Visszalépés az elõzõ részhez

OBH 5263/1997.

A panaszos elõadta, hogy Pécs polgármesteréhez több lakótársa nevében beadványt terjesztett elõ, melyben a lakóhelyéhez közeli útkeresztezõdésben a közúti forgalom által keltett zaj és rezgés nyugalmukat zavaró mértékérõl számolt be. A levélben az aláírók a probléma kivizsgálását és a lakóházak védelme érdekében sürgõs intézkedést kértek. Ezt követõen panaszos a válasz elmaradása miatt a korábbihoz hasonló tartalmú beadványt terjesztett elõ, majd mivel válasz továbbra sem érkezett, az Országgyûlési Biztos Hivatalához fordult.

A polgármester tájékoztatásából az derül ki, hogy a zajvizsgálat eredményes elvégzéséhez szükséges munkálatok miatt húzódott el az ügy érdemi kivizsgálása. Az országgyûlési biztos álláspontja szerint a vizsgálat elhúzódásáról, a megtett, illetve tervezett intézkedésekrõl tájékoztatni kellett volna a panaszost.

A lakóközösség nevében eljáró panaszos - bár a kérelmet egy ízben megismételte - beadványának az Országgyûlési Biztos Hivatalába történt elõterjesztéséig, vagyis 3 hónapon keresztül semmiféle tájékoztatást nem kapott bejelentése sorsáról.

A visszásság orvoslására az országgyûlési biztos felkérte Pécs jegyzõjét, hogy a jövõben gondoskodjon a Hivatalhoz panaszt elõterjesztõ állampolgárok megfelelõ tájékoztatásáról.

Az ajánlásra a jegyzõ azt közölte, hogy azzal egyetért. A jegyzõi vizsgálat megerõsítette, hogy a városfejlesztési és üzemeltetési iroda részérõl eljáró ügyintézõ a lakók tájékoztatását - noha ez kötelessége lett volna - elmulasztotta. A jegyzõ közölte továbbá, hogy megtette a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy hasonló eset kivételesen se fordulhasson elõ a jövõben.

OBH 5482/1997.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy családját Kiskõrös Város Önkormányzata nehéz helyzete ellenére nem részesítette támogatásban. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a panaszos lánya rendszeres gyermekvédelmi támogatásban, felesége pedig idõskorúak járadékában részesült. A panaszos rendszeres szociális segély és közgyógyellátási igazolvány iránti kérelmét az önkormányzat elutasította. A panaszos a közgyógyellátási igazolványt elutasító határozat bírósági felülvizsgálatát kérte a Kecskeméti Városi Bíróságtól, ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese a panasznak ezt részét hatáskör hiányában nem vizsgálta.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a rendszeres szociális segélyre való jogosultság feltétele - többek között - az, hogy a kérelmezõ megélhetése más módon nem biztosított. Az 1993. évi III. törvény szerint az ügyfél megélhetése akkor nem biztosított, ha havi jövedelme, valamint családjában az egy fõre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százalékát, és létfenntartást biztosító vagyona sem neki, sem családjának nincs. Az elutasító határozat indoklása szerint "bár kimutatható jövedelemmel nem rendelkezik, mégis ... elfogadható életszínvonalon él". Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az önkormányzat - az elvégzett környezettanulmány után - nem tért ki a panaszos és családja kimutatható jövedelmére, illetve létfenntartást biztosító vagyonára és így arra sem, hogy ez meghaladja-e a jogszabályban elõírt határt. A fellebbezést tehát nem a jogszabályban elõírt feltételek hiányára, hanem csupán valószínûsíthetõ körülményre hivatkozva utasította el, ezért a panaszos esetleges jogosultsága ellenére sem részesülhetett a támogatásban. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese a feltárt visszásság orvoslása érdekében kezdeményezte, hogy a Képviselõ-testület vizsgálja meg, hogy a panaszos jogosult-e rendszeres szociális segélyre és szükség esetén tegye meg a megfelelõ intézkedéseket. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta és a rendszeres szociális segéllyel kapcsolatban a jogszabályoknak megfelelõen folytatta le az új eljárást.

OBH 5547/1997.

A panaszos sérelmezte a III. ker. Önkormányzat határozatait és eljárását a szomszédos telken mûködõ asztalosmûhely tevékenységével kapcsolatban.

A vizsgálat a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez és a tulajdonhoz való alkotmányos jog érintettsége miatt indult.

A panaszos beadványában kifogásolta, hogy a szomszédos telken mûködõ asztalosmûhely mûködési engedély nélkül üzemel. Állítása szerint az önkormányzat 10000 Ft bírságot kiszabott az üzemeltetõre, ennek ellenére a szomszédos telken az asztalosmûhely bõvítése tovább folytatódott. A panaszos az építkezést kifogásolva többször fordult az önkormányzathoz, mert az építkezés és a mûhely tevékenysége lakhatását zavarta. Az asztalosmûhely környezeti zajviszonyairól egymást követõen több mûszaki szakértõi vélemény készült, amelyek szerint a mûhely mûködése környezetére nem veszélyes, a vonatkozó jogszabály elõírásainak megfelel. A III. ker. Önkormányzat jegyzõjének tájékoztatása szerint a Kereskedelmi és Közellátási Ügyosztály helyszíni ellenõrzést tartott a kifogásolt asztalosmûhelyben, ahonnan minden gép üzembe helyezése ellenére a panaszos lakásában az üzem által kibocsátott zaj nem volt észlelhetõ. A jegyzõ tájékoztatása kiterjedt arra is, hogy a kft. szakhatósági engedélyekkel rendelkezik, annak ellenére, hogy ennek hiányát kifogásolva a panaszos több hatóságnál feljelentést tett. A hatóságok ellenõrzésük során bezárásra okot adó körülményeket nem találtak. A jegyzõ tájékoztatása szerint amikor a panaszos a házát megvásárolta, az asztalosmûhely már mûködött. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy a III. ker. Önkormányzat eljárása és határozatai alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem okozott. Többször hatósági ellenõrzést végzett lakossági panaszkivizsgálás céljából az asztalosmûhelyben a KDV Felügyelõség is. A Felügyelet megállapításai szerint az asztalosmûhely 1983-óta mûködik, majd 1995 novembere óta az asztalosmûhely tovább bõvült a szomszédos telken. A Felügyelõség határozatában megállapította az asztalosmûhelyek zajkibocsátási határértékeit. A határértékek betartását ellenõrzõ vizsgálatok során az ellenõrzõ hatóság a jogszabályi elõírások megsértését, a meghatározott határérték túllépését egy esetben sem állapította meg. Az iratokból megállapítható, hogy az asztalosmûhely a mûködéshez szükséges engedéllyel, szakhatósági hozzájárulásokkal rendelkezik. A szakhatóságok a hozzájárulás megadása kapcsán helyszíni ellenõrzést tartottak, megállapították, hogy az asztalosmûhely mûködése a környezetre nem veszélyes, a vonatkozó jogszabályok elõírásainak megfelel, a mûködés megtiltására, illetve beszüntetésére okot adó körülményt nem találtak.

OBH 5564/1997.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy Nagyharsány Község Önkormányzata elutasította rendszeres nevelési segély iránti kérelmét, és nem adott lehetõséget az ügyfeleknek a szociális ellátásokról szóló helyi rendelet megismerésére. A polgármester tájékoztatása szerint a rendeletet a hirdetõtáblára történõ kifüggesztéssel hirdetik ki. A Polgármesteri Hivatalban ügyfélfogadási idõben a rendeletek megtekinthetõek, a körjegyzõ és az ügyintézõk az ügyfél kérelmére tájékoztatást adnak. A panaszos igénybe is vette ezt a lehetõséget, és személyesen konzultált a körjegyzõvel a család segélyezésének lehetõségeirõl.

A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a panaszos rendszeres nevelési segély iránti kérelmét az önkormányzat elutasította. A fellebbezést elutasító határozat indoklása szerint a "képviselõ-testület a fellebbezést nem fogadta el, mivel a gyermekek nem a helyi iskolában tanulnak, továbbá, mert nem vallották be a család teljes jövedelmét." Az önkormányzat ügyintézõjének tájékoztatása szerint a határozat meghozatala elõtt a családnál nem készítettek környezettanulmányt. A határozat indoklásában szereplõ állítás alátámasztására, mely szerint a kérelmezõ nem vallotta be a család teljes jövedelmét, szintén nem rendelkeztek bizonyítékokkal.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy az államigazgatási eljárás törvényességének és szakszerûségének, illetve a megalapozott határozat hozatalának feltétele az ügy eldöntésénél jelentõs tények és körülmények feltárása. A tényállás tisztázása - mely törvényben elõírt kötelezettség - nélkül a közigazgatási szerv semmilyen döntést nem hozhat. A bizonyítandó tények valódiságáról a hatóság meggyõzõdhetett volna a környezettanulmány során és iratok beszerzésével. Csupán a valószínûsítés nem alkalmas a valóságról való meggyõzõdéshez, a döntés megalapozásához. Megállapította továbbá, hogy az önkormányzat megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényben és az egyes szociális ellátási formák szabályozásáról szóló rendeletében elõírtakat akkor, amikor a panaszos rendszeres nevelési segély iránti kérelmének elbírálása elõtt nem készített a kérelmezõnél környezettanulmányt, illetve nem tüntette fel azon korábbi ügyek számát, melyekbõl a kérelmezõ körülményei ismertek lehettek, és így nem bizonyított állításra hivatkozott. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese a feltárt visszásság jövõbeni elkerülése érdekében kezdeményezte, hogy az önkormányzat tartsa be az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény és Nagyharsány község képviselõ-testületének 4/1997. (II. 28.) sz. rendelete által elõírt szabályokat. Az önkormányzat az ajánlást elfogadta és ígéretet tett arra, hogy a jövõben nem hoznak határozatot a tényállás tisztázása és környezettanulmány készítése nélkül.

OBH 5616/1997.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 5882/1997.

A panaszos elõadta, hogy a 20 éve zavartalanul használt közös használatú út ingatlan-nyilvántartási adataival nem ért egyet. Az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztésekor ugyanis megváltoztatták a térképi állapotot. A panaszos szerint ezzel tulajdonostársaival együtt megfosztották õt az út rendeltetésszerû használatától. Birtokháborítás megszüntetése tárgyában az ügyben bírósági eljárás is volt folyamatban, de 1992-ben a per tárgyalásának felfüggesztésére került sor az ingatlan-nyilvántartási térképezési hiba földhivatal által történõ kijavításáig. A panasz benyújtásának idõpontjáig azonban a földhivatal nem intézkedett.

A csatolt igazságügyi szakértõi vélemény szerint bár a tulajdonosok megállapodtak abban, hogy az utat közösen használják, és azt kizárólagos birtokba egyik tulajdonostárs sem veheti, a tényleges használat a szerzõdésben rögzített feltételektõl eltérõen alakult ki. A község új alaptérképe a tényleges birtoklás szerinti használatot rögzítette. Ennek következtében a saját használatú utat hibásan ábrázolta. Ezért a szerkesztési hiba kiigazításáig a bíróság felfüggesztette az eljárást.

A csatolt iratokból az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Budakörnyéki Bíróság az 1992. január 20-án kelt végzésében rendelte el az igazságügyi szakértõi vélemény megküldését a Földhivatalnak.

Tekintettel arra, hogy a mulasztást a vizsgálat ideje alatt pótolták, az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett. A jövõbeni hasonló sérelmek elkerülése érdekében azonban felhívta a Budakörnyéki Földhivatal, valamint a Pest-megyei Földhivatal vezetõjét, hogy fordítson figyelmet a törvényes határidõk betartására, különösen akkor, ha a földhivatalok intézkedésétõl bíróság vagy más hatóság elõtti eljárás folytatása függ.

OBH 5889/1997.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy édesapja a Földkiadó Bizottság által ideiglenesen kimért 29.30 AK értékû szántóingatlanára a tulajdonjogot a Földhivatal nem jegyezte be. Sérelmezte azt is, hogy a Földhivatal "tájékoztatás" tárgyú értesítésére benyújtott fellebbezésre nem válaszolt. A panaszos a közelmúltban elhunyt, de édesanyja kérésére az országgyûlési biztos általános helyettese a vizsgálatot lefolytatta.

A vizsgálat során feltárta, hogy a panaszos nagyapja, aki 1974-ben hunyt el, a hagyatékátadó végzés alapján 142.60 AK értékû föld tulajdonjogával rendelkezett, amely az abai Vörös Hajnal Mgtsz (továbbiakban: tsz) használatában volt. A hagyatékátadó végzésen kívül igazolja ezt az adatgyûjtõ lap is. Fia, a panaszos édesapja az 1957. I. hó 17-én kelt adásvételi szerzõdéssel összesen 19.12 AK értékû külterületi ingatlan tulajdonjogát szerezte meg, a tulajdonjogot a telekkönyvbe bejegyezték. Az ingatlanok az 1959-ben történt földrendezés során megszûntek. Feltehetõen az azonos nevû édesapa tulajdonát képezõ földdel együtt vették számba és tévedésbõl az õ nevén tartották nyilván részarány-tulajdonként. Emiatt a hagyatéki eljárás lefolytatásakor a 142.60 AK értékû földterületben a 19.12 AK értékû föld is benne foglaltatott annak ellenére, hogy az nem az örökhagyó tulajdonát képezte. A hagyatékátadó végzés rendelkezése szerint a házas ingatlanokat a panaszos édesapja örökölte, a tsz használatában lévõ ingatlanokat nagynénje.

A hagyatékátadó végzést az örökösök nem támadták, és a földhivatal is átvezette a nyilvántartáson, kivéve a 3495 /6 hrsz.-ú ingatlant, mert ez az ingatlan benne foglaltatott a hagyaték állagának 2. pontjában szereplõ tsz használatban lévõ 142. 60 AK értékû termõföld területében. A panaszos édesapja kérte a Földhivataltól a részaránytulajdon igazolását, de mivel ilyen az ingatlan-nyilvántartásban nem volt, a földhivatal megtagadta az igazolás kiállítását. Errõl a panaszos édesapja 1996. augusztus 13-i keltezéssel kapott a Földhivataltól tájékoztató levelet. Kárpótlási igényével a megyei kárrendezési hivatalhoz is fordult, ahova csatolta a tsz igazolását arról, hogy a nevén tartanak nyilván 19.20 AK értékû ingatlant. A kérelmét elutasították azzal, hogy akinek a nevén a tsz használatban lévõ ingatlant tartanak nyilván, az nem kárpótlásra, hanem a föld kiadására jogosult. Ügyvédje tanácsára ezért panaszos édesapja a Földkiadó Bizottsághoz fordult. A Földkiadó Bizottság 1994 októberében tagi és részaránytulajdon alapján 6983 m2 területû, 29.30 AK értékû szántó ideiglenes kimérésérõl rendelkezett. A földterületet panaszos édesapja birtokba vette, a család jelenleg is használja, de a Földhivatal azzal az indokkal, hogy panaszos édesapja részaránytulajdonnal nem rendelkezett, nem jegyezte be a nyilvántartásba.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényerejû rendelet 21. § (2) bekezdése szerint, ha az ingatlan-nyilvántartásból megállapítható, hogy az ingatlanra idõközben harmadik személy jóhiszemûen és ellenérték fejében jogot szerzett, és a kijavítás vagy a kiegészítés az õ jogát sértené, a jogra és tényre vonatkozó kijavításnak vagy kiegészítésnek csak akkor van helye, ha ehhez az érdekelt harmadik személy hozzájárul. Jelen esetben a jóhiszemû harmadik jogszerzõ megváltás jogcímén a Vörös Hajnal Mgtsz, aki már 1991-ben igazolta a panaszos édesapjának tulajdonát.

Az országgyûlési biztos álalános helyettese ajánlást tett a Körzeti Földhivatal vezetõjének, hogy a részaránytulajdonok nyilvántartásának kiigazításával pótolja a panaszos édesapja tulajdonának bejegyzését, azt követõen jegyezze be a nyilvántartásba a Földkiadó Bizottság által kiadott és a család által birtokolt földterületre is. Válasz az ajánlásra még nem érkezett, de az erre nyitvaálló határidõ sem telt még el.

OBH 6144/1997.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 6400/1997.

A panaszos a beadványában sérelmezte, hogy Budapest XIX. kerület Önkormányzata elutasította átmeneti segély és közgyógyellátási igazolvány iránti kérelmét. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint panaszos átmeneti segély és közgyógyellátási igazolvány iránti kérelmét azzal az indoklással utasították el, hogy a család egy fõre jutó jövedelme meghaladja az önkormányzat rendeletében elõírt jövedelemhatárt. Mindkét támogatás esetén a kérelmeket elsõfokon a polgármester helyett a Polgármesteri Hivatal Szociális Irodája bírálta el, a határozatokat az irodavezetõ írta alá. A fellebbezést a képviselõ-testület bírálta el, a határozatokat a polgármester helyett az irodavezetõ írta alá.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az átmeneti segély és a méltányosságból adható közgyógyellátási igazolvány nem alanyi jogon járó támogatási formák. Az ezekre való jogosultságot az önkormányzat - a jogszabályok keretei között - mérlegelési jogkörében állapítja meg. Alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság csak abban az esetben állapítható meg, ha az önkormányzat mérlegelési jogkörének alkalmazása során az eljárására vonatkozó jogszabályokat megsérti. Megállapította továbbá, hogy a vizsgált esetben az önkormányzat eljárásával jogszabályt sértett. Az átmeneti segély és a méltányosságból adható közgyógyellátási igazolvány iránti kérelmek elbírálása a képviselõ-testület hatásköre. A képviselõ-testület rendeletével a szociális törvényben meghatározott önkormányzati hatósági hatásköreinek gyakorlását a polgármesterre ruházta. A polgármesteri hivatal ügyintézõjére történõ hatáskör átruházást a törvény kizárja azzal, hogy taxatíve meghatározza azokat a szerveket, amelyek vonatkozásában a testület élhet a képviselõ-testületi hatáskör átadásának lehetõségével. Az a körülmény, hogy a kérelmeket a polgármester helyett a Szociális Iroda bírálta el, a helyi önkormányzatokról szóló törvény sérelmét jelentette.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a kérelmekrõl olyan szerv döntött, mely erre hatáskörrel nem rendelkezett, és ezzel a szociális biztonsághoz való joggal és a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos követelményével összefüggésben okozott visszásságot. A feltárt visszásság orvoslása érdekében az állampolgári jogok országgyûlési biztosa kezdeményezte, hogy a közgyógyellátási igazolvány és az átmeneti segély iránti kérelmeket az arra hatáskörrel rendelkezõ szerv ismételten bírálja el. Az ajánlást az önkormányzat elfogadta és ígéretet tett a jogszabályok jövõbeni betartására. A kérelmek ismételt elbírálására nem került sor, mert az ajánlás megérkezése elõtt az önkormányzat átmeneti segélyben és közgyógyellátási igazolványban részesítette a panaszost.

OBH 6424/1997.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 6598/1997.

Panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a virágüzlete megközelítését ellehetetlenítette az út túloldalán felépített áruház és az ahhoz csatlakozó közúti csomópont kialakítása. Sérelmezte továbbá az idõközben folyamatban volt bírósági eljárást és döntést is.

Az országgyûlési biztos általános helyettese tájékoztatta a panaszost, hogy az Obtv. 29. § (1) bekezdés d) pontja értelmében az országgyûlési biztosnak nincs hatásköre folyamatban lévõ és befejezett bírósági eljárások, így ítéletek, valamint a bírósági eljárások esetleges elhúzódásának vizsgálatára, illetõleg indítványozni az eljárások gyorsítását.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az üzlethálózat építési engedélyét a jegyzõ az 1995 októberében kelt határozatával, a tervezett épület elõtti, a 2. számú fõút körforgalmi csomópont és csatlakozó utak építésére az engedélyt a Pest Megyei Közelekedési Felügyelet 1996. októberi határozatával adta meg. A panaszos sem az áruház, sem az útépítést engedélyezõ határozatról nem kapott tájékoztatást. A panaszos beadvánnyal élt a közlekedési felügyelethez, ahonnan azt a választ kapta, hogy az útépítési eljárásban nem minõsül ügyfélnek, amennyiben akármilyen kára keletkezett és pert indít, úgy nyilatkozatukat és az iratokat a bíróság rendelkezésére bocsátják.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos kereskedõi igazolványát kérelmére, 1994. április 30-án a jegyzõ visszavonta, így az ezt követõen megadott, az utca túloldalára tervezett építési engedélyrõl még a határozat meghozatalának idõpontjában hatályban volt ÉVM rendelet alapján sem kellett a panaszost tájékoztatni.

OBH 6663/1997. és OBH 6832/1997.

II. A Pénzügyi Bizottság alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az Alkotmányban 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal és a 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben akkor, amikor nem oktatja ki az ügyfelet a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetõségrõl.

Panaszosok sérelmezték, hogy a Budapest XXII. kerületi Önkormányzat a bizonyítottan - a Metallochemia által - ólomszennyezett területre telekadót vetett ki. Mindezen túl a panaszosok sérelmezték, hogy az Önkormányzat Pénzügyi Bizottsága által hozott határozatok alaki hibában szenvednek, hiszen a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetõségre nem <%4>hívták fel a panaszosok figyelmét. Ezenkívül az egyik panaszos kifogásolta még azt is, hogy a Budapest Fõváros Közigazgatási Hivatal a XXII. kerületi Önkormányzat Képviselõ<%1>-testületének Pénzügyi Bizottsága által hozott határozat ellen benyújtott fellebbezését nem bírálta el.

A jogállamiságból fakadó jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), a jogorvoslathoz való jog (Alk. 54. § (5) bek.) és a tulajdonhoz való jog sérelmének ( Alk. 13. § (1) bek.) gyanúja alapján indított vizsgálatot az országgyûlési biztos általános helyettese.

I. A helyi adók kivetését az Alkotmány, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv., valamint a helyi adókról szóló 1990. évi C tv. tesz lehetõvé. A panaszos elõadta, hogy az ingatlant sem õ nem tudja hasznosítani, sem bérbe adni nem tudja, sem eladni a magas ólomszennyezettség miatt. Amikor a jogalkotó lehetõvé tette a telekadó esetében a négyzetméterre vonatkoztatott vagy a forgalmi értékre vonatkoztatott adó megállapításának a lehetõségét, azzal indirekt módon megállapította, hogy a vagyonadó lényege végsõ soron, mindkét esetben a telek értéke.

A helyi adó adóalapjául szolgáló tényezõ a helyi adókról szóló tv. 21. § a) pontja esetén is összefügg a telek értékével. A telek m2-ben megállapított területe a telek értékét meghatározó egyik legfontosabb tényezõ.

A szakvélemények, a panaszos állítása, valamint az önkormányzat telekadóra vonatkozó rendelkezései mind alátámasztották azt, hogy a kérdéses ingatlanok értéke nagymértékben csökkent.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a tulajdonosok a tulajdonjoghoz fûzõdõ használatra, haszonszedésre és rendelkezésre vonatkozó részjogosítványai gyakorlatilag kiüresedtek, hiszen a tulajdonosok sem használni, sem értékesíteni nem tudják ezen ingatlanokat. A tulajdonjog részjogosítványainak kiüresedése ellenére azonban a dolog tulajdonjogával járó egyik közteher - a helyi adó - a vizsgált esetben továbbra is fennmaradt. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a ténylegesen csak a birtoklás részjogosítványával azonos tulajdonjogra történõ adókivetés - még 50%-os kedvezmény esetén is - aránytalan. Az 50%-os kedvezmény csak az ólomszennyezéssel nem érintett telek tulajdonosaihoz képest történõ kedvezõbb elbánást fejezi ki, de nem alkalmas a szennyezés által érintett telkek tényleges állapotának figyelembevételére.

II. Mindkét panasz esetében azt vizsgálta az országgyûlési biztos általános helyettese, hogy a határozatok az eljárási szabályoknak megfeleltek-e. A vizsgálat során megállapította, hogy a Pénzügyi Bizottság határozata ellen bírósági jogorvoslati lehetõség állt volna rendelkezésre a panaszosoknak, ugyanakkor a határozat rendelkezõ része jogorvoslati lehetõségekrõl a következõk szerint tájékoztatta a panaszosokat: "E határozat a közléssel jogerõssé válik, ellene további fellebbezésnek helye nincs".

A Pénzügyi Bizottság ezzel a határozattal gyakorlatilag kizárta a bírósági felülvizsgálat lehetõségét és ezáltal megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. rendelkezéseit. A bírósági jogorvoslat lehetõségének kizárása a jogorvoslathoz való alkotmányos joggal, valamint a jogállamiságból származó jogbiztonsághoz fûzõdõ alkotmányos követelménnyel összefüggésben visszásságot okozott.

III. A panaszos sérelmezte, hogy a Pénzügyi Bizottság által hozott határozat elleni fellebbezését a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal nem bírálta el. A vizsgálat során az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a közigazgatási szervet bár az áttételi kötelezettség csak közigazgatási szerv viszonylatában terheli, azonban a hatáskör hiányának megállapítása nem csupán az adott típusú államigazgatási szerv viszonylatában, hanem az eltérõ feladatkörû szervek viszonylatában is felmerülhet. Ennélfogva, ha például az ügyfél a fellebbezését a közigazgatási hivatalhoz küldi ahelyett, hogy bírósághoz fordult volna, akkor az államigazgatási szerv akkor jár el helyesen, ha visszaküldi az iratokat az ügyfélnek és egyben tájékoztatja arról, hogy kérelmével bírósághoz fordulhat.

A közigazgatási hivatalnak az eljárása során meg kellett volna állapítani, hogy a panaszos beadványa mire irányult.

A Fõvárosi Közigazgatási Hivatal az országgyûlési biztos általános helyettesének ajánlása alapján felhívta az ügyintézõt az Államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. szabályainak betartására, ugyanakkor vitatta a vizsgálat megállapításait.

OBH 6815/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a II. fokú eljárásokat törvénysértõ módon a képviselõ-testület helyett az önkormányzat Szociális Bizottsága folytatja le.

Az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való jog és az Alkotmány 2. § (1) be- kezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye sérelmének közvetlen veszélyét hordozza és ezzel visszásságot okoz, ha a Polgármesteri Hivatal Ügyrendje a Szociális és Gyámügyi Osztályra történõ önkormányzati hatáskör-átruházást tartalmaz.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 7208/1997.

A panaszos tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet terjesztett elõ a Fõvárosi Kerületek Földhivatalához (továbbiakban: Földhivatal). Kérelmét iktatták és széljegyezték. Ezt követõen a Földhivatal olyan széljegyet jegyzett fel az ingatlanra, mely az ingatlant terhelõ jelzálogjog bejegyzésére irányult.

A panaszos személyesen, majd jogi képviselõje útján is kérte a Földhivatalt, hogy a jelzálogjog bejegyzése iránti kérelmet utasítsa el, és törölje a széljegyet az ingatlanról, mert értékesítési szándékai emiatt meghiúsulhatnak. Intézkedés azonban panasza benyújtásáig nem történt.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a vizsgálat során feltárta, hogy a panaszos 1997. II. hóban nyújtotta be a szóban forgó ingatlanra tulajdonjog bejegyzési kérelmét, amit iktattak és széljegyeztek. Ezt követõen iktatták azt a jelzálogjog bejegyzés iránti kérelmet, melyet az ingatlan korábbi vevõje terjesztett elõ egy foglalóra vonatkozó megállapodás alapján. Az adásvétel a vevõ hibájából meghiúsult. A kérelem és az okirat nem volt alkalmas ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, és egyébként is rangsorban követte a panaszos tulajdonjog bejegyzési kérelmét. A panaszos elõször 1997. április 2-án, majd jogi képviselõje útján április 16-án is kérelemmel fordult a Földhivatalhoz, amelyben azt nyilatkozta, hogy a jelzálogjog bejegyzéséhez hozzájárulást nem adott, véleménye szerint a foglalóról szóló megállapodás alapján a kérelem nem bejegyezhetõ. Kérte a széljegy mielõbbi törlését, illetve tulajdonjogának bejegyzését, mert az ingatlant értékesíteni szerette volna. Beadványaira a Földhivataltól 1997 augusztusában még nem kapott választ.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a földhivatal fentiekben vázolt mulasztása alkotmányos joggal összefüggõ visszásságot okozott. Ajánlást azonban a panaszt kiváltó ügy elintézésére nem tett, mert az országgyûlési biztos korábbi vizsgálata során már tett ajánlást a földmûvelési miniszternek a Fõvárosi Kerületek Földhivatalánál keletkezett ügyirathátralék mielõbbi feldolgozására. Remélhetõleg az eddigi intézkedések nyomán az ügyirathátralék a Fõvárosban az 1999. év végére megszûnt, és a késedelmes intézkedéssel okozott sérelmek orvoslást nyertek. Az országgyûlési biztos általános helyettese az ügyben a vizsgálatot lezárta.

OBH 7348/1997.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 7361/1997.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 7406/1997.

A panaszost a rendõrjárõr feljelentette, mert a közúti jelzõlámpa tilos jelzése ellenére a gépkocsijával áthaladt egy útkeresztezõdésen. A szabálysértés elkövetését nem ismerte el és véleménye szerint a bizonyítási eljárás során alapvetõ állampolgári jogainak érvényesítésére nem volt lehetõsége. Panasza alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. Az eljáró rendõrkapitányságtól beszerzett iratok alapján a következõket állapította meg:

A szabálysértés miatt a panaszos lakóhelye szerint illetékes III. kerületi Rendõrkapitányság mint elsõfokú szabálysértési hatóság tárgyalás nélkül 5000 forint pénzbírságot szabott ki. A panaszos kifogással élt, ezért a hatóság tárgyalást tûzött ki. A szabálysértési hatóság a tényállás megállapításához a rendelkezésére álló bizonyítási lehetõségeket kimerítette. A panaszos az eljárás során érvényesítette jogorvoslati jogait.

A szabálysértési hatóság tárgyaláson hozott határozata ellen a panaszos fellebbezett. A BRFK Igazgatásrendészeti Fõosztálya az elsõfokú határozatot helyben hagyta. A másodfokú szabálysértési hatóság jelentõsen túllépte az Sztv. 69. § (2) bekezdésében megállapított 30 napos határozathozatali határidõt. A határozathozatali kötelezettség teljesítésének késedelme sértette a jogállamiság és a jogbiztonság alkotmányos követelményét. A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság, amely nem csupán az egyes normák egyértelmûségét követeli meg, de az egyes jogintézmények mûködésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetõek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák. A jogorvoslati határidõ törvényben meghatározott mértékének túllépése sértette az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslati jogot is.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a BRFK Igazgatásrendészeti Osztályának késedelme a jogorvoslati jog sérelmével összefüggésben, a jogállamiság nélkülözhetetlen elemét képezõ jogbiztonság követelményét is sértette. Tekintettel azonban arra, hogy a konkrét ügyben az elsõfokú hatóság az eljárási szabályok betartásával hozott döntést, és a panaszos a jogorvoslati kérelmében nem közölt olyan új tényeket, amelyek a másodfokú eljárásban figyelembe vehetõk lettek volna, a hatóság késedelme miatt megállapítható jogsérelem inkább formai volt és nem tartalmi, ezért visszásságot megállapítani nem lehetett.

OBH 7408/1997.

A panaszos véleménye szerint az eltûnt fia felkutatása ügyében folytatott rendõrségi eljárás nem volt eléggé alapos. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat érdekében az eljáró rendõrkapitányságtól beszerezte az eltûnt személy felkutatásával kapcsolatos államigazgatási eljárás iratait.

A panaszos fia az ELMÜ Rt. díjbeszedõjeként dolgozott. 1996. június 6-án napközben a körzetében dolgozott, de munka után édesanyja lakásába nem tért haza. Az eltûnt fiatalembernél személyi igazolvány nem volt, útlevéllel nem rendelkezett, eltûnése idején nagyobb mennyiségû pénz volt nála, amelyet a körzetében beszedett. A panaszos másnap bejelentést tett a BRFK XVI. kerületi Rendõrkapitányságon. Az eltûnés bejelentését követõ napokban az ügy elõadója - a körözés elrendelésén és az eltûnt személy édesanyjának ismételt meghallgatásán kívül - érdemi intézkedéseket nem tett az eltûnt személy felkutatása érdekében. Az elmaradt intézkedéseket csak a szakfelügyeletet és szakirányítást ellátó rendõri szervek utasítására pótolták vagy pontosították.

