Visszalépés az elõzõ részhez

OBH 9126/1997.

A panaszos kifogásolta, hogy az ÁNTSZ Bács-Kiskun Megyei Intézete nem engedélyezte a kecskeméti mûveseállomás számára a hepatitis-B vírussal fertõzött betegek kezelését. Az ún. pozitív kezelõhelyiségben történõ kezelést kizárólag a nem fertõzõnek minõsített hepatitis-C vírushordozók részére biztosították. Az országgyûlési biztos az Alkotmány 70/D. §-ban foglalt lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jog sérelmének a gyanúja miatt indított vizsgálatot.

A panaszos beadványa és annak mellékletei alapján megállapította, hogy a panaszos közel huszonöt éve kényszerül mûvesekezelésre, mely során önhibáján kívül hepatitis-B vírussal fertõzõdött. Kezdetben a szegedi dialízisállomásra járt kezelésre. Az õ, valamint a hasonló betegek számára könnyítést jelentett volna a Kecskeméten felépült korszerû mûveseállomás, amely azonban csak a hepatitis-C vírussal fertõzött betegek elkülönített kezelését végzi. Az ÁNTSZ tiszti fõorvosa szerint elsõsorban a betegek érdekeit szolgáló szakmai szempontok követelik meg, hogy a hepatitis-C és -B vírushordozókat egymástól is, valamint az egyik vírust sem hordozó betegektõl is teljesen elkülönítetten kezeljék. Kifejtette továbbá, hogy a hepatitis-C vírussal fertõzött betegek száma meghaladja a B vírus hordozóinak számát, a C pozitív betegek elkülönített kezelését tartották indokoltnak. A hepatitis-B fertõzött betegek regionális ellátását továbbra is a Szegedi Fertõzõ Osztály vállalja és biztosítja. A Bács-Kiskun megyei közgyûlés elnöke kifejtette azt is, hogy a nem fertõzõ, dializálásra szoruló betegek gyógykezelése a megyén belül megoldott, a fertõzõ betegek ellátására is próbálnak megoldást találni.

Az országgyûlési biztos végül megállapította, hogy a mûvesekezelés a HBV pozitív betegek számára a lehetõségekhez képest megoldott volt. Ezt akkor is helytállónak tartotta, ha a mindennapi élet elnehezüléséhez vezet az önmagában már eleve súlyos betegség kezelése, az életben maradáshoz szükséges dializálás meghatározott idõszakonként való elvégzése, hiszen a kezelést egy, a lakóhelytõl távolabb esõ - ám minden igényt kielégítõ - kezelõállomás biztosítja. Az ÁNTSZ tehát hatósági jogkörében a jogszabályoknak meg- felelõen járt el. Ezért a panaszos és betegtársai helyzetének javítása érdekében - figyelemmel a szakmai és gazdasági indokokra - nem látott lehetõséget a beavatkozásra az országgyûlési biztos. Az országgyûlési biztos rámutatott arra is, hogy egészségüggyel kapcsolatos szakkérdéseket nem vizsgálhat, alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot pedig, tekintettel az ellátás folyamatos biztosítására, az ügyben nem állapított meg. Ezért a vizsgálatot ajánlás nélkül befejezte.

OBH 9808/1997.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosához intézett panasz sérelmezte, hogy Budapest egyetlen összefüggõ zöldterületén, a Városligetben bolhapiac mûködik. Az árusok, bár csak a Petõfi Csarnok területén árusíthatnának, elfoglalják a környezõ zöld területet is, lehetetlenné téve ezzel a hétvégi kikapcsolódást, pihenést.

A Városliget közigazgatásilag Zugló Önkormányzatához tartozik, a tulajdonosi jogokat azonban a Fõvárosi Önkormányzat gyakorolja a mûemléki környezet felett. A városligeti Petõfi Csarnokban évek óta mûködik bolhapiac. A piac iránt érdeklõdõk és az árusítani szándékozók számának növekedése következtében a piac túlnõtte a Petõfi Csarnok adta kereteket, ezért a piacot mûködtetõ Liget SE közterület-foglalási engedélyt kért a csarnok melletti 700 nm-es területre. Az engedélyt az egyesület megkapta. Az árusok egyre többen a kerítésen kívüli zöld területet vették igénybe. A piac ennek következtében gigantikus méterûvé nõtt, zavarva ezzel a környék lakóinak nyugalmát és a pihenni vágyókat. Az illegális árusok elszaporodása következtében egyre több lakossági panasz érkezett Zugló Önkormányzatához. Az illegális árusítás és az azzal kapcsolatos lakossági panaszok megszüntetése céljából Zugló képviselõ-testülete tiltakozó levelet intézett a Fõvárosi Önkormányzathoz, melyben kérte a szabad területen lévõ bolhapiac mûködésének megszüntetését. A helyzet kezelhetetlensége miatt a Fõvárosi Önkormányzat visszavonta a közterület-használatot, de az árusok továbbra is a szabad területen maradtak. A liget természeti és mûemléki értékeinek védelme érdekében a Fõvárosi Önkormányzat a rendõrség és a közterület-felügyelet bevonásával a Petõfi Csarnok területén kívüli árusítást megszüntette.

Az egészséges környezethez való jog harmadik generációs emberi jog, aminek jellegzetessége, hogy a környezet védelmére vonatkozó állami kötelességet nevesíti mint alapjogot. Az egészséges környezethez való jog érvényesülésének garanciái szervezeti-intézményi és törvényi jellegûek, tehát tartalmát, védelmének módját és eszközeit a jogalkotó határozza meg. Az egészséges környezethez való jog biztosítása azt a követelményt támasztja a hatóságokkal szemben, hogy a környezet és a lakosság egészségének védelme érdekében minden jogszabályban biztosított, hatáskörükbe utalt eszközt felhasználjanak. A városligeti bolhapiac esetében az elszegényedés folytán a használtcikkpiacok és ezek árusításának legalizálása iránt megnövekedett társadalmi igény, a tulajdonos rendelkezési jogosultsága - tehát egyfajta gazdasági érdek - ütközik az egészséges környezethez való jog tartalmi elemét képezõ természet- és mûemlékvédelmi követelményekkel. Az emberi élet fizikai feltételeinek biztosítása szempontjából a természet- és mûemlékvédelmi követelmények erõsebbek az elõbb említett igényeknél. A Városliget mûemléki jellegû terület, ami az erre vonatkozó jogszabályi elõírások szerint nem használható az ezzel össze nem férõ tevékenység folytatására. A Fõvárosi Önkormányzat által a Liget SE részére a Városliget területén bolhapiac létesítésére adott közterület-használati engedély ellentétben állt az egészséges környezethez való joggal. A Fõvárosi Önkormányzat eljárása tehát a panasz keletkezésekor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján az egészséges környezethez való joggal összefüggésben visszásságot okozott, miután azonban a bolhapiac Petõfi Csarnok területére való korlátozásával ez orvoslást nyert, az ügyben az országgyûlési biztos ajánlást nem tett.

OBH 10183/1997.

A panaszos az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyetteséhez intézett beadványában kérte a szigetszentmiklósi Halászkert Vendéglõ bezáratását, mûködési engedélyének visszavonását. Panaszában leírta, hogy a polgármesteri hivatal a vendéglátó egység zajos mûködésével kapcsolatos panasza ellenére az ügyben intézkedést nem tett.

A Halászkert Vendéglõ zajos a lakosság nyugalmát sértõ mûködésével kapcsolatos panasz alapján a jegyzõ felszólította a vendéglátóegység üzemeltetõjét a jogszabályi elõírásoknak megfelelõ mûködtetésre. A jegyzõ felszólítása ellenére a vendéglátóegységgel kapcsolatos lakossági panasz nem szûnt meg. Panaszos polgármesteri hivatalhoz írt levelében sérelmezte, hogy a hangos zene péntek este kezdõdik, és folyamatosan tart hétfõ reggelig, ezért hétvégén egyátalán nem tud pihenni. Panaszos bejelentése alapján a jegyzõ határozatában azonnali hatállyal elrendelte a vendéglátó egység 90 napra történõ bezárását. A bezáratás okaként a hangos zeneszolgáltatást jelölte meg. Határozatában egyúttal kötelezte az üzemeltetõt, hogy zajszintméréssel igazolja a zajterhelés jogszabályi elõírásoknak való megfelelõségét. Az üzemeltetõ az ideiglenes bezárás ideje alatt eleget tett a zajszintmérési kötelezettségének. Az elvégzett vizsgálat megállapítása szerint a létesítmény zajkibocsátása nem haladja meg a jogszabályban megadott határértéket. A jegyzõ, mivel az üzemeltetõ a korábbi határozatban elõírt kötelezettségének eleget tett, és a zajszintmérés szerint a zajemisszió a határértéknek megfelelõ volt, az üzemeltetõ kérelmére engedélyezte a nyitva tartást. A jegyzõ ezen határozata ellen panaszos fellebbezést nyújtott be. A Pest Megyei Közigazgatási Hivatal az elsõ fokú határozatot helyben hagyta. A mûködés ismételt megkezdése után újabb lakossági bejelentések - többek között panaszosé is - érkeztek a polgármesteri hivatalhoz, melyek a vendéglátó egység elviselhetetlenül zajos, éjszakai pihenést lehetetlenné tevõ mûködését sérelmezték, és a vendéglátóegység mûködési engedélyének visszavonását kérték. A jegyzõ a bejelentések és a helyszíni vizsgálat eredménye alapján a vendéglátóegység mûködési engedélyét visszavonta, ami azóta nem üzemel.

Az egészséges környezethez való jog, ugyanígy a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jog biztosítása az állam részérõl sajátos védelmi intézményrendszer mûködtetését igényli. E jogok, bár alapjogok mégis elsõsorban állami kötelességként jelennek meg a jogi szabályozásban, érvényesítésük az állami szervek tevékeny, esetleg más alapjogokat a szükséges mértéket meg nem haladóan korlátozó beavatkozása nélkül nem lehetséges. Az egészséges környezethez való jog biztosítása érdekében tehát szükséges, hogy az illetékes közigazgatási szervek a hatáskörükbe utalt, a fenti jogok védelmét szolgáló eszközöket ténylegesen alkalmazzák. Jelen esetben az országgyûlési biztos megállapította, hogy a települési önkormányzat jegyzõje a lakosság egészséges környezethez és pihenéshez való jogának biztosítása érdekében a rendelkezésére álló eszközöket alkalmazta, a lakossági panasz alapjául szolgáló tevékenységet megszüntette, ezért eljárása alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem okozott.

OBH 10846/1997.

A békéscsabai Andrássy út 52/A szám alatti ház lakói panasszal fordultak az állampolgári jogok országgyûlési biztosához, melyben leírták, hogy a házuk elõtt lévõ autóbuszmegálló elviselhetetlen zajt okoz, így még az éjszakai órákban sem tudnak pihenni, a buszok által okozott rezgés következtében a ház fala is erõsen megrepedezett.

A lakók 1992-ben kérelemmel fordultak a Városüzemeltetési Irodához, melyben a buszmegálló áthelyezését kérték. Az önkormányzat kérelmükre arról tájékoztatta õket, hogy az áthelyezésnek mûszaki és közlekedésbiztonsági akadályai vannak. 1996-ban a lakók ismételt kérelmet nyújtottak be, melyre már azt a választ kapták, hogy az ügyet döntéshozatal céljából a Városgazdálkodási és Városfejlesztési Bizottság elé terjesztik. A bizottság a buszmegálló áthelyezését nem támogatta, de szükségesnek tartotta, hogy a problémára három év múlva ismét visszatérjenek. A lakók a bizottság döntését nem fogadták el, így 1997-ben annak felülvizsgálatát kérték a közgyûléstõl. A közgyûlés elé két határozati javaslatot - az áthelyezést támogató, illetve azt elutasító - terjesztettek. A közgyûlés megfelelõ szavazati arány hiányában egyik javaslatot sem fogadta el, döntést nem hozott. Az ülésrõl készült jegyzõkönyvi kivonatot tájékoztatásul megküldték a ház közös képviselõjének. A lakók ezt követõen a megyei közigazgatási hivatalhoz fordultak. A közigazgatási hivatal a panasz alapján megvizsgálta a közgyûlés döntéshozatali eljárását, azonban törvénysértést nem talált.

A zaj- és rezgésvédelemrõl szóló 12/1983. (V. 12.) MT rendelet 11. §-a szerint a veszélyes mértékû zajt és rezgést fokozatosan, tervszerûen csökkenteni kell. Az önkormányzat azonban a panaszolt buszmegálló ügyében nem határozott, illetve a zaj csökkentése érdekében semmilyen egyéb intézkedést nem tett, bár erre a fenti jogszabályi rendelkezés alapján mint zajvédelmi hatóság köteles lett volna. A veszélyes mértékû zajterhelésnek kitett ház lakói már öt éve panaszkodnak az önkormányzatnál, hogy lakásaikat nem tudják a funkciójának megfelelõen használni. A zaj miatt nemcsak a tévénézés lehetõsége, de az éjszakai pihenés is kizárt a számukra. A panasz alapján készült zajvédelmi szakvélemény szerint a lakások zajterhelése mind a nappali, mind az éjszakai órákban káros mértékû, a földszinti lakások esetében pedig különösen súlyos. Az önkormányzatot a buszmegálló áthelyezése tekintetében döntési kényszer nem terheli ugyan, de eddigi eljárásával, a szükséges intézkedések megtételének elmulasztásával egy olyan helyzet fenntartáshoz járult hozzá, ami sérti a lakosság lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez, egészséges környezethez, valamint a magánlakás sérthetetlenségéhez való jogát. Az országgyûlési biztos megállapította tehát, hogy az önkormányzat mulasztásával a fentiekben megnevezett alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot okozott.

A megállapított visszásság orvoslására az állampolgári jogok országgyûlési biztosa kezdeményezésben kérte a polgármestert, hogy ismételten terjessze a buszmegálló áthelyezésének kérdését a közgyûlés elé. Az országgyûlési biztos kezdeményezésének a polgármester eleget tett, a közgyûlés döntött a buszmegálló áthelyezésérõl.

OBH 434/1998.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 682/1998.

A panaszos elõadta, hogy a lakóházában üzemelõ vendéglátó-ipari egység mûködése hosszabb ideje zavarja nyugalmukat. Panaszos említést tett az V. kerületi Polgármesteri Hivatal által elrendelt zajszintmérésekrõl, melyek minden esetben a megengedettnél lényegesen magasabb értéket mutattak.

A Polgármesteri Hivatal jegyzõje azonnal végrehajtható határozatban írta elõ a zeneszolgáltatás tilalmát. A Mûszaki Osztály a zajterhelési határérték 7 dB-lel mért túllépése miatt határozatban kötelezte az üzemeltetõt a zajszínt csökkentésére.

A Polgármesteri Hivatal köztisztviselõje arról tájékoztatta az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettesét, hogy a vendéglátó-ipari egységben olyan mûszaki megoldást alkalmaztak, amely alkalmas a panasz alapjául szolgáló zajhatás határértéket meg nem haladó szinten tartására. Erre, valamint a sérelmezett hatóság által a panasz megoldása érdekében tett intézkedésekre tekintettel az ügyben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot az országgyûlési biztos nem állapított meg.

OBH 1145/1998.

A panaszos az állampolgári jogok országgyûlési biztosához intézett beadványában a lakóhelye közelében mûködõ lõtérrõl származó zajhatást sérelmezte.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat mûszeres zajvizsgálatainak eredménye azt mutatta, hogy a zajterhelés megfelel a nappali 50 dB határértéknek.

A Környezetvédelmi Minisztérium a panaszosnak adott tájékoztatásban a problémát akként értékelte, hogy a lõgyakorlatok környezeti zajhatása a jelenlegi mérési szabványok szerint értékelve nem a tényleges zavarással arányos eredményeket ad, így a zajkibocsátási határérték teljesítése esetén is zavaró zajként értékeli a környezete.

Az országgyûlési biztosnak eljárása során figyelembe kellett vennie, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróságon kártérítési per van folyamatban panaszos férje mint felperes és az IKARUSZ Lövész Sport Egyesület mint alperes között. Az 1993. évi LIX. törvény 29. § (1) bekezdésének f) pontja az állampolgári jogok országgyûlési biztosának nem teszi lehetõvé, hogy jogerõs vagy folyamatban lévõ bírósági ügyben vizsgálatot folytasson, ezért további vizsgálatra hatáskör hiányában az ügy ezen részét illetõen a biztosnak nem volt lehetõsége. A kártérítés iránt indított perben a lõtérrõl származó zaj felperesre gyakorolt hatását a bíróság állapítja meg.

Környezeti hatásvizsgálatot kell végezni a környezetre jelentõs mértékben hatást gyakorló tevékenység megkezdése elõtt. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának álláspontja szerint az a körülmény, hogy a 152/1995. (XII. 12.) Korm. rendelet hatálya nem terjed ki a polgári lõterekre, a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okozhat, ezért felkérte a környezetvédelmi minisztert, hogy kezdeményezze a Korm. rendelet módosítását úgy, hogy annak hatálya a polgári lõterekre is vonatkozzon.

OBH 1222/1998.

10. A repülõtér tranzitterületén tartózkodó külföldiek meghatalmazott jogi képviselõ igénybevételéhez való jogának gyakorlását biztosító garanciális szabályok hiánya az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból eredõ jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

16. A közösségi szálláson szolgálatot teljesítõ határõrök számára rendszeresített szociális, illetve közösségi helyiség színvonala meg sem közelíti az elvárható mértéket, ami az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 1236/1998.

A panaszos az állampolgári jogok országgyûlési biztosához intézett beadványában sérelmezte, hogy a lakóházuk elõtt lévõ buszmegálló áthelyezése iránti kérelmét elutasították. A határozathozó hatóság kizá- rására vonatkozó kifogását a másodfokú hatóság egyben fellebbezésnek is tekintette, és a kifogás elutasítása mellett az elsõfokú határozatot helyben hagyta. A panaszos véleménye szerint a hatóság eljárása megfosztotta õt a jogorvoslat lehetõségétõl.

