MAGYAR NEMZETI BANK

J/1343. szám

BESZÁMOLÓ
AZ ORSZÁGGYÛLÉSNEK

A MAGYAR NEMZETI BANK
1998. ÉVI TEVÉKENYSÉGÉRÕL

A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény 41. -ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján

1999. június hó

A Magyar Nemzeti Bank 1998. évi tevékenységérõl készített Országgyûlési Beszámoló eltér a korábbi évek beszámolóinak szerkezetétõl. Az elsõ rész tömör összefoglaló arról, hogy a jegybank a törvényben elõírt feladatait miként teljesítette. Ebben röviden bemutatjuk a monetáris politika céljait és ezek megvalósulását, a hitelintézeti rendszer mûködését, a jegybank emissziós és pénzforgalmi tevékenységét.

Külön fejezetben röviden ismertetjük a Magyar Nemzeti Bank 1998. évi mérlegét és eredményét meghatározó tényezõket, valamint a jegybank belsõ gazdálkodását. Ezeken túlmenõen kitérünk a jegybank bécsi leánybankjának, a Central Wechsel- und Creditbank tevékenységébõl keletkezett problémák eredetére és a veszteség rendezésének módjára.

Az összefoglalót a jegybank 1998. évi tevékenységének részletes ismertetése követi.

TARTALOMJEGYZÉK

ÖSSZEFOGLALÓ I. A Magyar nemzeti bank tevékenységének fõbb jellemzõi 1998-ban

1. Monetáris politika

2. A hitelintézeti rendszer 1998. évi tevékenysége

3. Az MNB 1998. évi emissziós tevékenysége

4. Pénz- és elszámolásforgalom

II. A Magyar Nemzeti Bank 1998. évi mérlege és eredménye

1. Az MNB mérlegét és eredményét meghatározó makrogazdasági folyamatok

2. A mérleg és az eredmény alakulása

III. Fejlesztés, üzemgazdaság - az 1998. évi belsõ gazdálkodásról általában

TÁJÉKOZTATÓ a Central Wechsel- und Creditbankról

A MAGYAR NEMZETI BANK 1998. ÉVI TEVÉKENYSÉGÉNEK ÉS A MONETÁRIS POLITIKA MOZGÁSTERÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÕK RÉSZLETES ISMERTETÉSE

I. A magyar gazdaság fejlõdésének nemzetközi környezete

1. Fejlett országok

2. A délkelet-ázsiai, valamint az orosz gazdasági és pénzügyi válság

3. Közép-Kelet Európa

II. AZ INFLÁCIÓ ALAKULÁSA

1. Az importált infláció alakulása

2. A fogyasztói árak változásának összetevõi

III. KERESLETI TÉNYEZÕK

1. A háztartások kiadásai

2. Beruházások

3. Az államháztartás kereslete

4. Külföldi kereslet

IV. KÍNÁLATI TÉNYEZÕK

1. Munkaerõpiaci folyamatok

2. A termelékenység alakulása

3. Versenyképesség

4. Kapacitás-kihasználtság

5. A gazdaság szerkezetének változása

V. KÜLSÕ EGYENSÚLY

1. A nettó finanszírozási igény és kapacitás

2. A folyó fizetési mérleg és finanszírozása

3. A külföldi adósság- és követelésállomány alakulása

VI. Monetáris politika

1. A monetáris bázis kereslete és a monetáris kondíciók alakulása 1998-ban

2. A kereskedelmi bankok kamatpolitikája

3. Monetáris aggregátumok

VII. TÕKEPIACOK

1. Az állampapírpiac

2. Részvénypiac

3. A származtatott (derivatív) piacok

4. Intézményi befektetõk

VIII. a hitelintézeti rendszer 1998. évi TevékenyséGE

1. A bankrendszer makrogazdasági környezete

2. Változások a bankrendszer szabályozásában

3. A piac mérete, növekedése

4. Tulajdonosi struktúra

5. A mérlegstruktúra alakulása

6. A bankrendszer portfoliójának minõsége

7. A bankrendszer eredménye

IX. AZ MNB EMISSZIÓS TEVÉKENYSÉGE

1. Új bankjegysorozat

2. A forgalomban lévõ készpénz

3. Készpénzforgalom, feldolgozási tevékenység

4. Hamisítványok

5. Emlékérme-kibocsátás

X. PÉNZ - ÉS ELSZÁMOLÁSFORGALOM

1.Pénzforgalom

2. Elszámolásforgalom

XI. Magyarország kapcsolatai A NEMZETKÖZI intézményekkel

1. Magyarország kapcsolatai a nemzetközi pénzügyi intézményekkel

2. Magyarország kapcsolatai a nemzetközi gazdasági szervezetekkel

XII. HUMÁNPOLITIKAI RENDSZER

1. A humánpolitikai rendszer korszerûsítése

2. Létszám- és bérgazdálkodás

3. Oktatás-továbbképzés

4. Szociális és jóléti rendszer

XIII. Az mnb közremûködésével készült jelentõsebb pénzügyi jellegû jogszabályok

I. Eredménykimutatás

III. Kiegészítõ melléklet

A. Általános rész

B. A mérleghez kapcsolódó kiegészítések

C. Eredménykimutatáshoz kapcsolódó kiegészítések

D. Az MNB mérlegének és eredményének alakulását befolyásoló folyamatok

E. A mérleg és az eredmény elemzése

Összefoglaló és az elemzés szerkezete

A forint kamateredményt befolyásoló tényezõk

A deviza kamateredményt meghatározó tényezõk

A deviza kamatjellegû eredmény

A deviza árfolyamváltozásból származó eredmény

Egyéb eredménytényezõk

F. Fejlesztés, üzemgazdaság

Bevezetõ - az 1998. évi belsõ gazdálkodásról általában

A Magyar Nemzeti Bank 1998. évi beruházásai

Mûködési költségek

 

ÖSSZEFOGLALÓ
I. A Magyar nemzeti bank tevékenységének fõbb jellemzõi 1998-ban

1. Monetáris politika

A Magyar Nemzeti Bank legfontosabb feladata az infláció fenntartható csökkentése, hosszabb távon az árstabilitás elérése. A jegybank az infláció alakulását alapvetõen három tényezõre vezeti vissza, amelyeket folyamatosan figyelemmel kísér a monetáris politika alakítása során. A fenntartható inflációcsökkentés szempontjából a gazdaság aggregált keresleti és kínálati viszonyainak alakulása az egyik legfontosabb tényezõ. Továbbá mind az árképzésben, mind a nominális béralakulás meghatározásában jelentõs szerepet játszanak az inflációs várakozások. A harmadik komponens az importált infláció, mely a forint árfolyamváltozásának és a külföldi inflációnak az összege. E tényezõk határozzák meg az inflációs folyamat trendjét. Emellett az infláció alakulását egyedi hatások is befolyásolják, mint pl. az árszint egyszeri megváltozását okozó adóváltoztatások, kínálati sokkok.

A fenntartható dezinflációs pálya megvalósulását a fiskális és monetáris politika együttmûködése segíti elõ. Az elõre bejelentett csúszó leértékelésre épülõ árfolyampálya fenntartása befolyásolja a piaci szereplõk árazási magatartását és a jövõbeli áralakulásra vonatkozó várakozásait, a leértékelési ütem fokozatos csökkentése megerõsíti a hatóságok inflációs prognózisának hitelességét. A jegybank a belföldi monetáris kondíciók változtatásával igyekszik megakadályozni az aggregált keresletnek a kínálat bõvülésétõl elszakadó növekedését. Bár a tõkeáramlás nagyfokú liberalizálása mellett a kamat- és árfolyampolitikai lépések egymástól nem függetleníthetõk, az MNB a nominális árfolyam és a belföldi kamatláb meghatározásával olyan monetáris kondíciókat igyekszik kialakítani és fenntartani, amelyek sem a versenyképesség, sem a megtakarítási-beruházási mérleg oldaláról nem veszélyeztetik a külsõ egyensúlyt. A jegybanki lépések azonban csak közvetett módon és idõben késleltetve képesek hatást gyakorolni az aggregált keresletre. A fennálló monetáris rendszerben a nemzetközi tõkepiaci folyamatok is korlátozzák a jegybank lehetõségeit a belföldi kamatalakulás befolyásolásában. Ezért az aggregált kereslet szabályozásában fontos szerep hárul a fiskális politikára.

A jegybank által alkalmazott monetáris politikai eszközök, a monetáris politikai lépések 1998. évi fõbb jellemzõinek összefoglalása elõtt bemutatjuk azokat a makrogazdasági folyamatokat, amelyek az infláció alakulását befolyásolták.

A monetáris politika céljainak megvalósulása

A nemzetközi gazdasági környezet változásai 1998-ban eltérõ módon befolyásolták a magyar gazdaság helyzetét. A Nyugat Európai fellendülés folytatódása a magyar termékek iránti keresletet növelve pozitív hatást gyakorolt a magyar gazdaság növekedésére. Az orosz válság közvetlen és közvetett hatására az áru- és szolgáltatás exportbevételek kiesése a folyó fizetési mérlegben mintegy 400 millió dolláros egyenlegromlást eredményezett. Ezt azonban ellensúlyozta az olaj világpiaci árának eséséhez köthetõ külkereskedelmi cserearány-javulás hatása, ami éves szinten az exportbevétel-kieséssel azonos nagyságú megtakarítást eredményezett. A nemzetközi tõkepiacok hangulatváltozásai szintén hatással voltak a belföldi gazdasági folyamatokra. Az év elsõ felében, az ázsiai válságot követõ konszolidációs idõszakban a reálgazdaság finanszírozási szükségletét meghaladó tõkebeáramlás történt. Az orosz, majd a brazil válság hatására a feltörekvõ országokkal szembeni bizalom megingott. Bár Magyarország megítélése a hasonló befektetési kategóriába tartozó országokhoz képest mindvégig kedvezõ maradt, a külföldi finanszírozás költségei megemelkedtek.

E kedvezõ és kedvezõtlen folyamatok eredõjeként a gazdaság növekedése 1998-ban tovább gyorsult, az 1997. évi 4,6% után 1998-ban 5,1%-ot ért el a GDP reálértékének növekedése. A növekedés húzóerejét 1998-ban is az exportértékesítés jelentette, amely mellé felzárkózott a belföldi kereslet élénkülése. A gyorsuló növekedés 1998-ban az infláció számottevõ mérséklõdésével járt együtt. Az árnövekedés ütemének lassulását támogatta a nemzetközi dezinflációs környezet. A belföldi kereslet gyorsuló növekedése elsõsorban a folyó fizetési mérleg romlásában csapódott le, így az inflációra gyakorolt hatása mérsékelt maradt.

Az infláció csökkenése 1998-ban felgyorsult, a megelõzõ tizenkét hónap árnövekedésének mértéke az 1997 végi 18,4%-ról 1998 végére 10,3%-ra, 1999. áprilisára 9,4%-ra csökkent. Az inflációcsökkenés mértéke meghaladta az MNB 1997. év végén készített prognózisát, amely szerint az infláció 1998 decemberére 13,5-14%-ra mérséklõdött volna. A vártnál gyorsabb inflációcsökkenést nagymértékben az importált infláció mérséklõdése okozta, de fontos szerepet játszott az is, hogy a külkereskedelemmel közvetlenül nem versenyzõ termékek és szolgáltatások árának növekedési üteme is csökkent.

A fogyasztói árindex piaci és szabályozott komponensének alakulása*

*Növekedési ütem az elõzõ év azonos hónapjához viszonyítva, piaci árak az ipari

termékek és a piaci szolgáltatások árának változása

Az importált infláció mérséklõdéséhez a forint kisebb leértékelõdése és a devizában számított importárak csökkenése egyaránt hozzájárult.

1998-ban - a január elsején hatályba lépettel együtt - három alkalommal került sor a leértékelési ütem csökkentésére. Ezt 1999 január elsején újabb leértékelési ütem csökkentés követte, melynek bejelentésére még december elején került sor. Ennek következtében a forint éves, valutakosárral szembeni leértékelõdése 1998 decemberre 10,3%-ra, 1999 februárra 9,9%-ra mérséklõdött. 1999. elsõ hónapjaiban tapasztalt sávon belüli nagyobb ingadozás ellenére az árfolyam hatékony nominális horgonynak bizonyult. A külkereskedelemmel versengõ szektorokban az áralakulás 1998-ban az importált infláció alakulását követte, a külkereskedelemmel nem versengõ piaci szolgáltató szektor árazása, és a termelési költségek alakulása is összhangban állt a meghirdetett árfolyampályával.

Az élelmiszer, az energia és egyes nyersanyagok világpiaci árának csökkenése szintén kedvezõen befolyásolta a hazai árszint alakulását. Legfontosabb kereskedelmi partnereinknél az infláció üteme 1998-ban tovább mérséklõdött, s a feldolgozóipari árak esetében számos országban deflációs jelenségek is megfigyelhetõek voltak. Összességében a külföldi árak kedvezõ változása a hazai árnövekedés ütemének közel 3 százalékpontos mérséklõdését eredményezte. Ezen importált, egyszeri tényezõktõl eltekintve is jelentõs volt az infláció csökkenésének mértéke, a belföldi folyamatok eredményeként az árszínvonal növekedési üteme 5 százalékponttal mérséklõdött.

Azokon a területeken, ahol sokkal kisebb a nominális árfolyam áralakulást közvetlenül befolyásoló hatása, szintén jelentõs mértékben mérséklõdött az infláció. A megélénkülõ belföldi kereslet a piaci szolgáltató szektorokban hozzájárult a forint leértékelõdését mintegy 4%-kal meghaladó áremelkedéshez. Az árnövekedési ütemkülönbség azonban nem nõtt tovább az elõzõ évhez viszonyítva, ami azt jelzi, hogy e szolgáltatások kínálatának növekedése lépést tartott a kereslet növekedésével. Az inflációs folyamatot kedvezõ irányba befolyásolta a szabályozott árak mérsékeltebb növekedése is.

A monetáris politika mozgásterét jelentõs mértékben korlátozta, hogy az inflációs várakozások csak idõbeli késéssel alkalmazkodtak az infláció 1998. évi - a korábbi prognózisokat jelentõsen meghaladó - csökkenéséhez. Egyes területeken, mint például a költségvetésben a tervezési periódusok determináltsága is akadályozta, hogy az elõre nem látható infláció csökkenéshez alkalmazkodjanak a bevételek és a kiadások. Az inflációs várakozások lassabb alkalmazkodása tetten érhetõ a nominális bérek és egyes szolgáltatói árak alakulásában is. A bruttó átlagkeresetek éves növekedése (18,3%) meghaladta az Érdekegyeztetõ tárgyalásokon elõirányzott sáv felsõ határát (16%), ami a váratlan inflációcsökkenés miatt reálértéken az elõirányzottnál nagyobb emelkedést jelentett, s ez hozzájárult a belföldi kereslet, azon belül a szolgáltatások iránti kereslet erõsödéséhez.

A reálbérek 1998-ban átlagosan 3,5%-kal növekedtek. Figyelembe véve a termelékenység javulását, ez a reálbérnövekedés - aggregált szinten - lehetõvé tette a vállalati szektor jövedelmezõségének emelkedését. A költségoldali inflációs nyomást tovább csökkentette az élelmiszer, valamint a különbözõ nyersanyagok világpiaci árának mérséklõdése is.

A dezinflációs folyamat jövõbeli alakulását a gazdaságpolitika számára adottságként jelentkezõ külföldi infláció valamint a belföldi kereslet és kínálat viszonya határozza meg. A belföldi keresleten belül a költségvetés keresletteremtõ tevékenysége igényel különös figyelmet.

A dezinflációs folyamat belföldi tényezõi közül az aggregált kereslet kapacitásokat meghaladó bõvülését kell kiemelnünk. 1998-ban a korábbi években végrehajtott beruházások termelésbe állításának köszönhetõen a potenciális GDP növekedése is felgyorsult, de a belföldi kereslet növekedése még ezt is meghaladta, ami a folyó fizetési mérleg romlását eredményezte.

A belföldi kereslet legdinamikusabban növekvõ tényezõje az állóeszköz felhalmozás volt. A beruházási tevékenység elsõ három negyedévben tapasztalt dinamikus bõvülése után, 1998 utolsó negyedévében a beruházási kereslet növekedése mérséklõdött. Az ütemcsökkenést azonban jelentõs mértékben a lakosság átmenetileg elhalasztott lakásberuházásai okozták, amihez hozzájárult az államháztartási beruházási kiadások mérséklõdése is. A vállalkozási szektorban is megfigyelhetõ volt a beruházási kereslet növekedési ütemének kisebb visszaesése, amit a nemzetközi tõkepiaci válság miatt megnövekedett nagyobb bizonytalanságnak, és az orosz exportban érintett vállalkozások piacvesztésének tulajdoníthatunk.

Az elõzõ évhez viszonyítva 1998-ban a fogyasztási kereslet növekedése is felgyorsult. Becsléseink szerint a lakosság fogyasztása a reáljövedelmek növekedésénél nagyobb ütemben, éves szinten 4,3%-kal bõvült. Ez annak köszönhetõ, hogy az 1998. évi jövedelemnövekedés a korábbi évekhez viszonyítva kevésbé volt polarizált, s a magas fogyasztási hajlandósággal jellemezhetõ rétegeket is érintette. Bár a lakosság megtakarítási hajlandósága aggregált szinten csökkenõ tendenciát mutatott, ez az 1998. évi pénzügyi megtakarítások alakulásában nem tükrözõdött. A lakossági beruházások visszaesése (11,3%-os volumencsökkenése) miatt átmenetileg megnõtt a pénzügyi befektetések súlya a lakosság megtakarításában. A fogyasztási kereslet növekedése elsõsorban a tartós fogyasztási cikkek vásárlására irányult, míg a folyó fogyasztás, és ezen belül a szolgáltatások kereslete sokkal lassabban, 2,5% körüli ütemben nõtt.

Az infláció vártnál gyorsabb csökkenése természetesen fontos tényezõje volt a lakossági fogyasztás akkor tapasztalt jelentõs gyorsulásának, hiszen a nominális jövedelmek jelentõs része már nem tudott alkalmazkodni a dezinflációhoz. Mivel a kereslet összetétele a külkereskedelmi forgalomban lévõ termékek javára rendezõdött át, a fogyasztás növekedésének inflációra gyakorolt hatása mérsékelt maradt, s a belföldi kapacitásokat meghaladó kereslet-bõvülés a folyó fizetési mérleg egyenlegének romlásában csapódott le.

Az államháztartás kereslet-teremtõ hatásának 1997-ben elkezdõdött erõsödése 1998-ban tovább folytatódott, az elsõdleges többlet (a kamategyenleg nélkül számított államháztartási egyenleg) a GDP százalékában mérve (körülbelül 1,6 százalékponttal) 1,5%-ra mérséklõdött. Ugyanakkor a költségvetés bevételeit csökkentették az adóterhelés mérséklése érdekében hozott intézkedések és a vámok további leépítése, ami a magánszektor elkölthetõ jövedelmét növelve szintén az aggregált kereslet bõvülését erõsítette.

A megnövekedett belsõ kereslet kielégítésére nem állt rendelkezésre elegendõ mennyiségû és minõségû kapacitás, így az áruimport 24,8%-kal nõtt 1998-ban. A végsõ felhasználási célú importon belül a tartós fogyasztási cikkek importja nõtt a legdinamikusabban, ezt követõen a beruházási javak voltak behozatala emelkedett a leggyorsabban, míg a nem tartós fogyasztási cikkek behozatalának növekedése jelentõsen, mintegy 30 százalékponttal alatta maradt a tartós fogyasztási cikk import bõvülési ütemének.

A külföldi kereslet növekedésének üteme a korábbi évekhez hasonlóan 1998-ban is meghaladta az aggregált kereslet belföldi komponenseinek növekedését. Az áruexport növekedése az 1997. évi 29,9%-tól ugyan elmaradt, de továbbra is magas ütemben, 22,2%-kal emelkedett. Az exportnövekedés dinamikája régiónként eltérõ volt. Míg Oroszország fizetési problémái jelentõs forgalom visszaesést eredményeztek, a fejlett országokba irányuló kivitel dinamikusan tovább emelkedett. Az alacsonyabb exportnövekedéshez az is hozzájárult, hogy a világgazdaság növekedésének lelassulása miatt fõként az alacsony feldolgozottsági fokú termékeket gyártó szektorokban szûkültek az értékesítési lehetõségek.

Bár az elmúlt évek erõteljes beruházási aktivitása nyomán a belföldi kínálat jelentõsen bõvült, a magyar gazdaságban általában nincsenek számottevõ szabad kapacitások. A feldolgozóiparban mind az átlagos kapacitás-kihasználtság, mind a kapacitás hiánnyal küszködõ vállalkozások aránya magas szinten stabilizálódott, annak ellenére, hogy az orosz válság érzékenyen érintette ezen szektor egyes vállalatait. A keresletnövekedés inflációra gyakorolt hatását mérsékli, hogy az elmúlt két évben a beruházások tekintélyes hányada a szolgáltatási szférában valósult meg, amely az erõsödõ versenyen és a növekvõ termelékenységen keresztül ezekben a szektorokban korlátozza majd az árnövelési törekvéseket.

A munkanélküliség az európai átlag alá csökkent: a KSH munkaerõpiaci felmérése alapján éves átlagban 7,8% volt. A magyar gazdaság ennél nagyobb munkaerõ-tartalékokkal rendelkezik, mivel az aktivitási ráta szintén elmarad az európai országokra jellemzõ szinttõl. A munkaerõ kínálatból a gazdasági átmenet éveiben kilépett emberek munkába állítása azonban aktív munkaerõpiaci eszközöket igényel. A munkaerõpiacon szûk keresztmetszetek kialakulására különösen a szellemi munkaerõ esetében lehet számítani, ami abban is tükrözõdik, hogy a szellemi munkaerõt legmagasabb arányban foglalkoztató kereskedelem nélküli szolgáltató szektorokban a 18,7%-os átlagot meghaladó volt a bérinfláció (23%). A magasan kvalifikált munkaerõ szûkössége miatt a magasabb bérnövekedési ütem potenciálisan a többi ágazatra is átgyûrûzõdhet, de ezt a hatást mérsékli, hogy a feldolgozóiparban és a kereskedelemben fõként a fizikai munkaerõ iránti kereslet nõ.

A külsõ egyensúly 1998-ban bekövetkezett romlásában a keresleti tényezõk fizetési mérleg szempontból kedvezõtlen alakulása játszott szerepet A külsõ keresletnek az orosz válság miatti csökkenését ellensúlyozta az olajáresés kedvezõ hatása, a belföldi felhasználásnak a kapacitásoknál nagyobb bõvülése azonban nagymértékben hozzájárult a külsõ egyensúly 1998. évi romlásához. A kereskedelmi mérleg 1998 második negyedévétõl megfigyelhetõ romlása az év vége felé megállt, s alapvetõen a nyugat-európai kivitel fellendülése eredményeként az export ismét valamivel gyorsabban növekedett, mint az import. A szolgáltatás kereskedelmet a deficit nagyobb növekedése mellett hasonló folyamatok jellemezték. A külsõ egyensúly romlásához hozzájárultak továbbá a külföldi mûködõtõke befektetések jövedelmezõségének emelkedése következtében megnövekedett osztalék kifizetések. Jövedelemtulajdonosok szerint vizsgálva, a folyó fizetési mérleg romlásához (1,3 milliárd dollár) közel azonos mértékben járult hozzá az államháztartás és a vállalati szektor finanszírozási igényének növekedése. A lakosság finanszírozási kapacitása a lakásberuházások elhalasztása miatt 1998-ban növekedett, ami mérsékelte a folyó fizetési mérleg hiányának növekedését. Mindezek eredményeként 1998-ban a folyó fizetési mérleg hiánya 2,3 milliárd dollárra, a GDP-hez viszonyítva 4,8%-ra nõtt . A folyó fizetési mérleg hiányát az 1,5 milliárd dollár nem adóssággeneráló tõkebefektetés - közvetlen tõke és portfólió befektetések -, valamint a külföldiek közel 900 millió dollár forintban denominált állampapír befektetése finanszírozta.

A külfölddel szemben devizában fennálló nettó adósságállomány az év egészében 400 millió dollárral, 8,9 milliárd dollárra csökkent. A devizában denominált bruttó adósságállomány 1,5 milliárd dolláros növekedésébõl csaknem 1 milliárd dollár a keresztárfolyam-változások hatásának tulajdonítható. A nemzetközi tartalékok állománya a 900 millió dolláros emelkedés eredményeként az év végén elérte a 9,3 milliárd dollárt.

1.2. A monetáris politika lépései 1998-ban

A monetáris politika közbülsõ céljának, a forint elõre bejelentett csúszó leértékelésére alapozott árfolyampályának a fenntartásával segíti elõ a gazdaság stabilizálását. Ennek érdekében kulcsfontosságú az inflációs várakozások befolyásolása. Az árfolyampálya csak akkor befolyásolja hatékonyan a várakozásokat, ha hiteles. A hitelesség feltétele pedig az, hogy a kijelölt nominális pálya mellett a makrogazdasági egyensúly megõrizhetõ legyen. A monetáris rendszer hitelessége a bevezetése óta eltelt négy év során fokozatosan erõsödött, az árfolyampálya hatékonyan befolyásolja a piaci árak és bérek alakulását, ezáltal a magyar termelõk versenyképességét megõrizve segíti elõ a dezinflációt. A nemzetközi tõkepiaci helyzet radikális változásai ellenére az MNB-nek sikerült fenntartania az árfolyamsáv hitelességét, a csúszó leértékeléses árfolyamrendszer megõrizte erõs nominális horgony szerepét.

A monetáris politika operatív célját, a pénzpiaci kamatszintet úgy alakítja, hogy a forint iránti keresletet befolyásolva biztosítsa a fenti szempontoknak megfelelõen meghirdetett nominális árfolyampálya megvalósulását. A jegybank kamatpolitikája arra irányul, hogy egy változó nemzetközi környezet mellett is mérsékelje a kamatok - belföldi fundamentumok által nem indokolt - ingadozását. Látni kell ugyanakkor, hogy az árfolyamrendszer hitelességének megõrzése miatt a jegybank tartósan nem tudja a belföldi kamatszintet eltéríteni a pénzpiaci szereplõk által várt kamatoktól.

A nemzetközi tõkepiacok Magyarországgal kapcsolatos megítélésének változásai 1998 során jelentõsen befolyásolták a belföldi monetáris kondíciók alakulását. A belföldi gazdasági folyamatok stabilizálása érdekében az MNB sterilizációs politikájával, és az árfolyamnak a 4,5%-os intervenciós sávon belüli mozgatásával mérsékelte a kamatok ingadozását. Az árfolyampálya hitelességének megõrzése azonban a tõkepiaci várakozásokkal összhangban álló kamatszint kialakítását tette szükségessé. A délkelet-ázsiai válság által kiváltott átmeneti bizonytalanság lecsillapodásával az év elsõ periódusában jelentõs mennyiségû tõke áramlott az országba, és az MNB-nek intenzív sterilizációs politikát kellett folytatnia a fundamentumok javulását meghaladó mértékû kamatesés fékezése érdekében. Az év második felében a tõkepiaci szereplõk magatartásában bekövetkezett változások hatására a leértékeltebb reálárfolyam mellett a reálkamatok szintje tartósan megemelkedett, ezáltal a monetáris kondíciók változása támogatta a makrogazdasági egyensúly megõrzését.

A grafikonon elõretekintõ inflációval három hónapos kincstárjegy hozamok alapján számított reálkamatokat ábrázoltunk. A monetáris kondíciókat mutató reálárfolyam index nem egyezik meg a versenyképességet mérõ, késõbb bemutatásra kerülõ mutatókkal, mivel ez az elkövetkezõ három hónapban bekövetkezõ bejelentett árfolyam-változás és az elõretekintõ infláció hányadosát mutatja.

A reálgazdasági döntéseket befolyásoló legfontosabb pénzügyi árak, a reálárfolyam és a reálkamatok - azaz együtt a monetáris kondíciók - alakulását az infláció, a forint leértékelési ütemének változásai, az MNB és a releváns külföldi jegybankok kamatlépései, valamint a pénz- és tõkepiaci szereplõk által a forint befektetésektõl elvárt kamatprémium változásai együttesen határozzák meg. A reálárfolyam gyengülése ellenére a jelentõs reálkamatláb-emelkedés miatt az 1998. évet a monetáris politika szigorodása jellemezte - részben a jegybank szándékai, részben a piaci szereplõk magatartásában és várakozásaiban bekövetkezett változások hatására.

A reálárfolyam elmúlt évekre jellemzõ folyamatos felértékelõdése 1998 második negyedévében mérséklõdött, majd, az infláció ütemének vártnál erõteljesebb csökkenése következtében, 1998 közepétõl leértékelõdésbe ment át, annak ellenére, hogy augusztus 29-én, majd november 6-án leértékelési ütemcsökkentésre került sor. Az év második felében a leértékelési ütem nagyobb mértékû csökkentésére alapvetõen a nemzetközi környezet, illetve a pénz- és tõkepiaci szereplõk magatartásában bekövetkezett változások miatt nem kerülhetett sor. Az ázsiai válság miatt ugyanis több olyan ország valutája is leértékelõdött, amelyek harmadik piacon versenyeznek a magyar exporttal, és az 1998 nyarán kibontakozott orosz válság hatásait illetõ bizonytalanság miatt a befektetõk egy leértékeltebb forint árfolyamot tartottak reálisnak. Így az infláció csökkenése nyomán megemelkedett reálkamatok ellenére is - a korábbi idõszaktól eltérõen - a sáv belsejében maradt az árfolyam.

A belföldi reálkamat-szint számottevõ emelkedése 1998-ban több tényezõ együttes hatásaként alakult ki. A csúszó leértékeléses árfolyamrendszerben a forint kamatszintet a bejelentett leértékelési ütem, az árfolyam sávon belül várható elmozdulása, a külföldi kamatok, valamint a megkövetelt kockázati prémium összege alakítja. Az orosz válság után a feltörekvõ piacokkal szembeni általános bizalmatlanság tartósan megnövelte a befektetõk által elvárt kockázati prémiumot. Ehhez adódott hozzá, hogy az elõzõ évek fogyasztói ár alapon reál felértékelõ politikájával szemben 1998-ban a forint reál értelemben leértékelõdött.

Érdemes összehasonlítani a Magyarországhoz hasonló befektetõi megítélés alá esõ lengyel és cseh kamatprémium alakulását a tõkepiaci válságok idején. A nemzetközi pénzügyi piacok Magyarországot 1997 óta a két legstabilabb, térségünkbeli országhoz képest is kevésbé kockázatos befektetésnek tartják, hiszen a cseh és lengyel prémium 1997 óta folyamatosan meghaladta a magyarét. Az orosz válság ebben a kontextusban elõször úgy jelentkezett, hogy 1998. szeptemberében a magyar prémium a cseh-lengyel szintre ugrott fel. Másodszor, az orosz válság átterjedésnek veszélye enyhülésével mind a három országban csökkent a kamatprémium, így a korábbihoz hasonló kamatprémiummal zártuk az 1998-as évet. A kamatprémium alakulása azt mutatja, hogy a választott árfolyamrendszerünk nem eredményezett magasabb reálkamatokat. Az orosz válság alatti bizalomvesztés pontosan a - magyarnál rugalmasabb árfolyamrendszerû - cseh és lengyel gazdaságot jellemzõ kamatprémium-szintre tornászta fel a magyar prémiumot; azaz az árfolyamrendszer merevsége nem magyarázza a hazai kamatok emelkedését.

* Kamatprémium: a hazai kamatszint eltérése a releváns külföldi kamatszint és a bejelentett leértékelés összegétõl; azaz a be nem jelentett leértékelésre vonatkozó várakozások és a kockázati prémium kombinációja.

A reálkamatokra döntõ hatást gyakorló kamatprémium változásai illetve a jegybank kamatpolitikája szerint az 1998. évet négy idõszakra oszthatjuk. 1998 elsõ hónapjaiban a jegybank a megtakarítások növelése érdekében magasan tartotta kamatait. Az optimista nemzetközi környezetben számottevõ érdeklõdés mutatkozott így a forintbefektetések iránt, ami a konverziós forintkereslet növekedésében is megmutatkozott.

1998 közepén, a parlamenti választások idején kialakult bizonytalanság miatt megemelkedett a forint befektetésektõl elvárt prémium és a sávon belül gyengült a forint. Folytatódott az infláció csökkenése, amit a jegybank fokozatosan követett irányadó kamatának mérséklésével, így a belföldi reálkamatok tovább emelkedtek. Ez azonban összhangban állt a befektetõk által elvárt kockázati prémium emelkedésével, amit az is mutat, hogy ebben az idõszakban nem volt szükség devizapiaci intervencióra és a kamat-indukálta tõkemozgások sem voltak jelentõsek.

Az orosz válság kitörése utáni idõszakban a jegybank monetáris politikája arra irányult, hogy megpróbálja mérsékelni a belföldi fundamentumok által nem indokolható mértékû kamatemelkedést. Ennek részeként az MNB verbális intervencióval igyekezett ráirányítani a piaci szereplõk figyelmét arra, hogy az ország fundamentumai nem indokolják a forint elleni spekulációt. A tõke beáramlása idején folytatott óvatos sterilizációs politika lehetõvé tette, hogy az orosz válság nyomán beindult tõke-kiáramlást is sterilizálja a jegybank. Így a gazdaságból a tõkekivonás miatt eltûnt likviditást a korábban - a tõkebeáramlás sterilizációjakor - felhalmozott rövid lejáratú jegybanki betétállomány leépítése pótolta. Ez azt szolgálta, hogy az orosz válság kezdetén jelentõs mértékû tõkekiáramlás a belföldi szereplõk számára ne okozzon hitel-összehúzódást, hiszen az a gazdasági növekedés megtorpanását hozhatta volna magával.

Az árfolyamrendszer hitelességének megõrzése érdekében azonban a jegybank tartósan nem tudta eltéríteni a belföldi kamatszintet a pénzpiaci szereplõk által elvárt kamatoktól, arra volt lehetõsége, hogy a piaci szereplõk pánikreakciói által elõidézett kamatemelkedést mérsékelje. Az orosz válság miatti kockázati prémium-emelkedés ellenére a jegybank nem tartott indokoltnak kamatemelést, a reálkamatok növekedésére elsõsorban az infláció csökkenése miatt került sor. A forint befektetésektõl elvárható hozam emelkedését a nominális leértékelési ütem - reálárfolyam alakulása által indokolt - csökkentése szolgálta. Az irányadó jegybanki kamatok emelése 1998. szeptember végén, elsõsorban az árfolyamsáv hitelességének megerõsítése érdekében, azonban átmenetileg szükségessé vált.

A forintnak, az orosz válság idõszakában bekövetkezett jelentõs mértékû gyengülését nem annyira a külföldi tõke kiáramlása, mint inkább a hazai pénzpiaci szereplõk kényszerû portfolió-átrendezése magyarázza: az MNB devizapiaci intervencióira lényegében a tõkekiáramlást követõen került sor, amikor is a hazai bankrendszer magatartásában bekövetkezett változások tették szükségessé az árfolyam védelmét. A hazai bankrendszer számára a kockázatkezelést lehetõvé tevõ derivatív piac likviditása az õsz során ugyanis olyan alacsony szintre süllyedt, hogy a bankok az elégtelen határidõs deviza-kínálat folytán kénytelenek voltak az azonnali piacon vásárolt devizával fedezni hosszú forint pozícióikat. Ez a megugró devizakereslet vezetett a forint gyengüléséhez. Az adott helyzetben a jegybank volt az egyetlen piaci szereplõ, amely az intervenciók révén növelni tudta a devizakínálatot annak érdekében, hogy a forint egyensúlyi árfolyama a sáv belsejében maradjon. Ezzel összhangban vált szükségessé szeptember 22-én az irányadó jegybanki kamat egy százalékpontos emelése, a jegybank így jelezte a piaci szereplõk számára, hogy költségek árán is kész az árfolyamsáv védelmére, ami jótékonyan hatott a deviza azonnali és határidõs kínálatára is.

Az év utolsó hónapjaiban a kedvezõbbé váló nemzetközi környezetben a jó fundamentumok elõtérbe kerülésével csökkent az országspecifikus kockázati prémium és megerõsödött a forint árfolyamsáv hitelessége. A csökkenõ kockázati felár és a folyamatosan javuló infláció ismét tõkebeáramlást indukált. A kedvezõ fejlemények lehetõvé tették a jegybanki kamatok fokozatos, 1999 elejére már összesen két százalékpontot elérõ mértékû csökkentését. Ezen lépések ellenére a reálkamat-szint csak lassan mérséklõdött. Az 1997. évinél jóval magasabb reálkamatokat azonban a jegybank nem tudta volna agresszívabb kamatcsökkentésekkel lejjebb vinni, hiszen a forint még a hozamok adott szintje mellett is az árfolyamsáv belsejében lebegett.

Összességében a jegybank politikája minimalizálta a nemzetközi pénzügyi válságjelenségek belföldi reálgazdasági szereplõkre gyakorolt hatását. Ahogy a korábbi idõszakban jelentõs tõkebeáramlás nem okozta a pénzmennyiség ugrásszerû növekedését, a válság alatti tõkekivonás sem vezetett likviditáshiányhoz. A reálárfolyam leértékelõdését illetve a reálkamatok emelkedését az infláció ütemének vártnál erõsebb csökkenése illetve a hazai pénz- és tõkepiaci szereplõk magatartásában és várakozásaiban bekövetkezett változások magyarázzák.

A piaci közvetítõ rendszer szereplõi magatartásában bekövetkezett változások azonban a hazai reálgazdasági szereplõk helyzetét érdemben nem befolyásolták. A bankrendszer nehézségei ellenére a lakossági megtakarításokban nem tört meg a forintbetétek súlyának emelkedõ tendenciája, a tõkepiaci bizonytalanságok ellenére a lakosság megõrizte a forinteszközökbe vetett bizalmát. A jegybank a fentiekben ismertetett lépéseivel lehetõvé tette, hogy a válság ne vezessen a növekedést veszélyeztetõ mértékû hitel-összehúzódáshoz.

Az 1998. év gazdasági-pénzügyi folyamatainak alakulása röviden a következõkkel jellemezhetõ:

Az infláció jelentõsen csökkent,

A fogyasztói árak növekedésének üteme a korábbi prognózisokat jelentõsen meghaladó mértékben, az 1997 végi 18,4%-ról 1998 végére 10,3%-ra csökkent. Az importált inflációt a forint kisebb leértékelõdési üteme és a devizában számított importárak csökkenése egyaránt mérsékelte. Az inflációs folyamatot kedvezõ irányba befolyásolta a szabályozott árak és a termelési költségek mérsékeltebb növekedése is.

a növekedés gyorsult,

A gazdaság 1998-ban 5,1%-kal nõtt reálértéken. A növekedés üteme az elsõ háromnegyed évben folyamatosan gyorsult, majd az utolsó negyedévben valamelyest mérséklõdött.

a külsõ egyensúly romlott.

A GDP növekedésénél gyorsabb belföldi felhasználás bõvülés a külsõ egyensúlyhiány növekedését eredményezte. A folyó fizetési mérleg hiánya a GDP százalékában az 1997. évi 2,1%-ról 4,8%-ra nõtt 1998-ban. A nettó külföldi finanszírozási igény a lakossági finanszírozási kapacitás (megtakarítás-beruházás egyenleg) növekedése, valamint a vállalati és az államháztartási pozíció egyidejû romlása eredményeként emelkedett.

Jelentõsen bõvültek a háztartások kiadásai,

A lakosság fogyasztása 1998-ban jövedelménél magasabb ütemben, 4,3%-kal emelkedett. A lakásberuházások elhalasztása miatt a beruházási kiadások 11,3%-kal csökkentek, így összességében a lakosság pénzügyi megtakarításai nõttek. Az átmeneti és az intézményi változások hatásával korrigálva, a megtakarítási hajlandóság 1998-ban csökkenõ tendenciát mutatott.

folytatódott az államháztartás keresletteremtõ hatásának erõsödése,

Az államháztartás kereslet-teremtõ hatásának 1997-ben elkezdõdött erõsödése 1998-ban tovább folytatódott: a nyugdíjreform változásának hatásával korrigált elsõdleges egyenleg változásában mérve az államháztartás a GDP 1,3%-ával járult hozzá a belföldi felhasználás növekedéséhez.

de az export maradt továbbra is a kereslet legdinamikusabban bõvülõ komponense.

Az áruexport növekedése ugyan elmaradt az 1997. évi ütemtõl, de továbbra is magas ütemben, 22,2%-kal emelkedett. Az export dinamika mérséklõdését elsõsorban az orosz válság miatti forgalom-visszaesés okozta, a fejlett országokba irányuló kivitel továbbra is erõteljesen emelkedett. Az alacsonyabb exportnövekedéshez az is hozzájárult, hogy a világgazdaság növekedésének lassulása miatt fõként az alacsony feldolgozottságú termékeket gyártó szektorokban szûkültek az értékesítési lehetõségek.

A foglalkoztatottság növekedett,

A gazdasági aktivitási ráta emelkedése mellett a munkanélküliség 1998-ban jóval az európai átlag alá, éves átlagban 7,8%-ra csökkent. Szûk keresztmetszetek kialakulására különösen a szellemi munkaerõ esetében lehet számítanunk. A feldolgozóiparban és a kereskedelemben a bérinfláció üteme az infláció csökkenését követve jelentõsen mérséklõdött. A szellemi munkaerõt legmagasabb arányban foglalkoztató kereskedelem nélküli szolgáltató szektorokban azonban átlagot meghaladó volt a bérinfláció.

a versenyképesség tovább javult.

A magyar gazdaság versenyképessége mind az ár-, mind pedig a költség alapon számolt reálárfolyam-mutatók szerint javuló tendenciát mutatott 1998-ban. A vállalkozások jövedelmezõsége aggregált szinten javult, annak ellenére, hogy a magyar exportõrök egy csoportja jelentõs piacvesztést és jövedelmezõség romlást szenvedett el az oroszországi forgalom visszaesése, valamint a megerõsödõ harmadik piaci verseny miatt.

Nõtt a kapacitáskihasználtság.

Az elmúlt évek igen aktív beruházási tevékenysége és jelentõs létszámbõvülése ellenére a feldolgozóipari vállalkozások kapacitás-kihasználtsága magas szinten stabilizálódott. Kapacitásfelesleg csak az orosz válság által közvetlenül érintett vállalati körben található.

A monetáris politika peremfeltételei kedvezõtlenebbé váltak.

A monetáris politika vitelét 1998-ban döntõen a belföldi kereslet felgyorsulása ellenére kedvezõ inflációs folyamatok, a növekvõ külsõ egyensúlytalanság, valamint a nemzetközi pénzügyi környezet változásai befolyásolták. Az év egészét tekintve a monetáris kondíciók szigorúbbá váltak.

A nemzetközi tõkepiacokat jelentõs sokkok érték,

Az ázsiai és orosz válságok és ezzel párhuzamosan a feltörekvõ gazdaságok általános megítélésének romlása miatt 1998 elsõ felében csökkent, majd a második félévben jelentõsen megemelkedett a forint befektetésektõl elvárt kockázati prémium.

az árfolyam alakulás

- a sávon belül -hektikusabbá vált.

A leértékelési ütem többszöri csökkentése ellenére a forint reál effektív árfolyama leértékelõdött. Az árfolyampálya alakulását két tényezõ befolyásolta: a pénz- és tõkepiaci szereplõk magatartásában az ázsiai és orosz válság direkt és indirekt hatásainak megítélésével kapcsolatos bizonytalanság miatt bekövetkezett változások, valamint az inflációs várakozások lassabb alkalmazkodása az infláció szintjének gyors csökkenéséhez.

A reálkamatok növekedtek,

A befektetõi elvárásokkal és a csúszó leértékeléssel konzisztens kamatpolitika rövid távon magas reálkamatokat eredményezett, annak ellenére, hogy a jegybank sterilizációs eszközei segítségével pótolta a pénzpiaci válság miatt kialakult likviditáscsökkenést. A reálkamat emelkedése részben magyarázható a forint befektetésektõl elvárt kockázati prémium növekedésével, részben pedig a forint reál leértékelõdésével.

a pénzkínálatot azonban sikerült függetleníteni a külsõ sokkoktól.

A jegybank kamat- és sterilizációs politikája eredményeként a monetáris bázis a gazdasági növekedéssel összhangban emelkedett, miközben a viszonylag magas reálkamatok fékezõleg hatottak a belföldi hitelkereslet növekedésére.

 

Fõbb makrogazdasági mutatók

1994

1995

1996

1997

1998

 

tény

tény

tény

tény

becs. tény1)

 

Növekedési ütem (változatlan áron) %

GDP

2,9

1,5

1,3

4,6

5,1

ebbõl: belföldi felhasználás

2,2

-3,1

0,8

4,0

7,4

- végsõ fogyasztás

-2,3

-6,6

-2,9

2,3

4,0

= lakossági fogyasztás

-0,2

-7,1

-2,7

1,7

4,3

- felhalmozás

19,8

8,2

12,8

8,6

16,1

= állóeszközfelhalmozás

12,5

-4,3

6,7

9,2

11,4

export (GDP)

13,7

13,4

7,4

26,4

16,0

import (GDP)

8,8

-0,7

5,7

25,5

22,2

Árindexek

 

 

 

 

 

Fogyasztói ár (dec-dec)

21,2

28,3

19,8

18,4

10,3

Fogyasztói ár (átlag)

18,8

28,2

23,6

18,3

14,3

Ipari belföldi értékesítési ár (dec-dec)

13,3

29,7

20,8

19,3

6,6

Ipari belföldi értékesítési ár (átlag)

10,2

27,3

22,6

20,8

10,6

Reál effektiv árfolyam index2)

 

 

 

 

 

Fogyasztói ár alapú

1,0

3,2

-3.2

-4,2

0,5

Termelõi ár alapú

4,9

5,6

-4,2

-4,8

4,0

Fajlagos munkaköltség alapú (GDP alapon)

5,0

22,7

10,4

-1,2

6,7

Fajlagos munkaköltség alapú (bruttó termelés alapján)

7,5

19,3

9,0

2,9

8,5

Hiány és adósság

a GDP %-ában

Folyó fizetési mérleg

-9,4

-5,5

-3,7

-2,1

-4,8

Államháztartás egyenlege (pénzforgalmi szemléletû)

-8,4

-6,7

-3,1

-4,8

-4,7

Államháztartás egyenlege (eredmény szemléletû)

-9,6

-7,3

-4,6

-5,1

-4,9

Államháztartás elsõdleges egyenlege

-2,7

1,6

4,3

3,1

1,5

Államháztartás bruttó adóssága

87,9

87,0

72,6

63,7

61,4

Nettó külföldi adósságállomány3)

43,7

34,1

27,7

20,3

18,7

 

milliárd USD

Árudeviza egyenleg (fizetési mérleg)

-3,6

-2,4

-2,6

-1,7

-2,1

Folyó fizetési mérleg

-3,9

-2,5

-1,7

-1,0

-2,3

Külföldi mûködõtõke befektetés Magyarországon4)

1,1

4,5

2,0

2,1

1,9

Nettó kamatkiadás az áru és szolgáltatás export százalékában

12,0

9,4

6,1

3,9

3,6

Megtakarítási ráta5) (%)

7,7

8,4

10,8

10,4

10,7

Munkanélküliségi ráta6) (%)

10,7

10,2

9,9

8,7

7,8

Egy fõre jutó bruttó átlagkereset növekedése7)

24,9

16,8

20,4

22,3

18,3

Egy fõre jutó nettó átlagkereset reálnövekedése7)

7,2

-12,2

-5

4,9

3,6

1) MNB becslés.

2) A pozitív értékek reál leértékelõdést mutatnak; nominális árfolyamindexek 1995-tõl piaci árfolyammal számítva; a deflátorok a feldolgozóiparra vonatkoznak.

3) Tulajdonosi hitelek nélküli, devizában denominált adósság.

4) Tulajdonosi hitellel együtt.

5) A háztartások nettó pénzügyi megtakarítása az összes lakossági jövedelem %-ában. (A nettó pénzmegtakarítás az árfolyamkülönbözeteket nem tartalmazza.)

6) KSH munkaerõ-piaci felmérése alapján, a nemzetközi (ILO) gyakorlat fogalmi rendszere szerint, munkanélküliek az aktív népesség %-ában.

7) A költségvetési szerveknél és a 10 fõnél többet foglalkoztató vállalkozásoknál a teljes munkaidõben foglalkozta-
tottak.

Fõbb monetáris mutatók

 

1995

1996

1997

1998

Áralakulások (%)1

 

Infláció (fogyasztói árindex)

28,3

19,8

18,4

10,3

Ipari termelõi árindex

30,2

20,1

19,5

7,1

Forint közép-árfolyamának leértékelése

29,9

15,5

14,2

10,9

A monetáris aggregátumok reál növekedése (%)1

M0

-5,9

-0,1

-2,5

6,1

M1

-17,1

-0,3

9,8

6,9

M3

-6,4

2,2

1,0

4,7

M4

-2,6

7,4

5,8

10,0

A hitelállományok reál növekedése (%)1

Vállalati (külföld + belföld)

9,5

1,6

6,7

11,3

Vállalati belföldi

-7,6

8,0

17,0

6,7

Lakossági

-30,2

-23,3

-14,0

0,2

Kamatok (%)1

Passzív repo 1 hónapos

-

22,25

19,75

16,75

90 napos diszkont kincstárjegy

30,54

22,24

19,28

16,21

12 hónapos diszkont kincstárjegy

31,30

21,46

19,01

16,08

3 éves államkötvény

-

21,47

17,97

14,80

BUX1

1529

4134

7999

6308

Kamatprémium (bázispont)2

1129

351

459

533

Konverziós forintkereslet

 

 

 

 

Konverzió (millió USD)

3448

3991

3416

862

Hitelintézetek nettó külföldi forrásbevonása3 (millió USD)

497

-751

423

284

Vállalati szektor nettó hitelfelvétele4 (millió USD)

1011

700

370

590

1 Az idõszak végén.

2 Kamatprémium: a 3 hónapos diszkont kincstárjegy befektetések többlethozama a leértékelési ütem és a külföldi kamatok felett. Az aktuális leértékelési ütemet változásának hivatalosan bejelentésekor módosítottuk. A kamatprémium számolása 1997 februárjától a benchmarkhoz képest.

3 Privatizációnak minõsülõ bevételek nélkül,1996-tól egységes szerkezetben.

4 Tulajdonosi hitelekkel együtt, 1996-tól egységes szerkezetben.

2. A hitelintézeti rendszer 1998. évi tevékenysége

A magyar bankrendszer 1998. végére tõkehelyzetét tekintve megfelelõen erõssé, tulajdonosi struktúráját tekintve megnyugtatóan stabillá vált. Ezt a 15,8 %-os (évközi eredmény nélkül számított) tõkemegfelelési mutató, és a 60 %-os, többnyire stratégiai befektetõket tartalmazó külföldi tulajdoni hányad is alátámasztja. Ugyanakkor továbbra is gyenge maradt a bankrendszer egészének jövedelemtermelõ képessége és költséghatékonysága.

A gazdaság dinamikus növekedése 1998 elsõ hat hónapjában folytatódott, ami a hazai bankok tevékenységének bõvülõ dinamikájában és jövedelmezõségének kedvezõ alakulásában is tükrözõdött. A második félévben azonban az oroszországi válság a bankokat saját mérlegeiken és brókercégeiken keresztül is érintette. A tõzsdei árzuhanás, valamint a forint árfolyamváltozásai miatti veszteségek következtében számos bank tõkeemelésre kényszerült brókercégében. Az országkockázati szabályozás bevezetése illetve a bankok - az MNB engedélyezési gyakorlata által kikényszerített - prudens céltartalékképzése az országkockázatok tekintetében mérsékelte a válság okozta problémákat. Az orosz gazdaság megrendülése a vállalati ügyfélkör egy részét súlyosan érintette, szektorális "credit crunch" azonban nem alakult ki.

A bankszektor 1998. évi tevékenységét a vállalkozói és a lakossági piacon egyaránt az 1997-ben kifejlesztett termékek és szolgáltatások piaci elterjesztése jellemezte, új termékek bevezetésére csak kisebb mértékben került sor.

Folytatódott az az elmúlt években jól megfigyelhetõ folyamat, hogy a korábban kizárólag nagyvállalati ügyfeleket kiszolgáló bankok óvatosan elmozdulnak a kisebb vállalkozások irányába. A jövedelmezõség fenntartása, illetve növelése érdekében a pénzintézetek a technológiai fejlesztések növekvõ forgalmat biztosító hasznosítására törekednek. Speciális termékeiket standardizálják és egyre szélesebb ügyfélkörben kívánják elterjeszteni, termékeik és szolgáltatásaik kínálatát egyre szélesítik. A nagyvállalati ügyfélkör hitelezését az egyedi, személyre szabott konstrukciók kialakítása mellett az éles árverseny fennmaradása jellemezte.

A lakossági piacon 1998-ban sem történt meg a piac újbóli felosztása. A lakossági piacon aktív bankok többsége továbbra is a felsõ középrétegbe tartozó ügyfeleket tekinti cél-ügyfélkörének, megfelelõ kereslet hiányában nem tapasztalható az alacsonyabb jövedelmû ügyfelek felé való nyitás. A bankkártyák száma 1998-ban is gyors ütemben nõtt, év végére meghaladta a 2,9 millió darabot. A kártyák használatának lehetõsége is dinamikusan bõvült, amihez nagymértékben hozzájárult az elektronikus készpénzfelvételt biztosító POS terminálok postai telepítése.

A bankszektor mérlegfõösszege 1998-ban 17,7%-kal nõtt, takarék- és hitelszövetkezetekkel együtt a nominális növekedés 18 %-ot tett ki. A teljes hitelintézeti rendszer mérlegfõösszegének GDP-hez viszonyított aránya (év végi mérlegfõösszeggel számolva) 68 % volt 1998-ban.

A mérlegfõösszeg növekedése egyenletesen oszlott meg a két félév között, de -összhangban a gazdasági környezetben bekövetkezett változásokkal - a két félévben markánsan különbözõ folyamatok alakították a bankszektor mérlegstruktúráját.

Az elsõ félévben folytatódott a forint hozamelõnyének kihasználására irányuló külföldi forrásbevonás dinamikus növekedése, ami a betétek és jegybanki források mérlegen belüli részarányának csökkenésével járt együtt. Eszköz oldalon a hitelállomány és a jegybanki forint kihelyezések (sterilizációs eszközök) állománya bõvült a legdinamikusabban. A második félévben a külföldi források állománya nominálisan is csökkenésnek indult (bár a második félévi visszaesés kisebb volt, mint az elsõ félévi növekedés). Ugyanakkor az elsõ félévi nominális csökkenés után a második félévben 11 %-kal nõttek a vállalati betétek. A lakossági betétállomány növekedése is csak a második félévben kapott lendületet.

A vállalati hitelkihelyezések dinamikája az év második felében valamelyest kisebb volt, mint az elsõ félévben, egyidejûleg növekedésnek indult az állampapírok és a kereskedési céllal vásárolt értékpapírok állománya.

A két félév közötti markáns különbségek a bankok mérlegen kívüli tevékenységének alakulásában is megmutatkoztak. Az év elsõ hat hónapjában folytatódott a mérlegen kívüli kötelezettségek elõzõ évekre jellemzõ dinamikus növekedése. A második félévben a függõ kötelezettségek növekedése a hitelállomány bõvülési ütemével megegyezõ szintre esett vissza, a jövõbeni kötelezettségek pedig (elsõsorban a deviza határidõs ügyletek kiesése miatt) ugyancsak jelentõsen csökkentek.

A vállalati hitelek állománya az év egészben 15,7%-kal növekedett. A vállalkozói hitelállomány lejárati szerkezetében további eltolódás történt az éven túli hitelek irányába. Ezáltal az éven túli hitelek a fennálló hitelállománynak már majdnem a felét tették ki. A vállalkozói hitelállományon belül a kisvállalkozói hitelállomány - az elmúlt évek tendenciájával ellentétben - reálértékben közel 17%-kal emelkedett.

A lakossági hitelállomány alakulásánál új jelenségként - hosszú idõ óta elõször - 1998-ban az új hitelnyújtások meghaladták a lejáró állományok összegét. Mind a folyószámla, mind az áruvásárlási, mind pedig az egyéb célra nyújtott hitelek állománya emelkedett. A jelzálog típusú lakáshitelállomány és az értékpapír vásárlásra nyújtott hitelállomány ugyanakkor jelentõsen visszaesett.

A bankok által realizált jövedelem és a bankrendszer jövedelmezõségi mutatói 1998-ban jelentõsen visszaestek, megtört az elõzõ éveket jellemzõ javuló folyamat. A tõkearányos jövedelmezõség az inflációnál alacsonyabb, 9 % volt 1998 végén, az elõzõ évinél pedig 7,7 százalékponttal kisebb. A bankrendszer eszközarányos jövedelmezõsége az 1997. évi 1,7 %-ról 1,1 %-ra csökkent.

A bankrendszer (Postabank, Realbank és MFB nélkül számított) 1998. évi adózott eredménye 40 milliárd forintot, az elõzõ évinél 31,7%-kal kevesebbet tett ki. Az eredmény romlása egyértelmûen az év második felében következett be, miután az elsõ félévi 41 milliárd forintos nyereséggel szemben a bankok a második félévben 1 milliárd forint veszteséget realizáltak. Mivel a bankok nettó kamat- és jutalékjövedelme a két félévben megközelítõen azonos nagyságrendû volt, az eredmény második félévi romlásában egyértelmûen a céltartalék képzés játszott elsõdleges szerepet. Ennek eredményrontó hatása - az elsõ félévi 2 milliárd forinttal szemben - a második félévben 51 milliárd forintot tett ki.

A bankok hitelkockázati kitettsége számottevõen nõtt 1998 folyamán. Megfordult a megelõzõ évekre jellemzõ portfolió javulás folyamata. Ha eltekintünk a Postabank, a Realbank és az MFB portfoliójának korábbi években lezajlott, de csak 1998-ban kimutatott romlásától, akkor is nõtt a bankok mérlegében a nem problémamentes követelések aránya. Tekintettel azonban arra, hogy a minõsített állományon belül a legnagyobb mértékû növekedés a kevésbé kockázatos külön figyelendõ kategóriánál, valamint a kétes kintlévõségek kategóriájánál mutatkozott, a mérlegben lévõ portfolió kategóriánkénti összetételében nem mutatható ki a rosszabb kategóriák felé való elmozdulás.

3. Az MNB 1998. évi emissziós tevékenysége

3.1. Új bankjegysorozat

A Magyar Nemzeti Bank 1998. évben 4 bankjegycímlet forgalomba hozatalával folytatta az új bankjegysorozat kibocsátását.

Az új bankjegysorozat 1997. és 1998. évben kibocsátott címletei a következõk voltak:

10 000 forintos bankjegy

1997. július 1.

2 000 forintos bankjegy

1998. február 1.

200 forintos bankjegy

1998. május 1.

1 000 forintos bankjegy

1998. szeptember 1.

500 forintos bankjegy

1998. december 1.

Az új sorozat hatodik tagja, az ötezer forintos bankjegy 1999. április 1-jén jelent meg. A régi típusú bankjegyeket e sorozat címletei teljes mértékben 2000. végéig váltják fel.

3.2 Forgalomban lévõ készpénz

A forgalomban lévõ készpénz értéke 1998. év végén 736,0 milliárd forintot tett ki, ami 18,5 %-kal haladta meg az egy évvel korábbi értéket. A készpénzállomány értékének 97,4 %-a bankjegy, 2,6 %-a érme volt.

Forgalomban lévõ készpénz az év utolsó munkanapján

milliárd forint

 

1997

1998

Változás

Index %

Bankjegyek

600,5

717,1

+116,6

119,4

Érmék

19,5

17,7

- 1,8

90,8

Forgalmi készpénz állomány

620,0

734,8

+114,8

118,5

Emlékérmék

1,0

1,2

+0,2

120,0

Forgalomban lévõ készpénz

621,0

736,0

+115,0

118,5

1998-ban egy lakosra átlagosan 72.754 forint összegû készpénz, 20 darab bankjegy és 153 darab érme (megközelítõleg 0,5 kg) jutott. Az elmúlt évhez viszonyítva az egy fõre jutó bankjegyek darabszáma eggyel, az érmék száma tizenöttel emelkedett. (1990-ben, az ötezer forintos bankjegy kibocsátását megelõzõ évben az egy fõre jutó bankjegyek száma 38, az érméké pedig 310 volt.)

A forgalomban lévõ bankjegyek értéke 1998. év végén 717,1 milliárd forint, a darabszáma 203,7 millió volt. A forgalomban lévõ bankjegyek értékének elõzõ évhez viszonyított 19,4%-os növekedése - az új bankjegysorozat új címletértéket képviselõ tagjainak köszönhetõen - a bankjegyek darabszámának mindössze 3,7%-os emelkedése mellett következett be.

