	3 581 db

Forrás: SuliNet

Nemzetközi összehasonlításban hazánk iskolái elsõsorban az informatikai eszközök mennyiségében, illetve teljesítményében vannak lemaradva nyugat-európai társaiktól. Az ottani rendkívül jó gépellátottság egyik oka, hogy az intézményeket közvetlenül támogatják a gazdasági, piaci szereplõk.

Iskolai internet ellátottságban kisebb a lemaradásunk, ezen a területen kizárólag az általános oktatást nyújtó intézményeknél vannak elõnyben az EU országai; amelyek egyébiránt 2002. végére tûzték ki célul az összes oktatási intézmény csatlakoztatását a világhálóra. A nyugati gyakorlat azonban a bekötéseknél nem feltétlenül a nálunk bevált központosított technikát követi: kisebb körzetek, régiók csatlakoztak közösen, de hozzánk hasonló országos intranetfelület nem alakult ki egyik államban sem. Talán ez is az egyik oka, hogy a tartalomszolgáltatás területén hazánk gyakorlatilag megelõzte Nyugat-Európát. Európában nem tudunk még egy olyan központi finanszírozásból mûködtetett oktatási portált, amelyen ennyi és ilyen magas minõségû anyag lenne mindenki számára elérhetõ, megtalálható.

8. tábla Az ?risz-SuliNet Program fõbb adatai (1998. 05.- 2001. 03.)

Eszközfejlesztés (iskolák - számítógép)

	1998. 06.	1998. 06-12.	1999	2000
Internet-bekötés és számítógépes laborok száma:	910	1564	1775	1875
Egy számítógépes munkaállomást kapott iskolák száma:	624	814	1214	2164
Tartalomfejlesztésre fordított összeg:	84 m Ft		500 m Ft	300 m Ft
Internet szolgáltatásra fordított összeg:	872 960 161 Ft		2 349 998 107 Ft	2 589 958 423 Ft
Gépbeszerzésre fordított összeg:	2 193 862 975 Ft		453 588 680 Ft	935 596 396 Ft

Forrás: SuliNet

Az igényeket felmérve, illetve az Internet-szolgáltatóval folytatott tárgyalások alapján, egy éven belül további 510 új iskolának kívánunk teljes elérést biztosítani a világhálóra. Az intézmények bekötésének ütemezésénél továbbra is szempont - az eredeti célkitûzésekhez híven -, hogy elõször a szakiskolákat, kollégiumokat, szakközépiskolákat, újonnan megalakult középiskolákat, majd ezek után - részben párhuzamosan - az eddig nem csatlakozott általános iskolákat kapcsoljuk be a SuliNetbe.

Hosszabb távú célunk, hogy összes közoktatási intézményt bekapcsoljuk a SuliNet hálózatba, biztosítsuk számukra az ingyenes Internet szolgáltatást.

2. Számítógépes ismeretek, informatika, felhasználói képzés

A diákoknál, és a témában jóval nagyobb tartózkodást mutató pedagógusoknál is tapasztalataink szerint csökken az ellenállás az informatika használatával, oktatásban való felhasználásával kapcsolatban. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy a SuliNetet nem használók aránya (tehát azoknak az iskoláknak a száma, amelyek még nem használják napi rendszerességgel [ esetleg egyáltalán] a kapott eszközöket, internetet) az elmúlt 3 év során 14%-ról 1%-ra csökkent. Szintén ilyen visszajelzéseket kapunk a tavaly megrendezett ?risz-SuliNet tábor résztvevõitõl. Ezen a rendezvényünkön diákok, tanárok és rendszergazdák egyaránt találkozhattak az informatika és a SuliNet legújabb fejlesztéseivel.

Az oktatást próbáltuk támogatni azzal is, hogy a megyei Pedagógiai Intézetek, illetve egyéb oktatási központok ingyenesen kaphattak internetes szolgáltatást, illetve számítógépes laboratóriumot. Ezeken az eszközökön az eltelt években több száz pedagógus részesült informatikai oktatásban. Az Internet, informatika iskolán kívüli felhasználásának lehetõségét pedig az 1999. év végén indított ?risz + programunk kívánja segíteni.

3. Tartalomszolgáltatás az Irisz-SuliNet körében

Jelenleg a világhálón az Írisz-SuliNet a legnagyobb és a leginkább látogatott középiskolásokat, illetve pedagógusokat célzó oktatási portál az oktatási segédanyagok, tanulmányi versenyek, szabadidõ, kultúra, érettségi, statisztikai adatok és a felvételi témakörében minden információt elérhetõ látogatói számára.

