Visszalépés az elõzõ részhez

Ebben a részben azt foglaljuk össze, hogy az elmúlt évben milyen típusú panaszokat vizsgáltunk érdemben és azok milyen eredményre vezettek. Számba vesszük azt is, hogy a korábbi vizsgálatainknak 1999-ben milyen - fõleg a jogalkotásban megjelenõ - következményei voltak.

Az 1999. évi vizsgálati feladatok bonyolultabbak voltak, mint az elõzõ években. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy olyan új típusú ügyek kerültek látókörünkbe, amelyek megoldása valódi szakmai kihívást jelentett. Ilyen volt például a betegjogok az új jogi környezetben, a hivatásos nevelõszülõi jogviszony megszüntetése, a közhasznú épületek vizsgálata az akadálymentesség szempontjából, továbbá a tömeges iskolabezárás okból származó panaszok elemzése. Másrészt a négy és fél éves mûködés után 1999-ben - az új, hasonló tárgyú panaszok miatt - idõszerûvé vált a korábbi átfogó vizsgálatok utóvizsgálata is, például a szociális otthonokban a fogyatékosokat ápoló és gondozó otthonokban, az állami nevelõotthonokban, valamint az öngyilkossági kísérletet elkövetõk, a hivatásos és a sorállományú katon ák körében. Míg 1998-ban 1266 vizsgálat során 972 visszásságot tártunk fel, addig 1999-ben 1066 vizsgálat során 1198-at.

Az 1993. évi LIX. törvény 18. §-a értelmében az országgyûlési biztosok igen széles körû vizsgálati jogosultsággal rendelkeznek azokban az eljárásokban, amelyekben megállapították hatáskörüket. 1999-ben a biztosok 1066 panasz vizsgálata során 1931 regisztrált eljárási cselekményt foganatosítottak. Egy-egy vizsgálatban tehát átlag két regisztrált eljárási aktus valósult meg. A vizsgálati módszerek megoszlása a korábbi évekhez képest újfajta gyakorlat megjelenését jelzi. (Lásd a 4/1. számú táblázatot.) Négy és fél éves mûködésünk alatt egyes hatóságokkal már rendszeres együttmûködés alakult ki. Ezért 1999-ben lényegesen gyakrabban kértünk az illetékesektõl magyarázatot, nyilatkozatot, véleményt. A hosszabb idejû rendszeres kapcsolat pozitív tapasztalatai alapján bátrabban éltünk azzal a jogszabályi felhatalmazással, amelynek alapján az érintett, illetve a felettes szervet vagy magát a minisztert, illetve az illetékes országos hatáskörû szerv vezetõjét kértük fel az általunk megadott szempontok szerinti vizsgálatokra. Az átfogó vizsgálatok között olyan is volt, amelyet kérdõívek alapján végeztünk el. Ezek összegzõ elemzése azonban már nálunk valósult meg. A belsõ és felügyeleti vizsgálatok csak megkönnyítették, de nem helyettesítették saját feladataink megvalósítását. A panasz érdemi elbírálásához kiegészítõ eljárási cselekményekre - például szakértõi vélemény beszerzésére, helyszíni ellenõrzésre, újabb dokumentumok beszerzésére - továbbra is szükség volt.

Az egyedi és átfogó vizsgálatokhoz legtöbb segítséget továbbra is a megyei közigazgatási hivataloktól, az ügyészségektõl, a rendõrségi vezetõktõl, az ÁNTSZ országos és helyi szerveitõl, valamint a megyei gyermekvédelmi szakszolgálatoktól kaptuk.

4/1. számú táblázat

4.2. A vizsgált panaszok jellemzõi

A beszámolási idõszakban a vizsgálattal lezárt panaszok származási idejét és típus szerinti megoszlását a 4/2. számú táblázat tartalmazza. Ebbõl kitûnik, hogy 1999-ben a befejezett vizsgálatok egyharmada 1997-es, másik harmada 1998-as, a harmadik pedig 1999-es keltezésû panasz volt. A folyamatban lévõ eljárások az idõszerûség szempontjából az elõzõ évekhez képest valamivel kedvezõbb helyzetet jeleznek. Már csak 475 olyan panaszunk van, amelyet 1998-ban vagy ennél korábbi idõszakban kaptunk. (Ezen belül 409 1998-as, 65 1997-es és 1 1996-os.) A le nem zárt ügyek többsége - 2104, azaz 81 százalék - 1999-bõl származott. A négy és fél év során felhalmozódott hátralékból tehát sikerült a legrégebbi ügyek jelentõs részét befejezni.

A gyors, hatékony eljárás biztosítékaival azonban minden erõfeszítésünk ellenére sem rendelkezünk. A december 31-én be nem fejezett 2579 panasz többségét ugyanis csak vizsgálattal tudjuk lezárni. (Lásd az 1/15. számú táblázatot.) Négy és fél év alatt viszont bebizonyosodott, hogy a jelenlegi állomány évrõl évre 1000-1300 panasz vizsgálatára képes. Ha 2000-ben egyetlen olyan ügyet sem vizsgálnánk, amely a folyó évben érkezett, akkor sem biztos, hogy be tudnánk fejezni a felgyülemlett hátralékot. A zsúfoltság és a rendkívül kedvezõtlen munkafeltételek miatt jogász kollegáink munkájának hatékonysága tovább nem fokozható, a helyhiány és a költségvetési elvonások miatt pedig a munkatársak köre nem bõvíthetõ. Ez utóbbi a létszám csökkentéséhez is vezethet. A kényszerítõ objektív körülmények ellenére meg akarjuk tartani a szakmai igényességet. Kénytelen vagyunk tehát panaszosaink türelmét kérni még olyan ügyekben is, amelyeket a panasz jellege miatt "sürgõsnek" minõsítettünk. Az errõl való folyamatos tájékoztatás, a sürgetõ levelek megválaszolása viszont újabb megterhelést jelent munkatársainknak.

A vizsgált panaszok jelentõs része - 12-16 százaléka - kifejezetten szociális jellegû volt, nagyságrendileg ezt követték a büntetõügyekkel kapcsolatosak (10-12 százalékkal), majd közel azonos aránnyal szerepeltek a közüzemi szolgáltatással (6 százalékkal), oktatással (6 százalékkal), szabálysértésekkel, a kárpótlási és földügyekkel, valamint a környezetvédelemmel összefüggõek. (Lásd a 4/2. számú táblázatot.) A vizsgálati gyakorlatunkban az elmúlt évihez képest növekedett a büntetõeljárással és a büntetés-végrehajtással, az egészségügyi ellátással, az oktatással, az önkormányzati, szociális ellátással kapcsolatos eljárások aránya. Valamivel csökkentek az építési, a kárpótlási és földdel kapcsolatos, valamint a szociális, nem önkormányzati ügyek vizsgálatának aránya.

4/2. számú táblázat

A vizsgálatban érintett hatóságok, intézmények megoszlását a 4/3. számú táblázat tartalmazza. Mivel a polgárokkal kapcsolatos legtöbb "hivatalos" döntés a helyi önkormányzatoknál és a polgármesteri hivatalokban születik meg, így nem meglepõ, hogy minden eddigi beszámolási idõszakban vizsgálataink legnagyobb hányada ezeknek a testületeknek, hivataloknak, hatóságoknak a tevékenységére irányult. 1999-ben ez az arány 27 százalék volt. Az 1998-as beszámolási idõszakhoz képest e területen némi emelkedés volt tapasztalható. Az önkormányzatokkal és polgármesteri hivatalokkal kapcsolatos eljárásainkban nõtt az oktatási, a szociális ellátási és a birtokvédelmi ügyek, ugyanakkor csökkent a szabálysértési és az építési ügyek aránya. (Lásd a 4/2.a. számú táblázatot.) A rendõrséggel kapcsolatos vizsgálatok aránya évrõl évre folyamatosan növekedett: 1995-1997 között 9 százalék körül volt, 1998-ban már 13 százalék, 1999-ben viszont meghaladta a 15 százalékot.

4/2.a. számú táblázat

A további panaszok vizsgálata közel egyenletesen - 2,5-5 százalék között - oszlott meg a közüzemi szolgáltatók, a büntetés-végrehajtás, a nyugdíjbiztosító, a szociális intézmények, az ügyészség és a határõrség között. (A többi hatóság, intézmény aránya nem érte el a 2,5 százalékot.)

A közüzemi szolgáltatók elleni panaszok vizsgálata arányát tekintve csökkent ugyan (7,42 százalékról 5,16 százalékra), de ebben a körben sokakat érintõ és szakmailag is figyelemre méltó ügyeket vizsgáltunk, tehát tanulságos lehet az e körben vizsgált panaszok összetételének áttekintése is. (Lásd a 4/3.a. számú táblázatot.)

A hozzánk fordulók általában igen pontosan megjelölik sérelmeiket. A általuk kifogásoltak azonban nem mindig esnek egybe az alkotmányos visszásság gyanúját megalapozó értékítéletekkel, azzal a szakmai hipotézissel, amely a vizsgálat során vagy beigazolódik, vagy nem. A beszámolási idõszakban többnyire (38 százalékban) a sérelmes eljárás alapozta meg a vizsgálatok megindítását. Itt az elõzõ évihez képest az emelkedés több mint 15 százalék volt. Az elmúlt évihez hasonlóan 1999-ben is 28-29 százalék körül alakult a sérelmes döntés gyanúja mint vizsgálati ok. Ugyanakkor 1998-hoz képest csökkent a vizsgálat megindokolásához szükséges döntéshozatali eljárásában az eljárás elhúzódására és a jogszabály kifogásolására vonatkozó alapos gyanú. Változatlan maradt a hatóság hallgatása, százból minden 7., 8. eljárás e vélelem alapján indult. (Lásd a 4/4. számú táblázatot.)

4/3. számú táblázat

4/3.a. számú táblázat

4/4. számú táblázat

Az 1993. évi LIX. törvény 27. § (1) bekezdése szerint az országgyûlési biztos tevékenységének tapasztalatairól - ennek keretében az alkotmányos jogok hatósági eljárásokkal kapcsolatos jogvédelem helyzetérõl, valamint az általa tett kezdeményezések, ajánlások fogadtatásáról és eredményérõl - évente beszámol az Országgyûlésnek. Az alkotmányos jogok helyzetének elemzését az elõzõ fejezet - esetekkel bõven illusztrálva - tartalmazza. Ebben a részben a legtipikusabb panaszokkal összefüggõ társadalmi jellemzõket tárgyaljuk, és ennek tükrében mutatjuk be kezdeményezéseink, ajánlásaink fogadtatását.

Az emberi jogok sérelmeinek esetei tulajdonképpen az egyes emberek, emberek csoportjának konfliktusa az állami túlhatalommal, az egyre növekvõ hatalmat jelentõ szaktudással, a piaci fölénnyel, azaz a monopolhelyzettel. Vizsgálódási gyakorlatunkban e konfliktus elemzése nem egyszerûen egy-egy érdeksérelem kiderítése, hanem olyan állampolgári jogi értékek, normák megsértésének feltárása, amelynek reparálása magas szintû jogszabályban rögzített, tehát vállalt kötelezettség. Az országgyûlési biztos tevékenységével ilyen módon segíti a polgár és az államilag szentesített hatalom közötti harmonikusabb társadalmi érintkezést, együttmûködést.

Az emberi jogokkal összefüggõ konfliktusok feltárása tulajdonképpen nem más, mint az emberi kiszolgáltatottság valamilyen megnyilvánulási formájának tettenérése. Az ember kiszolgáltatott lehet szociális helyzete, egészségi és fizikai állapota, életkora miatt, de kerülhet ilyen helyzetbe azért is, mert egy erõsen hierarchizált struktúrában kell tevékenykednie. A mi  gyakorlatunkban a kisebb-nagyobb mértékû, de ténylegesen létezõ kiszolgáltatottság az embert megilletõ jogok hiányát vagy kifogásolható érvényesülését jelenti. Ez az élethelyzet lehet tartós, meghatározó jelentõségû, lehet azonban alkalmi kellemetlenséget okozó, tehát epizódszerû. A biztosok ezeknek a helyzeteknek az orvoslására kaptak felhatalmazást. Tevékenységüket nemcsak a rájuk vonatkozó hatásköri szabályok határolják be, hanem azok a panaszok is, amelyekkel hozzájuk fordulnak. Miután a biztosok "hozott anyagból" dolgoznak, a valódi állampolgári sérelmek bemutatásával nagyon fontos információkat közvetítenek a mindenkori kormányzat számára az állampolgári "közérzet" összetevõ elemeirõl.

A hivatalból indított eljárások aránya alacsony. "Megbízás nélküli ügyvitelt" hajt végre a biztos akkor, amikor a jogszabályi felhatalmazás alapján hivatalból jár el. A mi gyakorlatunkban ez általában a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévõk, a még panaszkodni sem tudók érdekében történik, de elõfordul igen súlyos, illetve emberek nagy csoportját érintõ sérelmek miatt is. A legrászorultabb, legelesettebb rétegek alapvetõ emberi jogainak "karbantartása" a demokratikus fejlõdés és a felzárkózás egyik záloga.

A következõkben bemutatott esetcsoportok az emberi jogok állapotának általunk jelentõsnek tartott illusztrációi.

Az 1999-ben vizsgált panaszok 12-16 százaléka többé-kevésbé a teljes életmódot meghatározó szociális problémákra vonatkozott. A legrászorultabb rétegekrõl a települési önkormányzatoknak kell gondoskodniuk. E körben mindenekelõtt tehát az önkormányzatok és a polgármesteri hivatalok gyakorlatát kellett vizsgálnunk. A létbizonytalanság határán élõ, szociálisan, gyakran fizikailag is elesett személyek, családok számára az alapvetõ szükségletek kielégítése kerülhet veszélybe, ha az átmeneti segély, a lakásfenntartási támogatás, a munka nélküli jövedelempótló támogatás vagy a rendszeres szociális segély folyósítása elmarad, vagy arra hosszú várakozás után kerül sor. Az ápolási díj, a közgyógyellátási igazolvány biztosításának késedelme, hiánya a szociális lét mellett még az élethez, egészséghez fûzõdõ alapvetõ jogokat is súlyosan veszélyeztetheti. Ha ezekben az ügyekben az eljárás elhúzódik, az ügyfél számára sürgõs döntést nem hozzák meg, ha a fellebbezésérõl nem határoznak, ha a kérelmezõt szóban utasítják el, ha az írásbeli határozatot késedelmesen vagy egyáltalán nem kézbesítik számára, akkor a hatóságok nemcsak az államigazgatási eljárás legalapvetõbb szabályait sértik meg, hanem az említett emberi jogokat is. Hivatali gondatlanság, hanyagság vagy szakértelem hiánya miatt a lét alapvetõ feltételei körében alakulhat ki bizonytalanság, kiszolgáltatottság (OBH 8738/1997.). Ha ilyen jelenséggel találkozunk - ami elég gyakori -, a hatóságok általában elsõ megkeresésünk után, késedelem nélkül orvosolják az eljárási hibákat és pótolják a mulasztásokat. Ajánlást tehát az adott panaszos érdekében már nem kell tenni. Ilyenkor is felhívjuk azonban az illetékesek figyelmét arra, hogy a jövõben a szociális ellátások természetére tekintettel, a kérelmek elbírálásánál az államigazgatási eljárás általános szabályai mellett a méltányosságra is legyenek figyelemmel. Az alapvetõ eljárási szabályok betartása abszolút követelmény, független attól, hogy a kérelem jogos, illetve teljesíthetõ-e.

Az önkormányzati szociális ellátási ügyekben gyakran elõfordultak a határozatok, döntések indokolási kötelezettségével kapcsolatos hiányosságok, hibák. Sorozatosan találkoztunk olyan önkormányzati, jegyzõi eljárásokkal, amelyekben a konkrét tényállás tisztázása hiányos volt vagy teljesen elmaradt és ezért az indoklás is hiányzott. A hatóságoknak tudniuk kell azt, hogy blanketta jellegû határozatok közlése után egy súlyos, szorult helyzetben lévõ polgár nem érzi, nem érezheti azt, hogy ügyével érdemben foglalkoztak, szorongatott helyzetét ismerik és ennek alapján ha- tároztak sorsáról (OBH 6808/1996., OBH 5481/1997., OBH 2854/1998.). Találkoztunk olyan önkormányzati eljárási gyakorlattal is, amelyben a szociális kérdésekben hozott határozatokat rendszeresen nem közölték a kérelmezõkkel. Többszöri levélváltásra és az illetékes megyei közigazgatási hivatal közbenjárására volt szükség ahhoz, hogy a település polgárai számára a szociális biztonsággal kapcsolatos eljárási rend helyreálljon (OBH 1018/1997.). Két budapesti kerületben a szociális ellátás iránti kérelmeket nem a hatáskörrel rendelkezõ szerv bírálta el. Különösen súlyos garanciális szabály mégsértésének minõsítettük azt, ha a képviselõ-testület helyett annak bizottsága vagy a polgármester helyett annak irodavezetõje járt el (OBH 6400/1997., OBH 6815/1997.).

Súlyos méltánytalanságot szenvedtek el azok, akikkel szemben a helyi önkormányzat törvényellenesen járt el, így például az a felsõfokú végzettséggel rendelkezõ budapesti lakos, akinek a IV. Kerületi Polgármesteri Hivatal azért szüntette meg a jövedelempótló támogatását, mert nem vállalta el a parktakarítási munkát. A hatóság ezzel megsértette a szociális törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint a munkanélküli az együttmûködési kötelezettség keretében szakképzettségének megfelelõ vagy annál eggyel alacsonyabb szintû közhasznú munkát köteles elvállalni (OBH 5616/1997.). Potony Község Önkormányzata az elõzõhöz hasonló helyzetet teremtett panaszosunk számára akkor, amikor a rendszeres szociális segély iránti kérelmének teljesítését olyan bírósági ítélettõl tette függõvé, amelyben a gyermekeivel szembeni tartási igényét elutasították (OBH 8127/1997.). Az ápolási díj megállapíthatósága kérdésében jogszabályi hiányosságra visszavezethetõ alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság derült ki az egyik önkormányzat gyakorlatában. Egy 18. életévét betöltött ápolt esetében annak a kérdésnek az eldöntése, hogy õt a jogalkalmazó súlyos fogyatékosnak vagy tartós betegnek minõsíti, a szociális biztonságot alapvetõ módon érinti. A hatályos szabályozásban hiányzik ugyanis a súlyos fogyatékosság és a tartós betegség fogalmainak meghatározása. Súlyos fogyatékosság esetén a szociális törvény kötelezõ erõvel határozza meg az önkormányzatok számára az ápolási díj folyósításának feltételeit. Súlyos betegség esetén pedig az ápolási díj az önkormányzati mérlegeléstõl függõen csak adható. A súlyos fogyatékosság és a tartós betegség fogalma meghatározásának elmulasztásával a szociális törvény alkalmazhatósága terén a jogalkotó olyan széles mérlegelési jogot biztosított a jogalkalmazónak, amely az ápolási díj megállapítása iránti igényt teljes mértékben kiszámíthatatlanná teszi. A szociális és családügyi miniszter az ajánlásunkra adott válaszában kifejtette, hogy a Kormány már el is fogadta a fogyatékosoknak nyújtott támogatásokról szóló jogszabályok módosítási indítványait, ezekben mások mellett meghatározzák a súlyos fogyatékosság fogalmát is. Így a tartós betegség jogszabályi körülírása szerinte szükségtelenné válik, hiszen ez egyébként is orvosszakmai kérdés. Álláspontja azonban számunkra továbbra sem megnyugtató, hiszen a jelenleg hatályos törvény a tartós bet egség fogalmát nem definiálja, és nem utalja azt az orvosi mérlegelés körébe sem. A helyzet tehát egy szûkebb körben továbbra is bizonytalan marad. Ezért az országgyûlési biztos a vizsgálati megállapításokat és az ajánlást továbbra is fenntartotta (OBH 2424/1999.).

Sokak számára a megélhetés egyetlen forrását a nyugdíjfolyósítók biztosítják. A nyugdíjasok és a rendszeres járadékból élõk panaszainak vizsgálata a szociális léttel összefüggõ eljárásaink igen nagy hányadát képezte. Egy-egy vizsgálat eredménye több esetben népes csoportok problémájára jelentett megoldást. A szociális és családügyi miniszternek tett ajánlásában például az ombudsman általános helyettese a rokkantsági járadékról szóló 83/1997. (XII. 27.) MT rendelet átmeneti módosítását tartotta szükségesnek. Az ajánlás célja az volt, hogy a rokkantsági járadékra jogot szerzett fogyatékos személyek ellátásukat az egységes fogyatékossági támogatás bevezetéséig se veszítsék el azért, mert idõközben árvaellátásra vagy öregségi nyugdíjra szereztek jogosultságot. A szociális és családügyi miniszter az ajánlást nem fogadta el. Az országgyûlési biztos általános helyettese az ajánlást fenntartotta, illetõleg megoldást jelentõ javaslat kidolgoz ására kérte fel a minisztert, aki az ajánlást ismételten elutasította. Az országgyûlési biztos általános helyettese 1998-ban felkérte az Országgyûlést, hogy vizsgálja meg az esélyegyenlõségi törvény végrehajtásáig terjedõ idõre a rokkantsági járadékosok társadalombiztosítási ellátásukra való jogosultságával beálló hátrányos helyzet átmeneti feloldásának lehetõségét. A felkérés ellenére a h átrányos helyzet átmeneti feloldására az elõzõ beszámoló óta semmilyen intézkedés nem történt. A Szociális és Családügyi Minisztériumtól kapott információ szerint nem is foglalkoztak a kérdéssel. A jogszabályban rögzített teljesítési határidõ: 2001. január 1. (OBH 8815/1997. és OBH 9997/1997.).

Tapasztalataink szerint átmenetileg több ezer embernek okozhatott súlyos anyagi gondokat a társadalombiztosításról szóló törvény téves értelmezése miatt kialakult helytelen gyakorlat, amelynek következtében utólag minõsítették fõfoglalkozású vállalkozónak a korengedményes nyugdíjas kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni vállalkozókat és visszamenõleg - tévesen - írtak elõ számukra pótlékkal terhelt járulékfizetési kötelezettséget. A biztos országosan tekintette át a helyzetet. Idõközben azonban bírósági eljárások indultak meg és egymásnak ellentmondó ítéletek születtek. A jogegységi döntés megszületésére várva a biztos a közelmúltban megismételt ajánlásban hívta fel az ügyben most illetékes APEH elnökének figyelmét magának a reparálásnak a szükségességére. A bírósági eljárások miatt ugyanis csak a kamatkötelezettség elismerésében maradt még bizonytalanság. Az alapkérdésben konszenzus alakult ki, csak a végrehajtás késik.

A beszámolási idõszakban 24 volt hadiárva a nekik járó egyösszegû térítés késedelmes kifizetése miatt keletkezett kára miatt állapított meg alkotmányos visszásságot az állampolgári jogok biztosának helyettese. Az érintetteket a hatályos jogszabály értelmében eredetileg 1995. január 1-jétõl illette volna meg a térítés. Az 1996-os költségvetési törvény módosította a határidõt, amelyet az Alkotmánybíróság 1998-ban alkotmányellenesnek nyilvánított. Ezt követõen a Kormány még 1998-ban határozatot hozott a késedelmes kifizetések miatt keletkezett károk megtérítésérõl. A végrehajtásért a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a felelõs. Az érintettek széles körének problémáját az jelentette, hogy a nyugdíjfolyósítók az 1997. január elseje elõtt keletkezett határozatokat az önkormányzatok jegyzõinek önkényesen visszaküldték, ezekrõl nyilvántartást nem vezettek. Ezért egyes helyeken a már benyújtott igényeket nem, illetve jelentõs késéssel bírálták el. A mi panaszosaink esetében megkeresésünk után a kár megállapításához szükséges adatpótlást, egyeztetést a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és a jegyzõk elvégezték. A biztos helyettese mégis arra a következtetésre jutott, hogy a panaszosainkon kívül is lehetnek kárvallottak, ezért ajánlásában arra kérte a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ minisztert, hogy a folyamatos végrehajtást ellenõrizze. A válasz szerint az összes érdekelt kárigényének kielégítése azóta megtörtént (OBH 2156/1999.).

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság rutinszerû nyugdíjmegállapítására irányuló eljárási gyakorlatában 1999-ben viszonylag ritkábban tapasztaltuk az ügyfelük szociális létfeltételeit lényegesen befolyásoló olyan hibákat, mint a késedelmes, hibás számításon alapuló teljesítés, a tájékoztatás elmaradása (OBH 3522/1998., OBH 5705/1998., OBH 2077/1999.). Többször sérelmezték viszont a panaszosok az eljárás elhúzódását, mert a külföldön szerzett nyugdíjjogosultság beszámításával alakultak ki nehezen megoldható helyzetek. A hatályos nemzetközi egyezmény hiánya miatt például csak 2000-ben nyílik arra mód, hogy az egykori NDK-ban szerzett szolgálati idõ után is nyugdíjat kapjanak az érintettek. Az e tárgyban született 1998-as nemzetközi szociális egyezmény ratifikálását követõ jogszabály hatálybalépését sürgette ajánlásában a biztos helyettese (OBH 9179/1997., OBH 9362/1997.). Téves és egymástól eltérõ jogértelmezés miatt az özvegyi nyugdíjat az arra jogosultak egy csoportja nem kapta meg. A konkrét panaszok megoldásán túl a biztos helyettese ajánlásában arra kérte a Nyugdíjfolyósító Fõigazgatóság vezetõjét, hogy átfogó, mindenre kiterjedõ vizsgálatban állapítsa meg azt, hogy a téves jogértelmezés miatt összesen hány esetben utasították el az özvegyi nyugdíjkérelmeket és ezeket utólag kamatostul fizesse meg. A visszajelzés szerint az intézkedés következtében a mi panaszosainkon kívül még tíz özvegyi nyugdíjra jogosult helyzete oldódott meg (OBH 4553/1998.).

Az országgyûlési biztos már 1995-ben kezdeményezte, hogy a nyugellátási eljárásokban az érintetteknek automatikusan fizessenek késedelmi kamatot . Ezt akkor a jogalkotó elfogadta. A hatályos törvény 1998. évi módosítása során azonban olyan rendelkezések kerültek be a törvénybe, amelyek éppen a késedelmi kamat kérdésében okoztak jogbizonytalanságot. Ezért azt javasolta a pénzügyminiszternek, hogy a 2000. évre szóló költségvetési törvényt úgy terjessze elõ, hogy a kamatfizetési kötelezettség pénzügyi alapjai rendelkezésre álljanak. A törvény azóta hatályba lépett. Az egységes jogértelmezést elõsegítõ rendelkezés még várat magára, a joggyakorlat még korántsem tekinthetõ egységesnek (OBH 2971/1998).

A szociális lét peremén élõ hajléktalanok életkörülményeirõl, ellátórendszerérõl 1999-ben országos felmérést készített a szociális és családügyi miniszter. A beszámolás idõszakban terveztük a körükben legsúlyosabbnak tekinthetõ emberi jogi problémák elemzését. Erre azonban objektív okok miatt nem kerülhetett sor. Néhány eseti vizsgálat azonban igen figyelemreméltó jelenségeket tárt fel. A hatályos törvény értelmében az önkormányzatoknak 1999. december 1-jéig létre kellett volna hozniuk a családok átmeneti otthonának intézményét. Az erre vonatkozó megalapozott igények két szempontból figyelemre méltóak. Az egyik a hajléktalanok számának érzékelhetõ növekedése. A másik az 1997-ben született gyermekjogi törvénynek az a rendelkezése, amely szerint gyermekeket kizárólag anyagi okokból fennálló veszélyeztetettségük miatt nem szabad a családjuktól elválasztani. A családok átmeneti otthonai szó szerint átmeneti megoldást jelentenek a lakáshitel-konszolidációra tett kísérlet áldozatai, a szaporodó végrehajtási eljárásban kilakoltatottak, a családi konfliktusok miatt hajléktalanná vált kis közösségek számára, mégis nélkülözhetetlen. Erre hívta fel az ombudsman például Veszprém város önkormányzatának figyelmét 1999 novemberében, amikor arról értesült, hogy az átmeneti szálláson lakó gyermekes családokat ki akarják költöztetni, és a családok átmeneti szállása a városban még nem készült el. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta és ígéretet tett a családok átmeneti otthonának létrehozására 2000 nyaráig. A gyermekes családok elhelyezésérõl pedig azonnal gondoskodott (OBH 5074/1999.). Miközben egyes településeknek érezhetõen nagy teher a hajléktalanellátás megszervezése és mûködtetése, az is érzékelhetõ, hogy egyre több város készít stratégiai terveket az állandó lakással rendelkezõk és a hajléktalanná váltak közötti konfliktuslehetõségek feloldására, megelõzésére (OBH 4811/1999.).

A hajléktalanság megelõzésére az elmúlt években számtalan indítványt, ajánlást tettünk. Az Alkotmánybíróság még nem hozott határozatot az országgyûlési és a kisebbségi biztos 1998-ban benyújtott közös beadványáról. A társadalom egyes rétegei számára ígéretes az otthonteremtésrõl szóló 2000. január 1-jén hatályba lépett kormányrendelet, amelynek elkészítésében a jogalkotó a biztos korábbi ajánlásaira is figyelemmel volt. Az Igazságügyi Minisztérium 1999 novemberében küldte meg a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosításának koncepcióját. Errõl a biztos megállapította, hogy a szociális biztonság szempontjából garanciális jelentõségûek a tervezetnek azok a rendelkezései, amelyek speciális jogi környezetet teremtenek a szociális szükségletet meg nem haladó méretû lakóingatlanoknak. Pozitív fejlemény az is, hogy az árverési vevõ és a volt tulajdonos viszonyát jogilag rendezni kívánják. Hiányolta viszont, hogy a tervezet készítõi nem vették figyelembe azt az ajánlását, amelyben kérte a szociális szükségletet meg nem haladó méretû lakások végrehajtási eljárásában a bírói mérlegelés bevezetését és ezzel a méltányosság korlátozott mértékû érvényesülését. Ha azonban a tervezet alapján készült végrehajtási törvény módosítása 2000-ben megvalósul, hatálybalépése után a hajlék elvesztésének esélye jelentõsen csökken. A hajlék védelmében konkrét eredménynek számít az, hogy biztosi közbenjárásra féléves haladékot kaptak az 1985-ös berhidai földrengés károsultjai a végrehajtások foganatosítása alól. Ennyiben elfogadták ugyanis az illetékesek azt az érvelést, hogy a katasztrófasújtotta terület rekonstrukcióját az akkori Kormány a szociális lakáshitel alkalmazásával kívánta megoldani és ennek finanszírozásával az OTP-t bízta meg (OBH 7034/1998.). Csak bízni lehet abban, hogy a Kormány elfogadja a szociális és családügyi miniszter új hitelkonszolidációs tervezetét, bár ennek a folyó évi költségvetésben még nincs biztosítéka, pedig a tervezett jogszabály lehetõséget teremtene a rászorultaknak arra, hogy felhalmozott adósságuk felének elengedése mellett a fennmaradó részt többévi részletben fizessék meg.

Fennállásunk óta mindig különös figyelmet fordítottunk a személyes gondoskodást nyújtó intézményekben élõk emberi jogi helyzetének vizsgálatára. A beszámolási idõszakban konkrét panaszok alapján két intézménytípusban ismételt átfogó vizsgálatot tartottunk.

Az idõskorúak ápoló-gondozó otthonainak átfogó vizsgálatát 1998-ban végeztük el elõször. Azt követõen többen újabb panaszokat nyújtottak be, amelyek megint csak a helyszínen lefolytatott átfogó vizsgálatban voltak tisztázhatóak (OBH 7284/1998.). A legtöbb jogos sérelmet a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez fûzõdõ alkotmányos joggal összefüggésben állapítottunk meg. A megvizsgált hat idõsotthon közül ötben nem gondoskodtak a jogszabályban elõírt elkülönítõ betegszobáról, háromban az elõírt orvosi szoba kialakításáról, kettõben a minimálisan szükséges orvosi jelenlétrõl. Idõsek, adott esetben mozgáskorlátozott idõsek lakókörnyezetében az akadálymentesség követelményét nem teljesítették. Volt olyan otthon, ahol kifejezetten balesetveszélyes volt az épület állapota, vagy a padlózat volt sérült, hiányos. Az átfogó és egyedi vizsgálatokban viszonylag gyakran állapítottuk meg az idõsek testi, lelki egészségének megõrzését szolgáló és az elõírásoknak megfelelõ szakképzett dolgozói létszám hiányát, a folyamatos és ingyenes gyógyszerellátás kötelezettsége teljesítésének elmulasztását (OBH 7284/1998., OBH 594/1999., OBH 2497/1999.). Már 1998-ban az emberi méltóság követelményére tekintettel igen erõteljesen kifogásoltuk a "fegyelemsértés" miatt alkalmazott büntetéseket. 1999-ben még mindig találtunk olyan idõskorúakat ápoló-gondozó otthont, amelynek hirdetõtábláján felsorolták az intézet által alkalmazott olyan büntetéseket, mint a kimenõmegvonás, a zsebpénzvisszatartás vagy a más intézetbe történõ elhelyezés. A mostani átfogó vizsgálat a korábbihoz hasonlóan a tulajdonhoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságként értékelte, ha a gondozottak erre vonatkozó meghatalmazása nélkül kezelik a költõpénzüket, vagy ha a gondozott az intézettõl nem kérheti pénzének, vagyontárgyainak megõrzését. Volt olyan otthon, amelyben megállapítottuk, hogy az egyes elektromos készülékek használatáért a gondozottaknak jogellenesen külön kell fizetniük (OBH 5578/1998., OBH 594/1999.). Az általunk vizsgálat idõskorúakat ápoló-gondozó otthonok mûködésével kapcsolatban megállapított, alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságok orvoslására 40 egyedi ajánlást tett az országgyûlési biztos. Ebbõl 38 ajánlást elfogadtak az érintettek, két ajánlásról jelenleg is szakmai párbeszédet folytatunk az érintettekkel. Az ombudsman 19 közigazgatási hivatal vezetõit kérte fel arra, hogy a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények mûködési engedélyezése és az elõírt ellenõrzések során maradéktalanul követeljék meg a jogszabályi elõírások betartását. A hozzájuk intézett ajánlást valamennyi közigazgatási hivatal vezetõje elfogadta.

A fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonok elsõ átfogó vizsgálatát 1996-ban végeztük el. Az azóta beérkezett panaszok megalapozottságát elõre be nem jelentett helyszíni vizsgálatokkal ellenõriztük. Kiderült, hogy még mindig általános jelenség ezekben az otthonokban a minimális orvosi jelenlét hiánya, a gyógyító és rehabilitáló tevékenység fogyatékosságai. A gyógyulás esélyének hiányát jelenti például a térítéses gyógyszerellátás vagy a gyógyszeres kezelés áttekinthetetlensége. A fogyatékkal élõ gondozottakat - néhány kivételtõl eltekintve - inkább csak ápolják, egészségi és mentális állapotuk javítására, meglévõ készségük fejlesztésére még mindig nem fordítanak megfelelõ figyelmet. Emberi méltóságukat sérti, ha nem kapnak megfelelõ ruházatot, tisztálkodószereket, ha a mellékhelyiségeket a férfiaknak és a nõknek vegyesen kell használniuk, ha a WC-fülkéken nincs ajtó vagy függöny. Rabságként élik meg az intézeti létet, ha az épületek adottságai miatt a mozgásképes gondozottak nem közlekedhetnek szabadon az épületen belül, ha nem juthatnak ki a szabadba, ha az alkalmazottak engedélyük nélkül tegezik õket, ha indokolatlanul korlátozzák a kimenõjüket. Ezt a helyzetet súlyosbítja, ha panaszkodáshoz való jogaikat korlátozzák, ha az érdek-képviseleti fórum nem vagy csak formálisan mûködik. Fogyatékkal élõk esetében a fegyelemsértés büntetéssel való megtorlásának gyakorlata különösen súlyos visszásságnak minõsül. Ezt már 1996-ban is megállapítottuk, ennek ellenére most is találkoztunk ezzel a gyakorlattal. A fogyatékkal élõk kiszolgáltatottságát fokozhatja, ha az intézeti elhelyezésüket megelõzõ eljárásban nem alkalmazzák az egyébként kötelezõ elõgondozást. Ezt az általunk megvizsgált valamennyi ápolóotthon elmulasztotta, pedig ennek során ismerhetõk meg a leendõ gondozott családi körülményei, életvitele, társas kapcsolatai. Ebben az eljárásban lehet feltárni azt, hogy milyen elvárásai vannak az otthonnal kapcsolatban. A szakemberek választ kaphatnak arra, mi indokolta az intézeti elhelyezést, milyen külsõ kapcsolatokkal, kötõdésekkel rendelkezik, amit szeretne magával hozni az intézetbe, vannak-e félelmei a közösségben, milyen módon és mértékben képes ellátni önmagát, milyen egészségi problémái vannak. Az otthonok gyakran elmulasztják a távozni készülõ lakójuk társadalmi integrációját segítõ utógondozási kötelezettségüket is. Ennek keretében kellene felkészíteni a környezetüket a gondozott befogadására, a lakóhely szerinti alapellátást végzõ szociális intézményeket az új gondoskodási feladatokra (OBH 5578/1998.). A fogyatékosokat ápoló-gondozó intézetek vizsgálata során feltárt visszásságok orvoslására 30 egyedi ajánlást tett az országgyûlési biztos. Ebbõl 21 ajánlást elfogadtak az érintettek, egy ajánlást visszavontunk, 8 ajánlást további szakmai párbeszédet követõen fogadott el az intézetet fenntartó megyei önkormányzat. Az egyedi ajánlásokon kívül 17 megyei önkormányzatnak és 19 megyei közigazgatási hivatalnak tettünk ajánlást. A közigazgatási hivatalok vezetõit - a bentlakásos intézményekben végzett helyszíni vizsgálatok tapasztalatai alapján - ismételten felkértük az engedélyezéssel és ellenõrzéssel összefüggõ elõírások fok ozott szem elõtt tartására. A fõvárosi és megyei önkormányzatokat pedig arra kértük, intézkedjenek, hogy a megyei módszertani otthonok - a fenntartótól függetlenül - nyújtsanak közvetlen szakmai és módszertani segítséget a fogyatékosokat ápoló-gondozó otthonok házirendjének és egyéb belsõ szabályzatainak kidolgozásához. Kezdeményeztük továbbá, hogy szervezzék és valamennyi rendelkezésükre álló eszközzel segítsék a fenntartói szakmai felügyelettõl független civil kontrollt. Az ajánlásokat valamennyi megyei önkormányzat elnöke és közigazgatási hivatal vezetõje elfogadta.

Egyre nagyobb megterhelést jelent a családok számára az idõs, fogyatékkal élõ, tartósan beteg családtag gondozása, ápolása. Intézeti elhelyezésükért komoly anyagi áldozatokra is készek. Ezt a szükségletet azonban néhány önkormányzat és újabban több magánvállalkozó gyakran súlyos visszaélésekkel elégíti ki. A váci önkormányzat által fenntartott idõsek otthonában például 420 00 0 Ft egyösszegû térítés ellenében emeltszintû elhelyezési körülményeket és szolgáltatásokat ígértek. A Megyei Közigazgatási Hivatal közremûködésével lefolytatott vizsgálatunkban megállapítottuk, hogy a panaszos kifogásai jogosak, az otthon emeltszintû részlegei nem felelnek meg az errõl szóló hatályos rendelkezéseknek. Az országgyûlés biztosának ajánlására és a Megyei Közigazgatási Hivatal törvényességi észrevételére figyelemmel a képviselõtestület hosszabb vita után módosította rendeletét, a kérdéses szociális otthon leendõ lakóinak már nem kell egyszeri hozzájárulást fizetniük. Azt is elértük, hogy az 1995. március 20. és 1996. november 20. között jogszerûtlenül kért hozzájárulásokat az érintetteknek visszatérítette (OBH 703/1999.). A térítési díjjal összefüggõ panasz vizsgálata során egy szegedi esetben a biztos megállapította, hogy az intézményi térítési díj az egyszemélyes elhelyezés esetén nem lehet pontosan kétszerese annak az összegnek, melyet kétszemélyes elhelyezésre állapított meg a helyi rendelet (OBH 2293/1999.). Az idõs gondozottak életét, testi épségét, egészségét súlyosan veszélyeztette az a mûködési engedéllyel sem rendelkezõ miskolci magán szociális otthon, ahonnan a gondozottakat végül a helyi ÁNTSZ intézkedésére kórházba kellett szállítani. A hivatalból indított vizsgálatról készült jelentésben az országgyûlési biztos megállapította, hogy az ÁNTSZ a gondozottak elhelyezésérõl már csak akkor gondoskodott, amikor a helyzet tarthatatlanná vált. A megyei fõügyészség négy hónapig vizsgálódott, ami az adott helyzetben indokolatlanul hosszú volt. Az önkormányzat azzal, hogy az egészséget súlyosan veszélyeztetõ helyzet ellenére nem intézkedett korábban a helyiség bérletének megszüntetésérõl, a gondozottak több alkotmányos jogával kapcsolatban visszásságot okozott. A feltárt súlyos visszásságok orvoslása érdekében a biztos ajánlotta, hogy az igazságügyi miniszter az 1997. évi CLVI. törvény módosításával állapítsa meg a közhasznú szervezetek - különösen a vállalkozás formájában mûködtetett szociális intézmények - vezetõ tisztségviselõivel szemben támasztható büntetlenségi és további alkalmassági követelményeket. Azt is ajánlotta továbbá, hogy a szociális és családügyi miniszter rendeletben szabályozza az államigazgatási feladatokat végzõ szociális hatáskört gyakorló szervek, valamint a személyes gondoskodást nyújtó intézmények mûködése ellenõrzésének szabályait. Gondoskodjon emellett a mûködési engedéllyel nem rendelkezõ, ápolást, gondozást nyújtó, bentlakásos intézmények bezárattatásáról, ha azok tényleges mûködésüket a jogszabályokban elõírt feltételek hiányában megkezdik. Az ombudsman az ÁNTSZ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Intézete vezetõjének azt ajánlotta, hogy a jövõben gondoskodjon saját határozatainak végrehajtásáról, a végrehajtás ellenõrzésérõl és a súlyos hiányosságok megfelelõ idõben történõ megszüntetésérõl. Felkérte a legfõbb ügyészt, hogy intézkedjen az ápolást, gondozást nyújtó, bentlakásos intézmények ügyészi felügyeletének hatékonyabb ellátásáról. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõjét pedig arra kérte, hogy rendszeresen ellenõriztesse az ápolást nyújtó, bentlakásos intézmények gondozottjainak helyzetét és jogsértés gyanúja esetén valamennyi érintett hatóság bevonásával tegyen koordinált intézkedéseket a gondozottak érdekeinek haladéktalan védelme érdekében. Az igazságügyi miniszter az ajánlásra még nem válaszolt. A szociális és családügyi miniszter az ajánlást elfogadta, a javasolt kormányrendelet tervezete elkészült, a Kormány 1999. december 7-i ülésén a tervezetet elfogadta. Az ÁNTSZ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Intézetének vezetõje vitatta ugyan a megállapításokat, de ismételt megfontolás után az ajánlást elfogadta. A legfõbb ügyész helyettese az ajánlást nem fogadta el, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa azonban fenntartotta azt, és teljesíthetõségét ismételten megfontolásra ajánlotta. Ennek nyomán megegyezés alakult ki abban, hogy a hasonló esetekben az ügyészség a tudomására jutott súlyos törvénytelenségek megszüntetése érdekében rövid idõn belül folytatja le a mûködés-felügyeleti eljárást. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõje az ajánlást elfogadta. A magánintézet igazgatója ellen folyó büntetõeljárás még nem fejezõdött be.

A fogyatékkal élõk legnépesebb csoportját a mozgássérültek alkotják. Túlnyomó többségük nem valamilyen ápoló-gondozó intézetben, hanem közöttünk él. Érdekérvényesítõ tevékenységük kevéssé eredményes, helyzetük rendkívül nehéz, pedig viszonylag kevés gondoskodással elérhetõ lenne, hogy a társadalom egyenrangú tagjaiként integrálódjanak. Panaszaik vizsgálatával sokat foglalkoztunk a beszámolási idõszakban. 1999-ben az országgyûlési biztos hivatalból átfogó vizsgálatot indított a közintézmények és közhasználatú épületek akadálymentességének áttekintése céljából.

Mivel az 1999 januárjában hatályba lépett, a fogyatékos személyek jogairól, esélyegyenlõségük biztosításáról és az 1998 januárja óta hatályos, az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló törvények a 2005. évi határidõ megjelölésével pontosan meghatározták a feladatokat, ezért a biztos elsõdlegesen az e törvényekben foglaltak idõarányos teljesítését, illetve azok megkezdését elemezte. Ezt megelõzõen azonban megvizsgálta, hogy az építési hatóságok hatályos törvények alapján történõ eljárása vagy mulasztása az építési engedélyek kiadása során eredményez-e az állampolgárok alkotmányos jogaival összefüggésben visszásságot vagy fennáll-e ennek veszélye. A vizsgálatból kiderült, hogy a másfél év alatt kiadott 1702 engedélybõl az átalakítások során 260 esetben, új épületeknél 95 esetben nem teljesült az akadálymentesség jogszabályban elõírt követelménye. A hatályos szabályozás szerint azok a közhasználatú új épületekre kiadott engedélyek, amelyek nem tartalmazzák az akadálymentesség követelményét, már most egyértelmûen törvénysértõek.

A tulajdonosoktól (fenntartóktól) kapott adatok reprezentatívak, de nem teljes körûek. Az esélyegyenlõségi törvényben 2005-ig várható feladatok teljesítésének megítélésére azonban alkalmasak. Összesen 7230 közhasználatú épületrõl gyûjtöttünk információt. Ezeknek 81 százalékában nem akadálymentes a közlekedés. A nem akadálymentes épületek háromnegyed részében ez biztosítható lenne, negyedrészében azonban nem. Ez utóbbi körben igen jelentõs azoknak az épületeknek az aránya, amelyben különbözõ okok miatt soha nem válhat akadálymentessé a közlekedés. A begyûjtött adatokat az országos adatokra vetítve alkottunk képet az akadálymentes közlekedés jelenlegi helyzetérõl és a megoldandó feladat nagyságáról. Az építkezések és az átalakítások ütemét figyelembe véve becslésünk szerint legalább 57 év, legfeljebb 182 év alatt valósulna meg minden olyan közhasználatú épületben a teljes akadálymentesség, ahol az építészetileg egyáltalán megoldható.

A vizsgálatban elemeztük a hatályos jogszabályokat és az azok alapján kialakult gyakorlatot. Kiderült, hogy a különbözõ jogszabályokban az egymástól eltérõ fogalommeghatározások, valamint a végrehajtást célzó jogszabályok hiánya a jogalkotással összefüggésben visszásságot eredményeznek, amelyek kihatnak az építési hatóságok engedélyezési eljárására is. A hatályos jogszabályokban például nincs meghatározva a közintézmény, a középület és a közhasználatú épület fogalma. A jogszabályok szerint az akadálymentesség kötelezettsége 2005. január 1-jére a "már meglévõ középületekre" vonatkozik. A közhasználatúság azonban lényegesen szélesebb kört jelent. Ezért felmerül a kérdés, hogy miként szankcionálható a közhasználatú, de nem közintézmény tulajdonjogának mulasztása. Nincs összhang az akadálymentesség és a különféle biztonsági elõírások között. A tûzvédelem, a bankbiztonság, a repülõtéri vagy egyéb helyeken lévõ biztonsági kapuk mûködtetése például ma még megoldhatatlan úgy, hogy egyaránt megfeleljen az akadálymentesség és a biztonság jogszabályi követelményének. A jogszabályok nem rendelkeznek azokról a középületekrõl, amelyek akadálymentesítése mûszakilag kivitelezhetetlen vagy csak részben megoldható. Az akadálymentessé tétel kötelezettségének szûkszavú jogszabályi megfogalmazása több kérdést is felvet. Többek között azt, hogy a közhasználatú épületek akadálymentessége a pincétõl a padlásig minden épületrészre, helyiségre vonatkozik-e. Eldöntendõ az is, hogy az akadálymentesség a mozgássérült ügyfelek, vásárlók, szolgáltatást igénybe vevõk, illetve az intézményekben dolgozók részére is biztosítandó-e. Az akadálymentessé tétel teljesítésére a törvény a 2005. január 1-jei határidõt írja elõ, de nem rendelkezik arról, hogy amennyiben azt addig nem valósítják meg, akkor ennek mi a következménye és ki, milyen módon felel a végrehajtásért. A begyûjtött adatok értékelése alapján egyértelmûvé vált, hogy építészeti átalakításokat kiváltó megoldásokat már most is alkalmaznak és azokra a jövõben is szükség lesz. Hiányoznak azonban a jogszabályi elõírások arról, hogy a törvényben elõírt abszolút kötelezettséghez képest milyen helyettesítõ, ideiglenes vagy végleges megoldások fogadhatók el.

A vizsgálat megállapította, hogy az épített környezet átalakításáról és védelmérõl szóló 1997-es törvényben rögzített azt a kötelezettségét, miszerint az állam, illetõleg a helyi önkormányzatok a tulajdonukban lévõ építmények hozzáférhetõségére programot dolgoznak ki, a megszólítottak többsége nem teljesítette. A meglévõ állapotra, az átalakítás ütemezésére, a fedezetszükségletre vonatkozó felmérés és program nélkül viszont esély sincs a reális tervezésre. A tömeges nem teljesítést a jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezésével "orvosolták", amit azóta az Országgyûlés már el is fogadott. Eszerint a program kidolgozása alól 2000. március 1-jétõl mentesülnek az érintettek. Ez azonban sérti a jogbiztonságnak azt a követelményét, amely szerint jogszabályt akkor lehet hatályon kívül helyezni, ha az már teljesült, vagy ha kiderült, hogy felesleges, alkalmatlan, illetve már nincs rá szükség, de nem akkor, ha a jogszabályt nem hajtják végre.

A már ismertetett jogszabályi hiányosságok miatt az építési hatóságok olyan kérdések eldöntésére kényszerülhetnek, amelyek messze meghaladják döntési kompetenciájukat. Bizonytalan például, hogy megtagadhatják-e a hajléktalanszálló kialakításának vagy felújításának engedélyezését, mert az nem elégíti ki az akadálymentesség követelményét, vagy engedélyezhetik-e a szeretetszolgálat ingyenkonyháit, ha azokat csak pincében tudják elhelyezni? Az ajánlásokra a beszámoló megírásáig 14 közigazgatási hivatal vezetõje már válaszolt. Amellett, hogy az ajánlásokat elfogadták és a kért eljárási cselekményeket foganatosították, tájékoztattak arról is, hogy az építési törvény 1999. év végi módosítása számukra újabb jogbizonytalanságot eredményezett a közhasználatú építmény fogalmának meghatározásával. A közhasználatú építmény 2000. január 1-jétõl csak település vagy településrész ellátását szolgáló építmény. Így például kérdésessé vált a minisztériumok vagy maga a parlament, valamint a megyék tulajdonában lévõ épületek minõsítése. A hatósági engedélyezési eljárásban a szállodák kivételt képeznek, mert azok már nem tekinthetõk a település céljait szolgáló közhasználatú épületnek.

A vizsgálat alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a mozgáskorlátozottak alkotmányos jogaival kapcsolatos visszásságok régóta léteznek és folyamatosan újak keletkeznek. A jogalkotó az Akadálymentesség Európai Eszméje ajánlásait az esélyegyenlõségi és az épített környezet átalakításáról szóló törvények megalkotásával, ezen belül különösen az akadálymentesség törvényi meghatározásával magas szinten valósította meg. Ugyanakkor a rendelkezéseknek a hazai viszonyokra való adaptálása és a végrehajtásuk érdekében tett intézkedések, az érvényesítésükhöz szükséges eszközrendszer a törvényi kötelezettség végrehajtását veszélyezteti. Ezért a mozgássérültek esélyegyenlõsége és az épített környezet akadálymentessége a törvények és a vonatkozó jogszabályok módosítása, kiegészítése nélkül reálisan nem biztosítható. Ezért a biztos a szociális és családügyi miniszternek, a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek, az igazságügyi miniszternek, a pénzügyminiszternek, valamint a nemzeti kulturális örökség miniszterének ajánlásokat fogalmazott meg. A pénzügyminiszter a jelentésben foglaltakkal egyetértett és a neki szóló ajánlás végrehajtására megkezdte az egyeztetést. A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési, valamint az igazságügyi miniszterekkel az egyeztetõ eljárásokat megkezdtük.

A megszólított további két miniszter válaszát várjuk.

A beszámolási idõszakban eredményes vizsgálatot folytattunk a különbözõ életkorú aktív mozgáskorlátozottak közlekedési támogatása miatt kialakult hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében (OBH 10380/1997.). Egyik vizsgálatunk eredményeként pedig a biztos az illetékes miniszterektõl ígéretet kapott arra, hogy a hatályos rendeletek (1/1975. (II. 5.) KPM-BM és 169/1995. Korm. r.) helyes értelmezésére felhívják az önkormányzatok figyelmét. Eszerint a mozgáskorlátozottak gépkocsiengedélyeikkel nemcsak a számukra fenntartott várakozási övezetben, hanem más parkolóhelyen is várakozhatnak díjfizetés nélkül (OBH 9792/1997.).

Megoldódni látszik jelnyelvi tolmácsolásra vonatkozó, az elmúlt évi parlamenti beszámolókban tett ajánlás. Az Országgyûlés 1999. december 7-én elfogadta a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló Országos Fogyatékosügyi Programot. Az errõl szóló 100/1999. (XII. 10.) OGY határozat IV. fejezetének második pontja értelmében a fogyatékos emberek számára a kommunikáció lehetõségét a közszolgáltatások biztosítása során is érvényesíteni kell. Az Országos Fogyatékosügyi Program szerint indokolt legalább napi egy hírmûsor híreinek siketek által is megérthetõ kijelzése valamennyi országos televízió mûsorszolgáltatásában. A fogyatékos személyek számára a közszolgáltatás minden területén biztosítani kell a megfelelõ kommunikáció feltételeit. Az Országos Fogyatékosügyi Program szerint a kommunikáció területén elõirányzott feladatok közül a közszolgáltatások hozzáférésének biztosítását 2003. január 1-jéig kell kiépíteni, a hírmûsorok kijelzését 2001. január 1-jéig kell megoldani.

A fogyatékkal élõk védelme érdekében nagy figyelmet fordítunk a nálunk elõforduló gondnoksággal kapcsolatos panaszokra. Ebben a körben találkoztunk olyan esettel, amelyben súlyos eljárási mulasztás miatt a gondnokság alá helyezett személynek - közbelépésünkig - évekig nem volt gondnoka (OBH 153/1999.). Elõfordult az is, hogy súlyos veszélyben lévõ rászoruló esetében a jegyzõ ugyan mérlegelte a gondnokság alá helyezés lehetõségét, de az eljárást hosszadalmasnak, körülményesnek ítélte, ezért nem indította meg azt, holott megítélésünk szerint köteles lett volna megtenni, hiszen ezzel kezdeményezhette volna a veszélyeztetett személy szociális otthoni elhelyezését. A körültekintõ hatósági eljárás, a szakorvosi vélemény beszerzése talán megakadályozhatta volna egy fogyatékos fiatalember halálát Alsópáhokon (OBH 4022/1999.).

Az általunk vizsgált egészségügyi ellátással kapcsolatos panaszok egy része nyilvánvalóan finanszírozási gondokra vezethetõ vissza. Az ellátó, gondozó rendszer mûködése hatékonyságának, eredményességének megítélése nem alkotmányossági, ezen belül emberi jogi kérdés, hanem politikai viták által motivált jogalkotói probléma. Az egy-egy területen kialakuló súlyos forráshiány azonban már közvetlenül is érintheti a szolgáltatásra rászorulók, valamint az egészségügyben dolgozók alkotmányos emberi jogait. A finanszírozás hiányosságai közvetlenül veszélyeztetik az ellátást. Az élethez, valamint a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okozhatnak akkor, ha emiatt a jogosult vagy a jogosultak meghatározott csoportja ellátatlanul marad. Az önkormányzatok eljárási hibái miatt súlyos veszélybe kerülhet az a lakos, aki nem jut hozzá idõben a közgyógyellátási igazoláshoz (OBH 2605/1997., OBH 6400/1997., OBH 1022/1999.). Vizsgálataink között volt olyan eset is, amikor az önkormányzat elmulasztotta megkötni az egészségbiztosítóval az ellátásra pénzügyi keretet nyújtó finanszírozási szerzõdést és a panaszosnak ezért a sürgõs fogászati ellátásának teljes költségét ki kellett fizetni, noha rokkantnyugdíjasként megillette volna az ingyenes ellátás (OBH 8776/1997.). Az e tárgyban folytatott egyedi vizsgálatokban általában az alkotmányos visszásságot megállapítjuk, de ajánlást azért nem teszünk, mert megkeresésünk után a sérelmet az illetékesek orvosolják.

Az egészségügyi finanszírozás külön csoportjába tartoznak azok az esetek, amelyek a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásával kapcsolatosak. A gyógyszerek magyarországi forgalmazásával, társadalombiztosítási támogatásával kapcsolatos döntések szakmapolitikailag, gazdaságilag motivált, jogszabályban rögzített állásfoglalások. A biztosoknak figyelniük kell azonban arra, hogy néhány esetben a támogatás hiánya vagy hiányos megvalósulása az állampolgárok életét rendkívüli módon megnehezíti, életüket, egészségüket veszélyeztetheti. Így volt ez például 1997 elején, amikor az eredményes kezeléshez szükséges Eprex nevû oltóanyagot az arra rászorulók többsége társadalombiztosítási támogatás hiányában nem kaphatta meg. Az országgyûlési biztos még abban az évben ajánlásban kérte fel az akkori népjóléti minisztert, valamint az OEP elnökét a predializált felnõttek EPO-kezelésének folyamatos biztosítására. A válasz többszöri sürgetésre nem érkezett meg. Az Egészségügyi Minisztérium csak 1999. március 1-jétõl teremtette meg az EPO-kezelés társadalombiztosítási támogatásának jogszabályi alapját (OBH 1781/1997.). Nem járt eredménnyel az országgyûlési biztos orvosszakértõi véleményekkel alátámasztott vizsgálatán alapuló ajánlása az Imigran nevû súlyos, esetenként munkaképtelenséget okozó migrénes fejfájás csillapítására szolgáló gyógyszer társadalombiztosítási támogatására. A gyógyszer fogyasztói ára igen magas, a támogatás csak 50 százalékos. Az ambuláns kezelés formájában rendszeresítendõ ellátás a visszaéléseket megelõzné. A térítés lényeges csökkentése vagy eltörlése biztosítaná a rászoruló betegcsoport számára az aktív, folyamatos munkát jelentõ életmódot (OBH 4920/1998.). Az ajánlásra válasz több mint egy éve nem érkezett, a gyógyszertámogatásra vonatkozó rendelet - idõközben végrehajtott számos módosítása ellenére - változatlan maradt.

Más alkalommal a támogatandó gyógyszerek körének gyors változása sértheti vagy veszélyeztetheti a súlyos krónikus betegségben szenvedõk alkotmányos jogait. Egy esetben például a támogatási skála változása miatt nem volt kellõ idõ arra, hogy a súlyos cukorbeteg az egyik gyógyszertípusról a másikra az egészségének veszélyeztetése nélkül álljon át. A biztos ennek alapján azt ajánlotta az egészségügyi miniszternek, hogy a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásának módosításáról szóló rendelet kihirdetése és hatálybalépése között az érintettek számára kellõ idõ álljon rendelkezésre a változásra való felkészülésre. A miniszter az ajánlást elfogadta (OBH 3711/1999.).

Az egészségügyi ellátások vizsgálatánál az országgyûlési biztos beavatkozásának abszolút határt szab az, hogy orvosszakmai kérdésekben nem foglalhat állást, e körben nem vizsgálódhat. Foglalkozhat viszont betegjogi panaszokkal, vizsgálhatja a panaszhoz való jog érvényesülését, a bánásmódot és a hátrányos megkülönböztetést. 1999-ben egy vizsgálat során értelmeztük a beteg hozzájárulását a mûtéthez, amit egyébként az egészségügyi törvény szabályoz. A vizsgált esetben a mûtét elõtt a beteg és hozzátartozója megkapta a megfelelõ tájékoztatást, a mûtétet azonban ki kellett terjeszteni. A folyamatban lévõ beavatkozás elkerülhetetlen kiterjesztésekor azonban sem a beteg, sem a hozzátartozó nyilatkozata nem feltétele az orvosi beavatkozásnak (OBH 754/1999.). Egy másik ügyben a biztos általános helyettese megállapította, hogy a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okozott az illetékes miniszter. Egy szívbeteg kislány halála ügyében a jogorvoslati kérelem vizsgálata során ugyanis nem gondoskodott az eredeti kórtörténet beszerzésérõl, így nem kerülhetett sor a panasz teljes körû kivizsgálására. A feltárt visszásság orvoslására vonatkozó ajánlást a miniszter elfogadta, és az ETT Igazságügyi Bizottsága a panaszt újra megvizsgálhatta (OBH 4089/1997.).

Az országgyûlési biztos 1997-ben hivatalból indult vizsgálat eredményeként ajánlásokat fogalmazott meg az öngyilkosságot megkísérlõ személyek emberi és állampolgári jogai érvényesülése érdekében. Az ajánlások egy részét a címzettek akkor elfogadták, más részét nem. Ezért a biztos 1999-ben kiegészítõ jelentést készített, amelyben az el nem fogadott ajánlások egy részét fenntartotta, más részét módosította. Felkérte például az egészségügyi minisztert, dolgozza ki annak szabályait, hogy az öngyilkosságot megkísérelt személyt pszichiáternek is minden esetben meg kelljen vizsgálnia, és jognyilatkozatai érvényességét a pszichiátriai vizsgálat eredményének megfelelõen bírálják el. Azt is kérte, hogy az egészségügyi miniszter dolgozzon ki programot a beavatkozó egységek (mentõk, tûzoltók, rendõrök, háziorvosok) pszichiátriai, krízisintervenciós felkészítésére. Az egészségügyi miniszter az ajánlásokra érdemben még nem válaszolt, kérésére a biztos a határidõt meghosszabbította. Az ombudsman a szociális és családügyi miniszternek azt ajánlotta, hogy készítse elõ a szociális gondozás kiterjesztését a szuicidológiai megelõzés, ellátás és utógondozás területeire, dolgoztassa ki az országos mentálhigiénés program keretében a szuicid prevenciós programot. A miniszter elfogadta az ajánlásokat. A korábbi ajánlások között szerepelt az ingyenes telefonos lelkisegély-szolgálat megõrzése, illetve elérhetõségének kibõvítése. A megismételt ajánlásra adott válaszában a Belügyminisztérium illetékes miniszteri biztosa ígéretet tett arra, hogy a 112-es számú segélyhívó számon ügyeleti feladatokat ellátókat szakmailag felkészítik a mentális problémák miatt kritikus helyzetben lévõk hívásainak fogadására (OBH 5006/1996.). A kiegészítõ jelentést az Országgyûlés Egészségügyi Bizottságának Ellenõrzési Albizottsága külsõ szakértõkkel együtt 1999. november 23-án megtárgyalta és a vitában elhangzottakra is tekintettel támogatta az ajánlások elfogadását, gyakorlati érvényesítését.

A gyermekeket is érintõ jogok egy részét, ha az az egész családot érintõ szociális léttel függ össze, a 4.3.1. pontban tárgyaltuk. A fogyatékos gyermekek jogi helyzetével a 4.3.2. és 4.3.3. pontokban foglalkoztunk, mert a fogyatékosságot a gyermekek esetében is meghatározó jellegû létformának tartjuk. Ebben a részben kifejezetten a gyermeki jogok tárgykörébe tartozó esetekkel foglal-kozunk.

Az országgyûlési biztos általános helyettese 1998-ban 13 otthont nyújtó gyermekintézményben végzett átfogó vizsgálatot. Az 1067 gyermek- és fiatalkorú emberi jogait feltáró vizsgálat során összesen 51 alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságra hívta fel a figyelmet. Az 1999-ben végrehajtott utóvizsgálatok alapján pozitív fejleményrõl számolhatunk be. Megkezdõdött például a feladat ellátására alkalmatlan épületek kiváltása, rekonstrukciója, több helyen folyik a dolgozók továbbképzése. A fõvárosban a drogos fiatalok számára lakásotthont hoznak létre, ahol különlegesen képzett szakemberek alkalmazását tervezik. Az ajánlásokat a megszólítottak többsége 1998-ban elfogadta és elismerte, hogy ezek elõsegítik az 1997-ben született, a gyermekek jogairól szóló törvény érvényesülését. A szociális és családügyi miniszter azonban nem látta szükségesnek a speciális ellátást igénylõ gyermekek gondozását biztosító otthonok kialakítására megjelölt határidõ elõrehozását, ennyiben tehát nem értett egyet az ajánlással. 1999-ben két olyan intézeti eseményre, jelenségre hívtuk fel a figyelmet, amely a korábbi ajánlások megalapozottságát támasztotta alá. Egy 19 éves intézeti nevelt öngyilkossága miatt indított vizsgálatban kiderült, hogy bár a fiú az öngyilkosságot megelõzõen is láthatóan rossz pszichés állapotban volt, ennek ellenére problémái megoldásához egészségügyi, pszichológiai segítséget nem kapott (OBH 1403/1997.). Egy ifjúsági otthon lakói nevében a diákönkormányzat képviselõi azt kifogásolták, hogy senkitõl nem kaptak védelmet egy õket és nevelõiket is rendszeresen rettegésben tartó lakótársukkal szemben (OBH 8093/1997.). A deviáns viselkedésû, vagy egyéb okok miatt speciális ellátást igénylõ gyermekek és fiatalok gondozása szerintünk tehát a sürgõsen megoldandó feladatok közé tartozik.

Az intézetben élõ gyermekek jogainak védelmét ellátó szakszolgálatok és a tevékenységüket felügyelõ gyámhatóságok mulasztása miatt egyes esetekben súlyos morális sérülés vagy anyagi kár is érheti a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévõ kiskorúakat vagy fiatalokat. Egy ilyen eset vizsgálata során az derült ki, hogy a gyermeket megfelelõ elõkészítés nélkül helyezték ki olyan nevelõszülõhöz, aki ellen nem sokkal ezután súlyos bûncselekmény miatt eljárás indult. A kihelyezés után az elõírt és elvárható adott esetben a sürgõs intézkedéseket igénylõ felügyeletet is elmulasztották a hatóságok. A súlyos alkotmányos visszásság orvoslása érdekében a biztos ebben az esetben a jogs zabály módosítását is indítványozta (OBH 820/1997.). Anyagi kár érte azt az intézetben nevelkedõ kiskorút is, akinek az intézeti gyám az árvaellátást nem igényelte (OBH 1525/1998.).

