Visszalépés az elõzõ részhez

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának és általános helyettesének hatáskörét, illetve eljárásuk feltételeit az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Obtv.) szabályozza. A törvény szabályainak értelmezését tartalmazó elvi jelentõségû döntések az egyes beadványok vizsgálata során felmerült gyakorlati kérdésekkel összefüggésben a mûködés elsõ éveiben megszülettek. 1999-ben a hatáskörre és a beadványok vizsgálhatóságának feltételeire vonatkozó korábbi gyakorlat nem változott. A korábbi évek tevékenységérõl készült beszámolók hatáskörre vonatkozó részletes elemzéseit ezért nem ismételjük meg. A panaszok elutasítási gyakorlatának bemutatása vázolja az eljárás egyes szakaszait és ezek jellemzõ befejezését, valamint a hangsúlyváltozások kiemelésével elemzi az elmúlt év adatait.

Az Obtv. értelmében az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vagy általános helyettese köteles megvizsgálni a hozzá intézett beadványokat. Ez a kötelezõ vizsgálat a kialakított gyakorlat szerint két szakaszból áll.

Elõször azt kell megvizsgálni, hogy a beadvány az országgyûlési biztosok vizsgálati hatáskörébe tartozó panaszt tartalmaz-e, a jogosulttól származik-e, illetve megfelel-e a törvényben meghatározott egyéb eljárási feltételeknek. Az eljárásnak ezt a szakaszát - amelyet általában az Országgyûlési Biztosok Hivatala Jogi-elemzõ Fõosztálya végez - szoktuk az eljárás második szakaszától való könnyebb megkülönböztetés kedvéért elõzetes elemzésneknevezni. Ennek eredménye az a döntés, hogy a biztos jogosult-e a panaszt érdemben is megvizsgálni. Ha a panasz érdemben nem vizsgálható, akkor a biztosok eljárása az elemzéssel véget ér - a panaszt az Obtv. értelmében el kell utasítani, vagy ha van eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ más hatóság, ahhoz át kell tenni. Az elutasítás vagy az áttétel rendszerint egyszerû levéllel történik, amely tartalmazza a panasz lényegét, az elutasítás törvényi akadályát és ennek magyarázatát, valamint a panaszos részletes kioktatását a rendelkezésére álló egyéb jogi eszközökrõl. Az esetenként a jogszabályok részleteinek megküldését is magában foglaló kioktatásnak továbbra is nagy jelentõséget tulajdonítunk, mert ilyen módon azok a panaszosok is könnyebben elõmozdíthatják ügyük elintézését, akiknek az országgyûlési biztosok másként nem lehetnek segítségükre. Kivételesen az elutasító döntésrõl is jelentést írunk. Ez akkor fordul elõ, ha a panasz elõzmény nélkül álló döntésre késztet, vagy az ügyben a konkrét eseten túlmutató jelentõségû állásfoglalást alakítottunk ki.

Az eljárás második szakasza az elemzés eredményeként az országgyûlési biztosok hatáskörébe tartozónak minõsített beadványok érdemi vizsgálata. Ennek eredménye az országgyûlési biztos vagy általános helyettese döntése arról, hogy a bepanaszolt hatóság vagy közszolgáltató eljárása - intézkedése vagy mulasztása - okozott-e visszásságot a panaszos alkotmányos jogaival összefüggésben. Ha a visszásság okozása megállapítható, a döntést a sérelem orvoslását célzó ajánlás vagy más kezdeményezés megfogalmazása követi. Az érdemi vizsgálat eredményét és az ajánlást kivétel nélkül vizsgálati jelentés tartalmazza. Ez kitér az eljárás megindításának körülményeire, a vizsgálat módszereire és a megállapított tényállásra, valamint a tényállás vizsgálatának eredményére: az érintett alkotmányos jog lényegére és az e joggal összefüggésben keletkezett visszásság megállapítására, tartalmazza továbbá a visszásság orvoslását célzó egyedi vagy általános ajánlást. Az esetek egy részében a beadvány érdemi vizsgálata során merül fel olyan tény, amely az eljárást gátolja. Ilyenkor a beadványt az érdemi vizsgálat befejezése nélkül - levélben vagy jelentéssel - el kell utasítani.

Az eljárás mindkét lehetséges szakaszában elõfordul, hogy a panaszos visszavonja beadványát vagy halála miatt az eljárás nem folytatható. Ilyenkor az országgyûlési biztos az eljárást általában érdemi döntés nélkül szünteti meg. Volt azonban arra is példa, hogy a panasz jellege miatt az eljárás hivatalból történõ folytatásáról döntött a fent említett körülmények ellenére.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa, illetve általános helyettese 1999-ben 6346 panasszal kapcsolatos eljárást fejezett be. (Lásd az elõzõ fejezet 1/15. számú táblázatát.)A panaszok több mint háromnegyedét - 4842 panaszt - el kellett utasítani, vagyis az eljárás az elemzéssel, a hatáskör és az eljárási feltételek vizsgálatával véget ért. Ez pontosan megfelel az elõzõ év arányának, amikor 9641 panaszból 7422-t kellett elutasítani. Az 1999-ben érkezett 6339 panasz 57 százalékát kitevõ 3596 esetben az országgyûlési biztos eljárása az elutasítással már ebben az évben véget ért. Idetartozott egyébként az 1999-ben elutasított összes panaszok háromnegyede. Az elutasított panaszok közül további 26 1996-ból, 99 1997-bõl, 1121 1998-ból származott. Az 1996-ból és 1997-bõl származó 125 panasz közül 110-et az érdemi vizsgálat megkezdése után kellett elutasítani, mert ennek során derült fény olyan okra, amely a hatáskörünket kizárta. Az 1997-bõl és 1998-ból származó elintézetlen panaszok ügyében kevés kivétellel már megkezdõdött az érdemi vizsgálat. A beadványok elemzése és a hatáskör hiányában érdemben nem vizsgálható panaszok elutasítása tehát a rossz munkafeltételek ellenére hátralék felhalmozódása nékül történt. Az eljárás második szakasza, az érdemi vizsgálat sem lassult le a korábbi évekhez képest. Ez azonban a hatáskör elemzésénél sokkal bonyolultabb, összetett jogi kérdések megoldását igényli, ezért a korábbi évek tapasztalataihoz hasonlóan 1999-ben sem csökkent az érdemi döntésre váró ügyek száma.

Amint az elõzõ fejezetben arról már szó volt, a befejezett eljárások számának csökkenését az elõzõ évhez képest elsõsorban az okozta, hogy 1999-ben a korábbi idõszakhoz képest több ügyben kellett egyedi mérlegelés alapján döntést hozni. Az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás ugyan soha nem volt formális döntés, de mûködésünk kezdetén az elutasítandó panaszok tömege azonos típusú volt. Az elutasító levél tartalma a felmerült tények alapos jogi mérlegelése után születik, és alkalmasnak kell lennie a döntés megalapozottságának utólagos ellenõrizhetõségére. 1999-ben ehhez több munkára volt szükség. Figyelmet érdemel, hogy a más hatóságokhoz áttett beadványok sorsáról érkezett visszajelzések szerint az érintett panaszosok ügye azok megelégedésére végzõdött. Ezt az is megerõsíti, hogy ezek a panaszosok jellemzõen annak ellenére nem fordultak ismételten hozzánk, hogy ennek lehetõségére is kioktattuk õket. Hasonló visszajelzések a lehetséges jogi eszközökre vonatkozó kioktatással elutasított panaszokkal kapcsolatban is érkeztek. Az ilyen típusú döntés a legritkább esetben, a közvetlenül bírósági eljárást vagy döntést kifogásoló panaszokkal összefüggésben hozható meg a beadvány puszta elemzése alapján. Jellemzõbb az, hogy a panaszban közölteket a panaszosnak szóló hiánypótlási felhívás útján, más esetekben a panasszal érintett hatóság véleménye alapján ki kell egészíteni. Az érdemi vizsgálat nélküli elutasítások 92 százaléka levélben történt. Kevesebb mint 2,4 százalékban született jelentés, és csak az esetek 5,6 százalékában volt olyan hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ hatóság, amelyhez át lehetett tenni az ügyet.

Az elutasított panaszok közel háromnegyede - egymás között majdnem egyenlõ arányban - háromféle ok miatt nem volt vizsgálható. (Lásd a 2/1. számú táblázatot.)Ezek közül kettõ az országgyûlési biztosok szûkebb értelemben vett hatáskörére vonatkozott. Bár az elmúlt négy és fél évben az országgyûlési biztosok minden lehetséges fórumon felhívták a figyelmet arra, hogy a bíróságok, valamint a bíróságok közvetlen felügyelete alatt álló végrehajtók, hivatásos pártfogók eljárását és döntéseit nem vizsgálhatják, 1999-ben 1327 esetben ezért kellett a panaszt elutasítani. 1210 esetben a panasz nem hatóság vagy közszolgáltató, hanem más intézmény - jellemzõen bank, biztosító, más pénzügyi tevékenységet folyatató szervezet, társasház vagy magánszemély - ellen irányult. Ezek nem tartoznak az országgyûlési biztosok hatáskörébe. Kivételt jelentenek ez alól a kötelezõ gépjármû-felelõsségbiztosítással kapcsolatos bizonyos panaszok. Ezek a szerzõdések ugyanis kifejezetten jogszabályi elõírás következtében jönnek létre, és tartalmuk is jogszabályban rögzített, vagyis a biztosítók mûködése e tekintetben közszolgálati jellegû.

2/1. számú táblázat

További 1028 panasz vagy nyilvánvalóan alaptalan volt, vagy azért kellett elutasítani, mert alkotmányos joggal nem volt összefüggésbe hozható. Tényeit tekintve nyilvánvalóan alaptalan az a panasz, amelyben a beadvány írója jelentõs körülményeket nem, vagy elferdítve adott elõ. Jellemzõ eset például a hatóság hallgatásának kifogásolása. Ha az eljárásunkban a bepanaszolt hatóság aláírt tértivevénnyel igazolja vétlenségét, akkor az elutasítás az alaptalan bejelentés kategóriájába kerül. A jogi értelemben nyilvánvaló alaptalanság az alkotmányos joggal való összefüggés hiányát jelenti. Az Obtv. értelmében az országgyûlési biztoshoz akkor lehet fordulni, ha a hatóság eljárása következtében a panaszos megítélése szerint alkotmányos jogát sérelem éri vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn. Ha tehát a beadványban leírt sérelem egyáltalán nem hozható összefüggésbe alkotmányos joggal, akkor a beadványt az országgyûlési biztosok nem vizsgálhatják, azt el kell utasítani. A hatáskör vizsgálata - az elemzés - szempontjából nincs jelentõsége annak, hogy a sérelem vagy annak veszélye ténylegesen bekövetkezett-e, minthogy a törvény ezt a panaszos megítélésére bízza. A sérelem vagy veszély objektív megléte ezért csak az eljárás második szakaszában vizsgálható az alkotmányos joggal összefüggõ visszásság ténykérdéseként. Ezt egészíti ki jogkérdés vizsgálata, annak megállapítása, hogy a bekövetkezett sérelem vagy ennek veszélye alkotmányos jogra vonatkozik-e. Lehet tehát olyan érdeksérelem, amely alkotmányos jogra nem vezethetõ vissza, és ezért a panaszt el kell utasítani.

Jelentõs számú - 689 - panaszt idõelõttiség miatt kellett elutasítani. Ezeket egy részét a panaszosok a panasszal érintett hatóság feletteséhez benyújtható jogorvoslati kérelem helyett juttatták el az országgyûlési biztoshoz vagy általános helyetteséhez. Más esetekben a jogorvoslati eljárás a panasz benyújtásakor még folyamatban volt, és az eljáró hatóság késlekedése vagy mulasztása sem merült fel. A korábbi idõszaknál kevesebb - 148 - olyan panaszt nyújtottak be, amelyben a jogerõs határozat egy évnél régebbi volt. Összesen 47 olyan ügy volt, amely 1989. október 23., a jogállami Alkotmány hatályba lépése elõtt indult és ezért kellett elutasítani. A biztosok gyakorlatában továbbra sem jellemzõ a csekély jelentõségû panasz elutasítása. Bár ezt az Obtv. kifejezetten lehetõvé teszi, mindössze 8 esetben éltünk ezzel a lehetõséggel. A csekély jelentõségûvé minõsítés a vizsgálatot nem igénylõ ügyek kiszûrésének viszonylag egyszerû megoldását jelentené. Tapasztalatunk szerint azonban a panaszosok - akik számára nyilvánvalóan saját sérelmük a legfontosabb - ezt a minõsítést nem fogadják el, hanem ismételten beadvánnyal fordulnak hozzánk.

Ismételt, új tényt vagy adatot nem tartalmazó, ezért elutasítandó beadványt 342 esetben kaptunk. 34 panaszt névtelensége miatt, 9-et eddig azért kellett elutasítani, mert az nem a jogosulttól származott. Ennek magyarázata az, hogy az Obtv. a biztos eljárásának elõfeltételeit a panaszosnak a biztoshoz fordulási jogaként határozza meg ("Az országgyûlési biztoshoz bárki fordulhat, ha...").Ezért a jogosultság hiánya leggyakrabban valamelyik - a fentiekben részletezett - eljárási feltétel hiányaként jelentkezik. Amint arról a korábbi években már beszámoltunk, az Obtv. nem ismeri az actio popularis intézményét. Vagyis az érintett kifejezett felhatalmazása nélkül nem lehet az országgyûlési biztoshoz fordulni. Mivel azonban a törvény lehetõvé teszi az országgyûlési biztos számára a hivatalbóli eljárást, végsõ soron a megalapozottnak látszó névtelen vagy nem az érintettõl származó beadvány is vizsgálható.

A panaszos kérésére vagy halála miatt 410 panasszal kapcsolatos eljárást kellett 1999-ben megszüntetni.

Az országgyûlési biztos vagy általános helyettese eljárásának második szakaszára, az érdemi vizsgálatra alkalmas beadványok megoszlása jóval bonyolultabb. Függ az érintett alkotmányos jogtól, a panasz jellegétõl, az érintett hatóságtól. Az érdemi vizsgálatok tapasztalatai a következõ fejezetekben olvashatók.

Az országgyûlési biztosokról szóló 1993. évi LIX. törvény 27. § (1) bekezdése írja elõ azt, hogy az országgyûlési biztos tevékenységének tapasztalatairól - ennek keretében az alkotmányos jogok hatósági eljárásokkal kapcsolatos jogvédelme helyzetérõl, valamint az általa tett kezdeményezések, ajánlások fogadtatásáról és eredményérõl - évente beszámol az Országgyûlésnek. Ezért az 1999. évben végzett tevékenységrõl szóló jelentés egyik alapvetõ része az egyes alkotmányos jogok helyzetének bemutatása.

A törvény nem általában az alkotmányos jogok érvényesülésének elemzését írja elõ kötelezõen az országgyûlési biztosok számára, az abból idézett rendelkezés kifejezetten e jogok hatósági eljárásokkal kapcsolatos védelme helyzetét emeli ki. A kissé bonyolult törvényi megfogalmazás ellenére is világos, hogy az országgyûlési biztosok az alkotmányos jogokat minden esetben a hatóságok jogalkalmazó tevékenységével összefüggésben vizsgálják. Ez következik az országgyûlési biztosnak az Alkotmányban és a 1993. évi LIX. törvényben meghatározott hatáskörébõl. Bár az Alkotmány 32/B. §-a az országgyûlési biztos feladatával összefüggésben csupán az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok kifejezést tartalmazza, az országgyûlési biztosokról szóló törvény 16. §-a ezt jelentõsen szûkíti, amikor elõírja, hogy a biztoshoz az fordulhat, akit megítélése szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végzõ szerv eljárása, ennek során hozott határozata, intézkedése, illetõleg a hatóság intézkedésének elmulasztása következtében ér alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem vagy áll fenn ennek közvetlen veszélye. Ugyanezek a korlátok a hivatalból indított vizsgálatok esetén is fennállnak. Az országgyûlési biztosnak joga van beadvány vagy erre irányuló kezdeményezés nélkül is eljárni, de a 16. § (2) bekezdése esetén is figyelembe kell vennie az elsõ bekezdésben foglalt korlátokat, azaz vizsgálata a hatóságok és közszolgáltatók eljárására vonatkozhat.

Mindebbõl következik, hogy az országgyûlési biztos éves jelentése az alkotmányos alanyi jogok érvényesülésérõl igen fontos információkat szolgáltat, de csak egy meghatározott szempont szerint. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az alkotmányos jogok nem csupán a hatósági jogalkalmazói tevékenységen keresztül érvényesülnek, hanem a társadalmi létezés valamennyi szintjén. Ez a kör az általunk vizsgálható viszonyoknál lényegesen bõvebb.

Az alkotmányos jogok az egyén és az államot képviselõ hatóság között húzódó jogviszonyokban realizálódnak nap mint nap, és e jogviszonyokban sérülhetnek is. Éppen a hatóság-egyén kap- csolatban megmutatkozó óriási erõkülönbség indokolja olyan külsõ ellenõrzõ intézmény mûködését, mint amilyen az országgyûlési biztos.

Az országgyûlési biztos tehát nem vállalhat olyan általános állami jogvédelmi feladatot, amely egyébként az Alkotmány szerint a saját területén minden állami szervnek kötelessége. Alkotmá-nyos funkciója az, hogy kivizsgálja és a maga eszközeivel megpróbálja orvosolni azokat a visszásságokat, amelyek ezen általános jogvédelmi feladat megsértésébõl vagy elmulasztásából adódnak. Az országgyûlési biztos viszont nem tekinthetõ szuper ellenõrzõ intézménynek sem. Nemcsak azért, mert döntései nem kötelezõ jellegûek, hanem azért, mert nem általában vizsgálja egy-egy hatóság tevékenységét, hanem kizárólag a polgárok egyéni vagy kollektív jogviszonyaiban jelentkezõ alkotmányos alanyi jogokkal összefüggõ problémákkal foglalkozik.

Mindez nem jelenti azt, hogy az országgyûlési biztos éves beszámolója alkalmatlan az alkotmányos jogok helyzetének általános bemutatására. A hatósági tevékenységen keresztül ugyanis bár sokszor közvetve - a különbözõ életviszonyokban valamennyi alkotmányos alapjog értékelhetõ. Ennélfogva a jelentés nem egyszerûen a hatóságok Alkotmányt követõ tevékenységét elemzi, hanem képet ad arról is, hogy magának az alkotmányos jognak e speciális szûrõn keresztül vetítve milyen az érvényesítése a Magyar Köztársaságban.

Magának a hatósági jogvédelemnek az értékelése több tényezõtõl függ. Mindenekelõtt azonban az érintett alkotmányos jog jellegétõl és kikényszerûsíthetõségétõl. A korábbi beszámolókban többször rámutattunk arra, hogy az országgyûlési biztosok megkülönböztetik az alkotmányos alapjogokat aszerint, hogy elsõ, második vagy harmadik generációs jogról van-e szó. E megkülönböztetés elvi indoka éppen az, hogy a biztos nem általában az alkotmányos alapjogok érvényesülését vizsgálja, hanem ezek hatósági jogvédelmi helyzetét. Általános vizsgálódásokban ugyanis ilyen megkülönböztetésnek nem lenne helye. Abban az esetben a szociális biztonsághoz vagy az egészséges környezethez való jog szöveg szerinti megvalósulását kellene számon kérni ugyanúgy, mint ahogyan ezt teszi például az élethez és az emberi méltósághoz való jog tekintetében is. Más a helyzet azonban a hatósági jogvédelem vizsgálatánál. Itt figyelemmel kell lenni arra, hogy e jogvédelem milyen kötelezettségeket ró az államra, és ehhez képest lehet visszásnak tekinteni az egyes hatósági tevékenységeket. Ehhez az elemzéshez nyújt nélkülözhetetlen segítséget az Alkotmánybíróság. A jogszabályok alkotmányosságát eldöntõ Alkotmánybírósági határozatok - miután kötelezõek - kijelölik a jogalkalmazás meghatározó irányait. De az alkotmányosnak minõsített norma alkalmazása nem feltétlenül felel meg az alkotmányos követelményeknek. Az Alkotmánybírósági határozat közvetve ad tehát eligazítást a jogalkalmazás alkotmányosságának értelmezése során. E tekintetben nem egyszerûen az Alkotmánybírósági határozatok rendelkezõ részét vesszük figyelembe, hanem az adott norma alkalmazását összevetjük az Alkotmánybírósági határozat indokolásával is. Az Alkotmánybírósági határozatokra támaszkodhatunk a jogszabályokkal kapcsolatos indítványok elõkészítésében is. Az országgyûlési biztos az Obtv. 25. §-a alapján, amennyiben az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság valamely jogszabály vagy az állami irányítás egyéb jogi eszköze fölösleges, nem egyértelmû rendelkezésére, illetve az adott kérdés jogi szabályozás hiányára vezethetõ vissza, javasolhatja a jogalkotásra jogosult szervnél a jogszabály módosítását, hatályon kívül helyezését, kiadását. Nyilvánvaló, hogy az Alkotmánybíróság által az Alkotmánnyal összhangban állónak nyilvánított jogszabályt az országgyûlési biztos sem minõsíthet visszásnak, azaz közvetve az alkotmányos jogokat sértõnek vagy veszélyeztetõnek.

A jogalkalmazás alkotmányossága egyébként sem téveszthetõ össze a jogszabály alkotmányosságával. Az alkotmánysértõ norma alkalmazása értelemszerûen sértheti az érintett alanyi alkotmányos jogokat is. Fordítottan azonban a tétel nem igaz. Az alkotmányos norma alkalmazása esetén ugyanis a visszásság megállapítható. Erre sor kerülhet akkor, ha a jogalkalmazó nem sérti az egyébként alkotmánnyal összhangban álló normát, maga a hatósági eljárás törvényesnek minõsíthetõ, de valójában sérti vagy veszélyezteti az alanyi alkotmányos jogokat. Ez a helyzet áll elõ abban az esetben, ha a hatóság mérlegelési vagy értelmezési jogkörében hoz olyan döntést, amelyrõl az országgyûlési biztos azt állapítja meg, hogy visszás. Ilyenkor sem feltétlenül szükséges magának a jogszabálynak a megváltoztatása, de felmerülhet az a törvényben szabályozott eset, amikor az adott jogszabály nem egyértelmû rendelkezése miatt fel kell lépnie az országgyûlési biztosnak. Ez azonban csak végsõ eszköz, akkor alkalmazható, ha a jogalkalmazás alkotmá-nyossága más módszerekkel nem állítható helyre.

Az országgyûlési biztos jogalkotásra vonatkozó tevékenysége semmilyen módon nem téveszthetõ össze az Alkotmánybíróság jogszabályokra irányuló alkotmányossági vizsgálataival. Az országgyûlési biztos hangsúlyozottan nem végez absztrakt normakontrollt, nem általában értelmezi az adott jogszabály viszonyát az egyes alkotmányos jogokhoz. Minden esetben a hatóság által történt jogalkalmazásnak kell olyan sérelmet vagy e sérelemnek közvetlen veszélyét elõidéznie, amely alkotmányos jogokkal összefüggésbe hozható és amely a jogszabály egyes rendelkezéseire visszavezethetõ. Ez tehát alapvetõen különbözteti meg az országgyûlési biztos jogszabály-értelmezõ tevékenységét az Alkotmánybíróságétól. További fontos momentum, hogy a biztos csak abban az esetben tehet indítványt a jogszabály megváltoztatására, ha az adott visszásság kifejezetten a jogszabály fölöslegességére, nem egyértelmû rendelkezésére, illetve hiányára vagy hiányosságára vezethetõ vissza. Külön figyelmet érdemel a jogszabály hiánya vagy hiányossága. Ebben az esetben az országgyûlési biztos a hatósági jogalkalmazás vizsgálata során olyan megállapítást is tehet, hogy egy egész jogszabály hiányzik az adott alkotmányos jog megfelelõ hatósági érvényesítéséhez. Ilyen jogszabálynak minõsült az országgyûlési biztos gya-korlatában az áldozatvédelemrõl szóló törvény.

A beszámolóban az egyes alkotmányos jogok értékelését - a korábbi évek gyakorlatának megfelelõen - végezzük el. Alkotmányos jogonként válogattuk össze azokat a jelentéskivonatokat, amelyek keresztmetszetét adják az 1999. évben tapasztalt jelenségeknek. Valamennyi vizsgálati jelentésnek terjedelmi okokból ebben az évben sem tudtunk helyet adni. Igyekeztünk olyan összeállítást közölni, amelyben bemutathatók a jellegzetes hatósági magatartások, illetve nagyobb elvi jelentõségû elvi megállapításokkal törekedtünk a cél elérésére. A tavalyi év kedvezõ tapasztalatait hasznosítva a beszámolóban lerövidített jelentések továbbra is két részbõl állnak. Megtalálható bennük vastagon szedve az országgyûlési biztos döntése az adott hatóságnak az alkotmányos joggal összefüggõ tevékenységérõl, illetve a döntés indokolása. Több alkotmányos jogot érintõ vizsgálati jelentés esetén a döntési rész megtalálható valamennyi alkotmányos jog kifejtésénél, az indokolás azonban csak az egyik címszó alatt. Továbbra is azt reméljük, hogy a ratio decidendi és az obiter dictum ilyen módon történõ elválasztása nagyobb segítséget nyújt a jogalkalmazó hatóságoknak az országgyûlési biztos véleményének megismeréséhez és megértéséhez.

A válogatás nem csak olyan jelentéseket tartalmaz, amelyekben a visszásságot megállapítottuk. A statisztikából kitûnõen az országgyûlési biztos által vizsgált ügyek jelentõs részében a hatóság eljárása megfelelt az alkotmányos követelményeknek és elõírásoknak. Ez a vizsgált ügyeknek mintegy 44 százalékát tette ki. A válogatás ennél jóval kevesebb ilyen típusú jelentést foglal magában, ennek azonban elvi jellegû indoka van. A vizsgálat után történt elutasítások ritkábban tartalmaznak olyan megállapításokat, amelyek a hatóságok számára a jövõre nézve útmutatót jelenthetnek. Az ilyen jelentések jó része a beszerzett adatok alapján rögzíti a hatóság helyes eljárásának tényét és ennélfogva a visszásság hiányát. Ezzel szemben azok a jelentések, amelyekben a visszásság kimutatható, a tényszerû adatokon túl többször tartalmaznak mélyebb elemzéseket, a jogalkalmazást, a jogértelmezést, a mérlegelési jogkör gyakorlását elõsegítõ logikai levezetéseket. Mindazonáltal, az összeállítás áttekintést ad a tipikus elutasítást tartalmazó jelentésekrõl és hiánytalanul közli azokat az ügyeket, amelyet bár elutasítottunk, de mind a hatóság, mind pedig az állampolgár számára fontos elvi megállapításokat tartalmaznak.