Ez az utóbbi évek fejlesztésének eredménye. Ugyanis az 1996. végén bejelentett SuliNet program a tartalomfejlesztést, internetes tartalomszolgáltatást háttérben tartotta, kizárólag eszköztámogatással, internetes fejlesztéssel, népszerûsítõ rendezvényekkel foglalkozott. A valódi tartalomfejlesztés tulajdonképpen az Írisz programmal jelent meg: 1999. szeptember 6-án tartalmában és formájában is megújult honlapot mutathatott be az iroda az olvasóknak. A honlap a tanároknak és a diákoknak azóta is folyamatosan gazdag szolgáltatást nyújt.

Jelenleg a honlapnak 40 000 látogatója van (oldallekérés) naponta, mely látogatók több terabyte-nyi információhoz juthatnak hozzá, ezáltal szinte minden mûveltségterületen találhatnak az érdeklõdésüknek megfelelõ anyagot

Az Írisz-SuliNet tartalomfejlesztését, rovatok gondozását, a honlap grafikai és html- szerkesztési feladatainak ellátását tehetséges diákok és tanárok (12 rovatvezetõ) bevonásával végzi a program szerkesztõsége.

A szaktárgyi levelezõlistákon ma már idõrõl idõre csaknem 8400-an cserélhetik ki gondolataikat 17 különbözõ témában, melybõl az ?risz-SuliNet újdonságairól beszámoló heti hírlevélre közel 5400 érdeklõdõ iratkozott fel, a 2001. februárjában indult ingyenes levelezõ rendszert pedig a mai napig több mint négyezren vették igénybe.

A honlapon számos interaktív szolgáltatás kialakítására került sor: az arra érdemes cikkeknek külön fórumokat indíthatnak, melyeken bármely olvasó (moderált formában) közölheti véleményét, kérdéseit. A fiatalok a könnyed hangvételû írásokon túl on-line játékokkal és a korosztály körében népszerû "chat"-tel is találkozhatnak.

Hogy a diákok nemcsak a szórakozás miatt keresik fel a világhálót, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy jelenleg a legnagyobb nézettséget az oktatási gyûjtemények (pl: Érettségi, Felvételi Elõkészítõ, Nemzeti Parkok, Digitális tanórák) "produkálják".

Közvetve, de itt kell megemlítenünk az ?risz-SuliNet program népszerûsítése, illetve a diákok tanárok tájékozottságának növelése céljából szervezett a rendezvényeket. Legjelentõsebbilyen rendezvényeik az "Ablak a Világra" c. konferencia, a gyerekek körében népszerû, szintén évente megrendezésre kerülõ SuliNet tábor, a Tavaszi szüNet vetélkedõ, illetve az Educatio 2000 oktatási kiállítás. Ez utóbbi eseményen a tavalyi év novemberében 130 szakmai kiállító, 158 felsõoktatási kar állta a több mint 30 000 tanár, diák és szülõ háromnapos rohamát.

Az Írisz-SuliNet honlap nemcsak virtuális fórumként kíván létezni, ezért a programiroda évente több fontos eseményen biztosít lehetõséget a diákoknak és tanároknak eszmecserére, tanulásra és szórakozásra.

- Az érdeklõdõk minden év tavaszán az Ablak a világra c. konferencián megismerhetik a program elõzõ évi fejlesztéseit, újdonságait, egyúttal értesülhetnek az oktatásban megjelenõ informatikai újdonságokról is.

- Tavaszi SzüNET 2000. április 16-19. között a Petõfi Csarnokban 120 számítógépbõl álló nyilvános, internetes laboratóriumot rendeztünk be, elsõsorban általános és középiskolás diákok számára. A rendezvény célja az volt, hogy a tavaszi szünet alatt tartalmas elfoglaltságot biztosítsunk a diákoknak. A programokat (honlap készítõ verseny, játszóház, továbbtanulási nap) úgy állítottuk össze, hogy a kisiskolásoktól egészen az egyetemi, fõiskolai felvételire készülõkig, a humán beállítottságú diákoktól az informatika iránt komolyan érdeklõdõkig, mindenki megtalálja a neki tetszõ elfoglaltságot.

- Nyaranta hagyomány immár az Oktatási Minisztérium Írisz-SuliNet tábora. A helyszín 1999 nyarán a Szárerdõ volt, a diákok itt igyekezték elsajátítani (gyakorlott személyiségfejlesztõ trénerek segítségével) a kommunikáció és az önismereti készség alapjait, majd ezeket a technikákat a számítástechnika világára adaptálni. A 2000. évi, Velencén megrendezett találkozó kibõvült a tanároknak és a rendszergazdáknak számára szervezett programokkal.