A gyermeki jogok legsúlyosabb problémáira a gyermekvédelmi ellátó rendszer kialakulásával, mûködésével kapcsolatos vizsgálatok hívták fel a figyelmet. Az állampolgári jogok biztosa 1999-ben hivatalból 5 eljárást indított, azt követõen, hogy a sajtónak a gyermekek ellátatlanságával, halálával végzõdõ elhanyagolásával, súlyos bántalmazással kapcsolatos tudósításai arra engedtek következtetni, hogy a gyermekvédelem ellátórendszere nem mûködik megfelelõen. A lezárult 5 ügyben az ombudsman megállapította, hogy a gyermekek védelmével összefüggésben súlyos visszásságot okozott az, hogy az önkormányzatok nem, vagy késedelmesen alakították ki a gyermekvédelmi alapellátás intézményét, illetve, ha azt kialakították, akkor tevékenységét nem vagy csak formálisan ellenõrizték (OBH 6702/1998., 750/1999., 1806/1999., 2167/1999.). Az 5 esetbõl 3 esetben a gyermekek haláláról szóló híreket követõen indult meg a vizsgálat. Az ajánlásainkra adott válaszokból kitûnõen a megrendítõ események hatása alatt az önkormányzatok belátták felelõsségüket, és várhatóan ezeken a településeken a jövõben kellõ figyelmet szentelnek a gyermekek védelmével kapcsolatos alapellátásoknak. Az önkormányzatok jelentõs része a gyermekvédelemmel kapcsolatos feladatait nem vette komolyan. A legtöbb esetben forráshiányra hivatkoztak. Leginkább azonban az új feladatra való felkészülés volt hiányos, ehhez nem kaptak megfelelõ segítséget. Sokszor mereven értelmezték, adott esetben a gyermek ellen fordították azokban azt a gyermekvédelmi törvényben deklarált elvet is, amely szerint "szociális okból gyermek nem emelhetõ ki a családból". Nem vagy nem a kellõ idõben ismerték fel, hogy a gyermekek saját családjukban súlyosan veszélyeztetett körülmények között élnek.

A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény 1997. november 1-jén lépett hatályba. A törvény kötelezõen ellátandó alapfeladatként írja elõ az önkormányzatoknak a gyermekjóléti szolgáltatást, valamint a gyermekjóléti szolgálat létrehozását. Vizsgálataink azonban megállapították, hogy közel két évvel a törvény hatálybalépése után sem épült ki országosan a megfelelõ ellátórendszer. A biztos ajánlásaiban az ágazati felügyeletet ellátó szociális és családügyi minisztert is megszólította. Arra kérte, hogy végezzen felmérést a gyermekjóléti szolgálatok létrehozásáról és járjon el a mulasztó önkormányzatokkal szemben. Az ajánlásokat az érintett ön kormányzatok elfogadták, létrehozták vagy megreformálták a gyermekjóléti szolgálatokat.

A gyermeki jogok megvalósulását az állam a gyámhatóságokon keresztül ellenõrzi. A családban és a gyermekvédelmi ellátást biztosító intézményekben élõ gyermekek jogainak védelmezõi a gyámhatóságok. A legsúlyosabb jogsérelem tehát akkor keletkezik, ha maga a gyámhatóság követ el mulasztást vagy hoz jogszabálysértõ döntést. Az 1999-ben lezárult vizsgálatok közül a legtöbb jogsérelmet a gyermekvédelmi gondoskodásban élõ külföldi gyermekek helyzetérõl készült jelentés állapított meg (OBH 400/1999.). A 216 gyermek sorsát nyomon követõ vizsgálatot hivatalból indította az országgyûlési biztos általános helyettese. Megállapította, hogy a gyermekek közül nagyon sok úgy nevelkedik intézeti körülmények között, hogy születését követõen azonnal elhagyta az édesanyja, de örökbefogadá sára a gyámhatóságok mulasztásai, az egységes irányítás hiánya, valamint az elavult jogi szabályozás miatt nem került sor. Az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlásokat fogalmazott meg a szociális és családügyi miniszternek. Egyebek között tárcaközi bizottság létrehozását kezdeményezte az egységes nyilvántartás kialakítása érdekében. Kérte továbbá azt is, hogy a miniszter az állami irányítás eszközeivel nyújtson szakmai segítséget, eligazítást a gyámhivatalok és gyermek védelmi szakszolgálatok számára. A területileg illetékes gyámhivatalok vezetõit a törvényben rögzített feladataik ellátásár a hívta fel. A vizsgálat során kiderült, hogy amennyiben a magyar állampolgárságú anya okmányok nélkül jelentkezik a szülészeten, ott külföldinek adja ki magát, akkor a hatóságok ezt a jogsértõ helyzetet tudomásul veszik, az ilyen körülmények között megszületett gyermeket megfosztják az örökbeadás lehetõségétõl. A helyettes biztos szerint lehetõvé kell tenni azt, hogy a gyermekét nevelni nem képes anya úgy adhassa örökbe gyermekét, hogy arról lakókörnyezete ne sze rezzen tudomást. A szociális és családügyi miniszter az ajánlásokra a mai napig nem válaszolt. A fõvárosi és a megyei gyámhivatalok a vizsgálati jelentésben foglaltakkal egyetértettek, az ajánlásokat elfogadták.

1999-ben két olyan ügyet vizsgált az általános biztos helyettese, amelyben a sajtószabadság és a gyermeki jogok kerültek egymással ellentmondásba. Egy nyolcéves gyermek hozzátartozója jelezte, hogy a gyermek édesanyja meggyilkolásának körülményeit készülõ televíziómûsorban láthatja, illetve arról így szerezhet tudomást. A biztos megállapítása szerint a gyermek kiemelt gondoskodáshoz való jogának védelme került közvetlen veszélybe, ezért az ügyben fellépett. Az érintett televíziós csatorna ennek hatására a riportot nem sugározta (OBH 4761/1999.). A Nagy- családosok Országos Egyesületének elnöke panaszában azt sérelmezte, hogy a gyermekek alkotmányos jogainak sérüléséhez vezethet a "közerkölcs" definíciójának hiánya, mivel így nem szankcionálható, ha olyan reklámokat, hirdetéseket sugároznak, amelyek sértik a közerkölcsöt. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a terület szabályozása megfelelõ. Magyarországon azok a civil szervezetek is létrejöttek, melyek képesek a felvetett probléma kezelésére, ezért a panaszt elutasította (OBH 5710/1997.).

1998-ban a biztos általános helyettese a biztonsági gyermekülés kötelezõ használatának elõírását javasolta (OBH 7817/1997.). A belügyminiszternek, valamint a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszternek tett ajánlásával az érintettek 1998-ban egyetértettek, a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet módosítására azonban nem került sor, az erre vonatkozó elõterjesztés sem készült még el.

Más alapjogok mellett az ifjúság érdekeinek alkotmányos védelme érdekében több egymást követõ eljárásban vizsgálta meg az országgyûlési biztos azt a panaszt, amelyben a környezõ lakók a szomszédságukban mûködõ nyilvánosház nem kívánatos hatásai ellen tiltakoztak. A többszöri levélváltás, rendõri intézkedés és konkrétan felvázolt rendõrségi stratégia ellenére úgy látjuk, hogy a nyilvánosház végleges megszüntetésére nincs hatékony jogi megoldás és a környék fiatalkorú lakóinak a megfelelõ neveléshez fûzõdõ alkotmányos érdeke minden erõfeszítés ellenére folyamatosan sérül (OBH 7414/1998.).

A 14-18 éves korosztályhoz tartozó diákok emberi jogainak érvényesülését 1998-ban átfogó vizsgálatban mérte fel az állampolgári jogok országgyûlési biztosa. Ebben két ajánlást fogalmazott meg az oktatási miniszternek, aki válaszában elvileg egyetértett az ajánlásokban foglalt indítványokkal, a konkrét feladatok végrehajtásáról azonban csak megkésve tájékoztatott. A diákjogi vizsgálatot ennek ellenére nem tartjuk eredménytelennek. Talán ez is közrehatott abban, hogy konfliktuskezelõ feladatok ellátására az illetékes miniszter fõosztály-vezetõi rangban oktatási biztost nevezett ki. A vizsgálat óta emellett több, igen jó színvonalú tananyag készült az állampolgári jogok témakörében. Az átfogó vizsgálat bennünket illetõ közvetlen következményeként pedig megszaporodtak az erre vonatkozó panaszok. Az írott és elektronikus média is a korábbinál gyakrabban foglalkozik a diákokat ért, adott esetekben az emberi jogok sérelmére utaló atrocitásokkal. Így megnõtt a lehetõségünk a hivatalból elrendelhetõ vizsgálatokra.

Az 1999-ben megvizsgált diákjogi panaszokból az derült ki, hogy az iskolában a legsúlyosabb problémát az emberi jogok - fõleg az emberi méltóság - tiszteletének hiánya okozza. Az ilyen panaszok vizsgálata során találkoztunk volt kollégiumi nevelõtanár hosszú ideig tartó "önkényuralmi" szokásaival (OBH 6165/1997.), brutális bántalmazás vagy a fegyelmezés fizikai bántalmazást is magában foglaló módszereivel (OBH 1180/1999., OBH 3112/1999., OBH 2624/1999.). A diákok persze - amint az a panaszokból kiderül - idõnként egymást sem kímélik, ilyenkor a vizsgálat a tanári reakciók jellegének felderítésére irányult (OBH 964/1999., OBH 4781/1999.). A panaszok vizsgálata során elõfordult, hogy a retorziótól való félelem miatt a panaszos visszalépett vagy neve elhallgatását kérte (OBH 6165/1997.). A panaszok vizsgálata során érzékelhetõ volt, hogy a diákok bántalmazását sem a közvetlenül nem érintett szülõk, sem a fenntartó önkormányzat nem ítélte el erkölcsileg (OBH 2624/1999.). Az általunk kezdeményezett fegyelmi eljárást ugyan lefolytatták - nemritkán csak formálisan -, de a megfelelõ szankció akkor is elmaradt, ha az inkriminált tett vagy jogellenes pedagógiai gyakorlat bebizonyosodott. Elõfordult például, hogy az ajánlásunkra megindított fegyelmi eljárás eredményeként a vétõ pedagógust elbocsátotta az igazgató, majd a településen aláírásgyûjtés kezdõdött a pedagógus érdekében. Ezt követõen visszavették az iskolába és csak a Megyei Közigazgatási Hivatal közbenjárása után erõsítették meg az eredeti döntést (OBH 3112/1999.). Volt olyan eset is, amikor a sorozatos sérelmet szenvedõ diákok panaszhoz való jogának érvényesítését segítõ tanárt mint "bomlasztó elemet" bocsátotta el az iskola igazgatója, és csak a munkaügyi bíróság jogerõs ítélete állította helyre a jogérvényesítéséért harcoló pedagógus és az érintett diákközösség önbecsülését (OBH 6165/1997.). A diák tehát kiszolgáltatott helyzetben van az iskolában, és ez akkor a legsúlyosabb, ha az emberi méltóság tisztelete a saját családja körében sem jellemzõ, ezért panaszkészsége, az érdekérvényesítésre vonatkozó késztetése teljesen hiányzik. A kisebb településeken a jogilag lehetséges, de ténylegesen mégsem helyeselhetõ összefonódás, összeférhetetlenség is gátolja a tényállás felderítését, de a korrekt fegyelmi eljárást is. Egy esetben például fizikai bántalmazások miatt a fenntartó önkormányzat fegyelmi megrovásban részesítette az iskola igazgatóját. Az önkormányzat négy képviselõje azonban az érintett igazgató által vezetett iskolában volt beosztott tanár. Elfogultság miatt mégsem zárták ki õket a konkrét eljárásból (OBH 1180/1999.).

Vizsgálataink során a diákokkal szemben alkalmazott más meglepõ pedagógiai fegyelmezési módszerek is kiderültek. Elõfordult például, hogy a diákok egymással szemben alkalmazott rendszeres lelki és fizikai terrorcselekményeit nem követte fegyelmi büntetés, csak pedagógiai. Az iskola informális hierarchiájának csúcsán lévõ deviáns diákok egy egyszerû intõvel úszták meg az eljárást (OBH 964/1999.). Volt viszont olyan diák is, akit különbözõ mulasztásai miatt három hétre eltiltottak a fizikaórák látogatása alól (OBH 6769/1997.). Találkoztunk olyan esettel is, amelyben két igazolatlan hiányzás miatt minden figyelmeztetés nélkül zártak ki diákot egy középfokú oktatási intézménybõl (OBH4004/1998.).

A kodifikált diákjogokat ugyancsak közvetve, de egyes esetekben alapvetõ módon érintik az iskola-, óvoda-, sõt bölcsõdebezárások. 1999-ben több tucat olyan panaszt vizsgáltunk meg, amely az önkormányzatok vagy más fenntartók által összevonásra, átszervezésre vagy megszüntetésre ítélt oktatási-nevelési intézmények közösségeitõl érkezett. A fenntartói döntéssel kapcsolatos panaszok vizsgálata során elõzetesen mindig meg kellett állapítani, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény az Alkotmányban deklarált önkormányzati önállóság elve alapján határozza meg az önkormányzatok jogait és feladatait. Ennek alapján az önkormányzat döntése kizárólag törvényességi és alkotmányossági okból vizsgálható felül. Az önkormányzatnak a település egésze érdekében kell a gazdálkodását alakítani, e körben a törvény csak a kötelezõen ellátandó feladatait határozza meg, annak mikéntjérõl a képviselõ-testület a törvényes kereteken belül jogilag szabadon dönt. Az önkormányzat gazdálkodásának célszerûségi szempontból történõ felülbírálására egyetlen szervezetnek sincs törvényben biztosított joga. A mûvelõdéshez való jog az Alkotmányban biztosított alapjogok második generációjaként ismert jogok csoportjának része, olyan társadalmi konszenzuson alapuló érték, amely államcélként fogalmazódik meg. Az állam törvényekben vállalt feladatának ellátását helyi szinten az önkormányzatok közremûködésével valósítja meg azáltal, hogy biztosítja az ingyenes és kötelezõ általános iskola igénybevételének lehetõségét. A szabad iskolaválasztás jogát nem lehet kiterjesztõen értelmezni. Ezért a mûvelõdéshez való alapjog nem biztosítja az érintetteknek azt az alkotmányos jogát, hogy az alapellátás sérelme nélkül valamely intézmény változatlanul hagyását követeljék. A döntés érdemére vonatkozóan a jogszabályok a fenntartónak széles mérlegelési jogot biztosítanak. Ezért a jogszabályok az érin- tettek számára az önkormányzat döntéseivel szemben a látensen megjelenõ anyagi jogi sérelmek megakadályozására fõként az eljárási szabályok körében nyújtanak garanciákat. A közoktatási törvény széles körû véleményezési lehetõséget biztosít az érintett intézmények dolgozóinak, a diákoknak és szüleiknek valamennyi olyan kérdésben, amely az oktatási intézmény mûködését alapvetõen befolyásolja. E szabályok garantálják, hogy a képviselõk a lehetõ legteljesebb mértékben legyenek tisztában döntésük várható következményeivel, és az elõre látható problémákat zárják ki, illetve ne okozzanak aránytalanul súlyos terheket vagy kompenzálják azokat. A fenti megállapításokból adódik a következtetés, hogy az országgyûlési biztos nem vizsgálhatta azt, hogy az önkormányzat a döntése meghozatalánál a fenti szempontokat helyesen mérlegelte-e, ha a döntése nem csorbította az Alkotmányban és a közoktatási törvényben garantált ingyenes és kötelezõ általános iskola, illetve óvoda azonos színvonalú, aránytalan terhet nem okozó igénybevételének lehetõségét.

Az iskola, óvoda megszüntetésére, összevonására vonatkozó döntés az elõbb ismertetett szigorúan értelmezendõ hatásköri korlát ellenére szinte minden esetben a vizsgálatunk tárgya akkor, ha az a fogyatékos vagy fogyatékkal élõ gyermekek mûvelõdéshez való jogát korlátozhatja. Velük kapcsolatban ugyanis szinte automatikusan felmerül a diszkrimináció tilalma. Az Országos Fogyatékosügyi Program (100/1999. (XII. 10.) OGY határozat) adatai szerint ugyanis a 15 évesnél idõsebb fogyatékosoknak csak 9,6 százaléka járt iskolába, 37 százalékuk nem fejezte be az általános iskolát, csak 30 százalékuk rendelkezik általános iskolai végzettséggel. (A felsõoktatásban a felmérés idõszakában összesen 170 fogyatékkal élõ személy tanult.) A számukra speciálisan kialakított oktatási programok és intézmények az ombudsmani gyakorlatban különösen védett értékeknek számítanak. Az õket érintõ átszervezések ellenére a legkörültekintõbb vizsgálat után sem állapítottunk meg emberi jogokat érintõ alkotmányos visszásságot, legfeljebb érdeksérelmet a három iskolai és egy óvodai szolgáltatás átszervezésének befejezése után. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy mind a négy ügyben az átszervezések kezdetétõl fogva figyelemmel kísértük a folyamatokat és preventív beavatkozás címén idõnként jelzéseket továbbítottunk (OBH 118/1999., OBH 1043/1999., OBH 2228/1999., OBH 2675/1999.).

Az iskolamegszüntetési ügyek egy részében az a valóságos és máig fel nem oldott, fõleg nagyvárosokban létezõ konfliktus húzódik meg, amely az önkormányzatok által kötelezõen és ingyenesen megvalósulandó oktatás értelmezése körül azért alakult ki, mert a körzethatár nincs tisztázva. Ez finanszírozási okok miatt egyre nagyobb jelentõségû kérdéssé vált. Egy fõvárosi kerület önkormányzatának iskolaracionalizálási tervét a biztos helyettese nem kifogásolta, annak ellenére, hogy az új épületben az áthelyezés után a tanulók nem helyezhetõk el. Az érintett iskola esetében a kerületi lakosok száma a tanulói létszám felét sem érte el, az iskolák összevonása a kerület lakóinak aránytalanul súlyos terhet nem okozott. Visszásságot eredményezett ugyanakkor, hogy az önkorányzat a közoktatási törvény elõírásai ellenére nem határozta meg az általános iskolák körzethatárait. Az önkormányzat a két tannyelvû általános iskola és gimnázium fenntartásával nem csupán kötelezõ alapfeladatot, hanem önként vállalt feladatot is ellátott, amihez többletköltséget igényelhet. Az ehhez szükséges együttmûködési megállapodás megkötése érdekében azonban nem kereste meg a Fõvárosi Önkormányzatot. A két tanítási nyelvû iskolai oktatásra vonatkozó jogszabály nem írja elõ, hogy a feladatot önként vállaló önkormányzat hogyan igényelheti a feladattal arányos fedezet biztosítását. A biztos ezért az oktatási minisztert kérte fel arra, hogy kezdeményezzen olyan törvénymódosítást, amely a két tanítási nyelvû iskola oktatási szerepét és feltételeit jobban kiszámíthatóvá teszi. A miniszter jelezte, hogy a törvény 1999-ben történt módosítása már megfelelõen ösztönzi az önkormányzatokat az együttmûködési megállapodások megkötésére. Közölte azt is, hogy a 2000. évi költségvetésben javasolták a két tanítási nyelvû oktatás normatívájának jelentõs emelését, ezért az országgyûlési biztos a miniszter válaszát tudomásul vette (OBH 2877/1999.). Az érintettekkel való konzultációs és tájékoztatási kötelezettségének több iskola- és óvodafenntartó nem tett eleget. Az érdekelteknek ugyan csupán a véleménynyilvánításhoz van joga, de súlyos következményekkel járhat az, ha az ellenérdekû fél érvei figyelmen kívül maradnak. Tekintettel arra, hogy a közoktatási törvény erre vonatkozó rendelkezései megsértésének nincs jogkövetkezménye, az országgyûlési biztos felkérte az oktatási minisztert, hogy fontolja meg a törvény olyan módosításának kezdeményezését, amely szankcionálná a jogsértést (OBH 5587/1997., OBH 7159/1999.).

Az egyik panaszos azért fordult az országgyûlési biztoshoz, mert kifogásolta, hogy a Salgótartjáni Önkormányzat a településen mûködõ utolsó két bölcsõde bezárásáról hozott döntést. Az országgyûlési biztos vizsgálatot indított, melynek során megállapította, hogy az önkormányzat a város utolsó két bölcsõdéjét azért kívánja bezárni, mert a központi normatív támogatás a fenntartás költségének csak 17 százalékát fedezi, és a fennmaradó 83 százalékot a település költségvetése nem tudja vállalni. Mivel a jogszabály elõírja, hogy az önkormányzat a napközbeni ellátás keretében köteles biztosítani az ellátatlan gyermek nappali felügyeletét, a salgótartjáni önkormányzat vállalkozói alapon mûködõ gyermekfelügyeletek szervezésére tett ígéretet, amelyet a berendezés biztosításával kívánta támogatni. Megígérte azt is, hogy a térítési díjhoz a rászorult szülõknek támogatást nyújt. A gyermekvédelmi törvény szerint a 3 éven aluli gyermekek napközbeni ellátása megszervezhetõ, különösen bölcsõdében, családi napköziben vagy házi gyermekfelügyelet keretében. A felsorolás választási lehetõséget biztosít az önkormányzatnak. A lakosság igényei szerint és a saját lehetõségeitõl függõen kell eldöntenie, hogy a feladatokat milyen mértékben és módon látja el. Az önkormányzat azonban tényleges lakossági igény esetén nem választhatja meg kizárólag gazdasági szempontok szerint a gyermekek napközbeni ellátásának módját. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat a gyermekek napközbeni ellátását folyamatosan biztosító bölcsõdét, rövid határidõvel, más intézmény létesítése nélkül, az állampolgárok által elõre nem tervezhetõ módon szüntette meg és ezzel az állampolgárok jog- és szociális biztonságával, valamint az ifjúság védelmének elvével kapcsolatban alkotmányos visszásságot okozott. A biztos felhívta a jegyzõt, hogy vizsgálja felül a határozatokat, és kezdeményezze a képviselõ-testületnél azok ismételt megtárgyalását. A képviselõ-testület nem értett egyet az ajánlással, és jelezte, hogy már mûködik két olyan vállalkozói gyermekfelügyelet, ahol 7-7 gyermek elhelyezése oldható meg, és további igények esetén az önkormányzat bõvíteni fogja a szolgáltatást. A biztos jelezte, hogy az alapellátás iránti lakossági igények teljesítésével kapcsolatosan utóvizsgálatot fog tartani. A szociális és családügyi minisztert viszont arra kérte, hogy kezdeményezze a gyermekvédelmi törvény módosítását úgy, hogy a gyermekek napközbeni ellátását az önkormányzatok számára a lakosság arányában kötelezõ feladatként határozza meg. A miniszter a javaslattal nem értett egyet, ezért az országgyûlési biztos ajánlását módosítva, alternatív megoldásra kérte. Az újabb ajánlásra a miniszter lehetségesnek tartott olyan jogszabály módosítást, amelynek alapján ellenõrizhetõ lesz az, hogy az önkormányzat eleget tesz-e a tényleges lakossági igényeknek, illetve lehetõvé teszi-e magasabb összegû állami normatíva igénylését. Az országgyûlési biztos a miniszter utóbbi válaszát az ajánlás elfogadásának tekintette. A normatíva módosítására már az 1999-es évben sor került, de még nem jött létre olyan független intézmény, amely a bölcsõdei elhelyezési igények felmérésére és ellenõrzésére jogosult lenne (OBH 1004/1999.).

Az oktatási intézményekben nemcsak a diák emberi jogai sérülhetnek, hanem a tanárok is kerülhetnek kiszolgáltatott állapotba. Az iskolamegszüntetési hullám miatt pedagógusok százai kerültek igen súlyos helyzetbe. Ezen kizárólag az emberi jogokra hivatkozva nehéz, majdnem lehetetlen változtani. 1999-ben elõfordult azonban olyan eset, amikor a munkához való joggal összefüggõ diszkrimináció tilalma megsértését állapítottuk meg. Az önkormányzatok az általuk fenntartott intézmények vezetõit körlevélben szólították fel arra, hogy ne alkalmazzanak olyan közalkalmazottakat, akiknek a közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltatója végkielégítést fizetve, felmentéssel szüntette meg. Az ombudsman hivatalból vizsgálatot indított, amely feltárta, hogy a körlevél a jogszabálynak nem minõsülõ belügyminiszter által kiírt pályázaton és az ahhoz adott TÁKISZ-tájékoztatón alapult (ez határozza meg az önkormányzatok által a létszámleépítéshez igényelhetõ központi támogatás pályázati feltételeit). Az önkormányzatok ezt értelmezték tévesen. A pályázat ugyanis csak akkor zárja ki a központi hozzájárulás igénylésének lehetõségét, ha az oktatási intézmény a végkielégítéssel felmentett dolgozót fõállásban vagy szerzõdéses jogviszonyban tovább foglalkoztatja vagy az álláshelyet új dolgozóval tölti be, és ezáltal nem csökken az önkormányzat által fizetett álláshelyeken dolgozók létszáma. Az országgyûlési biztos felkérte a belügyminisztert, hogy tájékoztassa az önkormányzatokat a pályázat tényleges feltételeirõl. A miniszter egyetértett az ajánlással, és három minisztérium közös tájékoztatót tett közzé a napilapokban a pályázat feltételeinek helyes értelmezésérõl. Ezzel lehetõség nyílt arra, hogy például nyugdíjazás vagy nem átszervezés miatt történõ munkaviszony-megszüntetés miatt megüresedett álláshelyeken az érintett pedagógusokat a végkielégítés visszatérítése nélkül alkalmazhassanak.

A felsõoktatási intézmények tevékenységét érintõ ügyek sajátossága, hogy ezek az intézmények egyrészt közszolgáltatást nyújtó közintézetek, ennek megfelelõ hatósági jellegû jogokkal, másrészt viszont autonómiával rendelkeznek. Ez utóbbit figyelembe kell venni az intézményi döntések vizsgálata során. Elsõsorban az intézmény eljárásának szabályszerûségét vizsgálja az ombudsman és azt, hogy e szabályok alkalmazása nem sérti vagy veszélyezteti-e az alkotmányos jogokat. Szakmai tartalmú panaszok vizsgálatára, amelyek például az oktatás minõségét kifogásolják, nincs lehetõsége. A felsõoktatásban szerzett vizsgálati tapasztalataink szerint a jogállamiságból eredõ tisztességes eljáráshoz való jog sérül legtöbbször. Ez általában a késedelmes vagy elmulasztott választ, az írásbeli tájékoztatás elmaradását jelenti. A feltárt hibák arra utalnak, hogy az intézmények apparátusa nincs felkészülve a hallgatók létszámának növekedésére, az oktatási formáknak, a feladatoknak a megváltozására (OBH 1771/1999., OBH 3452/1999.). E hibákkal is összefügg, hogy a hallgatók nem élnek az intézményen belüli jogorvoslati lehetõségekkel, ez pedig az ombudsman eljárásának a feltétele. A felsõoktatási intézmények eljárásával kapcsolatban is megalapozott elvárás az, hogy a jóhiszemûség, az elfogulatlanság, az ésszerû idõn belüli döntésre törekvés számukra akkor is kötelezõ, ha ezekrõl nem eljárási kódex rendelkezik (OBH 1771/1999., OBH 3452/1999.). A jogbiztonság érvényesülése szempontjából garanciális jelentõsége van az intézmények feletti törvényességi felügyelet megfelelõ mûködésének. A felügyeleti tevékenység hiányosságai több ügyben is hozzájárultak ahhoz, hogy az állampolgár alkotmányos jogai sérültek vagy annak közvetlen veszélye állt fenn. Így például a Magyar Iparmûvészeti Fõiskola rektorválasztása során kialakult bizonytalansághoz késedelmes eljárásával maga a miniszter is hozzájárult (OBH 121/1999.). Egy másik ügyben ismét vitatottá vált, hogy a törvényességi felügyelet során a miniszternek milyen eljárási szabályokat kell követnie, mennyi idõn belül kell intézkednie, van-e vizsgálati lehetõsége, az mire terjed ki (OBH 3452/1999.). Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a folyamatosan megnyilvánuló bizonytalanságot a törvényességi felügyelet hiányos szabályozása okozza, ennek pótlására a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszterét kérte fel.

Az elmúlt években a munkavállalási esélyek növelése érdekében egyre több ember kíván második diplomát, felsõfokú szakképesítést szerezni. A felsõoktatási intézmények igazodni próbálnak ehhez az igényhez. A hallgatók felsõfokú képzésében különbözõ továbbképzõ intézmények, gazdasági társaságok is részt vesznek. Elõfordul azonban, hogy az ígért feltételeket az intézmények nem tartják be vagy az addigiakat menet közben megváltoztatják. Ez pedig a hallgatók számára súlyos anyagi teherrel jár, sõt esetenként meghiúsíthatja tanulmányaik folytatását vagy munkájukat is elveszíthetik. 1999-ben is volt olyan, viszonylag szerencsésen befejõdött ügy, amelyben a mûvelõdéshez (szakképzéshez) való és ezen keresztül a munkához való jog sérelmét két minisztérium összefogásával sikerült elhárítani (OBH 2263/1998.). Egy másik esetben a vizsgálatra okot adó problémát az Oktatási Minisztérium közbenjárásával a fõiskola úgy oldotta meg, hogy a felvételinél ígért diploma jellegét megváltoztatta. Hasonló zavarok megelõzése érdekében az országgyûlési biztos konkrét kérdések alapján kérte az oktatási miniszter állásfoglalását. Az egyedi panaszhoz is kapcsolódó megkeresésre azonban 1999. szeptember 8-a óta - többszöri sürgetés ellenére - még nem érkezett válasz.

A piaci társadalom mûködésének jogi feltételei az elmúlt tíz évben lényegében megteremtõdtek. A piac szabadságának biztosítása azonban gyakran túlzott szabadosságot eredményezett. A panaszokból 1999-ben a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás nehézségeirõl, a piaci mûködés során kialakult alkalmai vagy tartós kiszolgáltatottságról, az utóbbin belül pedig különös hangsúllyal a monopolhelyzetbe jutott szolgáltatókkal kapcsolatos sérelmükrõl alkothattunk képet, vizsgálataink során pedig számos alkotmányos emberi joggal kapcsolatos visszásságot állapítottunk meg.

A piac zavartalan mûködésének egyik legalapvetõbb feltétele a biztonságos tulajdonszerzés. Ezt az ingatlanok vonatkozásában 1997-ben és 1998-ban folyamatosan vizsgáltunk a Fõvárosi Kerületek Földhivatalánál, mivel ott különösen nagy ügyhátralék halmozódott fel. 1999-ben a jogbizonytalanságot eredményezõ helyzetet - a telekkönyvezetlen lakótelepi ingatlanok ügycsoportját kivéve - sikerült felszámolni. Ennek tulajdonítható, hogy a földhivatalok elleni panaszok száma különösen 1997-hez képest jelentõsen csökkent. Az 1999-ben vizsgált ügyekben a késedelmes ügyintézés miatt érkezett néhány panasz elintézése már a korábbihoz képest lényegesen egyszerûbb volt. A megkeresésünkre adott válaszban már legtöbbször a panasz orvoslásáról adtak számot az illetékesek, így ajánlásban legfeljebb a jövõbeni méltányos határidõ betartására kellett felhívnunk a figyelmet (OBH 2080/1997., OBH 7489/1997., OBH 1402/1999.). Vizsgálatainkkal sikerült orvosolni a téves nyilvántartásból származó, a tulajdonszerzést akadályozó sérelmet (OBH 1917/1999.), a nyilvántartásba vétel elmulasztásával összefüggõ vagyoni kárt (OBH 5888/1997., OBH 6406/1997.), a tájkoztatási kötelezettség elmulasztásából és a késedelmes eljárásból adódó hátrányt (OBH 4904/1998.) és az iratbetekintés jogától való megfosztás miatti tulajdonszerzési korlátozást (OBH 4637/1999.). Az alkotmányos visszásság orvoslására tett indítványainkat az illetékes hatóságok idõben és érdemben megvizsgálták és egy eset kivételével elfogadták.

Az ingatlanszerzéssel kapcsolatos piaci biztonsággal közel azonos jelentõségû kérdés a bírósági végrehajtás szabályainak megfelelõ garanciát nyújtó egységes rendszere. Az új végrehajtási törvény koncepciójáról véleményt nyilvánítottunk néhány olyan kérdésben, amelyet panaszosaink jeleztek számunkra, de hatáskör hiánya miatt azokat nem vizsgálhattuk ki. Ezek közül különösen fontosnak tartjuk azt, hogy az új jogszabály kimerítõ módon rendezze az összeférhetetlenség kérdését. Most ugyanis elõfordulhat, hogy az önálló bírósági végrehajtó közeli hozzátartozója legyen az árverési vevõ. Szükség van továbbá a végrehajtás foganatosításának idõbeli korlátozására, a nálunk egyébként sokat panaszolt végrehajtási eljárások indokolatlan elhúzódásának megakadályozására, végsõ soron az idõhúzó magatartást tanúsító végrehajtó viselkedésének szankcionálására.