A panaszos által kifogásolt buszmegállót 1990-ben helyezték a panaszos lakóháza elé, mert a korábbi helyen a busznak egy olyan ívben kellett megállnia, ami a busz vezetõje által nem volt belátható. A sofõr az utasok le- és felszállását nem tudta figyelemmel kísérni, és ennek következtében több baleset is történt. A panaszos kérelme alapján a Hajdú-Bihar Megyei Közlekedési Felügyelet helyszíni vizsgálatot tartott. A vizsgálat során figyelembe vette a buszmegálló áthelyezésének valamennyi lehetõségét, majd megállapította, hogy a zajhatás ellenére a buszmegálló jelenlegi elhelyezkedése az optimális. A panaszosnak az eljáró hatóság elfogultsága miatti kifogását a másodfokú hatóság elutasította, és a kifogást tartalmazó beadványát egyúttal fellebbezésnek is tekintette. Az Áe. 19. § (3) bekezdése szerint az eljárásban nem vehet részt köztisztviselõként az, akitõl az ügy tárgyilagos megítélése nem várható el. Az ügy tárgyilagos megítélése nem várható el attól, aki saját vagy hozzátartozója ügyében dönt, továbbá attól sem, akire a döntés meghozatala valamilyen kihatással van. Jelen esetben nem volt bizonyítható a kizárási kérelemmel érintett ügyintézõk döntéshez fûzõdõ személyes érdekeltsége. Az Áe. 16. § (3) bekezdése szerint a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni. A panaszos elfogultsági kifogását - tartalmának megfelelõen - az eljáró hatóság a jogszabályi rendelkezésre figyelemmel tekintette fellebbezésnek. A másodfokú hatóság azzal, hogy panaszos kérelmét, annak tartalma alapján fellebbezésnek tekintette, a panaszost nem megfosztotta a jogorvoslathoz való jogától, hanem lehetõvé tette annak a nyitva álló határidõn belüli gyakorlását.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az egészséges környezethez való jog nem abszolút, hanem korlátozható jog. A korlátozás akkor felel csak meg az alkotmányos követelményeknek, ha az szükségszerû és arányos. A buszmegálló korábbi helyre való visszahelyezésének elrendelésével, mivel az a hely balesetveszélyes, az eljáró hatóságok az állampolgárok élethez és testi épséghez való jogát veszélyeztették volna, így döntésükkel alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem okoztak.

OBH 2027/1998., OBH 4114/1998. és OBH 4870/1998.

A panaszosok azt sérelmezték, hogy a hatóságok a volt Metallochémia gyártelepnek és környezetének rehabilitációját nem végzik el, a szükséges intézkedésekkel évek óta késlekednek, holott az érintett területen élõk egészségének megóvása gyors intézkedést indokolna.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének eljárása során figyelembe kellett vennie, hogy az ügyben polgári peres eljárás van folyamatban, melynek tárgya 1273 érintett lakó kártérítési igénye. Az 1993. évi LIX. törvény 29. § (1) bekezdésének f) pontja az állampolgári jogok országgyûlési biztosának nem teszi lehetõvé, hogy jogerõs vagy folyamatban lévõ bírósági ügyben vizsgálatot folytasson, ezért további vizsgálatra hatáskör hiányában az általános helyettesnek az ügy ezen részét illetõen nem volt lehetõsége. Az országgyûlési biztos kártérítési ügyben egyáltalán nem járhat el, mert annak elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik, tehát vizsgálatra az ügy ezen részét illetõen peres eljárás hiányában sem lett volna lehetõsége.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1994-ben kelt ítéletében rámutatott, hogy a feladat társadalmi jelentõségét még jobban alátámasztja, hogy a magas talajfémszint még több évtizedig, esetleg évszázadokig veszélyezteti a lakosság egészségét. A bíróság megállapította, hogy a Metalloglobus kötelezettsége nem csak az 1993. január 1. után keletkezett talaj- és talajvízszennyezés felszámolására, hanem minden olyan szennyezés felszámolására kiterjed, amely a Csepel Vas- és Fémmûvektõl átvett veszélyes hulladék kezelésébõl eredt.

A gyár környezetében a talaj nehézfémmel szennyezett, a mért értékek jóval meghaladják az ólomra általánosan elfogadott 100 mg/kg-os, illetve a 8/1997. (II. 7.) KTM-NM-FM együttes rendeletben a lakott területre megállapított 200 mg/kg-os egyedi határértéket.

Az ÁNTSZ több alkalommal is a talaj jelentõs szennyezettségére tekintettel nem járult hozzá az érintett területen az építési munkálatokhoz. A Tisztiorvosi Szolgálat kiemelte, hogy az egészségkárosító körülmények miatt a lakólétszám növekedése nem kívánatos.

A talaj ilyen nagymértékû szennyezettsége az egészséges környezethez való alkotmányos jog sérelmével jár. A jelenlegi állapot a lakók lényeges érdekeinek sérelmét is magában hordozza, mivel építési tevékenységet csak igen korlátozottan végezhetnek. Nem elhanyagolható tényezõ az sem, hogy a térség ingatlanai az ismert körülmények miatt csak jóval a valós értékük alatt értékesíthetõk.

Kétségtelen, hogy a kárelhárítás végrehajtása hosszabb idõt vesz igénybe, azonban az érintett területen élõk egészségének megóvása, a súlyos környezetszennyezés felszámolása gyors intézkedést indokolna, az üzem 1990-ben történt leállítása óta eltelt több mint 8 év történései azonban nem erre utalnak. Lényeges körülmény, hogy a Környezetvédelmi Fõfelügyelõség határozatában a szennyezettség megszüntetésének határideje 1994. december 31. volt.

A környezetvédelmi miniszter válaszában utalt a környezeti kár felszámolásához szükséges komoly szakmai és pénzügyi erõforrásokra. Tájékoztatott arról, hogy a kötelezett a kárelhárítási tervet 1999. március 20-án nyújtotta be az elsõ fokú környezetvédelmi hatóságnak. A tervezésben részt vevõ szakértõk számítása szerint nyolc év alatt végezhetõek el a gyártelep és környékének mentesítését célzó mûszaki beavatkozások.

A válaszra adott reagálásában az országgyûlési biztos általános helyettese arra kérte a minisztert, hogy a környezeti kár felszámolása érdekében tett intézkedésekrõl, fejleményekrõl tájékoztatni szíveskedjen, mert a válaszát csak a konkrét intézkedések ismeretében tudja elfogadni.

OBH 2589/1998.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 2895/1998.

A panaszosok nevében a településrész önkormányzati képviselõje az országgyûlési biztoshoz írott beadványában kifogásolta, hogy a debreceni önkormányzat a törvényi elõírás ellenére halogatja a Szepes városrészben a vezetékes ivóvízhálózat kiépítését, annak ellenére, hogy a városrészben nitrátos a helyi víz.

Az országgyûlési biztos a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jog sérelmének veszélye miatt vizsgálatot indított. A beszerzett dokumentumokból megállapította, hogy a településrész külterületnek minõsül, ezért az önkormányzat a vezetékes ivóvízhálózat kiépítéséhez központi támogatásra nem tarthat igényt, a városrész fejlesztését egyébként sem tartotta ésszerûnek, mert stratégiai terveiben a reptér bõvítése szerepel, és a kifutópálya a meghosszabbítás esetén kettészeli a településrész utcáját. Az ÁRT koncepciója a városrész részleges felszámolását irányozza elõ, ami a lakosságnak a tulajdonhoz való jogát érinti. Az Alkotmány kimondja, hogy tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekbõl lehet. A reptér bõvítése minõsülhet közérdeknek. Az ÁRT elfogadásával kapcsolatos garanciális szabályok biztosítják az érintett terület lakóinak az iratbetekintés és a véleménynyilvánítás jogát. Az önkormányzat a terveket lakossági fórumon fogja ismertetni. A tulajdonhoz való jog sérelmének vizsgálatára az országgyûlési biztos az eljárását nem terjesztette ki.

Szepes városrészben az elmúlt években a nitrátos víz miatt több csecsemõt kórházi ellátásban kellett részesíteni. A nitrátos ivóvíz - forralás után - a felnõtt lakosságra nem veszélyes. Az ÁNTSZ 1995-ben a településrész vízellátását biztosító kutak közül nyolcat megvizsgált, és megállapította, hogy közülük kettõ tartalmaz kémiai anyagokat, amely miatt a vize fogyasztásra nem alkalmas, valamint az egyik kút vize fertõzött, de az fertõtlenítéssel ihatóvá tehetõ. Feltételezhetõ, hogy a vízminõség romlását valamelyik beruházás okozta, mert Szepest egyik oldalról a hulladéklerakó, másikról a szennyvíztisztító, harmadik oldaláról pedig a repülõtér határolja. A panaszosok szerint az elmúlt években az önkormányzat számos intézkedése, illetve mulasztása a városrész elsorvasztására irányult.

A lefolytatott vizsgálat alapján az országgyûlési biztos megállapította, hogy az önkormányzati törvény az egészséges ivóvíz ellátásának biztosítására 1994-ig szabott határidõt az önkormányzatoknak. Az egészséges ivóvíz ellátásának biztosítására vonatkozó elõírás nem jelenti automatikusan a vezetékes víz kiépítésének kötelezettségét. Az elvégzett vizsgálatok nem igazolták, hogy a településen ne lenne egészséges ivóvíz. Az önkormányzat köteles intézkedni a település lakosságának egészséges vízzel történõ ellátására, és annak több módja van, mint a lajtoskocsival vagy a palackozott vízzel történõ ellátás megszervezése.

A vezetékes ivóvízhálózat kiépítésének költségét a polgármesteri hivatal az önkormányzati költségvetés tervezése során évente elõterjesztette, de azt a közgyûlés soha nem hagyta jóvá. Annak elmaradása azonban önmagában nem okozott jogsértést. Az önkormányzat azonban nem tett meg minden tõle elvárható intézkedést a település lakosságának egészséges vízzel történõ ellátása, illetve az egészségkárosodások megelõzése érdekében, és ezzel a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatban visszásságot okozott.

OBH 2965/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3266/1998.

A panaszos a beadványában nyolcéves unokája halálával kapcsolatban sérelmezte az Bethesda Gyermekkórház eljárását, a gyermek ápolásának minõségét és a gyermekkel való bánásmódot, a halál bekövetkeztét és szerinte annak tisztázatlan körülményeit. Állítása szerint nem kapott sem alapos felvilágosítást, sem kellõ tájékoztatást unokája állapotáról, halála okairól.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot rendelt el, mert felmerült az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez, továbbá az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében foglalt gyermeki joggal összefüggõ alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem gyanúja. Ennek során tájékoztatást kért az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet fõigazgató fõorvosától, valamint a Budapest XVI. Kerületi Önkormányzat Gyámhivatala vezetõjétõl és megállapította, hogy a panaszos unokájának gondozását, nevelését - édesanyja halálát követõen - a panaszos látta el. 1996-tól több alkalommal volt beteg a gyermek, végül a Bethesda Gyermekkórházban betegségét agyvízkeringés-zavart okozó daganatként diagnosztizálták. 1996. augusztus 29-én éjszaka a Bethesda Kórház Intenzív Osztályáról a kisfiút elszállították, és - koponyaûri nyomásfokozódás gyanúja miatt - sürgõsséggel felvették az Idegsebészeti Intézetbe. Másnap a panaszosnak részletesen beszámoltak a gyermek állapotáról, a javasolt beavatkozásról, ám õ kétségbe vonta, hogy a CT-felvétel valóban az õ unokája koponyáját mutatta, és a még jó életfunkciókat mutató, fennjáró gyermeket elvitte a kórházból. A mindenre kiterjedõ orvosi felvilágosítást tartalmazó ambuláns lapot a panaszos lánya írta alá. Az Intézet vezetõje - figyelemmel a gyermek állapotára - azonnal értesítette a gyámhatóságot, melynek intézkedésére ismét beszállították a gyermeket az Idegsebészeti Intézetbe. E ténnyel kapcsolatban a panaszos és a gyámhivatal vezetõje eltérõen számolt be. A panaszos szerint õt a lakásán a rendõrség, illetve a gyámhatóság munkatársai, és a jelen lévõ védõnõ "brutális" módon megfenyegette, a gyermeket pedig erõszakkal elvitték. Ezzel szemben a gyámhatóság nyilatkozata az volt, hogy ideiglenes hatállyal intézeti nevelésbe utalták a gyermeket, egyúttal intézeti gyámot neveztek ki részére, aki az életveszélyre is tekintettel a sürgõs mûtéthez a szükséges beleegyezést haladéktalanul megadta.

Az Idegsebészeti Intézetbe érkezõ gyermek állapota az elõzõ napihoz képest már bizonytalanabb volt, így a szükséges vizsgálatok elvégzése után a mûtét idõpontját a lehetõ legrövidebb idõn belüli napra tûzték ki. A beavatkozás elvégzésére az intézet ekkor már rendelkezett a gyámhatóságtól kapott engedéllyel, de végül a panaszos is beleegyezett a mûtét elvégzésébe. Az intézet igazgató fõorvosa ekkor tájékoztatta panaszost a mûtét kockázatairól, lehetséges következményeirõl, beleértve a halált is.

A mûtét során rosszindulatú daganatot távolítottak el a kisfiú koponyájából, majd közel egy hónap elteltével a gyermeket további kezelésre a Bethesda Gyermekkórház Onkológiai Osztályára helyezték. A hosszas utókezelések ellenére a gyermek 1997. június 5. napján meghalt.

Az országgyûlési biztos általános helyettese rámutatott arra, hogy a gyermek nevelését, gondozását ellátó nagymama által kifogásolt körülmények, így például a gyermek elszállítása tartózkodási helyérõl a rendõrség és a gyámhatóság közremûködésével a gyermek érdekét szolgálták, célja a gyermek anamnézise, a diagnózist követõ adekvát beavatkozás szükségességének késedelem nélküli megállapítása volt. Sajnálatos módon a súlyos státust eredményezõ daganat eltávolítása már oly idõben történt, amikor az orvostudomány mindenkori állása szerint a gyermek felépülése nem volt várható.

OBH 4156/1998.

A panaszos 1998 júliusában amiatt fordult az országgyûlési biztos általános helyetteséhez, mert a Balatonon a part menti területek privatizálásával eltûntek a szabadstrandok. A part menti telekkel nem rendelkezõk már meg sem tudják közelíteni a vizet. A balatongyöröki horgászegyesület tagjai (közel 300 fõ) például évi 4500 Ft-os horgászjegy és tagdíj befizetése mellett sem tudnak horgászni, mivel a tavat egyre kevesebb helyen lehet megközelíteni, és mert a csónakbejárók és vízi állások létesítését nem engedélyezik, illetve az ezzel kapcsolatos "engedélyezés egyszerûen megszûnt".

Jelezte, hogy többen fordultak az illetékes Környezetvédelmi, Természetvédelmi Felügyelõségekhez, Balatoni Vízügyi Kirendeltséghez és a Balatongyöröki Körjegyzõséghez. A panasz benyújtása idején õ választ még nem kapott. 1999. márciusban panaszát kiegészítve nehezményezte, hogy miközben õ legalizálni szerette volna a horgászállását, elutasítást kapott, és az állást el is szállították számára ismeretlen körülmények között és okból, mások horgászállása viszont továbbra is a helyén maradhatott. Az országgyûlési biztosokhoz érkezett más panaszokban (például 848/1995., 8945/1996.) is felmerült a Balaton-part közhasználata, a bárki által való megközelíthetõség lehetõségének csökkenése. E panaszok jelzik, hogy nem egyedi vagy egy településre korlátozódó jelenségrõl van szó.

Az országgyûlési biztos általános helyettese ezért az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok feltárásakor a konkrét ügyben hozott döntéseket és eljárást tágabb összefüggésben, a Balaton mint természeti kincs és nemzeti vagyon állampolgári jogon való igénybevehetõségét is vizsgálta. Vizsgálatát a jogbiztonság, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az egészséges környezethez, a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való alkotmányos jog sérelmének gyanúja miatt indította.

A vizsgálat megállapította, hogy a panaszos 1998. februárban a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltségétõl, a Környezetvédelmi Felügyelõségtõl és a Természetvédelmi Felügyelõségtõl horgászállás elhelyezésének engedélyezését kérte.

A vizsgálat megállapítása szerint a balatoni vízi állások engedélyezésével kapcsolatos közigazgatási eljárásban a jogszabályok olyan tömegének ismeretét feltételezi a jogalkotó, amely nem várható el attól, aki mindösszesen egy kb. 4 m2-nyi fadobogóról szeretne engedélyezetten horgászni. A hatóságtól, a szakhatóságoktól és a Balaton medrének kezelõjétõl - aki maga is hatóság - azonban elvárható, hogy a mégoly nehezen áttekinthetõ, de az eljárásaik alapját képezõ, azt szabályozó joganyagot pontosan ismerjék, azoknak megfelelõen járjanak el, az ügyfeleknek azokról a megfelelõ tájékoztatással szolgáljanak. A Balatonban vízi állás engedélyezhetõségérõl lényegében két OVH rendelkezés dönt:

A 2/1985. (III. 28.) OVH rendelkezés 1. § (3) bekezdése alapján magánszemély - kizárólag a tulajdonában (tartós használatában, haszonélvezetében) levõ partszakaszon - csak parti bejáróval ellátott (a parttal összekötött), idényjellegû, felépítmény nélküli vízi állást létesíthet.

A 4/1981. (IV. 4.) OVH rendelkezés 222. § (2) bekezdése szerint parti bejáró nélküli (minden oldalról vízzel körülvett), valamint a vizek közterületi partszakaszaihoz kapcsolódó vízi állás csak közhasználatú víziállásként létesíthetõ. Ugyanezen rendelkezés értelmében közhasználatúnak minõsül az a vízi állás, amelyet a vizek és vízterületek, valamint a partok erre kijelölt szakaszain a helyi önkormányzat vagy egyesület bárki által - korlátozás nélkül vagy meghatározott feltételekkel - történõ közhasználatra létesít.