Valamennyi eddigi beszámolónkban hangsúlyoztuk a visszásság fogalmi definíciójának fontosságát. Rámutattunk arra, hogy az országgyûlési biztosokról szóló törvény nem tartalmazza a visszásság meghatározását. Ezt az országgyûlési biztosok gyakorlatára bízza. Már az 1997. évi beszámolóban törekedtünk egy általános definíció megalkotására, hiszen ennek alapján válik az országgyûlési biztosok gyakorlata kiszámíthatóvá. Ennek megfelelõen az országgyûlési biztosok az Alkotmányt nem egyszerûen konkrét szabályok katalógusának, hanem olyan elvek chartájának tekinti, amelyet egységes rendszerben kell értelmezni és érvényre juttatni. Következésképpen nem egyszerûen az egyes alkotmányos alapjogok Alkotmányban szereplõ szabályainak betû szerinti vizsgálata és az ezzel ellentétes döntés, eljárás vagy mulasztás alapozza meg az alkotmányos joggal összefüggõ visszásságot, hanem az alkotmányos alapjogból származtatott elv megsértése is.

1998-ban a tárgyévi gyakorlat tapasztalatait felhasználva tovább finomítottuk a visszásság meghatározását. Kifejtettük, hogy ez a kategória tágabb az alkotmánysértésnél, figyelemmel arra, hogy az alkotmányos jog sérelmének közvetlen veszélye is módot nyújt megállapítására. A közvetlen veszély értékelése ugyanakkor olyan mérlegelést igénylõ kérdés, amelyben az országgyûlési biztos hivatott dönteni. Értelmeztük ugyanakkor magát az alkotmányos jog fogalmát. Egyértelmûvé tettük, hogy bár a törvény kifejezetten az alkotmányos jogokhoz köti a visszásság megállapítását, ez nem jelenti azt, hogy más emberi jogi dokumentumban, illetve nemzetközi konvencióban szereplõ elõírás ne lehetne viszonyítási alap. Éppen ellenkezõleg, az országgyûlési biztosok mindig nagy súlyt fektettek a nemzetközi szabályokra. Ezek között is elsõsorban az Emberi Jogok Európai Konvenciójára és az ezzel összefüggõ bírósági gyakorlatra. Maga az Alkotmány teremt erre lehetõséget a 7. § (1) bekezdésében, amikor rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsõ jog összhangját.

Az 1999. évi beszámoló a hatóságok mérlegelési jogkörének értelmezésében hozott újdonságot. Nem vitásan könnyebb ugyanis meghatározni, hogy egy hatóság vagy közszolgáltató eljárása formálisan jogszerû vagy jogszerûtlen-e, és ez utóbbi esetben a formális jogszerûtlenség jár-e az Alkotmányhoz kapcsolódó alanyi jog sérelmével vagy közvetlen veszélyeztetésével. Az elsõ pillanattól kezdve bonyolultabb volt annak eldöntése, hogy a formálisan jogkövetõ hatósági eljárás okoz-e alkotmányos joggal összefüggõ visszásságot. Ez abban az esetben lehetséges, amikor a hatóság mérlegelési jogkörében megvalósított eljátrás látszólag szabályszerû, de mégis az Alkotmánnyal össze nem egyeztethetõ eredményre vezet. A hatóságok által gyakorolt diszkrecionális jogkör alkotmányos korlátainak megvonása rendkívül nehéz feladat. A 1998. évrõl szóló beszámoló a következõ elvekben adott iránymutatást:

1. Az adott hatóságnak következetesen és jóhiszemûen kell az ügyeket intéznie.

2. Az adott hatóság eljárásában nem követhet más célt, mint amire hatásköre és illetékessége van.

3. A hatóságnak objektív alapon és pártatlanul kell eljárnia, azokat a körülményeket figyelembe véve, amelyek az adott ügyben relevánsak.

4. A hatóságnak az ügy sajátosságainak megfelelõ, ésszerû idõn belül kell döntést hoznia még akkor is, ha ez az ésszerû idõ rövidebb, mint a jogszabályban biztosított határidõ.

5. Az emberi méltóságot a hatósági ügyintézés során mindig szem elõtt kell tartani.

Az 1999. évrõl szóló beszámoló fontos tartalmi újdonsága az alkotmányos joggal összefüggõ visszásság közvetlen veszélyével kapcsolatos. Az országgyûlési biztosokról szóló törvény 16. §-a abban az esetben tartja megállapíthatónak a visszásságot, ha az adott alkotmányos jog sérül vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn. A törvényi szabályozásból következõen a közbelépéshez nem elegendõ a veszélyhelyzet kialakulása, a visszássághoz közvetlen veszélynek kell bekövetkeznie. A közvetlen veszély és a veszély elválasztása mérlegelést igénylõ kérdés. Az elõre kiszámíthatóság szempontjából elengedhetetlen olyan általános elvek rögzítése, amelyek alapján a konkrét ügyekben dönteni lehet. Korábban ilyen egységes elvek meghatározására az országgyûlési biztosok gyakorlatában nem került sor. A tárgyév és a korábbi évek tapasztalatait felhasználva a kérdésben a következõket tartjuk irányadónak:

1. A közvetlen veszély objektív jellegû és nem feltétlenül az érintettek szubjektív tudatától függ.

2. Akkor beszélhetünk közvetlen veszélyrõl, ha olyan cselekvés vagy mulasztás történik, amely a sérelemhez vezetõ okfolyamatot ténylegesen megindítja.

3. Idõben és térben a sérelem bekövetkeztének konkrét lehetõségével kell számolni.

A fejezet alkalmat ad statisztikai összehasonlításra. Az elmúlt évek adatait is figyelembe véve nem meglepõ az a tény, hogy a visszássággal érintett alkotmányos jogok között kiemelkedõ helyet foglal el a 2. § (1) bekezdése. 1999-ben 379 alkalommal állapítottuk meg ennek az alkotmányos elvnek a megsértését vagy közvetlen veszélyeztetését. Ez az összes visszásság 31,64 százalékát alkotta, ami nagyságrenddel múlja felül a sorban következõ - tulajdonnal kapcsolatos - visszásságok arányát, amely 8,43 százalék. Ezek az aránybeli eltérések évek óta alig változnak. 1998-ban a jogállamisággal, jogbiztonsággal összefüggõ visszásságok aránya 29,73 százalék volt. Ezzel az alkotmányos elvvel a következõ pontban részletesebben foglalkozunk, most csupán annyit jegyzünk meg, hogy bár az arányok változatlanságot mutatnak, egyértelmûbb gyakorlatot követünk a 2. § (1) bekezdés értelmezése és a visszássághoz kapcsolhatósága terén.

A jogbiztonsággal, jogállamisággal ellentétben jelentõs változás figyelhetõ meg a tulajdonhoz való jog arányának alakulásában. 1998-ban az összes visszásságnak még 18,52 százaléka volt összefüggésbe hozható az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével. A jelenlegi 8,43 százalék ehhez képest szignifikáns eltérést mutat. Ennek a visszaesésnek az okát elsõsorban a kárpótlási folyamat befejezõdésében látjuk. A korábbi beszámolókban kifejtettük, hogy a kárpótlással összefüggõ jogalkotás és jogalkalmazás számos panasz benyújtására adott alkalmat. Elsõsorban a földkárpótlási ügyek voltak azok, amelyeknél az állampolgárok számára alapvetõen a földkiadási eljárások, illetve ezek elmaradása volt sérelmes. Kárpótlási és földügyekben 1998-ban 327 panasz érkezett, míg 1999-ben 241. Bár ez önmagában nem jelent nagyságrendi visszaesést, azonban figyelembe kell venni azt is, hogy 1998-ban sikerült ledolgozni a kárpótlással érintett ügyekben keletkezett korábbi évekre visszavezethetõ hátralékot is. Ezért 1999-ben döntõen a frissen érkezett panaszokkal tudtunk foglalkozni. A tulajdonhoz való jog elõfordulásának csökkenésében szerepet játszik még a földhivatali ügyintézés pozitív változása is, hiszen éveken keresztül a visszásságoknak meglehetõsen nagy része a földhivatal hibás eljárásából adódott.

A korábbi évekhez nagyon hasonló arányokat mutat az élethez és emberi méltósághoz való jog megsértése vagy veszélyeztetése miatt megállapított visszásságok aránya. 1998-ban ezek az ügyek az összes visszásságok 3,4 százalékát, míg 1999-ben 3,59 százalékát alkották. Figyelemmel arra, hogy törvényben sem korlátozható alapjogokról van szó, mi a 43 visszásságot így is igen soknak találjuk. Valamennyit növekedett a jogorvoslathoz való jog sérelmének, illetve veszélyeztetésének aránya, és ha ehhez hozzávesszük a kérelemhez és panaszhoz való jog arányának jelentõsebb növekedését, akkor a két alkotmányos joggal összefüggõ visszásságok hányada figyelemre méltó emelkedést mutat. A kérelemhez, panaszhoz, jogorvoslathoz való jog az állampolgárok alapvetõ érdekeit érintheti, amelyek más jogokkal is szoros összefüggésben vannak. Ezért az államnak, és ennek megfelelõen az országgyûlési biztosoknak is, fokozott figyelmet kell fordítania érvényesítésükre.

Szembetûnõ a munkához, a munka szabad megválasztásához való joggal összefüggõ visszásságok arányának erõteljes növekedése. 1998-ban ez az arány még mindössze 0,62 százalék volt, míg 1999-ben már 4,76 százalékot tett ki. Ez azért is meglepõ, mert második generációs jogról lévén szó, az országgyûlési biztos sem feltétlen kikényszeríthetõ alanyi jogként kezeli. Feltûnõ azért is, mert e jognak a biztosítása alapvetõen nem hatósági, illetve közszolgáltatói tevékenységgel függ össze, így általában a biztosok hatáskörén kívül esik. Ennek fényében a korábbi évhez képest jelentkezõ eltérés jelentõsnek tekinthetõ.

3/1. számú táblázat

Alig változott a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jog, illetve a szociális biztonsághoz, szociális ellátáshoz való jog sérelmének, illetve veszélyeztetésének aránya. A kettõ együtt nagyon enyhe emelkedést mutat az 1998. évihez képest. Ez elsõ pillanatban meglepõ lehet, hiszen a panaszok nagyon jelentõs hányada kapcsolható a szociális biztonsághoz, a szociális és egészségügyi ellátásokhoz. A munkához való joghoz hasonlóan azonban e jogok sem tartoznak az elsõ generációs emberi és szabadságjogok közé, és a biztosoknak is szûkebb a mozgásterük az idetartozó esetleges sérelmek orvoslására. E jogokkal összefüggésben több olyan Alkotmánybírósági határozat is született, amelyek számunkra behatárolják a visszásság megállapíthatóságát és viszonylag kevés ügytipusnál teszik lehetõvé fellépésünket.

Külön kell szólni a gyermeki jogokról. A gyermek alkotmányos jogainak védelme az 1997. évi XXXI. törvény 11. §-a alapján az országgyûlési biztos feladata. E jogok védelmérõl a törvény alapján az országgyûlési biztosnak éves beszámolót kell a Parlament elé terjesztenie. Ennek a kötelezettségnek e fejezet keretében is eleget teszünk. Számos alkalommal rámutattunk arra, hogy a gyermeki jogok azonosak a felnõttek részére biztosított alkotmányos jogokkal, azonban azzal a természetes különbséggel, ami életkorukból adódik. Ezen túlmenõen azonban van két jelentõs különbség, ami eltérõ szemléletmódot és eltérõ joggyakorlatot is eredményez. Az egyik az, hogy a gyermekek nem képesek saját jogaik, érdekeik védelmére, e jogok, érdekek megfogalmazására és legkevésbé a gyakorlati érvényesítésére. Másrészt - az elõbbiekre tekintettel - olyan többletjogosítványok illetik meg õket, amelyek a felnõtteknél nem találhatók. Az alkotmányos jogok közül ide sorolható a 16. §, amely az ifjúság létbiztonságáról, oktatásáról, nevelésérõl és érdekeirõl szól, a 67. §, amely a gyermek védelemhez való jogát rendezi, valamint a 15. §-ban szabályozott házasság és család védelme, ami közvetlenül kapcsolódik a gyermekek védelméhez. E három jogot külön címben tárgyaljuk és teszünk eleget így formai szempontokból is az elõbb említett törvényes kötelezettségnek. A most felsorolt jogokkal összefüggésben megállapított visszásságok az összesen megállapítottnak 4,09 százalékát képezik. Ez alig jelent változást a korábbi évekhez képest.

A részletes statisztikai adatokat a mellékelt két táblázat tartalmazza. A 3/1. számú táblázatban valamennyi szóbajöhetõ alkotmányos jog fel van sorolva és megtalálható a táblázatban a visszásságok abszolút száma és aránya is. Az 1998. évi arányokkal történõ összehasonlítás mellett a táblázat ahhoz is eligazítást nyújt, hogy azok a panaszok, amelynek kapcsán a visszásságot 1999-ben megállapítottuk, egyébként melyik évbõl származtak.

A 3/2. számú táblázat a tíz visszássággal leggyakrabban érintett alkotmányos jogot tartalmazza abszolút számban és százalékos megoszlásban. Az áttekinthetõség érdekében e táblázatot tört diagram formájában is megadtuk.

A bevezetõben utaltunk már arra, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kitüntetett helyet foglal el az országgyûlési biztosok gyakorlatában. Az összes megállapított visszásság 31,64 százaléka hozható összefüggésbe a jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos alapelvével. A korábbi évekhez hasonlóan most is hangsúlyozni szeretnénk, hogy önmagában a jogállamiság, jogbiztonság nem fogható fel alkotmányos alanyi jogként. Az országgyûlési biztosok 1995-tõl követett gyakorlata azonban világosan bizonyítja, hogy ennek az elvnek a vizsgálata elengedhetetlenül fontos a polgárok jogainak érvényesülése szempontjából.

Az említett elv helyes értelmezése fokozatosan alakult ki az országgyûlési biztosok gyakorlatában. Már az 1998-as beszámolóban részletesen kifejtettük, hogy a biztosok korábban követett gyakorlata az Alkotmánybíróság útmutatásán alapult. Feltétlenül követendõnek tartjuk többek között azokat a megállapításokat, mely szerint a jogállamiság leglényegesebb eleme a jogbiztonság, amely egyben a szerzett jogok védelmének elvi alapja. A jogbiztonság az állam s az Alkotmánybíróság meghatározása szerint elsõsorban a jogalkotó, de a megfogalmazásból eredõen a jogalkalmazó kötelességévé is teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelmûek, mûködésüket tekintve kiszámíthatóak és elõre láthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Ebbõl következik az is, hogy a közhatalmi eljárásban önkényes döntésekre nem kerülhet sor.

Az 1998. évi beszámolóban már jeleztük, hogy a jogalkalmazáson belül milyen körben értékeli az országgyûlési biztos alkotmányos joggal összefüggõ visszásságként a 2. § (1) bekezdésében foglaltak sérelmét vagy közvetlen veszélyeztetését. Így kimondta, hogy minden esetben meg kell állapítani a visszásságot, ha a hatóság tevékenységével vagy mulasztásával a szerzett jogok sérelmét, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás aránytalanságát okozza, illetve a mérlegelési jogkörét túllépi vagy méltánytalanul elfogult. Ebbõl egyértelmûen következik, hogy nem elegendõ a visszásság megállapításához az a tény, hogy valamely hatóság vagy közszolgáltató jogszabályt sért. Ezen túlmenõen elengedhetetlen valamely a 2. § (1) bekezdés keretébe tartozó jogos érdek sérelme is. A jogos érdekek körének kialakítása és az adott ügyre történõ alkalmazása az országgyûlési biztosok értelmezési és mérlegelési feladata.

Az 1999. évben a tisztességtelen eljárás fogalomkörének kidolgozását és alkalmazását oldottuk meg a hatósági döntések vizsgálata során. A tisztességes és méltányos eljárás követelményét kifejezetten deklarálja az Alkotmány 57. § (1) bekezdése. Ezt rögzíti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely szerzett jogait vagy kötelességeit a törvény által felállított törvényes és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Hasonló rendelkezést találunk az Európai Emberi Jogi Konvenció 6. cikkelyében. E szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság méltányosan, nyilvánosan és ésszerû idõn belül tárgyalja. Mind a két idézett rendelkezés kifejezetten a bírósági ügyekre vonatkoztatható, tehát a polgári jogi és büntetõjogi törvénykezés elengedhetetlen követelménye. Az elõbb idézettek azonban nem jelentik azt, hogy a tisztességes eljárás követelménye a közigazgatási ügyekben ne lenne számonkérhetõ. Ennek alkotmányos alapját éppen a 2. § (1) bekezdésben találjuk meg.

A tisztességes eljárás fogalmi definíciója részben hasonlóságot mutat a hagyományos ombudsmani hatáskörbe tartozó közigazgatási hiba fogalmával. Tapasztalataink alapján a következõ hatósági magatartások tartoznak ebbe a körbe:

1. a mérlegelési jogkör alkotmánysértõ túllépése,

2. a jogszabályok méltánytalan alkalmazása,

3. a hatalommal való visszaélés, önkényesség,

4. az elkerülhetõ késedelem,

5. a hátrányos megkülönböztetés,

6. az ügyfél nem megfelelõ felvilágosítása,

7. az udvariasság elemi szabályainak megsértése.

A felsorolt magatartásformák egy-egy ügyben halmozottan is elõfordulhatnak, de egy is elegendõ közülük a jogállamisággal, jogbiztonsággal összefüggõ visszásság megállapításához.

A mérlegelési jogkör alkotmánysértõ túllépése jelentkezhet kifejezett jogszabályi tilalom megsértésével együtt, de anélkül is. Ilyen túllépésnek tekintettük az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Energetikai Fõcsoportjának a gázelosztó vezetékre vonatkozó, hálózatfejlesztési hozzájárulásról szóló rendeletének, olyan értelmezését, mely szerint a rendeletben írtakon túl, a hatályba lépés elõtt való gázelosztó vezetékekre épített utólagos csatlakozás esetén is kötelezni kell a késõbb csatlakozókat hozzájárulás fizetésére.

Hasonló a helyzet olyan esetben, amikor a hatóság egy kérelem elutasítását nem a jogszabályban foglalt feltételek hiányára és ennek bizonyítására alapítja, hanem csupán valószínûsíthetõ körülményre. Egy ügyben például a rendszeres szociális segélyre vonatkozó kérelmet a hatóság azért utasította el, mert szerinte bár kimutatható jövedelemmel a kérelmezõ nem rendelkezett, mégis elfogadható életszínvonalon élt. Ugyanakkor a hatóság nem tért ki panaszos és családja kimutatható jövedelmére, illetve a létfenntartást biztosító vagyonára és azt sem vizsgálta, hogy az meghaladja-e a jogszabályban elõírtakat. Elõfordult a társadalombiztosításról szóló törvény téves jogértelmezése is, mely szerint a korengedményes nyugdíjas panaszosok kiegészítõ tevékenységük vállalkozói jogviszonyát visszamenõlegesen fõfoglalkozásúvá minõsítették, és ezért a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár számukra késedelmi pótlékkal terhelt, járulékfizetési kötelezettséget írt elõ.

Tipikus problémának tekinthetõ a hatóságok bizonyítás felvétele körében tapasztalt, a tisztességes eljárás követelményét sértõ magatartása. A kötelezõ felelõsségbiztosítási ügyeket vizsgálva megállapítottuk, hogy visszás a jogszabály olyan értelmezése, mely szerint a felelõsségbiztosítás alapján érvényesített károsulti igény teljesítését a biztosító a károsult bizonyításától teszi függõvé, noha egyébként a bizonyítási teher a károkozót illeti. Helyenként a rendkívül széles mérlegelési jogkör önmagában is olyan helyzetet teremt, amely visszássághoz vezethet. Így például a súlyos fogyatékosság és a tartós betegség fogalma meghatározásának elmulasztásával a jogalkotó olyan széles mérlegelési jogkört biztosított a jogalkalmazónak, mely az ápolási díj megállapítása iránti igény elbírálását teljes mértékben kiszámíthatatlanná tette, mivel az eltérõ joghatású rendelkezések közötti választáshoz nem nyújtott megfelelõ alapot. Ebbõl egyenesen következett a megalapozatlan és a jogosultak alkotmányos jogait sértõ vagy veszélyeztetõ döntés.

A hatalommal visszaélés, az önkényes eljárás súlyosan sérti a hatósághoz forduló polgár érdekeit még abban az esetben is, ha formailag az eljárás jogszerûnek tûnik. Több olyan ügyet vizsgáltunk, amelyben a panaszos sérelmezte a hatóság ügyintézõjével szemben benyújtott elfogultsági kifogásának elbírálását. Ezekben az ügyekben megállapítottuk, hogy az olyan kizárási indítványt elutasító határozat, amelybõl nem derül ki, hogy a hatóság mire alapozza az indítvány elutasítására vonatkozó döntését, éppúgy sérti a jogbiztonság részeként értelmezett tisztességes eljáráshoz való jogot, mint bármely más, az érdemi tényállás felderítését szolgáló jogszabályi rendelkezés figyelmen kívül hagyása.

Jelentéseinkben már többször állást foglaltunk abban a kérdésben, hogy az Alkotmány nem biztosít alanyi jogot az anyagi igazság érvényesülésére, ugyanakkor erõsíteni kell azokat a körülményeket, amelyek a jogbiztonság fenntartása mellett elõsegítik az igazságosság érvényesülését. Ebben a körben ismételten felmerül a szükségszerû és arányos jogkorlátozás dilemmája. Eljárásainkban minden esetben visszásnak tekintettük az olyan hatósági magatartást, amely az adott jogkorlátozásoknál nem vette figyelembe ezt az alapelvet. Szükségtelennek és ezért önkényesnek minõsítettük azt a nyomozóhatósági gyakorlatot, mely a sértett ügyvédjének a sértett tanúkénti kihallgatása során való részvételét megtiltotta.

Részben mérlegelési jogkör túllépéséhez, részben viszont az önkényes eljárásokhoz kapcsolódnak azok az ügyek, amelyekben a visszásságot azért állapítottuk meg, mert jogerõs bírósági vagy hatósági határozatok végrehajtására a hatóság hibájából nem került sor. Így elõfordult, hogy építési ügyben az építési hatóság a bontási határozat végrehajtásához rendõrségi közremûködést kért, a helyszínen a rendõrök megjelentek, a munkaterületre való bejutásukat azonban az építtetõ nem tette lehetõvé. A végrehajtásra kirendelt rendõrök minden további nélkül tudomásul vették a történteket, a helyszínrõl eltávoztak, amit az ellenérdekû panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának megsértéseként értékeltünk.

A szakszerûséget nem nevesítettük külön, mint a tisztességes eljárás körébe tartozó feltételt. A szakszerûtlenség ugyanakkor gyakran vezet önkényes döntésekhez. Így például ha a rendõrségen valaki feljelentést kíván tenni, de azt nem hajlandók felvenni, bejelentését nem foglalják jegyzõkönyvbe arra való hivatkozással, hogy az adott birtokvédelmi üggyel a bíróság döntéséig nem foglalkoznak, ez mind olyan szakszerûtlenség, amely a hatóság önkényes mulasztásának tekinthetõ és ezért visszás.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma az Alkotmányban külön szabályozott elvként jelenik meg és a beszámoló is külön címben tárgyalja. Esetenként azonban elõfordul, hogy a hatósági jogalkalmazásban e hátrányos megkülönböztetés olyan elfogultságként jelentkezik, amely nem az Alkotmány 70/A. §-ába ütközik, hanem a 2. § (1) bekezdésbe foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot sérti. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a büntetõügyekre, tekintettel az ilyen ügyekben elszenvedhetõ hátrányokra.

Idetartozik azonban az az eset is, amikor a helyi önkormányzati képviselõk közötti hozzátartozói viszony veti fel a hozott döntések objektivitásának kérdését.

Az eljárások idõszerûsége jelentõs mértékben befolyásolja a polgárok jogainak alakulását. Az Európai Emberi Jogi Bíróság a Konvenció alapján számos ügyben marasztalta el a nemzeti hatóságokat az ésszerû határidõ túllépése miatt. Az Emberi Jogi Bírósághoz hasonlóan az országgyûlési biztosok sem határozzák meg általában az ésszerû határidõ tartamát, hanem azt esetrõl esetre vizsgálják. Nem vitás azonban, hogy a visszásságot meg lehet állapítani minden olyan esetben, amikor a hatóságok nem is törekednek arra, hogy olyan eljárási cselekményeket foganatosítsanak, amelyektõl az ügy befejezése várható. Különösen büntetõügyekben van jelentõsége az eltelt idõnek, hiszen maga a büntetõeljárás is súlyos hátrányt jelent a terhelt, de az ügyben részt vevõ egyéb személyek számára is. Mindennek figyelembevételével nyilvánítottuk a Vám- és Pénzügyõrség Fõvárosi Nyomozó Hivatalának eljárását visszásnak, amikor az általa indított nyomozást több mint négy éven keresztül nem fejezte be.

Súlyos mulasztásként értékeltük az olyan hatósági magatartást, amelynek következtében egy, a hatóság elõtt folyamatban lévõ ügyben a felelõsségre vonásra azért nem kerülhet sor, mert a hatóság hibájából az ügy elévült. A feljelentõknek és a sértetteknek elemi érdekük fûzõdik ahhoz, hogy a sérelmükre megvalósított cselekmény elkövetõit felderítsék és az eljárás eredményéhez képest megbüntessék. Elfogadhatatlan az olyan hatósági magyarázat, mely szerint a feladatok nagy száma és a rendelkezésre álló köztisztviselõi létszám nem áll egymással olyan arányban, hogy minden ügyet be tudjanak fejezni és ezért fordulhat elõ egyes ügyek elévülése. Az ilyen hatósági magatartás egyértelmûen visszás és sérti a tisztességes eljárás követelményét.

A megfelelõ felvilágosítás, magyarázat hiánya sok esetben érinti az ügyfelek egyéb alkotmányos jogait. Ilyen jog lehet a panaszhoz, kérelemhez vagy a jogorvoslathoz való jog. Más esetben a tájékoztatás elmaradása viszont közvetlenül, egyéb joghoz nem kapcsolhatóan okoz érdeksérelmet és ilyenkor a tisztességes eljárás követelménye sérül. Így nyilvánvalóan hibázik az adóhatóság, ha tájékoztatási kötelezettségeinek elmulasztása miatt az adózó jóhiszemûen bízik abban, hogy mentességet élvez és ezért nem nyújt be bevallást.

Az ügyfeleket olyan esetben is érheti érdeksérelem, ha a hatósághoz benyújtott kérelem nem teljesíthetõ, de a hatóság nem ad felvilágosítást arról, hogy milyen törvényes indokok akadályozzák a panaszos kérésének teljesítését.

A határozat indokolásának hiányai vagy teljes elmaradása minden esetben megalapozza a visszásság megállapítását. Már korábbi jelentéseinkben is észrevételeztük azt, hogy a hatóságoknál kiállított határozatok ún. blanketta indokolást tartalmaznak, amelyek elõre nyomtatott szövegét nem módosítják, illetve nem egészítik ki az adott ügy természetének megfelelõen. Az ügyfelek számára így nem lehet világos az, hogy mely körülmények alapozták meg az adott döntést. A sablonszöveg gyakran egyébként is teljesen félrevezetõ.