A Hálózat az Ifjúságért elnevezésû program (továbbiakban: Program) keretében 2001 tavaszától az Ifjúsági és Sportminisztérium szakmai és anyagi támogatásának köszönhetõen ingyenes, teljeskörû Internet-szolgáltatás vehetõ igénybe, országos szinten, nyitott pályázati formában. Az ingyenes kapcsolt vonali internetelérést a pályázók 2001. májusától vehetik igénybe.

A Program nyilvános pályázat útján, olyan professzionális információ-technológiai (IT) eszközök elérhetõségét és használatát biztosítja, melyek eddig csak a tehetõsebb piaci szereplõk lehetõségeit gazdagíthatták.

Tanulságos a Program elõtörténete is. A Hálózat az Ifjúságért Programot 1997-ben indították nonprofit szervezetek. A Program célja eredendõen a fiatalok által mûködtetett, illetve a gyermek és ifjúsági korosztályt szolgáló civil és közszolgálati szervezetek technikai, tartalmi, módszertani és kommunikációs eszközrendszerének megteremtése, mûködtetése volt.

A Programot kezelõ kiemelten közhasznú társaságnak az Ifjúsági és Sportminisztériummal közösen kialakított stratégiája - az eredeti program valamennyi célkitûzésének megõrzésével - 2000-ben kiegészült, komplex szolgáltatási és szektorközi együttmûködési rendszerré teljesedett ki.

A szolgáltatás számos, a magas szintû fejlesztõ munkát támogató eleme mellett kiterjed olyan alapvetõ feltételek biztosítására is, mint a korlátlan Internet, postafiók- és webtárhely-használat, valamint és a telefonos kapcsolat biztosítása.

A 2001-es Program a tavalyi folytatásának tekinthetõ. 2000-ben ugyanis az Ifjúsági és Sportminisztérium szakmai és anyagi támogatásával 450 gyermek és ifjúsági korosztállyal foglalkozó szervezet csatlakozott az internetre a Hálózat az Ifjúságért Program jóvoltából. A Programhoz kapcsolódóan Budapesten és hat vidéki városban térítésmentes képzést szerveztek a Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodák közremûködésével, összesen 110 szervezet közel 200 képviselõje számára.

2000. október elején a Társaság megkezdte a Program önálló szolgáltató központjának mûködtetését, a felhasználók több mint 1800 elektronikus postafiókjának, 100 virtuális telephelyének, szolgáltatási és kommunikációs felületének, projektjének adott otthont a centrum. Ezután a felhasználók száma másfél hónap alatt 50%-kal emelkedett.

A Program fejlesztési területei:

• A program technikai és szolgáltatási bázisának fejlesztése, üzemeltetése
• Fõvárosi, vidéki és határon túli felhasználók körének bõvítése (nyílt pályázat)
• Szolgáltatási együttmûködés a regionális ifjúsági szolgáltató irodákkal
• Szakmai rendezvények
• Központi integrált ifjúsági adatbázis fejlesztése
• Központi ifjúsági informatikai rendszer üzemeltetése
• Web-csomópontok, szolgáltatások létrehozása és üzemeltetése
• Ifjúsági Web-csomópont (iPort)
• Civil szervezetek Web-kikötõje (NGO.hu)
• Gyermek és ifjúsági kódex - elektronikus könyvtár (GYIX)
• Drogprevenciós portál (drogPort, Drogvilág)
• HiRek - heti értesítõ, tallózó
• Integrált ifjúsági adatbázis (ifjúsági kataszter, metaadatbázis)

A fenteken túl a Hi (www.HiPort.hu) számos, partnerei által, illetve velük közösen fejlesztett szolgáltatást támogat erõforrásaival.

Az Informatikai Kormánybiztosság 2000 augusztusában kezdte meg mûködését. A Kormánybiztosság feladatai közé tartozik az informatikai tárgyú beruházások, fejlesztések támogatása - pályázatok, közbeszerzések és nem pályázati támogatások segítségével.