A panaszosnak a horgászállás elhelyezésére, majd fennmaradására vonatkozó kérelmét tehát jogszerûen utasították el. Azonban panaszos az ügyben illetékes szerveknél eljárva csaknem egy év után kapta meg azt a választ, amelyet az elsõ ilyen tárgyú megkereséskor meg kellett volna kapnia.

A Balaton medrének kezelõje a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, amelynek 1981. IV. 4. óta, az OVH ilyen rendelkezésének hatályba lépése óta hivatalból tudomással kell(ene) bírnia errõl a szabályról, és alkalmaznia kell(ene) azt, mely szerint "parti bejáró nélküli (minden oldalról vízzel körülvett)... vízi állás csak közhasználatú vízi állásként létesíthetõ". A panaszos által magánszemélyként, saját használatára kért ilyen vízi állás e rendelkezés folytán nem helyezhetõ el. Az igazgatóság balatoni kirendeltsége ennek ellenére kezelõi hozzájárulást adott és mederhasználati szerzõdést kötött a panaszossal, amely alapján ráadásul "a bérlõnek az elsõ évre vonatkozó díjfizetési kötelezettséget az engedélyezés évében a jegyzõi engedélyezési eljárást megelõzõen teljesítenie kell". Ha a létesítésre nem kap engedélyt a kérelmezõ, visszautalják a pénzt. Ha "majd" kap, akkor 1600 Ft-ot fizetnie kell az általa abban az évben már fel sem állítható, így helyet sem foglaló stégért. Ha viszont a fennmaradást nem engedélyezik - tehát a bérlõ közben ténylegesen foglalja a területet -, visszautalják a pénzt.

A Balatonfelvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakhatósági engedélyt adott, amelyben többek közt azt a feltételt állította, hogy "a vízi létesítmény megközelítése csak igazolt csónakkikötõbõl, illetve csónakmenhelyrõl történhet függetlenül attól, hogy a kérelmezõ rendelkezik-e vízparti ingatlannal. A vízi állás megközelítéséhez a nádas terület egységét megbontó, az élõhelyeket veszélyeztetõ bejáró (például földmóló, fastég) nem létesülhet és a meglévõk visszabontásáról is intézkedni kell. A nádasállomány károsításáért a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény 80. §-a szerint természetvédelmi bírság róható ki." A természet védelmében a kikötés jogos és indokolt. Balatongyörökön azonban nincs csónakkikötõ. Ha volna, csak a Nemzeti Park engedélyével lehetne. A szakhatósági hozzájárulást tehát nem csak az idézett OVH rendelkezés miatt, de a feltétel (csónakkikötõ) hiánya miatt sem lehetett volna megadni.

A körjegyzõség jegyzõje (a nevében eljáró) hivatkozva a hozzá megérkezett mederhasználati szerzõdésre, felhívást küldött a panaszosnak, és megkereste a szakhatóságokat a kérelem véleményezése érdekében. Egyedül a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség járt el a fennálló jogszabályok alapján, mert nem járult hozzá a vízi állás létesítéséhez. Ennek alapján utasította el végül a jegyzõ a kérelmet. A jegyzõnek már az eljárás megindulásakor tudnia kellett, hogy a kérelmezett vízi állás nem part menti telektulajdonosé, vízzel körülvett és nem közhasználatú - ezért arra engedély nem adható. Az egész eljárás felesleges volt, az ügyfelet megtévesztõ és költségekbe verõ. A vízi állás a jogszabály rendelkezése folytán és nem a szakhatóságok állásfoglalása miatt nem helyezhetõ el. Az eljárásban keveredett a létesítés és a fennmaradás engedélyezése. A panaszosnak 1998. május 16-i kérelme óta nyilvánvaló, hogy meglévõ stégrõl van szó, így csak a fennmaradás kérdésében lehetett volna egyáltalán eljárást folytatni, és mivel az a jogszabály kogens rendelkezése miatt nem engedélyezhetõ, engedélyezhetõségére nézve felesleges volt a hiánypótlás és a szakhatóságok megkeresése. Intézkedni kellett volna a fennmaradás elutasításával egyidejûleg az állás elbontása iránt is.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltségének eljárása, kezelõként és szakhatóságként tett intézkedései, a jegyzõ (nevében eljáró ügyintézõ) hatósági, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakhatósági eljárásai megsértették a panaszosnak a jogbiztonsághoz fûzõdõ alkotmányos jogait, nevezetesen a tisztességes és méltányos eljárás követelményeit. A jelzés nélküli (így nem azonosítható) és egyébként engedéllyel sem rendelkezõ vízi állás elbontása a kezelõnek kötelezettsége. A stég azonosítása után a szerkezetet a panaszos átveheti a Vízügyi Igazgatóságtól, így erre nézve az országgyûlési biztos általános helyettese további megállapítást nem tett, intézkedés nem volt szükséges. A panaszos által ismertetett helyzet, amelyben "egyesek vízi állását elbontják, másoké maradhat", valójában annak következménye, hogy a jogkövetõ állampolgár engedélyt kér - és nem kap, a nem követõ felállítja a stéget - és horgászik. Ez a jogbiztonsághoz kapcsolódó garanciális kérdés, amely a hatóságok részérõl nemcsak az eljárási normák betartását, hanem betartatását is feltételezi.

Hátrányos megkülönböztetésre utaló momentumot a vizsgálat nem tárt fel, mert az az elõírás, hogy a Balatonban vízi állás csak "bárki által - korlátozás nélkül vagy meghatározott feltételekkel - történõ közhasználatra" létesíthetõ, nem jelenti a magánszemélyek hátrányos megkülönböztetését. A fent részletezett egyéb szabályokból is követhetõen a rendelkezés a Balaton vízminõségének, a parti nádasnak stb. védelmében született. Magánszemélyeket nem zár ki a balatoni horgászatból, hanem azt kevesebb számú, az önkormányzat, horgászegyesület stb. által létesítendõ közhasználatú vízi állásokon engedélyezi. A part menti telektulajdonosok "kivételezett" helyzete nem a vízi állásnak részükre megengedett elhelyezhetõségébõl, hanem part menti telektulajdonukból következik. A partnak az egyes telkek teljes szélességében való, ilyen célú használatához képest a stég a part igénybevételét csökkentheti, a nádast kíméli.

A közhasználatú és a telektulajdonnak minõsülõ területek aránya a közhasználat javára megõrzendõ és növelendõ, az ellenkezõje keletkeztethet visszásságot az állampolgárok nagy többségének jogaiban. A biztosnak az ügy kapcsán feltett kérdésére a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium az alábbi választ adta: "A Magyar Állam tulajdonában levõ parti területek vonatkozásában a közösségi használat biztosítása elsõdleges. A hivatkozott törvényhely rendelkezéseinek betartásával kapcsolatban a KHVM sem hivatalból, sem megkeresésre nem folytatott eljárást."

Az országgyûlési biztos általános helyettese az egészséges környezethez való joggal kapcsolatos visszásságot a hatósági eljárásban nem állapított meg. Megállapította, hogy a jelentésében részletezett jogintézmények - ha az egyén tetszõleges jogérvényesítése korlátozásával is - az egészséges környezethez való jog, a Balaton mint az össznépesség egészségét, pihenését, testi-lelki jólétét szolgáló, pótolhatatlan természeti érték, védelmére hivatottak.

A vizsgálat alapján a konkrét ügyben ajánlást nem tett. Az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok jövõbeni elkerülése érdekében azonban több ajánlást is megfogalmazott. Felkérte

A válaszadásra nyitva álló határidõ még nem telt le.

OBH 4253/1998.

A Kisalföld címû lap 1998. július 13-i száma "Diszkóterror" címmel olvasói levelet közölt a gyárvárosi Munkás utcában üzemelõ vendéglátóipari egységnek a lakók nyugalmát zavaró mûködésérõl. A szerzõ szerint a Hivatal Igazgatási Osztálya is tehetetlen.

Az 1993. évi LIX. törvény 16. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazással élve az országgyûlési biztos a fenti cikk alapján hivatalból vizsgálatot indított.

A lapban megjelent olvasói levél szerint pénteki és szombati napokon csak jóval éjfél után térhetnek nyugovóra a Munkás utca lakói. E két napon "18 órától az egyébként nehezen, de elviselhetõ iddogáló- és játszóhelybõl fergeteges diszkó lesz. A fergeteges szó szerint értendõ, a házakban zárt ablakok mellett nem a zene, hanem - a felerõsített mélysugárzó miatt - monoton dobolás hallatszik. Az õrjöngést követõen a távozók lepusztult állapotú autóikat nagy nehezen elindítva elviharzanak."

Az országgyûlési biztos munkatársai helyszíni vizsgálatot tartottak, ennek során megtekintették a szórakozóhely környezetét, másrészt információkat szereztek az egységben is.

A Munkás utca Gyõr egyik külsõ kerületében fekszik, csendes, nyugodt, családi házas beépítésû terület. A belsõ helyiségekben - nyilván a fülledtség miatt - vendégek nem, csak a személyzet tagjai tartózkodtak. A vendégek a kerthelyiségben elhelyezett asztaloknál szórakoztak, mintegy 25-30-an. A lakók nyugalmát a zene mellett a vendégek szinte állandó hangoskodása, nevetgélése zavarhatja.

A Polgármesteri Hivatal köztisztviselõi az írás megjelenésének napján helyszíni ellenõrzést tartottak az egységben és felvették a kapcsolatot a szomszédban lakókkal, felhívták a figyelmüket a birtokvédelmi eljárás megindításának lehetõségére. Késõbb újabb helyszíni ellenõrzést végeztek, ekkor diszkórendezvény nem volt az egységben.

A szakhatóságok részvételével megtartott ismételt helyszíni hatósági bejáráson a megjelent 7 érintett lakó egybehangzóan kijelentette, hogy 2 hét óta nem volt diszkórendezvény az egységben. A bejárás alkalmával tájékoztatták a lakókat a hivatal elõtt indítható eljárásokról.

OBH 4686/1998.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala a lakóházak mellett kérelemre kerítés építésére és tereprendezésre adott engedélyt, a védõerdõ-terület egy részét ipari övezetté nyilvánította az önkormányzat.

Az országgyûlési biztos elõzetes vizsgálatot és tájékoztatást kért a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõjétõl, aki arról adott tájékoztatást, hogy Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyûlése a 25/1997. (05.10.) számú rendeletével úgy döntött, hogy a 19764/7. hrsz.-ú önkormányzati tulajdonban lévõ véderdõ-övezetû ingatlant ipari övezetbe sorolta, majd azt egy vállalkozó (kft.) részére cseretelekként tulajdonba adta. A panaszos vizsgálatot kért a rendezési terv elfogadására vonatkozóan. A megyei közigazgatási hivatal vezetõje észrevételezte, hogy az önkormányzat a rendelet megalkotását megelõzõ eljárás során nem szerezte be a KTM területi fõépítészének szakmai véleményét. Ezért észrevételében a törvénysértés megszüntetésére hívta fel az önkormányzatot. Az iratok tanúsága szerint a területi fõépítész utólag megadta szakmai véleményét. Az ÁRT a lakóövezetet határoló területen a lakók egészségének védelme érdekében állapított meg véderdõövezetet. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a terület véderdõ-övezeti besorolásának megváltoztatása sérti az érintett lakosság egészséges környezethez való, alkotmányban biztosított jogát.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a kft. eredeti elképzelésének megfelelõen kamionparkoló építésének érdekében kért építési engedélyt, mely kérelmet az elsõ fokú hatóság teljesítette, azonban a másodfokú építésügyi hatóság az engedélyt megadó határozat megsemmisítése mellett új eljárás lefolytatását rendelte el. A másodfokú hatóság részletesen kifejtette, hogy miért nem lehet az adott területen kamionparkolót létesíteni. Az indokokat elfogadva az építtetõ olyan tervdokumentációt nyújtott be a hatóságnak, amelybõl az elõzmények ismerete nélkül nem derülhet ki, hogy milyen célra kívánja hasznosítani az ingatlant. A hatóság ismerte az elõzményeket, valamint az önkormányzat testületének döntését és az átminõsítés okát is, továbbá hogy a kérdéses ingatlan jövõbeni rendeltetése kamionparkoló lesz. Ennek ellenére teljesítette a kérelmet mind az elsõ fokú, mind a másodfokú hatóság, arra való hivatkozással, hogy az érvényes rendezési terv ipari célú felhasználásra jelölte ki az építkezéssel érintett területet, valamint hogy az eljáró hatóság csak a kérelemben foglaltakat vizsgálja, egy esetleges mögöttes szándékot nem. A panaszos a jogerõs építési engedély ellen keresetet nem nyújtott be. A végrehajtható határozat alapján az építtetõ a kivitelezési munkálatokat megkezdte.

Az államigazgatás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 26. § (2) bekezdése értelmében "A közigazgatási szerv által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani."

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a csak kerítés építésére és tereprendezési munkálatokra másodfokon is helyben hagyott határozattal kiadott engedély sérti a panaszosnak az Alkotmányban biztosított, az egészséges környezethez való jogát. Ugyanígy sérelmet szenvedett a tulajdonjog védelmének elve is, a lakóingatlanok értéke csökken a várható környezetszennyezés következtében.

A 71. §-a értelmében a határozat nem változtatható meg és nem semmisíthetõ meg, ha az jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogokat sértene. Miután az építtetõ megkezdte a kivitelezési munkálatokat, olyan intézkedést, mely a határozat visszavonására irányulna, az országgyûlési biztos nem tehetett. A jövõre vonatkozó szabályos eljárások érdekében azonban felkérte a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõjét, ha építési engedélyt megadó határozat elleni fellebbezés érkezik a hivatalba, s az annak alapjául szolgáló rendezési tervvel kapcsolatban szabálytalanság gyanúja merül fel, úgy a hatósági eljárás lezárása elõtt törvényességi ellenõrzési jogkörében vizsgálja meg azt, s az esetlegesen szükségessé váló intézkedéseit tegye meg.

A közigazgatási hivatal vezetõje az ajánlást elfogadta, és arról tájékoztatta az országgyûlési biztost, hogy miután az építtetõ eltért a kivitelezés során az engedélytõl, felszólította a jegyzõt a szükséges eljárás lefolytatására.

OBH 4863/1998.

A panaszos többek között kifogásolta, hogy a Szegedi Fegyház és Börtön (a továbbiakban: bv. intézet) egészségügyi szolgálata nem tud számára megfelelõ gyógykezeléseket biztosítani. Álláspontja szerint a bv. intézet elsõdleges célja büntetésének minden áron történõ végrehajtása, ezért nem kap segítséget egészségi állapota súlyosbodásának megállításához, büntetésének egészségi okból történõ félbeszakításához.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos gerincbetegsége miatt 1995 óta rendszeres ellenõrzés alatt áll a Szentgyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem Idegsebészeti Klinikán, de számára az idegsebészek mûtéti megoldást nem javasoltak. A Harkányi Gyógyfürdõ-kórházban fizetõbetegként rendszeresen részesült komplex terápiában. A bv. intézetben bekövetkezett balesetekor azonnali és szakszerû ellátásban részesült, további kezelésre az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetbe utalták. A bv. intézet egészségügyi szolgálata, ha orvosi beavatkozásra van szükség, azt minden esetben, soron kívül megoldja, a betegszállítás lehetséges módjai közül a beteg állapota alapján a kezelõorvos jogosult dönteni.

A panaszos szabadságvesztés büntetésének félbeszakítására irányuló korábbi kérelmeit - egészségi állapotára való tekintettel - teljesítették, legutóbbi kérelmének elbírálása nem az egészségügyi szempontok alapján történt, a beadvány elutasítására a folyamatban levõ büntetõeljárás miatt került sor. Ha a panaszos elhelyezése megoldhatóvá válik, a Nagyfai Krónikus Utókezelõ Részlegbe történõ átszállítására a bv. intézet egészségügyi szolgálata haladéktalanul intézkedik, s ha szakorvosi vizsgálata állapotának egyértelmû rosszabbodását igazolja, büntetés-félbeszakítási kérelmét ismételten elbírálják. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a büntetés-végrehajtási szervek eljárása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz való, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített, a lehetõ legmagasabb testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot nem okozott, a fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló IM rendelet elõírásait alkalmazták, összhangban a további végrehajtásról rendelkezõ, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka által kiadott intézkedésben foglaltakkal.

OBH 4920/1998.

A neve elhallgatását kérõ panaszos beadványában sérelmezte, hogy a migrénes fejfájás miatt szükséges gyógyszerhez való hozzájutás nehézkes, és erõn felüli anyagi áldozatokat követel a migrénes betegektõl. A panaszos közel húsz éve migrénes beteg. 1994. évtõl térítésmentesen biztosították számára az Imigran gyógyszert. Ez azonban megváltozott, mert a gyógyszert kizárólag az erre feljogosított neurológus szakorvos írhatja fel, a gyógyszertár pedig csupán rendelésre tart megfelelõ mennyiségû készítményt. Elõfordult, hogy több napot várt a készítményre. Sérelmezte azt is, hogy a gyógyszeres klinikai ambuláns ellátás is megszûnt. A panaszos a gyógyszer fogyasztói árának 50%-os társadalombiztosítási támogatását sem tartotta kielégítõnek.

Az országgyûlési biztos azt vizsgálta, hogy a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való alapjog tekintetében az Imigran nevû készítményhez való zökkenõmentes hozzájutás - ambuláns kezelésként vagy a jelenlegihez képest lényegesen magasabb tb-támogatással - elõsegítené-e a rászoruló beteg számára az aktív (munkaképes) életvitelt. Az ügyben tájékoztatást kért az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõigazgatójától, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinikájának fõorvosától, valamint a Debreceni Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinikájának igazgatójától.

A válaszadás határideje lejárt, de az ajánlásokra még nem érkezett válasz. Annyi azonban megállapítható, hogy a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásáról szóló rendelet számos módosítása során az Imigran nevû gyógyszer társadalombiztosítási támogatása változatlan maradt, így a miniszter az ajánlásnak nem tett eleget.

OBH 5093/1998.

A panaszos beadványában kifogásolta a Somogy Megyei Közútkezelõ Kht. tevékenységét.

A vizsgálat a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jog érintettsége miatt indult.