1996. október 3-án a XVI. kerületi Rendõrkapitányság határozatot hozott az eltûnés miatt elrendelt államigazgatási eljárás megszüntetésérõl, de a kibocsátott körözést továbbra is fenntartották. A panaszos a határozat ellen fellebbezett. A BRFK Bûnüldözési Fõosztálya a fellebbezést elutasította és az I. fokú határozatot helyben hagyta. A panaszos több alkalommal kifogásolta, hogy a kutatás megállapításairól nem, vagy csak semmitmondó tájékoztatást kapott.

Az Országos Rendõr-fõkapitányság Bûnüldözési Osztálya a Rendõrség Körözési Munkájának Ideiglenes Szabályzata alapján felülvizsgálta az ügyben tett intézkedéseket és további feladatok végrehajtására adott utasítást. Az ORFK a Magyar Nemzeti Interpol Iroda útján intézkedett a nemzetközi körözés kiadására.

A kerületben más gyanús eltûnések is elõfordultak. 1999-ben beigazolódott, hogy a panaszos fia - több más személlyel együtt - bûncselekmény áldozata lett.

A kerületi kapitányság nem vagy csak késedelmesen tette meg azokat az intézkedéseket, amelyekre az eltûnt személyek felkutatásának és a rendkívüli halálesetek kivizsgálásának rendjérõl szóló 23/1994. (X. 26.) BM rendelet 8. és 9. §-ai a rendõrséget feljogosítják, annak ellenére, hogy már a bejelentés idõpontjában is feltehetõ volt - ezt a kibocsátott körözés is tartalmazta -, hogy az eltûnt személy bûncselekmény sértettjévé vált.

Ajánlotta az országos rendõrfõkapitánynak, hogy intézkedjék az eltûnési ügyekben végzett rendõri munka gyorsaságának és szakszerûségének, továbbá ellenõrzésének javítására. Fontolja meg kötelezõ feladatok elõírását, különösen azokban az esetekben, ahol az eltûnt személy bûncselekmény áldozata lehetett vagy egyéb körülmény (életkora, egészségi állapota stb.) miatt a késedelem veszéllyel járhat. A fõkapitány az ajánlást elfogadta. A körözési munka szabályairól jogszabálytervezet készült. A kapitányság személyi állományát kioktatták, a bûnügyi vezetõ más beosztásba került.

OBH 7489/1997.

A panaszosok beadványukban azt sérelmezték, hogy a Budakörnyéki Földhivatal (továbbiakban: Földhivatal) ingatlan-megosztási kérelmükben többszöri hiánypótlási felhívást adott ki annak ellenére, hogy pótolták az iratokat. Emiatt az eljárás elhúzódott. A panaszos telefonon történt sürgetésére és érdeklõdésére a Földhivatal munkatársai nem megfelelõ bánásmódot tanúsítottak. A vizsgálat során az országgyûlési biztos általános helyettese a következõ tényállást állapította meg: A panaszos és felesége 1997 májusában a korábban megosztással keletkezett ingatlanok egyikét eladták, és a vevõ a szerzõdés egy példányát a Földhivatalhoz bejegyzésre benyújtotta. A kérelmet széljegyezték. Az adásvételi szerzõdés bejegyzésének akadálya volt, hogy a telekmegosztási kérelemhez panaszosok nem mellékeltek tulajdonközösséget megszüntetõ szerzõdést. Erre õket a Földhivatal 1997. május 29-én hívta fel. Miután az okirat közjegyzõ elõtt elkészült, azt a panaszos személyesen vitte be a Földhivatalhoz. Ennek ellenére 1997. augusztus 4-én ismét felhívást kaptak, hogy az okiratok eredeti példányát nyújtsák be átvezetésre. A panaszosok kérelmére a Pest Megyei Földhivatal kivizsgálta a Budakörnyéki Földhivatal eljárását. Vizsgálata során a következõket állapította meg: A panaszos a bejegyzéshez szükséges iratokat többször is fénymásolatban adta be abban a hiszemben, hogy azok eredeti okiratok. Ezért azokat a Földhivatal figyelemmel az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. 15. §-ában foglaltakra bejegyzésre alkalmatlan voltuk miatt nem fogadhatta el. A megosztás átvezetéséhez szükséges eredeti okiratokat a Földhivatalhoz végül is 1997. augusztus 13-án nyújtották be, ezután a bejegyzés 1997. augusztus 27-én megtörtént. A vizsgálat megállapítása szerint a Földhivatal dolgozói feladatuk teljesítésekor a jogszabályoknak megfelelõen jártak el, ezért felelõsségre vonásukra nem került sor.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a vizsgálat megállapításaival részben értett egyet. A panaszos az ingatlan megosztására vonatkozó kérelmét 1997 januárjában nyújtotta be a földhivatalhoz, de csak négy hónap elteltével, sürgetõ levelére kapta meg a hiánypótlási felhívást. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 15. § (1) bekezdése szerint az érdemi határozatot 30 napon belül kell meghozni. A tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel keletkezik. A fenti rendelkezés igyekszik kiküszöbölni azt, hogy a tulajdonos hosszú ideig bizonytalan legyen tulajdonjoga felõl. A bizonytalanság másfelõl sérti a jogbiztonságból fakadó közhitelesség elvét is. Ezért az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Földhivatal a mulasztásával az Alkotmányban rögzített tulajdon védelmével és a jogbiztonsággal összefüggõ visszásságot okozott. Tekintettel arra, hogy más panasz kapcsán már felhívta a Pest Megyei Földhivatal vezetõjét arra, hogy fordítson figyelmet a törvényes határidõk betartására, valamint hogy a tulajdonjogot - amint annak teljesítése elõl az akadály elhárult - a Földhivatal bejegyezte, az országgyûlési biztos általános helyettese az ügyben ajánlást nem tett, de felkérte a Pest megyei Földhivatal vezetõjét, hogy különös figyelmet fordítson az ügyfelek megfelelõ módon történõ tájékoztatására.

OBH 7679/1997.

A panaszos beadványában sérelmezte Tomajmonostora Község Önkormányzatának és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatalnak határozatait és eljárását.

A vizsgálat a tulajdonhoz, a jogorvoslathoz és a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt indult.

A panaszos az önkormányzatnál kifogásolta a szomszédos telken épített szennyvízakna állapotát, és kérte annak megszüntetését, mivel a derítõbõl - a terepviszonyok miatt - az õ telkére átszivárgó szennyvíz gyümölcsfái, növényei pusztulását okozta. A jegyzõ az ügyben tárgyalást tartott. A tárgyaláson a felek egyezséget kötöttek, amit a jegyzõ jóváhagyott. A panaszos szomszédja vállalta, hogy 60 napos határidõn belül elvégzi a szennyvízakna szigetelését. A panaszos a határidõ eredménytelen letelte után kérte a határozat végrehajtását. A jegyzõ határozatával elrendelte, hogy a kötelezett a határozat kézhezvételét követõ 5 napon belül végezze el a szennyvízakna szigetelését. Ezt követõen a végrehajtási eljárást a jegyzõ határozatával felfüggesztette, arra hivatkozva, hogy a kötelezett végrehajtási kifogást terjesztett elõ, amelyben leírta, a szennyvízakna tisztításához a felhasznált vegyi anyagot két részben kell a derítõben elhelyezni, meghatározott idõközökkel, így az 5 napos határidõt nem tudja betartani. A jegyzõ végrehajtást felfüggesztõ határozata ellen a panaszos a Megyei Közigazgatási Hivatalnál fellebbezést nyújtott be. A Hivatal a fellebbezést helybenhagyta - arra hivatkozva, hogy az elsõfokú határozat végrehajtását a határozatot hozó elsõfokú hatóság nem függesztheti fel -, és a végrehajtást felfüggesztõ határozatot megsemmisítette. Ezt követõen a panaszos kérte a jegyzõtõl - eredménytelenül - a jogerõs határozat végrehajtását.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy a felek az egyezségben a derítõ szigetelésérõl állapodtak meg, és a jegyzõ a végrehajtást elrendelõ határozatban szintén a derítõ szigetelésérõl rendelkezett. A kötelezett nem azt teljesítette, amire az egyezség, illetve a jegyzõ határozata kötelezte. Ezt a teljesítést a jegyzõ elfogadta, amikor elrendelte a végrehajtás felfüggesztését a szennyvízakna tisztítására hivatkozva. A jegyzõ az elsõfokú hatóság határozatában foglalt kötelezettség teljesítésének módját az 1957. évi IV. törvény rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával megváltoztatta. A törvény 61. § (1) bekezdése szerint: Ha a közigazgatási szerv megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabályt sért, a határozatot módosítja vagy visszavonja. Ezenkívül a határozatát a közigazgatási szerv az ügyfél jogorvoslati kérelme esetén is módosíthatja vagy visszavonhatja, ha a jogorvoslati kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekû fél. A panaszos esetében egyik feltétel sem állt fenn. Továbbá határozat módosítása, visszavonása szintén csak határozati formában lehetséges, ami szintén nem történt meg. A Közigazgatási Hivatal a végrehajtást felfüggesztõ határozatot megsemmisítette. Így a jegyzõ végrehajtást elrendelõ határozatát - ami a szennyvízakna szigetelésérõl rendelkezett - végre kellett volna hajtani, illetve hajtatni. A jegyzõ - a panaszos ismételt kérelme ellenére - az említettek iránt semmiféle intézkedést nem tett, mivel álláspontja szerint a kitisztítással a derítõ megfelelõ állapotba került. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy a jegyzõ eljárása a panaszos tulajdonhoz, jogorvoslathoz való jogával, valamint a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonsághoz való joggal kapcsolatban alkotmányos visszásságot okozott. Az országgyûlési biztos a visszásság orvoslására a jegyzõnél kezdeményezte, hogy a jövõben az államigazgatási eljárásban az 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint járjon el, és gondoskodjon a jogerõs határozatok - az abban foglaltak szerint - végrehajtásáról, illetve intézkedjen a határozatban foglalt kötelezettségek kikényszerítése iránt, valamint a határozat módosításának, visszavonásának lehetõségét kizárólag akkor alkalmazza, ha ennek törvényi feltételei fennállnak. A jegyzõ az ajánlásokat elfogadta. A jegyzõ válaszát az országgyûlési biztos elfogadta.

A panaszos a Közigazgatási Hivatalhoz benyújtott több beadványában kifogásolta a jegyzõ eljárását. Panaszbeadványaira a következõ felvilágosítást kapta tájékoztató levél formájában: "A birtokháborítás nem csak egy minden mûszaki követelményt kielégítõ szigetelési munkálattal szüntethetõ meg, hanem olyan módon is, hogy megszüntették a szennyvíztároló használatát. Amennyiben ezt a tározót újból használják, egy nem kellõen szigetelt állapotban és a szennyvíz átszivárogna, akkor újbóli bejelentés alapján az eljáró hatóság köteles lenne a birtokháborítás megszüntetése iránt intézkedni." A Közigazgatási Hivatal eljárása, hogy egy tájékoztató levélben végezte el egy már jogerõs határozat megváltoztatását, módosítását, így elfogadta a szennyvízakna tisztítását - az elsõfokú jogerõs határozatban elõírt szigetelés helyett -, a jogorvoslathoz és a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okozott.

OBH 7879/1997.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 7899/1997.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 8127/1997.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 8619/1997.

Panaszos beadványában sérelmezte, hogy Berekböszörmény Község Önkormányzata elutasította ápolási díj iránti kérelmét. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint panaszos a kérelem benyújtásának idején jövedelempótló támogatásban részesült, ezért a képviselõ-testület a kérelmet elutasította. A határozat indoklása szerint "ápolási díj állapítható meg annak a hozzátartozónak, aki 18. életévét betöltött tartósan beteg személy gondozását végzi, rendszeres pénzellátásban részesül, ide nem értve a gyermekgondozási segélyt."

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény kizárja annak a lehetõségét, hogy rendszeres pénzellátásban részesülõ kérelmezõ ápolási díjat kapjon, tehát a döntés tartalma megfelelt a jogszabályoknak. Megállapította továbbá, hogy a határozat indoklása hibás, helytelenül idézi a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló Berekböszörmény Község Önkormányzatának Képviselõ-testülete 7/1996. (V. 29.) önk. számú rendeletét. A vizsgált határozat indoklása - mint a döntés jogi megalapozottságának levezetése - az ügyfél számára félreértésre adhatott alkalmat.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította azt is, hogy a jogállamiság követelményébõl fakadó jogbiztonság mint alkotmányos alapelv az állampolgárokat csak közvetve érinti az állami szabályozó rendszeren keresztül. A nem megfelelõ hatósági határozat sérti a jogbiztonság elvét, de az állampolgár tekintetében alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság csak akkor keletkezik, ha az állampolgárt érdeksérelem éri, vagy a hatósági magatartás más alkotmányos jog sérelmével jár. A vizsgált esetben panaszost érdeksérelem nem érte, ápolási díjra nem volt jogosult, ezért az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg.

OBH 8738/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot, ha az önkormányzat nem a jogszabályoknak megfelelõen jár el a határozat kézbesítése során, és ezért az ügyfél nem élhet a jogorvoslat lehetõségével.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 8816/1997.

A panaszos az állampolgári jogok országgyûlési biztosához intézett levelében sérelmezte, hogy a Mini Presszó jogszabálysértõ mûködése miatt tett bejelentésére a települési önkormányzat jegyzõjétõl nem kapott érdemi választ.

A panaszos a Budapest XVII. Kerületi Polgármesteri Hivatal jegyzõjéhez írt levelében annak kivizsgálását kérte, hogyan folyhat szeszes ital kimérés olyan vendéglátó egységben - a Mini Presszóban - , amelynek közelében, 200 méteres távolságon belül gyermek- és ifjúsági intézmény (óvoda) van. A jegyzõ a panaszost arról tájékoztatta, hogy a presszó a jogszabályi elõírásoknak megfelelõen mûködik.

A közérdekû bejelentésekrõl szóló 1977. évi I. tv. szerint a közérdekû bejelentéseket érdemben kell elbírálni, a vizsgálat befejezésérõl a bejelentõt írásban kell értesíteni, és a vizsgálat eredményeképpen kialakított állásfoglalás indokait is közölni kell. Jelen esetben a jegyzõ a panaszos bejelentését kivizsgálta, megállapítását közölte ugyan a panaszossal, azonban azt nem indokolta, így a panaszos nem kapott kellõ információt arról, hogy bejelentése miért alaptalan. Az Alkotmányban deklarált jogállamiság és a kérelem elõterjesztéséhez való jog a jogalkalmazókkal szemben megköveteli, hogy az általuk végzett tevékenység a jogszabályi elõírásoknak megfelelõ, elõre kiszámítható, világos és egyértelmû legyen. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a XVII. Kerületi Önkormányzat jegyzõjének ismertetett eljárása nem felel meg ezeknek a követelményeknek, így az a jogállamisággal és a panaszhoz való joggal összefüggésben visz- szásságot okozott.

A visszásság orvoslására az országgyûlési biztos kezdeményezésben kérte a jegyzõt, hogy a jövõben tartsa be a jogszabályi elõírásokat, és panaszos esetében egészítse ki a tájékoztatást. Az érintett a kezdeményezésnek eleget tett.

OBH 9085/1997.

A panaszos az Országgyûlési Biztosok Hivatalához intézett beadványában sérelmezte a saját és a férje földkiadási ügyében az eljárás elhúzódását.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés), valamint a tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) sérelmének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

I. A termelõszövetkezetet felszámoló pénzintézeti központ (PK) megbízottja arról tájékoztatta panaszos férjét, hogy a tsz volt tagját 24 aranykorona, alkalmazottját 16 aranykorona értékû föld illeti meg, s egyidejûleg kérte nyilatkozatát arról, hogy a részére járó aranykorona értékû földet igénybe kívánja-e venni.

A vizsgálat megállapította, hogy az említett részaránytulajdon ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére vonatkozó intézkedésnek a PK megbízottja részérõl való elmulasztásának vizsgálata - mert a PK sem hatóságnak, sem közszolgáltató szervnek nem tekinthetõ - nem tartozik az országgyûlési biztos hatáskörébe. Ezért az országgyûlési biztos általános helyettese e panaszt hatáskör hiányában elutasította.

Az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlásában kezdeményezte az FM Hivatalnál a visszásság megszüntetését. Az FM Hivatal az ajánlást elfogadta, s arról tájékoztatta az országgyûlési biztos általános helyettesét, hogy egyidejûleg úgy rendelkezett, hogy panaszos 2000. januárjában részaránytulajdonának megfelelõ aranykorona értékû földet megkapja. Az országgyûlési biztos általános helyettese az ajánlásra adott választ elfogadta. Az ajánlás elérte célját.

OBH 9090/1997.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 9137/1997.

A jugoszláv állampolgár panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyûlési biztosához, mert a magyar állampolgárság iránti kérelme ügyében négy év elteltével sem született döntés.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy a panaszos 1993. július 18-án - vagyis a vizsgálat hatályos - a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: törvény) hatálybalépését megelõzõen terjesztette elõ a magyar állampolgárság iránti kérelmét Budapest XVI. Kerület Polgármesteri Hivatalánál.

A törvényt az Országgyûlés 1993. június 1-jei ülésnapján elfogadta és a Magyar Közlöny 1993. június 15-ei száma kihirdette, azonban csak 1993. október 1-jén lépett hatályba. A törvény - a kihirdetésekor hatályos 1957. évi V. tv. rendelkezéseihez képest - szigorúbb feltételeket támasztott a állampolgárság megszerzése iránti kérelmet elõterjesztõ külföldiekkel szemben. Az egyik szigorítás az volt, hogy a magukat magyar nemzetiségûnek valló, magyar felmenõt igazolni tudó külföldi állampolgárok számára is feltételül szabta, hogy kérelmük elõterjesztésekor legalább egy éve bejelentett magyarországi lakcímmel, illetve bevándorlási engedéllyel kell rendelkezniük. Az 1955. évi V. tv. 6 . §-a értelmében, az említett körbe tartozó külföldi állampolgároknak kérelmük benyújtásakor nem kellett bejelentett magyarországi lakcímmel rendelkezniük, elegendõ volt nyilatkozniuk arról, hogy a magyar állampolgárság megszerzését követõen Magyarországon kívánnak letelepedni.

A törvény csak a hatálybalépése napját jelölte meg, arról azonban nem rendelkezett, hogy a már elõterjesztett - azaz a folyamatban lévõ - kérelmek elõkészítésekor milyen szabályokat kell alkalmazni. Nem rendelkezett arról sem, hogy mely kérelmeket kell folyamatban lévõ ügynek tekinteni: azokat, amelyeket az anyakönyvvezetõ, illetve az illetékes konzul már átvett, vagy azokat, amelyek már a Belügyminisztérium Állampolgársági Fõosztályán is iktattak.

Az országgyûlési biztos az OBH 1936/1997. számú átfogó vizsgálat keretében az már áttekintette a magyar állampolgárság megszerzése iránti kérelmek köztársasági elnöki döntésre történõ belügyminisztériumi elõkészítését. A vizsgálat feltárta, hogy a Belügyminisztérium a törvényt, illetve annak a korábban hatályos 1957. évi V. törvény rendelkezéseinél szigorúbb szabályait azon kérelmek elõkészítése során kezdte el alkalmazni, amelyeket - benyújtásuk idõpontjától függetlenül - 1993. október 1-jét követõen iktattak a Belügyminisztériumban. A Belügyminisztérium Állampolgársági Fõosztálya az említett gyakorlat eredményeként a törvény 4. § (2) bekezdésére, illetve 23. §-ára figyelemmel szólította fel panaszost arra, hogy magyarországi lakcímét igazolja.

A magyar állampolgárság megszerzése a törvényben felsorolt objektív feltételek teljesítése esetén sem alanyi joga a kérelmezõnek. A törvény 1. § (4) bekezdése azonban kimondja, hogy nincs visszaható hatálya, továbbá a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 12. § (2) bekezdése általános érvényû követelményként deklarálja azt, hogy a jogszabály a kihirdetését megelõzõ idõre nem állapíthat meg kötelezettséget. A panaszosnak a magyar állampolgárság iránti kérelme benyújtásakor hatályos 1957. évi V. törvény vonatkozó rendelkezései értelmében nem kellett magyarországi lakcímmel rendelkeznie. Ezért a panaszos kérelmének a magyarországi lakcím hiánya miatti elutasítása az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamisághoz, illetve az ebbõl eredõ jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben okozott visszásságot.

A magyar állampolgárság iránti kérelmek ügyében - a belügyminiszter elõterjesztése alapján - a köztársasági elnök dönt. A köztársasági elnöki döntésre figyelemmel az állampolgárság megszerzése iránti kérelmek elutasítása esetén jogorvoslatnak helye nincs. Ezért panaszos ügyében az országgyûlési biztos ajánlást nem tett.

A hasonló tárgyú jövõbeni visszásságok megelõzésére az országgyûlési biztos megismétle az OBH 1936/1997. számú ügyben tett - és a Belügyminisztérium Állampolgársági Fõosztálya által elfogadott - ajánlását. Ajánlásában az országgyûlési biztos ismételten kérte a belügyminisztert, hogy intézkedjen annak érdekében, hogy az 1993. október 1-jét megelõzõen elõterjesztett magyar állampolgárság iránti kérelmek elõkészítése során a Belügyminisztérium Állampolgársági Fõosztálya ne a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény rendelkezéseit alkalmazza.

Az ajánlást a belügyminiszter határidõben elfogadta és tájékoztatta az országgyûlési biztost arról, hogy az 1993. október 1-jét megelõzõen elõterjesztett magyar állampolgárság iránti kérelmek feldolgozása befejezõdõtt, ezért a jövõben hasonló visszásságok nem fordulnak elõ.

OBH 9438/1997.

Egy napilap tudósított két izlandi diáklány elleni rendõri intézkedésrõl, amelyre engedély nélküli munkavégzés gyanúja miatt került sor. A cikk alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese hivatalból vizsgálatot rendelt el. Az eljáró rendõrkapitányságtól beszerzett iratok alapján a következõket állapította meg:

A VIII. kerületi Rendõrkapitányság Keleti pályaudvari rendõrõrsének beosztottai reggel 8 órakor állították elõ a fiatalokat, mert felmerült a gyanú, hogy szálláshelyeket reklámozó szórólapokat osztogattak a pályaudvarra beérkezõ nemzetközi vonatok utasainak.

Az intézkedõ rendõrök értesítették a Fõvárosi Munkaügyi Központ Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelõségét. A munkaügyi felügyelõ meghallgatta az elõállítottakat. A kapitányságon az idegenrendészeti elõadó ugyancsak meghallgatta õket. A cselekmény elkövetését tagadták. Az elõállítottak a tartózkodásukhoz elegendõ mennyiségû készpénzzel rendelkeztek.

A meghallgatások befejezése után, 16 óra 20 perckor, illetve 16 óra 50 perckor a két lányt szabadon engedték. Az intézkedésrõl készült ügyiratot másnap irattározták. Az elõállítás idõtartama legfeljebb 8 óra lehet, idõtartamát a rendõri intézkedés kezdetétõl kell számítani. Ha az elõállítás célja még nem valósult meg, indokolt esetben ezt az idõtartamot a rendõri szerv vezetõje egy alkalommal 4 órával meghosszabbíthatja. Az egyik ügyiraton kézírással fel volt tüntetve, hogy "az elõállítási idõt 8 órán túl meghosszabbítom a szükséges ideig de max. 20.00 óráig". A szöveg alatt olvashatatlan kézjegy volt, amely nem egyezett a kapitányság vezetõjének aláírásával. A másik ügyiraton ez a szöveg sem szerepelt. Nem volt megállapítható, hogy az elõállítás 20, illetve 50 perccel történõ meghosszabbítása jogszerû volt-e.

Az 1993. évi LXXXVI. törvény 3. §-a szerint a magyar hatóság eljárása során köteles a külföldit jogorvoslati jogáról, kártalanítási igényérõl, valamint jogai érvényesítésének módjáról tájékoztatni. A felvett jegyzõkönyvek szerint az elõállítottakat jogaikra kioktatták, erre a "Jogaimra, kötelezettségeimre történõ kioktatást megértettem" szöveg és alatta az eljárás alá vont aláírása utal. Nem tûnik ki, hogy a kioktatás mit tartalmazott, illetve hogy az eljárás alá vont személy élni kívánt-e valamilyen jogával.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az idegenrendészeti eljárás során az eljárás alá vont személy jogaira való kioktatása dokumentálásának, továbbá az elõállítás idõtartama meghosszabbításának gyakorlata - konkrét jogszabálysértés nélkül is - veszélyezteti azoknak a garanciális szabályoknak az érvényesülését, amelyeket a személyes szabadság védelmében az Alkotmány, illetve az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítõ jegyzõkönyv kihirdetésérõl szóló 1993. évi XXXI. törvény megfogalmaz. Mindezekkel összefüggésben a jogállamiság és annak lényegi elemét képezõ jogbiztonság sérelmének veszélye is megállapítható, ezért ajánlotta a budapesti rendõrfõkapitánynak, hogy intézkedjék megfelelõ ügyrendi szabályok kiadásáról. Az ajánlást a budapesti rendõrfõkapitány elfogadta, 31/1999. számon fõkapitányi intézkedést adott ki és javaslatot tett az ORFK Közbiztonsági Fõigazgatójának módszertani ajánlás kiadására.

OBH 9524/1997.

Panaszosok beadványukban sérelmezték, hogy Zimány Község Önkormányzata késve hozott határozatot a szociális támogatások és a gyermeknevelési támogatások iránti kérelmekkel kapcsolatban, illetve határozat nélkül megszüntette ezen támogatások folyósítását. A vizsgálat során kapott tájékoztatás szerint a panaszosok 1993 óta saját háztartásukban nevelt három vagy több kiskorúra és az egy fõre jutó havi nettó jövedelemre tekintettel gyermeknevelési támogatásban részesültek. A támogatás folyósítását a jegyzõ több esetben azért szüntette meg, mert a legkisebb gyermekek betöltötték a nyolcadik életévet, így nem feleltek meg a jogszabályi feltételeknek. Három panaszos részére az önkormányzat 1997 folyamán a jogszabályváltozásokra tekintettel gyermekvédelmi támogatást állapított meg. Egy esetben a gyermeknevelési támogatások kifizetése során elõfordult, hogy panaszos november 3-án még nem kapta meg az õt megilletõ havi összeget, ezért panasszal fordult a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatalhoz. A jegyzõ a közigazgatási hivatal kérdésére azt a tájékoztatást adta, hogy az említett összeg november 10-én kifizetésre került.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a gyermeknevelési támogatás megszüntetése a jogszabály rendelkezéseinek megfelelõen, minden esetben határozattal történt. Egy esetben azonban az önkormányzat késedelmesen fizette ki a gyermeknevelési támogatás összegét. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a szociális ellátást utólag minden hónap 5-éig kell folyósítani. A jogszabályok be nem tartása sértheti a jogbiztonság elvét, az állampolgár tekintetében alkotmányos joggal kapcsolatos visszásság azonban csak akkor keletkezik, ha az állampolgárt érdeksérelem éri, vagy a hatósági magatartás más alkotmányos jog - adott esetben a szociális biztonsághoz való jog - sérelmével jár. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a vizsgált esetben a késedelem csekély foka és egyszeri elõfordulása miatt a szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben visszásságot nem okozott.

OBH 9683/1997.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 9874/1997.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 10007/1997.

Teljes szöveg:. 3.9. alfejezetben.

OBH 10086/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóság nem tesz eleget törvényi kötelezettségének, mert a kérelemre nem határozattal válaszol és a polgármester határozata elleni fellebbezést az önkormányzat népjóléti bizottsága bírálja el.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 10412/1997.

Teljes szöveg:. 3.9. alfejezetben.

OBH 10627/1997.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 10730/1997.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 10804/1997.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy fia fûtéskorszerûsítési támogatási kérelmét a csanádapácai önkormányzat elutasította.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az önkormányzat azért utasította el a panaszos fiának kérelmét, mert a fûtéskorszerûsítés elvégzését igazoló számlák benyújtásának idejére a támogatási keretösszeg elfogyott. A kérelmezõt szociális támogatásban pedig vagyoni viszonyaira tekintettel nem részesítette.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a támogatást igénybe venni kívánók részére az önkormányzat nem adott megfelelõ tájékoztatást, sem a támogatás benyújtásának, odaítélésének feltételeirõl, határidejérõl, sem a kérelmek elbírálásának eljárási rendjérõl és határidejérõl. Mulasztásával az önkormányzat a jogbiztonsággal és a tisztességes eljáráshoz fûzõdõ jogelvvel kapcsolatosan visszásságot okozott. A hozzájárulás elmaradása az érintett tulajdonjogával kapcsolatban is visszásságot okozott, hiszen a kérelmezõ abban a hitben vállalta a korszerûsítési munkálatokat (annak költségét), hogy abból bizonyos összeg visszatérül részére a miniszteri együttes rendelet alapján. Ezt a visszásságot azonban, figyelemmel arra, hogy a rendelet egyszeri támogatási módot határozott meg, a vizsgálat idején már nem lehetett orvosolni, ezért a konkrét ügyben ajánlást nem tett az országgyûlési biztos.

A megszólítottak arról tájékoztatták az országgyûlési biztost, hogy egyet értve a jelentésben foglaltakkal, a jövõben az ajánlásban foglaltak szerint járnak el a hasonló esetekben.

OBH 123/1998.

A panaszos beadványában azt kifogásolta, hogy a katonai felsõoktatási intézmények ösztöndíjas (katonai állományban levõ) hallgatóitól 1997 õszén az intézmények bevonták a katonai igazolványukat, aminek következtében az érintettek tényleges katonai mivoltukat nem tudják igazolni, és nem élhetnek az ebbõl eredõ jogokkal és kedvezményekkel. Az ügy vizsgálatát az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese hivatalból kiterjesztette arra a hallgatói körre is, akiket el sem láttak katonai igazolvánnyal.

A Honvédelmi Minisztérium (HM) közigazgatási államtitkára kérdésre válaszolva közölte, hogy a bevont igazolványokat tulajdonosaiknak csak a katonai felsõoktatási intézmények vezetõinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény (Hft.) 29. §-ában említett idõszakokban, azaz a katonai kiképzés és a szakmai gyakorlatok idején adják ki. Az ösztöndíjas hallgatók részére új katonai igazolványokat azonban a Hft. hatályba lépése (1996. szeptember 1.) óta nem állítanak ki, minthogy annak, az államtitkár véleménye szerint, jogi alapja nincs. Az erre vonatkozó jogszabályoknak megfelelõen ugyanakkor a hallgatókat ellátták és folyamatosan ellátják diákigazolvánnyal. Az államtitkár úgy nyilatkozott, hogy a tényleges állományhoz mint jogi tényhez önmagában joghatások nem fûzõdnek, az ösztöndíjas hallgatói állományba tartozást pedig a diákigazolvány elégséges módon igazolja.

A jogszabályokat áttekintve a helyettes országgyûlési biztos megállapította, hogy a katonai igazolványhoz jogszabály csak a tömegközlekedési eszközök igénybevétele esetén fûz kedvezményt a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekrõl szóló 287/1997. (XII. 29.) Korm. rendeletben (R.) foglaltak szerint. Ezért a vizsgálatát a jogosultságokat és a kedvezményeket illetõen csak a tekintetben folytatta, hogy megillethetik-e az e rendeletben foglalt egyes kedvezmények a katonai felsõoktatási intézmények ösztöndíjas hallgatóit, és ha igen, milyen feltétellel.

Az R. a hadköteles (sor, tartalékos, póttartalékos) katonákat részesíti esetenként a diákokét is meghaladó mértékû utazási kedvezményben. A katonai felsõoktatási intézmények az általános szabályok szerint diákigazolvánnyal ellátott ösztöndíjas hallgatóit az R. alapján megilletik a hallgatóknak általában járó utazási kedvezmények. A jelenleg hatályos szabályozás szerint az ösztöndíjas hallgatók a korábbi quasi sorkatonai státusból sui generis hallgatói státusba kerültek, ennek megfelelõen általában nem a sorkatonákat, hanem a diákokat megilletõ kedvezményre tarthatnak igényt. Ezért a katonai felsõoktatási intézmények azon intézkedése, mellyel a katonai igazolványokat bevonták, elfogadható, mert a visszaéléseket, a jogszabály alapján nem járó utazási kedvezmények igénybevételének lehetõségét szüntette meg. Helyes ugyanakkor az az eljárás is, mely szerint a Hft. 29. §-ában meghatározott idõszakban az érintett hallgatóknak visszaadják a katonai igazolványokat, minthogy a szóban forgó rendelkezés szerint "[a] katonai felsõoktatási intézmény ösztöndíjas hallgatójának jogaira és kötelességeire a katonai kiképzés és a szakmai gyakorlat ideje alatt az általa ellátott beosztásnak a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény (a továbbiakban: Hkt.) szerinti szabályai az irányadók ..." A Hkt. 68. §-a úgy rendelkezik, hogy a hadköteles katona "jogszabályban meghatározott ingyenes utazásra, valamint 90%-os utazási kedvezményre jogosult." A Hft. 29. §-ából az következik, hogy a vizsgált idõszakban, de csak is akkor, ezek az R-ben részletezett utazási kedvezmények megilletik az ösztöndíjas hallgatókat is. Az R. jelenlegi szabályozása alapján a hadköteles katonákat megilletõ utazási kedvezményre való jogosultság igazolásának egyetlen módja a katonai igazolvány és a körletelhagyási engedély felmutatása.

