AZ ATOMENERGIA 1999. ÉVI HAZAI ALKALMAZÁSÁNAK BIZTONSÁGÁRÓL

BEVEZETÉS *

ÖSSZEFOGLALÁS *

1 AZ ATOMENERGIA ALKALMAZÁSA *

2 A BIZTONSÁG ÁLLAMI BÁZISA *

3 A NUKLEÁRIS BIZTONSÁG *

4 SUGÁRBIZTONSÁG ÉS SUGÁRVÉDELEM *

5 NUKLEÁRISBALESET-ELHÁRÍTÁS *

6 NEMZETKÖZI BIZTONSÁGI RENDSZER *

7 EGYÜTTMÛKÖDÉS AZ EURÓPAI UNIÓVAL *

8 TÁJÉKOZTATÁSI TEVÉKENYSÉG *

A radioaktív anyagok és az ionizáló sugárzások alkalmazása széleskörûen elterjedt emberi tevékenység. Az atomenergia felhasználása az egészségügyi ellátásban, a villamosenergia-termelésben, az iparban, a mezõgazdaságban és a tudományos kutatás számos területén a társadalom javát szolgálja. Az atomenergia helytelen alkalmazása, vagy fegyverként való felhasználása azonban súlyos veszélyekkel járhat. Ezért az atomenergia alkalmazása területén kezdettõl fogva kiemelt szerepe van a biztonságnak.

Nemzetközi egyezmények határozzák meg a tudományos eredmények és nemzetközi tapasztalatok alapján kialakított biztonsági alapelveket, a biztonság fejlesztésével összefüggõ nemzetközi együttmûködés több kormányközi szervezet tevékenységének fontos területe.

A biztonságos alkalmazás feltétele olyan jogalkotási és szabályozási rendszer létrehozása, amely megalapozza a nemzetközi elvárásoknak megfelelõ biztonsági követelmények meghatározását és rendszeres korszerûsítését. Fontos feltétel továbbá olyan felhatalmazással, szakértelemmel és anyagi feltételekkel rendelkezõ, független hatóság mûködése, amely garantálja, hogy az atomenergia alkalmazása kizárólag hatósági engedélyezés és rendszeres ellenõrzés mellett történhessen, a jogszabályokban meghatározott szigorú biztonsági elõírások érvényesítésével.

Az atomenergia sokrétû alkalmazása és az alkalmazás biztonságával összefüggõ kérdések jelentõsége is indokolja, hogy az Országgyûlés a törvény elõírásainak megfelelõen tájékoztatást kapjon az atomenergia hazai alkalmazásának biztonságáról.

Az atomenergia alkalmazásának legismertebb és egyik legjelentõsebb területe a villamosenergia-termelés. Az energetikai alkalmazás mellett a radioaktív izotópok és ionizáló sugárzások felhasználása kiterjed az egészségügyi ellátás, az ipar, a mezõgazdaság, a tudományos kutatás és az oktatás területére.

Magyarországon a Paksi Atomerõmû biztosítja a villamosenergia-termelés közel 40%-át. Hazánkban 1240 munkahelyen, 4975 munkahelyi egységben alkalmaznak radioaktív anyagot, valamint ionizáló sugárzást elõállító berendezést, a különbözõ foglalkozási területeken 14.700 munkavállaló, illetve egyéni vállalkozó dolgozik rendszeres foglalkozási sugárterheléssel járó munkahelyen.

Az atomenergia alkalmazását Magyarországon törvény szabályozza. Az 1980. évben elfogadott törvényt felváltó 1996. évi CXVI. törvény létrehozását az országban végbement gazdasági, társadalmi átalakulás, a közigazgatás változása, a nemzetközi kapcsolatok bõvülése, valamint az atomenergia alkalmazásának biztonságára vonatkozó új nemzetközi ajánlások és elvárások tették szükségessé. A törvény alapvetõ rendeltetése a lakosság egészségének, biztonságának és a környezetnek a védelme. Rendelkezései szerint az atomenergia alkalmazása kizárólag a jogszabályokban meghatározott módon és rendszeres hatósági ellenõrzés mellett történhet, továbbá a biztonságnak minden más szemponttal szemben elsõbbsége van.

A törvény végrehajtását számos kormányrendelet és miniszteri rendelet szolgálja. A biztonsággal kapcsolatos hatósági követelményrendszert részletes Nukleáris Biztonsági Szabályzatok tartalmazzák, amelyek végrehajtására Nukleáris Biztonsági Irányelvek jelentek meg.

Az atomenergia biztonságos alkalmazását felügyelõ hatósági rendszer keretében a nukleáris létesítmények - köztük a Paksi Atomerõmû - nukleáris biztonságával, valamint a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával összefüggõ hatósági feladatok az Országos Atomenergia Hivatal hatáskörébe tartoznak. Az egészségügyi miniszter az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat útján látja el a sugárveszélyes létesítményekkel, a sugárbiztonsággal és sugárvédelemmel kapcsolatos feladatokat.

Az Országos Atomenergia Hivatal és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézetei, érintett szakhatóságai 1999-ben ellátták az atomenergia alkalmazásával összefüggõ engedélyezési, ellenõrzési, valamint elemzési és értékelési hatósági feladatokat. Az ellenõrzés igazolta a hatósági követelmények teljesítését.

Az Országos Atomenergia Hivatal felügyeleti hatáskörébe tartozó nukleáris létesítmények - a Paksi Atomerõmû, a Budapesti Kutatóreaktor, az Oktatóreaktor és a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója - a tervekben, engedélyekben meghatározott paraméterekkel üzemeltek. A hatósági ellenõrzések során feltárt hiányosságok nem veszélyeztették közvetlenül a nukleáris biztonságot, és a személyi sugárvédelmi, valamint a környezeti kibocsátási korlátok, határértékek túllépésére sem került sor. Ugyanakkor megállapítható, hogy a létesítmények 1999. évi biztonsági helyzetének értékelése során szerzett általánosan kedvezõ tapasztalatok mellett a bekövetkezett nem tervezett események a biztonsági kultúra színvonalának emelésére irányuló üzemeltetõi és hatósági tevékenység további fokozásának szükségességét jelzik.

A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzõdés végrehajtásaként hazánk nukleáris tevékenységét a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenõrzése alá helyezte. Az Országos Atomenergia Hivatal és a nemzetközi szervezet által végzett ellenõrzés az elmúlt évben is igazolta, hogy hazánk teljesíti nemzetközi kötelezettségeit, és Magyarországon a nukleáris anyagok felhasználása eredeti rendeltetésüknek megfelelõen, kizárólag békés célok érdekében történik. A nukleáris export és import engedélyezésének hazai rendszere érvényesítette a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását célzó nemzetközi irányelveket.

Az elmúlt év jelentõs eseménye volt a Paksi Atomerõmû elsõ blokkja reaktorvédelmi rekonstrukciójának engedélyezése és megvalósítása. A korszerû, digitális alapú védelmi rendszer megvalósítása a további blokkokon folytatódik. A Paksi Atomerõmûben folyamatban lévõ biztonságnövelõ intézkedések megvalósítása, az Oktatóreaktor biztonságvédelmi rekonstrukciója tovább növelte a nukleáris létesítmények megbízhatóságát és biztonságát.

A 2000. évi évszámváltással kapcsolatos számítástechnikai probléma nukleáris biztonsági hatásainak kezelésére a nukleáris létesítmények és a hatóság több mint egy éves, alapos munkával készültek fel. Ennek eredményeként a nukleáris létesítményeknél a dátumváltással kapcsolatos probléma nem jelentkezett.

Az elmúlt évben több nemzetközi fórum és szervezet értékelte a nukleáris biztonság hazai helyzetét és a nukleáris biztonsági hatóság tevékenységét. Az 1997. évi I. törvénnyel kihirdetett nukleáris biztonsági egyezmény elsõ felülvizsgálati értekezlete az egyezményben vállalt kötelezettségek hazai teljesítését kedvezõen értékelte és kiemelte a hazai szabályozás korszerûségét, a hatóság függetlenségét és felkészültségét, valamint a Paksi Atomerõmûben folyamatban lévõ biztonságnövelõ program elõremutató gyakorlatát. Az Európai Bizottság szakértõinek és a Nyugat Európai Nukleáris Hatóságok Szövetségének (Western Europen Nuclear Regulator Association) felülvizsgálatai is egybehangzóan elismerték a hazai szabályozás korszerûségét, a hatóság és a Paksi Atomerõmû - a nyugati szabványokkal és gyakorlattal összevethetõ - magas színvonalú tevékenységét.

1999-ben az atomenergiáról szóló törvény elõírásaival összhangban mûködött a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap és a Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Közhasznú Társaság. Az Alap és a Társaság mûködése megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a radioaktív hulladékok biztonságos kezelése és elhelyezése, valamint a nukleáris létesítmények leszerelése megoldható legyen, és ne háruljon az elfogadhatónál nagyobb teher a jövõ generációkra.

A kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére szolgáló telephely kiválasztása érdekében végzett kutatások eredményeinek értékelésével kapcsolatos vitás kérdések tisztázása érdekében az OAH a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez fordult. A nemzetközi szervezet által felkért szakértõk szerint az eddigi kutatások jó irányban haladtak és megfeleltek a nemzetközi gyakorlatnak. Olyan körülményt, amely Üveghuta alkalmatlanságára utalt volna, nem találtak. A szakértõk javasolták a kutatások folytatását, erre azonban - külön döntés alapján - csak 2000-ben kerülhet sor.

A nagy aktivitású hulladékok végleges elhelyezése érdekében javaslat született a hulladék-elhelyezés szempontjából kedvezõ tulajdonságú bodai aleurolit kutatását szolgáló kutatólaboratórium létesítésére az uránbánya infrastruktúrájának felhasználásával. Az Országos Atomenergia Bizottság erre vonatkozó határozata alapján 1999-ben végzett vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a kutatásokat nem szükségszerû az uránbánya térségébõl folytatni, így a bánya bezárása az eredeti terv szerint történik.

Az Országos Atomenergia Bizottság 1999. április 12.-i ülésén, az atomerõmûvi üzemanyag ciklus stratégiájáról szóló elõterjesztés kapcsán rámutatott arra, hogy figyelembe véve az oroszországi visszaszállítás bizonytalanságát a Bizottság indokoltnak tartja a kiégett fûtõelemek ötvenéves átmeneti hazai tárolásának megvalósítására kezdett munkálatok folytatását, és ennek keretében a Paksi Atomerõmûnél a kiégett kazetták átmeneti elhelyezésére létesített modul- rendszerû tároló további négy moduljának üzembe vételét 2000-tõl kezdõdõen, valamint a tároló kapacitásának bõvítését újabb négy modul építésének megkezdésével 2000-ben. Az átmeneti tárolás megvalósítása lehetõséget ad arra, hogy a nagyaktivitású hulladékok végleges elhelyezését szolgáló telephely kiválasztásáról késõbb születhessen megalapozott döntés.

Magyarország tevékenyen részt vesz az atomenergia biztonságos alkalmazása területén kialakult széles körû nemzetközi együttmûködésben. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel, az OECD Nukleáris Energia Ügynökséggel, továbbá az atomenergia biztonságos alkalmazása területén mûködõ más nemzetközi és kormányközi szervezetekkel, így az Európai Unió szervezeteivel folytatott együttmûködést az Országos Atomenergia Hivatal fogta össze. A nemzetközi szervezetek keretében folyó közös tevékenység alapvetõ célja a nukleáris biztonság és sugárvédelem fejlesztése, a nukleáris létesítmények biztonságának és a biztonságért felelõs nemzeti hatóságok felügyeleti munkájának erõsítése.

A nemzetközi együttmûködés fontos elemei az e területen létrejött kormányközi és államközi egyezmények. Hazánk az elsõk között írta alá az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzõdést és az ahhoz kapcsolódó nemzetközi megállapodásokat, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében a nukleáris balesetekrõl adandó gyors értesítésrõl és segítségnyújtásról szóló egyezményeket, az atomkárokért való polgári jogi felelõsségrõl, valamint a nukleáris biztonságról szóló egyezményeket. Az elmúlt évben két jelentõs nemzetközi megállapodás került az Országgyûlés elé. Az Átfogó Atomcsend Szerzõdést az 1999. évi L. törvény, az atomsorompó szerzõdés végrehajtására létrejött biztosítéki ellenõrzési egyezményt kiegészítõ jegyzõkönyvet az 1999. évi XC. törvény hirdette ki és erõsítette meg. Az egyezmények hazai végrehajtása tovább növelte az Országos Atomenergia Hivatal hatósági feladatait.

A beszámolóban ismertetett tevékenység folytatásaként a következõ idõszak néhány fontosabb feladata az alábbiakban foglalható össze.

• A jogalkotási és szabályozási tevékenység területén elõ kell készíteni, és ki kell adni az atomenergiáról szóló törvény még hiányzó - sugárvédelmi vonatkozású - végrehajtási rendeleteit, amelyek hatálybalépését az Európai Unióhoz való csatlakozás elõkészítése is megköveteli. Az Országos Atomenergia Hivatal tovább folytatja a Nukleáris Biztonsági Irányelvek kiadását.
• A nukleáris biztonság és hatósági tevékenység területén a Paksi Atomerõmûben a biztonságnövelõ intézkedések folyamatos és szervezett megvalósítása mellett kiemelten kell kezelni a biztonsági kultúra emelését, amelynek elõsegítésére és ellenõrzésére az Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatósága is külön figyelmet fordít.
• A hatósági tevékenység fejlesztésével fel kell készülni a villamosenergia-iparág piaci liberalizációjából és a verseny fokozódásából eredõ feladatokra, valamint meg kell alapozni az atomerõmû öregedésével, az élettartam meghosszabbítással, illetve az atomerõmû leszerelésével kapcsolatos hatósági tevékenységet.
• A nukleárisbaleset-elhárítás hazai rendszerét a baleset elhárítási gyakorlatok tapasztalatai és tanulságai, valamint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében folyó együttmûködés eredményei alapján fejleszteni kell, összhangban a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérõl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl szóló 1999. évi LXXIV. törvénnyel.
• A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap és a Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Közhasznú Társaság tevékenysége területén a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére szolgáló telephely kiválasztása érdekében végzett kutatások nemzetközi felülvizsgálatáról készült jelentés alapján széles körû szakmai és társadalmi konszenzussal megalapozott javaslatokat kell kidolgozni a további feladatokra.
• A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló erõfeszítések területén meg kell kezdeni az Átfogó Atomcsend Szerzõdés és a biztosítéki ellenõrzési egyezményt kiegészítõ jegyzõkönyv hazai végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátását.
• Felül kell vizsgálni az Országos Atomenergia Hivatal államigazgatási helyzetét a nem minisztériumi jogállású központi közigazgatási szervek egységesítésére és egyszerûsítésére elfogadott koncepciónak, valamint a nukleáris biztonsági hatóságra vonatkozó nemzetközi kötelezettségeknek és elvárásoknak megfelelõen. Ennek során figyelembe kell venni annak a nemzetközi felülvizsgálatnak az eredményeit és javaslatait, amelynek keretében a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértõi csoportja értékeli 2000 elsõ félévében az Országos Atomenergia Hivatal nukleáris biztonsági tevékenységét.

1. AZ ATOMENERGIA ALKALMAZÁSA

Az atomenergia alkalmazásának legismertebb és egyik legjelentõsebb területe a villamosenergia-termelés. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adatai szerint 1999-ben a világ 31 országában 436 atomerõmûvi blokk mûködött. Az atomerõmûvek részesedése a villamosenergia-termelésében világviszonylatban elérte a 17%-ot, Nyugat Európában pedig 43% volt. Hazánkban a Paksi Atomerõmû a hazai villamosenergia-termelés közel 40%-át fedezte, és szerepe meghatározó a villamosenergia-ellátás biztonságában és az árszínvonal kialakításában.

Az energetikai alkalmazás mellett a radioaktív izotópok és ionizáló sugárzások felhasználása kiterjed az egészségügyi ellátás, az ipar, a mezõgazdaság, a tudományos kutatás és az oktatás területére. A radioaktív anyagokat és ionizáló sugárzásokat széleskörûen használják a gyógyászatban diagnosztikai és daganatterápiai célokra. A röntgenvizsgálatok és a sugárzással sterilizált egyszer használatos orvosi eszközök nélkülözhetetlen módszerei és eszközei az orvosi gyakorlatnak. Az ionizáló sugárzást eredményesen használják az élelmiszerek csomagolóanyagainál és a távoli, trópusi országokból importált fûszereknél a káros mikroorganizmusok elpusztítására. Az ipari radiográfia mindennapos eljárássá vált a gépek és alkatrészek anyaghibáinak feltárásában és az anyaghibákból eredõ üzemzavarok megelõzésében. A radioaktív izotópok és ionizáló sugárzások fontos szerepet játszanak az ipar számos más területén, a mezõgazdaságban és a tudományos kutatásban. A KFKI Atomenergia Kutató Intézetben mûködõ kutatóreaktor, a Budapesti Mûszaki Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének Oktatóreaktora és a debreceni Atommag Kutató Intézet ciklotrona sokrétûen járul hozzá a hazai tudományos és mûszaki kultúra fejlesztéséhez.

2. A BIZTONSÁG ÁLLAMI BÁZISA

Az atomenergia biztonságos alkalmazásának elsõdleges feltétele olyan nemzeti jogalkotási és szabályozási rendszer létrehozása, amely megalapozza a biztonsági követelmények és elõírások meghatározását és rendszeres korszerûsítését, a biztonságot szolgáló engedélyezési rendszer mûködését, a rendszeres hatósági ellenõrzést és értékelést.

1. Jogalkotás és szabályozás

Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvényt az Országgyûlés 1996. december 10.-én fogadta el és 1997. június 1-jén lépett hatályba, a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapra vonatkozó rendelkezések kivételével, amelyek 1998. január 1-jétõl hatályosak. Az 1980. évi atomtörvényt felváltó korszerû szabályozás igazodik az atomenergia biztonságos alkalmazására vonatkozó nemzetközi elõírásokhoz, és figyelembe vette a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel és az OECD Nukleáris Energia Ügynökségével folytatott konzultációk eredményeit. A törvény a most lehetséges mértékig összhangban van az Európai Unió szabályozásával, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzõdéssel kapcsolatos közösségi jogszabályok bevezetése csak a csatlakozást követõen lehetséges.

A törvény végrehajtása szükségessé tette az atomenergia biztonságos alkalmazásával kapcsolatos jogszabályrendszer korszerûsítését, a meglévõ joganyag felülvizsgálatát és új jogszabályok kidolgozását. A törvény felhatalmazó rendelkezései alapján megjelent kormányrendeletek és miniszteri rendeletek a biztonságos alkalmazás széles körét a nemzetközi elvárásoknak megfelelõen szabályozzák.

A biztonsággal kapcsolatos jogszabályok folyamatos korszerûsítése és a legújabb nemzetközi elvárások érvényesítése érdekében az elmúlt évben az Országos Atomenergia Hivatal és az illetékes minisztériumok több fontos jogszabályt készítettek elõ. Ennek eredményeként az Országgyûlés elfogadta az Átfogó Atomcsend Egyezményrõl szóló 1999. évi L. törvényt és az atomsorompó szerzõdés végrehajtására létrejött biztosítéki ellenõrzési egyezményt kiegészítõ jegyzõkönyvet kihirdetõ 1999. évi XC. törvényt. Az azokkal kapcsolatos 2087/1999. (V. 5.) Korm. határozat, valamint a 2223/1999. (IX. 3.) Korm. határozat a végrehajtáshoz szükséges feltételeket is biztosította az Országos Atomenergia Hivatal részére. Az elmúlt évben az atomenergia alkalmazásának szabályozására, vagy azt tételesen érintõen 14 törvény, 8 kormányrendelet, 18 miniszteri rendelet jelent meg. A jogszabályok jelentõs része nemzetközi megállapodások kihirdetésére vonatkozott.

A szabályozási feladatok végrehajtása keretében a legújabb tudományos eredmények, a hazai és nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével kidolgozásra került a nukleáris biztonság hatósági követelményrendszere. A nukleáris biztonsággal összefüggõ hatósági eljárásokat szabályozó 108/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet mellékleteként részletes Nukleáris Biztonsági Szabályzatok jelentek meg, amelyek végrehajtásához a kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján az Országos Atomenergia Hivatal fõigazgatója irányelveket ad ki. A korábban kiadott 33 irányelven túl, az elmúlt évben 19 új irányelv kidolgozása kezdõdött meg, amelyek kiadása 2000-ben esedékes.