A panaszos sérelmezte, hogy Siófokon, a 70. számú fõútvonal, 112-76. számú csomópontja nincs megfelelõ jelzõ, figyelmeztetõ eszközzel ellátva - annak ellenére, hogy a keresztezõdés veszélyeztetettsége a környezõ gyermekintézmények következtében magasabb szintû -, ezért balesetek sorozata veszélyezteti az emberek életét. A panaszos több esetben szorgalmazta - interpelláció, beadvány formájában - a gyalogátkelõhely biztonságosabbá tételét. Az önkormányzat jegyzõjétõl kapott tájékoztatás szerint a képviselõ-testület, a Városfejlesztési Bizottság több esetben tárgyalta a keresztezõdés ügyét, több alternatíva kidolgozásával. Az önkormányzat 163/1998. számú határozatában rendelkezett a keresztezõdés forgalomirányító lámpával történõ ellátásáról. Országos fõútvonalról lévén szó, a forgalomszabályozás a Somogy Megyei Közútkezelõ Kht. hatáskörébe tartozik. A kht. anyagi forráshiányra tekintettel a jelzõlámpa kiépítését csak abban az esetben vállalta, ha annak mintegy 30 millió forintos költségének a felét az önkormányzat átvállalja. Az önkormányzat 163/1998. (XII. 22.) számú határozata rendelkezett arról, hogy a forgalomirányító lámpa telepítési költségeinek 50%-át az önkormányzat átvállalja. Az önkormányzat a lámpa kiépítésének tervét megrendelte, a forgalomjelzõ lámpa várható üzembe helyezése 1999. szeptember 15.

OBH 5329/1998.

III. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való joggal, valamint az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a fizikai munkát végzõ szerelõknek a munkahelyükön nincs zuhanyozási lehetõségük.

Névtelen panaszos beadványában sérelmezte, hogy a Katonai Felderítõ Hivatal Ref. Igazgatóság 2. Ref. Adatszerzõ Fõosztály 2/I. Adatszerzõ Alközpont kõszeg-táborhegyi objektumában két gépjármûszerelõ élet- és balesetveszélyes körülmények között végzi munkáját, mivel a mûhelynek kinevezett garázsban nincs autószerelõ-akna és hiányoznak az autószereléshez szükséges egyéb berendezések is. További probléma, hogy télen nincs megoldva a fûtés, és nincs lehetõség munkaidõ után a zuhanyozásra sem. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese az élethez és az emberi méltósághoz való jog, valamint a legmagasabb testi és lelki egészséghez való jog érintettsége miatt vizsgálatot indított. A helyszíni vizsgálat lefolytatására és szakvélemény készítésére az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese felkérte a Honvédelmi Minisztérium Munkavédelmi és Munkaügyi Ellenõrzési Hivatalát.

I. Az ellenõrzési hivatal a panaszlevélben foglalt tények valódiságát megállapította, azonban álláspontjuk szerint azért nem volt feltétlenül szükség szerelõaknára, mert ott csak kisebb, napi karbantartási munkák folytak, az idõszakos vizsgákat és az alkatrészcserét igénylõ javításokat a budapesti központi javítómûhelyben végezték. A szakvélemény készítõje zuhanyozófülkék kialakítását nem a panaszos szerelõk, hanem csak a szintén ott 24 órás szolgálatot teljesítõ egyéb személyzet miatt ítélte szükségesnek. A szakvélemény készítõje szerint a bejárati vasajtók hõszigetelésének hiánya okozta a viszonylag alacsony, 16-18 oC-os hõmérsékletet, a szigetelést azonban tervbe vették.

II. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a szerelõakna szükségességét illetõen nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amelynek alapján a munkavédelem kérdéseiben szakismerettel nem rendelkezõ személy, beleértve az országgyûlési biztost is, egyértelmûen állást tudna foglalni. Mivel a munkaügyi ellenõrzõ szerv álláspontja szerint a szóban forgó objektumban nem folyt olyan munkavégzés, amelynek a szerelõakna elengedhetetlen követelménye lett volna, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese nem állapított meg alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot.

III. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította azt is, hogy a munkavédelmi törvény (1993:XLIII. tv.) 24. § b) pontja általánosságban akként rendelkezik, hogy minden munkavállaló részére biztosítani kell a munkahely és a munka jellegének megfelelõen a tisztálkodási és a melegedési lehetõséget. Az Alkotmány általános elõírásai pedig biztosítják az emberi méltósághoz, valamint a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogot. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a Magyarországon kialakult általános fejlettségi színvonal, és az abból levezethetõ jogosnak tekintett társadalmi elvárások figyelembevételével a fûtésre és a zuhanyzó hiányára vonatkozó panasz megalapozott.

OBH 5350/1998.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 5578/1998.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 5638/1998.

Nem okoz alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot, ha az illetékes önkormányzati, valamint rendõri szervek eljárása a jogszabályoknak megfelel, és megteszik azokat az intézkedéseket, melyek elkerülhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy egy település lakóinak a jogbiztonsághoz (Alkotmány 2. § (1) bek.) és a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joga (Alkotmány 70/D. § (1) bek.) sérülésének közvetlen veszélye megszûnjön.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 6036/1998.

A ceglédi panaszos kútjainak a közeli veszélyeshulladék-gyûjtõbõl eredõ szennyezettségét sérelmezte. Beadványához mellékelt néhány, az 1980-as években végzett ivóvízvizsgálatról készült eredményt. A vizsgálatot végzõ szakhatóságok egyes összetevõk magasabb koncentrációja miatt több alkalommal is arra a megállapításra jutottak, hogy a víz kifogás alá esik, illetve ivóvízül nem fogadható el.

Cegléd Város polgármestere olyan, a kilencvenes években lefolytatott vizsgálatokról számolt be, amelyek a telep közelében fekvõ tanyákon lévõ víz minõségének feltárására irányultak.

A Budapesti Földmérõ és Talajvizsgáló Vállalat 1990-ben végzett vizsgálata a teleprõl származó anyagokat, azok alkotó elemeit sem a talajban, sem a talajvízben nem mutatta ki.

A tanyán 1992-ben fúratott mûanyag kút vízminõségének megismételt vizsgálatakor a korábbi vizsgálatkor egyáltalán nem tapasztalt emberi fekális szennyezõdést észleltek, amely semmi esetre sem származhatott a veszélyes hulladékok tárolására szolgáló teleprõl.

Egy, a telephez közelebb fekvõ tanyán 1998-ban végzett vizsgálat a vízben semmilyen szennyezõ anyagot nem mutatott ki.

1997-ben megindult a telep felszámolása, a veszélyes hulladékokat elszállították, így az esetleges szennyezõdés veszélye megszûnt. Még 1999-ben megindul a bontás és a tereprendezés, 2000 õszén pedig az erdõtelepítés.

OBH 6501/1998.

A veszprémi Naplóban cikk jelent meg a lakókörnyezetben mûködõ tési fûrésztelep által kibocsátott környezetszennyezéssel kapcsolatban.

Az országgyûlési biztos bekérte Tés község polgármesterétõl a tési faüzem ügyében keletkezett iratokat, hivatalos dokumentumokat. A beérkezett iratok alátámasztották a Naplóban megjelentek valóságtartalmát. A polgármester által eljuttatott térképrajzból megállapítható volt az is, hogy a fûrésztelep közvetlenül a lakókörnyezetben helyezkedik el, és szomszédságában található még egy óvoda, iskola, napközi otthon és egy sportpálya is. Az országgyûlési biztos hivatalból vizsgálatot indított a cikkben leírtakkal összefüggésben felmerülõ, az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megszüntetése érdekében.

Az ÁNTSZ vizsgálatai alátámasztották, hogy a környezetszennyezés az 1. mérõpontnál 17-szeresen, a 2. mérõpontnál 21-szeresen haladta meg az egészségügyi határértéket. A tési polgármester 1998. augusztus 21-ével, azonnali hatállyal felfüggesztette a faüzem tevékenységét, majd 1998. szeptember 9-ével engedélyezte a tevékenység újraindítását.

A Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal Hatósági Fõosztályára érkezett lakossági panasz alapján a hivatal a tési polgármesternek a tevékenység újraindítását engedélyezõ határozatát megsemmisítette, mert a hatályos jogszabályok alapján az újraindításhoz szükséges feltétel meghatározása, majd az engedélyezés a Környezetvédelmi Felügyelõség hatásköre.

Az illetékes hatóságoktól kapott tájékoztatás szerint az üzemeltetõ a káros légszennyezés megszüntetése érdekében új kombinált porleválasztó berendezést épített, és számítással igazolta az új légszennyezõ pontforrás levegõtisztaságát. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség 1999. július 26-án hatósági méréssel ellenõrizte a zajkibocsátási határértékeket, amelynek alapján a fafeldolgozó üzem a zajkibocsátásra vonatkozó zajvédelmi elõírásoknak megfelelt. A felügyelõség a levegõtisztaság-védelmi követelményeket a jövõben is méréssel fogja ellenõrizni.

OBH 7284/1998.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 572/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 573/1999.

A panaszosok azt sérelmezték, hogy a jegyzõ a õ értesítésük nélkül engedélyezte a kérelmezõ számára lakóházuk közelében nagyüzemi tojótyúkól építését, amelyrõl az építkezés megkezdésekor szereztek tudomást. Az építkezés megvalósulása csökkenti ingatlanaik értékét, és annak környezeti hatása is rendkívül sérelmes számukra.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az építtetõ számára a kérelem benyújtásakor hatályos építésügyi elõírások alapján, szabályosan adott építési engedélyt a jegyzõ. Eljárása során a szakhatóságként eljáró területi ÁNTSZ, valamint az illetékes környezetvédelmi felügyelõség hozzájárulását figyelembe vette. A környezetvédelmi szakhatósági állásfoglalás alapján az építésügyi szabályzatban elõírt, a bûzös tevékenységek folytatására szolgáló épületek és lakóházak közötti 1000 méteres védõtávolság elengedhetõ volt, mivel a tervezett, alkalmazni kívánt technológia a káros környezeti hatást más megoldással elhárítja. Az ÁNTSZ lakossági panaszra felülbírálta saját állásfoglalását és nem javasolta az építmény felépítését. Az építtetõ a részére megadott jogerõs engedély alapján a kivitelezést megkezdte. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az ÁNTSZ nem tisztázta kellõen a tényállást, nem ismerte állásfoglalása megadásakor a helyszínt, ezzel a panaszosok egészséges környezethez való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okozott. Az országgyûlési biztos azonban ajánlást nem tett, mert a felügyeleti intézkedés megtételének az államigazgatási eljárásról szóló törvényben meghatározott korlátja miatt a határozat nem semmisíthetõ meg és nem változtatható meg, a feltárt visszásság tehát nem volt orvosolható.

OBH 594/1999.

A panaszos a beadványában a tápiószöllõsi Idõsek Otthona által nyújtott ellátást kifogásolta. Sérelmezte, hogy súlyos szívbetegsége ellenére a gondozási egységben - többszöri kérése ellenére - nem szerelték fel a nõvérhívó jelzõcsengõt, az éjszakai ügyeletet elégtelen létszámú és szakképzetlen ápolószemélyzet adja. A vizsgálat megindításával egyidejûleg az állampolgári jogok országgyûlési biztosa felkérte a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõjét, ellenõrizze, hogy a fenntartó a szociális intézményt a mûködési engedélyben, valamint a személyes gondoskodást nyújtó intézmények szakmai feladatairól és mûködésük feltételeirõl szóló 2/1994. (I. 30.) NM rendeletben foglaltaknak megfelelõen mûködteti-e. A közigazgatási hivatal vezetõje által elrendelt helyszíni vizsgálat megállapításai részben alátámasztották a panaszos beadványában foglaltakat. A kapott tájékoztatás szerint valóban nincs nõvérhívó az intézmény valamennyi épületében, azonban kérésére a panaszost haladéktalanul áthelyezték az otthon jelzõcsengõvel ellátott részlegébe, ahonnan rövid idõn belül - saját kérésére - eredeti szobájába helyezték vissza. A dokumentumok alapján megállapítható volt, hogy az intézménynek a közigazgatási hivatal 25 fõ ellátására 1999. december 31-ig adott ideiglenes mûködési engedélyt. Döntését azzal indokolta, hogy az otthon az ÁNTSZ Cegléd Városi Intézetének szakvéleménye alapján nem rendelkezik a személyes gondoskodást nyújtó intézmények szakmai feladatairól és mûködésük feltételeirõl szóló 2/1994. (I. 30.) NM rendelet I. számú mellékletében meghatározott szakképzettségi szinttel. A helyzet az ideiglenes mûködési engedély kiadása óta nem változott. Az otthonban az ápolási-gondozási feladatokat fõként szakképzetlen dolgozók látják el. A kapott tájékoztatás szerint az intézményvezetõn kívül az otthon 8 fõ gondozót alkalmaz, és ebbõl csupán 2 rendelkezik a megfelelõ szakirányú végzettséggel. A 2/1994. (I. 30.) NM rendelet a bentlakásos intézményekre vonatkozó általános szabályokat rögzítõ rendelkezései között (2. § (4) bekezdés b) pont) elõírja, hogy a személyes gondoskodást nyújtó intézményekben szakosított ellátás esetén a gondozottakkal közvetlenül foglalkozó dolgozók 80%-ának szakképzettnek kell lennie. Az alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság orvoslása érdekében az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlással fordult a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõjéhez. Felkérte, hogy a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény mûködésének engedélyezésérõl szóló 161/1996. (XI. 7.) Korm. rendelet 10. § (3) bekezdése alapján 120 nap határidõ megjelölésével szólítsa fel az intézmény fenntartóját a hiányosság megszüntetésére azzal, hogy ha a megjelölt határidõben nem intézkedik a szabályszerû mûködés helyreállítása érdekében, az intézmény mûködési engedélyét vissza kell vonni, és az intézményt be kell záratni. Az érintett az ajánlást elfogadta, és felszólította az intézményt, hogy a feltárt hiányosságot a megjelölt határidõn belül pótolja.

OBH 754/1999.

A panaszos és felesége sérelmezték a fiukon elvégzett nyitott szívmûtét elõzményeit, a mûtét a beteg vagy hozzátartozója véleményének kikérése nélküli kiterjesztését, a mûtét halálos kimenetelét. Kifogásolták továbbá a közremûködõ orvosok munkáját és a megfigyelés szakmai színvonalát. Az országgyûlési biztos általános helyettese az emberi méltósághoz, illetve a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot indított, amelynek során megkereste a Budapesti Orvosi Kamara Etikai Bizottsága elnökét, hogy tájékoztassa a kamara által lefolytatott eljárás eredményérõl.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszosok fián 33 éves korában a SOTE Ér- és Szívsebészeti Klinikáján szívmûtétet hajtottak végre, majd néhány óra múlva reoperálták. A reoperációt követõen 36 órával a fiatalember meghalt. A panaszosok által kezdeményezett eljárásban a Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottsága vizsgálatot folytatott, de megállapítása szerint gondatlanság, mulasztás vagy az orvosi foglalkozás szabályainak megsértése nem állt fenn. A panaszosok feljelentése alapján a BRFK Rendkívüli Haláleseti Alosztálya is megvizsgálta az ügyet, de a nyomozás során nem merült fel olyan tény, adat vagy körülmény, mely a halálesettel okozati összefüggésbe hozható bûncselekmény gyanúját vetette volna fel. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította azt is, hogy a kizárólag orvosszakmai döntést igénylõ eljárás - túl a szakma szabályain - megfelelt a hatályos jogszabályok követelményeinek, mivel a panaszosok gyermeke szívbetegségét az arra specializálódott egészségügyi intézmény diagnosztizálta, a beteget a szükséges mûtétre elõjegyezte, az akkor hatályos egészségügyi törvényben rendelt kötelezettségeinek a klinika orvosai eleget tettek. Szakmai ismeretek, illetve hatáskör hiányában az országgyûlési biztos általános helyettese nem állapíthatott meg olyan mulasztást, amelynek egyenes következménye volt a beteg halála. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság hiányában az országgyûlési biztos általános helyettese nem tett ajánlást a panasz ezen részében.

Vizsgálta az országgyûlési biztos általános helyettese panaszos betegjogának sérelmével kapcsolatos kifogásait is. A panaszosok fiának mûtéti idõpontjában hatályos egészségügyi törvény kiemelte a beteg mûtéthez való hozzájárulásának szükségességét. A folyamatban lévõ beavatkozás elkerülhetetlen kiterjesztése esetén azonban sem a beteg, sem a hozzátartozó nyilatkozata nem volt feltétel. Tekintettel arra, hogy a mûtéti indikáció a szakma szabályai szerint történt, a megfelelõ tájékoztatás a mûtét elõtt megtörtént, e vonatkozásban sem terheli mulasztás az egészségügyi szolgáltatót.

OBH 792/1999.

A panaszos sérelmezte, hogy a Hoór patak lakásukhoz közel esõ része hosszú ideje elhanyagolt, tele van szeméttel és gazzal. Az utcájukban nincs járda, ezért esõzések esetén ott gépkocsival nem lehet közlekedni.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a patakmeder tisztítását a mezõkövesdi önkormányzat évente két alkalommal végezteti el. A hatósági intézkedés hatására (szabálysértési bírság kiszabása stb.) a helyzet javult, azonban a probléma teljesen még nem megoldott. A Bogáncs köz útjavítási munkáit 1998. évben elvégezték, s e feladatokra a mezõkövesdi önkormányzat 1999. évi költségvetésben további 10 millió forint ütemezését tervezte.

A felvetett problémát az önkormányzat a lehetõségeihez képest igyekszik megoldani. 1999. évben a közhasznú dolgozók számát 10-rõl 30 fõre növelték, így nagyobb lehetõség lesz a panaszolt terület rendezésére.

OBH 1042/1999.

II. Az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetbe beutaltak teljes körére vonatkozó telefonhasználati tilalom korlátlan ideig történõ fenntartása - megfelelõ szintû szabályozás hiányában - sérti a betegek, beutaltak és hozzátartozóik kapcsolattartáshoz való jogát, a levelezésük ellenõrzése a magántitokhoz való jogot (Alk. 59. § (1) bek.) és ezen keresztül az emberi méltósághoz való jogaikat is (Alk. 54. § (1) bek.).