Az ügyfél és hatóság kapcsolatában igen fontos szerepe van a hatósági eljárás kulturáltságának, az ügyek udvarias, figyelmes elintézésének. Az ezzel ellentétes magatartás - a körülményektõl függõen - sértheti a tisztességes eljáráshoz való jogot függetlenül attól, hogy érdemben megfelelõ-e a hatóság eljárása vagy sem. Visszásságot állapítottunk meg például akkor, amikor tiltott helyen várakozó gépjármû elszállítására irányuló intézkedése során a rendõr ugyan jogszerûen járt el, de indulatos módon olyan megengedhetetlen kifejezéseket használt, amelyek nem egyeztethetõk össze a 2. § (1) bekezdés szabta követelményekkel.

OBH 8481/1996.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyûlési biztosához, mert a Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság a védence ellen folytatott büntetõeljárás során 6,9 millió forint zár alá vételét és lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el. Ezenfelül a gyanúsított vállalkozásának teljes iratanyagát is lefoglalták. A nyomozást külföldi hatóság megkeresése miatt felfüggesztették, de a kényszerintézkedéseket nem oldották fel. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el az esetleges alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság megállapítása érdekében. A nyomozóhatóságtól beszerezte a vizsgálathoz szükséges iratokat.

A gyanúsított elõzetes letartóztatását a Zalaegerszegi Városi Ügyészség megszüntette, ezzel egyidejûleg vele szemben lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el. A gyanúsított jogi képviselõjének kérelmére a lakhelyelhagyási tilalmat úgy módosították, hogy annak területi hatálya munkanapokon a gyanúsított Tiszakécskén mûködõ vállalkozására tekintettel Tiszakécske területére, munkaszüneti napokon pedig a budapesti lakására tekintettel Budapest területére vonatkozott. Figyelemmel arra, hogy a lakhelyelhagyási tilalom területi hatályát a hatóság úgy változtatta meg, hogy az ne érintse hátrányosan a gyanúsított üzleti tevékenységét és családi életét, a kényszerintézkedés fenntartásával kapcsolatban alkotmányos joggal összefüggõ visszásság nem volt megállapítható.

A nyomozó hatóság a gyanúsított által mûködtetett kft. iratanyagát lefoglalta. A Zalaegerszegi Városi Ügyészség indítványozta az orosz nyomozó hatóságok bûnügyi jogsegély keretében történõ megkeresését. A beszerzett információk és a kft. iratanyagában meglévõ információk összehasonlíthatósága érdekében a nyomozó hatóság a nyomozás felfüggesztése ellenére szükségesnek tartotta a lefoglalás fenntartását. Az ira- tok lefoglalása és a lefoglalásnak a nyomozás felfüggesztése ellenére való fenntartása - tekintve, hogy a teljes körû bizonyítás csak a lefoglalt iratok és a külföldi hatóságok által beszerzett információk egybevetése alapján volt lehetséges - jogszerû és indokolt volt.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese az OBH 3981/96. sz. ügyben ajánlotta az igazságügy-miniszternek, hogy a büntetõeljárás kodifikációja során gondoskodjon arról, hogy szabályozzák a lefoglalás idõbeni korlátait és a lefoglalás szükségességének a foganatosító hatóságtól különbözõ szerv általi, rövid idõközönként történõ rendszeres felülvizsgálatát. Az igazságügy-miniszter az ajánlást mint szükségtelent visszautasította. A vizsgált panasz ügyében alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásság nem volt megállapítható, de annak veszélye a hasonló esetekben változatlanul fennáll. Mindezekre tekintettel az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese az ügyben ajánlást nem tett, a vizsgálatot megszüntette, de korábbi ajánlása alátámasztására a jelentését megküldte az igazságügy-miniszternek.

OBH 4456/1997.

A panaszos kifogásolta, hogy az adós ingatlanának árverezése után a végrehajtó az adós járuléktartozását részben a panaszos által letétbe helyezett összegbõl egyenlítette ki a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnak (MEP).

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a végrehajtó mûködését nem vizsgálta, de tájékoztatást kért az eljáró végrehajtótól a MEP eljárásával kapcsolatban.

A beszerzett iratokból megállapította, hogy a bírósági árverés 1997. február 25-én megtörtént, míg a MEP 1997. március 10-én hozott határozatával rendelte el az ingatlan-végrehajtást és egyben a végrehajtási jog bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba. Megállapította, hogy a MEP kérelme 1997. március 14-én érkezett a földhivatalhoz, amikor még az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzésként csak az árverés kitûzése szerepelt. Az árverési jegyzõkönyvet a végrehajtó még a Vht. 154. §-a értelmében nem küldte meg, ezért a MEP végrehajtási joga bejegyzésre került. Az árverési jegyzõkönyv - jogorvoslat hiányában - a kézbesítéstõl számított 15. napon emelkedett jogerõre.

A jogi szabályozás értelmében az árverés jogerõre emelkedéséig a végrehajtás alá volt ingatlan tekintetében a végrehajtási eljárás jogerõsen nem fejezõdött be. Ezért a MEP az ingatlanra vonatkozó foglalási jogát a szabályosan lezajlott bírósági árverés után érvényesíthette. Mivel a MEP követelése a Vht. 165. §-ában szabályzott kielégítési sorrend szerint megelõzi az egyéb - a vizsgált esetben a magánszemély kártérítési jogcímen fennálló - követelését, a MEP követelését a végrehajtó a jogszabályban írtak szerint részben a végrehajtást kérõ által elõlegként letett összegbõl elégítette ki.

Az igazságügy-miniszter az ajánlásban foglaltakat elfogadta. A végrehajtási törvény módosításának koncepciója tartalmazza - az ajánlással összhangban -, hogy a végrehajtás során befolyt összegek felosztásánál a befolyt összegbõl csak a törvényben meghatározott idõpontig elrendelt végrehajtások jogosultjai részesüljenek.

OBH 5979/1997.

A Magyar Helsinki Bizottság igazgatója panasszal fordult az Országgyûlési Biztos Hivatalához, amelyben sérelmezte, hogy a Határõrség 1997. június 8-án egy kínai állampolgárt (a továbbiakban: panaszos) megakadályozott abban, hogy az ország területét elhagyja.

1. Vizsgálata során az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Itv.) 30. § (1) bekezdése értelmében a Magyarországon jogszerûen tartózkodó külföldi kiutazása csak az ellene indított büntetõ- vagy szabálysértési eljárás lefolytatása érdekében korlátozható. A panaszos kiutazását az ellene indult büntetõeljárás lefolytatása érdekében a nyomozó hatóság az Itv. 30. § (2) bekezdése alapján oly módon korlátozta, hogy útlevelét bevonta. A panaszos azonban 1 400 000 forintot biztosítékként letétbe helyezett, így útlevelét az Ügyészség határozata alapján 1997. február 3-án visszakapta. Az Itv. 15. § (1) bekezdésében szabályozott 15 napos határidõre figyelemmel a panaszosnak az 1997. február 26-ig érvényes tartózkodási engedélye meghosszabbítására irányuló kérelmét legkésõbb 1997. február 12-én be kellett volna nyújtania, ám ezt nem tette. A Budapesti Rendõr-fõkapitányság VIII. Kerületi Kapitánysága is észlelte, hogy panaszos tartózkodási engedélye lejárt, ezért a 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) 25. § (1) bekezdése alapján 1997. február 26-án ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást bocsátott ki részére. Az országgyûlési biztos felhívta a figyelmet arra, hogy a kormányrendelet 25. § (1) bekezdése szerint a beutazásra és tartózkodásra jogosító engedéllyel nem rendelkezõ külföldiek közül mindössze két személyi kört lehet ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással ellátni. Az egyik csoportba azok tartoznak, akik a Itv. 32. §-ának (1) bekezdése alapján nem irányíthatók vissza, illetve az ország területérõl nem utasíthatók ki, a másikba azok, akik az országot valamely más alapos okból nem hagyhatják el. Utóbbiakat a 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet végrehajtásáról szóló 9/1994. (IV. 30.) BM rendelet (a továbbiakban BM rendelet) 31. §-a részletesen felsorolja. A BM rendelet azt is szabályozza, hogy a külföldiek magyarországi tartózkodásuk jogszerûségét milyen módon igazolhatják. Erre a BM rendelet 33. § h) pontja értelmében a BM rendelet 31. § alapján kiállított ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás is alkalmas. A hivatkozott jogszabályhelyek alapján az országgyûlési biztos megállapította, hogy panaszos az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás birtokában tartózkodási engedélyének lejártát követõen is jogszerûen tartózkodott az országban.

A kormányrendelet 25. § (2) bekezdése értelmében az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolásban kiállításának indokát is fel kell tüntetni. Panaszos ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolásában a kiállítás okaként a büntetõeljárás bejegyzés szerepelt. A nyomozó hatóságnak a panaszos ellen folyamatban lévõ büntetõeljárás lefolytatása érdekében az Itv. 30. § (4) bekezdésének alkalmazásával lehetõsége lett volna arra, hogy az elvett útlevelét az eljárás jogerõs befejezéséig, illetve az esetleges szabadságvesztés letöltéséig vagy a pénzbüntetés megfizetéséig visszatartsa. Azzal, hogy az ügyészség a panaszos útlevelét visszaadta, egyúttal döntött arról is, hogy az ország elhagyásához való jogát nem kívánja korlátozni, vagyis a panaszos kiutazásának jogszabályi akadálya nem volt.

Kilépésre jelentkezésekor a panaszos az útlevelét és az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást tudta az útlevélkezelõnek felmutatni. Az útlevél szerint a tartózkodási engedélyének érvényessége lejárt, azonban az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolása 1997. június 18-ig érvényes volt. A BM rendelet 31. § b) pontja alapján ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást kell annak a külföldienek kiállítani, akinek büntetõ- vagy szabálysértési eljárás kapcsán az útlevele visszatartásra került, a visszatartás feloldásáig, illetve kiutazásáig. A BM rendelet 41. § (2) bekezdése szerint amennyiben az útlevél visszatartásának megszüntetésekor a külföldi nem rendelkezik érvényes tartózkodásra jogosító engedéllyel és nincs helye a kiutasításának sem, kiutazása az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolásba tett bejegyzéssel biztosítható. Az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolásban a panaszos kiutazására vonatkozóan semmiféle bejegyzés nem volt.

A BM rendelet 41. § (2) bekezdése az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással rendelkezõ külföldi kiutazása kapcsán a "biztosítható" kifejezést használja. A megfogalmazásból úgy tûnik, mintha a külföldi kiutazásának engedélyezése - az útlevél visszatartásának megszüntetésérõl szóló ügyészségi, illetve szabálysértési hatósági döntéstõl függetlenül - a 41. § (1) bekezdésében megjelölt rendõri szerv mérlegelési jogköre lenne. Az Itv. erre vonatkozó rendelkezései értelmében azonban az útlevél visszatartásának feloldásáról rendelkezõ határozat jogerõre emelkedésétõl a külföldinek jogában áll az országot elhagyni. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a panaszos kiutazására vonatkozó bejegyzés elmulasztása a BM rendelet 41. § (2) bekezdésének nem egyértelmû rendelkezésére vezethetõ vissza, ami jogbizonytalanságot eredményez, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredõ jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében biztosított, az ország elhagyásához való alkotmányos jogával kapcsolatban okozott visszásságot.

2. A 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet (2) bekezdése értelmében a külföldi az országba való többszöri ki- és visszautazásra csak az útlevelébe bejegyzett tartózkodási engedély érvényességi idején belül jogosult. Tartózkodási engedély hiányában a külföldi csak az Itv. 4. §-ában szabályozott feltételek teljesítését követõen lépheti át az országhatárt, ami azt jelenti, hogy a kínai állampolgár panaszosnak az országba történõ visszatéréséhez vízumra lett volna szüksége. Sem a panaszos kiléptetésének megtagadásakor, sem a vizsgálat idõpontjában hatályos jogszabályok nem tartalmaztak azonban olyan rendelkezést, mely szerint csak azok a külföldiek léphetnek ki az országból, akik a visszautazásra is jogosultak. Ezért a határõrség országos parancsnokának azon álláspontja, mely szerint a panaszos azért nem hagyhatta el az országot, mert nem rendelkezett tartózkodási engedéllyel, a külföldieknek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamhoz, illetve az ebbõl eredõ jogbiztonság követelményével, valamint az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében biztosított az ország elhagyásához való alkotmányos jogaival összefüggésben okozott visszásságot.

3. Vizsgálata során az országgyûlési biztos észlelte, hogy a büntetõ- vagy szabálysértési eljárás alatt álló külföldinek az országba történõ visszatérését sem az Itv., sem végrehajtási rendeletei nem preferálják. Ezért, ha a panaszost a Határõrség kiléptette volna, csak a vízum beszerzését követõen, esetleg hosszabb idõ elteltével térhetett volna vissza az országba. A büntetõeljárás alatt álló, de tartózkodási engedéllyel nem rendelkezõ külföldiek az ismételt beutazásukhoz szükséges vízum beszerzésével összefüggõ kényszerû távollétük alatt nem gyakorolhatják a büntetõeljárás során õket megilletõ jogaikat, és a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. tv. 393. § (3)-(4) bekezdései alapján esetleg visszajáró biztosíték felett sem rendelkezhetnek közvetlenül. A BM rendelet 31. § b) pontjában említett és biztosítékot letétbe helyezõ külföldiek magyarországi visszatérésére vonatkozó speciális szabályok hiánya veszélyezteti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiságból eredõ jogbiztonság követelményéhez, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz, valamint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében rögzített tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését.

Az alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságok megszüntetésére az országgyûlési biztos ajánlást tett a belügyminiszternek arra, hogy kezdeményezze a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvénynek, illetve a végrehajtásáról szóló 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendeletnek, valamint 9/1994. (IV. 30.) BM rendeletnek a tartózkodási engedéllyel nem rendelkezõ, de a büntetõ- vagy szabálysértési eljárás alatt biztosítékot letétbe helyezõ külföldiek magyarországi visszatérésére vonatkozó speciális szabályokkal történõ kiegészítését.

Ajánlásában az országgyûlési biztos arra kérte az országos rendõrfõkapitányt, hogy körlevélben hívja fel az érintett idegenrendészeti szervek figyelmét arra, hogy a 9/1994. (IV. 30.) BM rendelet 31. § b) pontjában megjelölt külföldieknek az útlevél visszatartásának feloldásáról rendelkezõ határozat jogerõre emelkedésétõl kezdõdõen jogukban áll az országot elhagyni, továbbá saját hatáskörében intézkedjen a 9/1994. (IV. 30.) BM rendelet 41. § (2) bekezdésében megjelölt "bejegyzés" szövegének egységesítésérõl. A határõrség országos parancsnokát az országgyûlési biztos arra kérte, hogy írásban hívja fel a határõr-igazgatóságok vezetõinek figyelmét arra, hogy érvényes útlevél birtokában a 9/1994. (IV. 30.) BM rendelet 31. § b) pontjában megjelölt külföldiek tartózkodási engedély nélkül is kiutazhatnak az országból.

Az országos rendõrfõkapitány és a határõrség országos parancsnoka az országgyûlési biztos ajánlásait határidõben elfogadták és teljesítették.

A belügyminiszter 1999. szeptember 8-án kelt levelében az országgyûlési biztos ajánlását nem fogadta el. Álláspontja az volt, hogy a büntetõeljárás alatt álló külföldieknek a Magyar Köztársaság területére történõ visszautazását a hatályos jogszabályok megnyugtatóan rendezik.

Kiegészítõ jelentésében az országgyûlési biztos kifejtette, hogy az Alkotmány 57. § (2) bekezdése értelmében a "Magyar Köztársaságban senki sem tekinthetõ bûnösnek mindaddig, amíg a büntetõjogi felelõsségét a bíróság jogerõs határozata nem állapította meg". Hasonló rendelkezést tartalmaz a büntetõeljárási törvény 3. § (1) bekezdése is.

4. Az országgyûlési biztosnak a kiegészítõ jelentésben kifejtett álláspontja szerint az ártatlanság vélelmének érvényesülése a büntetõ eljárásban kedvezõ helyzetet teremt a terhelt számára. A kedvezõ helyzet lényegét az eljárási törvénynek a terheltet a nyomozás megindulásától a jogerõs ítélet meghozataláig megilletõ ügyféli jellegû jogosultságai, valamint ezeknek a jogoknak a tiszteletben tartására irányuló hatósági kötelezettségek jelentik. Az egyik legfontosabb ügyféli jogosítvány a védelemhez való jog, ami az eljárás menetében számtalan részletszabályban ölt testet. A büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. tv. (a továbbiakban: Be.) 6. § (2) bekezdése alapján a terheltnek joga van a védelemhez. A védelemhez való jog keretében a hatóságok kötelesek biztosítani, hogy a terhelt a vele szemben érvényesített büntetõjogi igényt megismerje, az igénnyel szembeni érveit kifejthesse, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait elõterjessze, továbbá védõ segítségét vehesse igénybe. A Be. 10. § (1) bekezdése alapján a bíróság az ítéletét a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált bizonyítékokra alapítja. Az említett alapelv követekeztében az állami büntetõigény kérdésében döntést hozó bíróság a terheltet az eljárás korábbi szakaszában elhangzott nyilatkozataitól függetlenül ismételten meghallgatja, a nyomozó hatóság által összegyûjtött bizonyítékokat megvizsgálja. A külföldi állampolgár terheltnek az a kötelezettsége, hogy a biztosíték letétbe helyezése iránti kérelmében védõt kell megneveznie, nem eredményezheti azt, hogy ezzel kényszerûen megfosztja magát attól a jogától, hogy az ellene felhozott vádak kapcsán személyes nyilatkozatot tehessen. Az országgyûlési biztos felhívta a figyelmet arra, hogy a kínai állampolgár panaszos az ország elhagyását követõen csak újabb vízum birtokában térhetett volna vissza az országba. A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. tv. (a továbbiakban: Itv.) 9. § d) pontja alapján a vízum kiadását azonban meg kell tagadni, ha a kérelmezõvel szemben a beutazási és tartózkodási tilalom feltételei fennállnak. Az Itv. hivatkozott rendelkezéseire figyelemmel kizárólag a vízumkérelmet elbíráló idegenrendészeti hatóság mérlegelésétõl függ, hogy a büntetõeljárás alatt álló és jogerõs döntés hiányában ártatlannak tekintendõ külföldi beutazhat-e az országba. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy nincs jogszabályi garancia arra, hogy a biztosítékot letétbe helyezõ külföldit a büntetõeljárás késõbbi szakaszában az idegenrendészeti hatóság bizonyosan ne akadályozhassa meg abban, hogy a bírósági eljárás idejére visszatérhessen az országba. A biztosítékok hiánya veszélyezteti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiságból eredõ jogbiztonság követelményéhez, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz, valamint az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jog érvényesülését. Ezt a megállapítást támasztja alá az is, hogy az Itv. 9. § (4) bekezdése értelmében a vízumkérelmet elutasító határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

A fenntartott ajánlást a belügyminiszter határidõben elfogadta és ígéretet tett arra, hogy az országgyûlési biztos által kezdeményezett jogszabály-módosításokat a tárca 2000. évben elvégzi.

OBH 6827/1997.

A siófoki MÁV pályaudvar közvetlen közelében lakó panaszos a vasúti létesítmény által keltett zajhatást, illetve ezzel összefüggésben az érintett hatóságok hathatós intézkedéseinek elmaradását sérelmezte. A létesítmény, illetve a vonalszakasz, amely a Budapest-Nagykanizsa vasúti fõvonal része, az egyik oldalon lakó- és intézmény-, a másikon üdülõterülettel határos. Az északi oldalon a vasút és a Balaton között húzódó üdülõterületnek a vasúthoz legközelebb esõ utcájában helyezkedik el a panaszos ingatlana is.

A mérési jegyzõkönyvek megállapítják, hogy az alkalmazott határérték kötelezõ érvénnyel csak az újonnan létesült tehervonatrendezõ-pályaudvar zajára vonatkozik. A meglévõ vonalszakasz zajának minõsítésére csak tájékoztató jelleggel használható. A meglévõ forgalomra nincs kötelezõen betartandó zajterhelési határérték.

A MÁV mind a rendezõ-pályaudvar, mind az átmenõ vasúti fõvonal forgalma zajhatásának csökkentésére forgalomszervezési intézkedéseket hajtott végre. A Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség tájékoztatása szerint a MÁV Pécsi Igazgatósága a rendezõ-pályaudvar áthelyezésével, valamint egyéb forgalomszervezési intézkedésekkel környezetvédelmi kötelezettségének eleget tett.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az állampolgárok nagyobb csoportját érintõ probléma rendezése érdekében a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség számos intézkedést tett: határozatában a MÁV Pécsi Igazgatóságát a rendezõ-pályaudvar környezeti zajterhelésének csökkentésére kötelezte, több alkalommal rendkívül alapos ellenõrzõ méréseket végzett. Erre tekintettel a Felügyelõség eljárásával összefüggésben alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot az országgyûlési biztos nem állapított meg.

A rendezõ-pályaudvar zajkibocsátása az elõírásoknak megfelelt. Az áthaladó vasúti forgalom zajhatása meglévõ közlekedési létesítménytõl származónak minõsül és mint ilyenre a 12/1983. (V. 12.) MT rendelet 14. §-a az irányadó. E rendelkezés úgy szól, hogy meglévõ vasútvonal forgalma által okozott, az új létesítményekre megengedett zaj- és rezgésterhelési határértéket jelentõsen túllépõ zaj csökkentésére az üzemeltetõnek forgalomszervezési és egyéb intézkedéseket kell tennie.

A miniszter azt a tájékoztatást adta, hogy jelenleg elõkészítés alatt áll egy új zaj- és rezgésvédelmi szabályozás, amely alkalmas lehet a feltárt szabályozási hiányosság orvoslására.

OBH 8201/1997.

Teljes szöveg: 3.4. alfejezetben.

OBH 8414/1997.

A panaszos az ÁNTSZ Szeged Városi Intézet, az Országos Tisztiorvosi Hivatal és az Országos Sportegészségügyi Intézet (továbbiakban OSEI) eljárását kifogásolta.

A panaszos az ügyintézési határidõ jelentõs túllépésével, fellebbezés és ismételt eljárás eredményeként engedélyt kapott egészségügyi szolgáltatásra, sportszakorvosi tevékenység folytatására. Az engedély kiadását követõen az OSEI közölte a panaszossal, hogy nincs kötelezettsége minden olyan egészségügyi vállalkozóval szerzõdést kötni, amely vállalkozás sportorvosi tevékenység folytatására ÁNTSZ-engedéllyel rendelkezik. Az ÁNTSZ-engedély csupán lehetõség arra, hogy sportorvosi tevékenységét magánvállalkozóként folytassa, de nem jelent az OSEI számára panaszossal való szerzõdéskötési kötelezettséget vagy bélyegzõ-kiadási kötelezettséget. A tevékenységek egy részét bélyegzõ nélkül is végezheti, pl. versenyen való ügyelet, sportegyesületek ellátása, betegellátás.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy panaszos a vállalkozási engedélyének birtokában, annak kiadását követõen tényleges tevékenységét nem kezdhette meg, mivel formabélyegzõt soha nem kapott. Csak jóval késõbb tájékoztatták arról, hogy azt az OSEI adja ki, és nem a megyei sportfõorvos. Az OSEI feladatát egy kormányhatározat rendezi. Jogszabály hiányában a bélyegzõ kiadásának rendje nem ismert, valamint a kiadás megtagadásának esetére a jogorvoslat igénybevételének lehetõsége nem biztosított. Az országgyûlési biztos általános helyettese azt is megállapította az ügyben, hogy az állam részérõl jogszabályban - legfõképpen nem törvényben - kinyilvánított korlátozási akarat nem áll fenn. A panaszos a vállalkozási feltételek birtokában kapott ideiglenes engedélyt, a további feltételek teljesítését pedig a határozat írta elõ. A feltételek teljesíthetõsége adott, így vállalkozási tevékenységét ezen idõponttól törvényben kinyilvánított állami akarat nélkül korlátozták. A vállalkozás korlátozásával összefüggésben felmerül a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog érintettsége is. Létezik olyan vállalkozás, amely engedélyhez kötött, ilyen a panaszos esete is. A dokumentumok szerint a panaszos ezt az engedélyt megkapta, ennek ellenére nem volt biztosítva számára a vállalkozás folytatása. A vizsgálat megállapította, hogy az alkotmányos elvekkel összhangban lévõ, eljárási garanciákkal kiépített szabályozás hiánya miatt a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való joggal, valamint a jogállamiságból fakadó jogbiztonságot érintõ alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásság keletkezett panaszos esetében, aki engedély birtokában vállalkozási tevékenységét nem folytathatta.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a következõ jogalkotási javaslatokkal élt: 1. Felkérte az egészségügyi minisztert, hogy a sportról szóló törvény felhatalmazása alapján kezdeményezze kormányrendelet kiadását a sportorvoslásról.

2. Gondoskodjon a korábban kitûzött határidõre miniszteri rendelet kiadásáról, amely az egyéb szakrendelések esetében meghatározza a szakmai minimumfeltételeket.

3. Kezdeményezze jogszabály kiadását, mely az Országos Sportegészségügyi Intézet feladatait határozza meg az egészségügyi vállalkozás vonatkozásában, és megfelelõ eljárási garanciákkal rendezze a bélyegzõ kiadásának szabályait. A szabályozás legyen tekintettel az alkotmányos jogokkal kapcsolatos feltárt visszásság kiküszöbölésére, vagy indokolt esetben a korlátozás feleljen meg az alkotmányos elveknek.

Az egészségügyi miniszter a javaslatokat elfogadta, ugyanakkor kifejtette, hogy panaszos engedélye nem jelent foglalkoztatási kötelezettséget. A válasz tartalmára tekintettel az országgyûlési biztos általános helyettese válaszában közölte, hogy az ügyben nem a foglalkoztatási kötelezettség elérése volt a cél - ezt a jelentés is kihangsúlyozta -, hanem az, hogy az OSEI eljárását az alkotmányos elveknek megfelelõ, garanciákkal kiépített jogszabály rendezze. Ennek megfelelõen - a jogalkotási javaslatok korábbi elfogadására tekintettel - az országgyûlési biztos általános helyettese ismételten felhívta a minisztert a visszásság mielõbbi kiküszöbölésére és az új szabályozás kiadására.

OBH 9055/1997.

A panaszos megélhetési gondjaira tekintettel Nagykõrös Város Önkormányzatának szociális támogatásokkal kapcsolatos gyakorlatát kifogásolta. Az önkormányzat a kerettörvényként funkcionáló szociális törvény rendelkezésein túl a szociális juttatásokat úgy szabályozta, hogy a rendeletében felsorolt rendszeres szociális ellátások közül egy család ugyanazon évben csak egy rendszeres ellátási formában részesülhetett.

I. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az önkormányzat szûkös költségvetési forrásaira való hivatkozás nem felmentés a szûkített ellátási formák bevezetésére és alkalmazására, még akkor sem, ha ezek az érvek tényszerûek és valóban egyre nehezedõ gazdálkodási terheket rónak az önkormányzatokra. Panaszos családjában olyan alacsony volt az egy fõre esõ jövedelem, hogy méltányos lett volna a rendszeres és rendkívüli nevelési támogatás, valamint a lakásfenntartási támogatás együttfolyósítása, esetleg közgyógyellátásban való részesítés. E juttatások biztosítása esetén a család jövedelme még mindig szerénynek mondható, de közelített volna a szociális biztonság elérésére. Megállapította, hogy a szociális biztonság fogalma pontosan azt fejezi ki, hogy megfelelõ szintû életminõséghez való emberi jognak legalább olyannak kellene lennie, hogy az ellátásokat igénybe vevõk ténylegesen is a társadalom teljes értékû tagjának érezhessék magukat.

II. A vizsgált esetben panaszos olyan ellátásokra lett volna jogosult, melyet törvény is megállapít. Nem különleges, jogszabályban nem nevesített szolgáltatásokat várt a panaszos, hanem csak azt, hogy a társadalom teljes értékû tagjának érezhesse családját. Ez számára nem volt biztosítva. Megállapította, hogy az önkormányzat a szociális biztonsághoz való jog érvényesülése során anyagi teherbíró képességeinek keretei között eleget kíván tenni e feladatának, annak szintje azonban nem fedi a kívánalomként jelentkezõ szociális biztonságot. Súlyosbította ezt a helyzetet a megszorítást tartalmazó helyi szabályozás, amely rászorultság esetén sem tette (teszi) tehetõvé a többféle rendszeres támogatást. Azzal, hogy az Önkormányzat a rendszeres szociális juttatások együttfolyósítását kizárta, az Alkotmányban szabályozott alapvetõ jogot is sértett. Mindezekre figyelemmel a szociális biztonsághoz való alkotmányos joggal, valamint a jogbiztonsággal összefüggésben az önkormányzat rendelete és gyakorlata visszásságot okozott, egyrészt juttatások megszorításával, másrészt azzal, hogy a helyi szabályozás nem felel meg az Alkotmány azon elõírásainak, mely szerint a helyi szabályozás nem lehet ellentétes magasabb szintû szabályozással.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlásában: 1. Felkérte a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal Vezetõjét, hogy a feltárt alkotmányos visszáságra tekintettel vizsgálja meg Nagykõrös Város Önkormányzatának a szociális ellátásokról szóló rendeletét és szükség esetén kezdeményezze annak módosítását.

2. Kezdeményezésében felkérte Nagykõrös Város Önkormányzatát, hogy szociális ellátórendszerének keretében ismételten tekintse át panaszos szociális helyzetét, és az erre vonatkozó kérelem benyújtását követõen, szükség esetén a rászorultságától függõen nyújtson segítséget az ellátási formák igénybevételére. Az érintettek az ajánlást, kezdeményezést elfogadták, az önkormányzat rendeletét módosította.

OBH 9179/1997.

A panaszos sérelmezte, hogy 1997-ben nem élhetett az elõrehozott kedvezményes nyugdíjra való jogával, mert a Fõvárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság az NDK-ban szerzett 10 év szolgálati idejét nem ismerte el.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos az öregségi nyugdíjra jogosító szolgálati idõ megállapítását kérte 1996. december 12-én a Fõvárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságtól. Az Igazgatóság 1997. január 24-én kelt határozatában 23 év 68 nap szolgálati idõt ismert el. Nem ismerte el azonban szolgálati idõként a panaszos 1963. július 31. és 1973. július 31. közötti NDK-ban eltöltött munkaviszonyának idejét azzal az indokkal, hogy az 1995. évi LI. tv. 3. §-ával a Magyar és a Német Demokratikus Köztársaság között szociálpolitika terén történt együttmûködés tárgyában Budapesten, 1960. január 30. napján kötött egyezmény kihirdetésérõl szóló 1960. évi 13. tvr. 1996. január 1-jén hatályát vesztette.

A panaszos a határozat ellen fellebbezéssel élt, amit elutasítottak az elsõfokú határozat indoklásának megismétlésével, illetve azt kiegészítették azzal, hogy új egyezmény még nem született, ezért csak a Magyarországon szerzett szolgálati idõt lehet figyelembe venni. A panaszos a másodfokú határozat ellen keresettel élt, amitõl késõbb elállt.

A Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság közötti szociális biztonsági egyezmény létrehozásáról a 2062/1998. (III. 25.) Korm. határozat rendelkezik: "2./ felhatalmazza a népjóléti minisztert vagy az általa kijelölt személyt, hogy az egyezményt - az országgyûlés megerõsítésének felhatalmazásával - aláírja; 3./ felhívja a külügyminisztert, hogy az aláíráshoz szükséges meghatalmazási okiratokat adja ki." Erre tekintettel az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese ajánlást tett a kormányhatározat végrehajtását végzõ egészségügyi miniszternek a megállapított alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság sürgõs felszámolására. A szóban forgó egyezmény ratifikálása megtörtént. Kihirdetése és hatálybalépése 2000. május 1-re várható.

OBH 9362/1997.

A panaszos sérelmezte, hogy a Fõvárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz benyújtott elõnyugdíjigényének elbírálásakor szolgálati idõként nem vették figyelembe az 1969. szeptember 28. és 1972. szeptember 29. között a volt NDK-ban munkaviszonyként eltöltött idejét.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az 1944. szeptember 23-án született panaszos nõ 1997. október 10-én benyújtott elõnyugdíjigényét a Fõvárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság megállapító határozattal elbírálta. A nyugdíjfolyósítás kezdete 1997. szeptember 23. napja volt. A határozatban 1960. augusztus 4-tõl 1997. január 6-ig, 30 év 200 nap szolgálati idõ alapján, 24 százalékos csökkentéssel, 9280 Ft nyugdíjat állapítottak meg részére.

A panaszos a határozat ellen fellebbezéssel élt, kérte az 1969. szeptember 28-tól 1972. szeptember 29-ig a volt NDK-ban eltöltött idejének szolgálati idõként történõ beszámítását. Az Igazgatóság a panaszos fellebbezését elutasította.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a vizsgálat során megállapította, hogy a Fõvárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a panaszos igényét a hatályos jogszabályoknak megfelelõen bírálta el, az alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságot nem okozott eljárása során. Tekintettel azonban arra, hogy korábbi szabályozás, mely a panaszos külföldön szerzett szolgálati idõ jogosultságának elismerését megalapozta, az igénye elbírálásakor már hatályát vesztette, az átmeneti szabályok e tekintetben nem rendelkeztek, az új jogszabály pedig még csak elõkészítés alatt állt, sérült a panaszos szociális biztonsághoz való joga, továbbá a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelménye.

A Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság közötti szociális biztonsági egyezmény létrehozásáról a 2062/1998. (III. 25.) Korm. határozat rendelkezik: "2./ felhatalmazza a népjóléti minisztert vagy az általa kijelölt személyt, hogy az egyezményt - az Országgyûlés megerõsítésének felhatalmazásával aláírja; 3./ felhívja a külügyminisztert, hogy az aláírásához szükséges meghatalmazási okiratokat adja ki".

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese ajánlást tett a kormányhatározat végrehajtását végzõ egészségügyi miniszternek az alkotmányos jogokkal kapcsolatban megállapított visszásság sürgõs felszámolására.

OBH 10886/1997.

A panaszos többek között sérelmezte és jogsértõnek tartotta, hogy 1997. december 20-án, Németországból történt hazajövetelekor négy évnél idõsebb gépkocsija vámkezelését nem teljesítették, mert idõközben olyan jogszabály lépett hatályba, melynek rendelkezése szerint jármûve évjárati korlátozás alá esik.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese vizsgálata során megállapította, hogy a panaszos - figyelemmel a külszolgálati kedvezmények 1997. december 31-ével történõ megszûnésére - 1997. december 20-án, német rendszámú, 4 évnél idõsebb évjáratú személygépkocsijával érkezett a soproni határátkelõre, melynek vámkezelését, illetve beléptetését a vámosok megtagadták, a gépkocsit a helyszínen tartották. Az egyes gépjármûvek vámkezelését megelõzõ vizsgálatról szóló 2/1993. (I. 27.) KHVM-KTM együttes rendelet módosításáról szóló 27/1997. (XII. 12.) KHVM-KTM együttes rendelet 1997. december 20-i hatállyal megváltoztatta a gépjármûvek vámkezelés elõtti mûszaki vizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket. A módosítás a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés feltételéül az egyes jármûfajtákhoz életkori elõírásokat léptetett hatályba, pontosította a mûszaki állapotra vonatkozó, valamint a légszennyezési és zajkövetelményeket. Az 1997. december 12-én, a 111. számú Magyar Közlönyben megjelent rendelet elõírása szerint a határvámhivataloknak - 1997. december 20-án 00,00 órától - a négy évesnél régebbi gyártású személygépkocsik beléptetését már meg kellett tagadniuk. A panaszos, 1997. december 29-én - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez címzett beadványában és annak mellékleteiben - kérelmezte a külföldön megvásárolt, négy évnél régebben gyártott jármûve belföldi forgalomba helyezésének engedélyezését. A miniszter - egyedi méltányosság alapján - 1998. január 14-én kelt levelében hozzájárult, hogy a panaszos személygépkocsiját a vámkezelést megelõzõ közlekedési hatósági vizsgálatra állíthassa. A panaszos azonban az illetékes közlekedési felügyeletnél jármûve mûszaki megvizsgálását nem kérte, annak díját nem fizette be, mivel elõzetesen tájékoztatták, hogy katalizátor nélküli személygépkocsija nem felel meg a légszennyezési és zajelõírásoknak, ezért a vámkezelési engedély kiadását megtagadnák.

Az ombudsman vizsgálata során megállapította, hogy a jogalkotó az új rendelkezések hatályba léptetésekor nem követte a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény elõírásait. A kifogásolt rendelet alkalmazására a jogalanyok nem készülhettek fel, különösen azok nem, akik ésszerû határidõn belül tervezték jármûveik behozatalát, belföldi forgalomba helyezését. A külszolgálati vámkedvezmények ismertté vált megvonására is figyelemmel, a külföldön munkát vállaló, az év végi ünnepekre hazautazó állampolgárok joggal bízhattak egy méltányos rendezés lehetõségében. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy a jogalkotó azzal, hogy az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülésének elemzésével egyidejûleg nem vizsgálta meg az érdek-összeütközések feloldásának lehetõségét, a szabályozás várható hatását, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított alkotmányos joggal összefüggõ visszásságot okozott. Tekintettel arra, hogy a sérelmezett jogi rendelkezés hatályba léptetését követõen - 1998. június 25-i hatállyal - a 15/1998. (VI. 25.) KHVM-KTM együttes rendelet 1. §-a olyan módosító rendelkezést iktatott be, mely által az évjárati korlátozás miatti panaszok konkrét orvoslást nyerhettek, ajánlást nem tett.

OBH 51/1998.

A panaszos a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló, többször módosított 1991. évi IV. törvénynek a 30. § (1) bekezdés c) pontját kifogásolta. Szerinte a törvényhely az 1941-ben született magyar állampolgár férfiak közül mindazokat, akik 1995. december 31-ig kimerítették a munkanélküli járadék folyósításának idõtartamát és még nem tudtak elhelyezkedni, hátrányosan érinti, megsértve a diszkrimináció tilalmát. Szerinte ezt az okozta, hogy az érintett személyi kör még nem kérhette az elõnyugdíjat, mert a munkanélküli ellátás kimerítését követõ egy éven belül nem érte el a törvényben megszabott korhatárt, a következõ törvénymódosítás után pedig már nem kérhette, mert hiába töltötte be a kellõ korhatárt, a járadékfolyósítás lejártát követõen több telt el három évnél. Kifogásolta a panaszos azt is, hogy az önkormányzatok által nyújtható munkanélküli jövedelempótló támogatás feltételrendszere szigorú, rugalmatlan, rövid idõre szóló és alacsony összegû.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a diszkrimináció tilalma és a szociális biztonsághoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendelt el. Vizsgálata során megállapította, hogy az 1941-ben született férfiak öregségi nyugdíjkorhatára valóban - az általános korhatár emelésnek megfelelõen - 1997. január 1-jétõl 60 évrõl 62 évre emelkedett, és az öregségi korhatárhoz viszonyított egyéb jogosultságok is ennek megfelelõen módosultak. A panaszt elõterjesztõ 1941-ben született férfi, aki 1995. december 31-ig kimerítette a munkanélküli járadék folyósításának idõtartamát és nem tudott elhelyezkedni, nem kérhette az elõnyugdíj megállapítását, mert az akkor hatályos szabály szerint az egyéb feltételek mellett egy éven belül nem érte el az 57. életévét. A szóban forgó ellátásra tehát valóban nem szerezhetett jogosultságot.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította továbbá, hogy igaz a panaszos azon állítása is, mely szerint a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. tv. 33. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat a megélhetése alapjául szolgáló jövedelempótló támogatásban részesítheti az egyéb feltételek megléte esetén a munkanélkülit, ha családjában az egy fõre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori összegének 80 százalékát 24 hónapig. A fenti törvény alapján egyéb szociális rászorultságtól függõ pénzbeni ellátás is nyújtható, pl. rendszeres szociális segély vagy átmeneti segély.

Az országgyûlési biztos általános helyettese vizsgálata eredményét úgy összegezte, hogy egy-egy esetben valóban elõfordulhat, hogy a munkanélkülivé vált állampolgár - életkora, a változott jogszabályok, illetõleg mert a család egy fõre jutó havi jövedelme meghaladja az öregségi nyugdíj minimum mindenkori összegének 80 százalékát - a csupán 24 hónapig folyósítható jövedelempótló támogatásban nem részesülhet. Ez azonban nem terjed ki az összes 1941-ben született munkanélkülivé vált férfire, illetõleg nem egyenes következménye az öregségi korhatár emelésével összefüggõ, 1998. január 1-jétõl hatályos 1991. évi IV. törvény 30. § (1) bekezdés c) pontjának. Ezért az általános helyettes alkotmányos visszásságot nem állapított meg az ügyben. Ezen megállapításakor figyelemmel volt arra is, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában jogelvként fogalmazta meg a szociális biztonsághoz való jog tartalmát, valamint az ehhez kapcsolódó állami kötelezettséget. A szociális biztonsághoz való jog tartalma az, hogy tényállástól függõen és a tényállás sajátosságai szerint a Magyar Köztársaság állampolgárai különbözõ módon és különbözõ mértékben meghatározott megélhetéshez szükséges ellátásra jogosultak. [26/1993. (IV. 29.) AB h.]

Az Alkotmánybíróság általános alkotmányi követelményként állapította meg azt is, hogy az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtható olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához [32/1998. (VI. 25.) AB h.]

Tekintettel arra, hogy az országgyûlési biztos általános helyettese az alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot nem állapított meg, a vizsgálatot ajánlás nélkül lezárta.

OBH 434/1998.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 599/1998.

Nem okoz visszásságot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz való joggal, a 70/A. § (1)-(2) bekezdésben deklarált diszkrimináció tilalmával és a 13. § (1) bekezdésben foglalt tulajdonhoz fûzõdõ joggal kapcsolatban az építési mûszaki ellenõri tevékenység szabályozása, szakvizsgatételi kötelezettség elõírása, a beruházások bonyolultságához és nagyságrendjéhez igazodó képesítési elõírások bevezetése.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 1222/1998.

10. A repülõtér tranzitterületén tartózkodó külföldiek meghatalmazott jogi képviselõ igénybevételéhez való jogának gyakorlását biztosító garanciális szabályok hiánya az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból eredõ jogbiztonsághoz való alkotmányos joggal összefüggésben okoz visszásságot.

16. A közösségi szálláson szolgálatot teljesítõ határõrök számára rendszeresített szociális, illetve közösségi helyiség színvonala meg sem közelíti az elvárható mértéket, ami az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében bizotsított legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a Magyar Emberi Jogi Központ, továbbá a Magyar Helsinki Bizottság kezdeményezésére átfogó vizsgálatban tekintette át a Ferihegyi Nemzetközi Repülõtéren tartózkodó nem magyar állampolgárok, valamint az ott szolgálatot teljesítõ határõrök alkotmányos jogainak érvényesülését.

1. A határõrizetrõl és a Határõrségrõl szóló 1997. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Hõr. tv.) 3. § (1) bekezdése értelmében a "Magyar Köztársaság államhatára nemzetközi szerzõdésben meghatározott azon képzeletbeli függõleges síkok összefüggõ sorozata, amelyek Magyarország területét a légtérben, a föld (víz) felszínén, valamint a föld (víz) mélyében a szomszédos államok területétõl elválasztják". Figyelemmel arra, hogy az államhatár képzeletbeli függõleges síkként a légtérben is folytatódik, a repülõtérre érkezõ utas már akkor átlépi az államhatárt, amikor az õt szállító repülõgép az államhatárt jelölõ vonal felett átrepül. A repülõtér határátkelõhelyen útlevélkezelésre jelentkezõ külföldi már a határátlépés jogi feltételeinek vizsgálatát - más szóval beléptetését - megelõzõen is a Magyar Köztársaság területén tartózkodik. A repülõtéren tartózkodó, be nem léptetett külföldi olyan megítélése, akire a hatályos magyar jogszabályokat nem kell alkalmazni, az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvetõ jogok védelméhez, illetve az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamisághoz való jogokkal összefüggésben okoz visszásságot.

2. A Légiforgalmi és Repülõtéri Igazgatóság által kiadott a Budapest Ferihegyi Nemzetközi Repülõtér Rendjének 2.7.2. pontja szerint a repülõtérre érkezõ utas a légijármû fedélzetének elhagyását követõen tranzitterületre lép. A tranzitterületnek az utasok által használt része a légijármû ajtajától a zöld, illetve a piros vámfolyosó csarnokba nyíló kijárati ajtajáig terjed. A tranzitterület fogalmát a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 3. § (4) bekezdése szabályozza. A tranzitterület - ideértve a tranzitterületen mûködõ létesítményeket is - a vám- és devizarendelkezések alkalmazása szempontjából külföldnek minõsül. A tranzitterület fogalmát azonban sem a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló törvény (a továbbiakban: Itv.), sem végrehajtási rendeletei nem ismerik. A 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet 7. § (12) bekezdése értelmében "Repülõtéri tranzitvízumot kell beszereznie annak a külföldinek, aki a Magyar Köztársaság repülõterének nemzetközi zónáján kíván tranzit céljából áthaladni. A repülõtéri tranzitvízum csak a repülõtér nemzetközi zónájában történõ belépésre, és ott a célállamba közlekedõ járat indulásáig való tartózkodásra jogosít". Arról, hogy a "nemzetközi zóna" mit jelent, hogy a repülõtér területének mely részei tartoznak ide, azt kinek és milyen módon kell kijelölnie, róla az utasokat tájékoztatnia, sem az idegenrendészeti, sem a határrendészeti jogszabályok nem rendelkeznek. A repülõtér nemzetközi zónájára vonatkozó értelmezõ rendelkezések, illetve a kijelölésére vonatkozó eljárási szabályok hiánya veszélyezteti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, illetve az ebbõl eredõ jogbiztonsághoz, valamint az ország területén jogszerûen tartózkodó külföldieknek az Alkotmány 58. § (1) bekezdése alapján megilletõ szabad mozgáshoz való joguk érvényesülését.

3. A Budapesti Határõr Igazgatóság igazgatójának rendészeti helyettese 5/1999. számú intézkedésével 1998. december 31-tõl bevezette az elõszûrést, ami azt jelenti, hogy a repülõgépbõl kiszálló utasok útiokmányait két határõr - az érkezõ légijáratot üzemeltetõ légitársaság képviselõjének jelenlétében - már az útlevélkezelést megelõzõen megvizsgálja. Az elõszûrés, mint a külföldieket szállító légijármû azonosításának módszere, valamint végrehajtásának - a vizsgálat során megfigyelt - gyakorlata során alkotmányos joggal összefüggõ visszásságra utaló körülményt nem észleltem. Sem jogszabály, sem az Igazgatóság rendészeti igazgató-helyettesének említett intézkedése nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az elõszûrés eredményeként elkülönített - útiokmánnyal nem vagy nyilvánvalóan érvénytelen okmánnyal rendelkezõ - külföldiek visszafordításáról írásban kellene rendelkezni, és arról sem, hogy menedékjogi kérelmüket miként terjeszthetik elõ. A felsorolt eljárási biztosítékok hiánya veszélyezteti az Alkotmány 64. §-ában biztosított kérelem elõterjesztéséhez, valamint az Alkotmány 65. § (1) bekezdésében biztosított menedékhez való alkotmányos jogok érvényesülését.

4. Ha a külföldi hamis vagy hamisított útiokmánnyal, esetleg semilyen okmánnyal nem rendelkezett, akkor csomagjait átvizsgálták. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a vám- és pénzügyõrség, illetve a határforgalmi kirendeltség nem törvényben meghatározott cél érdekében kötelezi a külföldit arra, hogy tûrje csomagjai átvizsgálását, ami az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvetõ jogok gyakorlásával összefüggésben okozott visszásságot.

5. A hamis vagy hamisított útiokmányokat a Határõrség lefoglalta. Az okmányok lefoglalásáról határozat nem készült, sõt az eljárás alá vont külföldi még egy átvételi elismervényt vagy más igazolást sem kapott arról, hogy az útiokmányát a hatóság elvette. A külföldi útiokmányának elvételét, illetve lefoglalását tanúsító hatósági igazolás hiánya az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz, illetve az ebbõl eredõ jogbiztonsághoz, továbbá az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való joggal összefüggésben okozott visszásságot.

6. Az Itv. 25. § (4) bekezdése alapján a visszairányítás ellen, annak közlésekor az Igazgatósághoz címzett, a határforgalmi kirendeltségnél benyújtandó fellebbezésnek van helye. A visszairányítás elleni fellebbezéseket másodfokú hatóságként az Igazgatóság Idegenrendészeti, Menekültügyi és Szabálysértési Osztálya vizsgálta. Az Itv. 28. § (2) bekezdése értelmében az idegenrendészeti ellenõrzés során a külföldinél talált hamis, hamisított vagy más személy részére kiállított és jogtalanul birtokban tartott útlevelet a hatóság lefoglalja, és a Külügyminisztérium útján megküldi az útlevelet kiállító szervnek. Az Igazgatóság munkatársai az Itv. idézett rendelkezése alapján lefoglalt útiokmányokat haladéktalanul továbbították a Határõrség Országos Parancsnokságának vagy átadták a nyomozó hatóságnak, tehát azok az eljárás további szakasziban már elérhetetlenek voltak. Az okirat-hamisítások bizonyítékainak - a fellebbezési eljárásban történõ - ismételt vizsgálata hiányában az Idegenrendészeti, Menekültügyi és Szabálysértési Osztály által lefolytatott másodfokú eljárás nem tett eleget az Áe. 66. § (2) bekezdése - az elsõfokú határozat érdemi felülvizsgálatára vonatkozó - rendelkezéseinek, ezért a külföldi állampolgároknak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alkotmányos jogával összefüggésben okozott visszásságot.

7. A legtovább azok a külföldiek tartózkodtak a repülõtér elzárt területén, akiknek hamis vagy hamisított útiokmányát a Határõrség lefoglalta. A lefoglalás egyik jogcíme az Itv. 28. § (2) bekezdése volt, amely szerint az idegenrendészeti ellenõrzés során a külföldinél talált hamis, hamisított vagy más személy részére kiállított és jogtalanul birtokban tartott útlevelet a hatóság lefoglalja és a Külügyminisztérium útján megküldi az útlevelet kiállító szervnek. 1998 márciusától 1999 augusztusáig a külföldi által felhasznált hamis vagy hamisított útiokmányt a büntetõ eljárásról szóló 1973. évi I. tv. 101. § (1) bekezdésének a ) pontja szerint lefoglalták. Az útiokmány hiányában a visszairányított külföldiek egy részét egyes kiindulási országok nem fogadták vissza, ezért a légitársaságok ismét visszahozták õket Budapestre. A leghosszabb ideig, összesen 106 napig egy magát iraki állampolgárnak valló külföldi tartózkodott a repülõtéren. Az említett személy sem õrizetben, sem elõzetes letartóztatásban nem volt, azonban ténylegesen olyan szabadságkorlátozás alatt állt, amelynek idõtartamát, végrehajtásának garanciáit, felülvizsgálatának módját törvény nem rendezte. A külföldiek mozgási szabadságának korlátozása az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvetõ jogok tiszteletben tartásához, továbbá az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében szabályozott személyi szabadsághoz való jogokkal összefüggésben okozott visszásságot. A repülõtéren elkövetett tiltott határátlépéssel összefüggõ hamis vagy hamisított útiokmányok lefoglalására, illetve a visszairányítás alatt álló külföldiek mielõbbi visszaszállítására vonatkozó kötelezettségek közötti összhangot megteremtõ jogszabály hiánya az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisággal és az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében meghatározott alapvetõ jogok védelméhez való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

8. A repülõtéren elrendelt visszairányítás sajátossága, hogy a hatósági döntés két jogalanyt kötelez. Egyik a külföldi, a másik az a légitársaság, amelyik köteles õt visszaszállítani. A gyakorlatban azonban csak egy határozat születik, mégpedig az, amelyik a külföldit kötelezi. Jogszabályi rendelkezés hiányában a vizsgálat nem tudta megállapítani, hogy a légitársaságnak a külföldi visszaszállítására vonatkozó kötelezettségét milyen határidõn belül kell teljesítenie. Arra vonatkozóan sincs jogszabályi rendelkezés, hogy amennyiben a légitársaság a visszaszállításnak nem tud vagy nem akar eleget tenni, a külföldit mennyi ideig lehet szabadságkorlátozás alatt tartani. Az Itv. 60. § (1) bekezdésében meghatározott beutazási akadályok esetére megállapított kötelezettség teljesítésének határidejére, illetve a külföldinek a repülõtér zárt területén tartása idõtartamára vonatkozó törvényi szabályozás hiánya az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvetõ jogok tiszteletben tartásához, továbbá az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében szabályozott személyi szabadsághoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben okoz visszásságot.