Nem pályázati rendszerben történõ, a költségvetési intézményeknek, közalapítványoknak történõ eszközök és pénzeszközök átadása; pl.:

• Magyar Honvédség (10 kiemelt kiképzõ központ) - számítógépes alapismeretek oktatása évi kb. 20.000 újonc részére, a kiképzés részeként
• fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézményeiben fogvatartott fiatalok képzése
• könyvtárak eszközellátása (vidék: 1727; Budapest.: 52)
• Vakok Állami Intézete - speciális eszközök, módszerek kifejlesztése
• Mozgássérültek Állami Intézete
• Tempus közalapítvány programjai (Socrates program)

Az Informatikai Kormánybiztosság az elmúlt évben három pályázatot írt ki (2000/A, B, C). Összefoglalva az eredményeket megállapítható, hogy az "A" és "B" pályázatok elsõsorban a felsõfokú oktatási intézmények fejlesztését tûzte ki célul. Az 51 darab nyertes pályázó összesen 750 millió Ft támogatást nyert el. Ebbõl:

A "C" pályázat kiírására 71 db ifjúságot érintõ nyertes pályamû született, amelyekre csaknem 676 millió Ft támogatásra szerzõdik a Kormánybiztosság.

A 2001-re tervezett, az ifjúságot közvetlenül érintõ pályázati kiírásokban szerepelni fog képzési anyagok fejlesztése, oktatási/tudástranszfer módszerek kidolgozása ugyanúgy, mint hatásmultiplikáló szerepû csoportok (pl. pedagógusok) hozzáférésének támogatása is.

A pályázati kiírások és feltételek véglegesítése és bejelentése az év folyamán folyamatosan fog történni.

A Kormánybiztosság tevékenységében különösen kiemelt fontossággal kezeli az intézményes oktatás keretei közül kikerült - felnõtt - lakosság információs írástudás képzését is. A Teleház mozgalom révén a kistelepülések is bekapcsolhatóak az információs társadalom vérkeringésébe, ahol távoktatási feladatok ellátására is nyílik mód (jelenleg kb. 200 teleház mûködik).

Ugyancsak az informatika széleskörû társadalmi, gyakorlati hasznosulását eredményezik az olyan kezdeményezések, mint amelyrõl a Gazdasági Minisztérium tájékoztatott. Eszerint az Országos Turisztikai Információs Rendszerben (OTIR) integráltak, tehát kereshetõek az ifjúsági szálláshelyekkel és az ifjúsági turizmussal foglalkozó utazási irodákkal kapcsolatos információk.

Könyvtári szempontból fontos lehetõség, hogy a könyvtárak mint közösségi helyszínek biztosítsák az internet hozzáférést, azoknak is lehetõvé téve használatát, akiknek máshol nincs erre lehetõségük. Az esélyegyenlõség megteremtésében ennek igen nagy jelentõsége van.

A tapasztalatok szerint, amelyik könyvtárban megjelenik a számítógép, ott elsõként a fiatalok veszik a bátorságot, hogy leüljenek elé, megtanulják és használják. Az adatsorokban a géphasználók a helyben használók között jelennek meg, a helyben használt dokumentumok között pedig szerepelnek az adatbázisok, CD-ROM-ok is.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által nyújtott telematikai fejlesztési támogatások és az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer fejlesztése érdekében nyújtott támogatások is, a fentiekbõl következõen, elsõsorban a tanulóifjúság korszerûbb könyvtári ellátását szolgálják.

A Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ (a Neumann-ház) 1997-ben jött létre azzal a céllal, hogy részt vegyen a magyar kulturális örökség digitalizálásában és az internet segítségével elérhetõvé tegye a mûveket itthon és külföldön egyaránt. Alapítója a minisztérium.

A Neumann Könyvtár néhány fontosabb tevékenysége:

• az interneten megjelenõ magyar dokumentumok online katalógusának, a WebKat.hu-nak az építése;
• a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai teljes életmûvének digitalizálása és hálózati közzététele;
• a Bibliotheca Hungarica Internetiana állományának gyarapítása fõként kritikai kiadások feldolgozásával;
• a Klasszikus Magyar Költõk halhatatlan mûveinek digitalizálása és internetes publikálása;
• kortársaink mûveinek eljuttatása az olvasókhoz. ?gy az internetet leginkább használó fiatalokhoz is. (Elérhetõsége: www.neumann-haz.hu)

Emellett fontos állami felelõsség az információs világháló közegében is érvényesíteni a fiatalok védettségét, megóvását. Ezért az Országos Rádió és Televízió Testület az Iroda Stratégiai Igazgatósága mellett mûködõ, az interneten lehetséges tartalomszabályozással foglalkozó szakértõi munkacsoport felállításáról döntött.