A lakás tulajdoni viszonyaival - ezen belül különösen a bérlettel - kapcsolatos panaszok száma mûködésünk kezdeti idõszakához képest jelentõsen csökkent és jellegük is megváltozott. Az önkormányzati lakóingatlanok tömeges elidegenítése véget ért, így az olyan, korábban tipikusnak tekinthetõ vizsgálatok száma is csökkent, amelyekben az elidegenítés feltételeivel foglalkoztunk. Volt azonban 1999-ben olyan vizsgálatunk, amely az önkormányzati lakásokból társasházzá vált lakóközösség számára kialakult súlyos érdeksérelmet tártunk fel. A vizsgálatban derült ki az, hogy - a minisztérium eltérõ jogértelmezése miatt - a tulajdonhoz való joggal összefüggésben keletkezett az alkotmányos visszásság (OBH 4261/1997.). Hasonlóan súlyos konfliktust okozott az egyik önkormányzat akkor, amikor egy épület bontásáról annak tudatában hozott határozatot, hogy egyes lakások magántulajdonban vannak. Az ügyet csak az illetékes megyei közigazgatási hivatal segítségével sikerült megoldani. Az önkormányzat ugyanis a társasházi közgyûlés megkerülésével a társasházi lakások tulajdonosainak a tulajdonhoz való alkotmányos jogát, míg a bérlõk jogainak figyelmen kívül hagyásával a jogbiztonságot sértette. Az országgyûlési biztos a visszásságok megállapításán túl további intézkedést nem tartott indokoltnak, mert az önkormányzat a jogsértõ határozatait a megkeresést követõen hatályon kívül helyezte (OBH 7097/1998.).

A prosperáló piacgazdaság egyik jellemzõje az építkezési dömping . A tulajdonszerzésnek ez a módja a mi vizsgálati gyakorlatunkban akkor eredeményezi az emberi jogok megsértését, ha a hatóságok lassú, körülményes, tehát jogellenes eljárásukkal akadályozzák az építkezni szándékozókat céljaik megvalósításában. Akkor is sérülnek az emberi jogok, ha a jogszabályban foglaltak figyelmen kívül hagyásával nem nyújtanak hatékony védelmet az építkezést egyébként eltûrni köteles környezetnek a tulajdoni jogosítványainak maradéktalan érvényesítése érdekében vagy az új objektum környezeti ártalmaival szemben. Súlyos és anyagiakban is mérhetõ kára keletkezik az ügyfélnek akkor, ha az építési hatósági eljárást egyáltalán nem folytatják le (OBH 132/1999., OBH 1609/1999., OBH 1732/1999.) vagy a jogerõs határozatot egyáltalán nem, vagy csak nagyon késedelmesen hajtják végre (OBH 4413/1998., OBH 1803/1999.). Elõfordult olyan eset is, amikor az egyik fõvárosi kerület jegyzõje egy engedélytõl lényegesen eltérõ építkezés ügyében nem vagy csak jelentõs késéssel intézkedett, nem terjesztette fel a fellebbezést, nem vette figyelembe a bírósági ítéletben foglaltakat, a közigazgatási hivatal új eljárásra utasítását. Az idõmúlásra tekintettel a szabálytalanul megépített és használt építmény fennmaradhatott, sõt a fegyelmi felelõsség megállapítására sem kerülhetett sor. A jegyzõ közlése szerint ugyanis az adott ügyben illetékes ügyintézõk már nem dolgoznak az önkormányzatnál. A biztos általános helyettese és a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal hosszú, bonyolult eljárásban tisztázta a tényállást. A jogkövetkezmények érvényesítésének objektív akadályai tanulságosak lehetnek abból a szempontból, hogy a hatóság mulasztásai végül is legalizálhatnak súlyosan jogsértõ helyzeteket (OBH 3298/1996.).

A környezõ lakosok tulajdonjogát, lakásuk rendeltetésszerû használatát új középület létesítése is zavarhatja. A Heves Megyei Rendõrkapitányság fogadépületét például évek óta használatbavételi engedély nélkül, részben befejezetlen állapotban használják úgy, hogy a panaszosok kérelmét sem az építtetõ, sem a hatóság nem vette figyelembe. A környezõ magántulajdonban lévõ telket és a közterületként használt két ingatlan közötti átjárót a fogvatartottak és látogatóik "szabadtéri beszélõként" használták. Jellemzõ, hogy már vizsgálatunk megindulásakor mind a jegyzõ, mind a megyei rendõrfõkapitány megtette az általa szükségesnek vélt intézkedéseket. A panaszosok azonban ezek után sem tartották megfelelõnek a kapitányság épülete körüli állapotokat, ezért a biztos általános helyettese a rendõrkapitányság további intézkedéseit szorgalmazta (OBH 4230/1998.). Volt olyan panaszosunk is, akit szabálysértési bírsággal sújtottak azért, mert kifogásolni merte a háza elõtt engedély nélküli gázló építését. E vizsgálatunkban az emberi alapjogok konkrét megsértésén túl további anyagi és eljárásjogi szabálytalanságokat is feltártunk, amelyekre a biztos helyettese ajánlásokban hívta fel a hatóságok figyelmét. Az ajánlásokat az illetékesek elfogadták, panaszosunk azonban a meghurcoltatás miatt elégtételt nem kapott (OBH 8565/1996.).

Az építkezésekkel kapcsolatos birtokvédelmi ügyek közül az egyikben a biztos általános helyettese más ügyekben is érvényes, elvi jelentõségû megállapításokra alapozta ajánlását. A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy birtokvédelmi kérelmére a nagykállói jegyzõ éveken keresztül nem folytatta le az eljárást. A panaszos 1994 októberében kérelmet terjesztett elõ a nagykállói polgármesternek, mivel a résztulajdonában álló ingatlanára az önkormányzat tulajdonában lévõ, szomszédos óvoda gázelvezetõ kéményét ráépítették. Beadványában arra kérte a polgármestert, hogy haladéktalanul tegyen érdemi intézkedést az ingatlan megvásárlására vagy a kémény eltávolítására. Az országgyûlési biztos általános helyettesét az illetékes jegyzõ arról tájékoztatta, hogy kísérletet tettek a kémény építésével okozott értékcsökkenés kompenzálására. Tekintettel azonban arra, hogy az egyezségi tárgyalás sikertelen volt, a panaszos 1995 februárjában kérte a kémény eltávolítását. Mivel azonban e levélben már bírósági eljárásról tett említést, a hivatal úgy ítélte meg, hogy "az államigazgatási eljárás okafogyottá vált", így valóban nem került sor annak lefolytatására. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos birtokvédelem iránti kezdeményezését téves elnevezéssel, nem az arra hatáskörrel rendelkezõ jegyzõhöz, hanem a polgármesterhez nyújtotta be. Rögzítette azt is, hogy egy lehetséges hatósági eljárás során az önkormányzat mint tulajdonos nem járhatott volna el ellenérdekû félként a tulajdonában álló óvoda korszerûsítése során elkövetett jogsértés ügyében. A jegyzõ tehát mulasztást követett el azzal, hogy a panaszos beadványát nem annak tartalma szerint értékelte, és ezzel a birtokvédelem államigazgatási úton való érvényesítésének lehetõségét zárta ki. Ugyancsak mulasztott a jegyzõ akkor, amikor mint az ügyben tulajdonosként érintett fél hivatalának vezetõje a beadványt nem terjesztette a Közigazgatási Hivatal elé más eljáró hatóság kijelölése érdekében. Az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlásában felkérte Nagykálló város polgármesterét és jegyzõjét, hogy a jövõbeni eljárások során a beadványokat azok tartalma szerint értékeljék és ennek megfelelõen tegyék meg a szükséges intézkedéseket, ideértve a felettes szerv kijelölési joga igénybevételét is. A megszólított szervek az ajánlásban foglaltaknak megfelelõen intézkedtek a jövõbeni szabályos eljárások érdekében (OBH 2051/1997.).

A piaci társadalom formálódásának jelenlegi szakaszában azt észleljük, hogy a jelentõs munkahelyteremtõ beruházásnál nincsenek kellõ figyelemmel a környezetbarát megoldásokra . A hatályos szabályozásban rögzített elõírások kikényszerítésében a hatóságok eljárásaiból általában hiányzik a következetes szigor. A múlt örökségeként pedig velünk maradtak a környezetre kifejezetten káros ipari és egyéb létesítmények, amelyek az idõk folyamán egyre több veszélyt jelentenek a szûkebb és tágabb közösség egészségére, életminõségére. Vizsgálataink során azt is tapasztaltuk, hogy a katasztrofális helyzetektõl eltekintve az illetékes hatóságok elvárható gondossága még nem alakult ki. Sokszor a lakossági panaszokat vagy a civil szervezetek beadványait felesleges aggodalmaskodásnak tekintik, és az eljárásaikban felfedezhetõ hiányosságok egy része is az elõbb említett szemléletre vezethetõ vissza. Az egészséges környezet hatékony védelmét természetesen az is befolyásolja, hogy a rendelkezésre álló szankciórendszer nem elég szigorú és kikényszerítésükhöz hiányosak a megfelelõ eljárások. A környezetveszélyeztetés vagy -károsítás esetén kiszabható bírság olyan alacsony, hogy nem alkalmas a környezetszennyezéstõl való visszatartásra, ahhoz is kevés, hogy a már bekövetkezett környezetkárosodást abból állítsák helyre. A jelenlegi szabályozás szerint az önkormányzatot a területén kiszabott környezetvédelmi bírság 30 százaléka illeti meg. Az egészséges környezethez való jog az emberi élet fizikai feltételének biztosítása érdekében tehát az egész szankciórendszer felülvizsgálatára van szükség. Erre tekintettel az országgyûlési biztos a 83/1997. OGY határozatban elõírtak megvalósulása érdekében a környezetvédelmi és vízügyi miniszternek indítványozta a jelenlegi bírságolási rendszer felülvizsgálatát és arra kérte, hogy gondoskodjon az említett határozatban megfogalmazott környezetvédelmi követelmények végrehajtásáról (OBH 6797/1997.).

A beszámolási idõszakban az egészséges környezethez való jog sérelmét a leggyakrabban a zajártalmak körében vizsgáltuk, ezt követték a szennyvízelvezetéssel, egészséges ivóvízzel kapcsolatos eljárások, és elõfordultak még talajszennyezési ügyek is. A természet adta terület hozzáférhetõségével kapcsolatos sérelemmel egy esetben foglalkoztunk (OBH 4156/1998.). Az ipari és mezõgazdasági tevékenységgel összefüggõ egészséget károsító hatás miatt vizsgáltuk a tokodi üveggyár, a miskolci DIGÁZ Kft., az Alföldi Nyomda, a szombathelyi MÉH-telep, a tési faüzem, a szarvasi pulykatenyésztõ tevékenységét, a volt Metallochemia gyártelep rehabilitációjának elmaradását. Ezekben a vizsgálatokban az illetékes szakhatóság - leggyakrabban az ÁNTSZ és a környezetvédelmi felügyelõségek - szakértõi véleményét is figyelembe vettük. De elõfordult az is, hogy éppen ezek a szakhatóságok járultak hozzá a sérelmes állapot kialakulásához (OBH 4760/1997., OBH 5547/1997., 5647/1997., OBH 6797/1997., OBH 7879/1997.). A zsúfolt, a hirtelen megnövekedett forgalomból származó súlyos zajártalmakra alig található elfogadható megoldás, még megnyugtató kompromisszum is csak ritkán. A helyzet enyhítésére alkalmanként forgalomelterelést, sebességcsökkentés bevezetését és fokozott rendõrségi ellenõrzést indítványoztunk (OBH 8533/1997., OBH 5638/1998.). Volt, ahol a buszok éjszakai parkolásának és hajnali indításának megtiltását értük el és így hozzájárultunk egy lakótelep érintett lakosainak nyugalmához (OBH 3568/1999.).

Az 1998. évi parlamenti jelentésben indítványoztuk, hogy az egészséges környezethez és a legmagasabb szintû egészséghez való jogok védelme érdekében az illetékes miniszter rendeletben rögzítse a különbözõ káros sugárzások határértékeit. Ezt ugyanis addig a "nemzetközi ajánlásokban" megfogalmazott elvárások szerint határozták meg. Megnyugvással értesültünk arról, hogy a biztos ajánlását az egészségügyi miniszter elfogadta. 1999 októberében arról tájékoztatta, hogy a nem ionizáló sugárforrások engedélyezésérõl, ellenõrzésérõl és nyilvántartásáról szóló miniszteri rendelet elkészült és rövidesen hatályba lép (OBH 6541/1996.). Ezzel szemben még mindig nem valósult meg az a parlamentnek tett indítványunk, amelyben kértük, hogy az élethez való jog hatékonyabb védelme érdekében az illetékes miniszter rendeletben szabályozza a dögkutak fertõtlenítésének rendjét. Az elmúlt év vizsgálati tapasztalataira, valamint a 2000 februárjában a Tiszában és környékén kialakult katasztrófahelyzet lehetséges következményeire tekintettel az Országgyûlés számára az ajánlást fenntartjuk.

A gyorsan fejlõdõ piac körülményei között a vásárló, megrendelõ számára az államnak biztosítania kell a fogyasztói védelmet . A fogyasztóvédelmi rendszer a gazdasági rendszerváltás egyik fontos, garanciákat biztosító intézménye, amelynek mûködését megfelelõ jogi szabályozás biztosítja. A biztosoknak 1999. évi vizsgálati eljárásaiban mindenekelõtt a fogyasztóvédelmi felügyelõségekkel kapcsolatos hatásköri kérdéseket kellett tisztázniuk. Az országgyûlési biztos több panasz vizsgálata során a hatáskörének hiányát állapította meg akkor, ha a sérelem a szabályosan lefolytatott fogyasztóvédelmi eljárásban született szakvélemény tartalmát kifogásolta. A biztos megállapította, hogy a fogyasztóvédelmi felügyelõség nem minõsül az ombudsman által vizsgálható hatóságnak akkor, amikor az egyes tartós használatú termékek jótállási kötelezettségeire vonatkozó jogszabályban biztosított jogkörében a vitában álló felek számára szakvéleményt bocsát ki. A szakvélemény kiadása ugyanis nem minõsül államigazgatási tevékenységnek. A szakvéleményben foglalt döntés sem a megbízó cég, sem a vásárló/megrendelõ számára nem jelent államigazgatási szerv által kikényszeríthetõ jogot és nem hoz létre a feleket terhelõ ilyen jellegû kötelezettséget sem. A szakvéleménnyel nem dönt el jogvitát, csak a tényállás tisztázásához köteles korrekt segítséget nyújtani. Ezzel, mint elfogulatlan és hozzáértõ intézmény elõsegítheti a felek peren kívüli megegyezését (OBH 2840/1999., OBH 4175/1999.). A fogyasztóvédelmi szervezet ugyanakkor az országgyûlési biztos eljárásában hatóságnak számít akkor, amikor a hatályos törvényben rögzített eljárási kötelezettségeit teljesíti. Ezért alkotmányos visszásságot okozhat például azzal, hogy ügyfelét késedelmes, nem elõírásszerû vagy más módon hibás eljárásával megfosztja a jogérvényesítés lehetõségétõl, például a bírósági eljárástól (OBH 1823/1997., OBH 2371/1998.). A feltárt alkotmányos visszásságok orvoslását szolgáló ajánlásokat az érintettek elfogadták. Különösen súlyosnak minõsítettük a fogyasztóvédelem felelõsségét, ha monopolhelyzetbe n lévõ szolgáltatóval kapcsolatos panasz kivizsgálása során szegte meg jogszabályi kötelezettségét, és ezzel a panaszhoz való alkotmányos emberi jogot megsérti (OBH 4200/1998.).

A magyar lakosság túlnyomó része az ivóvizet, a fûtést, a világítást vagy a telefont, tehát a civilizált életmód ma már alapvetõnek tekinthetõ szolgáltatásait monopolhelyzetben lévõ szolgáltatóktól kapja . A beszámolási idõszakban a telefonszolgáltató elleni panaszok fordultak elõ a legnagyobb számban. A túlnyomórészt túlszámlázást kifogásoló eljárások eredménytelenségének okait vizsgáltuk. Lehetõségeink azonban e területen igen korlátozottak, hiszen a nekünk megküldött dokumentumokban olyan megállapításokat találtunk, amelynek ellenkezõ bizonyítására nincsenek eszközeink. A panaszt elhárító dokumentumban leggyakrabban elõforduló érvek például a következõk voltak: "a reklamált idõszakban központi hiba nem fordult elõ", "a részletes hívólistán a tulajdonos által szokásosan hívott számok szerepelnek", "a hívólistán szereplõ emelt díjas hívásokat a panaszos lakásáról eszközölték". A megvizsgált szolgáltatók között volt olyan is, amelyik blanketta válaszformulát alkalmazott a válaszadásra és a panaszos a "nem kívánt" rész törlése után tájékozódhatott a lefolytatott reklamációs eljárás eredményérõl (OBH8455/1997., OBH 1101/1999.).

Az ivóvízellátással és szolgáltatással kapcsolatos panaszok sorából 1999-ben kiemelkedett az, amelynek vizsgálata során kiderült, hogy az önkormányzat nem tett meg minden tõle elvárható intézkedést a település vagy annak egy része egészséges ivóvízzel való ellátása érdekében (OBH 2895/1998.). Alapos vizsgálatnak vetettük alá azokat az eseteket is, amikor felmerült, hogy az önkormányzat a törvényben meghatározott feladatkörében megfelelõ módon és mértékben gondoskodott-e a csatornahálózat kiépítésérõl, fejlesztésérõl (OBH 8351/1997., OBH 1917/1998.). A beszámolási idõszakban eredményesen léptünk fel az öntözési kedvezménytõl való megfosztás ellen, az önálló bekötésû vízórákkal kapcsolatos új szerzõdések megkötése, a vízórák hitelesítése során keletkezett olyan konfliktusokkal kapcsolatban, amelyek emberi jogi sérelemmel is jártak (OBH 7786/1997., OBH 4226/1999.). Az országgyûlési biztos egyik vizsgálatában például megállapította, hogy alkotmányos visszásságot okozott az az önkormányzati rendelet, amely szerint a közüzemi szolgáltató az óraleolvasó és a díjbeszedõ költségeit a fogyasztókkal fizettetheti meg. Egyébként többéves szakmai vita után a Szigethalmi Önkormányzat 1999-ben módosította ominózus rendeletének kifogásolt részét (OBH 8645/1996.).

Az önkormányzatok rendeletben szabályozzák a távhõszolgáltatás feltételeit. Néha maga a rendelet kifogásolható, máskor az önkormányzat által kötött vállalkozási szerzõdés végrehajtása okoz súlyos gondot a település lakosságának. Visszatérõ konfliktust okozott a pótfûtés megrendelése és ellenértéke szabályozásának bizonytalansága (OBH 6424/1997.), a tömbházak lépcsõházai és közös helyiségei után felszámolt fûtési díj olyan esetekben is, ha azokban nincs is fûtés (OBH 5660/1996., OBH 1743/1997.). Ezeket a panaszokat a beszámolási idõszakban azért sikerült nagyobb hatékonysággal orvosolni, mert 1998-ban megszületett a távhõszolgáltatásról szóló törvény, majd 1999-ben a hatálybalépését biztosító kormányrendelet. A jogbiztonság tehát e területen is növekedett.

Az elmúlt évekhez képest kevesebb olyan panasz érkezett, amely a temetkezési vállalkozók között kialakult versengéssel és az ebbõl következõ, a kegyeleti jogot sértõ vállalkozói magatartással függött össze. A temetõkrõl és a temetkezésrõl szóló törvény és a végrehajtását biztosító kormányrendelet 1999-ben hatályba lépett. Ezzel teljesült az 1997. évi parlamenti beszámolóban tett ajánlásunk. 1999 óta új problémát jelent azonban a köztemetéssel kapcsolatos jogbizonytalanság. Vizsgáltuk például azt, hogy a köztemetés idõpontjáról kell-e értesíteni a hatóságok által ismert legközelebbi hozzátartozót (OBH 1966/1998.). 1999-ben lezárult egy, most folyik egy másik arról vizsgálat arról, hogy miért fekhetnek temetetlen holtak 9-12 hónapig az Igazságügyi Orvostani, illetve Patológiai Intézetben (OBH 1925/1999.).

A múlt igazságtalanságainak jóvátételére 1990 óta tett kísérletek az országgyûlési biztosok gyakorlatában évrõl évre csökkenõ számban ugyan, de még mindig konfliktusként jelennek meg. A biztos és helyettese az egyes kárpótlást érintõ panaszok vizsgálata során minden esetben megállapította a visszásságot, a jogbiztonság sérelme, valamint a tulajdonhoz való jog megsértése miatt akkor, amikor a KKI az ügyintézési határidõ túllépésével hozta meghatározatát (OBH 1343/1999.), amikor a földhivatal az árverésen vásárolt termõföldet a vásárlás évének utolsó napjáig nem adta a vevõk birtokába (OBH 510/1999.), továbbá ha a panaszos alkotmányos joga azáltal sérült, mert az OKKH az általa hozott határozatban a panaszos lakóhelyét helytelenül tüntette fel (OBH 7064/1998.) és akkor is, ha a KKI kárpótlást megállapító határozatának a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz való megküldésének elmulasztása miatt megállapított kárpótlás összegének folyósítása elmaradt (OBH 4011/1999.). Az egyik ügyben azért került sor a visszásság megállapítására, mert a KKI a hozzá benyújtott kereseti kérelmet az ügyintézési határidõ 120 napos túllépésével továbbította a bírósághoz. Az országgyûlési biztos vizsgálata azt is feltárta, hogy a vizsgált üggyel azonos további 784 kereseti kérelem a bíróság elé való terjesztését is elmulasztották. Az országgyûlési biztos ajánlására a kérdéses kereseti kérelmeket a KKI továbbította a bíróságoknak. Az országgyûlési biztos ás általános helyettese által végzett vizsgálat alapján a visszásságot elõidézõ szerveknek tett ajánlásokat a címzettek minden esetben elfogadták és a megfelelõ intézkedést megtették.

Több alkotmányos joggal összefüggõ visszásságot okozott az, hogy a törvényhozó nem alkotta meg a Párizsi Békeszerzõdésben vállalt kötelezettsége teljesítéséhez szükséges jogszabályt a nemzetközi szerzõdésekkel okozott károk kárpótlásáról. Visszásságot okozna az is, ha e jogszabály nem terjedne ki a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény, valamint az 1964. február 3-án aláírt magyar-csehszlovák vagyonjogi egyezmény alapján keletkezett károkra. 1996 óta több panaszos sérelmezte azt, hogy a nemzetközi szerzõdéssel okozott károk miatt nem részesültek kárpótlásban (OBH 4381/1996.). A Párizsban 1947. február 10-én kelt békeszerzõdés 29. cikke alapján a szövetséges és társult hatalmak által jóvátételként elvett, területükön volt vagyonért a magyar állam nem fizetett kártalanítást, holott ezt a békeszerzõdés (1947:XVIII. tv.) 29. cikk 3. pontjában vállalta. Az Alkotmánybíróság 37/1996. (IX. 4.) AB határozatával megállapította, hogy az említett kötelezettségvállalás "belsõ jogalkotási kötelezettséggel jár, így mindaddig, amíg a nemzetközi jogi kötelezettség és a belsõ jog összhangja nem valósul meg, a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes állapot fennáll". A mulasztás megszüntetésére az Alkotmánybíróság 1977. június 30-i határidõvel felhívta az Országgyûlést. Ezekben az ügyekben a biztosok több alkalommal ajánlásokat fogalmaztak meg. Az országgyûlési biztos külön is kezdeményezte a miniszterelnöknél, továbbá az illetékes alkotmányügyi, emberi jogi parlamenti bizottságoknál a mielõbbi jogalkotást. Hasonló jogi tartalmú sérelmet okoz az is, hogy az 1946. évi XV. törvénnyel becikkelyezett magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény alapján áttelepültek Csehszlovákiában maradt vagyonának kárpótlásáról sem rendelkezik a törvény, mint ahogy az is, hogy az 1964. február 3-i magyar-csehszlovák vagyonjogi egyezmény folytán keletkezett károk orvoslása sem történt meg. A biztosok álláspontja szerint a különbözõ nemzetközi egyezményekben foglalt rendelkezések részletes elemzésével kell meghatározni, hogy milyen vagyoni körben köteles a magyar állam helytállni azért, mert polgárai vagyonát más államnak juttatta úgy, hogy azzal háborús jóvátételt teljesített vagy mert a vagyon államosításáért nem igényelt polgárai számára kártalanítást. A sérelem megszüntetése érdekében a biztosok a külügyminiszternél a teljes körû szabályozást kezdeményezték. A külügyminiszter válaszában közölte, hogy a jogosultak igényei nem kérdõjelezhetõk meg, és a Kormány elé kerülõ elõterjesztés valamennyi vagyonjogi megállapodás alapján fennálló kártalanítási kötelezettséget megfelelõen bemutatja. Tekintettel azonban arra, hogy az ajánlásra kapott tájkoztatástól eltérõen a nemzetközi szerzõdésekkel okozott károk kárpótlására vonatkozó törvényjavaslat 1999. évben sem került az Országgyûlés elé, a fenti indokok alapján a biztosok indítványozzák az Országgyûlésnek a törvény megalkotását.

A földkiadással összefüggõ panaszok alapvetõen azt sérelmezték, hogy az 1993-ban létrejött földkiadó bizottságok által - mûködésük megszûnéséig, 1996. december 31. napjáig - elsõ fokon jogerõsen le nem zárt és ezért az FM hivatalokhoz áttett földkiadási ügyeket az utóbbiak az áttételt követõen határidõben nem zárták le. A fennálló visszásság megszüntetése érdekében ajánlásokat fogalmaztunk meg az elmulasztott földkiadási határozatok haladéktalan meghozatala érdekében. Két ügy kivételével valamennyit eredményesen zártuk le. Ugyancsak az ajánlásoknak megfelelõ eredménnyel zárult az az eljárás is, amelyben a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek törvényi szabályozást indítványozott a következõ vitás kérdések rendezése érdekében: 1. A nem jogkövetõ termelõszövetkezeteket rá kell bírni arra, hogy az 1992. évi II. törvény 2. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségük teljesítésével - a vagyonnevesítés szabályozásának alkalmazásával - a kárpótlási törvény szerinti árverésre való kijelöléssel nem érintett valamennyi földet a tagok, a kárpótlási törvény 17. §-ában megjelölt földet pedig a tagok és az alkalmazottak tulajdonába adják. 2. A részaránytulajdon kiadását szolgáló és jelzálogjoggal terhelt földek tehermentesítése megtörténjen. 3. Gondoskodjon a ki nem elégített kárpótlások földhöz juttatásáról vagy kártalanításáról. 4. Rögzítse a földkiadási ügyek intézésére megállapított határidõt. A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az ajánlást elfogadta, a törvénytervezetben az országgyûlési biztos ajánlásában foglaltak szerepeltek. Az Országgyûlés a kérdéses törvényt 1999-ben elfogadta (OBH 4041/1998.).

Amint azt már e fejezet elején jeleztük, fennállásunk óta folyamatosan növekszik a rendõrség elleni panaszok és az ennek következtében az általunk lefolytatott vizsgálatok aránya. Nem tudjuk megállapítani, hogy a kényszerintézkedésre feljogosított hatóságok - különösen a rendõrség - és a lakosság kapcsolata ténylegesen romlik-e, és ha igen, akkor ennek hátterében milyen szociológiai, szociálpszichológiai folyamatok zajlanak. Az általunk vizsgált ügyek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy az állampolgárok egyre érzékenyebben reagálnak a hatóságok által foganatosított kényszerintézkedéseire. Számunkra úgy tûnik, hogy a már alattvalóból lett állampolgár a jogállam iránti fokozott elvárásait mindenekelõtt a rendõrségre vetíti ki. Az egyik panaszos például azt sérelmezte, hogy egy koccanásos baleset után, amelyet õ okozott és elismert, minden különösebb ok nélkül elõállították. Az ezzel kapcsolatos panaszát elutasították, cselekménye minõsítése elleni fellebbezését úgyszintén. A rendõri szervek hierarchiáján belül a jogai érvényesítésére nem kapott érdemi lehetõséget. Az eljáró helyi ügyészség sem korrigálta az eredetileg eljárási hibákból származó - az ügyfél számára súlyos következményekkel járó - jogsérelmet. Ezt csak a bíróság tette meg. A biztos általános helyettese megállapította, hogy az elõállítás elrendelésének idõpontjában a panaszossal szemben bûncselekmény alapos gyanúja nem állt fenn, elõállítása az általa elismert, kis kárértékû koccanás miatt szükségtelen volt. A rendõrkapitányság vezetõje a panaszban nem hozott határozatot, jogorvoslati jogairól nem tájékoztatta. A fellebbezés elutasítása ugyancsak határozathozatal nélkül történt. Végül rögzítette, hogy a szabálysértés utólagos átminõsítése bûncselekménnyé, annak érdekében, hogy a panaszos elõállítását jogszerûnek tüntessék fel, súlyosan sértette a jogbiztonsághoz, valamint a tisztességes eljáráshoz fûzõdõ jogát. Panaszosunk évekig hiába harcolt az igazáért. A sérelem utólagos orvoslása ellenére az õ és közvetlen környezetének a hatóságba vetett bizalma nagy valószínûséggel tartósan megingott (OBH 467/1998.). Az állampolgárok legnagyobb hányada a szabálysértési eljárás során kerül kapcsolatba a rendõri szervekkel. A hatóságról alkotott képet tehát leginkább ezek befolyásolják. Az 1999-ben elfogadott szabálysértésekrõl szóló törvény lényeges elemeiben formálja át a szabálysértési eljárás egészének ügyfelet védõ garanciarendszerét pusztán azzal, hogy az eljárás alá vont személy az intézkedés ellen bírósághoz fordulhat (OBH 4254/1996., OBH 5829/1996., OBH 8394/1997., OBH 3430/1998.).

A rendõri intézkedéssel kapcsolatos vizsgálatainkban igen súlyos, sokszor a jogszabály hiányára vagy hiányos rendelkezéseire visszavezethetõ alkotmányos visszásságra derült fény. A helyettes biztos a gyanúsítottal szembeni bilincs használatával és annak módjával, valamint a rendõr által tanúsított magatartással kapcsolatos panaszok rendõri kivizsgálása alapján alkotmányos visszásságot állapított meg azért, mert az illetékes rendõri szerv a panaszt nem az irányadó jogszabály szerint bírálta el és nem határozott a rendõri intézkedés elleni beadvány egész tartalmáról. A sérelem orvoslására egyedi ajánlásokat tett az országos rendõrfõkapitánynak, valamint javasolta belsõ norma kiadását is. Ez utóbbival a címzett nem értett egyet. Ezért azt felterjesztette a belügyminiszterhez, aki viszont az indítványt elfogadta. A norma kiadásáról azonban még nem tájékoztatták hivatalunkat (OBH 10035/1997.). Az országgyûlési biztos egy másik ügyben megállapította, hogy a rendõrök súlyosan megszegték a megalázó, embertelen bánásmód tilalmát akkor, amikor a szolgálati gépkocsi csomagtartójában állították elõ az elfogott személyt a kapitányságra (OBH 1550/1999.). Egy hivatalból folytatott vizsgálatban a biztos helyettese rámutatott arra, hogy megfelelõ ügyrendi szabályok hiánya miatt az elõállítás idõtartama meghosszabbításának rendõri gyakorlata veszélyeztette az alkotmányos jogokat. Ezért javasolta megfelelõ ügyrendi szabályok kiadását, amit a címzett fõkapitány azóta végre is hajtott (OBH 9438/1997.). Jogszabálysértõ elõállításra és az ebbõl adódó alkotmányos jogsérelemre derített fényt egy másik vizsgálat is. Kiderült ugyanis, hogy az elõállítás miatt benyújtott panasz elbírálása nem határozatban történt, melynek következtében sérült a panaszos jogorvoslathoz való joga. Az ügyben tett kezdeményezésnek a címzett ügyészségi nyomozó hivatal eleget tett, az ügyben eljáró rendõrök ellen nyomozást rendelt el (OBH 9824/1997.). Vizsgálati gyakorlatunkban volt példa arra is, hogy a panaszos a vele szemben eljáró rendõr durva, indulatos magatartását sérelmezte. A panasz megalapozottnak bizonyult, de a biztos helyettese nem élt ajánlással, mert a fõkapitány az érintett rendõrt figyelmeztette és felhívta a hasonló helyzetekben követendõ magatartásra (OBH 8705/1997.). Számunkra ezek az esetek azt bizonyítják, hogy a lakossággal leggyakrabban kapcsolatba kerülõ rendõrök szakmai felkészültsége a megelõzés egyik legfontosabb biztosítéka. A lakosság és a rendõrség bizalmi kapcsolatának megteremtéséhez a követelményeknek megfelelõ jogszabályok csak garanciális keretet jelenthetnek, ami önmagában fontos, de nem elégséges feltétel az elvárásnak megfelelõ viselkedési kultúra fejlesztéséhez.

1999-ben az elõzõ évekhez hasonló arányban keresték meg büntetõügyekkel kapcsolatos panaszokkal az országgyûlési biztosok hivatalát. Ezeket többnyire sürgõs eljárásban vizsgáltuk, döntést azonban csak a panasz alapos elemzését követõen hoztunk. A megalapozatlannak bizonyult panaszokat is részletes indokolással és - szükség esetén - a panaszos megfelelõ tájékoztatásával fejeztük be (OBH 6288/1998., OBH 1390/1999.). A büntetõügyekben a panaszok - két kivételtõl eltekintve, melyek a vám- és pénzügyõrség nyomozó hatóságának és a katonai ügyészségnek az eljárást sérelmezték - a rendõrségi eljárásokra vonatkoztak. Az APEH nyomozó hatósága által folytatott büntetõeljárással szembeni panasz 1999-ben nem merült fel.

