KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Úgy látszik, csak az egyik gombot nyomtam meg, és azután már nem választottam a felszólalási igények közül, úgyhogy köszönöm szépen, hogy szót kaptam.

Azt gondolom, nem véletlen, hogy a zárórendelkezések ezen pontja körül vita és szakmai beszélgetés alakul ki a parlamentben, hiszen közös elképzelésünk és célkitűzésünk, hogy a távközlés fejlődésének egy újabb szakaszához érve a kábeltelevíziózás területén, vagy - mondjuk így - a vezetékes műsorelosztás területén egy olyan szabályozást alkossunk, amely már figyelembe veszi azt, hogy mind a távközlés, mint a média, mind pedig az informatika - mint három fő területe a modern elektronikus szolgáltatási iparnak - jelentős integrációban van, tehát egymáshoz konvergálnak ezek a szolgáltatások. Részben szakmailag, jogi értelemben, és lassan műszakilag is nehéz lesz szétválasztani, hogy mikor melyik területét érinti a szolgáltatás az adott megvalósult szolgáltatásnak.

Éppen ezért váltott ki nagy vitát az előterjesztésnek ez a pontja, amely az új, kiépülő hálózatok fejlesztésében kívánt valamiféle korlátozást versenyszűkítő eljárással elhelyezni annak érdekében, hogy egy másik piacon, a három piac egyikén, a távközlési piacon majdan létrejövő versenynél a kábeltelevíziózási piacon megerősödő társaságok valóban piacképes szereplőként indulhassanak.

Magyarán mondva, szeretnénk a távközlési piacot minél előbb liberalizálni, de ez a liberalizáció csak akkor érheti el szándékát, ha ezen a piacon az egymással versengeni képes szolgáltatók tudnak megjelenni. A jelenleg folyamatban lévő és hatályos koncessziós megállapodás, koncessziós szerződés és jogosítvány a nagyon is tőkeigényes távközlésfejlesztés érdekében olyan helyzeti előnyt ad a távközlés jelenlegi fejlesztésében részt vevők számára, amely valóban kérdésessé teszi, hogy a piacnyitáskor elérjük-e azt a célt, hogy valódi verseny legyen. Márpedig ez fontos lenne, nemcsak azért, mert a verseny önmagában egy jó dolog, hanem azért, mert azt hiszem, valamennyien tudjuk és érzékeljük, hogy a távközlési, a hírközlési és az adatátviteli információcsere költségei a gazdaság egyre nagyobb költséghányadát teszik ki.

Néhány évvel ezelőtt hallhattuk, hogy például az olaszországi FIAT cég teljes költségvetésének közel egyharmadát teszi ki az ilyen jellegű költség. Tehát azt hiszem, hogy itt nagyon jelentős költségről van szó, és ebben a költséghányadban a néhány százalékos hatékonyság, a néhány százalékos javulás, az olcsóbb szolgáltatás igénybevétele jelentősen hat az iparra, és a gazdaság, sőt, a kulturális szféra egészére.

Tehát ezért tartjuk fontosnak, hogy valódi verseny alakuljon ki. Ugyanakkor nem lenne helyes, ha a valódi távközlési verseny kialakulása érdekében elfeledkeznénk arról - még egyszer mondom -, hogy az egész hálózatfejlesztési piacon, a különböző szolgáltatási ágakban is szeretnénk egy versenyt.

Valójában az én módosító indítványom azt a célt szolgálta volna, vagy azt a célt szeretné szolgálni, hogy kiváltsa a kormányzatból azt, hogy elénk tárja az integrált távközlési-hírközlési - vagy mondjuk így: hírközlési-informatikai - politikát, amelyben egy közeljövőben meghozandó, az új fejlődési irányokat figyelembe vevő piacszabályozás mint jogszabály elemei, legfontosabb alapelvei már olvashatóak lennének.

A kormányalakításkor az ígéret elhangzott arra, hogy legkésőbb az idén tavasszal ezt megismerhetjük. Azt gondolom, hogy jó lett volna, ha a tisztelt Ház találkozik ezzel a politikával, és abba illeszthetően tudja kezelni ezt a kérdést, a kábeles hálózatok létesítésének, és az azon való szolgáltatásnak a kérdését.

Mégis úgy gondolom, hogy minden e tárgyban születendő, és lehetőleg egyre szélesebb vagy elég széles megegyezésen alapuló módosításnak van értelme, mert ez a piac annyira gyorsan változik, hogy indokolt, hogy valamilyen szabályozás kialakuljon. Sajnálattal érzékelem, hogy nem ismerhetjük meg azt a politikát, amelyet a kormányzat kíván követni a következő években ezen a területen, a tartalomszolgáltatás és a hírközlés-politika területén.