2. Hatósági rendszer

Az atomenergia biztonságos alkalmazásának fontos elõfeltétele olyan hatósági rendszer mûködtetése, amely a szabályozási rendszer érvényesítése érdekében a feladatok ellátásához szükséges felhatalmazással, szakértelemmel és pénzügyi forrásokkal rendelkezik és független az atomenergia hasznosításában érdekelt, vagy ellenérdekelt szervektõl.

Az atomtörvény rendelkezései szerint az atomenergia biztonságos alkalmazásának irányítása és felügyelete a Kormány feladata. A törvényben foglalt kormányzati feladatok végrehajtásáról a Kormány az Országos Atomenergia Bizottság (OAB) és az Országos Atomenergia Hivatal (OAH), valamint az érintett miniszterek útján gondoskodik. Az új törvényi rendelkezések az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos alapvetõ hatósági feladatokat megosztották az OAH fõigazgatója és az egészségügyi miniszter között.

Az OAH feladata az atomenergia biztonságos alkalmazásával, különösen a nukleáris biztonsággal, a nukleáris létesítmények és anyagok biztonságával, valamint a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával összefüggõ hatósági feladatok ellátása. Az egészségügyi miniszter az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat útján látja el a sugárvédelemmel, a radioaktív anyagokkal, és az azokat tartalmazó berendezésekkel, az ionizáló sugárzást kibocsátó berendezésekkel és létesítményekkel, valamint a radioaktív hulladékokkal és tárolókkal összefüggõ hatósági feladatokat.

A hatósági feladatok ellátásában saját szakterületüknek megfelelõen vesznek részt az érintett minisztériumok és központi közigazgatási szervek: a Belügyminisztérium, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, a Magyar Bányászati Hivatal. Az OAB és OAH feladata a közigazgatási szervek között megosztott feladatok ellátásának összehangolása. A minisztériumok és központi közigazgatási szervek hatósági feladatait a 1. melléklet foglalja össze. Az atomenergia alkalmazásával összefüggõ hatósági rendszert az 1. ábra szemlélteti.

Az atomenergiáról szóló törvény végrehajtását szolgáló hatósági rendszer



---

Az Országos Atomenergia Bizottság

Az OAB az atomenergia alkalmazása területén döntés-elõkészítõ, koordinatív és külön jogszabályban meghatározott ügyekben döntéshozó, valamint ellenõrzõ feladatokat ellátó bizottság. Döntés-elõkészítõ feladatkörében állást foglal az atomenergia alkalmazására irányuló kormányzati elõterjesztések és programok elvi kérdéseiben, országos és nemzetközi jelentõségû ügyekben. Koordináló jogkörében összehangolja az atomenergia alkalmazása területén az illetékes minisztériumok és központi közigazgatási szervek hatáskörébe tartozó tevékenységet. Ellenõrzési feladatkörében figyelemmel kíséri az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos jogszabályok érvényesítését és hatósági jogkörök gyakorlását, az ellenõrzés megállapításai alapján intézkedéseket kezdeményez.

A Bizottság tagjai elsõdlegesen az atomenergia alkalmazása területén hatósági feladatokat ellátó minisztériumok és központi közigazgatási szervek vezetõ tisztségviselõi. A Bizottság elnökét a Kormány tagjai közül a miniszterelnök nevezi ki. Az utóbbi években a gazdasági miniszter tölti be ezt a tisztséget. Az OAB elnöke ellátja a Kormánynak az OAH feletti felügyeletét is. A Bizottság titkársága az OAH keretében mûködik.

Az OAB 1999. április 12-i ülésén megtárgyalta az atomerõmûvi üzemanyagciklus stratégiájára elõterjesztett javaslatot és átfogó tájékoztatást kapott a radioaktív hulladékok biztonságos elhelyezésének megoldása érdekében a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap keretében folyó sokrétû tevékenységrõl. A Bizottság megtárgyalta és elfogadta az atomenergia hazai alkalmazásának biztonságáról szóló beszámolót, amely a biztonsággal kapcsolatos hatósági tevékenység felügyeletét ellátó minisztériumok és központi közigazgatási szervek, valamint a hazai nukleáris létesítmények bevonásával készült.

3. Az Országos Atomenergia Hivatal

Az OAH a Kormány irányításával mûködõ, önálló feladattal és hatósági jogkörrel rendelkezõ központi közigazgatási szerv. Alapvetõ feladatait és hatáskörét, az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény, illetõleg az OAB hatáskörérõl, valamint az OAH feladat- és hatáskörérõl, bírságolási jogkörérõl szóló 87/1997. (V. 28.) Korm. rendelet határozza meg. Az OAH eljárásait a nukleáris biztonsággal összefüggõ hatósági ügyekben a 108/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet szabályozza.

Az OAH felügyeletét a Kormány kijelölt tagja, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke, jelenleg a gazdasági miniszter látja el tárcafelelõsségétõl függetlenül. Az OAH önálló cím a Kormány által kijelölt minisztérium -- 1994 óta a Gazdasági Minisztérium, illetve jogelõdje -- költségvetési fejezetében.

1. Az OAH feladata és hatásköre

Az OAH nem támogatója és nem ellenzõje az atomenergia alkalmazásának. Alapvetõ feladata az atomenergia biztonságos alkalmazásával, különösen a nukleáris anyagok és létesítmények - köztük elsõsorban a Paksi Atomerõmû - biztonságával, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására létrejött atomsorompó rendszerrel, továbbá a nukleárisbaleset-elhárítással kapcsolatos államigazgatási és hatósági feladatok, valamint az ezekkel összefüggõ tájékoztatási tevékenység összehangolása illetve ellátása.

Az OAH hatásköre kiterjed az atomenergia alkalmazásával összefüggõ kutatási-fejlesztési tevékenység értékelésére és összehangolására, a hatósági ellenõrzést szolgáló mûszaki megalapozó tevékenység finanszírozására. Feladatkörébe tartozik az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos nemzetközi együttmûködés összehangolása, a területen államközi egyezmények elõkészítése és végrehajtásának megszervezése, a nemzetközi szervezetekkel folytatott együttmûködés összefogása.

2. Az OAH függetlensége

Az atomenergia biztonságos alkalmazásával kapcsolatos egyik legfontosabb nemzetközi elvárás, hogy a nukleáris biztonságért felelõs hatóság független legyen a termelõi, tulajdonosi, szolgáltatói érdekektõl és az atomenergia alkalmazásában érintett államigazgatási szervektõl. Az Európai Parlament 1999 márciusában tárgyalta az Európai Bizottság tájékoztatóját a közép- és kelet-európai országok nukleáris biztonságával kapcsolatban. Az erre vonatkozó határozatot alátámasztó parlamenti bizottsági jelentés a nukleáris biztonsági hatóságok vonatkozásában kormányszintû, miniszterelnöki, vagy államelnöki irányítást tart kívánatosnak. A 2000. év elején az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége sugárvédelmi bizottságának ülésén a japán delegáció beszámolt arról, hogy a Tokai-Mura-i uránfeldolgozó üzemben történt baleset tanulságai alapján felülvizsgálták a nukleáris biztonság hatósági rendszerét és a japán hatóságot a korszerû nemzetközi elvárásoknak megfelelõen a miniszterelnöki hivatal irányítása alá helyezték.

Magyarországon a nukleáris biztonsági hatóság a Kormány irányításával mûködik. A függetlenségére vonatkozó nemzetközi elvárások érvényesítése érdekében az OAH fõigazgatóját és helyetteseit a miniszterelnök nevezi ki. A törvény 8. § (6) bekezdésének végrehajtásaként az OAH fõigazgatója az OAB elnökének egyetértésével közvetlenül a Kormányhoz fordulhat, és saját jogán vesz részt az atomenergiáról szóló törvény hatálya alá tartozó ügyekkel kapcsolatos kormányzati elõterjesztések egyeztetésében. A törvény végrehajtása óta ennek megfelelõen az OAB és az OAH tevékenységével kapcsolatos kormány-elõterjesztéseket az OAB elnökének egyetértésével az OAH fõigazgatója nyújtotta be. Az elõterjesztések kormányrendeletek kiadását, továbbá nemzetközi egyezmények megerõsítését és kihirdetését célozták.

Az atomenergiáról szóló törvény 8. § (4) bekezdése szerint az OAH elõzetesen véleményezi az atomenergia alkalmazásával összefüggõ jogszabályokat és hatósági elõírásokat. Ezzel összhangban a 87/1997. (V. 28.) Korm. rendelet szerint az atomenergiáról szóló törvény hatálya alá tartozó ügyekben a Kormányhoz elõterjesztések benyújtására jogosultak a Kormány ügyrendje szerinti egyeztetési eljárásban kötelesek az OAH véleményét kikérni. Ennek megfelelõen az OAH a megküldött tervezeteket a felügyeletét ellátó miniszter által vezetett minisztériumtól függetlenül véleményezi.

3. A nukleáris biztonság hazai helyzetének értékelése

Az elmúlt évben a nukleáris biztonság magyarországi helyzetét, a Paksi Atomerõmû biztonságát és az illetékes hatóság, az OAH tevékenységét több nemzetközi fórum és szakértõi vizsgálat is értékelte. Az értékelések eredményei az alábbiakban foglalhatók össze.

Az Európai Bizottság szakértõinek jelentése

Hans van den Broek, az Európai Bizottság tagja felkérésére nemzetközi szakértõi bizottság készített jelentést a nukleáris biztonság növeléséhez a kelet-közép-európai országoknak az Európai Unió által nyújtott támogatás eredményességérõl. A neves szakemberekbõl álló bizottság jelentése elismerõen szól a nukleáris biztonság területén elért magyar eredményekrõl és többek között az alábbiakat tartalmazza: "Az összes kelet-európai ország közül Magyarország áll legközelebb a nyugati szabványokhoz és gyakorlathoz." "A jövõbeni együttmûködés potenciálisan leghasznosabb területe a kutatás, amelyben a magyarok gyakorlatukat és szakértelmüket tekintve az Európai Unióval egy szinten állnak ."

A Nyugat Európai Nukleáris Hatóságok Szövetségének jelentése

Az Európai Unió országaiban mûködõ nukleáris biztonsági hatóságok vezetõi által létrehozott szervezet (Western Europen Nuclear Regulator Association) felülvizsgálta a tagjelölt országokban a nukleáris biztonság helyzetét. Az 1999 márciusában közzétett jelentés legkedvezõbbnek a magyarországi helyzetet minõsíti és többek között a következõket tartalmazza: "Kétségtelen, hogy Magyarországon a nukleáris létesítmények engedélyezésének, szabályozásának és ellenõrzésének gyakorlata magas szinten áll. A törvények és a jogszabályok korszerûek, és a nyugati országokban alkalmazott elvekkel való összehasonlítás kedvezõ eredményt mutat. Az OAH kellõ mértékben független a nukleáris energia alkalmazásában érdekelt szervektõl." "Várható, hogy a tervezett biztonságnövelõ intézkedések megvalósítását követõen, amelyek már a tervezés és megvalósítás fázisában vannak, az erõmû olyan biztonsági szintet fog elérni, amely jól összevethetõ a nyugati országok azonos évjáratú erõmûveivel."

A nukleáris biztonsági egyezmény felülvizsgálati értekezlete

Az 1997. évi I. törvénnyel kihirdetett nukleáris biztonsági egyezmény elsõ felülvizsgálati értekezletére 1999. június 12-23. között került sor Bécsben. Több munkacsoportban, országonként egynapos idõtartammal vitatták meg a kormányszinten benyújtott nemzeti jelentéseket az egyezményben vállalt kötelezettségek végrehajtásáról. A magyar nemzeti jelentéssel kapcsolatban az egyezmény részes országaitól 107 kérdés érkezett, ezeket az OAH és a Paksi Atomerõmû Rt. vezetõ tisztségviselõibõl álló magyar küldöttség válaszolt meg. Az értekezlet a magyar helyzetet és tevékenységet kedvezõen értékelte. Az értékelés külön kiemelte a hazai szabályozás korszerûségét, a hatóság függetlenségét és felkészültségét, valamint a Paksi Atomerõmûben folyamatban lévõ biztonságnövelõ program elõremutató gyakorlatát.

Az értekezlet kiemelten foglalkozott a hatóságok függetlenségének kérdésével és felhívta a figyelmet arra, hogy egyes országokban a hatóság függetlenségét alkotmányosan is meg kell erõsíteni. Az értékelések rámutattak arra, hogy a hatóság jogi függetlensége az országok jogrendjétõl függõen különbözõ módon biztosítható. Van példa az államelnök, a parlament, a kormány, vagy a miniszterelnök felügyeletével mûködõ hatósági rendszerre. Az értekezlet mindenképpen elkerülendõnek tartotta, hogy a hatóság és a energetikában érdekelt minisztériumok, vagy államigazgatási szervek között bármilyen függõségi kapcsolat legyen. A
2002-ben esedékes következõ felülvizsgálati értekezlet kiemelten foglalkozik a hatóságok "de jure" és "de facto" függetlenségével.

4. A nukleáris biztonsági hatóság tevékenységének fejlesztése

Az atomenergia biztonságos alkalmazása területén létrejött legújabb nemzetközi egyezmények hazai végrehajtása szükségessé teszi a nukleáris biztonsági hatóság tevékenységének fejlesztését. Ezt igényli a nukleáris biztonsággal kapcsolatos kérdések felértékelõdése az Európai Unióhoz való csatlakozási folyamatban. A közelmúltban vált ismertté, hogy - az eddigi értékeléseken túl - külön új kritériumrendszert dolgoznak ki az Európai Unió keretében a felvételre váró országok helyzetének szigorúbb felülvizsgálatára. Ezért az eddigi jó magyar pozíciók megõrzése is indokolja az OAH tevékenységének fejlesztését. A külön kritérium rendszer kidolgozását azzal indokolják, hogy a nukleáris biztonságra vonatkozó közösségi szabályozást eddig nem alakítottak ki.

A fejlesztés fontos eleme egyrészt a közigazgatás korszerûsítése keretében a nem minisztériumi jogállású központi közigazgatási szervek egységesítésére és egyszerûsítésére elfogadott koncepció, másrészt annak a nemzetközi felülvizsgálatnak az eredményei és javaslatai, amelynek keretében a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértõi csoportja értékeli 2000 elsõ félévében az OAH nukleáris biztonsági tevékenységét.

3. A NUKLEÁRIS BIZTONSÁG

Az atomenergia alkalmazását szolgáló létesítmények közül a legjelentõsebbek a nukleáris anyagokat - az önfenntartó nukleáris láncreakcióra képes anyagokat - felhasználó atomreaktorok és a nukleáris anyagokat tároló létesítmények. Magyarországon az elmúlt évben az alábbi nukleáris létesítmények üzemeltek:

• a Paksi Atomerõmû 4 reaktorblokkja és a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója,
• a Budapesti Kutatóreaktor (KFKI Atomenergia Kutató Intézet),
• az Oktatóreaktor (Budapesti Mûszaki Egyetem Nukleáris Technikai Intézet).

1. A nukleáris biztonsági hatóság tevékenysége

0. A nukleáris biztonsági hatóság feladatköre

A nukleáris biztonsággal összefüggõ hatósági feladatok ellátása az OAH hatáskörébe tartozik. Az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága jár el elsõ fokú hatóságként a nukleáris létesítményekkel és berendezésekkel kapcsolatos alábbi államigazgatási ügyekben:

• a nukleáris létesítmények telepítéséhez, létesítéséhez, bõvítéséhez, üzembe helyezéséhez, üzemeltetéséhez, átalakításához, üzemen kívül helyezéséhez, megszüntetéséhez szükséges engedélyek kiadása,
• a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági ellenõrzése,
• a nukleáris létesítményekhez kapcsolódó építmények hatósági engedélyezése,
• a nukleáris berendezések tekintetében a tervezéssel, gyártással, létesítéssel, üzembe helyezéssel, üzemeltetéssel, átalakítással (javítással), külföldrõl való behozatallal, üzemen kívül helyezéssel, leszereléssel kapcsolatos tevékenységek nukleáris biztonsági, valamint mûszaki sugárvédelmi engedélyezése és ellenõrzése,
• a jogszabályban elõírt minõségbiztosítási rendszer meglétének ellenõrzése.

Az OAH tevékenysége társhatóságként kiterjed a fizikai védelemre (õrzésre), tûzvédelemre és a nukleárisbaleset-elhárításra is.

1. A nukleáris létesítmények biztonságának hatósági engedélyezése, felügyelete és értékelése

A nukleáris biztonsági hatóság tevékenységének legjelentõsebb feladatai 1999-ben az alábbiak voltak:

• A hatóság elmúlt évi tevékenységének jelentõs része kapcsolódott a Paksi Atomerõmû 1. és 2. blokkjai reaktorvédelmi rendszerének rekonstrukciójához. A Siemens által szállított korszerû digitális rendszer megvalósításával kapcsolatos engedélyezési eljárások lefolytatásán túl, a hatóság szakemberei részt vettek a gyártómûvi és paksi ellenõrzési próbákon és a személyzet felkészültségét ellenõrzõ vizsgákon.
• Megkezdõdött az atomerõmû 3. és 4. blokkjának idõszakos biztonsági felülvizsgálata. A több hónapos felülvizsgálat keretében -- az elsõ két blokk 1998-ban befejezett felülvizsgálatának tapasztalatait is hasznosítva -- átfogóan értékelik a blokkok biztonságát. Az OAH, a szakhatóságok és szakértõk bevonásával folytatott vizsgálatot 2000 nyarán fejezi be.
• Az OAH a benyújtott engedélykérelem és az azt kiegészítõ beadványok alapján engedélyezte az Oktatóreaktor biztonságvédelmi rendszerének rekonstrukcióját, majd a sikeres üzembe helyezést és próbaüzemet követõen visszavonásig érvényes engedélyt adott az üzemeltetésre.
• A nukleáris biztonsági hatóság a nukleáris létesítményekkel együtt jelentõs munkát végzett a 2000. évi évszámváltással kapcsolatos számítástechnikai probléma nukleáris biztonsági hatásainak kezelése érdekében. A felkészülés keretében az engedélyesek bevonásával felmérésre került, hogy van-e a létesítményben olyan berendezés, amely meghibásodhat és annak nukleáris biztonsági hatása lehet-e. A Kutatóreaktor és a Oktatóreaktor esetén biztonsági probléma nem volt valószínûsíthetõ, mivel ezek a létesítmények üzemen kívül voltak az év végén és az újév kezdetén. A Paksi Atomerõmû módszeres felülvizsgálattal feltárta a veszélyeztetett berendezéseket és a meghibásodás megelõzése érdekében szükséges átalakításokat kezdeményezte a hatóságnál. Az OAH az átalakításokhoz szükséges engedélyezési eljárásokat lefolytatta és a nemzetközi elvárásoknak megfelelõen több fórumon tájékoztatást adott a hazai helyzetrõl, illetve az évszámváltás kritikus idõszakában ügyeleti rendszert mûködtetett és információs kapcsolatot tartott fenn a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel, több ország nukleáris biztonsági hatóságával, az Amerikai Egyesült Államok Nukleáris Hatósági Bizottsága és az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége által ezen alkalomra létrehozott YEWS adatbázissal, valamint a Kormányzati Operatív Évszámkezelési Koordinációs Bizottsággal. A több mint egy éves felkészülés eredményeként a hazai és a külföldi nukleáris létesítményeknél a dátumváltással kapcsolatos probléma nem jelentkezett.
• A Paksi Atomerõmû engedélykérelme és a benyújtott dokumentáció alapján az OAH elvi átalakítási és behozatali engedélyt adott az eddigi három helyett négy évig használható és így hatékonyabb üzemanyag gazdálkodást biztosító orosz gyártmányú profilírozott üzemanyag alkalmazásához. Az engedélyezési eljárásban több mint 40 szakértõ vett részt. Az új üzemanyag elsõ alkalmazására 2000-ben kerül sor, amelyet újabb engedélyezési eljárás elõz meg.

Az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága 1999-ben összesen 222 határozatot adott ki. A határozatok közül 217 a Paksi Atomerõmûvel, 1 a Budapesti Kutatóreaktorral, 4 az Oktatóreaktorral volt kapcsolatos. A határozatok száma a korábbi évek adataihoz viszonyítva gyakorlatilag nem módosult.