9. 1998. december 19-ét megelõzõen valamennyi visszairányítás alatt álló külföldi az indulási oldal tranzitvárójában várakozott, függetlenül attól, hogy az érintett légitársaság mennyi idõn belül vállalta a visszaszállítását. A külföldiek - gyakran kisgyermekes családok - nem tudtak megfelelõen tisztálkodni, étkezni, és az éjszakákat kénytelenek voltak a váróterem székein, esetleg a padlón fekve tölteni. Ezért a Ferihegy III. számú terminál építésekor - kifejezetten a visszairányítás alatt álló külföldiek kulturált elhelyezésére - alakították ki a tranzitszállót. A tranzitszálló mindössze hét hónapig mûködött, amely idõ alatt összesen 52 személyt szállásoltak el ott, hosszabb-rövidebb ideig. A tranzitszálló bezárása óta, amennyiben a visszairányítás alatt álló külföldi visszaszállítása 24 órán belül végrehajtható, akkor a repülõgépbe történõ beszállításáig a terminál indulási oldalának tranzitvárójában várakozik. Ha a légitársaság a külföldit 24 órán belül, de csak a következõ napon tudja visszaszállítani, akkor az éjszakát is a váróteremben kénytelen eltölteni. A tranzitszálló - a szabad levegõn tartózkodás feltételei, illetve az egyéb aktív tevékenységek lehetõsének hiányában - a külföldiek hosszabb idejû, több hétig, esetleg hónapokig tartó elhelyezésére nem volt alkalmas. A rövidebb idejû, néhány napos tartózkodással kapcsolatos elvárásoknak azonban megfelelt. A tranzitszálló birtokában - megfelelõ szállás, illetve tisztálkodási lehetõségek hiányában - a külföldiek, különösen a kisgyermekes családok várócsarnokban éjszakáztatása értelmetlen, továbbá az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való joggal összefüggésben visszásságot eredményez.

10. A repülõtéri tranzitterület elzártságára, továbbá a belépésre jogosult személyek szûk körére figyelemmel a tranzitban tartózkodó külföldiek meghatalmazott jogi képviselõ igénybevételéhez való jogának gyakorlását biztosító garanciális szabályok hiánya az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamisággal, illetve az ebbõl eredõ jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

11. A közösségi szálláson élõ külföldiek jogi képviselõ igénybevételéhez való jogának gyakorlása kapcsán az országgyûlési biztos alkotmányos joggal összefüggõ visszásságra utaló körülményt nem észlelt. A tranzitban, illetve a közösségi szálláson tartózkodó külföldiek jogi képviselethez történõ hozzáférési lehetõsége közötti különbség az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében biztosított diszkriminációmentes elbánáshoz való joggal összefüggésben eredményez visszásságot.

12. Az Igazgatóság munkatársai a külföldiek Itv. 25. § (2) bekezdése szerinti visszairányítását követõ visszautaztatása kapcsán a nemzetközi polgári repülésrõl Chicagóban, az 1944. évi december hó 7. napján aláírt Egyezmény és az annak módosításáról szóló jegyzõkönyvek kihirdetésérõl szóló 1971. évi 25. törvényerejû rendelet (a továbbiakban: ICAO) 9. számú Függelékének különbözõ pontjai alapján járnak el. Az ICAO 9. számú Függelékének szövegét a Hatályos Jogszabályok Gyûjteménye nem tartalmazza. A nemzetközi polgári repülésrõl Chicagóban, az 1944. évi december hó 7. napján aláírt Egyezmény függelékeinek kihirdetésérõl szóló 20/1997. (X. 21.) KHVM rendelet melléklete mindössze a függelékek sorszámát és címét tartalmazza. A hivatkozott számú KHVM rendelet 1. § (2) bekezdése értelmében a Függelékek szövege csak a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Értesítõben jelent meg. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 14. § (1) bekezdése értelmében a jogszabályt - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában: a Magyar Közlönyben kell kihirdetni. A 14. § (2) bekezdése szerint a miniszteri rendelet melléklete - ha az állampolgárokat közvetlenül nem érinti - kivételesen a minisztérium hivatalos lapjában történõ közzététellel is kihirdethetõ. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az ICAO 9. számú Függelékének a be nem bocsátható személyekrõl szóló I./B. fejezete (3.38.-3.49. pontok) azonban olyan rendelkezéseket tartalmaz, amely kérdéseket - például a be nem bocsátható személyekkel szembeni eljárás egyes kérdései, a visszairányítás végrehajtásához szükséges formanyomtatványok tartalmi elõírásai - az Itv. 64. § (2) bekezdése alapján belügyminiszteri rendeletben kell szabályozni. Magyarország az ICAO 9. számú Függelékének elfogadásával nemcsak a visszaszállíttatás jogát, hanem azt a kötelezettséget is magára vállalta, hogy a területérõl utazó és egy másik tagállamba be nem bocsátható külföldieket visszafogadja. Az Alkotmány 58. § (3) bekezdése értelmében az utazási és letelepedési szabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlevõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. A repülõtéren visszairányított külföldiek visszafogadására vonatkozó szabályok kihirdetésének módja az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamisághoz és az ebbõl eredõ jogbiztonsághoz, az Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerinti nemzetközi kötelezettségek és a belsõ jog összhangjához való jogokkal összefüggésben okoz visszásságot.

13. A vizsgálat eredményeként az országgyûlési biztos megállapította, hogy a külföldiek visszairányítása, illetve szabadságkorlátozása körében feltárt alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságok oka az volt, hogy sem a Hõr. tv., sem az Itv. nem tartalmaznak olyan speciális rendelkezéseket, amelyek alkalmasak volnának a nemzetközi légijáratokkal érkezõ, illetve továbbinduló külföldiek határátlépésével és idegenrendészeti ellenõrzésével összefüggõ, kizárólag a repülõtéren megjelenõ élethelyzetek kezelésére. A beutazásra vagy átszállásra jelentkezõ külföldieknek a repülõtér területén - a tranzitzónában, illetve a közösségi szálláson - tartásával megvalósuló szabadságkorlátozását sem az Itv., sem a Hõr. tv. nem ismeri. Az említett szabadságkorlátozás jogcímét, fenntartásának indokait, azok felülvizsgálatának módját, maximális idõtartamát a magyar jog nem szabályozza. A vonatkozó törvényi rendelkezések hiánya az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében biztosított alapvetõ jogok tiszteletben tartásához, továbbá az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében szabályozott személyi szabadsághoz való jogokkal összefüggésben okoz visszásságot.

14. A repülõtér elzárt területén tartózkodó külföldiek problémájával már az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) is foglalkozott Lásd Amuur Franciaország elleni ügye (17/1995/523/609)>. A Bíróság álláspontja az volt, hogy a repülõtér nemzetközi - más szóval tranzit - övezetének nincs területen kívüli státusa, továbbá a külföldiek tranzitövezetben tartása szabadságkorlátozásnak minõsül. A Bíróság a nemzetközi - más szóval tranzit - övezeten a repülõtér olyan elzárt vagy elzárható területét értette, amit a nemzetközi repülõjáratok érkezésének helyszíneként használnak, és az utasok érkezési helye, valamint az idegenrendészeti ellenõrzõ pont között helyezkedik el. A Bíróság azt a repülõtér közvetlen közelében található szálláshelyet is a nemzetközi övezet részének tekintette, ahol a külföldieket elhelyezték, de odaszállításuk nem minõsült az ország területére történõ beléptetésnek. A Bíróság álláspontja szerint a külföldieknek a repülõtér nemzetközi - más szóval tranzit - övezetében tartásával megvalósuló szabadságkorlátozás nem lehet túl hosszú, mert akkor az a veszély alakulhat ki, hogy a szabadságkorlátozás szabadságtól való megfosztássá válik. A Bíróság álláspontja szerint az Emberi Jogok Európai Egyezményét (a továbbiakban: Egyezmény) aláíró államoknak szuverén joguk van ahhoz, hogy a külföldiek területükre történõ belépését és ott tartózkodását ellenõrizzék, azonban hangsúlyozta, hogy az államoknak ezt a jogot az Egyezmény elõírásaival - az 5. cikket is beleértve - összhangban kell gyakorolniuk. A Bíróság álláspontja szerint az Egyezmény 5. cikk 1. bekezdésének azon rendelkezése, hogy bármely szabadságtól megfosztást "a törvény által elõírt eljárásnak megfelelõen" kell végrehajtani, elsõsorban azt a követelményt jelenti, hogy mindenfajta szabadságkorlátozásnak legyen jogalapja. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a tagállamok szabályozásának biztosítania kell, hogy a repülõtér tranzitzónájában szabadságkorlátozás alatt álló külföldiek ott-tartásának feltételeit a rendes bíróságok felülvizsgálják, és szükség esetén annak idõtartamát korlátozzák.

A szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. tv. 31. § (2) bekezdésével megállapított Itv. 43. § (5) bekezdése értelmében, ha a külföldi kötelezõ tartózkodási helyét közösségi szálláson jelölték ki, az ott-tartózkodás idõtartama a tizennyolc hónapot nem haladhatja meg. Az idézett rendelkezés eredményeként 1999. szeptember 1-jétõl a külföldieket 18 hónapig lehet a repülõtér elzárt területén lévõ közösségi szálláson tartani. Az Itv. 43. § (8) bekezdése értelmében a kijelölt helyen történõ tartózkodást elrendelõ határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a külföldi az elsõfokú határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti. A kijelölt helyen tartózkodás fenntartásának indokoltságára, az eljáró hatóság által alkalmazott szabadságkorlátozás mértékére, továbbá a 18 hónapon belüli idõtartamra nézve jogorvoslati kérelmet nem lehet benyújtani. A repülõtér területén szabadságkorlátozás alatt álló külföldiekre vonatkozó hatályos jogi szabályozás nem tesz eleget a Bíróság által megfogalmazott követelényeknek, ami az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében megfogalmazott nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsõ jog összhangjához való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

15. A lõfegyver az útlevélkezelõk alapfelszereléséhez tartozik, ezért évente egyszer lõgyakorlaton kell részt venniük, amikor maximum 5 lõszert lõhetnek ki. Aki az elõírt minimumot kevesebb lövéssel teljesíti, annak a fennmaradó lõszert - takarékossági okból - nem szabad kilõnie. Olyan útlevélkezelõvel is találkoztunk, aki két éve nem volt lõgyakorlaton. Figyelemmel arra, hogy az említett szintû lõgyakorlattal rendelkezõ személynek a fegyverét esetleg rendkívüli helyzetben, az útlevélkezelésre, illetve a csomagokra várakozó utasokkal tömött csarnokban kell használnia, az útlevélkezelõk lõfegyverrel való szolgálatteljesítése aggályos. A belügyminiszter - az Országos Rendõr-fõkapitányság területi szerveként - a 24/1990. (IX. 5.) BM rendelettel létrehozta a Repülõtéri Biztonsági Fõigazgatóságot (a továbbiakban: RBF), és az említett rendelet 2. § (1) bekezdésének a), b) és g) pontja értelmében a repülõteret határoló kerítéssel bezárt területek rendõri õrzése, a közrend fenntartása, a jegykezelési, a vámkezelési és a tranzitterület fegyveres biztosítása, továbbá erõszakos cselekmények esetén szükséges halaszthatatlan fegyveres beavatkozás az RBF feladata. Az RBF feladat- és hatáskörét szabályozó 24/1990. (IX. 5.) BM rendelet alapján a repülõtér utasok által használt részének õrzése az útlevélkezelõk lõfegyver nélküli munkavégzése esetén is biztosítható. Az útlevélkezelõk fegyverhasználati jártasságára figyelemmel fegyveres munkavégzésük az utasoknak Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogát veszélyezteti.

16. A közösségi szálláson szolgálatot teljesítõ határõrök számára rendszeresített szociális, illetve közösségi helyiség színvonala meg sem közelítette az elvárható mértéket, ami az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében bizotsított legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben okoz visszásságot.

17. A vizsgálat helyszínein szolgálatot teljesítõ határõrök olyan munkakörökben dolgoztak, amellyel összefüggésben más földrészekrõl származó, eltérõ kulturális háttérrel rendelkezõ emberekkel találkoztak. A többórás intenzív koncentráció, a létszámhiányból eredõ munkaterhelés, továbbá az útlevélkezelés 30 perces idõtartamára vonatkozó munkáltatói elvárások teljesítése komoly idegi, érzelmi megterhelést jelentett számukra. A közösségi szálláson dolgozóknak az épület szûk alapterületével és a munkavégzésük szegényes technikai feltételeivel összefüggésben állandósult feszültségekkel kellett megküzdeniük. Az Igazgatóság Pszichológiai Szolgálatához ( a továbbiakban: Szolgálat) három munkakört terveztek. Ezek a szolgálatvezetõ, a beosztott pszichológus és az asszisztens. A helyszíni bejáráskor az asszisztensi munkakör nem volt betöltve. A beosztott pszichológus a vizsgált idõszakban az Igazgatóság szervezeti egységein tartott fogadóóráin 140 határõrrel foglalkozott. 6 személynek hosszabb, több hétig tartó terápiára volt szüksége. A Szolgálat vezetõjével közösen 1998-ban 150 óra, 1999-ben 100 óra tréninget tartottak az Igazgatóság munkatársai számára. Az útlevélkezelõk lõfegyverviselési jogosultságára is figyelemmel mentálhigiénés gondozásuk koránt sem kielégítõ, ami veszélyezteti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében bizotsított legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való joguk érvényesülését.

A vizsgálat során feltárt alkotmányos jogokkal összefüggõ visszásságok megszüntetésére az országgyûlési biztos ajánlást tett a belügyminiszternek és az igazságügy-miniszternek arra, hogy kezdeményezzék az útiokmányok lefoglalására vonatkozó jogszabályi elõírások, illetve a visszairányítás alatt álló külföldiek mielõbbi visszaszállítására vonatkozó kötelezettségek közötti összhang megteremtéséhez szükséges törvénymódosítást.

Az ajánlásokra történõ válaszadásra nyitva álló határidõ még nem telt el.

OBH 1432/1998.

A panaszos nõ 1945. augusztus 15-én született. 1959-tõl folyamatosan dolgozott 1996. június 15-ig, majd munkanélküli lett. 1996. december 16-tól egy évig munkanélküli ellátásban részesült. Sérelmezte, hogy elõnyugdíjra, illetõleg - az 1998. január 1-jétõl hatályos szabályok szerint - az elõnyugdíj helyébe lépõ nyugdíj elõtti munkanélküli segélyre sem volt jogosult, de az önkormányzat munkanélküli jövedelempótló támogatásban sem részesítette, mert az egy fõre jutó jövedelme meghaladta a törvényben elõírt mértéket.

A panaszos mindezt különösen azért kifogásolta, mert férje súlyos beteg, rokkantsági nyugdíjas.

Az országgyûlési biztos általános helyettese tekintettel arra, hogy a panasz alapján felmerült a szociális biztonsághoz való jog és a diszkrimináció sérelmének gyanúja, a vizsgálat során megállapította, hogy az erre vonatkozó jogszabályok alapján az 1945-ben született nõk öregségi nyugdíjkorhatára - az általános korhatár emelésnek megfelelõen - 1997. január 1-jétõl valóban 62 évre emelkedett, és az öregségi korhatárhoz viszonyított egyéb jogosultságok is ennek megfelelõen módosultak. A panaszos, mivel 1945. augusztus 15-én született és 1997. december 16-ig munkanélküli segélyben részesült, nem kaphatott nyugdíj elõtti munkanélküli segélyt. Nem rendelkezett ugyanis a jogosultság feltételeivel, és nem töltötte be az 55. életévét. Az átmeneti rendelkezések szerint az 1945-ben született nõ új öregségi korhatára 60. életév, nyugdíj jogosultsága 2005, a korhatár elõtti nyugdíjazására legkorábban 2000-ben lesz lehetõség, 38 év szolgálati idõ esetén csökkentés nélküli összegben.

A panaszos - életkorára, a változott jogszabályok illetõleg, mert a család egy fõre jutó havi jövedelme meghaladja az öregségi nyugdíjminimum mindenkori összegének 80 százalékát - a csupán 24 hónapig folyósítható jövedelempótló támogatásban nem részesülhetett. Mindez azonban nem minden 1945-ben született munkanélkülivé vált nõ esetére vonatkozik, ugyanakkor más korosztályt is érinthet, pl. az 1946-47-ben születetteket. Ezért alkotmányos jogokkal kapcsolatban visszásságot nem állapított meg az országgyûlési biztos általános helyettese. Ezenkívül az Alkotmánybíróság számos beadvány kapcsán vizsgálta a szociális biztonsághoz való jog terjedelmét. Következtetései alapján sem lehetett az alkotmányos jogokkal összefüggõ sérelmet megállapítani. A vizsgálatot az általános helyettes ajánlás nélkül lezárta. Tekintettel azonban arra, hogy a panaszos férje súlyosan beteg, rokkantsági nyugdíjas, felhívta a panaszos figyelmét arra, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben elõírt feltételek megléte esetén jogosult lehet ápolási díjra.

OBH 1866/1998.

A panaszos azért fordult a országgyûlési biztoshoz, mert testvérének temetésén nem tudott jelen lenni, amiatt, hogy a köztemetés idõpontjáról az önkormányzat nem tájékoztatta. Szerette volna testvérét áttemettetni a másik sírba, és a temetésen az elhunyt gyermekeivel együtt részt venni, de ennek költségét nem tudta viselni. Az országgyûlési biztos segítségét kérte ahhoz, hogy testvérét méltóan eltemethesse.

A vizsgálat során az országgyûlési biztos feltárta, hogy a panaszos testvérét, aki utcai balesetet szenvedett, az Országos Mentõszolgálat a IX. kerületi Merényi Gusztáv Kórházba, majd a szakszerû ellátás érdekében a Honvéd Kórházba szállította. A balesetet szenvedett személynél nem volt irat. A panaszos vitte be a személyi igazolványát a kórházba, és közölte, hogy õ a legközelebbi hozzátartozó. A sérült állapota a kezelés ellenére rosszabbodott és 1997. április 23-án elhunyt. Panaszos nem tudta vállalni testvére temetési költségeit, ezért segítséget kért a családsegítõ központtól. Felhívták a Kórház patológiáját, és bejelentették, hogy a panaszos köztemetést kér. Az elhunyt elváltan élt, kiskorú gyermekeit nevelõszülõk nevelték, édesanyjuk sem él már. A panaszos a gyermekekkel együtt szeretett volna jelen lenni a temetésen, ezért többször érdeklõdött a XIII. kerületi Önkormányzatnál, de mindig azt a választ kapta, hogy még nem érkeztek meg az iratok. Megnyugtatták, hogy a megjelölt hozzátartozót értesíteni fogják a temetés idõpontjáról. Panaszos azt is elmondta az önkormányzatnak, hogy testvére feleségének a sírjába szeretné temetni az urnát.

Miután hiába várta az értesítést, újra felhívta a családsegítõ segítségével a XIII. kerületi Önkormányzatot, ahol arról tájékoztatták, hogy testvérét már eltemették. Felhívták a temetkezési vállalatot, ahol ezt megerõsítették. Tájékoztatták arról is, hogy három hónap múlva kiadják az urnát, ha szeretné máshol eltemetni. Panaszos a temetést intézõ önkormányzathoz fordult, de írásban azt a választ kapta, hogy az elhunyt hamvainak átszállításához nem tudnak segítséget nyújtani, azt a temetkezési vállalatnál panaszosnak kell kezdeményeznie.

Az országgyûlési biztos felkérésére az ügyben a Budapesti Rendõrfõkapitány is vizsgálatot folytatott. Megállapítása szerint a panaszos sérelmét a SOTE Igazságügyi Orvostani Intézet által a polgármesteri hivataloknak megküldendõ halottvizsgálati bizonyítvány hozzátartozó (temetést intézõ) rovatának félreértelmezett kitöltése okozta. Az eset kapcsán a Budapesti V. kerületi Rendõrkapitányság Rendkívüli Haláleseti Alosztály vezetõje javaslatot tett a SOTE IOI Nyilvántartási Iroda vezetõjének, hogy a jövõben a halottvizsgálati bizonyítványhoz csatolt köztemetést kérõ átiraton a felkutatott hozzátartozókat minden esetben jegyezzék fel, valamint jelöljék azt is, hogy az adott személy a temetés költségeit vállalni tudja-e.

Az országgyûlési biztos véleménye szerint a fenti javaslaton túl a jogszabályoknak kell tartalmazniuk olyan szabályokat, amelyek biztosítják a hozzátartozók kegyeleti jogának gyakorlását. Az alkotmányos jogok érvényesítését nem lehet kizárólag az eljáró hatóságok mérlegelésére bízni, azokat egyértelmû rendelkezésekkel kell biztosítani.

Ezért a hasonló esetek elkerülése érdekében az országgyûlési biztos ajánlást tett az egészségügyi miniszternek az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvénynek a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtásáról, valamint a rendkívüli halál esetén követendõ eljárásról szóló miniszteri rendelettervezet kiegészítésére.

Ajánlást tett továbbá a belügyminiszternek, hogy a temetõkrõl és a temetkezésrõl szóló 1999. évi XLIII. törvény 41. § b.) pontja szerinti felhatalmazás alapján készülõ kormányrendelet tervezetében a köztemetésre vonatkozó szabályok kidolgozása során az eljáró hatóságok, valamint a hozzátartozók jogait és kötelezettségeit pontosan határozzák meg. Felkérte a XIII. kerületi Önkormányzat jegyzõjét, hogy köztemetés esetén fordítson figyelmet a hozzátartozók pontosabb tájékoztatására. Egyben kérte, hogy a körülmények ismeretében ismételten vizsgálja meg a panaszosnak az áttemetésre vonatkozó kérelmét, illetõleg annak teljesíthetõségét.

A belügyminiszter az ajánlást elfogadta és a temetkezési törvény végrehajtására készült rendeletet kiegészítette az ajánlásban foglaltakkal. E szerint a közköltségen történõ temetés esetén a temetésre kötelezett személyt a temetés helyérõl és idejérõl értesíteni kell. Az elhunytat a kötelezett kérelmére az általa megjelölt temetési helyre kell temetni, ha az elhalálozás szerinti település köztemetõjében megjelölt temetési hely felett a kérelmezõnek rendelkezési joga van.

Az egészségügyi miniszter egyeztetett a belügyminiszterrel, és a fenti szabályokra tekintettel nem tartotta a szükségesnek a halottakkal kapcsolatos rendelkezések módosítását. Javaslatát, mely szerint a jelentést továbbítja a Patológiai Szakmai Kollégium Vezetõjének annak érdekében, hogy az abban foglaltakat a szakmai továbbképzések során vegyék figyelembe, az országgyûlési biztos elfogadta, és nem tartotta fenn a végrehajtási rendelet módosítására tett ajánlását.

A XIII. kerületi Önkormányzat jegyzõje a vizsgálati anyagban foglaltakat teljes körûen ismertette a Szociális Osztály ügyintézõivel. Az osztályvezetõ által 1999. augusztus 1-én kiadott osztályvezetõ utasítás a köztemetést bíráló munkatárs számára tartalmaz olyan elõírásokat (telefonbeszélgetésrõl feljegyzés, környezettanulmány készítése stb.), amelyek alkalmasak arra, hogy a fentiekben ismertetett sérelem többé ne forduljon elõ. A Szociális Osztály vezetõje tájékoztatott arról, hogy a panaszosnak testvére hamvainak áttemetésére vonatkozó kérelmét ismételten megvizsgálják. Ennek érdekében már felvették vele a kapcsolatot.

OBH 2826/1998.

A panaszos a vakok személyi járadéka megállapításával kapcsolatos problémája megoldásához kért segítséget. 1996. január óta próbálta ellátását megállapíttatni, mert súlyosan látáscsökkent, magas vérnyomása és egyéb betegségei is vannak. 1996. január 1-jén nyújtotta be igényét járadéka megállapítására a Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalához. Kérelmét elutasították, mert a vezetõ szemész szakfõorvos megállapítása szerint a panaszos "állapota nem végleges" és járadékra "nem jogosult", mivel látáscsökkenésének mértéke nem éri el a 6/1971. (XI. 30.) EüM rendeletben elõírtat.

A panaszos fellebbezésére a Nógrád Megyei Közigazgatási Hivatal - az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Orvos Szakértõi Intézete II. fokú orvosi bizottsága (mely Balassagyarmaton mûködik) szakvéleménye alapján - az elsõfokú határozatot helybenhagyta. A Balassagyarmati Városi Bíróság az ügyben a panaszos keresetét szintén elutasította. Az ítéletet megalapozó igazságügyi orvosszakértõ véleménye az elõzõ orvosi szakvéleményeket erõsítette meg, azonban azt is megállapította, hogy a vizsgálat idõpontjában (1996. december 9.) a panaszos látásromlása már 85 százalékos volt, és az õ diagnózisa szerint ez az állapot folyamatosan romlani fog. Ezért a bíróság felhívta a panaszos figyelmét arra, hogy az újabb szakvélemény alapján kérheti a polgármesteri hivataltól ellátása megállapítását. A panaszos új igényét a Polgármesteri Hivatal Szociális és Egészségügyi Osztálya - a bírói ítélettel együtt - véleményezésre megküldte a szemész szakfõorvosnak, aki korábbi álláspontját és kialakított diagnózisát erõsítette meg. Ennek ellenére a Szociális és Egészségügyi Osztály a bírósági orvosszakértõ véleményére alapozva a panaszosnak 1996. november 1-tõl 1997. október 31-ig járadékot állapított meg, utolsó kérelmét azonban elutasította. A panaszos a határozat ellen nem nyújtott be fellebbezést.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa az ügyben a szociális biztonsághoz, valamint a jogbiztonsághoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot állapított meg az elhúzódó eljárás, valamint az 1971 óta hatályos 6/1971. (XI. 30.) EüM-rendelet merev szabályai miatt.

Ezért az országgyûlési biztos ajánlásában felkérte a szociális és családvédelmi minisztert a vakok személyi járadékának bevezetésérõl szóló 1032/1971. (VII. 14.) kormányhatározat végrehajtásáról szóló 6/1971. (XI. 30.) EüM-rendelet felülvizsgálatára oly módon, hogy a Legfelsõbb Bíróság 22. számú Közigazgatási Kollégiumi állásfoglalása a vakok személyi járadéka tekintetében és megfelelõen alkalmazható legyen. Ennek értelmében az igény bejelentése esetén annak érdemi felülvizsgálatára az elutasító határozat jogerõre emelkedését követõ egy éven belül lehetõség van, ha az igénylõ az igazságügyi orvosszakértõ véleményével igazolja (újabb szakfõorvosi vélemény nélkül), hogy egészségi állapota az elutasító határozatot követõen rosszabbodott. Ajánlotta továbbá a Nógrád Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõjének a Salgótarjáni Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Szociális és Egészségügyi Osztálya eljárásának jogszerûség szempontjából történõ felülvizsgálatát.

A Nógrád Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõje az ajánlásnak eleget téve a felülvizsgálatot elvégezte, de nem tartotta jogszerûnek a panaszos számára járadék megállapítását.

A szociális és családügyi miniszter az ajánlást nem fogadta el.

Az országgyûlési biztos a szociális és egészségügyi miniszternek tett ajánlását fenntartotta.

A miniszter az ajánlást ismételten elutasította, és egyéb megoldási javaslata sem volt a feltárt alkotmányos visszásság megszüntetésére.

A panaszos idõközben új igényt nyújtott be a polgármesteri hivatalhoz. Az új eljárás befejezéséig az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a vizsgálatát felfüggesztette.