Az elõzõekre tekintettel problematikusnak tûnt, hogy az 1996 óta felvett ösztöndíjas hallgatók részére nem állítanak ki katonai igazolványt, mert ennek hiányában ezek a hallgatók nem tudják igénybevenni az elõzõek szerint õket a gyakorlatok és a kiképzés idején megilletõ többletkedvezményeket. Ellentmondásos az a gyakorlat, mely szerint a bevont igazolványokat a Hft. 29. §-ára hivatkozva még visszaadják, és így lehetõvé teszik a többlet utazási kedvezmények igénybevételét, ugyane törvényi helyet azonban hasonló módon már nem vonatkoztatják a késõbb felvett hallgatókra. Ennek okát illetõen kérdésre válaszolva a HM közigazgatási államtitkára részletes érvelés nélkül annak a véleményének adott hangot, hogy a Hft. hatálybalépése után felvett hallgatók katonai igazolvánnyal való ellátásának nincs jogi alapja, ezért szerinte a szóban forgó kettõsség szükségszerûen áll fenn, feloldása nem indokolt.

Egyértelmû nyilvános jogszabályi rendelkezés hiányában az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese nem tudott, illetõleg nem kívánt állást foglalni arról, hogy a katonai felsõoktatási intézmények gyakorlaton és kiképzésen levõ ösztöndíjas hallgatóit el kell, vagy el lehet-e látni katonai igazolvánnyal. Az állásfoglalás azért sem szükséges, mert nem a katonai igazolvány léte vagy nem léte az alkotmányossági kérdés, hanem a törvényben biztosított utazási kedvezmény igénybevételének lehetõsége, az erre irányuló törvényhozói akarat végrehajtása. A végrehajtó hatalom feladata, hogy az ehhez szükséges technikai feltételeket megteremtse, így különösen, hogy a kedvezmények igénybevételéhez szükséges igazolás célszerû és lehetséges módját meghatározza. Ha az ösztöndíjas hallgatók esetén az igazolásra a katonai igazolvány nem alkalmas, akkor arra más módot kell találni; a törvény alapján járó utazási kedvezménybõl nem lehet az érintetteket kirekeszteni olyan alapon, hogy a jelenlegi kormányrendelet igazolási rendszerébe õk nem illeszthetõk be. Mindaddig, amíg a jogalkotó a szóban forgó idõszakban az érintett hallgatóknak generálisan sorkatonai státust biztosít, azaz a sorkatonákat terhelõ kötelezettségeket rója rájuk, addig a jogosultságok tekintetében sem lehet ettõl a szabályozástól eltérni. Ha a gyakorlaton vagy kiképzésen levõ hallgató nem veheti igénybe a sorkatonai kedvezményeket, miközben a többi, jogilag azonos státusú személy (a tényleges sorkatonák) igen, addig a fennálló helyzet a jogegyenlõség sérelmeként, azaz hátrányos megkülönböztetésként értékelhetõ, így e vonatkozásban megállapítható a visszásság. A Hft. 29. §-a és a Hkt. 68. §-a az érintett körben való végrehajtásának elmaradása az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiság és azon belül a jogbiztonság sérelmét is okozta.

A panasszal érintett ügyben visszásság nem történt, az ösztöndíjas hallgatóktól a katonai igazolványok bevonása a visszaélések kedvezmények jogosulatlan igénybevétele megakadályozását célozta, és a bevont igazolványokat arra az idõszakra kiadják, amikor a hallgatók az általa biztosított utazási kedvezményekre átmenetileg jogosulttá válnak. Visszás viszont - a jogegyenlõség elvét (Alk. 70/A. §) sérti - az a helyzet, hogy mivel az 1996: XLV. tv. (Hft.) hatálybalépése óta nem állítanak ki a hallgatók részére új katonai igazolványokat, ez gyakorlatilag kizárja a bizonyos idõszakokra õket megilletõ kedvezmények igénybevételét.

OBH 236/1998.

A panaszos a Fõvárosi Közterületi Parkolási Társulás eljárása során a határidõ-számítással kapcsolatos gyakorlatot, valamint a pótdíj összegét és ezzel összefüggésben a határidõ számítása ellen benyújtott fellebbezésének elintézését sérelmezve fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához. A panaszos 1997 szeptemberében szabálytalanul parkolt Budapesten, ezért egy piros "büntetõ-cédulát" helyeztek el az autóján. A pótdíj mértéke - a tájékoztatás szerint - a befizetés idõpontjától függõen eltérõ lehetett. A Társulástól azt az információt kapta, hogy a három napos határidõbe az "elkövetés" napja is beszámít. A panaszos befizette a pótdíjat, de kérte a Parkolási Társulástól a ténylegesen kifizetett és a szerinte jogszerûen fizetendõ összeg közötti különbözet visszatérítését. Kérését megtagadták. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította: A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 63/A. §-a a következõ rendelkezést tartalmazza: "A fõvárosi önkormányzat feladat- és hatásköre különösen (...) rendeletében szabályozza a fõváros parkolási és parkolásgazdálkodási rendszerét, a kiemelten védett és védett parkolási övezeteket, az alkalmazható várakozási díjak megállapítását, a közterület-használatot és a közterület rendjét, a közterületfelügyelet szervezetét és feladatait" Az önkormányzati törvény idézett rendelkezése közhatalom gyakorlására jogosítja a képviselõ-testületet. Ezen szabályok végrehajtása, illetve betartatása is közhatalmi feladat, melynek során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Áe. a határidõk számítására vonatkozóan egyértelmû rendelkezéseket tartalmaz. A napokban megállapított határidõkbe a közlés napja nem számít be. Ilyenkor a határidõ elsõ napja a közlést, kézbesítést követõ nap. Az Áe. 39. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazásánál a következõkbõl kell kiindulni: a közlés napjának határidõbe való beszámítását azért kell kizárni, mert a közlés tényleges idõpontja esetleges, vagyis a nap azonosításán túl órára vagy percre pontosan nem megállapítható, így az esetleges "töredéknap" beszámításának kizárása csak az Áe. által meghatározott szabály alkalmazásával lehetséges. A közlés napjának beszámítása esetén teljességgel kiszámíthatatlan körülményektõl függene az, hogy a cselekmény megtételére köteles szerv vagy személy számára ténylegesen mennyi idõ állt rendelkezésre. A fenti értelmezéshez - vagyis ahhoz, hogy a közlés napja a határidõbe nem számít be - az Áe. felhívása nélkül is el lehet jutni. A pótdíj kiszabásának alapjául szolgáló önkormányzati rendeletnek a cselekmény elbírálásakor hatályos szövege szerint ugyanis "a helyszínen befizetett pótdíj mértéke az alapdíj ötszöröse". A közlés napjának a határidõbe való beszámítása esetén a közlés napján történõ befizetés kétszeres és kétféle elbírálás alá esne.

Az eljárásjogi rendelkezések szempontjából csak a teljes napok számítanak. Különös jelentõsége van ezen szabálynak azokban az esetekben, amikor valamely határidõ elmulasztásához a jogszabály súlyos - például anyagi jellegû - szankciókat rendel. Az ilyen határidõk kezdõ és befejezõ idõpontja nem lehet esetleges, annak precízen meghatározhatónak kell lennie. A határidõk számítására vonatkozó szabályok betartásának különös jelentõsége van a jogkövetkezmények kiszámíthatósága és így a jogkövetõ magatartás szempontjából. Az anyagi jellegû közhatalmi beavatkozások megalapozottsága nélkül azok könnyen válhatnak önkényessé és ellenõrizhetetlenné. A vizsgált esetben az eljárási jellegû szabály meghatározott értelmezése eltérõ, mégpedig a panaszosra nézve hátrányosabb anyagi jogi jogkövetkezményekkel járt. A jogszabályi rendelkezés megalapozatlanná tette az anyagi jogi joghátrány alkalmazását, és ezzel alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a jogbiztonsággal összefüggésben.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 21. §-ában biztosított jogkörével élve az országgyûlési biztos felkérte a Fõvárosi Közterületi Parkolási Társulás elnökét, hogy intézkedjen a ténylegesen kifizetett és a határidõ jogszabályoknak megfelelõ számítása mellet fizetendõ összeg különbözetének visszafizetésérõl. Budapest Fõváros fõjegyzõje arról tájékoztatta az országgyûlési biztost, hogy a Fõvárosi Közgyûlés módosította a határidõre vonatkozó rendeletbeli szabályozást, oly módon, hogy az már egyértelmû és az Áe. szabályaival azonos szabályozást tartalmaz a határidõ-számításra.

OBH 331/1998.

Az egészségi okból nyugállományba helyezett volt hivatásos katona panaszos áthelyezési ügyének kivizsgálását kérte. Egészségi panaszait a katonai egészségügyi intézményekben sokáig nem vizsgálták, illetve nem kezelték megfelelõen, mert szimulánsnak tartották. Ezért a Magyar Honvédség egészségügyi csoportfõnökéhez fordult, aki vizsgálatot rendelt el, és egyidejûleg beosztást ajánlott a részére egy budapesti katonai intézetnél. A panaszos a befogadó nyilatkozat birtokában beadott áthelyezési kérelmére csak hosszú idõ elteltével kapott elutasító választ. Ezt követõen benyújtott panaszaira különbözõ honvédségi, illetve minisztériumi szervektõl (köztük a honvédelmi minisztertõl) olyan tartalmú leveleket kapott, amelyekbõl alaposan arra következtetett, hogy áthelyezése mégis meg fog történni. A Honvéd Vezérkar illetékes szerve azonban a kérelem teljesítését különbözõ indokokkal még kétszer elutasította, az ügyintézési határidõt pedig ekkor is túllépte. A kérelem végleges elutasítására az eredeti kérelem beadását követõ mintegy 14 hónap elteltével került sor. Közben a panaszos egészségi állapota tovább romlott, meglévõ panaszaihoz szerinte az általa embertelennek tartott eljárással összefüggésben idegösszeomlás is társult, aminek következtében 36 éves korában rokkantsági nyugállományba helyezték.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította: Az áthelyezési kérelem teljesítése az illetékes elöljáró diszkrecionális jogköre, így a kérelem elutasítása önmagában jogszabálysértést nem valósít meg, és visszás helyzetet sem teremt. Kifogásolható azonban az eljárás egésze a jogbiztonság és ezzel összefüggésben a panaszos emberi méltósága szempontjából.

A panaszosnak az áthelyezését kilátásba helyezõ honvédségi és minisztériumi hatóságok valószínûleg nem egyeztettek az áthelyezésre ténylegesen jogosult vezérkari szervvel, ezért adhattak a panaszosnak folyamatosan utóbb félrevezetõnek bizonyult tájékoztatást. Ezen túl az ügy elhúzódásához bizonyos eljárási határidõk be nem tartása is hozzájárult. Mivel a panaszos a magas rangú illetékesektõl folyamatosan kapott biztatások következtében abban a hiszemben lehetett, hogy áthelyezése csak idõ kérdése, életét az alapos okkal várható áthelyezésre tekintettel szervezte és alakította, és környezete, közvetlen szolgálati elöljárói is ennek megfelelõen kezelték õt. Az körülmény, hogy az áthelyezés ilyen elõzmények után végül mégsem következett be, az emberi méltóság és a jogbiztonság sérelmeként értékelhetõ.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese a visszásság megszüntetése érdekében ajánlotta a honvédelmi miniszternek a megalapozott nyilatkozattételhez szükséges belsõ egyeztetések elvégzését a jövõre nézve, továbbá azt, hogy ha a panaszos esetleg kártérítési igénnyel élne, annak elbírálása során vegyék figyelembe az okozott visszásságot. A Magyar Honvédség parancsnokának, a Honvéd Vezérkar fõnökének az eljárási határidõk betartatását, valamint szintén a szükséges belsõ egyeztetések elvégzését ajánlotta. A honvédelmi miniszter az ajánlást elfogadta. Jelezte, hogy az egyeztetési nehézségeket a vezérkar tervezett integrációja megoldja, addig is ellenõrzést folytatnak a mulasztó vezérkari szervnél, és ennek során különös figyelmet fordítanak a határidõk betartására. A vezérkari fõnök az ajánlásra külön nem válaszolt, a miniszter válasza azonban a vezérkari fõnöknek címzett ajánlás megvalósítását is jelenti, ezért azt a helyettes országgyûlési biztos tudomásul vette.

OBH 934/1998.

A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy a nagykanizsai jegyzõ évek óta nem intézkedik szomszédja engedély nélküli építkezése ügyében.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az engedély nélkül építkezõ 1994-ben benyújtott fennmaradási engedély iránti kérelmét évekig nem bírálták el. A panaszost sürgetésére 1996-ban arról értesítette a jegyzõ, hogy a szomszéd jogerõs építési engedély alapján végzett építkezésére kiadta a használatbavételi engedélyt. Tájékoztatta továbbá panaszost, hogy az építésügyi törvényben foglalt intézkedési határidõ eltelte miatt a fennmaradási engedély iránti kérelemrõl már nem dönthet.

Azzal, hogy évekig nem bírált el egy kérelmet az építésügyi hatóság, bizonytalanságban tartotta a panaszost a döntést illetõen, továbbá mindkét érdekeltet megfosztotta a jogorvoslati jog igénybevételének lehetõségétõl és ezzel visszásságot okozott.

A jegyzõ a kért eljárást lefolytatta és intézkedett az ajánlásban foglaltak szerint. A választ az országgyûlési biztos általános helyettese elfogadta, az ügyet lezárta.

OBH 963/1998.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 1399/1998.

A panaszos a beadványában azt kifogásolta, hogy kérelmét, amelyet az 1981-ben szerzett egyetemi doktori címének PhD-fokozattá átminõsítésére kívánt benyújtani a Budapesti Mûszaki Egyetemen (BME), át sem vették arra hivatkozva, hogy az átminõsítés feltételeinek nem felel meg. A panaszos szerint a felsõoktatásról szóló törvény rendelkezése, a BME Doktori Szabályzata (DSz) és eljárása szerzett jogait sérti.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy a felsõoktatásról szóló 1993: LXXX. tv. (a továbbiakban: Ftv.) 118. § (1) bekezdése a korábban szerzett doktori címek további viselését deklarálta, emellett felhatalmazta az egyetemeket, hogy egyedi elbírálás alapján - meghatározott feltételek esetén - megállapíthassák a korábbi címeknek a doktori fokozattal való egyértékûségét (Ftv. 118. § (4) bek.). E szabályokkal a szerzett jog, a jogbiztonság nem sérült. (A panaszos - eltérõ véleménye esetén - indítvánnyal maga fordulhat az Alkotmánybírósághoz.) A DSz tartalma az egyetem autonóm döntési jogkörébe tartozik, az Ftv. nem biztosít alanyi jogosultságot az egyértékûség kimondásához. Mindezekrõl a kérdésekrõl az országgyûlési biztos már több hasonló ügyben kifejtette álláspontját (OBH 6788/1997., 10640/1997.).

A BME úgy döntött, hogy az egyenértékûsítési eljárást lehetõvé teszi. A feltételek között pedig - mérlegelési lehetõség nélkül - szerepel az, hogy a korábbi doktori szigorlatok minden osztályzata "kiváló" (5). Ez a panaszos esetében nem valósult meg, mert az egyik doktori szigorlata 4-es volt. A BME rektorától kapott tájékoztatás szerint a Doktori Tanács e rendelkezést következetesen alkalmazta, kivételnek nem adott helyt. Ezért is hívta fel a panaszos figyelmét a dékáni hivatal ügyintézõje a kérelem hiábavalóságára. Ez jó szándékú figyelemfelhívás volt, amellyel a panaszost kártól akarták megóvni, hiszen a kérelmezõ feleslegesen fizette volna be a 35400 Ft eljárási díjat is. Az eset e körülményeibõl nem lehetett arra következtetni, hogy kifejezetten megtagadták volna a kérelem átvételét (ami helytelen lett volna), de az eljárás ezzel egyébként sem lett volna megakadályozható, a postai továbbításra volt mód. Az alkotmányos állampolgári jogok nem sérültek, ezért az országgyûlési biztos a vizsgálatot ajánlás nélkül lezárta.

OBH 2222/1998.

I. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az államigazgatási szerv a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonság követelményével (Alk. 2. § (1) bek.) összefüggésben, ha nem tesz eleget a tényállás felderítésére vonatkozó kötelezettségének, illetve határozata nem tartalmazza a döntés alapjául szolgáló tényállást.

A panaszosok a szomszédjuk állattartási ügyével kapcsolatos, Szentendre város Polgármesteri Hivatala által lefolytatott államigazgatási eljárás elhúzódását, illetve a jogszabályi elõírások figyelmen kívül hagyását sérelmezve fordultak az Országgyûlési Biztosok Hivatalához.

I. A beadványában a panaszos elsõsorban azt sérelmezte, hogy az állattartásra vonatkozó önkormányzati rendelet szabályai ellenére a polgármesteri hivatal olyan trágyatároló fennmaradását engedélyezte, amely az egyik szomszédos telken álló fõépülettõl kevesebb mint tíz méterre helyezkedik el. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az államigazgatási eljárás során felmerült, hogy a távolságra vonatkozó adatok egymásnak ellentmondóak voltak. Az államigazgatási határozat meghozatalának elõfeltétele a tényállás tisztázása. A közigazgatási szerv a tényállás tisztázása nélkül nem hozhat érdemi döntést. A vizsgálat során az országgyûlési biztos megállapította, hogy a Szentendre város Polgármesteri Hivatala Mûszaki Irodája által hozott egyik határozat nem tartalmazta a határozat kötelezõ tartalmi elemének minõsülõ tényállást. Nem tekinthetõ a határozat alapjául szolgáló tényállás leírásának az a határozatba foglalt megállapítás, mely szerint a fennmaradási engedély iránti kérelem tárgyául szolgáló épület megfelel az erre vonatkozó jogszabályi elõírásoknak. A fent kifejtettekre tekintettel a biztos megállapította, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az államigazgatási szerv a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben, ha nem tesz eleget a tényállás felderítésére vonatkozó kötelezettségének, illetve határozata nem tartalmazza a döntés alapjául szolgáló tényállást.

II. Beadványában a panaszos azt is sérelmezte, hogy a sertésól tízéves fennálltát igazoló irat valótlan tartalmú. A biztos megállapította, hogy bár a magyar államigazgatási eljárásban szabad bizonyítási rendszer érvényesül, ez azonban nem jelent korlátozásoktól és kötöttségektõl való mentességet. Az államigazgatási eljárásban csak a teljes bizonyítás lehet a döntés alapja. Az eljárás tárgyául szolgáló esetben a sertésól fennállásának igazolására az érintett állattartó egy olyan nyilatkozatot terjesztett az eljáró államigazgatási szerv elé, amelyen eredetileg nem szerepelt dátum, valamint amelybõl nem volt megállapítható az sem, hogy az azt aláírók egyáltalán mióta laknak az érintett állattartó szomszédságában. Ugyanakkor a határozat ellen benyújtott fellebbezésbõl kiderül, hogy a panaszosok által vitatott egyik tény éppen a sertésól tízéves fennállása volt. Mindezek eleve kizárták annak lehetõségét, hogy az eljáró államigazgatási szerv a bizonyítás során a teljes bizonyosságig eljusson. A Pest Megyei Közigazgatási Hivatal a fellebbezés elbírálása során a sertésól tízéves fennállását mint az elsõfokú hatóság által bizonyított tényt kezelte, és erre alapozta az engedélyezési eljárás megszüntetésére vonatkozó döntését. A felettes szervnek a fellebbezéssel megtámadott határozatot és az azt megelõzõ eljárást is meg kell vizsgálnia, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Az Áe. ezen rendelkezése nem menti fel a felettes szervet a fellebbezésben meghatározott indokok vizsgálata alól. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az államigazgatási szerv a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben, ha a fellebbezés elintézéskor nem bírálja el a fellebbezésben foglalt, az elsõfokú határozattal szemben megfogalmazott kifogásokat.

III. Az állattartásra vonatkozó önkormányzati rendelet módosítására vonatkozó indítvány elintézésével kapcsolatban a biztos megállapította, hogy annak vizsgálata nem tartozik a hatáskörébe, ezért azt érdemben nem vizsgálta.

IV. A panaszos beadványában azt is sérelmezte, hogy 1996. szeptember 2. és 1997. március 14. között - annak ellenére, hogy a trágyatároló megépítésére vonatkozó, kötelezést tartalmazó határozat jogerõre emelkedett - az ügyben semmi sem történt. Az országgyûlési biztos a vizsgálat során megállapította, hogy a kötelezést tartalmazó határozat végrehajtásának elrendelésére, illetve foganatosítására nem került sor. Az Áe. rendelkezési szerint a kérelemre indult államigazgatási eljárás esetén a végrehajtást a jogosult kérelmére kell elrendelni. Ilyen tartalmú kérelem hiányában a polgármesteri hivatal nem volt köteles a végrehajtást elrendelni. Az országgyûlési biztos megállapította ezért, hogy a polgármesteri hivatal nem okozott alkotmányos jogokkal összefüggõ sérelmet, amikor a panaszos ilyen tartalmú kérelme hiányában nem intézkedett a végrehajtási eljárás elrendelése iránt.

V. Tekintettel arra, hogy a fellebbezés elbírálására vonatkozó Áe.-beli rendelkezések eltérõ szabályt az ügyintézési határidõre nem tartalmaznak, a másodfokon eljáró szervet is köti a harminc napos ügyintézési határidõ. A vizsgált ügyben a fellebbezés benyújtásától annak elbírálásig ténylegesen eltelt idõ azonban még az esetleges meghosszabbítással a másodfokú szerv rendelkezésére álló határidõt is többszörösen meghaladta. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz az államigazgatási szerv a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben, ha a jogszabály által megszabott ügyintézési határidõt túllépi és ezzel a fellebbezés elbírálását lelassítja.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa felkérte a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõjét, hogy fontolja meg a Közigazgatási Hivatal által fellebbezés alapján hozott határozat visszavonásának lehetõségét tekintettel a vizsgálat megállapításaiban kifejtettekre. A biztos felkérte a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõjét, hogy a feltárt alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság jövõbeni elkerülése érdekében hívja fel kollégái figyelmét a jelentésben kifejtett jogszabálysértésre.

Tekintettel arra, hogy a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal által hozott határozat tartalmi hibája miatt a biztos ajánlást tett, az ügyintézési határidõ be nem tartása miatt kezdeményezéssel élni nem kívánt, felhívta azonban a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõjének figyelmét a hasonló jogszabálysértések jövõbeni elkerülésének fontosságára.

OBH 2371/1998.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 2767/1998.

A panaszos a beadványában elõadta, hogy 67. ún. juttatott aranykoronával rendelkezett és a jogszabályokban elõírt határidõn belül kérelmet terjesztett elõ a Földkiadó Bizottsághoz, hogy mely területen kéri kiadni a földjét. A Földkiadó Bizottság megszûnése után 1998. január 5-én a Baranya Megyei Földmûvelésügyi Hivatalhoz fordult, és kérte az eljárás mielõbbi befejezését. A panaszos azt sérelmezte, hogy földkiadási ügyében évek óta nem született döntés, és a Földmûvelésügyi Hivatal még további hónapokat helyezett kilátásba.

Az országgyûlési biztos általános helyettese vizsgálata során megkereste a Baranya Megyei Földmûvelésügyi Hivatal vezetõjét tájékoztatást kérve az elhúzódó eljárás okáról. A Hivatal vezetõje válaszában közölte, hogy a földkiadással kapcsolatos feladatok végrehajtása és hatáskörök gyakorlása tekintetében nem álltak rendelkezésre a megfelelõ anyagi források egészen 1999. IV. 30-ig. A költségvetési átcsoportosítást követõen 1999. V. 1-tõl 1999. IX. 30-ig terjedõ idõszakra vonatkozóan megbízási szerzõdés kötésével sikerült megalapozni a munkák megkezdését, így a panaszos várhatóan legkésõbb ez év októberéig megkaphatja a hatályos jogszabályok alapján neki járó földrészletet.

A hivatal vezetõje 1999. október 19-én arról tájékoztatott, hogy a földkiadási ügyek a befejezés stádiumába jutottak, és a drávafoki 0186/4 hrsz-ú "mocsár" ingatlanra a panaszos társtulajdonosként jogosult.

Az 1993. évi II. törvény az FM Hivatalhoz áttett ügyek intézésére nem állapított meg határidõt. Ugyanakkor az Áe. 15. § (1) bekezdése kimondja, hogy: Az érdemi határozatot a kérelem elõterjesztésétõl, illetõleg az eljárás hivatalból történt megindításától számított harminc napon belül kell meghozni.

A jogalkotó a földrendezõ és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvényt 1999. június 5. hatállyal módosította, és a 9/B. § (4) bekezdéseként beiktatta, hogy a földkiadás során az FM Hivatal az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szabályai szerint jár el.

Tekintettel arra, hogy vizsgálat lezárását megelõzõen a Baranya Megyei Földmûvelésügyi Hivatal az évek óta húzódó eljárást befejezte, és az alkotmányos jogokkal kapcsolatban általa elõidézett visszásságot saját hatáskörében megszüntette, az országgyûlési biztos általános helyettese az ügyben ajánlást nem tett.

OBH 2853/1998.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 2854/1998.

A panaszos azt sérelmezte, hogy több esetben kért átmeneti segélyt Békésszentandrás Polgármesteri Hivatalától, de kérelmét minden esetben elutasították. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy panaszos azon állítása, mely szerint valamennyi átmeneti segély iránti kérelmét elutasították, nem felelt meg a valóságnak. A helyi önkormányzat több éven keresztül évi rendszerességgel támogatta a családot. Azokban az esetekben, amikor a kérelmeket elutasították, betartották a szociális törvény és a helyi szociális rendelet elõírásait, azonban a határozatok indokolása nem mindenben felelt meg az államigazgatási eljárás általános szabályainak. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az elutasító határozatok indokolása általános jellegû volt. Az egyik elutasító határozatban olvasható "nem indokolt" kifejezés nem elegendõ elutasítási ok. Egy másik elutasító határozatból pedig nem derült ki, hogy a helyi szociális rendeletben meghatározott értékhatár csekély túllépése esetén miért nem lehetett az adott esetben különösen indokolt, méltánylást igénylõ körülményt figyelembe venni. Így a kérelmet benyújtók számára nem vált érthetõvé, hogy mik azok a körülmények, melyek elutasításra adnak okot, illetve méltánylást érdemelnek. A határozatok indokolásának fenti hiányossága a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okozott.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa kezdeményezésében az okozott visszásság jövõbeni elkerülése érdekében felkérte a polgármestert, hogy a szociális támogatások körében hozott elutasító határozatok indokolásánál a jövõben az eljárási törvény idevonatkozó elõírásait maradéktalanul tartsák be. Az érintett a kezdeményezéssel egyetértett.

OBH 2939/1998.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy a Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal jegyzõje birtokvédelmi kérelmét elutasította.

A panaszos szomszédja birtoksértõ magatartásának megszüntetését kérte a Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal jegyzõjétõl, mert állítása szerint szomszédja a garázsa tetején hozzájárulása nélkül a vízelvezetõ csatornáját a tulajdonától kb. 1 m-rel kijjebb helyezte el, kevés hófogóval. Emiatt a szomszéd háza tetejérõl a hó a garázsa tetejére csúszik le, és ez évente megismétlõdõ kárt okoz.

Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala az ügyben hozott határozatában hatáskörének hiányát állapította meg. Határozata rendelkezõ részében megállapította továbbá, mivel a határozat az ügy érdemi részére döntést nem tartalmaz, fellebbezésnek helye nincs.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese a lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy a sérelmezett határozatban a Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal hatáskörének hiányát állapította meg, azonban a bírósági jogorvoslat igénybevételének lehetõségérõl nem tájékoztatta a panaszost. Fel kellett volna hívnia panaszos figyelmét a határozat rendelkezõ részében mind a határidõre, mind pedig arra, melyik bírósághoz fordulhat.

OBH 2965/1998.

Beadványában a panaszos azt kifogásolta, hogy Budapest Fõváros IV. ker. Újpest Polgármesteri Hivatala mint I. fokú szabálysértési hatóság az általa csendháborítás miatt 1995. november 10-én tett feljelentés alapján az eljárást úgy folytatta le, hogy végül is azt 1997. november 19-i határozatával elévülés miatt megszüntette. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese - Budapest Fõváros Közigazgatási Hivatala vezetõjének vizsgálata nyomán - azt állapította meg, hogy a panaszos mint sértett azért tett feljelentést az I. fokú hatóságnál, mert a lakóházával szemben levõ Drogerie Markt üzlet hibásan beállított riasztóberendezése 1995. november 8-áról 9-ére és a 9-érõl 10-ére virradóan csaknem egész éjszaka mûködött, és ezzel lehetetlenné tette a ház lakóinak nyugodt pihenését. Az I. fokú hatóság a feljelentés kézhezvételét követõen intézkedéseket tett a felelõsségre vonható személy megállapítására, majd 1996. február 13-án tárgyalást tartott. Ezt követõen 1996. július 10-én volt tárgyalás, de határozat nem született. A sértett panasza alapján az ügyészség megvizsgálta a hatóság eljárását, és 1996. október 10-én felszólalással és figyelmeztetéssel élt a jegyzõhöz. 1996. december 2-án az üzletvezetõ-helyettesnek és a sértettnek az I. fokú hatóság ügyintézõje átadta az 1996. szeptember 20-i keltû határozatot, amely szerint a cselekmény nem szabálysértés, ezért az eljárást megszünteti. A sértett fellebbezésére a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal II. fokú hatóságként új eljárásra utasító határozatot hozott 1997. február 24-én. Az új I. fokú határozat 1997. május 22-én a 6 hónapos elévülési idõ letelte miatt megszüntette az eljárást. A sértett ismét fellebbezett. Az 1997. július 21-i II. fokú határozat szerint nem történt elévülés, és ezért új eljárást kell lefolytatni.

Az I. fokú hatóság az 1997. október 29-én tartott tárgyaláson határozatot nem hozott, hanem csak 1997. november 19-én, amikor is az abszolút elévülés (a cselekmény elkövetése óta 2 év eltelt) miatt az eljárást megszüntette.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy az I. fokon eljáró hatóság több eljárási hibát követett el. Megsértve a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. törvény 52. § (5) bekezdését ismételten többhónapos késedelemmel tett eleget az új eljárást elrendelõ II. fokú határozatnak, még akkor is, amikor az elévülés veszélyére az külön felhívta a figyelmet.

Az idõközben kedvezõ változás volt, hogy a feljelentést követõ közel 2 évben a riasztó okozta csendháborítás nem ismétlõdött, mert a berendezést megjavították. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy sérelmet szenved a jogállamiság nagyon fontos eleme, a jog érvényesíthetõsége (a jogvédelem), ha a hatóság mulasztása miatt az eljárás lehetõsége megszûnik. Az állampolgárok ilyen, negatív tapasztalatai ártanak a jogszerû magatartás tanúsításának, az önkéntes jogkövetésnek is. A hatóság fellépése ebben az esetben sok ember sérelmét okozó cselekmény miatt maradt el. Az országgyûlési biztos általános helyettese a megállapított visszásság miatt ajánlásában felkérte a közigazgatási hivatal vezetõjét, hogy kezdeményezzen fegyelmi eljárást a mulasztásban részes köztisztviselõkkel szemben. A vizsgálat azonban arra is rávilágított, az ügy elhúzódását jórészt az okozta, hogy a konkrét szabálysértési tényállás (17/1968. (IV. 16.) Korm. r. 23. § csendháborítás) tartalmának megítélésében (mikor indokolatlan a riasztóberendezés zajkeltése, kinek mi a kötelessége a hiba elhárításában) az I. és II. fokú hatóság jogértelmezése eltért. A bizonytalanság megszüntetésére az országgyûlési biztos általános helyettese azt is kezdeményezte, hogy a közigazgatási hivatal vezetõje vizsgálja meg, milyen segítséget lehet adni a hatóságoknak az ilyen szabálysértési ügyek intézéséhez.

OBH 2971/1998.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 3199/1998.