A bûncselekmények áldozatai, sértettjei a nyomozások sikertelenségét, hatékonyságának hiányát, az eljárások idõbeli elhúzódását, az ügyre vonatkozó jogszabályoknak, valamint a lehetséges bizonyítási eszközök maradéktalan felhasználásának a mellõzését kifogásolták. Többen sérelmezték, hogy az általuk kezdeményezett büntetõeljárás indokolatlanul elhúzódott (OBH 6371/1997., OBH 278/1998.). Ezek a panaszok általában jogosak voltak, de egyedi ajánlást csak akkor fogalmaztunk meg, ha a nyomozó hatóság vezetõje idõközben nem orvosolta a mulasztást. Olyan esetben nem állapítottunk meg alkotmányos joggal összefüggõ visszásságot, ha a nyomozás elhúzódásának oka az ügy kivételes bonyolultsága volt és az érintett személyt az eljáró hatóság a nyomozási cselekményekrõl értesítette (OBH 5157/1998.). Alaposnak bizonyultak azok a panaszok, melyekben a nyomozások sikertelenségét - megtagadását vagy megszüntetését - kifogásolták a sértettek (OBH 646/1998., OBH 5401/1998.). Sokan kifogásolták azt, hogy a sérelmükre elkövetett bûncselekmény miatt indult nyomozás során a vonatkozó jogszabályokat megsértette a hatóság. Ezek között voltak olyan ügyek, melyekben az okozta az alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot, hogy a hatóság az állampolgár beadványát nem tartalma szerint minõsítette (OBH 3470/1998., OBH 5276/1998., OBH 1111/1999.). Az egyedi ügyekben észlelt emberi jogi sérelmek jelentõs részét a megkeresés után közvetlenül orvosolták, az ajánlásainkat pedig rendszerint elfogadták. Volt azonban olyan ügy is, amelyben az általános helyettes még 1997-ben ajánlotta a jogellenes fogvatartás miatt folytatott nyomozás megszüntetése okának jogszabály szerinti kijavítását és ez - többszöri levélváltásokat követõen - 1999-ben teljesült (OBH 1468/1996.).

A bûncselekmény sértettjeinek, áldozatainak eljárásjogi helyzetébõl adódó panaszokat már több parlamenti beszámolóban részletesen ismertettük és az Országgyûlésnek két alkalommal is konkrét javaslatot tettünk. Ennek eredményeként nagyon fontos döntés született azzal, hogy 1999 júliusában a Kormány határozatban rendelkezett a bûncselekmények áldozatai, illetve hozzátartozóik védelme, káruk megtérülése, enyhítése érdekében teendõ jogalkotási feladatokról és egyéb intézkedésekrõl. E határozat melléklete a biztos javaslataira is tekintettel szabályozza a kárenyhítés eseteit és eljárását. A 2000. évi központi költségvetésben már közel 400 millió forintot különített el erre a célra. A rendõrkapitányságokon országszerte kialakították a sértettekkel foglalkozó szervezeteket (OBH 6714/1996.).

A beszámolási idõszakban sokszor fordultak hozzánk a büntetõeljárás gyanúsítottjai vagy azok védõi . Volt panasz a házkutatás, a lefoglalás ügyében, a büntetõeljárás során vagy az azt követõ rendõri vagy ügyészi intézkedések és azok elmulasztása, az ügyre irányadó szabályok figyelmen kívül hagyása, a nyomozás elrendelésének megalapozatlansága, a védõi jogok csorbulása, a nyomozás elhúzódása miatt. Elõfordult, hogy a lefoglalás elrendelését és a lefoglalásnak a nyomozás felfüggesztése ellenére való fenntartását jogszerûnek és indokoltnak tartotta az általános helyettes, mert az ügyben a bûncselekmény teljes körû bizonyítása csak a lefoglalt iratok és a külföldi hatóságoktól beszerzett információk egybevetése alapján volt lehetséges (OBH 8481/1996.). A legtöbb esetben azonban az országgyûlési biztos vagy helyettese megállapította az alkotmányos joggal összefüggõ visszásságot. A jogos sérelem okai többek között a halaszthatatlan nyomozati cselekményként elrendelt házkutatás és a lefoglalás (OBH 2648/1998.), a rendõrök azon mulasztása, hogy nem gondoskodtak a házkutatáson cselekvõképességgel rendelkezõ képviselõ jelenlétérõl (OBH 1186/1999.), a lefoglalás megszüntetésének és a dolog kiadásának elhúzódása (OBH 5748/1998., OBH 8769/1997.). Az említett ügyekben a vizsgálatok eredményre vezettek. Többen panaszkodtak a büntetõeljárást folytató hatóság olyan tevékenységével kapcsolatban, melyet a hatóság a nyomozás során, de nem a büntetõeljárási törvény hatálya alá tartozó norma alapján foganatosított. Kifogásolták például a vagyonõri igazolvány bevonását, a határozott idõre bevont gépjármû-vezetõi engedély határidõ elteltét követõ visszatartását, a fegyver és fegyvertartási engedély elvételét és visszatartását (OBH 9595/1997., OBH 6288/1998., OBH 6928/1998.). Az utóbbi két esetben fennállt az alkotmányos joggal összefüggõ visszásság. Ajánlást mégis csak amiatt tett az általános helyettes, mert a nyomozó ügyész a váddal nem érintett fegyvertartási engedélyt még a nyomozás befejezését követõen sem adta vissza (OBH 9595/1997.). A gyanúsítottak közül a legtöbben azt sérelmezték, hogy az ügyükre vonatkozó szabályokat a nyomozó hatóság nem vette figyelembe. Egy ízben a hozzátartozó azt sérelmezte, hogy az ügyészség az eljárást lezáró határozatban megállapította az elhunyt büntetõjogi felelõsségét (OBH 7021/1998.). Jogos volt az a panasz is, amely sérelmezte, hogy a kegyelmi kérvényeit az igazságügy-miniszter bírálta el és nem terjesztette fel a köztársasági elnökhöz (OBH 963/1998.). A hatóságok több esetben nem tartották be a büntetõeljárásról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseit. Ez történt akkor, amikor az eljáró szerv a befejezett nyomozás iratait késedelmesen továbbította az ügyészségre (OBH 6681/1997.), a hatályon kívül helyezett ügyészségi határozat alapján hozott új határozat nem tartalmazott döntést a panasz minden részére (OBH 10035/1997.), az elõzetes letartóztatást megelõzõ bírói meghallgatás idõpontjáról az ügyészség a védõ értesítésérõl nem gondoskodott (OBH 4400/1998.), az ügyészség nem közölte a rendõri szervvel azt a legfõbb ügyészségi utasítást, hogy a nyomozást fejezze be (OBH 7047/1998.), végül amikor a rendõr által kihallgatott személy vallomásáról nem készült jegyzõkönyv (OBH 1550/1999.). Amikor az országgyûlési biztos és helyettese szükségesnek tartotta, ajánlással élt, amelyet a címzettek általában el is fogadtak.

Az 1999-ben lefolytatott vizsgálatok között volt olyan is, amelyben a védelemhez való jog csorbult (OBH 5849/1998., OBH 7345/1998.). A biztos megállapította, hogy a védõ kirendelését vagy meghatalmazása becsatolását megelõzõen végzett nyomozási cselekmények irataiba való betekintés és másolatadás jogának korlátozása alkotmányos visszásságot keletkeztet. A biztos az igazságügyi miniszternek a jogszabály módosítására tett javaslatot, a címzett azonban azt csak 2001. június 30-i határidõvel tartotta teljesíthetõnek. Az elmúlt évben is foglalkoztunk a kirendelt védõi tevékenységgel . Megalapozott volt az a panasz, melyben a gyanúsított azt kifogásolta, hogy kirendelt védõje egyetlen nyomozati cselekménynél sem volt jelen, vele elõzetes letartóztatása ideje alatt nem találkozott (OBH 5227/1996.). Az általános helyettes ajánlását az Ügyvédi Kamara azonban nem tudta teljesíteni, mert a nyomozó hatóság nem mûködött vele együtt. Egy elõzetes letartóztatásban lévõ fiatalkorú védelemhez való joga is veszélyben volt akkor, amikor két kirendelt védõje is volt, de az eljárás során egyik sem vette fel vele a kapcsolatot (OBH 4650/1999.). A Hajdú-Bihar Megyei Ügyvédi Kamara elnöke az ajánlásra sürgetésünk ellenére sem válaszolt. Az országgyûlési biztos áttekintette a kirendelt védõi intézmény hatékonyabbá tétele érdekében tett korábbi ajánlásainak teljesülését is. Megállapította, hogy javaslatainak nagy részét tartalmazza az ügyvédekrõl szóló, immár hatályos törvény és a 2003. január 1-jén hatályba lépõ büntetõeljárási törvény. Ez utóbbi azonban nem vezette be a közvédõ intézményét és a védõ eljárásbeli jogainak kiszélesítésével kapcsolatos javaslatait. A belügyminiszter viszont eleget tett valamennyi ezzel kapcsolatos ajánlásunknak (OBH 6564/1996.).

Fontosnak tartotta az országgyûlési biztos azt, hogy az ártatlanul letartóztatott vagy elítélt személy kártalanítására vonatkozó büntetõeljárásjog szabályainak reformja érdekében hivatalból fellépjen. Errõl 1997-ben ajánlást fogalmazott meg (OBH 3583/1997.). Az ajánlás teljesítésére a címzett ígéretet tett, de az új norma az országgyûlési biztos által kifogásolt elõírásokat változatlanul hagyta. Ezért az ajánlást az Országgyûlés elé terjesztjük.

1998-ban az általános helyettes több ajánlást fogalmazott meg a gépjármûvek lefoglalásával és kiadásával kapcsolatban. Akkor szó esett az ajánlások fogadtatásáról is. Azóta, 1999-ben, a korábbi ajánlásokat is figyelembe véve kedvezõen változtak a büntetõeljárási törvény lefoglalásról szóló szabályai (OBH 6853/1997.).

Eredménynek tartjuk azt is, hogy - az országgyûlési biztos legfõbb ügyészhez eljuttatott jelzésével összhagban - módosult az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó bûncselekmények köre (OBH 2393/1999.).

A beszámolási idõszakban a biztosok megkülönböztetett figyelmet fordítottak a biztosok a személyi szabadságában korlátozott gyanúsítottak vagy elítéltek sérelmeinek kivizsgálására. A rendõrségi fogdában lévõk a bánásmódot vagy a vonatkozó jogszabályokkal ellentétes elhelyezést kifogásolták. Ez utóbbi sérelmet valósnak találta az országgyûlési biztos. Egy esetben a rendõri szerv ugyanis a fogdába elhelyezett fiatalkorút nem különítette el a felnõttkorúaktól. Az ügyben kiderült az is, hogy a fogvatartott nem élhetett a büntetõeljárásról szóló törvényben biztosított panaszjogával (OBH 5163/1999.). Az elõzõ évek gyakorlatát követve az országgyûlési biztos 1999-ben is tartott helyszíni fogdaellenõrzést. A pécsi fogda utóvizsgálata során megállapította, hogy az ott elhelyezett fogvatartottak helyzete kétségtelenül javult, de a biztonsági vagy fegyelmezési célú, kisméretû elkülönítõ helyiséget meg kell szüntetni. Az erre irányuló ajánlásnak a fõkapitány eleget tett (OBH 2872/1999.).

1996-ban az egyik megyei rendõr-fõkapitányság fogdájában fogva tartott személy rendkívüli halála miatt az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatalból vizsgálatot folytatott. Akkor javaslatot tett az Országgyûlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának arra, hogy az ilyen esetek kivizsgálása rendõrségi hatáskörbõl kerüljön kizárólagosan ügyészségi hatáskörbe. A javaslatot nem fogadták el, bár a kiküldött parlamenti bizottság alaposan foglalkozott az üggyel. Végül a bizottság 1998 márciusában felkérte a belügyminisztert, hogy a rendõrség Fogdaszolgálati Szabályzatát vizsgálja felül és nyilvános jogszabály formájában jelentesse meg. Indítványozta a rendõrségi fogdák rendjérõl szóló BM rendelet módosítását is oly módon, hogy a rendõrségi fogdákban bekövetkezett haláleset kivizsgálása során az ügyészt haladéktalanul értesítsék és a temetés csak az ügyész nyilatkozata és a hatósági boncolás után történhessen meg. A miniszter az ajánlást, illetve a bizottság állásfoglalását csak részben hajtotta végre. A Fogdaszolgálati Szabályzat azóta sem jelent meg nyilvános jogszabályban. A Szolgálati Szabályzatot ugyan módosították, de a módosítás - az országgyûlési biztosnak megküldött tervezettõl eltérõen - csak a fogvatartottakkal szembeni fegyverhasználat esetében tartalmazza az ügyészség haladéktalan értesítését. A fogdákban bekövetkezett rendkívüli halálesetekre vonatkozó eljárást az igazságügyi miniszterrel és a legfõbb ügyésszel egyetértésben 1998-ban kiadott BM rendelet is módosította. A legfõbb ügyész utasításában szabályozta a fogvatartottak halálával kapcsolatos ügyészi eljárást. A jogszabálymódosítások azonban továbbra is rendõri hatáskörben hagyták a fogvatartottak rendkívüli halálesetének vizsgálatát (OBH 5254/1996.). A probléma tehát nem oldódott meg. Ezt a most folyamatban lévõ vizsgálatainkkal igazolni fogjuk.

A bünbetés-végrehajtási intézetekben elhelyezettek vagy azok hozzátartozóinak panaszai általában az egészségügyi ellátással, a munkavégzéssel, a büntetés félbeszakítási kérelem elutasításával, a szigorúbb fogvatartási szabályok elrendelésével voltak összefüggésben. Túlnyomórészt megalapozatlanok voltak azok a panaszok, amelyekben a fogvatartottak a megfelelõ gyógykezelés és gyógyszer biztosítását hiányolták (OBH 8354/1996., OBH 4863/1998., OBH 4434/1999.). Az elítélt legmagasabb szintû testi egészséghez és szabad orvosválasztáshoz való joga sérelmének veszélyét azonban egy esetben megállapította az országgyûlési biztos. Az elítélt mûtétjével kapcsolatban ajánlotta az országos parancsnoknak független orvosi konzílium összehívását és vélemény beszerzését (OBH 4434/1999.). Ez meg is történt. Az általános helyettes szerint egy másik ügyben nem okozott alkotmányos visszásságot az elítélt munkavégzésre való kötelezése, illetve egészségi állapotához igazodó munkáltatása, az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személy részére intim szoba biztosításának elmaradása, a panaszos szabadságvesztés büntetését töltõ fiának a jogszabályok szerinti biztonsági csoportba sorolása, beteg gyermeke meglátogatása céljából az elítélt büntetésének félbeszakítása helyett ötnapos, rövid tartamú eltávozás engedélyezése (OBH 5483/1997., OBH 8904/1997., OBH 9519/1997., OBH 7197/1998.). Súlyos jogsérelem érte azonban azt a fogvatartottat, akit ideiglenesen kényszergyógykezelésre az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetben helyeztek el. Az állampolgári jogok biztosa ebben a vizsgálatban a helyszínen észleltek alapján általános következtetéseket vont le. Az intézetbe kerülõ betegeket szabad mozgásukban tartósan korlátozták, a kapcsolattartástól eltiltották, sõt ezek elrendelésérõl a kapcsolattartó hozzátartozót nem értesítették. Megállapítható volt a betegek bírói meghallgatáshoz fûzõdõ alkotmányos joga sérelmének veszélye is. Ezekre tekintettel az országgyûlési biztos egyedi ajánlásokat tett az egészségügyi miniszternek, valamint a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának és a vizsgált intézet vezetõjének, akik azokat teljesítették. Javasolta továbbá az igazságügyi miniszternek a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló jogszabály kiegészítését, melyet a címzett azzal fogadott el, hogy a beteg fogvatartottak jogainak törvényi szintû szabályozását a büntetés-végrehajtási törvényben kívánja megoldani (OBH 1042/1999.). Ennek a vizsgálatnak az eredményeként talán a közeli jövõben eldõl az a hosszú idõ óta létezõ dilemma, hogy a börtön körülményei között mûködõ gyógyító intézetekben élõket elsõsorban betegnek kell-e tekinteni, vagy életmódjukat mindenekelõtt a többi fogvatarottra, elítéltre vonatkozó elõírások szabályozzák. Jelenleg inkább az utóbbi felfogás érvényesül.

Részben megalapozottnak ítélte meg az országgyûlési biztos azt a panaszt is, melyben a bv. intézetben elhelyezett elõzetes letartóztatott sérelmezte a rendõrségi fogdában és a bv. intézetben irányadó fogvatartási szabályok közti eltéréseket. Ezért 1997-ben javasolta az igazságügyi miniszternek a vonatkozó jogszabályok módosítását, illetve önálló norma kiadását. A miniszter akkor ígéretet tett ennek teljesítésére, az 1999-ben kiadott törvény azonban ilyen rendelkezéseket nem tartalmazott (OBH 4601/1997.). A beszámolási idõszakban büntetés-végrehajtási intézet átfogó helyszíni ellenõrzésére is sor került. Ezt hivatalból az általános helyettes végezte a Kalocsai Fegyház és Börtönben. Megállapította, hogy az intézetben elhelyezettek legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joga többszörösen sérült vagy az közvetlen veszélyben volt, mert az intézet szennyvíz- és csatornarendszere elavult, több zárka levegõ- és fényhiányos volt, nem volt a fogvatartottak számára sportolási és mozgási, illetve szûrõvizsgálati lehetõség. Fennállt a tulajdonhoz való jog veszélye is, hiszen az intézet nem tudta a fogvatartottak által õrzésre leadott értékek tárolását megfelelõen megoldani. A feltárt alkotmányos visszásságok megszüntetése érdekében a helyettes biztos ajánlásokat tett a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának, az igazságügyi miniszternek pedig javasolta e letétkezelési szabályok módosítását. A címzettek az ajánlásokat, illetve a javaslatot elfogadták (OBH 4367/1999.).

Az 1998. évi parlamenti beszámolóban az emberi élethez és méltósághoz való jog hatékonyabb érvényesítése érdekében kezdeményeztük a rendõrségi körözésre vonatkozó törvény megalkotását. 1999-ben is folytattunk vizsgálatokat ilyen ügyekben, és ezekben ismét a régóta ismert problémákkal szembesültünk (OBH 7408/1997., OBH 3928/1998., OBH 4700/1998., OBH 7269/1998.). Azóta azonban elkészült a törvény tervezete, amelyet véleményeztünk. Saját vizsgálataink során gyûjtött tapasztalataink rendelkezésre bocsátásával próbáltuk segíteni a jogalkotás folyamatát.

A világszerte növekvõ gazdasági és politikai migráció, a jugoszláviai válság következményei és a magyar állampolgárok szinte korlátlan utazási lehetõsége továbbra is új és új, nehezen megoldható feladatok elé állította az illetékes magyar hatóságokat. A hatósági gyakorlatban elég sok alkotmányos visszásságot okozó emberi jogi sérelemre derült fény.

1998. évi tevékenységünkrõl szóló parlamenti jelentésünkben esetekkel illusztrálva indítványoztuk a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok alkotmányos jogainak hatékony védelme érdekében a konzuli törvény megalkotását. Legutóbbi hivatalos információnk szerint a törvény tervezete elkészült és van némi remény arra, hogy 2000-ben azt vitára is bocsátják az Országgyûlésben.

Az országgyûlési biztos 1997-ben átfogó vizsgálat keretében tekintette át az állampolgárság megszerzése iránti kérelmek a köztársasági elnöki döntésre történõ elõkészítésének gyakorlatát. A vizsgálat eredményeként született ajánlásokat - egy kivétellel - az akkori belügyminiszter elfogadta, és az eljárási reformra vonatkozó indítványokat maradéktalanul végrehajtotta. Ennek eredményeként - különösen az ügyfelek folyamatos tájékoztatásának köszönhetõen - szinte alig volt a beszámolási idõszakban az állampolgársági eljárásra vonatkozó vizsgálat. Egy ezek közül azért említésre méltó, mert az 1997-ben elfogadott egyik ajánlással függött össze. A panaszos azt kifogásolta, hogy az 1993 elején elõterjesztett állampolgársági kérelmében még mindig nem született döntés. Vizsgálatunk eredményeként a biztos megismételte azt az ajánlását, hogy az 1993. október 1-jét megelõzõen elõterjesztett kérelmek elõkészítése során az akkor hatályos jogszabály - az 1957. évi V. törvény - alapján járjanak el és ne alkalmazzák az 1993-ban pár hónappal késõbb hatályba lépett törvény rendelkezéseit. Az ajánlást a belügyminiszter ezúttal is elfogadta és arról tájékoztatta az országgyûlési biztost, hogy az 1993. október 1-jét megelõzõen elõterjesztett állampolgársági kérelmek feldolgozása befejezõdött, ezért a jövõben hasonló viszszásságok nem fordulnak elõ (OBH 9137/1997.).

Az idegenrendészeti eljárás alatt álló külföldiek alkotmányos jogainak vizsgálatai a külföldiek személyes szabadsága korlátozásának körülményeire, idõtartamára, illetve leggyakrabban a korlátozás alatt álló külföldiek elhelyezésének körülményeire vonatkoztak. A külföldiek személyes szabadságának átmeneti vagy tartós korlátozásával kapcsolatos két vizsgálat olyan alkotmányos visszásságokat tárt fel, amelyet a jogszabályok hiányos rendelkezése vagy a hatályos szabályok nem megfelelõ értelmezése okozott. A jogszabály kiadására, módosítására és az egyértelmû jogértelmezést elõsegítõ gyakorlat kialakulására vonatkozó ajánlásokat a belügyminiszter és a többi illetékes rendvédelmi szerv vezetõje hosszabb-rövidebb szakmai vita után elfogadta. A jogszabályokra vonatkozó indítványok teljesítését az illetékesek legkésõbb 2000-ben kívánják megvalósítani (OBH 5979/1997., OBH 9438/1997.).

Az országgyûlési biztos a korábbi évekhez hasonlóan 1999-ben is különös figyelmet fordított a személyes szabadság korlátozása alatt álló külföldiek alkotmányos jogai érvényesülésére. A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi törvény a külföldiek szabadságkorlátozásának két formáját ismeri. Egyik a gyakorlatilag teljes szabadságelvonást jelentõ idegenrendészeti õrizet, a másik a külföldi kijelölt helyen való tartózkodása, amely idegenrendészeti õrizetnek nem minõsülõ, személyes szabadságot korlátozó intézkedés. Az országgyûlési biztos elsõ ízben 1996-ban, helyszíni bejárás keretében, hivatalból vizsgálta az idegenrendészei õrizet alatt álló külföldiek alkotmányos jogainak érvényesülését. A vizsgálatról készült jelentésben az országgyûlési biztos megállapította, hogy "az idegenrendészeti õrizet, illetve annak bütetés-végrehajtási intézetben történõ végrehajtása aránytalanul súlyos joghátrány. Kiszámíthatatlan és elhúzódó idõtartama, illetve végrehajtásának jelenlegi módja az esetek túlnyomó többségében nem méltányos és nem arányos az elkövetett jogsértésekhez képest", ami a jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben eredményez alkotmányos visszásságot. A visszásság megszüntetésére az országgyûlési biztos 1996-ban ajánlást tett az igazságügyi miniszternek, amelyben kérte, hogy a belügyminiszterrel közösen kezdeményezze a külföldiek beutazásáról szóló hatályos törvény módosítását az idegenrendészeti õrizet leghosszabb tartamának meghatározása érdekében. Az ajánlást az igazságügy i miniszter elfogadta, az idegenrendészeti õrizet leghosszabb tartamát meghatározó törvényi rendelkezés azonban csak 1999. szeptember 1-jétõl valósult meg, a következõképpen: "ha az idegenrendészeti õrizet elrendelésétõl számított tizennyolc hónap alatt a kiutasítás nem hajtható végre, az õrizetet meg kell szüntetni. Az õrizetet elrendelõ idegenrendészeti hatóság a külföldi számára k ötelezõ tartózkodási helyet jelöl ki."

Az országgyûlési biztos 1997-ben (OBH 4304/1997.), az idegenrendészeti õrizet rendõrségi fogdában, illetve büntetés-végrehajtási intézetben történõ végrehajtásának módját vizsgálta. Jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy az idegenrendészeti õrizet büntetés-végrehajtási intézetben történõ foganatosítása nem jelent szigorúbb végrehajtási fokozatot a rendõrségi fogdában történõ végrehajtáshoz képest. A 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet és az 1/1995. (I. 6.) IM rendelet összehasonlítása alapján az országgyûlési biztos megállapította, hogy a rendõrségi fogdában idegenrendészeti õrizet alatt álló személyek a kapcsolattartás, a levelezés, a csomag, illetve látogatók fogadása, a lakóhelyiségben biztosítandó légtér, valamint a mozgástér tekintetében kedvezõbb helyzetben vannak azoknál, akik idegenrendészeti õrizetüket büntetés-végrehajtási intézetben töltik. Az idegenrendészeti õrizet alatt álló személyek jogainak, vagyis az õrizet tartalmának eltérõ szabályozása a jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okozott visszásságot. A feltárt alkotmányos visszásság megszüntetésére a biztos 1998-ban ajánlást tett a belügyminiszternek és az igazságügyi miniszternek, amelyben kezdeményezte, hogy az idegenrendészeti õrizet egységes végrehajtása érdekében intézkedjenek a 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet és az 1/1995. (I. 6.) IM rendelet eltérõ szabályainak harmonizálása érdekében. A belügyminiszter az ajánlást határidõn belül elfogadta, és a BM rendelet kedvezõbb szabályaira figyelemmel az igazságügyi miniszteri rendelet módosítását tartotta szükségesnek. Az igazságügyi miniszter az ajánlást, ha késedelmesen is, de elfogadta. Az országgyûlési biztos által kezdeményezett jogszabály-módosításokat végrehajtotta. Az új szabályok 1999. október 16-án hatályba léptek.

A külföldiek kijelölt helyen való tartózkodása, mint szabadságot korlátozó intézkedés körében az országgyûlési biztos évek óta figyelemmel kíséri a Határõrség közösségi szállásain tartózkodó külföldiek emberi jogainak érvényesülését. Az országgyûlési biztos a kilenc közösségi szállás körül 1998-ban négy (Miskolc, Gyõr, Balassagyarmat, Nyírbátor), 1999-ben két (Kiskunhalason és a ferihegyi nemzetközi repülõtéren) mûködõ intézményben tartott helyszíni vizsgálatot (OBH 1222/1998., OBH 1931/1999.). A közösségi szállásokkal foglalkozó vizsgálatok egy része civil szervezetek beadványai alapján indultak, de vizsgálatot kért a köztársasági elnök és egy magát megnevezni nem kívánó személy is.

Az 1999. évi vizsgálatok sorából kiemelkedik az a kettõ, amelyet a kiskunhalasi közösségi szálláson valósítottunk meg. Mindkét alkalommal megállapítottuk, hogy a zárt körülmények között élõ, tétlenségre is ítélt külföldiek pszichés állapota rendkívül rossz. Az objektum egy részét emberi tartózkodásra alkalmatlannak minõsítettük, és az élet, testi épség-egészséghez fûzõdõ alapvetõ emberi jogok védelme érdekében javasoltuk a felújítását. Mivel a közösségi szállás lakóinak bezártságérzetét, pszichés állapotát alapvetõen befolyásolta az is, hogy egyik épület sem rendelkezett olyan területtel, ahova a külföldiek napközben kimehetnének levegõzni, sétálni, ezért indítványoztuk, hogy a felújítással egyidõben "sétálót" is alakítsanak ki. E vizsgálat során derült ki az is, hogy hiányzik az a jogi norma, amely meghatározza a közösségi szálláson élõ külföldiek számára a szabad levegõn tartózkodást és annak idõtartamát. Ezekben az esetekben a biztos ajánlásai igen gyorsan eredményre vezettek. 1999 júliusában értesülhetett arról, hogy a közösségi szállás kifogásolt részét felújítják, majd 2000 februárjában már a minden igényt kielégítõ objektum átadására kapott meghívót. A belügyminiszter elõterjesztésére 1999 szeptemberében a Kormány minimum kétórás idõtartamban határozta meg a szabad levegõn tartózkodást (OBH 1931/1999., OBH 2394/1999.).

Az országgyûlési biztos átfogó vizsgálat keretében áttekintette a ferihegy repülõtéren mûködõ határátkelõhelyen a Magyar Köztársaság területére történõ belépés, illetve harmadik országba való továbbutazás szándékával megjelenõ külföldi állampolgárok alkotmányos jogainak érvényesülését. A vizsgálattal érintettek az õket szállító légijárat kiindulási országának területét már elhagyták, az úticéljuk szerinti országot azonban még nem érték el, és a magyar határõrizeti szervek nem engedélyezték vagy megtagadták, hogy a repülõteret elhagyják. Az említettek a repülõtér egy elzárt és szigorúan õrzött - a köznyelvben tranzitzónának nevezett - részén tartózkodtak. A repülõtérre érkezõ utas már akkor átlépi az államhatárt, amikor az õt szállító repülõgép ajtaját a leszállás után kinyitják. Az útlevélkezelésre jelentkezõ külföldi tehát már a határátlépés jogi feltételeinek vizsgálatát - más szóval beléptetését - megelõzõen is a Magyar Köztársaság területén tartózkodik. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a repülõtéren tartózkodó, be nem léptetett külföldire a hatályos magyar jogszabályokat kell alkalmazni. Az ezzel ellentétes gyakorlat az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvetõ jogok védelméhez, illetve az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamisághoz való jogokkal összefüggésben okoz visszásságot.

Az országgyûlési biztos megállapította azt is, hogy a vizsgálat során a szabadság korlátozása körében feltárt visszásságok oka az volt, hogy a hatályos jogszabályok nem tartalmaznak olyan speciális rendelkezéseket, amelyek alkalmasak lennének a nemzetközi légijáratokkal érkezõ, illetve továbbinduló külföldiek határátlépésével és idegenrendészeti ellenõrzésével összefüggõ, kizárólag a repülõtéren megjelenõ élethelyeztek kezelésére. A vonatkozó jogszabályok nem rendelkeznek arról, hogy az idegenrendészeti hatóságok milyen kényszerintézkedéseket alkalmazhatnak az útiokmány nélkül érkezõ, illetve hamis vagy hamisított útiokmánnyal rendelkezõ külföldiek által elrejtett hiteles okiratok felkutatására. Nem szabályozzák azt sem, hogy a légitársaságnak mennyi idõn belül kell a külföldit elszállítania. A beutazásra vagy átszállásra jelentkezõ külföldieknek a repülõtér területén - a tranzitzónában, illetve a közösségi szálláson - tartásával megvalósuló szabadságkorlátozását a magyar jog nem ismeri. Az említett szabadságkorlátozás jogcímét, fenntartásának indokait, azok felülvizsgálatának módját, maximális idõtartamát nem szabályozza. A megfelelõ törvényi rendelkezések hiánya szintén alkotmányos visszásságokat okoz.

Az országgyûlési biztos a vizsgálat részeként a külföldiekkel napi kapcsolatban álló útlevélkezelõk és a közösségi szálláson szolgálatot teljesítõ határõrök munkakörülményeit is megvizsgálta. A lõfegyver az útlevélkezelõk alapfelszereléséhez tartozik, akiknek évente egyszer lõgyakorlaton kell résztvenniük; ilyenkor legfeljebb 5 lõszert lõhetnek ki. A vizsgálat adatai szerint aki az elõírt minimumot kevesebb lövéssel teljesítette, annak a fennmaradó lõszert - takarékossági okból - nem szabad kilõnie. Olyan útlevélkezelõvel is találkoztunk, aki két éve nem volt lõgyakorlaton. Az útlevélkezelõk fegyverhasználati jártasságára figyelemmel az országgyûlési biztos megállapította, hogy a lõfegyverrel megvalósuló munkavégzésük az utasoknak a biztonságát veszélyezteti.

A vizsgálat során feltárt alkotmányos visszásságok megszüntetésére az országgyûlési biztos 1999 decemberében ajánlást tett a belügyminiszternek, az igazságügyi miniszternek és a Határ- õrség országos parancsnokának. Az országgyûlési biztos kezdeményezte továbbá, hogy a belügyminiszter és az igazságügyi miniszter - a legfõbb ügyész bevonásával - vizsgálják meg a repülõtéren elkövetett, tiltott határátlépéssel összefüggõ közokirat-hamisításokkal kapcsolatban indult büntetõeljárások tapasztalatait és kezdeményezzék az útiokmányok lefoglalására vonatkozó jogszabályi elõírások, illetve a visszairányítás alatt álló külföldiek mielõbbi visszaszállítására vonatkozó kötelezettségek közötti összhang megteremtéséhez szükséges törvénymódosítást. Az ajánlásokkal kapcsolatos válaszadásra nyitva álló határidõ még nem telt el (OBH 222/1998.).