Az év utolsó munkanapján a forgalomban lévõ bankjegyek darabszámának 55,6%-át, értékének 69,9%-át az új bankjegysorozat címletei adták.

A Magyar Nemzeti Bank 1998. évben kivonta a forgalomból a régi, sárgaréz-nikkel alapanyagú százforintos és az ezüst kétszáz forintos érméket, az ötvenfilléres érmék kivonására 1999. évben kerül sor. A kivonások után 7 címletbõl álló, egységes érmesor vesz részt a készpénzforgalom lebonyolításában.

A forgalomban lévõ érmék száma az elõzõ évhez viszonyítva 10,3 %-kal nõtt, 1998. év végére meghaladta a másfél milliárd darabot. A forgalomban lévõ érmék darabszámának kétharmad részét a három legkisebb címlet (ötvenfilléres, egyforintos, kétforintos) adta, ugyanakkor az értékadatokat tekintve, e három címlet részesedése mindössze 6,9 % volt.

A forgalomban lévõ érmék 1998 végi 17,7 milliárd forintot kitevõ értéke 9%-kal (közel 2 milliárd forinttal) csökkent az elõzõ évhez viszonyítva, elsõsorban az ezüst kétszázforintosok bevonása miatt.

3.3. Készpénzforgalom, feldolgozási tevékenység

Az MNB és az ügyfelei közötti készpénzforgalom értéke 1998-ban összességében 13%-

kal emelkedett az elõzõ évhez viszonyítva, miközben a ki- és a befizetett bankjegyek darabszáma, az új bankjegysorozat által biztosított kedvezõbb címletösszetétel miatt 4%-kal csökkent.

Átlagosan minden egyes forgalomban lévõ bankjegy több, mint kétszer fordult meg az év folyamán az MNB bankjegyfeldolgozó területén, ahol megtörtént a forgalomképesség és valódiság szerinti felülvizsgálat. A jövõben elõreláthatóan csökken ez az arány, mivel az 1998. október 1-jén bevezetett kézpénzkezelési díjak hatására jelentõsen visszaesett a jegybank pénztáraiban bonyolított készpénzforgalom. A forgalomban lévõ bankjegyek minõsége ennek ellenére várakozásaink szerint nem romlik, mivel egyre nagyobb arányban az új bankjegysorozat jobb minõségû, tartósabb bankjegyei vesznek részt a készpénzforgalomban.

A bankjegyeket és az érméket modern feldolgozó gépekkel, egységes szempontok szerint dolgozták fel mind Budapesten, mind a területi igazgatóságokon.

3.4. Hamisítványok

A forintbankjegy hamisítások eset- és darabszáma 1998. évben ugyan növekedett az elõzõ évhez viszonyítva, ennek ellenére, a forgalomban lévõ bankjegyek darabszámához képest elenyészõ volt a lefoglalt hamisítványok száma. 1 millió darab forgalomban lévõ bankjegyre 54 darab hamisítvány jutott, ami az európai országok átlaga alatt van.

Kedvezõek a tapasztalatok az új bankjegysorozat eddig kibocsátott tagjaival kapcsolatban. Az új bankjegyeken található biztonsági elemeknek köszönhetõen az ezekrõl készített hamisítványok könnyen felismerhetõek. A lefoglalt hamisítványoknak alig másfél százalékát tették ki az új bankjegysorozat címleteirõl készített színes fénymásolatok.

4. Pénz- és elszámolásforgalom

A bankközi fizetési rendszer stabilitása, biztonságos mûködése a hazai pénzügyi rendszer stabilitásának alapfeltétele. Ezt tükrözi az Alkotmány és a jegybanktörvény is, amelyek szerint az MNB feladata az ország pénz- és elszámolásforgalmi rendszerének kialakítása.

Szabályozási jogkörén túl a jegybank sajátos (nem egyes intézményekre, hanem a fizetési infrastruktúrára irányuló) felügyeleti tevékenységet is folytat, amelynek célja elsõsorban a hitelintézetek pénzügyi kapcsolatrendszereként mûködõ elszámolási rendszerek hatékonyságának és stabilitásának, a pénzforgalom zökkenõmentes mûködésének biztosítása.

4.1. Pénzforgalom

  1. Szabályozás

  1. Bankszámlák
  2. A lakosság megbízásából 4 604 184 db, a számlanyitásra kötelezettek részére 759756 db számlán bonyolítottak le forgalmat. A külföldiek 660 866 db forintszámlával rendelkeztek.

    A forintban vezetett bankszámlák forgalma az elõzõ évhez képest közel 30%-kal emelkedett.

  3. Bankkártyák

1998. végén 2 935 306 db bankkártya volt forgalomban, s ez azt jelentette, hogy 1997-hez képest 43 %-kal nõtt a használatban lévõ bankkártyák száma. Természetesen ennek megfelelõen emelkedett a készpénzfelvételt biztosító berendezések száma - ATM (63 %), POS (600 %) ez utóbbiaknak elsõsorban a postahivatalokban történt elhelyezése érdemel kiemelt figyelmet, hiszen így a legkisebb - postával rendelkezõ - településen is mód van a bankkártya használatára. A bankkártyát elfogadó kereskedõi hálózat a dinamikus, 12 %-os bõvülés ellenére még szûkebb a kívánatosnál (24 965 db).

4.2. Elszámolásforgalom

a) Elszámolási rendszerek

A bankok közötti elszámolásra a GIRO Elszámolásforgalmi Rt. rendszerében és az MNB számlavezetési rendszerében kerül sor. A bankközi zsíró rendszer dolgozza fel a bankok ügyfeleinek átutalásait. A jegybank rendszerében kerülnek feldolgozásra a monetáris politika gyakorlásával, valamint az OTC piacon megkötött ügyletekkel kapcsolatos fizetések. Mindkét fizetési rendszer alacsony kockázat, elõzetes fedezet- vizsgálat mellett mûködik. A KELER Rt. az áru- és értéktõzsde, valamint a tõzsdén kívüli értékpapírpiacon lebonyolított ügyletek elszámolása mellett a nemzeti értéktár feladatait is ellátja.

  1. A lebonyolított forgalom
  2. A bankközi zsíro rendszerben 1998-ban a korábbi évekhez hasonló, dinamikus forgalom emelkedés mutatkozott, a volumenében 30 %-os, az értékében 31 %-os növekedés azt jelentette, hogy a 65 milliót meghaladó tranzakcióval 33 595 milliárd Ft-ot számoltak el. Az MNB fizetési rendszerében is megnövekedett forgalmat regisztráltak, az 1997. évihez képest volumenben 8,6 %-os, értékében 24,1 %-os emelkedés 88 ezer tranzakcióval 37 000 milliárd forint elszámolását jelentette. A KELER Rt-nek ugyancsak megnövekedett forgalmat kellett elszámolnia, a BÉT azonnali piacán pl. az elõzõ évi kétszeresét, míg a tõzsdén kívüli állampapír piacon volumenben 36 %-os, értékben 6 %-os emelkedés mutatkozott.

  3. Folyamatban lévõ fejlesztések

II. A Magyar Nemzeti Bank 1998. évi mérlege és eredménye

1. Az MNB mérlegét és eredményét meghatározó makrogazdasági folyamatok

A Magyar Nemzeti Bank mérlegének és eredményének alakulását alapvetõen a monetáris politika fõ céljai és az ezek eléréséhez szükséges eszközök hatásai határozzák meg. A jegybank nem profitorientált intézmény, hanem a monetáris politika fõ alakítója, ezért számára a kitûzött makrogazdasági célok (természetesen a költséghatékonyság és a takarékos gazdálkodás követelményeinek érvényesítése melletti) elérése az elsõdleges fontosságú, a jegybanki eredmény, illetve a költségvetési befizetések pedig ennek következményeként adódnak.

Az MNB mérlegét és eredményét 1998-ban, az elõzõ évekhez hasonlóan, elsõsorban a fizetési mérleg alakulása, különösen a külföldiek magyarországi tõkebefektetéseihez kapcsolódó ellentétes irányú devizapiaci hatások befolyásolták. A forint iránti devizapiaci kereslet/kínálat alakulása a jelenlegi árfolyamrendszerben az árfolyamsáv szélein devizaeladást/vásárlást tesz szükségessé.

A sávszéli devizavásárlások/-eladások a mérlegre és az eredményre alapvetõen három módon hatottak:

  1. Az év elejére jellemzõ devizavásárlás következtében az év során mintegy 220 milliárd forinttal nõtt az MNB nettó devizakövetelése (a devizakövetelések és -kötelezettségek egyenlege), amelyen a bank jelentõs nettó deviza kamatbevételt realizált.
  2. Az 1998. évi, illetve korábbi sávszéli devizavásárlásból származó magas nettó devizakövetelés a forintleértékelés miatti átértékelõdés révén az MNB legfontosabb eredményalakító tényezõjévé lépett elõ. A forint 1998. évi 12,8%-os tényleges leértékelõdése nagymértékben növelte a nettó devizapozíció forintban kifejezett értékét, ezáltal az MNB eredményét is. Az elõzõ évinél kevesebb mint két százalékkal alacsonyabb forintleértékelõdés és a jelentõsen megnõtt nettó devizapozíció együttes hatása kiemelkedõen magas devizaárfolyam-változásból származó nyereséget eredményezett.
  3. A jelenlegi csúszó leértékelésen alapuló árfolyamrendszerben a jegybank a jegybanki devizavásárlás során keletkezõ többlet forintlikviditás inflációs hatásának elkerülése érdekében semlegesítette ennek egy részét, ezért az ilyen többletlikviditást lekötõ (ún. "sterilizációs") konstrukciók állománya és az ezzel kapcsolatos ráfordítások az elõzõ évhez képest jelentõsen megemelkedtek.

A tõkebeáramlás intenzitásának nézõpontjából 1998 négy markánsan elkülönülõ szakaszra bontható, amelyekben a vázolt összefüggésekbõl következõen eltérõen alakultak az MNB fõbb eredménytényezõi:

A nettó devizapozíció és a forint árfolyamának alakulása 1998 folyamán

A tõkebeáramlás 1998 egészét tekintve meghaladta a kora õszi tõkekiáramlást, ezért az MNB-nek 133,4 milliárd forint devizaátértékelésbõl származó eredménye keletkezett, amit tovább növelt az 51,2 milliárd forint nettó deviza kamatbevétel. Ezzel szemben álltak a 90,2 milliárd forint összegû nettó forint kamatráfordítás, valamint a kamatjellegû, banküzemi, pénzforgalmi és céltartalékképzésbõl származó eredmény ráfordítás jellegû tételei. Mindezen tényezõk eredõjeként az eredmény az 1997. évi 6,1 milliárd forintnál 14 Mrd forinttal magasabb, 20,1 milliárd forint lett. A jegybank 1998. évi teljes pénzforgalmi szemléletû költségvetési befizetése az elõzõ évhez képest emelkedett, s 41,9 milliárd forintot tett ki.

2. A mérleg és az eredmény alakulása

A mérleg és az eredmény alakulása egy-egy összevont, a gazdasági folyamatok hatását jól tükrözõ mérleg- és eredménykimutatás alapján elemezhetõ .

Az MNB összevont mérlege

milliárd forint

E S Z K Ö Z Ö K

1997.

XII. 31.*

1998.

XII. 31.

Eltérés

1998/97

%

I. Követelések forintban

1 163,1

1 006,3

-156,8

86,5

ebbõl: Központi költségvetéssel szembeni követelések

967,3

811,8

-155,5

83,9

II. Követelések devizában

3 876,2

4 644,9

768,7

119,8

ebbõl: Arany- és devizatartalék

1 729,8

2 048,8

319,0

118,4

Központi költségvetéssel szembeni követelések

1 886,7

2 118,2

231,5

112,3

III.+IV. Egyéb eszközök

298,8

279,3

-19,5

93,5

V. Eszközök összesen

5 338,1

5 930,5

592,4

111,1

F O R R Á S O K

 

 

 

 

VI. Kötelezettségek forintban

1 797,2

1 808,0

10,8

100,6

ebbõl: Hitelintézetek bankszámla betétei

232,4

295,7

63,3

127,2

Pénzpiaci betétek és MNB forint kötvények

682,6

666,3

-16,3

97,6

Forgalomban lévõ bankjegy és érme

621,3

736,0

114,7

118,5

VII. Kötelezettségek devizában

3 289,2

3 835,4

546,2

116,6

ebbõl: Külföldi kötvények és hitelek

2 742,7

3 030,6

287,9

110,5

VIII.+IX.+X. Egyéb források

200,0

227,4

27,4

113,7

XI. Saját tõke

51,7

59,7

8,0

115,4

XII. Források összesen

5 338,1

5 930,5

592,4

111,1

* Az 1998. évi szerkezetnek megfelelõen, de a visszavásárolt saját kötvény nettó módon szerepel.

Az MNB összevont eredménykimutatása

milliárd forint

Eredménykimutatás sora

Megnevezés

1997*

1998

Eltérés

I. - IX.

Nettó forint kamat- és kamatjellegû bevétel

-7,7

-90,5

-82,8

II. - X.

Nettó deviza kamat- és kamatjellegû bevétel

8,2

43,0

34,8

III. - XI.

Deviza árfolyamváltozásból sz. eredmény

12,5

136,4

123,9

VI. - XIV.

Nettó céltartalék felszabadítás

-2,8

-44,7

-41,9

IV.+V.+VII.- XII.-XIII.-XV.

Egyéb eredmény

-4,1

-24,1

-20,0

XVII.

Tárgyévi eredmény

6,1

20,1

14,0

* 1997. évi eredmény 1998. évi szerkezetben

2.1. A nettó forint kamatok és kamatjellegû ráfordítások meghatározó tényezõi

A nettó forint kamatbevételek alakulásának meghatározó tényezõje bevételi oldalról az állampapírok kamatbevétele, ráfordítás oldalról a többlet forintlikviditás lekötésének költsége volt.

A forint kamatbevételek - az elõzõ évi tendencia folytatódásaként - elsõsorban az átlagállományok és az általános kamatcsökkenési tendencia hatására mérséklõdtek. 1998-ban az MNB az irányadó jegybanki kamatot (az egyhónapos pénzpiaci betétek kamatát) - az infláció trendjét, valamint a bankközi kamatok mérséklõdését követve - öt lépésben 19,5%-ról 16,75%-ra csökkentette.

A költségvetéssel szembeni követelések az év során - elsõsorban az ütemezett lejáratok miatt - összesen 155,5 milliárd forinttal csökkentek. Az állampapírok átlagkamata az 1997. évihez képest 2,3 százalékponttal mérséklõdött, az éven túli hitelek kamata pedig a magasabb kamatköltségû (jegybanki alapkamatozású) hitelek 1997. évi törlesztése miatt csökkent. A két folyamat hatására a költségvetéstõl származó kamatbevétel 1997-hez képest 40,7 milliárd forinttal mérséklõdött.

A központi költségvetés betéteinek éves átlagállománya - nagymértékû havi és szezonális ingadozások mellett - 236,5 milliárd forint volt. Átlagkamata 2,75 százalékponttal mérséklõdött, de még így is 5,8%-kal magasabb volt, mint a költségvetéssel szembeni követelések átlagos kamata. Összességében az MNB a központi költségvetés részére 1998-ban 43,8 milliárd forint kamatot fizetett ki.

A hitelintézetek átlagos hitelállománya - jellemzõen a régi konstrukciók lejárata következtében - 34,1 milliárd forinttal csökkent. Az ezzel párhuzamosan végbement kamatcsökkenés hatására a hitelintézetektõl származó kamatbevétel 1998-ban 9,1 milliárd forinttal mérséklõdött.

Az MNB 1998. február 16-tól egységesítette és az év során kétszer 1-1 százalékponttal csökkentette a deviza- és forint források után képzett tartalékokra fizetett kamatot. Így a hitelintézetek kötelezõ jegybanki tartalékaira - 1997-hez képest átlagosan 64,4 milliárd forinttal magasabb kötelezõ tartalékállomány mellett - 3,8 milliárd forinttal kevesebb kamatot térített.

A követelések illetve kötelezettségek átlagos állománya és kamatozása

Megnevezés

1997. év

1998. év

Átlagállomány Md Ft

Átlagkamatláb %

Kamatösszeg Md Ft

Átlagállomány Md Ft

Átlagkamatláb %

Kamatösszeg Md Ft

KAMATBEVÉTELEK

 

 

 

 

 

 

I. Forint

 

 

 

 

 

 

1. Költségvetés összesen

1 098,1

14,4

158,0

920,4

12,7

117,3

2. Hitelintézetek

202,5

16,1

32,7

168,4

14,0

23,6

3. Egyéb

 

 

0,1

 

 

0,7

Forint mindösszesen

1 300,6

14,7

190,8

1 088,8

13,0

141,6

II. Deviza

 

 

 

 

 

 

1. Költségvetés összesen

1 875,0

9,0

168,9

2 084,9

9,0

188,1

2. Hitelintézet

10,7

5,6

0,6

9,5

5,5

0,5

3. Egyéb összesen

1 831,2

3,9

71,4

2 316,7

4,6

105,8

ebbõl: devizatartalék

1 654,5

4,3

71,4

2 044,5

5,1

104,6

Deviza mindösszesen

3 716,9

6,5

240,9

4 411,1

6,7

294,4

KAMATBEVÉTELEK ÖSSZESEN

5 017,5

8,6

431,7

5 499,9

7,9

436,0

KAMATRÁFORDÍTÁSOK

 

 

 

 

 

 

I. Forint

 

 

 

 

 

 

1. Központi költségvetés

290,4

21,6

62,8

236,5

18,5

43,8

2. Hitelintézetek összesen

702,1

17,8

125,2

861,1

15,1

130,3

ebbõl: pénzpiaci betétek

148,9

20,7

30,8

460,7

18,6

85,5

3. MNB kötvény

52,6

20,0

10,5

296,2

19,0

56,4

4. Egyéb

 

 

0,5

4,2

 

1,6

Forint mindösszesen

1 045,1

19,0

199,0

1 398,0

16,6

232,1

II. Deviza

 

 

 

 

 

 

1. Központi költségvetés

120,3

7,7

9,3

110,6

7,5

8,3

2. Hitelintézet

359,3

5,4

19,3

287,6

5,2

15,0

3. Egyéb összesen

2 972,3

7,6

226,3

3 048,4

7,5

229,6

Deviza mindösszesen

3 451,9

7,4

254,9

3 446,6

7,3

252,9

KAMATRÁFORDÍTÁS ÖSSZESEN

4 497,0

10,1

453,9

4 844,6

10,0

485,0

Megjegyzés: a határidõs fedezeti ügyleteket a fedezett ügyletekhez kapcsolva értékeltük.

Az MNB által külföldön kibocsátott, majd késõbb visszavásárolt saját kötvényeket az 1998. évi számviteli szabályok szerint - a korábbi gyakorlattal ellentétben - nem tartozás-csökkenésként, hanem követelésként kell kimutatni, az összehasonlíthatóság érdekében azonban a táblázatban a korábbi gyakorlatnak megfelelõen szerepel.

A jelenlegi árfolyamrendszer keretei között a jegybank - az árfolyam ingadozási sávon belül tartása érdekében - a forint iránt megnövekvõ keresletet úgy elégíti ki, hogy a külföldrõl beáramló devizát forintra váltja. Az ennek következtében kiáramló többletlikviditás egy részét semlegesítenie kell, nehogy a pénzkínálat túl gyors növekedése az infláció gyorsulásához és a folyó fizetési mérleg egyenlegének romlásán keresztül a külsõ eladósodás növekedéséhez vezessen.

A bankrendszerben megjelenõ többletlikviditás lekötésére a jegybank 1998-ban jellemzõen két eszközt használt: a pénzpiaci betéteket és az egy éves lejáratú MNB kötvényeket. Ezekkel az év során összesen átlagosan mintegy 751 milliárd forint likviditást kötött le, a lekötött állományok éven belüli alakulása nagy ingadozást mutatott: az elsõ negyedév végéig dinamikus növekedés, majd az utolsó négy hónapban nagymértékû visszaesés következett be.

A likviditás lekötésének költségére a megnövekedett átlagállományon kívül a kamatok alakulása és a lekötött állományok belsõ szerkezetének átrendezõdése is hatott. A rövid lejáratú pénzpiaci betétek átlagos kamata 1997-hez képest nagyobb mértékben csökkent, mint az MNB kötvények átlagos kamata. A kamatcsökkenés eltérõ mértékének hatását felerõsítette a magasabb átlagos hozamú MNB kötvények részarányának növekedése. A likviditás lekötés összköltsége így a teljes évre 141,9 milliárd forint volt.

2.2. A devizakamat- és kamatjellegû eredményt meghatározó tényezõk

A nettó devizakamat- és kamatjellegû eredményt elsõsorban a nettó devizapozíció növekedése befolyásolta: a deviza kamatráfordítások enyhe csökkenése mellett a kamatbevételek több mint 54 milliárd forinttal nõttek. A forintleértékelõdés hatása szintén jelentõs volt: mind a nettó devizapozíció összetevõinek, mind a hozzájuk kapcsolódó kamatoknak a forintban kifejezett értéke - a nettó devizapozíció növekedésének hatásától eltekintve is -általában emelkedett.

A központi költségvetésnek nyújtott devizahitel és az ahhoz kapcsolódó fedezeti ügyletek átlagállományának mintegy 210 milliárd forint és a kamatok 19,2 milliárd forint növekedését alapvetõen a forint leértékelése okozta: az átlagos kamatláb gyakorlatilag nem változott.

A táblázatban az "egyéb devizakövetelések" között szereplõ devizatartalék 1998 áprilisáig az intervenciós devizavásárlások miatt folyamatosan növekedett, majd az õszi intervenciós devizaeladások miatt jelentõsen csökkent, 1998 egészét tekintve 319 milliárd forinttal növekedett (ebbõl 249,5 milliárd forintot a forint leértékelése magyaráz). Év végén a devizatartalék állománya elérte a 2048,8 milliárd forintot (9,4 milliárd USD-t). A devizatartalék átlagos kamatának növekedése a devizaárfolyam változás és az összetételváltozás piaci kamatok csökkenését ellensúlyozó hatásának tulajdonítható. Az átlagállomány növekedésének hatására a devizatartalék kamatbevétele az elõzõ évinél közel 24 milliárd forinttal magasabb volt: elérte a 113,3 milliárd forintot.

Az egyéb devizakötelezettségek részét képezõ külföldi tartozások (hitelek és kötvények) 275,1 milliárd forinttal nõttek, mert a deviza kötelezettség forintban kifejezett értékének leértékelés miatti, mintegy 438 milliárd forint növekedését csak részben ellensúlyozta az összességében 163,3 milliárd forintos állománycsökkenés. Az állománycsökkenés az elsõ félévi 283,0 milliárd forint hitel elõtörlesztés, a lejáratok, valamint - a devizatartalék-kezelési célú - újabb forrásbevonások egyenlege.

A Pénzügyminisztériummal egyetértésben meghatározott devizaszerkezet eléréséhez kötött fedezeti ügyletek kamatát is figyelembe véve - a nettó devizapozíció növekedésének következtében - 1998-ban 41,5 milliárd forint nettó deviza kamatbevétel keletkezett az 1997. évi 14 milliárd forint nettó kamatráfordítással szemben.

A deviza értékpapírokkal és a nem fedezeti határidõs ügyletekkel kapcsolatos kamat- tartalmú nettó árfolyamnyereség együttesen mintegy 1,5 milliárd forint volt, így a nettó deviza kamat- és kamatjellegû nyereség összesen 43 milliárd forintot ért el.

2.3. A deviza árfolyamváltozásból származó eredmény

A jegybanktörvény és az MNB számvitelét szabályozó kormányrendelet értelmében az MNB devizaeszközeit, -forrásait, valamint az ezekhez kapcsolódó fedezeti ügyleteket a mindenkori hivatalos árfolyamon értékeli és a teljes árfolyamváltozásból származó eredményt elszámolja a tárgyévi eredményben. Az átértékelési eredmény nagyságát elsõsorban a forint árfolyamának változása, valamint a nettó devizapozíció átlagos nagysága befolyásolja.

Az átértékelésbõl származó eredmény az év elsõ harmadában egyenletesen növekedett a hivatalos leértékelési ütemnek megfelelõ 0,9 %-os árfolyamcsökkenés és az intervenció miatt folyamatosan növekvõ nettó pozíció miatt. Mivel a nettó pozíció áprilisig a kétszeresére nõtt, az MNB eredménye is jóval érzékenyebb lett az árfolyammozgásokra. Mindezek eredõjeként rendkívüli mértékû eredményingadozás volt tapasztalható: pl. júliusról augusztusra mintegy 54 milliárd forinttal nõtt az átértékelési eredmény. Szeptemberben a nagymértékû nettó pozíció csökkenés ellenére a forintleértékelõdés ennél is erõteljesebb hatása miatt még mindig az átlagosnál magasabb volt az átértékelési eredmény. Az év ezt követõ szakaszában, a konszolidációs idõszakban az árfolyam inkább erõsödött, így az átértékelési veszteség vált jellemzõvé.

Éves szinten az átértékelési eredmény az MNB eredményének legjelentõsebb tényezõje lett; nagysága 1998-ban meghaladta a 133 milliárd forintot. Az elõzõ évinél jelentõsen magasabb értéket a nettó devizapozíció jóval magasabb átlagos állománya és a forintleértékelõdés tényleges mértéke indokolta.

1998-ban a devizakonverziók több, mint 3 milliárd forint nettó nyereségének figyelembevételével a devizaárfolyam változásából származó eredmény 136,4 milliárd forintot tett ki.

2.4. Az eredményt meghatározó egyéb tényezõk

Az MNB bécsi leánybankjával kapcsolatos kötelezettségvállalások miatt több, mint 34 milliárd forint nettó céltartalékképzésre került sor, amit technikai okokból növelt (de az eredményt nem változtatta) az 1997-ben a várható privatizációs költségekre elhatárolt 14,3 milliárd forint céltartalékká minõsítése. Az egyéb nettó céltartalékképzést is figyelembe véve a céltartalékok állományváltozása összesen 44,7 milliárd forinttal csökkentette az MNB eredményét.

Az MNB összevont erdménykimutatását tartalmazó táblázatban az "egyéb eredménytényezõk" soron a pénzforgalommal kapcsolatos bevételek és ráfordítások, a banküzem költségei és az az egyéb bevételek és ráfordítások egyenlege szerepel.

A pénzforgalomból 1998-ban nettó 5 milliárd forint ráfordítástöbblet származott, ez túlnyomóan a bankjegy- és érmegyártás, az 1997-ben indult bankjegycsere költségeit tükrözte.

Az egyéb bevételek és ráfordítások 6,7 milliárd forint nettó ráfordítását elsõsorban a forintban és devizában kapott, illetve fizetett jutalékok és költségek mintegy 4 milliárd forint nettó ráfordítása (jelentõs részben kötvénykibocsátási költség) határozta meg. Az 1997. évi magas értéket a CIB bankban lévõ MNB részesedés értékesítésébõl származó nyereség magyarázza.

Az MNB a jegybanki funkciókhoz nem kapcsolódó külföldi érdekeltségeit a CW bank kivételével értékesítette. A jegybank belföldi érdekeltségi körébe kizárólag olyan társaságok tartoznak, amelyek megfelelnek a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény azon elõírásának, mely szerint az MNB csak olyan belföldi gazdasági társaságban rendelkezhet részesedéssel, amely a jegybank tevékenységével összefügg, illetve a hitelintézetek közötti elszámolás-forgalom lebonyolítására, az értékpapír- és tõzsdeügyletek elszámolására, valamint az értékpapírok kezelésére és tárolására szolgál. A belföldi érdekeltségek eredményre gyakorolt hatása nem számottevõ.

A banküzem 1,5 milliárd forintos bevételei mellett a mûködési költségek 13,8 milliárddal forinttal csökkentették ez eredményt, ebbõl adódóan 1998-ban a mûködési költségek és ráfordítások 12,4 milliárd forinttal mérsékelték a jegybank eredményét. Az 1997. évi alacsonyabb ráfordítást alapvetõen a CIB osztalékának eredményjavító hatása okozta.

III. Fejlesztés, üzemgazdaság - az 1998. évi belsõ gazdálkodásról általában

Az MNB fejlesztési és mûködési ráfordításainak elsõdleges célja, hogy a Magyar Nemzeti Bank korszerû és a gazdasági környezet változásaihoz gyorsan alkalmazkodó jegybankként mûködjön, elõsegítve ezzel a monetáris politika céljainak hatékonyabb elérését. Az MNB 1998. évi fejlesztési tevékenysége a következõ területekre irányult:

A korábbi évek funkciótisztulással és az intézményi struktúrák viszonylagos megszilárdulásával járó intézkedései valamint az informatikai fejlesztések részeredményei által 1998-ban konszolidálódtak az üzemeltetés és a belsõ pénzgazdálkodás feltételei. Az üzemeltetés tekintetében ez abban is megnyilvánult, hogy a banküzem 1998. évi mûködési költségeinek az elõzõ évhez viszonyított, folyó áron számított (az összehasonlítható tartalmú kiadásokat tekintve 13,9%-os) növekedése nem érte el az árszínvonal emelkedés mértékét.

A kontrolling rendszer továbbfejlesztése (a bankszervek és a felsõ vezetés gyakoribb és bõvebb körû tájékoztatásával) javította az információ-áramlást és -ellátottságot és tovább fokozta az évközi gazdálkodás ellenõrzöttségét, a költséghatékonysági szempontok érvényesíthetõségét.

Egyes 1999. január 1-jétõl életbe lépõ szervezeti változások, már az 1998. évi fejlesztési és mûködési költségek alakulását is befolyásolták. A területi hálózat átszervezése 1998-ban még ellentétes irányú költséghatásokkal járt: a megszûnõ igazgatóságokon az eredeti tervekben még szereplõ - de az átszervezéssel szükségtelenné vált - beszerzések és szolgáltatások elhagyása a kiadásokat mérsékelte, ugyanakkor az érintett igazgatóságok felszámolása, illetve a kirendeltségként történõ továbbmûködés feltételeinek elõkészítése (részben megteremtése) többletköltségeket okozott. Folytatva a szervezetracionalizálás és profiltisztítás keretében 1995-ben megkezdett folyamatot, a zürichi, párizsi és New York-i képviselet bezárása után 1999-tõl frankfurti képviseletét is megszüntette az MNB. Az ezzel kapcsolatos feladatok és kifizetések többsége az 1998. évet terhelte. Mindkét döntés költségmegtakarító hatása 1999-tõl jelentkezik.

A banküzemi költségeken belül az általános mûködési (üzemeltetési és dologi) költségek tényleges összege 1994 és 1998 között - az összehasonlíthatóság érdekében nettó (ÁFA nélküli) összegben bemutatva - folyó áron és reálértékben a következõképpen alakult:

MEGNEVEZÉS

1994

1995

1996

1997

1998

1998/1994%

millió forintban

Általános mûködési költség (folyó áron, ÁFA nélkül)

2.864

3.284

3.499

3.574

3.728

130,2

Változás
(elõzõ év = 100%)

 

+ 15

+ 6

+ 2

+ 4

Átlagos fogyasztó árszínvonal változás (elõzõ év = 100%)

-

128,2

123,6

118,3

114,3

214,3

Általános mûködési költség reálértéke 1994. évi árakon
(ÁFA nélkül) millió forintban

2.864

2.562

2.208

1.906

1.740

60,8

Változás
(elõzõ év = 100%)

 

- 11

- 14

- 14

- 9

Megjegyzés: az 1997 és 1998. évi adatok kalkulált összegek (a számviteli törvény szerint 1997. január 1-jétõl a költségeknek részét képezi az ÁFA is).

A költségalakulás terén az intézményfejlesztés (profiltisztítás, szervezet-átalakítás, létszámleépítés) és a korszerû technológiákat bevezetõ beruházások eredményei is érezhetõk. A költségcsökkenés reálértékben 1996-ban és 1997-ben különösen jelentõs mértékû volt, mivel azokban az években éreztette hatását a munkavállalók, a szervezeti egységek és az épületek számának csökkenése.

Összességében az MNB fejlesztési és banküzemi mûködési költségei 1996-1998 között az alábbiak szerint alakultak:

Megnevezés

1996

1997

Index (1997/1996)

1998

Index (1998/1997)

 

millió Ft-ban

%

millió Ft-ban

%

BERUHÁZÁSOK ÖSSZESEN

2.792

3.196

114,5

2.770

86,7

BANKÜZEMI MÛKÖDÉSI KTG.

 

 

 

 

 

  • Általános mûködési költségek

4.024

4.124

102,5

4.439

107,6

  • Bér- és bérjellegû egyéb költség

3.786

3.857

101,9

4.458

115,6

  • Bérköltségek járulékai

1.863

1.750

93,9

2.018

115,3

  • Jóléti költségek

363

282

77,7

269

95,4

  • Értékcsökkenés és egyéb költség

1.388

1.529

110,2

1.962

128,3

Összehasonlítható tartalmú banküzemi költség összesen

11.424

11.542

101,0

13.146

113,9

Banküzemi költség reálértékben

 

 

85,4

 

99,4

Munkaadói járulék

-

-

-

208

-

BANKÜZEMI KTG. ÖSSZESEN

11.424

11.542

101,0

13.354

115,7

1997-ben a jelentõs létszámcsökkenéssel és funkciótisztulással járó szervezeti változások miatt a banküzemi mûködési költségek reálértékben igen erõteljesen (14,6%-kal) csökkentek, 1998-ban - a feladatkörök és a munkakörülmények viszonylagos állandósága mellett - az 1997-hez viszonyított, folyó áron számított növekedés (az összehasonlítható tartalmú kiadásokat tekintve 13,9%) sem érte el az árszínvonal emelkedés nagyságát.

A banküzemi költségeken belül az általános mûködési (üzemeltetési) költségek reálértékben csökkentek, s a bér- és bérjellegû egyéb költségek is csak kis mértékben emelkedtek. A jóléti kiadások nominálértékben is mérséklõdtek. A tárgyi eszközök és immateriális javak értékcsökkenésének az átlagosnál magasabb növekedése alapvetõen a közelmúlt informatikai és emissziós fejlesztéseinek - az évek óta elmaradt pótlások megvalósításának -, valamint ezen eszközök gyorsabb amortizálódásának (magasabb leírási kulcsának) következménye.

Az elmúlt évek funkciótisztulással járó folyamatai, a fõképpen a monetáris politika igényeihez alkalmazkodó informatikai háttérre koncentráló fejlesztések, illetve a banküzem mûködési költségeinek reálértékben erõteljes csökkenése után az elkövetkezõ években egy korszerû jegybanknak megfelelõ konszolidált gazdálkodás várható.

Melléklet

TÁJÉKOZTATÓ
a Central Wechsel- und Creditbankról

Az MNB vezetése 1997-ben elhatározta, hogy a bécsi CW Bankkal kapcsolatos vizsgálatok lezártával részletes tájékoztatást ad a törvényhozás mellett a szélesebb közvéleménynek is. Az MNB elnöke 1999 tavaszán röviden beszámolt a Parlamentnek, illetve az Országgyûlés illetékes bizottságainak a jegybank tulajdonában álló CW Bank veszteségeirõl, e veszteségek létrejöttének körülményeirõl és fõ okairól, illetve a veszteségcsökkentést célzó, megtett és tervezett intézkedésekrõl.

A jegybankelnök által adott beszámoló nyomán ma már közismert, hogy az MNB 1998 végén 290 millió dollár céltartalékkal rendelkezett a CW Bankban feltárt hitelezési veszteségek fedezetére.

Ez az összeg az MNB eredménycsökkenésén keresztül az államháztartást, végsõ soron az adófizetõket terheli. Megjegyzendõ ugyanakkor, hogy e céltartalékképzés fedezetét egyrészt az MNB kereskedelmi érdekeltségeinek eladásából származó rendkívüli privatizációs bevétel, másrészt az 1998-ban elért rendkívüli árfolyamnyereség teremtette meg. Ennek köszönhetõ, hogy az MNB költségvetési befizetései az elmúlt idõszakban - a CW Bankkal kapcsolatosan vállalt terhek ellenére - nem vezettek az államháztartási elõirányzatok módosításához.

Az MNB tulajdonosát képviselõ Pénzügyminiszterrel, az Igazgatósággal és Felügyelõ bizottsággal folytatott egyeztetések eredményeként közös álláspont alakult ki e folyamat okait, következményeit, kezelésének módját, a felelõsök körét és a felelõsségre vonás mikéntjét illetõen. Az MNB vezetése - korábbi döntése nyomán is - kötelességének tartja, hogy a CW Bank körüli történések lezárásához közeledve a közvéleményt részletesen tájékoztassa arról, hogy mit tett és tesz a veszteségek mérséklése, s a mindezzel együtt jelentõs, s végeredményben a költségvetést terhelõ kötelezettségvállalás felelõseinek azonosítása és felelõsségre vonása érdekében.

A CW banki veszteség létrejöttének okai

1) A CW Bank hagyományosan a kelet-nyugati kapcsolatrendszer kereskedelmi és - az 1990. évet megelõzõen - nem minden esetben üzleti alapon folyó finanszírozásával foglalkozott. Korábban jelentõs ügyfelei közé tartoztak az állami tulajdonú magyar külkereskedelmi vállalatok. A hazai liberalizációt megelõzõen jelentõs szerepet játszottak tevékenységében a külkereskedelmi és devizális korlátozásokat megkerülõ lízing- és ingatlanlízing mûveletek.

A tervgazdaság összeomlása, a hagyományos KGST kapcsolatok felbomlása, a liberalizáció nyomán kibontakozó verseny és a fõbb ügyfelek gazdasági talajvesztése a magyarországi bankok mellett a CW Bankot is érzékenyen érintette. Az 1996 után feltárt veszteségek meghatározó része éppen ebben az idõszakban keletkezett, amit a lefolytatott vizsgálatok igazolnak.

2) Az 1990-tõl kezdett útkeresése során a CW Bank növekvõ mértékben nyitott a FÁK országokbeli, illetve a délkelet-európai kereskedelem finanszírozása irányába. A bank tapasztalati háttere az olyan ország-, illetve ügyfélkapcsolatoknak kedvezett, amelyek a közép-európainál kevésbé liberalizált környezetben továbbra is lehetõvé tették a rendszerváltás elõtt kidolgozott, akkor innovatívnak tûnõ szolgáltatások nyújtását. A tevékenység súlypontja ennek következtében földrajzilag Kelet felé mozdult, növekvõ országkockázattal, ami a FÁK-térség és Dél-kelet-Európa egyre szélesedõ és mélyülõ válságával értelemszerûen járult hozzá a banki veszteségek megjelenéséhez.

Az ügyfélkapcsolat átalakulását jelzi az alábbi grafikon, amely az adósokkal történt kapcsolatfelvétel idõpontja szerint rendezett formában mutatja be a CW Bank követeléseit.

3) A fokozatosan felszínre került veszteségtömeg jelentõs részben olyan kelet- és közép-európai ügyfelekkel, illetve azok nyugati cégkapcsolataival kötött üzletekbõl származik, akik már a rendszerváltást megelõzõen is ügyfelei voltak a banknak, akkor még állami háttérrel. A 90-es évek elejétõl és a magánszférába kerülésüket követõen ezen ügyfelek hitelezése lényegében változatlan feltételekkel folyt tovább a megváltozott körülményeknek megfelelõ fedezeti háttér nélkül.

A bukott hitelek többsége mögött - amint erre a feltáró munka során fokozatosan derült fény - mintegy féltucat, az elõéletükbõl következõen egymással is szoros kapcsolatban álló magánszemély cégcsoportjai álltak, nehezen követhetõ, off-shore cégek, illetve "bizalmi kezek" által rejtett tulajdonviszonyokkal. Az elmúlt év vizsgálatai alapján számos jel utal arra, hogy nem egy esetben egymással összefonódó ügyfelek stratégiája állt szemben a bank üzletpolitikai tanácstalanságával, szervezetlenségével és szakmai hozzá nem értésével.

4) 1998 novemberében a CW Bank új vezetése, az MNB Igazgatóságának és Felügyelõ bizottságának kezdeményezésére megbízta az MNB auditorát, hogy vizsgálja meg: megállapítható-e személyes felelõsség a CW Bankban kialakult veszteségek kapcsán. A vizsgálat a legnagyobb adóscsoportokkal szemben fennálló követelések körülményeinek részletes elemzésére terjedt ki. A vizsgálat - egyebek mellett - megállapította:

A veszteségek feltárásának folyamata

A CW Bank elsõ jelentõsebb veszteséget okozó hitelügylete 1995 tavaszán került felszínre. Az ezt követõen megkezdett vizsgálatok alapján 1996 tavaszán vált világossá, hogy nem egyedi, elszigetelt jelenségrõl van szó. Több, mint két évre volt szükség ahhoz, hogy a tulajdonos jegybank teljes körû képet kapjon leánybankja valós állapotáról. Ez az idõigény sem a nemzetközi, sem a hazai gyakorlatban nem tekinthetõ túlzottnak. A magyarországi bankkonszolidációhoz vezetõ feltáró munka kb. 4 évig tartott, 1991-ben kezdõdött és 1995 tavaszán zárult. A CW Bank tényleges állapotáról a jegybank mindenkori vezetése csak erõsen korlátozott informáltsággal rendelkezett 1996 elejéig. Ez döntõen abból eredt, hogy - mai ismereteink szerint - maga a CW Felügyelõ bizottsága sem kapott megfelelõ tájékoztatást az ügyvezetéstõl. Csaknem 1998-ig a CW Bank egy áttekinthetetlen, több tucat leányvállalatot átfogó konszernstruktúrát mûködtetett, amely számos rossz hitel, cégérdekeltség, hiányosan bejegyzett, túlértékelt ingatlan temetõje volt, s emellett még új finanszírozásokat is nyújtott. Az elvben az FB információ- és ellenõrzési igényét kielégíteni hivatott belsõ ellenõrzés - fent említett - hiányos, illetve korlátozott mûködését is figyelembe véve, a Felügyelõ bizottság tájékozottsága a bank tényleges helyzetérõl elégtelen volt.

Összefoglalva az MNB által, az elsõ problémák felszínre kerülését követõen tett intézkedéseket, kitûnik, hogy a jegybank, mint tulajdonos a probléma súlyának megfelelõen egyre intenzívebben foglalkozott a CW Bank helyzetével, a tényleges veszteség feltárásával. E folyamat mérföldkövei a következõk voltak:

A CW Bank eladását célzó erõfeszítések

Az MNB 1995 szeptemberében tette közzé, hogy valamennyi külföldi leányvállalatát értékesíteni kívánja. E döntésben szerepet játszott az a felismerés, hogy a jegybank szociológiai és szervezeti értelemben is képtelen a hatékony tulajdonosi kontrollra, amennyiben nem közvetlenül jegybanki alaptevékenységhez kapcsolódó érdekeltségekkel is rendelkezik. Ezen felismerés alapján gyakorlati lépésekre csak 1995-öt követõen került sor.

1996 elején az MNB vezetése tárgyalásokat folytatott egy magyar és egy külföldi pénzintézettel a CW Bank eladásáról, a bank auditora által az elõzõ év õszén készített vagyonértékelés alapján. A tárgyalások során elõnyben részesített magyar pénzintézet azonban akkor nem volt abban a helyzetben, hogy értékelhetõ ajánlatot tegyen. A tárgyalások intenzívebbé válását ezekben a hónapokban a hazai sajtóból is ismert Gigastorage-ügy kipattanása, illetve az ONB-vizsgálat éppen megkapott eredményei is nehezítették. A tárgyalásokat nyilván nem lehetett folytatni a bank eszközértékének pontosítása nélkül. Természetesen a kétes követelésekre az MNB garanciájával akadt volna vevõ, de az MNB vezetése - e megoldás, más hazai nagybank privatizációjakor tapasztalt hátrányait és költségigényét is figyelembe véve - következetesen elzárkózott egy ilyen konstrukciótól.

1997 végével az MNB megképezte a KPMG vizsgálat alapján szükségesnek tartott céltartalékot, s az akkori ismeretek alapján úgy tûnt, hogy az egyéb MNB érdekeltségek eladásából befolyt jövedelem fedezni képes a CW Bank teljes provízió igényét.

Az 1997 nyarán megbízott vezérigazgató fõ feladatként a privatizáció felgyorsítását kapta. 1997 második felében két külföldi pénzintézettel is folytak tárgyalások. Mindkettõ elvégezte a portfolió átvilágítását (due diligence), azt követõen a követeléseket megismerve visszaléptek a további tárgyalásoktól.

A CW Bank üzleti irányultságából következõen 1998 tavaszán több érdeklõdõ is jelentkezett a FÁK-térségbõl. Egy orosz nagybankkal intenzív tárgyalások folytak egészen 1998 augusztusáig, amikor az orosz pénzügyi- és bankválság nyomán a további tárgyalások értelmüket veszítették.

1999 elejétõl a már megtisztított (tehát a rossz, illetve kétes portfolióelemektõl megszabadított) bank értékesítése a cél. Egy dél-európai bankkal folytatott tárgyalássorozatot követõen, ma már - az osztrák bankfelügyeleti hatóságok szempontjait is figyelembe véve - csak osztrák és nyugat-európai befektetõkkel és pénzintézetekkel folynak tárgyalások, amelyek sikeres kimenetele nem esélytelen. Emellett, az MNB vezetése ismét felajánlotta a CW Bankot magyar pénzintézetnek is. Ha az eladási erõfeszítések ennek ellenére sem járnának eredménnyel, a tulajdonos elhatározott szándéka, hogy a CW Bankot az osztrák törvényi elõírások alapján szükséges legrövidebb idõ alatt kivezeti a piacról.

A "jó bank - rossz bank" szétválasztása

1998 õszén a megváltozott piaci viszonyok között, a lehetséges vevõjelöltek érdekmúlása, a portfolióban felhalmozódott rossz, s a mûködõ elemekre is negatív hatást gyakorló hitelállomány, a beszûkült, ugyanakkor jelentõs kockázatot magában rejtõ további üzleti lehetõségek figyelembe vételével a CW Bank új ügyvezetése, Felügyelõ bizottsága, az MNB Igazgatóságával és Felügyelõ bizottságával, valamint az MNB tulajdonosával teljes egyetértésben úgy ítélte, hogy még 1998 õszén el kell kezdeni a rossz portfolió CW Bankról történõ leválasztásának elõkészítését.

A sérült portfolió leválasztását vizsgáló külsõ szakértõk azt a javaslatot tették, hogy a szóban forgó követelések - jogi, számviteli, és egyéb, az osztrák szabályozásokkal összefüggõ kényszerekbõl - kerüljenek át az MNB könyveibe. A jegybank pedig teremtse meg a követelés behajtásához szükséges szervezeti, intézményi kereteket azon a szakértõi bázison, amely a CW Bankon belül 1998 õsze óta intenzív és eredményes követelésbehajtási tevékenységet folytat. Hangsúlyozni kell, hogy ez a személyi összetételében nemzetközi munkatársi gárda, amely a CW Bank 1998 májusában kinevezett vezérigazgatójának közvetlen irányításával, a CW Bank Felügyelõ bizottságának szigorú ellenõrzése alatt mûködik, a veszteségek kialakulásának idõszakában nem volt a CW Bank állományában, illetve nem olyan területen dolgozott, ahol a hiteldöntésekhez a legcsekélyebb köze is lehetett.

Az MNB 1999 februári igazgatósági ülésén a jegybank elnöke arról tájékoztatta a testületet, hogy a pénzügyminiszterrel történt egyeztetések során felmerült az az elképzelés, miszerint elõnyös lenne, ha a sérült portfolió leválasztását követõen a követeléseket egy állami tulajdonban levõ bank venné át, a behajtással pedig egy erre szakosodott állami cég foglalkozna. Mindezzel elérhetõ lenne, hogy az MNB mentesüljön ettõl a jelentõs humán erõforrásokat lekötõ jegybankidegen tevékenységtõl. Ez idõtõl kezdve tehát az MNB és a CW Bank vezetésének úgy kellett végeznie az elõbb említett tevékenységeket, hogy azok a késõbbiekben folytathatók legyenek akár jegybanki, akár más állami banki irányítással.

A portfolió állami kezekbe (MFB) történõ átvételérõl szóló döntést az MNB tulajdonosát képviselõ pénzügyminiszter 1999. április 21-én hozta meg. Ez idõre, a Pénzügyminisztérium folyamatos egyetértésével, egyebek mellett

Ez utóbbira, nevezetesen a követelések reális piaci értékére vonatkozóan több, különbözõ idõpontban készült, alapos külsõ szakértõi értékelés áll rendelkezésre. Figyelemre méltó, hogy az elmúlt évek során elõször a legutolsó kettõ, néhány hónapos különbséggel készült értékelés között nincs érdemi különbség. Joggal feltételezhetõ tehát, hogy a CW Bankból kikerülõ követelésállomány valóban reális értéken fog az új tulajdonoshoz kerülni.

Az MNB és a CW Bank vezetése, a pénzügyminiszter döntését követõen, haladéktalanul megkezdte az átadás elõkészítését.

A CW banki veszteségek felelõsei és felelõsségre vonásuk

Az MNB Igazgatósága és Felügyelõ bizottsága a jegybank és az ország érdekeit szem elõtt tartva a CW Banki veszteségekért való felelõsség megállapítását, továbbá a felelõsségre vonást olyan idõpontra kívánta helyezni, amikor

Az MNB ezen megfontolások alapján bízta meg 1998 novemberében könyvvizsgálóját a már korábban említett feladattal, amely - hangsúlyozva, hogy a jogi felelõsség megállapítása a bíróságok hatásköre - a korábbiak mellett a következõket állapította meg:

A könyvvizsgáló külön vizsgálatot tartott szükségesnek azt megállapítandó, hogy a feltárt bizonyítékok alapján polgári és/vagy büntetõ eljárás kezdeményezhetõ-e a felelõs személyek ellen. Az MNB vezetése ezt követõen haladéktalanul felkérte a pénzügyi és büntetõ jog területén egyik legnevesebb osztrák ügyvédi irodát, hogy magyarországi kapcsolatrendszerét is bevonva dolgozza ki a vonatkozó szakvéleményt.

E szakvéleményt ez év május elején megvitatta az MNB Igazgatósága és Felügyelõ bizottsága, továbbá eljuttatták az MNB tulajdonosát képviselõ pénzügyminiszterhez. Mindezek alapján felkérték a CW Bank vezetését, hogy adjon megbízást a fent említett ügyvédi irodának, hogy haladéktalanul készítse elõ és indítsa el a jogi felelõsség alapján a pereket és a szükséges jogi eljárásokat a CW Bank 1990 és 1996 között hivatalban volt igazgatóságának tagjai és volt vezetõ alkalmazottai ellen. Az ügyrõl ennél többet a banktitok megóvása miatt, továbbá a megindítandó eljárások sikere érdekében nem lehet közölni.

A rendelkezésre álló információk alapján, 1989 után az MNB mindenkori vezetése nem kezdeményezett olyan üzleti döntéseket, amelyek a CW Bank hitelezési tevékenységét befolyásolhatták volna. Az egyetlen tudott kivétel 1993-ban történt.

A miniszterelnök és a pénzügyminiszter kellõ mélységben megismerték a CW Bankkal kapcsolatban kialakult helyzetet, és egyetértenek a Jegybank által ebben a vonatkozásban tett intézkedésekkel, valamint kinyilvánították, hogy a rendelkezésre álló információk szerint az MNB jelenlegi vezetését a CW Bank helyzetéért sem erkölcsi, sem szakmai felelõsség nem terheli.

* * *

Az MNB Igazgatóságának határozott álláspontja, hogy a közvélemény joggal tart igényt a CW Bankkal kapcsolatos hiteles tájékoztatásra. Ennek a tájékoztatásnak azonban a banktitokra, az üzleti titokra és a személyiségi jogokra vonatkozó magyar és osztrák jogszabályok szigorú határt szabnak, amelyeket az MNB a tájékoztatás során köteles figyelembe venni.

NEMZETI BANK
1998. ÉVI TEVÉKENYSÉGÉNEK ÉS A
MONETÁRIS POLITIKA MOZGÁSTERÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÕK RÉSZLETES ISMERTETÉSE

I. A magyar gazdaság fejlõdésének nemzetközi környezete

Az elhúzódó délkelet-ázsiai válság, a japán gazdaság recesszióba süllyedése és újabb válsággócok megjelenése következtében 1998-ban az elõzõ évhez képest mintegy 2 százalékponttal lassulva 1,9% volt a világgazdaság növekedése. A növekedés lassulása a fejlett, az átalakuló és a fejlõdõ országokat egyaránt érintette, de a Magyarország fõ piacát jelentõ fejlett országokban volt a legkisebb mértékû. Ezen belül a számunkra különösen fontos Európai Unióban az 1997-ben elért 2,7%-os növekedési ütem némileg még gyorsult is. A külpiaci konjunktúra oldaláról így elsõsorban az orosz válság befolyásolta kedvezõtlenül a magyar gazdaság növekedési feltételeit. Ennek hatását azonban tompította, hogy az orosz reláció jelentõsége a külkereskedelemben már korábban jelentõsen lecsökkent. A rendkívül nyomott, az 1997. évi csökkenés után tovább mérséklõdõ világpiaci árak, az általában alacsony áremelkedéssel jellemezhetõ nemzetközi környezet segítette a magyarországi infláció további, számottevõ csökkenését. A válságok terjedésének, elmélyülésének hatására valamennyi átalakuló ország iránti befektetõi bizalom gyengült és a viszonylag stabil gazdasági alapokkal rendelkezõ, kisebb kockázatot jelentõ országok, így Magyarország külsõ finanszírozási költségei is nõttek.

1. Fejlett országok

Az Európai Unió tagországaiban az elmúlt néhány évben általában az export volt a gazdasági növekedés fõ forrása. Az exportot támogatta a nagyrészt kedvezõ világgazdasági környezet, valamint az alacsony hazai infláció és az erõs dollár eredményeként javuló versenyképesség. Az alacsony infláció mellett az országok többségében a szigorú fiskális politika lazább monetáris politikával párosult, lehetõvé téve a hazai kereslet bõvülését, az 1998. évi gazdasági expanzióval kapcsolatos várakozások erõsödését. Az ázsiai válság külkereskedelmen keresztül érvényesülõ, a növekedést fékezõ hatását így az Unió tagállamainak többségében 1998 nagyobb részében az élénkülõ hazai fogyasztás és a gazdasági közösségen belüli kereslet növekedése ellensúlyozta.

Természetesen számítani lehetett arra, hogy az ázsiai és az orosz pénzügyi válság elõbb- utóbb a nyugat-európai konjunktúrát is visszafogja. A IV. negyedévben az Európai Unióban a GDP mindössze 0,2%-kal nõtt az elõzõ negyedévhez képest, míg a III. negyedévi bõvülés még 0,6%-os volt, az elõzõ évhez képest pedig a III. negyedévben 2,8, a IV. negyedévben viszont már csak 2,3%-kal nõtt a GDP.

A magyar export mintegy 35%-át felvevõ Németországban az 1997. évi 2,2%-os növekedés 1998-ban 2,7%-ra gyorsult. A külsõ piacok mérsékeltebb bõvülését szeptemberig több, mint ellensúlyozta a belsõ kereslet élénkülése. Az elmúlt néhány évben a vállalati profitok általában jelentõsen emelkedtek, ami a kedvezõ finanszírozási feltételekkel együtt a beruházásokat, a munkanélküliségi ráta mérséklõdése, a rendelkezésre álló jövedelmek növekedése és a megtakarítási ráta csökkenése pedig a lakossági fogyasztás növekedését ösztönözte. Az utolsó negyedévben azonban a német gazdaság növekedése is jelentõsen lassult: míg az elsõ három negyedévben mintegy 3, a IV. negyedévben már csak 1%-kal nõtt a GDP 1997 megfelelõ idõszakaihoz képest, a feldolgozóiparban pedig közel kétévi gyors növekedés után elõször esett vissza a termelés. A gazdasági növekedés év végi lassulása elsõsorban a válság-régiókba irányuló export IV. negyedévi csökkenésével és az Európai Unióba irányuló kivitel mérsékeltebb növekedésével magyarázható.

2. A délkelet-ázsiai, valamint az orosz gazdasági és pénzügyi válság

Az 1997 júniusában Thaiföldön kirobbant és azóta a délkelet-ázsiai térség számos országára kiterjedt pénzügyi válság az 1998 elején várthoz képest jobban elhúzódik. A nemzeti valuták erõteljes leértékelõdése, a bankszektor magas behajthatatlan követelésállománya és a restriktív hitelfeltételek a korábban feltételezettnél erõsebben fékezik a válság által közvetlenül érintett országok gazdasági tevékenységét. Különösen kedvezõtlenül érintette ezeket az országokat a japán gazdaság recesszióba süllyedése, ami nyilvánvalóvá tette, hogy egyelõre nem lehet arra számítani, hogy egy japán fellendülés segít a térség országainak a válságból való kilábalásban. Az új körülményekhez való alkalmazkodás részeként a válság által a legerõsebben érintett öt országban (Korea, Thaiföld, Indonézia, Malaysia, Fülöp szigetek) 1996-1998-ban összesen mintegy 120 milliárd dollárral javult a fizetési mérleg pozíció, amely így az 1996. évi 3-8%-os GDP arányos deficitbõl 1-13%-os GDP arányos aktívummá változott. A fordulatot nagyrészt az import visszaesése okozta, míg a jórészt a versenyképesség javulásán alapuló, az Ázsián kívüli régiókba irányuló gyors exportvolumen növekedést részben ellensúlyozta az ázsiai importkereslet és az exportárak esése.

A délkelet-ázsiai pénzügyi válság a kelet-európai országok közül mindenekelõtt a fiskális szféra mûködési zavaraival küzdõ és az olajárak csökkenése által is erõsen sújtott orosz gazdaságot befolyásolta, ami a rubel elleni ismételt támadásokban és az értékpapírpiacok változékonnyá válásában nyilvánult meg. A feltörekvõ országokkal szembeni általános bizalmatlanság is hozzájárult az orosz pénzügyi rendszer augusztusi összeomlásához (a rubel de facto leértékelése, a nem kormányzati adósságfizetésre bejelentett moratórium), de a válság hátterében alapvetõen az elhalasztott adóreformokkal és a vállalati szektor rendkívül lassú átalakulásával összefüggõ krónikus, súlyos fiskális egyensúlyhiány áll.

A korábban vártnál jobban elhúzódó délkelet-ázsiai és az egyre mélyülõ japán recesszió, az orosz gazdasági és pénzügyi nehézségek súlyosbodása, valamint egy újabb dél-amerikai válság esetleges létrejöttére utaló jelek hatására augusztus-szeptemberben a feltörekvõ piacok egészét, sõt egyes fejlett országokat is érintõ bizalmi válság volt kialakulóban. A súlyos ázsiai és orosz gazdasági-pénzügyi problémák továbbterjedésétõl, ennek a fejlett országok gazdaságaira gyakorolt hatásától való félelem rendkívül változékonnyá tette a részvénypiacokat, a feltörekvõ piacok által fizetendõ kockázati prémiumok az 1997-re átlagosan jellemzõ 600 bázispontról 1998 szeptember elejére 1700 bázispontra emelkedtek és néhány valuta folyamatos leértékelõ nyomás alá került.

A globális növekedés lassulás és egy esetleges nemzetközi hitelválság kialakulása miatti aggodalom következtében októbertõl több, az augusztus-szeptemberi kiterjedt pénzpiaci zavarokat csillapító intézkedés született. Ezek közé tartozott számos fejlett és néhány feltörekvõ ország központi bankjainak kamatcsökkentése, Japánban újabb, a bankrendszer megerõsítését és a kereslet élénkítését célzó intézkedések bejelentése, egy jelentõs nemzetközi támogatást biztosító megállapodás megkötése a brazil pénzügyi válság megelõzésének érdekében, valamint az IMF nemzetközi válságok leküzdésére fordítható pénzeszközeinek bõvítése.

A felsorolt intézkedések pozitív hatásának tulajdonítható a részvényárfolyamok IV. negyedévi általános emelkedése. A feltörekvõ országok ismét valamivel könnyebben jutottak külsõ finanszírozási forrásokhoz, sor került néhány új kötvénykibocsátásra és némileg módosult a feltörekvõ országokat a kockázat szempontjából egységes blokként kezelõ befektetõi magatartás. Összességében 1998. október elejétõl enyhültek a nemzetközi tõkepiaci feszültségek, de továbbra is jellemzõ, hogy a befektetõk nemcsak 1996-1997 azon idõszakaihoz képest lettek sokkal óvatosabbak, amikor a kockázati prémiumok szokatlanul alacsonyak voltak, hanem a normálisnak tekinthetõ állapothoz képest is.