A panaszos beadványában a Pannon Lovasakadémia és Mezõgazdasági Szakközépiskolában folyó szakmai munka minõségét és ezzel összefüggésben a tanulói jogok sorozatos megsértését sérelmezte. Alapbeadványát követõen még három ízben intézett panaszlevelet az Országgyûlési Biztos Hivatalához, amelyekben korábbi sérelmeit részben megismételte, részben újabb sérelmekkel egészítette ki. A vizsgálat megindításával egyidejûleg az országgyûlési biztos megkereste a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési minisztert.

Az FM Mûszaki Fejlesztési, Kutatási és Oktatási Fõosztálya általános vizsgálatot rendelt el a Szakközépiskolában. A helyszíni vizsgálat során folytatott személyes meghallgatások és az ezekrõl készült jegyzõkönyvek alapján megállapítást nyert, a vizsgálat által feltárt vezetõi hibák súlyossága nem olyan mértékû, amely személyi felelõsségrevonást vonna maga után.

A vizsgálat befejezését követõen a panaszos újra a fenntartóhoz fordult, most annak érdekében, hogy a földmûvelésügyi miniszter fontolja meg az iskola igazgatójának esedékessé váló kinevezését. A miniszter a hozzá érkezett újabb beadványok alapján - amelyekben a panaszos ismételten az iskola mûködésével, szakmai munkájának szintjével kapcsolatos kifogásait fogalmazta meg - 1998 januárjában általános törvényességi és szakmai vizsgálatot rendelt el a panaszolt oktatási intézményben. A vizsgálat 1993-ig visszamenõen áttekintette az iskola szakmai tevékenységét és mûködésének törvényességi feltételeit. A feltárt és kifogásolt mûködési hiányosságokat az iskola vezetése a vizsgálatot követõen megszüntette.

Az országgyûlési biztos OBH 3199/1998. számú (1999. február) jelentését követõen a panaszos a korábbi panaszhoz szorosan kapcsolódó újabb beadványában azt sérelmezte, hogy a Pannon Lovasakadémia és Mezõgazdasági Szakközépiskolának, valamint annak kollégiumának nincs SzMSz-e, kollektív szerzõdése, munkaköri leírása, nevelési terve, pedagógiai programja, törvényesen kinevezett kollégiumvezetõje, közalkalmazotti tanácsa.

A panasz kapcsán az országgyûlési biztos ismételten megkereste a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Intézményi Osztályát, hogy a panaszos tényállításaival kapcsolatos dokumentumok másolati példányait bocsássa rendelkezésére.

A megkeresett minisztérium a szakközépiskolával kapcsolatos valamennyi bekért dokumentumot az országgyûlési biztosnak megküldte.

OBH 3683/1998.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 3767/1998.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 4022/1998.

A panaszos a Budapest XIV. kerületi Önkormányzat által államigazgatási eljárás során tanúsított sorozatos mulasztást sérelmezve fordult beadványával az Országgyûlési Biztosok Hivatalához. 1997. november 7-én a XIV. kerület egyik utcájának lakói több szomszéd aláírásával ellátott beadvánnyal fordultak a kerület polgármesteréhez, melyben intézkedést kértek szomszédjuk szabálytalan kutyatartása miatt. Panaszukra a beadvány megismétlése és többszöri telefonálás után sem érkezett válasz. Az alpolgármester az országgyûlési biztos megkeresésének és a Budapesti Közigazgatási Hivatal vezetõje közbenjárásának hatására 1999. február 11-én kelt határozatában kötelezte a beadvánnyal érintettet, hogy ebét közterületen csak szájkosárral és pórázzal sétáltassa, illetve az ebtartás során ügyeljen arra, hogy a szomszédok nyugalmát ne zavarja, az állat anyagi kárt ne okozzon, a környéken élõk testi épségét, egészségét ne veszélyeztesse. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsõsorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze kiszámítható és elõrelátható legyen a norma címzettjei számára. Az államigazgatási szerv a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén köteles eljárni. Súlyos jogsérelemnek minõsül, ha az eljárásra köteles szerv eljárási kötelezettségét nem teljesíti. Ezt nevezzük a közigazgatási szerv hallgatásának. A határozathozatal elmulasztása jogszerûtlen, hiszen az Áe. a közigazgatási ügy érdemi eldöntésére 30 napos határidõt állapít meg [Áe. 15. § (1)]. A közigazgatási szerv hallgatása az ügyfelek jogait is súlyosan sérti, mert megakadályozza õket abban, hogy jogaikat érvényesítsék. Amint azt az Alkotmánybíróság a 35/1994. számú határozatában kifejtette, a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye azt a kívánalmat is magában foglalja, hogy a közhatalmi eljárások során ne kerülhessen sor önkényes döntésekre.

Tekintettel arra, hogy az országgyûlési biztos által lefolytatott vizsgálat folyamán az érintett államigazgatási szerv a mulasztást pótolta, a biztos ajánlást nem tett.

OBH 4156/1998.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 4230/1998.

A panaszos azt kifogásolta, hogy lakóházukkal szomszédos Heves Megyei Rendõr-fõkapitányság új fogdájában a fogvatartottak és a kapitányság épülete körül tartózkodó látogatók "kapcsolattartása" zavarja nyugalmukat.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogbiztonsághoz és a tulajdonhoz való joggal kapcsolatos visszásságok gyanúja miatt indított vizsgálatot. Megállapította, hogy a megyei rendõr-fõkapitányság területén építési engedély alapján 1992-ben megépült a rendõrségi fogda. Megépülése óta folyamatosan használják, ennek ellenére használatbavételi engedélyt nem kértek az építési hatóságtól, és az sem intézkedett - sem hivatalból, sem az önkormányzathoz érkezõ panaszokra - ezen állapot jogszerûvé tétele érdekében.

Megállapította, hogy az épület körül kialakult állapotok egyik oka, hogy az építési engedélyben elõírt a zajkibocsátást és kilátást akadályozó lamellákat az ablakokra nem szerelték fel. Ennek kötelezettsége építtetõként, kezelõként a megyei rendõr-fõkapitányságot terhelte. Építési hatóságként a város jegyzõjének kellett volna eljárnia, az engedély nélkül használatba vett fogdaépület ügyében az építésrendészeti eljárást le kellett volna folytatni.

A fogdaépületbõl való szabad kitekintés lehetõsége eredményezte, hogy az ingatlan telekhatárán túl, panaszosok telkét és a két ingatlan közti közterületként használt átjárót a fogvatartottak és hozzátartozóik, "üzletfeleik" az engedélyezett látogatás kötöttségeit, a tiltásokat megkerülve "szabadtéri beszélõként" használták.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a rendõr-fõkapitányság és az építési hatóság mulasztásai a jogbiztonsággal, a tulajdon sérthetetlenségével összefüggésben visszásságot okoztak.

A fõkapitányság épülete körüli ingatlanok rendeltetésszerû használatát korlátozta az ott kialakult állapot, a tulajdonjoggal összefüggésben ezért is visszásság keletkezett.

Mivel a vizsgálat megindításának hatására mind a jegyzõ, mind a megyei rendõrfõkapitány megtette a szükséges intézkedéseket, a visszásságok megállapítása mellett az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlást nem fogalmazott meg, de a mulasztások pótlásának jelzését kérte a rendõrfõkapitánytól és a jegyzõtõl.

A panaszos ennek ellenére a kapitányság épülete körüli állapotot nem tartja megfelelõnek, ezért az országgyûlési biztos általános helyettese a rendõr-fõkapitányság további intézkedéseit szorgalmazta.

OBH 4311/1998.

A panaszos állítása szerint rokkantsági nyugdíja megállapításakor a nyugdíjbiztosító nem ismerte el a volt NDK-ban töltött idejét szolgálati idõként, mert nem szerepelt a munkakönyvében az 1992. október 28. és 1993. december 20. közötti idõ munkában töltött idõként. A panaszos kifogásolta a hosszadalmas és eredménytelen ügyintézést is.

A panasz alapján az országgyûlési biztos általános helyettese vizsgálatot folytatott, mert felmerült a jogbiztonsághoz és a szociális biztonsághoz való jog sérelemének gyanúja. Az általános helyettes megállapította, hogy a panaszos rokkantsági nyugdíj igényét - a 67 százalékos munkaképesség csökkenésére tekintettel - a lakóhelye szerint illetékes, Ceglédi Nyugdíjbiztosítási Kirendeltség bírálta el. A panaszos 1994. május 1-jétõl részesült rokkantsági nyugellátásban, 20 év 158 nap szolgálati idõ alapján. A panaszos kérte a volt NDK-ban munkában eltöltött idõ szolgálati idõkénti elismerését. A külföldön szerzett szolgálati idõk elbírálása tekintetében kizárólagos illetékességgel rendelkezõ Fõvárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság - mivel a korábban a szolgálati idõ igazolására, illetve az állított munkaviszony megszûnésére vonatkozó részbizonyíték önmagában a vitatott idõ teljes tartamának elismeréséhez nem volt elégséges - kérte a panaszostól az esetleg fellelhetõ újabb igazolások, illetõleg a volt munkáltatója nevének és címének megküldését. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a volt munkáltatót - ismertté válása után - hivatalból kereste meg és a munkáltatótól beérkezett igazolás alapján elismerte a panaszosnak a volt NDK-ban munkaviszonyban eltöltött idejét is szolgálati idõként, összesen 23 év 176 napot. A panaszos nyugdíjának összege azonban nem változott, mivel az átlagkereset alapján kiszámított nyugdíj összege kevesebb volt a nyugdíj jogszabályban elõírt legkisebb összegénél, ezért az utóbbit kellett nyugdíjként megállapítani (7480 Ft/hó).

A vizsgálat eredményeként az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos a volt NDK-ban szerzett szolgálati idõ beszámítását, illetõleg annak igazolását célzó iratokat a rokkantsági nyugdíj-megállapító határozat jogerõre emelkedését követõen és nem a jogorvoslatra nyitva álló 15 napon belül nyújtotta be. Megállapította azt is, hogy valóban hosszú ideig tartott a pótlólag benyújtott szolgálati idõ beszámítása, illetõleg a módosító határozat elkészítése. Az elhúzódó ügyintézésnek azonban objektív okai voltak. Az ügyiratot ugyanis meg kellett küldeni a kizárólagos hatáskörrel rendelkezõ Fõvárosi Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnak, továbbá a szolgálati idõ igazolására, illetve az állított munkaviszony megszûnésére vonatkozó, a panaszos által benyújtott igazolás nem volt elégséges, ezért a hivatalból történõ bizonyító igazolások beszerzése pedig hosszabb idõt vett igénybe. A beszámításra került szolgálati idõ végül is nem eredményezhette - a hatályos jogszabályok alapján - a panaszos nyugdíjának emelkedését.

Az ügyben az általános helyettes nem állapított meg alkotmányos joggal összefüggõ visszásságot, ajánlást sem tett.

OBH 4399/1998.

A panaszos, az Alles Autó Kft. ügyvezetõje többek között sérelmezte a Szombathelyi Vámhivatal határozatát, vitatta a megállapított vám összegét, annak jogalapját, kifogásolta, hogy jogorvoslati, igazolási kérelmeit, okirati bizonyítékait azok elkésettségére, valamint a székhelyváltozás bejelentésének elmulasztására hivatkozással a vámszervek elutasították.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese vizsgálat során megállapította, hogy a Szombathelyi Vámhivatal (a továbbiakban: vámhivatal) a Kft. terhére 586603 Ft vámot és áfát állapított meg, s határozatát - mellyel módosításokat végeztek az indítványozott vámkezelések vonatkozásában - három esetben próbálta kézbesíteni, de azok nem vezettek eredményre. Ezért a hivatalos iratok kézbesítésének egyszerûsítésérõl szóló 43/1953. (VIII. 20.) MT sz. rendelet 9. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a határozatot 1997. október 13-án kézbesítettnek vette.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a panaszos által csatolt határozatban rögzített, megkísérelt kézbesítési idõpontok a vámhivatal által mellékelt tértivevény másolatokkal csak egy esetben egyeztek. A vámhivatal fentieken alapuló számítása szerint a határozat 1997. október 29-én jogerõre emelkedett. E döntésében elõírt összegek befizetése céljából fizetési felhívást bocsátott ki a végrehajtási alosztályvezetõ vám- és egyéb tartozásainak rendezésére, illetve azok befizetése esetén a teljesítés igazolására szólította fel. A panaszos ügyvédje jelezte a vámhivatalnak, hogy a végrehajtás alapját képezõ határozatot nem kapták kézhez, annak tartalmát nem ismerik, ezért jogerõs döntésrõl nem lehet szó, valamint a felhívásnak sem kívánnak eleget tenni, egyúttal értesítette a vámhatóságot, hogy a cég székhelye és postacíme megváltozott.

A vámhivatal 1998. március 16-án kelt értesítésében a panaszos és ügyvédje észrevételeit jogosnak tartotta, a fizetési felhívást kérte semmisnek tekinteni. A határozatban foglaltak megismerése és a felhívásban foglaltak teljesítése érdekében a határozat egy példányát a Vám- és Pénzügyõrség Vas és Zala megyei Parancsnokság (a továbbiakban: megyei vámhivatal) osztályvezetõje 1998. március 12-én személyes adta át a panaszosnak, ezt tértivevényen is rögzítették. E határozat ellen a panaszos, 1998. március 26-án kelt, 1998. március 27-én postára adott fellebbezést nyújtott be, melyben kérte a határozat hatályon kívül helyezését, a származás-igazolások megerõsítését, valamint újabb okirati bizonyítékot csatolt. A megyei vámhivatal határozatában az 1998. március 30-án benyújtott jogorvoslati kérelmet mint törvényes határidõn túl benyújtottat visszautasította, s az indokolásban tájékoztatta a panaszost, hogy a jogerõre emelkedett határozat ellen már nincs jogorvoslati lehetõség.

A fellebbezés elutasítását követõen - 1998. április 16-án - a panaszos igazolási kérelmet terjesztett elõ, mivel beadványát 1998. március 27-én postára adta, így álláspontja szerint fellebbezése határidõben elõterjesztettnek minõsül, továbbá értesítette a vámhatóságot, hogy az adóhatóságnál szabályosan járt el, a székhelyváltozást jelentette, annak ellenõrzésére a vámhatóságnak lehetõsége van. A kérelmet a vámhivatal nem fogadta el, e határozat ellen benyújtott fellebbezést a megyei vámhivatal megalapozatlanság miatt határozatával elutasította.

A Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága felügyeleti jogkörben - 1999. április 20-án kelt, jogerõs döntésében - e határozatot megsemmisítette, és a megyei vámhivatalt új eljárás lefolytatására utasította.

Megállapítást nyert, hogy a megyei vámhivatal a hivatalos iratok kézbesítésérõl szóló jogszabályra való hivatkozása téves, a kiszabott vámteher - a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény alapján - a közlés napján esedékes. Megalapozatlan azon megállapítás is, hogy a határozat kézbesítése azért nem vezetett eredményre, mivel a vámfizetésre kötelezett a címváltozást csak 1998. február 24-én kelt levelében jelezte. A gazdálkodónak a Vám- és Pénzügyõrség felé nincs változás-bejelentési kötelezettsége, az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény szerint a változást az adózónak az állami adóhatóságnak (APEH) és az önkormányzati adóhatóságnak kell bejelentenie.

OBH 4413/1998.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 4430/1998.

A panaszos a XXII. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Adóügyi Irodája által hozott elsõfokú, illetve a Budapesti Közigazgatási Hivatal által fellebbezés alapján, helyi adó fizetési kötelezettség bevallásának, illetve megfizetésének elmulasztása tárgyában hozott másodfokú határozatát sérelmezve személyesen fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához. Beadványában továbbá azt kérte a Hivataltól, hogy az járjon el a panaszos lakóhelye - Budapest egyik utcája - elnevezésének megváltoztatásában. A panaszos beadványában azt is kifogásolta, hogy a XXII. kerületi Önkormányzat több hozzá érkezõ beadvány ellenére nem tett semmit a panaszos lakásának közelében mûködõ zeneiskola által az ott élõknek okozott panaszok kivizsgálása és elintézése érdekében.

I. A mulasztási bírság kiszabásával kapcsolatos panaszra vonatkozóan az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a következõket állapította meg: Az adókötelezettség akkor keletkezett, amikor a XXII. kerületi Önkormányzat által hozott helyi adórendelet hatályba lépett. A XXII. kerületi önkormányzat a rendeletet annak indoklásával együtt az önkormányzati lapban kihirdette, majd a lapban késõbb még külön is foglalkoztak a helyi adó bevezetésével kapcsolatos aktuális kérdésekkel. A helyi televízió is foglalkozott az adó bevezetésével. Az Önkormányzat minden a jogszabály megismerésére vonatkozó eszközt igénybevett. A mulasztási bírság kiszabására vonatkozó szabályok alkalmazásának jogi alapja fennállt, ezért a biztos vizsgálat során megállapította, hogy az elsõfokú határozat nem sértett anyagi jogi szabályokat a mulasztási bírság kiszabásával. A másodfokon eljáró közigazgatási hivatal anyagi jogi rendelkezést a mulasztási bírság megállapításának felülvizsgálata során nem sértett. A fellebbezésben foglalt kifogást a másodfokú hatóság annak ellenére elbírálta, hogy anyagi jogi szempontból a fellebbezés enélkül is elutasítható lett volna. Jogszabályt sértett azonban a közigazgatási hivatal, amikor a másodfokú határozatot csak hónapokkal a fellebbezés benyújtását követõen bírálta el és ezzel alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet okozott a jogbiztonsághoz fûzõdõ joggal összefüggésben. A jogbiztonsággal összefüggésben okozott alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelem fennállta azonban önmagában a visszásság megállapításához nem mindig elegendõ. Nem lehet elégséges alap a visszásság megállapításához az olyan jogbiztonsággal összefüggõ sérelem, amely kizárólag eljárásjogi szabály megsértésébõl keletkezik és amelybõl más Alkotmányban biztosított jog sérelme nem következik. Figyelemmel arra, hogy a másodfokú határozatban a panaszost tájékoztatták a bírósághoz fordulás jogáról, a jogorvoslathoz való jog nem sérült. A feltárt jogsértéssel más, Alkotmányban biztosított jog nem volt összefüggésbe hozható. Tekintettel arra, hogy a vizsgált esetben a jogbiztonság mellett más Alkotmányban biztosított jog sérelme nem volt megállapítható, alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot a biztos nem állapított meg.

II. A zeneiskola mûködésével kapcsolatos beadvány elintézésével összefüggésben a biztos a következõket állapította meg: Az önkormányzat a beadvány elbírálása során nem tartotta be az Áe. szabályait, nem hozott határozatot az ügyben. A panasszal azonban érdemben foglalkozott, a beküldött iratokból megállapíthatóan az iskola vezetése és az Önkormányzat több alkalommal is kapcsolatba lépett egymással és a javasolt intézkedéseket az iskola igazgatója megtette. Az országgyûlési biztosok eljárásában alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megállapítására akkor van lehetõség, ha a vizsgált intézkedés, eljárás illetve mulasztás az ügyben érintett alkotmányos jogot aránytalan mértékben vagy alkotmányos cél nélkül korlátozza, illetve egyáltalán nem korlátozható (abszolút) jogot ér sérelem. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben azért nem volt megállapítható, mert a szükségszerû sérelem nem tekinthetõ aránytalannak. Az elõzõekben kifejtettek alapján ezért a biztos megállapította, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság nem áll fenn.

III. Az utca elnevezésének megváltoztatására irányuló kérelmet a biztos mint hatáskörébe nem tartozót elutasította.

OBH 4465/1998.

A panaszos az országgyûlési biztoshoz intézett beadványában sérelmezte, hogy - beviteli kötelezettség alapján keletkezett - 17,28 aranykorona értékû részaránytulajdonának megfelelõ termõföld kiadásáról ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas határozatot nem kapott.

Az országgyûlési biztos a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés), valamint a tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható volt, hogy panaszos a törvényes határidõben (1993. március 24. napjáig) az általa megjelölt helyrajzi számú táblából kérte a beviteli kötelezettség alapján keletkezett részaránytulajdonának megfelelõ aranykorona értékû termõföld kiadását. A Földkiadó Bizottság 1995. május 12-én kelt határozatával a vindornyafoki 034/4. helyrajzi számú táblából adta ki panaszos részaránytulajdonának megfelelõ értékû földet. Panaszos e határozat ellen fellebbezéssel élt. A fellebbezést a Megyei FM Hivatal bírálta el, s 1995. december 21-én kelt határozatával a támadott elsõfokú földkiadási határozatot - annak törvénysértõ volta miatt - megsemmisítette, az új eljárásra való kötelezés mellett.

Az új eljárás lefolytatását követõen a Földkiadó Bizottság 1996. április 23-án kelt határozatával ismételten ugyanazt a termõföldet adta ki panaszos részére. Fellebbezés folytán - a megismételt eljárásban hozott ismételten törvénysértõ földkiadó bizottsági határozatot - az új eljárásra való kötelezés mellett az FM Hivatal 1996. október 3-án kelt határozatával megsemmisítette.

Tekintettel arra, hogy az FM Hivatal - az országgyûlési biztos vizsgálatának befejezését megelõzõen - határozatával a vindornyafoki 043/4. helyrajzi számú földrészletet panaszos részére, részaránytulajdonának megfelelõ 17,28 aranykorona értékben kiadta, miáltal az elõidézett alkotmányos visszásságot megszüntette, ezért az országgyûlési biztos az ügyben ajánlást nem tett, azonban az ügy vizsgálatáról készült jelentése egy példányának megküldésével a panaszost, valamint az FM Hivatalt is tájékoztatta.

OBH 4560/1998.

A panaszos sérelmezte, hogy a hatóság veszélyes fenyegetés szabálysértése miatt felelõsségre vonta, távollétében hozott határozatot, személyes meghallgatását mellõzte, bizonyítékait, igazolási kérelmét figyelmen kívül hagyta.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy az elsõfokú szabálysértési hatóság a Gödöllõi Rendõrkapitányság, a telektulajdonos sértett feljelentése alapján, a panaszos távollétében hozott határozatot, s a szabálysértés elkövetéséért elmarasztalta. Az elsõfokú rendõri szabálysértési hatóság eljárása során a kívülálló tanuk elmondására alapozva bizonyítottnak látta a jogsértés elkövetését, mivel a panaszos szomszédjával szemben tanúsított magatartása, az élet- és testi épség ellen irányuló kijelentései alkalmasak voltak arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsenek.

A panaszos az 1997. január 21-én a Gödöllõi Rendõrkapitányságon megtartott szabálysértési tárgyaláson nem jelent meg, így a tanúk vallomásaira észrevételt nem tehetett. A Gödöllõi Rendõrkapitányság vezetõjének fogadóóráján 1997. február 3-án, hivatalos feljegyzésben rögzítették kérelmét, hogy ne idézzék, a szabálysértési eljárásban semmilyen minõségben nem kíván részt venni. 1997. április 2-án a Pest Megyei Rendõr-fõkapitányság Központi Ügyeleti Osztályán személyesen tett panaszát jegyzõkönyvezték, azt tartalma alapján fellebbezésként kezelték. 1997. május 29-én a Gödöllõi Rendõrkapitányság szabálysértési elõadója elkövetõként meghallgatta, a feljelentést ismertette, észrevételeit jegyzõkönyvben rögzítette. A Pest Megyei Rendõr-fõkapitányság mint másodfokú hatóság panaszos fellebbezését elbírálta, az elsõfokú szabálysértési hatóság határozatát helyben hagyta. Az Országos Rendõr-fõkapitányság Igazgatásrendészeti Fõosztálya a panaszos felülvizsgálati kérelme alapján az ügyet felülvizsgálta, s 1998. április 29-én kelt átiratában a panaszost arról értesítette, hogy felügyeleti intézkedés megtételére nem talált jogalapot.

OBH 4686/1998.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 4904/1998.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 4944/1998.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 5040/1998.

A panaszosok a beadványukban azt kifogásolták, hogy a Szegedi Ügyvédi Kamara nem járt el megfelelõen, amikor az általuk panaszolt ügyvéd magatartását - aki társasházi lakásépítésük elõkészítése során a számukra súlyosan hátrányos helyzet megteremtésében közremûködött - nem tekintette szándékos vétségnek; elõször az elõzetes, majd késõbb a fegyelmi eljárást - bizonyítékaikat figyelmen kívül hagyva - indokolatlanul szüntette meg. Az országgyûlési biztos általános helyettese vizsgálata megállapította, hogy a panaszosok azért kezdeményeztek a szerzõdést készítõ ügyvéd ellen fegyelmi eljárást a kamaránál, mert szerintük bár az ügyvédnõ tudott a társasházszervezõ kft. fizetésképtelenségérõl, arról, hogy a társasházépítés telkének vételárából semmi sincs kifizetve, õket nem figyelmeztette arra, hogy ilyen körülmények között pénzüket elveszíthetik. Sõt: õ tanácsolta, hogy a panaszosok által a kft. részére kifizetett pénznek megfelelõ tulajdoni hányad javukra ne kerüljön bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, hanem az a kft. tulajdona maradjon. Arról is tudomása volt, hogy a kft. ügyvezetõje büntetett elõéletû. Az ügyvéd a kft. tagjaként intézte a kft. ügyeit, jogi tanáccsal látta el az ügyvezetõt, aki végül a kft. társasházépítéssel kapcsolatos minden kötelezettségét továbbadta egy bt.-nek, amely ezt nem teljesítette. A panaszosok állítása szerint mindezekkel az ügyvéd ügyvédi kötelezettségét vétkesen megszegte. A Szegedi Ügyvédi Kamara elnöke az ügyvéd elleni elõzetes vizsgálatot megszüntette, mert a szerzõdés nem teljesítése esetén nem az azt készítõ ügyvéddel, hanem a szerzõdõ féllel szemben lehet igényt érvényesíteni. A szerzõdéseket megvizsgálva pedig az elnök megállapította, hogy az ügyvéd nem szegte meg hivatása szabályait. A határozatot az Országos Ügyvédi Kamara Elnöksége hatályon kívül helyezte, és elrendelte az elõzetes vizsgálat lefolytatását. Ehelyett azonban a Szegedi Ügyvédi Kamara fegyelmi tanácsa fegyelmi eljárást folytatott, melynek során az eljárást megszüntette, e döntés - fellebbezés hiányában - azonnal jogerõre emelkedett. A panaszosok fellebbezését ugyanaz, az elsõfokú határozatot hozó fegyelmi tanács elutasította, mert fegyelmi határozat ellen csak a kamara fegyelmi megbízottja és az eljárás alá vont ügyvéd nyújthat be fellebbezést.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Szegedi Ügyvédi Kamarának, illetve fegyelmi tanácsának eljárása az Országos Ügyvédi Kamara Fegyelmi Szabályzata több rendelkezését megszegte. A tárgyalásról a panaszosok értesítést nem kaptak, õket nem hallgatták meg, a hozott határozatok indokolása formális volt, nem adott választ a panaszban foglaltakra. (A megszüntetõ határozat indokolásából csak az derül ki, az ügyvéd azért vétlen, mert nem volt tagja a kft.-nek, és mert az elõszerzõdés és a végleges szerzõdés tartalma azonos volt.)

A fegyelmi eljárás jellege folytán a panaszt bejelentõt megilletõ rendkívül szûk jogorvoslati lehetõség miatt az eljárási szabályok megsértése a bejelentõ alkotmányos jogaival összefüggésben visszásságot jelent. Ezek az eljárási hibák ismétlõdésük esetén árthatnak az ügyvédi kar, a kamara iránti bizalomnak is.

A fegyelmi eljárás hibái egyébként oda vezettek, hogy a panaszosok az állampolgári jogok országgyûlési biztosától vártak segítséget az ügyvédi tevékenység jogszerûségének megítélésében, holott hatásköre csak a fegyelmi eljárás szabályszerûségének vizsgálatára terjed ki, az egyedi döntések felülvizsgálatát - akár csak a hiányos indokolás kiegészítését - nem kezdeményezheti. Az ügyvédekrõl szóló új jogszabály (a konkrét esetre még az 1983: 14. tvr. volt irányadó), az 1998. évi XI. törvény sem ad lehetõséget a hasonló hibáknak akár a Magyar Ügyvédi Kamara, akár az ügyvédi kamarák tevékenysége felett törvényességi felügyeletet gyakorló igazságügy-miniszter által történõ orvoslására, hiszen arra sincs lehetõségük, hogy új eljárást rendeljenek el, ha jogsértést tapasztalnak. A törvény 121. § (3) bekezdése - az ügyvéd által kezdeményezhetõ bírósági eljárásra tekintettel - a miniszteri törvényességi eljárást kizárja. A konkrét ügy tanulsága alapján ezért kezdeményezte az országgyûlési biztos általános helyettese az igazságügy-miniszternél, fontolja meg olyan törvénymódosítás elõkészítését, amely lehetõvé tenné, hogy a miniszter vagy a Magyar Ügyvédi Kamara a fegyelmi eljárásban hozott törvénysértõ döntést megsemmisítse, és új eljárást rendeljen el, feltéve hogy a jogorvoslatra más lehetõség nincs. E kezdeményezéssel kapcsolatban a miniszter, de a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke is megbeszélést tart szükségesnek, mert teljesítése érintheti a kamara autonómiáját.

OBH 5108/1998.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 5197/1998.

A panaszos az Országgyûlési Biztosok Hivatalához intézett beadványában sérelmezte, hogy a tanyája körüli földbõl kérése ellenére sem jelölte ki a Földkiadó Bizottság a kárpótlási földalapot.

Az országgyûlési biztos a jogbiztonság alkotmányos elve (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

A panaszos tanyatulajdonos és egyben részaránytulajdonos, valamint kárpótlásra is jogosult, aki tanyája körüli - eredetileg részaránytulajdonú földalapba kijelölt - földbõl kérte alanyi jogon szerzett 154000 Ft névértékû kárpótlási jegye aranykoronánként 1000 Ft figyelembevételével 154 aranykorona értékû termõföld kijelölését kárpótlás céljára.

Panaszos kérelmét határidõben eljuttatta a helyi Földrendezõ, illetve Földkiadó Bizottsághoz. A két bizottság azonban panaszos által a kárpótlási földalapba kijelölni kért 154 aranykorona érték helyett mindössze 35 aranykorona értékû föld kijelölését kezdeményezte a döntésre jogosult Kárrendezési Hivatalnál.

Figyelemmel arra, hogy az említett visszásság ma már - mások által jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogokra is tekintettel - nem orvosolható, az országgyûlési biztos az ügyben ajánlást nem tett. Vizsgálatának eredményérõl azonban panaszost, valamint a Megyei FM Hivatal vezetõjét is tájékoztatta.

OBH 5284/1998.

A panaszos a beadványában azt sérelmezte, hogy a XIX. ker. Önkormányzat jegyzõje huzamos ideje nem folytatta le a bíróság által - telepengedélyezési ügyben jogerõs ítélettel - elrendelt új eljárást.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos szomszédja kérelmére a XVIII. ker. Önkormányzat jegyzõje 1994-ben adott telepengedélyt bútorasztalos tevékenység mellett épületasztalos tevékenységre. A panaszos jogorvoslati kérelmei alapján hozta meg a Fõvárosi Bíróság az engedélyezõ határozat kikötései közül az 1. és 2. pontját megsemmisítõ és új eljárás lefolytatását elrendelõ jogerõs ítéletét. A panaszos az ítéletet követõen kérte az eljárás lefolytatását, valamint más eljáró hatóság kijelölését 1997-ben. A Fõvárosi Közigazgatási Hivatal birtokvédelmi eljárás lefolytatására jelölte ki a XIX. kerület jegyzõjét. Nyolc hónap elteltével a panaszos ügye elintézését sürgette a hatóságnál, amely szerv állásfoglalást kért felügyeleti szervétõl, miután tudomása szerint nem volt a szomszédok között birtokvita. A felettes hatóság álláspontja az volt, hogy az idõközben hatályba lépett 1997. évi CXXXVII. törvény 3. §. (1) bekezdése alapján, mely szerint a vállalkozói igazolványok kiadása, visszavonása és az ezzel kapcsolatos igazgatási eljárás kamarai hatáskörbe tartozik, tegye át az ügyet az intézkedésre jogosult szervnek. Az állásfoglalás óta eltelt fél év alatt az országgyûlési biztos általános helyettese tájékoztatáskéréséig a jegyzõ nem intézkedett.