Az új igény elbírálása során beszerzett szemész szakfõorvosi vélemény továbbra is az volt, hogy a 77 éves panaszos állapota nem végleges, vakjáradékra nem jogosult. Az Országos Orvosszakértõi Intézet Orvosi Bizottsága II. fokon ezt a szakvéleményt is jóváhagyta, ezért a közigazgatási hivatal is helyben hagyta az elsõfokú elutasító határozatot. A panaszos keresetet nem nyújtott be a bírósághoz, azonban ismét új igényt terjesztett elõ. A panaszos azonban újabb szakértõi vizsgálatra nem tartott igényt, ezért kérelmét ismét elutasították.

A panasz vizsgálata eredménytelenül zárult.

OBH 3430/1998.

A panaszos szerint megalapozatlanul indult szabálysértési eljárás vele szemben a Békéscsabai Rendõrkapitányságon. Sérelmezte továbbá, hogy a hatóság szabálysértés elkövetése miatt pénzbírsággal sújtotta, a vele verekedõ személy cselekményét pedig jogos védelmi helyzetnek minõsítette. Kifogásolta azt is, hogy az eljárás során anyanyelvét nem használhatta, tolmácsot nem biztosítottak részére.

A panasz alapján felmerült a jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelménye, valamint tisztességes eljáráshoz, a diszkrimináció tilalma és a védelemhez való jog sérelmének gyanúja. Ezért az országgyûlési biztos vizsgálatot folytatott. Ennek során megkereste az Országos Rendõr-fõkapitányság Igazgatásrendészeti Fõosztály Rendészeti Osztálya vezetõjét és kérte a sérelmezett eljárás és a határozatok felülvizsgálatát.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a panaszost a békéscsabai piacon az egyik mûszaki cikkeket árusító személy nem szolgálta ki. Ezért szóváltás alakult ki köztük. Eközben a panaszos ráütött az árura, majd az eladó a panaszos kezére. A kölcsönös bántalmazást akkor hagyták abba, amikor a panaszost egy vásárló lefogta, az árust pedig több személy lecsendesítette. Az ügyben verekedés szabálysértése miatt a Békéscsabai Rendõrkapitányság szabálysértési eljárást indított mindkét személy ellen. A rendõri szerv a szabálysértési tárgyalást követõen az árusító személlyel szemben - felelõsségrevonást kizáró ok - jogos védelem miatt az eljárást megszüntette, a panaszost azonban - verekedés szabálysértés miatt - pénzbírsággal sújtotta. A panaszos fellebbezését a Békéscsabai Rendõr-fõkapitányság részben megalapozottnak minõsítette, de a tényállást az elsõfokú határozat indokolásában rögzítettekkel azonos tartalommal állapította meg. A fellebbezést elbíráló rendõri szerv rámutatott, hogy az elsõfokú szabálysértési hatóság mulasztást követett el, mert a második tárgyalásra kiküldött idézésben a panaszost kötelezte arra, hogy gondoskodjon tolmácsról. Ezt azonban a másodfokú határozat meghozatala elõtt orvosolta az elsõfokon eljáró rendõri szerv azzal, hogy a következõ tárgyalásra tolmácsot rendelt ki. A kirendelt tolmács szerepelt a tolmácsnévjegyzéken, nyelvtudásával kapcsolatban kétség nem merült fel. A fellebbezést elbíráló hatóság határozata tartalmazta azt is, hogy az elsõfokú hatóság a tárgyalást az eljárási rendelkezéseknek megfelelõen vezette le, és a feltárt bizonyítékok okszerû mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, valamint a panaszos szabálysértési felelõsségét, a pénzbírság összegének megállapításakor is helyesen mérlegelt. Az Országos Rendõr-fõkapitányság Igazgatásrendészeti Fõosztály Rendészeti Osztályának vezetõje is - felügyeleti jogkörében tartott felülvizsgálta eredményeként - azt állapította meg, hogy az eljáró elsõ- és másodfokú hatóságok jogsértést nem követtek el, helyesen hozták meg a panaszost elmarasztaló döntésüket.

A panaszos az elsõfokú elmarasztaló határozatot a Békéscsabai Városi Ügyészségen is megtámadta. Az ügyészség a szóban forgó szabálysértési eljárást jogszerûnek minõsítette.

Az általános helyettes összességében megállapította, hogy a Békéscsabai Rendõrkapitányság eljárása során azzal, hogy az elsõ tárgyaláson nem biztosította a tolmács jelenlétét, továbbá amikor a második tárgyalásra kiküldött idézésben a panaszost kötelezte arra, hogy maga gondoskodjon tolmácsról - figyelemmel a panaszosnak az ellene folyó eljárás során õt megilletõ jogosultságok igénybevétele lehetõségének ismeretéhez fûzõdõ érdekeire is - alkotmányos visszásságot okozott a védelemhez való joggal és a tisztességes eljárás követelményével összefüggésben. Tekintettel azonban arra, hogy az elsõfokú szabálysértési hatóság mulasztását eljárása során észlelte és azt orvosolta, ajánlást nem tett. Felkérte azonban a megyei fõkapitányt, hogy hívja fel az alárendeltségében mûködõ szabálysértési hatóságok állományának figyelmét a jogszabályoknak megfelelõ eljárási rend betartására.

Az országgyûlési biztos általános helyettese eljárása során áttekintette az Sztv-t is. Megállapította, hogy a hatályos Sztv. nem írja elõ, hogy mikor kell, illetve mikor lehet tolmácsot igénybevenni a szabálysértési eljárásban. A törvény ezen hiányossága olyan joghézag megállapítására volt alkalmas, mely - az eljárásban meghallgatott, de a magyar nyelvet nem ismerõ személy érdekeire is figyelemmel - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz. Arra tekintettel azonban, hogy az Országgyûlés megalkotta a szabálysértésekrõl szóló, 2000. március 1-jén hatályba lépõ 1999. évi LXIX. törvényt, ajánlást nem tett a hatályos Sztv. olyan irányú kiegészítésére, mely a tolmács szabálysértési eljárásban történõ igénybevételét szabályozná. Az új törvény rendelkezését pedig alkalmasnak ítélte meg arra, hogy a szabálysértési eljárásokban az anyanyelv használati jog - a hatálybalépést követõen - megfelelõen érvényesüljön.

OBH 6669/1998.

A panaszos és Harta Nagyközség Önkormányzata között vita keletkezett a gyermekétkeztetés díja tekintetében.

Az önkormányzat biztosította a törvényben szabályozott 50%-os normatív kedvezményt azok részére, akik igénybe veszik az egész napos gyermekétkeztetést, de nem szabályozta az önkormányzat azt az esetet, amikor az ebédet nem veszik igénybe, mint ahogy a panaszos gyermekei étkeztetésénél többnyire jellemzõ.

Az üggyel összefüggésben szabályozást tartalmazó, a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások térítési díjáról és az igénylésükhöz felhasználható bizonyítékokról szóló 133/1997. (VII. 29.) Korm. rendelet 11. § (2) bekezdése értelmében iskolai étkeztetésben részesülhet az a tanuló is, aki a napközit nem veszi igénybe. Az étkezések közül az ebéd külön is igényelhetõ. Nem szól azonban a központi jogszabály az ilyen esetben igénybe vett tízórairól, melynek térítési díja a panaszolt ügyben - helyi rendeleti szabályozás hiányában - a vita tárgyát képezte. A panaszos kérelmére - kedvezmény nélkül - biztosított tízórait az önkormányzat az ebédet és napközi ellátást nem igénylõ szülõ gyermekeinek.

Ugyancsak a rendeleti szabályozás hiányára vezethetõ vissza az, hogy az ügyben jogorvoslati eljárásra nem kerülhetett sor.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese a fentieken túl megállapította azt is, hogy a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõje törvényességi ellenõrzési jogkörében felhívta a jegyzõ figyelmét arra, hogy ha az önkormányzat tízórait biztosít a napközit igénybe nem vevõ gyermekeknek, annak feltételeit, térítési díját helyi rendeletében szabályoznia kell.

A vizsgálat megállapította azt is, hogy a közigazgatási hivatal vezetõje ezen intézkedésével az Alkotmányban biztosított jogbiztonsághoz való jog érvényre jutását szolgálta, mely alapot teremthet az ügyben érdemi határozat meghozatalára, s egyben fellebbezési, azaz jogorvoslati jogosultság gyakorlására a panaszos, de más érintettek számára is.

OBH 540/1999.

Teljes szöveg: 3.7. alfejezetben.

OBH 548/1999. és OBH 649/1999.

I. Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében deklarált jogegyenlõség követelményével, a 70/A. § (1) bekezdésben foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmával, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okoz a nevelõszülõi, a hivatásos nevelõszülõi és a helyettes szülõi jogviszony törvényi szabályozásának hiánya.

A nevelõszülõi jogviszony jelenlegi szabályozása nem tartozik sem a Munka Törvénykönyve, sem a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, sem a Polgári Törvénykönyv hatálya alá, hanem kormányrendelet szabályozza. A hivatásos nevelõszülõk képviselõje szerint a korábbi törvényi szabályozást követõ változás sok esetben hátrányos helyzetbe hozza a nevelõszülõi családokat.

I. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy a nevelõszülõi, hivatásos nevelõszülõi jogviszony kormányrendeletben történõ szabályozása az Alkotmány 2. §-ában deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben visszásságot okozott, mivel a kormányrendeleti szintû szabályozás a jogalkotásról szóló törvénnyel ellentétben a munkaviszony tartalmát, lényeges elemeit nem törvényben szabályozta. A kifogásolt szabályozás az Alkotmányban deklarált hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban visszásságot okoz, mivel a vizsgált esetben a nevelõszülõként foglalkoztatott munkavállalók jogviszonyára nem a Munka Törvénykönyve vagy más törvény rendelkezik. Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20) AB-határozatában kimondta: "Bár a jogegyenlõség fogalma csupán a 70/A. § (3) bekezdésének szövegében lelhetõ fel, a jogegyenlõség követelménye jelen van a Munka Törvénykönyv valamennyi szabályában. A jogegyenlõség lényege, hogy az állam mint közhatalom s mint jogalkotó köteles egyenlõ elbánást biztosítani a területén tartózkodó minden személy számára... Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom nem csak az emberi, illetve az alapvetõ állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom - ameny- nyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot - kiterjed az egész jogrendszerre, ideértve azokat a jogokat is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetõleg az alapvetõ állampolgári jogok közé."

II. Megállapította továbbá, hogy az új foglalkoztatási konstrukció sérti a gyermekek alkotmányos jogait is, hiszen a kedvezõtlenebb szabályozás csökkentheti a nevelõszülõi feladatot vállalók számát, illetve a foglakoztatókat arra ösztönzi, hogy ne hivatásos nevelõszülõket alkalmazzanak, hanem munkaviszonyt nem jelentõ megállapodással oldják meg a gyermekek nevelését. Ezért veszélybe kerülhet az a törvényben rögzített elv, miszerint az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti és tartós nevelésbe vett gyermekek számára az otthont nyújtó ellátás legfõbb formája a nevelõszülõi gondoskodás legyen.

Az OBH 8961/1996. számú ügyben az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat hivatásos nevelõszülõi munkaviszonyt megszüntetõ döntését vizsgálta. A vizsgálat megállapította: Az Alkotmány 67. § (1) bekezdése kimondja, hogy "A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérõl arra a védelemre és gondoskodásra, amely megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges." Ezen alkotmányos alapvetõ jog a vizsgált ügyben az érintett gyermekek esetében optimálisan a nevelõszülõi kapcsolatban érvényesül. E jogviszonyban a nevelõszülõk érdekeit a munkaviszony keretei között lehet leginkább figyelembe venni. Ilyen megközelítésben megállapítható, hogy a változással a gyermekek alkotmányos joga is sérül, mivel a hivatásos nevelõszülõi státus megszüntetése maga után vonhatja az esetleg most még talán nem tapasztalható következményt, hogy a gondozási díjban igen, de munkabérben már nem részesülõ nevelõszülõk a gyermekeket már nem tudják nevelni, így õk visszakerülnek az intézetbe. Az országgyûlési biztos fellépését az is indokolja, hogy a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben a gyermekek alkotmányos jogainak védelmére külön felhatalmazást kapott.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a következõ ajánlásokkal élt: 1. Felkérte a szociális és családügyi minisztert, hogy kezdeményezze a kormányrendelet módosítását oly módon, hogy a nevelõszülõi, a hivatásos nevelõszülõi és a helyettes szülõi jogviszony mint munkaviszony alapvetõ kérdései törvényi szabályozásban valósuljanak meg. 2. Felkérte a szociális és családügyi minisztert, hogy készíttessen felmérést minden megyére kiterjedõen, hogy a jogszabályváltozás miként érintette a munkaviszony alapján foglalkoztatott hivatásos nevelõszülõi kört, létszámuk mekkora volt a korábbi szabályozás szerint és ez hogyan alakult a változást követõen. A vizsgálat terjedjen ki arra is, hogy az új jogi szabályozás miatt hány gyermek került vissza állami gondoskodásba.

Az ajánlásokat a miniszter elfogadta. Válaszában közölte, hogy a nevelõszülõi jogviszony egyes kérdéseirõl szóló jogalkotási javaslatot elfogadja, majd késõbbiekben jelezte, hogy a munka folyamatban van. Azt is közölte, hogy összességében a hivatásos és nem hivatásos nevelõszülõk száma és a gondozásukba elhelyezett gyermekek száma nem csökkent. A csökkenés a hivatásos nevelõszülõknél volt érzékelhetõ. (A hivatásos nevelõszülõk számának alakulásában újabb kedvezõtlen változás történt, mely szerint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében teljes mértékben felszámolták a hivatásos nevelõszülõi hálózatot.) Az ajánlás nyomán készített vizsgálatról a miniszter részletesen beszámolt.

OBH 1027/1999.

Teljes szöveg: 3.8. alfejezetben.

OBH 1042/1999.

II. Az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetbe beutaltak teljes körére vonatkozó telefonhasználati tilalom korlátlan ideig történõ fenntartása - megfelelõ szintû szabályozás hiányában - sérti a betegek, beutaltak és hozzátartozóik kapcsolattartáshoz való jogát, a levelezésük ellenõrzése a magántitokhoz való jogot (Alk. 59. § (1) bek.) és ezen keresztül az emberi méltósághoz való jogaikat is (Alk. 54. § (1) bek.).

Teljes szöveg: 3.5. alfejezetben.

OBH 1152/1999.

Egy utóbb visszavont panaszt követõen az országgyûlési biztos hivatalból vizsgálta, hogy milyen szabályok szerint történik a nyelvvizsgadolgozatba való betekintés. A panasz szerint ugyanis a dolgozatot író arról nemcsak hogy másolatot nem kaphat, hanem még a kijavított részekrõl sem készíthet jegyzetet, a dolgozatot csak megtekintheti egy elõre megadott idõpontban.

E témával az országgyûlési biztos már az OBH 144/1996. számú ügy során foglalkozott, megállapítva, hogy: "A dolgozatmásolat kiadásának megtagadására azért van szükség, mert a nyelvvizsga feladatokat - hasonlóan a felsõoktatási intézmények felvételi vizsga kérdéseihez - adatbankban gyûjtik, és a késõbbi vizsgák során, különbözõ kombinációkban, többször felhasználják." Az 1996-os jelentésben tett ajánlás nyomán kormányrendeletet alkottak a nyelvvizsgáztatás rendjérõl (71/1998. (IV. 8.) Korm. r.), ami szabályozza ugyan a vizsga értékelése elleni jogorvoslatot, de a vizsgadolgozat megtekintését nem. A gyakorlatban ezért a felsõoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló 28/1995. (III. 24.) Korm. rendelet 9. §-át alkalmazzák. Ez a szabályozási hiányosság visszásságot okoz a jogbiztonság alkotmányos követelményével összefüggésben. Az országgyûlési biztos ezért ajánlotta az oktatási miniszternek, gondoskodjék a nyelvvizsgáztatásról szóló jogszabály szükséges kiegészítésérõl. Az ajánlást a miniszter elfogadta.

OBH 1654/1999.

A panaszos kifogásolta, hogy mozgáskorlátozott engedéllyel ellátott személygépkocsiját elszállították.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az eljáró hatóság jogszabályi elõírást nem sértett, mivel a KRESZ 15. § (6) bekezdésébõl és az 59. §-ából következõen a rakodási terület, várakozni tilos táblával védett helyrõl a mozgáskorlátozott jármûve is elszállítható.

Az országgyûlési biztos vizsgálta, hogy a jogszabályi rendelkezések lehetõséget adnak-e a mozgáskorlátozott jármûve esetén méltányos eljárásra. Megállapította, hogy a 143/1995. (XI. 30.) Korm. rendelet a kerékbilincs alkalmazásánál kivételt tesz a mozgássérült jármûvével, de a rendelet nem szabályozza azon eseteket, amikor a feltételek megléte esetén sem szállítható el a gépjármû. A rendeletben foglaltak alkalmazását elõsegítõ ORFK intézkedés szerint rendkívül indokolt esetben a rendõri szerv vezetõjének engedélyével szállítható el többek között mozgáskorlátozott engedéllyel ellátott személygépkocsi. Így rendõri intézkedés esetén a mozgáskorlátozott jármûvénél méltányosság alkalmazására lehetõség van. A jármû elszállítására Budapesten a közterület-felügyelõ is jogosult. Mivel ez esetben csak értesíteni kell a rendõrhatóságot, az ORFK intézkedésben írt kivételes elbánás lehetõsége ez esetben nem érvényesül.

OBH 2393/1999.

A Magyar Hírlap 1999. május 13-i számában megjelent "A Legfõbb Ügyészségen a Toyota ellopásának ügye - Eddig háromszor tartottak házkutatást" címû cikke alapján az országgyûlési biztos megkereste a legfõbb ügyészt.

Az állampolgári jogok biztosa arról tájékoztatta a legfõbb ügyészt, hogy a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (továbbiakban: Btk.) 1998. évi LXXXVII. törvénnyel történt módosítása miatt a rablás egyes minõsített eseteivel összefüggésben fennáll a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelménye csorbulásának közvetlen veszélye. Ezt az idézte elõ, hogy a Btk. rablásra vonatkozó módosítását nem követte a Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény (továbbiakban: ügyészségi törvény) olyan irányú kiegészítése, melynek alapján nem a rendõrség folytatja a hivatalos személy sérelmére elkövetett rablás minõsített esetei miatt indult büntetõeljárást, hanem az ügyészség.

Az országgyûlési biztos átirata alapján a legfõbb ügyész helyettese kiadta az 1/1999. Lü. h. körlevelet. A körlevél szerint ha a rablás bûntettét a bíróság, az ügyészség vagy a rendõrség állományába tartozó személy sérelmére, hivatalos eljárásuk alatt követték el, a nyomozást a Be. 18. § (3) bekezdése alapján az ügyészség hatáskörébe kell vonni. A hatáskörbe vonáshoz külön engedély beszerzését a körlevél nem írta elõ.

A tett intézkedést elegendõnek tartotta az országgyûlési biztos ahhoz, hogy hasonló ügyekben egységes gyakorlat alakuljon ki. Ezért külön ajánlást nem tett.

Az eljárás eredményességét az is bizonyítja, hogy az Országos Ítélõtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás mûködését érintõ egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 171. § (5) bekezdése - ami 2000. március 1-jén lép hatályba - módosította az ügyészségi törvény mellékletének 1. b/ pontját. Eszerint az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó bûncselekmények: ... "A hivatalos személy elleni erõszak, valamint a hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt elkövetett rablás, amennyiben a cselekményt a bíróság, ügyészség vagy rendõrség állományába tartozó személy ellen követték el. (Btk. 229. §, valamint 321. § (3) bekezdés d/ pont, (4) bekezdés b/ és c/ pont)."

OBH 3117/1999.

A panaszos sérelmezte, hogy a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményrõl szóló 287/1997. (XII. 29.) Korm. rendeletnek 1999. március 1-jétõl történt, egyébként jogkiterjesztést célzó és eredményezõ módosítása hátrányosan érinti a 65. életévüket betöltött nyugdíjasokat.

Az országgyûlési biztos vizsgálatot folytatott, mert alapos gyanúja volt arra, hogy sérült a szociális biztonsághoz való jog. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a közforgalmú személyszállítás utazási kedvezményeinek szabályai az 1991-ben kialakított koncepció alapján folyamatosan változtak. A változások érintették a nyugdíjasok utazási kedvezményeit is. A legjelentõsebb változás 1998. január 1-jétõl vált hatályossá, amely a 65 éven felüliek ingyenes utazását vezette be. Ez az intézkedés mintegy félmillió fõvel több, hozzávetõlegesen összesen másfélmillió személy számára biztosította a közforgalmú tömegközlekedési eszközökön (vasút, távolsági autóbusz, HÉV, helyi tömegközlekedés) való ingyenes utazás lehetõségét.

Tekintettel arra, hogy a kormányrendelet alapján az ingyenes utazás igazolására a személyi igazolvány szolgál, 1999. március 1-jétõl már nem küldte meg a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a 65 éven felüliek részére az évi 16 db 50 százalékos és további 2 alkalommal 90 százalékos kedvezmény igénybevételét lehetõvé tevõ utalványt, melyet eddig a házastárssal (élettárssal) közösen felhasználhattak. Amennyiben (a korábbi rendszernek megfelelõen) a 65. életévüket betöltött személyek részére utazási utalványt kellene küldeni, ez a költségvetésnek éves szinten 100-150 millió forintos többletkiadást jelentene.

Az országgyûlési biztos a vizsgálat eredményeként az alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot nem állapított meg. Egyetért azzal, hogy az ingyenes utazás 70 évrõl 65 éves korra történõ leszállítása nagymértékû kedvezmény bõvítést jelentett. Javasolta azonban a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszternek, hogy vizsgálja meg a korábban szerzett jog visszaállításának vagy más kedvezmény bevezetésének lehetõségét.

A miniszter válaszában a korábbi kedvezmény visszaállítására nem látott lehetõséget, az érintett kör vonatkozásában más kedvezmény bevezetésének lehetõségét az utazási kedvezmények rendszerének jelenleg folyó áttekintése keretében megvizsgálja, a vizsgálat eredményérõl válasz még nem érkezett.

OBH 3198/1999.

A panaszos azért fordult kérelemmel az országgyûlési biztoshoz, mert az önkormányzat kötelezte a felvett 2,2 millió forint lakásépítési kedvezmény visszafizetésére, mivel a lakást a vásárlástól számított 5 éven belül el kívánta idegeníteni.

Az országgyûlési biztos a tulajdonhoz való jog, valamint a jogbiztonsághoz való jog sérelmének veszélye miatt vizsgálatot indított, melynek során megállapította, hogy a panaszosok 1997-ben lakást vásároltak, és igénybe vettek 3 gyermekre tekintettel 2,2 millió Ft lakásépítési kedvezményt. Idõközben házasságuk megromlott és a bíróság azt 1998-ban felbontotta. Elhatározták, hogy a lakást értékesítik, és az 1998 novemberében kapott hivatalos tájékoztatás szerint annak nem is volt jogi akadálya. December 7-én adásvételi elõszerzõdést kötöttek, és a vevõ foglalót is fizetett. Az elõszerzõdés szerint a szerzõdést 1999. II. 28-áig kötötték volna meg, de arra nem került sor, mert a panaszosok kérelemmel fordultak az ön- kormányzat jegyzõjéhez, a kedvezmény visszafizetése alóli mentesítést kérve, de a jegyzõ azt elutasította. A panaszosok az elutasításra tekintettel az adásvételtõl elálltak, de ezért a vevõnek ki kellett fizetniük az általa adott foglaló kétszeresét. A jegyzõ az elutasítást azzal indokolta, hogy az 202/1998. (XII. 19.) Kormányrendelet 1999. január 1-jei hatállyal törölte a 106/1988. (XII. 26.) MT rendeletnek azt a szakaszát, amely a kedvezmény visszafizetése alól mentesítette azokat, akik a házassági bontóperre tekintettel idegenítették el a lakásukat.

A 43/1995. (VI. 30.) AB-határozat kimondta, hogy alkotmányellenes az a jogszabály, amely nem biztosít elegendõ idõt az állampolgároknak a jogszabályok megváltozására való felkészülésre. A lakásépítési és vásárlási támogatás az állampolgárnak nem alanyi jogon jár, hanem azt az állam a nemzetgazdaság teljesítõképessége által meghatározott pénzügyi feltételek függvényében nyújtja a polgárai részére. A kormányrendelet az MT rendeletet úgy módosította, hogy bezárt egy kiskaput, amely a tapasztalatok szerint visszaélésre volt alkalmas. E módosítás tehát nem sérti az állampolgárok tulajdonhoz való jogát.

Az országgyûlési biztos 1997-ben az OBH 1578/1995. számú jelentésében felhívta a pénzügyminiszter figyelmét, hogy a hatáskörébe tartozó jogszabályok elõkészítése során, a támogatási formák módosításakor az állampolgároknak a jogbiztonsághoz való jogát minden esetben érvényesítse. A jelen panasz ügyében lefolytatott vizsgálat azt igazolta, hogy a korábbi ajánlás nem érte el a célját, mert a jogalkotó ugyanazt a visszásságot okozta.

OBH 3711/1999.

A súlyos cukorbetegségben szenvedõ kisnyugdíjas panaszos sérelmezte, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 1999. július 15-tõl megszüntette a Humalog combipack nevû inzulintartalmú készítmény 90%-os támogatását, ami azt jelentette, hogy a készítményt ezentúl teljes áron kellett megvennie.

Szakértõi vélemény alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapította, hogy az erre vonatkozó egészségügyi miniszteri rendelet hatálybalépése után a Humalog ingyenes felírására az a cukorbeteg, aki naponta három vagy több alkalommal szorul inzulinkezelésre és akinek az étkezés utáni kifejezett vércukorszint-emelkedését semmilyen más módon nem lehet megnyugtatóan csökkenteni, illetve akinek az inzulinhatású készítményt a diabetológiai szakrendelés szakorvosa írta fel, ingyenesen jut hozzá mind a Humulin, mind a Humalog készítményhez. A rendelet hatálybalépését követõen azonban a támogatott inzulinkészítményre jogosult cukorbetegeknek külön-külön kell felíratniuk az ultragyors hatású Humalog inzulint és az elhúzódó hatású Humulin N készítményt, amelyeket eddig egy csomagban, "Humalog combipack" néven 90%-os támogatottsággal kaphattak. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa levélben minderrõl haladéktalanul tájékoztatta a panaszost.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa továbbá megállapította az ügyben, hogy az orvosnak vagy a gyógyszerésznek a panaszost tájékoztatni kellett volna minderrõl. Elõfeltétele a megfelelõ tájékoztatásnak azonban, hogy az orvosoknak és a gyógyszerészeknek megfelelõ idõ álljon rendelkezésükre a jogszabály változásainak megismerésére, áttanulmányozására és az alkalmazásra való felkészülésre. Az országgyûlési biztosnak nem feladata meghatározni, hogy pontosan mennyi idõ szükséges ahhoz, hogy az érintettek - az orvos, a gyógyszerész és a beteg - fel tudjanak készülni a változásra. Ez a jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik. Amennyiben a jogszabály-módosítás alkalmazására való felkészülést szolgáló idõtartam túl rövid, az a jogbiztonságot veszélyezteti. A "kellõ idõ" meghatározásánál mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásának megváltoztatása sok embert alapvetõ érdekeiben érint. Gyakran a társadalombiztosítási támogatás megváltoztatása a betegnek más gyógyszerre való átállást tesz szükségessé. A cukorbetegek esetében más inzulintartalmú injekcióra való áttérés általában hosszadalmas kórházi kezeléssel jár.