Az év egészében a feltörekvõ piacokra irányuló nettó magántõke beáramlás a már nagymértékben visszaesett 1997. évi értékhez képest további 40%-kal csökkent. Ezen belül az ázsiai országokban az 1996-ban még 100 milliárd dollárt kitevõ nettó magántõke beáramlás 1997-ben 80%-kal csökkent, 1998-ban pedig már nettó kiáramlásra került sor.

3. Közép-Kelet Európa

Az 1993 óta folyamatosan növekvõ közép-kelet európai régióban az 1997-ben még 3,6%-os növekedési ütem 1998-ban 3%-ra csökkent. 1997-ben a tizenhárom kelet-közép európai országból még hat olyan volt, közöttük a térség legnagyobb gazdasága Lengyelország, ahol a GDP 5% feletti ütemben nõtt. Az addig a túlfûtöttség jeleit mutató lengyel és szlovák gazdaság, valamint a balti államok növekedése egyaránt lelassult 1998-ban. Csehországban az 1997 májusi valutaválság által kikényszerített szigorú fiskális és monetáris politika folytatása, a strukturális reformok megvalósításának igénye következtében eleve gyenge növekedési teljesítményre lehetett számítani: az 1997.évi 1%-os növekedést követõen a GDP 2,7%-kal esett vissza. A kilencvenes években végbement strukturális átalakulás és az 1995-1996 évi makrogazdasági stabilizáció talaján Magyarországon már 1997-ben jelentõsen gyorsult, 1998-ban pedig meghaladta az 5%-ot a GDP bõvülése.

Az 1997. évi mérséklõdés után tovább csökkenõ világpiaci árak hozzájárultak ahhoz, hogy a közép-kelet-európai országok többségében 1998-ban folytatódott az infláció mérséklõdése. 1998 végén a fogyasztói árnövekedés az országok többségében egyszámjegyû volt, vagy éppen elérte a 10%-ot. Különösen látványosan csökkent az infláció az elõzõ évi igen magas szintrõl a stabilizációs programot megvalósító Albániában és Bulgáriában, a régió élvonalába tartozó országok közül pedig Magyarországon volt a legjelentõsebb a fogyasztói árak csökkenése. Lengyelországban az alacsony importált infláción kívül a belföldi kereslet lassuló növekedése és a bérinfláció mérséklõdése támogatta az infláció csökkenését. Csehországban pedig a kedvezõ külsõ feltételek, az 1997 májusi valutaválság óta követett szigorú fiskális és monetáris politika és a GDP közel 3%-os csökkenése ösztönözte az infláció mérséklõdését: az év végére mind a termelõi, mind a fogyasztói infláció több, mint 3 százalékponttal csökkent.

A délkelet-ázsiai válság világkereskedelemre és világpiaci árakra gyakorolt hatása, valamint augusztustól az orosz válság elmélyülése kedvezõtlenül befolyásolta a régióhoz tartozó országok külsõ egyensúlyi helyzetét. Annak ellenére, hogy a délkelet-ázsiai térséggel folytatott kereskedelmi kapcsolatok nem túl intenzívek, az ázsiai országok által harmadik piacokon támasztott verseny hatását pedig általában ellensúlyozta a nyugat-európai gazdasági élénkülés, az ázsiai válságövezethez Japánt is hozzászámítva, az erõteljes ázsiai importbehatolás számos esetben járult hozzá a közép-kelet-európai országok kereskedelmi mérleg pozíciójának romlásához.

Míg a részvénypiacoknak és a valutaárfolyamoknak az orosz válság kiélezõdésére való reagálása nem mutatott szoros kapcsolatot az egyes országok gazdasági stabilitásával, a kamatprémiumok és a tartalékpozíciók alakulása sokkal inkább összhangban volt az egyes országok sérülékenységével kapcsolatos, a gazdasági stabilitáson alapuló elõzetes

várakozásokkal. Az orosz válság elmélyülésének azonnali hatásaként az augusztus közepét követõ egy hónap alatt általánosan, jelentõsen estek a részvényárfolyamok - Csehországban, Magyarországon, Horvátországban, Lettországban, Litvániában, Romániában és Ukrajnában nagyobb, Szlovákiában és Szlovéniában pedig kisebb mértékben -, a lebegõ vagy széles árfolyamsávban mozgó valuták, közöttük a cseh korona és a lengyel zloty, pedig számottevõen leértékelõdtek. Az euró kötvények kockázati prémiumai ezzel szemben a kibocsátó országok gazdasági fejlettsége szerint differenciálódtak, Lengyelországtól Ukrajnáig 200-tól 10000 bázispontig terjedtek.

1998 fontos eseménye volt, hogy az Európai Unióval társulási szerzõdést kötött tíz kelet-európai országgal Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia megkezdhette a csatlakozási tárgyalásokat, amelyek eredményeként a következõ évtizedben, az országok felkészültségétõl függõen különbözõ idõpontokban kerülhet sor a csatlakozásra.

A fejlett országok néhány gazdasági mutatója

(%)

 

Év

Fejlett országok

Egyesült Államok

Japán

Német-ország

EU-15

EU-11

GDP (év/év)

1997
1998

3,2
2,0

3,9
3,6

0,9
-2,8

2,2
2,8

2,6
2,8

2,5
2,9

Infláció
(év/év)

1997
1998

2,1
1,6

2,3
1,6

1,7
0,4

1,7
1,0

1,7
1,3

1,6
1,1

Munkanélküliség (%)

1997
1998

7,0
6,9

4,9
4,5

3,4
4,2

11,4
11,2

10,7
10,0

11,7
11,1

Államháztartási hiány*

1997
1998

-1,1
-1,2

0,2
1,1

-3,3
-6,2

-2,7
-2,0

-2,3
-1,5

-2,5
-2,1

Bruttó államadósság*

1997
1998

..
..

59,1
57,4

87,4
99,9

61,5
61,1

71,7
69,5

74,6
73,8

Folyó fizetésimérleg egyenleg, milliárd dollár

1997
1998

72,0
44,0

-155,0
-231,0

94,0
128,0

-4,1
-

131,1
99,0

115,7
99,7

Folyó fizetési mérleg egyenleg*

1997
1998

..
..

-1,9
-2,7

2,2
3,4

-0,2
-0,5

1,8
1,2

1,9
1,5

Áruexport (év/év)**

1997
1998

10,1
5,3

15,4
2,3

11,8
-1,5

9,2
7,9

9,6
6,3

..
..

Áruimport (év/év)**

1997
1998

8,8
5,8

14,7
11,8

1,7
-7,5

5,7
6,7

7,9
7,3

..
..

* GDP %-ában
** Változatlan áron

A közép-kelet-európai országok néhány gazdasági mutatója

(%)

 

Év

Magyarország

Csehország

Lengyelország

Szlová-

kia

Szlovénia

Bulgária

Románia

Oroszország

Ukrajna

GDP

(év/év)

1997
1998

4,6
5,1

1,0
-2,7

6,9
4,8

6,5
4,4

3,8
4,0

-6,9
3,0

-6,6
-7,3

0,8
-4,6

-3,2
-1,7

Infláció

(év/év)

1997
1998

18,3
14,3

8,5
10,0

15,0
11,8

6,1
6,7

8,4
8,0

118,5
22,6

154,0
60,0

14,8
32,5

15,9
11,5

Infláció

(dec/dec)

1997
1998

18,4
10,3

10,0
6,8

13,2
8,6

6,4
8,0

8,8
6,5

580,0
1,0

151,0
40,1

11,0
84,4

10,0
22,0

Munkanélküliség (%)

1997
1998

8,7
7,8

5,2
7,5

10,3
9,7

13,0
15,6

14,5
14,4

13,7
12,0

8,8
9,4

10,9
11,5

2,8
5,0

Államháztartási hiány*

1997
1998

-4,8
-4,7

-2,1
-2,4

-3,1
-2,4

-3,8
-5,3

-1,1
-1,0

-2,1
-2,0

-3,6
-5,5

-7,4
-8,0

-5,6
-4,0

Fizetési mérleg

egyenleg**

1997
1998

-1,0
-2,3

-3,2
-1,0

-4,3
-4,5

-1,3
-2,0

0,04
0,0

0,3
-0,3

-2,2
-3,0

3,3
-3,0

-1,3
-1,2

Fizetési mérleg

egyenleg*

1997
1998

-2,1
-4,8

-6,2
-1,9

-3,2***
-3,8***

-6,6
-10,0

0,2
0,0

4,2
-2,4

-7,1
-7,0

0,7
-1,0

-2,6
-3,3

Bruttó külsõ

adósság**

1997
1998

21,7
23,2

21,4
20,0

38,5
36,1

9,9
13,1

4,2
5,0

9,8
10,0

10,9
11,7

125,4
145,6

11,8
12,2

Bruttó külsõ adósság*

1997
1998

47,5
48,9

41,0
43,0

26,9
22,7

50,9
63,0

23,1
..

96,8
78,9

31,0
..

28,1
69,3

24,5
28,8

* GDP %-ában
** Milliárd dollár
*** Beleértve a nem regisztrált kereskedelem aktívumát
Forrás: Transition Report, 1998 (EBRD)

II. AZ INFLÁCIÓ ALAKULÁSA

Az éves inflációs ráta 1998 decemberére 10,3%-ra csökkent, ami az 1997 decemberi 18,4%-os rátához viszonyítva 8,1 százalékpontos javulást jelentett. Az éves átlagos infláció ennél kisebb ütemben mérséklõdött, az 1997 évi 18,3% után 1998-ban átlagosan 14,3%-kal emelkedtek a fogyasztói árak. Az infláció 1999-ben tovább csökkent, februárban 9,4%-ra.

Az árnövekedés üteme a fogyasztói kosár mindegyik összetevõje esetében mérséklõdött. A benzin és az élelmiszerek árnövekedése lényegesen kisebb volt, mint az inflációs folyamat trendjét tükrözõ maginflációé. A legmagasabb árnövekedés a nominális árfolyam által nem fegyelmezett piaci szolgáltatások és a szabályozott árak esetében következett be.

Az árnövekedés üteme az elõzõ év azonos hónapjához viszonyítva

(%)

Súly
A fogyasztói árindexben

1997 december

1998 december

1999 február

Fogyasztói árindex

100,0

18,4

10,3

9,4

Ipari termékek
élelmiszer és benzin nélkül

33,3

13,5

11,3

10,1

Benzin

4,9

14,7

5,1

6,3

Élelmiszerek

27,6

20,0

6,1

4,1

Szabályozott árak

16,5

26,8

13,1

13,3

Piaci szolgáltatások

17,7

18,7

14,7

13,3

Maginfláció)

91,0

18,2

10,8

9,7

Nominál effektív árfolyam leértékelõdése

 

11,2

13,9

10,9

A forint bejelentett nominális leértékelése

 

13,9

10,4

9,9

A fogyasztói árindex növekedésének mérséklõdésében fontos szerepe volt az importált infláció alakulásának. Az importált infláció mindkét komponense, a külföldi árak alakulása és a forint nominális leértékelõdése egyaránt a hazai inflációcsökkenés irányába hatott. Legfontosabb kereskedelmi partnereinknél az infláció üteme 1998-ban tovább mérséklõdött, és a világpiaci nyersanyag, energia- és élelmiszerárak csökkenése szintén kedvezõen hatott a belföldi árnövekedésre. Összességében a külföldi árak kedvezõ változása a hazai árnövekedés ütemének 3 százalékpontos mérséklõdését eredményezte.

A Kormány a Magyar Nemzeti Bankkal egyetértésben - szem elõtt tartva a makrogazdasági mutatókat és a pénzpiaci fejleményeket - 1998. június 15-i, október 1-i és 1999. január 1-i hatállyal csökkentette a forint havi csúszó leértékelésének mértékét. E lépések hatására a forint éves leértékelõdése a valutakosárral szemben az 1997. évi 13,9%-ról 1998 decemberére 10,3%-ra, 1999. februárra 9,9%-ra mérséklõdött. Mivel az árfolyam megõrizte erõs nominális horgony szerepét, az árfolyampálya megváltoztatása 4 százalékponttal járult hozzá az infláció csökkenéséhez.

A beruházási kereslet és a lakossági fogyasztás növekedésével párhuzamosan 1998-ban a kormányzat keresleti hatása is nõtt, ami a belföldi keresletnek a termelési kapacitások bõvülésénél gyorsabb növekedését eredményezte. A bõvülõ belföldi kereslet elsõsorban a külkereskedelmi mérleg romlásában csapódott le, így az árnövekedést az importverseny fékezte. A kereskedelmi forgalomba nem kerülõ termékeknél az elõzõ évben megvalósult beruházások eredményeként kiépülõ új kapacitások mérsékelték a bõvülõ kereslet árnövelõ hatását, de ebben a termékkörben még így is 4%-kal gyorsabb árnövekedés következett be, mint a külkereskedelemmel közvetlenül versengõ termékeknél.

Keresleti hatásán túl a kormányzat a szabályozott árú termékeken keresztül közvetlenül is befolyásolja a fogyasztói árindex alakulását. Míg 1998 elsõ hónapjában még 25,5%-os inflációt regisztráltunk a szabályozott termékkörben, 1999 februárjában már csak 13,3%-ot, ami önmagában 2%-kal csökkentette az inflációs rátát, és a termelési költségek kisebb növekedésén keresztül más termékcsoportoknál is hozzájárult az alacsonyabb árnövekedési ütem kialakulásához. E kedvezõ hatás az energiahordozók árának alacsonyabb növekedésébõl adódott, az árszabályozás alá esõ szolgáltatások ára az átlagos inflációt lényegesen meghaladó mértékben emelkedett.

A fogyasztói árindex piaci és szabályozott komponensének alakulása*

*Növekedési ütem az elõzõ év azonos hónapjához viszonyítva piaci árak az ipari

termékek és a piaci szolgáltatások árának változása

A mérsékelt költségoldali inflációs nyomás ellentétes folyamatok eredõjeként alakult ki. A nemzetgazdaság egészét tekintve 1998 során a reálbérek átlagosan 3,5%-kal növekedtek, ami figyelembe véve a termelékenység javulását, a vállalati jövedelmezõség kismértékû javulását is lehetõvé tette. Kedvezõ fejlemény, hogy a feldolgozóiparban és a kereskedelemben a bérinfláció 1997-hez viszonyítva jelentõsen mérséklõdött (Feldolgozóipar 1997. IV. negyedév: 22,7%, 1998. IV. negyedév: l6,6%). A kereskedelem nélküli szolgáltató szektorokban - amely a legszûkösebben rendelkezésre álló szellemi munkaerõt a legnagyobb arányban foglalkoztatja - a bérinfláció tartósan magas szinten stabilizálódott (1998. IV. negyedév: 23%). A magasan kvalifikált munkaerõ szûkössége miatt a magasabb bérnövekedési ütem a többi ágazatra is átgyûrûzõdhet. A reálbér növekedés jövedelmezõségre gyakorolt hatását részben a korábbi évek beruházásai hatására hatékonyabbá váló munkaerõ felhasználás mérsékelte, de az egyéb szolgáltatásoknál a magasabb reálbérnövekedés az átlagosnál gyorsabb árnövekedésben is tükrözõdött. A költségoldali inflációs nyomást tovább csökkentette az élelmiszer, az energia és a különbözõ nyersanyagok világpiaci árának mérséklõdése. Mindezen tényezõk eredményeként az árnövekedés üteme azon termékek esetében is jelentõsen csökkent, amelyeket közvetlenül nem fegyelmez a nominális árfolyam.

A nem szabályozott árak alakulása*

* Növekedési ütem az elõzõ év azonos hónapjához viszonyítva

1. Az importált infláció alakulása

Legfontosabb kereskedelmi partnereinknél 1998-ban tovább mérséklõdött a fogyasztói infláció. Ebben fontos szerepe volt az alapanyag és az energia árak világpiaci esésének, ami a délkelet-ázsiai és az orosz válság nyomán csökkenõ kereslet, és az exportbevételeik növelésére kényszerülõ országok növekvõ kínálatának eredõjeként jött létre.

A fejlett országokban a kedvezõ külsõ hatásokon kívül az áralakulást meghatározó belsõ költségtényezõk is az árnövekedés alacsony szinten tartását támogatták. Az Európai Unióban a mérsékelt ütemû gazdasági növekedés mellett továbbra is nagyarányú munkanélküliség lehetõvé tette a béremelések visszafogását és a konvergencia követelmények által is meghatározott szigorú fiskális politika ugyancsak az árnövekedés fékezése irányában hatott. Az Egyesült Államokban az alacsony importált infláción kívül a jelentõs termelékenység növekedésnek köszönhetõen a mérsékelt munkaköltség növekedés és az erõs dollár járult hozzá az áremelkedés mérséklõdéséhez. Így az év végére az Egyesült Államokban és az euró régióban 35 éves mélypontra süllyedt a fogyasztói árak emelkedése, a recesszió sújtotta Japánban pedig a második félévben csökkentek az árak.

A fejlett országok mérsékelt árnövekedése az import devizaárak növekedését fékezve hozzájárult ahhoz, hogy a kelet-európai országok többségében 1998-ban folytatódott az infláció mérséklõdése. Lengyelországban az alacsony importált infláción kívül a belföldi kereslet lassuló növekedése és a bérinfláció mérséklõdése is támogatta az infláció csökkenését. Csehországban a kedvezõ külsõ feltételek, az 1997 májusi valutaválság óta követett szigorú fiskális és monetáris politika és a GDP több, mint 2 %-os csökkenése is az infláció mérséklõdése irányában hatott: az év végére mind a termelõi, mind a fogyasztói infláció több, mint három százalékponttal csökkent. Szlovákiában a lassan meginduló strukturális reformok, a rögzített árfolyamrendszer évközben történt megváltoztatása ellenére a fogyasztói árak csak kismértékben, 8%-kal nõttek.

Világpiaci árváltozások 1997-1998-ban
(december/ december)

(%)

1997

1998

Világpiaci árak dollárban

 

 

Élelmiszer

-5,3

-13,7

Olaj

-28,1

-29,4

Alapanyagok energiahordozók nélkül

-6,5

-13,7

Forrás: IMF IFS

Termelõi és fogyasztói árak változása 1996-1998-ban
(december/ december)

(%)

 

1996

1997

1998

 

Termelõi

Fogyasztói

Termelõi

Fogyasztói

Termelõi

Fogyasztói

 

árak változása

árak változása

árak változása

Egyesült Államok

2,8

3,3

-0,6

1,8

-3,2

1,6

Japán

-0,4

0,6

1,3

2,1

-2,0

0,6

Németország

0,2

1,4

1,0

1,9

-1,2

0,5

Csehország

4,4

8,6

5,7

10,0

2,2

6,8

Lengyelország

11,2

18,5

11,5

13,2

5,8

8,6

Magyarország

20,1

19,8

19,5

18,4

7,9

10,3

Szlovákia

4,7

5,4

4,4

6,4

.

8,0

OECD összesen

8,2

4,7

2,7

4,3

0,7

2,0

EU-15

0,2

2,2

1,4

2,1

-1,7

1,4

G-7

1,1

2,4

0,3

1,9

-0,9

1,3

Forrás: OECD Main Economic Indicators, 1997 Feb., 1998 Feb., 1999 Feb.
EBRD Transition Report, 1998.

Fõbb kereskedelmi partnereink csökkenõ inflációjának hatására az importált infláció a leértékelési ütemnél nagyobb mértékben csökkent, 1998 harmadik negyedévében az import egységértékindex 1997 harmadik negyedévéhez képest 9,8%-kal emelkedett. Ha a külföldi árak csökkenését is figyelembe vesszük, és az effektív külföldi árat a leértékelési ütem és a külföldi feldolgozóipari ár szorzataként definiáljuk, az importárak változása ezt is alulmúlta. A cserearány-változások is hozzájárultak az importált infláció csökkenéséhez.

A külkereskedelmi egységértékindexek és a különbözõ árfolyamindexek változása (elõzõ év azonos idõszaka=100)

2. A fogyasztói árak változásának összetevõi

A fogyasztói árak alakulását elsõsorban a gazdasági folyamatok alakulása, valamint a külpiaci árak alakulása határozza meg. Az MNB csak közvetetten, közbülsõ célja, a nominális árfolyampálya meghirdetése révén befolyásolja a belföldi árak alakulását.

A leértékelési ütem fokozatos csökkentése biztosítja a belföldi árnövekedés mértékének konvergenciáját kereskedelmi partnereink inflációjához. Az árfolyampálya árnövekedést fegyelmezõ hatása a különbözõ termékcsoportoknál eltérõ mértékben érvényesül, attól függõen, hogy milyen mértékben kell az adott termék piacán a külkereskedelem versenyével számolni. A nominális árfolyam antiinflációs hatékonyságának szemléltetése érdekében az alábbiakban a fogyasztói kosár összetevõinek áralakulását felbontjuk az árfolyampálya megváltozásából eredõ és az azon felüli komponensekre. Az árfolyampályát akkor tekinthetjük a fenntartható dezinflációt hatékonyan támogató eszköznek, ha az egyes termékcsoportokban az áralakulás nem szakad el a nominális árfolyampályától olyan mértékben, amely a forint reálfelértékelõdése miatt a jövõben az árfolyampálya módosítását tenné szükségessé.

A monetáris politika közbülsõ céljának választott nominális árfolyam legközvetlenebbül a külkereskedelmi forgalomban részt vevõ termékek árát befolyásolja, amelyeket az egyszerûség kedvéért ipari termékeknek nevezünk. Az árfolyamrendszer árnövekedést fegyelmezõ erejét tükrözi, hogy az elmúlt két évben az ipari termékek ára követte a nominális árfolyamot. A gazdaság szereplõi a bejelentett leértékelési ütemhez áraznak, a keresztárfolyam várakozásokat átmenetinek tekintik, és így nem építik be áraikba. Mivel az árak felülvizsgálatára csak idõközönként kerül sor, a forint orosz válság kitörését követõ átmeneti meggyengülése nem épült be az ipari termékárak alakulásába. A jövõbeli árfolyamalakulással kapcsolatos bizonytalanság növekedését azonban jelzi, hogy 1998 utolsó negyedévében az árnövekedés üteme közel 0,5 százalékponttal meghaladta a forint leértékelõdésének mértékét. Az átmenetileg magasabb növekedési ütem az árfolyampályával továbbra is konzisztens, de az árfolyamsáv erõs szélétõl elszakadó árfolyamalakulásra vonatkozó várakozásokat mutat.

Az élelmiszerek és benzin nélkül számított termékek éves árnövekedése a forint leértékeléséhez viszonyítva*

* Növekedési ütemkülönbség az elõzõ év azonos hónapjához viszonyítva

Az infláció csökkenésének az MNB várakozásait is meghaladó mértéke alapvetõen a fogyasztói kosár 27,6%-át adó élelmiszerárak alakulásához köthetõ. E termékkör áralakulását két termékkör dominálja, az idényjellegû, fõként belföldi forgalmazású termékek, illetve azok a termékek, melyek a külpiacokon jelentõs versenynek vannak kitéve. Belföldön mindkét termékkör jelentõs vámvédelmet élvez, ennek ellenére a világpiacon kialakuló kereslet-kínálati viszonyok az exportárakon keresztül befolyásolják az élelmiszeripari termékek hazai értékesítési árát is.

Az idényjellegû termékek árának alakulása 1998-ban kedvezõen befolyásolta az infláció alakulását. A külkereskedelemben versengõ élelmiszerek világpiaci ára az orosz kereslet kiesését követõen jelentõsen csökkent, amit a belföldi áralakulás is követett. A belföldi élelmiszerárak a dollárban mért világpiaci árakat követik, így a keresztárfolyamok változása is befolyásolja a belföldi árak alakulását. Ez a dollár erõsödésének idõszakában (1996-97) kedvezõ volt a termelõk számára, mivel a dollárban számított árak csökkenése ellenére a kosárvalutában számított bevételek emelkedtek. 1998-ban viszont rendkívül hátrányosan érintette õket, hogy a világpiaci árak további csökkenésével egyidõben a dollár is gyengült.

A dollárban és kosárvalutában mért magyar élelmiszer árszínvonal*

*1992 átlaga = 100

A szabályozott áras termékek és szolgáltatások árnövekedése jelentõs mértékben csökkent: míg 1997 decemberében a hatósági árak 26,8%-os emelkedése 8,4 százalékponttal haladta meg a leértékelési ütemet, az 1999 februári 13,3%-os árnövekedési ütemmel ez a rés 3,4 százalékpontra zsugorodott.

A szabályozott áras termékek éves árnövekedése a forint leértékeléséhez
és az ipari termékekhez viszonyítva*

* Növekedési ütemkülönbség az elõzõ év azonos hónapjához viszonyítva

A szabályozott árú termékeket két csoportra oszthatjuk: a háztartási energiára és a szabályozott árú szolgáltatásokra és termékekre. Az elmúlt években az energiaárak emelkedése rendre meghaladta a többi termékcsoportban mért árnövekedési ütemet. A tartósan magasabb árnövekedési ütem nemcsak a folyó költségek növekedését tükrözte, hanem egy árkorrekcióra is sor került, amire elsõsorban azért volt szükség, mert e szolgáltatások árai többnyire nem fedezték az elõállításukhoz szükséges tõke költségeit. E korrekciós periódus lezárultával az árszabályozás sokkal szorosabb együttmozgást eredményez a nominális árfolyam és az energiaárak alakulása között.

Az árszabályozás másik fontos területe a piaci erõfölénnyel rendelkezõ cégek áralakításának kontrollja. E területeken a szabályozó hatóság feladata az, hogy megakadályozza a piaci erõfölénnyel való visszaélést, és ezáltal hatékony mûködésre ösztönözze e vállalkozásokat. Ha sikerül elérni, hogy az árképzésben egyre nagyobb hangsúlyt kapjanak az elõretekintõ inflációhoz kapcsolódó elemek, az árszabályozás aktívan járulhat hozzá az infláció mérséklõdéséhez. Ezt eddig nem sikerült elérni, a hatósági árak az inflációt meghaladó mértékben emelkedtek, és más tevékenységek költségeinek növelésével jelentõsen akadályozzák az infláció további csökkenését.

A szabályozott áras energia és a szabályozott áras szolgáltatások
és termékek éves árnövekedése a forint leértékeléséhez viszonyítva*

* Növekedési ütemkülönbség az elõzõ év azonos hónapjához viszonyítva

Míg hosszabb távon az ipari termékek és a piaci szolgáltatások árnövekedési dinamikája közötti különbség a két tevékenység termelékenység növekedése közötti különbséggel magyarázható, rövid távon a kereslet-kínálati viszonyok is befolyásolják a szolgáltatások relatív árának alakulását. A belföldi kereslet bõvülése 1998-ban az ipari termékek árnövekedését 4%-ponttal meghaladó inflációt eredményezett a piaci szolgáltató szektorban. Az 1997-ben tapasztalt árnövekedési ütemkülönbség úgy alakulhatott ki, hogy a gyorsabb keresletnövekedés árnövelõ hatását ellensúlyozta a szolgáltatói kapacitások számottevõ bõvülése. Az új beruházások feltehetõen a szolgáltatói tevékenységek termelékenységét is javították.

A piaci szolgáltatások éves árnövekedése a forint leértékeléséhez és a külkereskedelmi forgalomba kerülõ ipari termékekhez viszonyítva*

* Növekedési ütemkülönbség az elõzõ év azonos hónapjához viszonyítva

A fogyasztói kosár komponensei áralakulásának vizsgálata azt mutatja, hogy a csúszó árfolyamrendszer az elmúlt idõszakban hatékony antiinflációs eszköznek bizonyult. Az árfolyampálya fokozatos csökkentése hiteles volt, beépült a gazdaság szereplõinek árképzésébe. A piaci alapon meghatározott árak termékcsoportok közötti eltérése nem tért el jelentõsen a termelékenység-különbség által indokolttól. Amint jelentésünk hátralévõ részében részletesen is bemutatjuk, a nominális árfolyam a költséginflációt is hatékonyan fegyelmezi, a leértékelési ütem csökkentése mellett az egységnyi bérköltségen alapuló reálárfolyam index az elmúlt idõszakban kedvezõen változott, aggregált szinten a vállalkozások jövedelmezõsége javult.

III. KERESLETI TÉNYEZÕK

A bruttó hozzáadott érték (GDP) volumene 1998-ban 5,1 százalékkal bõvült 1997-hez képest.

GDP, GNI és a rendelkezésre álló jövedelem

A bruttó hazai termék (a GDP) és a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) eltér egymástól.

A GDP egy adott ország földrajzi területén megtermelt jövedelem, lényegében termelési mutató. A GNI a rezidensek tulajdonát képezõ jövedelmi mutató, s tartalmazza a külföldiektõl kapott és a külföldre fizetett - tulajdonosok közötti - jövedelem-átutalásokat (osztalék, kamat, munkavállalói jövedelmek).

Magyarország esetében a GNI kisebb a GDP-nél, mivel a nem rezidens gazdasági egységeknek (külföldre) fizetett elsõdleges jövedelmek meghaladják a nem rezidens gazdasági egységektõl (külföldrõl) kapott elsõdleges jövedelmeket. Magyarországon ugyanis a jegyzett tõke mintegy 35-40%-a a külföldiek (nem rezidensek) tulajdonában van és befektetéseik hozadékát (a profitot) hazautalhatják. A külföldrõl behozott osztalék nagyságrendje jelenleg még elenyészõ, bár az utóbbi egy-két évben a magyarok külföldi mûködõtõke befektetése is növekedésnek indult. Az utóbbi évek dinamikus csökkenése ellenére még mindig magas az ország nettó adósságállománya (1998-ban a GDP 18,7%-a), amely után fizetett kamat tovább csökkenti a magyar rezidensek jövedelemét.

A GNI-t módosítják továbbá a nem elsõdleges jövedelmekbõl származó egyéb átutalások, mint például a segélyek, ajándékok, örökség, stb., ami hazánkban általában nettó bevételt jelent. Összességében az országban ténylegesen felhasználható (a transzferekkel korrigált rendelkezésre álló) jövedelem 1998-ban 2% ponttal volt kisebb a GDP-nél.

A GDP növekedési üteme 1998 elsõ három negyedéve során folyamatosan gyorsult, majd az utolsó három hónap folyamán valamelyest mérséklõdött. A GDP növekedését a belföldi felhasználás még gyorsabb, 7,4 százalékos expanziója kísérte, ami a külsõ egyensúlyhiány növekedésében csapódott le. A kereslet belföldi komponensei közül figyelemre méltó a lakossági fogyasztás növekedési ütemének gyorsulása az év során, ami a bruttó felhalmozás 16,1 százalékos éves reálnövekedése mellett nagyban hozzájárult a belföldi felhasználás kiugró bõvüléséhez. Mindez az import iránti kereslet jelentõs emelkedésével járt együtt, ami az exportdinamika elõzõ évhez viszonyított visszaesése miatt a külsõ egyensúly romlását eredményezte. A GDP szerkezetû export 16 százalékos növekedése azonban még így is a kereslet legfontosabb komponensének számított 1998-ban, tehát a külkereskedelmi mérlegpozíció kedvezõtlen változása igen magas export- és import dinamika mellett ment végbe.

A GDP és komponenseinek éves növekedési üteme és szerkezete

(%)

 

Volumenváltozás

Szerkezet (folyó áron)

 

1996

1997

1998*

1996

1997

1998*

GDP

1,3

4,6

5,1

100,0

100,0

100,0

Végsõ fogyasztás

-2,9

2,3

4,0

74,3

72,6

72,2

Lakossági fogyasztás

-2,7

1,7

4,3

64,1

62,0

61,8

Közösségi fogyasztás

-4,2

5,7

2,6

10,2

10,5

10,3

Bruttó felhalmozás

12,8

8,6

16,1

26,8

27,6

29,3

Állóeszköz felhalmozás

6,7

9,2

11,4

21,4

22,2

23,1

Belföldi felhasználás összesen

0,8

4,0

7,4

101,1

100,2

101,5

Export

7,4

26,4

16,0

38,9

45,5

50,0

Import

5,7

25,5

22,2

39,9

46,0

52,5

Külkereskedelmi egyenleg

 

-1,1

-0,5

-2,6

Statisztikai eltérés**

 

 

0,3

1,1

*MNB becslés

** A KSH 1997 elõtt ezt a tételt a készletváltozás számtól elkülönülten nem mutatta ki. A GDP-bõl való

részesedése korábban is 0,3-1% között mozgott.

1. A háztartások kiadásai

A lakosság pénzügyi helyzete 1998-ban a várakozásoknál kedvezõbben alakult, a rendelkezésre álló jövedelem volumenének 3,4 százalékos bõvülése mellett a reálfogyasztás gyorsabban, mintegy 4,3 százalékkal növekedett 1997-hez képest. A lakossági beruházások jelentõs visszaesése miatt azonban az inflációszûrt pénzügyi megtakarítási ráta még így is emelkedett, illetve a lakosság felhalmozási tevékenységét is magában foglaló bruttó mutató szinten maradt.

A lakosság inflációszûrt * megtakarításai a rendelkezésre álló jövedelem százalékában

 

1996

1997

1998

Inflációszûrt bruttó** megtakarítási ráta

12,4

12,0

12,0

Inflációszûrt pénzügyi megtakarítási ráta

6,6

6,0

6,2

* Az inflációszûrt megtakarítások kiszámolásánál a kamatkifizetések inflációt kompenzáló része levonásra kerül a pénzügyi megtakarításokból, valamint a lakosság rendelkezésre álló jövedelmébõl.

**Bruttó megtakarítás = pénzügyi megtakarítás + lakossági beruházás

Meg kell jegyezni, hogy 1998 során olyan intézményi változások mentek végbe, amelyek közvetlen hatást gyakoroltak a lakossági megtakarítások és jövedelmek alakulására. Az év elején életbe lépett nyugdíjreform eredményeképpen megjelent kötelezõ nyugdíjpénztári megtakarításokat a korábbi esztendõkben társadalombiztosítási járulékként számolták el, tehát ez a tétel 1998 januárjától kezdve egy technikai jellegû megtakarítás- és reáljövedelem növelõ tényezõként jelenik meg. A reform elõtti idõszakkal konzisztens elemzés készítéséhez ezért a továbbiakban is figyelembe kell venni a fentihez hasonló intézményi változásokat. Becsléseink szerint a kötelezõ nyugdíjpénztári befizetések 1998-ban meghaladták a 25 milliárd forintot, amely összeggel korrigálva a reáljövedelem 0,1 százalékkal, míg a megtakarítási ráták 0,3 százalékkal lennének alacsonyabbak.

Az 1998-ban tapasztalt számottevõ fogyasztásbõvülés elsõsorban a megváltozott jövedelemszerkezetnek tulajdonítható. A munkából származó jövedelmek mellett évek óta elõször a juttatásos jövedelmek, mindenekelõtt a pénzbeni társadalmi juttatások reálértéke is növekedett, ami a lakosság korábbi éveknél szélesebb rétege számára tette lehetõvé a fogyasztás bõvítését. Az 1998 elõtti évekre ezzel szemben az volt a jellemzõ, hogy a munka- és tulajdonosi jövedelmek inflációt meghaladó növekedését részben ellensúlyozta a társadalmi juttatások reálértékének csökkenése.

A lakossági beruházások drasztikus visszaesésében feltehetõen komoly szerepet játszott a lakásépítések utáni ÁFA kedvezmény 1999. évi bevezetése, ami az építkezések néhány hónapos elhalasztását, valamint a rendelkezésre álló források pénzügyi eszközökbe történõ befektetését eredményezte.

A lakosság jövedelmének, fogyasztásának és beruházásának növekedési üteme

(%)

 

1996

1997

1998*

Összes jövedelem

-0,1

0,9

3,4

Ebbõl:

 

 

 

Munkajövedelmek nettó értéke**

0,7

0,4

4,6

Tulajdonosi jövedelem

25,8

16,8

9.5

Pénzbeni társadalmi juttatások

-11,8

-1,3

6.1

Természetbeni társadalmi juttatások

1,5

2,1

1,2

Fogyasztás

-2,7

1.7

4,3

Beruházás

2,0

-0,1

-11,3

* Elõzetes adatok.
** Bérek, keresetek, vállalkozói munkajövedelmek.

Bár a nemzeti számlák lakossági fogyasztási tétele nincs részletesen megbontva, a kiskereskedelmi forgalomra vonatkozó statisztika szerint a fogyasztási kiadásokon belül a legdinamikusabban bõvülõ elem a tartós fogyasztási cikkek vásárlása volt. E tétel növekedése reál értelemben meghaladta a 30%-ot, míg a folyó fogyasztási kiadások növekedése jelentõsen elmaradt a rendelkezésre álló jövedelem bõvülésétõl, körülbelül 2,5%-ot tett ki. Egy fejlett hitelpiaccal rendelkezõ országban a folyó fogyasztás általában együtt változik a permanens jövedelemmel, míg a beruházási kiadásokat és a tartós fogyasztási cikk vásárlást hitelbõl illetve a korábbi megtakarításokból finanszírozzák. A folyó jövedelembõl finanszírozott tartós fogyasztási cikkek iránt megnyilvánuló erõteljes kereslet azt tükrözi, hogy a háztartások jelentõs része likviditáskorlátos. Ez a réteg részben a lakossági hitelezés fejletlensége miatt nem hitelképes, továbbá nincsen szabadon felhasználható pénzügyi vagyona sem. A likviditás korlátos háztartások tehát extra jövedelmeiket alapvetõen tartós fogyasztási cikk vásárlásra költötték, míg a korábban is hitelképes lakossági rétegek fogyasztásukat lassabban növelték jövedelmük bõvülésénél, így pénzügyi megtakarításaik emelkedtek. A fogyasztás-növekedés elsõsorban a folyó fizetési mérleg romlásában csapódott le, a fogyasztási kereslet növekedésének közvetlen inflációs hatása mérsékelt maradt.

A korábbi évek tendenciáját folytatva a háztartások pénzügyi vagyona dinamikusan növekedett. A második és különösen a harmadik negyedévben tapasztalt tõzsdei árfolyamzuhanás jelentõs mértékben csökkentette a lakosság pénzügyi vagyonát. A pénzügyi megtakarítások növelésével viszont a háztartások igyekeztek a tõzsdei folyamatok pénzügyi vagyonra gyakorolt kedvezõtlen hatását valamelyest tompítani, ami arra utalhat, hogy a háztartások pénzügyi vagyon/jövedelem rátája még mindig jelentõsen alatta marad az általuk optimálisnak tekintett szintnek.

A lakosság nettó pénzügyi vagyona a jövedelem trendjének százalékában

2. Beruházások

2.1. Állóeszköz-beruházások

Az állóeszköz beruházások reálértékének éves növekedési üteme 1998 elsõ három negyedéve során folyamatosan gyorsult, majd az utolsó három hónapban jelentõsen mérséklõdött. 1998 egészében így 11 százalékos reálnövekedés alakult ki, a gazdaság egyes szektoraiban megfigyelhetõ eltérõ beruházási aktivitás eredõjeként.

A vállalati szektor beruházásai bõvültek a legdinamikusabban, éves szinten reálértékben 21 százalékkal. A világgazdasági környezetben bekövetkezett kedvezõtlen változások hatására (orosz válság, nyugat-európai konjunktúra visszaesése) a vállalati beruházások növekedése is lelassult az utolsó negyedévben, de még ekkor is meghaladta az 1997-re jellemzõ beruházási dinamikát. A kedvezõtlen változások csak a vállalati kör egy szegmensét érintették, a belföldi kereslet további élénkülése, valamint a Nyugat-Európában tovább bõvülõ fogyasztási cikk kereslet miatt a vállalkozások többségének nem romlottak az üzleti kilátásai, így a beruházási aktivitás is feltehetõen csak átmenetileg mérséklõdött. A beruházási gépimport alakulása is csak átmeneti visszaesést mutatott augusztus - szeptemberben, amit újra dinamikus növekedés követett.

Az állami szektor felhalmozási tevékenységét jellemzõ éves volumenindex meghaladta a 4,5 százalékot. Az állami beruházási kiadások dinamikája az év két félévében eltérõen alakult, míg az elsõ félévben folytatódott az állami beruházások gyors növekedése, a második félévben a beruházási kiadások nominálisan is csökkentek az elõzõ év azonos idõszakához viszonyítva.

A lakossági beruházások jelentõsen, mintegy 11 százalékkal estek vissza 1997-hez képest. Mivel a tartós fogyasztási cikk vásárlás ezalatt 30%-kal bõvült (a kiskereskedelmi forgalomra vonatkozó statisztikák alapján), a visszaesést nem ciklikus tényezõk okozták. Feltételezéseink szerint a háztartások beruházási tevékenységének szûkülését fõként a lakásépítések elhalasztása magyarázza, ami az 1999-tõl igénybe vehetõ ÁFA kedvezmény bevezetésének tulajdonítható. Ezért 1999-ben a lakossági beruházások jelentõs bõvülésére számítunk.

A nemzetgazdasági beruházások gazdasági ágak szerint

Ágazatok

Megoszlás folyó áron 1997-ben,
%-ban

Megoszlás folyó áron 1998-ban,
%-ban

Volumenindex 1997
%

Volumenindex 1998
%

Mezõgazdaság, erdõgazdaság, halászat

3,6

3,7

16,3

11,6

Bányászat

0,3

0,3

6,2

7,6

Feldolgozóipar

23,2

26,0

9,0

23,2

Villamosenergia-, gáz-, hõ- és vízellátás

6,7

7,2

3,2

17,3

Építõipar

1,7

1,9

-10,7

20,2

Kereskedelem, közúti jármû és közszükségleti cikk javítása, karbantartása

6,4

7,1

-11,4

23,0

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

1,0

1,0

31,5

13,7

Szállítás, raktározás, posta, távközlés

18,9

18,9

27,3

9,7

Pénzügyi tevékenység és kiegészítõ szolgáltatás

2,5

3,4

-16,3

47,7

Ingatlanügyletek, bérbeadás, gazdasági tevé-kenységet segítõ szolgáltatás és lakásberuházás

22,6

18,0

-0,2

-12,0

Közigazgatás, védelem, kötelezõ TB

3,9

3,6

38,5

1,9

Oktatás

2,1

1,8

7,2

-5,0

Egészségügy és szociális ellátás

2,5

2,5

17,9

8,1

Egyéb közösségi, társadalmi és személyi szolgáltatás

4,5

4,7

25,7

17,1

Nemzetgazdaság összesen

100,0

100,0

8,5

10,2

A beruházási volumenindexeket nemzetgazdaság áganként vizsgálva szembetûnõ az ingatlanügyletekkel és bérbeadással kapcsolatos szolgáltatások és lakásberuházások 12%-os csökkenése. Ha kiszûrjük a lakásberuházások értékének 25%-os csökkenését, akkor az ingatlanügyletekkel kapcsolatos szolgáltatási területen is növekedés következett be. 1998 folyamán tovább folytatódott a feldolgozóipari ágazatok expanziója, ezen belül is a gépipar térnyerése. Az elõzõ évhez hasonlóan a piaci szolgáltatói tevékenységekbe történõ befektetések elérték az összes beruházás 40 százalékát. A szolgáltatási ágazaton belül különösen a pénzügyi tevékenységek fejlõdése szembeötlõ, hiszen az 1997 évi 16 százalékos mérséklõdés után ebben a szektorban 1998-ban 47,7 százalékkal nõtt a beruházások reálértéke.

2.2 Készletfelhalmozás

A készletfelhalmozás az aggregált kereslet egyik legdinamikusabban bõvülõ komponense volt 1997-98-ban. Részletes készletváltozási adatok a feldolgozóiparra állnak rendelkezésre, az alábbiakban ezek alakulását értékeljük.

A feldolgozóipar készleteinek alakulását a gépipar határozta meg. A gépiparban 1998-ban folyamatosan emelkedett a félkész- és késztermékeket tartalmazó saját termelésû készletek és a zömmel fûtõ- és nyersanyagokat tartalmazó vásárolt készletek állománya. A növekvõ készletberuházást nem tartjuk a konjunktúra-lassulás jelének, a készlet-növelés ugyanis összhangban állt az értékesítés alakulásával. Az értékesítés dinamikájának 1996-1997 során bekövetkezett, nem anticipált megugrása ugyanis az optimálisnál alacsonyabb szintre apasztotta a készleteket, amit a vállalatok 1998-ban a készletfelhalmozás illetve az értékesítéshez vett készletarány növelésével korrigáltak. A termelési illetve értékesítési dinamika alapján a vállalatok - várakozásaik szerint - 1999-ben sem számítanak készleteik növelését szükségtelenné tevõ visszaesésre.

Saját termelésû készletek értékesítéshez viszonyított arányának alakulása*

*A hányadosok képzésekor a negyedéves zárókészlet- állományt osztottuk a negyedévet alkotó hónapok értékesítésének átlagával. A hányadosok képzése szezonálisan igazított adatokból történt.

Vásárolt készletek értékesítéshez viszonyított arányának alakulása*

*A hányadosok képzésekor a negyedéves zárókészlet- állományt osztottuk a negyedévet alkotó hónapok értékesítésének átlagával. A hányadosok képzése szezonálisan igazított adatokból történt.

A textiliparban viszont ellentétesen alakultak a folyamatok, a készletek értékesítéshez viszonyított aránya 4 éve folyamatosan csökken, ami romló értékesítési várakozásokra utalhat. Az élelmiszeripar esetében pedig a mezõgazdasági készletszint nem szándékolt emelkedésével is összefüggésben állt a készlet/értékesítés arány tartós emelkedése.

3. Az államháztartás kereslete

Az államháztartás elsõdleges egyenlege 1998-ban az 1997. évi 3,1%-os GDP arányos többlettel szemben - az elõzetes számok szerint - 1,5%-os szufficitet ért el, miközben pénzforgalmi hiánya alig változott.

Az államháztartás hiányának alakulása (GDP %-ában)

1996

1997

1998

1998

tény

tény

elõirányzat

várható

1. Központi költségvetés egyenlege privatizáció nélkül

-2,0

-4,0

-4,2

-3,6

Ebbõl:

 

 

 

 

2. Elsõdleges egyenleg (MNB nélkül)

5,3

4,0

1,9

2,8

3. Kamategyenleg

-6,5

-7,7

-6,7

-6,9

4 MNB támogatás és befizetés egyenlege

-0,8

-0,3

0,6

0,4

5.Elkülönített alapok egyenlege privatizáció nélkül

-0,1

0,1

0,0

0,1

6.TB egyenlege privatizáció nélkül

-1,0

-0,6

-0,2

-0,9

7.Önkormányzatok egyenlege privatizáció nélkül

0,0

-0,3

-0,1

-0,3

8. Államháztartás egyenlege privatizáció nélkül

-3,1

-4,8

-4,6

-4,7

9. Elsõdleges egyenleg

4,3

3,1

1,7

1,5

10. Államháztartás hiánya eredményszemléletben

-4,6

-5,1

-4,5

-4,8

11. Operacionális deficit

0,6

-0,7

-2,0

-2,2

12. Hiány korrekciója hitelmûveletekkel, hitelátvállalással

-0,5

-0,6

-0,4

-0,6

13. ÁPV Rt hiánya

-0,8

-0,7

-0,9

-0,7

Pénzügyi eszközök tranzakciós változása
(10+12+13)

-5,8

-6,4

-5,8

-6,2

Emlékeztetõ tétel: nyugdíjreform miatti hiány

 

 

0,2

0,3

Az államháztartás aggregált keresletre gyakorolt hatása az 1995-96. évi jelentõs fiskális megszorítás után 1997-1998-ban növekedett. A keresleti hatás különbözõ mérõszámai kissé eltérõ eredményeket mutatnak. A legdurvább becslést jelentõ elsõdleges egyenleg a GDP 1,3%-ával bõvülõ keresleti hatást jelez, ha figyelembe vesszük, hogy az elsõdleges egyenleg 1,6%-os romlásából 0,3%-ot a nyugdíjreform eredményezett, az állami bevételek magánnyugdíj pillérbe történõ átcsoportosítása pedig nem jár a keresleti hatás növekedésével. Az operacionális hiány változásában mérve a GDP 1,5%-ával bõvült a keresleti hatás.

A keresleti hatás legpontosabb mérõszámát úgy kapjuk, ha a korábbi mutatókat a gazdasági ciklus állapota szerint korrigáljuk. (ld. P. Kiss: A költségvetés tervezése és a fiskális átláthatóság problémái, MNB Füzetek, 1998/11) Ekkor azt is figyelembe vesszük, hogy az adóbevételek általában a GDP növekedésével egyenesen arányosan változnak, fellendülés idején többletbevétel keletkezik, amit azonban felemészt a bevételek csökkenése a recessziós periódusokban. A ciklikusan igazított keresleti hatás azt mutatja meg, hogy mekkora lenne az átlagos keresleti hatás, ha a jelenlegi költségvetés egy teljes gazdasági cikluson keresztül fennmaradna. Számításaink szerint a ciklikus korrekció további, a GDP 0,5%-át kitevõ keresleti hatás növekedést eredményezett, ami közel azonos az 1997. évi szinttel.

Az elsõdleges egyenleg romlását az eredményezte, hogy az elsõdleges bevételek - az elõzetes információk alapján - a GDP arányában 1,5-1,9%-kal csökkentek, miközben a kiadások csak 0,3-0,7%-kal mérséklõdtek az elõzõ évi szinthez képest. A bevétel- csökkenés annak ellenére haladta meg ilyen mértékben a kiadások mérséklõdését, hogy a vártnál gyorsabb gazdasági növekedés a GDP 0,5%-ával növelte az adóbevételeket.

Az elsõdleges többlet GDP arányában 1,3%-os csökkenésébõl 0,5%-ot tett ki a tõkebevételek elkerülhetetlen csökkenése. A folyó bevételeket további 0,6%-kal mérsékelték a vámok leépítésének esedékes lépései, a nyugdíjreform pedig 0,3% bevétel kiesést eredményezett. Az elõre meghatározott tételeken felül a költségvetési törvény további bevétel csökkenést irányzott elõ. Az adóterhek csökkentése érdekében hozott intézkedések a GDP arányában 0,2%-kal mérsékelték a bevételeket. A kivetett bírságok és pótlékok GDP aránya is csökkent 0,2%-kal. A tervek szerint mindezt bizonyos mértékben ellensúlyozta volna a forgalmi adóknál és a TB járuléknál erõsödõ behajtási tevékenység, ez azonban csak részben valósult meg.

Az elsõdleges kiadásoknál megfigyelhetõ GDP arányos csökkenés a tõkekiadásoknál, és ezen belül is nagyrészt a beruházásoknál és a lakásépítési támogatásoknál jelentkezett, így a beruházások GDP-hez viszonyított aránya az 1997. évi növekedés után csaknem a kiigazítás éveinek szintjére csökkent. A folyó kiadások - strukturálisabb jellegûnek tekinthetõ - szintje ezzel szemben lényegében nem változott. A változatlan szinten belül ugyanakkor lényeges szerkezeti elmozdulás történt, a közösségi és juttatott fogyasztás mérséklõdése mellett a transzferek nõttek. Ezen belül a lakossági transzferek GDP arányában 0,5%-os növekedése volt a meghatározó. A reálértékben még jelentõsebb bõvülés elsõsorban a nyugdíjmegállapítás - 1999-tõl megváltozó - rendszere miatt következett be, hiszen a nyugdíjak a csökkenõ infláció mellett az elõzõ évi magasabb nominális bérkiáramlást követték. A közösségi és juttatott fogyasztáson belül az áru és szolgáltatás vásárlás GDP aránya csökkent, míg a bérkiadásoké lényegében változatlan maradt.

3.1. Finanszírozás

Az államháztartás finanszírozásának elemzése során a következõkben a korábban használt bruttó és nettó adósság változása helyett egy szélesebb kategória, a pénzügyi tartozások és követelések alakulását vizsgáljuk. Ebben az államháztartás egyes alrendszereinek pénzügyi mérlegét felbontjuk a vagyon változásának tranzakció miatti (SNA típusú hiánykategória), átértékelõdési és egyéb állományváltozási összetevõjére. Mindebbõl nyomon követhetõ a hiány pénzügyi eszközökkel történõ finanszírozása.

Az államháztartás pénzügyi követeléseinek és tartozásainak változása, az egyenleg finanszírozása1

(milliárd forint)

Az államháztartási alrendszerek követelései és tartozásai

Állomány

ebbõl

1997.
Dec. 31.

1998.
dec. 31.

változás
jan-dec.

tranzakció
(egyenleg finansz.)

átértékelõdés

egyéb állomány-
változás

Központi költségvetés az elkülönített állami pénzalapokkal és az ÁPV Rt-vel együtt

Követelések

614,8

484,2

-199,1

-158,7

17,6

-58,0

Betétek hitelintézeteknél és MNB-nél

335,9

198,6

-137,4

-146,9

9,5

-0,0

Államháztartáson kívülre nyújtott hitelek2

202,9

183,8

-29,2

-35,0

8,1

-2,3

Társadalombiztosításnak nyújtott hitel

76,0

101,8

25,8

81,5

0,0

-55,7

Részvények és egyéb tulajdonosi követelések

...

...

-68,5

-68,5

...

...

Tartozások

5722,0

6450,0

728,0

319,2

276,7

132,1

Társadalombiztosítás betéte

7,4

0,0

-7,4

-7,4

0,0

0,0

MNB és hitelintézeti hitelek, felhalmozott kamatokkal

2504,2

2664,9

160,7

-88,5

249,2

0,0

Állampapírok, felhalmozott kamatokkal

2916,4

3528,6

612,2

474,5

5,7

132,0

Társadalombiztosítás által nyújtott elõleg

5,4

6,7

1,3

1,3

0,0

0,0

Egyéb tartozások3

288,6

249,7

-38,9

-60,7

21,8

0,1

Nettó pénzügyi követelés

-5107,2

-5965,8

-937,3

-448,1

-259,1

-190,1

Társadalombiztosítási Alapok

Követelések

38,3

35,6

-12,6

-12,6

0,0

0,0

Betét Kincstárnál

7,4

0,0

-7,4

-7,4

0,0

0,0

Államkötvény

5,7

4,9

-0,8

-0,8

0,0

0,0

Elõlegnyújtás

25,2

30,7

5,6

5,6

0,0

0,0

Részvények és egyéb tulajdonosi követelések

...

...

-10,0

-10,0

...

...

Tartozások

76,0

101,8

25,8

81,5

0,0

-55,7

Hitel a központi költségvetéstõl4

76,0

101,8

25,8

81,5

0,0

-55,7

Nettó pénzügyi követelés

-37,8

-66,2

-38,4

-94,1

0,0

55,7

Helyi önkormányzatok

Követelések

212,6

226,5

-12,1

-12,1

0,1

0,0

Hitelintézeti betétek

115,8

123,5

7,7

7,6

0,1

0,0

Állampapírok, felhalmozott kamatokkal

87,7

84,0

-3,7

-3,7

0,0

0,0

Egyéb értékpapírok(MNB kötvény,befektetési jegyek)

9,1

19,0

9,9

9,9

0,0

0,0

Részvények és egyéb tulajdonosi követelések

...

...

-26,0

-26,0

...

...

Tartozások

58,2

84,4

26,2

24,8

2,5

-1,1

Külföldieknél lévõ kötvények

0,0

19,6

19,6

18,2

1,4

0,0

Hitelintézeti hitelek

30,3

44,4

14,1

14,1

0,0

0,0

Külföldiek által nyújtott hitelek

17,1

7,0

-10,1

-10,1

1,1

-1,1

Társadalombiztosítás által nyújtott elõleg

10,8

13,4

2,6

2,6

0,0

0,0

Nettó pénzügyi követelés

154,4

142,1

-38,3

-36,9

-2,5

1,1

Államháztartás összesen5

Követelések

672,6

535,4

-251,9

-267,3

17,7

-2,3

Tartozások

5662,9

6425,2

762,2

352,0

279,2

131,0

Nettó pénzügyi követelés

-4990,3

-5889,7

-1014,1

-619,3

-261,5

-133,3

1) Bizonyos követelések és tartozások esetében nem állnak rendelkezésre az állományokra illetve az állományváltozásokra vonatkozó adatok. Ilyen esetekben három ponttal (...) jeleztük az adatok hiányát. Az összesített állományok természetesen nem tartalmazhatják a hiányzó adatokat.
A részvények és egyéb tulajdonosi követelések esetében csak a tranzakciókra vannak adatok, az átértékelõdésekre és az egyéb állományváltozásokra nincsenek. Ezeknél az instrumentumoknál az állományváltozást a tranzakcióknak feleltettük meg.

2) Az ÁPV Rt kezelésébe december végén átadott 50 milliárd forint állampapírt nem tekintettünk államadósságnak. A Postabanknak december végén átadott 132 milliárd forint államkötvényt egyéb volumenváltozásként vettük figyelembe.

3) Az egyéb tartozások tartalmazzák a külföldi hiteleket, kárpótlási jegyeket és a munkabértartozás miatti korrekciós tételt.

4) Az Egészségbiztosítási Alap hiteltartozásából elengedett 55,7 milliárd forintot egyéb volumenváltozásként vettük figyelembe.

5) Az államháztartás követeléseit és tartozásait, illetve azok változását konszolidálva mutatja, vagyis nem tartalmazza az államháztartási alrendszerek egymással szembeni követeléseit és tartozásait, illetve azok változását.

Egy alternatív deficit mutató

A korábban használt kategóriákkal szemben a nettó pénzügyi vagyon magában foglalja a felhalmozott (még ki nem fizetett) kamatot is, így változása a korábban bemutatott eredményszemléletû deficittel (hiány tábla 10. sor) van összhangban. A nettó pénzügyi vagyonba ezen túlmenõen beleértendõ az ÁPV Rt kezelésében levõ részvényállomány is, így annak értékesítése, finanszírozásba történõ bevonása miatti csökkenése is követhetõ (13. sor). A pénzügyi vagyon változása és a hagyományos deficit kategória között az jelent még eltérést, hogy azokat a bevételeket (törlesztések) és azokat a kiadásokat (hitelnyújtás), amely során ezzel párhuzamosan pénzügyi követelés szûnik meg, vagy keletkezik, ki kell emelni a sor feletti (hiányt befolyásoló) tételek közül. (12. sor nagyobb része) Ugyanígy korrigálni lehet az olyan nem rendkívüli jellegû, azaz visszatérõ adósságnövekedéssel is, amely a deficitben nem került elszámolásra (12. sor kisebb része). A rendkívülinek tekinthetõ tételek befolyásolják ugyan a pénzügyi eszközök változását, de nem tranzakcióként, hanem egyéb állományváltozásnak minõsítve.

Egy többéves idõszak finanszírozási szempontú áttekintése az elõzõ kategória segítségével a magyar esetben még nem megvalósítható, mivel az államháztartás és a jegybank szerepvállalása, finanszírozási kapcsolatai az idõszak során jelentõsen módosultak. Az idõbeli összehasonlíthatóság az operacionális deficit és ennek finanszírozásában bekövetkezett változások alapján megbízhatóbban valósítható meg. Megállapítható, hogy a forintfinanszírozás tovább nõtt, a devizafinanszírozás csökkenése folytatódott. Ez utóbbi tétel 2%-os GDP arányos mérséklõdése teljes egészében endogén tényezõknek, a magánszektor döntéseinek tulajdonítható, mivel a devizában beérkezõ privatizációs bevétellel eleve korrigáltuk az adatokat. A pénzteremtésbõl eredõ finanszírozás 1998. évi mértéke átlagosnak mondható, megfelel az elõzõ évek átlagának és a fejlett piacgazdaságokban tapasztalt mértékeknek.

Az operacionális deficit* és finanszírozásának forrásai

(a GDP százalékában)

1994

1995

1996

1997

1998**

1. Operacionális hiány (2+3+4)

5,5

2,1

-0,6

0,7

2,2

2. Nettó bevétel pénzteremtésbõl

-0,6

1,3

1,4

1,0

1,2

3. Forint finanszírozás

3,0

2,0

4,4

5,7

3,0

4. Deviza finanszírozás

3,1

-1,2

-6,4

-6,0

-2,0

* Az inflációs kompenzáció nem szerepel a kamattételekben és a jegybanki befizetésben, + elõjel hiányt,
- elõjel többletet jelent
** Elõzetes adat

3.2. Az államadósság alakulása és a fenntarthatóság

A bruttó államadósság a GDP arányában 2,5%-kal csökkent, úgy, hogy az év végi rendkívüli kiadások (Postabank, MFB átutalás) 1,3%-kal növelték, és az egyéb tényezõk 3,6%-kal csökkentették. A bruttó adósságot a GDP 1,4%-ával mérsékelte, hogy a finanszírozás részben a betétállomány felhasználásával történt. A GDP arányában kifejezett devizaadósság 0,3%-os csökkenését eredményezte, hogy a leértékelés alacsonyabb volt a GDP deflátornál. A privatizációs törlesztések hatására csak 0,2%-kal csökkent a GDP arányos adósság. A gazdasági ciklus kedvezõ alakulása a GDP 1,5%-ával javította az adósságmutatót. A ciklus hatásától megtisztított elsõdleges többlet a GDP 0,7%-ával járult hozzá a bruttó adósság csökkenéséhez, eközben azonban az állam követeléseinek csökkenése (a tábla 12-13.sora) a GDP 1,3%-át tette ki.