A csoport elsõsorban a következõ kérdéseket vizsgálja:

Milyen anyagi jogi jogalkotásra van szükség ahhoz, hogy az alkotmányos jogok (pl: a véleményszabadság és az emberi méltóság, illetve az ezekbõl levezetett egyéb jogok, mint például a kiskorúak személyiségfejlõdésének védelme) egyensúlya hatékonyan érvényesíthetõ legyen az internet nyújtotta tartalomszolgáltatások esetében is?

Az interneten nyújtott tartalomszolgáltatások tekintetében hogyan alakítható ki olyan felelõsségi rendszer, amely alapján meghatározhatóvá válik, hogy egy adott tartalomért ki tartozik (jogi) felelõsséggel?

Milyen eljárási rend alakítható ki az interneten elkövetett jogsértések gyors és hatékony orvoslására?

A kialakítandó szabályrendszer mûködtetésében mely szereplõknek milyen feladat juthat. Melyek az önszabályozás lehetõségei és milyen területeken nélkülözhetetlen az állami, hatósági szabályozás?

Milyen külföldi példák, tapasztalatok vannak az internetes tartalmak szabályozására és ezekbõl mi az, ami számunkra hasznosítható. Az Európai Unió e területre vonatkozó normái adaptálásának kérdései?

Milyen támogatási rendszer dolgozható ki annak érdekében, hogy értékesebb, hitelesebb tartalmak válhassanak hozzáférhetõvé az interneten?

A csoport feladata, hogy a következõ fél éven belül elkészítse az internetes tartalomszolgáltatások terén elvégzendõ hazai szabályozás koncepcióját, befejezve ezzel a tételes jogalkotáshoz szükséges, azt megalapozó szakértõi munkát.

A fentebbiekbõl látható, hogy az elkövetkezõ idõszak legfontosabb kormányzati feladata a kormányzati törekvések és a magyar információs társadalom kibontakozásának összhangjának megteremtése. Ehhez szükséges a kutatási eredmények folyamatos figyelemmel kísérése, új kérdésfelvetések ösztönzése.

Erre azért is szükség van, hiszen az információs társadalom kutatása és megvalósulása egy idõben, egymást helyenként erõsítõ folyamatként történik. Az a kép, amit ma rögzíthetünk a fiatalok információs és kommunikációs technológiai körülményeirõl, hamarosan érvényét veszíti, részben annak köszönhetõen, hogy megfogalmaztuk a problémás pontokat.

Ezek tekintetében a különbözõ kutatások, az Ifjúság 2000^(c)-tõl kezdve a piac- és médiakutatásokon át a Jeltárs-UNIVERSITAS PRESS felméréséig egybevágó képet rajzolnak. Központi kérdésünkhöz, a mobilitáshoz visszatérve tanulmányunk végkövetkeztetéseként elmondhatjuk, hogy az internethasználat elõnyeinek kihasználása elsõsorban a magasan képzett és/vagy magas jövedelmû családok gyermekeire, illetve a magasan képzett és/vagy magas jövedelmû fiatalokra jellemzõ - körükben legalább kétszer, de egyes mutatók mentén háromszor-négyszer olyan gyakori, mint a számítógépes hozzáféréssel nem rendelkezõk között. Az internethasználókat általában kulturális preferenciáik, érdeklõdésük is a tudáselitként leírható társadalmi csoportba helyezik, és erre utal az is, hogy az egyetemi vagy fõiskolai végzettséggel ugrásszerûen megnõ az internetet használók aránya.

Mindez megerõsíti azt, hogy Magyarországon - az OECD-országokkal, s különösen az Egyesült Államokkal ellentétben - a fiatalok között a számítástechnika, az internet mindennapi, teljes körû használata egyelõre kiváltság. Noha az internet hatása a gazdasági fejlõdésre és az egyéni mobilitásra egyelõre nem mutatható ki világosan, és nincs egyetértés a kritériumok tekintetében sem, az internet azon tulajdonságai következtében, hogy mintegy "megszünteti", illetve "áthidalja" a távolságot, és lehetõvé teszi a személyes kommunikációt, kapcsolatépítést és tájékozódást, egyértelmûen a mobilitást elõsegítõ tényezõnek tûnik.

Mint jelentésünk mutatja, e mobilitási lehetõségnek sajnálatos módon "kemény" gátjai vannak, elsõsorban az internet-hozzáférés ára és helyszíne következtében, másodsorban pedig azért, mert az internet célszerû, pályaépítésre is alkalmas használata jelentõs nyelvtudást feltételez, ez pedig jelentõs iskolázottságot kíván meg - az iskolázottság szintjét pedig erõteljesen befolyásolja a családi háttér.

tovább