A határozatok legjelentõsebb része a nukleáris berendezések és részegységek átalakításának, gyártásának, behozatalának, üzembe helyezésének, üzemeltetésének, építésének és használatba vételének engedélyezésére vonatkozott, kisebb részük a hatóság ellenõrzési tevékenységéhez kapcsolódott.

A kiadott határozatokkal szemben 5 esetben nyújtottak be fellebbezést. Az elsõ fokú hatóság két esetben egyetértett a jogorvoslati kérelemmel. A másodfokú hatóság a megfellebbezett határozatok közül egyet helyben hagyott, kettõt pedig módosított. A másodfokon módosított határozatok négy 1998-ban bekövetkezett nem tervezett esemény besorolásának megváltoztatására, valamint egy csõvezetéki ív szilárdsági megfelelésének igazolására benyújtott dokumentáció jóváhagyására vonatkozott. A fellebbezés során született másodfokú döntések a jogszabályok értelmezéséhez, alkalmazásához is iránymutatást adtak.

Az elmúlt évben az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága 268 ellenõrzést végzett. Az ellenõrzések legnagyobb része az atomerõmûvi blokkok fõjavításához, az új reaktorvédelmi rendszer kiépítéséhez és a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójához kapcsolódott. A Kutatóreaktornál 4, az Oktatóreaktornál 5 ellenõrzés történt. A hatósági eljárásokhoz kötött kötelezõ ellenõrzések mellett a hatóság a Paksi Atomerõmûnél két alkalommal, márciusban és októberben átfogó ellenõrzést tartott.

Az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága rendszeres ellenõrzések, elemzések és helyszíni vizsgálatok lefolytatásával gyõzõdik meg arról, hogy a nukleáris létesítmények üzemeltetése megfelel-e a jogszabályokban meghatározott biztonsági követelményeknek és a hatósági engedélyekben elõírtaknak. Az engedélyeseknél végzett ellenõrzések eredményeinek, az üzemeltetõk által benyújtott rendszeres (negyedéves, éves) és eseti jelentéseknek, továbbá a hatóság által lefolytatott helyszíni vizsgálatok megállapításainak értékelése alapján a hatóság elkészítette az engedélyesek tevékenységének biztonsági értékelését.

Az elmúlt év során a Paksi Atomerõmû, a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója, a KFKI Atomenergia Kutató Intézetben mûködõ Budapesti Kutatóreaktor és a BME Nukleáris Technikai Intézet Oktatóreaktora az engedélyezõ dokumentumokban meghatározott paraméterekkel, tervszerûen üzemeltek. A személyi sugárvédelmi és környezeti kibocsátási korlátok, valamint a hatósági határértékek túllépésére nem került sor.

A bekövetkezett nem tervezett események értékelésére a nukleáris biztonsági hatóság kiemelt figyelmet fordít, mivel az események történései, körülményei rámutathatnak olyan figyelmeztetõ jelekre, amelyek a létesítmény megfelelõ biztonsági szintje mellett már negatív folyamatok kezdetét, illetve meglétét jelzik.

1999-ben az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága 123 nem tervezett jelentésköteles eseményt regisztrált a Paksi Atomerõmûben, és egyet az atomerõmû területén létesített Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójában. Bár az események száma kismértékû növekedést mutat az elõzõ évekhez képest, nemzetközi összehasonlításban elfogadott statisztikai mutatók alapján az erõmû nukleáris biztonsága továbbra is jónak mondható.

Reaktorvédelmi mûködés 8 esetben fordult elõ, ebbõl 5 alkalommal a reaktor teljesítmény-üzeme mellett. Az OAH valamennyi jelentésköteles esemény hatósági kivizsgálását és értékelését elvégezte. A vizsgálatok eredményeinek értékelése alapján megállapítható, hogy az eseményeket 26%-ban gépészeti berendezés és készülék meghibásodások, 29%-ban villamos- és irányítástechnikai berendezés- és készülék meghibásodások, 18%-ban emberi hibákra visszavezethetõ okok és 2%-ban tervezési, 4%-ban az elõírások hiánya vagy eljárási hibák,
21%-ban egyéb okok idézték elõ.

Az események közül a lakosság tájékoztatására szolgáló hétfokozatú nemzetközi esemény skálán (International Nuclear Event Scale - INES) 1999-ben 3 esemény kapott INES-0 fokozatnál magasabb besorolást. Az INES-0 kategóriánál magasabb besorolású 1999. évi eseményeket a 2. melléklet ismerteti.

A Budapesti Kutatóreaktorban 1999-ben 4 nem tervezett reaktorvédelmi mûködés volt, ebbõl egy esetben a védelmi mûködés emberi hibából következett be. Ez utóbbi eseményt az érvényes jelentési elõírások szerint az üzemeltetõ jelentette a hatóságnak. A hatóság a kutatóreaktor üzemeltetésének biztonsági színvonalát jónak minõsítette.

Az Oktatóreaktornál 4 nem tervezett reaktorvédelmi mûködés történt, amely lényegesen kisebb számú mint a korábbi években. Az említett 4 védelmi mûködés a biztonságvédelmi rendszer rekonstrukcióját megelõzõen következett be. A biztonságnövelõ intézkedések megvalósulása ütemesen halad. Az oktatóreaktoron bekövetkezett és a hatóságnak bejelentett két esemény a biztonsági kultúra hiányosságaira mutatott rá. A hatóság az Oktatóreaktor üzemeltetésének biztonsági színvonalát - az észlelt probléma mellett is - elfogadhatónak tartja.

Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a létesítmények 1999. évi biztonsági helyzetének értékelése során szerzett általánosan kedvezõ tapasztalatok mellett a bekövetkezett események a biztonsági kultúra színvonalának emelésére irányuló üzemeltetõi és hatósági tevékenység fokozásának szükségességét jelzik.

1. A nukleáris létesítmények biztonsága

0. A Paksi Atomerõmû

A Paksi Atomerõmû 4 blokkból áll, melyeket 1982-84-ben, illetve 1986-87-ben helyeztek üzembe. A blokkok villamos teljesítménye eredetileg egyenként 440 MW volt, amelyet a hagyományos energetikai berendezések hatásfokának javításával 460 MW-ra növeltek, így jelenleg az erõmû összteljesítménye 4 x 460 azaz: 1840 MW. Az elmúlt évben a Paksi Atomerõmû 14095,772 GWh villamos energiát termelt. Ennél magasabb értéket csak 1996-ban értek el. Az Atomerõmû a hazai villamosenergia-termelés 38,3%-át fedezte.

A Paksi Atomerõmû teljesítmény kihasználási tényezõje (a ténylegesen termelt és a folyamatos névleges terhelés mellett elméletileg megtermelhetõ villamos energia hányadosa) 1999-ben 87,45% volt, ami nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedõ érték.

A biztonságos mûködést jellemzõ adat az üzemeltetés során bekövetkezõ automatikus reaktorvédelmi mûködések száma. A Paksi Atomerõmûben 1999-ben a reaktor teljesítmény- üzeme során 5 alkalommal lépett mûködésbe az automatikus reaktorvédelmi rendszer, ami nem tér el a fejlett országok hasonló mutatóitól.

Az atomerõmûvi dolgozók munkahelyi sugárvédelmének hatékonysága az egyéni és kollektív sugárterhelés adataival jellemezhetõ, mivel ezek mértéke és hosszabb idõtartamra vonatkozó trendje utal a munkahelyek sugárzási viszonyaira és a sugárterhelés minimalizálását szolgáló intézkedések hatékonyságára.

A Paksi Atomerõmûben az egyéni maximális sugárterhelés 1999-ben 13,1 millisievert/év (mSv/év) volt. Ezzel az Atomerõmû a Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság (International Commission on Radiological Protection, ICRP) legújabb ajánlásában megadott és a hazai szabályozásban szereplõ 50 mSv/év dózishatárértéket betartotta.

A Paksi Atomerõmûben sugárártalommal járó baleset ez ideig nem fordult elõ. A bekövetkezett üzemi balesetek mindegyike szokványos ipari baleset volt.

Alapvetõ elvárás az atomerõmû mûködésével szemben, hogy a radiológiai környezeti hatásokra vonatkozóan részletes információk álljanak rendelkezésre, és a hatások mértéke ne haladja meg a hatósági szabályozásban engedélyezett értéket.

A Paksi Atomerõmûbõl a Dunába és a szellõzõkéményeken keresztül a légtérbe kibocsátott radioaktív anyagok aktivitása 1999-ben - az elõzõ évekhez hasonlóan - lényegesen kisebb volt a hatósági korlátnál. Az atomerõmû mûködésével összefüggõ, a lakosságot érõ többlet sugárterhelés meghatározása a kibocsátási adatok, az átlagos meteorológiai paraméterek és megfelelõ terjedési modell felhasználásával, számítás útján történik. A kibocsátott aktivitás alacsony szintjének köszönhetõen a környezet sugárzási viszonyaira az atomerõmû közvetlenül mérhetõ hatással nincs. A dózis és dózisteljesítmény értékek kisebbek, mint a háttérsugárzás természetes ingadozása, és a számított átlagérték a korábbi évekhez hasonlóan jóval kevesebb, mint 0,001 mSv (a lakossági dóziskorlát 1 mSv/év).

A korszerû vizsgálati módszerek kimutatták, hogy a Paksi Atomerõmû telephelyének földrengés-veszélyeztetettsége eltér a tervezésnél figyelembe vett értéktõl. Ezért az OAH kezdeményezésére a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közremûködésével megtörtént a Paksi Atomerõmû földrengésbiztonságának újraértékelése. A vizsgálatok eredményeként az atomerõmû földrengés-veszélyeztetettségének mértékét hazai és külföldi szakértõk konszenzusa alapján állapították meg. Ezt alapul véve indult meg az atomerõmû földrengésbiztonságának növelését szolgáló program, amelynek 1999. évi eredményei is jelentõsen növelték az atomerõmû földrengés- biztonságát. Az eddigi munka eredményeit a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nemzetközi szakértõi felülvizsgálata értékelte 1999 júniusában. A szakértõk által javasolt javító intézkedések az 1996-ban beindított földrengésállóság javítási program keretén belül valósulnak meg 2002-ig.

A nemzetközi biztonsági felülvizsgálatok fontos és elõmozdító részei az atomerõmû biztonságának megítélésére és növelésére irányuló folyamatos tevékenységnek. A Paksi Atomerõmûben végzett nemzetközi vizsgálatokat a 1. táblázat mutatja be. A biztonsági felülvizsgálatok mindegyike pozitív általános értékeléssel zárult, de a nemzetközi tapasztalatok alapján javaslatokat is tettek a biztonság további növelésére. A javaslatok megvalósítására készült intézkedési tervek végrehajtása jelentõs szerepet játszott az atomerõmû biztonsági szintjének emelésében.

Az atomenergetika és a nukleáris biztonságtechnika területén tapasztalható gyors technológiai fejlõdés, az elõírások, követelmények folyamatos szigorodása szükségessé teszi, hogy a meglévõ atomerõmûveket az új tudományos-mûszaki ismeretek, tapasztalatok és elõírások alapján rendszeresen felülvizsgálják és folyamatos jelleggel biztonságnövelõ intézkedéseket, programokat készítsenek elõ és valósítsanak meg.

A Paksi Atomerõmû biztonságának növelését célzó tevékenység 1986-ban - még a 4. blokk üzembe helyezése elõtt - kezdõdött meg és fokozatosan bõvült az alábbi feladatcsoportokkal:

• az üzemeltetés során felismert hiányosságok korrekciója,
• a külföldi atomerõmûvek tapasztalatai alapján megvalósított fejlesztések,
• a nemzetközi biztonsági felülvizsgálatok javaslatainak megvalósítása,
• a VVER-440/V-213 típusú atomerõmûvek nemzetközi biztonsági értékelése alapján elhatározott feladatok,
• a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által szervezett programok tapasztalatainak megvalósítása,
• az AGNES program eredményeibõl adódó feladatok.

Az OAB által 1991-ben indított AGNES (Advanced General and New Evaluation of Safety) program célja a Paksi Atomerõmû biztonságának a kilencvenes évek színvonalán való újraértékelése volt. A program végrehajtásában a KFKI Atomenergia Kutató Intézet, a Villamosenergiaipari Kutató Intézet Rt., az ETV ERÕTERV Rt. és a Paksi Atomerõmû Rt. szakemberei vettek részt. Néhány kérdés vizsgálatában külföldi intézetek is közremûködtek. A program eredményeit hitelesnek fogadták el a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és a fejlett országok szakemberei is.

Az AGNES program eredményei a Paksi Atomerõmû biztonságnövelõ programjának tudományos-mûszaki megalapozást adtak, és lehetõvé tették a feladatok rangsorának megállapítását biztonsági jelentõségük szerint. Az atomerõmû 1. és 2. blokkjának átfogó hatósági biztonsági vizsgálata és értékelése, az idõszakos biztonsági felülvizsgálat megerõsítette a biztonságnövelõ intézkedések rangsorolásának helyességét, továbbá jogi kereteket adott az intézkedések végrehajtásához.

Az atomerõmû 1. és 2. blokkjának idõszakos biztonsági felülvizsgálata eredményeként a hatóság által legfontosabbnak ítélt javító intézkedéseket és azok teljesülésének helyzetét a 2. táblázat tartalmazza.

A Paksi Atomerõmû Rt. 2002-ig terjedõ középtávú fejlesztési terve 1996. évi bázisáron 60 milliárd Ft költséggel valósul meg, amelynek nagyobbik része a biztonságnövelõ intézkedéseket szolgálja. A biztonságnövelõ intézkedések megvalósításával a Paksi Atomerõmû biztonsága nem marad el a folyamatosan korszerûsített, vele egykorú nyugati atomerõmûvek színvonalától.
1999-ben az atomerõmû 9920 millió Ft-ot fordított biztonságnövelõ intézkedésekre.

A biztonság növelésével összefüggõ legfontosabb fejlesztések az alábbiak:

• reaktorvédelmi rekonstrukció,
• a földrengésállóság növelése,
• a tûzbiztonság növelése,
• az emberi hibázás lehetõségének csökkentése,
• primerköri túlnyomásvédelmi rendszer,
• primer-szekunder átfolyás kezelése.

1. A Budapesti Kutatóreaktor

A KFKI Atomenergia Kutató Intézetben mûködõ Budapesti Kutatóreaktor, a magyar fizika egyik legjelentõsebb kutatási nagyberendezése. A kutatóreaktor 1959 óta mûködik üzemszerûen és 1993-ban teljes felújítást követõen kapott további üzemeltetési engedélyt. A reaktor üzemeltetéséért és biztonságáért egyaránt a KFKI Atomenergia Kutató Intézete felelõs.

A kutatóreaktor körüli munkát az OTKA Budapesti Kutatóreaktor Mûszerközpont fogja össze, ennek keretei között folynak az atomerõmûvi reaktortartályok élettartam vizsgálatához szükséges anyagszerkezeti kutatások, valamint a gyakorlati alkalmazásuk (pl. hûtõgéptechnika, bûnüldözés) miatt is jelentõs neutron radiográfiai és aktivációs analitikai kutatások. A kutatóreaktor gyakorlati felhasználásának legfontosabb területe az elsõsorban orvosi (diagnosztikai) célú radioaktív izotópok elõállítása. A Kutatóreaktor négy-öt évre elégséges üzemanyaggal rendelkezik, tehát üzemeltetése a közeljövõben e tekintetben is biztosított.

Az üzemszerûen mûködtetett kutatóreaktornak a környezetre semmilyen káros hatása nincs. A reaktor biztonsági berendezései a kilencvenes évek elvárásainak megfelelõen készültek. E berendezések tervezésük folytán üzemzavari esetekben is megakadályozzák a megengedettnél nagyobb mértékû radioaktív anyag kibocsátást. A reaktor biztonságát veszélyeztetõ esemény nem történt.

2. Az Oktatóreaktor

A Budapesti Mûszaki Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének Oktatóreaktorát 1971 júniusában helyezték üzembe Magyarországon készült tervek szerint, hazai kivitelezõk közremûködésével. Fõ feladata a Budapesti Mûszaki Egyetem és más magyar felsõoktatási létesítmények hallgatóinak és doktoranduszainak képzése a nukleáris technika (reaktorfizika, reaktortechnika, nukleáris energetika, radiokémia, nukleáris méréstechnika) valamint sugár- és környezetvédelem területén. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felkérésére a fejlõdõ országok szakembereinek képzése is folyik, továbbá az Ügynökség ösztöndíjasait is rendszeresen fogadja az Intézet.

Az Oktatóreaktor kialakítása messzemenõen figyelembe veszi azt a körülményt, hogy nagybeépítettségû területen mûködik és üzeme során egyetemi hallgatók is végeznek méréseket a berendezésen, akiknek természetesen még nincs igazolt nukleáris szakképzettségük. A reaktorban - kikapcsolhatatlanul - olyan negatív fizikai visszacsatolások vannak, melyek az elképzelhetõ legsúlyosabb meghibásodás, vagy emberi mulasztás esetében is megakadályozzák a nukleáris balesetet és bárminemû radioaktív anyagnak a környezetbe való kijutását.

A reaktor 27 éves üzeme során egyetlen esetben sem fordult elõ baleset. Az elõadódott kisebb mûszaki üzemzavarok között egyetlen egy sem volt olyan, amely a reaktor biztonságát érintette volna.

1. A nukleáris létesítmények fizikai védelme

Az Országos Rendõr-fõkapitányság (ORFK) folyamatosan figyelemmel kísérte a nukleáris létesítmények biztonsági helyzetét, és helyszíni szemléken ellenõrizte a szakhatósági hozzájárulásban meghatározott feltételek és feladatok teljesítését. Az ORFK kiadta a friss nukleáris üzemanyag, a kiégett nukleáris üzemanyag, a nagy aktivitású radioaktív anyag szállítására vonatkozó útvonalengedélyeket és folyamatos rendõri kísérettel biztosította az üzemanyag szállításokat. A 47/1997. (VIII. 26.) BM rendelet alapján a rendõrhatóság folyamatosan végzi a nukleáris intézményekben dolgozókra vonatkozó speciális biztonsági feltételek és azok tartós fennállásának ellenõrzését.

2. A nukleáris üzemanyagciklus biztonsága

A Paksi Atomerõmû üzemanyag ciklusa a volt Szovjetunióval az atomerõmû létesítésérõl kötött kormányközi egyezmény alapján alakult ki. A friss fûtõelemek jelenleg Oroszországból érkeznek, és a kiégett üzemanyag egy részét ötéves tárolást követõen visszaszállították. Az elmúlt idõszakban több vonatkozásban is felvetõdött a kialakult üzemanyagciklussal összefüggõ változtatások szükségessége. Az atomerõmûvi üzemanyagciklus stratégiájának felülvizsgálatára és korszerûsítésére 1999-ben elõterjesztés készült az OAB részére.

0. Üzemanyag-ellátás

A Paksi Atomerõmû üzemanyag ellátása közvetetten összekapcsolódott a hazai uránbányászattal. A mecseki bánya által elõállított érckoncentrátumot (sárga port) a Szovjetunióba szállították ki, ahol az urándúsítás (a hasadóképes U-235 izotóp részarányának növelése) és a fûtõelemek gyártása történt. A magyar kormány 1994-ben a magas kitermelési költségek miatt az uránbánya bezárása mellett döntött, a felszámolás folyamatban van, a környezeti károk felszámolására több éves program indult. A bánya bezárásától függetlenül a friss fûtõelemeket a vonatkozó államközi egyezmény alapján Oroszország szállítja.

Az atomerõmû megbízható üzemeltetése és az Európai Unióhoz való magyar csatlakozás elõkészítése indokolttá teszi az egyoldalú függõség megszüntetését a nukleáris üzemanyag források területén. Ennek érdekében a hasonlóan VVER-440 típusú atomerõmûvet üzemeltetõ és már az Európai Unióhoz tartozó Finnországgal alakult ki együttmûködés. A Paksi Atomerõmû Rt. a finn Loviisa-i atomerõmûvet üzemeltetõ Imatran Voima Oy céggel állapodott meg abban, hogy a nemzetközi nukleáris üzemanyag gyártó piacon közösen választanak ki és engedélyeztetnek olyan új VVER-440 fûtõelem kazettát, melynek tervezése és gyártása független az eddigi orosz üzemanyagtól és annak gyártójától.