A költségvetés belföldi adósságállományából 1998. év végén mintegy 3257 milliárd forintot tett ki az a portfolió rész, amely pénzpiaci kamatszinten történõ eladósodásnak minõsíthetõ. Az év végén forgalomban lévõ piaci kamatozású államkötvények 52,5%-a fix kamatozású volt (egy évvel korábban 45,2%-os volt részesedésük), ami adósságkezelési szempontból azt jelenti, hogy a hosszú lejáratú piaci államadósság szerkezete a fejlett állampapírpiaccal rendelkezõ országokban tapasztalható adósságszerkezet irányába változott 1998-ban.

A deviza-adósság alakulása szempontjából a költségvetés adósságát érintõ legjelentõsebb mûvelet a devizahitelek elõtörlesztése volt. 1998-ban két alkalommal került sor ilyen tranzakcióra, a Világbank által nyújtott Single Currency Pool típusú hitelcsomagból. Márciusban került sor a devizahitel tartozások egyéb hitelei között nyilvántartott (tranzakciós árfolyamon) 52,8 milliárd forint értékû világbanki kölcsön törlesztésére. Májusban pedig egy szintén Single Currency Pool típusú, az MNB-nél devizabetétként elhelyezett hitel elõtörlesztésére is sor került, 26,2 milliárd forint értékben.

1997. végéig a külföld felé történõ állami eladósodás túlnyomórészt a Magyar Nemzeti Bank bevonásával történt, ezért a finanszírozás végsõ szerkezete, a tényleges adósságteher és az adósságszolgálat a konszolidált államadósság alapján elemezhetõ, az államháztartás és a jegybank egymás közötti hitel-betét kapcsolatainak kiszûrésével. Így válik láthatóvá a végsõ finanszírozási források szerepe, a belföldi - MNB-én kívüli - adósságállomány alakulása, a külföldi adósság finanszírozásban betöltött szerepe, valamint a jegybankpénz finanszírozásban való részvétele.

Az államháztartás bruttó adóssága

(év végén, milliárd forintban)

Megnevezés

1994

1995

1996

1997

1998

 

tény

tény

tény

tény

elõzetes

1. a) Hiányt finanszírozó MNB hitelek

434,9

422,7

377,6

275,0

231,3

b) Hiányt finanszírozó államkötvények

465,2

574,1

726,0

1024,0

1447,4

c) Kincstárjegyek

315,1

417,0

684,4

902,1

1034,9

1. Hiányt finanszírozó költségvetési adósság

1215,2

1413,8

1788,1

2201,1

2713,6

a GDP százalékában

27,8

25,4

25,9

25,8

26,6

2. Egyéb hitelek

306,9

346,1

253,8

227,7

203,7

ebbõl: MNB (ÁFI)

298,5

292,1

233,3

227,5

203,6

3. Egyéb államkötvények

552,9

630,4

1037,3

740,0

836,2

Kincstári államkötvény

76,0

72,4

68,8

65,2

61,7

Lakás Alap Fedezeti Kötvény

19,0

17,1

15,2

13,3

11,4

Rubel követelések megvásárlása

48,3

48,3

48,3

39,9

37,7

Hitelkonszolidációs államkötvény

332,7

338,7

347,7

261,8

261,8

Egyéb államkötvény

17,8

22,8

18,9

26,6

132,1

A leértékelési adósság átváltása

59,1

131,1

538,4

333,2

331,5

4. A központi költségvetés összes belföldi adóssága

2075,0

2390,3

3077,0

3168,8

3753,5

(leértékelési, vagy belföldi devizahitel nélkül)

 

 

 

 

 

a GDP százalékában

47,5

43,0

44,6

37,1

36,7

5. Forintleértékelés, belföldi devizaadósság* MNB-nél

1440,1

2023,3

1563,3

1886,7

2118,2

a GDP százalékában

33,0

36,0

22,8

22,5

20,7

6. A központi költségvetés összes belföldi adóssága (4+5)

3515,1

4409,4

4640,9

5048,8

5871,7

a GDP százalékában

80,5

78,5

67,8

60,1

57,5

7. A költségvetés külföldi adóssága**

236,5

319,9

289,9

315,3

294,1

a GDP százalékában

5,4

5,8

4,2

3,7

2,9

8. A központi költségvetés összes adóssága (6+7)

3751,6

4733,5

4930,2

5370,8

6165,8

a GDP százalékában

85,9

85,1

71,5

62,9

60,3

9. Az alrendszerek tartozásai***

68,3

91,6

73,9

69,5

91,8

10. Az államháztartás bruttó adóssága (8+9)

3836,4

4841,6

5004,1

5440,3

6257,6

a GDP százalékában

87,9

87,0

72,6

63,7

61,2

változatlan áron****

6981,6

6867,4

5924,9

5440,3

5673,3

* A Magyar Nemzeti Bank elõzetes mérlege alapján.
** A Magyar Nemzeti Bank fizetési mérleg statisztikája alapján.
*** Az MNB pénzügyi statisztikái alapján.
**** Az 1997 decemberi árszínvonalon.

Az államadósság konszolidációja a költségvetés és az MNB közötti finanszírozási kapcsolat kiszûrését jelenti, a konszolidációs eljárás módszertanának újragondolását, a konszolidációba bevont állományok kibõvítését indokolta egyrészt az 1997. elején végrehajtott adósságcsere, másrészt az az elvi indok, hogy a jegybanknál lévõ összes olyan forrás amely nem része a monetáris bázisnak, az közgazdasági szempontból adósságként definiálható, ténylegesen államadósságnak minõsíthetõ. Az új módszertan szerint számított konszolidált adósságrátát az alábbi táblázat tartalmazza (a nettó konszolidált adósságra vonatkozó idõsor esetében - a költségvetés követelés-állományának nem piaci értéken való nyilvántartása következtében - az adatok a késõbbiekben változhatnak).

A kibõvített konszolidált államadósság alakulása*

(év végén, milliárd forintban)

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1. Kibõvített konszolidált bruttó államadósság
(3+4+5-6)

 

1973,0

2204,4

3395,8

4201,2

5579,4

5762,8

6345,8

7440,7

a GDP százalékában

79,0

74,9

95,7

96,2

100,3

83,6

74,3

72,8

ebbõl:

 

 

 

 

 

 

 

 

- belföldi

426,6

640,3

1259,0

1623,9

2165,8

2568,4

3094,2

3762,6

a GDP százalékában

17,1

21,8

35,5

37,2

38,9

37,3

36,2

36,8

- külföldi

1546,4

1564,1

2136,8

2577,3

3413,6

3194,4

3251,6

3678,2

a GDP százalékában

61,9

53,2

60,2

59,0

61,4

46,3

38,1

36,0

2. Konszolidált nettó államadósság
(1-7-8)

972,2

1194,6

1962,3

2629,4

3217,1

3450,6

3853,7

4598,1

a GDP százalékában

38,9

40,6

55,3

60,2

57,8

50,1

45,1

45,0

Emlékeztetõ tételek:

3. Az államháztartás bruttó adóssága a GDP százalékában

1865,1

2324,8

3206,4

3836,4

4841,6

5004,1

5440,3

6257,6

 

74,7

79,0

90,4

87,9

87,0

72,6

63,7

61,2

4. Az MNB-nél lévõ bruttó külföldi adósság

1427,6

1430,2

1934,1

2339,4

3088,4

2847,2

2845,2

3078,0

a GDP százalékában

57,1

48,6

54,5

53,6

55,5

41,3

33,3

30,1

5. Az MNB-nél lévõ egyéb belföldi tartozások**

302,3

292,0

422,1

586,0

802,2

820,1

914,3

1035,2

6. A költségvetés jegybanki finanszírozása

1622,0

1841,9

2166,8

2560,5

3152,8

2908,6

2854,0

2930,0

a GDP százalékában

64,9

62,6

61,1

58,7

56,7

42,2

33,4

28,7

7. Az MNB-nél lévõ külföldi követelések

419,6

461,6

775,5

882,9

1808,3

1761,1

1973,3

2340,0

a GDP százalékában

16,8

15,7

21,9

20,2

32,5

25,5

23,1

22,9

8. Az MNB és az állam egyéb követelései***

581,2

548,1

658,0

688,9

554,1

551,1

518,8

502,6

* Az államháztartás konszolidált adósságállományának (tartalmazza az intézmények pénzintézeti hiteleit) és a Jegybank tartozásállományának összevonásával, kiszûrve a költségvetés és az MNB közötti finanszírozási kapcsolatokat.
** A monetáris bázis (bankjegy, érme és kötelezõ tartalék) nélkül
*** Az MNB Statisztikai fõosztályán készített államháztartási statisztika alapján

4. Külföldi kereslet

A korábbi prognózisokkal szemben 1998-ban kedvezõbb, de tendenciájában az év vége felé erõsen lassuló nyugat-európai konjunktúra, az elhúzódó dél-kelet ázsiai, majd az orosz válság, valamint a tovább gyorsuló belföldi kereslet növekedés, idõnként egymásnak ellentmondó, máskor egymást felerõsítõ hatásai alakították a magyar külkereskedelmi folyamatokat. Az év egészében ez azt eredményezte, hogy a GDP szerkezetû export és import volumenének növekedési üteme, bár továbbra is kiemelkedõ volt 1997-hez képest, mérséklõdött. Minthogy az export bõvülés lassulásától elmaradt az import dinamika lassulásának mértéke, a korábban az export javára mutatkozó növekedési ütemkülönbség 1998-ban az import javára változott. Az áru és szolgáltatás külkereskedelem hiánya így 1,2 milliárd dollárra nõtt olymódon, hogy az áruforgalomban kialakult mintegy 2 milliárd dollár hiányt a szolgáltatás kereskedelem közel 800 millió dollár aktívuma mérsékelte.

A GDP szerkezetû export és import valamint a külkereskedelmi

termékforgalom volumenének növekedése

%

 

1996

1997

1998

GDP szerkezetû

 

 

 

Export

7,4

26,4

16,0

Import

5,7

25,5

22,2

Termékforgalom

 

 

 

Export

12,9

29,9

22,2

Import

11,7

26,4

24,8

A magyar export szempontjából rendkívül kedvezõ folyamatok - új kapacitások felfutása, növekvõ külföldi, elsõsorban nyugat-európai kereslet - 1998 év elején még folytatódtak, amelyek kiugróan magas export dinamikához (28,3%) vezettek az elsõ negyedévben. Ennek a magas ütemnek a további fennmaradása azonban nem volt várható. A külföldi mûködõtõke befektetések révén az elõzõ években megvalósított beruházások bázisán az áruexport kiemelkedõ ütemû bõvülése ugyanis, már második éve tartott, aminek természetes lassulása valószínûsíthetõ volt. Mégsem ez a tényezõ játszott elsõsorban szerepet a kivitel 1998 évi lassulásában. Az export növekedési ütemének második negyedévtõl megfigyelhetõ fokozatos csökkenésében az érlelõdõ orosz válság hatása követhetõ nyomon, ami teljes terjedelmében az év második felében bontakozott ki. Bár az orosz export összexporton belüli aránya nem jelentõs ( az 1997. évi 5,1%-kal szemben 1998-ban 2,9% volt), így érdemben a magyar gazdaság export teljesítményét csak kis mértékben befolyásolta, külkereskedelmi egyenlegrontó hatása miatt mégis említést érdemel. Érdemes megemlíteni, hogy ugyanakkor az import oldalon az energiahordozó árak csökkenésébõl közel azonos mértékû egyenlegjavító hatás adódott.

A legfontosabb piacunkat jelentõ euró régióban, ahova kivitelünk több, mint 70%-a irányul, a GDP növekedése az 1997. évi 2,5%-ról 1998-ban 3%-ra gyorsult. Míg az elmúlt néhány évben a fejlett európai országokban általában az export volt a növekedés fõ forrása, 1998-ban az export növekedési üteme jelentõsen mérséklõdött. Ezt a hatást azonban ellensúlyozta a belföldi felhasználás dinamikus bõvülése, ezen belül is mindenekelõtt a magánfogyasztás gyors növekedése hatott kedvezõen a magyar exportra: az euró régióba irányuló exportunk igen dinamikusan, 20%-ot meghaladó ütemben nõtt.

A termékforgalomban mind az exportnál, mind az importnál jelentõs értéknövekedés következett be: az export értéke 3,9 milliárd dollárral, 23 milliárd dollárra emelkedett, az importé pedig ennél nagyobb mértékben, 4,5 milliárd dollárral, 25,7 milliárd dollárra. Az import magasabb induló szintje és valamivel gyorsabb növekedése következtében a külkereskedelmi deficit 0,6 milliárd dollárral nõtt.

Külkereskedelmi termékforgalom

(szezonálisan igazított adatok, millió dollár)

 

Export

Import

Egyenleg

1997. I. né.

4409,8

4924,6

-514,8

1997. II. né.

4554,6

5176,2

-621,6

1997. III. né.

4866,4

5352,0

-485,6

1997. IV. né.

5209,8

5706,8

-497,0

1997. év

19040,6

21159,6

-2119,1

1998. I. né.

5414,7

6005,9

-591,2

1998. II. né.

5702,2

6276,6

-574,4

1998. III. né.

5787,3

6557,4

-770,0

1998. IV. né.

6035,6

6805,8

-770,2

1998. év

22939,8

25645,6

-2705,9

A szezonálisan kiigazított külkereskedelmi egyenlegek alapján az éven belüli folyamatokat az jellemezte, hogy az orosz válság hatására a harmadik negyedévben megugró deficit a negyedik negyedévben már stabilizálódott. Figyelembe véve az export és import közötti szintbeli különbséget, ez azt jelenti, hogy a harmadikról a negyedik negyedévre az export már ismét gyorsabban nõtt, mint az import.

A volumen folyamatok dinamikája némileg eltért az értékadatokétól. Az export volumen elsõ félévi dinamikus növekedése a második félévben ellaposodott. A kedvezõ cserearány-változás eredményeként azonban ez a lassulás az értékadatokban tompítottan jelentkezett, sõt a negyedik negyedévben újra felgyorsult az export. 1998 folyamán a cserarányok 1,7%-kal javultak. Ezen belül a gépiparé 1,6%-kal, az energiahordozóké 15,9%-kal javult, miközben az élelmiszeripar cserearánya a kedvezõtlen világpiaci ártrendek miatt 3,5%-kal romlott. Mivel mind az exportban, mind az importban a gépipar részaránya a legjelentõsebb, az ágazat cserarányjavulása a változás kis mértéke ellenére is jelentõen szerepet játszott az aggregált index javulásában. Ezzel szemben az energiahordozók részaránya igen alacsony, a változás mértéke azonban igen nagy volt, aminek következtében ez a tétel is jelentõsen befolyásolta a cserearány alakulását. A gépipar cserearányjavulását nehezen magyarázhatjuk mással, mint a változó (javuló) termékösszetétel hatásával. Az energiahordozók esetében pedig a kedvezõ világpiaci tendenciák voltak a meghatározóak, a kõolaj ára éves átlagban 30%-kal csökkent.

Az export növekedési ütemének lassulása elsõsorban a FÁK országokba irányuló kivitel csökkenésével magyarázható. Ez a csökkenés kisebb mértékben már a válság kitörését megelõzõen, folyamatosan jelentkezett. A gazdálkodók egy része az orosz piac problémáival fokozatosan szembesült, bár a válság augusztusban tetõzött. A FÁK viszonylatú export az év egészében 24,5%-kal 340 millió dollárral, ezen belül az orosz export 308 millió dollárral csökkent 1997-hez képest. (Részletes elemzést ld. külön boxban.)

Az orosz válság külkereskedelmi hatásai

Oroszországba irányuló exportunk a 90-es évek elejétõl folyamatosan zsugorodott. Az összes forgalomban az orosz export részaránya 1997-ben, amikor még nem beszélhetünk az orosz válság hatásáról, mindössze 5,1% volt. Ez az arány csökkent tovább 1998-ban, 2,9%-ra. Az oroszországi válság elmélyülése 1998 második felében, az összexport növekedési ütemének mérséklésén keresztül, rontotta a magyar exportteljesítményt. Orosz viszonylatú exporttermékeink alacsony importtartalma, valamint amiatt, hogy a második félévre tervezett exporthoz az import nagy része már korábban beérkezett, az importot mérséklõ hatás jelentéktelen volt, és az export kiesése nagyrészt a külkereskedelmi egyenleg romlásában mutatkozott. Bár az orosz válság a magyar export teljesítményt csak minimálisan érintette, az összexport dinamikája emiatt csak mintegy 2%-ponttal csökkent, egyes termékcsoportok és vállalatok tevékenységét súlyosan érintette. Így az élelmiszergazdasági, a gyógyszer és közúti jármû kivitelt, amelyeken belül az orosz piac jelentõsége nagy, vagy domináns volt, 1997 megfelelõ idõszakához képest az export növekedése már az elsõ félévben lassult, 1998 január-augusztusban 6%-kal, január-decemberben pedig már 32%-kal esett vissza az export,

amely így 1998-ban 308 millió dollárral maradt el az 1997. évi teljesítménytõl. Az export visszaesése 1998 elsõ félévében a kivitel mintegy 40, illetve 30%-át képviselõ élelmiszergazdasági és feldolgozott termékeknél szeptembertõl vált különösen nagymértékûvé. A gépexport, amelynek részesedése az orosz viszonylatú exportban a válság kiélezõdése elõtt több, mint 20 % volt, szeptemberben töredékére esett vissza, októberben és novemberben azonban a visszaesés már a korábban legyártott termékek egy részének a kiszállítása következtében jelentõsen mérséklõdött. Az orosz export visszaesésében az egyik legjelentõsebb szerepet az autóbuszexport csökkenése játszotta.

A magyar-orosz kereskedelem export és import oldalát együtt nézve, a második félévben bekövetkezett jelentõs export csökkenés egyenlegrontó hatását az év egészében már nem volt képes ellensúlyozni az alacsony nyersanyag és energiahordozó árak következtében elért import megtakarítás. Míg a magyar-orosz kereskedelmi deficit 1998 január-novemberben még 20 millió dollárral elmaradt 1997 megfelelõ idõszakának hiányától, január-decemberben már 20 millió dollárral meghaladta azt.

Az áruforgalmat érintõ hatáson túl az orosz válság közvetett hatásaként értékelhetõ az ebbõl a régióból származó idegenforgalmi bevételek csökkenése. Az Oroszországból érkezõ turisták számának mintegy 70%-os, és az Ukrajnából érkezõk 26%-os visszaesése meghatározó szerepet játszott az idegenforgalmi bevételek 1998. évi mintegy 80 millió dolláros csökkenésében.

A teljesség - közvetett hatások részbeni számbavételével - igénye nélkül, a jelenleg kimutatható külkereskedelmi exportbevétel kiesés az orosz és a FÁK országok viszonylatában, az említett idegenforgalmi bevétel kieséssel együtt összesen mintegy 420 millió dollárt tett ki.

Az orosz válság által közvetlenül nem érintett régióba, elsõsorban a fejlett országokba, exportunk viszont továbbra is rendkívül dinamikusan, éves szinten 24,8%-kal emelkedett, ami meghaladta az 1997. év 23,7%-os növekedési ütemét is. Ebben a teljesítményben meghatározó szerepe volt annak, hogy az utóbbi években létrehozott exportkapacitások kihasználása tovább nõtt, illetve újabb beruházások léptek be. A vámszabad területi export - amely az összkivitel mintegy 36%-át adja - dinamikája a vártnál sokkal kisebb mértékben csökkent: az 1996 évi 93%, az 1997 évi 77% után 1998-ban is jelentõsen, 64%-kal bõvült. Az összes export negyedik negyedévi ismételt felgyorsulása is a nyugat-európai piacokon bekövetkezett értékesítés-növekedésnek volt köszönhetõ. Legjelentõsebben a jármûexportunk gyorsult fel - önmagában ez az egy termék 200 millió dollár többletexport realizálását tette lehetõvé -, ami a második félévben megnövekvõ tartós fogyasztási cikk keresletnek volt köszönhetõ.

A magyar export termékcsoportok szerinti alakulását vizsgálva megállapítható, hogy a gépipari kivitel növekedési üteme az 1997. évi 51% után továbbra is kiemelkedõ, közel 40% volt. Mindez azt eredményezte, hogy részaránya az elõzõ évi 45%-ról 52%-ra emelkedett. A gépek árufõcsoporton belül az export több, mint egyötödét adó energiafejlesztõ gépek kivitele nõtt a leggyorsabban (85%-kal).

Az egyéb termékcsoportok közül az élelmiszer-, a nyersanyag- és az energiahordozó export esetében visszaesést tapasztalhattunk 1997-hez képest, míg a feldolgozott termékek kivitelének növekedési üteme meghaladta az elõzõ év hasonló mutatóját. A feldolgozott termékeken belül csökkent a vegyipari export, stagnált a fa-, papír- és mûanyagipari kivitel, és nõtt a textilipar exportja. A visszaesõ könnyûipari-, nyersanyag- és élelmiszerexportot jelentõs részben a oroszországi értékesítési lehetõségek beszûkülésével és a nyomott világpiaci árakkal magyarázhatjuk, de nem zárható ki a délkelet ázsiai válság nyomán erõsödõ harmadik piaci verseny hatása sem.

Az export termékcsoportjainak növekedési üteme

Elõzõ év azonos idõszaka =100,0

 

Élelmiszer, ital, dohány

Nyersanya- gok

Energiahor- dozók

Feldolgozott termékek

Gépek, gépi berendezések

1997 I. név

4,7

13,0

17,5

3,7

25,4

1997 II. név

5,6

3,5

-20,1

4,8

49,7

1997 III. név

-2,5

1,1

5,5

6,3

60,3

1997 IV. név.

6,6

6,4

-14,0

9,3

66,2

1997

3,5

5,9

-3,9

6,0

49,5

1998 I. név

13,4

3,0

-18,7

12,7

53,4

1998 II. név

-3,4

-3,9

-3,2

13,5

37,1

1998 III. név

-0,9

-12,5

-23,4

11,9

35,1

1998 IV. név.

-11,2

-13,0

-10,1

5,8

33,7

1998

-0,9

-6,9

-14,2

10,9

39,6

Az áruforgalmi import 1998. évi növekedése szoros kapcsolatba hozható a továbbra is magas export dinamikával, de egyre nagyobb mértékben a belföldi felhasználás növekedésével, az erõteljes beruházási tevékenységgel illetve a megnövekedett fogyasztási, elsõsorban a tartós fogyasztási cikk kereslettel. 1997-ben és 1998-ban az üzleti ciklus felfutásával egyidejûleg a tartós fogyasztási cikkek importja nõtt a legdinamikusabban. A második leggyorsabban bõvülõ termékcsoport a beruházási javak voltak. A nem tartós fogyasztási cikkek behozatalának növekedése, bár a gyorsuló lakossági fogyasztás eredményeként jóval meghaladta az elõzõ évit, mégis jelentõsen, 25-30 százalékponttal alatta maradt a tartós fogyasztási cikk import bõvülési ütemének. Az import esetében a megfigyelések egybevágnak azzal a nemzetközi üzleti ciklusokban tapasztalható jelenséggel, hogy a ciklusra a tartós fogyasztási cikkek és beruházási termékek sokkal érzékenyebben reagálnak, mint a nem tartós fogyasztási javak illetve intermedier termékek.

Különféle termékcsoportok importjának növekedési üteme

Elõzõ év azonos idõszaka=100 %

Nem tartós fogyasztási cikkek

Tartós fogyasztási cikkek

Beruházási javak

Egyéb

1997 I. név

3,0

40,0

23,7

14,6

1997 II. név

8,1

60,4

11,3

19,2

1997 III. név

8,4

38,6

9,6

18,4

1997 IV. név.

17,8

42,7

11,9

19,5

1997

9,2

45,2

14,0

17,9

1998 I. név

25,7

57,3

21,5

19,0

1998 II. név

20,9

42,7

44,4

17,3

1998 III. név

18,7

45,7

35,7

15,8

1998 IV. név.

5,2

34,3

27,3

14,3

1998

17,4

44,8

32,0

16,6

Az áruforgalom relációs szerkezetében az eddig vázolt folyamatok tükrözõdtek: az exportban és az importban egyaránt nõtt az OECD országok, míg visszaesett a FÁK országok részesedése, ill. az exportban csökkent, az importban pedig nõtt az ázsiai országok aránya. Az ázsiai régió súlya exportunkban 3% alá csökkent, míg az importban 10-rõl 12%-ra emelkedett. Ez utóbbi jelenség figyelemre méltó, mivel ez a válság-régió erõteljesen csökkentette importját, és nemzeti valutáik jelentõs reálleértékelése nyomán növelte versenyképességét. A régióval szemben keletkezett passzívum 1997-hez képest 867 millió dollárral, 2420,5 millió dollárra nõtt. Ebbõl 304 millió dollárt tett ki a japán-magyar külkereskedelmi egyenleg romlása, a dél-kelet ázsiai válság által legerõsebben sújtott 5 ország esetében ( Malaysia, Korea, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Indonézia) pedig a passzívum 245 millió dollárral emelkedett az elõzõ évhez képest.

Magyarország összes és ázsiai viszonylatú külkereskedelmének alakulása

(millió dollár)

Export

Import

Egyenleg

 

1997

1998

98/97

(%)

1997

1998

98/97

(%)

1997

1998

98-97

Áruforgalom összesen

19099,9

23005,3

120,4

21234,0

25706,4

121,1

-2134,1

-2701,1

-567,0

ebbõl: Ázsia összesen

582,1

683,4

117,4

2135,2

3103,9

145,4

-1553,1

-2420,5

-867,4

ebbõl: Japán

101,4

93,9

92,6

691,2

987,5

142,9

-589,8

-893,6

-303,9

Forrás: Gazdasági Minisztérium, havi tájékoztatók

A szolgáltatásokból származó nettó bevételek 680 millió dolláros értéke 500 millió dollárral volt alacsonyabb az 1997. évinél, amiatt, hogy az alig növekvõ szolgáltatás export mellett - az üzleti ciklussal is összefüggésben - a szolgáltatás import jelentõsen emelkedett. Az idegenforgalom nélküli egyéb szolgáltatások külkereskedelmének felfutása szorosan összefügg a liberalizálással, a piacgazdaság kiszélesedésével, a gazdasági növekedés beindulásával és annak tartósulásával. A szolgáltatási aktívum lemorzsolódása 1997-tõl figyelhetõ meg, amit eddig eredményesen fékezett az idegenforgalmi aktívum növekedése.

A szolgáltatási aktívum jelentõsebb csökkenésének irányában hatott 1998-ban a tovább növekvõ belföldi felhasználás és az orosz válság közvetlen és közvetett hatása is. A környezõ országokból származó idegenforgalmi bevételek, meghatározóan az orosz válság hatásaként, csökkentek. Ugyanakkor az idegenforgalmi kiadásoknál, a növekvõ fogyasztással összhangban mérsékelt növekedés volt megfigyelhetõ. Így a korábbi várakozásokkal szemben, amelyek az aktívum növekedését valószínûsítették, az idegenforgalom pozíciója 130 millió dollárral romlott. A kereskedelem fuvarozási és szállítmányozási tevékenységen realizált bevételi többletét meghaladták a pénzügyi szolgáltatások, a technikai és kulturális szolgáltatások növekvõ nettó kiadásai. (ld.: boxban)

A szolgáltatások külkereskedelmének alakulása

A szolgáltatás export nettó bevétele 1998-ban mintegy 500 millió dollárral, 700 millió dollárra csökkent. A visszaesés a technikai-kulturális, a pénzügyi szolgáltatások növekvõ nettó behozatalának és az idegenforgalom csökkenõ nettó exportjának az eredményeként következett be.

Az idegenforgalmi nettó exporttöbblet 1,3 milliárd dolláros értéke 130 millió dollárral volt alacsonyabb, mint 1997-ben. A turizmusból származó bevételek dollárban számítva 3 százalékkal csökkentek. A hazánkba látogató külföldiek száma 10 százalékkal esett vissza. Ebbõl meghatározó volt a Kelet-Európából érkezõ - orosz, ukrán, horvát, jugoszláv, cseh , lengyel - utasok számának csökkenése. Az idegenforgalmi kiadások 4,5%-os növekedése a lakossági fogyasztás emelkedésével volt összhangban, és évközi lefutása is követte a lakossági fogyasztásét.

Az idegenforgalmon kívüli egyéb szolgáltatás export összesen 2,4 milliárd dollárt ért el. 5%-os növekedése mindössze 100 millió dollár többletet jelentett 1997-hez képest. Ezzel szemben az egyéb szolgáltatás import 3 milliárd dollárt tett ki, amelynek 19%-os növekedése közel 500 millió dollár többlet importot eredményezett az elõzõ évhez képest. Mindezek következtében az egyéb szolgáltatások egyenlege 1998-ban ugyanolyan mértékben romlott ( 370 millió dollárral), mint 1997-ben.

Egyéb szolgáltatás export- és importtrend alakulása

Az egyes szolgáltatási tételeken belül az 1998. évi egyenlegromlást - 1997-hez hasonlóan- elsõsorban a technikai kulturális szolgáltatások, ezen belül is az egyéb üzleti és professzionális szolgáltatások bevételeinek csökkenése okozta. Ezen a rendkívül vegyes jogcímen kell például a jogi tanácsadási, képviseleti, hirdetési, kutatási - fejlesztési, mérnöki és egyéb fordítási, tolmácsolási, "public relation" szolgáltatásokat elszámolni. Itt szerepelnek a leányvállalati rezsiköltség hozzájárulások is. A korábbi években a multinacinális vállalatok leányvállalatainak létrehozásakor tehát itt jelentek meg az anyavállalati befizetések. A bevételek csökkenésében szerepet játszhatott az, hogy a vállalatalapítások száma a kezdeti erõteljes felfutás után mérséklõdött, illetve a korábban létrehozott magyarországi leányvállalatok nyereségessé váltak és a nem-rezidensek vállalatalapítással és fenntartással járó rezsiköltségei mérséklõdtek.

A technikai és kulturális szolgáltatások a fenti jogcímeken kívül a kommunikációs, számítógépes és informatikai, szabadalmi és licencdíjakat, bérleti díjakat, audiovizuális és a hozzá kapcsolódó, egyéb kulturális és szórakoztatási szolgáltatásokat tartalmazzák.

A szabadalmi és licencdíjak bevételei jelentõsen csökkentek, miközben a kiadások is emelkedtek. A bérleti díjaknál közel 50%-os kiadás növekedés járult hozzá a passzívum növekedéséhez. Mindkét változás a liberalizáció hatását jelezheti. Az elsõ esetben az innovációs kézség csökkenése is szerepet játszhat, míg a második esetben a külföldiek ingatlanvásárlásának lehetõvé tétele és elterjedése egyértelmûen a bérleti díjak növekedéséhez kell, hogy vezessen.

A technikai és kulturális szolgáltatás jogcímen együttesen 730 millió dollár nettó import többlet keletkezett. 1998-ban, 1997-hez hasonlóan, a passzívum növekedése 75%-ban a bevételek csökkenésével magyarázható. Emiatt nem tekinthetõ megalapozottnak az a feltételezés, hogy az egyenleg romlásában rejtett jövedelemátutalások játszanának jelentõsebb szerepet.

Az üzleti szolgáltatások jogcímein 164 millió dollár nettó kiadási többlet keletkezett. Itt szerepelnek a rezidens biztosítási vállalkozók bevételei és kiadásai, valamint a pénzügyi szolgáltatások, ezen belül az értékpapírokhoz kapcsolódó és a bróker díjak.

1998-ban a nemzetközi tõkepiac megrázkódtatásai nyomán a magyar részvénypiac teljesítménye messze elmaradt az 1997. évitõl. Mivel a különféle díjak és jutalékok nagyrészt a piaci árfolyamhoz kötõdnek, nyilvánvaló, hogy az ezekbõl származó bevételek is alacsonyabbak voltak. A magyarországi rezidens bankok bevételeinek csökkenésében szerepet játszhatott az is, hogy a növekvõ számú multinacionális vállalat nem rezidens bankok pénzügyi szolgáltatásait veszi nagyobb részt igénybe.

A kereskedelmi szolgáltatásokon belül a bérmunkadíj a meghatározó tétel. A jelenleg követett fizetési mérleg módszertan szerint itt kellene elszámolni a bérmunkavégzés után kapott és a külföldön végeztetett (passzív) bérmunka után fizetett díjat. 1997-ben a vámstatisztika szerinti aktív bérmunkadíjnak csupán egyötöde került itt elszámolásra. 1998-ban a bérmunkadíjból itt elszámolt nettó bevételi többlet csak 100 millió dollárt ért el.

A fuvarozási és szállítmányozási szolgáltatások aktívuma az elõzõ évi 70 millió dollárról 200 millió dollárra növekedett, elsõsorban a személyszállítási fuvardíjbevételek és a külföldi árufuvarozási bevételek emelkedése miatt.

Az építési és szerelési szolgáltatások egyenlege 15 millió dollár passzívummal zárt, miközben a bevételek és a kiadások is 80 százalékkal növekedtek. Az építési szerelési díjak tartalmazzák az export/importtal kapcsolatos építési, szerelési díjtételeket, építõipari javításokat, a fõvállalkozói tevékenységet és ingatlan fenntartási kiadásokat és bevételeket.

IV. KÍNÁLATI TÉNYEZÕK

1. Munkaerõpiaci folyamatok

A munkaerõpiaci helyzet 1998-ban kedvezõen alakult. Bõvült a foglalkoztatás, folytatódott a munkanélküliség szintjének csökkenése; és legfontosabb változás, hogy ezek eredõjeképpen megállt a gazdasági aktivitási ráta évek óta tartó esése. Ennek ellenére a relatíve kedvezõ munkanélküliségi mutatók mögött Magyarországon még mindig a munkaerõpiaci aktivitás rendkívül alacsony szintje áll. Az 1998 során lassan emelkedõ aktivitási rátákból az év egészére már a 1997. évi átlagot megközelítõ 51,7%-os átlagos aktivitási ráta adódott. Figyelembe kell venni azonban a népesség demográfiai szerkezetének változását is: a kor és nem szerinti összetétel változása a következõ években pozitívan hat az aktivitási rátára, ami így fokozatosan, de tartósan emelkedni fog.

1.1. A foglalkoztatottság alakulása

A KSH lakossági felmérése szerint 1998-ban folyamatosan emelkedett a foglalkoztatottak létszáma, az év átlagában mintegy 0,7%-kal. A 15-74 éves népességhez viszonyított foglalkoztatási arány az év átlagában elérte a 47,7%-ot, az 1997-ben mértnél mintegy 0,5 százalékponttal magasabb rátát mutatott.

A KSH intézményi statisztikája ágazati bontású adatokat az 5 fõ feletti vállalkozásokra illetve a költségvetési intézményekre közöl. Ezen adatok szerint a létszámnövekedés 1998-ban 0,4% volt. Az év egészét tekintve átlag feletti létszámnövekedés következett be a feldolgozóiparban (1,5%), ezen belül a gépiparban (6,1%) és a kohászatban (4,9%). A szolgáltatásokon belül kiemelkedõ létszámnövekedést mutatott az ingatlanügyek és gazdasági (számítástechnikai, jogi, tanácsadási, stb.) szolgáltatások ágazat (2,3%). A költségvetési intézményekben alkalmazottak száma gyakorlatilag stagnált, ezen belül azonban emelkedett a közigazgatás és kötelezõ társadalombiztosítás létszáma (3,2%).

A foglalkoztatottak számának alakulása*

*Szezonálisan igazított adatsor a KSH Munkaerõpiaci jellemzõk c. kiadványa alapján, idõben összehasonlítható módon számítva.

1.2. A munkanélküliség alakulása

A KSH által mért munkanélküliségi ráta 1998 utolsó negyedévére 7,5%-ra csökkent, 1998 egészében így átlagosan 7,8%-os - az 1997-ben mértnél 1,1 százalékponttal alacsonyabb - értéket mutatott.

A munkanélküliségi ráta alakulása

* Szezonálisan igazított adatsor, a munkanélküliség az ILO definíció szerint, idõben összehasonlítható módon számítva.

Munkanélküliség - infláció - növekedés

A gazdasági növekedés és az infláció alakulását két csatornán keresztül is befolyásolja a munkaerõpiaci helyzet. Egyrészt a munkanélküli állomány munkaerõ-tartalékként szolgál a termelésüket bõvítõ vállalatok számára, visszafogja a bérnövekedési tendenciákat. A hatás erõssége attól függ, hogy a munkanélkülieket a munkaadók és a már állásban levõ munkavállalók a foglalkoztatottak közeli helyettesítõinek tekintik-e. Amennyiben nem, ebben az esetben még a munkanélküliség jelenlegi, "középmagas" szintjének sincs bérnövekedést fékezõ hatása. Ennek következtében nem zárható ki annak a veszélye, hogy (1) a nagyobb munkanélküliséggel jellemezhetõ régiókban, bár a bérköltségek alacsonyak, mégsem elegendõen vonzóak ahhoz, hogy ott gyorsabb gazdasági növekedés induljon be, illetve, hogy (2) a fejlett, dinamikusan növekvõ régiókban a vállalatok - munkaerõhiányba ütközve - lendületes, termelékenység-javulásukat meghaladó béremelkedést, illetve termelésük növekedésének visszafogását lesznek kénytelenek elszenvedni.

A munkaerõpiaci fejlemények arra utalnak, hogy a munkanélküliek összességén belül megkülönböztethetõk olyan csoportok, melyek nem tekinthetõk a foglalkoztatottak közeli helyettesítõinek, így jelenlétük nem járul hozzá a releváns munkaerõ-tartalékhoz. A munkanélkülieket az állástalanul töltött idõ illetve iskolai végzettsé-gük/szakképzettségük szerint csoportosítva tudjuk megkülönböztetni. A munka nélkül töltött idõ szerinti csoportosítást az indokolja, hogy munkapiaci kutatások szerint a tartós munkanélküliek jelenléte gyengíti a helyi munkanélküliségi ráta és a bérek közti negatív kapcsolatot. A tartósan - legalább fél, vagy egy éve - állástalan egyén humán tõkéje már feltehetõen erodálódott, a munkához jutást elõsegítõ társadalmi kapcsolatai fellazultak, és munkakeresési intenzitása is csökkent, például a jövedelempótló támogatás lehetõsége miatt.

A legfeljebb 6 hónapja állástalanok esetében 3%, a legfeljebb 12 hónapja állástalanok esetében pedig 5% alatti szintre csökkent a munkanélküliségi ráta. Ez azt jelenti, hogy a munkaerõ-tartalék szempontjából effektív munkanélküliségi ráta - országos, aggregált szinten is - közel járhat a súrlódásos munkanélküliség szintjéhez. A fejlett régiókban az országos átlagnál jóval magasabb aktivitási rátákat figyelhetünk meg, így ott a munkapiacon már jelenlévõ munkanélkülieken túl nem számíthatunk számottevõ munkaerõ-tartalékra. Ezekben a régiókban, helyi szinten a fellendülés már felszívta a rövid ideje állástalanokat, rontva a munkanélküliek összetételén, így ott szûk keresztmetszetek kialakulásával számolhatunk. Országos szinten azonban nem számítunk munkaerõhiány jelentkezésére, mivel a kedvezõtlen helyzetû régiók továbbra is igen alacsony aktivitási rátái potenciális munkaerõ-tartalékokat jeleznek.

Munkanélküliségi ráták a munkanélküliség idõtartama szerint*

*Szezonálisan igazított adatok, 1998-tól közvetlenül nem összevethetõk a megelõzõ idõszakkal. A ráták számítása során mind a munkanélküliek, mind a viszonyítási alapként használt gazdaságilag aktívak kategóriájából kihagyjuk a 3, 6 illetve 12 hónapnál hosszabb ideje állástalanokat.

Munkanélküliségi ráták képzettség szerint*

*Szezonálisan igazított adatok, 1998-tól közvetlenül nem összevethetõk a megelõzõ idõszakkal. A ráták számítása során a megfelelõ iskolai kategóriába tartozó munkanélküliek számát viszonyítjuk az adott kategóriába tartozó munkanélküliek és foglalkoztatottak (azaz gazdaságilag aktívak) számához.

A magasabb képzettséggel rendelkezõk esetében a munkanélküliségi ráta a szakmunkások körében csökkent a leggyorsabban. Ezt a feldolgozóipari foglakoztatás-bõvülés szakképzett fizikai munkaerõ-igénye magyarázza. A felsõfokú végzettséggel rendelkezõk körében továbbra is stabilan 2% körül alakul a munkanélküliségi ráta. Ez azt jelzi, hogy a jövõben a gazdasági növekedést korlátozhatja az iskolázott munkaerõ-tartalék hiánya, bérnövekedésekhez, illetve a termelés visszafogásához vezetõ szûk keresztmetszeteket valószínûsíthetünk.

A regisztrált munkanélküliségi ráta emelkedése

A köztudatban gyakran keveredik két különbözõ munkanélküliségi mutató használata: a KSH által publikált, kérdõíves lakossági felmérésre alapozott mutató mellett sokan az Országos Munkaügyi Módszertani Központ (OMMK) által a regisztrált munkanélküliek számából készített ráta alakulását vizsgálják. Két probléma merül fel a regisztrációs rátával kapcsolatban. Egyrészt nem a ténylegesen munka nélkül lévõ és aktívan állást keresõ populáción, hanem a munkaügyi központoknál hivatalosan regisztrált állományon alapul. Más felmérésekbõl tudjuk, hogy a regisztrált állomány mintegy fele valójában nem munkanélküli, hanem inaktív vagy foglalkoztatott. A regisztrált létszám alakulása tehát nem kizárólag a munkapiaci kereslet-kínálat függvénye, hanem legalább ilyen mértékben hatnak rá szabályozási sokkok, azaz a különféle jogcímeken szociális transzferekhez való hozzájutás szabályainak változása. További gondot jelent, hogy a regisztrációs ráta nevezõjében nem az éppen aktuális aktív létszám, hanem az évente egyszer összeállított ún. Munkaerõmérlegben szereplõ aktív állomány szerepel. Így a ráta számlálója folyamatosan, nevezõje viszont csak évente - januárban - változik, ami megnehezíti a ráta értelmezését.

A regisztrációs ráta a KSH-rátához képest eltérõ tendenciájú képet festett - 1998 év végén, a KSH-ráta az állástalanság csökkenését vetítette elõre, míg az OMMK-ráta szerint az 1998 novemberben mért 8,8%-ról két hónap alatt 10,3%-ra ugrott fel a munkanélküliség! A regisztrált munkanélküliségi mutató által jelzett negatív fordulatot valójában módszertani problémák okozzák. Elõször is, a munkanélküliség, mint a legtöbb gazdasági folyamat, meglehetõsen szabályos, éven belüli szezonális ingadozást mutat - a folyamat trendjétõl függetlenül õsszel mindig esik, míg az év elején mindig emelkedik a regisztrált munkanélküliek száma. Ez a regisztrációs ráta 1,5%-os emelkedésének közel kétharmadát magyarázza. További gond az OMMK-mutató számítási módszerének 1999 januári megváltoztatása. Korábban a munkanélküliségi ráta viszonyítási alapjául szolgáló gazdaságilag aktív népesség a munkahelyükrõl gyes/gyed miatt távollévõket is magában foglalta; 1999-tõl azonban - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen - kiveszik az aktívak közül ezt az éves átlagban közel negyedmilliós csoportot. A módszertani váltást azonban a korábbi adatokon nem vezették végig, így a váltás miatt zsugorodó aktív létszám kizárólag az új, 1999. januári ráta értékét emelte meg. Ezt az adatot azonban csak a vele módszertanilag konzisztens módon, azaz a gyesen/gyeden lévõk kihagyásával újraszámított korábbi adatokkal szabad összevetni. Idõben összehasonlíthatóvá tett és szezonálisan is igazított idõsor szerint az 1998 õszén mért 9,7%-os ráta emelkedett 1999 januárra 9,8%-ra, a tényleges romlás 0,1% volt csupán.

Az eredeti és a korrigált regisztrált munkanélküliségi ráta*

* A korrigált ráta az 1999-es definíciót alkalmazza a múltbéli adatokra is, mindkét idõsor szezonálisan

igazított.

1.3. Béralakulás

A KSH adatai szerint az elõzõ év azonos idõszakához viszonyítva 1998 utolsó negyedévében a bruttó nominális bérek átlagosan 15,5%-kal nõttek, így 1998 egészére az átlagbér-növekedés üteme 18,3% volt. Az inflációt figyelembe véve ez az utolsó negyedévben 3,8%, 1998 egészében pedig 3,6% reálbér-növekedésnek felelt meg.

Bérinfláció - átlagbér növekedés

Korábbi elemzéseinktõl eltérõen a munkaerõpiaci helyzet elemzésének középpontjába az átlagbér változása helyett az úgynevezett bérinflációs mutató került. Az átlagbér által mért bérnövekedés egy része abból ered, hogy a foglalkoztatás eltolódik a magasabb iskolai végzettséggel, szakképzettséggel, illetve termelékenységgel, így magasabb bérezéssel jellemezhetõ területek irányába. A bérnövekedésnek ez a komponense valószínûsíthetõen termelékenység-növekedéssel "megalapozott" béremelkedést takar, és piacgazdaságban nagyrészt kívül áll a gazdaságpolitika hatókörén. Ezért - több fejlett ország gyakorlatához hasonlóan - az átlagbér változásából kiszûrtük az összetétel-változás hatását, s az így kapott, bázisidõszaki, változó súlyozású láncindexet (Laspeyres-index) nevezzük bérinflációs mutatónak.

Az index (negyedév/elõzõ év azonos negyedéve) változatlan állományra vetített bérinflációt számít annyiban, hogy kiszûri egyrészt az ágazatokon belül a fizikai/szellemi munkát végzõk aránya változásának, másrészt a foglalkoztatás nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlása változásának hatásait.

A bérinfláció alakulása nemzetgazdasági szektoronként *

(%)

 

1997

1998

1998

1998

1998

1998

 

IV. n.év

I. n.év

II. n.év

III. n.év

IV. n.év

I-IV. n.év

Mezõgazdaság, halászat

17,1

16,8

16,6

16,4

16,1

16,5

Bányászat

32,0

23,6

10,6

5,1

5,9

11,3

Feldolgozóipar

20,5

19,4

18,1

17,2

16,6

17,8

Villamosenergia, gáz-, hõ- és vízellátás

21,3

20,8

19,9

18,7

17,7

19,3

Építõipar

20,9

18,9

16,8

15,1

14,1

16,2

Kereskedelem, jármûjavítás

18,5

17,6

16,9

16,6

16,5

16,9

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

14,2

13,9

13,3

13,0

12,6

13,2

Szállítás, raktározás, posta és távközlés

21,9

21,7

21,5

21,4

21,3

21,4

Pénzügyi tevékenység

27,2

26,7

26,1

25,6

25,2

25,9

Ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatás

21,3

26,8

30,9

32,0

31,9

30,4

Közigazgatás, védelem, TB

18,4

17,9

17,8

18,0

18,2

18,0

Oktatás

27,3

26,4

23,8

19,6

15,9

21,4

Egészségügyi és szociális ellátás

19,7

20,6

19,5

15,4

9,4

16,2

Egyéb szolgáltatás

16,3

16,6

16,5

15,7

14,3

15,8

Nemzetgazdaság összesen

20,8

20,3

19,4

18,2

17,0

18,7

* Szezonálisan igazított béradatokból, MNB saját számítás.

A magas és emelkedõ arányú fizikai munkaerõt foglalkoztató feldolgozóipar elõretörésének eredményeképpen a piaci szektorban és 1998 végére már a nemzetgazdaság egészében is emelkedett a fizikai munkaerõ aránya, így az ilyen összetétel-változást kiszûrõ bérinflációs mutató az átlagbér-emelkedési ütemeknél rendre magasabb bérnövekedést jelez.

Bérnövekedés és infláció

A bérnövekedés alakulása több csatornán keresztül is befolyásolja a gazdaságpolitikai célkitûzések megvalósítását. A bér a lakossági jövedelem, és ezáltal az aggregált kereslet egyik összetevõje (az összes jövedelemnek körülbelül fele származik bérjellegû jövedelembõl), és a termelési költségeknek is meghatározó komponense. A kínálati versenytõl függõen a bérköltségek gyorsabb emelkedése a termékek árainak növekedését eredményezheti, vagy a vállalkozás jövedelmezõségét csökkenti. A külkereskedelemmel versengõ szektorok esetében a bérnövekedést általában nem követi az árak emelkedése. Amennyiben a magasabb bérköltséget nem kíséri a termelési hatékonyság javulása, az a hazai termelõk versenyképességének romlásához vezet. Ezzel szemben a külkereskedelemmel nem versengõ területeken (elsõsorban a piaci szolgáltatásoknál) a bérnövelést általában az árak emelkedése követi, mivel e területen kisebb lehetõség van a munka hatékonyságának növelésére, és általában kisebb a kínálat árrugalmassága is. Vannak olyan területek, ahol a termékárak és a bérek alakulása nincs közvetlen összefüggésben, a szabályozott áras termékkörben az árak nem feltétlen mozognak együtt a termelési költségekkel. E területeken a gyorsabb bérnövekedés elsõsorban az államháztartás keresleti hatásának növelésén keresztül fokozza az inflációs nyomást.

Bérinfláció a piaci és a közszolgálati szektorban*

* Szezonálisan igazított béradatokból számítva. Piaci szektoroknak a KSH-terminológia szerinti A-K jelû ágakat tekintettük: mezõgazdaság, bányászat, feldolgozóipar, villamosenergia, gáz-, hõ- és vízellátás, építõipar, kereskedelem, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás, szállítás, raktározás, posta és távközlés, pénzügyi tevékenység, ingatlanügyek és gazdasági szolgáltatás. Közszolgálati szférának az L-N jelû ágazatokat tekintettük: közigazgatás és kötelezõ társadalombiztosítás, védelem, oktatás, egészségügyi és szociális ellátás.

A közszolgálati szektor bérinflációja az 1995-ben tapasztalt nagy elmaradás után fokozatosan felzárkózott a versenyszférában mérthez, majd 1997-1998 során azt meg is haladta. Az 1998. végi adatok alapján azonban úgy tûnik, nem állandósult a relatíve magas közszolgálati bérdinamika; a versenyszféra mellett a közszolgálati szektor béremelkedése is alkalmazkodott a mérséklõdõ inflációhoz. A közösségi szektor 1998 utolsó negyedévi, meglepõen alacsony bérinflációja mögött azonban átmeneti jelenségek is meghúzódnak. A béreket rendszeres és nem-rendszeres kifizetésekre bontva azt tapasztaljuk, hogy a teljes bér 1998 végi alacsony emelkedése mögött, különösen az oktatás, egészségügy és szociális ellátás szektorokban, a nem-rendszeres kifizetések nominális szintjének esése állt. Ez egyfelõl magyarázza az említett szektorok 1998 elsõ három negyedévében tapasztalt relatíve magas bérnövekedését - az utolsó negyedéves "extra-kifizetések" egy részét az év során, ütemezve, már kifizették. Másfelõl arra is számíthatunk, hogy az 1998 végén "visszatartott" bértömeg másik részét 1999 elején fizetik ki, így a közösségi szektor 1998 év végi alacsony bérinflációja relatíve magas 1999. évi bérnövekedésben csapódik majd le.

Bérinfláció a feldolgozóiparban,
kereskedelemben és az egyéb szolgáltatói szektorban*

* Szezonálisan igazított béradatokból számítva. Az egyéb szolgáltatói szektor a kereskedelem kihagyásával képzett piaci szolgáltatások aggregátuma: szálláshely-szolgáltatás, szállítás, raktározás, posta és távközlés, pénzügyi tevékenység, ingatlanügyek és gazdasági szolgáltatások tartoznak ide.

A foglalkoztatottságát dinamikusan növelõ feldolgozóipar bérinflációja 1998-ra tovább mérséklõdött, az év végére 17% alá süllyedt. A piaci szolgáltatások szektorán belül eltérõ béralakulást tapasztalhattuk a kereskedelemben és az egyéb ágazatokban. A kereskedelmi szolgáltatók belföldi versenye illetve a munkaerõ könnyû helyettesíthetõsége kikényszeríti a bérdinamika dezinflációs folyamathoz való alkalmazkodását. A feszítettebb munkaerõpiaccal jellemezhetõ egyéb szolgáltatások nominális bérnövekedése azonban továbbra is magasan az infláció fölött halad. Ez szûk keresztmetszetekre is utalhat. Noha a gazdasági növekedés eddig a feldolgozóipari foglalkoztatás bõvülésében testesült meg, hosszabb távon valószínûsíthetõ a jelenleg az összes foglalkoztatott ötödét sem képviselõ egyéb szolgáltatások térnyerése. A már most tapasztalt szûk keresztmetszetek azonban inflációs veszélyre utalnak: ha nem áll készen megfelelõ munkaerõ-tartalék, béralkalmazkodásra az egyéb szolgáltatások szektorban hosszabb távon sem számíthatunk.

Nominális bérnövekedési tehetetlenségnek a gazdaság többségében tehát nincs jele. Várakozásaink szerint 1999-ben is folytatódnak a kedvezõ folyamatok; a csökkenõ inflációhoz a piaci és közösségi szektorok többségében alkalmazkodni fognak. Az egyéb piaci szolgáltatásokban tapasztalt, kiugróan magas bérinfláció a szektorra jellemzõ feszített munkaerõpiac következménye, a béralkalmazkodás itt az 1999. év nagy kérdése marad.

2. A termelékenység alakulása

A termelékenység, mint az egy foglalkoztatott által elõállított hozzáadott-érték (GDP) alakulása alapvetõ információforrás, ami jelzi a gazdaság szerkezetének változását, és kiegészíti a béralakulás elemzését.

A bérek kapcsán felmerült, hogy a kereskedelmen kívül vett egyéb piaci szolgáltatások szektorára jellemzõ kiugróan magas bérnövekedés mögött áll-e hasonlóan dinamikus termelékenység-növekedés. Alábbi táblázatunk mutatja a GDP reál-változás és a létszám változásának indexeinek hányadosaként definiált termelékenység-indexek alakulását.

A termelékenység éves változása

(%)

 

1995

1996

1997

1998

Nemzetgazdaság*

3,5

2,2

4,7

4,4

Piaci szektor

4,0

2,5

4,5

4,4

Mezõgazdaság

14,0

1,6

4,5

3,8

Ipar

13,0

4,1

9,1

8,0

Feldolgozóipar

13,0

3,9

11,3

N/A

Építõipar

-6,3

-7,4

8,1

2,7

Piaci szolgáltatások

-2,9

1,2

0,7

2,3

Kereskedelem, javítás

-1,2

-6,0

2,9

11,0

Szálláshely, vendéglátás

-10,6

2,4

1,7

5,4

Szállítás, posta, távközlés

10,8

2,6

12,4

11,3

Pénzügyi, gazdasági szolgáltatás.

-12,9

6,8

-9,5

-7,5

Közszolgáltatás

-3,3

2,2

3,9

N/A

* 1995-97 között a fel-nem osztott szolgáltatási díjak és termékadó-egyenlegek miatt a nemzetgazdaság egésze eltér a táblában szereplõ szektorok átlagától! A létszámadatok forrása a KSH munkaerõpiaci felmérése.

A nemzetgazdasági szinten 1998 egészében mért 4,4%-os termelékenység-javulás mögött az ipari szektor lendületes termelékenység-emelkedése és a piaci szolgáltatások igen vegyes termelékenység-alakulása állt. A bérekkel összefüggésben figyelemreméltó, hogy relatíve alacsonyabb bérdinamikát éppen a termelékenységüket legjobban javító ágazatokban tapasztaltunk. A piaci szférában legerõteljesebb bérnövekedés a hatékonyságban erõteljes csökkenést mutató pénzügyi és gazdasági szolgáltatások szektorban történt.

3. Versenyképesség

A különféle reálárfolyam-mutatók alapján 1998 során a versenyképesség javulását tapasztalhattuk. Az infláció ütemének 1998 második felében mért erõteljes csökkenésének eredményeképpen az év során megfordult a fogyasztói árindex alapú reálárfolyam felértékelõdése is.

Az év elsõ felében a fogyasztói árindex alapú reálárfolyam még enyhe, az elõzõ év azonos idõszakához viszonyítva mintegy 2%-os felértékelõdést mutatott. Ez még a külkereskedelmi szektor és a szolgáltató szektor közötti termelékenységkülönbség által indokolt határon belül volt, s a dinamika a reálleértékelõdés irányába mutatott. 1998 második félévében a reálleértékelõdés felé mutató tendencia felgyorsulása volt megfigyelhetõ. A forint 1998 második felében fogyasztói ár alapon 3,3%-kal, feldolgozóipari ár alapon 6,3%-kal, bruttó kibocsátás ill., hozzáadott érték szerinti fajlagos munkaköltség alapon 10,4 ill. 8,8%-kal értékelõdött le reálértelemben.

A különféle reálárfolyamok éves átlagos alakulása

(Elõzõ év=100)

Fogyasztói árindex alapon

Feldolgozóipari árindex alapon

Fajlagos bérköltség alapon bruttó kibocsátással

Fajlagos bérköltség alapon hozzáadott értékkel

1991

90,3

94,8

89,8

83,7

1992

93,2

100,6

96,4

103,3

1993

91,2

97,5

103,3

105,9

1994

101,0

104,9

107,5

105,0

1995

103,2

105,6

119,3

122,7

1996

96,8

95,8

109,0

110,4

1997

95,8

95,2

102,9

98,8

1998

100,5

104,0

108,5

106,7

A forint reálárfolyama a közép-kelet európai régió országaival szemben értékelõdött le a legerõteljesebben, a versenyképesség-javulás itt az egész év folyamán folyamatos és egyenletes volt. Az 1997. év végén és az 1998. elején bekövetkezett dél-kelet ázsiai válság következtében a forint 1997 októberérõl 1998 januárjára jelentõsen, mintegy 20%-kal felértékelõdött ehhez a régióhoz képest. Februártól azonban a fenti tendencia megfordult, s az év folyamán folyamatosan leértékelõdött a hazai valuta a fenti régióval szemben is, míg az év végére a reálárfolyam megközelítette a válság elõtti szintet. A fejlett kereskedelmi partnereinkkel szembeni versenyképesség az elõbbiekhez hasonlóan alakult, csak a reálfelértékelõdés illetve az azt követõ reálleértékelõdés sokkal kisebb amplitúdóval zajlott le.

A reálárfolyamokban tükrözõdõ reálleértékelõdés annak is köszönhetõ, hogy a keresztárfolyam-változások ellensúlyozták a leértékelési ütem csökkentésének hatását, és így a külkereskedelem szerkezetével súlyozott nominális árfolyamindex leértékelõdése az elõzõ évhez hasonló mértékû volt. Ezzel egyidõben a belföldi árindexek mérséklõdése meghaladta a legfontosabb kereskedelmi partnereinknél bekövetkezett inflációcsökkenést.

A versenyképesség alakulásánál figyelembe kell venni, hogy az elmúlt idõszakban a magyar exportõrök egyes csoportjainak megváltoztak a piaci pozíciói, jelentõs piacvesztést illetve jövedelmezõségromlást szenvedtek el, miközben az exportszektor jövedelmezõsége aggregált szinten nem romlott. A forint reál leértékelõdése elõsegítette, hogy a megerõsödõ harmadik piaci versenynek kitett exportõrök, elsõsorban a kohászat és vegyipar területén kisebb jövedelmezõség romlással tudjanak alkalmazkodni az alacsonyabb világpiaci árakhoz. A forint reál leértékelõdése mérsékelte az orosz válság miatti piacváltási kényszer negatív következményeit is.

Miközben e strukturális problémák kezelését megkönnyítette az árfolyam reálleértékelõdése, az árfolyampálya kijelölése során a jegybankot nem ez a szempont vezérelte. A vállalkozói szektor egészének, de különösen az exportáló vállalatoknak a jövedelmezõsége aggregált szinten tovább javult, ami azt mutatta, hogy a leértékelés versenyképességi szempontból nem volt indokolható. Az alacsonyabb feldolgozottsági fokú termékeket elõállító szektorokban a kivitel csökkent, de a visszaesés mértéke összhangban volt az összes külföldi kereslet mérséklõdésével, a versenytársakhoz viszonyított relatív piaci pozíciók nem romlottak számottevõ mértékben.

Magyarország, Lengyelország és Csehország piaci részesedésének alakulása 1995. és 1998. I. féléve között

1995 és 1998 elsõ féléve között az OECD ill. EU régió részaránya nõtt a magyar kivitelben (75-rõl 83%-ra ill. 68-ról 72%-ra), míg két legfõbb kelet-európai versenytársunknál, Csehországnál és Lengyelországnál ugyanez a részarány csökkent.