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 1576/1999.

A beadványt tevõnek porallergiája van. A baj forrását a Nyíregyházi Jósa András Kórház Pulmonológiai Osztályán találták meg. A tünetek gyógyszeresen enyhíthetõk.

A panaszos kifogásolta, hogy a kórházban kezelõorvosa magas áron külföldrõl hozatja gyógyszerét. Ez néha hosszú idõ után érkezik, árát magasnak tartja.

A társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek jegyzékét és a támogatás mértékét a 3/1995. (II. 8.) NM rendelet tartalmazza. Az Asthma bronchialéban szenvedõ betegek 90%-os támogatással kaphatják meg gyógyszerüket. Ennek felírására jogosultak: a pulmonológus szakorvos, gyermekgyógyász, belgyógyász-allergológus.

Az országgyûlési biztos átlalános helyettese által folytatott vizsgálatba bekapcsolódott a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tiszti fõorvos, aki szerint az alapvetõ probléma az, hogy a panaszost ellátó kórház - mivel nem bent fekvõ, hanem ambulánsan kezelt - nem tudja átvállalni a 10%-nyi térítési díjat sem. Gyógyszeradagját megküldette a panaszosnak az Egészségügyi Minisztérium, és felhívta a figyelmét arra, hogyha a szociális helyzete indokolttá teszi, a helyi önkormányzattól kérhet gyógyszertámogatást.

OBH 1806/1999.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 1889/1999.

Az import gyógyszerek tekintetében az Országos Gyógyszerészeti Intézet hatósági feladatokat lát el. A panaszos csak ezen szerv engedélyével kaphatta meg belföldön a nitroglicerin tartalmú készítményt. Kérését az Országos Gyógyszerészeti Intézet elutasította.

Amikor az 1980-as években Európában elterjedt az USA-ban törzskönyvezett Nitrong 2,6 mg és 6,5 mg-os tabletta, Magyarországon más ilyen tartalmú gyógyszer nem állt rendelkezésre. Ma már két - hatóanyagában jobb - készítmény szolgálja az "életmentõ" feladat ellátását.

Az Országos Gyógyszerészeti Intézet fõigazgató helyettese szerint mind a két gyógyszer kevesebb mellékhatással éri el a kívánt hatást.

A panaszos által igényelt Nitrong 2,6 mg-os gyógyszer gyártását fokozatosan megszüntették az USA-ban is, ahol eredetileg törzskönyvezték. Ezért döntött úgy a gyógyszerimportért felelõs szerv - az Országos Gyógyszerészeti Intézet -, hogy a bizonytalan beszerezhetõségû és korszerûtlen gyógyszer hatósági engedéllyel való behozatalát nem támogatja.

A panaszos rendelkezésére áll a két kipróbált, dokumentált hatású, ellenõrzött medicina.

OBH 1931/1999.

10. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését veszélyezteti, hogy jogszabály nem rendelkezik arról, hogy a közösségi szálláson élõ külföldiek milyen idõtartamban jogosultak szabad levegõn tartózkodni.

Az OBH 6791/1998. számú vizsgálatot az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a Magyar Nemzet 1998. XI. 25-i számában megjelent újságcikk kapcsán hivatalból indította, amely a Kiskunhalasi Határõr Igazgatóság Közösségi Szállásán (a továbbiakban: közösségi szállás) élõ kazah állampolgár öngyilkosságáról tudósított.

Az OBH 255/1999. számú vizsgálatot az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a Magyar Nemzet 1999. január 19-i számában megjelent újságcikk alapján hivatalból indította, amely a közösségi szálláson élõ macedón állampolgár sikertelen öngyilkossági kísérletérõl tudósított.

Az OBH 277/1999. számú vizsgálat a Magyar Emberi Jogi Központ (a továbbiakban: MEJOK) igazgatójának beadványa alapján indult, aki a közösségi szálláson tartózkodó külföldiek méltatlan elhelyezési körülményeit sérelmezte.

Az OBH 1931/1999. számú vizsgálat a Magyar Köztársaság elnökének 1999. április 21-én kelt kérésére indult, aki eljutatta az országgyûlési biztoshoz a közösségi szállás 14 lakója által aláírt panaszbeadványt. Az aláírók azt sérelmezték, hogy a közösségi szállást nem hagyhatják el, így hónapok óta börtönszerû körülmények között kénytelenek élni, az õrszemélyzet durván bánik velük, nem kapnak elegendõ tisztálkodó eszközt (szappant, fogkrémet, mosószert, borotválkozó eszközöket), és étkeztetésük sem felel meg a mozlim vallás elõírásainak.

Figyelemmel arra, hogy a felsorolt ügyek a közösségi szállás lakóinak élet- és elhelyezési körülményeit érintik, azokat az országgyûlési biztos egyesítette és közös eljárásban vizsgálta. A vizsgálat keretében végzett helyszíni bejárás során elsõként a külföldi állampolgárok ellátását és életkörülményeit tekintettük át. Másodikként a külföldiek jogi helyzetét, illetve életkörülményeit próbáltuk megismerni. Végül megvizsgáltuk azt is, hogy lehet-e összefüggés a külföldiek elhelyezési körülményei, közérzetük, valamint a közösségi szálláson történt rendkívüli események - öngyilkossági, szökési kísérletek, étkezésmegtagadás - között.

1. Az újonnan érkezõ külföldiek meghallgatása az I. számú közösségi szállás fölszintjén lévõ hatósági vizsgálókban történt. A közösségi szálláson tartózkodó külföldiek elmondása szerint - amit a szolgálatban lévõ határõrök is megerõsítettek - gyakori, hogy ugyanazon helyiségben egyidejûleg két külföldi meghallgatása zajlik. Az OBH 5551/1998. számú jelentésében az országgyûlési biztos már rámutatott arra, hogy több személy egyidejû meghallgatása - az esetleges üldöztetésüket megalapozó körülmények feltárása miatt - az Alkotmány 54. § (1) bekezdése szerinti emberi méltósághoz való alkotmányos joggal összefüggésben eredményez visszásságot.

2. Egészségügyi elkülönítõvel egyik közösségi szállás sem rendelkezett. Ezért nem volt lehetõség arra, hogy a kórházi kezelést nem igénylõ fertõzések - például élõsködõk - esetén az érintetteket elkülönítsék. A szolgálatban lévõ õrszemélyzet elmondása szerint az I. számú közösségi szálláson volt már eset arra, hogy egy tbc-megbetegedésben szenvedõ külföldit nem egy nagyobb, hanem a kétágyas hálóhelyiségben helyeztek el. Ez azonban nem tekinthetõ tényleges elkülönítésnek, hiszen az érintett személy a többiekkel közös mosdó-, illetve zuhanyozóhelyiséget, illemhelyet és közösségi helyiséget használt. Az egészségügyi elkülönítõ hiánya a külföldieknek, illetve az õrszemélyzetnek az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogával összefüggésben okoz visszásságot.

3. A vizsgálat során rendelkezésre álló dokumentumok alapján mindössze annyit sikerült megállapítani, hogy a személyzet tagjai közül ki, mikor és milyen tisztító-, illetve tisztálkodószerbõl vett fel nagyobb mennyiséget. Arról, hogy az átvett anyagokból, illetve eszközökbõl ki és milyen mennyiséget adott át a közösségi szálláson élõ külföldieknek, a Határõrség nem vezetett személyre szóló nyilvántartást. A közösségi szálláson tartózkodó külföldiek tisztálkodószerekkel, illetve eszközökkel történõ rendszeres ellátásra vonatkozó szabályok hiánya az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

4. Kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a közösségi szálláson élõ külföldiek számára kiosztott étel egyes napokon sertésbõl készült. Így például március 4-én, amikor sertésragu leves vagy március 9-én, amikor csülök körömpörkölt volt ebédre. Voltak olyan napok is, amikor az étlap nem jelezte, hogy a húsétel milyen alapanyagból készült, így a sertéshús esetleges felhasználását sem lehetett egyértelmûen kizárni. A rendelkezésre álló adatok alapján az országgyûlési biztos megállapította, hogy a külföldiek élelmezése nem mindig felelt meg a mozlim vallás elõírásainak, ami az Alkotmány 60. § (2) bekezdésében biztosított, a vallás szabad gyakorlásához fûzõdõ joggal összefüggésben eredményezett visszásságot.

5. A II. számú közösségi szálláson élõk a hálóhelyiségekben - ahol nem láttunk sem asztalt, sem székeket - étkeztek. Az épület ételosztójában sem székek, sem asztalok nem voltak, mosogatni a fürdõhelyiség mosdókagylóiban lehetett. A kulturált étkeztetéshez szükséges berendezés, illetve az ehhez szükséges eszközök megfelelõ tisztítási lehetõségének hiánya az Alkotmány 54. § (4) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz, továbbá az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való alkotmányos joggal összefüggésben okozott visszásságot.

6. Egyik közösségi szállás épületében sem voltak olyan zárható szekrények, fiókok, amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy abban a külföldi állampolgárok a személyes holmijukat tárolják. Megfelelõ bútorzat hiányában a külföldi állampolgárok mindennapos használati tárgyaik egy részét a földön - az ágyak alatt -, más részét a vaságyak végén tartották, ami az Alkotmány 13. § (1) bekezdés szerinti tulajdonhoz való alkotmányos joggal összefüggésben valósított meg visszásságot.

7. A külföldi állampolgárok vizes ruhanemûiket a vaságyak végére, illetve a hálóhelyiségekben kihúzott szárítókötelekre teregették. Gyakori feszültségforrást jelentett, hogy a hálóhelyiségekben kifeszített szárítókötelekre teregetett ruhákból a víz az emeletes ágyak felsõ szintjén alvókra csöpögött. A külföldiek ruházatának tisztán tartásához szükséges felszerelés hiánya az Alkotmány 70/D. § (1) belkezdésében biz- tosított legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben eredményez visszásságot.

8. A Határõrség országos parancsnokának és az országos rendõr-fõkapitánynak 1998. augusztus 12-én kiadott 46/1998. számú közös intézkedésének hatálybalépését követõen a közösségi szálláson mint kijelölt helyen történõ tartózkodás elrendelése olyan súlyos szabadságkorlátozássá vált, ami megközelíti a teljes szabadságelvonást. Az a tény, mely szerint az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében biztosított szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jog csak azokat a külföldieket illeti meg, akik törvényesen tartózkodnak Magyarország területén, nem járhat azzal a következménnyel, hogy aki az említett feltételnek nem felel meg, annak a kiutasítás - gyakran önhibáján kívüli - végrehajthatatlansága miatt akár élete végéig szinte teljes szabadságelvonás alatt kelljen élnie. Ezért a közösségi szálláson tartózkodás maximális idõtartamára vonatkozó törvényi szabályozás hiánya az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerinti alapjogok védelméhez való joggal összefüggésben eredményez visszásságot. Figyelemmel arra, hogy a szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló T/1087. számú törvényjavaslat 29. § (4) bekezdése a közösségi szálláson tartózkodás idõtartamát 18 hónapban kívánta korlátozni, az országgyûlési biztos ajánlást nem tett. Az 1999. évi LXXV. tv. 31. § (2) bekezdése - 1999. szeptember 1-jétõl - a közösségi szálláson tartózkodás leghosszabb idõtartamát 18 hónapban állapította meg.

9. A helyszíni bejárás során a közösségi szálláson élõ külföldiekkel történt beszélgetések alapján a vizsgálatban részt vevõ pszichiáter megállapította, hogy többségük rossz pszichés állapotban volt. Az intézmény legrégebbi lakója, egy magát libériai állampolgárnak valló férfi, akivel az országgyûlési biztos munkatársai - a kollektív étkezésmegtagadás egyik vezéralakjaként - a II. számú közösségi szálláson találkoztak, különösen rossz pszichés állapotban volt. A férfi tudott angolul, így a vele való beszélgetés során kiderült, hogy heves, irreális halálfélelmei vannak. A rendkívüli eseményeket rögzítõ feljegyzések szerint a libériai állampolgár több alkalommal megrongálta a berendezést, szökési kísérletei voltak, társait megtámadta. A vizsgálatban részt vevõ pszichiáter megállapította, hogy a libériai állampolgár beteg, esetében egy sajátos bezártsági - ún. "börtönpszichózis" elnevezésû - tünetegyüttes alakult ki. Magatartása, agresszív megnyilvánulásai betegségével magyarázhatóak. A libériai állampolgárnak a közösségi szálláson - a vizsgálat során feltárt állapotban, gyógykezelés nélkül - történõ elhelyezése az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogával összefüggésben okozott alkotmányos visszásságot.

10. A rossz pszichés állapotú, hosszú ideje összezártságban élõ emberek különösen rosszul viselték a tétlenséget. A közösségi szállás lakóinak bezártságérzetét és tétlenségét fokozta, hogy egyik épület sem rendelkezett olyan területtel, ahová a külföldiek tetszésük szerint, a nap bármely szakaszában kimehetnének sétálni, dohányozni vagy levegõzni. Ezen a helyzeten a közösségi szálláson szolgálatot teljesítõ határõrök úgy próbáltak segíteni, hogy azokat, akik ezt igényelték, naponta legalább egyszer - egyéb feladataik elvégzésétõl függõ idõpontban és idõtartamra - lekísérték az udvarra. A vizsgálat idején hatályos idegenrendészeti jogszabályok nem rendelkeztek arról, hogy a közösségi szálláson tartózkodó külföldi, aki a szálláshelyet nem, vagy csak kivételesen jogosult elhagyni, milyen idõtartamban jogosult a szabad levegõn tartózkodni. Ez a tény veszélyezteti a közösségi szálláson tartózkodó külföldieknek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joga érvényesülését.

A feltárt visszásságok megszüntetésére, így a libériai állampolgár súlyos állapotára figyelemmel 1999. május 3-án kelt részjelentésében az országgyûlési biztos ajánlást tett a Határõrség Országos Parancsnoksága Idegenrendészeti, Szabálysértési és Menekültügyi Fõosztálya vezetõjének, amelyben kezdeményezte, hogy a külföldi soron kívüli orvosi vizsgálatáról, illetve szükséges gyógykezelésérõl haladéktalanul intézkedjék. Az ajánlást az Idegenrendészeti, Szabálysértési és Menekültügyi Fõosztály vezetõje 1999. május 25-én kelt levelében elfogadta, és kezdeményezte, hogy a Budapesti Rendõr-fõkapitányság - mint illetékes idegenrendészeti hatóság - a libériai állampolgárt a debreceni Menekülteket Befogadó Állomás pszichológiai részlegében helyezze el.

Az országgyûlési biztos ajánlást tett a belügyminiszternek, amelyben kezdeményezte, hogy a Kormány - a házirendre vonatkozó szabályok keretében - rendeletben szabályozza, hogy közösségi szálláson élõ külföldiek mennyi idõt jogosultak a szabad levegõn tölteni. Az ajánlást a belügyminiszter határidõn belül elfogadta, és a 136/1999. (IX. 1.) Korm. rendelet 19. §-a értelmében a közösségi szálláson tartózkodó külföldi a házirendben meghatározott idõpontokban, de legalább naponta két óra idõtartamban jogosulta szabad levegõn tartózkodni. A belügyminiszter intézkedett a közösségi szállás II. számú épületének 1999. május 30-i bezárásáról, és az ott élõ külföldiek másik közösségi szállásra történõ átszállításáról.

Az országgyûlési biztos ajánlást tett a Határõrség országos parancsnokának, hogy intézkedjen a Határõrség gazdasági fõigazgatója 1/1999. számú intézkedésének olyan kiegészítésérõl, ami a közösségi szálláson tartózkodó külföldiek tisztálkodószerekkel, illetve eszközökkel történõ ellátását, továbbá azok kiosztásának módját részletesen szabályozza. Az országgyûlési biztos az országos parancsnok intézkedését kérte annak érdekében, hogy valamennyi közösségi szálláson kifüggesszék azt az idõpontot, amikor a határõr igazgatóságok által foglalkoztatott pszichológusok a külföldiek rendelkezésére állnak, továbbá a határõr igazgatóságok által foglalkoztatott pszichológusok a szembetûnõen deviáns, agresszív magatartást tanúsító külföldiekkel akkor is találkozzanak, ha vizsgálatra nem jelentkeztek, és indokolt esetben az érintett személyek esetleges szakorvosi vizsgálatára javaslatot tegyenek.

A kiskunhalasi közösségi szállás kapcsán az országgyûlési biztos arra kérte a a határõrség országos parancsnokát, hogy az I. számú közösségi szálláson tartózkodó külföldiek személyes holmijának õrzésére biztosítsanak zárható szekrényeket, az I. számú közösségi szállásra érkezõ külföldiek hatósági meghallgatása egyénenként történjen, gondoskodjon az I. számú közösségi szálláson élõ külföldiek szabad levegõn tartózkodását és testmozgását biztosító "sétáló" kialakításáról és az I. számú közösségi szálláson élõ külföldiek ruházatának tisztításához, szárításához, továbbá a szabadidõ kitöltésére alkalmas eszközök beszerzésérõl, végül az I. számú közösségi szálláson élõ mozlimok vallási elõírásainak megfelelõ étkeztetésérõl.

Az ajánlásokat a Határõrség országos parancsnoka határidõn belül elfogadta és jelezte, hogy azok végrehajtásáról intézkedett. 1999. július 14-én kelt levelében a Határõrség országos parancsnoka tájékoztatta az országgyûlési biztost arról is, hogy az idõközben bezárt II. számú közösségi szállás felújítása az ajánlásban foglaltaknak megfelelõen történik.

OBH 1964/1999.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 2167/1999.

III. A jogbiztonsághoz való alkotmányos emberi jogok sérelmét idézte elõ (Alk. 2. § (1) bek.) a gyermekjóléti szolgálat azzal, hogy a feladataira vonatkozó jogszabályi elõírásokat teljesen figyelmen kívül hagyta. A jogbiztonság sérelmét okozta Devecser Város Önkormányzata és jegyzõje azzal is, hogy a gyermekjóléti szolgálatot nem ellenõrizte.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 2260/1999.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 2394/1999.