A megkeresésre adott válaszához a jegyzõ csatolta a kijelölõ határozat szerinti birtokvédelmi eljárásban hozott határozatát, s azt a levelét, mellyel megküldte a telepengedélyezési ügyben hozott bírói ítéleteket a XVIII. ker. jegyzõjének intézkedésre.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a XIX. ker. jegyzõje eljárásával (a kijelölést követõ közel húsz hónapos hallgatásával) megsértette az államigazgatási eljárás szabályairól szóló törvény elõírásait. Bár a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal határozata meghozatalának ideje óta - amellyel kijelölte a XIX. ker. jegyzõt az eljárás lefolytatására - a panasz benyújtásakor már elmúlt az országgyûlési biztos vizsgálatára nyitva álló idõ, a határozat téves voltára rá kellett mutatnia az országgyûlési biztos általános helyettesének, hiszen a jegyzõ eljárása elhúzódásának nagymértékben a kijelölés tárgyának helytelen meghatározása volt az oka. A jogerõs bírói ítélet a telepengedélyezési eljárás részleges megismétlésére kötelezte ugyanis az elsõfokú hatóságot, míg a kijelölés birtokvédelmi eljárás lefolytatására szólt. A határozatot mind a panaszos, mind pedig az üggyel érintett két jegyzõ megkapta, ellene egyik értesített sem nyújtott be jogorvoslatot. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az ügyben részt vevõ közigazgatási szervek eljárásukkal a jogbiztonság elvével összefüggésben, s ezzel a jogorvoslathoz fûzõdõ alkotmányos joggal kapcsolatban visszásságot okoztak. Az eljáró jegyzõ azonban mulasztását pótolta, a kijelölõ határozatban megjelölt eljárást határozattal lezárta, biztosítva a jogorvoslat lehetõségét. A jegyzõ arról is adott tájékoztatást, hogy az ügy kapcsán figyelmeztette munkatársait a jövõbeni szabályszerû eljárásra, s arra, hogy amennyiben a felügyeleti szerv intézkedése pontatlan (nem egyértelmû), úgy mielõbb tegyék meg a szükséges és lehetséges intézkedéseket. Fentiekre figyelemmel az országgyûlési biztos általános helyettese, miután ajánlása hasonló tartalmú lett volna, ajánlást nem tett a jegyzõnek.

A közigazgatási hivatal vezetõje az ajánlást elfogadta, és annak megfelelõen intézkedett munkatársai szabályos eljárása érdekében.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a határidõben megadott választ tudomásul vette.

OBH 5350/1998.

A panaszos szomszédja állattartását, továbbá azt sérelmezte, hogy a Polgármesteri Hivatal az ezzel összefüggésben szóban elõadott bejelentéseire, valamint az ÁNTSZ Szigetvár Városi Intézetének megkeresésére nem intézkedett.

Az ÁNTSZ által lefolytatott helyszíni ellenõrzés az állattartással kapcsolatban megállapítja a tartott állatok számát, az állatok elhelyezésére szolgáló hodály távolságát a csapadékvíz-elvezetõ ároktól, valamint a terület (udvar) lejtésének következtében az árok állati ürülékkel való bemosódásának lehetõségét.

A település körjegyzõje a panaszos bejelentésének kivizsgálására megidézte a panaszolt állattartót. Az államigazgatási eljárást a hatóság azzal zárta le, hogy felkérte a megjelenteket a közegészségügyi, köztisztasági és környezetvédelmi szabályok betartására. Arra, hogy ezekrõl a szabályokról az állattartó kapott-e tájékoztatást, a jegyzõkönyv nem tartalmaz utalást.

Az állattartó meghallgatásáról készült jegyzõkönyv az eltömõdött csapadékvíz-elvezetõ árokkal kapcsolatban csupán azt tartalmazza, hogy a hídgyûrû évek alatt eltömõdött és a csapadékvíz valóban nem tud elfolyni. A jegyzõkönyvben az eltömõdés okának, illetve az ÁNTSZ azon megállapításnak a vizsgálatára, miszerint a terület lejtése az állati ürülék csapadékvízzel történõ bemosódását a panaszos háza elõtt lévõ csapadékvíz-elvezetõ árokba lehetõvé teszi, nem került sor. Az 1998. január 1-jén hatályba lépett OTÉK értelmében a terület csapadékvíz-elvezetési rendszerét úgy kell kialakítani, hogy a víz a terepen és az építményekben, továbbá a szomszédos telkeken és építményekben, valamint a közterületen kárt (átázást, kimosást, korróziót stb.) ne okozzon, és a rendeltetésszerû használatot ne akadályozza.

A hatóság vizsgálata nem terjedt ki arra, hogy az állattartó helyrõl ürülékkel szennyezett víz kerül(het) a csapadékvíz elvezetésére szolgáló árokba, amelynek következtében az árok funkciójának, vagyis a csapadékvíz elvezetésének nem tud eleget tenni; benne az ürülékkel szennyezett víz felgyülemlik.

A visszáság orvoslása érdekében az általános helyettes kezdeményezte, hogy Somogyapáti Község körjegyzõje gondoskodjon a panasz teljes körû, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvénynek megfelelõ elintézésérõl, figyelemmel az ÁNTSZ Városi Intézetének az állattartás során keletkezõ ürülék bemosódásával összefüggõ megállapítására.

A kezdeményezésre a körjegyzõ határozatban kötelezte a panaszolt állattartót, hogy a határozat jogerõre emelkedésétõl számított 5 hónapon belül építtessen zárt szennyvíztárolót. Felhívta továbbá a figyelmét az állattartásra vonatkozó jogszabályok betartására.

OBH 5432/1998.

A panaszos sérelmezte, hogy rokkantsági nyugdíjigénye elbírálása során a lakóhelye szerint illetékes orvosi bizottságnál való megjelenésekor közölték vele, hogy orvosi felülvizsgálatát magasabb szintû bizottság fogja elvégezni. A panaszos szerint ez "negatív megkülönböztetés" vele szemben.

A panaszos az Országgyûlési Biztos Hivatalához eljuttatott beadványával egy idõben más hatóságokat is megkeresett panaszával. Így többek között az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt, mely felkérte vizsgálatra az Országos Orvosszakértõi Intézet fõigazgatóját. Az intézet fõigazgatója megállapította, hogy a lakóhelye szerint illetékes, Mátészalkán mûködõ orvosi bizottság elfogultságot jelentett be a panaszos igényének elbírálásához szükséges felülvizsgálat elvégzésében, mellyel az ellenõrzõ fõorvos egyetértett. Ennek ellenére a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a Mátészalkai Orvosi Bizottsághoz idézte a panaszost, tekintettel arra, hogy másik orvosi bizottság kijelölésérõl nem kapott tájékoztatást. A panaszos az idézésre megjelent, a szakvéleményre azonban az orvosi bizottság rávezette, hogy összeférhetetlenség miatt a beteget nem vizsgálja, más bizottság kijelölését kéri.

Az ügyben a diszkrimináció tilalma sérelmének gyanúja miatt az országgyûlési biztos is folytatott vizsgálatot. Megállapította, hogy az Országos Orvosszakértõi Intézet mûködési szabályzata, valamint a fõigazgató 752/1989. számú utasítása lehetõséget, illetõleg kötelezõ elõírást tartalmaz arra, hogy összeférhetetlenség vagy elfogultság esetén az orvosi bizottság köteles azt jelenteni, és ha a bejelentés megalapozott, másik orvosi bizottságot kell kijelölni az orvosi felülvizsgálat elvégzésére.

Az országgyûlési biztos az alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot nem tárt fel az ügyben. Megállapította azonban, hogy a panaszosnak feszültséget és fáradságot okozott, amikor idézésre megjelent az elõtt az orvosi bizottság elõtt, amely már korábban elfogultságot jelentett be a vele szembeni vizsgálat elvégzésére. Ezért az országgyûlési biztos felkérte az Országos Orvosszakértõi Intézet fõigazgatóját arra, hogy hívja fel az orvosi bizottságok figyelmét az ügyfelek érdekeit is tiszteletben tartó gondosabb munkavégzésre.

OBH 5638/1998.

Nem okoz alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot, ha az illetékes önkormányzati, valamint rendõri szervek eljárása a jogszabályoknak megfelel, és megteszik azokat az intézkedéseket, melyek elkerülhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy egy település lakóinak a jogbiztonsághoz (Alkotmány 2. § (1) bek.) és a lehetõ legmagasabb színtû testi és lelki egészséghez való joga (Alkotmány 70/D. § (1) bek.) sérülésének közvetlen veszélye megszûnjön.

A Magyar Hírlapban megjelent "Hosszúhetény retteg és tovább demonstrál" címû cikkben a település lakói a község megnövekedett gépjármûforgalmát, az azzal okozott zajhatást, levegõszennyezést és a forgalom okozta balesetforrást sérelmezték.

A cikk alapján felmerült annak gyanúja, hogy a teherautók településen belüli közlekedése miatt sérült Hosszúhetény lakóinak jogbiztonsághoz, valamint a lehetõ legmagasabb színtû testi és lelki egészséghez való joga. Ezért az országgyûlési biztos - hivatalból - vizsgálatot rendelt el, melynek során megkereste a település jegyzõjét és a Baranya Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõjét.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy Hosszúhetény önkormányzatának képviselõ-testülete megtette a lépéseket a település belsõ területének tehermentesítése érdekében, ugyanis elkészítették egy elkerülõ út megépítésének tervét, az anyagi fedezet elõteremtésére pedig pályázat készítését tervezték. Erre tekintettel semmilyen hatóság vagy közszolgáltatást végzõ szerv eljárása, határozata, illetve hatóság intézkedésének elmulasztása miatt nem érte a település lakóit alkotmányos emberi jogokkal kapcsolatos visszásság, és annak közvetlen veszélyét sem idézték elõ. Megállapította azt is, hogy a túlsúlyos, sokszor a sebességhatárt túllépõ, rossz mûszaki állapotú teherautóknak a településen belüli közlekedésébõl a jövõben viszont származhat alkotmányos emberi jogokkal összefüggõ sérelem, illetve közvetlen veszélyben van Hosszúhetény lakóinak a jogbiztonsághoz és a lehetõ legmagasabb színtû testi és lelki egészséghez való joga.

A fõkapitányi tájékoztató szerint a település illetékes rendõri vezetõje, polgármestere és a fõkapitányság illetékes osztályvezetõje megállapodtak abban, hogy a fõkapitányság által biztosított technikai eszközökkel, a Komlói Rendõrkapitányság állománya - folyamatosan és visszatérõen - fokozott közúti ellenõrzéseket tart Hosszúhetényben. Ezenkívül a kapitányság vezetõje beszerezte a szállítási vállalkozók névsorát, akikkel a szállítással érintett községek - köztük Hosszúhetény - polgármesterei megbeszélik a felmerült problémákat, és azok felszámolására megoldást keresnek.

A jegyzõ a fõkapitánnyal megegyezõen számolt be a fokozott közúti ellenõrzések bevezetésérõl szóló megállapodásról.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az ügyben eljáró hatóságok eljárása a jogszabályoknak megfelelt, és megtették azokat az intézkedéseket, melyek elkerülhetetlenül szükségesek voltak ahhoz, hogy Hosszúhetény lakóinak a jogbiztonsághoz és a lehetõ legmagasabb színtû testi és lelki egészséghez való joga sérülésének közvetlen veszélye megszûnjön. Ezért alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot nem állapított meg, és tekintettel arra, hogy a fõkapitányság és a polgármesteri hivatal a halaszthatatlan intéz- kedéseket a vizsgálat során megtette, ajánlással nem élt.

OBH 5705/1998.

A panaszos 1998. február 10-én a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz fordult kérelmével, miszerint a férjének megállapított személyi életjáradék 50%-ban való továbbfolyósítására igényt tart.

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság válaszlevelébõl arról értesült, hogy az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal csak 6116 Ft kifizetésére szóló határozatot hozott 1992. január 1-jétõl az eredeti jogosult, a férj jogán a házastárs javára. Ettõl eltérõ összegû, özvegyi jogon jogosultságot biztosító határozat nem volt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság birtokában. A levélben felhívták az özvegy figyelmét arra, hogy forduljon az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz, és állapíttassa meg az özvegyi jogú életjáradékot a hivatallal. A megfogalmazással mintegy megerõsítették az özvegy azon feltételezését, hogy számára jár özvegyi jogon életjáradék.

A szervezeti formájában átalakult kárrendezési szerv, a Központi Kárrendezési Iroda a panaszos özvegyi jogon igényelt életjáradék iránti igényét az életüktõl és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény alapján - jogszerûen - elutasította.

Az említett törvény 6. § (3) bekezdése, mely szerint a túlélõ házastársat a sérelmet szenvedõnek járó kárpótlás 50%-a illeti meg, nem azt jelenti, hogy a kárpótlásban részesült sérelmet szenvedett halála esetén annak házastársa a kárpótlás 50%-át örökölné. E rendelkezés arra az esetre vonatkozik, ha a sérelmet szenvedett a kárpótlási határozat meghozatala elõtt meghal, és így a határozatot eredetileg már a túlélõ házastárs részére megállapított 50%-os kárpótlásról hozzák meg.

A túlélõ házastárs jogcímén életjáradék iránt a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz is elõterjesztett igényt e szerv 1999. március 11-én - utóbb - elutasította.

Az 1997. július 29-én kelt jogerõs hagyatékátadó végzés alapján a sérelmet szenvedettet életében megilletõ 60882 Ft életjáradékot a végzésben megjelölt örökösnek, így a panaszosnak is az egyharmad rész erejéig 1999-ben gyorspostai utalványon feladták.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese visszásságot állapított meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye miatt, illetve az ennek részét képezõ tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben.

Tekintettel arra, hogy az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettesének megkeresésére e hibákat a közigazgatási szerv vezetõje késedelem nélkül korrigálta, ezért a visszásságot csekély mértékûnek értékelve az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese ajánlást nem tett.

OBH 5854/1998.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 6371/1998.

Panaszos sérelmezte, hogy Cegléd Város Polgármesteri Hivatal Megyei Illetékhivatala annak ellenére, hogy 1996. évben felmentette az illetékfizetési kötelezettség alól 1998 októberében az illeték, illetve ennek kamatai megfizetésére szólította fel.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese az említett jogok sérelmének lehetõsége miatt indított vizsgálata során megállapította, hogy panaszos az 1991. december 01-én kelt szerzõdéssel ajándékba kapta a pomázi 1766/7 hrsz-ú ingatlan 1/2 tulajdoni illetõségét. Panaszos terhére 95700 Ft vagyonszerzési, 1000 Ft illeték-nyilvántartási és 28710 Ft mulasztási bírságot írtak elõ. A felfüggesztett vagyonszerzési illetéket határozattal kitörölte, mivel az ingatlant határidõn belül lakóházzal beépítette, így a tételen ezt követõen 29710 Ft hátraléka maradt fent. 1998 októberében a fentiek ellenére a panaszost 125410 Ft illeték és ennek kamatai befizetésére szólították fel.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megkeresése nyomán az illetékhivatal az iratokat felülvizsgálta és megállapította, hogy a számítógépes nyilvántartásból a felfüggesztett illeték tévedésbõl nem lett törölve, ezért annak törlésérõl intézkedtek.

A földhivataltól bekért Pénzintézeti Központ engedélye alapján a mulasztási bírság összegét szintén törölték tekintettel arra, hogy a jogügyletet a Pénzintézeti Központ 1993. november 15-én kelt határozatával hagyta jóvá. Így fizetendõ csak az ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték 1000 Ft, a felfüggesztett illeték törlése után fennmaradó 29710 Ft, különbözet 28710 Ft, melynek törlését az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. tv. 82. § 80. § (1) bek. a.) pontja és az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. tv. 74. § (1) bek. alapján elrendelték.

OBH 6426/1998.

A panaszos, veje és leánya jogi képviselõjeként többek között a lakás-adásvételi szerzõdéssorozat lebonyolításában közremûködõ két ügyvéd jogsértõ tevékenységének fegyelmi vizsgálatát, valamint a Bács-Kiskun Megyei Ügyvédi Kamara és az Országos Ügyvédi Kamara által hozott határozatokat sérelmezte. A sérelem lényege, hogy dr. Sz. K. jogosulatlanul avatkozott be veje és leánya által kötött szerzõdésbe, arra "kényszerítve" õket, hogy a kiegészítõ megállapodást aláírják. A panaszos dr. L. I-vel szemben kifogásolta, hogy hagyta az irodájában intézkedni dr. Sz. K-t, õt nem távolíttatta el.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy 1997 júliusában hat lakás-adásvételi ügyletbõl álló szerzõdéssorozat készült. dr. Sz. K. ügyvéd ügyfele által fizetett vételár volt az, amely a teljes sorozat lebonyolítását biztosította. dr. Sz. K. ügyvéd - 1997. július 17-én - dr. L. I. ügyvéd irodájában közölte, hogy ügyfele abban az esetben fizet, ha tudja, hogy ki kapja a pénzt, s ha biztosított, hogy a megvásárolt lakást, rövid idõn belül birtokba veheti. Panaszos és veje elõször tiltakoztak a birtokbaadási határidõ elõrehozatala ellen, majd végül hozzájárultak, s ebbõl adódóan elõször a korábbi átvételi elismervényt egészítették ki, majd azonos tartalommal egy új megállapodást készítettek.

Az országgyûlési biztos általános helyettese lefolytatott vizsgálata során megállapította, hogy az 1997. július 21-én a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamarához benyújtott panasz alapján, a kamara elnöke - dr. L. I. és dr. Sz. K. ügyvédekkel szemben - elõzetes vizsgálatot rendelt el. A panaszolt ügyvédek igazoló jelentést küldtek a kamarának. Az elnök az ügy más területi kamara által történõ kivizsgálását kérte az Országos Ügyvédi Kamara Elnökétõl, mivel dr. Sz. K. ügyvéd a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara Elnökségének tagja, a kamara fegyelmi megbízottja. A panaszost a beadványa kivizsgálására illetékes Bács-Kiskun Megyei Ügyvédi Kamara kijelölésérõl tájékoztatták. A kamara fegyelmi fõmegbízottja 1997. október 29-én a panaszost is meghallgatta, s az ügy tisztázásához szükséges iratok beszerzése után összefoglaló jelentést készített, mely alapján a kamara elnöke a panasz elutasítása, a fegyelmi eljárás megindításának megtagadása mellett döntött. A panaszos felülvizsgálati kérelemnek minõsülõ beadványa után az Országos Ügyvédi Kamara az ügyet újból megvizsgálta, és az 1998. február 16-án tartott ülésén a megyei kamara elnökének határozatát helybenhagyta, a kérelmet elutasította, mivel a panaszos beadványában olyan új tényre vagy adatra nem hivatkozott, mely kétségessé tenné az elnöki határozat megalapozottságát. Az Igazságügyi Minisztérium által, a panaszos kezdeményezésére lefolytatott törvényességi felülvizsgálat is az Országos Ügyvédi Kamara álláspontját igazolta.

OBH 6483/1998.

A panaszos sérelmezte a Kecskeméti Vámhivatal vámraktárba vételre, azonnali fizetés elrendelésére, lefoglalásra, értékesítésre vonatkozó sorozatos jogsértõ intézkedéseit, határozatait, az elõírt rendelkezések elmulasztását.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a vizsgálata során megállapította, hogy 1996. szeptember 2-án a vámhivatal a Raritat Kereskedelmi és Szolgáltató Bt-tõl különbözõ ingóságok vámraktárba vételét rendelte el, majd rövid idõn belül, a panaszost azonnali vámfizetésre kötelezte. A fellebbezés folytán a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnokság Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Parancsnoksága (a továbbiakban: megyei vámhivatal) 1996. november 11-én kelt határozatával a Kecskeméti Vámhivatal (a továbbiakban vámhivatal) intézkedését megsemmisítette és az elsõfokú hatóságot új eljárásra utasította. A másodfokú határozatot a vámhivatal elmulasztotta a Bt. részére kézbesíteni, valamint a megsemmisített határozatnak megfelelõen intézkedve a Bt-t felszólította a fizetésre. A lefoglalt vámárut, tisztázatlan körülmények között, a Bt. értesítése nélkül, a saját érték-megállapítása szerinti érték töredékét képezõ áron, eladta. A panaszos idõközben - panaszbeadványa folytán - tudomást szerzett a másodfokú határozatról. A vámhivatal ekkor az általa megállapított fizetési kötelezettséget törölte, majd az új eljárás során, elõzõ, megsemmisített határozatát csaknem azonos tartalommal meghozta és közölte. A Bt. fellebbezett, mire a vámhivatal a határozatát - a fellebbezés benyújtását követõ három hónap múlva, a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnokságánál tett panasz után - visszavonta.

A panaszos szerint a visszavonó határozat is sértette a társaság jogait, ezért a Bt. az ügynek a másodfokú hatósághoz, a megyei vámhivatalhoz történõ továbbítását kérte. A megyei vámhivatal ismét megsemmisítette a határozatot, és új eljárásra kötelezte az elsõfokú vámhivatalt. A vámhivatal az ismételt új eljárás során hozott határozatával a vámáru eladásából származó jelentéktelen összeget a Bt. tartozásába beszámította, egyben a fennmaradt tartozást törölte. A társaság e döntés ellen is fellebbezett. A másodfokú hatóság a fellebbezés elintézésének határidejét - 1998. augusztus 24-én - harminc nappal meghosszabbította. 1998. október 22-én a Bt. a megyei vámhivatalnál a fellebbezés elbírálását sürgette. Ezt követõen mind az elsõ, mind a másodfokú hatóságtól megkapták a másodfokú döntést, mely jogszerûnek minõsítette a panaszos szerint jogellenesen lefoglalt vámáru eladását. A Bt. kártérítési igényét a vámhivatal elutasította, ezért e határozatát is megfellebbezték.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a sérelmezett közigazgatási eljárás a Raritat Bt. vámügyében folyt, ügyfélként a gazdasági társaság szerepelt az eljárásban, a panaszos a Bt. vámügyében a cég képviselõjeként járt el. A vámszervek megállapították, hogy a betéti társaság a részére, behozatali elõjegyzés címén vámkezelt vámárukkal kapcsolatos, jogszabályban meghatározott elszámolási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a vámtörvény alapján, a vámárukat nyilvántartó vámhivatal köteles volt a vámárukat terhelõ közterheket kiszabni és a jogszabályban meghatározott egyéb intézkedéseket megtenni. A Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka - felülvizsgálata során - a betéti társasággal szembeni eljárás megindítását megalapozottnak tartotta, az ügyben az ügyfelet jogszerûen kötelezték a vámteher megfizetésére, a vámügyben született jogerõs érdemi határozat megváltoztatására nincs ok.

A megyei vámhivatal a döntéseiben megállapította az eljárás indokolatlan elhúzódását, a vámigazgatási jogsértéseket fegyelmi eljárás keretében kivizsgálta, a fegyelmi vétséget elkövetõ pénzügyõrét fenyítésben részesítette.

OBH 6501/1998.

Teljes szöveg: 3.13. alfejezetben.

OBH 6754/1998.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 6812/1998.

A panaszos sérelmezte, hogy az 1997. október 13-án elhunyt férje jogán megállapított ideiglenes özvegyi nyugdíja folyósítását követõen állandó özvegyi nyugdíjat nem kapott.

A panasz alapján felmerült a szociális biztonság sérelmének gyanúja, ezért az országgyûlési biztos általános helyettese vizsgálatot folytatott. Megállapította, hogy a panaszos 1943. augusztus 16-án született, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság elõnyugdíjat állapított meg számára. A Honvédelmi Minisztérium Pénzügyi Számító és Nyugdíjmegállapító Igazgatósága - nyugállományú törzszászlósként elhunyt férje jogán - 12 hónapra, ideiglenes özvegyi nyugdíjat állapított meg a panaszosnak. A határozat indoklása tartalmazta az ideiglenes és az állandó özvegyi nyugdíj feltételeit, tehát azt is, hogy állandó özvegyi nyugdíjra az egyéb feltételek mellett az jogosult, aki házastársa halálakor a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott, a reá - panaszosra - irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte (az 1943-ban született nõ az 58. életévet). Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszûnését követõen pedig özvegyi nyugdíjra az igénylés idõpontjában és jelenleg is hatályos társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szerint - egyebek mellett - az jogosult, aki házastársa halálakor a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte. A törvény azt is kimondja, hogy özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a házastárs ha<%1>lálától számított tíz éven belül következik be. Ezt figyelembe véve a panaszos özvegyi nyugdíjra 2001. augusztus hónaptól lesz jogosult, illetõleg ha ezt megelõzõen megrokkan, a megrokkanás idõpontjától.

Az ügyben az országgyûlési biztos általános helyettese nem állapított meg alkotmányos joggal összefüggõ visszásságot, eljárását ajánlás nélkül fejezte be.

OBH 7064/1998.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 7098/1998.

A Kalocsai Gyermekotthon szolgálati lakásának bérlõi kérték az országgyûlési biztosok vizsgálatát, mert az önkormányzati tulajdonú, de a Népjóléti Minisztérium bérlõ-kijelölési jogával terhelt lakásokra bejelentett vételi szándékukkal kapcsolatban, a bérlõ-kijelölési jogról való lemondás ügyében a minisztérium hónapok óta nem hozott döntést, de egyes bérlõk a lakásaikat mégis megvásárolhatták.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogbiztonság és a diszkrimináció tilalma elve sérelmének veszélye miatt az ügy kivizsgálására vizsgálatot indított, melynek során megkereste a Népjóléti Minisztérium jogutódjait, az Egészségügyi Minisztériumot, és a Szociális és Családügyi Minisztériumot, hogy a döntés hiányának okairól tájékoztassák. A válaszokból megállapította, hogy a panaszos elõször 1995-ben kérte az intézet igazgatójától a szolgálati lakása megvásárlásának engedélyezését, aki azt elutasította. A kérelmet 1998. január 5-én ismételten benyújtotta, melyre azt a választ kapta, hogy a bérlõ-kijelölési jogról való lemondás ügyében a döntést a minisztérium magához vonta. A panaszos kifogásolta, hogy a minisztérium döntése nem mindenkire vonatkozik, mert tudomása szerint az épület egyik szolgálati lakását az intézet igazgatójának hozzájárulásával mégis elidegenítették. A panaszos 1998. június 9-én a Népjóléti Minisztériumnak írott levelében kérte a szolgálati jelleg törlését, de kérelmére 1998-ban nem kapott választ, ekkor fordult az országgyûlési biztos általános helyetteséhez, aki megkereste a jogutód minisztériumokat, de érdemi választ csak ismételt felhívásra kapott. Abban arról tájékoztatták, hogy a Népjóléti Minisztérium hatáskörének és vagyonmegosztásának rendezetlen kérdése miatt nem született döntés a szolgálati lakások elidegenítéséhez való hozzájáruló nyilatkozat megadása ügyében. A szociális és családügyi miniszter 1999. július 21-én hozzájárulását adta a kérelmezõk részére történõ elidegenítéshez, azaz a bérlõ-kijelölési jogról a minisztérium lemondott. A levelében azonban kikötötte, hogy a hozzájárulása nélkül korábban megkötött adásvételi szerzõdéshez az utólagos hozzájárulást nem adja meg, és az ügy teljes körû kivizsgálása iránt intézkedik.

A vizsgálat megállapította, hogy a Kalocsai Gyermekotthon a Népjóléti Minisztérium megszûnése után a 171/1998. (X. 15) Korm. rendelet alapján funkcionálisan a Szociális és Családügyi Minisztérium irányítása alá került, de a Népjóléti Minisztériumnak a szolgálati lakásokkal foglalkozó osztálya és a benyújtott kérelem az Egészségügyi Minisztériumhoz.

OBH 7145/1998.

A panaszosok hadiözvegynek, illetve hadiárvának járó egyösszegû térítés iránti kérelmet nyújtottak be a polgármesteri hivatalba. Sérelmezték, hogy csupán egyikük kapott határozatot az ügyben.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a panaszos hadiözvegy egyösszegû térítés, gyermekei hadiárva egyösszegû térítés megállapítását kezdeményezték Balassagyarmat Város jegyzõjénél. A kérelmeket a jegyzõ elutasította, a Nógrád Megyei Közigazgatási Hivatal azt helyben hagyta. Panaszosok a II. fokú határozatok bírósági felülvizsgálatát kezdeményezték, eredménytelenül. A Balassagyarmati Városi Bíróság kereseti kérelmüket elutasította. Az ítélet ellen nem nyújtottak be fellebbezést, azonban 1998 augusztusában újabb kérelmeket nyújtottak be a jegyzõhöz, melyek ismételten elutasításra kerültek. A polgármesteri hivatal a határozatok kézbesítését bizonyító iratokat három érintett esetén (a gyermekek) prezentálta, a hadiözvegy esetén azonban annak kézbesítését semmilyen formában nem tudta igazolni.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 42. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendõ kérdésekben határozatot hoz. A 62. § (1) bekezdése értelmében az ügyfél az ügy érdemében hozott elsõfokú határozat ellen fellebbezhet.

OBH 7159/1998.

A panaszosok mint a Belügyminisztérium ( a továbbiakban: BM ) által fenntartott egyik budapesti óvoda szülõi munkaközössége fordultak az Országgyûlési Biztosok Hivatalához, az óvodának fenntartó által tervezett megszüntetését sérelmezve. A panaszosokat 1998. december 7-én rendkívüli szülõi értekezleten az óvoda vezetõje tájékoztatta arról, hogy 1999. augusztus 31-én a BM által fenntartott óvodák megszûnnek. A megszüntetésrõl szóló döntés meghozatala után decemberben tájékoztatta a minisztérium az érintett polgármestereket az óvodák, illetve böcsõdék bezárásáról, ezzel egyidejûleg segítségüket kérte a gyermekek elhelyezésével kapcsolatban. Huszonegy kerület írásos válaszában, kettõ pedig telefonon jelezte, hogy a gyermekeket az általuk fenntartott intézmények fogadják. A BM nem konzultált a szülõi munkaközösséggel, mégpedig - a miniszter által nyújtott tájékoztatás szerint - azért nem, mert a gyermekintézmények megszüntetésének - a gazdasági megfontolásokon kívül - a "profiltisztítás" is célja volt. A hatályos jogi szabályozás jellegének figyelembevétele mellett az országgyûlési biztos nem vizsgálta azokat a szempontokat, amelyeket a fenntartó a döntés meghozatalánál mérlegelt, kizárólag a jogbiztonság elvét szolgálni hivatott eljárási jellegû rendelkezések betartását, illetve a döntés eredményét elemezte. A vizsgálat során a biztos megállapította, hogy a BM óvodák, illetve bölcsõdék által nyújtott szolgáltatásoknak a más fenntartó által mûködtetett intézményekhez képest mutatott esetlegesen magasabb szakmai színvonala nem minõsül olyannak, mint amelyre az azt igénybevevõ gyermekeknek az oktatáshoz való joga, illetve a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez fûzõdõ joga alapján törvényes igénye lehetne. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a BM mint intézményfenntartó megszegte a közoktatási törvény 102. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely szerint a fenntartó a közoktatási intézmény megszüntetésével összefüggõ döntése elõtt beszerzi az intézmény iskolai szülõi szervezetének (közösségének) véleményét. Ezen rendelkezés alkalmazásának kötelezettsége nem függ attól, hogy a fenntartó milyen célból tervezi a közoktatási intézmény megszüntetését. Azáltal, hogy a BM mint közoktatási intézmény-fenntartó megszegte a közoktatási törvény fent megnevezett elõírását, lehetetlenné tette, hogy a döntéshozatal során az érintettek érdekeit kifejezõ szülõi szervezetek véleménynyilvánításával az õ szempontjaik legalább összevethetõek legyenek a többi megfontolással. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a közoktatási intézmény fenntartója a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben, ha egy jogszabályi rendelkezés figyelmen kívül hagyásával a közoktatási intézmény megszüntetésére vonatkozó döntés meghozatalánál kizárja az érintettek véleményalkotásra vonatkozó, jogszabály által biztosított jogosultságának érvényesítését.

Tekintettel arra, hogy a közoktatási törvény 102. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértéséhez a közoktatási törvény nem fûz jogkövetkezményt, a biztos felkérte az oktatási minisztert, fontolja meg a közoktatási törvény oly módon történõ módosításának kezdeményezését, amely megfelelõ jogkövetkezményt rendelne a hivatkozott jogszabályi rendelkezés megsértésével történõ döntéshozatalhoz.

OBH 7208/1998.

II. Az országgyûlési biztos vizsgálata során a kamarákhoz intézett megkeresése teljesítésének elmulasztása sérti az országgyûlési biztos vizsgálati jogosultságát, korlátozza alkotmányos feladatának ellátásában, ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 7213/1998.