A vizsgált országok kivitelének részesedése hasonló nagyságrendû, de rendkívül alacsony mértékû volt 1998. I. félévében az OECD importjából (0,5% körüli). A közel 40 milliós lélekszámú Lengyelország részesedése nem nagyobb, mint a 10 milliós Csehországé, és alig haladja meg az ugyancsak 10 milliós Magyarország részesedését.

Az 1995 és 1998 közötti idõszakban a legdinamikusabban Magyarország tudta növelni értékesítéseit, 0,3%-ról 0,5%-ra nõtt részesedése, ami 53%-os növekedést jelent. Csehország csupán mintegy 4%-os, Lengyelország pedig 5%-os növekedést ért el. Így míg 1995-ben a versenytársak részesedése több mint 0,2 százalékponttal meghaladta hazánkét, addig 1998-ra ez az elõny 0,04 százalékpontra apadt. Magyarország évrõl-évre folyamatosan növelni tudta részarányát, amíg Lengyelország részesedése viszonylag stabilan 0,5% körül mozgott (csak 1998 és 1997 között emelkedett kb. 8%-kal), Csehországnál pedig 1996-ban egy jelentõsebb (16%-os) csökkenés történt. A legutóbbi idõszakban azonban (1997-rõl 1998 elsõ félévére) Csehország részesedése nõtt a legnagyobb mértékben (16,5%-kal százalékponttal, szemben a magyarországi 14,2%-os, illetve a lengyelországi 8,2%-os növekedéssel).

Az egyes országok exportjának részesedése az EU importjából hasonló képet mutat, de értelemszerûen valamivel magasabb a vizsgált országok EU importból való részesedése.

E térség vonatkozásában is Magyarország növekedése volt a legdinamikusabb, hiszen 0,5%-ról 0,77%-ra, mintegy 53%-kal emelkedett a részesedése. Lengyelország esetében szintén megfigyelhetõ a viszonylagos stabilitás, valamint az utolsó idõszakban egy kisebb fellendülés (1995 és 1998 között összesen 9%-kal nõtt részaránya), illetve Csehországnál az 1996. évi - az OECD-re vonatkozó adatoknál kisebb mértékû - csökkenés. 1997 és 1998. I. féléve között ebben a térségben is Csehország fejlõdött a leggyorsabb ütemben 17,1%-kal, míg hazánk 12,5%-kal, Lengyelország pedig 7,4%-kal. A magyarországi dinamikus aránynövekedés következtében az 1995. évi lengyelországi 0,32 százalékpontos ill. csehországi 0,17 százalékpontos többletrészesedés az EU importjából 1998-ra 0,09, illetve 0,03 százalékpontra apadt. A magyar export két legfontosabb versenytársunkhoz vett dinamikus növekedésében jelentõs mértékben szerepet játszott az a tény, hogy 1998-ig bezárólag Magyarországra érkezett a legtöbb GDP arányos mûködõtõke befektetés. Mindez jelentõsen megnövelte a magyar exportszektor versenyképességét.

4. Kapacitás-kihasználtság

Magyarországon a kapacitás-kihasználtság figyelése nem tekint vissza hosszú múltra, és a gazdaság gyors szerkezeti átalakulásának idõszakában feltehetõen a kihasználatlan kapacitások normál (inflációt nem generáló) szintje is magasabb volt. A kapacitás-kihasználtsági mutatók alakulásából nehéz megbízható következtetéseket levonni, hiszen az aggregált szintû mutatók alakulásából nem tudjuk, hogy a fölös kapacitások összetétele milyen mértékben felel meg a kereslet növekedésének. A kapacitás-kihasználtság emelkedésével azonban egyre nagyobb a valószínûsége annak, hogy a kereslet növekedése nem találkozik fölös kapacitásokkal, szûk keresztmetszetek keletkeznek, amely inflációs nyomást jelenthet a gazdaságban.

A kapacitások alakulására vonatkozó statisztikák csak a feldolgozóiparra állnak rendelkezésre. Itt azonban a kapacitások hiánya általában nem jelent inflációs nyomást, mivel a szûk keresztmetszetek megjelenése a külkereskedelmi termékforgalom változásában csapódik le. Közvetlen árfelhajtó tényezõ a külkereskedelmi forgalomba nem kerülõ termékeknél jelentkezõ kapacitáshiány lenne, ennek alakulásáról azonban nincs információnk. Ez utóbbi területen a szûk keresztmetszetek kialakulásának valószínûségét csökkenti, hogy 1997-98-ban a beruházások közel fele a piaci szolgáltató szektorokban történt.

Az elsõ félévi emelkedés után 1998 második felében az átlagos kapacitáskihasználtság csökkent a feldolgozóiparban. A csökkenés mögött két tényezõ állt, egyrészt a feldolgozóipar ebben az idõszakban is jelentõs mértékben növelte kapacitásait, ami megmutatkozott a szektor beruházási és foglalkoztatási mutatóiban, másrészt ez a szektor volt az, melyet legközvetlenebb módon érintett az orosz válság hatása.

Átlagos kapacitáskihasználtság a feldolgozóiparban*

*Szezonálisan igazítva, az alapadatok forrása Kopint-Datorg.

Miközben az átlagos kapacitáskihasználtság enyhén csökkent, a kapacitáshiánnyal küzdõ vállalatok részaránya az év során alig változott. Ez arra utal, hogy nem az orosz válság által sújtott vállalkozások voltak azok, amelyek eleve kapacitáshiánnyal küzdöttek, s az a tény, hogy ez a csoport kapacitásait még mindig szûkösnek ítéli arra utal, hogy mind az általános, mind a beruházási konjunktúra folytatódására számítanak.

A kapacitáshiányos vállalkozások aránya a feldolgozóiparban*

* Szezonálisan igazított és simított adatok, az alapadatok forrása: Kopint-Datorg

A feldolgozóipari termelõkapacitások (technikai és humán kapacitások) kihasználtságának növekedését mutatja a legnagyobb feldolgozóipari vállalatokra vonatkozó empirikus kutatás is: amely szerint ennek átlagos aránya 1997-ben 78-82% körüli volt, 1998-ban 80-84%. A felmérés eredményeibõl megfigyelhetõ, hogy kiegyenlítõdött a cégek egyes csoportjai között az elõzõ évben még érzékelhetõ különbség: míg 1997-ben a vegyes és a többségi tulajdonban lévõ cégeknél a kapacitások kihasználtsága szignifikánsan magasabb volt, mint a többi cégnél, addig 1998-ban ezek az eltérések csökkentek, illetve eltûntek.

Összességében a kapacitás-kihasználtsági mutatók alapján a feldolgozóipari beruházások és a foglalkoztatás további gyors bõvülése valószínûsíthetõ.

5. A gazdaság szerkezetének változása

5.1. A termelés szerkezete

A hozzáadott érték termelésének szerkezete az elmúlt években közeledett a fejlett országokban jellemzõ arányokhoz. Ennek során a mezõgazdaság aránya mérséklõdött, a szolgáltatásoké emelkedett. Az ipar és építõipar együttes súlya (folyó árakon számolva) az évtized közepéig csökkenõ tendenciát mutatott, majd a gépipar elsõsorban külföldi tõke motiválta fellendülésének és a villamosenergia-ipar alulértékeltsége megszüntetésének köszönhetõen növekedésnek indult. Ez a folyamat becsléseink szerint 1998-ban is folytatódott, mivel a feldolgozóipar, és ezen belül a gépipar által megtermelt hozzáadott érték volumenindexe - az elõzõ évihez hasonlóan - kiemelkedõen magas volt.

A hozzáadott érték termelés szerkezete

(folyó áron, %)

 

1980*

1991

1998**

Mezõgazdaság

19,1

8,5

5,1

Ipar és építõipar

47,1

34,4

33,8

Szolgáltatások

33,8

57,1

61,1

* Korábbi ágazati osztályozás szerint, amelynek tartalma részben eltér a jelenlegitõl.
** MNB becslés

5.2. A vállalkozói szektor átalakulása

Az elmúlt évtizedben a vállalkozói szektor markáns átalakuláson ment keresztül.

Az 1990-es évek elején a termelés drámai visszaesése, a piacgazdasági körülményekhez való alkalmazkodás képessége, a versenyképesség erõsen szelektálta a gazdasági szervezeteket, a vállalkozások jövedelmi helyzete megrendült, nagyszámú csõd- és felszámolási eljárás indult.

1994-tõl a vállalkozások helyzete a megindult növekedésnek, majd 1995-ben a vállalkozások javára megvalósult jövedelemátrendezõdésnek köszönhetõen érezhetõen javult. Nõtt a profitabilitás, megindult a beruházási aktivitás. 1995-ben a kialakult egyensúlytalanságok miatti elkerülhetetlen belföldi kereslet-visszafogás a gazdasági szervezetek nagymértékû differenciálódását vonta maga után: az export meghatározóvá vált a termelés növelésében, az egyéb területeken stagnálás, ill. hanyatlás mutatkozott. 1996 folyamán a vállalatok belföldi fogyasztói keresletnövekedéssel kapcsolatos várakozásaikat - a konjunktúratesztek szerint - egyre késõbbre helyezték. 1997 második felétõl azután a termelést ösztönzõ keresleti tényezõk között egyre markánsabban megjelent a lakossági fogyasztás bõvülése is, ami a belföldi piacra termelõ cégek számára is a korábbiaknál kedvezõbb feltételeket teremtett.

A privatizáció és a zöldmezõs beruházások révén a külföldi tõke jelentõs szerepet játszott a gazdaság alkalmazkodóképességének javulásában. A vállalkozói szektorban a külföldi tulajdon részaránya az 1994. évi 18,9%-ról 1997 végére 35,4%-ra emelkedett, és a növekedés feltehetõen 1998-ban is folytatódott. A külföldi tulajdonban lévõ vállalkozásokat az elõzõ évekhez hasonlóan általában a többi vállalkozásnál jelentõsebb forgalombõvülés, különösen kiemelkedõ exportteljesítmény, magasabb jövedelmezõség, jobb tõkeellátottság, erõteljesebb beruházási aktivitás jellemezte. A vállalkozásokra vonatkozóan szerteágazó, mégis kevés információ áll rendelkezésre, ezek azonban már 1997-ben is, de különösen 1998-ban arra utalnak, hogy a belföldi kereslet élénkülésével párhuzamosan a túlnyomórészt belföldi tulajdonban lévõ, illetve a lokális és belföldi piacra termelõ vállalkozások helyzete is kissé javuló tendenciájú.

A magyar export az utóbbi évekhez hasonlóan 1998-ban is nagyfokú koncentráltságot mutatott. Az 1500 legnagyobb exportáló feldolgozóipari vállalkozás körében végzett empirikus kutatás lefedi a feldolgozóipari export több, mint 95%-át, a forgalom háromnegyedét, a feldolgozóiparban foglalkoztatottak mintegy felét. Ez a vállalati kör az árbevétel tekintetében a legnagyobb feldolgozóipari cégek közé tartozik, és ezen a vállalatcsoporton belül mind számarányában, mind gazdasági teljesítményében a külföldi többségi tulajdonban lévõ cégek játszanak domináns szerepet. A foglalkoztatott létszám tekintetében a vizsgált kör mintegy negyede 300 fõ feletti, több mint fele pedig 51-300 fõ közötti. Ezen vállalkozások körében az elõzõ néhány évhez hasonlóan 1998-ban is jellemzõ volt a magas beruházási hányad (a beruházási volument növelõ cégek aránya 56% volt), a magas és kissé növekvõ kapacitáskihasználtság (80-86%). E körben a létszámbõvülés a nemzetgazdasági átlaghoz viszonyítva intenzívnek mutatkozott (0,8-1,1%). A cégek eredményessége 1998-ban az elõzõ évi kedvezõ helyzethez képest is tovább javult. Kedvezõ jelenség, hogy az 1500 legnagyobb exportáló feldolgozóipari vállalkozás körében a növekedés 1998-ban a korábbiaknál kiegyenlítettebbé vált.

Az eredményesség javulása nemcsak a nagyobb, hanem a kisebb méretû vállalkozásoknál is jellemzõ volt már 1997-ben is, és becsléseink szerint ez a tendencia 1998-ban folytatódott.

A vállalkozások nyereségessége

Adózás elõtti eredmény
a nettó árbevétel %-ában

Adózás elõtti eredmény
a saját tõke %-ában

A döntõen kis- és közepes méretû vállalkozások körében 1998 végén készített konjunktúrateszt szerint 1998 végén viszonylag magas és javuló volt a jó vagy kielégítõ üzleti helyzetrõl beszámoló vállalkozások aránya. Ez azt is jelzi, hogy az 1998 második felében Magyarország külsõ konjunkturális feltételeiben bekövetkezett kedvezõtlen változások nem rontották olyan mértékben a kisebb méretû vállalatok helyzetét, mint amennyire a belföldi kereslet hajtóereje javította azt. A felmérésben szereplõ vállalatok körében a megrendelések igen kedvezõen alakultak, mind a belföldi, mind a külföldi relációban. A külföldi megrendelések növekedésérõl elsõsorban az 50 fõ feletti vállalkozások számoltak be, a kisebb vállalkozásoknál pedig fõként a belföldi megrendelések emelkedtek. A vállalkozások jövedelmezõsége összességében enyhe javulást mutat, ezen belül a 10 fõ alatti vállalati körben kissé emelkedett, a 250 fõ felettieknél pedig csökkent a jó jövedelmezõségrõl beszámolók aránya a korábbiakhoz képest. Bár továbbra is a 10 fõ alatti vállalkozások helyzete a legkedvezõtlenebb, valamennyi méretkategória közül ezen vállalkozások helyzete mutatta a legjelentõsebb javulást 1998 második félévében.

V. KÜLSÕ EGYENSÚLY

  1. A nettó finanszírozási igény és kapacitás

A két éve tartó, dinamikus gazdasági növekedést 1998-ban a külsõ egyensúly romlása kísérte. Ennek oka egyrészt az volt, hogy az év során egyre kedvezõtlenebb külsõ hatások érték a magyar gazdaságot. Az elhúzódó és tovaterjedõ ázsiai, majd pedig az orosz válság közvetlen és közvetett hatása szûkítette az exportlehetõségeket, illetve növelte az importversenyt. Ezzel egyidejûleg az elõirányzottat is meghaladó belföldi keresletnövekedés következett be, amely az ettõl elmaradó belföldi kapacitás bõvülés miatt hozzájárult a külsõ egyensúly romlásához.

A rendelkezésre álló GDP-arányos jövedelem a korábbiaknál jobban csökkent annak következtében, hogy a külföldiek befektetett tõkéjük utáni profitátutalásai 1998-ban nõttek, és elérték a GDP 2%-át. A belföldi fogyasztás bõvülése (lakossági + közösségi) a GDP növekedési ütemét közelítette. Az ország bruttó megtakarítása a GDP arányában kissé mérséklõdött, így csökkenõ mértékben volt képes az erõteljes növekedési várakozások miatt dinamikusan bõvülõ felhalmozási tevékenységet finanszírozni. Az ország külsõ finanszírozási igénye megnõtt.

Az egyes szektorok jövedelemmérlegekbõl levezethetõ (a bruttó megtakarításokat és a felhalmozásokat figyelembe vevõ) nettó finanszírozási igénye/kapacitása a következõképpen alakult:

Megtakarítási és felhalmozási ráták1

(folyó áron, a GDP %-ában)

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

Bruttó hazai termék

100

100

100

100

100

100

100

Nettó jövedelemátutalások

-2,8

-3,0

-3,5

-4,1

-3,2

-3,1

-4,0

Viszonzatlan átutalások

2,3

1,9

2,2

2,5

2,0

2,2

2,1

Rendelkezésre álló jövedelem

99,5

98,9

98,7

98,4

98,8

99,1

98,1

ebbõl:

Háztartások

85,7

82,6

82,1

77,0

76,5

74,0

73,4

Vállalatok

1,8

2,3

6,4

13,2

12,0

14,2

14,1

Államháztartás

12,0

14,0

10,2

8,2

10,3

10,9

10,6

Végsõ fogyasztás

84,2

88,3

84,3

77,3

74,3

72,6

72,2

ebbõl:

Háztartások

72,8

74,5

72,2

66,3

64,1

62,0

61,8

Közösség

11,4

13,8

12,1

11,0

10,2

10,6

10,4

Bruttó nemzetgazdasági megtakarítás 2

15,3

10,6

14,4

21,1

24,5

26,5

25,9

ebbõl:

Háztartások

12,9

8,1

9,9

10,7

12,4

12,0

11,6

Vállalatok

1,8

2,3

6,4

13,2

12,0

14,2

14,1

Államháztartás

0,6

0,2

-1,9

-2,8

0,1

0,3

0,2

Nettó tõketranszfer

 

 

 

 

 

 

 

 

Háztartások

0,9

0,9

1,0

0,7

0,8

0,5

0,2

Vállalatok

0,6

0,5

0,4

0,8

0,6

1,1

1,2

Államháztartás

-1,5

-1,4

-1,4

-1,5

-1,4

-1,6

-1,4

Felhalmozás

16,0

20,0

22,3

23,9

26,8

27,9

30,3

ebbõl:

Háztartások

4,9

5,1

4,6

4,9

5,0

4,8

3,9

Vállalatok

5,1

9,4

11,4

16,1

18,5

19,3

22,7

Államháztartás

5,9

5,5

6,3

2,9

3,3

3,8

3,7

Nettó finanszírozási igény (-),
kapacitás (+)

 

 

 

 

 

 

 

 

külföldrõl 3

-0,8

-9,4

-7,9

-2,8

-2,3

-1,4

-4,4

Háztartások

8,9

3,9

6,3

6,5

8,2

7,7

7,9

Vállalatok

-2,9

-6,6

-4,6

-2,1

-5,9

-4,0

-7,4

Államháztartás

-6,8

-6,7

-9,6

-7,2

-4,6

-5,1

-4,9

Megjegyzés: MNB becslés

1 A háztartások megtakarításai nem tartalmazzák a pénzügyi eszközökön az átértékelõdések hatását és a devizabetét-állományokon az árfolyamváltozásból eredõ forinthatásokat. Az államháztartás egyenlegében (GFS szemléletû hiány - privatizáció) a kamatkiadások eredményszemléletûek.
A külföldiek nettó pozíciója csak közelíti az eredményszemléletet, mert a kamat és az osztalék- kifizetés a fizetési mérleggel azonos, azaz pénzforgalmi szemléletû.

2 Bruttó megtakarítás = rendelkezésre álló jövedelem (GDP-bõl számított érték) mínusz végsõ fogyasztás (lakossági, közösségi fogyasztás). A rendelkezésre álló jövedelem tartalmazza az adott idõszak bruttó hazai termék értékének és a külföld felé, illetve külföldrõl Magyarországra irányuló jövedelemtranszferek és viszonzatlan átutalások (fizetési mérleg szerinti) egyenlegének összegét.

3 Nettó finanszírozási igény/kapacitás = bruttó megtakarítás - tõketranszferrel korrigált felhalmozás. A külföldi sor tükrözi a nemzetgazdaság külfölddel szembeni forrásigényét ("-" = forrásigény).

A gazdaságot ért változások mérete azonban nem volt akkora, hogy a jövedelemeloszlás belsõ szerkezetét érdemlegesen megváltoztatta volna. A korábbi közel hét esztendõt jellemzõ erõteljes, belsõ szerkezeti átrendezõdések 1996-1997-re már lezajlottak.

Az 1990-1995-ös évek alapvetõ változásokat hoztak a lakosság, a vállalatok és az államháztartás jövedelmi helyzetében. A piacgazdaságra való átállás, a pénzügyi források hatékonyabb felhasználását szolgáló piacorientált reformok, a fiskális és monetáris kiigazítások növelték a gazdaság hatékonyságát és egyúttal érezhetõen hatottak a jövedelemeloszlásra. Nõtt a jövedelmek differenciálódása, ami befolyásolta a gazdasági szereplõk addigi megtakarítási szokásait. Az államháztartás jövedelemelosztó szerepe mérséklõdött, a vállalatok saját forrásai nõttek, jövedelemhelyzetük javult, változott a lakosság megtakarítási magatartása.

A jövedelem allokációban azonban kisebb elmozdulások történtek.

1998-ban a bruttó nemzetgazdasági megtakarításon belül a lakossági megtakarítások aránya lényegében nem változott, mivel a reálfogyasztás folyamatos bõvülése ellenére, az kissé elmaradt a gazdasági növekedés ütemétõl. A vállalatok megpróbáltak igazodni a kedvezõtlenebb külpiaci kereslethez és profitorientált magatartásuk biztosította, hogy részesedésük az ország megtakarításából nem csökkent annak ellenére, hogy a külföldi tulajdonosok a korábbiaknál nagyobb arányban vittek ki jövedelmet az országból.

A bruttó nemzetgazdasági megtakarítás megoszlása

(%, folyó áras adatokból számított értékek)

 

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

Bruttó megtakarítás = 100%

 

 

 

 

 

 

 

Lakosság

85

77

68

51

51

45

45

Vállalat

12

21

45

62

49

54

54

Privát szektor

97

98

113

113

100

99

99

Államháztartás

3

2

-13

-13

0

1

1

Bruttó megtakarítás a GDP %-ában

15,3

10,6

14,4

21,1

24,5

26,5

25,9

GDP volumenindex

-3,1

-0,6

2,9

1,5

1,3

4,6

5,1

Megjegyzés: MNB becslés

A gazdasági növekedést erõs beruházási aktivitás támogatta, amely elsõsorban a produktív kapacitásokat növelte. A nemzetgazdasági felhalmozási kiadásokon belül továbbra is a vállalatok játszották a meghatározó szerepet. A lakossági beruházás súlya csökkent.

Az állóeszközfelhalmozás megoszlása a belföldi jövedelemtulajdonosok között

(1995. évi változatlan áron)

Az élénk felhalmozási tevékenységnek megfelelõen a vállalatok eladósodása jelentõen nõtt. Míg 1997-ben a jövedelem allokáció során a lakosság nettó finanszírozási kapacitásának GDP arányos mérséklõdése nem okozott forrásszûkét és a privát szféra megtakarító volt, addig 1998-ban a vállalati szektor finanszírozási igényének növekedését a lakosság finanszírozási kapacitása alig fedezte.

Nettó finanszírozási kapacitás a GDP %-ában

Az államháztartás nettó finanszírozási igénye a GDP %-ában ugyan kissé csökkent, de messze nem bizonyult elegendõnek ahhoz, hogy a vállalati szektor jelentõsen megnövekedett nettó finanszírozási igényét ellensúlyozza. A privátszféra elolvadó finanszírozási kapacitása nem járt együtt az állami szféra tevékenységének kellõ mértékû visszahúzódásával. Így az ország külföldi forrásigénye megnõtt és mértéke számottevõen meghaladta az elõzõ évit.

A nettó finanszírozási kapacitás/igény jövedelemtulajdonosonkénti szerkezetét a következõ táblázat szemlélteti.

Nettó finanszírozási igény (-) / kapacitás (+) jövedelemtulajdonosonként (eredményszemléletben, folyó áron)

A jövedelemtulajdonosok megtakarítói magatartása pontosabban közelíthetõ, ha a folyóáras megtakarításokat korrigáljuk az infláció hatásával és a külföldi tulajdonú vállalatok jövedelemrepatriálásának eredményszemléletû elszámolásával.

Az inflációszûrt nettó finanszírozási igény (-) / kapacitás (+) a repatriált profit eredményszemléletû elszámolásával

(a GDP %-ában)

Megnevezés

1995

1996

1997

1998

Nettó finanszírozási igény külföldrõl

-2,9

-2,7

-2,5

-4,7

Háztartások finanszírozási kapacitása

3,9

4,9

4,2

4,3

Vállalatok finanszírozási igénye

-4,7

-8,2

-6,0

-6,8

Magánszektor (háztartás és vállalat)

-0,8

-3,3

-1,8

-2,5

Államháztartás finanszírozási igénye

-2,1

0,6

-0,7

-2,2

Megjegyzés: MNB becslés

Az inflációszûrt adatok a jövedelempozíciókban hasonló irányú változásokat jeleznek, a külsõ forrásigény évek közötti változása azonban az 1995-97 közötti idõszakban kisimultabbá vált. 1998-ban, a már korábban említett okok miatt, ezen adatok alapján is a nettó külföldi finanszírozási igény jelentõsebben, 2,2%-kal emelkedett, ami az alig javuló lakossági finanszírozási kapacitás mellett a vállalati és államháztartási pozíció egyidejû romlása eredményeként állt elõ.

Az éves mutatók alapján az államháztartás nettó finanszírozási szükséglete 1997-ben és 1998-ban kb. a GDP 1,3-1,5%-ával romlott.

A magánszektor finanszírozási kapacitása az 1997. évi átmeneti javulás után romlott. A lakosság növekvõ finanszírozási kapacitását két tényezõre vezethetjük vissza:

  • A nyugdíjreform a GDP 0,3%-ával növelte a lakossági megtakarításokat.
  • A lakásberuházáshoz kapcsolódó ÁFA visszaigénylési lehetõség 1999. januári hatállyal történõ visszaállítása miatt a lakossági beruházások jelentõsen csökkentek, ami a GDP 0,9%-ával emelte meg a pénzügyi megtakarítási rátát.

E két tétellel korrigálva a lakosság finanszírozási kapacitása csökkent.

A vállalati szektor nettó finanszírozási szükségletének alakulása jól leírható standard közgazdasági megfontolásokkal. A gazdasági fellendülés során általában a vállalati nettó finanszírozási kapacitás romlását tapasztalhatjuk. 1995-ben a kiigazítási program a GDP növekedés lassulását okozta, a vállalati jövedelmeket elõre nem látható módon növelte, mind a (reál) bérköltségek csökkentése, mind az átmeneti reál alulértékeltségen keresztül. Az 1997. évi pozíció alakulást is lehet hasonló érveléssel magyarázni, hiszen itt egyrészt a gazdaság szereplõi lényegesen alábecsülték a növekedés mértékét, amit jól tükrözött a vállalati nettó finanszírozásai igény hónapról-hónapra történõ csökkenése. Paradox módon a vállalati szektor javuló nettó finanszírozási kapacitásához ekkor jelentõsen hozzájárulhatott a költségvetés 1997-ben tapasztalt gyors romlása is, hiszen adott beruházási döntések mellett az államháztartásból kiáramló pénzek a vállalati szektorban csapódtak le profitként. 1998 részben a korrekció éve volt, a növekvõ beruházási kereslet jelentõsen megnövelte a vállalati szektor nettó finanszírozási szükségletét.

Az államháztartás finanszírozási szükségletének növekedése 1997-ben a folyó finanszírozási mérleg romlását okozta volna, de ezt a hatást ellensúlyozta, hogy a vállalati szféra finanszírozási igénye - átmenetileg, a vártnál kedvezõbb növekedés miatt - csökkent. 1998-ban a vállalati szektor a gazdasági ciklus várható alakulásának megfelelõen korrigálta, azaz növelte nettó finanszírozási szükségletét. Ezt részben ellensúlyozta a lakosság - feltehetõen átmeneti tényezõknek tulajdonítható - nettó finanszírozási kapacitás növekedése, de összességében a magánszektor nettó finanszírozási szükséglete növekedett. A külsõ egyensúly romlása csak akkor lett volna elkerülhetõ, ha az államháztartási pozíció ellensúlyozta volna a magánszektor autonom pozícióromlását, ezzel szemben az államháztartás finanszírozási kapacitásának alakulása a folyamatokat destabilizáló irányba hatott.

2. A folyó fizetési mérleg és finanszírozása

Az 1995 évi stabilizációs csomag bevezetését követõen, elsõsorban a belföldi kereslet visszafogása, majd egyre inkább az export teljesítmények dinamikus növekedése bázisán, a külsõ egyensúly folyamatosan javuló trendje érvényesült. Ennek eredményeként a folyó fizetési mérleg hiánya 1997-ben - minden várakozást meghaladóan - a GDP 2,1%-ára csökkent.

A gazdasági növekedést 1998-ban a továbbra is kiemelkedõ ütemben növekvõ export mellett már a belföldi kereslet - a beruházások és a fogyasztás - növekedése is generálta. Ez az importkereslet emelkedésén keresztül a kereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg hiányának növekedése irányában hatott. Magyarországon a 90-es években jelentõs külföldi közvetlen tõkebefektetésekre került sor, amelyek eredményeként a mûködõtõke állomány, a reinveszticiókat is figyelembe véve, meghaladja a 20 milliárd dollárt. Ennek eredményei követhetõk nyomon a magyar export 1995 óta megfigyelhetõ rendkívül dinamikus bõvülésében. A Magyarországon befektetett mûködõtõke magas állománya, az ennek révén megvalósult beruházások felfutása és teljes kapacitással való mûködése, a profitabilitás 1997-98 évi emelkedését, a megtermelt jövedelmek növekedését vonta maga után, ami a reinvesztíciós arány változatlansága mellett is nagyobb jövedelem kiáramlást valószínûsített 1998-ra. A szolgáltatási aktívum mérséklõdése az egyéb szolgáltatási tételek passzívumának második éve megfigyelhetõ emelkedõ trendje miatt volt várható. Így a folyó fizetési mérleg belsõ strukturális átrendezõdése, ennek alapján a folyó fizetési mérleg hiány növekedése 1998-ban nem volt váratlan jelenség. Inkább az volt meglepõ, hogy a fogyasztás késõbbi és lassabb beindulása, valamint a magas export dinamika 1997 végére a folyó fizetési mérleg hiány rendkívül alacsony szintjéhez vezetett, és még 1998 elsõ félévében is ez a tendencia maradt fenn. Ezt követõen azonban bekövetkezett az elõrejelzett trendváltás, amit az eredeti elõirányzatokat is meghaladó belföldi felhasználás növekedés, valamint az ázsiai és az orosz válság közvetlen és közvetett hatásai felgyorsítottak. Mindezek eredményeként 1998-ban a folyó fizetési mérleg hiánya az 1997. évihez képest, 1,3 milliárd dollárral, a GDP-hez viszonyítva 4,8%-ra nõtt.

A folyó fizetési mérleg 1998 évi növekedése kétharmad részben a reálfolyamatokkal, ezen belül is elsõsorban a magasabb belföldi felhasználás - beruházás és fogyasztás - által generált áru- és szolgáltatás behozatali többletének, illetve az export növekedési ütem mérséklõdésének tulajdonítható, míg a további egyharmada a külföldiek mûködõtõke befektetései révén képzõdött nagyobb jövedelem utáni megemelkedett profittranszferrel magyarázható.

Folyó fizetési mérleg

millió dollár

1997

1998

Változás

(1a) Áruexport

19637

20749

1112

(1b) Áruimport

21371

22870

1499

(1) Áruk (=1a-1b)

-1734

-2121

-387

(2a) Idegenforgalom, egyenleg

1428

1298

-130

(2b) Egyéb szolgáltatások, egyenleg

-251

-621

-369

(2) Szolgáltatások (=2a+2b)

1177

678

-500

(3a) Közvetlen tõkebefektetések jövedelmei, egyenleg

-431

-936

-505

(3b) Portfolió befektetések jövedelmei, egyenleg

-588

-683

-95

(3c) Egyéb befektetések jövedelmei, egyenleg

-401

-277

124

(3d) Egyéb jövedelmek, egyenleg

-1

24

25

(3) Jövedelmek (=3a+...+3d)

-1421

-1872

-451

(4) Folyó átutalások

996

1018

21

Folyó fizetési mérleg (=1+...+4)

-981

-2298

-1316

A kereskedelmi mérleg az év elsõ felében a továbbra is rendkívül dinamikus exportteljesítmény hatására még kedvezõbben is alakult, mint 1997 hasonló idõszakában. Az export értékének dinamikája 1998 év egészében ugyan az elõzõ évitõl némileg elmaradt, de a második félévi, az orosz válság kitörését követõ lassulás ellenére is, magas maradt. Az orosz export kiesését a fejlett országokba irányuló kivitel növekedése, valamint a cserearányok javulása nagyrészt ellensúlyozta. Ezt elõsegítette, hogy a legfõbb piacainkat jelentõ EU országokban a konjunktúra elõrejelzett lassulása csak az év utolsó negyedévében jelentkezett, ami a magyar export lehetõségeket 1998-ban érdemben nem érintette. Az import folyamatosan magas, az év legvégén azonban már mérséklõdõ ütemû növekedését, a továbbra is dinamikusan bõvülõ export, a növekvõ beruházási aktivitás és az élénkülõ lakossági - elsõsorban tartós fogyasztási cikk - fogyasztás generálta. A vázolt folyamatok azt eredményezték, hogy a kereskedelmi mérleg hiány, amely az év során növekvõ tendenciát mutatott, az év utolsó hónapjaiban a korábbiaknál magasabb szint mellett stabilizálódott.

A szolgáltatások aktívumának mérséklõdése részben annak tulajdonítható, hogy az idegenforgalmi aktívum a korábbi évek emelkedésével szemben, elmaradt az elõzõ évitõl. Másrészt, az üzleti ciklussal is összhangban nõtt a szolgáltatások nettó kiadási többlete. Az egyéb szolgáltatások passzívuma azonban egy magasabb szinten stabilizálódni látszik, azt vetítve elõre, hogy a szolgáltatások aktívumának lemorzsolódása a jövõben mérséklõdhet, illetve megállhat.

Ezen túlmenõen a romlás a jövedelemkivonás növekedésének: a nem adósság-jellegû külföldi befektetések (fõleg mûködõtõke-befektetések) utáni profitátutalások megemelkedésének a következménye, miközben az adósságjellegû befektetések utáni jövedelmátutalások valamelyest csökkentek. A profitátutalások növekedése, mint már errõl szó volt, nem jelent valamiféle radikális fordulatot a külföldi mûködõtõke-befektetõk Magyarországhoz, az itt megvalósított befektetésekhez való hozzáállásában. A korábbi külföldi mûködõtõke-befektetések révén létrejött vállalkozások érett szakaszba fordulása, egyben nyereségessé válása minden egyéb körülménytõl függetlenül is megemelte volna a jövedelemátutalások szintjét 1997-hez képest. Emellett azonban valószínûleg hatása volt annak is, hogy a tõlünk keletre kibontakozott válság eredményeképpen, ottani gyengébb eredményeik miatt a Magyarországon mûködõ "multik" az általuk eredetileg elõirányzottnál valamivel nagyobb mértékben repatriálták a Magyarországon megtermelt profitjukat. Míg tehát a megnövekedett jövedelemkiáramlás hozzájárult a folyó fizetési mérleg deficit növekedéséhez, a mögöttes folyamatok megítélése egyáltalán nem tekinthetõ kedvezõtlennek. A jövõt illetõen, a profitabilitás alakulásától függõen, a folyó fizetési mérlegben ennek a tételnek tartósan magasabb szintjével kell számolni a jövõben is.

A folyó fizetési mérleg 2,3 milliárd dollár hiányát az 1,5 milliárd dollár nem adóssággeneráló tõkebefektetés - közvetlen tõke és portfólió befektetések -, valamint a közel 900 millió dollár forintban denominált állampapír befektetés finanszírozta.

Éves szinten a nettó közvetlen tõkebefektetések mérséklõdése részben a rezidens vállalkozások élénkülést mutató, külföldön megvalósított befektetéseihez köthetõ. Szerepet játszott azonban az is, hogy a privatizációs folyamat lényegében lezárult, és 1998-ban ezen a címen már nem valósult meg külföldi mûködõtõke befektetés.

A folyó fizetési mérleg finanszírozása

millió dollár

1997

1998

Változás

(1) Magyar Nemzeti Bank

-2697

-1203

1494

Ebbõl

 

 

 

- hitelforgalom

-2868

-406

2461

- nemzetközi tartalékok változása*

170

-797

-967

(2) Kormányzat

230

745

514

Ebbõl

 

 

 

- forintban denominált állampapírok

143

869

726

(3) Hitelintézetek

424

285

-139

(4) Vállalkozói és egyéb szektorok

958

597

-361

(5) Közvetlen tõkebefektetések, egyenleg

1653

1453

-200

Ebbõl

 

 

 

- Részvény és tulajdonosi részesedés Magyarországon, egyenleg

1811

1410

-402

- Részvény és tulajdonosi részesedés külföldön, egyenleg

-286

-462

-177

- Tulajdonosi hitelek Magyarországon és külföldön, egyenleg

128

506

378

(6) Tõkemérleg

117

188

71

(7) Specifikált finanszírozás (=1+...+6)

685

2065

1380

(8) Tévedések és kihagyások

296

232

-64

Összes finanszírozás (=7+8)

981

2298

1316

* Pozitív elõjel tartalékcsökkenést, tehát tartalékból való finanszírozást jelez

Az év elsõ felében a folyó fizetési mérleg hiányát a beáramló mûködõtõke és portfólió befektetések lényegében finanszírozták. Sõt az év elején, Magyarország kedvezõ befektetõi megítélése a portfólió csatornán még jelentõs tõkebeáramlást indukált, amely lényegében a jegybanki tartalékokban akkumulálódott. A választások körüli idõszak a külföldi tõkét kivárásra késztette, így nem került sor jelentõsebb tõkemozgásra. A harmadik negyedévben azonban, az orosz válság mélypontján, a folyó fizetési mérleg hiányát már döntõen az MNB finanszírozta nemzetközi tartalékaiból. Ebben az idõszakban a külföldiek részérõl jelentõs nettó állampapír-eladásokra került sor, és a magánszektor is devizát vásárolt, amit külföldi bankoknál helyezett el elsõsorban rövidlejáratú betétekben. Abban az idõszakban, amikor több, a válság által érintett országból jelentõs nettó kiáramlás volt megfigyelhetõ a részvénycsatornákon, Magyarországon a tõzsdei árfolyamok jelentõsebb csökkenése mellett minimális volt a külföldiek nettó tõkekivonása.

A negyedik negyedév változást hozott: a forintra nehezedõ nyomás csökkenésével az MNB intervenciós devizaeladásai megszûntek. Az enyhülõ nemzetközi tõkepiaci helyzetben hitelfelvétellel az MNB feltöltötte nemzetközi tartalékait. Egyidejûleg újra jelentõs nettó állampapír-vásárlásokra került sor a külföldi befektetõk részérõl. Ezzel együtt a finanszírozás fõ erejét újra a nem-adósságjellegû befektetések adták: a nettó közvetlen tõkebefektetések és a portfolió befektetés jellegû nettó külföldi részvényvásárlások. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy az elõbbieken belül a viszonylag mobilabb tulajdonosi hitellel történõ finanszírozás magasabb mértéket ért el. Ugyancsak hozzájárult a finanszírozáshoz (ha még csekély mértékben is), hogy a magánszektor bizalma a forint iránt gyorsan helyreállt, így a negyedik negyedévben már nem került sor külföldön való nettó betétkihelyezésre, sõt, már nettó forrásbevonás volt újra megfigyelhetõ a nem-részvény csatornán is.

3. A külföldi adósság- és követelésállomány alakulása

A külfölddel szemben devizában fennálló adósságállomány - a korábbi évek egyöntetû erõteljes csökkenését követõen - 1998 folyamán másként alakult a bruttó illetve a nettó adósság vonatkozásában. Míg az elõbbi 23,2 milliárd dollárra nõtt, addig az utóbbi - az elõzõ évekénél valamivel ugyan enyhébb ütemben - továbbra is csökkent, és 9 milliárd dollár alá került. A külfölddel szembeni követeléseink növekedése tehát meghaladta a külsõ adósság növekedését. A folyamatok alakulása szempontjából az év két fordulatot is hozott. 1998 elsõ felében az MNB és a kormányzat, az adósságállomány aktív menedzselésének részeként, elõtörlesztések révén igyekezett a magasabb kamatozású forrásokat kedvezõbb kondíciójú kibocsátásokkal helyettesíteni. Ezek a mûveletek, továbbá a nemzetközi tartalékok intervenciós devizavásárlásokon keresztüli feltöltése elsõsorban a nettó adósság csökkentését tették lehetõvé. A magánszektoron belül a hitelintézetek viszonylag mérsékeltebben ugyan, de növelték külföldi adósságukat, míg a vállalakozói szektor a forintfinanszírozás növekvõ arányán keresztül csökkentette külföldi forrásait.

Július végétõl azonban az Oroszországban kibontakozott válság más szerepbe kényszerítette a jegybankot. Az eladási nyomás alá került forintot csak a nemzetközi tartalékai terhére lebonyolított erõteljes intervencióval tudta lebegtetési sávon belül tartani a Magyar Nemzeti Bank. A megnövekedett devizakeresletnek külföldi és belföldi komponense egyaránt volt, minthogy a korábban jelentõs határidõs forintvételi pozíciókat nyitó gazdasági szereplõk nagyrészt lezárták pozícióikat, sõt határidõs forinteladási pozíciókat nyitva további nyomást gyakoroltak a forintra. A nemzeti valuta gyengülése miatt a hitelintézetek már nem vontak be több devizaforrást külföldrõl, sõt, nettó külföldi pozícióikat még javították is külföldi bankokhoz történõ devizabetét-kihelyezéseik révén. A vállalkozói szektor ezzel ellentétben megnövelte külföldi forrásait. Újabb fordulat október elsõ két hete után következett, amikor a forintra nehezedõ nyomás enyhült, majd az ismét kedvezõvé vált befektetõi magatartás nyomán ismét az erõs sávszélre került. Ez alkalmat adott a jegybanknak arra, hogy külföldi hitelfelvételekkel, majd ismét intervenciós devizavásárlásokkal is, feltölthesse nemzetközi tartalékait. Az év egészében ezen folyamatok eredményeként a devizában denominált bruttó külföldi adósságállomány végül 1,5 milliárd dollárral nõtt, amibõl azonban csaknem 1 milliárd dollár a keresztárfolyam-változások hatása. A nettó külföldi adósságállomány azonban enyhén (0,4 milliárd dollárral) csökkent, holott a keresztárfolyamok ugyancsak az adósság növekedése irányába hatottak: ennek mértéke mintegy 350 millió dollár volt.

A nemzetközi tartalékok a 8,4 milliárd dolláros év elejei szintrõl májusig 10 milliárd dollárt meghaladó szintre emelkedtek, innen azonban rövid stagnálást követõen az orosz válság magyar pénzpiacokat érintõ hatása miatt októberig 2 milliárd dollárral csökkentek. A helyzet normalizálódásával és az MNB hitelfelvételei következtében a tartalékok szintje év végére 9,3 milliárd dollárra emelkedett. A keresztárfolyam-változások, az MNB által folytatott fedezeti politika eredményeként, a tartalékokon gyakorlatilag nem játszottak jelentõs szerepet: az állomány 900 millió dollárnyi növekedésébõl kevesebb, mint 80 millió dollárt magyaráznak.

A devizában denominált külsõ adósság- és követelésállomány

milliárd dolllár

1997

1998

Változás

(1) Bruttó külsõ adósság (=1a+1b)

21,7

23,2

1,5

(1a) Portfolió tartozások

10,0

11,0

1,0

- Közép- és hosszú lejáratú

9,4

10,9

1,5

- Rövid lejáratú

0,6

0,1

-0,5

(1b) Egyéb tartozások

11,7

12,3

0,6

- Közép- és hosszú lejáratú

8,4

8,6

0,2

- Rövid lejáratú

3,3

3,7

0,4

(2) Bruttó külsõ követelések (=2a+2b+2c)

12,4

14,3

1,9

(2a) Nemzetközi tartalékok

8,4

9,3

0,9

(2b) Portfolió követelések

0,1

0,2

0,1

- Közép- és hosszú lejáratú

0,1

0,2

0,1

- Rövid lejáratú

0,1

0,0

0,0

(2c) Egyéb követelések

3,8

4,7

0,9

- Közép- és hosszú lejáratú

1,3

1,3

0,0

- Rövid lejáratú

2,6

3,4

0,8

Nettó külsõ adósság (=1-2)

9,3

8,9

-0,4

A devizában denominált külföldi adósság szektoronkénti bontásából a magánszektor részesedésének további növekedése állapítható meg (A második félév folyamán a tõkepiaci hatások ellensúlyozása miatt bekövetkezett MNB tartalék csökkenés, majd az azt követõ hitelfelvételek miatt a nettó adósságban ebben az idõszakban a magánszektor részesedése csökkent).

A külsõ adósságállomány* fõ adósok szerint

1997

1998

Változása

 

millió USD

%

millió USD

%

millió USD

%

Bruttó külsõ adósság

21702

100,0

23212

100,0

1510

 

MNB és kormányzat

13428

61,9

13146

56,6

-282

-5,2

- MNB

11792

54,3

11677

50,3

-115

-4,0

- Kormányzat

1635

7,5

1469

6,3

-166

-1,2

Magánszektor

8274

38,1

10066

43,4

1792

5,2

- Hitelintézetek

4541

20,9

5464

23,5

922

2,6

- Vállalati szektor

3733

17,2

4603

19,8

870

2,6

Nettó külsõ adósság

9294

100,0

8927

100,0

-367

 

MNB és kormányzat

4374

47,1

3269

36,6

-1105

-10,4

- MNB

3332

35,8

2304

25,8

-1027

-10,0

- Kormányzat

1042

11,2

964

10,8

-78

-0,4

Magánszektor

4920

52,9

5658

63,4

738

10,4

- Hitelintézetek

2047

22,0

2161

24,2

114

2,2

- Vállalati szektor

2873

30,9

3497

39,2

624

8,3

* Devizában denominált, tulajdonosi hitelek nélkül

A forintban denominált külföldi adósság alakulását is két szakaszra bonthatjuk. A külföldiek nettó állampapír vásárlásai július végére közel 2 milliárd dollárra emelték a forintban denominált külföldi adósság állományát. Az augusztusban kibontakozott válságot követõ idõszakban nagyarányú nettó állampapír eladás volt tapasztalható a külföldi befektetõk részérõl, de az év utolsó hónapjaiban visszatértek a külföldiek az állampapírpiac vásárlói oldalára. Az év végén a teljes bruttó külföldi adósságon belül valamivel több, mint 5, a nettó külföldi adósságon belül mintegy 12,5 százalék volt a forintban denominált külföldi adósság aránya, ami dollárban kifejezve közel 1,3 milliárdot jelentett.

A lejárati struktúra alapvetõen kedvezõ irányban változott: a külföldi adósságon belül csökkent a rövidlejáratúak hányada, a külföldi követeléseken belül pedig nõtt a rövid befektetések amúgy is magas részesedése. A rövid lejáratú adósság nagy részét a hitelintézetek jegyzik, kisebb része a vállalkozói szektort terheli. A követeléseknél a nemzetközi tartalékok adják a legnagyobb részt, de magas a rövid lejáratú követelések hányada a hitelintézeti (80%) és a vállalkozói szektor esetében (66%) is.

A fontosabb adósságmutatók, a nettó külföldi adósság, a kamatfizetés és az adósságszolgálat mutatói továbbra is javuló tendenciát mutattak. Kis törés mutatkozott azonban azoknál a mutatóknál, ahol a bruttó külsõ adósság állomány a viszonyítási alap.

Adósság- és adósságszolgálati mutatók*

(%)

1996

1997

1998

Bruttó külföldi adósság/GDP

57,7

47,5

48,7

Nettó külföldi adósság/GDP

27,9

20,3

18,7

Bruttó külföldi adósság/XGS

134,8

88,6

90,5

Nettó külföldi adósság/XGS

65,2

37,9

34,8

Folyó fizetési mérleg/GDP

-3,7

-2,1

-4,8

Bruttó kamatfizetés/XGS

12,1

9,2

7,7

Nettó kamatfizetés/XGS

6,1

3,9

3,6

TDS-1/GDP

17,1

16,4

12,3

TDS-2/GDP

14,5

13,6

10,1

TDS-1/XGS

39,9

30,6

22,9

TDS-2/XGS

33,9

25,3

18,8

Nemzetközi tartalékok áruimport-fedezete (hó)

7,0

4,7

4,9

XGS: áru- és szolgáltatásexport
TDS-1: közép- és hosszúlejáratú hitelek törlesztése bruttó kamatfizetéssel az MNB és a kormányzat elõtörlesztései nélkül
TDS-2: közép- és hosszú lejáratú hitelek törlesztése nettó kamatfizetéssel az MNB és a kormányzat elõtörlesztései nélkül
A táblázatban használt GDP 1997 és 1998. évi adatai elõzetesek, az elõtörlesztések 1998. évi adata ugyancsak elõzetes
* Csak a devizában denominált külföldi adósságra vonatkozóan

3.1. Az MNB kölcsönfelvételi politikája

Az ország makrogazdasági eredményeit a nagy hitelminõsítõ intézetek sorra elismerték: a Moody's 1998 májusában Magyarország hitelbesorolását Baa2-re javította, a Standard & Poor's decemberben javított besorolásán BBB (flat) minõsítést adva. Az év folyamán Magyarország volt az egyetlen szuverén kibocsátó, amelynek országkockázati értékelésén mindkét nagy amerikai hitelminõsítõ intézet javított, egyben a Fitch IBCA-val megegyezõen valamennyien "pozitív kilátást" is mellékeltek a besoroláshoz. A magyar kötvények iránt megfelelõ kereslet mutatkozott a befektetõk körében, elsõdleges kibocsátásaink feltételei és másodpiaci áraink kockázati kategóriánknál kedvezõbben alakultak.

A forrásbevonások instrumentumainak megválasztásánál fontos szempont volt, hogy a Magyarország iránt hagyományosan lojális német, osztrák és svájci, elsõsorban banki és magánbefektetõi réteg megtartásán túl fokozatosan szélesítsük az egyéb intézményi befektetõi kört is. Mindezek alapján 1998-ban összesen három önálló nyilvános kötvénykibocsátásra került sor. Az MNB január végén tért vissza (1996 után elõször) a márka-piacra. Az 500 millió német márka összegû, változó kamatozású kötvény kedvezõ fogadtatásra talált a befektetõk körében, amit a februári 250 millió márka összegû emelés egyértelmûen jelzett. A Libor + 44 bázispontos kamatfelár révén Magyarország elsõ ízben ért el jobb piaci feltételeket, mint az EU-tag Görögország. A márkakötvényt márciusban egy 300 millió USD összegû eurodollár kibocsátás követte US Treasury + 81 bázispontos kamatfelár mellett. Magyarország befektetési-kategória minõsítésének köszönhetõen, a kötvényt túlnyomó részt az ún. "minõségi" intézményi befektetõk körében (azaz elsõsorban biztosítótársaságoknak, nyugdíjalapoknak) sikerült teríteni.

Oroszország augusztusi pénzügyi nehézségei, a befektetõk és a pénzintézetek jelentõs veszteségei és emiatt minimálisra csökkenõ kockázatviselõ hajlandóságuk következtében októberig rendkívüli mértékben megnehezültek a külsõ finanszírozás feltételei. A kamatfelárak valamennyi kockázati kategóriában kiszélesedtek. A befektetõk differenciálási hajlandósága csak az év utolsó negyedében erõsödött: fokozódó érdeklõdést mutattak az ún. "konvergencia-országok", illetve a nagy nemzetközi válsággócoktól magukat jelentõs mértékben függetleníteni tudó kibocsátók iránt. Ennek eredményeként októberben az év elején kibocsátott márkakötvény került ismételt megemelésre, míg november végén és december elején az euro dollár kötvény újranyitására került sor. Az év vége elõtt új kibocsátásként még egy hétéves, fix kamatozású márkakötvény is a piacra került.

A kötvénytranzakciók révén 1998-ban összesen kb.1,8 milliárd dollár külsõ forrásbevonás történt, amivel sikerült biztosítani a devizatartalékok év végi biztonságos, 9 milliárd dollár szintjét. A fentiekben részletezett forrásbevonással párhuzamosan 1998 folyamán jelentõs, 1,1 milliárd dollár körüli összegû elõtörlesztésre került sor az IMF és Világbank felé.

VI. Monetáris politika

A monetáris politika közbülsõ céljának, a forint elõre bejelentett csúszó leértékelésére alapozott árfolyampályának a fenntartásával segíti elõ a gazdaság stabilitását. A fennálló rendszerben a leértékelési ütem fokozatos, de mindig egyirányú változtatása a külkereskedelemmel versengõ termékek árára gyakorolt közvetlen és az inflációs várakozásokra gyakorolt közvetett hatásán keresztül támogatja a hazai árnövekedés konvergenciáját az Euró zóna alacsony inflációjához. Az árfolyampálya csak akkor befolyásolja hatékonyan a várakozásokat, ha hiteles, a hitelesség feltétele pedig az, hogy a kijelölt nominális pálya mellett a makrogazdasági egyensúly megõrizhetõ legyen. Ezért az árfolyampálya meghatározása során az aggregált kereslet és kínálat várható alakulását, valamint a fiskális politika alkalmazkodó képességét egyaránt figyelembe kell venni.

A monetáris politika operatív célját, a pénzpiaci kamatszintet úgy határozza meg, hogy a forint iránti keresletet befolyásolva biztosítsa a meghirdetett árfolyampálya megvalósulását. A forint kamatszint alakulását a bejelentett leértékelési ütem, az árfolyam sávon belül várható elmozdulása, a külföldi kamatok, valamint a megkövetelt kockázati prémium összege határozza meg. A jegybank kamatpolitikája arra irányul, hogy a nemzetközi pénzügyi környezet változásai esetén simítsa a kamatok belföldi fundamentumok által nem indokolható mértékû ingadozásait. Ugyanakkor az árfolyamrendszer hitelességének megõrzése érdekében a jegybank tartósan nem tudja eltéríteni a belföldi kamatszintet a pénzpiaci szereplõk által elvárt kamatoktól.

A gazdasági növekedés megélénkülésével párhuzamosan 1998-ban a fogyasztói árinfláció jelentõs mértékben csökkent. Az infláció csökkenésében fontos szerepet játszott az importált infláció, valamint a szabályozott árak dinamikája is mérséklõdött. Mindazonáltal a monetáris politikának azt is figyelembe kellett vennie, hogy a belföldi kereslet felgyorsulásával párhuzamosan érzékelhetõen nõtt a kapacitáskihasználtság, a munkaerõpiac egyes szegmenseiben erõforráskorlátok mutatkoznak. A gazdaság olyan szektoraiban, ahol az árfolyam fegyelmezõ hatása nem érvényesül, a potenciális belföldi inflációs nyomás felerõsödött, a kapacitásokat meghaladó keresletnövekedés eredményeként a külsõ egyensúlyi pozíció jelentõsen romlott. Ezért a kedvezõ inflációs eredmények ellenére a belföldi gazdasági folyamatok a monetáris politika szigorítását tették indokolttá.

A nemzetközi pénzügyi környezet változásai is befolyásolták a monetáris politika döntéseit. Míg az év elsõ hónapjaiban az optimista tõkepiaci várakozások miatt a tõkebeáramlás a belföldi kamatszint csökkenése irányába hatott, az év egészét tekintve a monetáris kondíciók elõsegítették a belföldi kereslet visszafogását. Tekintetbe kell venni ugyanakkor, hogy a monetáris kondíciók szigorodását különösen a második félévben, elsõsorban a pénzpiaci szereplõk magatartásában és várakozásaiban beállt változások idézték elõ, így annak mértéke és idõzítése nem feltétlenül esett egybe azzal, amit az MNB a belföldi gazdasági folyamatok szempontjából optimálisnak tartott volna.

Az év elsõ hónapjaiban az MNB a megtakarítások ösztönzése érdekében az akkor igen optimista nemzetközi pénzügyi környezet által elvártnál magasabb kamatszintet tartott fenn. Ez jelentõs kamatérzékeny tõkebeáramlást váltott ki, az árfolyam fenntartása csak folyamatos sterilizált intervencióval volt lehetséges. Az orosz válság idõszakában a kamatpolitika a tõkekiáramlás lefékezését és az árfolyamrendszer hitelességének megerõsítését szolgálta. A feltörekvõ piacok általános megítélésének romlása miatt a forint leértékelõdött a sávon belül, megközelítette és augusztus-szeptemberben egy átmeneti idõszakra elérte a gyenge intervenciós sávhatárt. Szeptemberben az árfolyamsáv védelme érdekében a jegybank sávszéli intervencióra, majd kamatemelésre kényszerült. A tõkekiáramlás likviditási hatását semlegesítõ politikával sikerült biztosítani, hogy ne kerüljön sor súlyos reálgazdasági következményekkel járó drasztikus hitel-összehúzódásra. A negyedik negyedévben az orosz krízis okozta bizonytalanság elmúltával az elvárt kamatprémium csökkent, de az elsõ félévinél magasabb szinten stabilizálódott. A forint reálleértékelõdése és a tõkepiaci elvárásokkal konzisztens kamatszint együttesen a korábbinál magasabb reálkamatokat eredményezett. Az MNB a jegybanki kamatokat azonban csak kismértékben, az infláció mérséklõdésénél lassabban csökkentette, mivel a megemelkedett prémium ellenére a forint a sávon belül lebegett. A pénzpiaci kamatokat követve a kereskedelmi banki kamatok esése is jóval elmaradt az infláció mérséklõdésétõl, a hitelkiáramlás és a megtakarítások szempontjából releváns 3 hónapos lejáraton a reálkamatlábak 6 százalék fölé emelkedtek.

Az inflációs folyamatok kedvezõ alakulása a turbulens pénzpiaci környezet ellenére lehetõvé tette a leértékelési ütem csökkentését. A Kormány és az MNB együttesen 1998. június 15-tõl 0,8%-ra, október 1-tõl havi 0,7%-ra, valamint 1999. január 1-tõl havi 0,6%-ra csökkentette a leértékelési ütemet. A vártnál nagyobb mértékû inflációcsökkenés miatt 1998-ban reál effektív leértékelõdésre került sor, és a keresztárfolyam változások is a forint leértékelõdése irányába hatottak. A reálleértékelõdés azonban csak átmeneti jelenségnek tekinthetõ és konzisztens a monetáris politika óvatos, a hosszabb távú trendeket is figyelembe vevõ magatartásával.

Az MNB sterilizációs politikája eredményeként a konverziós forintkereslet ingadozásai nem befolyásolták a monetáris bázis alakulását, tartósan 17% körüli éves ütemben bõvült a jegybankpénz mennyisége, a lakosság és a vállalkozások forint iránti kereslete a gazdaság növekedésével és a csökkenõ inflációval összhangban emelkedett. A magasabb reálkamatszint azonban mérsékelte a hazai bankrendszer által teremtett hitelek keresletét.

Az MNB kamatlépései

%

Érvényes

Aktív repo kamatláb

Passzív oldali betét

MNB éves kötvény*

Keretkiegészítõ repo kamatlába

 

O/N

1 hét

O/N

1 hét

1 hónap

1998.01.01.

25,250

25,250

14,50

19,250

19,750

19,25

35,00

1998.02.06.

25,000

25,000

 

19,000

19,500

 

 

1998.03.02.

24,750

24,750

 

18,750

19,250

 

 

1998.03.23.

24,375

24,375

 

18,375

18,875

19,00

 

1998.04.14.

24,125

24,125

 

18,125

18,625

 

 

1998.05.25.

23,875

23,875

 

17,875

18,375

 

 

1998.06.15.

23,500

23,500

 

17,500

18,000

 

 

1998.07.10.

23,000

23,000

 

 

 

 

 

1998.08.03.

22,500

22,500

14,50

16,500

17,000

 

 

1998.08.15

20,500

 

13,50

 

 

 

 

1998.09.22.

21,500

 

14,50

 

18,000

 

28,00

1998.11.11.

21,000

 

 

 

17,750

 

 

1998.11.24.

20,750

 

14,25

 

17,500

 

 

1998.12.11.

19,750

 

 

 

17,000

 

 

1998.12.21.

19,500

 

14,00

 

16,750

 

 

* Kamatjegyzés megszûnt , április 24.-tõl az éves kötvény aukció útján kerül értékesítésre

A jegybanki eszköztár változásai 1998-ban

Az MNB eszköztára 1998 folyamán számottevõen átalakult. A változtatások során a jegybanki eszközrendszer egyszerûbbé, átláthatóbbá vált. Emellett a módosítások lehetõvé tették, hogy a hozamgörbe meghatározódásában és a bankközi likviditás-menedzselésben a piaci folyamatok a korábbinál nagyobb szerephez jussanak. Az új eszköztár ugyanakkor közeledést jelentett az Európai Központi Bank által alkalmazott eszközrendszerhez is.

Az eszköztárral kapcsolatos egyik legfontosabb intézkedés az egy éves futamidejû MNB-kötvény rögzített kamat mellett történõ folyamatos kibocsátásának március 31-i felfüggesztése volt. A lépést megelõzõen a jegybank két ponton, az egyhónapos illetve az egy éves lejáraton is aktívan befolyásolta a hozamgörbét. A folyamatos, fix kamat melletti rendelkezésre állás felfüggesztésének hatásaként az egy hónapnál hosszabb futamidejû kamatok alakulása kizárólag a piaci hatások függvénye. Az intézkedés egyrészrõl javította a jegybanki kamatpolitika átláthatóságát, másrészt lehetõvé tette, hogy a hozamgörbe alakjában a korábbinál jobban tükrözõdjenek a piaci várakozások. Április 24-tõl kezdõdõen az MNB az egy éves kötvényt kéthetenként, rögzített mennyiségû és változó hozamú tenderek formájában bocsátotta ki.