Névtelen bejelentõ sérelmezte, hogy a Kiskunhalasi Határõr Igazgatóság rendészeti igazgatóhelyettese két esetben kapott lakásvásárláshoz kedvezményes BM-kölcsönt, több vezetõ beosztású tiszt bûncselekménybõl származó építési anyagokat vásárolt, a lakásfelújítási munkákat beosztottjaival végeztették - akiket más munkára is alkalmaztak - munkaidõben, szolgálati gépkocsi felhasználásával. Sérelmezte a panaszos továbbá, hogy az egyik osztályvezetõ adósságát a kezelésére bízott szakszervezeti pénzbõl törlesztette.

Tartalmazta a panasz azt is, hogy az igazgatóság közösségi szállásán úgy tartják fogva a külföldieket, hogy arról semmilyen határozat nincs, részükre pedig anyagi ellenszolgáltatás ellenében engedélyeznek kimaradást. Kifogásolta továbbá, hogy a közösségi szállás lakói embertelen körülmények között élnek, nem biztosítják részükre a minimális higiénés követelményeket, továbbá a dolgozók számára munka-, illetve védõruhát sem.

Sérelmezte a panasz azt is, hogy a bácsbokodi határszakaszon történt fegyverhasználat kivizsgálása nem volt törvényes, ugyanis a határõr fegyverhasználata során meghalt egy ember, egy másik pedig életveszélyesen megsérült, de ez utóbbi személyt senki nem hallgatta meg a történtekrõl.

A panasz alapján az országgyûlési biztos eljárást folytatott, melynek során vizsgálat tartására kérte fel a belügyminisztert és a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata vezetõjét.

A kapott tájékoztatások alapján az országgyûlési biztos megállapította, hogy a befogadottak tulajdonhoz való emberi jogát közvetlenül veszélyeztette, hogy a Kiskunhalasi Határõr Igazgatóság I. számú szállása étkezõjében a hûtõszekrényt nem lehetett úgy bezárni, hogy az ott elhelyezett élelmiszert csak az a személy vegye ki, aki annak tulajdonosa. A befogadottak lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez és az emberi méltósághoz való emberi jogának sérelmét okozta, hogy a lakótérben nem volt öltözõszekrény és betegelkülönítõ helyiség. A II. számú szálláson a csapok elhasználódása, a szaniterek balesetveszélyessége, szennyezettsége, a lefolyók gyakori eldugulása miatt sérült az ott elhelyezettek lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez való emberi joga. Sértette a befogadottak legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez és az emberi méltósághoz való jogát az is, hogy nem volt külön a nõk és külön a férfiak részére tisztálkodási helyiség. A hálókörlet zsúfoltsága, az épület természetes szellõzési lehetõségének korlátozottsága, a befogadottak hálókörletben való étkezése, továbbá hogy edényeiket csak a tisztálkodásra használt mosdóban moshatták el, ugyancsak a szálláson elhelyezett személyek legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez, továbbá az emberi méltósághoz való emberi jogát sértette. Az éhségsztrájkokban és deviáns magatartásokban megnyilvánult jelenségek közvetlenül veszélyeztették a befogadottak és a határõrség dolgozóinak az élethez és az emberi méltósághoz, a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való emberi jogát. Az állomány élet- és munkakörülményeinek alacsony színvonala az igazgatóság közösségi szállásain dolgozók élethez és emberi méltósághoz, a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez, valamint az egészséges környezethez való emberi jogának közvetlen veszélyét rejtette magában.

Megállapította továbbá az országgyûlési biztos a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményének sérelmét, mert a Bács-Kiskun Megyei Rendõr-fõkapitányság nem készített jegyzõkönyvet a panasszal érintett fegyverhasználat során megsérült egyik személy külföldi hatóságoktól való átvételérõl, továbbá nem dokumentálta, hogy milyen okmányokat vett át és mi történt az átvett személy által használt jármûvel. A lõfegyverhasználat megfelelõ kivizsgálásának elmulasztásával a Kiskunhalasi Határõr Igazgatóság is - különös tekintettel a sérült személy érdekeire - visszásságot okozott a jogállamiság és az abból származó jogbiztonság elvével összefüggésben. Az igazgatóság parancsnoka szintén megsértette a jogállamiság és a jogbiztonság követelményét, valamint a jogorvoslathoz való emberi jogot azzal, hogy nem készíttetett mindkét fegyverét használó határõrrel jelentést, az érdekelteket, az eseménynél jelenlévõ vagy arról tudomással bíró személyek egyikét sem hallgatta meg, az eljárás megszüntetésérõl nem hozott határozatot és azt nem kézbesítette az érintetteknek. A jogállamiság és a jogbiztonság követelményét, valamint a jogorvoslathoz való emberi jogot megsértette a Határõrség Országos Parancsnoksága, valamint a Szegedi Katonai Ügyészség is, mivel az elhalt személy halálával összefüggõ fegyverhasználat kivizsgálását szakszerûnek minõsítették és nem intézkedtek a jogszabályoknak megfelelõ eljárás lefolytatására (eljárás kiegészítésére), illetve határozathozatalra.

Megállapította továbbá az országgyûlési biztos, hogy a panasszal érintett személyekkel szemben, a panaszban leírt cselekmények miatt a Szegedi Katonai Ügyészség büntetõeljárást rendelt el. Elbocsátása mellett - lopás miatt - ugyancsak büntetõeljárás indult azzal a dolgozóval szemben, aki az igazgatóság egyes vezetõi részére - hivatali munkaidõben - magánmunkát végzett. Ezért ezekkel összefüggésben külön intézkedéseket nem kezdeményezett az állampolgári jogok biztosa.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa azonban ajánlotta a belügyminiszternek, hogy gondoskodjon a Kiskunhalasi Határõr Igazgatóság állománya elhelyezési, élet- és munkakörülményei színvonalának javítására. Kezdeményezte, hogy a Kiskunhalasi Határõr Igazgatóság parancsnoka az igazgatóság I. számú szállásán a hûtõszekrényt alakíttassa át úgy, hogy az ott elhelyezett élelmiszerhez csak az a személy férhessen hozzá, akinek az élelmiszer a tulajdonát képezi, gondoskodjon a befogadottak rendelkezésére álló öltözõszekrényrõl és betegelkülönítõ helyiségrõl, a külföldiek napközbeni foglalkoztatásáról, nyújtsanak pszichológiai segítséget problémáik megoldásában és folyamatban lévõ ügyük sorsáról rendszeresen tájékoztassák õket. Ajánlotta továbbá az Országos Rendõr-fõkapitányság vezetõjének, hogy vizsgáltassa meg, ki követett el mulasztást a Bács-Kiskun Megyei Rendõr-fõkapitányság állományából akkor, amikor a külföldi hatóságoktól átvett személy átvételérõl nem készített jegyzõkönyvet és nem dokumentálta az okmányok és jármû átvételét sem.

A Kiskunhalasi Határõr Igazgatóság II. számú közösségi szállásán, valamint a lõfegyverhasználat kivizsgálásával kapcsolatban megállapított alkotmányos emberi jogokkal kapcsolatos visszásságok miatt az országgyûlési biztos ajánlással nem élt, tekintettel arra, hogy a belügyminiszter a vizsgálat során a II. számú közösségi szállást bezáratta és intézkedett az épület felújítására, továbbá mert a Bácsbokod térségében folytatott határõrségi intézkedéssorozattal összefüggésben új eljárás lefolytatására utasította a Határõrség Országos Parancsnokát. Ez utóbbiakra figyelemmel nem tett ajánlást amiatt sem, hogy a lõfegyverhasználat következtében elhalt személy halálával összefüggõ fegyverhasználat kivizsgálását szakszerûnek minõsítették és nem intézkedtek a jogszabályoknak megfelelõ eljárás lefolytatására, illetve határozathozatalra. Felkérte azonban a Határõrség Országos Parancsnokát és a Szegedi Katonai Ügyészség vezetõjét, hogy hívják fel az irányításuk alatt mûködõ személyi állomány figyelmét a jogszabályoknak megfelelõ eljárási rend maradéktalan betartására.

A belügyminiszter az ajánlásnak eleget tett. Elrendelte a közösségi szállások õrzését végzõ állomány élet- és munkakörülményei színvonalának az állomány arányos igénybevétele útján történõ javítását. A miniszter tájékoztatta az országgyûlési biztost a fegyverhasználat jogszerû - saját hatáskörében elrendelt - kivizsgálásának eredményérõl is. Az ügyben megállapították a Kiskunhalasi Határõr Igazgatóság vezetõjének felelõsségét és írásbeli figyelmeztetésben részesítették, az ismételt vizsgálat befejezésérõl határozatot hoztak, melyet az érdekelteknek megküldtek, akik azonban fellebbezéssel nem éltek.

A Kiskunhalasi Határõr Igazgatóság vezetõje is teljesítette az országgyûlési biztos kezdeményezéseit. Elsõ válaszlevelében azonban az igazgató nem reagált a betegelkülönítõ helyiség kialakításával kapcsolatban. Az országgyûlési biztos megismételt kérésére a címzett ennek is eleget tett.

Az országos fõkapitány az ajánlást elfogadta. Utasította a Bács-Kiskun és a Pest megyei fõkapitányokat a feltárt mulasztásokat okozó személyek felelõsségre vonására és a vonatkozó jogszabályok oktatására. A Pest megyei fõkapitány fegyelmi eljárást indított az ügyben érintett Szentendrei Rendõrkapitányság illetékes osztályvezetõje ellen, de - fegyelemsértés hiánya miatt - az eljárást megszüntették. Másik két személy ellen, mivel korábban leszereltek, nem lehetett fegyelmi eljárást indítani. A Bács-Kiskun megyei fõkapitány azt állapította meg, hogy a rendõri szervek közvetlen kapcsolatba nem kerültek a jugoszláv szervekkel, hanem a határõrség beosztottjai vették át a sérült személyt.

Az országos fõkapitány ez utóbbi válaszára tekintettel az országgyûlési biztos vizsgálat tartására kérte fel a határõrség országos parancsnokát, aki megállapította, hogy a szóban forgó sérült személyt a határõrség nem vette át a jugoszláv féltõl, õ és felesége érvényes útiokmánnyal lépte át a határt. A határátlépéskor a Bács-Kiskun Megyei Rendõr-fõkapitányság dolgozói a személyt a Bajai Rendõrkapitányságra elõállították. Ezen információ alapján az országgyûlési biztos ismét megkereste az országos fõkapitányt és kérte, hogy vizsgálja meg a hivatkozott elõállítás indokoltságát és szakszerûségét. A fõkapitány az elõállítást törvényesnek és jogszerûnek ítélte meg, de az elõállítást foganatosító Bács-Kiskun Megyei Rendõr-fõkapitányság Nyomozó Osztálya mulasztást követett el, mert nem tüntette fel a jelentésen az elõállított személy szabadon bocsátásának, illetve a Szentendrei Rendõrkapitányság részére történt átadásának idõpontját. Ezért ismételt vizsgálatra utasította a megyei fõkapitányt, aki megállapította a mulasztásért a Nyomozó Osztály vezetõjének felelõsségét. Vele szemben - elévülés miatt - ugyan fegyelmi eljárást nem indított, de intézkedett az osztályvezetõ kioktatására, valamint az állomány részére ismét oktatták a munkájuk során alkalmazandó jogszabályokat. Az országgyûlési biztos az ajánlásokra és kezdeményezésekre adott válaszokat elfogadta, vizsgálatát eredményesen zárta le.

OBH 2854/1999.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa Baranya megyei látogatása során helyszíni utóvizsgálatot tartott a Baranya megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, a hivatásos állomány és a fogvatartottak helyzetében, az 1997. évi vizsgálat óta bekövetkezett változások, illetve korábbi ajánlásai végrehajtásának ellenõrzése érdekében.

Az átfogó vizsgálat óta az intézetben jelentõs beruházásokra került sor. A fejlesztések a hivatásos állomány és a fogvatartottak ellátását lényegesen javították, de nem változtak a fogvatartási körülmények és nem csökkent a zsúfoltság. A látogatás idején a 102 fogvatartott elhelyezésére alkalmas intézetben 170 személy volt befogadva.

A hivatásos állomány jogszabályban elõírt képzettségi szintjének biztosítására, a középiskolai végzettséggel nem rendelkezõ tiszthelyettesek részére gimnáziumi levelezõ képzést indítottak. Az új felvételesek szakmai képzését a háromhetes alapkiképzés után, öt hónapos, regionális - szakmai végzettséget nyújtó - tanfolyammal biztosítják. Az állomány fizikai felmérése megtörtént, valamennyien megfeleltek az elõírt követelményeknek. A felkészülés és a lebonyolítás érdekében az intézet új szárnyában kondicionálótermet alakítottak ki. A teljes állományra kiterjedõ egészségügyi szûrés is megtörtént.

Az utóvizsgálat idején is tapasztalható volt, hogy az állomány más jövedelemszerzõ tevékenységet is folytat. A jövedelmi viszonyokat nem tudták megjavítani, de bevezettek egy új szolgálati beosztási rendszert, amely kiszámíthatóbbá tette a váltásos rendszerben dolgozó hivatásosok munkáját. Az állomány leterheltsége csökkent. A szolgálatszervezés 72 órára elõre történik, kevesebb a váratlan berendelés.

A személyi állomány elhelyezési és munkakörülményei javítása érdekében részben központi, részben saját forrásból több intézkedés történt. Számottevõen javultak a munkafeltételek. 1999. március 1-jén beindították a személyi állomány közétkeztetését. Javították a munkahelyek berendezését. Helyi kezdeményezésre, a szakszervezet bevonásával két lakrészes üdülõt vásároltak Harkányban.

Az átfogó vizsgálatot követõen kezdõdött meg egy új blokk építése, amelyet 1998 decemberében adtak át. Korszerûen felszerelt, 300 adagos konyhát és étkezõt építettek a fogvatartottak részére. A norma szerinti és a speciális igényeknek megfelelõ (diétás, cukorbeteg, mohamedán vallásnak megfelelõ) étkezést biztosítani tudják. Ezt a beszerzett étlapok is igazolták.

A földszinten fürdõ, a tetõtérben könyvtár és orvosi rendelõk épültek (belgyógyászat, pszichiátria, fogászat). A sétaudvar kettéválasztásával elérték, hogy egyidejûleg két fogvatartotti csoport is szabad levegõn tartózkodhat.

Változatlanul nehézségekkel jár az elítéltek foglalkoztatása. A zárkák meglátogatása során meghallgatott elítéltek és elõzetes letartóztatottak a körülményeikre és a bánásmódra nem panaszkodtak. Az intézetben megvalósított fejlesztések jelentõs mértékben javították a fogvatartottak és a hivatásos állomány helyzetét. A munka folytatásától a tervek szerint a zsúfoltság enyhítése is várható.

OBH 2876/1999.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa Baranya megyei látogatása során helyszíni utóvizsgálatot tartott a Mohácsi Rendõrkapitányságon, a hivatásos állomány helyzetében az 1998. évi vizsgálat óta bekövetkezett változások, illetve ajánlásai végrehajtásának ellenõrzésére.

A Mohácsi Rendõrkapitányságon a Független Rendõr Szakszervezet helyi szervezetének panasza alapján folytatott vizsgálatot 1998-ban az állampolgári jogok országgyûlési biztosa. Méltatlan és egyes szolgálati helyeken egészségre ártalmas körülményeket állapított meg, amelyek kijavítására ajánlással élt a Baranya Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõjéhez és az országos rendõrfõkapitányhoz.

Az utóvizsgálat megállapította, hogy a két különálló épületben elhelyezett kapitányság egyik részének (Szent István utcai objektum) felújítása a múlt évben megtörtént. A szennyvíz elvezetését megoldották, korszerûsítették a WC-ket és hideg-meleg vizes mosdókat szereltek fel. Kicserélték a teljes elektromos hálózatot. A folyosókon és az irodákban tisztasági festésre került sor, a beázásokat megszüntették. Az igazgatásrendészet elhelyezése javult, a félfogadás kulturáltabbá vált. Az épület adottságai miatt az alapterület nem volt bõvíthetõ, ezért az okmányok kiállításával foglalkozó dolgozók munkahelye továbbra is szûkös maradt. A munkahely és a félfogadó folyosórész közötti területmegosztás a közvetlen vezetõ véleményének figyelembevételével történt, aki inkább az ügyfelek részére akart a korábbinál elfogadhatóbb - egyébként szintén nem túl tágas - körülményeket biztosítani. A szimpla ablakokat dupla üvegezésûre cserélték, és esztétikusabb berendezéssel látták el az irodákat.

A kapitányság fõépületében (Deák Ferenc utcai objektum) a bûnügyi vizsgálók önálló irodákat kapta. A járõrök öltözõjét felköltöztették az alagsorból a földszintre, így már nem kell vizes, dohos körülmények között tárolni a ruházatukat.

A kapitányságvezetõ tájékoztatása szerint az állomány munkaterhei nem csökkentek. A múlt évben 290-300 óra/fõ túlszolgálatot teljesítettek. Az ellentételezés a jogszabályban elõírtaknak megfelelõen történt. A túlszolgálat egy részét kifizették, a fennmaradó részt szabadnapokban adták ki.

Az országos rendõrfõkapitány a 26/1999. számú intézkedésében rendelkezett a Hszt. bevezetése óta ellentételezésre nem került szolgálatok díjazásáról. A munkaszüneti napon teljesített szolgálatért a hivatásos állomány tagját az aznapi munkájáért járó illetményen felül a távolléti díj is megilleti. A BM közigazgatási államtitkára intézkedett az erre vonatkozó 20/1997. (III. 17.) BM rendelet módosítására.

OBH 3026/1999.