Széles körû tender lebonyolítása után az angol British Nuclear Fuel Ltd. üzemanyaggyártóval került sor szerzõdéskötésre az új fûtõelemek kifejlesztése érdekében. A szerzõdés alapján 1998-ra 6 db teszt kazetta készült, amelyek közül 5-öt a Loviisai-i atomerõmûben három éven keresztül kipróbálnak. Az új fûtõelem kazetták hatósági engedélyezésére az üzemi próbák és kísérletek eredményei alapján kerülhet sor.

Az OAB 1999. április 12-i ülésén foglalkozott az atomerõmûvi üzemanyagciklus stratégiájával és állásfoglalásában megerõsítette, hogy a villamosenergia-ellátás biztonsága érdekében - az Európai Unió elvárásaival összhangban - változatlanul fontosnak tartja az atomerõmûvi fûtõelemek beszerzésénél az egyoldalú függõség megszüntetését és egyetért azoknak az erõfeszítéseknek a folytatásával, amelyek az orosz szállítások fenntartása mellett új beszerzési forrás kialakítását célozzák.

1. Az üzemanyagciklus lezárása

Visszaszállítás Oroszországba

A kormányközi egyezmény szerint a kiégett fûtõelemeket ötéves pihentetés után orosz konténerekben visszaszállítják Oroszországba. A konténerek megfelelnek a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vonatkozó ajánlásainak. A szállításra ellenõrzött módon, valamennyi jogszabályban elõírt engedély beszerzésével, valamint a tranzit ország hozzájárulásával kerülhet sor. A vasúton történõ tranzit szállítás feltételeit az 1992-ben létrehozott magyar-orosz-ukrán kormányközi egyezmény biztosítja mind a friss üzemanyag, mind a kiégett fûtõelemek vonatkozásában.

Az 1989-1992. közötti idõszakban a visszaszállított fûtõelemek oroszországi újrafeldolgozásával elõállított nukleáris anyag és a keletkezett nagy aktivitású radioaktív hulladék nem került vissza Magyarországra. 1992-ben a szállítások elhúzódása már jelezte, hogy a korábbi gyakorlat nem lesz változatlan feltételek mellett tovább folytatható. A szállítások 1993 februárjától szüneteltek. A kiégett fûtõelemek elhelyezésének megoldatlansága az ország villamosenergia-ellátásában kiemelkedõ jelentõségû atomerõmû folyamatos üzemeltetését veszélyeztette. Ezért 1994-ben magyar kezdeményezésre a korábbi kormányközi egyezmény kiegészítéseként jegyzõkönyv került aláírásra, amelyben az orosz fél megerõsítette készségét a kiégett fûtõelemek visszafogadására. Ennek eredményeként 1995. január és március hónapban 480 db, 1996. áprilisban 240 db, 1997 márciusban és áprilisban pedig 450 db kazetta került visszaszállításra. 1998. áprilisban további 180 db kazettát szállítottak vissza. 1999-ben visszaszállítás nem történt.

A kiégett üzemanyaggal kapcsolatos magyar-orosz konzultációk során egyértelmûvé vált, hogy az Orosz Föderáció - belsõ jogszabályainak változása miatt - a kiégett fûtõelemeket a jövõben csak a korábbitól eltérõ feltételekkel, úgy tudja visszafogadni, ha az újrafeldolgozás termékeit és nagyaktivitású radioaktív hulladékait visszaszállítják Magyarországra. Kétségtelen, hogy ez a megoldás felel meg az elfogadott nemzetközi gyakorlatnak, Magyarország azonban ilyen feltételekkel az Oroszországba való visszaszállításban hosszú távon nem érdekelt. Az esetleges átmeneti megoldásokkal kapcsolatos kérdések tisztázása és egyeztetése folyamatban van.

Átmeneti tárolás

Az oroszországi visszaszállítás bizonytalansága miatt a kiégett fûtõelemek átmeneti (50 éves) elhelyezésére modul-rendszerû tároló létesült a Paksi Atomerõmû telephelyén. Az átmeneti tárolás megoldása a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójában elkerülhetõvé teszi, hogy a kiégett üzemanyag Oroszországba való visszaszállításának esetleges elmaradása vagy meghiúsulása zavart okozzon az atomerõmû folyamatos és megbízható üzemeltetésében.

Az átmeneti tárolás megvalósítása lehetõséget ad arra, hogy a Paksi Atomerõmûnél az üzemanyag ciklus lezárásáról késõbb születhessen döntés. Az átmeneti tárolás ötven éve alatt a tudomány és a technika fejlõdése jobb feltételeket teremthet a probléma megoldására, az üzemanyag ciklus legkedvezõbb lezárási módozatának kidolgozására, és elegendõ idõ áll rendelkezésre a nagyaktivitású radioaktív hulladék tároló telephelyének kiválasztásához szükséges hosszú idõt igénylõ vizsgálatokhoz.

Az OAB 1999. április 12-i ülésén, az atomerõmûvi üzemanyag ciklus stratégiájáról szóló elõterjesztés kapcsán rámutatott arra, hogy figyelembe véve a oroszországi visszaszállítás bizonytalanságát a Bizottság indokoltnak tartja a kiégett fûtõelemek ötvenéves átmeneti hazai tárolásának megvalósítására kezdett munkálatok folytatását és ennek keretében a Paksi Atomerõmûnél a kiégett kazetták átmeneti elhelyezésére létesített modul rendszerû tároló további négy moduljának üzembe vételét 2000-tõl kezdõdõen, valamint a tároló kapacitásának további bõvítését újabb négy modul építésének megkezdésével 2000-ben.

A modul rendszerû átmeneti tároló továbbépítése és az üzemanyag ciklus lezárására vonatkozó megoldásokkal kapcsolatos elõkészítõ vizsgálatok 1998-tól az atomenergiáról szóló törvény által létrehozott Központi Nukleáris Pénzügyi Alap finanszírozásával folytatódnak.

3. A nukleáris és radioaktív anyagok biztonsága

0. Atomsorompó rendszer

A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló atomsorompó szerzõdés végrehajtásának biztosítékaként Magyarország is nemzetközi ellenõrzés alá helyezte nukleáris tevékenységét és errõl biztosítéki egyezményt kötött a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel. Az ezzel összefüggõ kötelezettségek teljesítése, a nukleáris anyagok központi nyilvántartása és ellenõrzése, továbbá a nemzetközi ellenõrzés feltételeinek biztosítása az OAH feladata.

A nukleáris anyagok nyilvántartása és ellenõrzése

A nukleáris anyagok hazai nyilvántartási és ellenõrzési rendszere szorosan kapcsolódik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nemzetközi biztosítéki ellenõrzési rendszeréhez, amely minden hazai nukleáris létesítményre és nukleáris anyagra kiterjed.

Az elmúlt évben az OAH az ország hét anyagmérleg körzetébõl érkezett 55 készletváltozási, anyagmérleg-, illetve leltárjelentést dolgozott fel és továbbított a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség részére. A kimenõ jelentések összesen 9030 adatsort tartalmaztak.

A nemzetközi ellenõrök 1999-ben 54 alkalommal végeztek helyszíni ellenõrzést Magyarországon a hazai hatósági ellenõrökkel együtt. A 44 paksi helyszíni ellenõrzés mintegy fele kapcsolódott a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójához. A Kutatóreaktornál 10 ellenõrzésre került sor. Az Oktatóreaktornál és a többi hazai anyagmérlegkörzetben az OAH felügyelõi végeztek ellenõrzéseket, nemzetközi ellenõrzésre az elmúlt évben nem került sor.

A hazai és a nemzetközi nyilvántartási és ellenõrzési rendszer igazolta, hogy hazánk teljesíti a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával összefüggésben vállalt nemzetközi kötelezettségeit, és Magyarországon a nukleáris anyagok felhasználása eredeti rendeltetésüknek megfelelõen kizárólag békés célok érdekében történik.

Az OAH a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel folytatott együttmûködés és adatszolgáltatás keretében részt vett a nukleáris anyagok nemzetközi nyilvántartási és ellenõrzési rendszereinek felkészítésében a 2000. évi dátumváltással kapcsolatos esetleges problémákra. Megtörtént a hazai nyilvántartást szolgáló számítógépes rendszerek dátumváltási problémáinak felmérése és a szükséges intézkedések végrehajtása. A dátumváltáskor a nyilvántartási rendszerekben meghibásodás nem történt.

Az OAH feladatai az atomsorompó szerzõdés végrehajtásával kapcsolatos hatósági tevékenység területén az elmúlt évben jelentõsen megnövekedtek.

A nemzetközi ellenõrzés elõl eltitkolt iraki és észak-koreai nukleáris programok felderítése szükségessé tette a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által végzett biztosítéki ellenõrzés továbbfejlesztését és szigorítását. Ennek érdekében a nemzetközi szervezettel kötött biztosítéki egyezményhez kiegészítõ jegyzõkönyv készült, amelyet az 1999. évi XC. törvény erõsített meg és hirdetett ki. A 2223/1999. (IX. 3.) Korm. határozat szerint a vállalt kötelezettségek végrehajtásáról az OAH fõigazgatója gondoskodik. Ennek megfelelõen folyamatban van a szigorúbb nemzetközi ellenõrzéssel kapcsolatos mûszaki dokumentumok kidolgozása és egyeztetése a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel, továbbá folyamatban van az OAH felkészülése a megnövekedett hatósági feladatok ellátására.

Az 1999. évi L. törvénnyel kihirdetett Átfogó Atomcsend Szerzõdés nemzeti hatóságok létrehozását irányozza elõ a Szerzõdésben vállalt feladatok végrehajtására. A Szerzõdés végrehajtásával kapcsolatos 2087/1999. (V. 5.) Korm. határozat szerint a nemzeti hatóság mûködésével kapcsolatos feladatok ellátását - a szükséges jogi, személyi és tárgyi feltételek létrehozásával - az OAH keretében kell biztosítani. A Szerzõdés hatálybalépésének idõpontja még bizonytalan, de az új nemzetközi ellenõrzési rendszer kialakítása már folyamatban van és ennek megfelelõen az OAH megkezdte a vállalt kötelezettségek végrehajtására való felkészülést.

Nukleáris export és import

Az atomsorompó-rendszer továbbfejlesztésére a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzõdés szellemében további nemzetközi megállapodások jöttek létre, amelyeknek Magyarország aktív részese. Az ezekkel kapcsolatos hazai és nemzetközi feladatok ellátását az OAH biztosítja.

A nemzetközi kötelezettségek érvényesítése érdekében a nukleáris exporthoz és importhoz az OAH elõzetes engedélye szükséges. A nemzetközi megállapodások és a vonatkozó 121/1997. (VII. 7.) Korm. rendelet szerint a nukleáris anyagokon és berendezéseken túl engedélykötelesek a nukleáris anyagok elõállításához is felhasználható, nem nukleáris jellegû, kettõs felhasználásúnak nevezett berendezések és ismeretek is.

1999-ben 23 export és import engedély került kiadásra. Ennek keretében az OAH az atomerõmûvi friss fûtõelemek, atomerõmûvi berendezések, cirkónium csövek, laboratóriumi célokra szolgáló deutérium tartalmú vegyületek, neutron fluxus mérõ berendezés, irányítástechnikai berendezések és a hozzájuk tartozó szoftverek és lencserétegezõ berendezés importjára, valamint cirkónium lemezek és uránvegyületek és atomerõmûvi fûtõelem átrakógép alkatrészek exportjára adott elõzetes engedélyt.

A nemzetközi elõírások szerint az importáló országok hatósági igazolást adnak az exportáló országnak az exportellenõrzéssel kapcsolatos nemzetközi szabályok betartásáról. Ezeket a nemzetközi igazolásokat Magyarországon az OAH adja ki. 1999-ben az OAH a Budapesti Mûszaki Egyetem Nukleáris Technikai Intézeténél ellenõrizte az importált berendezésekre vonatkozóan a nemzetközi kötelezettségvállalások szerinti szabályok betartását.

Az OAH a Kormány korábbi megbízása alapján az elmúlt évben is biztosította hazánk részvételét a nemzetközi nukleáris exportellenõrzési rendszerekben, az atomsorompó szerzõdés végrehajtásával kapcsolatban megalakult Zangger Bizottságban és a nukleáris export és import szabályozására létrejött Nukleáris Szállítók Csoportjában (Nuclear Suppliers Group). Az elmúlt évben megújult a Nukleáris Szállítok Csoportjának nemzetközi információs rendszere, amely gyors információt ad az atomsorompó rendszer szempontjából gyanús kereskedelmi ügyletekrõl és tevékenyégrõl. Az új rendszer, amelynek hazai állomását az OAH mûködteti, az Internetet használja fel a kapcsolattartásra, megfelelõ szoftverrel biztosítva az adatok bizalmas kezelését.

1999-ben az OAH részvételével megkezdte tevékenységét a 2016/1999. (II. 10.) Korm. rendelettel létrehozott Non-proliferációs Exportellenõrzési Tárcaközi Bizottság, amelynek feladata a nemzetközileg ellenõrzött termékek és technológiák forgalmazásával kapcsolatos koordinációs tevékenység ellátása és az ezt szolgáló nemzetközi együttmûködés gondozása.

1. A radioaktív anyagok nyilvántartása, csomagolása és szállítása

A radioaktív anyagok nyilvántartása

Az atomenergia biztonságos alkalmazásának fontos elõfeltétele a radioaktív anyagok szigorú központi nyilvántartása, amely az OAH hatósági feladatkörébe tartozik. A helyi nyilvántartások vezetéséhez a nyilvántartásra kötelezetteket az MTA Kémiai Kutatóközpont Izotóp- és Felületkémiai Intézete látja el hitelesített nyilvántartó könyvekkel, és vezeti a számítógépes központi nyilvántartást. A központi nyilvántartás adatbázisa tartalmazza a jelenleg használatban lévõ mintegy 16.000 zárt sugárforrás mellett az 1960-as évek óta Magyarországon elõállított, illetve Magyarországra importált összes radioaktív anyag adatait, így az adatbázis mintegy 400.000 tételbõl áll.

1999-ben az OAH irányításával befejezõdött a központi nyilvántartás korszerûsítése. Az új rendszerhez, amelyet az MTA Kémiai Kutatóközpont Izotóp- és Felületkémiai Intézetének munkatársai fejlesztettek ki, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség mûszaki segélyprogramja kertében korszerû lokális számítógép hálózatot és fejlesztõi szoftvert juttatott mintegy 35.000 USD értékben. A próbaüzem eredményesen befejezõdött és a központi nyilvántartás adatrögzítési és adatszolgáltatási feladatait teljes egészében az új rendszer vette át. Az adatbázis teljes tartalmának felülvizsgálata folyamatban van. Az elmúlt év folyamán az új rendszer többek között adatokat szolgáltatott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az Európai Unió részére a radioaktív hulladékokkal, illetve a nagy aktivitású zárt sugárforrásokkal kapcsolatos nemzetközi felméréshez.

A radioaktív anyagok központi nyilvántartásához kapcsolódóan az OAH és az MTA Kémiai Kutatóközpont Izotóp- és Felületkémiai Intézetének munkatársai az év során 6 felhasználónál ellenõrizték a helyi nyilvántartások vezetését, és a központi nyilvántartás adataival való összhangját. Az ellenõrzöttek között volt az Izinta Kereskedelmi Kft., az egyik legnagyobb hazai radioaktív anyag forgalmazó és a Paksi Atomerõmû Rt. Az ellenõrzése során feltárt pontatlanságok és hibák kijavítása részletes adatellenõrzések és egyeztetések útján megtörtént.

Radioaktív anyagok csomagolása és szállítása

Az OAH hatósági feladatkörébe tartozik a radioaktív anyagok csomagolásának jóváhagyása, a veszélyes áruk szállításáról szóló jogszabályok által külön engedélyhez kötött szállítások és fuvarozások engedélyezése, a különleges jelzéssel ellátott fuvarlevelek kiadása. Az OAH feladata az ezzel kapcsolatos nemzetközi értesítések kiadása és fogadása, valamint a nemzetközi szállítás közben esetleg bekövetkezett rendkívüli eseményeknél szükséges operatív intézkedések kezdeményezése. A radioaktív anyagok szállítását az ÁNTSZ, a fuvarozást a Közlekedési Fõfelügyelet engedélyezi.

Az elmúlt évben az OAH külön megegyezés szerinti szállításra egy alkalommal, nukleáris anyagok szállítására alkalmas küldeménydarab-mintára három alkalommal folytatott le engedélyezési eljárást. Egy esetben a hatóság az engedély kiadását megtagadta az engedélyezési dokumentáció nem megfelelõ színvonala miatt. 1999-ben az OAH 3579 vasúti és 658 légi fuvarlevelet adott ki radioaktív anyagok szállítására.

Július második felében haladt át Magyarországon az a szállítmány, amely a romániai Pitestiben mûködõ Nukleáris Kutató Intézet amerikai gyártmányú TRIGA kutatóreaktorának kiégett fûtõelemeit vitte a szlovéniai Koperbe. Az atomsorompó egyezmény elõírásaival összhangban a magas dúsítású fûtõelemeket alacsonyabb - 20% alatti - dúsításúakkal váltják fel. Ennek megfelelõen az Amerikai Egyesült Államokból exportált magas dúsítású fûtõelemeket tengeri úton szállították vissza az ilyen kutatóreaktorokat üzemeltetõ országokból, így Romániából is. A berakodás a koperi kikötõben történt. Az OAH és az MTA Kémiai Kutatóközpont Izotóp- és Felületkémiai Intézetének munkatársai részt vettek a közúti szállítás hatósági elõkészítésében és engedélyezésében, érvényesítve a vonatkozó nemzetközi szerzõdések és hazai jogszabályok elõírásait.

Orosz megkeresés alapján az OAH megvizsgálta a bulgáriai Kozloduji Atomerõmû kiégett fûtõelemeinek Pakson keresztül Oroszországba történõ folyami-vasúti szállításával kapcsolatban érvényesíthetõ nemzetközi elõírásokat, de az ügyben érdemi eljárásra nem került sor.

Az illegális forgalmazás megakadályozása

A nukleáris anyagok illegális forgalma a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló erõfeszítések megsértésen túl a lakosság egészségét és biztonságát is veszélyeztetheti. Magyarország dúsító, üzemanyag gyártó és újrafeldolgozó üzem hiányában nem rendelkezik nagyobb mennyiségû hasadóanyaggal ömlesztett formában, de földrajzi helyzeténél fogva potenciális tranzit ország a forrás- és cél országok között. A bûnüldözõ szervek által napjainkig lefoglalt 21,7 kg szegényített, 4,6 kg természetes és 2,5 kg alacsony dúsítású urán külföldi eredetû volt, amelyet közúton, vagy a zöld határon keresztül szállítottak. 1999 során nukleáris anyag lefoglalására nem került sor.

Az OAH biztosítja hazánk részvételét az illegális forgalmazás megakadályozására irányuló nemzetközi együttmûködésben, amelynek egyik fontos fóruma a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség. A nemzetközi szervezet a tagországok jelentései alapján adatbázist hozott létre az illegális forgalommal kapcsolatos eseményekrõl. Az események negyedéves összesítõit az OAH rendszeresen eljuttatja az illetékes magyar szervek részére.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és a Vámosok Világszervezete (WCO) együttmûködésével nemzetközi ajánlás készül a nukleáris anyagok és más radioaktív források illegális kereskedelmének megelõzésére, felderítésére és a felderített esetekben szükséges intézkedésekre. Az ajánlás és az ahhoz tartozó technikai kézikönyv, amelynek kidolgozásában az OAH szakértõi is részt vesznek, várhatóan 2001-ben készül el.

Magyarország is részese az ismeretlen eredetû nukleáris anyagok analíziséhez nyújtott segítséggel kapcsolatos PHARE együttmûködésnek. A program többek között lehetõséget biztosít hazánk részére, hogy szükség esetén az Európai Unió szakintézményeinek analitikai kapacitását vegyük igénybe az elkobzott, ismeretlen eredetû nukleáris anyagok vizsgálatára.