Az országgyûlési biztos azt ajánlotta az egészségügyi miniszternek, hogy a jövõben biztosítsa, hogy a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásának módosításáról szóló rendelet kihirdetése és hatálybalépése között az érintettek számára kellõ idõ álljon rendelkezésére a változásokra való felkészülésre. A miniszter válaszlevelében egyetértett az ajánlással, és ígéretet tett arra, hogy a jövõben erre fokozott és különös figyelmet fordítanak.

OBH 3726/1999.

Építész-tervezési munkájában érintett panaszos azt sérelmezte, hogy szabályozás hiányában 1999. december 31-ét követõen nem végezheti eddigi munkáját, nem tervezhet. A tervezõi és szakértõi mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvényt az 1997. évi LXIV. törvény módosította annak érdekében, hogy a kamarai tagságra nem jogosult személyek korábban engedélyezett tervezõi, illetve szakértõi tevékenységüket az eredeti törvényben maghatározott egyéves idõszaknál tovább, összesen három évig folytathassák. A három év letelte után a felsõfokú végzettséggel nem rendelkezõ technikusi kör további tervezõi lehetõségét külön jogszabálynak kellett volna rendezni, szabályozva a külön vizsga letételét.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a szabályozás elmaradása az 1999. december 31. határnapra tekintettel a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonság, illetve ezzel összefüggõ tisztességes eljárás követelményét sérti, ezért visszás. Megoldást a kamarai törvény módosítása adhat, melynek tervezete a vizsgálat lezárásának idõpontjában már ismert volt. A panaszos ügyében az 1997. évi módosítást követõen a megõrzött jogok elvesztését az újabb szabályozás hiánya okozza, amely sérelem a módosítási javaslattal véglegesen rendezõdhet, tekintettel arra, hogy a javaslat a megõrzött jogosultságok élethosszig való megtartásáról szól. Erre figyelemmel az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese jogalkotási javaslattal nem élt. A jelentés kiadását követõen megjelent az 1999. évi CXIV. törvény a tervezõ- és szakértõ mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény módosításáról.

OBH 3971/1999. és OBH 3972/1999.

A személyes gondoskodást nyújtó nem állami intézmények ellenõrzésének szabályozási hiányosságai, az engedély nélkül mûködõ intézmények bezáratását lehetõvé tevõ jogszabály hiánya, emiatt az érintett hatóságok intézkedéseinek elhúzódása és hatástalansága sérti a gondozottak jogát a jogállamisághoz és ennek lényegi elemét képezõ jogbiztonsághoz (Alk. 2. § (1) bek.), az élethez és az emberi méltósághoz (Alk. 54. § (1) bek.), a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez (Alk. 70/D. § (1) bek.) és az öregség, betegség, rokkantság esetén a szükséges ellátáshoz (Alk. 70/E. § (1) bek.)

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatalból vizsgálatot rendelt el a miskolci Közös Sors Közhasznú Egyesület szociális otthonában gondozott idõskorú ápoltak ügyében, mert a mûködési engedéllyel nem rendelkezõ otthonba idõs betegeket vettek fel, a gondozottak ápolása hiányos volt, az étkeztetésnél visszaélések történtek.

1999. augusztus 18-án az ÁNTSZ-hez bejelentés érkezett, hogy az otthonban elhelyezett gondozottakról összesen egy ápoló gondoskodik. A egyesület elnöke határozatlan idõre külföldre utazott. Az egyesület kasszája üres, a gondozottak ellátása nincs biztosítva. Az ÁNTSZ a gondozottakat a miskolci Semmelweis Kórházban helyezte el. Megállapításaikról és intézkedésükrõl tájékoztatták az ügyészséget. Az elnök ellen a nyomozó hatóság 1999. augusztus 26-án elfogatóparancsot bocsátott ki. A megyei fõügyészség az egyesület feloszlatása érdekében keresetet nyújtott be a bírósághoz.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei fõügyésztõl, az ÁNTSZ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Hivatalától és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivataltól beszerzett adatok alapján megállapította, hogy:

A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény mûködésének engedélyezésérõl szóló 161/1996. (XI. 7.) Korm. rendelet nem teszi lehetõvé a szociális intézmény bezárattatását, ha egy mûködési engedéllyel nem rendelkezõ intézmény gondozottakat fogad be, és tevékenysége során azok jogait és egészségét veszélyezteti vagy sérti.

Az ÁNTSZ a gondozottak elhelyezésére csak akkor intézkedett, amikor a helyzet tarthatatlanná vált. A megyei fõügyészség mûködés-felügyeleti vizsgálatának négy hónapos elhúzódása az adott helyzetben indokolatlanul hosszú volt.

Az önkormányzat azzal, hogy az egészséget veszélyeztetõ helyzet ellenére nem intézkedett korábban a helyiség bérletének megszüntetésérõl, a gondozottaknak az élethez és az emberi méltósághoz, a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez és a szociális biztonsághoz való jogaival kapcsolatban visszásságot okozott.

Az igazságügy-miniszter az ajánlásra még nem válaszolt, a válaszadás határideje 1999. december 14-én lejárt.

A szociális és családügyi miniszter az ajánlást elfogadta, a javasolt kormányrendelet tervezete elkészült, a Kormány 1999. december 7-i ülésén a tervezetet elfogadta.

Az ÁNTSZ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Intézetének vezetõje vitatta a megállapításokat, mert véleménye szerint az ÁNTSZ minden tõle telhetõ intézkedést megtett, azonban ismételt megfontolás után az ajánlást elfogadta.

A legfõbb ügyész helyettese az ajánlást nem fogadta el, de az állampolgári jogok országgyûlési biztosa azt fenntartotta, és teljesíthetõségét ismételten megfontolásra ajánlotta. Az újabb határidõ még nem telt le.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõje az ajánlást elfogadta. Hivatala évente ellenõrzi a nem állami, háromévente az állami fenntartású szociális intézmények mûködését.

OBH 3298/1996.

A panaszos a szomszédjában folyó építkezés miatt fordult az országgyûlési biztoshoz, és a XII. kerületi Polgármesteri Hivatal jegyzõjének, építésigazgatási irodájának és a Fõvárosi Közigazgatási Hivatalnak az eljárását kifogásolta.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a panaszos szomszédja a XII. kerületben családi ház bõvítésére kapott engedélyt az elsõfokú építésügyi hatóságtól. A hatóság külön határozattal engedélyezte ugyanezen a telken támfal, garázsok és mûterem építését. A panaszos és társai fellebbezése ellenére az akkori Köztársasági Megbízott Hivatala (KMBH) a családi ház bõvítésre vonatkozó engedélyt másodfokon jóváhagyta, amelyet a panaszos két szomszédjával együtt bíróság elõtt megtámadott. A perben a bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet ellen a panaszos nem fellebbezett, mivel az értelmetlen lett volna, hiszen idõközben a szomszéd építtetõ engedély nélkül az új épületet megépítette. A bíróság az ítélet indokolásában is rámutatott, hogy az építkezésrõl (és így panaszos szomszédjogairól) már csak fennmaradási engedélyezési eljárásban lehet dönteni. A panaszos az engedély nélküli építkezés megkezdését és minden további fázisát jelentette, és kérte az építkezés leállítását, de ez nem történt meg. Megépültek az elõkerti gépkocsitárolók, azokat irodaként vették használatba. Az elsõfokú építésügyi hatóság 1994. október 25-én kelt határozatával kötelezte az építtetõket a rendeltetéstõl eltérõ használat megszüntetésére. A kötelezett a határozatot megfellebbezte, azonban akkor a fellebbezés elbírálása sem saját hatáskörben, sem másodfokon - felterjesztés hiányában - nem történt meg, csak az 1995. március 21-én kelt módosított építési engedélyt megadó elsõfokú határozat elleni fellebbezés 1995. május 16-án történt felterjesztése során, azzal egyidejûleg. A fellebbezések elbírálása során - másodfokon megállapítva, hogy a módosított kérelem elbírálása már elvégzett átalakítás után történt - elrendelték az építésrendészeti eljárás lefolytatását. A másodfokú határozatokkal egyidejûleg a Közigazgatási Hivatal 1995. június 19-én szignalizációval élt az akkori jegyzõ felé, feltárva az ügy kapcsán észlelt eljárásjogi hibákat, felhívta a szükséges intézkedés megtételére. 1996. január 24-én a másodfokú hatóság felszólította a XII. kerületi Polgármesteri Hivatal aljegyzõjét, hogy az 1995. június 19-én kelt másodfokú határozattal elrendelt új eljárást haladéktalanul le kell folytatni. Az építtetõ - felszólítás nélkül - 1996. március 28-án hiányosan benyújtotta a fennmaradási engedély iránti kérelmét, melyet 1996. október 4-én kiegészített, és ezt követõen az elsõfokú építésügyi hatóság 1996. október 27-én kelt határozattal bírált el, több mint egy évvel az új eljárást elrendelõ másodfokú határozat után. A panaszos fellebbezésére másodfokon már csak a fennmaradás tényének tudomásulvételére volt lehetõség az egy éves intézkedési határidõ letelte miatt.

Az országgyûlési biztos általános helyettese hatáskörének megfelelõen az eljárásnak a bíróság által felülvizsgált szakaszát nem vizsgálta, csak az azt követõ szakaszt. Megállapította, hogy az elsõfokú építésügyi hatáskörében a jegyzõ és a nevében eljárók sorozatosan megsértették az államigazgatási eljárási törvénynek (Áe.) az eljárási kényszerre, az építési törvénynek az ellenõrzésre, engedély nélküli építkezések megakadályozására vonatkozó elõírásait. Nem tisztázták a tényállást, megsértették az engedély nélküli építkezéssel érintetteknek a jogorvoslathoz való jogát.

Megsértették az Áe. 73. § (3) bekezdését, mely szerint: "A közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti, annak tartalmát a megismételt eljárás és a határozathozatal során köteles figyelembe venni." A KMBH és jogutódja, a Közigazgatási Hivatal bár szignalizációval élt az elsõfokú hatóságnál, az eredménytelenséget észlelve sem járt el, így kerülhetett sor arra, hogy a jogtalanul és szabálytalanul megépített építmény szabályossá tételére már nincs mód.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az intézkedésre nyitva álló egy év elteltére tekintettel a Közigazgatási Hivatalnak a közigazgatási lehetõségeket végképp lezáró másodfokú határozatában foglaltak - mely szerint már csak tudomásul vette a fennmaradás tényét - helytállóak. Megállapította, hogy a fent felsorolt alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság fennáll, annak elsõdleges elõidézõje az ügyben eljáró jegyzõ (és a hatáskörében eljárók), és bekövetkezését elõsegítette a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal mint felettes szerv mulasztása is. Megállapította, hogy a tulajdonhoz való jog éppúgy megilleti az építtetõ szomszédját, mint az építtetõt; hogy az egészséges környezethez való jog megilleti az építtetõ valamennyi szomszédját. A jogbiztonság sérelme törvényszerûen bekövetkezik, ha az állampolgárok jogaikat nem érvényesíthetik, ha a törvények és jogszabályok betartására (is) létrehozott hatóságok önmaguk nem tartják be e szabályokat. Az állampolgár kiszolgáltatottá válik, ha a közhatalmi jogosítványokat jogos érdekei ellenében mûködtetik, és nem védelmében.

A jelentésben foglaltakkal a panaszos egyetértett. Az ajánlást a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal vezetõje elfogadta. A XII. kerület Polgármestere értesítette az országgyûlési biztos általános helyettesét, hogy a felelõsségre vonásra nincs lehetõség, mert az eljáró ügyintézõk már nem dolgoznak az önkormányzatnál, a tisztségviselõkhöz érkezett panaszok ügyében követendõ eljárást - a kezdeményezésnek megfelelõen, de attól függetlenül és azt megelõzõen - szabályozta.

OBH 6173/1996.

A panaszos és társai az országgyûlési biztoshoz intézett beadványukban sérelmezték, hogy aranykoronában nyilvántartott részarány-tulajdonuknak megfelelõ aranykorona értékû földet a törvényes határidõben (1993. III. 23.) beadott földkiadási kérelmük ellenére sem adták tulajdonukba.

Az országgyûlési biztos általános helyettese a jogbiztonság (Alk. 2. § (1) bek.), valamint a tulajdonhoz való jog (Alk. 13. § (1) bek.) megsértésének gyanúja miatt indított az ügyben vizsgálatot.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének vizsgálata feltárta, hogy a panaszosok a törvényes határidõben kérték a sóskúti 0529, valamint a 067. helyrajzi számú földekbõl részarány-tulajdonuk aranykorona értékének megfelelõ értékû föld kiadását. A panaszos tájékoztatása szerint a Földkiadó Bizottság a mûködése megszûnéséig - 1996. XII. 31. napjáig - a megkezdett földkiadási eljárást a panaszosok ügyében nem fejezte be.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének vizsgálata megállapította, hogy a panaszosok földkiadási ügyét - mint elsõfokon jogerõsen le nem zárt földkiadási ügyet - az 1993. évi II. törvény rendelkezései szerint 1997. I. 15. napjáig az FM Fõvárosi és Pest Megyei Földmûvelésügyi Hivatalához kellett áttenni, mely idõpontot követõen a döntés meghozatala az FM Hivatal hatáskörébe tartozik. Az FM Hivatalnak az ügyben - az 1957. évi IV. törvény 15. § (1) bekezdése szerint - 1997. II. 15. napjáig kellett volna érdemi határozatot hoznia. E kötelezettségeinek teljesítését a Hivatal elmulasztotta, miáltal megsértette a jogbiztonság alkotmányos elvét, s ezen keresztül panaszosok tulajdonhoz való jogát is. A Hivatal a mulasztásával a felhívott alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságot idézett elõ.

Az FM Hivatal vezetõje a módosított ajánlásra adott válaszában kifejtette, hogy a panaszolt földkiadási ügyben legkorábban 2000 januárjában tudnak határozatot hozni. Az országgyûlési biztos általános helyettese a választ ajánlása elfogadásának tekintette. Az ajánlás elérte célját.

OBH 8565/1996.

A beérkezett panasz szerint az önkormányzat Gazdasági Mûszaki Ellátó Szolgálata (GAMESZ) a Mogyoródi patakon építési engedély nélkül gázló építését kezdte meg, amelyet a panaszos akadályozott, ezért 10 ezer Ft szabálysértési bírsággal sújtotta a jegyzõ.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy panaszos háza elõtt 1996. május 6-án útépítés kezdõdött. A környék lakóit errõl nem értesítették. A panaszost a helyszínen a GAMESZ munkavezetõje tájékoztatta a patakhoz vezetõ gyalogútnál a földút feltöltésével és az út mellett lévõ forrás "másik oldalra történõ átvezetésével" kapcsolatos munkálatokról. A panaszos az építési engedély, terv nélkül elkezdett építkezést akadályozta gépkocsijával. A történtek után a GAMESZ feljelentésére Fót község jegyzõje negyven nap elzárásra változtatható 10 000 forint pénzbírsággal sújtotta panaszost "hivatalos személy akadályozása szabálysértés" elkövetéséért. A határozat indokolása: "Az ügy tisztázására megtartott tárgyaláson nevezett elismerte az akadályozás tényét, de kifogásolta hivatalos személy minõsítést, mert szerinte tervek nélküli útépítést végeztek a GAMESZ dolgozói. Fót Önkormányzat Képviselõ Testülete határozatban utasította a GAMESZ-t ... átjáró kialakítására. E határozat alapján kezdték meg a munkákat a dolgozók." A Közigazgatási Hivatal helyben hagyta az elsõfokú határozatot, mivel "A Pest Megyei Közlekedési Felügyelet azt a tájékoztatást adta, hogy az önkormányzat az adott területen földút karbantartási munkákat végeztetett, amihez nincs szükség építési engedélyre. Panaszos ezen állítás ellenkezõjét hitelt érdemlõen bizonyítani nem tudta. ... Mivel panaszos a szándékosságot nem tagadta, s a jogszerûtlenséget bizonyítani nem tudta, a terhére rótt cselekményt elkövette, ezért a rendelkezõ részben foglaltak szerint határoztam." A panaszos tartva az újabb Baracskára szóló beutalástól, befizette a 10 ezer forintot. Idõközben az út- és gázlóépítés szándékáról értesülve, az építkezés megkezdését látva, beadványokat intézett az általa illetékesnek ítélt hatóságokhoz, intézkedésüket kérve. Ennek nyomán több helyszíni szemle, állásfoglalás, magyarázatadás született, hatósági intézkedés nem. Az út építését 1996. május óta nem folytatták, a gázló nem épült meg.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a hozzá intézett kérések közül a bírság visszafizetésére - az eltelt idõ figyelembevételével - semmilyen eljárásban nincs lehetõség. Az 1968. évi I. törvény azon hiányosságai, amelyekre panaszos alkotmányos jogainak megsértése is részben visszavezethetõ, és amelyekre az Alkotmánybíróság is rámutatott 63/1997. (XII. 12.) AB-határozatában, az AB intézkedésével és az 1999. évi LXIX., az új szabálysértésrõl szóló törvény hatálybalépésével megszûntek, illetve 2000. március 1-jétõl megszûnnek, ezért intézkedést e tekintetben sem kezdeményezett. Úgy ítélte meg azonban, hogy a jogsérelem tisztázásának mind a konkrét ügyben, mind azért is jelentõsége van, mert a megállapított hiányosságok túlmutatnak a konkrét eseten.

Az önkormányzat 234/95. sz. határozatában "megbízta" a GAMESZ-t, hogy "alakítson ki egy gázlót". Amennyiben tehát az önkormányzat határozata alapján dolgozott a GAMESZ (mint azt az eljáró szabálysértési hatóságok mindvégig evidenciaként kezelték), akkor gázlót épített. Természetes vizekben gázló a vízgazdálkodásról szóló törvény és más ágazati jogszabályok szerint a vízügyi hatóság vízjogi, létesítési engedélye és a szakhatóságok hozzájárulása alapján létesíthetõ.

Az önkormányzat testülete hatósági jogosítványokkal nem rendelkezik, különösen nem vízjogi engedélyezés alá esõ munkálatok tekintetében. Amennyiben a GAMESZ nem gázlót épített (bárminek minõsítenénk a munkát - útépítés, forrásáthelyezés, "földútfeltöltés", árokásás, útkarbantartás stb.), akkor nem az önkormányzati testület határozata alapján végzett munkát, mert az gázló építésre utasította. Mivel a helyszínen végzett munka sem hatósági engedéllyel nem rendelkezett, sem nem a képviselõtestület határozata alapján készült, indifferens, hogy "karbantartás"-nak nevezték utóbb.

A helyszínen végzett munkálatok minõsítését a szabálysértési hatóság saját hatáskörben is tisztázhatta volna, a szabálysértés szempontjából ugyanis kizárólag az volt az eldöntendõ kérdés, hogy a hivatalos személyt jogszerû eljárásában akadályozta-e az elkövetõ. A jogszerûséget a képviselõ-testület határozatára alapozva vezette le a szabálysértési hatóság, azonban

1. a képviselõ-testület gázlóépítésrõl határozott, nem útkarbantartásról;

2. a képviselõ-testület nem rendelkezett hatáskörrel gázlóépítés engedélyezésére;

3.a képviselõ-testület határozatai a GAMESZ részére mindösszesen azt jelenthették volna, hogy a szükséges terveket készíttesse el és engedélyeztesse a hatáskörrel rendelkezõ hatóságokkal, ezt követhette volna a kivitelezés. A GAMESZ (vezetõi) hivatásszerûen foglalkoznak építéssel, közterületen végzett különféle munkákkal. Testületi határozat nem menthet fel a szakma-gyakorlás szabályai alól sem;

4. a jegyzõ szabálysértésben elmarasztalta a panaszost, mert akadályozta a testület határozatának (gázló építés) végrehajtását. Egyidejûleg tudomásul vette az illetékes hatóságok nyilatkozatait, hogy aminek az építését megkezdték, az csak különbözõ engedélyek alapján lenne létesíthetõ.

A munkálatok leállítása kizárólag a panaszos fellépése nyomán helyszíni szemlét tartó szakhatóságok nyilatkozatainak következménye. A GAMESZ által megkezdett munka - gázló és odavezetõ út építése - azért nem fejezõdött be engedély nélküli építkezésként, mert a panaszos fellépése ezt megakadályozta. Amennyiben a panaszos fellépése a tervek és engedély nélküli gázló- és útépítést végzõ személy munkáját akadályozta, nem követhette el az 1968. évi I. törvény 98. §-ában megfogalmazott szabálysértést: "Aki a hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy jogszerû eljárását szándékosan akadályozza, tízezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható." Engedélyköteles építési munka engedély nélküli végzése nem lehet jogszerû, akkor sem, ha hivatalos személy végzi. Közfeladatot ellátó szervezet képviselõjének jogszerûtlen magatartását akadályozó állampolgár ugyanezen szervezet jogszerûtlen utasítását adó másik személy intézkedése folytán kis híján 40 (vagy 25) napot töltött Baracskán.

Az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy az ügyben jogorvoslatra azért nem kerülhetett sor, mivel a Közigazgatási Hivatal másodfokú szabálysértési hatósága a tényállást nem kellõen tisztázta. Egyidejûleg az a két indok, hogy "az önkormányzat az adott területen földútkarbantartást végzett .... a GAMESZ dolgozói a képviselõ-testület határozata alapján végeztek munkálatokat" - egymás kioltó állítások. Továbbá a jogszerûtlenséget nem a panaszosnak, hanem a döntést hozó hatóságnak kellett volna felderítenie és bizonyítania. A Közlekedési Felügyelet levelében foglaltak szintén törvénysértõek: a Felügyelet az eljárásban tudomást szerzett arról a tényrõl, hogy a testület határozata alapján gázló és hozzá vezetõ út készül(t volna, ha panaszos nem akadályozza, és így le nem állítják a kivitelezést), amely engedélyköteles, és amelyben a Felügyelet az út engedélyezõ hatósága a gázló engedélyezésében szakhatóság. Tudomással bírt arról (fényképekkel dokumentáltan és a helyszínen ma is rekonstruálhatóan), hogy a jelzett helyen a gyalogösvényen kívül más - gépkocsival is járható - út soha nem volt. (Nem is kellett, mert gázló nélkül nem vezet sehová.) A telekkönyvbe bejegyzés, rendezési tervbe betervezés tulajdonjogot és az útlétesítés elvi lehetõségét jelenti, az útépítés engedélyezésének két jogi elõfeltétele, de az építés-karbantartás szempontjából semmiféle módon nem értékelhetõ meglévõ útként, mert annak elsõdleges feltétele a természetben való létezés. A jogkérdés és a ténykérdés a minõsítésben összetartozó, együtt értékelendõ, és nem egymást helyettesítõ momentumok. Gázlóépítés és a hozzávezetõ út munkálatainak elkezdése, alépítmény építése és egyéb elõmunkálatok nem minõsíthetõk karbantartásnak. Mivel a 8/1970. (XI. 13.) KPM-ÉVM-rendelet a 2. § (1) és (2) bekezdése e tekintetben egyértelmû, az ombudsman magyarázatot kért a Közlekedési Fõfelügyelet vezetõjétõl, aki megküldte a 354.638/93. sz. állásfoglalást, amelyet a KHVM Közúti Közlekedési Fõosztálya és a Közlekedési Fõfelügyelet fõigazgatója együttesen adtak ki. Az állásfoglalás alapján is engedélyköteles lett volna a munka, és abból következtetéseit tévesen vezette le a Közúti Igazgatóság. Az állásfoglalás azonban a jogalkotásról szóló törvény alapján nem bír a jogszabály erejével, még abban a körben sem alkalmazható, amelyet megjelöl, nemhogy önkormányzati tulajdonú út építésének engedélyezési (rendészeti) eljárásában.

Az ajánlást a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõje elfogadta, a megállapításokkal egyetértett.

Fót nagyközség polgármestere az ajánlást elfogadta, elõterjesztésében a képviselõ-testület megtárgyalta a jelentést és az ajánlásokat. Határozatuk szerint a szükséges szervezeti intézkedéseket megteszik, a megkezdett építkezés helyét az eredeti állapotba visszaállítják, a panaszostól - vele egyeztetett szövegû közleményben - a helyi újságban kérnek elnézést.

A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium az ajánlásra még nem válaszolt.

OBH 8732/1996.

A panaszos beadvánnyal fordult az Országgyûlési Biztos Hivatalához, mert évek óta eredménytelen küzdelmet folytatott a társasházuk földszintjén található vendéglõ többszöri, engedély nélküli építkezése és idõnkénti rendeltetéstõl eltérõ üzemeltetése miatt.

- a fennmaradásra vonatkozó új elsõfokú eljárást haladéktalanul folytassák le, gondoskodjanak a jogerõs határozatok végrehajtásáról,

- vizsgálják ki a konkrét ügyben a mulasztásokat, a mulasztókkal szemben az Obtv. 24. §-a alapján kezdeményezett fegyelmi eljárást folytassák le,

- a hatósági hatáskörben eljáró szervezetek és személyek vonatkozásában alakítsanak ki olyan ellenõrzési mechanizmust, amely megakadályozza a hasonló jogsértések elõfordulásának a lehetõségét,

- vizsgálják meg a korábbi megbízott jegyzõ felelõsségét az ügyben,

- gondoskodjanak arról, hogy a polgármesterhez címzett panaszokat érdemi válaszok és intézkedések kövessék,

- a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal vezetõje kísérje figyelemmel az általa elrendelt új eljárások tényleges lefolytatását, felügyeleti jogkörében és felettes szervként járjon el az ilyen és hasonló esetek jövõbeni elkerülése érdekében.

Az országgyûlési biztos általános helyettesének ajánlásait a címzettek a fegyelmi eljárásokra vonatkozó kezdeményezések kivételével elfogadták.

A Közigazgatási Hivatal vezetõje a vizsgálati jelentést követõen célvizsgálatot végeztetett, és a feltárt jogsértések orvoslására, valamint a szükséges intézkedések megtételére felhívta a XII. kerület jegyzõjét.

OBH 9000/1996.

Teljes szöveg: 3.6. alfejezetben.

OBH 1231/1997.

A panaszos beadványában sérelmezte Abony város önkormányzatának eljárását az 1995/1996-os fûtési idényben kiadott tüzelõolaj (továbbiakban HTO) támogatással kapcsolatban. A beadvány névtelensége miatt a kifogásoltak konkrét vizsgálata jelentõsen korlátozott volt.