Éppen ezért a képviselőkre most az a feladat hárul, hogy a maguk elgondolásai alapján próbáljanak egyfajta szabályozást adni. A megcélzott szabályozások egyike, amelyet több képviselő aláírása fémjelez, tulajdonképpen három irányba mutat szabályozást. Az egyik, hogy a távközlési szervezetet legalább szervezet, tehát társaság formájában leválasztja a vezetékes műsorelosztást végző szervezetekről. A másik kérdéskör, hogy itt, a vezetékes műsorelosztási tevékenység területén egy, a médiatörvényhez hasonló piaci szabályozást szeretne kialakítani. A harmadik, hogy a tisztességtelen piaci magatartást és a versenyszabályok jelentősebb betartását várja el az új piaci szereplőktől, illetve a régiektől egyaránt.

Ami mindenképpen hiányossága, és ami miatt mondom, hogy sajnos nehéz elvárni, hogy képviselők megalkossanak egy ilyen fontos szegmensben, a vezetékes, kábeles hálózat kiépítése és az azon történő szolgáltatási verseny kérdéskörében... - tehát amiért mondom, hogy a képviselők nehezen tudnak ezzel megbirkózni, annak többek között az az oka, hogy a képviselők kevésbé ismerhetik például az erre vonatkozó európai irányelveket.

Az albizottság ülésén a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke már említette a Brüsszelben, 1997 decemberében vitaindítóként kibocsátott zöld könyvet, és annak az információs technológiai szektor konvergenciájára és az azon való szabályozásra vonatkozó utalásait, amit egyelőre a G-7-es bizottság már elfogadott, ugyan még nem vált az Unió irányelvévé. Amennyiben várhatóan az ősszel ez irányelvvé válik, akkor az eredeti, a kormány által beterjesztett ideiglenes szabályozás mindenképp éppen ellentétes az uniós irányelvvel.

Az a szabályozás, amelyet néhány képviselő megfogalmazott, legalább nem ellentétes vele, bár hozzá kell tennem, hogy nincs vele összhangban, tehát inkább csak annyit mondhatunk, hogy valóban nem ellentétes. Ami pedig a lakossági oldalt illeti, azt hiszem, hogy egyelőre leginkább az zavarja a lakosságot, hogy a kábelhálózatok vagy közösségi rendszerek korszerűsítésével rendkívül megnőtt a költsége a televíziózásnak. Igen jelentős a költségnövekedés. A fogyasztói díjcsomagok elkészítésével bizony olyan helyzetet tudnak teremteni a kábeltársaságok, amelyek a monopolhelyzetből adódóan - hiszen egy lakásban, háztartásban monopolhelyzetben vannak - közel vannak ahhoz az állapothoz, amikor azt mondhatjuk, hogy visszaélnek a monopolhelyzettel.

(16.20)

Szeretném elmondani, hogy például a magyar nyelvű és országos sugárzású, tehát nagyobb fogyasztói körre kiterjedő kereskedelmi televíziókat általában sem az első, sem a második díjcsomagba nem teszik bele, csak a harmadik vagy az azt követő díjcsomagokba, és így azok az állampolgárok, akik a három közszolgálati televízión, MTV 1-en, MTV 2-n és Duna Televízión kívül más magyar nyelvű televíziót kívánnak nézni, azok a közszolgáltatói díjcsomagon túl általában négy-ötszörös, nem ritkán nyolcszoros áron kell hogy hozzájussanak további egy vagy két magyar nyelvű csatornához.

Azt gondolom, hogy ezen a területen is jó lenne egy olyan szabályozás, amely védi a fogyasztót. Erre vonatkozóan a gazdasági bizottságban meg is fogalmaztuk a Versenyhivatal jelentésével kapcsolatosan azt az álláspontot, hogy bizony időszerű lenne ezeket a vezetékes vagy hálózati szolgáltatásokat ott, ahol csak egy szolgáltató jut el egy fogyasztóhoz, egy lakásba, úgy tekinteni, mint a helyi, lokális monopóliumok kérdését, legyen az akár csatornaszolgáltatás, vízszolgáltatás, energiaszolgáltatás vagy televíziószolgáltatás, és erre vonatkozóan kellene egy új szabályozást, egy új gondolati kört kialakítani, ahol a költségarányos és csak indokolt mértékű díjemelést lehetne végrehajtani. Ezt szolgálja egyébként ennek a bizonyos közös javaslatnak a c) pontja - jól vagy rosszul.

Én mindenképpen azt kérem a kormányzattól, hogy segítse elő még a bizottsági módosító indítvány kialakítása révén, hogy ez a módosító javaslat még ennél is szakszerűbb legyen, és próbáljon valamilyen fajta versenyszabályozást adni. Ennek hiányában sajnos az én módosító indítványomtól nem tudok elállni, ami azt jelentené, hogy ne szabályozzuk, hanem ezzel, hogy nincs szabályozva, kényszerítsük a kormányzatot, hogy minél előbb egy átfogó szabályozást alkosson.

Köszönöm szépen.