Az elmúlt év jelentõs eseménye volt ezen a területen az a szimulációs gyakorlat, amelyen a nukleáris anyagok illegális forgalmazásával kapcsolatos intézkedések és akciótervek kipróbálására került sor. Az 1999. október 14-én az MTA Kémiai Kutatóközpont Izotóp- és Felületkémiai Intézet és a Központi Fizikai Kutató Intézet közös telephelyén megtartott gyakorlaton az OAH, a Határõrség Országos Parancsnoksága, az MTA Kémiai Kutatóközpont Izotóp- és Felületkémiai Intézet, az Országos Rendõr Fõkapitányság, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézete, valamint a Vám és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága szakemberei vettek részt. A gyakorlat során terepi viszonyok között végezték el annak a hordozható berendezésnek az üzemi próbáit, amelyet hazánk a PHARE program keretében kapott az urán és plutónium izotóp-összetételének szabadtéri viszonyok között történõ meghatározására. Az Európai Unió megfigyelõként résztvevõ szakértõi a gyakorlatot eredményesnek ítélték és kiemelték, hogy ez volt az elsõ gyakorlat, amely már figyelembe vette a nukleáris csempészet elleni intézkedések összehangolására a G-8-ak által létrehozott nemzetközi technikai munkacsoport ajánlásait.

A határátkelõ-helyek forgalmának sugárkapukkal történõ monitorozása a sugárvédelmi ellenõrzésen túl a nukleáris anyagok és más radioaktív források illegális forgalma elleni fellépést is szolgálja. A néhány határátkelõ helyen már felállított sugárkapuk mellett továbbiak beszerzése is folyamatban van PHARE támogatással.

4. Radioaktív hulladékok elhelyezésének biztonsága

Az atomenergia alkalmazásának utolsó fázisa a radioaktív hulladékok kezelése és biztonságos végsõ elhelyezése. Radioaktív hulladékok keletkeznek az atomenergia orvosi, ipari és kutatási célú felhasználásánál, az atomerõmû, továbbá a kutató- és oktató reaktorok üzemeltetése során. A hulladékokat a radioaktív anyagok aktivitásától függõen kis-, közepes és nagy aktivitású kategóriákba sorolják.

0. Központi Nukleáris Pénzügyi Alap és a Radioaktív Hulladékokat Kezelõ Közhasznú Társaság

Korábban a radioaktív hulladékok elhelyezésével összefüggõ tevékenységet a nem energetikai eredetû hulladékok esetében a központi költségvetés, az atomerõmûvi hulladékok esetében a Paksi Atomerõmû Rt. finanszírozta. 1992-ben az Országos Mûszaki Fejlesztési Bizottság és az érintett minisztériumok támogatásával nemzeti projekt szervezõdött a radioaktív hulladéktárolók létesítésének elõkészítésével összefüggõ munkák elvégzésére. 1998. január 1-jétõl az atomenergiáról szóló törvény végrehajtásaként az atomenergiát alkalmazók befizetéseibõl Központi Nukleáris Pénzügyi Alap jött létre, amelynek rendeltetése a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére, valamint a kiégett üzemanyag átmeneti és végleges elhelyezésére szolgáló tárolók létesítésének és üzemeltetésének, illetve a nukleáris létesítmények leszerelésének (lebontásának) finanszírozása. Az Alappal a Kormánynak az OAH feletti felügyeletét ellátó tagja rendelkezik, az Alap kezelõje az OAH. Az OAH a Kormány felhatalmazása alapján közhasznú társaságot hozott létre az Alap tevékenységi körébe tartozó munkálatok elvégzésére.

Az 1999. évi költségvetésrõl szóló törvény az Alap bevételeit 9,126 Mrd Ft összegben határozta meg. A tervezett kiadások 6,092 Mrd Ft-ot tettek ki, míg a hosszabb távon jelentkezõ és elsõsorban az atomerõmû leszerelésével kapcsolatos költségek fedezetére a felhalmozási elõirányzat 3,152 Mrd Ft volt. Az Alappal rendelkezõ miniszter év közben több fontos döntést hozott egyes tevékenységek késõbbre halasztásáról, amelyek következtében a tényleges kiadások csak 3,631 Mrd Ft-ot tettek ki és a felhalmozás 5,768 Mrd Ft-ra növekedett.

Az Alapból finanszírozott legfontosabb feladatok: a kis- és közepes aktivitású hulladéktároló létesítésének elõkészítése, a nagyaktivitású hulladék tároló telephelyének kutatása és a Paksi Atomerõmû Kiégett Kazetták Átmenetei Tárolójának bõvítése.

1. Kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok

Kis- és közepes aktivitású kategóriába sorolhatók az elszennyezett védõruhák, tisztító eszközök, orvosi fecskendõk, alkatrészek, karbantartó eszközök, valamint a víztisztítás, szellõztetés, mosás, stb. következtében keletkezett sugárzó hulladékok. Ilyen hulladékok keletkeznek az atomerõmûben, a kutató- és oktatóreaktorban, a radioaktív izotópok elõállítása és felhasználása során.

A Püspökszilágyi Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló

A püspökszilágyi telephelyen 1976. december 22.-én kezdte meg mûködését a Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló (RHFT) a gyógyászatból, kutatásokból, oktatásból és az ipari alkalmazásokból származó radioaktív hulladékok elhelyezésére. Az atomerõmûvi szilárd kis aktivitású radioaktív hulladékok egy részének elhelyezésére a tároló kapacitását 3500 m³-rõl 5030 m³-re bõvítették. A tárolóban 2500 m³-t foglalnak el a Paksi Atomerõmû hulladékai.

1999 végén az RHFT szabad tárolási kapacitása 170 m³-re szûkült, ami a következõ években is biztosítja a nem atomerõmûvi eredetû évi mintegy 20 m³ radioaktív hulladék elhelyezését, nagyságrendekkel elmarad azonban az atomerõmû tervezett élettartama és leszerelése során még keletkezõ kis- és közepes aktivitású hulladékainak elhelyezéséhez szükséges, összesen
24.000-40.000 m³ térfogattól. Ilyen mértékû bõvítést a telephely adottságai nem tesznek lehetõvé.

A tároló létesítése óta a nemzetközi és hazai biztonsági követelmények jelentõs mértékben szigorodtak, és új tudományos módszerek születtek a radioaktív hulladéktárolók környezeti- és sugárbiztonságának értékelésére. Ezért a bõvítés engedélyezése során a szakhatóságként közremûködõ Magyar Geológiai Szolgálat a telephely alkalmasságának megítélése érdekében további vizsgálatokat és egy korszerû módszerekkel végzett biztonsági elemzést tartott szükségesnek. Ennek megfelelõen az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifõorvosi Hivatala csak 2000. december 31.-ig érvényes ideiglenes üzemeltetési engedélyt adott a bõvítésre, és fokozott környezeti ellenõrzést írt elõ.

A hatósági elõírásoknak megfelelõen 1999-ben megkezdõdött a korszerû biztonsági elemzés elkészítése. Ennek keretében többek között földtani, szeizmológiai, geohidrológiai, geomorfológiai, geoökológiai, valamint társadalom-földrajzi vizsgálatokat végeztek, meteorológiai állomás létesült, minõségbiztosítási program készült és a radioaktív hulladékok új nyilvántartó rendszerének üzembe helyezésével megtörtént az izotópleltár összeállítása is. A legújabb nemzetközi elvárások szerinti biztonsági értékelés elkészítéséhez az Európai Unió is ad PHARE támogatást.

Megtörtént a telephely új környezeti ellenõrzõ rendszerének kiegészítése. A tároló eddigi üzemeltetése során a rendszeres sugárvédelmi ellenõrzések eredményei nem mutattak ki változást a telephely környezetének radioaktivitásában. Az atomenergiáról szóló törvény elõírásaival összhangban a telephely környezetében lévõ 3 önkormányzat részvételével Izotóp Információs Társulás alakult a tároló üzemeltetésével kapcsolatos társadalmi ellenõrzési és információs feladatok ellátására. Az új háttérsugárzást mérõ rendszer a Társulásban közremûködõ községek polgármesteri hivatalában teszi lehetõvé, hogy a lakosság meggyõzõdhessen a környezeti sugárzás értékérõl.

Az új biztonsági értékelés várhatóan 2000 végén készül el és ezt követõen lehet dönteni a bõvítés végleges üzemeltetési engedélyének kiadásáról és a tároló további sorsáról.

Atomerõmûvi hulladékok tárolása

1993-1996 között a nemzeti projekt keretében szakirodalmi adatok alapján az ország teljes területét megvizsgálták a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére alkalmas földtani objektumok azonosítása érdekében. E vizsgálatok azt mutatták, hogy a Mezõföldön és az attól délre esõ dombvidéken célszerû a továbbkutatást folytatni, ami mellett az is szólt, hogy ez a terület az atomerõmûtõl nem messze, a Duna ugyanazon partján helyezkedik el.

Az elõzetes helyszíni vizsgálatokra csak ott került sor, ahol azt a helyi önkormányzatok támogatták. A földtani, mûszaki biztonsági és gazdasági vizsgálatok záródokumentuma Üveghuta térségében javasolt további vizsgálatokat a felszín alatti, gránitban történõ elhelyezésre, és Udvari térségében felszíni tároló létesítésére. A biztonsági elemzések eredményei alapján sugárvédelmi szempontból mind a felszíni, mind a felszín alatti létesítmény megvalósíthatónak minõsült. Az elõzetes vizsgálatok az Üveghuta körzetében megvalósítható felszín alatti létesítményt mutatták kedvezõbbnek. Így 1997 elején az a döntés született -- amellyel az OAB is egyetértett --, hogy a részletes kutatások Üveghuta térségében kezdõdjenek meg, és csak szûkebb terjedelemben folytatódjék a munka Udvariban.

Ezeket a munkálatokat 1997-1998-ban elvégezték. Az érdekelt szakmai és környezetvédõ körök szakmai fórumokon, az ország teljes lakossága pedig sajtótájékoztatókon és a médián keresztül folyamatosan tájékoztatást kapott az eredményekrõl. 1998 végén az 1997-1998. évi földtudományi munkákat lezáró jelentést a Magyar Állami Földtani Intézet elkészítette. A jelentést a Magyar Tudományos Akadémia Földtudományi Osztálya az érdeklõdõ szakmai közvélemény részére tartott nyilvános vitaülésen áttekintette, amelyen érdemi ellenvetés nem merült fel. A Magyar Állami Földtani Intézet javaslatot tett arra, hogy az üveghutai kutatási területen folytatódjanak a részletes geológiai és telephely jellemzési munkák, amelyek már a hatósági engedélyezési eljáráshoz kapcsolódnak. E munkálatok megkezdéséhez az atomenergiáról szóló törvény elõírásainak megfelelõen az Országgyûlés elõzetes hozzájárulása kell. Az ehhez szükséges széles körû szakmai és társadalmi konszenzus kialakítása során néhány hazai szakember megkérdõjelezte az eddigi kutatási munkák teljességét, és bizonyos kutatási területek (hidrogeológia, szeizmológia) eredményeibõl levont következtetések helyességét. 1999. április 19.-én az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottsága is áttekintette az elõkészítõ munkák eredményeit és a felmerült ellenvéleményeket.

A kialakult helyzetre való tekintettel 1999 nyarán az Üveghuta térségében elõirányzott munkákat a Központi Nukleáris Pénzügyi Alappal rendelkezõ miniszter felfüggesztette és csak azok a munkálatok folytatódhattak, amelyek 1998. évrõl áthúzódó szerzõdéses munkák - köztük a PHARE program keretében 1998-ban megkezdett hidrogeológiai vizsgálat - befejezésére és lezárására irányultak, továbbá a telephely jellemzéséhez és engedélyezéséhez szükséges adatgyûjtések és monitoring tevékenység folyamatosságát biztosították. Folytatódtak az ezekhez kapcsolódó tájékoztatási és szakértõi munkák is.

A vitás kérdések tisztázása, a széles körû szakmai és társadalmi konszenzus megteremtése érdekében hazai és nemzetközi szakértõk bevonásával szakvélemények készültek. A Magyar Geológiai Szolgálat Dél-dunántúli Területi Hivatala (MGSZ DDTH) öt szakértõtõl kért véleményt és ezek figyelembe vételével 2000 januárjában adta ki szakvéleményét. Ezen túlmenõen az OAH független szakértõi felülvizsgálatot kért a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségtõl is. A nemzetközi szervezet által felkért amerikai, kanadai, norvég, svéd és német szakértõk elõzetesen megkapták a kutatások eredményeit összefoglaló jelentéseket, valamint a felmerült kérdéseket és ellenvéleményeket. Ezt követõen a nemzetközi szakértõk és a NAÜ tisztviselõi 1999. november 22-26. között helyszíni felülvizsgálat során találkoztak a jelentések szerzõivel, az ellenvéleményt kifejtõkkel, valamint az engedélyezõ hatóságok képviselõivel. A felülvizsgálatról a szakértõk sajtóközleményt is megjelentettek. Az írásos szakértõi jelentést a NAÜ 2000 februárjában küldte meg, amelyet az OAH magyar és angol nyelven is közreadott.

A Magyar Geológiai Szolgálat szakvéleménye és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértõi által végzett felülvizsgálatról szóló jelentés szerint az eddigi kutatások jó irányban haladtak, megfeleltek a nemzetközi gyakorlatnak. Olyan körülményt, ami Üveghuta alkalmatlanságára utalt volna, nem találtak, és a lakossági befogadó-készséget is jónak minõsítették. A szakértõk javasolták a kutatások folytatását, erre azonban - külön döntés
alapján - csak 2000-ben kerülhet sor. Ennek következtében a projektre fordított kiadások
1999-ben elmaradtak a tervezettõl.

2. Nagy aktivitású hulladékok

A Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója

Az Oroszországba való visszaszállítás bizonytalansága veszélyeztette a Paksi Atomerõmû zavartalan mûködését, és ez szükségessé tette átmeneti tároló létesítését a kiégett üzemanyag elhelyezésére. Az angol GEC Alsthom cég tervei alapján megépült létesítmény moduláris rendszerû száraz tároló, amely ötven évre biztosítja a kazetták átmeneti elhelyezését. A moduláris rendszer elõnye, hogy a modulok tetszõleges idõeltolódással építhetõk meg. Egy-egy modul közelítõleg egyévi kiégett üzemanyag-mennyiség tárolására alkalmas.

A létesítmény elsõ kiépítésének üzembe helyezését az illetékes hatóságok 1997. február 17.-én engedélyezték 1350 kazetta férõhellyel. Az elmúlt évben befejezõdött a további 1800 kazetta elhelyezését biztosító második kiépítés létesítése, az üzemeltetési engedélykérelem is benyújtásra került.

A Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának létesítését figyelembe véve, a fûtõelemek végleges elhelyezésére - nagy aktivitású hulladékként - 40-50 év múlva van szükség. A nagy aktivitású tároló létesítésére vonatkozó jövõbeni döntéseknél az addig szerzett külföldi tapasztalatokat kell meghatározó mértékben tekintetbe venni.

Végleges tárolás elõkészítése

Nagy aktivitású hulladék lényegében a kiégett fûtõelemek újrafeldolgozása valamint az atomerõmû leszerelése során keletkezik. Ez utóbbiak végleges sorsa összekapcsolódik az atomerõmû leszerelésével.

A nagy aktivitású hulladékok végsõ tárolására több technikai megoldás ismert, néhány országban folyik az alkalmas telephelyek kiválasztása, a kutatások azonban hosszú idõt vesznek igénybe. Az elsõ ilyen tárolót 1999-ben helyezték üzembe az Amerikai Egyesült Államokban.

Hazánkban a nemzeti projekthez kapcsolódva indultak kutatások a nagy aktivitású hulladék tároló telephelyének kiválasztására. Az egyik ígéretes lehetõséget a Mecseki Ércbányászati Vállalat a bányatérség közelében tárta fel. Az uránérc telepek felkutatása közben olyan agyagtartalmú kõzetet (bodai aleurolit) találtak, amely alkalmasnak mutatkozik nagy aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére, mert jó vízzáró és a radioaktív izotópokat megköti.

Az uránbánya kedvezõ helyzetû vágataiból kiindulva 1994 nyarán 1000 méter mélységben megkezdõdött a bodai aleurolit formáció mélyszinti feltárása. A kutatási munkák eredményei alapján 1998 végén a Mecsekérc Környezetvédelmi Rt. javaslatot dolgozott ki egy föld alatti kutatóbázis kialakítására, amelynek mûködése az uránbányászati infrastruktúra egy részének fenntartását igényelte volna a bánya bezárása után is. Az Országos Atomenergia Bizottság 1999. április12.-i ülése azonban úgy határozott, hogy a bodai aleurolit vizsgálatára javasolt föld alatti kutatóbázis létesítésével kapcsolatos döntéshez további mûszaki, gazdaságossági értékelés szükséges. Az elvégzett értékelés azt mutatta, hogy a további kutatásokat nem szükségszerû az uránbánya térségébõl folytatni és ezzel 1999. évben jelentõs költségmegtakarítás érhetõ el. Ennek megfelelõen gazdasági miniszteri döntés született arról, hogy nem létesül az uránbányászati infrastruktúra részbeni felhasználásával föld alattit kutatóbázis és az uránbánya bezárása az eredeti terv szerint történik. Így a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap keretében 1999. évben folyó munkálatok az addig használt mérõhelyek felszámolására, az 1998. évrõl áthúzódó szerzõdések lezárására, valamint a kiépített környezeti monitoring rendszer folyamatos üzemeltetésére irányultak.

5. Tudományos-mûszaki bázis

Az atomenergia biztonságos alkalmazása fejlett tudományos-mûszaki bázist igényel. A nukleáris biztonságról szóló nemzetközi egyezmény követelményként rögzíti a mûszaki háttér biztosításának szükségességét. Az atomenergiáról szóló törvény is úgy rendelkezik, hogy az alkalmazás biztonságát, az ezzel összefüggõ kutatási-fejlesztési feladatok megoldását a tudomány és a technika fejlesztésével, a kutatómunka összehangolt szervezésével, a hazai, illetve a nemzetközi tudományos kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazásával kell elõsegíteni.

Az atomenergia békés célú hazai alkalmazásának biztonságával összefüggõ kutatási-fejlesztési tevékenység összehangolása, a hatósági ellenõrzést szolgáló megalapozó mûszaki tevékenységek finanszírozása az OAH feladata.

Az OAH koordinációs kötelezettségének megfelelõen véleményezi és értékeli az atomenergia biztonságos alkalmazását szolgáló más költségvetési forrásból finanszírozott, vagy támogatott mûszaki-fejlesztési feladatokat, pályázatokat, az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek érvényesítése és a párhuzamosságok elkerülése érdekében. Az OAH részt vesz a pályázatok elbírálásában és a megkötött szerzõdések teljesítésének ellenõrzésében.

Az atomenergetika biztonságos alkalmazását felügyelõ hatósági tevékenységet kutatási fejlesztési programok támogatják, amelyekre hároméves (1996-1998. és 1999-2001.) feladattervek készülnek. Az egyes feladatok megvalósítása éves szerzõdések keretében történik a közbeszerzésrõl szóló 1995. évi XL. törvény, illetve annak módosítása szerinti tárgyalásos eljáráson alapuló pályázati rendszer alapján. Az éves terveket és a teljesítéseket független, hat fõbõl álló Tanácsadó Testület véleményezi.

Az elmúlt év legfontosabb eredményei az alábbiak:

• fûtõelemek sajátságainak vizsgálata a biztonságos üzemeltetés szempontjából (biztonsági kritériumok, kiégési korlátok, fûtõelem-viselkedési kód adaptálása),
• PSA módszerek alkalmazása üzemi események elemzésére,
• atomerõmûvi szerkezei anyagok és összetevõk öregedésének vizsgálata,
• balesetelhárítási felkészülést támogató eszközök fejlesztése (CERTA VITA, üzemzavari adatbázis),
• súlyos baleseti kiértékelõ program adaptálása a hatóság számára,
• felkészülés az atomerõmû leszerelésére (irodalmi áttekintés és módszertan).

A nukleáris biztonsággal kapcsolatos hatósági tevékenység területén nemzetközi elvárás a mûszaki-tudományos háttérintézmények (Technical Support Organisation, TSO) bekapcsolása a hatósági munka támogatásába. Az OAH a KFKI Atomenergia Kutató Intézettel, valamint a Villamosenergiaipari Kutató Intézet Rt.-vel alakított ki ilyen kapcsolatot. Ez azonnali segítségnyújtást jelent az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatóságának mindennapos munkájához, ami különösen fontos olyan esetekben, amikor a döntéshozatalra rövid idõ áll rendelkezésére. A TSO kapcsolatokra a háttérintézmények minõségbiztosítási rendszert hoztak létre.

Az egészségügyi miniszter hatáskörébe tartozó területen az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézete (OKK OSSKI) látja el a hatósági tevékenység támogatásával összefüggõ TSO feladatokat.