Az eszköztár átfogó átalakítására nyár végén került sor. Augusztus 15-ét követõen megszûnt az egyhetes jegybanki betételhelyezési lehetõség és az egyhetes aktív repó. Az egyhónapos betét esetében az addigi napi rendelkezésre állást a heti kétszeri elhelyezési lehetõség váltotta fel. A lender of last resort-funkciót betöltõ keretkiegészítõ repó kamata a korábbi, 35 százalékról 28 százalékra csökkent. Szeptember 1-tõl a korábbi két hétrõl egy hónapra nõtt a kötelezõ tartalékolás átlagolási periódusa, miközben a tartalékráta nem változott. Ezzel párhuzamosan pedig folytatódott az egynapos betét és az egynapos aktív repó kamata közötti különbségnek - az overnight kamatfolyosónak - a folyamatos szûkítése, melynek eredményeképpen 1999 januárjára

az irányadó egyhónapos betét hozama körül szimmetrikus, 2,5 százalékos kamatfolyosó jött létre.

A módosítások során kialakult eszközrendszer a korábbinál nagyobb önállóságot biztosít a bankok likviditás-menedzsmentje számára. A tartalék-periódus meghosszabbításával lehetõvé vált, hogy a pénzintézetek számlaállományuk alakulásának havi szezonalitását a perióduson belüli átlagolás kihasználásával kezeljék. Ez feleslegessé tette az egyhetes betétet, melyet korábban fõként az adott hónap két tartalékperiódusa közötti likviditás-átcsoportosításra használtak a bankok. Az egyhónapos betét esetében a folyamatos rendelkezésre állás megszüntetése az elsõ lépést jelentette egy szofisztikáltabb, a mennyiségi szabályozást is magában foglaló jegybanki likviditás-menedzselés irányába. A szimmetrikus overnight kamatfolyosó kialakításával pedig a jegybank arra törekedett, hogy a bankok számára a fölös és az elégtelen likviditás költsége megegyezzék.

1. A monetáris bázis kereslete és a monetáris kondíciók alakulása 1998-ban

A reálgazdasági döntéseket befolyásoló legfontosabb pénzügyi árak, a reálárfolyam és a reálkamatok - együtt monetáris kondíciók - alakulását több tényezõ határozza meg. Befolyásolják az infláció és a forint leértékelési ütemének változásai, az MNB illetve a kosárvalutákat jegyzõ jegybankok kamatlépései, valamint a pénz és tõkepiaci szereplõk által a forint befektetésektõl elvárt kamatprémium változásai is.

A grafikonon elõretekintõ inflációval három hónapos kincstárjegy hozamok alapján számított reálkamatokat ábrázoltunk. A monetáris kondíciókat mutató reálárfolyam index nem egyezik meg a versenyképességet mérõ, késõbb bemutatásra kerülõ mutatókkal, mivel ez az elkövetkezõ három hónapban bekövetkezõ bejelentett árfolyam változás és az elõretekintõ infláció hányadosát mutatja.

Az elõzõ évek reál felértékelõ politikája után 1998 második negyedévében változás történt a reálárfolyam pályájában. Az infláció vártnál nagyobb csökkenése miatt a felértékelõdés mérséklõdött, májustól a forint kosárral szembeni leértékelõdése közel ugyanakkora volt, mint az árszínvonal elkövetkezõ három hónapban várható növekedése. Bár júniusban és októberben további leértékelési ütemcsökkentésre került sor, e lépések csak követték az infláció további mérséklõdését. A reálárfolyam-pálya további korrekciójára alapvetõen a pénz- és tõkepiaci szereplõk magatartásában bekövetkezett változások miatt nem kerülhetett sor. 1997-98-ban több olyan ország valutája is jelentõsen leértékelõdött, amelyek harmadik piacokon versenyeznek a magyar kivitellel, és az orosz válságnak a magyar gazdaságra gyakorolt direkt és indirekt hatását sem tudták pontosan felmérni a befektetõk. A külkereskedelem várható alakulására vonatkozó bizonytalanság miatt a befektetõk egy leértékeltebb forint árfolyamot tartottak reálisnak. Az orosz válság kitörését követõ idõszakban hiába csökkent a belföldi infláció, a kialakult magasabb reálkamatszint mellett is a sáv belsejében maradt az árfolyam. Így az orosz válság kitörése óta történt kétszeri leértékelési ütemcsökkentés ellenére a forint reál értelemben leértékelõdött.

Az árfolyampálya kijelölését befolyásoló további tényezõ, hogy az inflációs várakozások lassabban alkalmazkodtak az infláció szintjének gyors csökkenéséhez. 1998. harmadik negyedévében a makroelemzõk kétszámjegyû inflációt vártak 1999-re, ami magasabb nominális bérköveteléseket, és - részben ennek köszönhetõen - a szabályozott szolgáltatások körében magasabb áremelkedést eredményezett. Az ebbõl fakadó bér- és ármerevség veszélybe sodorhatta volna a gazdaság nominális pályájának hitelességét. Az inflációs inercia átmeneti megemelkedése csak az árfolyampálya meredekségének fokozatos csökkentését tette indokolttá.

A forint pozíciója az intervenciós sávban

Az árfolyampályával konzisztens kamatpálya ingadozásait döntõ mértékben a tõkepiaci szereplõk által elvárt kamatprémium változásai határozták meg, bár a kosárvaluták hozamai is változtak az év során. Az év elsõ tíz hónapjában sem a Federal Reserve Bank, sem a Bundesbank nem változtatott irányadó kamatain, a dollárban és márkában denominált piaci instrumentumok hozamai mégis csökkentek. A kamatcsökkenési várakozások a negyedik negyedévben beigazolódtak: Az Egyesült Államokban a rendkívül dinamikus gazdasági növekedés ellenére is elhanyagolható inflációs nyomás lehetõvé tette a Federal Reserve három lépcsõben, október illetve november közepén végrehajtott kamatcsökkentését. Az Európai Unióban a gazdasági növekedés érezhetõ lelassulása illetve a történelmi léptékkel mérve is alacsony infláció miatt a monetáris unióra készülõ országok jegybankjai (a kis késleltetéssel lépõ Olaszország kivételével) december elején egységesen csökkentették irányadó kamataikat, amelyet az Európai Központi Bank 1999 elején változatlanul hagyott.

* Kamatprémium: a hazai kamatszint eltérése a releváns külföldi kamatszint és a bejelentett leértékelés összegétõl; azaz a be nem jelentett leértékelésre vonatkozó várakozások és a kockázati prémium kombinációja.

Egyes nézetek szerint a viszonylag merev árfolyamrendszerrel - mint például a hazai csúszó leértékelés - rendelkezõ országok a kamatprémium növekedésében mérve nagyobb árat fizetnek a tõkepiaci válságok idején. Ha azonban összehasonlítjuk a Magyarországhoz hasonló befektetõi megítélés alá esõ lengyel és cseh kamatprémium alakulását, ettõl eltérõ következtetésre juthatunk. Látható, hogy a nemzetközi pénzügyi piacok Magyarországot 1997 óta a két legstabilabb térségünkbeli országhoz képest is kevésbé kockázatos befektetésnek tartják, hiszen a cseh és lengyel prémium 1997 óta folyamatosan meghaladja a magyart. Az orosz válság ebben a kontextusban elõször úgy jelentkezett, hogy 1999 szeptemberében a magyar prémium a cseh-lengyel szintre ugrott fel. Másodszor, az orosz válság átterjedésnek veszélye enyhülésével mind a három országban csökkent a kamatprémium, így a korábbihoz hasonló kamatprémiummal zártuk az 1998-as évet. A kamatprémium alakulása nem igazolja, hogy az árfolyamrendszer okozta volna a hazai reálkamatok magas szintjét. Az orosz válság alatti bizalomvesztés pontosan a - magyarnál rugalmasabb árfolyamrendszerrel bíró - cseh és lengyel gazdaságot jellemzõ kamatprémium-szintre tornászta fel a magyar prémiumot; azaz az árfolyamrendszer merevsége nem magyarázza a hazai kamatok emelkedését.

A forint befektetésektõl elvárt kamatprémium változásai alapján négy idõszakra oszthatjuk az 1998. évet, melyek részben Magyarország egyedi megítélésével kapcsolatos tényezõkkel, részben a feltörekvõ piacok általános megítélésében bekövetkezett változásokkal álltak összefüggésben:

  • Az év elsõ hónapjait a feltörekvõ piacokkal szembeni bizonytalanság csillapodása, és ezen belül is a relatíve jobb fundamentumokkal rendelkezõ országok elõtérbe kerülése jellemezte, ami az elvárt kamatprémium csökkenését eredményezte.
  • Más fejlett tõkepiaccal rendelkezõ országok tapasztalatához hasonlóan a választásokkal kapcsolatos bizonytalanság a forint befektetésektõl elvárt prémium emelkedésével járt együtt.
  • A harmadik negyedévet az orosz válság átgyûrûzõ hatásaként megugró prémium elvárások jellemezték.
  • Az õsz második felében kedvezõbbé vált nemzetközi pénzügyi környezet az országspecifikus kockázati prémium csökkenésében mutatkozott meg, de az elvárt prémium az év elejénél magasabb szinten stabilizálódott.

1998. elsõ negyedévében a forint szinte folyamatosan az erõs intervenciós sávszélén tartózkodott, és a jegybank intervenciós devizavásárlással akadályozta meg a forint árfolyamsávon kívülre kerülését. A konverziós forintkereslet megnövekedéséhez hozzájárult, hogy a kosárvalutákat jegyzõ országokban csökkentek a piaci kamatok, és csökkent a feltörekvõ országokban történõ befektetésektõl elvárt kockázati prémium is, amit az MNB nem követett irányadó kamatainak csökkentésével. Ellenkezõleg, a jegybank március végéig éves és 1 hónapos lejáraton is jegyzett kamatot, ezzel meghatározta a pénzpiaci hozamgörbe éven belüli szakaszának meredekségét is. Így a kamatcsökkentési várakozások nem tükrözõdtek a kereskedelmi banki kamatokat meghatározó éven belüli hozamok alakulásában sem. Tovább növelte a konverziós forintkeresletet az, hogy a magyar fizetõeszköz felértékelõdésével (sávszélesítéssel) kapcsolatos híresztelések terjedtek el a piacon, amelyre a magyar gazdaság 1997. évi jelentõsen javuló makrogazdasági mutatói adtak alapot. Ebben az idõszakban a legnagyobb mértékû devizapiaci intervenciót a külföldiek portfolió-befektetései, elsõsorban állampapír vásárlásai okozták. Növelte a forintkeresletet a bankrendszeren kívüli szereplõk nettó határidõs devizaeladása, amely a kereskedelmi bankok mérleg szerinti és mérleg alatti pozíciójának a szétnyílásában is megjelent. A konverzió növekedéséhez hozzájárult a folyó fizetési mérleg hiányát meghaladó mûködõtõke beáramlás is.

A forint iránti kereslet komponensei

1997

1998

I. név.

1998.

II. név.

1998.

III.név.

1998 IV.név.

1998 összesen

A/ Konverzió

877,6

540,5

204,2

-508,3

-44,9

191,6

a) Az MNB devizapiaci vásárlása

642,0

511,2

196,4

-508,3

-45,2

154,2

b) MNB vásárlások az államháztartástól

235,6

29,3

7,8

0,0

0,2

37,4

 

 

 

 

 

 

 

A konverzió forrásai (I.+...+VIII.)

877,6

540,5

204,2

-508,3

-44,9

191,6

I. Az MNB nettó külföldi kamatfizetéseivel korrigált folyó fizetési mérleg (1.+2.)

-40,8

-24,8

-90,5

-76,3

-191,8

-383,5

1. Folyó fizetési mérleg

-177,9

-79,4

-112,8

-94,7

-208,6

-495,5

2. MNB nettó külföldi kamatfizetései

137,0

54,6

22,3

18,4

16,8

112,0

II. Mûködõtõke beáramlás

308,8

68,4

114,5

37,0

91,9

311,8

III. Bankok konverziós hatása*

-5,9

-3,5

-9,6

-46,6

-13,3

-72,9

IV. Derivatívok hatása**

160,6

200,7

87,5

-369,3

-125,3

-206,4

V. Belföldi devizabetétek konverziós hatása

10,0

13,0

3,2

4,1

-12,2

8,0

VI. Nettó portfolió befektetések (1.+2.)

334,9

280,7

104,1

-103,7

139,3

420,4

1. Állampapír

22,7

129,8

121,9

-157,4

100,1

194,4

2. Részvény

312,2

151,0

-17,8

53,6

39,1

226,0

VII. Vállalati devizahitel (1+2)=(a+b)

87,8

-3,9

-18,3

28,7

65,9

72,4

1. Belföldi

37,1

11,7

41,2

-6,4

6,3

52,8

2. Külföldi

50,7

-15,6

-59,5

35,1

59,6

19,7

a) Egy évnél rövidebb

-12,5

-12,6

2,2

-45,6

0,8

-55,1

b) Éven túli

100,3

8,7

-20,5

74,3

65,1

127,6

VIII. Tõketranszferek

22,1

8,9

13,0

17,9

0,8

40,6

 

 

 

 

 

 

 

B/ Kamatérzékeny (III.+IV.+V.+VI/1.+VII.)

275,2

336,1

184,7

-540,5

15,5

-4,1

C/ Spekulatív (B.-V.-VII./b)

165,0

314,4

202,0

-618,9

-37,6

-140,0

* Bankok teljes nyitott pozíciójának változásából adódó konverziós hatás, azaz a mérleg szerinti nyitott pozíció derivatív ügyletekkel nem fedezett része
** A határidõs kontraktusok változásának konverziós hatása

A konverziós forintkereslet április végére leállt, mivel a forint befektetések hozama összhangba került a külföldi befektetõk által elvárt prémiummal. A spekulációnak az vetett véget, hogy a Kormány és az MNB megerõsítette: nem változtat a jelenlegi szûk sávos csúszó árfolyamrendszeren, és bejelentette a leértékelési ütem 0,1%-os csökkentését. Márciustól az infláció mérséklõdését követve több lépésben csökkentette irányadó kamatait is, ami júniusig a forinthozamok jelentõs, 200-250 bázispontos esését eredményezte, miközben a háromhónapos reálkamatlábak tovább emelkedtek. Az árfolyam változására spekulálók extraprofit lehetõségét az is csökkentette, hogy az MNB felfüggesztette az éves kötvény kamatjegyzését, és mennyiségi aukcionálására tért át.

A májusi választásokkor kezdõdõ második idõszakot a forint befektetésektõl elvárt prémium jelentõs emelkedése és a forint sávon belüli tartós gyengülése jellemezte. Ebben az idõszakban az elvárt prémium növekedése jórészt a választásokkal magyarázható, a devizapiaci intervenció megszûnése és a tõzsde számottevõ májusi zuhanása is azt jelezte, hogy Magyarország kockázati megítélése a hasonló befektetési kategóriába tartozó országokhoz képest romlott. Bár a jegybank több lépésben csökkentette az 1 hónapos betét kamatát, de a kamatszint mérséklõdése kisebb volt, mint az infláció csökkenése, így a belföldi reálkamatok tovább emelkedtek. Ez a kamatemelkedés összhangban állt a befektetõk által elvárt kockázati prémium emelkedésével. Így májusban és júniusban nem volt devizapiaci intervenció, és a kamatérzékeny tõke állománya sem változott.

Az oroszországi válság kitörését követõ harmadik idõszakban a jegybank politikáját alapvetõen az vezérelte, hogy az árfolyamsáv hitelességének megõrzése mellett minimalizálja a válság reálgazdasági következményeit. Az MNB verbális intervencióval igyekezett ráirányítani a piaci szereplõk figyelmét, hogy az ország fundamentumai nem indokolják a forint elleni spekulációt. A tõke beáramlása idején folytatott óvatos sterilizációs politika lehetõvé tette, hogy a tõke kiáramlását is sterilizálja a jegybank. Az ország stabil fundamentumai alapján az MNB a kamatprémium megugrását átmeneti jelenségnek tekintette, és likvid tartalékai lehetõséget adtak az átmeneti tõkekiáramlás tolerálására. A csökkenõ infláció miatt megemelkedett reálkamatszint mellett további kamatemelést nem tartott indokoltnak, a prémium növelésére a reálárfolyam alakulása alapján indokolt leértékelési ütemcsökkenés révén került sor. Mindezek ellenére az árfolyamsáv hitelességének megerõsítése érdekében szeptember végén az irányadó kamatok emelése is szükségessé vált.

Az orosz válság kitörését követõ, a feltörekvõ piacokat általánosan érintõ bizalmi válság hatására augusztus végére a forint az intervenciós sáv széléig gyengült, és szeptembertõl jegybanki intervenció is szükségessé vált. Az intervenció mögött csak kisebb mértékben állt a tõke kiáramlása, alapvetõen a belföldi pénzpiaci szereplõk kényszerû portfolió átrendezése tette szükségessé a jegybank forint vásárlását. Az oroszországi válság átgyûrûzõdése valamint a nemzetközi tõkepiacokon kialakult likviditás szûkösség megnövelte a forint befektetésektõl elvárt kamatprémiumot, melynek a válság elõtti magyar hozamszint nem felelt meg. Ennek következtében az állampapír piacon a külföldiek részérõl eladási hullám bontakozott ki, augusztus-szeptember folyamán összesen 250 Md forinttal csökkent a külföldiek kezében lévõ államkötvény állomány. A részvénypiacról is történt tõkekivonás, de ennek mértéke meg sem közelítette a pénzpiaci szereplõk korábbi becsléseit, legfeljebb 50-70 milliárd forint között lehetett. A tõkekivonás döntõ hányada már az elsõ jegybanki intervenció elõtt bekövetkezett, a külföldiek állampapír eladásaiból származó deviza keresletet a bankok nyitott pozíciójának növekedése fedezte. A többi közép-európai országgal éles ellentétben a jelentõs állampapírpiaci hozamemelkedés is csak szeptember közepén, a külföldi tõkekivonás után következett be. Ennek az volt a magyarázata, hogy a kereskedelmi bankok az állampapírokat a jegybanki betétek közeli helyettesítõinek tekintették, így a jegybanki betétállomány leépülése fékezni tudta a hozamok emelkedését.

Szeptember második felére a tõkekiáramlás lényegesen lelassult. Ennek ellenére a jegybank jelentõs devizapiaci intervencióra kényszerült, majd szeptember 22-én az irányadó kamatokat is megemelte 100 bázisponttal. Ebben az idõszakban nem került napvilágra olyan releváns új információ, amely a külföldi befektetõk magatartását illetve az országspecifikus kockázati prémiumot érdemben befolyásolta volna. A forint sávon belüli tartós gyengesége és a szükségessé vált jegybanki intervenció a tõkekivonáson kívül részben a hazai bankrendszer és az intézményi befektetõk magatartásában bekövetkezett változással magyarázható. Amint az a konverzió forrásait bemutató táblázatból leolvasható, a harmadik negyedévi, összesen 508 milliárd forintos jegybanki intervencióból 416 milliárd forintot tett ki ez utóbbi tétel (III.+ IV. sorok összege).

A határidõs devizapiacok és a kereskedelmi bankok portfolió átrendezésének hatása a forint keresletre

Az orosz válság elõtti idõszakban a bankrendszer jellemzõen mérleg alatti, tõzsdei és OTC derivatív ügyletekkel fedezte mérleg szerinti hosszú forint pozícióját. A tõzsdei határidõs deviza pozíciók kínálatát a kosár spekulánsok képviselték. A forint kamatprémiuma miatt a fedezett kamatparitás által elõrevetített jövõbeli árfolyamok leértékeltebbek a meghirdetett leértékelési ütem és a változatlannak feltételezett sávon belüli pozíció által meghatározottnál. Emiatt a sáv hitelességében bízó spekulánsok határidõs deviza eladással nyereségre tudtak szert tenni. A krízis elõtti idõszak árfolyam alakulása alapján a sávon belüli leértékelõdés veszélyét nem tekintették jelentõsnek, a tõzsdéken olyan elszámoló árak alakultak ki, melyek a derivatív pozíciók magas tõkeáttétele miatt már viszonylag kis sávon belüli elmozdulás esetén is veszteséget okoztak a spekulánsoknak.

A forint gyengülése utáni elsõ idõszakban a piaci szereplõk egy része a tõzsdei elszámoló árak manipulálásával igyekezett késleltetni a veszteségek realizálódását. Abban bíztak, hogy a szeptemberi lejárat kifutásáig a piaci árfolyam visszatér a sáv erõs szélére, így pozícióik ex post nyereségesek lettek volna, csak a krízisszakaszban lett volna margin befizetési kötelezettség. A brókercégek jelentõs részénél a partnerkockázat kezelése kívánnivalókat hagyott maga után, emiatt a cégek nem lehettek biztosak abban, hogy képesek lesznek a margin követelményeket, illetve a pozíciók zárása esetén a realizált veszteségeket az ügyfelektõl behajtatni.

A szeptemberi lejárat közeledtével egyre valószínûbbnek tûnt, hogy e veszteségeket realizálni kell, s mivel az árfolyam manipuláció a tõkepiac alapvetõ funkcióját veszélyezteti, mindkét tõzsde lépéseket tett az árfolyam kordában tartására. Az árfolyam várható alakulása körüli nagyobb bizonytalanság csökkentette a kosárpozíciók várható nyereségét, s feltételezhetõ, hogy a kosárspekulánsok likviditási korlátba ütköztek az elszenvedett veszteségek miatt. Ily módon a határidõs deviza kínálat drasztikusan csökkent, a lejárt, illetve kényszerlikvidált határidõs pozíciókat nem újították meg. A forgalom és a nyitott kötésállomány mindkét tõzsdén gyakorlatilag folyamatosan zuhant

az õsz során, a kínálat hiánya miatt a derivatív piac elvesztette kockázatkezelõ funkcióját.

A bankok fedezetlen nyitott devizapozíciójának mértékét törvényi szabályozás korlátozza. Mivel szeptember elejétõl kezdve sem OTC ügyletekkel, sem tõzsdei derivatívákkal nem volt lehetõség a mérleg szerinti hosszú forint pozíciók mérleg alatti mûveletekkel történõ fedezésére, a bankok számára a kívánatos fedezeti szint elérésére mérlegben szereplõ azonnali mûveletekkel nyílt lehetõség, ami jelentõs devizakereslet növekedéshez vezetett. Mivel a nemzetközi tõkepiacok attitûdje október végéig meglehetõsen hûvös maradt és a fizetési mérleg is viszonylag kedvezõtlenül alakult, a

jegybank volt az egyetlen piaci szereplõ, aki az intervenció révén növelni tudta a devizapiaci kínálatot annak érdekében, hogy az egyensúlyi árak az árfolyamsáv belsejé-

ben maradjanak. A devizavásárlásokat a bankok a jegybanki betétállományuk leépítésévek finanszírozták, s devizapozíciójukat fõleg jegybanki devizabetéteik növelésével, kisebb mértékben rövidlejáratú külföldi forrásaik csökkentésével is javították. Ez azt jelenti, hogy az intervenció során az MNB által eladott deviza jelentõs része a bankok jegybanki deviza betéteit növelte, s nem a tõkekiáramláshoz kapcsolódott.

Mivel a pénzpiaci szereplõk a jegybanki jelzések ellenére sem ismerték fel, hogy az effektív tõkekivonás, azaz a jegybanki tartalékok csökkenése nagyságrendileg elmarad a devizapiaci intervenció összegétõl, szeptember végén a jegybank mégis kamatemelésre kényszerült. E lépés alapvetõ funkciója az volt, hogy a piaci szereplõk számára demonstrálja, hogy költségek árán is kész az árfolyamsáv védelmére. Bár a derivatív piacok leépülésében alapvetõen szabályozási és intézményi problémák játszottak szerepet, a jegybank jelzése, hogy a befektetõi elvárásoknak megfelelõ hozamszintet kialakítva fenn fogja tartani az árfolyamsávot, mind a spot, mind a határidõs deviza kínálatra is ösztönzõleg hatott. Mivel a pénzpiaci szereplõk portfólió átrendezése nem járt együtt tõkekivonással, a spot devizakínálat agresszív kamatlépésekkel történõ növelése helyett a jegybank hagyta "lecsorogni" a határidõs devizaállományt. Ez a politika az elkövetkezõ hónapokban leértékeltebb árfolyamot, de simább reálkamat alakulást eredményezett.

A piaci szereplõk helyzetértékelése a szeptember 22-ei kamatemelést követõen még jobban eltávolodott a jegybankétól, az állampapírpiaci hozamok a hozamgörbe minden pontján a jegybanki kamatemelést messze meghaladó mértékben emelkedtek, ami az árfolyamsáv hitelességének csökkenését jelezte. A rövidlejáratú hozamok emelkedése összefüggésben állt a határidõs devizapiac szeptember 16-ai lejáratának kifutásával: a nyitott kötésállomány a BÁT és a BÉT határidõs márka- és dollárpiacán ekkor mintegy 600 millió dollárral csökkent, melyet a határidõs devizaeladói oldal (spekulánsok) eltûnésével a bankok nem tudtak megújítani. A kereskedelmi bankok fennálló nyitott pozícióikat spot devizavásárlással igyekeztek csökkenteni, ami nyomást gyakorolt a forintra, s a bankközi pénzpiacon likviditáshiányhoz vezetett. A hosszabb lejáratú hozamok emelkedésére azonban csak az árfolyamkockázati prémium növekedése adhat magyarázatot.

Az õsz második felében kedvezõbbé vált a nemzetközi pénzügyi környezet, a befektetõk növekvõ mértékben tettek különbséget az egyre mélyebb válságba sodródó Oroszország és a jóval kedvezõbb makroökonómiai fundamentumokkal rendelkezõ közép-európai országok között. Ez az országspecifikus kockázati prémium csökkenésében mutatkozott meg. Ezen kívül a szeptemberi válsághangulat elmúltával megerõsödött az árfolyamsáv hitelessége, indokolatlanná vált az árfolyamrendszer életképességével kapcsolatos kockázatot kompenzáló prémium. A csökkenõ prémium és a javuló inflációs kilátások jelentõs tõkebeáramlást indukáltak s lehetõvé tették a jegybanki kamatok fokozatos csökkentését. A derivatív piacok leépülése miatt az õsz során a bankok tovább csökkentették mérlegen belüli nyitott pozíciójukat, s a folyó fizetési mérleg hiánya is jelentõs volt. Az ebbõl származó devizakereslet kompenzálta a kockázati prémium csökkenésére reagáló külföldi portfolió beáramlást, emiatt a forint többnyire a sáv közepén ingadozott, erõs oldali intervencióra az év végéig nem került sor.

Az MNB sterilizációs politikájának eredményeként sem a konverziós forintkereslet 1998. elsõ négy hónapjában tapasztalt gyors növekedése, sem a májustól tapasztalható csökkenése nem befolyásolta a monetáris bázis alakulását. Az elmúlt három évben a jegybank sikeresen akadályozta meg, hogy a tõkebeáramlás a pénzmennyiség gyors növekedésében csapódjon le. A beáramló pénz csak korlátozott mértékben vett részt a gazdaság finanszírozásában, a tõke nagyobbik hányada a jegybank sterilizációs instrumentumainak növekedésében csapódott le. A sterilizációs instrumentumok állományának növekedése 1998 májusában megállt, az augusztusi-szeptemberi devizakiáramlás idõszakában pedig a sterilizációs instrumentumok állományának számottevõ csökkenését figyelhettük meg. Ennek következtében a jegybanki devizaeladás nem okozott likviditás szûkülést a gazdaságban, a kiáramló likviditást a jegybanknál levõ követeléseik leépítésével pótolták a kereskedelmi bankok, legfeljebb a lejáratok egybe nem esése okozott átmeneti forrásszûkét, ami az overnight bankközi kamatok volatilitásának megnövekedésében is tükrözõdött.

A monetáris bázis alakulása

milliárd forint

1998 nyitó állomány

1998 I. n.évi állomány-változás

1998 II. n.évi állomány-változás

1998 III. n.évi állomány-változás

1998 IV. n.évi állomány-változás

1998 záró állomány

Éves változás

I. Monetáris bázis (II.+III.)

994,4

0,8

57,7

62,5

45,5

1160,9

166,5

Készpénz

621,3

-20,3

42,3

62,8

29,9

736,0

114,7

Tartalék

373,1

21,1

15,4

-0,3

15,6

424,9

51,8

II. Nettó forint eszközök
(b+c+d-a)

410,2

-491,5

-173,4

502,0

94,8

342,1

-68,1

a) Sterilizációs instrumentumok*

537,7

449,6

82,9

-498,2

-46,7

525,4

-12,3

b) Pénzintézeti hitelek**

169,5

-2,5

-12,3

31,8

-19,4

167,1

-2,4

c) Kormánnyal szembeni nettó követelések

757,5

-0,4

-128,4

54,3

35,4

718,4

-39,1

ebbõl: KESZ (-)

119,5

-55,7

136,6

-77,9

-89,4

33,1

-86,4

Állampapír (+)

464,8

-19,5

-4,0

-0,5

-63,9

376,9

-87,9

Egyéb (+)

412,2

-36,6

12,2

-23,1

9,9

374,6

-37,6

d) Egyéb

20,9

-39,0

50,2

-82,2

32,1

-18,0

-38,9

III. Nettó deviza eszközök

584,2

492,3

231,1

-439,5

-49,3

818,8

234,6

Nettó külföld

-662,0

304,5

118,6

-301,4

38,4

-501,9

160,1

Követelések

1910,3

321,5

83,7

-168,3

112,8

2260,0

349,7

Tartozások

2572,3

17,0

-34,9

133,1

74,4

2761,9

189,6

Nettó belföld

1246,2

187,8

112,5

-138,1

-87,7

1320,7

74,5

Követelések

1911,4

40,4

75,6

110,5

-0,3

2137,6

226,2

Tartozások

665,2

-147,4

-36,9

248,6

87,4

816,9

151,7

* Pénzpiaci betét és MNB kötvény
**Pénzintézeti hitelek , viszontleszámítolt váltók és aktív repo állomány

A monetáris bázis keresletének növekedése a számottevõen emelkedõ készpénztartás, és a magánszektor kereskedelmi banki eszközeinek növekedése miatt emelkedõ tartalékolási kötelezettség eredõjeként alakult ki. A reál készpénzkereslet gyors bõvülése miatt a pénzteremtésbõl származó bevétel az infláció csökkenése ellenére a GDP 0,2 %-ával emelkedett 1997-hez képest.

A pénzteremtésbõl származó bevétel és ennek összetevõi

(seignorage, a GDP százalékában)

1995

1996

1997

1998

1. A pénzteremtésbõl származó bruttó bevétel (1.1+1.2)

2,0

2,1

1,6

1,6

1.1 A monetáris bázis reálkeresletének változása

-0,9

0,0

-0,3

0,6

1.2 Az inflációs adó

2,9

2,1

1,8

1,0

2. A tartalékokra fizetett kamat

0,7

0,7

0,6

0,4

3. A pénzteremtésbõl származó nettó bevétel (1-2)

1,3

1,4

1,0

1,2

2. A kereskedelmi bankok kamatpolitikája

A belföldi kamatszint befolyásolja a gazdasági szereplõk fogyasztási és beruházási döntéseit, ezért a kamatra gyakorolt hatásán keresztül az MNB-nek lehetõsége van az aggregált kereslet alakulásának befolyásolására. A jegybanknak csak a pénzpiaci kamatokra van közvetlen befolyása, a hosszabb lejáratú kamatok alakulására az MNB által közvetlenül nem befolyásolható tényezõk gyakorolnak hatást, mint például a gazdaságpolitika iránti általános bizalom, a forint árfolyamával kapcsolatos várakozások és a nemzetközi tõkepiaci események is. A reálgazdasági döntések szempontjából releváns kamatok általában a kereskedelmi bankok által kínált betéti és hitelkamatok. A magyar pénzügyi piacok sajátossága, hogy fõként a várható infláció bizonytalansága miatt a pénzügyi megtakarítások és hitelek meghatározó része rövid lejáratú, vagy rövid lejáratú kamatokhoz kötött változó kamatozású. Így ezek árának alakulását a kereskedelmi bankok számára a marginális befektetési és forrásköltséget jelentõ rövid pénzpiaci kamatok alakulása befolyásolja. Ezen felül a hitelkockázat vagy a kereskedelmi bankok közötti verseny is hatással van a reálgazdasági szereplõk döntéseit meghatározó kamatok alakulására.

A kereskedelmi banki konstrukciók kamatai követték a piaci kamatok alakulásának trendjét. A bankok árazási magatartásában két érdekes jelenségre figyelhetünk fel. Egyrészt az éven belüli vállalati hitelkamatok és a rövidlejáratú állampapírok kamata közötti rés csökkenésének 1996 eleje óta tartó trendje megtorpant, sõt 1998 elején jelentõsen emelkedett. Ezt az emelkedést a hitelállomány szerkezetének megváltozásával hozhatjuk összefüggésbe, nõtt azon vállalatok hitelezése is, amelyek feltehetõen kevésbé férnek hozzá a külföldi forrásokhoz. Az augusztus-szeptemberi válság idején a kereskedelmi bankok csak idõbeli késéssel érvényesítették a piaci kamatok emelkedését a hitelkonstrukciók árában. Így szeptemberben és októberben a kamatrés összezsugorodott, novemberre viszont visszatért az orosz válságot megelõzõ szintre.

A lakossági betéti kamatok és az állampapírpiaci hozamok közötti különbség a vállalati kamatoknál kialakult réssel ellentétesen alakult 1998-ban. Az állampapírpiaci hozamok márciusban megindult csökkenését a bankok nem követték lakossági betéti kamataik csökkentésével, ami a kamatrés összezsugorodását eredményezte. A kamatrés csökkenését elsõsorban annak tulajdoníthatjuk, hogy a bankszektor csak lassabban alkalmazkodott a piaci kamatok március-áprilisi gyors eséséhez, de a kereskedelmi bankok piacszerzési törekvései és az alternatív befektetési lehetõségek növekvõ versenye is a vonzó banki kamatok fenntartása irányába hatottak.

Az orosz válság kitörése után a betéti konstrukciók kamata nem követte a piaci kamatok emelkedését, így a kamatrés az 1998 év elejei 2,5-3 %-pontos szintre emelkedett vissza. Ez a jelenség ismét magyarázható a piaci kamatok óvatos, késéssel való követésével. De az árazási magatartást egyre erõteljesebben befolyásolta, hogy a bankrendszeren kívüli befektetésekkel szembeni bizalom megingása miatt a lakosság a banki konstrukciók javára rendezte át pénzügyi vagyonát.

2.1. Hozamgörbe és inflációs várakozások

1998 végére a zéró-kupon hozamgörbe a meredekség kis mértékû növekedése mellett körülbelül 400 bázispontta1 lejjebb tolódott az év elejei szinthez viszonyítva. Az eltolódás azonban az év során korántsem egyenletes ütemben zajlott le. Március elejétõl április közepéig a hozamok minden lejáraton 180-200 bázisponttal csökkentek, azaz a teljes hozamgörbe lefelé tolódott. Ezt egy - április végétõl július elejéig tartó - viszonylag nyugodt szakasz követte, majd július elejétõl augusztus elejéig újabb 100-180 bázispontos lefelé tolódás zajlott le, melynek során a hosszabb hozamok a rövideknél kevesebbet estek, azaz a hozamgörbe meredeksége (abszolút értékben) csökkent. Augusztus közepétõl - az oroszországi válság hatására megnövekedett pénz- és tõkepiaci bizonytalansággal összefüggésben - minden lejáraton hozamemelkedést figyelhettünk meg, ami szeptember utolsó hetén érte el csúcspontját. A forint iránti befektetõi bizalom megszilárdulásával november közepére a hozamok stabilizálódtak, a válságot megelõzõ szintek felett 100 (hosszú hozamok) - 200 (rövid hozamok) bázis
ponttal. Decemberben régóta nem tapasztalt hozamcsökkenés zajlott le, az implikált forward kamatok által jelzett kamatvárakozások minden lejáraton 200-250 bp-tal csökkentek.

Az ábrázolt hozamok éven belül is kamatos kamatozással számítottak.

A hosszabb lejáratú pénz- és tõkepiaci hozamok alakulásából a jegybank jövõbeli politikájára vonatkozó várakozásokra lehet következtetni, amelyek alapján a reálkamatok alakulására vonatkozó megszorító feltételezések mellett a pénzpiaci szereplõk hosszabb távú inflációs várakozásairól alkothatunk képet. 1998-ban a hozamgörbe változásainak értelmezése ennél összetettebb feladat, mivel a magyar állampapírpiacon az év elsõ hónapjaiban nagymértékben megnõtt a külföldi befektetõk súlya. A külföldiek az állampapírokat más változókra vonatkozó várakozások alapján árazzák, mint a hazai befektetõk: a külföldiek számára a saját devizájukban elvárt reálhozamon felül a forint várt nominális leértékelõdése, a várt külföldi infláció és a sávon belüli elmozdulás bizonytalansága miatti kockázati prémium a mérvadó, míg a hazaiak a forintban elvárt reálhozam és a várt hazai infláció alapján áraznak. Reálfelértékelõdési várakozások esetén a külföldiek várható reálhozama nagyobb, mint a hazai befektetõké, így a külföldiek a belföldieknél magasabb árat hajlandóak fizetni az állampapírokért.

Egy ilyen helyzetben azonban nehéz eldönteni, hogy a (hosszú lejáratú) állampapír-piaci hozamok változása az inflációs várakozások, vagy a nominál-leértékelõdési (és külföldi inflációs) várakozások megváltozásának hatására következett-e be. Ennek megítéléséhez némi segítséget nyújthat a külföldiek kezében lévõ állampapír-állomány alakulása. Az állomány változását a következõ egyszerû módon használjuk a hozamgörbe-változások értelmezésében: amennyiben a (hosszú lejáratú) hozamok változása egybeesett a külföldi tulajdonú állomány jelentõs ellenkezõ irányú változásával, akkor a hozamgörbe változását elsõsorban a külföldiek hozamelvárásában meghatározó tényezõknek (a nominál-leértékelõdési várakozásoknak, az elvárt prémiumnak, a várt külföldi inflációnak) tulajdoníthatjuk. Ellenkezõ esetben pedig (változatlan forint-reálkamatot feltételezve) a hazai inflációs várakozások változása magyarázza a hozamok alakulását.

A hozamgörbe elsõ, március-áprilisi lefelé tolódása a külföldiek állampapír keresletének erõteljes növekedésével járt együtt, ami megerõsíti, hogy az árfolyam felértékelõdésére vonatkozó várakozások, és nem egy kedvezõbb inflációs pálya indokolta a hozamok esését. A várt forint-felértékelõdés ugyan nem következett be, de a hozamok április végéig tartó esésével az állampapírokból korábban bevásárló külföldiek jelentõs tõkenyereségre tettek szert és a hozamcsökkenés folytatódását várták, így május-június során az állomány nem épült le. Ezzel szemben a hozamgörbe második (július-augusztusi) lefelé tolódásában már komoly szerepet játszott a hazai befektetõk inflációs várakozásainak csökkenése. Ebben az idõszakban csak kisebb mértékben nõtt a külföldiek államkötvény-állománya, és felértékelési spekuláció sem volt jellemzõ.

A piaci elemzõk inflációs és kamatelõrejelzéseinek változása is alátámasztja, hogy a március-április folyamán lezajlott nagymértékû hozamcsökkenés elsõsorban árfolyam- és nem inflációs várakozásokkal hozható összefüggésbe, július-augusztusban viszont a forint inflációs várakozások csökkenése már nagyobb mértékben magyarázza a hozamgörbe lefelé tolódását. Az inflációs várakozások alakulása azt is mutatja, hogy a hozamok augusztus közepétõl kezdõdõ emelkedése a külföldi befektetõk kockázati prémiumának, a forint árfolyamsávon belüli várhatóan nagyobb változékonyságának, és a jövõbeli árfolyamsávra vonatkozó várakozások nagyobb bizonytalanságának köszönhetõ.

A "Reuters poll of forecasters"alapján

Az inflációs várakozások csökkenését magyarázhatja, hogy a júniusi és júliusi inflációs ráta a piac által vártnál kedvezõbben alakult. A jegybank ezen idõszakban meghozott kamatlépései is befolyásolhatták a piaci kamatok elmozdulását. Korábban a jegybank a piaci kamatmozgásokat követõ magatartást folytatott, és ezért kamatlépéseinek nem volt szignifikáns hatása a másodpiaci rövid hozamokra. A július 10-ei, majd az augusztus 3-ai lépés a piacok számára váratlan mértékû repokamat-csökkentés váltást jelentett, melyekkel a jegybank aktívan befolyásolta a rövid állampapírhozamokat. A piac arra következtetett, hogy a jegybank optimistábban ítéli meg az infláció alakulását a hosszabb, 2-3 éves horizontokon, mint azt a piac korábban tette. A jegybanki üzenetet hitelesnek ítélve, a piac lefelé módosította hosszabb távú inflációs várakozásait, illetve ennek megfelelõen a rövid kamatok várt pályáját.

A hozamgörbe jövõbeli kamat- és inflációs várakozásokra vonatkozó információ
tartalma jelentõsen csökkent az orosz válság kirobbanása és az ezt követõ, feltörekvõ piacokat sújtó bizalmi válság során. A hozamok szeptemberi, minden lejáratot érintõ emelkedésébõl, majd az októberi csökkenésbõl hiba lenne bármilyen következtetést levonni az inflációs várakozásokkal kapcsolatban; a hozamváltozások ebben az idõszakban a forinttól elvárt kamatprémium átmeneti növekedésével voltak összefüggésben. Ezt alátámasztja a külföldi befektetõk tulajdonában lévõ állampapír-állomány kérdéses idõszak alatti alakulása is.

November közepére az állampapírpiaci hozamok stabilizálódtak. Ekkor a rövidtávú kamatvárakozások még óvatosabbak voltak a válságot megelõzõ idõszakhoz képest, hosszabb távon azonban már erõteljesebb kamatcsökkenést vártak a piaci szereplõk. A decemberi hozamcsökkenéssel kapcsolatban - melynek során az implikált forwardok által jelzett kamatvárakozások minden lejáraton 200-250 bp-tal csökkentek - felmerül a kérdés, hogy vajon a csökkenés a forint kockázati prémium további jelentõs mérséklõdésének, vagy pedig az inflációs várakozások csökkenésének volt-e tulajdonítható.

E tekintetben figyelemre méltó, hogy a decemberi csökkenés zöme a novemberi inflációs statisztika nyilvánosságra hozatalát közvetlenül követve zajlott le (a bejelentést követõ 5 nap alatt a hozamgörbe kb. 130 bp-tal tolódott lefelé). Ebben a néhány napban a külföldi állampapír-állomány növekedésének dinamikája nem volt kiemelkedõen erõs, és a feltörekvõ piacok megítélése sem változott pozitívan. Mindez arra enged következtetni, hogy a vártnál jóval alacsonyabb novemberi inflációs adatok hatására a piaci szereplõk mintegy 150-200 bp-tal lefelé módosították az infláció várt pályáját. Ezt részben alátámasztja a piaci makroelemzõk 1999. évi inflációs elõrejelzéseit tartalmazó felmérés is, bár az elemzõk itt óvatosabbnak tûntek: a december 22-én végzett felmérésben az 1999 decemberére várt év/év elõrejelzésüket az egy hónappal korábbihoz képest átlagosan 102 bp-tal 9%-ra csökkentették.

3. Monetáris aggregátumok

A gazdasági növekedés megélénkülésével párhuzamosan 1998-ban mind a szûkebb (M1), mind a szélesebb értelemben vett (M3 és M4) monetáris aggregátumok reálértéke növekedett. A reálpénz kereslet gyorsabb növekedését a pénzügyi vagyonon belüli portfolió átrendezõdés és a tranzakciós pénzigény növekedése okozta.

Az 1998-at megelõzõ három évben a pénzügyi vagyonban folyamatosan nõtt a banki kamatoknál magasabb hozamot kínáló bankrendszeren kívüli eszközök súlya. A tõkepiaci bizonytalanság növekedése, és a banki és nem banki befektetések várható hozamának közeledése 1998-ban a bankrendszeri eszközök javára történõ átrendezõdést indított el. Ez tükrözõdik abban is, hogy az M4 és M3 monetáris aggregátumok közötti növekedési ütemkülönbség összeszûkült.

A pénzkereslet és a hitelállomány összetevõinek alakulása

milliárd forint

1998. jan. 1.

1998. márc. 31.

1998. jún. 30.

1998. szept. 30.

1998. dec. 31.

FORRÁSOK

Készpénz a bankrendszeren kívül

562,6

551,7

587,7

640,6

666,6

Háztartások betétei

2166,4

2205,6

2261

2388,3

2597,9

-forint

1643,6

1668,8

1700,9

1787,7

1982,3

-deviza

522,8

536,8

560,1

600,6

615,6

Vállalati betét

962,9

881,8

943,1

945,9

1032,1

-forint

729,6

654,8

709,2

713,9

802,8

-deviza

233,3

227,0

233,9

232,0

229,3

Önkormányzatok és nem profitorientált szervezetek betétei

207,5

210,1

190,7

212,3

229,4

Egyéb betétek

69,7

48,1

65,0

53,1

71,2

Kötvények és értékpapírok

37,3

35,5

32,9

31,8

28,9

M3

4006,4

3932,8

4080,4

4272

4626,1

ESZKÖZÖK

Háztartás hitelei

311,9

302,2

324,8

341,1

355,2

Államháztartás

3493,8

3454,6

3386,1

3701

3894,9

Vállalkozások hitelei

1706,6

1756

1880,2

1993,1

1983,7

Egyéb hitelek

66,2

63,6

73,2

92,8

94,5

Belföldi hitelek összesen

5578,5

5576,4

5664,3

6128

6328,3

Egyéb belföldi eszközök, nettó

-444,9

-636,7

-651

-781,8

-700,7

Külföld, nettó

-1127,2

-1006,9

-932,9

-1074,2

-1001,5

A szélesebb monetáris aggregátum az M3 gyors növekedését elsõsorban a lakossági eszközök expanziója okozta, a vállalati betétek növekedési üteme az év során jelentõsen mérséklõdött. Mindkét szektor esetében visszaesett a devizában denominált eszközök súlya a bankrendszerrel szembeni követelések között.

Az M3 monetáris aggregátum lakossági és vállalati komponensének növekedése

(reálnövekedés az elõzõ év azonos hónapjához viszonyítva)

A lakossági M1 és komponensei

(éves nominális növekedés %)

A lakossági lekötött betétállomány gyors növekedési üteme a lakossági megtakarítások növekedését és az egyéb befektetési formák közötti portfolió átrendezést tükrözi. A szûk monetáris aggregátum (M1) lakossági része alapvetõen tranzakciós célokat szolgál. A lakosság tranzakcióinak nincs pontos mérõszáma, ha a GDP-vel illetve a lakossági fogyasztás volumenével vetjük össze a lakosság készpénztartásának alakulását, akkor csökkenõ forgási sebességet kapunk, míg a kiskereskedelmi forgalmat választva skálaváltozónak, a forgási sebesség stagnálását figyelhetjük meg.

Vizsgálataink azt mutatták, hogy az M1 iránti kereslet készpénz komponense a fogyasztással egyidejûen változik, és a látraszóló betétállománynak is legfeljebb egy-két hónapos elõrejelzõ ereje van. A forgási sebesség elmúlt idõszaki -potenciális - lassulása alapján ezért nem következtethetünk a lakossági fogyasztás további gyorsuló ütemû bõvülésére. Az M1 gyorsabb növekedését a likviditási prémiumnak az infláció csökkenése miatti mérséklõdése is indokolhatja. Mindemellett a leggyorsabban bõvülõ látraszóló betétállomány növekedésében nemcsak a tranzakció motívumok, hanem a portfolió átrendezés is szerepet kapott, mivel a lakossági látraszóló betétekre illetve a kevésbé likvid eszközökre fizetett kamatok közötti különbség csökkent. Ezen felül jelentõsen bõvültek a lakossági látraszóló, illetve folyószámlához kapcsolódó szolgáltatások, elsõsorban a különbözõ kártyamûveletek.

A lakossági tranzakciós pénztartás forgási sebességének változása

(1994 Q1 = 1)

Az MNB és a kereskedelmi bankok eszközeit összevontan tekintve a belföldi bankrendszer által kihelyezett hitelek összetételében jelentõs szerkezeti változások történtek 1998-ban.

A belföldi bankrendszer külfölddel szembeni tartozásainak csökkenése az elsõ félévben két ellenkezõ irányú folyamat eredõjeként alakult ki: A mérleg szerinti nyitott pozíciók szétnyílása miatt a külföld kereskedelmi bankokkal szembeni pozíciója romlott, ezt azonban meghaladta az MNB devizatartalékok növekedésébõl következõ pozíció javulása. A második félévben pontosan ellenkezõ irányú folyamatok következtek be, ami miatt a külfölddel szembeni pozíció romlott.

Az elsõ félévben a külföldiek részérõl megnyilvánuló erõs kereslet hatására a bankok leépítették állampapír állományukat. Az orosz krízis után a folyamat megfordult, a külföldiek által eladott állampapírok tekintélyes hányadát a kereskedelmi bankok vették meg. Ezen felül a rezidens gazdasági szereplõk is csökkentették állampapír állományukat, ami szintén a kereskedelmi bankok eszközei közé került. E két tétel együttesen az államháztartás jelentõs pozícióromlását eredményezte a harmadik-negyedik negyedévben. E portfolió átrendezés nem járt együtt a reálgazdasági szereplõknek nyújtott hitelek kínálatának visszafogásával, mivel a kereskedelmi bankok az állampapír vásárlásokat a jegybankkal szembeni követeléseik (sterilizációs eszközök) leépítésébõl finanszírozták.

Az elõzõ évekhez képest a lakossági hitelállomány növekedésnek indult, de a lakossági hitelfelvétel még mindig marginális módon járult csak hozzá a bankrendszeri eszközök növekedéséhez.

*1992-es árakon, fogyasztói árindexszel deflálva

A vállalati szektor nettó hiteligénye az 1995. évi visszaesés után 1996-ban stabilizálódott. A kedvezõ jövedelmi helyzet miatt a növekvõ beruházások sem vezettek a vállalati szektor gyorsuló ütemû eladósodásához, mivel a beruházási kiadásokat részben a korábban felhalmozott pénzügyi eszközökbõl finanszírozták. 1998-ban is folytatódott ez a tendencia, a nettó forrásbevonás reálértéke nem nõtt az elõzõ két év átlagához viszonyítva. A korábbi másfél év tendenciáitól eltérõen, a kereskedelmi bankoknál jelentkezõ átmeneti forrásszûke, és a külföldi hitelek relatív árának változásának hatására 1998 második félévében újra nõtt a külföldi hitelek aránya a vállalatok hitelfelvételében. Azon vállalkozások számára, amelyek devizában kockázatsemlegesek, a megnövekedett árfolyamkockázatot tartalmazó belföldi kamatoknál olcsóbb hitelfelvételi lehetõséget jelentett a devizában történõ eladósodás.

VII. TÕKEPIACOK

1. Az állampapírpiac

A tõzsdén lebonyolított állampapír forgalom 3435,0 milliárd forintot tett ki, ami több, mint 80%-os forgalombõvülést jelentett az elõzõ évhez képest. A teljes tõzsdei állampapír forgalom 70%-át az államkötvények adásvétele adta. Az államkötvény forgalom dinamikus növekedése a külföldi befektetõk magatartásának volt a következménye. A másodpiacon 1998-ban is a piac dinamikus mélyülését figyelhettük meg. A másodpiaci forgalom alakulásáról a BÉT forgalmi adataiból és a KELER OTC forgalom nyilvántartásából nyerhetünk képet. A másodpiac e két szegmensén zajló forgalom összegének alakulása (mindkét piacon egyszeres számbavétellel) mindkét piacról azt a képet mutatja, hogy a forgalom különösen az év második felében növekedett erõteljesen, pl. a tõzsdei állampapír forgalom mintegy 70%-a a második félévre esett. A KELER statisztikái alapján a KELER OTC elszámolás keretében bonyolódó állampapír forgalom 2817,5 milliárd forint volt, amely 55%-os növekedést jelentett az 1997. évi forgalomhoz képest. A forgalom 74%-át államkötvények adásvétele adta.

Az állampapírok állományának alakulása

(%)

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

Állampapír állomány a GDP százalékában

4,7

15,9

28,4

30,9

30,6

36,2

31,6

32,5

Államkötvények

2,3

10,5

22,1

23,7

22

26,1

20,9

22,4

ebbõl:

 

 

 

 

 

 

 

 

piacképes

1,1

5,1

9,1

10,7

8,5

10,7

12,2

13,3

konszolidációs

0

0

8,1

7,6

6,1

5,2

3,1

2,6

egyéb különleges kibocsátású

1,2

5,4

4,9

5,4

7,4

10,2

5,6

6,5

Kincstárjegyek

2,4

5,4

6,3

7,2

8,6

10,1

10,7

10,1

ebbõl:

 

 

 

 

 

 

 

 

DKJ

1,0

2,2

5,1

5,4

7,2

8,3

7,8

6,7

Lakossági

1,4

3,2

1,2

1,8

1,4

1,8

2,9

3,4

Állampapírok aránya a lakosság pénzügyi vagyonában

,,

,,

2,38

6,83

8,55

9,9

11,65

11,94

Állampapírok aránya a BÉT forgalmában

2,97

81,44

85,29

63,96

62,51

54,52

56,10

49,61

Az elsõ jelentõsebb forgalomnövekedés március-április hónapokra esett, ami elsõsorban a külföldi befektetõk megélénkülõ vásárlási kedvének volt tulajdonítható. Az augusztus-szeptember havi kiemelkedõen magas forgalmat viszont ugyanezen külföldi befektetõk - az oroszországi válság illetve a feltörekvõ piacok iránti világméretû bizalomvesztés által kiváltott - eladásai okozták. Ezt követõen újra tapasztalható volt a külföldi befektetõk visszatérése és a tulajdonukban lévõ államkötvény állomány újbóli növekedése. Új jelenség, hogy elsõsorban a hosszabb futamidejû államkötvények vásárlásával lendítették fel ismét a forgalmat. A KELER statisztikája szerint 1998. december végén a külföldiek tulajdonában lévõ állampapír állomány 297,7 milliárd forint volt.

2. Részvénypiac

1998-ban a BÉT-en hektikus ingadozások történtek.

A részvénypiac forgalmi és állományi mutatói a következõképpen alakultak:

1995

1996

1997

1998

Részvényforgalom, (egyszeresen, a GDP százalékában)

0,8

3,6

16,8

34,0

Részvénypiaci üzletkötések száma, ezer

60,8

153,9

478,2

1011,5

Átlagos napi kötésszám

244,4

620,7

1936,2

4090,7

Átlagos napi részvényforgalom (millió forint)

175,3

988,9

5815,2

13952,8

Egy kötésre jutó forgalom (egyszeresen, millió forint)

0,7

1,6

3,0

3,4

Részvény kapitalizáció az idõszak végén, (a GDP százalékában)

5,8

12,4

35,8

29,7

A BÉT a leglikvidebb tõkepiac Közép-Kelet Európában, s e tekintetben nem marad le érdemben a legfejlettebb angolszász piacoktól sem. Mivel 1998-ban nagyságrendileg kevesebb új bevezetés történt, mint 1997-ben, a kapitalizáció igen jól együtt mozgott a tõzsdei árakkal, s ugyanez mondható el a forintban mért napi forgalomról is, hiszen a likviditás egy viszonylag stabil szint körül ingadozott az elsõ félév során. Az orosz krízissel egyidõben a likviditás megugrott, az augusztus-szeptemberi krachok igen jelentõs forgalom mellett mentek végbe. Sajnálatos módon azonban nem rendelkezünk megfelelõ adatokkal annak megítélésére, hogy e forgalomnövekedés mekkora hányada tudható be a brókercégek saját számlás napon belüli kereskedésének, illetve a releváns befektetõ csoportok magatartásában beállt változásoknak.

Az év elsõ hónapjaiban a befektetõk passzív magatartást tanusítottak amely az árak és a forgalom alakulásában is tükrözõdött. Márciustól jelentõs tõkebeáramlás volt megfigyelhetõ az állampapírpiac mellett a tõzsdére is, s a befektetõi várakozások is kedvezõen alakultak. Az igen optimista belföldi és nemzetközi pénzügyi környezet hatására a BUX 1997. augusztusi csúcsa fölé emelkedett, április közepére meghaladta a 9000 pontot. Május-június folyamán a választásokkal kapcsolatos belpolitikai bizonytalanság ingadozásokat generált az országspecifikus kockázati prémiumban. Ez elõbb egy hirtelen esésben, majd a bizonytalanság elültével jelentõs emelkedésben öltött testet. Statisztikailag szignifikáns különbséget nem lehet kimutatni a hazai kis és külföldi nagybefektetõknek a választásokra adott reakcióját illetõen.

A harmadik negyedévben az oroszországi krízissel összefüggésben jelentõsen romlott a hazai részvénypiac számára releváns nemzetközi környezet, amelyet a továbbra is egészséges képet mutató vállalati eredmények sem tudtak kompenzálni. Ez tükrözõdött a feltörekvõ piacok kockázati prémiumában is. A nyár második felétõl kezdve - minden bizonnyal az oroszországi problémákkal összefüggésben - növekedett a feltörekvõ piacok kockázati prémiuma, a mexikói válság óta nem látott szintre emelkedett, s októbertõl egy viszonylag magas szinten stabilizálódott.

Noha az orosz krízis egyes szektorokat és cégeket érzékenyen érintett, kétségtelen, hogy a krach okai jelentõs részben a befektetõi gondolkodásmódban és az intézményi sajátosságokban kereshetõk. A fertõzés pszichológiai csatornájára vonatkozóan két általánosan elfogadott magyarázat létezik:

  • A külföldi befektetõk azonosan ítélik meg Oroszországot az átmenet jóval elõrehaladottabb fázisában lévõ közép-európai országokkal. Emiatt az oroszországi krízis megnövelte Magyarország kockázati prémiumát.
  • Moszkvában a krízis során gyakorlatilag megszûnt a tõzsdei forgalom, a BÉT viszont igen likvid maradt, a magyar tõzsdén volt lehetõségük a Közép-Kelet Európából kivonulni kívánó befektetõknek arra, hogy komoly részvényeladásokat eszközöljenek.

A rendelkezésre álló információk nem elégségesek e két hatás pontos szétválasztására. Az elsõ magyarázat ellen szól, hogy az igen likvid lengyel Brady kötvény piacról nyerhetõ információk alapján megállapítható, hogy a lengyel kockázati prémium a válság során a feltörekvõ piaci átlagnál kisebb mértékben emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a tõkepiacok Lengyelország prudens gazdaságpolitikáját és jó makrogazdasági fundamentumait pozitív diszkriminációval jutalmazták, s noha megfelelõen összehasonlítható adatok a magyar kötvényekre nem állnak rendelkezésre, nincs okunk feltételezni, hogy ez Magyarország esetében másként lenne.

Ugyanakkor a kényszerlikvidálásokkal kapcsolatos második magyarázat ellen szól, hogy amennyiben ez lett volna a fertõzés fõ csatornája, akkor jelentõs tõkekivonásra kellett volna hogy sor kerüljön a tõzsdén keresztül, hiszen aligha valószínûsíthetõ, hogy a külföldi intézményi befektetõk kényszereladásai forinteszközökben Magyarországon maradtak volna. A fizetési mérleg adatokból és a potenciális vásárlóként szóba jöhetõ rezidens befektetõi csoportok magatartásának elemzésébõl kitûnik, ahogy a külföldiek nettó részvényeladása minimális volt a krach során, nem haladhatta meg az 50-70 millió dollárt. Ez azt jelenti, hogy az orosz krízis idején a BÉT-en lévõ krach elõtti árszinten mintegy 4-5 milliárd dollárnyi külföldi portfolió befektetés túlnyomó része a krach során is a magyar tõzsdén maradt, ami arra utal, hogy a reprezentatív külföldi portfolió befektetõ idõhorizontja lényegesen hosszabb, mint azt gyakran feltételezik.

Az említett két hatás nemcsak közvetlenül, hanem a forint árfolyam várakozásokon keresztül is hatott a tõzsdére. Amíg általános volt az a várakozás, hogy a forint tartósan a sáv erõs szélén mozog majd, a sávon belüli leértékelõdés veszélye nem jelent érdemi kockázatnövekedést. Az orosz válság során azonban a forint a sáv gyenge szélére tapadt. Amennyiben a befektetõk nem teljesen kockázat semlegesek, a sávon belüli ingadozás ténye még akkor is kockázati prémiumot indokol (azaz csökkenti az egyensúlyi részvény árfolyamot) ha magának a sávnak a hitelessége nem kérdõjelezõdik meg.