A vizsgálat a szociális biztonsághoz való jog és a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonsághoz való jog érintettsége miatt indult.

A beadványban kifogásoltak arra vonatkoztak, hogy a városban a lakosság az 1994/1995-ös fûtési idõszak második felére vonatkozóan a HTO támogatást nem kapta meg. A panaszos sérelmezte továbbá azt is, hogy az 1995/1996-os fûtési idényben a lakosság a tüzelõolaj támogatást egy tételben 1996. október 10-én kapta meg, egy olyan jogszabályra hivatkozással, ami 1996. március 31-én hatályát vesztette. Az országgyûlési biztos megkeresésére a polgármester azt a tájékoztatást adta, hogy az 1996-os évre vonatkozó kérelmek elbírálásánál a hatályos, 4/1996. NM-PM-BM-IKM-együttes rendeletben foglaltak szerint jártak el, és az önkormányzatnak nincs az említett rendelethez kapcsolódó helyi rendelete. Ismételt megkeresésben az országgyûlési biztos kérte a polgármestertõl, hogy a vizsgálat lefolytatásához küldje el összesített kimutatásban az 1996-os évben történt kifizetéseket. A megkeresésre adott válaszában a polgármester arról tájékoztatta az országgyûlési biztost, hogy a kimutatás elkészítését és elküldését nem áll módjukban teljesíteni a gyermekvédelmi támogatások feldolgozása miatt. A megkeresést a késõbbiekben sem teljesítették.

A visszásság orvoslására az országgyûlési biztos a város polgármesterének ajánlást tett, hogy a jõvõben az országgyûlési biztos megkeresését maradéktalanul teljesítsék. Az ajánlást a polgármester elfogadta. A polgármester válaszát az országgyûlési biztos elfogadta.

OBH 1823/1997.

A panaszos azért fordult az Országgyûlési Biztosok Hivatalához, mert az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium megtagadta a KERMI Kft. által elõzetes minõségvizsgálat során készített szakvélemény felülvizsgálatát. A panaszos azzal a kéréssel fordult a KERMI Kft. Élelmiszeripari Osztályához, hogy az a panaszos által megjelölt termékre vonatkozóan végezze el a 2/1981. (I. 23.) BkM rendelet által az új termék belföldi forgalomba hozatalának feltételeként meghatározott elõzetes minõségvizsgálatot. A KERMI Minõségellenõrzõ és Szolgáltató Kft. szakvéleményében a vizsgált terméket "forgalomba hozatalra nem alkalmas"-nak minõsítette. A panaszos a minisztertõl a szakvélemény felülvizsgálatát kérte, kérelmét azonban az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium Belkereskedelmi és Piacfejlesztési Fõosztályának vezetõje levelében arra hivatkozva utasította el, hogy az elbírálása nem tartozik a minisztérium hatáskörébe. A Belkereskedelmi és Piacszabályozási Fõosztály vezetõje kifejtette, hogy a panaszos a felülvizsgálati kérelmében egy "formailag" ugyan hatályban lévõ, de az azt tartalmazó jogszabály kihirdetését követõen bekövetkezõ változások miatt ténylegesen nem alkalmazható rendelkezésre hivatkozott.

I. A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi miniszter a panaszos felülvizsgálati kérelmének benyújtása idõpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések szerint a kérelmet köteles volt elbírálni, az Áe. és a 2/1981. (I. 23.) BkM-rendelet szabályainak összeegyeztethetetlenségére való hivatkozás nem adott jogszerû alapot az elutasításhoz. Az Áe. 7. és 8. §-aiba foglalt rendelkezések szerint az államigazgatási ügyben eljáró szerv nem hozhat olyan határozatot, amelyben saját hatáskörének hiányát állapítja meg, ugyanakkor a hatáskörrel bíró szerv kilétének megállapítására vonatkozó, jogszabály által elõírt kötelezettségének nem tesz eleget. Amikor egy államigazgatási szerv saját hatáskörének hiányát állapítja meg, ugyanakkor a hatáskörrel bíró szerv kilétének megállapítására vonatkozó, jogszabály által elõírt kötelezettségének nem tesz eleget, lehetetlenné teszi az államigazgatási ügy érdemi elbírálást, és ezzel alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz a jogbiztonság elvével összefüggésben. Ha a fenti jogsértést másodfokon eljáró szerv követi el, akkor egyszersmind a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben is alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okoz, mivel az ügy érdemében döntõ határozatnak egy, az elsõtõl elkülönülõ szerv általi elbírálását meghiúsítja.

II. Az általános helyettes azt is megállapította, hogy a KERMI Kft. szakvéleményének tartalma nem felelt meg a 2/1981. (I. 23.) BkM-rendelet szabályainak. A rendelet 5. §-ának a szakvélemény kiadásakor hatályban lévõ (3) bekezdése szerint a minõségvizsgálatot végzõ intézet a forgalmazást csak a jogszabály által taxatíve meghatározott esetekben köthette feltételekhez. Az az ok, melyre a KERMI a vizsgált esetben hivatkozott, nem volt a jogszabályban meghatározott okok között, másrészt a cég nem tett eleget a rendelet által megkívánt indoklási kötelezettségnek. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a jogbiztonság követelményével összefüggésben a KERMI Kft., amikor a termék forgalomba hozatalra alkalmatlanná minõsítésének alapjául szolgáló, jogszabály által megkívánt indoklási kötelezettségének nem tett eleget. Azáltal, hogy a KERMI Kft. nem tett eleget a jogszabály által megkívánt indoklási kötelezettségének, elzárta a panaszos elõl a jogszabályi elõírásoknak esetleg megfelelõ áru behozatalának lehetõségét, és ezzel veszélyeztette annak a vállalkozás jogából fakadó jogosultságait. Jogszabályi elõírások megsértésével elõidézett ilyen jogsérelem nem tekinthetõ alkotmányos célt szolgálónak vagy arányosnak, ezért az országgyûlési biztos általános helyettese megállapította, hogy a KERMI Kft. alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott a vállalkozáshoz fûzõdõ joggal összefüggésben.

Tekintettel arra, hogy a vizsgált BkM-rendeletnek a szakvélemény felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezését idõközben hatályon kívül helyezték, a feltárt visszásság orvosolhatatlannak minõsült, ezért az általános helyettes ajánlást nem tett. Felkérte ugyanakkor a gazdasági minisztert, hogy a hasonló jellegû visszásságok jövõbeni elkerülése érdekében hívja fel a minisztérium munkatársainak figyelmét a jelentésben megfogalmazott helyes jogértelmezésre. Az általános helyettes felkérte a KERMI Kft. ügyvezetõ igazgatóját, hogy hívja fel munkatársai figyelmét a tevékenységüket érintõ helyes jogértelmezésre.

OBH 2080/1997.

A hivatalhoz benyújtott kérelmében a panaszos sérelmezte, hogy a részarány tulajdonú földjüket kése- delmesen és a Földkiadó Bizottság határozata ellenére haszonbérleti joggal terhelt földterületbõl adták ki.

Az országgyûlési biztos általános helyettese vizsgálatot az Alkotmányban rögzített tulajdonhoz való jog érintettsége és a jogbiztonság sérelme miatt indított.

A becsatolt iratok alapján megállapította, hogy a Földkiadó Bizottság a panaszos részére 15,62 aranykorona értékû földrészletet kiadott. A bejegyzésre vonatkozó kérelem a körzeti földhivatalhoz 1996. február 27-én érkezett meg. Aranykorona csökkentésrõl kellett az illetékes földhivatalnak határozni, de az erre vonatkozó megkeresést a körzeti földhivatal csak 1997. január 27-én küldte meg. A tulajdonjog bejegyzése 1998 márciusában történt meg.

A panaszos sérelmezte, hogy az ingatlanok tulajdonjogi helyzete csak papíron rendezett, mert egy kft. a termelõszövetkezettel kötött szerzõdés alapján használja a szõlõültetvényt.

Az országgyûlési biztos általános helyettese nem vizsgálta, hogy a panaszosnak kiadott földterületet 3. személy alappal vagy jogcím nélkül használja, mivel egy polgári jogi szerzõdés vizsgálatára hatásköre nem terjed ki.

OBH 2685/1997.

A panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyûlési biztosához, mert telekszomszédja az építési engedélytõl eltérõen építkezett, és az építésügyi hatóság nem tudott érvényt szerezni a bejelentésére hozott visszabontási határozatának. A panasz alapján az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese vizsgálatot rendelt el és az Esztergomi Polgármesteri Hivataltól és a Komárom-Esztergom Megyei Közigazgatási Hivataltól beszerezte az eljárási iratokat.

A panaszos 1994-ben bejelentéssel fordult az Esztergomi Polgármesteri Hivatal Építési Osztályához, mert telekszomszédja az építési engedélytõl eltérõen építkezett, egyebek mellett a 2 m magasságúra engedélyezett kerítést 5 m-re magasította. Esztergom Város jegyzõje az építkezést azonnali hatállyal leállította. Az építkezés folytatása miatt elrendelte a felépített építményrész 10 napon belüli visszabontását.

Az építtetõ a bírósághoz fordult. A Tatabányai Városi Bíróság a keresetet megalapozatlanság miatt elutasította és megállapította, hogy az elsõ és másodfokú hatóságok jogszabálysértést nem követtek el. A jegyzõ a bírósági határozattal megerõsített határozat kikényszerítésére többször szabott ki végrehajtási bírságot, de az építtetõ sem a bírság befizetési, sem a bontási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a jegyzõ elrendelte az építményrész hatósági bontását. A végrehajtáshoz az Áe. 82. § (1) bek. d) pontja alapján rendõrségi közremûködést kért.

A határozat alapján az építési hatóság képviselõje, a bontással megbízott vállalkozó és munkásai, továbbá az Esztergomi Rendõrkapitányság három rendõre megjelent a helyszínen, de a munkaterületre való bejutásukat az építtetõ és a vele lévõ több, ismeretlen személyazonosságú személy megakadályozta. A végrehajtásra kirendelt rendõrök tudomásul vették, hogy felhívásuknak az építtetõ nem tesz eleget. A történteket jegyzõkönyvben rögzítették, és elvonultak a helyszínrõl.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese megállapította, hogy a bontási határozat végrehajtásához kirendelt rendõrök intézkedésének elmaradása meggátolta az építési hatóság jogerõs határozatának végrehajtását, ezzel sértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és annak lényegi elemét képezõ jogbiztonság követelményét, továbbá a tulajdonhoz való jogot. Az államigazgatási végrehajtási eljárásban közremûködésre kirendelt rendõrség kikényszerítheti a meghatározott cselekményt és a reá vonatkozó jogszabályokban megállapított kényszerítõ intézkedéseket (eszközöket) alkalmazhatja. A végrehajtási eljárásban a rendõri közremûködés szabályait a rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény a és a Rendõrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet részletesen meghatározza.

OBH 2893/1997.

A panaszos - az "ESÉLY" Közösségfejlesztõ és Családsegítõ Szolgálat munkatársa - beadványában sérelmezte a Budapest VII. ker. Önkormányzat eljárását ügyfelének rendszeres szociális segély iránti kérelmével kapcsolatban.

A vizsgálat a szociális biztonsághoz való jog érintettsége miatt indult.

A panaszos ügyfele 1992. márciustól (34 évi külföldi tartózkodás után) állandó bejelentéssel, albérlõként beköltözött egy VII. kerületi lakásba. Amikor jövedelemhiány miatt az albérleti díjat nem tudta fizetni, a fõbérlõ gyakorta felmondott neki. Az országgyûlési biztos megkeresésére az önkormányzat jegyzõje azt a tájékoztatást adta, hogy a lakcímét a panaszos ügyfele a megkeresés idõpontjáig nem szüntette meg, de nyilvántartásuk szerint a nevezett személynek tartózkodási helye nincs a kerületben.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának vizsgálata megállapította, hogy a 2/1969. EüM rendelet 1. §. (1) bekezdése az önkormányzat diszkrecionális jogaként rögzíti a rendszeres szociális segély juttatását. Vagyis az önkormányzatnak nem kötelezettsége, hanem jogosultsága, lehetõsége, meghatározott feltételek megvalósulása esetén a kérelmezõnek segélyt nyújtani. A vizsgált ügyben az önkormányzat 10/1993. rendeletének 18. §. (1) bekezdése értelmében a rendelet hatálya a kerületben élõ, állandó bejelentett lakcímmel rendelkezõ személyekre terjed ki. Az önkormányzat a panaszos ügyfelének rendszeres szociális segély iránti kérelmet arra hivatkozással utasította el, hogy a panaszos ügyfelének bejelentett állandó lakcíme fiktív, így nem tartozik az önkormányzati rendelet hatálya alá. A vizsgálat az elsõfokú határozat tartalmát illetõen - figyelemmel arra is, hogy a 2/1969. EüM-rendelet 1. §. (1) bekezdése az önkormányzat diszkrecionális jogaként rögzíti a rendszeres szociális segély juttatását - alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot nem állapított meg. Az önkormányzat a rendszeres szociális segély juttatására vonatkozó hatályos jogszabályok szerint járt el. A vizsgálat megállapította, hogy az elsõfokú határozat az indoklás részében olyan jogszabályra hivatkozik - a 2/1969. EüM-rendelet 3. §-ára -, amely 1992. 07. 18-tól hatálytalan. Az országgyûlési biztos vizsgálata megállapította, hogy az önkormányzat határozata nem rendelkezik az 1957. évi IV. tv. 43. (1) bekezdés c) pontjában meghatározott alaki kellékkel, amely szerint a határozatnak tartalmaznia kell azokat a jogszabályokat, amelyek alapján a közigazgatási szerv a határozatát hozta, mivel a határozat indoklásában tévesen jelölték meg a hivatkozott jogszabályt. A vizsgálat a hibás jogszabályra hivatkozást tartalmazó indoklással kapcsolatban a jogorvoslathoz és a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot állapított meg.

Az országgyûlési biztos ajánlásában felkérte a polgármestert, hogy a jövõben fokozottan ügyeljen a határozatban foglalt döntés jogszerûségét megalapozó rendelkezések hatályban létének ellenõrzésére. A polgármester az ajánlást határidõben elfogadta. Az országgyûlési biztos a polgármester válaszát elfogadta.

OBH 3760 /1997.

A panaszos sérelmezte, hogy a minisztérium az engedély kiadása során a 8/1993. (IV. 9.) NGKM rendeleten kívül a Külkereskedelmi Tájékoztató 47/1996. számában megjelent közleményben írt feltételeket is figyelembe véve utasította el kérelmét, és nem tartotta be az eljárási szabályokat.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálatot az Alkotmányban védett jogorvoslati jog sérelmének gyanúja miatt indított.

A panaszos cégével építési munkát kívánt végezni Németországban, ezért 1996. december 18-án kontingentált vállalkozási export engedély iránti kérelmet nyújtott be az Ipari Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium Engedélyezési Fõosztályához. A minisztérium 1997. január 8-án határozatával elutasította a kérelmet. A panaszos az elutasító határozat ellen fellebbezést nyújtott be 1997. január 17-én. A másodfokú elutasító határozatot a minisztérium csak 1997. március 24-én hozta meg.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a rendelet csak a benyújtandó kérelem tartalmára, formájára állapít meg speciális szabályokat, ezért az ügydöntõ határozat formájára, kérelem elintézési határidejére az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályai az irányadók.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy a minisztérium elsõ fokú elutasító határozata nem tartalmazott kioktatást a fellebbezés lehetõségére, és a fellebbezés elbírálása során a 30 napos határidõt nem tartották be. A minisztérium formanyomtatványt használt az engedély megadásakor, illetve elutasításakor, melynek záradék részében sem oktatta ki a kérelmezõt a fellebbezés lehetõségérõl. A közigazgatási szerv a határozata elkészítésekor alkalmazhat formanyomtatványt, de annak is tartalmaznia kell az alakszerû határozat egyes elemeit. Azzal, hogy a hatóság a fellebbezés lehetõségérõl nem tájékoztatta a kérelmezõt, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslati jog alkotmányos elvvel, a határidõ túllépéssel a jogbiztonság alkotmányos követelményével kapcsolatos visszásságot okozott.

A vizsgálat során a miniszter elismerte az eljárási határidõk túllépését, és ígéretet tett a formanyomtatványok felülvizsgálatára. A minisztériumok átalakítása után a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala intézi az engedélyeket. Az országgyûlési biztos a hivatal tájékoztatása alapján megállapította, hogy a formanyomtatványok átalakítása nem történt meg, ezért a visszásság megszüntetése érdekében ajánlással élt.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az NGKM-rendelet idézett melléklete nem zárta ki az új vállalkozásokat, csak korlátozta a munkavállalói létszámot, idõtartamot. A Tájékoztató ennek ellenére a szabályos kérelem kellékeként elõírta, hogy a kérelmezõ mellékelje három éves piaci jelenlétét igazoló iratokat. Ez az engedély olyan további feltétele, mely a rendeletben nem szerepelt.

A panaszos beadványában sérelmezte azt is, hogy a másodfokú közigazgatási határozat ellen nincs bírósági felülvizsgálati lehetõség. Kérte, hogy az Alkotmánybíróságnál az Áe. 72. § (4) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeményezze a hivatal.

Az Alkotmánybíróság több esetben értelmezte a jogorvoslathoz való jog alkotmányos alapelv tartalmát. Az Alkotmánybíróság 22/1995. (III. 15.) AB-határozatában a jogorvoslat ismérvei között kifejtette, hogy elégséges az egyfokú jogorvoslat. Mindezek alapján a panaszos ezen kérelmét az országgyûlési biztos elutasította.

A miniszter az ajánlásban foglaltakat elfogadva belsõ ügyviteli utasításban szabályozta az engedélyokmányok formai elõírásait, intézkedett annak érdekében, hogy a tájékoztatók csak a technikai tudnivalókat tartalmazzák.

1999. szeptember 24-én megjelent az 53/1999. (IX. 24.) GM-rendelet a kontingentált vállalkozási export engedélyezésének rendjérõl, melynek megalkotásánál figyelembe vették a vizsgálati jelentésben foglalt megállapításokat, illetve ajánlásokat.

Az országgyûlési biztos az ajánlásra adott választ elfogadta.

OBH 3867/1997.

A panaszos azt sérelmezte, hogy Budapest Fõváros XVIII. ker. Pestszentlõrinc-Pestszentimre jegyzõje kommunális adó megfizetésére kötelezte annak ellenére, hogy 2009. december 31-ig házadómentességben részesült.

A panaszos és neje részére a XVIII. kerületi tanács 2009. december 31-ig, 30 évre szóló házadómentességet engedélyezett a már hatályon kívül helyezett 19/1974. (V. 18.) MT rendelet 4. § (1) bekezdésének b) pontja alapján.

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 50. §-a a helyi adók bevezetésével egyidejûleg hatályukat vesztett jogszabályok alapján korábban engedélyezett mentességek és kedvezmények megszûnésére állapít meg szabályokat. Valamennyi, a hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján adott mentesség és kedvezmény megszûnik, az új építésû lakásokra megállapított házadómentesség kivételével az építményadó alól.

Az 1990. évi C. törvény biztosítja az önkormányzat adómegállapítási jogát, amely szabadon dönt arról, hogy gazdálkodási feladatai és az ehhez szükséges forrásképzés érdekében él-e és milyen mértékben - törvényi keretek között - a helyi adóztatás eszközével.

Kétségtelenül hátrányosan érinti a panaszost a mentesség megvonása, azonban megállapítható, hogy a panasszal érintett hatóság, tehát a XVIII. kerületi Polgármesteri Hivatal a helyi adókról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelõen járt el az alábbiak miatt:

- az önkormányzat a magánszemélyek meghatározott körére, valamint a vállalkozókra kommunális adót állapíthat meg,

- a jogerõs határozattal engedélyezett házadómentesség az építményadó alól biztosít mentességet, nem pedig a magánszemélyek kommunális adója alól,

- kommunális beruházás miatt a panaszos adómentességet kapott.

Az Alkotmánybíróság a jogállamiság kiemelt elemének tartja a jogbiztonságot. A jogbiztonság - többek között - megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását.

Az Alkotmánybíróság 16/1996. (V. 3.) AB határozatában elvi éllel szögezte le, hogy a szerzett jogok védelme szempontjából nem közömbös a szerzett jogok tárgyát képezõ jogalkotói ígéret érvényesülésének idõtartama. A rövid idõre szóló ígéretek fokozott védelmet élveznek, azok idõ elõtti, lejárat elõtti megszüntetése szerzett jogokat sért, ezért általában alkotmányellenes. Hosszú távú ígéretek esetében azonban adott esetben a gazdasági helyzet változása megalapozott és alkotmányosként elfogadható indoka lehet az állam, a jogalkotó által végrehajtott - a szerzett jogokat érintõ - változtatásoknak. Az Alkotmánybíróság egyidejûleg rámutatott arra, hogy a szerzett jogok védelme nem változtathatatlan (abszolút) érvényû, ám a kivételek - a kivételes jogalkotói beavatkozások - alkotmányosságának elbírálása csak esetrõl esetre lehetséges. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény alapján az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata.

OBH 4239/1997.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 4250/1997.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonság követelményével, valamint az 13. §-ban rögzített tulajdonhoz való alkotmányos joggal és a 64. §-ban meghatározott panaszhoz való joggal összefüggésben visszásságot okoz, ha a hatóságok nem nyújtanak segítséget a szülõnek kiskorú gyermeke vagyoni jogának érvényesítéséhez.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 5184/1997.

Teljes szöveg: 3.10. alfejezetben.

OBH 5218/1997.

A panaszos sérelmezte, hogy a hatóságok a telken levõ gázvezeték szabványellenes állapotáról kérelmei ellenére nem hoztak jogerõs határozatot.

Az országgyûlési biztos vizsgálatot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság, az Alkotmány 18. §-ában deklarált egészséges környezethez való jog és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslati jogosultság elvének érintettsége miatt indított.

Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az eljáró hatóságok több esetben nem tartották be az Áe. szabályait. Az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet az 1990. évi határozata elleni fellebbezést nem terjesztette fel, ezzel megsértette az Áe. 65. §-ában írtakat. A panaszos sürgetésére a minisztérium másodfokú - megsemmisítõ - határozatát évek múlva, 1993. április 20-án hozta meg. A minisztérium a 1995. március 6-i határozata rendelkezõ részében nem tájékoztatta az ügyfeleket a bírói felülvizsgálat lehetõségérõl, mely ellentétes az Áe. 43. § (1) bekezdésével. Viszont a panaszos késõbb benyújtott panaszát a minisztérium 1995. november 13-án kelt levelében azzal utasította el, hogy azt az Áe. 72. §-ában rögzített határidõn túl terjesztette elõ. Ez a jogszabálysértõ eljárás akadályozta a panaszost a rendkívüli jogorvoslat - a közigazgatási per - igénybevételében, ami az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében írt jogorvoslati jogosultsággal kapcsolatos visszásságot okozott. A hivatalok azzal, hogy több esetben túllépték az ügyintézési határidõt, nem tartották be az Áe. elõírásait, mulasztásukkal a jogbiztonság alkotmányos elv kapcsán visszásságot okoztak. A hatósági mulasztások következtében az ügyben a hatóság nem hozott olyan jogerõs államigazgatási határozatot, mely érdemben döntene a csatlakozó gázvezeték szabványosságának kérdésében. Ez a panaszos egészséges környezethez való jogát veszélyeztette, mely az Alkotmány 18. §-ában deklarált alkotmányos joggal kapcsolatban is visszásságot okozott.

Az új gáztörvény a csatlakozó vezeték és fogyasztói berendezés tekintetében a gázszolgáltatóknak ad ellenõrzési jogosítványt. A gázszolgáltató, annak ellenére, hogy nem hatóság, hatóságot megilletõ ellenõrzési jogkörrel rendelkezik, és akaratát hatósági határozat nélkül is ki tudja kényszeríteni. Nincs hatósági ellenõrzés a gázszolgáltató tévedése esetére, vagy ha csatlakozó vezetékre utólag történik olyan építés, mely szabványellenes állapotot eredményez. Mivel a gázszolgáltató eljárása nem hatósági eljárás, nem alkalmazhatók az Áe. szerint a kérelmezõ jogait biztosító eljárási garanciák. Mindez az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvébõl következõ jogbiztonság elvével és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében írt jogorvoslati jogosultság alkotmányos alapelvével kapcsolatban visszásságot eredményezhet, melynek megszüntetésére az országgyûlési biztos ajánlással élt.

A hatályos törvény szerint a Bányakapitányságok ellenõrzési jogköre az elosztóvezetékig terjed ki, még a Mûszaki Biztonsági Felügyelet hatásköre a fogyasztói berendezésekre terjed ki, melybe csak a fogyasztói vezeték tartozik, a c<%1>satlakozó vezeték nem. Ebbõl következõen a törvény szabályozása alapján a csatlakozó vezetékre sem a Bányakapitányságok, sem a Mûszaki Biztonsági Felügyelet nem rendelkezik ellenõrzési jogosítvánnyal. Ugyanakkor a szervet létrehozó kormányrendelet szerint a Mûszaki Biztonsági Fõfelügyelet jogutóda az AEEF-nek. Ezenkívül az új törvény hatályba lépése után is hatályban maradt a 1/1977. (IV. 5.) NIM-rendelet 51. § (1) bekezdése, mely szerint a csatlakozó vezetékre kiterjed a Mûszaki Biztonsági Felügyelet hatásköre. Mindezekbõl az országgyûlési biztos megállapította, hogy a jogszabályi rendelkezések nem egyértelmûen szabályozzák a hatóságok hatáskörét. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvébõl levezethetõ jogbiztonság elve megköveteli az alkalmazandó jogszabályok világos és egyértelmû megfogalmazását. A jogbiztonság érvényesülését hátráltatja, hogy az 1994. évben elfogadott gáztörvény (1994. évi XLI. törvény) végrehajtása során nemcsak a 3/1995. (I. 21.) Korm. rendeletet, hanem a 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet szabályait is alkalmazni kell. A NIM rendelet alkalmazása a jogalkalmazás során bizonytalanságot okoz, mivel szakaszai több esetben ellentétesek a hatályos törvény rendelkezésivel.

Az országgyûlési biztos felkérte a gazdasági minisztert, hogy a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény átfogó módosítása során terjessze ki a hatósági ellenõrzési jogkört a csatlakozó gázvezeték ellenõrzésére is, illetve a 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet 51. §-át helyezze hatályon kívül.

A miniszter az ajánlásokat elfogadva intézkedett, hogy a törvény átfogó felülvizsgálata során keresssenek megoldást arra, hogy a hatósági ellenõrzési jogkör a csatlakozó gázvezeték ellenõrzésére is kiterjedjen, illetve ígéretet tett a NIM-rendelet kifogásolt szakaszának hatályon kívül helyezésére.

Az országgyûlési biztos a miniszter válaszát elfogadta.

Visszalépés a tartalomjegyzékhez

Visszalépés ennek a résznek az elejére

Továbblépés