Utóvizsgálatban értékelte a biztos helyettese a tûzszerészek körében 1997-ben végzett átfogó vizsgálatának következményeit. Megállapította, hogy a tûzszerészek helyzetére vonatkozó, általa javasolt alapvetõ jogszabályok hatályba léptek. Új Tûszszerészeti Szakutasítás rendelkezik a robbanószerkezetek biztonságos szállításának feltételeirõl és a biztonsági elõírásokról. A sorállományú katonák már nem látnak el tûzszerészeti feladatokat. A veszélyességi pótlékokat felemelték. Az egyéb anyagi ráfordításokat igénylõ ajánlások teljesítése azonban elmaradt. Indítványának megfelelõen növelték ugyan a létszámot, de az álláshelyek fele nincs betöltve. Az utóvizsgálati jelentésben részben megismételt ajánlások teljesítését az illetékesek 2000-re ígérték (OBH 6883/1997.).

Az állampolgári jogok biztosának helyettese 1997-ben átfogó vizsgálatot végzett a sorkatonák és a hivatásosok emberi jogi helyzetérõl. Ennek utóvizsgálatára 1999-ben került sor (OBH 6038/1999.). Az utóvizsgálat megállapította, hogy a korábbi ajánlások jelentõs része nem teljesült, ezért azokra tíz új, illetve megismételt indítványban hívta fel az illetékesek figyelmét. A sorkatonák folyamatosan fennálló kiszolgáltatott helyzetérõl egy konkrét panasz vizsgálata során is meggyõzõdhetett. Kiderült, hogy egy-egy hetes váltásokban 4-4 sorkatonára bízták egy használaton kívüli laktanya õrzését. Megállapította, hogy a feladat ellátása a szakmai feltételek, a folyamatos ellenõrzés hiánya, az objektum adottságai miatt lehetetlen. A sorkatonák számára nem biztosítják az egészséges, megfelelõ minõségû táplálékot, ivóvizet, tisztálkodási és más higiénés szükségleteik kielégítése megoldatlan. Maguk az érintettek is úgy nyilatkoztak, hogy fegyver nélkül vagyonvédelmi feladatokat nem lehet ellátni, a szolgálatteljesítés körülményei pedig mindenki számára elfogadhatatlanok. A kialakult helyzetért való felelõsség megállapításával a biztos általános helyettese nem foglalkozott, jelentését azonban megküldte az illetékes katonai ügyészségnek. A feltárt alkotmányos visszásságok orvoslására ajánlásokat tett a honvédelmi miniszternek (OBH 3228/1999.). A sorkatonák korábbi aktuális helyzete az említettek miatt tehát nem volt ismeretlen a biztos általános helyettese elõtt, amikor decemberben a clamidia-járványról és a gennyes agyhártyagyulladásról értesült. Ezért haladéktalanul elrendelte a vizsgálatot az alföldi kiképzõközpontban, Kalocsán és Szabadszálláson. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsa, a megbetegedés visszavezethetõ-e valamilyen visszásságra, illetve a honvédség illetékes szervei meg tettek-e minden szükséges intézkedést a járvány, fõleg az agy- hártyagyulladás laktanyán belüli és kívüli terjedésének megakadályozására (OBH 6016/1999.).

A meghallgatásokból és a helyszíni tapasztalatokból az általános helyettes arra a következtetésre jutott, hogy a sorkatonák által jelzett és nagyrészt a parancsnokuk által is elismert kifogásolható elhelyezési és szolgálatteljesítési körülmények is hozzájárulhattak a fertõzõ megbetegedések feltûnõ mértékû elterjedéséhez, ezért az egészséges környezet és a legmagasabb szintû lelki és testi egészség alkotmányos jogával összefüggésben e miatt visszásság keletkezett. Mivel a problémák jelentõs része a honvédségnél általános jellegû, ezért azokkal az országgyûlési biztos általános helyettese újabb utóvizsgálatokban foglalkozik. Megállapította továbbá azt is, hogy a hétvégi eltávozások engedélyezési eljárásában súlyos anomáliák voltak észlelhetõk. A hatályos törvény a nõtlen katonáknak csak havi egy, a nõs katonáknak pedig két eltávozást tesz alanyi jogon lehetõvé, a további eltávozások indokolás nélkül adhatók vagy megtagadhatók. Az említett laktanyákban az orvosi ellátást igénybe vevõ sorkatonákat a hétvégi eltávozás megvonásával sújtották vagy fenyegették meg. Ezzel a gyakorlattal a betegeket is arra ösztönözték, hogy ne forduljanak orvoshoz. Ezért fordulhatott elõ a kalocsai kiképzõközpontban, hogy sok beteg katona nem vett igénybe orvosi ellátást. Így õket nem kezelték, illetve nem különítették el, ezért kórokozó-hordozóként a fertõzéseket továbbterjeszthették, például úgy is, hogy konyhai munkán vettek részt. Az országgyûlési biztos általános helyettese szerint ez a gyakorlat hozzájárult a kiképzõközpontban kialakult súlyos közegészségügyi helyzethez. A vizsgálat megállapította azt is, hogy valójában nem beteg sorkatonák is jelentkeztek orvosi ellátásra azért, hogy magukat egyes szolgálati feladatok alól kivonják. A valóban betegeket azonban nem lehet kollektív informális fenyítésben részesíteni csak azért, mert vannak vagy lehetnek olyanok is, akik a jogaikkal visszaélnek.

A kialakult helyzetben egy korábban más vizsgálatokban is észlelt, korszerûtlen és adott esetben súlyos következményekkel járó jogi problémára is fény derült. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat országos közegészségügyi járványügyi felügyeleti jogköre alól a hatályos jogszabály kivonja a fegyveres erõk - határõrség, honvédség, rendõrség, vám- és pénzügyõrség, nemzetbiztonság és a büntetés-végrehajtás - által mûködtetett objektumokat. A fegyveres erõk közegészségügyi feladataikat saját egészségügyi szolgálatuk útján látják el. Az ÁNTSZ számára ezeken a területeken csak együttmûködési kötelezettséget ír elõ a törvény (1991. évi XI. törvény 2. §). Ennek mibenlétérõl, formáiról azonban jogszabály nem rendelkezik. Így a tényleges együttmûködés bizonytalan, személyes kapcsolatokon és elhatározáson alapul, ami messze nem elégíti ki az alkotmányos követelményeket. A biztos általános helyettese megállapította, hogy az adott helyzetben jogsérelemre mégsem került sor, mert az ÁNTSZ és a HM Egészségvédelmi Intézete megfelelõen együttmûködött. A jogszabály hiánya azonban közvetlen veszélyt idézhet elõ a laktanyákban, közösségi szállásokon, rendõrségi fogdákban, büntetés-végrehajtási intézetekben a szabadságukban korlátozottak, az egyébként ott élõk, ott ügyfélként, látogatóként megfordulók, valamint a szolgálatot teljesítõk és környezetük számára is. Ez tehát olyan közvetlen veszélyforrás, amely közvetetten a lakosság szélesebb körét is érintheti. Meggyõzõdésünk szerint a jogszabályi hiányosságot sürgõsen törvénymódosítással kell korrigálni.

A hivatásos állomány emberi jogi helyzete az egyedi és az átfogó vizsgálatok tapasztalatai alapján közel azonos a honvédségnél, a rendõrségnél, a határõrségnél és büntetés-végrehajtásnál. A hivatásosok járandóságai, elõremeneteli rendszere, pótlékai, túlszolgálatuk ellentételezése, a távolléti díj emberi jogokat érintõ kérdés, amelyet csak átfogó jogi rendezéssel lehet egységesen és igazságosan megoldani. A törvény módosítása során gondot kell fordítani a fegyelmi eljárás alatt állók szolgálati viszonya megszüntetésének pontos jogi szabályozására, a fegyelmi, a kártérítési, a büntetõjogi, a munkajogi problémáikkal foglalkozó jogsegélyszolgálat kialakítására, az egységes humánstratégia alapjainak megteremtésére is. A több tárcát érintõ biztosi ajánlást a belügyminiszter 1999-ben elfogadta és az elõkészítõ munkálatokat megkezdte. A honvédelmi tárca együttmûködési készségérõl még nincs információnk.

A beszámolási idõszakban 1066 vizsgálati eljárását folytattunk le. Az alkotmányos visszásság nem igazolódott be vagy azt a vizsgálat lezárása elõtt a megkeresett hatóság orvosolta a megindított eljárások 47,5 százalékában. A fennmaradó 42,5 százalékban a feltárt visszásság orvoslására tettünk kísérletet a már többször említett 1018 ajánlással. Az alkotmányos visszásságok eszerint olyan súlyúak voltak, hogy esetenként legalább két indítványt kellett tennünk az emberi jogi szempontból elvárható helyzet megteremtésére. (Lásd a 4/5. számú táblázat második oszlopát.) 1999-ben 13,3 százalékkal több olyan vizsgálatunk volt, amelyben az eljárást ajánlással fejeztük be, mint 1998-ban. Ennek megfelelõen a mostani beszámolási idõszakban az ajánlások száma is magasabb. Ez az összevetés is jelzi, hogy az elmúlt évben bonyolultabb ügyekkel foglalkoztunk . 1999-ben kereken 200 vizsgálattal kevesebbrõl adhattunk ugyan számot, de mind az ajánlással végzõdõ eljárásoknak, mind maguknak az ajánlásoknak a száma emelkedett. Mint említettük a beszámolási idõszakban igen sok akut problémára kellett keresnünk a megoldást, emellett több új típusú és sürgõs intézkedést igénylõ konfliktus kezelésére is törekednünk kellett.

Az ajánlások sorsának nyomonkövetésével valamelyest a munkánk hatékonyságára, az intézmény elfogadottságára is lehet következtetni. Amint azt a 4/6. számú táblázat is jelzi, 1999-ben az ajánlások 63,6 százalékát a címzett elfogadta, még 12 százalékát nem. Az ajánlások 25,6 százalékának sorsa azért ismeretlen, mert a válaszadás határideje még nem telt el. Az 1995-1998. évek átlagához képest 52,5 százalékról 1999-ben 63,6 százalékra növekedett az elfogadott ajánlások aránya, 3 százalékkal csökkent a megszólítottak elutasító válasza és a korábbiakhoz képest most egyáltalán nem voltak olyan esetek, amikor az ajánlásra a címzett nem válaszolt. Különösen nehéz nyomon követni azoknak az ajánlásoknak a sorsát, amelyekben jogszabály megalkotására, módosítására vagy hatályon kívül helyezésére tettünk indítványt. Ezek jelentõs részben csak hosszabb távon, esetleg évek múlva teljesülnek. A korábbi idõszakban tett ilyen ajánlások 1999. évi teljesülésérõl e fejezet elõzõ részében adtunk számot. Egyébként a beszámolási idõszakban 213 jogszabályt érintõ indítványunk volt, ez az összes ajánlás közel 21 százaléka.

A 4/6. számú táblázatból az is kiderül, hogy a beszámolási idõszak végén 367 olyan ajánlásunk maradt, amellyel 2000-ben folyamatosan foglalkoznunk kell, ezek között vannak a határidõ miatt átkerültek, ide sorolandók azok is, amelyeket nem fogadtak el. Ez utóbbiak száma 117, amelyek többségében az érdekeltekkel tovább folyik a párbeszéd. A mindkét fél számára elfogadható megoldásra folyamatosan törekszünk. Statisztikailag nem mérhetõk azok az esetek, amelyekben az elfogadott ajánlások ellenére úgy érezzük, hogy csak újabb vagy utóvizsgálattal segíthetjük elõ az érzékelhetõen akut problémák megoldását. Az utóvizsgálatokat már 1998-ban elkezdtük. 2000-ben ezekre még a tavalyinál is nagyobb energiát kell szánnunk.

Mûködésünkrõl az értékítéletet nem nekünk kell megalkotni, hanem a velünk kapcsolatba kerülõ állampolgároknak, hatóságoknak, végsõ soron az Országgyûlésnek. Egyre nehezebb objektív körülmények között az elmúlt évben is elõ kívántuk segíteni az emberi jogok érvényesítését és ezzel az alkotmányos rend megõrzését. Politika- és érzelemmentes, szakmai döntéseket hoztunk, amelynek során külsõ befolyásolásnak nem voltunk kitéve.

4/5. számú táblázat

4/6. számú táblázat

* tartalmazza a decemberben befejezett 4 átfogó vizsgálat 119 ajánlását és az 1999 november elõtti, 47 megismételt ajánlást

Az Obtv. 26. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a biztosok az éves beszámolójukban az Országgyûlés elé terjesztik azokat a kirívóan súlyos, illetve az állampolgárok nagyobb csoportját érintõ alkotmányos visszásságokat, amelyeket vizsgálataik során feltártak. Az 1999. év tapasztalatai alapján ajánlásainkat az alábbiakban foglaljuk össze.

1. A külföldön lévõ magyar állampolgárok alkotmányos jogainak hatékonyabb érvényesülése érdekében ismételten sürgetjük a konzuli védelemrõl szóló törvény megalkotását.

2. Az élethez és az emberi méltósághoz, a tisztességes eljáráshoz való jog, valamint a jog- biztonság követelményének hatékonyabb érvényesítése érdekében sürgetjük az eltûnt személy felkutatására és eltûntnek nyilvánítására, valamint a rendõrség körözési tevékenységére vonatkozó törvény mielõbbi megalkotását.

3. A tisztességes eljáráshoz fûzõdõ garanciák hatékony biztosítása, az összeférhetetlenség megszüntetése és a jogbiztonság érdekében ismét javasoljuk a rendõrségen fogva tartott személy rendkívüli halála, valamint a rendõr lõfegyverhasználata kivizsgálásának ügyészi hatáskörbe utalását.

4. A gyermekeket megilletõ fokozott gondoskodás érdekében sürgetjük, hogy a gyermekvédelem szabályozórendszerének megváltoztatásával állapítsák meg az intézményi átalakulás részhatáridõit, illetve tegyék lehetõvé az átalakulási folyamat felgyorsítását.

1. A nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsõ jog összhangja, a jogbiztonság követelménye, továbbá a tulajdonhoz és az örökléshez való jogok biztosítása érdekében javasoljuk, hogy az Országgyûlés teljesítse nemzetközi szerzõdésekkel és a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezménnyel okozott károk kárpótlásáról szóló törvény megalkotására irányuló kötelezettségét.

2. A szociális biztonsághoz való jog teljes körû érvényesítése érdekében javasoljuk a szociális igazgatásokról és szociális ellátásokról szóló törvény módosítását, illetve - az esélyegyenlõségi törvényben foglaltak megvalósulásáig - átmeneti szabályokkal történõ kiegészítését, annak érdekében, hogy a szülõvel egy háztartásban élõ, 18. életévét betöltött, aktív korú és legalább 67%-ban rokkant személy ellátása alanyi jogon valósuljon meg.

3. A jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a kártérítéshez való joggal összefüggésben - a 2003. január 1-jén hatályba lépõ büntetõeljárásról szóló törvény módosításával - kezdeményezzük azoknak az ártatlanul fogva tartott vagy elítélt személyeknek a kártalanítását, akik az alapügyben nem fellebbeztek elõzetes letartóztatásuk elrendelése, illetve az ügyet jogerõsen befejezõ ítélet ellen.

4. A jogállamiság, illetve az annak lényeges elemét képezõ jogbiztonság növelése érdekében javasoljuk a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejû rendelet módosítását úgy, hogy a rendõrségi fogdában és a büntetés-végrehajtási intézetben elhelyezett elõzetes letartóztatottra vonatkozó - jelenleg eltérõ - fogvatartási szabályok egységessé váljanak.

5. Kezdeményezzük a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény módosítását úgy, hogy az az eddiginél hatékonyabban biztosítsa az érintettek járandósággal, elõmeneteli rendszerrel, pótlékkal, túlszolgálat ellentételezésével, távolléti díjjal összefüggõ emberi jogainak érvényesülését, továbbá pontosan szabályozza a fegyelmi eljárás alatt állók szolgálati viszonyának megszüntetését, hozza létre a fegyelmi, a kártérítési, a büntetõjogi, a munkajogi problémával foglalkozó jogsegélyszolgálat feltételeit és teremtse meg az egységes humánpolitika alapjait.

1. A gyermekeket megilletõ fokozott gondoskodás érdekében sürgetjük a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és mûködésük feltételeirõl szóló rendelet szakmai létszámirányszámait, valamint létszámnormáit megállapító mellékletének a módosítását. Változatlanul javasoljuk, hogy az intézményi átalakulásra nyitva álló átmeneti idõszakban is legyen kötelezõ a gyermekotthonokban a pszichológusi és a gyógypedagógusi szolgálat.

2. Az élethez, az emberi méltósághoz, a személyi biztonsághoz és más alapjogok súlyos sérelméhez vezetõ információáramlási hiányosságok megszüntetése érdekében, a szolgálati szabályzat kiadásáról szóló HM rendelet módosítása révén sürgetjük a Magyar Honvédség úgynevezett bizalmi rendszerének átalakítását.

3. Az emberi élethez való jog hatékonyabb védelme érdekében újra kezdeményezzük, hogy miniszteri rendelet szabályozza a dögkutak fertõtlenítésének rendjét.

1. A jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelménye érvényesítése érdekében javasoljuk a kerékbilincs alkalmazásával és a jármûvek elszállításával kapcsolatos szabályok kiegészítését oly módon, hogy lehetõvé váljon a mozgáskorlátozott személy parkolási (várakozási) engedéllyel ellátott személygépkocsija elszállításának méltányossági alapon való mellõzése.

Továbbra is kérjük a gyermekvédelmi intézményrendszerhez tartozó, a speciális ellátást igénylõ gyermekek gondozását biztosító otthonok létesítésének mielõbbi megvizsgálását.

1. Kezdeményezzük, hogy az Országgyûlés még az új büntetés-végrehajtási törvény megalkotását és hatálybalépését megelõzõen vizsgálja meg az egészségügyrõl szóló törvény hatálya alá tartozó pszichiátriai beteg vagy ápolt fogva tartott személy alkotmányos jogaival összefüggõ sérelmek felszámolásának lehetõségét.

2. Kérjük, hogy a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez fûzõdõ alkotmányos jog sérelmének közvetlen veszélyének megszüntetése érdekében az Országgyûlés vizsgálja meg, majd fontolja meg az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról (továbbiakban: ÁNTSZ) szóló törvény (vagy esetleg egy alacsonyabb szintû norma) olyan módosítását, hogy - hasonlóan a Magyar Honvédség Alföldi Kiképzõközpont kalocsai laktanyájában feltárt visszásság orvoslására tett, azóta elfogadott ajánláshoz - jogszabály rendezze az ÁNTSZ és a határõrség, a rendõrség, a vám- és pénzügyõrség, a polgári védelem állami szervei, a hivatásos tûzoltóság, valamint a büntetés-végrehajtási testület közegészségügyi szolgálatai együttmûködésének formáit.

Budapest, 2000. március 14.

A Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet az egyes politikai intézmények iránti lakossági bizalom vizsgálata során 1999. májusban és 1999. októberben megismételte az országgyûlési biztosok ismertségének 1998. decemberi felmérését. A 0-tól 100-ig terjedõ skálán az Országgyûlési Biztosok Hivatalának lakossági bizalmi indexe az 1998. évi 63 pontról 1999. májusra 56, októberre 55 pontra csökkent. A lakossági elismertség így is kiemelkedõen magas. Az országgyûlési biztosokat továbbra is csak a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság és a legrokonszenvesebb párt elõzik meg, és - az utóbbit leszámítva - ezek bizalmi indexe is 4-8 pontot esett 1998. december és 1999. október között. (Lásd az 1. számú táblázatot.)

Továbbra is elmondható tehát, hogy a megkérdezettek általában hasznosnak ítélik az országgyûlési biztosok mûködését. A megkérdezettek közel fele vélekedett úgy, hogy a Hivatal jól szolgálja az emberek javát. Ha ehhez hozzá vesszük azokat is, akik legalább közepesnek értékelték a Hivatal mûködését, akkor elmondhatjuk, hogy az emberek több mint háromnegyede összességében hasznosnak tartja az intézményt. A hasznosság megítélése 1998 decemberéhez képest 85 százalékról 78 százalékra csökkent. Ez azonban megfelel a bizalom-index országos változásának. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy az 1998. évi felmérés idõszakára esett az országgyûlési biztosok több fontos emberi jogi kérdéssel kapcsolatos média-szereplése, míg 1999 májusában, illetve októberében ilyenekre ritkábban került sor. (Lásd a 2. számú táblázatot.)

2. számú táblázat

Az Ombudsmani Hivatal megítélésének idõbeni változása (Az érdemi választ adók százalékában)

Az iskolai végzettség növekedésével az intézmény iránti rokonszenv is növekedett, valamelyes visszaesés az iskolázottság legalacsonyabb és legmagasabb szintjén figyelhetõ meg a tavalyi eredményekhez képest. (Lásd a 3. számú táblázatot.)

3. számú táblázat

Az Ombudsmani Hivatal átlagértékelései iskolai végzettség szerinti bontásban (1-tõl 100-ig terjedõ skála átlagpontjai)

Továbbra is jól láthatók az országgyûlési biztosok tevékenységének értékelésében válaszadók lakóhelye szerinti különbségek. A legpozitívabban a fõvárosban ítélték meg mûködésüket. (Lásd a 4. számú táblázatot.)

4. számú táblázat

Az Ombudsmani Hivatal átlagértékelései településtípus szerinti bontásban (1-tõl 100-ig terjedõ skála átlagpontjai)

Az országgyûlési biztosok a megelõzõ évekhez hasonlóan 1999-ben is törekedtek arra, hogy az állampolgárok minél szélesebb körben ismerjék meg az intézményt, a biztosok hatáskörét, a kiemelkedõen sok embert érintõ ajánlásaikat. Az átfogó vizsgálatok lezárását követõ rendszeres sajtótájékoztatók mellett ennek fontos eszköze volt - egészen megszûnéséig - a Magyar Televízió Mûvelõdési Mûsorok Stúdiója szervezésében az Álompolgár címû adássorozat. Ennek megszüntetése után az országgyûlési biztosok megállapodtak a Magyar Televízió Aktuális Mûsorok Fõszerkesztõségével bizonyos együttmûködésrõl, de a kizárólag az országgyûlési biztosi esetekkel foglalkozó rendszeres mûsort nem sikerült pótolni.

Az országgyûlési biztosok 1999-ben is folytatták a megválasztásuk után megkezdett megyelátogatásokat.

Kaltenbach Jenõ kisebbségi biztos 1999-ben az ország több megyéjében folytatott vizsgálatot, illetve tanácskozott kisebbségvédelmi kérdésekrõl, ezért a többnapos koncentrált megyelátogatáson nem vett részt. Különbözõ rendezvényeken és tanácskozásokon többször járt Pécsen, illetve Baranya megyében, Pápán, Szentendrén, Hajdúszoboszlón, illetve Hajdú-Bihar több településén. Járt még Egerben, illetve Heves megyében, Nagykanizsán, Miskolcon és Szentesen.

Az adatvédelmi biztos és munkatársai április 12-14-én Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, június 28.-július 1. között Pest megyében, október 4-6-án pedig Baranya megyében tettek munkalátogatást. (Lásd az 5. számú táblázatot.)

5. számú táblázat

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és általános helyettese a hivatal szervezésében és közremûködésével két többnapos megyelátogatáson vettek részt. Szakmai programjukat általában összekötötték kihelyezett ügyfélfogadással, melyrõl az 1. fejezetben már beszámoltunk. (Lásd a 6. számú táblázatot.)

6. számú táblázat

A megyei konzultációk sorába illeszkedett az állampolgári jogok országgyûlési biztosának és általános helyettesének tanácskozása a Fõvárosi Államigazgatási Kollégium tagjaival, valamint a fõjegyzõvel, illetve a kerületek jegyzõivel. Az április 21-én megtartott rendezvényen a résztvevõk átfogó áttekintést kaptak az országgyûlési biztosok négyéves tevékenységérõl, különös tekintettel a fõvárosi tapasztalatokra. Az aktuális kérdések között kiemelt figyelmet szenteltek az iskolabezárásoknak, a gyermekvédelmi szolgálatok mûködésének, a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátó intézmények helyzetének, valamint a részletes területrendezési tervek és az építésügyi hatósági eljárás problémáinak.

A Baranya megyei inspekcióra június 2-4. között került sor. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa, általános helyettese, illetve munkatársaik helyszíni vizsgálatot folytattak a komlói Családsegítõ Központ Hajléktalanok Éjjeli Menedékhelye és Átmeneti Szállásán, valamint a Délvidéki Református Szeretetszolgálat Menedékhelyén és Átmeneti Szállásán, a pécsi Kisgyermek Szociális Intézmény Gyermekotthonában, a Gyermekotthon és Gyermekek Átmeneti Otthonában. A helyszíni vizsgálatok a gyermekvédelem és az állami gondozásban lévõ gyermekek helyzetével kapcsolatos korábbi vizsgálatok tapasztalatait egészítették ki, illetve a bekövetkezett változásokat vették számba. A biztosok és munkatársaik szintén meglátogatták a pécsi Városi Rendõrkapitányság fogdáját, a Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetet, a Határõr Igazgatóságot. Áttekintették a hivatásos állomány élet- és munkakörülményeit, valamint a tevékenységük során velük kapcsolatba kerülõk - elítéltek, õrizetesek - elhelyezési körülményeit. A Városi Polgármesteri Hivatal Városfejlesztési Fõosztályán elsõsorban a folyamatban lévõ ügyekkel kapcsolatban folytattak tapasztalatcserét. Munkatársaik ügyfélként megjelentek az APEH Baranya Megyei Igazgatósága Ügyfélszolgálati Irodáján és ellenõrizték az ügyfélfogadás körülményeit, módját. Be nem jelentett látogatást tettek az alkoholbetegek detoxikálását végzõ a POTE ügyeletes II. Belgyógyászati Klinikáján is, ahol arról szereztek információt, hogy milyen következményekkel járt az intézményekre, illetve az ott ápolt betegekre az akut alkoholos állapotban lévõk megjelenése a feladat-orientált detoxikáló-állomások megszüntetése. A Baranya Megyei Kórházban az országgyûlési biztos általános helyettese a betegek ápolásának és gyógyításának helyzetét vitatta meg, illetve felmérte az egészségügyi személyzet munkakörülményeit különös figyelemmel az ellátottságra, illetve a túlmunkára és a szakember-ellátottság hiányában elrendelt ügyeletek számára. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és általános helyettese a háromnapos inspekció keretében a Közigazgatási Hivatal köztisztviselõivel kibõvített jegyzõi értekezleten vitatta meg a megelõzõ éveknek a megyét, illetve településeit érintõ vizsgálatainak tapasztalatait. Megtárgyalták a régi típusú lakáshitelek konszolidációjának és a díjhátralékok rendezésének megyei helyzetét, az új gyermekvédelmi intézmények és módszerek felállításának és mûködésének tapasztalatait, a gyermekjóléti szolgálatok mûködésével kapcsolatos kezdeti nehézségeket. Konzultáltak az iskolabezárásokból eredõ gondokról. A látogatás tapasztalatait és a régióra jellemzõ problémákat az országgyûlési biztos és általános helyettese - a már kialakult hagyományoknak megfelelõen - megkonzultálta a megyei vezetõkkel és az országgyûlési képviselõkkel.

A Bács-Kiskun megyei látogatásra november 24-26. között került sor, ennek során az országgyûlési biztosok és munkatársaik tíz helyszínen végeztek vizsgálatot. A kecskeméti Napsugár Speciális Gyermekotthonban a gyermekek jogainak érvényesülését vizsgálták, ennek során áttekintették a szakképzettség hiánya és a fluktuáció hátrányos következményeit. Szakmai fórumon vitatták meg a gyermekjóléti szolgálatok mûködési tapasztalatait a megye településszerkezeti sajátosságaira figyelemmel. A kirendelt védõvel rendelkezõ fogvatartottakat érintõ - a korábbi években folytatott vizsgálat utóellenõrzéseként - vizsgálatot folytattak a Megyei Rendõr-fõkapitányság fogdáján és konzultáltak a Megyei Ügyvédi Kamara vezetõivel. A Magyar Honvédség 59. Szentgyörgyi Dezsõ Harcászati Repülõezredénél tett látogatás szintén egy átfogó vizsgálat tapasztalatainak utóellenõrzésével függött össze, ennek során a sorállományú és a hivatásos szolgálatban álló katonák elhelyezési, kiképzési, szolgálatteljesítési és általában vett élet- és munkakörülményeit vizsgálták meg. Az ügyfelekkel való kapcsolattartás módjának és körülményeinek ellenõrzésére a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár Ügyfélszolgálati Irodáján, illetve a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság Ügyfélszolgálatánál végzett helyszíni inspekción került sor. Ugyan-erre szolgált az APEH Megyei Igazgatóságának Ügyfélszolgálatán tett, elõre be nem jelentett látogatás. Egy, a mozgássérültek közlekedését lehetõvé tevõ szerkezet rendszeresítésére vonatkozó korábbi ajánlás teljesítésének ellenõrzésére szolgált a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zenemûvészeti Szakközépiskola meglátogatása. A betegjogok érvényesülését a Megyei Önkormányzat Kórháza két telephelyén folytatott helyszíni vizsgálat biztosította. Ennek során a betegek tájékoztatását, a szakember-ellátottságot, ügyeleti rendet tekintették át. A megyei látogatások során már megszokottá vált, a Közigazgatási Hivatal köztisztviselõivel kibõvített jegyzõi értekezleten az országgyûlési biztos és általános helyettese tájékoztatást adott a Bács-Kiskun megyei helyi önkormányzatokkal, polgármesteri hivatalokkal kialakult négyéves kapcsolatuk tapasztalatairól. Értékelték az ajánlásaikra érkezett válaszokat. A látogatás tapasztalatait megkonzultálták az országgyûlési képviselõkkel, a megyei intézmények vezetõivel.

Az országgyûlési biztosok számos bel- és külföldi vendéget fogadtak. Látogatást tett a Hivatalban Szili Katalin, az Országgyûlés alelnöke, a biztosok fogadták az Országos Igazságszolgáltatási Tanács vezetõit, az Országgyûlés Társadalmi Szervezetek Bizottsága vezetõit. Meglátogatta az intézményt dr. Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter, és az országgyûlési biztosok külön-külön fogadták dr. Pintér Sándor belügyminisztert és munkatársait.

Az országgyûlési biztosok tevékenységének fontos részét képezték az Országgyûlés bizottságai elõtti meghallgatások, illetve néhány minisztériumban és más országos szervezetnél tett munkalátogatások. Így Gönczöl Katalin februárban az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság ülésén vett részt a közösségi szállások helyzetérõl szóló vitában, novemberben pedig az Egészségügyi Bizottságban az öngyilkosságot elkövetõk emberi jogait érintõ utóvizsgálata eredményei-nek megbeszélésén. Gönczöl Katalin és Polt Péter februárban látogatást tettek az Alkotmánybíróságon, ahol a két intézmény együttmûködésének kérdéseit vitatták meg; kiemelt figyelmet fordítottak az egymás hatáskörébe tartozó ügyek áttételének mérlegelésekor irányadó szempontokra. Márciusban Harrach Péter szociális és családügyi miniszterrel hivatalában munkamegbeszélést folytattak a tárcát érintõ ajánlások, különösen a jogalkotást érintõ kezdeményezések sorsáról. Decemberben az országgyûlési biztos és általános helyettese látogatást tett az Országos Rendõr-fõkapitányságon, ahol a fõkapitánnyal és helyetteseivel az országgyûlési biztosok vizsgálatainak és ajánlásainak tapasztalatait tekintették át.

Külföldi vendégeik voltak februárban a vietnami, márciusban a moldovai, áprilisban a cseh, májusban a román parlamenti delegáció tagjai, Brigitta Dahl, a svéd parlament elnöke, valamint a finn helyettes igazságügyi kancellár. Hosszabb szakmai tanácskozást folytatott a részt vevõ biztosokkal az ENSZ migrációs kérdésekkel foglalkozó különmegbízottjával és kíséretével, valamint az Európa Tanács Kínzáselleni Bizottságának magyarországi vizsgálatot folytató tagjaival.

Kaltenbach Jenõ kisebbségi biztos az Európa Tanács pénzügyi támogatásával októberben nemzetközi konferenciát szervezett a Kisebbségek parlamenti képviselete és részvételük a politikai döntéshozatali folyamatban címmel. Decemberben az állampolgári jogok országgyûlési biztosa az Európa Tanács által felkért társszervezõként a Délkelet-európai Stabilitási Paktum keretében közösen rendezett konferenciát Független Nemzeti Emberi Jogi Intézmények (ideértve az ombudsmani intézményeket is) címmel, melyen a magyar országgyûlési biztosok is részt vettek, elõadásokat tartottak, illetve mûhelyvitát vezettek. A 28 országból érkezett 89 küldött áttekintette az emberi jogvédõ intézmények szabályozásának, felállításának, mûködtetésének és fenntartásának kérdéseit. A tanácskozás Zárónyilatkozatának tervezete - melyet az Európa Tanács a Miniszteri Bizottság elé terjeszt - a mellékletben található.

Gönczöl Katalin májusban részt vett a Nemzetközi Kriminológiai Társaság Igazgató Tanácsának és Tudományos Bizottságának párizsi ülésén. Augusztusban a Salzburg Seminar keretében fõbírák számára tartott elõadást Az ombudsman szerepe a változás idõszakában címmel. Szeptemberben Londonban tanulmányozta az angol parlamenti biztos helyettesének mint egészségügyi ombudsmannak a gyakorlatát, konzultált a börtönügyi és a rendõrség elleni panaszokkal foglalkozó kormánymegbízottal, elõadást tartott a British Association for Central and Eastern Europe igazgatójának felkérésére. Októberben a bécsi Institute for Human Sciences által rendezett szemináriumon felkért elõadóként elõadást tartott Street Level Bureaucracy and the Ombudsman's Experiences in Hungary címmel. Novemberben részt vett és elõadást tartott Strasbourgban az Európa Tanács The Prevention of Torture at the Dawn of a New Millennium címû rendezvényén. Polt Péter márciusban Brüsszelben az Európai Unió DAPHNE programja keretében szervezett gyermekjogi szemináriumon, novemberben pedig Madridban a Gyermekjogi Ombudsmanok Európai Hálózatának éves ülésén vett részt. Gönczöl Katalin és Polt Péter részletes szakmai kapcsolatainak, elõadásainak és publikációinak jegyzékét a Beszámoló melléklete tartalmazza.

