• Országos Rendõr-fõkapitányság,
• Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság,
• Polgári Védelmi Országos Parancsnokság,
• Tûzoltóság Országos Parancsnokság.

5. A gazdasági miniszter látja el az építõanyagok gyártásához felhasznált, illetve külföldrõl behozott alapanyagok, továbbá a kereskedelmi forgalomba kerülõ építõanyagok és egyéb termékek radioaktivitásának ellenõrzését. Ezen kívül, a Gazdasági Minisztérium felügyelete alá tartozó Magyar Földtani Intézet útján érvényesíti a földtani szempontokat az atomenergia alkalmazásával összefüggõ létesítmények területén az OAH hatáskörébe, továbbá az egészségügyi miniszter hatáskörébe tartozó engedélyezési eljárásban.

• A Paksi Atomerõmû 1. blokkjának turbinagépházában külsõ vállalkozó cég dolgozója ipari sugárforrással végzett hegesztési varratvizsgálatokat. A készített felvételek elõhívásánál az expozíció hiányát tapasztalva derült ki, hogy a sugárforrás elveszett. Az elõírások megszegésével önhatalmúlag kereste fel az elõzõ napi munkavégzés helyszínét, amelynek közelében mûszeres méréssel találta meg az izotópot. Az erõmû illetékes szolgálatának csak ezt követõen tett jelentést. A Paksi Atomerõmû Rt. Dozimetriai Szolgálata elvégezve a szükséges sugárvédelmi ellenõrzõ méréseket, gondoskodott a sugárforrás biztonságos eltávolításáról. A vétkes dolgozót az izotóp elvesztésének idejében történõ felismerését lehetõvé tevõ ellenõrzés elmulasztása, az eset késedelmes jelentése, valamint az önhatalmú keresés miatt vonták felelõsségre. Az eseménnyel összefüggésben potenciálisan veszélyhelyzetbe került dolgozók egészségügyi ellenõrzõ vizsgálatát a legnagyobb körültekintéssel azonnal elvégezték.
• A Paksi Atomerõmû 2. blokk leállított és lehûtött állapotában - a reaktorvédelmi rendszer rekonstrukciójának elõkészítéseként - átalakítást végeztek a hermetizáló gyorszáró armatúrák irányítástechnikai vezérlésében. A hermetikus tér tömörségi ellenõrzésekor az átalakított vezérlésû armatúrák zárt állásból történõ kismértékû visszanyitását tapasztalták, ami meg nem engedhetõ tömörtelenséget eredményezett. Az eseményt követõ kivizsgálás az irányítástechnikai átalakítás elõkészítésénél, tervezésénél és ellenõrzésénél elkövetett személyi hibákat állapított meg. A mûködési rendellenesség - mivel annak feltárása a reaktor indítását megelõzõ, tervezett ellenõrzés során feltárásra került - a nukleáris biztonságot nem befolyásolta. Az esemény minõsítését az is befolyásolta, hogy a hibás mûködés több armatúránál következett be.
• A Paksi Atomerõmû 2. blokkjának szokásos évi fõjavítása során a reaktor szétszerelésekor az egyik szabályzó rúdjának elnyelõ része szándékolatlanul kiemelésre került a tartályból az összekapcsoló szerkezeti elem - az un. közbensõ rúd - kapcsoló részének hibás mûködése következtében. Az alkatrészek megszorulása nagy valószínûséggel szennyezõdésnek tekinthetõ idegen test miatt jött létre. A reaktor szubkritikussága az esemény alatt biztosított volt.

Mindhárom esemény INES 1 besorolást kapott.

1999. szeptember 30.-án, helyi idõ szerint 10:35-kor következett be Japán elsõ olyan balesete, amelyben szabályozatlan láncreakció jött létre. A baleset helyszíne a JCO Company Ltd. telephelye Tokai városban. Tokai város Tokió közelében található, attól északkeletre, megközelítõen 120 km-re. Tokai hasonlatosan Japán többi településéhez sûrûn lakott, a JCO telephelyének kerítésétõl alig 100 méterre már lakóházak állnak.