A Vas Népe címû lap 1997. július 29-i száma "Ólomszennyezés az ablak alatt" címmel cikket közölt a szombathelyi Zanati úti MÉH-teleprõl. A cikk szerint a MÉH-telep évek óta környezetszennyezõ tevékenységet folytat, mellyel a telep közelében lakók életkörülményeit nagymértékben rontja. Az 1993. évi LIX. törvény 16. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazással élve az országgyûlési biztos a fenti cikk alapján OBH/6425/1997. számon vizsgálatot folytatott. A vizsgálati megállapításokat tartalmazó, 1998. október 1-jén kelt jelentésben - tekintettel a helyszíni ellenõrzések során esetenként tapasztalt hiányosságokra - a biztos felkérte Szombathely Megyei Jogú Város jegyzõjét, hogy fokozottan gondoskodjon a telephely tevékenységének környezetvédelmi szabályozásáról rendelkezõ határozatban foglalt kötelezettségek betartásának ellenõrzésérõl. Tekintettel arra, hogy az országgyûlési biztos erre a felkérésre választ nem kapott, ugyanakkor információi szerint a sérelmezett állapot továbbra is fennállt, ismételten vizsgálatot indított.

1998. október 1. óta a Polgármesteri Hivatal képviselõi több alkalommal tartottak helyszíni ellenõrzést a telephelyen. A védõterületnek kijelölt helyen végzett lángvágás miatt a hivatal felszólította a társaság vezérigazgatóját a telephely tevékenységének környezetvédelmi szabályozásáról szóló határozat betartására, míg a kijelölt védõtávolságon belüli hegesztés észlelésekor az ellenõrzést végzõ köztisztviselõ a tevékenység megszüntetésére hívta fel a telephely vezetõjét. Egy késõbbi ellenõrzés alkalmával az üzemeltetett fémprés a kijelölt védõtávolságon kívül mûködött.

Az ÁNTSZ által 1998 õszén végzett imissziós vizsgálatok eredménye határérték-túllépést nem mutatott.

Az országgyûlési biztos a rendelkezésére bocsátott tájékoztató alapján megállapította, hogy peres eljárás van folyamatban, melynek tárgya a folyamatos birtokháborítás és értékcsökkenés, ezért további vizsgálatra hatáskör hiányában az ügy ezen részét illetõen nem volt lehetõsége.

A MÉH-telep megfelelõ helyre költözésével kapcsolatban megállapítható, hogy az önkormányzat több alkalommal ajánlott fel cseretelket. A csere létrejöttének meghiúsulása nem róható fel az önkormányzatnak.

OBH 3228/1999.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 3316/1999.

A panaszos a beadványában a Krétai Szent András Alapítvány halásztelki Szent Miklós Idõsek Otthona és Mozgáskorlátozottak Otthona által nyújtott ellátást kifogásolta. Sérelmezte, hogy súlyos cukorbetegsége ellenére a szerzõdésben rögzített diétás étkezést, az ellátási szerzõdésben ígért teljes körû orvosi ellátást számára nem biztosítják (a vérvételért külön díjat kell fizetni), továbbá annak ellenére, hogy az ellátási szerzõdésben a lakrész rendeltetésszerû használata során felmerülõ javítási és karbantartási költségek viselését a fenntartó vállalta, még a kiégett villanykörték cseréjét is a lakóknak kell térítenie.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa által kért, és a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõje által elrendelt, a megyei önkormányzat által kijelölt módszertani intézmény igazgatójának közremûködésével lefolytatott helyszíni vizsgálat megállapításai részben alátámasztották a beadványában foglaltakat. Figyelemmel arra, hogy a panaszt tevõ intézeti jogviszonya idõközben megszûnt, és az otthonban élõ és megkérdezett többi lakó nem erõsítette meg a panaszos azon állításait, miszerint a diétás étkezést azok számára, akiknek az orvos által javallott, nem biztosítják, illetve hogy a gondozottak által lakott lakrészek rendeltetésszerû használata során felmerülõ javítási és karbantartási költségek viselését - a kiégett villanykörték cseréjét - a lakóknak kell téríteniük, a formai és tartalmi vizsgálat a fent hivatkozott állításokkal összefüggésben alkotmányos emberi-állampolgári jogokkal összefüggõ visszásság megállapítását nem tette lehetõvé. A vizsgálat nem igazolta a panaszos azon állítását, hogy az otthon vezetõje jogsértõ módon, az engedélyezettnél több alkalommal módosította volna a megállapított személyi térítési díjakat. Ugyanakkor bizonyítható volt és megfelelt a valóságnak a panaszos beadványának azon kitétele, miszerint a lakóknak a vérvételért külön díjat kellett fizetniük. Az intézmény orvosa elmondta, hogy a szakrendelõbõl kijáró ápolónõ által végzett, szóban forgó vizsgálatért a gondozottak alkalmanként 100-200 forintot fizettek. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 67. § (1) bekezdése szerint az önmaguk ellátására nem vagy csak folyamatos segítséggel képes személyek napi legalább háromszori étkeztetésérõl, ruházattal, illetve textíliával való ellátásáról, mentális gondozásáról, valamint egészségügyi ellátásáról (a továbbiakban: teljes körû ellátás) az ápolást, gondozást nyújtó intézményben kell gondoskodni. Az országgyûlési biztos álláspontja szerint a személyes gondoskodást nyújtó intézményekben gondozott személyek egészségügyi ellátását is magában foglaló teljes ellátás fogalomkörébe beletartoznak a megfelelõ orvosi kezelés kialakítását célzó megelõzõ vizsgálatok is. Figyelemmel arra, hogy az ellenõrzést végzõ közigazgatási hivatal vezetõje felszólította az intézmény igazgatóját arra, hogy az elõzõekben részletezett jogsértõ állapotot szüntesse meg, és haladéktalanul fizesse vissza az érintett személyeknek a vérvételért korábban kért összegeket, az országgyûlési biztos a konkrét ügyben ajánlással nem kívánt élni.

OBH 3568/1999.

A vizsgálatot hivatalból indította az országgyûlési biztos az 1999. július 26-án a Mai Nap címû újság "Hajnali buszébresztõ" címû cikke alapján. A cikk írója arról számolt be, hogy évek óta nem tudják elérni Dunakeszin, a Barátság úti lakótelepen élõk, hogy a Volán ne a lakótelep elõtt éjszakáztassa a buszait. A buszok hajnalban innen indulnak útnak, sokszor akár negyedórát is melegítve a motort, mellyel nagyban zavarják a lakosok éjszakai nyugalmát.

Az országgyûlési biztos a vizsgálatot az Alkotmányban biztosított egészséges környezethez való jog (Alk. 18. §), valamint a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jog (Alk. 70/D. §) sérelmének gyanúja miatt indította.

A Dunakeszi Barátság úti lakótelepen a jegyzõ tájékoztatása szerint 1999 augusztusában a Volán Rt. Területi Igazgatósága az önkormányzat hozzájárulását kérte ahhoz, hogy a buszok a város különbözõ pontjain, többek között az említett lakótelep elõtt is - 2 csuklós busz - parkolhassanak éjszakánként. A Polgármesteri Hivatal zajszintmérést végzett a lakótelepen. A jegyzõkönyvbõl kiderült, hogy a vizsgálat hajnalán 7 busz állt a parkolóban. A buszok reggel 3:35 perctõl 6:20 percig folyamatosan indultak. A jegyzõkönyv kitért arra is, hogy az alapzaj A-hangnyomásszintje minden mérési idõpontban meghaladta az önkormányzati rendeletben lakóterületre, éjszakára elõírt 40 dB határértéket.

1999. október 26-án a jegyzõ a Volán Rt. kérelmét a lakók nyugalmára, valamint a zajszintmérési eredményekre hivatkozva elutasította.

Az országgyûlési biztos vizsgálatának megindulása elõtt a lakótelepen élõ egyik lakos panaszt nyújtott be a buszok parkolásával kapcsolatban a jegyzõhöz.

A panasz benyújtása után a Polgármesteri Hivatal Mûszaki és Környezetvédelmi Osztálya megkereste a Volán Rt. Területi Igazgatóságát, és kérte a Volán Rt.-t, hogy találjon valamilyen megnyugtató megoldást a buszok parkoltatására.

Az országgyûlési biztos vizsgálata annak megállapítására irányult, hogy az önkormányzat a panasz beérkezése után megtett-e mindent annak érdekében, hogy a Volán Rt. a buszokkal ne zavarja a lakosság éjszakai nyugalmát.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat a panaszos beadványának "elbírálása" során nem tartotta be az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit, amikor nem hozott határozatot. A panasszal azonban érdemben foglalkozott, mert megkereste a Volán Rt.-t, és levelében kérte, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a zaj csökkentése érdekében.

Az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megállapításának vagy elvetésének feltétele a célhoz kötöttség és az arányosság vizsgálata.

Az államigazgatási eljárás elhúzódásának egyetlen alkotmány által elismert célja lehet, ez pedig a tényállás pontos megállapítása. A vizsgálat során az országgyûlési biztos nem talált olyan alkotmányos célt, mely indokolta volna az államigazgatási eljárás elhúzódását. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a jegyzõ az Alkotmányban biztosított egészséges környezethez való joggal, valamint a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez fûzõdõ joggal összefüggésben, amikor a panaszos kérelmét nem bírálta el. Az országgyûlési biztos kezdeményezte az illetékes jegyzõnél, hogy ellenõrizze a kötelezést tartalmazó határozat végrehajtását, és ennek eredményérõl tájékoztasson. A kezdeményezésre reagáló állásfoglalás elõterjesztésére nyitva álló határidõ eltelt, a jegyzõ a kezdeményezést elfogadta.

OBH 3711/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 3774/1999.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való joggal és az Alkotmány 70/D. §-ában megfogalmazott legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a bentlakásos otthonban a jogszabályi elõírások ellenére nem alakítják ki az elkülönítõt.

A dédestapolcsányi Idõsek Mentálhigiénés Otthonának lakója panaszában sérelmezte, hogy az otthon megközelíthetetlen és az ellátás rossz. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálatra felkérte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatalt.

A Közigazgatási Hivatal vizsgálata alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az otthon dolgozóinak létszáma és a gondozottakkal közvetlenül foglalkozó dolgozók szakképesítési aránya a jogszabályi elõírásoknak megfelelt. Megállapította továbbá, hogy az otthon biztosította az éjszakai és nappali tartózkodásra, a tisztálkodásra, az étkezésre és a közösségi együttlétre szolgáló helyiségeket, a jogszabályoknak megfelelõ napi háromszori étkezést és a szükséges diétákat. Az otthon ellátta a lakókat a jogszabályban elõírt mennyiségû ruházattal, textíliával és tisztálkodó szerekkel. Az egészségügyi alapellátást az intézmény orvosa biztosította, a jogszabályban elõírt idõtartamban. Az otthon gondoskodott a lakók gyógyszerrel és gyógyászati segédeszközzel való ellátásáról. A lakók mentálhigiénés ellátása, foglalkoztatása és szabad vallásgyakorlása biztosított volt.

A Közigazgatási Hivatal a vizsgálat során megállapította, hogy az épületben nem alakítottak ki betegszobát, az egyik fürdõszoba felújításra szorult, a szobák zsúfoltsága miatt a szekrényeket több esetben a folyosókon helyezték el és az egyik lakószobában vizeletszag érzõdött. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az elkülönítõ hiánya a gondozottak legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogával összefüggésben visszásságot okozott, arra tekintettel azonban, hogy a Közigazgatási Hivatal a feltárt hiányosságok megszüntetésére felhívta a fenntartót, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlást nem tett.

OBH 3971/1999. és OBH 3972/1999.

A személyes gondoskodást nyújtó nem állami intézmények ellenõrzésének szabályozási hiányosságai, az engedély nélkül mûködõ intézmények bezáratását lehetõvé tevõ jogszabály hiánya, emiatt az érintett hatóságok intézkedéseinek elhúzódása és hatástalansága sérti a gondozottak jogát a jogállamisághoz és ennek lényegi elemét képezõ jogbiztonsághoz (Alk. 2. § (1) bek.), az élethez és az emberi méltósághoz (Alk. 54. § (1) bek.), a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez (Alk. 70/D. § (1) bek.) és az öregség, betegség, rokkantság esetén a szükséges ellátáshoz (Alk. 70/E. § (1) bek.).

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4167/1999.

A fõvárosi fenntartású Kun utcai Kórház és Rendelõintézet mûködésével kapcsolatban az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese hivatalból indított vizsgálatot, mivel olyan adatok jutottak tudomására, hogy a rendkívül rossz körülmények ellenére évek óta húzódik az osztályok - többek között az égés és plasztikai sebészet - átköltöztetése a kijelölt és felújított épületbe.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a kedvezõtlen körülmények között mûködõ kórház, illetve érintett osztályainak átköltöztetése a mûszaki átadást követõen a mai napig nem történt meg. Vizsgálatában kimondta, irreleváns, hogy milyen adminisztrációs okok akadályozták és jelenleg is akadályozzák az átköltözést, ha ezek az akadályok nem elháríthatatlanok. A befogadó épület építésszerelési munkái 1998 december végére, a mûszaki átadás 1999 márciusra teljesült, ezért a közbeszerzési eljárásra való hivatkozás nem fogadható el a körülmények indokolására. A fennálló helyzetet a fenntartó elismerte. A kórház jelenlegi helyzete, e feltételek közötti mûködése az emberi méltósághoz és a lehetõ legmagasabb szintû egészséghez való alkotmányos jogokkal összefüggésben a sérelem közvetlen veszélyét hordozza, a körülmények mielõbbi megváltoztatása nem tûr halasztást.

Az országgyûlési biztos általános helyettese kezdeményezésében felkérte a fenntartó Fõvárosi Önkormányzat Közgyûlését, hogy a felhívott alkotmányos jogok veszélyének kiküszöbölése érdekében intézkedjen a mihamarabbi átköltöztetés érdekében. A kezdeményezést az érintett elfogadta.

OBH 4182/1999.

Teljes szöveg: 3.2. alfejezetben.

OBH 4308/1999.

A panaszos beadványában sérelmezte a gondozottakkal való bánásmódot az Eleki Pszichiátriai Betegek és Értelmi Fogyatékosok Otthonában.

A vizsgálat az élethez és emberi méltósághoz, a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez, a szociális biztonsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt indult.

A panaszos állítása szerint az Eleki Pszichiátriai Betegek és Értelmi Fogyatékosok Otthonában az ápolók súlyosan bántalmaztak egy gondozottat, akit 1999. szeptember 14-én kórházba kellett szállítani. A bejelentés szerint a gondozottat olyan erõsen gyógyszerezett állapotban szállították kórházba, hogy esetében súlyos gyógyszer-túladagolás is diagnosztizálható volt. A panaszos tájékoztatása szerint a kórház nem tett bejelentés az ügyrõl a rendõrségnek.

A gyulai Pándy Kálmán Kórház orvos-igazgatójának és a gyulai Rendõrkapitányság vezetõjének tájékoztatása szerint a gondozottat 1999. szeptember 13-án 17.00 órakor vették fel a kórház intenzív osztályára, azt követõen, hogy a Baleseti Sürgõsségi Ambulancián ellátásban részesült. A beteg felvételekor gyógyszer-túladagolás gyanúja nem merült fel, ezért ilyen irányú vizsgálatokat a továbbiakban nem végeztek. A kórház véleménye szerint nehezen hozzáférhetõ tudata alapbetegségével, a pszichiátria által javasolt gyógyszerek szedésével és a felvétele elõtt napokon át tartó magas lázas állapotával magyarázható. A felvételekor sérüléseinek eredete nem volt pontosan tisztázható, így a Rendõrkapitányságnak 1999. szeptember 14-én az intenzív osztály bejelentést tett. A rendõrség az otthonban helyszíni szemlét tartott. Az ügyben orvos szakértõi véleményt kértek (1999. szeptember 21.), ami az iratoknak az országgyûlési biztoshoz érkezéséig (1999. október 1.) még nem készült el. Bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja az orvos szakértõi vélemény alapján állapítható meg.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy a kórház az 1997. évi XLVII. törvény 24. § (1) bekezdésében elõírt értesítési kötelezettségének eleget tett, amikor az esetrõl a rendõrségnek bejelentést tett. Az rendõrség az 1973. évi I. törvényben elõírt kötelezettségeinek megfelelõen a bejelentés alapján az eljárást megkezdte, a tényállás kiderítése érdekében helyszíni szemlét tartott, tanúkat hallgatott ki, és orvos szakértõi véleményt kért, mivel az idegenkezûség megállapításához a hatósági szakértõ véleménye elengedhetetlen követelmény. A fent említett eljárás lefolytatása (esetlegesen bûncselekmény elkövetésének felderítése, az esetleges elkövetõ személyének megállapítása, különbözõ eljárási cselekmények végrehajtása) a rendõrség hatáskörébe tartozik, az országgyûlési biztosnak a nyomozás lefolytatására nincs hatásköre.

OBH 4367/1999.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese hivatalból indított vizsgálatot annak megállapítására, hogy a Kalocsai Fegyház és Börtönben élõ fogvatartottak állampolgári jogai a hatályos jogszabályokban rögzített rendelkezéseknek megfelelõen érvényesülnek-e. A vizsgálat magában foglalta a helyszín bejárását, a fogva tartás objektív körülményeinek, a tárgyi és személyi feltételeknek az áttekintését, továbbá annak ellenõrzését, hogy az elhelyezésre szolgáló helyiségek és az egyéb létesítmények a különféle élettevékenységek, szükségletek kielégítésére alkalmasak-e. Az intézet igazgatójának személyes meghallgatásán kívül, interjú készült néhány fogvatartottal, a büntetés-végrehajtási õrökkel és az intézet orvosával.

I. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az épületállomány csatornarendszerének elöregedése miatt jelentkezõ folyamatos meghibásodás veszélyezteti a fogvatartottaknak az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogát, ezáltal visszásságot okoz. A túlzsúfoltság, valamint a bv. intézet fizikai lehetõségei okozta helyhiány következtében nincs lehetõség a körletek megfelelõ kialakítására, az elítéltek klasszifikációjára és a végrehajtáshoz elengedhetetlenül szükséges differenciálásra, ami viszont az alapvetõ végrehajtási cél, a reszocializáció, a társadalmi reintegráció optimális gyakorlati megvalósulását kérdõjelezheti meg. A telítettség következtében elõállt helyzet miatt ajánlást nem tett, de felhívta a figyelmet, hogy a zsúfoltság enyhítése érdekében tegyék meg a szükséges intézkedéseket.