Majtényi László áprilisban az Adatvédelmi Biztosok Nemzetközi Munkacsoportjának norvégiai ülésén, szeptemberben az adatvédelmi biztosok hongkongi nemzetközi konferenciáján vett részt. Októberben a Közép- és Kelet-európai Közigazgatási Intézetek és Iskolák Hálózata szervezésében a maastrichti Átláthatóság és nyitottság - kihívások és lehetõségek címû konferencián, decemberben pedig a moszkvai Orosz Közszolgálati Akadémián tartott elõadásokat Az emberi jogok érvényesítésének nem bírósági eszközei címmel.

Kaltenbach Jenõ kisebbségi biztos az országgyûlési biztosok közös programjain kívül az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottsága magyarországi képviselõjeként rendszeresen részt vett a bizottság ülésein Strasbourgban. A Monitoring Centre on Racism and Xenophobia vezetõ testületének tagjaként részt vett annak soros ülésén Bécsben, Berlinben pedig a Német Szövetségi Köztársaság Belügyminisztériumának szervezésében Kisebbségek Európában címmel elõadást tartott a Vallások, etnikumok és az állam címû konferencián. Bonni látogatása során a Bundestag kisebbségi kérdésekkel foglalkozó képviselõivel folytatott tárgyalásokat. Egy másik alkalommal szintén Bonnban elõadást tartott a Német-Magyar Baráti Társaság felkérésére. Bayreuthban joghallgatóknak a magyarországi kisebbségek helyzetérõl tartott elõadást. A szlovén, valamint az európai ombudsman meghívására az Ombudsman-intézmények és az Európai Unió joggyakorlata címmel rendezett nemzetközi konferencián vett részt Ljubljanában. Prágában a cseh Parlament által rendezett nemzetközi tapasztalatcserén vett részt, amelynek témája az ombudsmani intézmény csehországi létrehozása volt. A British Council meghívására a Westward Enlargement of Central Europe címû nemzetközi konferencián, Rotterdamban pedig a Constitutionalism, Universalism and Democracy címû nemzetközi konferenciákon vett részt, Utrechtben tárgyalt a holland Equal Treatment Commission vezetõjével. Brüsszelben megbeszéléseket folytatott a belga Egyenlõ Esélyek és a Rasszizmus Elleni Központ igazgatójával. Az EBESZ varsói székhelyû Demokratikus Intézmények és Emberi Jog Irodájának szakértõjeként Aastanában, Kazahsztán fõvárosában elõadást tartott azon a nemzetközi tanácskozáson, amely az ombudsmani intézmény kazahsztáni bevezetését volt hivatott elõsegíteni. A bolzanói egyetem meghívására a Nyári Egyetem kurzusán elõadást tartott a magyarországi kisebbségek helyzetérõl. A bécsi Magyar Nagykövetség és a Collegium Hungaricum felkérésére köszöntõt mondott Az 1849-es nemzetiségi törvény - Következmények és perspektívák címmel megrendezett tudományos konferencián.

A beszámolási idõszakban az országgyûlési biztosok és munkatársaik továbbra is komoly elhelyezési nehézséggel küzdöttek. Változatlanul rosszak a munkafeltételek, a napi mûködés gyakran csak rendkívüli erõfeszítésekkel tartható fenn. A Kormány 3071/1998. számú határozatában elõírt elhelyezés - a Nádor utca 22. szám alatti épület átadása a Tüköry utca 3. szám alatti épület megtartásával - nem valósult meg. A helyette felajánlott Hold utca 1. szám alatti épület nem bizonyult megfelelõnek az elhelyezésre. A Miniszterelnöki Hivatal ezt követõen a Báthory utca 12. szám alatti épületet ajánlotta fel. Tekintettel arra, hogy jelenlegi elhelyezésnél ez az épület is jobbnak ígérkezett, az országgyûlési biztosok elfogadták tárgyalási alapként. A tárgyalások lezárásának 1999 késõ tavaszára ígért határideje folyamatosan módosult, és az év végére meg kellett állapítaniuk, hogy az ügyben érdemi elõrelépés nem történt. Sõt, idõközben kiderült, hogy az épület tulajdonviszonyaiban a Hivatal számára igen hátrányos változás következett be. Az erre az épületre vonatkozó tárgyalások az év végén gyakorlatilag meghiúsultak. Az intézmény tehát a zsidó kárpótlás részeként, a MAZSÖK szervezetnek átadott, így magántulajdonban lévõ épületben mûködik, a szükséges és jogos igénye 60 százalékának megfelelõ hasznos alapterületen. A beszámolási idõszak végén a biztosokkal és a hivatalvezetõvel együtt a közel 1300 m2 hasznos alapterületen 132 fõfoglalkozású munkatárs dolgozott. A munkát további 13 fõ segítette, akiket megbízási szerzõdéssel alkalmaztunk. Egy munkatársra valamivel több mint 8 m2 hasznos alapterület jut a most használt épületben. (Lásd a 7. számú táblázatot.)

7. számú táblázat

Megbízási szerzõdéssel alkalmazottak: 9 érdemi és 4 ügyviteli.

A zsúfoltság, az egészségtelen munkafeltételek - sötét, nyirkos, levegõtlen szobák - veszélyeztetik kollegáink alapvetõ emberi jogait.

Budapest, 2000. március

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és általános helyettese - az adatvédelmi biztostól eltérõen - nem rendelkeznek törvényben biztosított feladatkörrel a jogszabálytervezetek véleményezésére, illetve észrevételezésére. Egyes jogszabályok tervezeteit az elõkészítést végzõ szervek azonban törvényi kötelezettség nélkül is megküldték részükre.

Elõfordult, hogy az országgyûlési biztos, illetve általános helyettese vizsgálatuk eredményeként, ajánlásukban valamely jogszabály megalkotását, módosítását vagy kiegészítését kezdeményezték. A jogszabályok tervezeteit az érintett szervek többnyire annak bizonyítékaként küldték meg az Országgyûlési Biztos Hivatala részére, hogy az ajánlásnak eleget tettek. Ezeket a tervezeteket az országgyûlési biztos, illetve általános helyettese általában abból a szempontból vizsgálták, hogy az ajánlás eredményeként született normaszöveg alkalmas lehet-e a vizsgálatok során feltárt alkotmányos visszásságok orvoslására és megelõzésére.

Olyan eset is volt, amikor valamely jogszabályalkotást érintõ ajánlás elfogadását követõen hosszabb idõ elteltével sem érkezett hír az ajánlásban foglaltak megvalósulásáról. Ezért az országgyûlési biztos, illetve általános helyettese az érintett szervnél érdeklõdött az elõkészítõ munkálatok állásáról és "betekintés" céljából kérte a rendelkezésre álló szövegtervezet megküldését. Ezeket az anyagokat a biztosok formálisan nem véleményezték, azonban több esetben a hivatali munkatársak közötti szakmai konzultációk alapját képezték.

Volt példa arra is, hogy azon jogszabályok tervezeteit, amelyek egyes alkotmányos jogok gyakorlati megvalósulását szabályozzák, ezért a jogalanyok széles körét érintik, a jogszabály-elõkészítésért felelõs szervek a közigazgatási körözés során az Országgyûlési Biztos Hivatala részére is megküldték. A jogszabálytervezetek véleményezésekor az országgyûlési biztos és általános helyettese a vizsgálataik során szerzett jogalkalmazási tapasztalataikra támaszkodva a normaszövegben rejlõ esetleges alkotmányos visszásságok gyanújára hívták fel a kodifikációt végzõ szervek figyelmét. Azon jogszabálytervezetek esetében, amelyek kapcsán vizsgálati tapasztalatokkal nem rendelkeztek, sem az országgyûlési biztos sem általános helyettese nem tettek észrevételeket.

Az országgyûlési biztos, illetve általános helyettesének egyetértése nem feltétele a jogszabálytervezetek elfogadásának, illetve hatálybalépésének. Ezért mindketten fenntartják a jogot arra, hogy az általuk véleményezett jogszabály hatálybalépését követõen feltárt esetleges alkotmányos visszásságok megszüntetésére - ajánlásaikban - javaslatot tegyenek azok módosítására.

Az országgyûlési biztos, illetve általános helyettese az általuk véleményezett jogszabálytervezetek további sorsát illetõen azt tapasztalták, hogy észrevételeiket az érintett szervek megfontolták, és a normaszövegek átdolgozása során többnyire hasznosították.

A tervezetet a Pénzügyminisztérium küldte meg véleményezésre az országgyûlési biztosnak, aki az OBH 2971/1998. számú ajánlásában kezdeményezte az 1998. évi LXXXI. tv. 78. § és 80. §-ának olyan módosítását, amely a nyugdíjbiztosító késedelmes vagy hibás teljesítése esetére szóló kamatfizetési kötelezettséget szabályozza.

A tervezet az ajánlásnak megfelelõ kamatfizetési kötelezettséget szabályozta.

A 2000. január 1-jén hatályba lépett, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetésérõl szóló 1999. évi CIX. törvény a kamatfizetésre vonatkozó kötelezettséget az országgyûlési biztos ajánlásainak megfelelõen szabályozza.

A tervezetet a Szociális és Családügyi Minisztérium két alkalommal 1999 májusában és júniusában küldte meg véleményezésre az országgyûlési biztosnak.

Észrevételeiben az országgyûlési biztos felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben az aktív korban "súlyos fogyatékossá" vált személyek jogosultak lesznek a támogatásra, akkor az idõs korban "súlyos fogyatékossá" vált személyeknek a jogosulti körbõl történõ kizárása hátrányos megkülönböztetést eredményezhet. Az országgyûlési biztos jelezte, hogy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékossági támogatás havi összegét az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-ában határozta meg. Ezzel szemben a tervezet a fogyatékossággal kapcsolatban két kategória elkülönítésérõl és egy alacsonyabb összegû támogatás bevezetésérõl szól.

Az országgyûlési biztos jelezte, hogy a tervezet értelmi fogyatékosként azokat a személyeket veszi figyelembe, akik értelmi akadályoztatottsága magzati károsodás, vagy szülési trauma következménye. Az említett megfogalmazás miatt nem terjedt ki az a tervezet hatálya arra az értelmi fogyatékos személyre, akinél a károsodást enzimdefectusra visszavezethetõ anyagcserezavar, vagy valamely kromoszómaaberráció okozza. Szintén hiányzott a jogosulti körbõl azon fogyatékosok csoportja, akiknél a károsodás szülés utáni ártalmak következménye (Gy 300-30/1997.).

Az egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló 1999. évi CXXII. törvény módosította a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényt, ezzel megszületett a fogyatékossági támogatás részletes szabályozása. Az 1999. évi CXXII. törvény a fogyatékossági támogatásra jogosutak körét, illetve a támogatás összegét az eredeti terveknek megfelelõen határozta meg.

A tervezetet az országgyûlési biztos általános helyettese azért véleményezte, mert mind õ, mind az országgyûlési biztos több jelentésükben (OBH 9700/1997., 10870/1997., 4106/1998., 7740/1998. számú jelentések) megállapították, hogy azon túl, hogy a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. tv. 36. § (1) bekezdése felhatalmazza a rendõri szerveket arra, hogy a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható vagy az eltûnt személy, tárgy felkutatására, továbbá ismeretlen holttest azonosítására körözést rendeljenek el, a rendõrség körözési tevékenységét más jogszabály nem rendezi, ami a jogállamiság, illetve az abból fakadó jogbiztonság követelményével, továbbá az alapvetõ jogok tiszteletben tartásával összefüggõ állami kötelességgel kapcsolatban alkotmányos visszásságot okoz.

Az országgyûlési biztos általános helyettese egyetértett a tervezet 5. §-ának azon rendelkezésével, amely szerint a bejelentés, illetve az eljárás megindítását követõen a rendõrség haladéktalanul köteles az elsõdleges eljárási cselekményeket megtenni, azonban hiányolta az egyes eljárási cselekmények pontos meghatározását. Az országgyûlési biztos általános helyettese felhívta a figyelmet arra is, hogy amennyiben a 1994. évi XXXIV. tv. nem rögzíti, hogy a rendõrnek az eltûnt személy felkutatása érdekében pontosan mit kell "haladéktalanul" megtennie, úgy a jogorvoslati jog az eljárás végén formális lesz. Ezért az országgyûlési biztos általános helyettesének álláspontja az volt, hogy a tervezet szóban forgó rendelkezése a jogorvoslathoz való alkotmányos joggal összefüggõ visszásság közvetlen veszélyét rejti magában.

A tervezet 7. §-a lehetõvé tette az eljárás felfüggesztését. Az országgyûlési biztos általános helyettese jelezte, hogy a tervezet nem szabályozza egyértelmûen - illetve mindössze a 13. § (1) bekezdésébõl lehetett erre következtetni -, hogy az eljárás felfüggesztésérõl kell-e határozatot hozni. A tervezet arról sem rendelkezett, hogy az eljárás felfüggesztésérõl szóló határozatot kinek kell kézbesíteni. Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogorvoslathoz való alkotmányos jog biztosítékaként javasolta az említett eljárási szabályok törvénybe iktatását.

Az országgyûlési biztos általános helyettese rámutatott arra is, hogy az általa javasolt eljárási szabályok törvénybe iktatása további részletszabályok bevezetését vonják maguk után (például az eljárás folytatását is határozattal kellene elrendelni, amit azoknak a személyeknek kézbesítenének, akik a felfüggesztõ határozatból kaptak). A felsorolt kérdések szabályozását az országgyûlési biztos általános helyettese abból a szempontból is garanciális jelentõségûnek tartotta, hogy az eljárásban érintett személy meggyõzõdhetne arról, hogy az ügyével foglalkoznak.

A tervezet 13. §-a szólt a fellebbezés lehetõségérõl. A tervezet nem szabályozta a fellebbezés elõterjesztésének határidejét, az elõterjesztés módját, nem nevezte meg a másodfokon eljáró szervet és nem határozta meg azt sem, hogy a másodfokú hatóság milyen döntést hozhat. Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogorvoslathoz való alkotmányos jog érvényesülése szempontjából nem tartotta megfelelõ garanciának, hogy a tervezet értelmében a fellebbezésre továbbra is az államigazgatási eljárás általános szabályai lennének az irányadóak, illetve azt sem, hogy a fellebbezésen kívüli jogorvoslati lehetõségekrõl a tervezet nem rendelkezett.

Az országgyûlési biztos általános helyettese hiányolta, hogy a tervezet nem tartalmazott olyan speciális rendelkezéseket, melyeket a kiskorú személy, a fegyveres szerv hivatásos állományú tagja, továbbá külföldi állampolgár eltûnésének bejelentését követõen kellett volna alkalmazni.

Az állampolgároknak az iratok megismeréshez fûzõdõ jogos érdekeire, illetve a jogállamiságra figyelemmel, valamint a jogbiztonság érdekében az országgyûlési biztos általános helyettese azt javasolta, hogy a tervezet ne az államigazgatási eljárás szabályaira utalva, hanem külön szabályozza az iratbetekintési jogot (Gy 300-59/1999.).

A jogszabály még nem lépett hatályba.

A tervezetet az Igazságügyi Minisztérium küldte meg véleményezésre az országgyûlési biztosnak, aki egy ajánlásában (OBH 6714/1996.) már 1996-ban kezdeményezte az Országgyûlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságánál a törvény megalkotását, késõbb pedig folyamatosan közremûködött a tervezet elõkészítésében.

Az országgyûlési biztos az érintettek eljárási terheinek csökkentését - így például iratok beszerzésének kötelezettsége -, továbbá a nagyobb összegû támogatásnak a bírósági kármegállapítás elõtt történõ kifizetését javasolta. Az utóbbi észrevételt a jogszabály elõkészítõje figyelembe vette. (Gy 300-21/1999., Gy 300-33/1999.)

A törvényjavaslat nem került az Országgyûlés elé, de a Kormány a bûncselekmények áldozatai és hozzátartozóik védelme, káruk megtérülése, enyhítése érdekében teendõ jogalkotási feladatokról és egyéb intézkedésekrõl szóló 1074/1999. (VII. 7.) Korm. határozatban szabályozta az Országos Közbiztonsági és Bûnmegelõzési Közalapítvány feladatait és hatáskörét az áldozatokat ért kár enyhítésében. E szabályok lényegében a tervezetnek megfelelõen léptek hatályba.

A tervezetet az Igazságügyi Minisztérium küldte meg véleményezésre az országgyûlési biztosnak, ami a Büntetõ Törvénykönyvnek az emberiség elleni bûncselekmények tagadása, valamint a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagjának megsértése tényállással történõ kiegészítését szabályozta.

Véleményében az országgyûlési biztos egyetértett azzal, hogy amennyiben az emberek legalapvetõbb jogainak - így az élethez, az emberi méltósághoz való jog - védelme indokolja, akkor ennek érdekében akár büntetõjogi szankciót is kilátásba lehet helyezni. Az országgyûlési biztos hangsúlyozta, hogy az említett jogok védelme érdekében olyan törvényi tényállást kell megfogalmazni, amely - akár más alkotmányos jog szükséges és arányos korlátozásával - eleget tesz az alkotmányossági követelményeknek, de egyúttal a hatóság határozott eljárását is lehetõvé teszi (Gy 300-73/1999.).

A tervezet az Országgyûlés még nem tárgyalta.

Az adózás rendjérõl szóló 1990 évi XCI. törvény módosításának tervezetét a Pénzügyminisztérium küldte meg véleményezés céljából az országgyûlési biztosnak. Észrevételeiben az országgyûlési biztos jelezte, hogy a felülellenõrzés tilalmának megszüntetése, illetve az körülmény, hogy a korábbi határozat - az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal elnökének utasítására elrendelt felülellenõrzés eredményeként - az adózó terhére egy éven túl is megváltoztatható, önmagában nem eredményez az alkotmányos emberi jogokkal összefüggõ visszásságot. Az állampolgárok jogbiztonsága érdekében az országgyûlési biztos azt javasolta, hogy az 1990. évi XCI. törvény 54. § (2) bekezdésének szövegét a jogalkotó úgy módosítsa, hogy a felülellenõrzést elévülési idõn, öt éven belül lehessen elrendelni (Gy 300-17/1999.).

Az 1999. évi LXXXVIII. törvény 1. §-a - 1999. október 14-tõl kezdõdõen - módosította az 1990. évi XCI. törvény 54. § (2) bekezdését, azonban az országgyûlési biztosnak a felülellenõrzés elrendelésének idõbeli korlátozására vonatkozó javaslatát a jogalkotó nem vette figyelembe.

A tervezetet - a hosszan tartó elõkészítés során két alkalommal - a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az OBH 1894/1998. számú jelentésében tett ajánlásra reagálva küldte meg az országgyûlési biztosnak véleményezés céljából.

Észrevételeiben az országgyûlési biztos a különbözõ építési korlátozások miatti kártalanítási szabályok újragondolására, a már hatályon kívül helyezett 1964. évi III. tv. szabályai szerint megállapított kártalanítás átmeneti rendelkezésekkel történõ szabályozására, továbbá a közhasználatú építmény fogalmának meghatározására hívta fel a jogszabály elõkészítõjének figyelmét.

Az országgyûlési biztos az Alkotmánybíróság döntésére hivatkozva változtatási tilalom és az elõvásárlási jog elrendelése esetén az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alkotmányos jog érvényesülése érdekében kezdeményezte a tervezet kiegészítését.

Az országgyûlési biztos tervezetnek a közérdek meghatározásával kapcsolatos rendelkezéseivel összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamisággal összefüggõ visszásság gyanújára hívta fel a jogszabály-elõkészítõ figyelmét.

Az Országgyûlés 1999. december 14-i ülésén elfogadta az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló 1999. évi CXV törvényt.

Az országgyûlési biztos észrevételeit az elõterjesztõ nem támogatta.

A tervezetet a pénzügyminiszter küldte meg véleményezésre az országgyûlési biztosnak.

Az országgyûlési biztos a jogszabálytervezet szövegét nem találta összhangban a szabályozás tárgyával. Az országgyûlési biztos felhívta a figyelmet arra, hogy - a tervezet címe alapján - jogalkotó szándéka az volt, hogy a bûncselekményeknek az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal által történõ nyomozásának részletes szabályait megállapítsa. Ezzel szemben a tervezet - az 1. §-6. §-ok kivételével - ilyen szabályt nem tartalmazott. Az országgyûlési biztos álláspontja az volt, hogy a tervezet a jogállam, illetve az ebbõl eredõ jogbiztonság követelményével összefüggõ alkotmányos visszásság közvetlen veszélyét rejtette magában.

Az országgyûlési biztos rámutatott arra is, hogy a tervezet készítõje az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény felhatalmazó rendelkezéseit nem vette figyelembe. A törvény arra hatalmazta fel a pénzügyminisztert, hogy a Hivatal nyomozó hatósága hatáskörének, illetékességének és nyomozásának részletes szabályait rendeletben határozza meg. Az országgyûlési biztos álláspontja szerint az 1998. évi XCIII. tv. azon rendelkezésébõl, amely szerint a Hivatal bûnüldözési feladatkörében - a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. tv. (a továbbiakban: Be.) szabályai szerint - a hatáskörébe utalt bûncselekmények megelõzését, felderítését, valamint nyomozását végzi, az következik, hogy a pénzügyminiszternek kizárólag az adónyomozók eljárására kiterjedõen, mintegy végrehajtási rendeletként kellett meghatároznia a nyomozással kapcsolatos elõírásokat. A tervezetnek mint végrehajtási jogszabálynak - a Be. keretei között - elsõsorban olyan részletszabályokat kell megállapítania, amelyek elõsegítik az alapszabály rendelkezéseinek gyakorlati végrehajtását, az alapszabályban használt fogalmakat értelmezik. A tervezet ezen felhatalmazásnak nem felelt meg.

Az országgyûlési biztos felhívta a figyelmet arra is, hogy az 1998. évi XCIII. tv. felhatalmazó rendelkezéseinek túllépése - a jogforrási hierarchia rendjének megsértésén keresztül - alkotmányellenességet eredményez, ezért a tervezet alkalmas volt arra, hogy alkotmányos emberi joggal kapcsolatos visszásságot okozzon. Az országgyûlési biztos álláspontja szerint a tervezet túllépte a törvényi felhatalmazás kereteit, hiszen az csak a Hivatal nyomozó hatósága hatáskörének, illetékességének szabályozását tartalmazta. A törvényi felhatalmazás arra nem vonatkozott, hogy a pénzügyminiszter az adónyomozói intézkedések, a kényszerítõ eszközök alkalmazásának részletes eljárási szabályait, esetleg az adónyomozók magatartási szabályait is rendeletben állapítsa meg. A tervezet azonban ilyen rendelkezéseket is tartalmazott. Az országgyûlési biztos szerint az említett kérdéskörök miniszteri rendeletben történõ szabályozásához az 1998. évi XCIII. tv. olyan kiegészítésére lett volna szükség, amely a pénzügyminisztert erre felhatalmazza. Ezzel elkerülhetõvé vált volna az, hogy a jogállami garanciák csorbuljanak.

Fontosnak tartotta kiemelni az országgyûlési biztos azt is, hogy az 1998. évi XCIII. tv 6. § (1) bekezdésében biztosított adónyomozói intézkedések (például igazoltatás, áru származásának vizsgálata) és a 7-8. §-ai szerinti kényszerítõ eszközök (például testi kényszer, bilincs) alkalmazása, esetleg az adónyomozó magatartási szabályainak miniszteri rendeletben történõ szabályozásával egyetért. Az országgyûlési biztos hangsúlyozta, hogy az adónyomozó az 1998. évi XCIII. törvényben meghatározott intézkedések, illetve kényszerítõ eszközök alkalmazása során "quasi rendõrként" nem jelenhet meg. A tervezet szerinti szabályozás az állampolgárok, sõt az adónyomozók - mint köztisztviselõk - jogos érdekeinek és a jogállamiság, illetve az abból eredõ a jogbiztonság követelményeinek megsértésére is alkalmas volt.

Az országgyûlési biztos hangsúlyozta, hogy az 1998. évi XCIII. tv. - a tervezettel ellentétben - nem jogosította fel az adónyomozót fegyverviselésre. - A tervezet véleményezésének idõpontjában hatályos jogszabályok szerint az adónyomozók a többi magyar állampolgárral azonos módon voltak jogosultak arra, hogy önvédelmi fegyvert viseljenek. Az országgyûlési biztos álláspontja szerint ezért az adónyomozó igazolványa nem tartalmazhatta az "önvédelmi fegyverviselési jogosultságot". Az említett tartalmú szabály egyrészt közvetlenül veszélyeztette volna a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság elvének érvényesülését, másrészt az Alkotmány 37. § (3) bekezdése azon rendelkezésének sem felelt meg, amely szerint a miniszteri rendeletek törvénnyel, vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek.

Az országgyûlési biztos utalt arra is, hogy amennyiben az adónyomozó "quasi rendõr"-ré válna, akkor olyan kötelezettségek terhelnék, illetve olyan jogosultságok illetnék meg, amelyeket a rendõrség hivatásos állományú tagjaira a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény, illetve a Rendõrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet tartalmaznak. Az adónyomozónak azonban - az 1998. évi XCIII. tv. alapján - a nyomozási feladata mellett a közbiztonságot és a belsõ rend védelmét biztosító jogosítványa és kötelezettsége nincsen. A pénzügyminiszteri rendelet ettõl eltérõ rendelkezése az Alkotmány 40/A. § (2) bekezdésébe ütközne, ami a közbiztonság és a belsõ rend védelmét a rendõrség feladatává teszi.

Az országgyûlési biztos a tervezetet közigazgatási egyeztetésre nem tartotta alkalmasnak (Gy 300-32/1999.).

A bûncselekményeknek az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal által történõ nyomozásának részletes szabályairól szóló 3/1999. (I. 29.) PM rendeletet nem módosították.

Az ombudsman intézmények, értelemszerûen és hivatásukat tekintve, nemzeti feladatok megoldásán munkálkodnak. Azonban a jogsérelmek jellege és következésképpen orvoslásuk lehetséges módozatai sok hasonlóságot mutatnak a különbözõ országok gyakorlatában. Ezért a nemzeti ombudsman hivatalok közötti tapasztalatcsere - mind hivatalos, mind kötetlen, személyes változatban - jelentõs segítséget nyújt a helyi feladatok megoldásához. A magyar országgyûlési biztosok rendszeres kapcsolatot tartanak európai és más országokbeli emberjogi szakértõkkel és ombudsmanokkal, az Európa Tanács, valamint az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága és Menekültügyi Fõbiztossága tisztségviselõivel. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és helyettese 1999-ben is számos hivatalos látogatót fogadtak: februárban a vietnami, áprilisban a cseh parlamenti küldöttséget, májusban a román szenátusi delegációt, szeptemberben az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának képviselõit, októberben magas szintû finn küldöttséget, novemberben a svéd parlament elnökét, decemberben az Európa Tanács Kínzás Elleni Bizottságát. A magyar ombudsmanok májusban párizsi, augusztusban salzburgi, szeptemberben londoni, októberben bécsi meghívásnak eleget téve, elõadásokat tartottak. Az Európa Tanács Emberi Jogi Bizottsága az állampolgári jogok biztosát kérte fel a Délkelet-európai Stabilitási Paktum keretében megtartott kétnapos nemzetközi szeminárium társszervezõjének. A "Független Nemzeti Emberi Jogi Intézmények (ideértve az Ombudsman Intézményeket is) Regionális Találkozója" címû konferencia rezolucióját szintén a mellékletben ismertetjük. A két napig tartó tanácskozáson 28 ország, 11 nemzetközi szervezet, intézmény képviseletében 89 fõ vett részt.

Az országgyûlési biztosok és munkatársaik, hivatali munkájuk mellett, de ahhoz szervesen kapcsolódóan, rendszeres oktatói tevékenységet végeznek. Egyetemi, illetve fõiskolai tanárként tanítanak az ELTE budapesti és gyõri Állam- és Jogtudományi Karán, Jogi Továbbképzõ Intézetében és "Jogklinika és Street Law Oktatási és Kutatási Alapítványa" keretében, valamint az Államigazgatási Fõiskola Továbbképzõ Intézetében, és részt vesznek a PhD-képzésben.

Szakmai tudományos tevékenységük eredményeit 1999-ben 34 kongresszusi elõadásban és 9 - hazai, illetve nemzetközi folyóiratban megjelent - dolgozatban ismertették.

Az Országgyûlési Biztosok Hivatala, mind feladatának minél jobb ellátása, mind munkatársai szakmai fejlõdése érdekében örömmel támogat minden csoportos és egyéni továbbképzési lehetõséget. Ennek azonban kényszerû határt szab az a körülmény, hogy az elvégzendõ feladatokhoz sem elégséges számú munkatársak jelenlétére folyamatosan szükség van. Ily módon 1999-ben csak egy munkatársunk fogadhatott el egy - az angol Egészségügyi Ombudsman munkáját elemzõ - londoni tanulmányutat.

Az elõadás címe: A diákok jogainak érvényesítésérõl szóló vizsgálat tapasztalatai

Az elõadás idõpontja: 1999. január 28.

Az elõadás helye: Pilisborosjenõ

Rendezõ szerv: Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ

Az elõadás címe: A diákok jogainak érvényesítése

Az elõadás idõpontja: 1999. január 20.

Az elõadás helye: Budapest

Rendezõ szerv: Móricz Zsigmond Gimnázium

Az elõadás címe: Az emberi jogok védelme az igazságszolgáltatás intézményrendszerén kívül

Az elõadás idõpontja: 1999. március 24.

Az elõadás helye: Budapest

Fundamentum 1999. elsõ számának nyilvános bemutatója

Rendezõ szerv: Fundamentum

Az elõadás címe: Mit tehet az állampolgári jogok biztosa az emberi jogok védelméért a nyomozás és a büntetés-végrehajtás során?

Az elõadás idõpontja: 1999. április 14.

Az elõadás helye: Gyõr

Rendezõ szerv: Magyar Kriminológiai Társaság Észak-Dunántúli Regionális Szekciója

Az elõadás címe: Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és a helyi önkormányzatok, polgármesteri hivatalok kapcsolatának elmúlt négyévi tapasztalatai (helyi példákkal).

Az elõadás idõpontja: 1999. április 21.

Az elõadás helye: Budapest

Rendezõ szerv: Fõvárosi Közigazgatási Kollégium

Az elõadás címe: Az állampolgári jogok biztosának feladatai és tapasztalatai a büntetõeljárás nyomozati szakában és a büntetés-végrehajtás során.

Az elõadás idõpontja: 1999. május 3.

Az elõadás helye: Budapest

Rendezõ szerv: Rendõrtiszti Fõiskola

Az elõadás címe: Human Rights and the Everyday Practice of the Hungarian Ombudsman

Az elõadás idõpontja: 1999. május 8.

Az elõadás helye: Budapest

Európa - Fiatalok - Emberi jogok címû ünnepi rendezvénysorozat

Rendezõ szerv: Európai Ifjúsági Központ

Az elõadás címe: The Hungarian Ombudsman as a New Constitutional Institution

Az elõadás idõpontja: 1999. május 27.

Az elõadás helye: Budapest

20 éves a HVG - 1989-1999. Az átmenet tíz éve címû nemzetközi szimpózium

Rendezõ szerv: Heti Világgazdaság

Az elõadás címe: A diákjog és a gyermekjog érvényesülése az iskolákban és családokban

Az elõadás idõpontja: 1999. június 3.

Az elõadás helye: Pécs

Baranya megyei munkalátogatás keretében szervezette diákfórum

Rendezõ szerv: Nemzetközi Gyermekmentõ Szolgálat Pécs-baranyai Csoport

Az elõadás címe: A diákjog érvényesülése az iskolákban

Az elõadás idõpontja: 1999. június 18.

Az elõadás helye: Budapest

Kerekasztal az emberi jogok tanításáról, taníthatóságáról és népszerûsítésérõl

Rendezõ szerv: Civic Education Project Magyarország és az Oktatási Minisztérium

Az elõadás címe: The Role of the Ombudsman in the Transition Period

Az elõadás idõpontja: 1999. augusztus 2.

Az elõadás helye: Salzburg

Salzburg Seminar For Chief Judges

Rendezõ szerv: Salzburg Seminar of American Studies

Az elõadás címe: The Role of the Ombudsman in Europe and in Hungary

Az elõadás idõpontja: 1999. augusztus 30.

Az elõadás helye: Visegrád

Nemzetközi Emberi Jogi Konferencia

Rendezõ szerv: The European Law Students' Association Budapesti Egyesülete

Az elõadás címe: The Role of Ombudsman in the Political Transition Period

Az elõadás idõpontja: 1999. szeptember 15.

Az elõadás helye: London

Rendezõ szerv: British Association for Central and Eastern Europe

Az elõadás címe: Az alkotmányos emberi jogok a közigazgatásban az állampolgári jogok biztosának gyakorlatában

Az elõadás idõpontja: 1999. szeptember 24.