Az elemzõk túlnyomó részének az MNB által is osztott véleménye szerint 1996/97 tõzsdei fellendülése nem buborék volt, azt a vállalati eredmények és a makrogazdasági környezet javulása indokolta. Emiatt várható volt, hogy a szeptember második felében a piaci szereplõk túlreagálásával kialakult nyomott tõzsdei árszint nem lehet tartós. Októberre nyilvánvalóvá vált, hogy az orosz krízisnek valóban vannak nemkívánatos hatásai a növekedési kilátásokra, de ezek a problémák prudens konzervatív költségvetés és körültekintõ monetáris politika esetén kezelhetõek. A hangulat megnyugvását az év utolsó két hónapjában a tõzsde tekintélyes pozitív korrekciója is jelezte.

3. A származtatott (derivatív) piacok

Az elmúlt év izgalmas idõszak volt a származtatott piacon aktív szereplõk számára. Makrogazdasági szempontból három piaci szegmens tekinthetõ jelentõsnek. Az egyik a BUX határidõs piaca. Ennek a piacnak a szerepe makroszempontból abban foglalható össze, hogy lehetõséget ad az intézményi befektetõknek a teljesítményük javítására. Az elmúlt év elsõ felében, a piac emelkedésekor növelték és stabilizálták a hozamokat, a piac süllyedése idején pedig fékezték a teljesítményük csökkenését. Így az intézményi befektetõk szerepe egyre fontosabb és a bennük felhalmozott megtakarításaik értékének alakulása befolyásolja egyéb makromutatók alakulását is.

A másik fontos szegmens a tõzsdei származtatott devizapiacok a BÁT-on és a BÉT-en. E piacok1997 végéhez képest igen gyors növekedést mutattak. Amint azonban az orosz válság következményi érzékelhetõkké váltak a hazai devizapiacon, kiderült, hogy a felfutást fõként a magasabb forintkamatok lefölözése okozta. A válság következtében a spekulánsok által elszenvedett veszteségek miatt a piac az év végére minimális nagyságúra zsugorodott. Ez sajnálatos, mert a hazai szereplõk számára igen fontos, hogy olcsó árfolyamkockázat kezelési eszközök álljanak rendelkezésre. A tõzsdei visszaesés rontotta egy ilyen piac stabilizálódásának esélyeit.

Végül a legkevesebb információról a bankközi derivatív piacokról rendelkezünk. A névleges szerzõdési értékekbõl látható, hogy ez a legnagyobb szegmens a hazai származtatott piacok között. A szerzõdések legnagyobb részét itt devizára kötik. Ami némileg megnyugtató az az, hogy a tõzsdei származtatott devizapiac visszaesését valamelyest ellensúlyozza a bankközi piac viszonylagos stabilitása, így a gazdaság szereplõi nem maradtak teljesen korszerû kockázatkezelési eszközök nélkül. Az alábbiakban részletesebben bemutatjuk a felsorolt származtatott részpiaci eseményeket.

3.1. A BUX határidõs piaca a BÉT-en

A BÉT határidõs szekciójában a határidõs BUX forgalom 1998-ban megõrizte korábbi túlsúlyát: a csaknem 2.900 milliárd forintnyi forgalomból mintegy 1.800 milliárd forintnyit tett ki. A legnépszerûbb lejáratok továbbra is az 1999. és a következõ év december, amelyek az összes határidõs BUX forgalom és kötésállomány gyakran kétharmadát is meghaladó részét teszik ki, a többi lejárat általában nem mondható kielégítõ likviditásúnak.

A határidõs BUX árfolyamoknak azonnali árfolyamokhoz viszonyított alakulását mutatja az alábbi ábra. Látható, hogy a távolabbi határidõk a beszámolási idõszak nagyobb részében tíz százalékot meghaladó implicit kamatot tartalmaztak az azonnali indexértéken felül, habár a mértékek némileg csökkentek a korábbi idõszakhoz képest. A határidõs tõzsdei árfolyamok többnyire szélsõségesen reagáltak, az azonnali piaci reakciót meghaladó áresések gyakran negatív implicit kamatokat eredményeztek.

A kockázatmentes hozamon felüli határidõs prémiumok továbbra is gyakran értek el olyan szinteket, amelyeken érdemes volt pozíciókat nyitni. Az augusztus-szeptemberi visszaesés hatására a forgalom megnövekedett és átmenetileg csökkent a határidõs vevõk (spekulánsok) aktivitása. A vételi oldalon a spekulánsok nem számíthattak a jõvõbeni azonnali árfolyamok gyors növekedésére, ami nem kínált számukra ígéretes nyereséget. A válság elmúltával azonban az optimizmus részlegesen visszatért az indexpiacra és végül a második félévben az elsõ félév forgalmának csaknem háromnegyedét bonyolították le.

Megjegyzés a fenti ábrához: Mivel a BUX határidõs ügyletek - jellegükbõl adódóan - fix határidõre köttetnek, az implicit kamattartalom lejárata egyre rövidül, ahogy a határidõ közeledik. A kamatprémium számításakor tehát egyre rövidebb lejáratú állampapírhozamokhoz kellene hasonlítani a határidõs implicit kamattartalmat. Alternatív megoldásként szóba jöhet egy fix futamidejû (például 6 hónapos) "határidõs" BUX konstruálása, két, egymást követõ határidõre vonatkozó BUX index közötti lineáris interpolációval. A 6 hónapos lejáratú BUX esetén ez a két határidõ mindig a jelenleg élõ második és harmadik, 9 hónapos esetén a harmadik és a negyedik, és így tovább. Az így konstruált "fix futamidejû határidõs" BUX idõsorok már összehasonlíthatók a 6 és 9 hónapos állampapír-piaci hozamokkal.

A 6 hónapos "fix futamidejû határidõs" BUX konstruálásához használt képlet:

ahol t0 a mai nap, Ti a t0-kor élõ i-edik határidõ dátuma, BUX(Ti) pedig az ehhez a határidõhöz tartozó határidõs BUX index.

A határidõs indextermék népszerûségének alapja az, hogy lehetõvé teszi a "short selling"-et, azaz részvényportfolió határidõre való eladását akkor is, ha az eladó nem rendelkezik az alapeszközzel, aki ekkor spekulatív pozíciót nyit. Azok az intézményi befektetõk, amelyek számára a szabályozás ezt nem engedi meg, csak fedezeti célú határidõs tranzakciókat végezhetnek, tehát határidõs eladóként csak akkor léphetnek fel, ha ténylegesen rendelkeznek az alapeszközökkel (azoknak is csak egy meghatározott százalékáig, például 10 vagy 30 %). A már említett kockázatmentes arbitrázslehetõséget ezért részben kihasználhatják az intézményi befektetõk. Az részvényindex azért is népszerû, mert lehetõvé teszi a részvényportfolió kockázat/hozam tulajdonságainak megváltoztatását, ezzel rugalmasan és olcsón hozzáigazíthatják az intézményi befektetetõk és ügyfeleik preferenciáihoz. Az index vásárlása továbbá olcsón helyettesíti az alapul szolgáló részvényeknek a megvásárlását is. Egy diverzifikált részvényportfolió helyett egyetlen tranzakcióval ahhoz hasonló tulajdonságú pozíció kialakítását teszi lehetõvé. Mivel általában az indexek piaca likvid, sokszor olcsóbb a részvénypiacra való belépés, illetve az onnan való kilépés az indexek révén, mint az azonnali piacon, és a viszonylag nagyobb tételek eladása vagy vétele is kisebb hatást gyakorol az árra ("market impact"). A lehetséges stratégiák körét nagymértékben kibõvíti, hogy a "short selling" gyorsabban és kisebb kezdõ összeggel teszi lehetõvé a kívánt pozíciók kialakítását, mint az azonnali piac.

Az ábra a határidõs BUX forgalmát és a nyitott kötésállományt mutatja a volatilitás alakulásával. Látható, hogy a december hónap illetve a többi negyedév végi hónapok a legforgalmasabbak (csakúgy, mint ahogy a decemberi lejáratok a leglikvidebbek). Év végére az év elejei 47 milliárd forint értékû kötésállomány 30 milliárd forintra csökkent, miközben a kontraktusokban mért állományok hasonlóak voltak a két idõpontban.

A részvényárfolyamok többszöri korrekciója, augusztusi zuhanásszerû esése sok befektetõ pénzügyi lehetõségeit kimerítette. Egyes értékpapír-forgalmazókhoz pénzügyi nehézségeik miatt felügyeleti biztost kellett kinevezni, néhány pedig már csõdbe is került.

A határidõs index kereskedelem aránya a részvénypiac egészéhez képest a fejlett piacokhoz hasonló. A nyitott pozíciók piaci értékének az azonnali piaci kapitalizációhoz viszonyított aránya a BÉT-en 1997. decemberében 1,5% 1998. végén 1% volt. Összehasonlításul, ugyanez az arány a FTSE-100, illetve a Swiss Market Index esetében nem haladta meg az 1%-ot, a DAX esetében pedig a 2,9%-ot. A BÉT esetében ezt magyarázhatja, hogy azok a hazai intézményi befektetõk, amelyek számára az arbitrázs gazdaságosan folytatható, a részvényeknek még csak kis hányadát birtokolják a BÉT teljes kapitalizációjából.

Egyedi határidõs részvény kontraktusok a BÉT-en

A BÉT-en júliusban három részvényre (MOL, MATÁV és TVK) bevezették az egyedi határidõs kereskedést, amelyeknek kezdetben gyorsan nõtt a forgalmuk. Az árfolyamok hamar megközelítették a határidõs index piacán kialakult szinteket. A számítottól eltérõen nem a kisbefektetõk, hanem elsõsorban az intézményi befektetõk körében váltak népszerûvé. Ennek oka az, hogy a határidõs arbitrázs stratégia megvalósításában olcsóbbnak és rugalmasabbnak bizonyult, ha nem pontosan reprodukálták az azonnali BUX index portfoliót, hanem csak megközelítették azt a legfontosabb papírok kiválogatásával.

3.2. A határidõs devizatõzsdék: a BÁT és a BÉT

Mindkét tõzsdén a továbbra is a német márka, illetve az USA dollár volt a legnépszerûbb határidõs valuta 1998-ban. A BÉT-en a márka nyitott kötésállományának értéke a múlt év végi 31 milliárd forintról júniusra 87 milliárd forintra nõtt, majd szeptemberre 14 milliárd forintra zuhant. A dolláré 13 milliárd forintról júniusig 35 milliárd forintra nõtt, majd 4,8 milliárd forintra esett. Mindkét valuta esetében a nyitott kötésállomány csökkenése fõként szeptemberre esett: az augusztusi állományok még viszonylag közel voltak a félévi értékhez. Mindkét valutára igaz, hogy a forgalom különösen szeptemberben növekedett meg, de ez a forgalom nagyrész pozíciózárásokat takart. Az éves jelentés monetáris politikát ismertetõ részében bemutatott okok miatt a devizatõzsdéken az év utolsó negyedévére visszaesés következett be a nyitott kötésállományokban.

A fenti ábrán látható, hogy a forgalom és a kötésállomány az augusztust megelõzõ idõszakban jóval magasabb volt, miközben az árfolyamok kevésbé ingadoztak. Augusztustól azonban a forgalom és a kötésállományok gyorsan csökkentek, miközben az árfolyamok ingadozása többszörösére nõtt. A forgalom még februárban sem tért vissza a devizatõzsdékre, holott a volatilitások már visszaálltak az augusztusi szintre. Ellenkezõleg, régen látott mélypontra süllyedt a két devizatõzsde kötésállománya és forgalma.

A devizatõzsdei aktivitás összezsugorodása nem megnyugtató makrogazdasági szempontból. Az ázsiai válság súlyosságának egyik okaként például az árfolyamkockázat fedezésének elégtelenségét tekintik. Ez is azt mutatja, hogy a gazdaságpolitika és a piaci szereplõk együttesen abban érdekeltek, hogy az utóbbiak minél nagyobb arányban éljenek a fedezeti lehetõségekkel. Mivel a csúszó leértékelés bevezetésétõl egészen az oroszországi krízisig a forint - rövid periódusokat leszámítva - a sáv erõs széle közelében tartózkodott, egy sávon belüli leértékelõdés lehetõsége nem épült bele kellõképpen a piaci szereplõk várakozásaiba.

Megjegyzés: az implicit kamattartalmat mindig az adott (féléves ill. éves) lejárathoz legközelebb esõ (de annál kisebb) határidõs devizapiaci lejárat dollár ill. DEM elszámolóáraiból, a kosárszerkezetnek megfelelõen kombinálva számítottuk. Az így kiszámított implicit kamatból kivontuk az aznapi féléves ill. egyéves lejáratú mérvadó ("benchmark") hozamokat; az ábra az így kapott különbségeket tartalmazza

A határidõs árfolyamoknak a szereplõk arbitrázstevékenysége miatt az ún. kamatparitás körül kell alakulniuk. Az attól való plusz mínusz 1-2%-os eltérés magyarázható a tranzakciós költségekkel. A fenti ábrán a határidõs árfolyamoknak a devizakosárhoz viszonyított eltérése látható kamatparitáson számítva. A szereplõk tavaly augusztus-szeptemberben az árfolyamokat ettõl az árfolyamtól nagymértékben eltérítették, hogy az ügyfeleik és a saját veszteségeik realizálását elkerüljék.

A szereplõk magatartását az magyarázza, hogy bizonyos esetekben a forgalmazók nem vizsgálták meg kellõ gondossággal az ügyfeleik anyagi hátterét, ezért e veszteségek egy része a brókercégeket terhelte, növelve a saját számlás ügyleteken elszenvedett veszteségeiket.

A tanulságokat leszûrve mindkét tõzsde elszámolóár-bizottságot alakított, amelyek feladata az áralakulás tisztaságának biztosítása. Részben ennek következtében a határidõs árfolyamok visszatértek a kamatparitás által indokolt szinthez, ahogyan mindkét ábrán az szeptember végétõl látható.

Az augusztusi és szeptemberi fejlemények a spekulánsok táborát alaposan megritkította. Spekulánsok hiányában a bankok nem tudtak az augusztust megelõzõ idõszakéhoz hasonló mértékben határidõs fedezeti ügyleteket kötni. Ezért a mérleg szerinti nyitott pozíciójukat határidõs ügyletekkel egyre kevésbé tudták fedezni, így nem maradt más hátra számukra, mint csökkenteni a mérleg szerinti nyitott devizapozíciójukat. A következõ ábrán jól látható, hogy a bankok mérleg szerinti nyitott pozíciója, a bankok tõzsdei devizakövetelései és a tõzsdéken fennálló nyitott devizahatáridõs kötésállományok a két kosárvalutában folyamatosan együtt csökkentek az év második felében. A tõzsdei kötésállományok és forgalom drasztikus csökkenése tovább folytatódott januárban és februárban.

Végül, de nem utolsó sorban a tõzsdén kívüli származtatott piaci aktivitás a bank rendelkezésére álló információk szerint az év második felében szintén csökkent. Ennek oka részben hasonló a tõzsdei határidõs aktivitás visszaeseséhez, ugyanis a tõzsdén kívüli piacon is a devizaszegmens a legfejlettebb Magyarországon. A tõzsdén kívüli határidõs tranzakciók amellett, hogy kevéssé láthatók a monetáris politika számára, módszertani okok miatt nehezen is értelmezhetõk aggregált kockázati szempontból. Egy részük ráadásul - amint az ázsiai válság tapasztalataiból már láthatóvá kezd válni - arra irányul, hogy a meglévõ prudenciális elõírásokat és tõkeáramlási korlátozásokat megkerülve befektetési lehetõséget nyújtson a végsõ befektetõk és a pénzügyi intézmények számára.

A bankrendszer összes származtatott kötésállománya
1998. június és december végén (millió forint)

1998. június 30.

Kötelezettségek és követelések

Ügylet kockázati súly és típus

<3 hó

%

3 hó-1 év

%

1-2 év

%

2 év felett

összesen

%

100%-os

774 681

40

255 559

19

73 389

42

8 667

1 112 296

31

Kamatláb szerzõdések

7 830

 

20 840

 

34 502

 

8 667

71 839

2

Deviza szerzõdések

644 935

 

230 298

 

38 622

 

0

913 855

25

Értékpapír határidõs

ügyletek

121 916

 

4 181

 

0

 

0

126 097

4

Index határidõs ügyletek

0

 

240

 

265

 

0

505

0

50%-os

292

0

0

0

0

0

0

292

0,0

Kamatláb szerzõdések

0

 

0

 

0

 

0

0

 

Deviza szerzõdések

292

 

0

 

0

 

0

292

 

Értékpapír határidõs ügyletek

0

 

0

 

0

 

0

0

 

Index határidõs ügyletek

0

 

0

 

0

 

0

0

 

20%-os

1 010 588

52

689 811

52

85 196

48

116 361

1 901 956

53

Kamatláb szerzõdések

9 523

 

76 765

 

55 590

 

87 577

229 455

6

Deviza szerzõdések

931 483

 

609 574

 

29 606

 

28 784

1 599 447

45

Értékpapír határidõs ügyletek

69 582

 

3 472

 

0

 

0

73 054

2

Index határidõs ügyletek

0

 

0

 

0

 

0

0

0

0%-os

168 066

9

391 616

29

18 071

10

0

577 753

16

Kamatláb szerzõdések

30 032

 

40 300

 

0

 

0

70 332

2

Deviza szerzõdések

114 203

 

347 846

 

16 892

 

0

478 941

13

Értékpapír határidõs ügyletek

23 831

 

3 470

 

1 179

 

0

28 480

1

Index határidõs ügyletek

0

 

0

 

0

 

0

0

0,0

Összesen

1 953 627

 

1 336 986

 

176 656

 

125 028

3 592 297

100

Opciók

8 906

 

87 431

 

8 937

 

3 630

108 904

 

Mindösszesen

1 962 533

 

1 424 417

 

185 593

 

128 658

3 701 201

 

Emlékeztetõ: mérleg szerinti nyitott pozíció: kötelezettség (-)

 

 

 

 

 

 

 

551 182

 

 

1998. december 31.

Kötelezettségek és követelések

Ügylet kockázati súly és típus

<3 hó

%

3 hó-1 év

%

1-2 év

%

2 év felett

összesen

%

100%-os

177 417

16

215 596

32

50 748

31

20 050

463 811

21

Kamatláb szerzõdések

852

 

2 066

 

35 520

 

18 704

57 142

3

Deviza szerzõdések

152 002

 

209 585

 

15 228

 

1 346

378 161

16

Értékpapír határidõs ügyletek

24 563

 

3 440

 

0

 

0

28 003

1

Index határidõs ügyletek

0

 

505

 

0

 

0

505

0

50%-os

3 270

0

0

0

0

0

0

3 270

0,1

Kamatláb szerzõdések

0

 

0

 

0

 

0

0

 

Deviza szerzõdések

3 270

 

0

 

0

 

0

3 270

 

Értékpapír határidõs ügyletek

0

 

0

 

0

 

0

0

 

Index határidõs ügyletek

0

 

0

 

0

 

0

0

 

20%-os

844 915

76

408 867

60

103 461

64

209 123

1 566 366

72

Kamatláb szerzõdések

1 526

 

18 462

 

95 393

 

162 067

277 448

13

Deviza szerzõdések

843 389

 

390 405

 

8 068

 

47 056

1 288 918

59

Értékpapír határidõs ügyletek

0

 

0

 

0

 

0

0

0

Index határidõs ügyletek

0

 

0

 

0

 

0

0

0

0%-os

91 355

8

56 484

8

7 146

4

26

155 011

7

Kamatláb szerzõdések

20 723

 

4 308

 

46

 

26

25 103

1

Deviza szerzõdések

58 273

 

51 749

 

6 478

 

0

116 500

5

Értékpapír határidõs ügyletek

12 359

 

427

 

622

 

0

13 408

1

Index határidõs ügyletek

0

 

0

 

0

 

0

0

0,0

Összesen

1 116 957

100

680 947

100

161 355

100

229 199

2 188 458

100

Opciók

5 976

 

79 569

 

27 068

 

32 632

145 245

 

Mindösszesen

1 122 933

 

760 516

 

188 423

 

261 831

2 333 703

 

Emlékeztetõ: mérleg szerinti nyitott pozíció: kötelezettség (-)

 

 

 

 

 

 

 

64 455

 

 

A bankrendszer egészének összes származtatott követelése és kötelezettsége az év közepén fennállóhoz képest év végére észrevehetõ mértékben esett: névértéken számolva több mint 1500 milliárd forintról 1000 milliárd forint körüli értékre (a táblázat azon sorainak összege, amelyek nem nulla kockázati súlyúak - ez utóbbiak tõzsdei kontraktusok). Látható, hogy az OECD országbeli székhelyû bankokkal (köztük a hazaiakkal) kötött tõzsdén kívüli szerzõdések adják a kötésállomány legnagyobb részét. Az év közepén arányuk 53 % volt, ami év végére 72%-ra nõtt (a táblázat 20% kockázati súlyú tételei). A 100%-os súlyú ügyletek vállalati és egyéb nem banki ügyfeleket takarnak (beleértve a nem OECD országban bejegyzett bankokat is). Az 50%-os kockázati súlyú tételek jelzálog-finanszírozáshoz kapcsolódnak. Ennek az üzletágnak az alappiaca (a jelzálogpiac) még csak most van kialakulóban, ezért nem meglepõ az alacsony részaránya. A határidõs devizatõzsdei és a bankközi devizapiaci bizonytalanságok nem változtattak azon, hogy továbbra is a deviza derivatívák maradtak a legfontosabb tõzsdén kívüli eszközök.

Következõ két ábra a bankok mérlegének nagyságát és a származtatott kötésállományok névértékét hasonlítja össze, különválasztva a forintban és a devizában fennálló instrumentumokat. A követeléseket és a kötelezettségeket mind a mérlegen belül mind a származtatott eszközök esetében összeadtuk. Ezek a számok nem tükrözik pontosan a bankrendszer piaci kockázatait, csak az árkockázat transzferének, kereskedésének nagyságrendjérõl tájékoztatnak. A mérlegtételek mellett ábrázolt származtatott kötésállományok névértéke azt mutatja, hogy a bankok a mérlegeszközök és -források mekkora hányadát "csomagolhatták újra" árkockázat transzfer céljából.

Látható, hogy a devizában fennálló mérlegtételekhez képest a devizaárfolyam-kockázati transzfer jelentõs volt 1998 második felében. Arányuk csak októbertõl esett 50 % alá.

Ezzel szemben (a hagyományos banki hitelkockázat mellett) az elsõsorban kamatkockázatnak kitett forint instrumentumokhoz képest a származtatott állomány még nem jelentõs. Egy fentihez hasonló ábrán csak néhány százalékot tenne ki az arányuk a bankok mérlegeszközeihez és -forrásaihoz képest.

Ezek a számok, mint említettük nem értelmezhetõk könnyen. A származtatott eszközök névértéke csak "referencia érték", azaz, a névérték alapján számítják ki, hogy a szóban forgó piaci (ár-) típusú kockázat felek közötti átruházása során ki nyert és mekkora
össszeget. Csak a nyereséget utalja át a vesztes fél a partnerének. Ez sokkal kisebb összeg, mint a névérték. Ez azonban igaz magának a fedezendõ eszköznek vagy követelésnek a piaci kockázatára is, éppen ezért szolgálhat a származtatott eszköz fedezeti instrumentumként.

4. Intézményi befektetõk

1998 elsõ felében folytatódott a nyíltvégû befektetési alapok dinamikus növekedése. Az orosz krízis hónapjait leszámítva folyamatosan áramlott a tõke a befektetési alapokba, s növekedett részesedésük a lakosság pénzügyi vagyonából is. Az alapok hozamának értékelésére még nem alakultak ki általánosan elfogadott benchmarkok, ezért saját használatra konstruáltunk egy kompozit, egy részvény és egy kötvényalap indexet.

A befektetési alapok teljesítménye értelemszerûen szoros összefüggést mutatott az értékpapírpiaci fejleményekkel. Ugyanakkor a professzionális portfoliókezelés és a fedezeti mûveletek használatának eredményeképpen a befektetési alapok viszonylag jól kisimították a tõkepiaci ingadozásokat. A tõzsdei és állampapír piaci fejlemények a befektetési alapok népszerûségét sem hagyták érintetlenül: szeptemberben jelentõs tõkekivonás következett be, s a következõ két hónapban is igen alacsony volt a befektetési jegyekbe történõ nettó megtakarítás. E kedvezõtlen trend 1998 legvégén megtörni látszott, decemberben és 1999 elsõ hónapjaiban az 1998 elejére jellemzõ 10% körüli értékre emelkedett a befektetési jegyek vásárlásának részesedése a lakosság megtakarítási tranzakcióiból.

Megállapítható, hogy mind a hozam-kockázat kombináció, mind a rugalmasság és a tranzakciós költségek szempontjából a befektetési alapok a lakossági portfolió egyik legkorszerûbb elemét jelentik, így még kedvezõtlenebb adózási környezetben is további térnyerésük valószínûsíthetõ.

Az életbiztosítás egy lényegesen érettebb piacnak tûnik. A biztosítók portfoliója a befektetési alapokénál jóval kisebb ütemben növekszik, s a biztosítási díjtartalék súlya a lakosság pénzügyi vagyonában stabil. Az életbiztosításokhoz kapcsolódó tranzakciós költségek kirívóan magasak, de ezt ellensúlyozza a többi megtakarítási formánál lényegesen kedvezõbb adócsökkentési lehetõség. A biztosítók továbbra is rendkívül konzervatív befektetési politikát folytatnak, portfoliójuk jóval kockázatkerülõbb a törvényes lehetõségeknél. Ennek oka több esetben a külföldi tulajdonos üzletpolitikájában rejlik. Megjegyzést érdemel, hogy az elmúlt másfél évben a biztosítási állomány növekedése nagyrészt a "unit-linked" termékeknek volt köszönhetõ, melyek közgazdasági tartalmukat tekintve egy kockázati életbiztosítás és egy befektetési alap kombinációi, életbiztosításként való besorolásuk adóarbitrázst tesz lehetõvé.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak befektetési állományának dinamikus növekedése folytatódott 1998-ban, 57,4 milliárd forintról 103 milliárd forintra. A magánnyugdíjpénztárak 1998 jelentõs részében még szervezési fázisban voltak, portfoliójuk az év végén 28 milliárd forintot tett ki, amelyet túlnyomórészt kincstárjegyekbe és bankbetétbe fektettek.

VIII. a hitelintézeti rendszer 1998. évi TevékenyséGE

1. A bankrendszer makrogazdasági környezete

1998 a hazai és a nemzetközi pénz- és tõkepiacokon optimista várakozásokkal indult. Általános vélemény volt, hogy az ázsiai országok a válság nehezén túl vannak. A hazai makrogazdasági és pénzügyi mutatók kedvezõen alakultak, az MNB által folytatott monetáris politika a stabil makrogazdasági környezet további fennmaradását ígérte, ami a bankszektor 1997 évihez hasonló mértékû fejlõdését vetítette elõre (errõl tanúskodnak a bankok 1998 évi üzletpolitikai tervei is). A magyar gazdaság kedvezõ kilátásai és a nemzetközi fejlemények (kamatcsökkentések a kosárvalutákat jegyzõ országokban és a feltörekvõ országok kockázati prémiumának csökkenése) oda vezettek, hogy az év elejétõl áprilisig növekedett a konverziós forintkereslet és a forintkamatok egyenletesen csökkentek.

Májustól a forint befektetésektõl elvárt kamatprémium és ezen keresztül a piaci hozamszint és a részvényárak volatilitásának növekedése és a forint árfolyamának sávon belüli gyengülése vált jellemzõvé. Míg májustól július közepéig fõként az országgyûlési választások okozta átmeneti bizonytalanság, addig a nyár közepétõl elsõsorban az oroszországi válság határozta meg a folyamatokat. Szeptember elejétõl október második feléig a jegybank intervencióra kényszerült az árfolyamsáv gyenge szélén a tõkeáramlás irányának megfordulása miatt. Az intervenció jelentõsen megcsapolta a bankrendszer likviditását, ami költségesebbé tette a bankok likviditás
menedzselését
(amihez hozzájárultak a megváltozott jegybanki eszköztárhoz való alkalmazkodás problémái is). A bankok esetenként aktív repo igénybevételére is kényszerültek.

A válság a bankokat saját mérlegeiken és brókercégeiken keresztül is érintette. Számos bank kényszerült tõkeemelésre brókercégében, a tõzsdei árzuhanás valamint a forint árfolyamváltozásai miatt bekövetkezett veszteségek miatt. Az országkockázati szabályozás bevezetése, illetve a bankok - az MNB engedélyezési gyakorlata által kikényszerített - prudens céltartalékképzése az országkockázatok tekintetében mérsékelte a válság okozta problémákat. Az orosz gazdaság megrendülése a vállalati ügyfélkör egy részét súlyosan érintette. Szektorális "credit crunch" azonban nem alakult ki.

2. Változások a bankrendszer szabályozásában

Az 1996-ban elfogadott Hitelintézeti törvény módosítása (1997 évi CLVIII. tv.) 1998 január elsejétõl lépett hatályba, de a nagyrészt technikai jellegû változások érdemben nem befolyásolták a bankrendszer mûködését. A legfontosabb változás, melynek hatása hosszabb távon jelentõs lehet, a külföldi hitelintézetek fióknyitásának engedélyezése. A módosított Hpt. még nem EU konform módon szabályozza a külföldiek magyarországi fiókjait, ugyanis dotációs tõke-követelményt állít, amely a prudenciális szabályok (tõkemegfelelési-mutató, nagyhitel és befektetési korlátok stb.) alapjául is szolgál, azaz gyakorlatilag leányintézményként kezeli a bankfiókokat. A fióknyitás további feltétele az ÁPTF és az anyabank felügyeleti hatóságai közötti együttmûködési megállapodás megkötése is. A korábbi várakozásokkal ellentétben egyetlen külföldi tulajdonban lévõ magyarországi bank sem alakult át fiókká 1998-ban. A jelenleg érvényben lévõ korlátozó rendelkezések azonban Magyarország EU csatlakozásakor megszûnnek, vagyis a prudenciális elõírások a külföldi bank tõkéjéhez lesznek kötve. Mindez hosszabb távon jelentõs mértékben átstrukturálhatja a hazai bankrendszert.

Különös aktualitást adott az ázsiai és az oroszországi pénzügyi válság az országkockázat kezelésérõl szóló prudenciális szabályok megalkotásának. Bár az elõkészítõ munkák már több éve folytak - s az MNB devizahatósági szerepébõl fakadó engedélyezési jogkörével élve már a rendelet hatálybalépését megelõzõen is kizárólag szigorú céltartalékképzési kötelezettség elõírásával adott engedélyt külföldi kihelyezésekre -, végül 1998. októberében egy pénzügyminiszteri rendelettel (25/1998 PM rendelete) került bevezetésre az új szabályozás, amely az országkockázat fedezésére céltartalékképzést ír elõ a bankok számára.

Az országkockázati céltartalékképzés szabályozása

A rendelet négy kockázati kategóriába sorolja be az egyes országokat és minden egyes kategóriához különbözõ, a kockázat mértékével együtt növekvõ céltartalék igényt rendel, melyet negyedévente kell teljesíteniük a hitelintézeteknek. A rendelet bevezeti a "tõkealap" fogalmát, ami tulajdonképpen a szavatoló tõkét jelenti, figyelmen kívül hagyva a szavatoló tõkét csökkentõ bizonyos tételeket. A tõkealap arányában az egyes kategóriákra különbözõ limiteket állapít meg a jogszabály, és ennek függvényében ír elõ céltartalékképzést a hitelintézetek számára a következõ táblázat szerint:

Országkockázatra képzendõ céltartalék

Az egyes kategóriába tartozó országokat tételesen felsorolja a jogszabály. A rendelet emellett azt is elõírja, hogy a hitelintézeteknek országkockázat kezelési szabályzatot és az egyes országok tekintetében országlimiteket kell megállapítaniuk, továbbá személyi, szervezeti rendelkezéseket is tartalmaz.

Ha garanciavállalás esetén nem az egyenes adós, hanem a garantõr hitelképessége alapján történik a kockázati besorolás, akkor ez alapján kell az országkockázatot is meghatározni. Bizonyos kockázatokra ugyanakkor nem kell céltartalékot képezni. A

kivételek közé tartozik például az EXIM Bank és a központi költségvetés garanciájával vállalt kockázat és bizonyos esetekben a Mehib biztosítással fedezett kockázat is.

3. A piac mérete, növekedése

A részvénytársasági formában mûködõ hitelintézetek száma 1998 december 31-én 44 volt (1997 végén: szintén 44) a szövetkezeti formában mûködõ hitelintézeteké 243 (1997-ben: 250). A piaci szereplõk körében a következõ változások történtek: 1998 január elsejével megtörtént a CIB és a CIB Hungária Bank, valamint az ABN-Amro Bank Magyarország és a korábbi MHB fúziója. Az elsõ félévben mûködési engedélyt kapott és megkezdte mûködését a Földhitel és Jelzálogbank Rt., valamint szintén megkezdte mûködését a már korábban engedélyt kapott Cetelem Bank, mint szakosított hitelintézet. A Nomura Befektetési Bank pénzügyi vállalkozássá alakult. December 30-i idõponttal a Polgári Bank beolvadt a Pénzintézeti Központ Bankba és így létrejött a Polgári Kereskedelmi Bank. Decemberben megkezdte mûködését a francia tulajdonú Societé Generale Hungária Bank Rt. Egy lakástakarékpénztár is alakult, Otthon néven, ami osztrák-magyar tulajdonban van (85% Bausparkasse, 15% Konzumbank).

A részvénytársasági formában mûködõ hitelintézetek összesített mérlegfõösszege 1998-ban nominálisan 17,7 %-kal, 5574 milliárd forintról 6559 milliárd forintra emelkedett. A 985 milliárd forintos mérlegfõösszeg-növekmény egyenletesen oszlott meg a két félév között. A bankok 1998-ra vonatkozó üzletpolitikai terveikben átlagosan 15%-os nominális mérlegfõösszeg-növekedést prognosztizáltak (az elõzõ évhez hasonlóan alulbecsültek). Az 1998 december havi 10,3% fogyasztói árindex alapján, a bankszektor mérlegfõösszege reálértéken 6,8%-kal nõtt. A takarék- és hitelszövetkezetekkel együtt a nominális növekedés 18% (a reálnövekedés 7%) volt. A teljes hitelintézeti rendszer mérlegfõösszegének GDP-hez viszonyított aránya (év végi mérlegfõösszeggel számolva) 68 % volt 1998-ban (1997-ben 69%).

A mérlegen kívüli tételek növekedési üteme messze elmaradt az 1996-1997-ben tapasztalttól. A teljes mérlegen kívüli kötelezettség-állomány 14%-kal emelkedett (1996: 114%, 1997: 86%). Az alacsony növekedési ütem a határidõs kötelezettségek utolsó negyedévbeli 540 milliárd forintos csökkenésének és a függõ kötelezettségek második félévi alacsony dinamikájának tulajdonítható. A teljes évet tekintve a függõ kötelezettségek 30%-kal emelkedtek, míg a jövõbeni kötelezettségek közel 4%-kal csökkentek.

Az egyes hitelintézeti csoportok növekedése és piaci részaránya

Bankcsoportok

Mérlegfõösszeg

Megoszlás

 

1998

1998

milliárd forint

milliárd forint

Változás (%)

(%)

(%)

 

január 1.

dec. 31.

dec/jan

január 1.

dec. 31.

Nagybankok

3652,3

4164,4

114,0

62,14

60,06

ebbõl: 3 legnagyobb

2349,0

2756,1

117,3

39,97

39,75

5 legnagyobb

3054,5

3519,4

115,2

51,97

50,75

Középbankok

1316,8

1660,2

126,1

22,40

23,94

Kisbankok

400,9

429,78

107,2

6,82

6,20

Kereskedelmi bankok összesen

5370,0

6254,3

116,5

91,37

90,19

Szakosított hitelintézetek

197,5

277,3

140,4

3,36

4,00

Lakástakarékpénztárak

9,1

27,2

298,9

0,15

0,39

Szövetkezeti hitelintézetek

300,7

375,5

124,9

5,12

5,41

Hitelintézeti rendszer összesen

5877,3

6934,3

118,0

100,00

100,00

A nagybankok (7 db) piaci részaránya tovább csökkent, bár csoportjuk meglehetõsen heterogén képet mutatott. Az elmúlt években tapasztaltaknak megfelelõen 1998-ban is a középbankok (12 db) mutattak kiugró fejlõdést. A heterogenitás azonban 1997-1998-ban, a korábbi évektõl némileg eltérõen, már erre a csoportra is fenn állt. A középbankok 343 milliárd forint mérlegfõösszeg növekményének közel 70%-a esett az elsõ félévre. Az orosz válság ezeknél a bankoknál is éreztette hatását. A kisbankok (17 db) összességében nagyon csekély növekedést tudtak felmutatni. Kiemelkedõ mértékben az alacsony bázisról induló, de erõs anyabanki bázissal rendelkezõ bankok növekedtek. A szakosított hitelintézetek (4 db) száma kettõvel gyarapodott, de a már meglévõ két hitelintézet önmagában is dinamikusan növekedett. A lakástakarékpénztárak (4 db) még növekedési potenciáljuk elején vannak, így nagy növekedési ütemet tudtak produkálni, bár az új kötésállomány dinamikája elmaradt a várttól.

A bankrendszer koncentrációja lényegében nem változott. A legnagyobb, a három legnagyobb és az öt legnagyobb bank piaci részesedése ugyan némileg tovább csökkent 1998 folyamán (a legnagyobb öté jobban), de a piaci koncentrációt mérõ Herfindhal index valamelyest emelkedett: 1996: 1107, 1997: 961, 1998: 973. Ez az enyhe emelkedés a mutatóban a kisbankok alacsony ütemû növekedésének tulajdonítható.

4. Tulajdonosi struktúra

Az állami tulajdonú bankok privatizációja 1997-ben gyakorlatilag befejezõdött Magyarországban, ezért 1998-ban már nem történt jelentõs változás a bankrendszer tulajdonosi struktúrájában. Megállt az a korábbi évekre jellemzõ tendencia, mely szerint a külföldiek - elsõsorban hitelintézetek - egyre nagyobb részesedést szereztek a magyar bankokban. A belföldi és külföldi tulajdonosok tulajdoni részarányának múlt évi változása éppen ezért csak tized százalékokban mérhetõ.

A bankrendszer tulajdonosi struktúrája

Részvénytulajdonosok

1997.XII.31

1998.XII.31

 

Millió forint

%

millió forint

%

ÁPV Rt.

47 578,2

15,54

68 763,1

20,87

Egyéb állami

14 800,9

4,83

2.782,9

0,84

Állami összesen

62 379,1

20,37

71 546,0

21,71

Hitelintézetek

18 835,8

6,15

24 574,7

7,46

Befektetési vállalkozás, biztosító

6 086,9

1,99

2 821,5

0,86

Vállalkozások

21 510,2

7,03

13 007,0

3,95

Magánszemélyek

4 804,4

1,57

9 209,7

2,79

Egyéb

426,4

0,14

621,5

0,19

Egyéb belföldi összesen

51 663,7

16,87

50 234,4

15,24

Belföldi összesen

114 042,8

37,25

121 780,4

36,96

Külföldi hitelintézetek

148 536,6

48,51

164 682,1

49,97

Egyéb külföldi

36 999,7

12,08

34 236,8

10,39

Külföldi összesen

185 536,3

60,60

198 918,9

60,36

Elsõbbségi részvénytulajdonosok

4 154,5

1,36

5 816,2

1,76

Visszavásárolt részvény

2 448,2

0,80

3 014,0

0,91

ÖSSZESEN

306 181,7

100,00

329 529,5

100,00

Szignifikáns változások történtek azonban az állami tulajdonon belül az ÁPV Rt javára, melynek súlya elsõsorban a TB alapok "államosítása" és a Postabank tõkehelyzetének rendezése következtében nõtt meg.

Az egyéb belföldi tulajdon kategóriáján belül két jelentõsebb változás említhetõ meg. Egyrészt a vállalkozások 8 milliárd forintot meghaladó részesedés csökkenése, amely teljes egészében a Postabank és a Realbank tõkeleszállításából ered, másrészt a belföldi magánszemélyek tulajdoni részarányának megduplázódása, mely utóbbi a tõzsdén forgalmazott banki részvények tulajdoni átstruktúrálódásából ered. Ebben a körben az eladói oldalon elsõsorban külföldi intézményi befektetõk álltak. A magánszemélyek körét csak kisebb mértékben, mintegy 1 milliárd forint erejéig érintette a Postabank és a Realbank tõkeleszállítása.

Bár a külföldi hitelintézetek több, mint 16 milliárd forinttal növelték tulajdonrészüket a magyar bankrendszerben, összességében ez csak 1,5 százalékpontos részarány növekedést jelentett. Az egyéb külföldi tulajdonosok - mint említettük - nettó eladók voltak 1998-ban.

Az elsõbbségi részvénytulajdonosok tulajdoni hányada és a visszavásárolt saját részvények állománya jelentõs ütemben nõtt az elmúlt évben, mindezzel együtt azonban továbbra is elhanyagolható hányadát teszik ki a magyar bankrendszer jegyzett tõkéjének.

5. A mérlegstruktúra alakulása

A gazdaság 1998. évi dinamikus növekedése, a pénzintézetek elsõ félévi hitelkihelyezéseinek dinamikájában is tükrözõdött. Az év második felében lezajlott események (oroszországi válság hatása, tõkekiáramlás) azonban megváltoztatták a bankok üzletpolitikai magatartását, ami a mérlegszerkezet jelentõs átrendezõdésében is megmutatkozott.

Az év elsõ felében a betétállomány mérlegfõösszegen belüli aránya jelentõs mértékben visszaesett, a devizaforrások állománya ugyanakkor az elõzõ évi tendencia folytatásaként tovább növekedett, ami részarányának több, mint 3 százalékpontos emelkedésében is megmutatkozott. A kamatkülönbözet indukálta konverzió során a hitelintézetek a birtokukban lévõ jelentõs nagyságrendû - részben külföldrõl bevont, részben MNB betétben lévõ - devizát forintosították, és ezzel párhuzamosan, az árfolyamkockázat lefedezésére határidõs ügyleteket kötöttek. A forintosított devizát részben a vállalkozói hitelállomány növelésére, részben a jegybanki forint aktíváik növelésére fordították.

A bankok birtokában lévõ állampapír állomány a március-áprilisban elkezdõdött hozamesés eredményeként jelentõsen csökkent - amit a mérlegen belüli részarány visszaesése is tükröz -, ugyanakkor dinamikusan növelték a kereskedési céllal vásárolt részvényeik állományát.

A mérlegstruktúra alakulását a következõ táblázat mutatja:

 

ESZKÖZÖK

1997.

1998. I. félév

1998.

 

FORRÁSOK

1997.

1998. I. félév

1998.

 

%-ban

 

%-ban

Állampapírok*

14,2

11,3

14,4

Saját forrás

11,5

12,2

11,8

Kereskedési célú kötvények

0,6

0,5

0,3

ebbõl: céltartalék

0,7

0,7

1,2

Kereskedési célú részvények

0,6

1,1

0,8

Betétek

53,4

49,7

52,5

Befektetési célú kötvények

0,3

0,3

1,4

ebbõl: költségvetés

3,8

3,1

3,2

Befektetési célú részvények

0,6

0,3

0,1

vállalkozók

17,9

16,1

16,7

Hitelek

36,9

36,4

36,0

lakosság

31,8

30,5

32,6

ebbõl: költségvetés

2,0

1,7

1,8

Hitelezõi jogot megtestesítõ értékpapírok

1,3

1,2

1,4

Vállalkozók

31,4

31,5

30,9

Szektorálisan nem bontható betéti okirat

1,8

1,4

1,2

Lakosság

3,6

3,2

3,3

Külföldi forrás

15,8

19,2

17,5

Külföldi kihelyezés

7,4

7,3

9,3

Jegybanki forrás

3,3

2,7

2,7

Jegybanki kihelyezés**

19,7

19,7

17,4

Bankközi forrás

8,1

7,9

8,6

Bankközi kihelyezés

6,1

6,5

7,8

Egyéb passzívák

4,8

5,8

4,4

Vagyoni érdekeltségek

2,7

3,5

2,9

Források összesen

100,0

100,0

100,0

Pénztár és elszámolási számlák

6,2

7,9

6,4

 

 

 

 

Céltartalékok

-1,6

-1,4

-2,5

 

 

 

 

Egyéb aktívák

6,3

6,6

5,7

 

 

 

 

Eszközök összesen

100,0

100,0

100,0

 

 

 

 

* államkötvény, kincstárjegy, konszolidációs kötvény
**jegybanki kötvénnyel együtt

A második félévben - de különösen augusztus-szeptemberben - a külföldi források állománya a félév végéhez képest nominálisan csökkent. A forint sávon belüli gyengülése miatt a bankok a jegybanknál lévõ forint betéteiket ismét csökkentették, és a piacon jelentõs nagyságrendû devizát vásároltak. A tranzakciók hatására a külföldi források mérlegen belüli részaránya visszaesett, a jegybanki forint betétek aránya pedig szeptemberben a félév végéhez képest 8 százalékpontot csökkent. Ezzel párhuzamosan - bár kisebb mértékben - ismét megnõtt a jegybanki devizabetétek, valamint a külföldi kihelyezések állománya és aránya.

A bankok tárcájában lévõ állampapír állomány az augusztus-szeptemberi hozamemelkedést követõen ismét növekedni kezdett. Az állampapírok arányának növekedéséhez jelentõs mértékben az is hozzájárult, hogy az év utolsó napjaiban a Postabank feltõkésítését részben államkötvényekkel oldották meg. A tõzsdei események hatására a kereskedési és befektetési céllal vásárolt részvény, illetve kereskedési céllal vásárolt kötvényállományukat jelentõs mértékben csökkentették a hitelintézetek. A befektetési célú kötvényállomány részaránya ugyanakkor - a külföldi devizakötvények második félévi állománynövekedésének köszönhetõen - több mint egy százalékponttal növekedett.

A mérlegstruktúrában történt elmozdulások tükrözõdtek a bankok devizaeszközeinek és forrásainak arányában is.

A forint és deviza kihelyezések és források állományának alakulását a következõ táblázat mutatja:

1997.XII.31.

1998.VI.30.

1998. IX.30.

1998.XII.31.

 

forint

deviza

deviza arány

forint

deviza

deviza arány

forint

deviza

deviza arány

forint

deviza

deviza arány

 

milliárd forint

%

milliárd forint

%

milliárd forint

%

milliárd forint

%

Eszköz

3808

1768

31,7

4282

1830

29,9

4039,4

2226,0

35,5

4200

2356

35,9

Forrás

3581

1995

35,8

3726

2385

39,0

3843,4

2422,0

38,7

4143

2413

36,8

A hitelintézetek devizaforrás többlete az elsõ félév végén már meghaladta az 550 milliárd forintot. A jelentõs nagyságrendû mérleg szerinti nyitott deviza pozíció júliusban kismértékben csökkent, majd augusztus végén ismét 530 milliárd forint fölé emelkedett. Az orosz eseményekkel összefüggõ tõkekivonás hatására a szeptember végi nyitott pozíció jelentõsen - mintegy 200 milliárd forintra mérséklõdött. A pozíciók zárása ezután is folytatódott, így december végén a devizaforrások állománya már csak 57 milliárd forinttal haladta meg a devizakihelyezések állományát.

5.1. Források

5.1.1. Saját források

A bankrendszer saját forrásai 1998-ban 21%-kal emelkedtek, több mint 3 százalékponttal meghaladták a mérlegfõösszeg növekedési ütemét. Ennek következtében részarányuk a forrásokon belül 0,3 százalékponttal nõtt. A saját források összetételén belül azonban jelentõs arányeltolódás történt 1997-hez képest. A forrásoldali céltartalékok állománya majdnem a duplájára emelkedett, ami a saját forrásokon belül 3,5 százalékpontos részarány növekedést eredményezett. A céltartalékokon belül különösen a függõ és jövõbeni kötelezettségek után képzett tartalékok állománya nõtt, de jelentõsen emelkedett még az egyéb tartalékok állománya is. Az általános kockázati céltartalék állomány növekedését az okozta, hogy az 1997-ben bevezetett szabályozás értelmében a tartalék teljes összegét 3 év alatt fokozatosan kell megképezni. Az országkockázati céltartalék képzésre vonatkozó szabályozás is a forrás oldali céltartalékok állományát növelte.

A bankrendszer saját forrásai a következõképpen alakultak:

1997.XII.30.

1998.XII.30.

1998/1997

 

milliárd forint

%

milliárd forint

%

%

Saját tõke

495,7

77,6

571,2

74,0

115,2

Jegyzett tõke

297,4

46,5

326,0

42,2

109,6

Tõketartalék

46,2

7,2

218,5

28,3

472,9

Eredménytartalék

95,1

14,9

124,9

16,2

131,3

Értékelési tartalék

1,1

0,2

0,3

0,0

27,3

Általános tartalék

55,9

8,8

59,7

7,7

106,8

Eredmény

0

0,0

-158,2

-20,5

 

Céltartalék

39,5

6,2

75,2

9,7

190,4

Alárendelt kölcsöntõke

103,4

16,2

125,7

16,3

121,6

Saját forrás összesen

638,6

100,0

772,1

100,0

120,9

Az 1997-ben lezajlott privatizációkat követõen a jegyzett tõke állománya mindössze 29 milliárd forinttal emelkedett 1998-ban, amibõl új hitelintézet alapítása 4 milliárd forintot tett ki. Jegyzett tõke növelésére 14 banknál került sor, melynek döntõ részét tulajdonosi tõkejuttatás (29 milliárd forint), kisebb részét az 1997. évi eredmény visszaforgatása tette ki. A tõketartalék 173 milliárd forint összegû állománynövekedésének közel 80%-át a postabanki tõkejuttatás eredményezte.

Az alárendelt kölcsöntõke állománya az elõzõ évek tendenciájának megfelelõen 1998-ban is növekedett, azonban ennek mértéke lényegesen kisebb volt, mint a korábbi években.

A bankrendszer - elõzetes pozitív eredményadatokkal számított - tõkemegfelelési mutatója 1998. végén 17 % volt. (A mutató számításánál az 1997. évinek megfelelõ 30 %-os osztalékfizetési arányt vettünk figyelembe.) Amennyiben figyelembe vesszük az auditálás alapján esetlegesen megképzendõ céltartalékokat, akkor minimális mértékû csökkenés várható.

5.1.2. Idegen források

1998-ban a bankrendszer idegen forrásainak állománya az inflációt meghaladó mértékben 17%-kal növekedett. Az idegen forrásokon belül a forint források állománya reálértékben 3%-kal, míg a devizaforrásoké - a forint leértékelési ütemével korrigálva - 10,1%-kal növekedett. A betétállomány lejárati szerkezetét tekintve az éven túli állomány reálértékben 1997-hez hasonlóan 1998-ban is csökkent, és részaránya a mérlegfõösszegen belül már csak mindössze 2,7%-ot tett ki.

A források összegének és változásának alakulását a következõ táblázat mutatja:

1997.

1998.III.

1998.VI.

1998.IX.

1998.XII.

98/97

 

milliárd forint

%

Saját forrás*

638,5

669,6

743,4

646,7

772,1

120,9

Betétek éven túli**

164,1

172,8

166,0

169,2

182,3

111,1

Betétek éven belüli**

2815,3

2772,0

2868,0

3005,1

3257,5

115,7

Hitelezõi jogot megtestesítõ értékpapírok

74,6

73,8

73,7

90,6

90,6

121,4

Szektorálisan nem bontható okiratok

98,7

90,1

87,9

81,6

81,2

82,3

Külföldi források

882,3

1037,5

1173,1

1164,3

1144,0

129,7

Jegybanki forrás

182,6

173,8

162,2

194,1

175,6

96,2

Bankközi forrás

449,7

432,9

481,7

490,0

564,3

125,5

Egyéb passzívák***

270,1

337,3

353,3

424,3

288,0

106,6

Összes forrás

5575,9

5759,8

6109,3

6265,9

6555,6

117,6

*céltartalékkal és alárendelt kölcsöntõkével együtt
**költségvetés, vállalkozók, lakosság
***kamatelhatárolással együtt

A hosszú lejáratú betétek különösen a költségvetési szektorban csökkentek, az amúgy is csekély nagyságrendû állomány 1998-ban is nominális csökkenést mutatott.

Az alacsony vállalkozói betétállomány az 1996-1997. évi 24-26%-os növekedés után 1998-ban kedvezõtlenül alakult. Bár az elsõ félévi nominális csökkenés után a második félévben 11%-kal növekedett az állomány, azonban az év egészében reálértékben 0,7%-kal csökkent. Különösen a rövid lejáratú állományt, ezen belül pedig a devizabetétek állományát érintette.

A betétállomány elsõ félévi nominális csökkenése részben azzal magyarázható, hogy a vállalatok a csökkenõ banki kamatok miatt - a lakossághoz hasonlóan - szabad pénzeszközeiket inkább a magasabb hozamot biztosító befektetési formákba helyezték, vagy a reálgazdasági beruházások növekedésével összhangban vállalkozásaik fejlesztésére fordították. A második félévi állomány alakulásában ugyanakkor szerepet játszhatott, hogy az oroszországi események, valamint a tõzsdei folyamatok hatásai miatt számos vállalat rosszabb pénzügyi helyzetbe került, melynek következtében az állomány lényegesen kisebb ütemben növekedett, mint az elõzõ év hasonló idõszakában.

A lakosság hitelintézeti betétállománya 1998-ban 20%-kal növekedett. A forint betétállomány 272 milliárd forinttal, reálértékben 11,5%-kal, a devizabetéteké pedig - a forint leértékelési ütemével korrigálva - 7,5%-kal emelkedett. A mintegy 93 milliárd forintot kitevõ deviza megtakarításból 31 milliárd forint volt a tranzakciós hatás, a növekmény többi részét a keresztárfolyamok, illetve az árfolyamszint hatása eredményezte.

Az éven túli lakossági betétállomány, - melynek döntõ része forint megtakarítás - az elõzõ évek tendenciájának megfelelõen reálértékben csökkent. Ebben jelentõs szerepet játszott, hogy a lakosság éven túli lejáratra a bankbetétek helyett 1998-ban is a nem hitelintézeti megtakarítási formákat preferálta. Ennek formái is különböztek a két félévben: míg elsõ félévben a nem banki befektetések hozamelõnye volt a fõ motiváció, addig a második félévben a piaci bizonytalanságok hatására a lakosság állampapír portfoliója mutatott kiugró növekedési ütemet.

A rövid lejáratú betéteken belül a hagyományos formában lekötött betétfajták, illetve az okiratban lekötött betétek rovására folyamatosan nõtt a folyószámlákon elhelyezett megtakarítások összege. Ezek állománya 1998-ban közel 90 milliárd forinttal emelkedett, ami majdnem 50%-os növekedési ütemnek felelt meg. Emellett, mintegy 29%-os - 240 milliárd forintos - növekedés mutatkozott a folyószámlán lekötött betétek állományában is. 1998-ban a lakosság lakáscélú megtakarításai is növekedtek, az állomány reálértékben 18%-kal, közel 12 milliárd forinttal emelkedett.

Jelentõs - mintegy 18%-os - állománycsökkenés jelentkezett ugyanakkor a szektorálisan nem bontható betéti okiratoknál, melyek döntõ része - korábbi becslések szerint mintegy 90%-a - ugyancsak lakossági megtakarításnak minõsül. Az állomány csökkenése mögött - banki tájékoztatás szerint - részben elszámolás technikai okok álltak, miután a lejáró állomány helyébe lépõ új termékvásárlás már valamilyen szektorba besorolásra került.

Bár a lakossági forrásgyûjtés terén továbbra is jellemzõ a koncentráltság, folyamatosan nõtt a lakossági piacra belépõ bankok köre, a már jelen lévõ bankok pedig folyamatosan bõvítik termék- és szolgáltatás kínálatukat. A lakossági forrásokért folytatott intenzív verseny eredményeként 1998-ban is növekedett a bankok által kibocsátott bankkártyák száma, és a kártyákkal igénybe vehetõ szolgáltatások köre. Az új kártyák jelentõs része egy-egy ügyfélkör részérõl felmerülõ speciális igények kielégítését szolgálja.

A bankrendszer forrásain belül az elmúlt évben is a külföldi források állománya növekedett a legdinamikusabban, a forint leértékelési ütemével korrigálva több mint 19%-kal. A forrásbevonás különösen az elsõ félévben volt jelentõs - mintegy 290 milliárd forint -, ami csaknem az 1997. évi teljes állománynövekménnyel egyezett meg. Az oroszországi események hatására a második félévben közel 30 milliárd forint állománycsökkenés történt, döntõ részben a rövid lejáratú forrásoknál.

Az éven túli állomány az év során folyamatosan, mintegy 166 milliárd forinttal növekedett. Ezzel az éven túli források aránya az 1997. év végi 31%-ról 1998-ban 39%-ra nõtt.

A hitelintézetek jegybanki finanszírozásának csökkenése tovább folytatódott 1998-ban, az összes idegen forráson belül már csak 3%-ot tett ki.

5.2. Kihelyezések

A bankrendszer által nyújtott hitelek állománya 1998 során 14,5%-kal emelkedett. Az elsõ félévi növekedés csaknem 8%-ot tett ki, míg a második félévi már csak 6%-ot.

A bankrendszer kihelyezései 1998-ban a következõképpen alakultak:

1997

1998. III.

1998. VI.

1998. IX.

1998. XII.

1998/97

 

milliárd forint

%

Állampapírok*

791,9

689,5

688,4

810,4

947,2

119,6

Kötvények, részvények, vagyoni érdek.*

264,6

281,9

354,8

369,9

354,7

134,1

Éven túli hitelek**

1007,9

1025,6

1098,3

1207,6

1275,5

126,6

Éven belüli hitelek**

1051,0

1052,8

1125,0

1140,4

1081,4

102,9

Jegybankkal sz. köv.

1096,2

1253,1

1203,8

997,0

1142,9

104,3

Külföldi kihelyezés

414,4

415,3

444,8

595,9

611,1

147,5

Bankközi kihelyezés

339,5

352,0

398,0

461,9

512,7

151,0

Egyéb aktívák és pénzeszközök***

700,5

776,2

884,4

901,0

795,8

113,6

Céltartalék

-90,0

-86,6

-88,2

-218,2

-165,7

184,1

Eszközök összesen

5576,0

5759,8

6109,3

6265,9

6555,6

117,6

* jegybanki kötvény nélkül
** költségvetés, vállalkozások, lakosság
***elhatárolt kamatokkal együtt

A vállalkozóknak nyújtott hitelek állománya a termelõi árindex növekedését (7,1 %) jóval meghaladó ütemben, 15,7%-kal, 275 milliárd forinttal emelkedett. A növekedés jelentõsen elmaradt az 1997. évi 36,5%-os (reálértékben 14,3%-os) dinamikától. A forint hitelek állománya reálértékben mindössze 0,7%-kal, míg a devizahiteleké - a forint leértékelési ütemével korrigálva - 16,9%-kal nõtt. Ezzel a forint hitelek aránya a hitelállományon belül az 1997. évi növekedés után ismét csökkent.

A hitelállomány lejárati szerkezetében a beruházások növekedésének hatására további eltolódás történt az éven túli hitelek irányába. Az éven túli hitelek állománya az 1997. évi 60%-os növekedés után 1998-ban 34%-kal növekedett, míg az éven belüli állomány - mind a forint, mind a devizahiteleknél - csak mérsékelten emelkedett (reálértékben csökkent). Így az éven túli hitelek aránya a fennálló hitelállománynak már majdnem a felét tette ki.

1998-ban mintegy 174 milliárd forint, az 1997. évinél 31%-kal - 42 milliárd forinttal - több beruházási hitel folyósítására került sor. Az MNB által nyújtott refinanszírozási hitelek állományának további visszaesésével párhuzamosan ugyanakkor, közel 15 milliárd forinttal csökkent a vállalkozóknak nyújtott kedvezményes hitelek állománya. Említésre méltó - mintegy 2 milliárd forint - növekedés gyakorlatilag csak a Start hitelek állományánál mutatkozott.

Az eseti hitelek állománya 1998-ban 4 milliárd forinttal csökkent, míg a folyószámla hiteleknél reál értékben 15%-os (41 milliárd forintos) növekedés következett be.

A vállalkozói hitelállományon belül a kisvállalkozói hitelállomány az elmúlt évek tendenciájával ellentétben reálértékben 17%-kal emelkedett, azonban részaránya az összes hitelállományon belül még mindig csak 3%-ot tett ki.

A lakossági hitelek állománya az elsõ félévi nominális csökkenés után a második félévben emelkedett, az éves szinten mindössze 8%-os bõvülés azonban ellentétes folyamatok eredõjeként jött létre.