II. Megállapította továbbá, hogy a megfelelõ funkciójú nyílászáró hiánya, illetve az ennek következtében fellépõ fény- és levegõhiány sérti az elítélteknek az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz, továbbá a 70/D. § (1) bekezdésében rögzített legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogát, ezáltal visszásságot okoz.

III. A szabadidõs foglalkozások közül a sportolásra egyáltalán nincs lehetõségük a fogvatartottaknak, mivel a büntetés-végrehajtási intézet nem rendelkezik sem erre alkalmas tornateremmel, sem pedig sportpályával. Ezen kívül a napi egyórás szabad levegõn való séta is csupán az udvaron való tartózkodásra korlátozódik. A sportolási és mozgási lehetõségek hiánya veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogot, ezáltal visszásságot okoz.

IV. A fogvatartottakat befogadásukkor alapos szûrõvizsgálat - mint például HIV-szûrés - alá vonják, és szükség esetén térítésmentes védõoltásban részesítik. A vizsgálatok elvégzése vagy a gyógykezelések iránti igény jelezhetõ az orvosnál vagy a gyógyszerosztást végzõ nõvérnél. A fogvatartottak között kábítószerfüggõk vagy politoxikománok nincsenek. A nõvérek aspektusából problémát jelent, hogy nem biztosítják részükre a hepatitis elleni védõoltást. Az elítéltek egészségi állapotát folyamatosan figyelemmel kísérik, de jelentõs probléma, hogy az eltávozásról visszatérõ enyhített végrehajtási szabályok alá esõ fogvatartottak nincsenek szûrõvizsgálat alá vetve, így nagy a latens fertõzések veszélye. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az eltávozásról visszatérõk szûrõvizsgálatának, ezáltal a megfelelõ megelõzõ és védõintézkedés hiánya visszásságot idéz élõ, mivel veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésben rögzített lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogot.

V. Az intézet épületének korlátozott fizikai adottságai miatt problémát jelent az elítélt által az intézetbe vitt és egyébként a birtokában nem tartható tárgyak letéti kezelése. A büntetés-végrehajtásra vonatkozó jogszabály nem rendelkezik az intézet területére bevihetõ dolgok és értéktárgyak mértéke, mérete és mennyisége felõl, viszont az elítéltek magas száma miatt kialakult helyzet következtében folyamatosan növekszik a letett dolgok mennyisége, ám a kezelésükre alkalmas raktárhelyiség befogadóképessége véges, ezáltal a fegyház nem tudja a rábízott dolgok megfelelõ õrzését, tárolását biztosítani. Ez a tulajdonhoz való jogot veszélyezteti, ezért visszásságot okoz. Az újonnan befogadottak tárgyai letétbe helyezésének megtagadása - helyhiányra való hivatkozással - ugyanakkor az Alkotmány 70/A. §-ába ütközõ hátrányos megkülönböztetés tilalmának veszélyét idézi elõ és ez minõsíthetõ visszásnak.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának a következõ ajánlásokat tette: 1. Felkérte intézkedjen a Kalocsai Fegyház és Börtön épületének centrumában lévõ zárkacsarnok elöregedett, elhasználódott szennyvíz- és csatornarendszerének mielõbbi felújítása, modernizálása érdekében. 2. Felhívta, hogy a jelentésben megjelölt levegõ- és fényhiányos zárkákat haladéktalanul ürítsék ki, az ott fogvatartottakat helyezzék el máshol. 3. Kérte annak megvizsgálását, hogy milyen intézkedéseket lehet tenni az elítéltek sportolási és mozgási lehetõségeinek, továbbá a napi egyórás szabad levegõn való tényleges séta biztosításának érdekében. 4. Felkérte, hogy gondoskodjon az eltávozásról visszaérkezõ elítéltek kötelezõ szûrõvizsgálatának bevezetésérõl. 5. Felkérte továbbá az igazságügyi minisztert, hogy a visszásság megszüntetése érdekében fontolja meg az értéktárgyakra vonatkozó letétkezelési szabályok módosítását annak megfelelõen, hogy az egyes büntetés-végrehajtási intézetek parancsnokai - a letét kezelésére alkalmas helyiségek befogadóképességének figyelembevételével, illetve az építészeti sajátosságokra tekintettel - egyedileg elõre határozhassák meg vagy maximálhassák az intézetbe vihetõ és letehetõ dolgok mértékét, mennyiségét.

Az érintettek az ajánlásokat elfogadták, az intézkedéseket megtették.

OBH 4434 /1999.

A panaszos elítélt sérelmezte, hogy súlyos betegségei ellenére a nagyfai bv. intézetben nem kapja meg a szükséges gyógykezelést, elõjegyzett szemmûtétje is elmaradt. Kérte szemmûtétjének elvégzéséhez, illetve az általa felsorolt gyógyszerek biztosításához való segítséget.

Az országgyûlési biztos a legmagasabb szintû testi egészséghez való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a 69 éves panaszost több betegsége miatt - orvosi javaslatra - szállították a nagyfai bv. intézetbe. Szakorvosi ellenõrzését a BV Központi Kórházában kéthavonta elvégezték, urológiai panaszai miatt pedig a kórház sebészeti osztályára utalták be. Az IMEI -ben is kezelték.

A BV Központi Kórház által kiállított zárójelentés szerint a panaszost szürkehályog miatt mûtétre ja- vasolták. A mûtétre elõ volt jegyezve, de arra nem kerülhetett sor, mert az utolsó belgyógyászati vélemény szerint a mûtét kockázata igen nagy. A zárójelentés azt is tartalmazta, hogy kontrollvizsgálatra két hónappal késõbbi idõpontra visszarendelték. Erre figyelemmel az országgyûlési biztos megállapította, hogy nem volt megalapozott a panasznak az a része, hogy a szemmûtét végrehajtását a büntetés-végrehajtás orvosi karának valamelyik tagja akadályozta volna. Ápolását, állandó orvosi felügyeletét, szakorvosi ellenõrzését és gyógy- szeres kezelését maradéktalanul biztosították. A panaszos az elmúlt idõszakban számtalan esetben és fórumon terjesztett elõ panaszt a szemmûtét ügyében. A beadványaira adott és orvos által tolmácsolt válaszokat nem fogadta, illetve nem fogadja el.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa rámutatott, hogy nincs hatásköre a gyógyító tevékenységet folytató orvost mûtét elvégzésére, gyógyszer felírására utasítani vagy tevékenységében bármilyen módon befolyásolni. Felhívta azonban a panaszos figyelmét arra, hogy az egészségügyrõl szóló törvény alapján szemének mûtétjével összefüggõen az orvosi vizsgálatra és a mûtét elvégzésére más egészségügyi intézmény szemészeti osztályának kijelölését kérheti.

A panasz egyéb vonatkozásában az országgyûlési biztos alkotmányos állampolgári jog sérelmét nem állapította meg, ez irányban ajánlást sem tett.

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoka a jelentést és az ajánlást elfogadta.

OBH 4591/1999.

A Tolnai Néplapban 1999. október 1-jén "Ivóvíz Biritón, rendõri segédlettel" címmel újságcikk jelent meg arról, hogy Biritó lakosai nem jutottak ivóvízhez.

Az ivóvíz hiánya sértheti az állampolgárok Alkotmányban rögzített egészséges környezethez való jogát, ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálatot indított a tények felderítése, hatásköre megállapítása céljából.

Mivel az önkormányzat egyik kötelezõen ellátandó feladata közé tartozik a egészséges ivóvízellátásról való gondoskodás, az országgyûlési biztos vizsgálta, hogy az önkormányzat megtett-e mindent a vízszolgáltatás újraindítása érdekében.

Az országgyûlési biztos vizsgálata során megállapította, hogy Biritó településrész vízellátását a privatizáció során magántulajdonba került rt. tulajdonában levõ ivóvízhálózaton keresztül biztosították. Az üzemeltetést nem az önkormányzat tulajdonában levõ Paksi Vízmû Rt. végezte. Az ivóvízhálózat megvásárlásáról tárgyalás kezdõdött a rt. és az önkormányzat között. A tulajdonos 1999. szeptember 30-án megszüntette a vízszolgáltatást.

A jegyzõ tájékoztatása szerint birtokvédelmi eljárás során az önkormányzat a tulajdonában levõ Paksi Vízmû Kft.-n keresztül megkezdte ismét a vízszolgáltatást. Elvégezték az ÁNTSZ elõírásai szerint a szûrési és fertõtlenítési munkákat. A szolgáltatást jelenleg a Paksi Vízmû Kft. biztosítja. Az önkormányzat a Biritón élõk ellátása érdekében bizottsági határozatban döntött arról, hogy 2000. év június 30-ig új vezetéket építenek ki, mellyel a paksi vízellátórendszerre csatlakoztatják a település vízhálózatát.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat intézkedett a Biritón lakók vízellátása érdekében, a vízszolgáltatást aznap helyreállíttatta, ezért a vizsgálatot alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság hiányában lezárta.

OBH 4650/1999.

Teljes szöveg: 3.3. alfejezetben.

OBH 4811/1999.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 6016/1999.

Az országgyûlési biztos általános helyettese vizsgálatot indított annak feltárására, hogy a Magyar Honvédség (MH) Alföldi Kiképzõközpont kalocsai laktanyájában a nagyszámú megbetegedés visszavezethetõ-e valamilyen visszásságra, illetõleg, hogy a honvédség illetékes szervei megtettek-e minden szükséges intézkedést az agyhártyagyulladás laktanyán belüli és kívüli terjedésének megakadályozására. [Három ott szolgálatot teljesítõ katona gennyes agyhártyagyulladásban (meningitis) szenvedett, a laktanyában clamidia-járvány volt, és a felsõlégúti megbetegedések feltûnõen nagy számban fordultak elõ.]

Abban a kérdésben, hogy azt érintettek megtették-e a szükséges intézkedéseket az agyhártyagyulladásos megbetegedések terjedésének megakadályozására, az országgyûlési biztos általános helyettese elfogadta az MH Egészségvédelmi Intézete és az Országos Tisztiorvosi Hivatal vezetõ tisztségviselõinek szakvéleményét, miszerint az intézkedések kielégítõek voltak. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának nincsenek a szóban forgó kérdésben speciális szakmai ismeretei. Ilyen esetekben általában elfogadja a szakértõ intézmények véleményét, hacsak az nem feltûnõen megalapozatlan vagy elfogult. Jelen esetben ilyen körülmény nem volt kimutatható. Az országgyûlési biztos általános helyettese szükségesnek tartotta azonban annak rögzítését, hogy az ügyben az esetleges szakmai tévedésnek, a nem megfelelõ helyzetfelmérésnek vagy körültekintésnek rendkívül súlyos, az élethez való jogot érintõ következményei is lehetnek. Ezért kifejtette, hogy fokozott elõvigyázatosságra van szükség, és ez indokolhatja akár olyan széles körû megelõzõ intézkedések megtételét is, amelyek a vizsgálat idején szükségtelennek vagy eltúlzottnak tûnhettek. Ezért kérte az illetékeseket, hogy ismételten fontolják meg ilyen további intézkedések (teljes körû torokváladék-szûrés, antibiotikumos kezelés, laktanyai zárlat) szükségességét.

I. A legmagasabb szintû egészség mindenkit megilletõ joga azt követeli, hogy bizonyos járványügyi helyzetek kezelését - függetlenül attól, hogy azok hol alakultak ki - a különbözõ szervezetek egymás tevékenységérõl tudva, tevékenységüket összehangolva, és szükség esetén egységes irányítás alatt végezzék. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény elõírja a Szolgálat és a hasonló tevékenységet végzõ egyéb szervek, így a fegyveres erõk külön szolgálatainak együttmûködését, ennek formáiról azonban jogszabály nem rendelkezik. Így a tényleges együttmûködés bizonytalan, személyes kapcsolatokon és elhatározásokon alapul, ami nem elégíti ki az alkotmányos követelményeket. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy ezzel az állampolgárok egészséghez való joga kerül közvetlen veszélybe, ugyanakkor jelezte, hogy a vizsgált esetben nem lehet konkrét jogsérelmet megállapítani, a Szolgálat és az MH Egészségvédelmi Intézete megfelelõen együttmûködött.

II. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy nem fogadható el az a kiképzõközpontban kialakult gyakorlat, amely szerint az orvosi ellátást igénybe vevõ sorkatonákat a hétvégi eltávozás megvonásával sújtják vagy fenyegetik. A hadköteles katonák jogállásáról szóló 1996. évi XLIV. törvény csak havi egy, nõs katonák esetén két eltávozást tesz alanyi jogon kötelezõvé, a további eltávozások a hatályos szabályozás szerint indokolás nélkül adhatók, avagy megtagadhatók. Így - ha a kötelezõen járó minimumot egyébként kiadják - formális törvénysértést nem valósít meg az sem, ha a további adható eltávozásokat azért nem engedélyezik, mert a katona orvosi ellátást vett igénybe. Tekintve azonban, hogy a sorkatonák túlnyomó többsége hét végén el kíván távozni, ezzel a gyakorlattal a betegeket is arra ösztönzik, hogy ne forduljanak orvoshoz. Ezért fordulhatott elõ a kalocsai kiképzõközponban, hogy sok beteg katona nem vett igénybe orvosi ellátást. Így õket nem kezelték, illetve nem különítették el, ezért kórokozóhordozóként a fertõzéseket továbbterjeszthették, például úgy is, hogy konyhai munkán vettek részt. Az országgyûlési biztos általános helyettese szerint ez a gyakorlat a beszerzett adatok alapján hozzájárult a kiképzõközpontban kialakult súlyos közegészségügyi helyzethez, ezért a legmagasabb szintû egészség alkotmányos jogával összefüggésben e miatt visszásságot állapított meg. Ez a gyakorlat is alátámasztja azt a kifogást, amelyet az alkotmányos jogok honvédségen belüli érvényesítésének átfogó vizsgálatáról szóló jelentésben (OBH 7459/1997.) az eltávozás adhatóságával, illetve indokolás nélküli megtagadhatóságával kapcsolatban az országgyûlési biztos általános helyettese felvetett. Ez a szabályozás - amint azt más laktanyák vizsgálatánál is észlelt az országgyûlési biztos általános helyettese, módot ad informális fenyítésre, illetõleg arra, hogy az egyes jogaival (panaszjog, orvoshoz fordulás) élõ katonát e miatt alkotmányellenesen hátrányos megkülönböztetésben részesítsék. A vizsgálat megállapította, hogy valójában nem beteg sorkatonák is jelentkeznek orvosi ellátásra abból a célból, hogy magukat bizonyos szolgálati feladatok alól kivonják. A valóban betegeket azonban nem lehet kollektív informális fenyítésben részesíteni csak azért, mert vannak vagy lehetnek olyanok is, akik a jogaikkal visszaélnek.

III. A meghallgatásokból és a helyszíni tapasztalatokból az országgyûlési biztos általános helyettese arra a következtetésre jutott, hogy a meghallgatott sorkatonák által jelzett, és nagyrészt a parancsnokuk által is elismert kifogásolható elhelyezési és szolgálatteljesítési körülmények is hozzájárulhattak a fertõzõ megbetegedések feltûnõ mértékû elterjedéséhez, ezért az egészséges környezet és a legmagasabb szintû lelki és testi egészség alkotmányos jogával összefüggésben e miatt visszásság keletkezett. Mivel a problémák jelentõs része az MH-nál általános jellegû, ezért azokkal az országgyûlési biztos általános helyettese által elrendelt utóvizsgálat foglalkozik majd.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a feltárt visszásságok orvoslására az alábbi ajánlásokat tette:

Az ajánlásokra válasz a beszámoló lezárásának idõpontjáig nem érkezett.

OBH 6038/1999.

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

Az Alkotmány 32/B. § (6) bekezdése alapján az országgyûlési biztos tevékenységének tapasztalatairól évente beszámol az Országgyûlésnek. Az országgyûlési biztosokról szóló 1993. évi LIX. törvény 27. § (1) bekezdése pontosítja ezt a beszámolási kötelezettséget, amikor kimondja, hogy ennek keretében az alkotmányos jogok hatósági eljárásokkal kapcsolatos jogvédelme helyzetérõl, továbbá a kezdeményezések, ajánlások fogadtatásáról és eredményérõl kell számot adni.

Az 1998-ról szóló beszámolóban már rámutattunk arra, hogy az alkotmányos jogok védelmének helyzetét önmagában jól mutatja az országgyûlési biztosok által lefolytatott vizsgálatok számának és irányának alakulása, továbbá az általuk tett kezdeményezések jellege és fogadtatása. Összességében az értékelést el lehet végezni az adott év viszonylatában és összehasonlítva a korábbi évekével is. Mindkét módszer nagyjából hasonló eredményre vezet. A korábbi évek tapasztalataihoz hasonlóan most is szilárd meggyõzõdésünk, hogy a jogállam alapvetõ intézményei megfelelõen mûködnek, a hatóságok tevékenysége összességében érvényesíti és elõsegíti az alkotmányos jogok védelmét. Olyan kirívó hatósági magatartást nem regisztráltunk, amely a jogállami kereteket alapjaiban sértette vagy veszélyeztette volna.

A korábbi évek beszámolóihoz hasonlóan e beszámolóból is kiderül, hogy az alkotmányos jogok érvényesítése során a hatóságok legtöbbször a tisztességes eljárás követelményeit sértik meg. Az ilyen alapon megállapított visszásságok aránya immár évek óta alig változik. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ügyek bonyolultabbá váltak, ami nem egyszerûen a visszásság megállapíthatóságát nehezíti meg, hanem a polgárok számára is átláthatatlanabbá teszi a hatóságok eljárását, ami a jogok érvényesíthetõségét negatívan érinti. Mindettõl eltekintve azonban a jogállami intézményrendszer az alkotmányos védelem érdekében betölti Alkotmány szabta feladatát.

Visszalépés a tartalomjegyzékhez

Visszalépés ennek a résznek az elejére

Továbblépés