A hatósági ellenõrzést szolgáló mûszaki tevékenység mellett a hazai kutatóintézetek fontos szerepet játszottak és játszanak ma is az atomenergia biztonságos alkalmazásának tudományos megalapozásában, a nukleáris biztonság fejlesztésében. A hazai nukleáris biztonsági kutatások színvonalát az Európai Unió is magasra értékelte. Fontos eredmény az is, hogy a KFKI Atomenergia Kutató Intézete tagja az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége két nagy jelentõségû kutatási projektjének.

1. SUGÁRBIZTONSÁG ÉS SUGÁRVÉDELEM

A sugárvédelem és sugárbiztonság egyrészt az emberek védelmét jelenti az ionizáló sugárzás vagy a radioaktív anyagok okozta sugárterhelés ellen, másrészt a sugárforrások biztonságos voltát. A sugárbiztonsággal és sugárvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifõorvosi Hivatala, megyei, illetve fõvárosi intézetei az OKK OSSKI közremûködésével látja el. A sugárveszélyes tevékenységgel kapcsolatos rendészeti és fizikai védelmi hatósági feladatok az Országos Rendõr-fõkapitányság (ORFK) hatáskörébe tartoznak.

1. Sugárbiztonság

1. Sugárveszélyes berendezések és létesítmények

A sugárveszélyes tevékenység a sugárveszélyes berendezések és létesítmények üzemeltetése, a radioaktív izotópok és ionizáló sugárzások alkalmazása. A legfontosabb alkalmazások az alábbiakban foglalhatók össze:

• orvosi alkalmazások: röntgen- és sugárdiagnosztika, ezeket hasznosító szûrõvizsgálatok, sugár- és izotópterápia,
• ipari alkalmazások: röntgen és izotópos anyagvizsgálatok, radioaktív nyomjelzõk alkalmazása, radioaktív források alkalmazása technológiai folyamatok ellenõrzésére és szabályozására (szintkapcsolók, szintmérõk, határértékjelzõk, tömeg, vastagság, sûrûség, nedvességtartalom mérõk, csomagvizsgáló berendezések),
• sugárzástechnikai alkalmazások: besugárzás alkalmazása élelmiszer tartósításra, egyszer használatos orvosi eszközök sterilezésére, anyagszerkezet és felület átalakítására, kártevõk elleni védelemre,
• hidrológiai és geológiai alkalmazások: vízforrások kutatása természetes és radioaktív izotópokkal, kutatófúrások menti sûrûségszelvényezés izotóptechnikai módszerekkel,
• alkalmazás a kutatásban: részecskegyorsítók alkalmazása, nyomjelzés, radioanalitika, magfizikai, magkémiai, reaktorfizikai és reaktorkémiai kutatások.

A sugárveszélyes berendezéseknél és létesítményeknél a rendkívüli események kockázatának értékelése azt mutatja, hogy környezeti hatásokra, vagy egyáltalán nem, vagy legfeljebb néhányszor tíz méter sugarú körzetben kell számítani.

1. Sugárbiztonsági felügyelet

Az ionizáló sugárzás fokozott kockázatával rendelkezõ létesítmények és berendezések, az ionizáló sugárforrások, valamint az ionizáló sugárzást kibocsátó berendezéseket alkalmazó munkahelyek hatósági felügyeletét az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei, fõvárosi intézetei (a továbbiakban: ÁNTSZ megyei intézetei) látták el.

A nyilvántartandó és ellenõrizendõ egységek száma - a nemzetgazdaság struktúrájának változásával - az elmúlt években folyamatosan növekedett. A nyilvántartott egységek száma 1989-ben 2926, 1994-ben 3785.

Az 1999-ben a nyilvántartott egységek száma: 4975 (ebbõl orvosi röntgen berendezés 3300), az ellenõrzött egységek száma 1444, az ellenõrzések száma: 1855. A megyei intézetek a nyilvántartandó egységek kötelezõ ellenõrzését, kockázati kategóriákba sorolásuknak megfelelõ gyakorisággal végzik.

A megyei intézetek engedélyének területi hatálya a tevékenység jellege szerint létesítményi, vagy megyei.

Az 1999-ben kiadott megyei engedélyek száma az alábbiak szerint alakult:

• új munkahelyekre kiadott engedélyek - 277,
• meglévõ munkahelyekre kiadott engedélyek - 603.

Az év folyamán sugárvédelmi okból 14, az engedély lejárta miatt 188 engedélyt vontak vissza.

Az 1991. évi XI. törvényben foglaltak alapján a megyei intéztek engedélyeinek területi hatályát az Országos Tisztiorvosi Hivatal (a továbbiakban: OTH) jogosult kiterjeszteni az ország területére. Az OTH által az év folyamán kiadott országos engedélyek száma: 72.

Az OKK OSSKI a hatósági tevékenységet alátámasztó TSO (Technical Support Organisation) feladatkörében a hatósági döntések elõkészítéséhez és az üzemeltetési engedélyek kiadásához az elmúlt évben 222 esetben végzett helyszíni méréseket és készített szakvéleményt, továbbá ezek alapján közel 100 sugárvédelmi minõsítést készített. Az OTH a gyártók, forgalmazók, felhasználók kérelmére - az OKK OSSKI sugárvédelmi minõsítést megalapozó szakvéleménye alapján - 47 sugárvédelmi minõségi okiratot adott ki. A hatósági okirat kérelmezési fegyelmének fokozása ez évben kiemelt feladat az ÁNTSZ ellenõrzõ tevékenységének keretén belül.

A Paksi Atomerõmû üzemeltetése és karbantartása során az ÁNTSZ Tolna Megyei Intézete, az OKK OSSKI bevonásával rendszeres hatósági ellenõrzéseket és méréseket végez. Ezek alapján sugárvédelmi rendellenességet sem az atomerõmû munkahelyein, sem a környezetben nem talált.

Az ÁNTSZ Fõvárosi Intézete a hatósági ellenõrzés során a KFKI Atomenergia Kutató Intézetben mûködõ Budapest Kutatóreaktoránál és a Budapesti Mûszaki Egyetem Nukleáris Technikai Intézet Oktatóreaktoránál sugárvédelmi rendellenességet sem a munkahelyeken, sem a kibocsátásnál nem tapasztalt.

1. Rendészet és fizikai védelem

Az ORFK helyszíni szemléken vizsgálta a radioaktív anyagok tárolásának, felhasználásának feltételeit. Az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos jogszabályok megsértésének gyanúja miatt az ORFK négy esetben tett büntetõ feljelentést.

Az OKK OSSKI Sugáregészségügyi Készenléti Szolgálatot mûködtet a radioaktív szennyezés veszélyével járó rendkívüli események (radioaktív anyag eltûnése, csempészése, sugársérüléssel járó baleset gyanúja, vagy bekövetkezése) hatósági igény alapján történõ kivizsgálásának elsõ fázisára.

1. Sugárvédelem

0. Lakossági sugárterhelés

A lakossági sugárterhelés egyrészt a természetben mindenütt elõforduló, kozmikus és földi eredetû természetes sugárterhelésbõl, másrészt az ember alkotta sugárforrások, készülékek, létesítmények, radioaktív anyagok alkalmazásával, mûködésével kapcsolatos mesterséges sugárterhelésbõl tevõdik össze.

A természetes forrásból származó sugárterhelés

A természetes sugárterhelés forrása a világûrbõl a Föld légkörébe érkezõ nagyenergiájú kozmikus sugárzás, valamint a földkéregbõl származó és a környezetben mindenütt - a talajban, az építõanyagokban, a levegõben, az élelmiszerekben, az ivóvízben, még az emberi testben is - jelenlévõ természetes radioaktív anyagok sugárzása. A természetes háttérsugárzás legjelentõsebb összetevõje a földkéregbõl származó radioaktív radon gáz.

A természetes háttérsugárzás hazai alapszintjének felmérését az OKK OSSKI végezte. Ezek a vizsgálatok az utóbbi években kiegészültek a radontól származó sugárterhelés felmérésével. Az OKK OSSKI az ÁNTSZ megyei intézeteinek közremûködésével indított program keretében az ország 863 településén reprezentatív mintaként kiválasztott lakásokban történt meg a radon-koncentráció és a környezeti sugárzás dózisteljesítményének meghatározása egy éves idõtartam alatt. A vizsgálatok eredménye szerint az idejének 80%-át épületben töltõ felnõtt lakosság külsõ forrásokból és radon belélegzésbõl származó sugárterhelésének súlyozott országos átlaga 2,4 millisievert/év (mSv/év), ami 1,5 és 3,2 mSv/év között változik. Ez nagyjából megegyezik a világátlaggal. A radontól származó sugárterhelés a huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségek gyakori szellõztetésével jelentõsen csökkenthetõ. A lakó- és középületekben a radon koncentrációk elfogadható szintjét az atomenergiáról szóló törvény végrehajtásaként egészségügyi-miniszteri rendelet fogja szabályozni.

Mesterséges sugárterhelés

A mesterséges sugárterhelés forrásai az atomenergetika, a mesterséges radioaktív anyagok és más sugárforrások orvosi, ipari, mezõgazdasági és egyéb célú hasznosítása. A mesterséges eredetû sugárterhelés legnagyobb részét az orvosi célú besugárzások teszik ki. Korábban jelentõs mértékû volt az atomfegyver-kísérletek radioaktív hulladékaiból származó sugárterhelés, amely az Egyesült Nemzetek Atomsugárzás Hatásaival Foglalkozó Tudományos Bizottságának 1998. évi elõzetes becslése szerint az északi mérsékelt övezetben 0,010-0,015 mSv/év értékre csökkent. Ez az érték a lakossági dóziskorlátnak (amely értelemszerûen nem terjed ki a természetes forrásokból származó sugárterhelésre, valamint az érintettekre közvetlenül haszonnal járó orvosi alkalmazásokból származó sugárterhelésekre) - 1 mSv/év - jelentéktelen hányada.

A lakossági sugárterhelés csökkentése és ellenõrzése érdekében a létesítmények - köztük elsõsorban a nukleáris létesítmények - kötelesek környezeti ellenõrzõ rendszert vagy laboratóriumot mûködtetni. Az illetékes minisztériumok és hatóságok is mûködtetnek országos, vagy regionális rendszereket a kibocsátások, valamint a környezeti sugárzási viszonyok és radioaktivitás koncentrációk független ellenõrzésére. A mesterséges forrásból származó környezeti radioaktivitás alacsony szintje miatt az ebbõl származó lakossági sugárterhelés csak számítások útján határozható meg. Az atomerõmû kibocsátásából származó sugárterhelés például az atomerõmû közvetlen közelében élõ lakosok esetében 0,001 mSv/év-nél is kisebb.

1. Foglalkozási sugárterhelés

A foglalkozási sugárterhelés országos hatósági ellenõrzése 1999-ben mintegy 1243 intézményben, vagy létesítményben foglalkoztatott 14.830 munkavállalóra terjedt ki. Ez a létszám a hazai népesség 1,5 ezreléke, ami az iparilag közepesen fejlett európai országok hasonló mutatójának felel meg. A munkavállalók megoszlása a jelentõsebb foglalkozási területek szerint a következõ:

• egészségügy - 58%,
• atomerõmû - 27%,
• más iparágak, fejlesztés, felsõoktatás - 14%,
• egyéb területek - 1%.

Az ionizáló sugárzások hatásának kitett munkavállalók átlagos sugárterhelése 1999-ben az alábbiak szerint alakult:

A jelenleg hatályos hazai elõírások szerint a munkavállalókra megszabott effektív dózis korlát 50 mSv/év. A nemzetközi szervezetek ajánlásainak, illetve elõírásainak megfelelõen, a közeljövõben megjelenõ egészségügyi-miniszteri rendeletben az effektív dózis korlátra 100 mSv/5 meghatározott naptári év, illetve ezen belül legfeljebb 50 mSv/egyedi év elõírás várható.

1. Környezeti sugárvédelmi ellenõrzés

0. Ágazati ellenõrzõ rendszerek

Egészségügyi Minisztérium

Az Egészségügyi Radiológiai Mérõ és Adatszolgáltató Hálózat (ERMAH) keretében az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat fõvárosi és megyei intézeteinek 7 középszintû és 3 alapszintû mérõállomása és az OKK OSSKI mûködik együtt. A hálózat laboratóriumai 1999-ben megyénként mintegy 182 csapadék, felszíni víz, talaj, takarmány, gabona szemestermény, zöldség, gyümölcs, tej és tejtermék, hús, kenyér és ivóvíz minta, valamint 52 légköri minta meghatározását és feldolgozását végezték el. A környezeti sugáregészségügyi mérési eredményeket évrõl-évre rendszeresen közzéteszik az "Egészségtudomány" címû közegészségügyi-járványügyi szaklapban. Az 1999. évi eredmények alapján a lakosság mesterséges környezeti forrásokból származó becsült belsõ sugárterhelésének országos átlaga elhanyagolhatóan csekély a természetes forrásokból származó sugárterheléshez képest (kevesebb, mint 0,0005 mSv).

Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium egész országra kiterjedõ radiológiai ellenõrzõ hálózata - 27 mérésre és adatszolgáltatásra kötelezett radiológiai laboratóriumában - rendszeresen végzi a tápláléklánc és a környezet radioaktív szennyezettségének monitorozását. A hálózat 19 radiológiai laboratóriuma a megyei állategészségügyi és élelmiszer ellenõrzõ állomásokon, 7 mérõállomása pedig élelmiszeripari vállalatok keretében mûködik. A mérõállomások szakmai munkájának összehangolását, a mérési eredmények gyûjtését, értékelését és az összesítõ jelentés elkészítését az Országos Élelmiszervizsgáló Intézet, mint Ágazati Információs Központ látja el. A radiológiai vizsgálatok a termõhelytõl a késztermékig átfogják az élelmiszertermelés és gyártás egész folyamatát, ezen felül az üzemi és felszíni vizek, egyes vadon élõ növény- és állatfajok radioaktív szennyezettségének ellenõrzését.

Környezetvédelmi Minisztérium

A Környezetvédelmi Minisztériumnak 6, az Országos Meteorológiai Szolgálatnak 10 környezeti sugárvédelmi mérõállomása mûködik. A Minisztérium szervezésében és finanszírozásában, az OKK OSSKI szakmai koordinációjával végrehajtásra került a Mohi Atomerõmû közelébe esõ hazai területek radioaktív alapszintjének felmérése. A felmérést a belügyi, az egészségügyi, a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési és a környezetvédelmi tárcák alárendeltségében mûködõ intézmények és szolgáltatók végezték. A vizsgálat eredményeként rendelkezésre áll a Mohi Atomerõmûtõl számított 80 km-es sugarú körcikk Magyarországra esõ területének radiológiai alaptérképe, amely kiterjed a levegõ, a felszíni és felszín alatti vizek, továbbá a szárazföldi és vízi környezet aktuális radiológiai helyzetére.

A környezetvédelmi tárca a Központi Környezetvédelmi Alapból sugárkapukat szerzett be és helyezett üzembe Záhony, illetve Ártánd határállomásokon. E sugárkapuk szerves részét képezik a jelenleg fejlesztés alatt álló - valamennyi fontosabb határátkelõhelyre kiterjedõ - ellenõrzõ rendszernek.

1. Hatósági Környezeti Sugárvédelmi Ellenõrzõ Rendszer

Az atomerõmû normálüzemi radioaktív kibocsátásait szigorú elõírások szabályozzák és folyamatosan mûködõ mérõrendszerek ellenõrzik. A Paksi Atomerõmû üzemi környezeti sugárvédelmi ellenõrzõ rendszere mellett az OAB kezdeményezésére jött létre a Hatósági Környezeti Sugárvédelmi Ellenõrzõ Rendszer, amelynek keretében az illetékes minisztériumok - Egészségügyi Minisztérium, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Környezetvédelmi Minisztérium - szakintézményei és területi laboratóriumai végeznek összehangolt méréseket és ellenõrzéseket az atomerõmû 30 km sugarú környezetében. A rendszer 1980. óta végzi az évi közel 5.000-7.000 mérési eredmény összegyûjtését, feldolgozását, kiértékelését és tárolását az OKK OSSKI bázisán. A rendszer tevékenységét a résztvevõ intézmények képviselõibõl álló testület fogja össze. A hatósági ellenõrzés eredményeirõl éves jelentés készül, az illetékes hazai és külföldi szervezetek tájékoztatására.

2. Országos Környezeti Sugárvédelmi Ellenõrzõ Rendszer

Az országos rendszer a Belügyminisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium, valamint az Országos Meteorológiai Szolgálat szakintézményeinek és ágazati hálózatainak együttmûködésével jött létre. Az OAB kezdeményezése alapján az ágazati ellenõrzõ rendszerek tevékenységét az OKK OSSKI fogja össze. Az Országos Atomenergia Bizottság határozta alapján - az ágazati felelõsségek érintetlenül hagyása mellett - folyamatban van az Országos Környezeti Sugárvédelmi Ellenõrzõ Rendszer (OKSER), valamint ennek adatgyûjtõ, feldolgozó és értékelõ központjának kialakítása az OKK OSSKI bázisán.

2. A környezet védelmével kapcsolatos intézkedések

0. Az uránbányászat megszüntetése

Az uránérc bányászatát 1965-tõl a Mecseki Ércbányászati Vállalat (MÉV), majd 1992-tõl a Mecsekurán Ércbányászati Kft végezte. A MÉV 1992. óta környezetvédelmi, rekultivációs feladatokkal, a volt uránipari dolgozók munkajogi ügyeivel és vagyongazdálkodási teendõkkel foglalkozik. A 2161/1994. (XII. 30.) Korm. határozat végrehajtásaként a Mecsekurán Ércbányászati Kft. 1997. október 31-én befejezte az uránérc bányászatát és az érc urán-koncentrátummá történõ feldolgozását, és megkezdõdött a vállalat felszámolása.

A termelõ tevékenység megszüntetése után a legfontosabb feladat az uránipar által okozott környezeti károk felszámolása, a már 1990-ben megkezdett rekultivációs munkák felgyorsítása és befejezése. A 2085/1997. (IV. 3.) Korm. határozat elõírta, hogy a bányabezárási, tájrendezési és környezetvédelmi munkákat 2002-ig el kell végezni. Ennek végrehajtásaként beruházási program készült, amelyet a Kormány 2385/1997. (XI. 26.) Korm. határozatával elfogadott, és a MÉV-et bízta meg a munkák beruházói teendõinek ellátásával. E program keretében a kiemelt bányavízbõl évente mintegy 8-10 tonna fémuránt kell uránmentesítés céljából kivonni, amit piacképes koncentrátummá dolgoznak fel és értékesítenek.

A rekultiválási tervek követik a nemzetközi ajánlásokat és tapasztalatokat, és kielégítik a hatósági elõírásokat. Az elmúlt két évben sugárvédelmi szempontból kiemelt feladat volt - az 1996-ban elfogadott koncepciótervvel összhangban - a teljes rekultiválást elõsegítõ vizsgálatok elvégzése a rekultiválandó területek talajtakarásának, a szennyezett közegek tisztításának, valamint a zagytározók és perkolációs dombok körüli szivárgó vizek kezelésének elõkészítésére. A rekultivált meddõhányók felett a sugárzási viszonyok kielégítik a hatósági elõírásokat, a lakossági dóziskorlátok - a tartózkodási idõt figyelembe véve - betarthatóak. A zagytározók rekultivációja még nem történt meg, erre megvalósíthatósági tanulmány készül, amely vizsgálja a vízbázis megfelelõ védelmének lehetõségeit is. A környezeti hatástanulmányhoz széles körû és rendszeres mérési program valósult meg, amely a felszíni vizekre is kiterjedt. A mérések azt bizonyítják, hogy a lakosságot nem éri meg nem engedhetõ sugárterhelés.

1. A solymári izotóptemetõ

A radioaktív hulladékok tárolására 1960-ban átmeneti tároló létesült Solymáron, ahonnan késõbb a tárolt hulladékokat a püspökszilágyi Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tárolóba szállították át. A lezárt telepet - a helyszíni vizsgálatok, ellenõrzõ mérések alapján - a sugáregészségügyi hatóság (akkor Pest Megyei KÖJÁL) 1981-ben inaktívvá nyilvánította, kikötve, hogy fenn kell tartani a terület zártságát. A környezeti ellenõrzõ mérések az inaktívvá nyilvánítás óta folyamatosan igazolják, hogy a területen nincs sugárveszély. Az egyéb veszélyek (romos épület, kutak) elleni védelmet a terület zártságával biztosítják.