Számos bank jelent meg a lakossági hitelpiacon különbözõ áruvásárlási, folyószámlához kapcsolódó, illetve személyi hitel konstrukcióval. Külön említést érdemel a kiemelten gépjármû finanszírozással foglalkozó bankok tevékenységének bõvülése. A lakossági kereslet növekedése, illetve a bankok megnövekedett aktivitásának eredményeként, mind a folyószámla, mind az egyéb célra nyújtott hitelek állománya 60-60%-kal - összesen mintegy 24 milliárd forinttal - emelkedett, az áruvásárlása nyújtott hitelállomány pedig az év során megduplázódott, és meghaladta a 21 milliárd forintot. A jelzálog típusú lakáshitel-, és az értékpapír vásárlásra nyújtott hitelállomány viszont jelentõsen csökkent.

A bankok tárcájában lévõ államkötvény állomány elsõ félévi közel 80 milliárd forintos csökkenését az államkötvények március-áprilisban bekövetkezett hozamesése eredményezte, majd az állomány a második félévben, különösen augusztus-szeptemberben ismét növekedésnek indult. (Július vége és szeptember vége között az állomány növekménye 150 milliárd forintot tett ki.) E folyamat az állományban az év egészében összességében 5%-os reálnövekedést eredményezett.

A diszkont kincstárjegyek állománya meglehetõsen hektikusan mozgott az egyes hónapok során, az augusztus-szeptemberi kiugró növekedés után év végén gyakorlatilag az év elejei - közel 150 milliárd forintos - szintre állt be.

A konszolidációs kötvényállomány, a velük kötött határidõs ügyletek eredményeként ugyancsak jelentõs havi ingadozást mutatott az év során, majd a Postabanki tõkeemelés eredményeként év végére az állomány közel 80 milliárd forinttal emelkedett, és meghaladta a 280 milliárd forintot.

A hitelintézetek jegybankkal szembeni aktivitása eltérõen alakult a két félévben, míg az elsõ félévben részben hozam megfontolásokból, részben a vállalkozói hitelkereslet szezonalításával összefüggésben jegybanki forint betéteik növelésére törekedtek, a második félévben a forint sávon belüli gyengülésének hatására jelentõs mértékben csökkentették forint betéteik állományát. (A betétállomány szeptemberben egy hónap alatt több, mint 370 milliárd forinttal csökkent.)

A jegybanki devizabetétek állománya - a júliusi növekedéstõl eltekintve - augusztus végéig folyamatosan csökkent, majd ezt követõen - bár a forint betétek csökkenésénél kisebb mértékben - ismét növekedésnek indult. Az év egészét tekintve az állomány növekedése - a forint leértékelési ütemével korrigálva - közel 40%-ot tett ki.

A bankok tárcájában lévõ jegybanki devizakötvények állománya - kisebb-nagyobb havi ingadozások után - viszonylagos stabilitást mutatott az év során, az állomány 1997. végéhez képest reálértékben gyakorlatilag nem változott.

A forint kötvényállomány az áprilisi növekedést követõen egészen októberig 110-130 milliárd forint között ingadozott- kivéve júliust, amikor egy nagyobb csökkenés történt -, majd év végére 96 milliárd forint körül stabilizálódott. Ez 1997. végéhez képest közel 40 milliárd forintos növekedést jelentett.

A külföldi kihelyezések állománya az 1996-ban elindult tendencia folytatásaként - a forint leértékelés hatását kiszûrve - 1998-ban 31,5%-kal növekedett. Az állomány az elsõ félévben még csak 30 milliárd forinttal, majd a második félévben 166 milliárd forinttal nõtt. A kihelyezések döntõ részét kitevõ bankközi betétek aránya az év elejei 81%-ról 76%-ra csökkent. A nem hitelintézetekhez történõ kihelyezések állománya 71 milliárd forinttal emelkedett, ez reálértékben mintegy 80%-os növekedést jelentett. A bankközi kihelyezések mindössze 5%-a éven túli kihelyezés, míg a nem hitelintézeti kihelyezéseknél ez az arány 58%.

A külföldi források és kihelyezések állományának alakulását a következõ táblázat mutatja:

1997

1998.III.

1998.VI.

1998.IX.

1998.XII.

1998/1997

 

milliárd forint

%

Hitelintézeti kihelyezés

335,6

321,7

321,2

475,4

461,7

137,6

Nem hitelintézeti kihelyezés

78,8

93,6

123,6

120,5

149,4

189,6

Összes külföldi kihelyezés

414,4

415,3

444,8

595,9

611,1

147,3

Hitelintézeti forrás*

535,3

675,4

796,5

783,2

748,3

139,8

Nem hitelintézeti forrás

347,0

362,1

376,6

381,1

395,7

114,0

Összes külföldi forrás

882,3

1037,5

1173,1

1164,3

1144,0

129,7

Nettó külföldi forrásbevonás

467,9

622,2

728,3

568,4

533,5

114,0

*Nemzetközi intézményekkel és külföldi kormányokkal együtt

5.3. A bankrendszer mérlegen kívüli tevékenysége

A bankrendszer 1998 évi mérlegen kívüli tevékenysége az 1996-1997 évi tendenciától eltérõen alakult, amelyet alapvetõen az oroszországi válság, ill. ennek következtében a magyarországi pénz-, és tõkepiacokon bekövetkezett változások okozták. A mérlegen kívüli tételek 1998 évi növekedési üteme messze elmaradt az 1996-1997-ben tapasztalttól. A hitelintézeti rendszer teljes mérlegen kívüli kötelezettség-állománya (kötési névértéken) 14%-kal emelkedett (1996: 114%, 1997: 86,3%). A mérlegfõösszeg-arányos mérlegen kívüli állomány (a részvénytársasági formában mûködõ hitelintézeteket tekintve) 44%-ra (1997: 45,5%) csökkent. Ezek az összesített mutatók 1998-ban nem hordoztak túl sok információt, mivel egyrészt a függõ és jövõbeni kötelezettségek eltérõ módon alakultak, másrészt jelentõsen különböztek a két félév folyamatai. A teljes évet tekintve a függõ kötelezettségek 30%-kal emelkedtek, míg a jövõbeni kötelezettségek közel 4%-kal csökkentek. A mérlegfõösszeg-arányos függõ kötelezettség-állomány 25,8%-ra (1997: 22%) nõtt, a mérlegfõösszeg-arányos jövõbeni kötelezettség-állomány pedig 18%-ra (1997: 22%) csökkent 1998 végére. A határidõs ügyletek szerkezetében nem történt lényegi változás, 1998 végén is 77%-ot tett ki a devizaügyletek aránya.

A mérlegen kívüli tételek alakulása

Bankcsoportok

Mérlegen kívüli tételek

Megoszlás

Mérlegen kívüli tételek/mérlegfõösszeg

 

1997

1998

Változás

1997

1998

1997

1998

 

milliárd forint

%

Nagybankok

1140

1353

119

47

49

31

32

Középbankok

1103

1172

106

46

42

84

70

Kisbankok

176

264

150

7

9

44

62

Kereskedelmi bankok

2419

2789

115

100

100

46

45

A függõ és jövõbeni kötelezettségek alakulása a kereskedelmi bankoknál

Függõ kötelezettségek

 

Jövõbeni kötelezettségek

Bankcsoportok

1997

1998

Változás

1997

1998

Változás

 

milliárd forint

%

milliárd forint

%

Nagybankok

543

757

139

597

596

100

Középbankok

585

769

131

518

403

78

Kisbankok

74

99

134

102

164

161

Kereskedelmi bankok

1202

1625

135

1217

1164

96

1998 elsõ félévében a bankok mérlegen kívüli tevékenysége a megelõzõ néhány évre jellemzõ dinamika szerint alakult, a teljes mérlegen kívüli állomány 33%-kal növekedett június végéig. Hat hónap alatt a függõ kötelezettségek állománya 23%-kal, a jövõbeni kötelezettségek állománya pedig 43%-kal emelkedett. A függõ kötelezettségek (amelyek zömében hitelkeretek és garanciák) alakulása a hitelállomány alakulásával függ össze. Az elsõ félévben a határidõs ügyletekben valószínûsíthetõen felerõsödött a spekulánsok szerepe, mivel az elõzõ két évhez képest a piaci szereplõk körében erõteljesebben jelent meg egy árfolyamsáv-szélesítési várakozás.

A második félévben a függõ kötelezettségek mindössze 6%-kal növekedtek. A jövõbeni kötelezettségek júliustól decemberig 33%-kal mérséklõdtek. Októberben 300 milliárd forint novemberben 60 milliárd forint, decemberben 180 milliárd forint csökkenés következett be. A zuhanás az oroszországi válság miatti részvényár-esés és a megnövekedett árfolyam-volatilitás indukálta pozíciózárásoknak és pozíció meg nem újításoknak volt köszönhetõ. Ez is mutatja, hogy a bankok által kötött határidõs ügyletek egy jelentékeny része szigorúan véve nem fedezeti célokat szolgált, hanem a forint és a külföldi deviza befektetések közötti kamatkülönbözet megnyerésére irányult. A második félévben a piaci kockázaton túl az ügyfélkockázat is komoly veszteségeket okozott a brókercégeknek és ezen keresztül az anyabankoknak.

6. A bankrendszer portfoliójának minõsége

A bankrendszer összes minõsített kihelyezéseinek és vállalt kötelezettségeinek állománya 1998-ban 6.887,2 milliárd forint volt, az 1997. évinél 20%-kal magasabb. Ezen belül a minõsített követelések állománya közel 263 milliárd forintos - 58%-os - növekedést mutatott, amely egyértelmûen a portfolió jelentõs mértékû romlásáról tanúskodik. Ebben jelentõs szerepe volt annak, hogy a Postabanknál és a Reálbanknál a korábbi években felhalmozott rossz portfolió kimutatására, az egyes portfolió elemek reális értékelésére csak az elmúlt évben került sor, az MFB-nél pedig a könyvvizsgálók értékelése alapján átminõsítésre került a befektetési és hitelportfolió jelentõs része. Ezért a bankrendszer portfoliójának alakulásáról pontosabb képet kapunk, ha az elemzés során e három bank adatait nem vesszük figyelembe.

A bankrendszer (fentieknek megfelelõen korrigált) összes minõsítendõ mérlegen belüli követeléseinek és mérlegen kívül vállalt kötelezettségeinek állománya az év végén 6384,6 milliárd forintot, 1997. végéhez viszonyítva 20%-kal többet tett ki. Az összes minõsített állomány ennél nagyobb mértékben - 36,7%-kal - emelkedett, ami mögött nem kis részben az orosz események, valamint az oda exportáló vállalkozások romló pénzügyi kilátásai, illetve ennek következtében a bankok szigorúbb minõsítési politikája áll.

A minõsített állományon belül a legnagyobb mértékû növekedés a külön figyelendõ és a kétes kintlévõségek kategóriájánál mutatkozott. Ez utóbbinál az állomány 31 milliárd forintról 57 milliárd forintra, vagyis majdnem a duplájára növekedett. A növekedés gyakorlatilag minden bankcsoportra jellemzõ volt.

Reálisabb képet kapunk a portfolió minõségének alakulásáról, ha az egyes kategóriákhoz tartozó állományokat súlyozzuk a kategóriához tartozó céltartalékolási sáv középértékével, és az így korrigált minõsített állományt viszonyítjuk az összes kihelyezés állományhoz. Ez esetben azt tapasztaljuk, hogy mérlegben lévõ portfolió kategóriánkénti összetételében nem mutatható ki a rosszabb kategóriák felé való elmozdulás, a portfolió minõsége gyakorlatilag az 1997-es szinten maradt. (Megfelelõ adatbázis hiányában a mérlegen kívüli tételek esetében ezt a korrekciót nem tudjuk elvégezni.)

A portfolió minõségének alakulását a következõ táblázat mutatja:

1997.

XII.31.

Megoszlás

1998.

XII.31.

megoszlás

1998/1997

 

milliárd forint

%

Milliárd forint

%

%

Problémamentes

4888,6

92,8

5867,9

91,9

120,0

Külön figyelendõ

240,7

4,6

337,7

5,3

140,3

Átlag alatti

44,4

0,8

65,0

1,0

146,4

Kétes

30,6

0,6

56,7

0,9

185,3

Rossz

62,4

1,2

57,3

0,9

91,8

Összes kihelyezés

5266,7

100,0

6384,6

100,0

121,2

Összes minõsített

378,1

7,2

516,7

8,1

136,7

Összes céltartalék*

89,6

 

97,2

 

108,5

céltart./összes kintl.

1,7

 

1,5

 

 

céltart./min. kintl.

23,7

 

18,8

 

 

*csak az ügyfélminõsítés alapján képzett tartalékokat és az országkockázati céltartalékot tartalmazza. Ez utóbbit teljes egészében a mérlegtételeknél vettük figyelembe.

Az elõzõ évvel ellentétes tendencia, hogy a minõsítésbe bevont portfolión belül a mérlegen kívüli tételek állománya - az 1997. évi több mint kétszeres növekedéssel szemben - mindössze 9,5%-kal emelkedett. A mérsékelt növekedés annak köszönhetõ, hogy a jövõbeni kötelezettségek állománya - a korábbiakban már említett oroszországi válság miatti pozíciózárásoknak és pozíció meg nem újításoknak köszönhetõen - több mint 10%-kal visszaesett. Döntõen ennek eredményeként a kihelyezés állományon belül a mérlegtételek aránya ismét növekedett, az 1997. év végi 54%-kal szemben 58%-ot tett ki az év végén.

Az egyes bankcsoportokat tekintve az oroszországi, illetve a tõzsdei események hatásai leginkább a nagybankok, a középbankok és a speciális hitelintézetek portfoliójának romlásában mutatkoztak meg. A minõsített állomány növekedési üteme mindhárom bankcsoportnál meghaladta az összes kihelyezés állomány növekedési ütemét. Jelentõs mértékû portfolió romlás mutatkozott a középbankoknál, ahol az összes kihelyezésre jutó minõsített állomány az 1997. évi 2,5%-ról 4,1%-ra nõtt. Néhány középbanknál a minõsített állomány növekedését a minõsítési, illetve monitoring rendszer átalakítása, szigorítása eredményezte.

A bankcsoportok portfoliójának alakulását a következõ táblázat mutatja:

Nagybankok

Középbankok

kisbankok

speciális bankok

lakástakarékpénzt.

 

1997.

1998.

 

1997.

1998.

 

1997.

1998.

 

1997.

1998.

 

1997.

1998.

 

 

Md Ft

%

Md Ft

%

Md Ft

%

Md Ft

%

Md Ft

%

Problémam.

2550,2

3039,7

119,2

1846,2

2214,9

120,0

379,9

533,5

140,4

111,7

79,1

70,8

0,4

0,7

175,0

Külön figy.

178,1

242,5

136,2

27,3

55,4

202,9

27,6

34,6

125,4

7,8

5,2

66,7

0,0

0,0

 

Átlag alatti

34,2

46,2

135,1

6,0

13,4

223,3

3,9

2,9

74,4

0,3

2,4

800,0

0,0

0,0

 

Kétes

21,2

31,0

146,2

5,0

17,2

344,0

4,3

2,8

65,1

0,1

5,6

5600,0

0,0

0,0

 

Rossz

48,7

39,7

81,5

10,0

9,4

94,0

2,9

4,3

148,3

0,6

3,8

633,3

0,2

0,1

50,0

Összes kihely.

2832,4

3399,1

120,0

1894,5

2310,3

121,9

418,6

578,1

138,1

120,5

96,1

79,8

0,6

0,8

133,3

Összes min.

282,2

359,4

127,4

48,3

95,4

197,5

38,7

44,6

115,2

8,8

17,0

193,2

0,2

0,1

50,0

Bár a mérlegtételek után megképzett céltartalékok állománya összességében 28%-kal emelkedett, a minõsített - az elõzõekben már említett módon korrigált - portfolió céltartalékkal való fedezettsége nem változott 1997-hez képest. képest. A mérlegen kívüli tételek közül a függõ kötelezettségek után megképzett tartalékok állományában történt visszaesés, annak ellenére, hogy mind a - tõkemegfelelési mutató számításánál figyelembe vett - ügylettípus, illetve ügyfélcsoport szempontjából kockázatos állomány, mind pedig az egyedi ügyfélkockázat alapján minõsített állomány növekedett 1997-hez viszonyítva.

7. A bankrendszer eredménye

A bankrendszer 1998-ban 139,6 milliárd forint veszteséggel zárta az évet, melynek döntõ részét a Postabank, a Reálbank és az MFB vesztesége teszi ki. A Postabank és a Reálbank vesztesége több év alatt halmozódott fel, de tényleges nagyságrendjük a bankok "kreatív számvitele" következtében éveken át rejtve maradt. A bankrendszer 1998. évi eredményérõl ennek következtében pontosabb képet kapunk, ha az elemzés során nem vesszük figyelembe e három bank adatait.

A bankrendszer - fentiek szerint korrigált - 1998. évi adózott eredménye 40 milliárd forintot, az elõzõ évinél 31,7%-kal kevesebbet tett ki. 1997-ben 6 bank és 3 lakástakarékpénztár, 1998-ban 13 kereskedelmi bank és 3 lakástakarékpénztár zárta veszteséggel az évet, a veszteség együttes összege 17,5 milliárd forintot ért el. Az eredmény romlása egyértelmûen az év második felében következett be, miután az elsõ félévi 41 milliárd forint nyereséggel szemben a bankok a második félévben 1 milliárd Ft veszteséget realizáltak. Mivel a bankok nettó kamat- és jutalékjövedelme a két félévben megközelítõen azonos nagyságrendû volt, az eredmény második félévi romlásában egyértelmûen a céltartalék képzés játszott elsõdleges szerepet.

A bankrendszer eredménye a következõképpen alakult:

1997

1998

Változás

 

milliárd forint

milliárd forint

%

Kamat és kamat jellegû bevétel

717,5

832,1

116,0

Kamat és kamat jellegû költség

503,9

566,5

112,4

Kamatkülönbözet

213,6

265,6

124,3

Kapott osztalék

2,8

3,5

125,0

Céltartalék változása

-3,7

30,3

 

Egyéb pénzügyi és befektetési szolgáltatás eredménye

71,0

69,5

97,9

ebbõl: jutalék

43,8

54,1

123,5

Egyéb eredmény

-45,5

-32,3

71,0

Bruttó pénzügyi és befektetési szolgáltatás eredménye

245,6

276,1

112,4

Mûködési költségek

171,8

217,4

126,5

Pénzügyi és befektetési szolgáltatás eredménye

73,8

58,7

79,5

Egyéb nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás eredménye

-0,1

0,7

 

Szokásos vállalkozási eredmény

73,7

59,4

80,6

Rendkívüli bevétel

29,8

33,7

113,1

Rendkívüli ráfordítás

30,3

39,7

131,0

Adózás elõtti eredmény

73,2

53,4

73,0

Adófizetési kötelezettség

14,5

13,3

91,7

Adózott eredmény

58,7

40,1

68,3

A jövedelmezõség elsõ félévi kedvezõ alakulását egyrészt a bõvülõ tevékenységhez kapcsolódó bevételek, és a portfolió kedvezõ megítélése határozta meg, másrészt az, hogy a bankok a külföldi és a jegybanknál lévõ devizaforrások konvertálásával és forint eszközökbe való kihelyezésével komoly eredményt realizáltak.

A második félévben a piaci bizonytalanságok rontották a portfolió megítélését, valamint a forint árfolyamának volatilitás növekedése hatására a konverzióból fakadó bevételek is jelentõsen csökkentek. Emellett az országkockázati céltartalékolásra vonatkozó szabályok bevezetése miatti céltartalék képzés, valamint a tõzsdei eseményekkel összefüggõ - a nehéz helyzetbe került banki brókercégek és befektetési alapok miatti - veszteségek elszámolása is jelentõsen rontotta a bankrendszer jövedelmezõségét.

Az eredmény jelentõs arányú csökkenése következtében mind a tõke-, mind pedig az eszközarányos jövedelmezõség romlott 1997-hez képest. A tõkearányos jövedelmezõség az elõzõ évinél 7,7 százalékponttal alacsonyabb, 9 % volt az év végén. A bankrendszer eszközarányos jövedelmezõsége az 1997. évi 1,7%-ról 1,1%-ra csökkent.

Az elsõ félévben a kamatbevételek és a kamatozó eszközök növekedési üteme gyakorlatilag megegyezett a kamatkiadások és kamatozó források növekedési ütemével, melynek hatására a spread szinten maradt. A második félévben a kamatozó eszközök és kamatozó források átlagos állománya közel azonos mértékben változott, azonban a kamatkiadások növekedési üteme meghaladta a kamatbevételek növekedési ütemét, ami a spread újbóli csökkenését eredményezte.

A spread alakulását a következõ táblázat mutatja:

1997

1998. I. félév

1998

Változás
1998/1997

 

Milliárd forint

%

Kamatozó eszközök átlagos állománya

3990,1

5016,9

4937,4

123,7

Kamatozó források átlagos állománya

3752,7

4675,6

4595,7

122,5

 

 

 

 

 

Kamatbevétel

717,5

412,0

832,1

116,0

Kamatkiadás

503,9

275,8

566,5

112,4

 

%

 

Kamatbevétel/Kamatozó eszköz

18,0

8,2

16,8

93,3

Kamatkiadás/Kamatozó forrás

13,4

5,9

12,3

91,8

Spread

4,6

2,3

4,5

97,8

Az eszköz- és forrás struktúrában végbement változások jól tükrözõdnek a kamatbevételek és kiadások belsõ összetételének alakulásában is:

Megnevezés

1997

1998. I.félév

1998.II.félév

1998

 

(%)

Kamatbevételek

100,0

100,0

100,0

100,0

- hitelek

38,4

38,0

41,6

39,9

- értékpapírok

32,2

32,1

36,9

34,4

- MNB betét*

14,4

16,6

12,7

14,7

- hitelintézeti betét

6,5

6,6

7,6

7,1

- határidõs + egyéb

8,5

6,6

1,2

3,9

Kamatkiadások

100,0

100,0

100,0

100,0

- betétek

50,8

51,5

52,5

52,5

- értékpapírok

23,7

5,3

5,7

5,6

- MNB forrás

5,1

3,2

2,7

2,9

- hitelintézeti forrás

13,6

13,3

15,4

14,8

- határidõs + egyéb**

6,8

26,7

23,7

24,2

* határidõs ügyletek nélkül
** a megváltozott adatszolgáltatás miatt 1998-ban ezen a soron szerepel az értékpapírok
vételárában lévõ kamat összege

1998 elsõ felében bevételi oldalon a jegybanki forint betételhelyezés növekedésével összhangban jelentõsen megnövekedett az MNB-tõl származó kamatbevételek aránya.

A hitelezésbõl származó kamatbevételek részaránya a hitelállomány növekedése ellenére a hitelkamatok csökkenése következtében kissé visszaesett. A betétek után fizetett kamatok részaránya ugyanakkor a betétállomány nominális csökkenése ellenére a félévben növekedett.

A második félévben bár a hitelállomány mérsékeltebben növekedett, a hitelezésbõl származó bevételek összege és aránya emelkedett. A növekedés döntõen az éven túli lejáratú hitelek utáni kamatbevételeknél következett be. (A rövid lejáratú hitelállomány a második félévben nominál értékben csökkent, ami az ezek utáni kamatbevétel mérsékeltebb ütemû növekedését eredményezte.) Az állampapír állomány és a külföldi kihelyezések növekedésével összhangban emelkedett az ezekbõl származó kamatbevételek aránya is.

Kiadási oldalon a betétállomány mérsékelt növekedése és a betéti kamatok csökkenése eredményeként az elsõ félévhez képest a betétek utáni kamatkiadások aránya csökkent.

Az év mindkét félévére jellemzõ volt a kamatjellegû bevételekhez illetve kiadásokhoz kapcsolódó határidõs ügyletek bevételeinek csökkenése, illetve ráfordításainak növekedése.

A bankrendszer kamatjövedelme az elmúlt évben 24,3%-kal növekedett, ez 13,3 százalékponttal haladta meg az 1997. évi növekedési ütemet. Ha a kamatjövedelmet - az 65. sz. lábjegyzetben említett okok miatt - korrigáljuk a nem kamatjellegû jövedelmek között kimutatott határidõs ügyletek 11 milliárd forintos veszteségével, illetve a devizakereskedelem és árfolyamváltozás 16 milliárd forintos eredményével, akkor valamivel kisebb - 19,5%-os - a növekedési ütem.

Az egyéb pénzügyi- és befektetési szolgáltatások eredményén belül a bankrendszer nettó jutalékbevételei az 1997. évi 11%-os növekedési ütemmel szemben 23,5%-kal emelkedtek, azonban a mérlegfõösszegre vetített arányuk nem változott. Az értékpapír forgalmazás mintegy 1 milliárd forint veszteséget mutatott, ugyanakkor az értékpapírok árfolyamváltozása mintegy 2,6 milliárd forinttal növelte a bankrendszer eredményét.

A bankok a minõsítések, illetve újraminõsítések során 1998-ban 105 milliárd forint céltartalékot képeztek, ami 24 milliárd forinttal haladta meg az 1997-ben megképzett céltartalék összegét. A portfolió elemek értékesítése, a hiteltörlesztések, illetve az átminõsítések következtében ugyanakkor 52 milliárd forint céltartalék felszabadításra került. Összességében a céltartalék képzés és felszabadítás eredmény csökkentõ hatása 53 milliárd forint volt 1998-ban, szemben az 1997. évi 37 milliárd forinttal. A portfolió tisztítás mintegy 9 milliárd forinttal javította a bankrendszer eredményét.

A bankok üzleti költségei az inflációs rátát jóval meghaladó mértékben, 26,5%-kal emelkedtek. Miután a mûködési költségek növekedése jelentõsen meghaladta a bruttó pénz- és befektetési szolgáltatás eredményét, a bankrendszer költséghatékonysága az elõzõ évek tendenciájához hasonlóan tovább romlott.

IX. AZ MNB EMISSZIÓS TEVÉKENYSÉGE

1. Új bankjegysorozat

A Magyar Nemzeti Bank 1998. évben 4 bankjegycímlet forgalomba hozatalával folytatta az új bankjegysorozat kibocsátását.

Az 1997. július 1-jén kibocsátott tízezer forintos bankjeggyel együtt, év végére ötre emelkedett a forgalomban lévõ új címletek száma.

Az év folyamán kibocsátott bankjegyek közül a kétszáz- és a kétezerforintosok egyben új címletértéket is jelentettek, míg az ötszáz- és az ezerforintosok a forgalomban lévõ azonos címleteket kezdték helyettesíteni.

A kétezer forintos bankjegyet a Magyar Nemzeti Bank 1998. február 1-jén bocsátotta ki. A következõ címlet az 1998. május 1-jén megjelent kétszázforintos volt, amelyet 1998. szeptember 1-jén az ezerforintos követett. Az új ötszáz forintos bankjegy 1998. december 1-jén került forgalomba.

Az új sorozat hatodik tagja, az ötezer forintos bankjegy 1999. év elsõ felében jelenik meg. A régi típusú bankjegyeket e sorozat címletei teljes mértékben 2001-ig váltják fel.

2. A forgalomban lévõ készpénz

2.1. Készpénzállomány

A forgalomban lévõ készpénz értéke 1998. év végén 736,0 milliárd forint volt, 18,5%-kal magasabb az elõzõ évinél. A készpénzállomány értékének 97,4%-a bankjegybõl, 2,6%-a érmébõl állt.

A forgalomban lévõ készpénz értékének növekedési üteme 1998-ban is elmaradt a folyó áras GDP növekedési ütemétõl.

Így a forgalomban lévõ készpénzmennyiség GDP-hez viszonyított aránya az elmúlt években csökkent, s 1998. év végén 7,2% volt. Az Európai Unio országainak többségében ez az arány 3 és 7% között mozgott.

A forgalomban lévõ készpénzállomány éven belüli változása a korábbi évekéhez hasonló szezonalitást mutatott. Az év elejei visszaesést követõen a második negyedévtõl folyamatos növekedés következett be, ami a turista szezon idején határozottabbá vált, majd a karácsonyt megelõzõ dekádokban érte el csúcspontját.

Az év végi bevásárlások készpénzigénye 75-80 milliárd forinttal haladta meg a november végi szintet.

1998-ban egy lakosra átlagosan 72.754 forint összegû készpénz, 20 darab bankjegy és 153 darab érme (megközelítõleg 0,5 kg) jutott. Az elõzõ évhez viszonyítva az egy fõre jutó bankjegyek darabszáma eggyel, az érmék száma tizenöttel emelkedett. (1990-ben, az ötezer forintos bankjegy kibocsátását megelõzõ évben az egy fõre jutó bankjegyek száma 38, az érméké pedig 310 volt.)

Forgalomban lévõ készpénz az év utolsó munkanapján

 

1997

1998

Változás

Változás

 

milliárd forint

%

Bankjegyek

600,5

717,1

+116,6

119,4

Érmék

19,5

17,7

- 1,8

90,8

Forgalmi készpénz- állomány

620,0

734,8

+114,8

118,5

Emlékérmék

1,0

1,2

+ 0,2

120,0

Forgalomban lévõ készpénz

621,0

736,0

+115,0

118,5

2.2. Forgalomban lévõ bankjegyek

Hét bankjegycímlet, kilenc fajta bankjegy volt forgalomban Magyarországon 1998. év végén. A kilenc fajta bankjegy közül 5 az új bankjegysorozathoz tartozott, 4 a régi típusú bankjegyekhez. A régi típusú bankjegyek között lévõ százforintos bevonási határideje 1998. december 31-én lejárt. Az ezer- és az ötszáz forintos címleteknek két típusa (régi, új) is szerepelt a forgalomban.

Forgalomban lévõ bankjegyek 1998. december 31-én

Címletek

Mennyiség

Érték

Megoszlás %

(forint)

millió darab

millió forint

darab

forint

10 000

43,8

437 518

21,5

61,0

5 000

37,9

189 445

18,6

26,4

2 000

10,7

21 452

5,3

3,0

új 1 000

35,0

35 001

17,2

4,9

régi 1 000

17,6

17 599

8,6

2,4

új 500

6,6

3 303

3,2

0,5

régi 500

14,6

7 305

7,2

1,0

200

17,2

3 443

8,4

0,5

100

20,3

2 031

10,0

0,3

Összesen

203,7

717 097

100,0

100,0

Az év utolsó munkanapján a forgalomban lévõ bankjegyek darabszámának 55,6%-át, értékének 69,9%-át az új bankjegysorozat címletei adták.

A forgalomban lévõ bankjegyek értékének elõzõ évhez viszonyított 19,4%-os növekedése - az új bankjegysorozat új címletértéket képviselõ tagjainak köszönhetõen - a bankjegyek darabszámának mindössze 3,7%-os emelkedése mellett következett be.

A tízezer forintos bankjegyek mennyisége a kibocsátásuk óta eltelt idõszakban folyamatosan és dinamikusan bõvült. 1998. december 31-én a teljes forgalmi bankjegyállomány értékének több mint felét ez a címlet adta, miközben az ötezer forintosok értékének aránya az elõzõ év végéhez viszonyítva felére csökkent.

Az új bankjegysorozat kétezer és kétszáz forintos címleteinek kibocsátásával javultak az átváltási arányok. A már addig is forgalomban lévõ címletek (ezer-, ötszáz forintos bankjegyek) új típusú bankjegyekre cserélése kedvezõen befolyásolta a forgalomban lévõ bankjegyállomány minõségét.

A Magyar Nemzeti Bank az ezerforintos bankjegyek darabszámának kétharmadát a kibocsátás óta eltelt négy hónap alatt, az ötszázforintosok közel egyharmadát december végéig újakra cserélte.

Az új bankjegysorozat címleteinek kibocsátásával egy idõben a Magyar Nemzeti Bank meghirdette az azonos címletû, régi típusú bankjegyek forgalomból történõ kivonását. Az ezer- és az ötszáz forintos bankjegyek forgalomból történõ kivonásának dátuma az azonos címletû új bankjegyek kibocsátásától számított 2 év, az elévülési idõ a bevonást követõ 2 év. Az elévülési idõszakban a Magyar Nemzeti Bank, a hitelintézetek és a Posta pénztárai a bevont bankjegyeket forgalomban lévõ(k)re cserélik be.

2.3. Forgalomban lévõ érmék

A Magyar Nemzeti Bank kivonta a forgalomból a régi, sárgaréz-nikkel alapanyagú százforintos és az ezüst kétszáz forintos érméket elsõsorban azért, hogy könnyebben kezelhetõ, kevesebb címletbõl álló érmesor legyen forgalomban. A forgalomból kivont százforintos érmét 1999. december 31-ig, a kétszázforintost 1999. április 1-jéig lehet forgalomképes fizetõeszközre cserélni.

A forgalomból 1998. december 31-i dátummal kivont, régi típusú százforintos érmével együtt kilenc érmecímlet volt forgalomban 1998. év végén.

A forgalomban lévõ érmék száma az elõzõ évhez viszonyítva 10,3%-kal nõtt, év végére meghaladta a másfél milliárd darabot. A forgalomban lévõ érmék darabszámának kétharmad részét a három legkisebb címlet (ötvenfilléres, egyforintos, kétforintos) adta, ugyanakkor az értékadatokat tekintve, e három címlet részesedése mindössze 6,9 % volt.

A forgalomban lévõ érmék értéke 9%-kal (közel 2 milliárd forinttal) csökkent az elmúlt évhez viszonyítva, elsõsorban az ezüst kétszázforintosok bevonása miatt.

A mennyiségi és az értékadatok elmúlt évhez viszonyított változásának eltérõ mértéke ezen túlmenõen a kisebb címletek iránti igény növekedését is jelzi.

1998. december 31-én forgalomban lévõ érmék

Címletek

Mennyiség

Érték

Megoszlás %

(forint)

millió darab

millió forint

darab

forint

100 bicolor

87,1

8 710

5,6

49,2

100

16,1

1 611

1,0

9,1

50

43,3

2 165

2,8

12,2

20

104,9

2 098

6,8

11,8

10

121,6

1 216

7,9

6,9

5

137,5

688

8,9

3,9

2

344,5

689

22,2

3,9

1

397,4

397

25,7

2,2

50 fillér

295,8

148

19,1

0,8

Összesen

1 548,2

17 722

100,0

100,0

3. Készpénzforgalom, feldolgozási tevékenység

A Magyar Nemzeti Bank egyik alapvetõ feladata a készpénzforgalom megfelelõ mennyiségû, minõségû és címletösszetételû készpénzzel történõ ellátása. Ennek a feladatának a jegybank 1998. évben mind Budapesten a Fõpénztárban, mind a nyolc területi igazgatóságán maradéktalanul eleget tett.

1998-ban a Magyar Nemzeti Bank pénztáraiból több mint 1900 milliárd forint készpénz áramlott ki, 16%-kal több, mint az elõzõ évben.

Az elõzõ években megfigyelhetõ tendencia, a készpénzforgalom Budapestre koncentrálódása tovább folytatódott, a kiáramló készpénz 75%-a Budapesten, a Fõpénztáron keresztül került forgalomba.

A Magyar Nemzeti Bank pénztáraiba befizetett készpénz összege 1998-ban meghaladta az 1800 milliárd forintot, 10%-kal volt több, mint az elõzõ évben.

Az elmúlt két év alatt 13 százalékponttal nõtt a Fõpénztár részesedése a befizetési forgalomból, 1998. évben 85%-ra emelkedett.

A készpénzforgalom alakulását nagymértékben befolyásolták az 1998. októberében bevezetett készpénzkezelési díjak. Az év utolsó három hónapjában a díjak bevezetésének hatására az MNB pénztáraiban bonyolított készpénzforgalom 4%-kal mérséklõdött az elmúlt év azonos idõszakához viszonyítva, miközben az év elsõ háromnegyed részében 20%-os növekedés mutatkozott.

Miközben az MNB és az ügyfelei közötti készpénzforgalom értéke összességében 13%-kal emelkedett az elmúlt évhez viszonyítva, a ki- és a befizetett bankjegyek darabszáma, az új bankjegysorozat által biztosított kedvezõbb címletösszetétel miatt 4%-kal csökkent.

Átlagosan minden egyes forgalomban lévõ bankjegy 2,5-szer fordult meg az év folyamán az MNB bankjegyfeldolgozó területén, ahol megtörtént a forgalomképesség és valódiság szerinti felülvizsgálat.

A jegybank - a minõségi készpénzellátás szempontjainak figyelembe vételével - folytatta készpénzfeldolgozási tevékenységének korszerûsítését. A bankjegyeket és az érméket modern feldolgozó gépekkel, egységes szempontok szerint dolgozták fel mind Budapesten, mind a területi igazgatóságokon.

Az 1998. év folyamán megsemmisített selejt bankjegyeknek mindössze 0,4%-a tartozott az új bankjegysorozathoz.

4. Hamisítványok

A forintbankjegy hamisítások eset- és darabszáma 1998. évben növekedett az elmúlt évhez viszonyítva. Ennek ellenére, a forgalomban lévõ bankjegyek darabszámához képest elenyészõ volt a lefoglalt hamisítványok száma (1 millió darab forgalomban lévõ bankjegyre 54 darab hamisítvány jutott). A hamisítványok közel 30%-át a rendõrség foglalta le, a fennmaradó 70%-ot a készpénzforgalomban regisztrálták.

A nagyrészt fénymásológépekkel, illetve kis számban síknyomtatással készült hamisítványok alacsony színvonala nem tette lehetõvé, hogy hamis bankjegyek tartósan vegyenek részt a forgalomban.

Kedvezõek a tapasztalatok az új bankjegysorozat eddig kibocsátott tagjaival kapcsolatban. Az új bankjegyeken található biztonsági elemeknek köszönhetõen az ezekrõl készített hamisítványok könnyen felismerhetõek.

A lefoglalt hamisítványoknak alig másfél százalékát tették ki az új bankjegysorozat címleteirõl készített színes fénymásolatok.

Az összes hamisítvány megközelítõleg 80%-a a forgalomban lévõ ötezer forintos címletrõl, elsõsorban színes fénymásolóval készült. A lefoglalt valutahamisítványok száma az elõzõ évhez viszonyítva jelentõsen, 36%-kal visszaesett, a lefoglalási esetszámok 16%-kal csökkentek.

5. Emlékérme-kibocsátás

A Magyar Nemzeti Bank 1998. évben egy arany, hét ezüst és egy rézötvözetû emlékérmét bocsátott ki.

  • Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 125. évfordulójára 10 gramm súlyú, 750 forint névértékû emlékpénzt hozott forgalomba a jegybank, amely 500 finomságú ezüstbõl készült.
  • Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából három tagból álló sorozatot bocsátott ki a Magyar Nemzeti Bank. A sorozat egy 20 000 forint névértékû, 6,982 gramm súlyú arany, egy 2000 forint névértékû, 31,46 gramm súlyú ezüst és egy 100 forint névértékû, 9,40 gramm súlyú rézötvözetû emlékpénzbõl áll. A nemesfémbõl készült érmék alapanyagaként felhasznált arany 986 , az ezüst 925 finomságú.
  • Az UNICEF "A világ gyermekeiért" nemzetközi érmeprogram keretében kibocsátott 2000 forint névértékû emlékérme 31,46 gramm súlyú, 925 finomságú ezüstbõl készült. Az érme eladásából származó bevétel egy részét a forgalmazók az UNICEF javára átutalták.
  • A WWF "Óvd a természetet" nemzetközi érmeprogramban a világ minden tájáról 36 ország vett részt. Az érmeprogram bevételének egy része a Világ Vadvédelmi Alapot illeti. A programban szereplõ érmék a kibocsátó országokban honos legszebb, legismertebb állatokat ábrázolják. Így került a Magyar Nemzeti Bank kibocsátásában megjelenõ, 2000 forint névértékû ezüst pénzérmére a fiókáit etetõ füstifecske pár. Az emlékpénz 31,46 gramm súlyú, 925 finomságú ezüstbõl készült.
  • Az 1997-ben "Régi balatoni hajók" elnevezéssel indult sorozat második tagja a Phoenix gályát ábrázolja, amelyet a hajózástörténet a Balaton elsõ és egyik legszebb nagyvitorlásaként tart számon. A 2000 forint névértékû emlékpénz 31,46 gramm súlyú, 925 finomságú ezüstbõl készült.
  • A Magyar Nemzeti Bank Eötvös Lóránd (1848-1919) tudományos tevékenységérõl a kiváló természettudós születésének 150. évfordulója alkalmából, 2000 forint névértékû, ezüst emlékpénzzel emlékezett meg. Az érme 31,46 gramm súlyú, 925 finomságú ezüstbõl készült.
  • Az "Integráció az Európai Unióba, 1998" elnevezésû emlékérme az 1993-ban, nemzetközi program keretében elkezdett sorozat ötödik tagja, amely mind belföldön, mind külföldön gyorsan népszerûvé és keresetté vált. A 2000 forintos emlékpénz 31,46 gramm súlyú, 925 finomságú ezüstbõl készült.

X. PÉNZ - ÉS ELSZÁMOLÁSFORGALOM

1.Pénzforgalom

1.1. Bankszámlák forgalma

1998-ban a számlanyitásra kötelezettek (gazdálkodó szervezetek és egyéb szervezetek, valamint egyéni vállalkozók) részére a hitelintézetek 759.756 db pénzforgalmi számlán bonyolítottak le forgalmat, míg a lakosság megbízásából 4.604.184 db forintszámlát vezettek. Az összesen 5.363.940 db, belföldiek megbízásából nyitott forintszámlán felül külföldiek részére 215.569 db konvertibilis forint és 445.297 db nem konvertibilis forintszámlát tartottak nyilván.

A belföldi számlatulajdonosok köre a korábbi évekhez képest jelentõsen bõvült. Az 58%-os növekedés arányaiban és mértékében is elsõsorban a lakossági bankszámlákat érintette (60%), de a gazdálkodó szervezetek által nyitott bankszámlák száma is (15%-os) emelkedést mutatott. A tendencia több okra vezethetõ vissza:

  • Az adatszolgáltatás körében 1998. évben figyelembe vételre került a takarékszövetkezetek adatszolgáltatása is, így a növekedés egy része (mintegy 23% a pénzforgalmi, valamint közel 9,5% a lakossági bankszámlák körében) ebbõl adódik.
  • Az új Gt. hatálybalépése elõtt felgyorsult a gazdasági társaság-alapítás, mivel a törvény hatálybalépésével a társaság-alapításához szükséges törzstõke mértéke jelentõsen megemelkedett.
  • A közalkalmazottak az illetmény-kifizetést is szabályozó 2189/1996 (VII.16) Kormányhatározat értelmében 1998. végére már országos viszonylatban is túlnyomó részt számlára történõ átutalással kapták meg illetményüket.
  • Egyre több hitelintézet kapcsolódott be a lakossági bankszolgáltatások nyújtásába, aktív marketing politikát folytatnak, s így a verseny nyomán növekedett a számlanyitási kedv.

A számlatulajdonosok a megnövekedett számú bankszámlákon megnövekedett forgalmat bonyolítottak le.

A hitelintézetek belföldön forintban lebonyolított pénzforgalma (beleértve a Magyar Államkincstárat is) 1998-ban - a jóváírásokat figyelembe véve - az elõzõ évihez képest, mintegy 30%-kal növekedett. A növekedés mértéke az elszámolási forgalom területén átlagosnak mondható (20%), míg a készpénzfizetések körében az átlagosnál nagyobb forgalomnövekedés (41%) következett be, ami nagyrészt a készpénzfizetést korlátozó szabályok alkotmánybírósági eltörlésével magyarázható.

Ez, az elõzõ évvel ellentétes tendencia ugyan nem befolyásolta a bankszámlák számának növekedését, a készpénzforgalmi tranzakciók értékének csökkenése (620 ezer forint/tétel-rõl 251 ezer forint/tétel-re) viszont arra utal, hogy elsõsorban a kisebb forintfizetések kerültek ki az elszámolásforgalomból.

Az elszámolásforgalmon belül változatlanul az átutalások tömege volt a meghatározó, a teljes forgalom 97%-a. Kismértékben emelkedett a csekkforgalom, és a bankkártyás fizetések elszámolásából eredõ forgalom, míg az év utolsó hónapjaiban - bár még jelentõs hányadot nem képviselve - erõteljesen megnõtt a csoportos átutalások és beszedések forgalma.

1.2. Készpénzhelyettesítõk

1.2.1 Bankkártyaforgalom

A bankkártyák száma az 1988. évi magyarországi megjelenésük óta évrõl-évre dinamikusan, bár az utóbbi években már fokozatosan lassuló ütemben nõ. Az 1998. év végi 2.935.306 darabszám azonban még mindig majdnem másfélszerese a megelõzõ év végi adatnak (43% volt a növekedés).

Az uralkodó kártyafajta az Europay, amely az összes kártya 60%-át teszi ki, 30% a Visa részesedése, a maradék 10% Diners, Amex és a bankok saját jelzésével kibocsátott bankkártya.

A kártyák jellemzõen debit kártyaként funkcionálnak, a hitelkártyák (Europay és Visa logoval) és a charge kártyák (Amex, Diners ) aránya egyelõre együttesen sem éri el az 1%-ot.

A készpénzfelvételt segítõ ATM-ek (pénzkiadó automaták) számának növekedési üteme nem érte el az elõzõ évit, de még így is 33%-ot tett ki. A 2.070 berendezés egyharmada, 662 darab a fõvárosban üzemelt, s ez az arány gyakorlatilag megegyezett az egy évvel azelõttivel. Jelentõsen, több mint hatszorosára emelkedett viszont az elektronikus készpénzfelvételt biztosító POS berendezések (elektronikus kereskedõi terminálok) száma: 2.199 bankfiókban és 3.200 postahivatalban összesen 6.794 db volt 1998 végén. Ebben az esetben azonban nemcsak a számbeli növekedés érdemel említést, hanem az a tény is, hogy postahivatal a legkisebb hazai településen is van, és így az országban mindenütt lehetõvé válik a bankkártyával történõ biztonságos, elektronikus készpénzfelvét, még ott is, ahol ATM-et nem lenne gazdaságos üzemeltetni. Nemzetközi viszonylatban szokatlan ez a megoldás, de hazai körülmények között úgy tûnik, hogy bevált.

A kereskedõi elfogadóhelyek növekedése kevésbé látványos: az Europay kártyákat elfogadó helyek száma 12%-kal 18.985-re emelkedett, Visa kártyával 16.738 helyen lehetett fizetni, amely 4%-kal csökkent az elõzõ évhez képest, 3.200 volt a Diners (10%-os növekedés), 4.498 az Amex kártyát (8%-os növekedés) és 7.019 a JCB kártyát (3%-os csökkenés) elfogadó helyek száma. Ezek az adatok azonban tájékoztató jellegûek, ugyanis a párhuzamos szerzõdéskötések következtében átfedések lehetnek. A kereskedõi forgalomban használt POS-ok száma 27%-kal emelkedett egy év alatt, jelenleg 18.171 üzemel az üzletek pénztáraiban.

Év

Kártyák száma
db

ATM-ek száma
db

POS-ok száma
db

1992

137.453

54

0

1993

221.252

188

1

1994

379.459

308

323

1995

750.293

665

3.780

1996

1.348.649

1.089

6.488

1997

2.052.537

1.553

14.348

1998

2.935.306

2.070

24.965

A magyarországi bankkártya forgalom (a magyar kibocsátású kártyákkal itthon, és a külföldi kibocsátású kártyákkal Magyarországon lebonyolított forgalom) 1998-ban 1.107 milliárd forintra, közel kétszeresére emelkedett. A hazai kibocsátású kártyákkal lebonyolított forgalom aránya nem változott az egy évvel korábbi állapothoz képest, az érték 92%-a magyarországi kibocsátású kártyával lebonyolított mûveletbõl eredt.

Ugyanez mondható el a készpénzfelvét és a kereskedõi forgalom egymáshoz viszonyított arányára is. Az 1.018 milliárd forint értékû, hazai kibocsátású kártyával itthon lebonyolított forgalom 94%-a készpénzfelvét volt, amely megegyezett az elõzõ évivel. Egy-egy kártyát éves szinten 22-23 alkalommal használt a birtokosa - ebbõl 20 alkalommal készpénz felvételére -, amely havi átlag két mûveletet jelentett Az egyes tranzakciók átlag értéke egy év alatt 22%-kal, 12.602 forintról 15.343 forintra emelkedett. Némileg csökkent a kártyahasználat gyakorisága (azok az új ügyfelek, akik a fizetésüket munkabérszámlára kapják, az elsõ idõszakban nem használják a kártyáikat), az inflációt valamivel meghaladó mértékben nõtt viszont az egyes mûveletek átlagértéke.

A külföldiek hazánkban tavaly 88,5 milliárd forint értékû tranzakciót bonyolítottak, ennek közel a fele (47%-a) volt készpénzfelvét, a többi áru és szolgáltatás ellenértékének a kifizetése.

A magyarok külföldön tavaly 29 milliárd forint (a megelõzõ évinél 31%-kal nagyobb) értékben hajtottak végre tranzakciókat bankkártyával, amelynek 39%-a (1997-ben 40%-a) volt csupán a készpénzfelvét, a többi kereskedõknél történõ vásárlás.

      1. Csekkforgalom

1999. decemberének végéig jár le azoknak a kártyáknak az érvényessége, amelyekhez eurocsekk kapcsolódhat. 1998-ban mindössze 20 millió forint értékû eurocsekket váltottak be a magyar turisták külföldön, kétharmad részben készpénzre, egyharmad részben pedig áru és/vagy szolgáltatás ellenértékének a kifizetésére. A külföldiek magyarországi eurocsekk használata is a felére csökkent. Ebben a változásban nagy jelentõsége lehet a postahivatalokban felszerelt POS-oknak, ugyanis most már azokon a helyeken is tud bankkártyával készpénzt felvenni a külföldi turista, ahol nincs ATM, jelentõsen csökkent tehát azoknak a településeknek a száma, ahol csekkre van szükség a készpénzhez jutáshoz.

A hazai használatú garantált csekk forgalom is a felére csökkent a megelõzõ évhez viszonyítva, (3 milliárd forintról 1,5 milliárd forintra). A csökkenést valószínûleg ebben az esetben is a postahivatalokban felszerelt POS terminálok okozták.

1.3. Szabályozás

Az 1998 év legfontosabb feladata a csoportos fizetések gyakorlatának megvalósítása volt, amelyre az 1997. évi szabályozás - a feladat összetettsége miatt - másfél esztendõs átmenetet biztosított olymódon, hogy az új szabályok teljes körben csak 1999. január 1. napjával léptek hatályba.

1998-ban elindultak az évezredváltáshoz kapcsolódó dátumkezelési problémával kapcsolatos elõkészületek. A jegybank feladatának érezte, hogy a maga eszközeivel is elõsegítse a hitelintézetek ez irányú felkészülését. Ennek szellemében jelent meg a 8/1998. (MK 116.) MNB rendelkezés, amely a hatályos pénzforgalmi rendelkezés bõvítésével (kiegészítésével) meghatározta a hitelintézetek, a hitelintézeti elszámolóházak, a postai pénzforgalmi közvetítõ szervezet, valamint a hitelintézetekkel elektronikus bankkapcsolatban álló ügyfelek évezredváltással kapcsolatos feladatait.

2. Elszámolásforgalom

2.1. Az elszámolást és kiegyenlítést szolgáló rendszerek

A fizetési tranzakciók bankközi elszámolására a GIRO Elszámolásforgalmi Rt. - mint hitelintézeti elszámolóház -, által üzemeltetett Bankközi Zsíró Rendszerben (BZSR), valamint a jegybank saját számlavezetési rendszerében kerül sor. A BZSR dolgozza fel az összes bankközi elszámolást igénylõ ügyfélmegbízást - kivéve a bankkártyamûveleteket -, és egyes, a hitelintézetek közötti ügyletekbõl fakadó fizetéseket. Az MNB számlavezetési rendszerében alapvetõen a hitelintézetek közötti fizetési mûveletek és a BZSR, valamint egy bankkártya nettó elszámolási rendszer által megállapított bankközi tartozás-követelés pozíció kiegyenlítése történik. Kizárólag az MNB rendszerében kerülnek feldolgozásra a monetáris politika gyakorlásával kapcsolatos fizetések (ideértve a deviza- és értékpapírmûveleteket), valamint az OTC piacon szállítás ellenében megkötött ügyletek pénzoldalának fizetései is.

A fizetési forgalom lebonyolítását szolgáló mindkét rendszer bruttó elven mûködik, azaz a megbízások teljesítésének feltétele, hogy a terhelendõ bank elégséges fedezettel rendelkezzen. E követelmény a hitelintézetek likviditásának megosztása nélkül teljesíthetõ, hiszen az éjszakai feldolgozást végzõ BZSR, illetve az MNB számlavezetési rendszerének üzemideje idõben elkülönül.

Párhuzamosságra és likviditás megosztásra csak kivételes esetben - havonta egy-három alkalommal - kerül sor, amennyiben a BZSR fedezet hiányában nem képes az összes fizetési megbízást feldolgozni éjszaka. Ebben az esetben a BZSR-ben külön fedezet lekötése mellett az MNB üzemidõ alatt kerül sor a korábban el nem számolt tételek feldolgozására.

A BZSR a megbízásokat kötegelve, kötegenkénti fedezetvizsgálattal, az MNB számlavezetési rendszere egyenként, tételenkénti fedezetvizsgálat mellett dolgozza fel. Amíg a BZSR-be a megbízásokat kizárólag elektronikus formában lehet eljuttatni, addig a jegybanki mind elektronikus formában, mind pedig papíron érkezõ megbízásokat dolgoz fel.

A KELER Rt. a magyar pénz- és tõkepiaci infrastruktúra fontos intézménye. Tevékenységi körének összetettsége folytán mindkét tõzsde és a tõzsdén kívüli értékpapírpiac teljes körû kiszolgálására felkészült. Miközben biztosítja a tõzsdei prompt és határidõs piacok, valamint az OTC értékpapírügyletek elszámolását, egyben nemzeti értéktár is.

Az általa nyújtott szolgáltatások komplexitása lehetõvé teszi számára az elszámolási kockázatok hatékony csökkentését. A KELER vezeti a tõzsdei és OTC elszámolásokban érintett nem bank tõzsdetagok pénzszámláit is. A KELER a monetáris politika végrehajtását szolgáló és egyéb OTC tranzakciókat az ügyletkötés napján (T napon) a DVP elv (szállítás fizetés ellenében) tiszteletben tartásával számolja el, amit az értékpapír elszámolási rendszer és az MNB banki számlavezetési rendszere között kiépített forró vonalon történõ napi többszöri adatcsere tesz lehetõvé. Az értékpapírtranszferek feldolgozását végzõ rendszer kötegelt üzemmódban, napi többszöri feldolgozással mûködik.

2.2 A lebonyolított forgalom

2.2.1. Bankközi Zsíró Rendszer (BZSR)

Az elszámolásforgalom elvi alapja 1998-ban nem változott, az elszámolásforgalom által kezelt tranzakció fajták köre nem növekedett. A korábbi években végrehajtott fejlesztések azonban ebben az évben hozták meg elsõ gyümölcseiket.

Az elszámolásforgalmi rendszerben 1998 volt az elsõ olyan teljes év, amikor a csoportos fizetési módok elszámolása is lehetõvé vált. Mind a csoportos átutalásokhoz, mind a csoportos beszedésekhez valamennyi lakossági számlavezetést végzõ bank csatlakozott, azaz képes a szükséges szabványos tranzakciók fogadására, a megfelelõ válaszok küldésére (279 pénzintézet fogad átutalást és 266 fogad beszedést).

1998-ban az elszámolásforgalmi rendszerhez közvetlenül csatlakozók száma lényegében nem változott. Az év elején közvetlen zsírókapcsolattal rendelkezõ pénzintézetek száma 44 volt, az év végén 1 bank kilépését, illetve két új tag csatlakozását követõen 45 klíringtag tartozott a rendszerhez.

A tranzakciószám 1998-ban a korábbi évek dinamikus emelkedését követve elérte a 65 milliót, értéke pedig a 33 595 milliárd forintot. A tranzakciók átlagos értéke meghaladta az 510 ezer forintot. Mind az átlagos napok, mind a csúcsnapok értékei jelentõs növekedést mutattak a korábbi évhez képest.

Továbbra is az egyszerû átutalások (62,1 millió darab) tették ki a tranzakciók túlnyomó többségét. Az 1997. évi 98,2%-ról egy év alatt csupán 95,6%-ra csökkent arányuk a feldolgozott tételeken belül.

A Bankközi Zsíró Rendszerben 1995-98 között elszámolt tranzakciók számát és értékét mutatja az alábbi grafikon:

      1. Az MNB számlavezetési rendszere

A hitelintézeteknek közvetlenül az MNB számlavezetési rendszerében lebonyolított pénzforgalma is növekedett 1998-ban. A növekedés ugyan nem érte el a korábbi évek ütemét, de így is jelentõsnek mondható, hiszen az 1997. évi forgalmat csaknem 25%-kal meghaladta. A tranzakciók száma meghaladta a 88 ezret, míg a lebonyolított forgalom értéke a 37 000 milliárd forintot. A tételszámok tekintetében a növekedés lelassult, ami arra utal, hogy a lebonyolított tranzakciók értéke emelkedett, a tranzakciók átlagos értéke 420 millió forintot (az elõzõ évinél 15%-kal nagyobb értéket) ért el.

Az MNB számlavezetési rendszerében 1995-98 között elszámolt tranzakciók számának és értékének alakulását mutatja a következõ grafikon:

      1. A bankközi elszámolásforgalom alakulása

1998-ban mind az MNB számlavezetési rendszerében, mind a Bankközi Zsíró Rendszerben lebonyolított elszámolásforgalom volumene nõtt az elõzõ évekhez képest.

A két elszámolásforgalmi rendszerben az 1998-ban feldolgozott tranzakciók száma, az elõzõ évhez képest 31%-os növekedést mutatva, meghaladta a 65 millió darabot. Az elszámolt tételek értéke mintegy 27%-kal nõtt, és meghaladta a 70.000 milliárd forintot. A tranzakciók átlagos értéke 1 085 ezer forint volt.

1998-ban e két elszámolási rendszer éves forgalma a GDP csaknem 7-szeresét tette ki, ami a közepesen fejlett országokra jellemzõ arány.

A bankközi elszámolásforgalomban 1995-98 között elszámolt tranzakciók számát és értékét mutatja az alábbi grafikon:

2.2.4. Központi Elszámolóház és Értéktár (KELER)

A KELER értékpapír elszámolási tevékenysége az elmúlt évben tovább bõvült mind a forgalom, mind a szolgáltatások terén.

Az év folyamán a dematerializált értékpapírok befogadására való felkészülés jegyében a számlastruktúra jelentõs változáson ment keresztül. Az Épt. és az e tárgyban 1997. év folyamán született kormányrendeletek a korábban (fizikai környezetre) kialakított értékpapír-nyilvántartási struktúrától eltérõ rendszer irányába mutatnak. "Kettõs számlarend" bevezetését tette szükségessé az értékpapír-számla, az értékpapírszámla-vezetõ (forgalmazók és KELER), valamint a központi értékpapír-számla fogalmainak jogszabályi definiálása. A szükséges fejlesztéseket követõen 1998 utolsó negyedévében megjelentek az elsõ - egyelõre zárt körben kibocsátott - dematerializált értékpapírok. Várhatóan 1999 folyamán az elsõ nyilvános kibocsátású értékpapírok, állampapírok is bevezetésre kerülnek dematerializált formában.

A Budapesti Értéktõzsde azonnali piacán a forgalom az 1997. évi árfolyamértéken számított forgalom több mint kétszeresére emelkedett, egy millió üzletkötés mellett meghaladva a 13.800 milliárd forintot (kétszeresen számított). Az év folyamán a T+5 napi elszámolási cikluson belül az elõzetes értékpapír fedezetvizsgálat idõpontja T+3 napról T+4 napra változott, ezzel is csökkentve a forgalmazók finanszírozási idõszakát és költségeit. Szintén jelentõs változás, hogy az új tõzsdei kereskedési rendszer (MMTS) bevezetésével lehetõség nyílt az ún. fix áras ügyletek megkötésére. A fix áras ügyleteket a KELER bruttó módon számolja el, így ma már az Értéktõzsdén multilaterális nettó elszámolású és bruttó elszámolású ügyletek egyaránt köthetõek.

A bruttó elszámolású, tõzsdén kívüli állampapír-forgalom is tovább emelkedett, közel 29 ezer üzlet keretében meghaladta a 9.200 milliárd forintot (egyszeres érték). Kiemelendõ az azonnali piaci ügyletek növekvõ aránya, ahol a vételáron számított forgalom 1998-ban mintegy 85%-kal haladta meg az elõzõ évit, és az összforgalomban betöltött aránya 45%-ról közel 80%-ra nõtt. Az állampapírok piacán, az elsõdleges ügyletek terén a KELER, a Magyar Államkincstár, az Államadósság Kezelõ Központ és a Magyar Nemzeti Bank együttmûködésével sikerült megvalósítani a