A Sóstóhegyi Két Tanítási Nyelvû Szakközépiskola diákjainak egy csoportja beadványában azt sérelmezte, hogy iskolájuk állami normatív támogatás iránti kérelme ügyében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal nem a jogszabályoknak megfelelõen járt el, így döntésével jogtalanul tagadta meg az intézmény számára fizetendõ támogatás folyósítását.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a rendelkezésére álló adatok alapján megállapította, hogy a Science Art Alapítvány 1998. május 22-én alapította meg a Sóstóhegyi Két Tanítási Nyelvû Szakközépiskolát. Az iskola mûködését a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Közgyûlésének fõjegyzõje engedélyezte. Az iskola oktatási tevékenységét 26 fõ elsõ éves tanulóval 1999. szeptember 1-jén kezdte meg. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 4. §-ának (6) bekezdése értelmében az állam a nem állami, nem helyi önkormányzati közoktatási intézmény fenntartója részére a feladatellátáshoz az éves költségvetési törvényben megállapított mértékû költségvetési támogatást nyújt. Az 1998/99. tanév megkezdése elõtt a fenntartó a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény fenti rendelkezése, valamint a közoktatási törvény végrehajtásáról szóló 20/1997. (II. 13.) Korm. rendelet 13. § (1) bekezdése alapján, 1998. július 31-én állami normatív hozzájárulás iránti kérelmet nyújtott be a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatalhoz. A közigazgatási hivatal a hozzájárulás folyósítása tárgyában a rendelkezésére álló határidõn belül nem hozott érdemi döntést. A fenntartó a késedelem miatt beadvánnyal fordult az oktatási miniszterhez. Az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára 1998. november 25-én utasította a közigazgatási hivatalt, hogy a határozat közlésétõl számított nyolc napon belül hozzon érdemi határozatot, és ennek keretében döntsön az iskolába beiratkozott tanulók után járó normatív költségvetési hozzájárulás folyósításáról. A határozat ellenére a közigazgatási hivatal vezetõje az ügyben továbbra sem hozott érdemi döntést, hanem 1998. december 1-jén levélben válaszolt a határozatot hozó helyettes államtitkárnak, amelyben elõadta, hogy az iskola mûködési engedéllyel nem rendelkezik, ezért a normatív állami támogatás megállapítását jogszerûtlennek tartja. Egyidejûleg csatolta határozatát, amelyben 1998. november 19-én megsemmisítette a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyûlés fõjegyzõjének a Sóstóhegyi Két Tanítási Nyelvû Szakközépiskola mûködési engedélyének kiadása tárgyában hozott határozatát. Az oktatási miniszter 1998. december 16-án hozott határozata szerint a közigazgatási hivatal eljárása több szempontból törvénysértõ volt. Az érdemi döntés elmaradása miatt bekövetkezett a közigazgatási szerv hallgatása, jogszabálysértõ döntést hozott a közigazgatási hivatal, amikor az iskola mûködésének megkezdéséhez szükséges - a fõjegyzõ által kiadott - határozatot felügyeleti intézkedés körében, az Áe. 71. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva megsemmisítette. Az oktatási miniszter szerint az Áe. 71. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a határozat nem változtatható és nem semmisíthetõ meg, ha a határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogokat sértene. Tényként állapítható meg, hogy az Alapítványnak nem lehetett tudomása arról, hogy a fõjegyzõ kellõ körültekintéssel járt-e el a mûködés megkezdéséhez szükséges engedély kiadásakor. Ily módon joggal hihette azt, hogy az általa létesített, fenntartott és mûködtetett iskola jogszabályszerûen mûködik. Különösen arra tekintettel, hogy mûködés megkezdésére kiadott határozat és a megsemmisítõ határozat között több hónap telt el, amely idõ alatt az iskolában megkezdõdött a tanítás. Az iskolába beiratkozott tanulók és szüleik pedig nem kötelezhetõk arra, hogy a mûködési engedéllyel rendelkezõ iskolánál a jelentkezés és beiratkozás elõtt elõzetesen mérlegeljék az államigazgatási eljárás jogszerûségét. A megsemmisítõ határozat ezért a fenntartónak és a beiratkozott gyermekeknek, valamint szüleiknek jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogait sértette. A közoktatásról szóló törvény - a tanulók érdekében - tiltja a fenntartó részére az iskola átszervezését, megszüntetését szorgalmi idõben. A közoktatásról szóló törvény 102. §-a (9) bekezdésének a) pontja szerint a fenntartó tanítási évben iskolát nem indíthat, nem szüntethet meg, nem szervezhet át. Igaz, hogy ez a rendelkezés a fenntartónak szól, azonban a jogalkotó szándéka az volt, hogy a tanítási évben bekövetkezett változás ne okozzon zavart a szolgáltatást igénybe vevõk között. A megsemmisítõ határozat ezért ellentétes a közoktatásról szóló törvény elõírásaival.

A határozat kézhezvételét követõen a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal 1998. december 19-én megállapította a Sóstóhegyi Két Tanítási Nyelvû Iskolának a közoktatási normatívára való jogosultságát 1998. szeptember 1-jétõl kezdõdõen.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal elhúzódó eljárása és az ügy érdemében döntést tartalmazó közigazgatási határozat meghozatalának elmulasztása alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot okozott a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvével összefüggésben, figyelemmel a panaszosok alkotmányos érdekeire is. Megállapította továbbá, hogy a közigazgatási hivatal azzal, hogy megsemmisítette a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyûlés fõjegyzõjének a Sóstóhegyi Két Tanítási Nyelvû Szakközépiskola mûködési engedélyének kiadása tárgyában hozott határozatát, közvetlenül veszélyeztette az Alkotmány 16. §-ában rögzített, az ifjúság létbiztonságát, oktatását, nevelését és érdekeinek védelmét deklaráló alkotmányos elv maradéktalan érvényesülését. Tekintettel azonban arra, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal eljárása során elkövetett jogszabálysértést az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára, illetve az oktatási miniszter határozataival orvosolta, ezért arra vonatkozóan a biztos ajánlással nem kívánt élni.

OBH 7215/1998.

A Nyíregyháza-Sóstóhegyi Benczúr Gyula Magán Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény fenntartója és az intézményben tanuló diákok szülei beadványukban azt sérelmezték, hogy az iskola állami normatív támogatás iránti kérelme ügyében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal nem a jogszabályoknak megfelelõen járt el, így döntésével jogtalanul tagadta meg az intézmény számára fizetendõ támogatás folyósítását. Panaszukban elõadták azt is, hogy a kifizetés elmaradása a már második tanéve folyó oktatást és az iskola további mûködését is veszélyezteti.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy a mûvészetoktatási intézmény mûködésének megkezdését Nyíregyháza jegyzõje 1997. szeptember 1. napjától 300 fõ tanulói létszámmal engedélyezte. A fenntartó 1998. május 22. napján azzal a kérelemmel fordult a jegyzõhöz, hogy az 1998-99-es tanévtõl engedélyezze az 1000 fõs létszámban való oktatást, valamint azt, hogy 1998 szeptemberétõl az intézményben képzõ- és iparmûvészeti, szín- és bábmûvészeti, továbbá táncmûvészeti szakokon is oktathassanak. A jegyzõ az új szakok beindítását és a tanulói létszám növelését 1998 szeptemberétõl engedélyezte. Az állami normatív támogatást folyósítani illetékes Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal 1998. október 22. napján, felügyeleti jogkörében eljárva, jogszabálysértésre hivatkozással megsemmisítette a jegyzõ engedélyezõ határozatait és az ügyben új eljárás lefolytatására adott utasítást. Döntését többek között azzal indokolta, hogy az elsõfokú eljárás során nem vizsgálták megfelelõen az iskola mûködéséhez szükséges eszközök és felszerelések kötelezõ, minimális megfelelõségét. A hivatal a megismételt eljárás lefolytatásának módjára konkrét útmutatást adott. A fenntartó 1998 novemberében keresettel megtámadta a közigazgatási hivatal határozatát, majd 1998. december 8. napján a hivatalnál ismételten benyújtotta a normatív költségvetési hozzájárulás iránti igényét, tekintettel arra, hogy a jegyzõ újból engedélyezte az intézmény mûködését, a megismételt eljárás során újólag kiegészített szakokon is. A közigazgatási hivatal vezetõje a kérelmet érdemben nem bírálta el, a közigazgatási eljárást a fenntartó keresetére hivatkozva felfüggesztette. Majd miután a fenntartó a jegyzõ újbóli engedélyezõ határozata folytán a keresetétõl elállt, felügyeleti jogkörében eljárva ismét megsemmisítette a jegyzõ engedélyezõ határozatát. Döntését azzal indokolta, hogy a megismételt eljárásban a hatóság figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a fenntartó keresetet terjesztett elõ a hivatal megsemmisítõ határozatai ellen, és továbbra sem vizsgálta körültekintõen a mûködés megkezdéséhez szükséges feltételek megfelelõségét.

A fenntartó kérelme alapján az oktatási miniszter 1999. január 14. napján határozatával megsemmisítette a közigazgatási hivatal azon határozatát, amellyel felfüggesztette a közigazgatási eljárás folytatását, továbbá amellyel mint felügyeleti szerv ismételten megsemmisítette a jegyzõ engedélyezõ határozatát. Egyben kijelölte a Hajdú-Bihar-Megyei Közigazgatási Hivatalt, hogy a normatív költségvetési támogatás iránti igényt bírálja el, illetve igényjogosultság esetén határozza meg a fenntartó részére járó normatív támogatás összegét. A fõjegyzõ tájékoztatása szerint az alapfokú mûvészetoktatási intézménynek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye településein több mint negyven telephelye van. A telephelyek szerint eljárásra illetékes jegyzõk mûködést engedélyezõ határozatait a közigazgatási hivatal megsemmisítette, és valamennyi esetben új eljárás lefolytatását rendelte el. A fenntartó minden ügyben keresettel élt, majd az újabb engedélyezõ határozatok kiadása után valamennyi perben elállt a keresettõl. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy Nyíregyháza Megyei Jogú Város jegyzõje nem sértette meg a Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kot.) elõírásait akkor, amikor 1997 szeptemberétõl engedélyezte az alapfokú mûvészetoktatási intézmény mûködését. Ugyanis a közigazgatási hivatal megsemmisítõ határozatainak indokaként megjelölt, a törvény 1996. szeptember 1. napján hatályba lépett módosítása - amely elõírta, hogy a táncmûvészet, a képzõ-, iparmûvészet és a színmûvészet-bábmûvészet mûvészeti ágakban alapfokú mûvészetoktatási intézmény mûködésének megkezdéséhez engedély nem adható ki, illetõleg a helyi önkormányzatok ilyen iskolát nem hozhatnak létre addig az idõpontig, ameddig az oktatási miniszter ki nem adja az adott mûvészeti ág alapfokú mûvészetoktatás követelményeit és tantervi programját, az alapfokú mûvészetoktatási intézmény esetén mindemellett az iskolatípusra vonatkozó kötelezõ eszköz- és felszerelési jegyzéket - a zenemûvészeti ágra nem vonatkozott, az intézmény viszont alapításakor kérelmében csupán ezt a szakot jelölte meg oktatási ágként. A tantervi programot a mûvelõdési és közoktatási miniszter 1998. június 10. napján hatályba lépett rendeletével adta ki, a fent megjelölt szakokkal való bõvítésnek tehát jogszabályi akadálya 1998 júliusában, akkor, amikor a jegyzõnek az alapító okirat módosítását és az oktatás más szakokon való bõvítését engedélyezõ határozata született, már nem volt. A hivatalnak tehát azon megállapítása, hogy az intézmény alapításának a jogszabályi elõfeltételei hiányoztak, nem helytálló. A Hivatalnak az ügyben született döntése és intézkedése azonban egyéb szempontból is kifogásolható. A Kot. ugyanis konkrétan meghatározza, hogy az intézmény mûködésének engedélyezését a jegyzõ milyen indokok alapján tagadhatja meg. Eszerint az engedély kiadása és a nyilvántartásba vétel csak akkor tagadható meg, ha a nevelési-oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programja a Kot-ban, szakmai programja a szakképzésrõl szóló törvényben meghatározottaknak nem felel meg, valamint ha nem rendelkezik a mûködéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, illetõleg a költségvetésbõl nem állapítható meg, hogy a feladata ellátásához szükséges költségeket milyen forrásból biztosítják. Ezek az elõírások azonban a felügyeleti szerv eljárásának, vizsgálati lehetõségének is határt szabnak. E két feltétel teljesítésén túlmenõ körülményeket a másodfokú, felügyeleti szerv vizsgálati körébe az országgyûlési biztos álláspontja szerint nem vonhat. A hivatal azonban megsemmisítõ határozataiban olyan körülmények vizsgálatára is utasítást adott az elsõfokú hatóságnak, amelyek e törvényi elõírásokat túllépik (pl. az elsõfokú eljárás során felkért szakértõvel szemben felmerült elfogultsági kifogás, a fenntartó személyével szembeni összeférhetetlenség). A közigazgatási hivatalnak az az intézkedése, amellyel több ízben is megsemmisítette az elsõfokú hatóság határozatát és új eljárás lefolytatását rendelte el, a fentieken túl célszerûségi szempontból is kifogásolható. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvénynek a felügyeleti eljárásra vonatkozó rendelkezései értelmében a jogszabálysértés okán alkalmazott felügyeleti intézkedés során az elsõfokú szerv határozatának megváltoztatása vagy megsemmisítése csupán joga, de nem kötelessége a felettes szervnek. Megállapítást nyert, hogy a közigazgatási hivatal felügyeleti eljárása során a körülményeket nem vizsgálta kellõ körültekintéssel, nevezetesen azt, hogy az engedélyezõ jegyzõi határozatok nyomán az intézmény hány gyermeket iskolázott be a megyében, a költségvetési támogatás elmaradása a gyermekek, a szülõk, valamint a fenntartó mellett a pedagógusokat is hátrányosan érinti bérük elmaradása miatt. Összegezve: nem számolt azzal, hogy a már jogerõs határozat nyomán folyó oktatást a célszerûtlenül megválasztott intézkedési forma esetleg teljesen ellehetetleníti, és további jogsértõ állapotot idézhet elõ. Az országgyûlési biztos eljárása során nem vizsgálta azt, hogy a mûvészetoktatási intézmény rendelkezik-e az engedély kiadásához szükséges, a Kot-ban meghatározott alapfeltételekkel, de álláspontja szerint a másodfokú hatóság intézkedésének indokaként hivatkozott körülmények az iskola további mûködése mellett is orvosolhatóak lettek volna, hiszen mind a jegyzõ, mind a másodfokú hatóság jogosult a Kot-ban biztosított törvényességi eljárása nyomán feltárt hiányosságok megszüntetésére felhívni a fenntartót, és amennyiben az a felhívásnak nem tesz eleget, úgy ellene pert indíthat, a normatív támogatás folyósítása pedig felfüggeszthetõ. Célszerû intézkedésnek a jelen körülmények között az bizonyult volna, ha a tapasztalt jogsértést a mûködés zavartalan biztosítása mellett próbálja megszüntetni az eljárásra illetékes hatóság. Ez a tény önmagában még nem jelentene visszásságot, a közigazgatási hivatal azon mulasztása azonban, hogy a jogerõs és általa felül nem vizsgált jegyzõi határozattal korábban megállapított és engedélyezett 300 fõ tanulói létszám után sem folyósította az állami normatív támogatást, visszásságot okozott a vizsgált alkotmányos jogokkal összefüggésben. Fennállt az alkotmányos jogok sérelmének veszélye az eljárás túlzott elhúzódása miatt is, és ez önmagában alkalmas visszásság megállapítására. Az országgyûlési biztos a rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján megállapította, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal eljárása során elkövetett jogszabálysértést az oktatási miniszter soron kívül tett intézkedésével orvosolta, ezért arra vonatkozóan további ajánlással élni nem kívánt, ugyanakkor kezdeményezte, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye fõjegyzõje, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõje, a Benczúr Gyula Magán Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény fenntartójának kérelme ügyében folytatott eljárását érdemi intézkedéssel, a lehetõ legrövidebb idõn belül fejezze be. Az ajánlást a címzettek elfogadták.

OBH 7235/1998.

Gyõrújbaráti lakos nyújtott be kérelmet az országgyûlési biztoshoz, mert az önkormányzat a lakásfenntartási támogatás iránti kérelmét elutasította, de a keresete folytán azt a bíróság hatályon kívül helyezte, és az önkormányzatot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az önkormányzat az ítéletnek hat hónapja nem tett eleget.

Az országgyûlési biztos a szociális biztonsághoz való jog sérelmének lehetõsége miatt vizsgálatot indított, melynek során megállapította, hogy a panaszos lakásfenntartási támogatás iránti kérelmét az önkormányzat azért utasította el, mert a lakása alapterülete meghaladja az önkormányzat rendeletében a még támogatható legnagyobb lakásnagyságként meghatározott 40 m2 alapterületet. A határozat elõtt környezettanulmányt nem végeztek. A panaszos a határozat ellen benyújtott keresetében kifejtette, hogy a házassága felbontása óta lakik ismét édesanyjával egy lakásban, de nem közös háztartásban, ezért az õ lakásának alapterülete csupán 25 m2. A közelgõ önkormányzati választásokra tekintettel, a szociális ügyekben döntésre jogosult elõzõ képviselõ-testület már nem foglalkozott a jogerõs ítélet alapján az új eljárás lefolytatásával.

Az önkormányzat jegyzõje az országgyûlési biztos megkeresésére arról adott tájékoztatást, hogy az új testület Szociális Bizottsága a panaszos ügyét a soron következõ ülés napirendjére tûzte, és részére egy évre visszamenõleg havi 1000 Ft lakásfenntartási támogatást utal ki.

A lefolytatott vizsgálat alapján az országgyûlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat az új eljárás lefolytatásának elmulasztásával a jogbiztonság alkotmányos jogával kapcsolatban visszásságot okozott, de tekintettel arra, hogy az új képviselõ-testület a panaszos sérelmét orvosolta, további intézkedést nem tartott szükségesnek, és az eljárást megszüntette, csupán felkérte a jegyzõt, hogy az önkormányzat mûködésének törvényességére a továbbiakban hívja fel a képviselõk figyelmét.

OBH 7414/1998.

A bejelentõ szerint Budapest egyik lakóingatlanába bemenõ és onnan kijövõ személyek magatartásából a környék lakói arra következtettek, hogy azt "bordélyházként" mûködtetik. Az ott lakók aggódtak nyugalmukért, gyermekeikért és saját biztonságukért.

A panasz alapján az országgyûlési biztos vizsgálatot rendelt el, melynek során megkereste a Budapesti Rendõr-fõkapitányság vezetõjét és az illetékes kerületi önkormányzat jegyzõjét. A szóban forgó környék nyugalmának, közbiztonságának megoldatlanságáról a vizsgálat során az országgyûlési biztosok hivatalának munkatársa is meggyõzõdött a lakókkal történt beszélgetés alkalmával.

A fõkapitány arról tájékoztatta az országgyûlési biztost, hogy az érintett kerület Rendõrkapitányságához sem a szóban forgó lakóház közvetlen környezetében élõktõl, sem más személytõl vagy szervtõl nem érkezett panasz az állampolgárok nyugalmának zavarása miatt. Ott egy esetben, 1998. október 14-én történt rendõri intézkedés. Az intézkedésre bombariadó miatti bejelentés alapján került sor, de az alaptalannak bizonyult.

A fõkapitány tájékoztató levele tartalmazta, hogy a BRFK nyomozást folytatott a szóban forgó lakóházat "bordélyházként" üzemeltetõ több személy ellen üzletszerû kéjelgés elõsegítése miatt. A rendõri szerv - pótnyomozást követõen - 1999. április 12-én vádemelési javaslattal továbbította a nyomozati iratokat az ügyészségnek.

Az országgyûlési biztos újabb megkeresésére a BRFK beosztottjai 1999. március 25-én a lakóingatlanban ismételt ellenõrzést tartottak. Megállapították, hogy ott továbbra is "bordélyházat" mûködtetnek. Ezért új nyomozást indítottak újabb személyek ellen, ugyancsak üzletszerû kéjelgés elõsegítése és más bûncselekmények alapos gyanúja miatt. Ebben az ügyben is vádemelési javaslattal küldték meg a nyomozati iratokat a Fõvárosi Fõügyészségnek.

Ezt követõen a rendõri szerv tudomására jutott, hogy a lakást ismételten üzletszerû kéjelgést folytató hölgyeknek adták bérbe. A rendõrség emiatt is indított eljárást, ami az országgyûlési biztos vizsgálatakor még folyamatban volt. Ebben az ügyben a nyomozást folytató beosztottak újbóli ellenõrzést végeztek az ingatlanban. Ekkor lefoglaltak olyan tárgyakat, melyek arra utaltak, hogy a lakásban tovább folyik az üzletszerû kéjelgés. A lakásban tartózkodó személyeket elszámoltatták és hét személy ellen üzletszerû kéjelgés szabálysértés elkövetésének alapos gyanúja miatt feljelentést tettek. A szabálysértési eljárás sem fejezõdött még be az országgyûlési biztos eljárása idején.

A fõkapitány utasítására az illetékes kerületi kapitányság beosztottjai 1999. szeptember 9. és 27. között a lakást, illetve annak környékét különbözõ napszakokban és idõpontokban 43 esetben ellenõrizték. Ennek során három személyt igazoltatás céljából elõállítottak.

A jegyzõ arról tájékoztatta az országgyûlési biztost, hogy nem folytattak szabálysértési eljárást 1999-ben az ingatlan lakóival szemben, mûködési engedélyhez kötött tevékenység folytatására pedig nem adtak ki engedélyt az ingatlanra. Az ingatlanhoz kapcsolódó bejelentés nem érkezett hivatalukba, így ott helyszíni szemlét sem tartottak.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a panaszos és a környéken lakók közbiztonságának biztosítása érdekében a rendõrség eleget tett fellépési kötelezettségének, megtette a jogszabályban elõirt intézkedéseket, lefolytatta, illetve folytatja a hatáskörébe tartozó eljárásokat. A lakók bejelentésének hiányában sem a rendõrség, sem az önkormányzat nem járhatott el a panaszban érintett lakóház bérlõi, használói, ott prostitúciós tevékenységet folytató, illetve "prostitúciót igénybevevõ" személyekkel szemben. Erre, továbbá arra tekintettel, hogy a panaszos sem jelölt meg beadványában olyan konkrét esetet, idõpontot, amelynél a rendõrség vagy az önkormányzat intézkedési kötelezettségét elmulasztotta volna, nem állapította meg, hogy a panaszost és a környék lakóit alkotmányos jogaikkal összefüggésben sérelem érte volna. Megállapította viszont, hogy - figyelemmel a panaszos és a környéken lakók, különösen az ifjúság jogos érdekeire - az ingatlan környezetében élõknek a jogállamisághoz, illetve a jogbiztonság követelményéhez, továbbá az Alkotmányban a rendõrség alapvetõ feladataként deklarált közbiztonság védelméhez való, továbbá az ifjúságnak a létbiztonsághoz és neveléshez fûzõdõ alkotmányos joga közvetlen veszélyben van.

Az országgyûlési biztos eljárása során áttekintette a 2000. március 1-jén hatályba lépõ szabálysértési törvényt, valamint a részben már hatályba lépett, részben pedig 2000. január 1-jén hatálybalépõ szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvényt is. Az új jogszabályok prostitúcióval kapcsolatos rendelkezéseit alkalmasnak tartotta arra, hogy a helyi hatóságok (rendõrség, önkormányzat) a védett területeken mûködõ, a prostitúció helybeli virágzását ösztönzõ nyilvános helyek üzemeltetõivel szemben a jövõben eredményesen felléphessenek. Ezért olyan alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg, amelyet a jogszabályok hiányossága (joghézag), illetve hiánya okozott volna. Erre tekintettel sem jogszabályalkotásra, sem jogszabály-módosításra nem tett ajánlást.

Ajánlotta viszont a Budapesti Rendõr-fõkapitányság vezetõjének, hogy készíttessen olyan intézkedési tervet, mely megszünteti a szóban forgó ingatlan környékén lakók, különösen az ifjúság közbiztonsággal kapcsolatos gondját addig is, amíg hatályba nem lépnek azok a jogszabályi rendelkezések, melyektõl már hatékonyabban várható a prostitúció visszaszorítása, illetve amelyek képesek garantálni a társadalmi együttélés háborítatlanságát, a közrend fenntartását. Ajánlotta továbbá, hogy - ha még nincs - hozzanak létre a területen polgárõr (önvédelmi) csoportot, és a csoport tagjainak a rendõrök tartsanak oktatást a tagok jogairól és kötelezettségeirõl.

Az országgyûlési biztos ajánlásában kezdeményezett kapitányságvezetõi intézkedést elkészítették. Annak alapján a kerületi rendõrkapitányság közrendvédelmi osztályának vezetõje köteles gondoskodni a szóban forgó területrész folyamatos és visszatérõ rendõri ellenõrzésérõl, a bûnügyi osztály vezetõje pedig köteles a körzetbõl beérkezõ információkat értékelni és a BRFK Felderítõ Fõosztályával - a lakóházban folytatott prostitúciós jellegû cselekmények felszámolásában - együttmûködni.

A kapitányság vezetõje elrendelte az ingatlan elõtti útszakaszon a közterületen történõ megállást vagy várakozást tiltó közlekedési jelzõtáblák kihelyezésének megszervezetését és a táblák tiltó hatálya betartásának visszatérõ ellenõrzését is. A körzetben már mûködõ polgárõrség tagjai pedig a jövõben közremûködnek a környék rendõri ellenõrzésében.

OBH 10018/1997.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 121/1999.

A Magyar Iparmûvészeti Fõiskola (a továbbiakban: MIF) rektorjelöltje, D. J. az Egyetemi Tanács rektori megbízását kezdeményezõ eljárásával kapcsolatosan kialakult helyzet miatt élt panasszal. A panasz érkezésekor az ügyben az oktatási miniszter vizsgálata már folyamatban volt. A beadvány által felvetett problémák a miniszter törvényességi felügyeleti hatáskörébe tartozó kérdések voltak. Az országgyûlési biztosnak nem feladata, hogy a miniszter helyett folytasson vizsgálatot, így eljárására csak a miniszter döntésének kézhezvételét követõen volt lehetõség.

Az Egyetemi Tanács 1998. december 4-én megtartott rendkívüli ülésén D. J.-t választotta a MIF rektorjelöltjének. Az Egyetemi Tanács ülésén 25-en szavaztak három jelöltre. D. J. 14, az oktatási rektorhelyettes 12, míg a harmadik jelölt 6 szavazatot kapott. 1998. december 7-én a második legtöbb szavazatot szerzett jelölt írásban óvást nyújtott be a rektorválasztást felügyelõ bizottsághoz (RFB). Az RFB december 14-én kelt állásfoglalásában az óvásban foglaltak közül három okot jelölt meg, amelyek miatt a rektorválasztás végeredményét nem fogadta el, és javasolta a választás megismétlését. A MIF rektora 1998. december 21-én küldte meg az intézményi tanács döntését a minisztériumnak, ezzel a törvény szerinti "felterjesztés" megtörtént. A rektor jelezte a választással kapcsolatos törvényességi aggályait is. D. J., valamint a hallgatói önkormányzat szintén a minisztériumhoz fordult. 1999. február 28-án a rektor mandátuma lejárt, így március 1-tõl megbízott rektor mûködött helyette.

Március 26-án az oktatási miniszter levelet küldött a megbízott rektornak, melyben összegezte a rektorválasztással összefüggõ vizsgálatának eredményét. Megállapította, hogy a rektori felterjesztést elõkészítõ eljárás szabályzata a szavazatszámlására vonatkozó rendelkezéseit tekintve "nehezen alkalmazható és értelmezhetõ, szokatlan és bonyolult", nem felel meg a jogbiztonság követelményének. Összegzésében megállapította, hogy az "Egyetemi Tanácsnak haladéktalanul érvénytelenné kell nyilvánítania az 1998. december 4-én született eredményt". A levél utasította még az Egyetemi Tanácsot, hogy a módosított rektorválasztási szabályzatot küldje meg az oktatási miniszternek, majd a törvényességi kontrollt követõen, a módosított szabály szerint, az öt pályázó részvétele mellett folytasson le új választási eljárást. A megbízott rektor az oktatási miniszter március 26-án kelt levelére március 24-i dátummal válaszolt.

I. A rektori felterjesztést elõkészítõ eljárás - a miniszter által értelmezhetetlennek és bonyolultnak minõsített - szabályzatát 1998. június 9-én fogadta el az Egyetemi Tanács, majd azt elküldte a minisztériumnak. A december 4-én megtartott szavazáson részt vett a minisztérium képviselõje. A rektor december 21-én küldte meg az intézményi tanács döntését a minisztériumnak.

A felsõoktatásról szóló törvény (Ftv.) 74/A. §-a szerint az oktatási miniszter törvényességi felügyeleti jogkörében vizsgálja, hogy a felsõoktatási intézmény, illetve felsõoktatási szövetség szervezete, mûködése, döntéshozatali eljárása, illetõleg döntései megfelelnek-e a jogszabályoknak. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a miniszter mulasztást követett el azzal, hogy bár a szabályzat szövegét már jóval a szavazás elõtt ismerte, azzal kapcsolatos törvényességi aggályait az Egyetemi Tanáccsal nem közölte. A 74. § (1) bekezdése c) pontja szerint. A miniszter több mint három hónapon keresztül vizsgálta az Egyetemi Tanács rektorjelölt választási eljárását és határozatát. A miniszter levele szerint a rektori felterjesztést elõkészítõ eljárás szabályzatával kapcsolatos kifogások olyan súlyosak, hogy a választási eljárás (szavazás) megismétlését indokolják. Nem világos, hogy ebben az esetben miért nem õ élt a törvényben biztosított megsemmisítési lehetõségével a rendelkezésre álló idõn belül. Ellenkezõ esetben a határozat köztársasági elnökhöz való elõterjesztésérõl kellett volna döntenie. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a Magyar Iparmûvészeti Fõiskolán kialakult, hónapokig fennálló bizonytalan helyzetet, az ideiglenes rektor megbízásának szükségességét a határozathozatal elhúzódása, majd elmaradása okozta.

II. A miniszter utasítása szerint a határozathozatal idején hatályos szabály alapján hozott döntést kell megsemmisíteni. A jogbiztonság elvébõl fõszabályként az következik, hogy lezárt jogviszonyokat sem jogszabállyal, sem jogszabály hatályon kívül helyezésével nem lehet alkotmányosan megváltoztatni. Kivétel ez alól az elv alól csak akkor engedhetõ, ha azt a jogbiztonsággal konkuráló más alkotmányos elv elkerülhetetlenné teszi, és ezzel nem okoz céljához képest aránytalan sérelmet. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a szabályzat visszamenõleges hatályú érvénytelenítése - amely megoldás lehetõségére egyébként a Ftv. sem utal - önmagában aggályos lenne, mivel létrejött jogviszonyok utólagos, alkotmányos indok nélküli érvénytelenítését jelentené." A miniszter által választott megoldás még kevésbé elfogadható, mert a határozat utólagos szabályváltoztatás miatti érvénytelenítését jelentené.

III. Az országgyûlési biztos megállapította továbbá, hogy az oktatási miniszter világos és egyértelmû sza- bályokat értékelt nehezen értelmezhetõnek és ezáltal olyannak, amely a jogbiztonságot sérti.

OBH 132/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 138/1999.

A panaszos a Csongrád Megyei Kézmûves Kamara által foganatosított állítólagos tagdíjtartozás miatti végrehajtási eljárást sérelmezve, illetve a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara nyilvántartásának hiányosságaiból õt ért sérelmeket megjelölve fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához. A panaszos egy bt. kültagja. A bt. a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (a továbbiakban: CSMKIK) tagjává vált, a tagdíjat ennek a kamarának fizette. A CSMKIK a cégbejegyzésrõl szóló végzést áttekintve úgy döntött, hogy a cég tevékenysége alapján a kézmûves kamarához tartozik, erre tekintettel a céget a kézmûves kamarának "átadta". A Csongrád Megyei Kézmûves Kamara (a továbbiakban CSMKK) 1998 áprilisában az adóhatóság megkeresése nélkül "saját" végrehajtási eljárást indított azokkal szemben, akiknek kamarai tagdíjtartozása állt fenn, így a panaszossal szemben is. 1999 áprilisában a CSMKK végrehajtási csoportvezetõje a kamarai tagdíjtartozásra hivatkozva, azonnali beszedési megbízást nyújtott be a bt. ellen. A bank a CSMKK pénzforgalmi számláján az azonnali beszedési megbízás alapján egy meghatározott összeget jóváírt. A CSMKK 1999. május 7-én arról tájékoztatta a panaszos ügyvédjét, hogy a cég kézmûves kamarai tagságát 1995. január 1. napjával törlik, a levél keltével egyidejûleg pedig a cég ellen folyamatban lévõ végrehajtási eljárást megszüntetik és az azonnali beszedési megbízással behajtott összeget átutalják a panaszosnak. 1999 májusában kelt levelében a CSMKK titkára a bankot értesítette, hogy az azonnali beszedési megbízást hatályon kívül helyezi.