3. Külföldi sugárveszélyes események

0. A levegõ urán aktivitás-koncentrációja

Külföldi sajtóforrásból származó hírek szerint a NATO 1999. március 24-én megkezdett szerbiai harci cselekményei során - valószínûleg korlátozott mértékben - szegényített (a 235-ös izotópot a természetes elõfordulásnál kisebb arányban tartalmazó) uránból készült tüzérségi lövedékeket és rakétákat is alkalmaztak. Ezzel kapcsolatban az Országos Tisztifõorvos 1999. május 3-tól július 15-ig elrendelte Békéscsaba, Szeged és Pécs helyszíneken az aeroszol és fall-out mérések sûrítését és alfa-spektrometriai vizsgálatokkal történõ kiegészítését.

A közel 11 hetes idõszakban összesen 51 aeroszol és fall-out mintavétel és alfa-spektrometriai vizsgálat történt. Ezek kiegészítéseként - összehasonlítási céllal - további 15 korábbi idõszakból, illetve az ország más pontjáról származó minta begyûjtésére és analízisére is sor került.

A vizsgálatok legfontosabb következtetései az alábbiak voltak.

Nagy biztonsággal kizárható, hogy az aeroszol mintákban mért uránizotópok szegényített urántól származnak. Erõsen konzervatív alapfeltevésekbõl kiinduló számítások alapján a szegedi aktivitás-koncentrációjú levegõ belélegzésébõl származó éves sugárterhelés (0,0015 mSv) a természetes háttérnek mindössze néhány tized ezrelékét jelenti, így sugáregészségügyi szempontból a levegõben mért urán alfa aktivitás-koncentrációk semmilyen kimutatható veszélyt nem jelentenek.

1. A Tokai-Mura-i uránfeldolgozó üzemben történt baleset

1999. szeptember 30.-án Japánban, Tokiótól 120 kilométerre fekvõ Tokai városban, a JCO Company Ltd. kísérleti üzemében urán-dioxid elõállítása során szabályozatlan láncreakció jött létre. A baleset következtében a mûveletet végzõ három dolgozó jelentõs sugárterhelést szenvedett el. A legnagyobb dózist kapott két dolgozó azóta meghalt. A baleset jellege alapján nem volt valószínûsíthetõ jelentõs radioaktív anyag kibocsátása, amely országhatáron túli hatásokkal járt volna. Ezért a nukleáris balesetrõl adandó gyors értesítési egyezmény elõírásait nem kellett alkalmazni. Ettõl függetlenül a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség folyamatosan kapcsolatot tartott a japán illetékes szervekkel és nemzetközi szakértõi csoportot küldött ki a baleset kivizsgálására.

Az OAH a baleset kapcsán folyamatosan összeköttetésben volt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel, feldolgozta és értékelte a nemzetközi szervezettõl és a japán hatóságoktól kapott információkat, és tájékoztatást adott az eseményekrõl a Kormány, az Országgyûlés illetékes bizottságai és a lakosság részére. Az OAH tájékoztatóját megtárgyalta az Országgyûlés Gazdasági Bizottsága. A balesetrõl készített tájékoztatót a 3. melléklet tartalmazza. A baleset tanulságai alapján a japán illetékes szervek számos intézkedést tettek, többek között a nukleáris biztonságért felelõs hatóságot a korszerû nemzetközi elvárásoknak megfelelõen a miniszterelnöki hivatal felügyelete alá helyezték.

1. NUKLEÁRISBALESET-ELHÁRÍTÁS

A nemzetközi elvárásoknak megfelelõen az esetleges nukleáris balesetek következményeinek elhárítására 1982-ben, még a Paksi Atomerõmû elsõ blokkjának üzembe helyezését megelõzõen, az OAB kezdeményezésére Atomerõmûvi Balesetelhárítási Kormánybizottság alakult. 1989-ben, a csernobili atomerõmû súlyos balesetével kapcsolatos tapasztalatok figyelembevételével, a Kormánybizottság átszervezéseként a Kormány létrehozta az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Rendszert, amely jelenleg szervesen illeszkedik a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérõl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balestek elleni védekezésrõl szóló 1999. évi LXXIV. törvény végrehajtásaként kialakuló általános katasztrófavédelmi rendszerhez. Ennek központi irányítását Kormányzati Koordinációs Bizottság végzi, amelynek tagjai az illetékes minisztériumok közigazgatási államtitkárai, az OAH fõigazgatója és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter által kijelölt vezetõ.

A Koordinációs Bizottság elnöke a belügyminiszter, elnökhelyettese nukleáris baleset esetén az OAH fõigazgatója. A Koordinációs Bizottság munkaszervei: a Titkárság, a Tudományos Tanács, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság bázisán állandó jelleggel mûködõ Veszélyhelyzeti Központ, a katasztrófahelyzetben mûködõ Operatív Törzs, valamint a tárcák védekezési munkabizottságai.

Nukleáris veszélyhelyzetben a nukleáris biztonsági és sugárvédelmi helyzet értékelése az OAH feladata. Ezt szolgálja az OAH szervezetében a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az Európai Unió anyagi támogatásával létesített Baleseti Elemzõ és Értékelõ Központ, amely szerves része a hazai nukleárisbaleset-elhárítási rendszernek. A központ angol nyelvû elnevezésének rövidítése - Centre for Emergency Response, Training and Analysis, CERTA - latinul "biztos"-at jelent. A központ mûködése lehetõvé teszi az atomerõmûben esetleg bekövetkezõ üzemzavari vagy baleseti helyzet figyelemmel kísérését, elemzését és a lehetséges következmények gyors meghatározását. A jelentõs számítógépes bázissal rendelkezõ központ a baleset-elhárítási tevékenységen túl ellátja a nukleáris biztonsággal kapcsolatos hatósági feladatokat végzõ szakemberek továbbképzését és segítséget nyújt a nukleáris biztonsági hatóság mindennapos munkájában is. Ez a központi színtere az OAH nukleárisbaleset-elhárítási szervezetének részvételével tartott rendszeres gyakorlatoknak.

1999-ben folytatódott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség regionális balesetelhárítási harmonizációs programja, amelynek célja a kelet-közép-európai régió országaiban a nukleárisbaleset-elhárítási felkészülés egységesítése. A program irányító és koordinációs testületeiben hazánkat az OAH képviseli. Az elmúlt év fõ feladatai voltak: a balesetelhárítási intézkedési tervek felülvizsgálatának megkezdése, a sugaras balesetek helyszíni kivizsgálását szabályozó eljárásrendek módszertanának egységesítése, illetve a nem-erõmûvi sugaras balesetek elhárítására való felkészülés segítése. A harmonizációs programmal összhangban megkezdõdött a hazai nukleárisbaleset-elhárítási és intézkedési terv felülvizsgálata, amelynek követelményrendszerét és az új terv tartalmi vázlatát az OAH vezetésével mûködõ munkabizottság dolgozza ki. Az országos nukleárisbaleset-elhárítási és intézkedési tervrendszer korszerûsítésének elõkészítése a Nukleárisbaleset-elhárítási Kormánybizottság 1/1999. számú határozata szerint a Kormánybizottság elnökének irányításával valósul meg.

2. Országos Sugárfigyelõ, Jelzõ és Ellenõrzõ Rendszer

Az országos sugárzási helyzet gyors értékelésére a Belügyminisztérium szakmai irányításával mûködõ Országos Sugárfigyelõ, Jelzõ és Ellenõrzõ Rendszer jött létre. Az automatikus üzemben dolgozó távmérõ hálózathoz a Magyar Honvédség, a Belügyminisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium, az Országos Meteorológiai Szolgálat és a Paksi Atomerõmû Rt. mérõállomásai tartoznak. A mintegy 50 mérõállomásból álló rendszer folyamatosan ellenõrzi a környezeti sugárzás dózisteljesítményét és a fontosabb meteorológiai paramétereket. A rendszer központi szerve a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság Veszélyhelyzeti Központján belül mûködõ Nukleáris Baleseti Információs és Értékelõ Központ.

Nukleáris veszélyhelyzetben az értékeléshez és döntés-elõkészítéshez szükséges adatok és információk szolgáltatásában részt vesz az Egészségügyi Minisztérium bázisán mûködõ Országos Környezeti Sugárvédelmi Ellenõrzõ Rendszer Információs Központja, valamint az Országos Meteorológiai Szolgálat is.

3. Nemzetközi gyors értesítési rendszer

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében nemzetközi egyezmény jött létre a nukleáris balesetekrõl adandó gyors értesítés szabályozására. Az egyezmény részes országai vállalták, hogy azonnali értesítést adnak a területükön bekövetkezett olyan balesetekrõl, amelyek radioaktív anyagok országhatáron túl terjedõ hatásával járnak, vagy járhatnak és más országok számára sugáregészségügyi jelentõségûek lehetnek.

Az egyezmény végrehajtásaként az OAH a Külügyminisztériummal és a Belügyminisztériummal együtt folyamatosan elérhetõ ügyeleti rendszert hozott létre. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség rendszeresen megszervezi a nemzetközi ügyeleti rendszer kipróbálását. A nemzetközi próbáktól függetlenül az OAH idõközönként külön is ellenõrzi a hazai ügyeleti és értesítési rendszer mûködését.

Az egyezmény ajánlást tartalmaz kétoldalú, közvetlen együttmûködés kialakítására a szomszédos, vagy közel fekvõ országok között. A kétoldalú egyezmények alapján az érintett országok nem csak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen keresztül, hanem közvetlenül is tájékoztatják egymást az esetleg bekövetkezõ balesetekrõl. Az egyezmények szabályozzák a nukleáris programokról, a nukleáris biztonsággal és sugárvédelemmel kapcsolatos jogszabályokról való kölcsönös tájékoztatást, a környezeti sugárvédelmi mérések, valamint a nukleárisbaleset-elhárítás területén való információcserét és együttmûködést.

Magyarország eddig Ausztriával, Csehországgal, Németországgal, Romániával, Szlovákiával, Szlovéniával és Ukrajnával kötött erre vonatkozó kétoldalú kormányközi egyezményt. 1999-ben került sor a magyar-horvát egyezmény aláírására. Ezzel teljessé vált azoknak az atomerõmûvet üzemeltetõ szomszédos országoknak a köre, amelyekkel hazánk kormányközi egyezményt kötött az atomerõmûvi balesetrõl adandó gyors értesítésrõl. A kormányközi egyezmények végrehajtását az OAH fogja össze.

4. Nemzetközi segítségnyújtási rendszer

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében egyezmény jött létre a nukleáris baleset, vagy sugaras veszélyhelyzet esetén való segítségnyújtásról. A keret jellegû egyezmény szerint minden potenciálisan érintett és veszélyeztetett részes állam fordulhat segítségért bármely résztvevõ államhoz, vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez, illetve más nemzetközi szervezethez. A részes államok lehetõségeikhez mérten meghatározzák veszélyhelyzet esetére a más államok számára rendelkezésre bocsátható szakembereket, felszereléseket, anyagokat és a segítségnyújtás feltételeit.

Az egyezmény végrehajtásaként a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség az egyes országok által rendelkezésre bocsátható segítségrõl kézikönyvet adott ki, amelynek adatait idõszakonként korszerûsítik. A kézikönyv legutóbbi, pontosított kiadásában az illetékes hazai szervektõl kapott adatok alapján magyar részrõl nyújtandó segítségként laboratóriumok, mérõmûszerek, továbbá sugárvédelmi és nukleáris szakemberek felajánlása szerepel azzal, hogy a segítségnyújtás feltételeit hazánk esetenként határozza meg.

A nukleáris biztonsággal és sugárvédelemmel kapcsolatos együttmûködésen túl, egyes szomszédos országokkal a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozó általános katasztrófavédelmi együttmûködési megállapodások is létre jöttek, amelyek egy része a nukleárisbaleset-elhárítás területén jelentkezõ feladatokra is kiterjed.

5. Balesetelhárítási gyakorlatok

Az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel és az Európai Bizottsággal együttmûködve nemzetközi nukleárisbaleset-elhárítási gyakorlatsorozatot szervezett. Az INEX-2 regionális gyakorlatok keretében a színhely ország feltételezett baleseti eseménysorozata alapján a résztvevõ országok mûködésbe hozzák saját nukleárisbaleset-elhárítási rendszereiket, és a hatályos két- és többoldalú gyors értesítési megállapodásaiknak megfelelõen információcserét folytatnak az érintett országokkal és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel, illetve döntéseket hoznak a szükséges védelmi intézkedésekre és a lakosság tájékoztatására vonatkozóan.

A gyakorlatsorozat keretében 1996-ban Svájc, 1997. április 17.-én Finnország, 1998. november 3.-án Magyarország (INEX-2 HUN), 1999. április 27-28. között Kanada szervezett nemzetközi gyakorlatot. A svájci, finn, magyar és kanadai atomerõmûben feltételezett balesetek lehetõséget adtak a nukleáris balesetekkel kapcsolatos nemzetközi egyezmények szerinti értesítési és információs rendszerek mûködésének, valamint a nukleárisbaleset-elhárítással foglalkozó nemzeti szervezetek tevékenységének gyakorlására. A gyakorlatok tapasztalatait a nemzetközi és nemzeti balesetelhárítási rendszerek hasznosítják. A magyarországi gyakorlat elmúlt évi nemzetközi értékelése arról tanúskodott, hogy a magyar nukleárisbaleset-elhárítási szervezet ebben a rangos nemzetközi mezõnyben is megállja a helyét. A gyakorlat nemzetközi szervezõ bizottsága külön kiemelte azt a kedvezõ hatást, amelyet a gyakorlat megrendezése a hazai nukleárisbaleset-elhárítási rendszer korszerûsítésére kifejtett.

1999-ben az OAH teljes körû hazai gyakorlatot szervezett, amely a Paksi Atomerõmû hasonló gyakorlatával párhuzamosan folyt. A gyakorlat forgatókönyvét a Paksi Atomerõmû Rt. teljes léptékû tréning szimulátora szolgáltatta. E gyakorlattal egyidõben az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási rendszer nagyszabású kommunikációs gyakorlatot tartott.

2. NEMZETKÖZI BIZTONSÁGI RENDSZER

Az atomenergia alkalmazása területén különösen fontos szerepe van a nemzetközi együttmûködésnek. Az elmúlt évek nemzetközi erõfeszítéseinek eredményeként a biztonságot szolgáló széles körû nemzetközi együttmûködési rendszer jött létre. A biztonságos alkalmazással összefüggõ kérdéseket számos többoldalú államközi egyezmény szabályozza. A biztonság fejlesztésével kapcsolatos együttmûködéssel több nemzetközi szervezet foglalkozik, a kétoldalú egyezmények pedig jelentõs fórumai az e területen elengedhetetlen nemzetközi tapasztalatcserének. Magyarország aktív részese az e területen folyó sokrétû együttmûködésnek.

Az atomtörvény szerint az OAH feladata az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos nemzetközi együttmûködés összehangolása, az államközi és kormányközi egyezmények elõkészítése és végrehajtásának megszervezése. Az OAH jogszabályi felhatalmazása alapján ellátja az atomenergia biztonságos alkalmazása területén mûködõ nemzetközi és kormányközi szervezetekkel folytatott együttmûködésbõl eredõ feladatokat.

1. Nemzetközi szervezetek

Az atomenergia biztonságos alkalmazása területén mûködõ nemzetközi szervezeteket a 3. táblázat mutatja be. A nemzetközi szervezetek közül a legjelentõsebb a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az OECD Nukleáris Energia Ügynökség.

1. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség

A bécsi székhelyû Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) különleges helyet foglal el az ENSZ szervezetek családjába tartozó kormányközi szervek között. Feladata egyrészt az atomenergia békés és biztonságos alkalmazásának elõsegítése, másrészt a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzõdés végrehajtásának ellenõrzése. A NAÜ fõigazgatója közvetlenül az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordulhat, ha a szerzõdés megsértését tapasztalja. A nemzetközi szervezet az atomenergia biztonságos alkalmazása érdekében számos biztonsági normát és irányelvet dolgozott ki és közremûködésével számos biztonsági vonatkozású nemzetközi megállapodás jött létre.

A magyar szakembereknek jelentõs szerepük van a NAÜ szakmai tevékenységében. Az OAB és az OAH vezetõi több alkalommal tagjai voltak a nemzetközi szervezet irányító és tanácsadó testületeinek. Így legutóbb az 1997-1999. közötti idõszakra Magyarország tagja volt a NAÜ Kormányzótanácsának. Az OAH fõigazgatója és fõigazgató-helyettese 1999-ben részt vett a nemzetközi szervezet programjának átfogó, független felülvizsgálatára létrehozott szakértõi testület tevékenységében.

Az elmúlt évben a NAÜ ösztöndíjas programja keretében 3 hazai szakember külföldi, és 48 külföldi szakember magyarországi továbbképzésére került sor. Az Ügynökség regionális továbbképzõ tanfolyamain 79 magyar szakember vett részt, míg a NAÜ 8 nemzetközi rendezvényt tartott Magyarországon.1999-ben a NAÜ 93 magyar szakembert kért fel közremûködésre a nemzetközi szervezet mûszaki segélyprogramjában.

2. Az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége

A Nukleáris Energia Ügynökség (Nuclear Energy Agency - NEA) az OECD egyik fél-autonóm kormányközi szervezete. A NEA célkitûzése a tagországok közötti együttmûködés, tudományos és mûszaki információcsere elõsegítése, a jogi szabályozás összehangolása a nukleáris biztonság, a sugárvédelem, a radioaktív hulladékkezelés és a nukleáris kárfelelõsség terén. Magyarország OECD tagságát követõen a NEA szakértõi küldöttsége értékelte az atomenergia alkalmazásának magyarországi helyzetét és ennek alapján kapott hazánk 1996-ban meghívást a nukleáris technika terén legfejlettebb országok szervezetébe.

A magyarországi szakmai intézmények az OAH irányításával és szervezésében aktívan és eredményesen kapcsolódtak be a Nukleáris Energia Ügynökség tevékenységébe. Az OAH fõigazgatója tagja a Nukleáris Energia Ügynökség Irányító Testületének, a szakmai munkát szervezõ hét állandó bizottságban magyar szakemberek is részt vesznek.

1999-ben a Nukleáris Energia Ügynökséggel folytatott együttmûködés eredményeként az OAH és az Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete voltak a házigazdái annak a nemzetközi szimpóziumnak, amely a nukleáris kárfelelõsségi rendszer reformjával foglalkozott az OECD, a NAÜ és az Európai Unió rendezésében. A szimpóziumon több mint ötven ország kormányzati szakértõi, a nukleáris ipar képviselõi, a nemzetközi szervezetek tisztviselõi, nukleáris és biztosítási szakemberei vettek részt. Az elmúlt évben Magyarországon ülésezett a Nukleáris Energia Ügynökségnek a nukleáris hatósági tevékenységgel foglalkozó bizottsága is, amely a nukleáris hatósági tevékenységhez szükséges magas színtû szakértelem biztosításának távlati kérdéseit vitatta meg.

2. Többoldalú nemzetközi egyezmények

Az atomenergia biztonságos alkalmazása területén Magyarország részvételével eddig 10 hatályos többoldalú államközi, vagy kormányközi egyezmény jött létre. Az egyezményeket és az azokat kihirdetõ jogszabályokat a 4. táblázat tartalmazza. A felsorolt egyezmények hazai végrehajtásáról az OAH fõigazgatója gondoskodik.

Az elmúlt év jelentõs eseménye ezen a területen a nukleáris biztonságról szóló nemzetközi egyezmény felülvizsgálati konferenciája volt. Az egyezmény célja a nukleáris biztonság általános színvonalának fejlesztése nemzeti intézkedések és nemzetközi együttmûködés révén. Az egyezményben vállalt biztonsági követelmények teljesítésérõl az egyezmény részes országai háromévenként nemzetközi konferencián számolnak be. Az elsõ konferenciára 1999 áprilisában került sor. Magyarország elsõként írta alá az egyezményt, amelyet az 1997. évi I. törvény hirdetett ki. A vállalt kötelezettségek teljesítésérõl a Kormány egyetértésével benyújtott magyar nemzeti jelentés részletes vitája alapján az értekezlet az OAH tevékenységét és a Paksi Atomerõmû biztonsági helyzetét kedvezõen értékelte. Az értékelés külön kiemelte a hazai szabályozás korszerûségét a hatóság felkészültségét és függetlenségét, valamint a Paksi Atomerõmûben folyó biztonságnövelõ program elõremutató gyakorlatát.