A JCO Company tokai-i telephelyén atomerõmûvi- és kísérleti reaktorok fûtõelemeinek alapanyagául szolgáló urán-dioxidot gyártanak. Az üzemben évente 718 tonna uránt dolgoznak fel, melybõl elsõsorban könnyûvizes atomerõmûvi reaktorok fûtõelemeihez állítanak elõ urán-dioxidot.

A baleset a telephely kísérleti feldolgozó üzemében történt. A kísérleti üzemben a Japán Nukleáris Üzemanyagciklus Fejlesztõ Intézet (Japan Nuclear Cycle Development Institute) "Joyo" kísérleti gyors szaporító reaktor (fast breeder reactor, FBR) fûtõelemeihez készült üzemanyag. A baleset bekövetkezésében szerepe van annak a ténynek, hogy a "Joyo" kísérleti reaktorban közepesen dúsított (18,8%-os, azaz az üzemanyagban levõ uránból a 235 tömegszámú uránizotóp részaránya 18,8%) üzemanyagot használnak. A baleset bekövetkezésében az is közrejátszhatott, hogy három év szünet után szeptember 22.-én kezdték el újra a "Joyo" reaktorhoz szükséges üzemanyag gyártását.

A baleset idején a kísérleti üzemben kémiai eljárással urán-dioxidot készítettek. A kémiai eljárás egyik fázisában a mûveletet végzõ dolgozók az egyik tartályba közel 16 kg urán tartalmú oldatot öntöttek, amely csaknem hétszer több mint a megengedett 2.4 kg mennyiség. A tartály alján a kiülepedõ csapadékban levõ urán és a tartályt körülvevõ hûtõvíz hatására létrejött a szabályozatlan láncreakció elindulásának feltétele. E feltétel csak addig állt fenn, amíg a maghasadás során felszabaduló energia hatására a rendszer felmelegedett, a tartály aljáról az urán tartalmú csapadék felkeveredett, tehát a láncreakció leállt. Az újra leülepedõ csapadék hatására azonban ismét elindult a szabályozatlan láncreakció. Így egy önmagát ki- és bekapcsolgató láncreakció sorozat jött létre, amely 17 órán keresztül mûködött. Végül a baleset-elhárításban dolgozók a tartály hûtõvizét leengedték, e beavatkozás hatására a láncreakció sorozat megszakadt.

A baleset bekövetkezése után és a 17 óráig tartó "pulzáló" mûködés hatására a telephelyen és a telephely környezetében jelentõsen megnövekedett a sugárzás szintje. A sugárzás forrása elsõsorban közvetlenül a hasadás során keletkezett neutronok és az ún. promt gamma-sugárzás volt. A "pulzáló" mûködés sikeres leállítása után a sugárzási szintek is normál értékre csökkentek.

A baleset következtében a mûveletet végzõ három dolgozó szenvedett el jelentõs sugárterhelést, elsõsorban a hasadás során keletkezõ neutronoktól. A hivatalos jelentések szerint az általuk elszenvedett sugárdózis egyiküknél 17 Sv-et, másikuknál 10 Sv-et, végül a harmadik dolgozónál 3 Sv-et tett ki. A baleset bekövetkezése után és a baleset-elhárítás idõszakában a megnövekedett sugárzási szintektõl még 46 ember kapott kisebb-nagyobb mértékû sugárterhelést, a JCO Company 33 dolgozója, három tûzoltó és 10 polgári személy.

A megnövekedett sugárzási szintek miatt óvintézkedéseket vezettek be: a kísérleti üzem 350 m-es körzetébõl a lakosságot kitelepítették (150 embert), továbbá az üzem 10 km-es övezetében elrendelték a lakosság elzárkózását. Ezen intézkedés megközelítõen 310 ezer embert érintett. Következõ napon, miután a láncreakció sorozatot leállították, a lakosság elzárkózását feloldották, de a kitelepítést a balesetelhárítási munka befejezéséig fenntartják.