I. A másik kamarához történõ átirányítással kapcsolatban az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a következõket állapította meg: A többes gazdasági kamarai tagság kizárólag az érintett gazdálkodó szervezet döntésén alapulhat. A gazdálkodó szervezet tagsága a területi gazdasági kamarában - az egyéni vállalkozó és a mezõgazdasági vállalkozó kivételével - a cégjegyzékbe való bejegyzéssel jön létre. A cégbejegyzéshez képest a kamarai nyilvántartásba való felvétel fõszabály szerint csak deklaratív aktus, a kamarai tagság létrejöttét sem a bíróság értesítése, sem a nyilvántartásba vétel nem befolyásolja. A cégbejegyzésnek a kamarai tagság létrejötte szempontjából fennálló konstitutív jellegébõl következik, hogy a gazdasági kamarai törvény idevonatkozó rendelkezései alapján a cégbejegyzéssel az is eldõl, hogy a gazdálkodó szervezet melyik ágazati kamara tagjává válik. Az általános helyettes megállapította, hogy jogszabályt sértett a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, amikor a cég adatait a kézmûves kamarának átadta. Nem volt ugyanis jogszabály által biztosított alapja az adatok átadásának. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a cég adatainak átadása a cég kamarai tagságában változást a kamarai törvény rendelkezései értelmében nem okozott, ellentétben tehát a kézmûves kamara elnökének érvelésével, nem jött létre "kettõs kamarai tagság". Tekintettel arra, hogy tagdíjat csak létezõ tagsági viszony esetén követelhet a kamara, az általános helyettes megállapította, hogy jogszabályt sértett a kézmûves kamara, amikor egy nem létezõ kamarai tagsági viszony alapján tagdíjtartozásra hivatkozva követeléssel lépett fel a panaszos cégével szemben. A jogállamiság nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság követelményébõl meghatározott kötelezettségek hárulnak a jogalkalmazó szervekre is, amelyek azt szolgálják, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog elõírásaihoz tudják igazítani, a jogszabályi rendelkezések a tényleges alkalmazás során is kiszámíthatóak, elõreláthatóak legyenek. A gazdasági kamaráktól a kamarai tagok joggal várhatják el, hogy azok nyilvántartása a tényleges jogi állapotot tükrözze, vagyis hogy a kamarai tagságot konstituáló cégbírósági bejegyzésbõl fakadó jogok és kötelezettségek azonosak legyenek a ténylegesen érvényesített jogokkal és kötelezettségekkel. A fiktív tagdíjtartozás behajtása iránti eljárás megindításáig - bár a tagdíjtartozásra vonatkozó tájékoztató levelek tartalmát a panaszos még csak meg sem ismerte - a panaszos érdekeit súlyosan sértõ helyzet jött létre. Õt ugyanis - anélkül, hogy erre irányuló szándékát kifejezte volna - egyszerre két kamara is tagjának tekintette, a nem létezõ kamarai tagságra hivatkozva megállapított tagdíj esetleges behajtására irányuló eljárás megindításának lehetõsége pedig mindvégig fennállt.

II. A kamarai tagdíjhátralék behajtását célzó eljárással kapcsolatban az általános helyettes a következõket állapította meg: A gazdasági kamarák tagdíjtartozásra vonatkozó követelésének végrehajtására az adózás rendjérõl szóló törvénynek a megkeresésre történõ végrehajtás, másnéven behajtási eljárás szabályait kell alkalmazni. Ezen eljárás lényege, hogy az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultja az adóhatóságot megkeresi a behajtás végett. A behajtási eljárást az adóhatóság indítja meg és folytatja le. A kamarával munkaviszonyban álló végrehajtási csoportvezetõnek nem volt joga az adóhatóság megkeresése helyett végrehajtási cselekménynek minõsülõ cselekményeket végrehajtani. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a CSMKK végrehajtási csoportvezetõje a jogbiztonsággal és a tulajdonhoz való joggal összefüggésben, amikor kizárólag jogszabály által meghatározott hatóság által alkalmazható joghátrányt kísérelt meg foganatosítani (ingófoglalás), majd ismételten akkor is, amikor azonnali beszedési megbízás kibocsátásával - mindenféle jogalap nélkül - tényleges anyagi hátrányt okozott a panaszosnak.

III. A CSMKK által megállapított tagdíj mértékét a követelés jogalap nélküli jellege miatt az általános helyettes nem tette külön vizsgálat tárgyává.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese felkérte a Csongrád Megyei Kézmûves Kamara elnökét, hogy a jelentésben feltárt alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság orvoslása érdekében intézkedjen az azonnali beszedési megbízással elvont összeg után járó kamatnak a panaszos számára való kifizetése iránt. Az általános helyettes felkérte a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, hogy a jelentésben feltárt visszásság jövõbeni elkerülése érdekében hívja fel a kamara alkalmazottainak figyelmét a hasonló jogsértések elkerülésére.

Az érintett kamarák az ajánlásokat elfogadták, a CSMKK elnöke az általános helyettest arról tájékoztatta, hogy felhívta munkatársai figyelmét a jogszabályi rendelkezések betartására, a CSMKK elnöke pedig a bankszámlakivonat megküldésével arról számolt be, hogy a tagdíjtartozás címén elvont összeg után járó kamatot átutalták a panaszos számlájára.

OBH 153/1999.

A panaszos gondnokság alatt álló testvére ügyében fordult az országgyûlési biztoshoz azt sérelmezve, hogy a gyámhivatal nem ad információt a gondnok személyével kapcsolatban, valamint kifogásolta, hogy nem õ lett testvére gondnoka.

A panaszos testvérét az illetékes bíróság 1992-ben cselekvõképességet korlátozó gondnokság alá helyezte. A gyámhatóság tudomására jutott, hogy a gondnokul kirendelni kért testvér (a panaszos) maga is ideggondozói kezelés alatt áll, ezért az ideggondozótól vizsgálatát kérték. Tekintettel arra, hogy a panaszos az eljárást mindvégig akadályozta és a gondnok kirendelése sürgõssé vált, hivatásos gondnokot rendeltek ki. A határozatot a gondnokolt és a panaszos is megfellebbezte, a fellebbezés eredményeként a másodfokú gyámhatóság új eljárás lefolytatását rendelte el.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a gondnokolt ügyiratát a gyámhatóság nyugdíjba vonult ügyintézõje nem adta át, így az ügyben a fellebbezés elbírálását követõen semmi intézkedés nem történt. Az országgyûlési biztos megkeresését követõen a gyámhatóság a gondnokolt körülményeit megvizsgálta. Megtudta, hogy rendezett körülmények közt él, és gondnokság alá helyezésének megszüntetése érdekében pert kíván indítani.

Az országgyûlési biztos a visszásság orvoslását Tata Város Gyámhivatalától, illetve felügyeleti szervétõl kérte.

1. Tata Város Gyámhivatalának vezetõjét felkérte, hogy a gondnokolt érdekvédelme érdekében minden szükséges lépést tegyen meg. Felkérte továbbá arra, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a jövõben hasonló esetek ne fordulhassanak elõ.

2. Felkérte a Komárom-Esztergom Megyei Gyámhivatalt, hogy Tata Város Gyámhivatalánál a gondnoksági ügyek átfogó vizsgálatát végezze el.

OBH 181/1999.

A panaszos a beadványában a Veszprém Megyei Illetékhivatal eljárását sérelmezte, mert az illetékhátralék behajtása céljából a lakóhelye szerint illetékes polgármesteri hivatalhoz adatkérés közlése céljából küldött megkeresésével a jó hírnévhez fûzõdõ alkotmányos jogait sértette meg. A vagyonszerzõt jogszerûen kézbesített fizetési meghagyással 237250 Ft illeték megfizetésére kötelezte a hatóság. Ezt követõen fizetési halasztást kért a kötelezett, amelyet az illetékhivatal elutasított és tájékoztatta a kötelezettet a késedelmesen megfizetett illeték után felszámítható adópótlék mértékérõl. A határozat ellen a panasztevõ fellebbezést terjesztett elõ, a másodfokú hatóság az illetékhivatal határozatát helybenhagyta. A panaszos 1998. november 9-én tõketartozását megfizette, de számláján további tartozás állt fenn, mert befizetésébõl 18135 Ft késedelmi pótlékra lett elszámolva. Ezért az illetékhivatal fizetési felszólítást küldött a panaszosnak 1998. december 6-án tartozása rendezése céljából, majd 1998. december 9-én megkereste a panaszos lakóhelye szerint illetékes polgármesteri hivatalt az illetékhátralék behajtásához szükséges adatok megtétele céljából. A polgármesteri hivatal 1999. január 19-én küldte vissza az adatlapot azzal, hogy a követelt illetéket 1998. december 16-án megfizették.

A vizsgálat megállapította, hogy a panaszost a beadványában elõadottaktól eltérõen semmiféle anyagi hátrány nem érte. Felvetése a kiadott közigazgatási határozatok és az abban felhívott törvényi rendelkezések alapos ismeretének hiányára utalt. Ugyanis a méltányossági jogkörben hozott elsõfokú határozat is tartalmazza, hogy az esedékesség napjától késedelmi pótlék jár, annak összegére vonatkozóan is kellõ tájékoztatást kapott. Továbbá megjelölte az elsõfokú hatóság a határozatban a döntés alapjául szolgáló törvényhelyeket is.

A törvényi szabályozás szerint az illetéktartozás megfizetésére felhívhatja a hatóság a fizetésre kötelezettet, de ez nem kötelezõ, ennek hiányában is megindítható a végrehajtási eljárás, amelyet még nem indított meg az elsõfokú hatóság, csupán ahhoz szükséges adatgyûjtést végzett, amikor is megkereste a panaszos lakóhelye szerinti polgármesteri hivatalt.

OBH 220/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 268/1999.

A panaszos a beadványában a tulajdonában álló ingatlannak borozóként való mûködése megakadályozását s ezzel megélhetésének ellehetetlenítését sérelmezte, melyet a Dunakeszi Önkormányzat jegyzõjének eljárása eredményezett.

Az országgyûlési biztos vizsgálatot indított, mert felmerült a tulajdonhoz fûzõdõ joggal, valamint az arányos közteherviseléssel kapcsolatos alkotmányos jogelvvel összefüggõ visszásság lehetõsége.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a panaszos 1993. augusztus 9-én bejelentette a Dunakeszi Polgármesteri Hivatalnál borozó nyitási szándékát, amelyet a hivatal tudomásul vett. A panaszos a lakóháza pincéjének borozóként történõ hasznosítása érdekében használati mód változtatási kérelmét (a tulajdonosi hozzájárulás hiányában) az építésügyi hatóság elutasította. Kérelmezõ férje elhalálozását követõen (akinek nevén volt az ingatlan) már rendelkezett tulajdonjoggal és haszonélvezeti joggal, ezért ismételten kérte a használati mód megváltoztatásának engedélyezését, azonban az örökös a tulajdonostársi hozzájárulását nem adta meg, az erre irányuló nyilatkozat pótlását kezdeményezõ keresetet a Budapest IV. és XV. kerületi bíróság ítéletével elutasította. Az egyes építményekkel építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló jogszabály értelmében közös tulajdonban álló ingatlan esetén az építmény rendeltetésének megváltoztatására irányuló kérelemhez meghatározott okiratok, így a tulajdonostársi hozzájáruló nyilatkozat, ennek hiányában az azt pótló jogerõs bírói ítélet csatolása szükséges. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az eljáró hatóságok nem hozhattak mást, mint elutasító határozatot a jogszabályi feltétel hiányában.

Az üzletek mûködésérõl szóló kormányrendelet elõírja a meglévõ mûködési engedélyek felülvizsgálatát. Az elõírások szerint már kevés az ÁNTSZ szakhatósági hozzájárulása, vizsgálni kell a tevékenység folytatására szolgáló helyiség megfelelõségét is, ami jelen esetben (jogilag nem létezõ üzlethelyiség) a fentiek miatt hiányzik. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a mûködési engedély meghosszabbítását nem engedélyezhette a jegyzõ.

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy adót kell fizetnie akkor, amikor nem folytat jövedelemszerzésre irányuló tevékenységet. A jegyzõ tájékoztatta az országgyûlési biztost, hogy Dunakeszi Önkormányzata rendelete szerint iparûzési adót a Dunakeszi város illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység után kell fizetni. Jelen esetben bár a panaszosnak van vállalkozói engedélye, azonban jövedelemszerzésre irányuló tevékenységet nem végez, iparûzési adót nem fizet. Ugyanakkor fizet építményadót, amelyet a panaszos saját bevallása alapján vetett ki az önkormányzat.

Az országgyûlési biztos figyelemmel arra, hogy a vizsgálat során a panaszos alkotmányos jogaival kapcsolatban felmerült visszásság gyanúja nem igazolódott be - a jegyzõ és a megyei közigazgatási hivatal eljárása szabályos volt -, a panaszt elutasította.

OBH 502/1999.

A panaszosok azt sérelmezték, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Gyermek és Ifjúságvédõ Intézet igazgatója nem engedélyezett kifizetést unokájuk gyámi fenntartásos betétkönyvébõl. A panaszosok nevelõszülõként nevelik saját háztartásukban unokájukat. A kiskorút 1996 júniusában ideiglenes hatállyal utalta intézetbe a nyírbátori jegyzõ, majd 1997-ben intézeti nevelésbe vette. A gyermeket az intézeti gyám az anyai nagyszülõkhöz, mint segítõ nevelõszülõkhöz helyezte el. A gyermek gondozásáért havonta 27450 Ft nevelési, nevelõszülõi díjat, külön ellátmányt és családi pótlékot kaptak. A nagyszülõk a nevelõszülõi megállapodás megkötésekor önkormányzati bérlakásban laktak, melyet idõközben visszaadtak, és helyette családi házat vásároltak. A házat felújították, korszerûsítették. A lakóház valamennyi helyisége minden igényt kielégítõen kialakított és felszerelt. A nagyszülõk a gyermek után járó családi pótlékot egy évig gyámhatósági fenntartásos betétkönyvben gyûjtötték. A nagyszülõk a gyermek szobájának fûtését kívánták megoldani, ezért - nem tudván, hogy az kinek a hatásköre - az intézeti gyámtól kérték a betétkönyvben szereplõ összeg felszabadítását. Az intézeti gyám válaszlevelében nem tájékoztatta õket, hogy a betétkönyvbõl kifizetést csak a gyámhatóság engedélyezhet. A levelében kifejtette továbbá, hogy az éves felülvizsgálat során kezdeményezni fogja az állami gondoskodás megszüntetését. A nagyszülõk nem tudván, hogy az intézeti gyám nem hatóság, fellebbezést terjesztettek elõ. Az intézeti gyám 1999. január 5-én kelt levelében arról tájékoztatta a nagyszülõket, hogy kérésüket csak akkor áll módjában támogatni, ha az ingatlan a kiskorú tulajdona. A nagyszülõk felháborítónak tartották a válaszokat. Úgy érezték, hogy a levelek hangsúlyosan jelezték a nevelõszülõk függését az intézeti gyámtól. Mellékeltek egy szórólapot, melyet az intézeti gyám minden nevelõszülõhöz eljuttatott. Ebben azt kérte, hogy szavazzanak rá és pártjára a választásokon. Késõbbi iratok tanúsága szerint az intézeti gyám kérte a gyámhivataltól a gyámhatósági betétszámláról 55000 Ft kifizetésének engedélyezését, melyet a nagyszülõk konvektor vásárlására kívántak fordítani. Ezt a kérelmet azonban az intézeti gyám 1998. december 8-án kelt levelében minden indokolás nélkül visszavonta.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az intézeti gyám jogszabályellenesen terjesztett elõ ilyen irányú kérelmet. A nagyszülõi kérésnek megfelelõen az intézeti gyám terjesztette elõ a gyámhivatalhoz a kérelmet és december 8-án vonta vissza, miután a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket alaposabban áttanulmányozta. A nagyszülõknek írt elsõ levelében adott megfelelõ tájékoztatást arról, hogy csak a gyámhatóságnak van joga a fenntartásos betétkönyvbõl kifizetést engedélyezni. Nem értesítette a nagyszülõket arról sem, hogy a kérelmet benyújtotta a városi gyámhivatalnak. Az állami gondoskodás megszüntetésének lehetõségérõl sem tájékoztatta megfelelõen a nagyszülõket, így az félreérthetõ volt és fenyegetõ színezetet kapott. A gyámhivatal vizsgálata szerint az intézeti gyámnak nem ez volt a szándéka, de a hiányos tájékoztatás miatt ez nem derült ki. Az intézeti gyám akkor járt volna el megfelelõen, ha a nagyszülõkkel közli, hogy az állami gondoskodás megszüntetése a gyermekvédelmi törvényben elõírt cél, amennyiben a gyermeknek van a vérszerinti családjában nevelésre alkalmas és azt vállaló rokona. Természetesen azt is közölnie kellett volna, hogy erre csak akkor van lehetõség, ha a nagyszülõk a gyermek nevelését vállalják és kérik a gyermek náluk történõ elhelyezését és gyámként kirendelésüket.

A nagyszülõknek írt második levelében nem közölte a nagyszülõkkel, hogy a városi gyámhivatalnál benyújtott kérelmet visszavonta és azt sem közölte, hogy ennek mi volt az oka. A hiányos tájékoztatás és a levelek hangneme alapot adhatott arra, hogy a nagyszülõk téves következtetést vonjanak le az intézeti gyám szándékával kapcsolatban. Mindez elkerülhetõ lett volna, ha az intézeti gyám a vonatkozó jogszabályok idézésével részletesen tájékoztatja a nagyszülõket, hogy kérelmüket miért nem támogathatja. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az intézeti gyám eljárása sértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonsághoz való jogot. A jogállamiság alapvetõ eleme a jogbiztonság. A jogállamiság és jogbiztonság elvébõl fakadnak az eljárási garanciák. Ezek alapvetõ jelentõségûek az egyes jogintézmények kiszámíthatósága szempontjából. Az eljárási normák betartásához tartozik, hogy a hatóság - jelen esetben az intézeti gyám - mindig megadja a megfelelõ és érthetõ tájékoztatást az ügyfélnek. Különösen fontos ez olyan helyzetekben, ahol az ügyfél alárendeltségét még a szerzõdéses jogviszony is erõsíti (nevelõszülõi megállapodás). A megyei gyámhivatal vezetõje a visszásságot orvosolta azzal, hogy a nagyszülõket helyszíni vizsgálata során megkereste és megfelelõen tájékoztatta. A nagyszülõk a tájékoztatást elfogadták.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlásában felkérte a megyei gyámhivatal vezetõjét, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést, hogy a jövõben az intézeti gyám a jogszabályoknak megfelelõ tájékoztatást adjon a hasonló ügyekben. Ennek megtörténtét rendszeresen ellenõrizze. Felkérte továbbá, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a panaszosokat panaszuk benyújtása miatt hátrány ne érje. Az érintett az ajánlással egyetértett, a szükséges intézkedéseket megtette.

OBH 510/1999.

A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy 1994. február 28. napján kárpótlási árverésen jakabszállási 036/76. ideiglenes helyrajzi számú táblából vásárolt 3,12 aranykorona értékû termõföld tulajdonjogának nevére történõ bejegyzését a Körzeti Földhivatal 1999. május 19-én kelt határozatával elutasította.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés), valamint a tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bekezdés) megsértésének gyanúja miatt az ügyben vizsgálatot.

Az iratok alapján megállapítható, hogy panaszos által termõföld árverésen vásárolt föld tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését azzal utasította el a Földhivatal, hogy az említett ingatlan részarány-tulajdonosok földigényének kielégítésére elkülönített földalapban szerepelt, és ezért az említett földet a Földkiadó Bizottság az arra jogosult részarány-tulajdonosnak adta ki jogerõs határozatával, melynek alapján a vitatott ingatlant 1996. november 11. napján már az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

Az idézett jogszabályok rendelkezéseit megszegve a földhivatal megsértette a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.) alkotmányos elvét, ugyanakkor döntése sérti panaszos tulajdonhoz való jogát (Alk. 13. § (1) bek.) is azáltal, hogy ellenérték fejében hatósági határozattal szerzett ingatlan tulajdonjoga telekkönyvi bejegyzése iránti kérelmet elutasította. A Földhivatal a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot idézett elõ. Az országgyûlési biztos általános helyettesének megkeresését követõen a Földhivatal az általa elõidézett visszásságot észlelte, elutasító határozatát visszavonta, a szükséges megosztási munkát elvégezte, majd a jakabszállási 036/241. helyrajzi számú ingatlant, mely azonos panaszos által vásárolt ingatlannal, birtokba adta, s arra panaszos tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte, minek következtében a visszásságot megszüntette.

Tekintettel arra, hogy a földhivatal a visszásságot a vizsgálat befejezését megelõzõen már megszüntette, ezért az országgyûlési biztos általános helyettese ajánlást nem tett, azonban vizsgálatáról készült jelentés egy példányának megküldésével panaszost, valamint a Földhivatalt is tájékoztatta.

OBH 572/1999.

A Blikk címû újság 1999. február 2-i számában arról számolt be, hogy a Fõvárosi Önkormányzat be kívánja zárni a János Kórház Pozsonyi úti Pszichiátriai Osztályát, s az osztály betegei ezt követõen a kórház belgyógyászatára kerülnek.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatalból indított vizsgálata során megállapította, hogy az érintett kórház felhalmozódott adósságállománya miatt a Fõvárosi Önkormányzat több osztály összevonását, költöztetését tervezi. Az intézkedési terv értelmében a betegellátást a II. kerület Pozsonyi úton megszûnteti. Az Egészségügyi és Sport Bizottság döntése alapján a kérdéses pszichiátriai osztályt a kórház XII. kerületi - központi - telephelyén lévõ egyik belosztály kiürülõ épületébe helyezik át. A pszichiátriai osztály betegeinek gyógyítása, kezelése továbbra is teljesen külön osztályként, külön épületben történik. A fõpolgármester-helyettes nyilatkozata alapján ennek a tervnek a megvalósulása esetén a továbbiakban is megfelelõ színvonalon és hatékonysággal tudják biztosítani mind a belosztályon, mind a pszichiátrián kezelt betegek ellátását.

OBH 588/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 672/1999.

A panaszos a beadványában az Adó és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal Vas Megyei Igazgatóságának (a továbbiakban: adóhatóság) eljárását sérelmezte. Elõadta, hogy 1996. év óta - mint áfa-alany - 9 alkalommal kérelmezte az alanyi adómentességet, azonban kérelmeit nem vették figyelembe. Állítása szerint ezért fordult elõ, hogy bevallási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt több ízben mulasztási bírságot szabtak ki terhére. Álláspontja szerint az adóhatóság mulasztása miatt került ilyen helyzetbe, hiszen ez év januárjától már engedélyezték számára az alanyi adómentességet.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a panaszos 1991. augusztus 01-jei hatállyal jelentette be az adóhatóságnál az egyéni vállalkozói tevékenységének megkezdését, és 1993. január 01-jei hatállyal jelentkezett be az általános forgalmi adó körbe. A bejelentkezést követõen 1993-94. években havi, 1995-98. közötti idõszakban negyedévenkénti áfa-bevallási kötelezettség terhelte. Tekintettel arra, hogy a panaszos 1996. évben nem teljesítette bevallás benyújtási kötelezettségét, az adóhatóság két ízben mulasztási bírságot szabott ki. A panaszos a határozatokkal szemben fellebbezést nem terjesztett elõ, hanem 1997. március 19-én méltányossági kérelmet nyújtott be a kiszabott mulasztási bírságok 50%-ának elengedésére vonatkozóan, s ezen beadványában egyidejûleg kérte az általános forgalmi adó alóli mentesítését 1997. január 01-jei hatállyal. Adóhatóság a kérelmet elutasította, ugyanakkor az áfa alóli mentesítés tárgyában fennálló tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget.

A méltányossági kérelemben írt mentesítési kérelmére az adóhatóságnak ugyanis tájékoztatni kellett volna az adózót, hogy az adózás rendjérõl szóló 1990. XCI. tv. értelmében az áfa-nyilatkozatot évközben megváltoztatni nem lehet, azt csak a következõ évre vonatkozóan, elõzõ év december 31-ig lehet megtenni. Az adóhatóság - miután észlelte, hogy panaszos az 1997. évi április 21. esedékességû bevallását sem teljesítette - 1997. július 3-án kelt határozatával 18 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta. A panaszos jogorvoslati kérelmében elõadta, hogy miután az áfa-mentesség engedélyezésére vonatkozóan tájékoztatást nem kapott, azt elfogadottnak vélte, és ezért nem nyújtotta be az esedékes bevallását.

Az adóhatóság az iratok ismételt felülvizsgálata után megállapította, hogy az adózó a tájékoztatási kötelezettségük elmulasztása miatt jóhiszemûen bízott abban, hogy mentességet élvez, így a mulasztási bírság összegét nulla forintra mérsékelte, és határozatban tájékoztatta a panaszost a nyilatkozattételre vonatkozó jogszabályokról. A panaszos a tájékoztatásban foglaltak ellenére 1997. december 31-ig, az elõírt határidõig sem az elõírt nyomtatványon, sem más módon változásbejelentést nem tett, hanem a 9707. számú, 1998. február 16-án beadott éves bevallás "Nyilatkozat az 1998. évi adózási mód választásáról" rovatba írta, hogy "áfa-mentességet kérek". A bevallás e részén az átalányadó választásáról kellett nyilatkozni, s ezen idõszakban a nagy mennyiségû éves bevallás feldolgozása során nem várható el az adóhatósági dolgozóktól, hogy a rögzítendõ adatokon túli bevallásra tett feljegyzéseket is értékeljék.

Miután a panaszos ténylegesen nem választotta az alanyi adómentességet, így 1998. évben is terhelte bevallási kötelezettség. Ennek nem tett eleget, így az adóhatóság ismételten mulasztási bírsággal sújtotta.

A panaszos fellebbezéseit az APEH Adóügyi Fõosztálya elutasította. Az adóhatóság az 1998. október 01-jén személyesen megjelent panaszost újra tájékoztatta az alanyi adómentesség választásának szabályairól, külön felhívta a figyelmét arra, hogy ezen bejelentést visszamenõleges hatállyal nem lehet megtenni. Minderrõl jegyzõkönyvet is vett fel az adóhatóság.

A panaszos 1998. október 01-jén személyesen adta le a változás-bejelentõ lapot, amelyen az áfa-törvény 49. §-a szerinti alanyi adómentességet választotta. A változás hatálybalépésének idõpontja a jogszabály értelmében 1999. január 01.

OBH 703/1999.

Teljes szöveg: 3.14. alfejezetben.

OBH 823/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 913/1999.

A panaszos az országgyûlési biztosokhoz írott beadványában kifogásolta, hogy Zugló Polgármesteri Hivatalától két egymásnak ellentmondó adókivetési határozatot kapott.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogbiztonsághoz és a tulajdonhoz való jog sérelmének veszélye miatt vizsgálatot indított, melynek során az elõzményekrõl megállapította, hogy az önkormányzat a helyi adókról szóló törvény alapján 23/1992. számon rendeletet alkotott a helyi adókról. A rendelet alapján a panaszost 1998. február 27-én határozatban értesítették, hogy 1999. január 1-jétõl építményadó fizetésére kötelezett, melynek mértéke a fenti rendelet szerint 600 Ft/m2/év. Egy évvel késõbb 1999. február 1-jén újabb határozatot kapott, mely szerint azonban 1999 január 1-jétõl az építményadó fizetési kötelezettsége ugyanazon rendelet alapján 800 Ft/m2/év.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy az adóügyi hatóság 1998-ban az ügyfelet határozatban arról értesítette, hogy az adóköteles személyek nyilvántartásába felvette, és az adófizetési kötelezettsége a törvény elõírásának megfelelõen a nyilvántartásba vételt követõ év január 1-jétõl kezdõdik, annak mértéke a hatályos rendelet szerint 600 Ft/m2/év. Az önkormányzat képviselõ-testülete a 23/1992. számú rendeletét azonban többször módosította, legutoljára a 39/1998. (XII. 08.) számú rendeletével. A módosított rendelet szerint ténylegesen esedékes adómértéket az adóügyi hatóság az ügyféllel az 1999. február 1-jei határozatában közölte. Az adókivetés jogalapja tehát megfelelt a magasabb szintû jogszabályoknak, ezért e körben visszásság nem keletkezett, de az eljáró hatóság eljárási hibát követett el azzal, hogy a határozatai formálisak, indokolásuk elégtelen volt. Az 1999-ben kelt határozat nem tartalmazott megfelelõ jogszabályi hivatkozást az emelt mértékû adókötelezettség kivetésére. Nem jelezte, hogy a 23/1992. számú rendeletet a képviselõtestület a 39/1998. (XII. 08.) sz. rendeletével módosította, továbbá nem rendelkezett az 1998-ban hozott határozatának hatályon kívül helyezésérõl sem. A tulajdonhoz való jog sérelmét azonban nem állapította meg.

OBH 956/1999.

Teljes szöveg: 3.12. alfejezetben.

OBH 960/1999.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 1004/1999.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 1029/1999.

A panaszos Budapest IV. kerületi Polgármesteri Hivatal Igazgatási Osztályának, a lakcím fiktívvé nyilvánítására vonatkozó döntését, illetve az azt megelõzõ eljárást, az ezzel okozott érdeksérelmet, illetve a panaszos által rágalmazás vétsége miatt tett feljelentés elintézését sérelmezve fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához.

I. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a lakcím fiktívvé nyilvánításáról szóló, a panaszos apósának megküldött tájékoztató levél ugyan tartalmazta az eljáró szerv érdemi döntését, de az Áe. szabályait figyelembe véve nem volt alakszerû határozatnak tekinthetõ. Az ügyfél a határozatban foglalt jogairól, kötelezettségeirõl jogilag érvényesen a közlésbõl szerez tudomást. Az eljáró szervnek a vizsgált esetben hivatalból tudomása volt egy olyan címrõl, amelyen a panaszost a döntésrõl értesíthette volna, ezt azonban meg sem kísérelte. Mindezzel alkotmányos jogokkal kapcsolatos sérelmet okozott a jogállamiság szerves részének tekinthetõ tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott az eljáró szerv a jogállamiságból fakadó jogbiztonsággal összefüggésben a lakcím fiktívvé nyilvánításáról való tájékoztatás elmulasztásával azért is, mert azzal lehetetlenné tette egy átmeneti állapot panaszos általi rendezését. A jogszabály szövege szerint ugyanis a fiktívvé nyilvánítás mindaddig tart, amíg az érintett be nem jelenti valós lakcímét. Az államigazgatási eljárás alapelvének minõsülõ együttmûködési kötelezettség megsértésével az ügyben eljáró jegyzõ a jogszabályi rendelkezés tényleges érvényesülését, vagyis a lakcím rendezését lehetetlenné tette. A vizsgálat során az általános helyettes azt is megállapította, hogy alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott az eljáró szerv a jogállamiság részének tekinthetõ tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, amikor nem biztosította a panaszos mint ügyfél meghallgatáshoz való jogát. A lakcím fiktívvé nyilvánítása és a tényleges joghátrányt okozó - népjóléti osztály által hozott - határozat tartalma között nem állt fenn releváns okozati összefüggés. Ezért a panasz ezen részét - mint nyilvánvalóan alaptalant - az általános helyettes elutasította.

II. A Budapest Fõváros IV. kerületi Polgármesteri Hivatalának Népjóléti Osztálya által, a jövedelempótló támogatás megszüntetésérõl, illetve a jogosulatlanul felvett támogatás visszafizetésérõl hozott határozatot az általános helyettes érdemben nem vizsgálhatta. A határozat ellen ugyanis a panaszos közigazgatási pert kezdeményezett, amely jogerõs ítélettel lezárult.

III. A másodfokon eljáró fõvárosi fõügyész azon következtetéssel indokolta nyomozás megszüntetésérõl szóló határozat ellen benyújtott panasz elutasítását, hogy a büntetõ anyagi jog értelmében egy feltételezésen alapuló megállapítás nem meríti ki a hamis vád elkövetési magatartását, a tényállítást. A vizsgálat sem eljárásjogi, sem anyagi jogi jogszabálysértést nem tárt fel. Az általános helyettes a vizsgálat során azt is megállapította, hogy a panaszos feleségének a bejelentkezõ lapon szállásadóként való feltüntetése a nyomozás megszüntetése szempontjából irreleváns volt, a feleség eljárásának jogi minõsítésére vonatkozó megjegyzést a megszüntetésrõl szóló, illetve a panaszt elbíráló határozat nem tartalmaz. A panasz ezen részét - mint nyilvánvalóan alaptalant - az általános helyettes elutasította.