1999-ben a magyar Országgyûlés két fontos nemzetközi egyezményt erõsített meg és hirdetett ki. Az 1999. évi L. törvény kihirdetett Átfogó Atomcsend Egyezmény és atomsorompó szerzõdés végrehajtására létrejött biztosítéki ellenõrzési egyezményt kiegészítõ jegyzõkönyv, amelyet az 1999. évi XC. törvénnyel hirdetett ki, az atomsorompó rendszer erõsítését, hatékonyságának fejlesztését szolgálja. Mindkét egyezmény hazai végrehajtásának feladataival a Kormány az OAH-t bízta meg.

3. Kétoldalú kapcsolatok

A szomszédos országok nukleáris biztonságért felelõs hatóságaival a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az Európai Unió által szervezett regionális programok keretében alakult ki együttmûködés. További kétoldalú kapcsolatot jelentenek az atomenergia biztonságos alkalmazása területén létrejött kétoldalú kormányközi egyezmények, amelyek végrehajtásáról az OAH gondoskodik. Az atomenergia biztonságos alkalmazása területén az OAH kétoldalú együttmûködést folytat az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Nagy Britannia és Észak Írország Egyesült Királysága, Kanada, valamint Románia partner szervezeteivel. Németország Szövetségi Környezetvédelmi Minisztériumával a tudományos-mûszaki együttmûködés keretében alakult ki közvetlen kapcsolat. Az atomenergia biztonságos alkalmazása területén létrejött kétoldalú kormányközi egyezményeket az 5. táblázat foglalja össze.

1999. június 11-én Zágrábban került aláírásra a nukleáris balesetekrõl és sugaras veszélyhelyzetekrõl adandó gyors értesítésrõl szóló magyar-horvát kormányközi egyezmény, amely lehetõséget ad a nukleáris biztonsággal és sugárvédelemmel kapcsolatos tapasztalatcserére is. 1999 februárjában lépett hatályba a hasonló tárgyú magyar-ukrán kormányközi egyezmény. Magyarország eddig 7 környezõ országgal kötött egyezményt a nukleáris balesetekrõl és sugaras veszélyhelyzetekrõl adandó gyors értesítésrõl.

A japán kormány meghívásos programja keretében 1992 óta vesznek részt magyar szakértõk a japán nukleáris program megismertetése érdekében szervezett tanfolyamokon és szemináriumokon. E program keretében az elmúlt évben 12 magyar szakember vett részt a nukleáris biztonság, a radioaktív hulladékok kezelése és a földrengésbiztonság témakörében Japánban szervezett továbbképzésen. Az együttmûködési program értékelésére, valamint információcsere céljából két ízben járt japán szakértõi küldöttség hazánkban az elmúlt évben.

Az OAH alapító tagja a svájci nukleáris biztonsági hatóság kezdeményezésére létrejött új szervezetnek, a Kis Nukleáris Programmal Rendelkezõ Országok Hatósági Hálózatának (Network of Regulators of Countries with Small Nuclear Programmes - NERS), amelynek tagjai: Argentína, Belgium, Brazília, Csehország, Dél-Afrikai Köztársaság, Finnország, Hollandia, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia és Svájc nukleáris biztonsági hatóságai. A NERS az együttmûködõ országok speciális problémáinak megoldását egymás "kereszttámogatása" révén kívánja segíteni.

A NATO-ba való belépésünk egyelõre nem teszi szükségessé az atomenergia békés célú alkalmazásával összefüggõ nemzetközi kapcsolatok kiegészítését.

3. EGYÜTTMÛKÖDÉS AZ EURÓPAI UNIÓVAL

Az Európai Unióval való együttmûködést és hazánk csatlakozásának elõkészítését az atomenergia alkalmazása területén megkönnyíti az a körülmény, hogy Magyarország részese az atomenergia biztonságos alkalmazásának szabályozására létrejött átfogó nemzetközi megállapodásoknak. A nemzetközi egyezmények és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében kidolgozott biztonsági ajánlások meghatározó szerepet töltenek be az Európai Unió országainak szabályozásában és a hazai jogszabályokban is.

1. Együttmûködés a nukleáris biztonság területén

A nukleáris biztonság területén sokrétû együttmûködés alakult ki az Európai Unió szervezeteivel és országaival. Az Európai Unió szakértõi 1992-ben átvilágították az OAH hatósági tevékenységét. Az átvilágítás eredményeirõl a Miniszterelnöknek megküldött jelentés részletes javaslatokat tartalmazott a nukleáris biztonsági hatóság fejlesztésére, függetlenségének megerõsítésére. Ezek a javaslatok fontos hozzájárulást adtak az atomenergiáról szóló új törvény kidolgozásához.

A nukleáris biztonság jelenlegi hazai hatósági rendszere az Európai Unió szakértõinek közremûködésével került kialakításra a kelet-közép-európai országok nukleáris biztonsági hatóságainak megerõsítésére indított regionális segélyprogram keretében. A hatósági tevékenység erõsítésére irányuló segélyprogram tovább folytatódik, amelynek Magyarország is kedvezményezettje.

Az Európai Unió tagországainak nukleáris biztonsági hatóságai munkacsoportot hoztak létre a kelet-közép-európai országok nukleáris biztonsági hatóságainak részvételével a nukleáris biztonság fejlesztésével kapcsolatos kérdések összehangolására. Az OAH képviselõje részt vesz a munkacsoport tevékenységében.

2. A csatlakozás elõkészítése

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal kapcsolatos kérdõív külön alfejezetben foglalkozott az atomenergia alkalmazásának biztonságával, tételes válaszokat kérve a nukleáris biztonságért felelõs hatóság felépítésérõl, hatáskörérõl, autonómiájáról és függetlenségérõl, vezetõinek függelmi viszonyairól. A kérdésekre a jelenlegi hatósági rendszer figyelembevételével adott válaszokkal kapcsolatban az Európai Unió részérõl kifogások nem merültek fel.

A csatlakozással kapcsolatban az Európai Unió által készített országjelentés kedvezõen értékelte az atomenergia hazai alkalmazásának helyzetét. A még megoldandónak minõsített feladatok jelentõs része az atomenergia alkalmazásáról szóló 1996. évi CXVI. törvény elfogadásával és végrehajtási utasításainak kiadásával megoldódott. A jelentésben kiemelt feladatok végrehajtása - a nukleáris biztonság növelése, a radioaktív hulladékok elhelyezésének rendezése, a nukleáris biztonságért felelõs hatóság függetlenségének erõsítése - az atomenergia biztonságos hazai alkalmazásával kapcsolatos tevékenység kiemelt területei.

3. Jogharmonizáció

Az Európai Unióhoz való csatlakozás fontos lépése volt az elmúlt idõszakban a hazai és a közösségi jogszabályok helyzetének áttekintését célzó átvilágítási (screening) eljárás. Az atomenergia alkalmazásának biztonságát érintõ jogszabályok megtárgyalására két külön fejezetben, az energetikai és környezetvédelmi témák között került sor Brüsszelben 1998 decemberében, illetve 1999 februárjában. Az újabb - írásos formában tartandó - átvilágítási forduló 2000 májusában kezdõdött el, és várhatóan õsszel zárul le. A tárgyalások eredményeként egyértelmûvé vált, hogy Magyarország az atomenergia alkalmazásának biztonságával összefüggõ témakörben nem kér átmeneti mentességet. Az energetikai fejezet tárgyalása során merült fel, hogy az 1999-es helsinki EU-csúcs által elhatározottak szerint a fejezetet nem zárják le, hanem egy, az EU és csatlakozni kívánó országok szakértõinek bevonásával létrehozott munkacsoport kidolgoz egy közös atomerõmûvi biztonsági kritériumrendszert. Ez a munka elõreláthatóan 2001 végére - 2002 közepére fejezõdik be.

Az atomenergia biztonságos alkalmazása területén a jelenlegi jogharmonizációs tevékenység elsõsorban a sugárvédelemmel, a radioaktív anyagok és hulladékok országhatáron való átszállításával, a nukleáris balesetek elhárításával, valamint az Európai Unió más országokkal kötött nemzetközi megállapodásaival összefüggõ közösségi joganyagra vonatkozik. Az ezzel kapcsolatos felülvizsgálatok és a hazai bevezetéssel összefüggõ intézkedések kialakítása - az Aquis Nemzeti Program (ANP) munkatervével, és a 2002-ig szóló jogharmonizációs tervvel összhangban - folyamatban van.

A nukleáris biztonság területén az Unió keretében közösségi szabályozást nem alakítottak ki. A csatlakozni kívánó országokban a nukleáris biztonság helyzetének megítélésére az Európai Unió külön felülvizsgálatot szervezett, amelynek elvégzésére a tagországok nukleáris biztonsági hatóságainak vezetõi kaptak megbízást. A megítélés alapja az Unió tagországaiban kialakított és követett hatósági gyakorlat volt. A Magyarországról szóló jelentés többek között az alábbiakat tartalmazza:

"A jogszabályok és a nukleáris biztonság egyéb elõírásai korszerûek és összehasonlításuk a nyugati országokban alkalmazott elvekkel kedvezõ eredményt mutat. Az Országos Atomenergia Hivatal helyzete független a nukleáris energiát támogató szervektõl."

Az Európai Unió országaiban a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzõdés végrehajtásaként különleges ellenõrzési rendszer mûködik. Az Európai Atomenergia Közösség, az EURATOM és Nukleáris Ellátási Ügynöksége különleges jogosultságokkal rendelkezik a nukleáris anyagok ellenõrzése és kereskedelme területén is valamennyi tagországra kiterjedõen. Hazánk csak az EU-tagság elnyerését követõen csatlakozhat az EURATOM-hoz, ezért a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával, a nukleáris anyagok ellenõrzésével és szállításával kapcsolatos közösségi irányelvek hazai érvényesítésére csak az Unióhoz való csatlakozásunkkor kerülhet sor. Az ehhez szükséges intézkedések folyamatban vannak.

4. Részvétel az Európai Unió 5. Keretprogramjában

Magyarország csatlakozásáról az Európai Unió 5. Kutatási, Technológiai Fejlesztési és Demonstrációs Keretprogramjához a Kormány 2324/1997. (X. 15.) Korm. határozatában döntött. Ennek megfelelõen a Keretprogramban Magyarország mint teljes jogú társult tag vehet részt.

Az EURATOM programja a Keretprogram 4., úgynevezett "Energia" témakörébe, és a 4. horizontális programba épült be. Az egyes témakörökben a kutatási területeket "kulcsfontosságú akciók" jelölik ki. Az EURATOM program két kulcsfontosságú akciót tartalmaz, a termonukleáris fúzió és a maghasadás területeket.

A nukleáris fúziónak, amely az EURATOM program tejes anyagi erõforrásának (979 MEU) mintegy 80%-át tartalmazza célirányos területei:

• a meglévõ kutatások folytatása (az ITER projekt véglegesítése, a JET csúcsteljesítményen való mûködtetése),
• a fúziós berendezések alapvetõ elméletének fejlesztése,
• a hosszú távú technológia fejlesztés, nevezetesen elõkészületek egy demonstrációs reaktor építéséhez.

A nukleáris hasadás (fisszió) területén a program célkitûzései:

• a meglévõ nukleáris létesítmények biztonságának növelése,
• az üzemanyagciklus biztonsága,
• a leendõ biztonságos és hatékony erõmû kifejlesztése,
• a sugárvédelem.

A fúziós területen csatlakoztunk a kidolgozott programhoz, míg a fissziónál konzorciumokat létrehozva, számos nyertes pályázatban vesznek részt kutató intézeteink és egyéb intézményeink, elsõsorban az atomenergetika biztonsága tárgykörben.

Az egyes programokban a nemzeti összekötõk (National Contact Points) feladata a kapcsolatok kiépítése és tartása az egyes országok, valamint az EU Commission között. Az EURATOM program nemzeti koordinátora az OAH egyik fõosztályvezetõje. Magyarország ezen kívül képviselteti magát az EURATOM program mindkét ágában, nevezetesen a "Fusion Physics Committe"-ban két fõ, a Consultative Committe-kban (CCE-FU, ill. CCE Fission), amelyek a bizottságok legfelsõ szintjét képezik, három-három fõ vesz részt az Országos Atomenergia Hivatalból, egyetemrõl és kutató intézetekbõl.

Az Európai Unió 5. Keretprogramja, az EURATOM programjában való részvételünk jelentõs támogatást ad a hazai kutatási-fejlesztési tevékenységhez és erõsíti hazánk kedvezõ megítélését az atomenergia alkalmazása területén a csatlakozásnál.

1. TÁJÉKOZTATÁSI TEVÉKENYSÉG

Az atomtörvény szerint az atomenergia alkalmazásával összefüggõ alapvetõ tudományos, technikai és egyéb ismereteket - a kockázatokra is kiterjedõen - oktatni, valamint a közszolgálati hírközlés, a közmûvelõdés útján az állampolgárokkal rendszeresen ismertetni kell. Az atomerõmû és radioaktív hulladéktároló engedélyese a létesítmény környezetében lévõ települések lakosságának rendszeres tájékoztatása érdekében elõsegíti társadalmi ellenõrzési és információs társulás létrehozását, annak tevékenységéhez támogatást adhat. Az OAH egyik fontos feladata az atomenergia biztonságos alkalmazásával összefüggõ tájékoztatási tevékenység összehangolása, illetve ellátása. Az atomenergia biztonságos alkalmazásával összefüggõ kormányzati tájékoztatási tevékenységet nehezíti, hogy a sajtó sok esetben csak a negatív eseményeket tekinti hírértékûeknek és a lakosság hiteles tájékoztatása háttérbe szorul. A sajtóban megjelenõ hírekben és kommentárokban gyakran elõforduló durva szakmai hibák is akadályozzák az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos kérdések pontos lakossági megismerését.

1. Létesítményi tájékoztatás

A Paksi Atomerõmû Rt. Látogató Központot mûködtet, ahol az atomerõmûvel kapcsolatos ismereteken túl az atomenergia alkalmazásának biztonságával összefüggõ kérdésekrõl is tájékoztatást kaphatnak a látogatók. Az elmúlt évben a Paksi Atomerõmûvet összesen 30.000 látogató kereste fel. A Látogató Központ havi rendszerességgel tart sajtótájékoztatót, ad ki sajtóközleményt, Internet honlapja nagy adat- és információs bázist tartalmaz az érdeklõdõk számára. Nagy számban adnak ki tájékoztató könyveket, prospektusokat és CD-ket. Fizikai tantárgyi oktatási programot indítottak a környezõ településeken, melyekhez a tankönyveket, munkafüzeteket, valamint a tanárok felkészítését az atomerõmû biztosította.

Az Atomerõmû elõsegítette a telephelyén és a radioaktív hulladékok elhelyezésére az eddigi eredmények alapján feltehetõen alkalmas területeken társadalmi ellenõrzési és információs társulások létrehozását és eredményes mûködését.

A Nemzetközi Nukleáris Esemény Skálához (International Nuclear Event Scale - INES) történt hazai csatlakozással vállalt nemzetközi kötelezettségnek megfelelõen nyilvánosságra hozzák és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez is továbbítják az atomerõmûben történt nem tervezett eseményekrõl, üzemzavarokról közérthetõ formában készült jelentéseket, ismertetve azok biztonsági jelentõségét. Az Atomerõmû havonta nyilvánosságra hozza a környezeti sugárzási viszonyok ellenõrzésének eredményeit, a nagyobb települések közterületein 24 órás mûködésû lakossági demonstrációs rendszer mutatja az aktuális háttérsugárzás értékét.

A Paksi Atomerõmû Rt. és a Paks Körzeti Polgári Védelmi Parancsnokság más rendvédelmi szervek bevonásával lakossági tájékoztató anyagot adnak ki a nukleáris balesetekkel kapcsolatos lakosságvédelemi ismeretekrõl (riasztási jelek, a lakossági magatartás szabályai, szükséghelyzeti csomag összeállítása stb).

A Budapesti Kutatóreaktor rendszeresen nyílt napokat rendez a lakosság tájékoztatására az ott folyó tevékenységrõl.

2. Hatósági tájékoztatás

Az OAH és az OAB sajtótájékoztatók szervezésével és sajtóközlemények kiadásával tájékoztatja a közvéleményt az atomenergia biztonságos alkalmazásával kapcsolatos legfontosabb kérdésekrõl. Az OAB üléseirõl részletes sajtóközlemény került kiadásra. Az OAH éves jelentéseket adott ki az OAB és OAH tevékenységérõl, amelyet az érintett országgyûlési képviselõk és a média képviselõi is megkaptak. Az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatóság rendszeres éves jelentéseket készít tevékenyégérõl. 1998-tól az OAH negyedévenként hírlevelet ad ki és terjeszt az atomenergia biztonságával és a hatósági tevékenységgel kapcsolatos legfontosabb eseményekrõl. Az OAH honlapja 1998-ban jelent meg az Interneten, amely a hírleveleket és a legfontosabb idõszerû dokumentumokat is tartalmazza. Így széleskörûen hozzáférhetõ többek között a nukleáris biztonsági egyezmény hazai végrehajtásáról készült és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez benyújtott magyar nemzeti jelentés. A tájékoztatási tevékenység legjelentõsebb formája az Országgyûlés elé évente benyújtandó beszámoló, amelynek elõkészítése az OAH feladata.

A radioaktív hulladékok elhelyezésének megoldására indított nemzeti projekt, illetve a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap által finanszírozott munkálatok kertében szervezett tevékenység folyik a lakossági tájékoztatás területén is. A radioaktív hulladékokkal kapcsolatos tevékenységrõl a környezetvédelmi szervezetek is rendszeres tájékoztatást kapnak.

A lakosság megfelelõ tájékoztatása érdekében a Paks Körzeti Polgári Védelmi Parancsnokság kezdeményezésére a város legforgalmasabb pontján telepített képernyõ mutatja a mindenkori háttérsugárzás értékét. Más körzeti polgári védelmi parancsnokságok illetékességébe tartozó településen hasonló megoldást alkalmaznak a lakosság tájékoztatására.

A szakszerû és objektív tájékoztatás érdekében 1999 októberében az OAH a Magyar Tudományos, Üzemi és Szaklapok Újságíró Egyesületével együttmûködve Nukleáris Újságíró Akadémiát szervezett. A havonta egy alkalommal szervezett elõadások és bemutatók keretében a résztvevõk meglátogatják a Paksi Atomerõmûvet és a hazai atomtechnikai létesítményeket, kutatóintézeteket. Az elmúlt évben az újságírók ellátogathattak az OAH szervezésében a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség bécsi központjába és Seibersdorf-i laboratóriumaiba is.

A Nukleárisbaleset-elhárítási Kormánybizottság, "Sugárzó környezetünk" címmel füzetet jelentetett meg a lakosság tájékoztatására, amely közérthetõ formában ismerteti az ionizáló sugárzások fajtáit, forrásait, az egészségre gyakorolt hatásukat és a védekezés lehetõségeit.

3. Kormányzati és parlamenti tájékoztatás

A tájékoztatási tevékenység összehangolása érdekében az OAH eljuttatja az illetékes hazai minisztériumokhoz és szervezetekhez a külföldi atomerõmûvi üzemzavarokról a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség útján kapott jelentéseket, amelyek a közérthetõ tájékoztatás érdekében létrehozott Nemzetközi Nukleáris Esemény Skála alkalmazásával készülnek. Az Európai Nukleáris Társaság Nuc-Net sajtóügynökségének anyagai a hazai illetékes szerveken túl a Magyar Távirati Irodához is eljutnak.

Az OAH feladatkörének megfelelõen figyelemmel kíséri az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos hazai és nemzetközi tevékenységet és a legfontosabb kérésekrõl tájékoztatást készít a Kormány és az Országgyûlés részére.

1999-ben az Országgyûlés bizottságai az alábbi tájékoztatókat tárgyalták meg az OAH fõigazgatója elõterjesztésében:

• Tájékoztatás az Országos Atomenergia Hivatal tevékenységérõl.
• Tájékoztatás a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezését szolgáló új telephely kiválasztásáról.

• Tájékoztató a nukleáris biztonsági hatóságok függetlenségének és hatáskörének jelentõségérõl.
• Beszámoló a nukleáris biztonságról szóló egyezmény szerinti felülvizsgálati értekezletrõl.
• Tájékoztatás a Tokai-Mura-i urán-feldolgozó üzemben történt balesetrõl.