A hasadás során keletkezett radioaktív izotópok, elsõsorban nemesgázok csak kis mennyiségben kerültek a környezetbe. A környezetben (a talaj felszínén) csak a cézium 138-as (¹³⁸Cs, felezési ideje 32 perc) tömegszámú izotópját tudták mérni. Ez a tény is igazolja, hogy elsõsorban nemesgázok kerültek a környezetbe, hiszen a ¹³⁸Cs a xenon nemesgáz 138-as tömegszámú izotópjának (¹³⁸Xe) leányeleme.

A japán nukleáris hatóság a balesetet a Nemzetközi Nukleáris Esemény Skála (International Nuclear Event Scale, INES) szerint 4-es fokozatúnak sorolta be. Az INES skála elsõsorban atomerõmûvek által bejelentett események értékelésére szolgál, célja, hogy a lakosságot azonnal és jól érthetõen tájékoztatni lehessen a bekövetkezett események biztonsági jelentõségérõl. Az INES skála 4-es fokozatát röviden így jellemezhetjük: jelentõs telephelyen kívüli hatással nem járó baleset. A vizsgált esemény valóban ide sorolható, hiszen lakosságra vonatkozó védelmi intézkedéseket csak korlátozottan és rövid idõre kellett bevezetni, a lakosságot nem érte a szigorú korlátozási szintnél nagyobb sugárterhelés. A telephelyen belül azonban három dolgozót akut egészségi hatásokkal járó sugárterhelés ért.

A japán nukleáris hatóság vizsgálata elõzetesen a következõket állapította meg:

• A JCO Company a mûveleti utasításában szándékosan figyelmen kívül hagyta a hatóság elõírásait.
• A mûveletet végzõ dolgozók nem tartották be a mûveleti utasítást.
• A dolgozók nem voltak kiképezve, nem tudtak arról, hogy bizonyos peremfeltételek esetén elindulhat a szabályozatlan láncreakció.
• A három dolgozó elõször végezte ezt a mûveletet.
• A dolgozók nem viselték a sugárterhelésüket ellenõrzõ film-dózismérõt és az üzemben nem volt neutron-mérõ berendezés.

A japán kormány elrendelte az esemény részletes kivizsgálását és egy átfogó vizsgálatot az üzemanyag ciklus létesítményeiben.

Fontos kiemelnünk, hogy a biztonsági elõírások súlyos megsértése következtében történt a baleset, létrejöttében közrejátszottak a kísérleti körülmények, az urán szokatlan dúsítási foka és a mûveletet végzõ dolgozók tapasztalatlansága. Az atomerõmûvek üzemanyaga legfeljebb 3-5%-os dúsítású, az urán-dioxid elõállítása pedig nagy biztonsági fokkal rendelkezõ, zárt, automatikus berendezésekkel történik, tehát ilyen baleset atomerõmûvi üzemanyagot elõállító üzemben nem történhet meg. Végül hangsúlyozzuk, a baleset során radioaktív anyag nem került jelentõs mennyiségben a környezetbe, tehát a baleset a lakosságot sem Japánban, sem a világ más területein nem veszélyeztette.

A sugárterhelés jellemzésére szolgáló mennyiség az egyenérték dózis, amelynek egysége a Sv (sievert).

Néhány tájékoztató érték:

• A természetes háttérsugárzástól származó sugárterhelés: 0,0025 Sv/év.
• A sugárveszélyes munkakörben dolgozók dózis-korlátja: 0,05 Sv/év.
• Az azonnali egészségi hatásokkal járó sugárterhelés küszöbdózisa: 0,5 - 1,0 Sv.

Budapest, 1999. november 2.

Visszalépés a jelentés szövegéhez