Tekintettel arra, hogy a vizsgálati során feltárt visszásságok orvoslására alkalmas intézkedés nem létezett, az általános helyettes kezdeményezéssel nem élt. A hasonló visszásságok jövõbeni elkerülése érdekében azonban felhívta Budapest Fõváros IV. kerületének jegyzõjét az államigazgatási eljárási szabályok betartására.

OBH 1168/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1231/1999.

Panaszos azért tett szóban panaszt, mert mind az elsõ-, mind a másodfokú gyámhatóság 1998. évi gondnoki számadását maradvánnyal fogadta el, számadásának némely tételét nem fogadták el, a maradvány gyámi fenntartásos betétkönyvbe való befizetésére kötelezték.

A panaszt a mellékelt másodfokú gyámhatósági határozat alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megvizsgálta és megállapította, hogy panaszos gondnoka szociális otthonban élõ feleségének nyugdíjával is õ rendelkezett. 1998. évi számadásának elfogadásával egy idõben a gyámhatóság megvonta a gondnoktól a nyugdíjkezelést, és rendelkezett a nyugdíj gondnokoltnak történõ folyósításáról. Ezt az intézkedését panaszos tudomásul vette.

Tiltakozott azonban az elsõfokú gyámhatóság külön határozatba foglalt döntése ellen, amennyiben a számadás több tételét nem fogadta el, és maradványt állapított meg, amelynek gyámi fenntartásos takarékkönyvbe való elhelyezésre kötelezte panaszost. Fellebbezés alapján a másodfokú gyámhatóság az ügyet felülvizsgálta, és az alaphatározatokat helybenhagyta.

OBH 1261/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1262/1999.

A panaszos azt sérelmezte, hogy vagyoni kárpótlási ügyében benyújtott fellebbezését a KKI 8 hónap elteltével sem bírálta el.

A jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), valamint jogorvoslathoz való jog (Alk. 57. § (5) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot az országgyûlési biztos általános helyettese.

Megállapítható volt, hogy a megyei Kárrendezési Iroda (MKI) 1998. VIII. 4-én kelt határozatával elutasította panaszos örökhagyójának (kérelmezõ) kárpótlás iránti kérelmét azzal, hogy a kérelmezõ "... meghalt és kárpótlásra jogosult örökösei nincsenek, ezért részére kárpótlást megállapítani nem lehetett." Panaszos e határozat ellen fellebbezést terjesztett elõ a KKI-nál 1998. VIII. 12-én.

KKI 1999. IV. 22-én kelt határozatával a fellebbezéssel támadott határozatot megsemmisítette arra hivatkozással, hogy kérelmezõ "... 1994. II. 24-én elhalt. A kárpótlás iránti kérelem 1994. III. 17-én kelt. Tehát .... kérelmezõ a kérelmet már nem adhatta be, hanem nevében adta be valaki".

A panaszos a másodfokú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. A bíróság 1999. VIII. 31. napján panaszos keresetlevelének és mellékletének egyidejû megküldésével felhívta a KKI-t, hogy 45 nap alatt csatolja be a kárpótlási iratokat és az érdemi nyilatkozatát tartalmazó elõkészítõ iratokat. A most említett iratokból az is kiderül, hogy az örökhagyó (kérelmezõ) nem 1994. II. 24-én, hanem valójában 1995. I. 11. napján hunyt el.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság megszüntetése érdekében kezdeményezte a KKI-nál a 2025722/1999. számú határozatának visszavonását és a hatályos jogszabályoknak megfelelõ határozat haladéktalan meghozatalát, továbbá az említett alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot elõidézõ köztisztviselõ felelõsségre vonására irányuló eljárás megindítását.

A kezdeményezést a KKI fõigazgatója elfogadta, s válaszában kifejtette, hogy a KKI 2025722/1999. számú határozatát visszavonja, s az új eljárásra való kötelezés mellett az elsõfokon eljárt kárrendezési iroda 1998. augusztus 4-én kelt 0335013-1/1994.(0) számú határozatát megsemmisíti, továbbá hogy a név szerint megjelölt két köztisztviselõ ellen a törvény kizáró rendelkezése folytán a fegyelmi eljárás megindítását mellõzi, illetve hogy a megyei kárrendezési iroda igazgatóját figyelmeztetésben részesíti. Az országgyûlési biztos általános helyettese a választ elfogadta, az ajánlás elérte célját.

OBH 1309/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1324/1999.

A panaszos azért fordult az országgyûlési biztoshoz, mert tulajdonjogát a többszöri hiánypótlás és sürgõsségi kérelem ellenére 1991-tõl nem jegyezte be a Fõvárosi Kerületek Földhivatala (továbbiakban: Földhivatal). Panaszos ez év tavaszán szerette volna eladni a lakását, ezért a mielõbbi intézkedés érdekében kért segítséget.

Az országgyûlési biztos a vizsgálat során feltárta, hogy a panaszos csere útján 1991-ben vásárolta meg a szóban forgó XI. kerületi lakásingatlant, amelybe be is költözött. A lakás 1985-ben épült, azóta már kétszer elidegenítették, a panaszos az ingatlan negyedik tulajdonosa. Tulajdonjog-bejegyzési kérelmét a 107423/1991. számra iktatta a Földhivatal. 1993-ban értesítették, hogy tulajdonjogát addig nem lehet bejegyezni, amíg a megelõzõ tulajdonszerzések okirati hiányosságait nem pótolják. A panaszos ezt követõen várt az intézkedésre, de a bejegyzésrõl nem kapott értesítést. Ezért 1995-ben személyesen érdeklõdött a bejegyzés akadálya felõl. Ekkor tájékoztatták arról, hogy az elõzõ bejegyzési kérelmek hiányosak. A panaszos felkereste a korábbi tulajdonosokat, beszerezte tõlük a hiányzó okiratot és 1997-ben benyújtotta Földhivatalhoz. Intézkedés azonban továbbra sem történt. 1998-ban érdeklõdésére a Földhivatal úgy tájékoztatta, hogy a korábbi hiány pótlása nincs az iratokhoz csatolva. A panaszos ezért újra benyújtotta a hiányzó okiratot és kérte a soron kívüli ügyintézést. A panasz benyújtásáig az ügyben intézkedés nem történt.

A Földhivatal intézkedésének elmaradása, illetve a késedelmes ügyintézés miatt évek óta igen sok panasz érkezett az országgyûlési biztoshoz. Az 1997-1998. évben már vizsgálta a Fõvárosi Kerületek Földhivatalánál kialakult helyzetet. Az akkori megállapítások alapján az ügyirathátralék felszámolása érdekében ajánlást tett a földmûvelésügyi miniszternek. A tárca intézkedése nyomán 1999 januárjában megindult az ügyirathátralék feldolgozása, amelybe a vidéki földhivatalokat is bevonták. A Fõvárosi Földhivatal vezetõjének tájékoztatása szerint, panaszos ügyiratát is elküldték vidékre, de a gyorsabb intézkedés érdekében visszakérték, és a tulajdonjog bejegyzések 1999. április 27-én megtörténtek. Errõl az 1999. június 30-án megküldött határozatmásolatok tanúskodnak.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a Földhivatal a késedelmes ügyintézéssel mind a jogbiztonsággal, mind a tulajdonjog védelmével összefüggésben alkotmányos visszásságot okozott. A tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel keletkezik. Mindaddig, amíg ez meg nem történik, a tulajdonos bizonytalan tulajdonjoga felõl, és nem rendelkezhet szabadon ingatlanával. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 15. §-a 30 napos ügyintézési határidõt állapít meg. A törvényes határidõk betartása fontos a jogbiztonság és az ebbõl fakadó közhitelesség biztosítása érdekében is. Az ajánlástól a korábbi vizsgálatra és arra tekintettel, hogy a tulajdonjog bejegyzése megtörtént, az országgyûlési biztos eltekintett. Várhatóan az eddigi intézkedések nyomán az ügyirathátralék a Fõvárosban az 1999. év végére megszûnt, és a késedelmes intézkedéssel okozott sérelmek orvoslást nyertek. Az ügyben a vizsgálatot az országgyûlési biztos a megoldódott panaszra tekintettel lezárta.

OBH 1326/1999.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 1343/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1344/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1402/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1469/1999.

Teljes szöveg: 3.9. alfejezetben.

OBH 1559/1999.

A panaszos sérelmezte, hogy a Budapest Fõváros Közigazgatási Hivatal a másodfokú szabálysértési hatóság a fellebbezése tárgyában csak 7 hónap elteltével hozott határozatot, majd az idõ múlása miatt az eljárást megszüntette, az elsõfokú határozatot hatályon kívül helyezte, valamint megállapította, hogy a szabálysértés elévült.

Az országgyûlési biztos általános helyettese által indított vizsgálat az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból fakadó jogbiztonság sérelmének, valamint az 57. § (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja miatt indult.

A panaszost 1997. december 10-én egy budapesti ház körfolyosóján becsületsértõ kifejezéssel illette egy szintén a házban lakó házaspár. 1998. január 30-án az eset megismétlõdött. A panaszos feljelentést tett a VI. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalánál becsületsértés miatt. A polgármesteri hivatal 1998. május 7-én megállapította a becsületsértés szabálysértését, és az elkövetõket pénzbírsággal sújtotta. A házaspár fellebbezett. A fellebbezést a másodfokú hatóság, Budapest Fõváros Közigazgatási Hivatala 7 hónap alatt, 1999. január 4-én bírálta el.

A Közigazgatási Hivatal az elsõfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és a szabálysértési eljárást megszüntette, annak ellenére, hogy az indokolásban kifejtette, hogy az elsõfokú hatóság a tényállást helyesen állapította meg, és jól minõsítette a cselekményt. Az ok a határozat indokolásából derült ki, mégpedig "az idõközben beállott elévülés akadálya az elkövetõk felelõsségre vonásának".

A Budapest Fõváros Közigazgatási Hivatal Hatósági és Igazgatási Fõosztálya 1999. május 5-én a panaszosnak az ügy elévülésével kapcsolatban a levelében a következõket írta:

"Az ügy elévülését az okozta, hogy hivatalunk jogszabályokban meghatározott feladatai, kötelezettségei és az itt foglalkoztatható köztisztviselõk létszáma nem áll egymással olyan arányban, hogy minden ügyet a jogszabályban meghatározott határidõn belül el tudjunk intézni. Ehhez járult a szabálysértéssel foglalkozó köztisztviselõk különbözõ okok miatti munkából való távolléte, mely a munkaidõalapot tovább csökkentette. (...) Felháborodottságát megértem, és mélységesen sajnálom, hogy mulasztásunk miatt ilyen csalódást okoztunk."

I. Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a másodfokú hatóság a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. törvény (Sztv.) 69. § (2) bekezdésében elõírt 30 napos határidõn belül nem döntött, és csak 7 hónap elteltével, 1999. január 4-én hozott határozatot. A másodfokú határozat meghozataláig a Közigazgatási Hivatal egyetlen eljárási cselekményt sem foganatosított, mely az elévülési idõt félbeszakította volna.

Az országgyûlési biztos általános helyettese az Alkotmánybíróság a 35/1994. AB határozatával összhangban már korábban kifejtette, hogy a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye azt a kívánalmat is magában foglalja, hogy a közhatalmi eljárások során ne kerülhessen sor önkényes döntésekre. Az önkényesség megnyilvánulhat abban is, ha a szabálysértési hatóság egyszerûen nem tesz eleget eljárási kötelezettségének, hiszen a hatását tekintve éppúgy kiszámíthatatlanságot eredményez, mint egy jogszabályi rendelkezéseknek ellentmondó határozat. A független és pártatlan eljáráshoz való jog alkalmazási köre sem szûkíthetõ le arra az esetre, amikor az államigazgatási szerv eljárása, illetve határozata sért olyan szabályokat, amelyek célja ezen alkotmányos jog érvényesítése. A panaszost (a vizsgált határozat tárgyául szolgáló szabálysértés sértettjét) éppúgy megilleti a tisztességes eljáráshoz való jog, mint az elkövetõt.

II. A Budapest Fõváros Közigazgatási Hivatal Hatósági és Igazgatási Fõosztálya által hozott, másodfokú határozat vizsgálata során az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a határozat rendelkezõ része, valamint az indokolás egymásnak ellentmond és ezzel a Közigazgatási Hivatal az indokolásban, indirekt módon, megállapította az elkövetõ felelõsségét.

A másodfokú hatóság eljárási szabálysértése miatt az ügyben csak formális döntés születhetett. E mulasztás miatt nem kerülhetett sor a jogorvoslati beadvány érdemi elbírálására, a fellebbezés tartalmi részeinek értékelésére, a fellebbezési indokok elfogadására vagy cáfolatára, csak a szabálysértési eljárás elévülés miatti megszüntetésérõl lehetett rendelkezni. Az országgyûlési biztos általános helyettese korábbi jelentésében már megállapította, hogy amennyiben a másodfokú szabálysértési hatóság elévülés folytán az eljárás megszüntetésével hatályon kívül helyezi az elsõfokú marasztaló határozatot, a feljelentett felelõsségének levélben történõ kimondása az ártatlanság vélelmének megsértését jelenti. Jelen esetben a határozat indokolásában szerepel az a megállapítás, ami a feljelentett felelõsségére utal.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy szabálysértési eljárás alá vont elkövetõ nem tekinthetõ felelõsnek mindaddig, amíg szabálysértésért való felelõsségét, a törvénynek megfelelõen, a szabálysértési hatóság jogerõs határozata meg nem állapította. A határozat formai hibában is szenved, mivel az indokolásban csupán hivatkozik a jogszabályhelyekre, de nem fejti ki annak lényeges tartalmát. A Közigazgatási Hivatal határozatának rendelkezõ része és indokolása egymással nem áll összhangban, az indokolás pedig a feljelentett személy felelõsségére utal, ezért a határozat nem felel meg az Alkotmányban deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság elveinek és az ártatlanság vélelmének alkotmányos követelményével összefüggésben visszásságot okoz.

OBH 1563 /1999.

A panaszos - társaival közösen - sérelmezte, hogy a Zala Megyi Büntetés-végrehajtási Intézetben a fogvatartás során nem tartják be a végrehajtási fokozatba való besorolás elveit, mert fegyház fokozatú elítéltet nyitott körletben helyeztek el, a férõhelynél több személyt zsúfoltak össze, a panaszos zárkája ajtaját zárva tartották, a kulturális és sportlehetõségek igénybevételére sem volt módjuk.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a panasz alapján vizsgálatot folytatott, melyben a legfõbb ügyész vizsgálatát is kérte. A lefolytatott vizsgálat 3 olyan zárkát talált, melynek ajtaját állandóan zárva tartották. Az egyik, 7 személy elhelyezésére alkalmas zárkában 7 fõ volt elhelyezve, fegyház, börtön és fogház fokozatra ítélt személyek. Egy fõ külföldi személy kivételével a többiekkel szemben újabb büntetõeljárás volt folyamatban, 3 fõvel szemben korábban elõzetes letartóztatást is elrendeltek, melyet az idõközbeni jogerõs elítélésre tekintettel megszakítottak. Másik, két fõre alkalmas zárkában 3 fõ azonos nemzetiségû, III. biztonsági csoportba sorolt külföldi volt, börtön fokozatúak, és velük szemben újabb eljárás nem volt folyamatban. Egy 6 fõs zárkában 5 fõ volt elhelyezve. Közülük 3 fõ megõrzéses fogvatartott, 2 fõ börtön fokozatú, 1 fõ pedig elõzetes letartóztatott volt. Közülük négy fõvel szemben újabb büntetõeljárás volt folyamatban.

A többi zárka ajtaja nyitott volt. Egy 7 személyes zárkában csak 3 fõt helyeztek el. Egyikük fegyház fokozatú elítélt volt, akinek elhelyezésénél a zárkaajtó nyitva tartását jogszabály csak kivételesen és meghatározott ideig teszi lehetõvé.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította azt is, hogy mindazokat, akik ellen újabb büntetõeljárás volt folyamatban, a befogadási bizottság automatikusan a III. biztonsági csoportba sorolta. A kialakult gyakorlat szerint az idesorolt elítéltek zárkáinak ajtaját a biztonságos õrzés érdekében állandóan zárva tartották. Erre ugyan az õrzés biztonsága érdekében utasítás adható, de csak a kiváltó ok megszûntéig tarthat. A börtön, illetve fogház fokozatú elítéltek zárkájának ajtaját - a parancsnok eltérõ rendelkezésétõl eltekintve - nyitva kell tartani. A vizsgálat az újabb büntetõeljárás hatálya alá tartozó személyek elkülönítésére vonatkozó bírói, ügyészi rendelkezést nem talált, így a zárkaajtók zárva tartásával megvalósuló elkülönítés lényegében saját döntésen alapult.

A Zala Megyei Fõügyészség a hiányosságok megszüntetése érdekében jelzéssel élt a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokához, akinek álláspontja szerint a fogvatartottak jelenlegi elhelyezése nem ellentétes a jogszabályokkal. Az eltérõ álláspont miatt a Legfõbb Ügyészség a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokához fordult, aki az ügyészi állásponttal egyetértve az intézet parancsnokát a fogvatartottak elkülönítésére vonatkozó jogszabályok maradéktalan betartására utasította.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a Zala Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben a fogvatartott személyek elhelyezésére, elkülönítésére vonatkozó jogszabályok nem érvényesültek maradéktalanul és ez visszásságot okozott. Az ügyben ajánlást nem tett, mert a kiküszöböléshez szükséges intézkedéseket idõközben megtették és a panaszos által kifogásolt jelenségek ettõl függetlenül is megszûntek.

A vizsgálat megállapította azt is, hogy a napi egy órás szabad levegõn tartózkodást biztosították, ennek során sportolásra is volt lehetõség, a kulturális igény a könyvtár igénybevételével és a zárkákban elhelyezett televízión keresztül biztosított. A férõhelynél több személy elhelyezésére csak egyetlen példa volt, ennek alapján a tömeges zsúfoltságra vonatkozó állítás nem volt helytálló. Ezért e vonatkozásban az országgyûlési biztos általános helyettese visszásságot nem állapított meg, vizsgálatát lezárta.

OBH 1609/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1668/1999.

A panaszos sérelmezte, hogy 1996. november 22-én történt közúti közlekedési balesete ügyében a helyszínen végrehajtott szakszerûtlen rendõri intézkedések alapján indult szabálysértési eljárás során - a bizonyítási eljárás és a döntéshozatal elhúzódása mellett - az elsõ-, majd a másodfokú szabálysértési hatóság a baleset bekövetkezéséért kizárólag õt tette felelõssé.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos 1996. november 22-én Vásárosnamény belterületén az általa vezetett személygépkocsijával az út jobb oldalán parkoló - léalmát szállító - pótkocsis tehergépkocsik kikerülésébe kezdett, de az egyik pótkocsiról az úttestre lefolyó almalén megcsúszott, ezért áttért a menetirány szerinti bal oldalra, s össze- ütközött egy szabályosan haladó személygépkocsival.

A Mátészalkai Rendõrkapitányság a közúti közlekedés rendjének megzavarása, a személyi igazolvánnyal kapcsolatos kötelesség megszegése, valamint a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértések miatt pénzbírsággal sújtotta, s az eljárási költség megfizetésére is kötelezte. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendõr-fõkapitányság mint másodfokú szabálysértési hatóság a panaszos fellebbezését elutasította, a határozatát a rendõri feljelentésre, a meghallgatott tanú vallomására és a szakértõi véleményre alapozta, amely a panaszos kizárólagos felelõsségét állapította meg a baleset bekövetkezéséért.

Az ügy felülvizsgálata céljából az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese - a panaszos beadványának megküldésével - az Országos Rendõr-fõkapitányság vezetõjénél felügyeleti intézkedést kezdeményezett. Az Országos Rendõr-fõkapitányság Igazgatásrendészeti Fõosztály Rendészeti Osztály Szabálysértési Alosztálya az ügyben keletkezett iratokat felülvizsgálta, s határozatában megállapította, hogy a szabálysértési hatóságok döntései nem voltak kellõen megalapozottak. A felügyeleti szerv vizsgálata megállapította, hogy a panaszos nem követett el olyan szabályszegést, amely a baleset bekövetkezéséhez vezetett. A szakértõi vélemény megállapításai szerint a panaszos normál útfelület mellett, az ívmenetnek megfelelõ sebességgel közlekedett, s az út szélérõl az úttestre lefolyt almalé miatt olyan váratlan akadály keletkezett, amelyre az adott körülmények között nem kellett számítania. A tények ismeretében az Országos Rendõr-fõkapitányság mint országos felügyeleti hatóság a közlekedési szabálysértés elkövetéséért a panaszos felelõsségét már nem állapította meg, határozatban kimondta, hogy a baleset elõidézésében az is közrehatott, hogy a tehergépkocsi pótkocsijáról lefolyó almalé a közutat beszennyezte, vezetõje nem gondoskodott a keletkezett veszély elhárításáról, illetõleg a közlekedés többi résztvevõjét a veszélyrõl nem tájékoztatta.

OBH 1732/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1745/1999.

A panaszos beadványában a Képzõ- és Iparmûvészeti Szakközépiskola, valamint fenntartója, a Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola tanulóval szemben folytatott fegyelmi eljárását sérelmezte. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese által lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a panaszos gyermeke fegyelmi vétséget követett el, amikor az õt tanító pedagógust durva kijelentésével megsértette. A Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény alapján az iskola igazgatója fegyelmi eljárást indított a kötelességét vétkesen megszegõ tanulóval szemben. A fegyelmi tanács a tanulót elmarasztalta és "kizárás az iskolából" fegyelmi büntetéssel sújtotta. A nevelési-oktatási intézmények mûködésérõl szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet foglalja magában a fegyelmi és a kártérítési felelõsség részletes szabályait. A hivatkozott rendelet 5. számú melléklete tartalmazza a fegyelmi eljárás alábbiakban meghatározott szabályait is. Az iskola igazgatója megsértette a jogszabály elõírásait, amikor a fegyelmi jogkört gyakorló fegyelmi tanács hatáskörét elvonva, fegyelmi tárgyaláson kívül, saját hatáskörében állapította meg a tanulót sújtó végleges fegyelmi büntetést. Ennek okán eltért egymástól a fegyelmi eljáráson szóban kihirdetett és a kézbesített határozatban kiszabott fegyelmi büntetés. A tárgyalást vezetõ iskolaigazgató megsértette a jogszabály elõírásait, amikor a fegyelmi határozatot csak saját maga jegyezte, és azon nem szerepeltette a nevelõtestület egy kijelölt, a tárgyaláson végig jelen lévõ tagjának hitelesítõ aláírását. A fegyelmi jogkört gyakorló fegyelmi tanács megsértette a jogszabály elõírásait, amikor a fegyelmi tanács határozathozatalában engedélyezte a kizárási okkal érintett pedagógus részvételét. A fegyelmi jogkör gyakorlója megsértette a jogszabály elõírásait, amikor a tanulónak, a tanuló törvényes képviselõjének nem tette lehetõvé a tárgyaláson való folyamatos részvételt. A tanuló szülei az elsõfokú döntést követõen fellebbezéssel éltek az iskola fenntartójához. A Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola a szülõk fellebbezésnek helyt adott, és a középiskolát új eljárásra és ennek alapján új döntés meghozatalára utasította, határozatát azonban nem kézbesítette sem a tanulónak, sem a tanuló törvényes képviselõinek. Az iskola 1999. február 5-én hozta meg a fenntartó által elrendelt új eljárást követõ fegyelmi határozatát, amelyben a tanulót "áthelyezés másik iskolába" fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a megismételt új eljárás során a fegyelmi jogkört gyakorló megsértett szinte valamennyi - garanciális szempontból lényeges - eljárási szabályt. A határozat hozatalát megelõzõen nem tartott fegyelmi tárgyalást, vagy ha tartott is, az új fegyelmi eljárás helyszínérõl és idõpontjáról nem értesítette sem a tanulót, sem a tanuló törvényes képviselõjét. A nyilvánosság teljes kizárásával hozott fegyelmi határozatot, az érintett nem élhetett az eljárásban védekezési jogával, a határozatot szóban nem hirdették ki, a fegyelmi határozat nem tartalmazza a határozatot hozó aláírását és a hivatali beosztásának megjelölését, továbbá a nevelõtestület egy kijelölt, a tárgyaláson végig jelen lévõ tagjának aláírását sem. A tanuló szülei az új elsõfokú határozat ellen is fellebbezést nyújtottak be a fenntartóhoz. A fenntartó 1999. március 26-án hozott határozatában helybenhagyta az iskola elsõfokú határozatát. A fenntartó azzal, hogy a másodfokú eljárás során nem észlelte az általa megismételni rendelt elsõfokú eljárás és az annak alapján hozott új elsõfokú határozat súlyos anyagi és alaki jogi fogyatékosságait, továbbá hogy saját határozatában nem adott tájékoztatást a jogorvoslat lehetõségérõl, visszásságot okozott az országgyûlési biztos által vizsgált alkotmányos jogokkal összefüggésben. A vizsgálat által feltárt alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságok orvoslása érdekében - figyelemmel arra, hogy a fenntartó másodfokú határozatában az érintetteket nem tájékoztatta a jogorvoslat lehetõségérõl, annak elõterjesztésének helyérõl és határidejérõl és ezzel megakadályozta a fegyelmi határozat jogerõre emelkedését - az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlással élt. Felkérte a Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola rektorát, az általa megismételni rendelt elsõfokú fegyelmi eljárás és az azt követõ fegyelmi határozat jogszerûségének, továbbá az ennek alapján hozott másodfokú határozatnak a haladéktalan felülvizsgálatára. Az ajánlást az érintett nem fogadta el. Az országgyûlési biztos a válasz ismeretében az oktatási miniszterhez fordult arra kérve, hogy hatáskörében eljárva vizsgálja felül a fenntartó döntésének jogszerûségét. Az oktatási miniszter a felkérésnek eleget téve megvizsgáltatta az országgyûlési biztos által sérelmezett határozatokat, és megállapította, hogy az országgyûlési biztos megállapításai megalapozottak voltak, de tekintettel arra, hogy a tanuló szülei a másodfokú határozattal szemben keresetet nyújtottak be a perre illetékes bírósághoz, érdemi intézkedést tenni nem már állt módjában.

OBH 1771/1999.

A panaszos 1990-ben kérte elõször a JPTE dékánjától, hogy az 1949-ben félbeszakadt szigorlatainak letétele, illetve a meglévõ szigorlatok elismerése után kaphassa meg a jog- és államtudományi doktori címet, de beadványaira érdemi választ még 1999 elején sem kapott. Elõször arról tájékoztatták, hogy csak valamennyi elõírt vizsga újbóli letétele esetén kaphatna jogi diplomát, majd - az állampolgári jogok országgyûlési biztosának közbenjárására - arról kapott tájékoztatást, hogy a szabályok módosítása folytán már lehetõség van a megszakadt eljárás befejezésére. A panaszos ezért 1998. júliusban megismételte korábbi kérelmét, melyre nem kapott választ. A helyettes országgyûlési biztos megkeresésére a JPTE rektorától azt a választ kapta, hogy a panaszost még 1998. augusztusban hiánypótlásra kérték fel, de ennek nem tett eleget. Egyidejûleg a panaszost ismételten tájékoztatták, hogy záróvizsgák letételét engedélyezõ határozatban a diploma minõsítésébe számító szigorlati vizsgák szükséges megismétlésérõl is rendelkezni kell, ezért felhívták, hogy kérelmét nyújtsa be újra, és csatolja az addigi tanulmányait igazoló iratokat, leckekönyveket.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a jogbiztonság követelményének részét képezõ a tisztességes eljáráshoz való jog, amelyet az eljárási szabályok részleteznek, minden hatósági vagy hatósági jellegû intézkedés során megilleti a polgárt. Enélkül ugyanis a törvények és más jogszabályok rendelkezései nem juthatnak érvényre. A formális eljárási garanciák megsértése arra vezet, hogy már nem töltik be rendeltetésüket - nem teszik kiszámíthatóvá a jogintézmények mûködését. Az Alkotmányból fakadó tisztességes eljáráshoz való jog abban az esetben is kötelezi a jogalkalmazót, ha annak tevékenységét a jogszabály nem köti részletes eljárási garanciákhoz. A jóhiszemûség, elfogulatlanság, ésszerû idõn belüli döntésre törekvés akkor is kötelezi a jogalkalmazót, ha nem eljárási kódex rendelkezik róluk. Enélkül ugyanis az Alkotmány elveszítené alapnorma jellegét, a jogszabályi hierarchiában más jogszabályokat megelõzõ kiemelt szerepét.

Az Alkotmány védi a felsõoktatási intézmények autonómiáját, ezért az oklevél kiadásával kapcsolatos érdemi döntésekbe állami tisztségviselõ vagy szervezet, így az országgyûlési biztos sem avatkozhat be. Az egyetem döntési autonómiája azonban nem foglalja magában a döntés megtagadásához vagy elmulasztásához való jogot. Ha ugyanis az egyetem egy kérelmet érdemben nem bírál el - figyelemmel arra, hogy a mulasztás nyilvánvalóan nem tartalmaz indokolást -, megakadályozza a kérelmezõt abban, hogy kérelme teljesíthetetlenségének okait megismerje. A szóban forgó esetben a JPTE hiánypótlási felhívásában olyan adatok igazolását, okmányok csatolását kérte a panaszostól, melyekrõl hivatalos tudomása volt, illetõleg amelyeket az már korábban csatolt. A hiánypótlási felhívás tehát indokolatlan volt, továbbá a hiány pótlásának elmulasztása után sem bírálták el a panaszos beadványát. A döntés elmulasztása az egyetemi autonómia gyakorlására vonatkozó szabályokat, végsõ soron a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogot sértette, ezáltal visszásságot okozott.

OBH 1803/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 1917/1999.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 2102/1999.

A panaszosnak a megváltozott munkaképességû dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 22. § (1) bekezdése szerint korábban rendszeres szociális járadékot állapított meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóság. Panaszos 1998. szeptember 22-én igénybejelentéssel élt. Kérte - mivel betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt -, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóság állapítsa meg öregségi nyugdíját. Megállapított szolgálati ideje 19 év 49 nap. Öregségi teljes nyugdíjának eléréséhez 316 nap hiányzik.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény 34. § (4) bekezdés b) pontja értelmében az érdekelt jogosult arra, hogy az öregségi teljes nyugdíj jogosultsághoz hiányzó idejét a nyugdíjbiztosítóval kötött megállapodás és járulékfizetés alapján megszerezze. A panaszos résznyugdíjra jogosult. Ezt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóság megállapította. A folyósítás kezdete: 1998. december 31.

Amennyiben a határozat eredményeként a két ellátás, a nyugdíj és a szociális ellátás összegében különbözet mutatkozik, azt ki kell egyenlíteni. Ha a különbözet a panaszos javára dõl el, azt utólag a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósítja, ha azonban a nyugdíj kisebb összegû a szociális járadéknál, azt jogalap nélkül felvett ellátás címén a bejelentést tevõnek vissza kell fizetnie.

Az öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képezõ havi átlagkeresetnek a szolgálati idõtõl függõ százalékában kell megállapítani, ha a résznyugdíj az öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem éri el.

A 6148 Ft összegû nyugdíj kevesebb lett, mint a panaszos szociális járadéka volt, amelyet az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor kötelezõ - a feltételek fennállása esetén - felváltani nyugdíjra. Így a jogalap nélkül felvett ellátását a ténylegesen csökkentett ellátásából vissza kell fizetnie.

Az 1997. évi LXXXI. törvény 2. § (3) bekezdése szerint a társadalombiztosítási nyugellátás a nyugdíj alapját képezõ kereset, jövedelem összegéhez és az elismert szolgálati idõhöz igazodik.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította ezért, hogy a hatóság járadékot megállapító határozata a jogszabályoknak megfelelt, azonban a járadék megállapításnál a késõbbi ellátásokra vonatkozó hangsúlyozottabb tájékoztatás elmaradása nehéz helyzetbe hozhatja az érintetteket abban az esetben, ha nem igénylik a nyugdíjkorhatár elérésekor a nyugellátást.

Visszalépés a tartalomjegyzékhez

Visszalépés ennek a résznek az elejére

Továbblépés