Az elõadás helye: Siófok

VII. Országos Jegyzõ - Közigazgatási Konferencia

Rendezõ szerv: Magyar Közigazgatási Kar és a Somogy Megyei Tagozat

Az elõadás címe: Az állampolgári jogok és az állampolgári jogok országgyûlési biztosa esetei

Az elõadás idõpontja: 1999. október 25.

Az elõadás helye: Nagykõrös

Rendezõ szerv: Értelmiségi Klub

Az elõadás címe: Street Level Bureaucracy, and the Ombudsman's Experiences in Hungary

Az elõadás idõpontja: 1999. október 29.

Az elõadás helye: Bécs, Institute for Human Sciences

SOCO (Social Consequences of Economic Transformation in East Central Europe Program) Workshop

Rendezõ szerv: Institute for Human Sciences

Az elõadás címe: Az ombudsmani vizsgálatok tapasztalatai és ajánlásai a szociális intézményekben

Az elõadás idõpontja: 1999. november 4.

Az elõadás helye: Balatonlelle

"Kitekintés és elõremutatás" címû nemzetközi konferencia

Rendezõ szerv: Szociális és Családügyi Minisztérium, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzati Hivatal, "Harmónia" Szenvedélybetegek Otthona, Kaskantyú, "Oszi Napfény" Idõskorúak Módszertani Otthona, Bácsborsod, Szenvedélybetegeket Ellátó Intézmények Szakmai Mûhelye

Az elõadás címe: Emberi jogi problémák az állampolgári jogok biztosának gyakorlatában

Az elõadás idõpontja: 1999. november 5.

Az elõadás helye: Budapest

Magyar Nõi Akadémia Közszereplésre felkészítõ kurzusa

Rendezõ szerv: Magyar Nõi Akadémia

Az elõadás címe: Old and New Perspective of CPT Activity in the Transition Countries in Europe

Az elõadás idõpontja: 1999. november 19.

Az elõadás helye: Strasbourg

Az CPT Bizottság tízéves jubileuma alkalmából rendezett "The Prevention of Torture at the Dawn of a New Millennium (Az emberkínzás megakadályozása az új évezred hajnalán)" elnevezésû nemzetközi konferencia

Rendezõ szerv: European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment

Az elõadás címe: A gyermekjóléti szolgálatok szerepe a gyermeki jogok védelmében

Az elõadás idõpontja: 1999. november 24.

Az elõadás helye: Kecskemét

Rendezõ szerv: Megyei Közigazgatási Hivatal

Az elõadás címe: Az állampolgári jogok biztosának Bács-Kiskun megyei tapasztalatai a közigazgatás elleni panaszok vizsgálata során

Az elõadás idõpontja: 1999. november 26.

Az elõadás helye: Kecskemét

Jegyzõi konferencia

Rendezõ szerv: Megyei Közigazgatási Hivatal

Az elõadás címe: Emberi jogok az új évezred küszöbén

Fogyatékosok a felsõoktatásban címû nemzetközi konferencia

Az elõadás idõpontja: 1999. december 1.

Az elõadás helye: Budapest

Magyar Hírlap estje - DeCafé-kávéházi esték

Rendezõ szerv: Budapest Center for Resource Management Kft.

Az elõadás címe: The Significance of the Independent Human Rights Institutions in the Proccess of Transition within the Middle-European Region

Az elõadás idõpontja: 1999. december 13.

Az elõadás helye: Budapest

Rendezõ: Human Right's Directorate, Council of Europe and the Hungarian Ombudsman

Az elõadás címe: Ending Corporal Punishment of Children

Gyermekbántalmazás Magyarországon

Az elõadás idõpontja: 1999. március 1.

Az elõadás helye: Brussels

Children are Unbeatable!

Seminar on Ending Corporal Punishment of Children

Rendezõ szerv: ENOC

Az elõadás címe: Az otthont nyújtó gyermekintézményekben élõ gondozottak alkotmányos jogai érvényesülésének helyzetérõl lefolytatott vizsgálat megállapításai

Az elõadás idõpontja: 1999. március 10.

Az elõadás helye: Debrecen

Rendezõ szerv: Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal

Az elõadás címe: A személy alkotmányos védelme a bûnügyi tudósítások tükrében

Az elõadás idõpontja: 1999. május 5.

Az elõadás helye: Országos Rendõr-fõkapitányság

Rendezõ szerv: Országos Rendõr-fõkapitányság Kommunikációs Igazgatóság

Az elõadás címe: Ombudsmani vizsgálatok a gyermekvédelemben

Az elõadás idõpontja: 1999. május 27.

Az elõadás helye: Budapest

IV. Országos Gyermekvédelmi Konferencia

Rendezõ szerv: Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest Fõváros Önkormányzata, Budapest Fõvárosi Gyermek- és Ifjúságvédõ Intézet

Az elõadás címe: Hadsereg és alkotmányos jogok

Az elõadás idõpontja: 1999. június 9.

Az elõadás helye: Budapest

IV. Nemzetközi Katonai Büntetõjogi Konferencia

Rendezõ szerv: Ügyészek Országos Egyesületének Katonai Fõügyészségi Tagozata, valamint a Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság

Az elõadás címe: A szervezett bûnözés elleni hatékony fellépés és az alkotmányosság viszonya

Az elõadás idõpontja: 1999. június 10.

Az elõadás helye: Budapest, Képviselõi Irodaház

Rendezõ szerv: Fidesz-Magyar Polgári Párt Képviselõcsoportja, Jogi Kabinet

Az elõadás címe: Az emberi jogok az ombudsman szemszögébõl

Az elõadás idõpontja: 1999. október 8-9.

Az elõadás helye: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar

Rendezõ szerv: POLI '99 Politológus-hallgatók I. Országos Vándorgyûlése Szervezõbizottsága

Az elõadás címe: Gyerekjogi Ombudsmanok Európai Hálózatának éves ülése

Az elõadás idõpontja: 1999. október 27-29.

Az elõadás helye: Madrid

Rendezõ szerv: Európai Unió DAPHNE

Az elõadás címe: Magyarországi emberi jogsértési esetekben alkalmazott adminisztratív eljárások

Az elõadás idõpontja: 1999. november 8-9.

Az elõadás helye: CEU Konferencia Központ, Kerepesi út

Rendezõ szerv: Alkotmány és Jogpolitikai Intézet szervezte konferencia

Az elõadás címe: Az ombudsmani rendszer Magyarországon

Az elõadás idõpontja: 1999. november 16.

Az elõadás helye: PVOP Pécel Oktatási Központ

Rendezõ szerv: Rendõrtiszti Fõiskola Vezetõ- és Továbbképzõ Intézet

Az elõadás címe: A lelkiismereti szabadság védelmének mechanizmusai

Az elõadás idõpontja: 1999. december 9.

Az elõadás helye: Budapesti Ügyvédi Kamara

Rendezõ szerv: Az Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány és az Európai Katolikus Információs Központ (OCIPE) Magyar Szervezete

Az elõadás címe: Handling of Cases, including Individual Complaints and Ex Officio Investigations

Az elõadás idõpontja: 1999. december 13.

Az elõadás helye: Budapest

Regional Meeting on Independent National Human Rights Protection Institutions

Rendezõ szerv: Organised in Co-operation between the Council of Europe Directorate General of Human Rights and the Office of the Parliamentary Human Rights Commissioner of Hungary

1. A közbiztonsághoz való jog az emberi jogok körében. Bûnözés és bûnmegelõzés a válságrégiókban. III. Országos Kriminológiai Vándorgyûlés. Miskolc, 1998. szeptember 25-26. Budapest, 1999. 10-22. o.

2. A közbiztonsághoz való jog, a sértettek emberi jogainak és a rendõr mint egyenruhás polgár jogainak összefüggése. In: Áldozatvédelem. Szakkönyv a bûncselekmények áldozataival foglalkozók számára. Budapest, BM Kiadó, 1999. 92-96. o.

3. Jogi lexikon. (Címszavak szerzõje.) Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., 1999.

4. The Experiences of the Hungarian Parliamentary Commissioner and the Deputy Commissioner for Civil Rights in 1998. 1266 Investigations. Experiences of the Hungarian Parliamentary Commissioner for Civil Rights. Budapest, 1999. 1-31. o.

5. 1266 vizsgálat. Az állampolgári jogok biztosának 1998. évi tapasztalatai. Kritika. Budapest, 1999. 7-10. o.

1. Nabljugyennija ombudsmena cobljudajutszja li konsztyitucionnije prava vojennoszluzsascsih crocsnoj szluzsbi? In: Grazsdanyin v vojennoj forme. Budapest, COLPI, 1999.

Szerkeszto: Kiss Ilona

2. A média hatása a gyermekekre és fiatalokra. Dobogókõ, 1998

Nemzetközi Gyermekmentõ Szolgálat Magyar Egyesület, 1999. 181. o.

Szerkesztette: Gabos Erika

3. Az élethez és az emberi méltósághoz való jog a bûncselekmények áldozatait is megilleti. Az áldozattá vált turista kiszolgáltatott helyzete. In: Áldozatvédelem. Szakkönyv a bûncselekmények áldozataival foglalkozók számára. Budapest, BM Kiadó, 1999. 97-105. o.

4. A hadsereg és az alkotmányos jogok viszonya

Kriminalexpo '99 keretében rendezett 4. nemzetközi katonai büntetõjogi konferencia.

Budapest, 1999. június 9-11., 39-43. o.

Déry Kinga: Organized Crime and Regulation in Europe and in Hungary.

Kriminalisztikai Intézet honlapja W3 datanet.hu..okkszihun

Kiss László: Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának vizsgálatai börtönökben.

"A büntetés-végrehajtás jelene és jövõje, szükséges-e ma Magyarországon új büntetés-végrehajtási intézmények létesítése?" kibõvített kerekasztal-beszélgetés. Budapest, Gazdálkodási Tudományos Társaság GTT Hon- és Rendvédelmi Szervek Tagozata, 1999. június 9. 21-32. o.

A Független Nemzeti Emberi Jogvédõ Intézmények (ideértve az Ombudsman Intézményeket is) Regionális Találkozója, Budapest

A találkozó a Stabilitási Egezmény "Jó Kormányzás" Munkacsoportjának 1. Munka Asztal mûködési szabályzata értelmében jött létre. A konferenciát az Európa Tanács Fõigazgatósága és a magyar Állampolgári Jogok Országgyûlési Biztosának Hivatala közösen szervezte, a magyar és a görög kormány támogatásával. A konferenciára 28 országból 89 résztvevõ érkezett.

A konferencián elhangzottak alapján megfogalmazott célkitûzéseket, a találkozót követõ idõszakra vonatkozó elképzeléseket, beleértve a már konkrétan megfogalmazott terveket az alábbiak tartalmazzák. Az Emberi Jogi Fõigazgatóság felkérte a résztvevõket, hogy 2000. január 15-ig nyújtsák be a konkrét tervekre és elképzelésekre vonatkozó kiegészítõ javaslataikat, annak érdekében, hogy 2000. január 24-én az 1. Munka Asztal értelmében összehívott Munkabizottság ülésén elkészülhessen egy átfogó projekt.

A konferencián ismertették azokat a legújabb, konkrét kezdeményezéseket, amelyek az emberi jogvédõ intézmények létrehozását célozzák néhány olyan országban, ahol ilyenek még nem mûködnek, mint például Bulgária, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Törökország és a Szerb Köztársaság. A konferencián elhangzott, hogy Koszovóban is tervezik az ombudsman intézmény létrehozását.

ösztönözni azokat a délkelet-európai országokat, ahol még nem mûködnek nemzeti emberjogvédelmi intézmények, hogy mérjék fel saját szükségleteiket és fontolják meg, hogyan készíthetnék elõ ilyen intézmények létrehozását, megjelölni azokat a módokat és eszközöket, amelyek a régióban már létezõ intézményeket tovább erõsítik,

gyakorlati tapasztalatok alapján eszmecserét folytatni az erõs, hatékony, független emberi jogvédõ intézmények létrehozásának és mûködtetésének kulcsfontosságú feltételeirõl,

felmérni a szakosított nemzeti emberi jogvédõ intézmények felhasználásának lehetõségeit olyan területeken, mint a kisebbségek, a gyermekek és egyéb csoportok,

elindítani - konkrét iránymutatás segítségével - projekteket, lépésrõl lépésre kidolgozva a konkrét teendõket a délkelet-európai Stabilitási Egyezmény védelme alatt.

az egyes társadalmak különleges, konfliktus utáni állapota - súlyosbítva gyanakvással, széles körben meglévõ elõítéletekkel és agresszióval -, amelyet ugyancsak figyelembe kell venni a megoldásra irányuló megbeszéléseken. A nemzeti emberi jogvédõ intézmények feladata nemcsak a közigazgatás és az egyes emberek közötti bizalom kiépítése - szembe kell nézniük az etnikai konfliktusok tehertételével és az ezekbõl adódó tagozódással és összeütközésekkel.

a régió komplex etnikai összetétele. Számos probléma, amelyekkel a nemzeti emberi jogvédelmi intézmények az átalakulóban levõ országokban találkoznak, még bonyolultabbá válik a délkelet-európai országok etnikai széttöredezettsége miatt. Példák az egyes országokban felmerülõ problémákra:

az intézmény ajánlásainak végre nem hajtása,

a jogrendszer és a jogérvényesítés rossz mûködése, ideértve a bírósági határozatok végrehajtásának hiányát, a bírói testület függetlenségének hiányát, valamint az alkotmányos elvek érvényesülésének és a jogszabályok gyakorlati megvalósításának hiányát, új és a régi jogszabályok átfedései és ütközései, a joghézagok, amelyek nem kezelhetõek csak egyedi esetek felvállalásával, olyan politikai kultúra, amelynek nem része a megegyezésre törekvõ emberi jogvédõ intézmények és amely az ilyen intézményeket még veszélyesnek is tartja, a civil társadalom egyenlõtlen fejlõdése,

súlyos szociális és gazdasági problémák, ideértve a piacgazdaságra való áttérés problémáit is, és a nemzeti emberi jogvédõ intézmények jogorvoslási lehetõségeire vonatkozó irreális elvárásokból fakadó nehézségek.

az intézményeknek az emberi jogok védelmére irányuló erõfeszítéseit akadályozhatja, hogy a különbözõ etnikai csoportok számára ez a koncepció negatív jelentéstartalommal bír, a határokon átnyúló ügyekbõl fakadó nehézségek például a tulajdonnal, a visszatelepítésekkel és az ezzel összefüggõ lakáskérdéssel kapcsolatos problémák, kialakítani az intézmény imázsát és ismertségét egy olyan média segítségével, amelyet egyes országokban a kormányzó párt és a kormánykoalíció szócsövének tartanak és amely - a nemzeti emberi jogvédõ intézmények elsõdleges céljával - az állam nyitottságára és átláthatóságára irányuló törekvésekkel ellentétesen mûködik, maguknak kell kiharcolniuk a helyüket a társadalomban, amely maga is egy szilárd közigazgatási kultúra kialakításán és megszilárdításán fáradozik és meg kell gyõzniük az apparátust építõ szándékaikról és a kölcsönös erõsítõ hatás lehetõségérõl. Továbbá, az intézményeknek ki kell építeni kapcsolataikat a közvéleménnyel és civil társadalommal, akik idegenkedhetnek az emberi jogok védelmének bíróságon kívüli érvényesítésétõl.

a nemzeti emberi jogvédõ intézmények létrehozása fontos elsõ lépés, de önmagában nem garantálja az emberi jogok védelmét. Az újonnan alapított intézményeknek gyakran le kell gyõzniük a gondolkodás régi sablonját, különösen az állam és az egyén közötti kapcsolat terén, az intézmények által képviselt elvek támogatottságát könnyebb elérni, mint az elvek gyakorlati megvalósítását - úgynevezett "kirakatjelenség",

az ombudsman intézmény nem helyettesíti a független, mûködõ bírói testületet,

a nemzeti emberi jogvédõ intézményeknek munkájuk során és ajánlásaikban a nemzetközi emberi jogi alapelvekre kell támaszkodniuk. Elõsegíthetik továbbá, hogy a nemzetközi emberi jogi követelmények bekerüljenek a hazai jogrendszerbe,

a "konfliktus utáni" társadalmakban a nemzeti emberi jogvédõ intézmények nem tevékenykedhetnek nemzetközi intézményként (és nem is szabad, hogy annak tekintsék), hanem annak az országnak vagy területnek szerves részeként, ahol mûködnek. Ennek érdekében a nemzetközi megbízottakat ki kell egészíteni helyiekkel,

az újonnan alakult intézmények abban az elõnyös helyzetben vannak, hogy támaszkodhatnak a mûködõ intézmények tapasztalataira, tanulhatnak azokból, egyesíthetik a különbözõ sikeres modellek elõnyeit (bakugrásokkal a legjobb kombinációig).

politikai támogatás a nemzeti emberi jogvédõ intézmények létrehozásához és folyamatos hatékony mûködéséhez. A támogatás a politikai rendszeren kívülrõl is származhat, a közvélemény vagy a civil társadalom nyomására. A kérdés az, hogyan lehet a szükséges támogatást, mind a politikai körök, mind az alulról induló kezdeményezések szintjén kezdeményezni, az emberi jogvédõ intézményeket annak a törvényhozásnak is meg kell erõsítenie, amely testület hagyományosan az intézmények hatáskörén kívül esik, az intézmények jogi státusát törvényben vagy az alkotmányban kell megalapozni. Ez aláhúzná függetlenségüket, az intézményeknek megfelelõ anyagi forrásokat kell biztosítani. A forrásoknak az intézmény hatás- körén kívül esõ testülettõl kell származniuk és kizárólag az ombudsman vagy a nemzeti emberi jogvédõ intézmény elnöke engedélyezheti azok felhasználását, a tisztségviselõket/tagokat azoknak a közösségeknek a képviselõibõl kell választani, amelyeket eddig is szolgáltak. Ez különösen a "konfliktus utáni" társadalmakban fontos. A tisztviselõk azonban hivatásuk gyakorlása során nem az etnikai "választóikat" képviselik, a nemzeti emberi jogvédõ intézményeknek politikai befolyástól függetlennek kell lenniük, a média a nemzeti emberi jogvédõ intézmények fontos partnerének bizonyult, nagy jelentõséggel bír a más országok emberi jogvédõ intézményeivel és a nemzetközi szervezetekkel való együttmûködés és a tõlük kapott támogatás, az emberi jogvédõ intézmények nem tudnak csodát tenni. Nem szabad felhasználni azokat a politikai eszközökkel megoldandó feladatokra, az ombudsman legerõsebb fegyvere: a hivatal vizsgálati eredményeinek súlya, az ombudsman intézménynek széles körû mandátummal kell rendelkeznie, az ombudsman intézmény tevékenységének hatásfoka és befolyása nagymértékben függ a tisztséget viselõ személyiségétõl és hitelességétõl. Kinevezésekor a szakmai feltételek mellett olyan, kevéssé megfogható tulajdonságokkal is rendelkeznie kell, mint a magas erkölcsi színvonal, a megvesztegethetetlenség és a személyes ráhatás képessége, hivatalba lépése után az ombudsmannak gyors és rugalmas ügyintézést biztosító eljárást kell kidolgoznia, a nemzeti emberi jogvédõ intézmények szervezetének és felépítésének pluralistának kell lennie, annak érdekében, hogy az intézmény függetlenségét és pártatlanságát, valamint a munkatársai között a megfelelõ szakembereket biztosítsa.

akár panasz alapján, akár hivatalból vizsgálnia kell olyan egyedi ügyeket, ahol a jogsértés vagy hivatali visszaélés gyanúja merül fel,

az "ombudsman" elnevezés azt jelenti, hogy nevezett tisztségviselõ a valóságos és névleges vezetõje a szervezetnek. Ez jelképezi nagyon sajátos szerepét az emberi jogok õreként, az ombudsman elsõdleges feladata biztosítani az államigazgatás felelõsségre vonhatóságát, nyilvánosságát és átláthatóságát, valamint hogy erõsítse a közigazgatásba vetett bizalmat, külön kiemelték az ombudsman jelentõségét az emberi jogok védelmében, a munkájuk során az ombudsmanoknak ugyanazokat a kritériumokat kell figyelembe venniük, mint amelyeket a közigazgatás ellenõrzésére alkalmaznak, az egyéni panaszok vizsgálatakor tapasztaltakat általános ajánlások megfogalmazására is fel lehet használni, már az ombudsman léte is pozitív, preventív hatással lehet a közigazgatásra és tudatosíthatja az emberi jogokon és törvényességen alapuló átlátható kormányzás szükségességét, az ombudsman intézményeket eredményesen bevonhatnák a törvényhozási folyamat korai szakaszába, annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogi megfontolásokat kellõképpen figyelembe vegyék, az ombudsman intézmények (és nemzeti emberi jogvédõ intézmények) nemzetközi emberi jogi standardokat használhatnak a nemzeti szintû változások elõsegítésére.

a nemzeti emberi jogi intézmények egyre több általános törvényen alapuló funkcióval és szélesebb illetékességgel rendelkeznek. Ez befolyásolja felépítésüket és gyakran, a politikai kultúra függvényében, anyagi támogatásukat és felelõsségüket is,

a joghézagok és átfedések azonosítása és azok jelzése a Parlament felé, esetlegesen - általános jogszabályi átalakításra vagy irányelvek módosítására irányuló - ajánlások révén közvetve hozzájárulhat a törvényalkotás folyamatához, tanácsadás a kormányoknak, vagy a parlamenteknek politikai és törvényhozási kérdésekben, a törvényi elõírások érvényesülésének biztosítása bíróságokon, meghatározott irányvonalak vagy kezdeményezések érdekében történõ lobbizás, oktatás és széles körû felvilágosítás, együttmûködés a NGO-kal, egyes esetekben egyéni ügyek megfelelõ jogi útra terelésével, a nemzeti emberi jogi intézmények afelé haladnak, hogy egyetlen, megnevezett személy helyett egy testület irányítása alá kerüljenek. Ez megnehezíti "en masse" parlamenti megválasztásukat, a hatáskör terjedelme a bizottság taglétszámához kell hogy igazodjon, az ilyen típusú testületek támogatásának mechanizmusa összetettebbnek bizonyulhat, mint az ombudsman intézménye,

egy nagy hatáskörrel és kiterjedt funkciókkal rendelkezõ nemzeti emberi jogi bizottság rugalmas és hatásos eszköze lehet az egyének emberi jogai védelmének, felhívhatja a kormány figyelmét a jogok sérelmének a veszélyére és erõsítheti a civil társadalmat. Az etnikai és kisebbségi kérdésekben - a fiatal demokráciákban - közvetítõ szerepet játszhatnak és a sérülékeny és hátrányos helyzetû csoportok szószólóivá válhatnak.

amennyiben egy országban több nemzeti emberi jogvédõ intézmény vagy ombudsman intézmény is - egymással párhuzamosan - mûködik, a szakosított nemzeti emberi jogvédõ intézménynek arra kell törekednie, hogy biztosítsa az egyértelmû munkamegosztást a különbözõ hivatalok között a panaszok hatékony intézésének megkönnyítése érdekében, valamint azért, hogy az állampolgár tudja, melyik hivatalhoz forduljon, az ombudsmanhoz és a nemzeti emberi jogvédõ intézményekhez hasonlóan, saját tevékenységük területén, a szakosított emberi jogvédõ intézményeknek is fontos szerepe van a nyilvános, közéleti vitákban és a nemzeti politika alakulásában.

arányosan sokkal több ügy kerül az emberi jogvédõ intézményekhez, mint például a nyugat-európai országokban, a panaszok tartalmából és természetébõl adódó sürgõs intézkedések fokozottan szükségessek, a hivatalból történõ vizsgálatok fontossága. Számos probléma nem kerül felszínre egyéni panaszok útján - feltehetõen azért, mert az érintett személyek különösen érzékenyek, vagy vonakodnak elõhozni gondjaikat, vagy azért, mert nem ismerik vagy nem értik az eljárások menetét. Annak érdekében, hogy ezek az ügyek is megoldódjanak, a nemzeti emberi jogvédõ intézményekre hárul az a felelõsség, hogy saját maguk kezdeményezzék a vizsgálatot,

a civil társadalom és a nem kormányzati szervezetek szerepe. A civil társadalommal való kapcsolat kétirányú folyamat: az intézmények egy részrõl felvállalhatnak nem kormányzati szervezetek vagy más érdekcsoportok által jelzett problémákat, más részrõl fenti szervezetek fontos szerepet játszhatnak a társadalom bizalmának megnyerésében és annak biztosításában, hogy az intézmények ajánlásait végigviszik,

az ajánlások gyakorlati hatását - vagy annak hiányát tekintve, olyan új szemléletre van szükség, amely legyõzi a régi hagyományokat. A nemzeti emberjogi intézményeknek oda kell hatniuk, hogy a közigazgatás szolgálja az egyént, és ne fordítva.

A megbeszélések kiindulópontja az volt, hogy meg kell határozni azokat a konkrét lépéseket, amelyek tovább erõsítik a független nemzeti emberi jogvédõ intézményeket a régióban, különös tekintettel:

a független mûködésüket biztosító intézkedésekre (elhatárolódás a politikai befolyástól, az adott rezsim pénzügyi politikájától független pénzügyi támogatás stb.),

erõforrásaik hatékonyságának növelésére (eszköztáruk növelése stb.),

és általában mindazon feltételek biztosítására (mind a szakmai képzés, mind anyagi és logisztikai vonatkozásban), amelyek feladatuk ellátását segítik, különösen az emberi jogok védelmének területén.

Mindez sokoldalú megközelítést igényel, többszintû eljárás megindítását, és más kezdeményezéseket. Egyebek között: jogi és politikai keretek kialakítását; a politikai, hivatalos és civil társadalmi körökben a politikai akarat tudatosítását és felkeltését; szakmai ráfordítást, tanácsadást és képzést gyakorlati és anyagi támogatást.

Az egyes országok helyzete különbözõ, azonban a közös problémák regionális megközelítése növelheti a siker esélyét. Ilyen megközelítés lehet: a gyakorlati tapasztalatcsere; a kölcsönös támogatáson alapuló kapcsolatok és az eszmecserék kialakítása a régió intézményei között; vagy a sikerekbõl és sikertelenségekbõl (valamint utóbbiak okaiból) levonható tapasztalatok megbeszélése.

Fenti elgondolást az a körülmény is indokolta, hogy a Nemzetközi Közösség korábban már számos kezdeményezést tett a régió intézményeinek felkarolására és fejlesztésére (elsõsorban az Európa Tanács, továbbá az EBESZ, valamint az Emberi Jogok és Demokratikus Intézmények Irodája). A régión kívüli nemzeti intézmények és kormányok részérõl, a régión belül és a szomszédos országok között is fellelhetõ volt a kölcsönös eszmecsere és segítség. Fontos lenne támaszkodni ezekre a kezdeményezésekre, az együttmûködéssel megsokszorozni hatékonyságukat vagy általánosabban fogalmazva: a meglévõre építve, koherens és áttekinthetõ stratégia védernyõje alatt megnövelni annak értékét a régió számára. A tájékozódásban további segítséget nyújtottak az 1999. október 1-jei Munka Asztal megbeszélések során elfogadott irányelvek, amelyek a már létezõ eljárások és közremûködõk munkájának összehangolását javasolták az új utak keresése helyett. Ebben a vonatkozásban egyetértettek az Európa Tanács befogadó megközelítésével, nevezetesen, hogy megfelelõ idõben az egész régiót integrálni kell az európai együttmûködési rendszerekbe, mechanizmusokba és standardokban. Egyetértettek abban is, hogy az erõs, független és hatékony intézmények létrehozására és mûködtetésére irányuló erõfeszítéseknek a régión belül is hasonló elveket kell követniük. Ezen oknál fogva a résztvevõk nem javasolták a projektek és kezdeményezések specifikus, formális rendszerben történõ kialakítását. Azon a véleményen voltak, hogy az Európa Tanács által vezetett 1. Munka Asztal "Jó Kormányzás" Munkacsoportja közvetlen hatáskörébe tartozó laza, informális és nem intézményesített hálózatot célszerû mûködtetni. Egy ilyen informális hálózathoz régión belüli, valamint azon kívül esõ intézmények, és más szervezetek - például különbözõ nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezetek - tartozhatnának, a szükségleteknek és felmerült problémáknak megfelelõ rugalmasságot és változtatható, koncentrikus köröket biztosítva. Nyitottságnak kell jellemeznie, ezt az informális hálózatot, amely alkalmas a különbözõ tervezetek és intézkedések befogadására, és ugyanakkor biztosítania kell az együttmûködés és kölcsönös támogató tevékenység laza koordinációját és racionalizálását. Ily módon elkerülhetõk lennének a kétszeres erõfeszítések, és ugyanakkor biztosítva lenne az együttmûködés és támogatás iránti igényekben mutatkozó esetleges hézagok áthidalása. A további munka hátterét képezõ elsõ, gyakorlati lépés a régió helyzetének felmérése, a legfontosabb problémák/nehézségek és mutatók kritikai analízise és a megoldásukhoz szükséges teendõk mérlegelése lehetne. Ez lehetõvé tenné a szükségletnek megfelelõ projektek és kezdeményezések készítését. A tervek szerint az elsõ projekt-összefoglalónak az 1. Munka Asztal Munkacsoportjának 2000. január 24-i értekezletére el kell készülnie. A határidõ betartását azért tartották különösen fontosnak, hogy a Munka Asztal továbbíthassa az egységes projektcsomagot a várhatóan 2000 márciusában összeülõ Szponzorok Konferenciájához.

Már az eszmecsere során számos olyan elképzelés/projektjavaslat hangzott el, amelyeket további tanulmányozás után érdemes lesz továbbítani a Munkacsoporthoz:

a görög ombudsman a régióbeli új intézmények felépítésére és képzésére szolgáló kapacitás kialakítását javasolta. Számos, a régión kívül esõ intézmény készségét fejezte ki a csatlakozásra. Úgy tûnt, hogy ezt a kiindulásul szolgáló tervezetet a késõbbiekben egyéni kezdeményezésekkel lehet majd bõvíteni,

a svéd ombudsman továbbképzésre és tanulmányutakra vonatkozó projektjavaslatot nyújtott be, az északír Emberjogi Bizottság javasolta a különbözõ ügyfajták kezelésére vonatkozó know-how-ra és technikákra vonatkozó tapasztalatok kicserélését, mint a múltbeli emberi jogsértések kezelése és megbékélés elõsegítésére,

a szlovén Ombudsman Hivatala fokozott kétoldalú és régióbeli együttmûködés erõsítését javasolta érdemi kérdésekben a hatékonyság fokozására,

az ECRI (Fajgyûlölet és Intolerancia elleni Európai Bizottság) javaslatot tett a rasszizmus, az idegengyûlölet és az antiszemitizmus elleni harcra specializálódott speciális nemzeti emberi jogvédõ intézmények szakértelmének hozzáférhetõvé tételére,

Bosznia-Hercegovina Ombudsman Hivatala javasolta a helyzet felmérését és a legcélravezetõbb gyakorlat kialakítását (lásd fent),

a bosznia-hercegovinai EBESZ-misszió kapcsolattartást és együttmûködést javasolt a régión belül a régió közös problémáira, ideértve a határokon átnyúló ügyek kérdését is,

a Velencei Bizottság javasolta, tartsanak egy találkozót 2000 májusában a jelen találkozó határozatai gyakorlati megvalósulásának áttekintése érdekében,

az Európa Tanács Titkárságának tervei szerint 2000 márciusában megtartják a nemzeti emberi jogvédõ intézmények szokásos konferenciáját, amely nyitva áll a régió államai és intézményei elõtt, további hasonló intézmények létrejöttének reményében,

javasolták tájékoztató/ismeretbõvítõ találkozók szervezését tisztviselõk, országgyûlési képviselõk, jogalkalmazó szervek, média, civil társadalom stb. számára, ismertetve a nemzeti intézmények sajátosságait, hatáskörét és az átfogó emberi jogvédõ rendszerben játszott szerepét - az Európa Tanács Titkársága útján hozzáférhetõ tapasztalatokra támaszkodva, az Európa Tanács Titkársága javaslatot tett a régióbeli és a régión kívüli intézmények ikerkapcsolódására, az Európa Tanács Titkársága olyan tematikus, intraregionális találkozók szervezését szorgalmazza, amelyek - mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozású - specifikus kérdésekkel foglalkoznak (például roma diszkrimináció, a tulajdon, a jelentéskészítés és vizsgálatok menete, a nemzetközi standardek alkalmazása stb.), az Európa Tanács/Velencei Bizottság felajánlott segítsége a nemzeti emberi jogvédõ intézmények számára a törvénytervezet készítésében. Mindezeken túlmenõen számos résztvevõ (nemzeti intézmények és nemzetközi közremûködõk) készségét fejezte ki esetleges javaslatok beterjesztésére a Munkacsoport 2000. január 24-i ülésére, vagy hajlandóságát a mások által javasolt kezdeményezésekben történõ közremûködésre. A projektekre történõ javaslattételkor a résztvevõk jelezték, hogy javaslataik megvalósítása - akár saját intézményüktõl, akár kívülrõl jövõ - anyagi támogatástól függ. A résztvevõk ebben a vonatkozásban tájékoztatást kaptak a Stabilitási Egyezmény Speciális Koordinátorának képviselõjétõl, tekintettel a 2000 márciusára tervezett Szponzorok Konferenciájára.

Visszalépés a tartalomjegyzékhez

Visszalépés ennek a résznek az elejére