KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Rövid parlamenti pályafutásom valószínűleg legabszurdabb vitáján veszek most részt. Abszurd a vita egyrészt, mert nincs vita. Mi itt vagyunk ellenzékiek néhányan, elmondjuk valószínűleg 90 százalékban ugyanazt, amit el fogunk mondani, tehát nagyon nagy az átfedés ezek között, Menczer Erzsébet képviselőtársam pedig végül is felolvasta a költségvetési javaslatban szereplő számokat. De ő ugyanúgy nem tudott érvelni mellette, mint ahogy mi sem tudunk érdemben érvelni ellene, tekintettel arra, hogy a kritikánk éppen arra vonatkozik, hogy hogyan kerültek ide ezek a számok, miért pont ezek a számok vannak, és ki fogja ezeket ellenőrizni.

Olyan szempontból is abszurd ez a vita, hogy úgy csinálunk, mintha a parlamentnek valami hihetetlen erős kontroll szerepe lenne a magyar közszolgálati médiára meg egyáltalán a médiahatóság munkájára, miközben pontosan tudjuk, hogy ennek az ellenkezője igaz. Ha van olyan területe a magyar közpénzek elköltésének, ahol a parlamentnek, a parlamenti képviselőknek, függetlenül attól, hogy éppen ilyen vagy olyan többség lesz a Magyar Országgyűlésben a következő választások eredményeképpen, ugyanúgy nem lesz semmilyen befolyása, mert a törvény úgy lett kitalálva egy lopakodó médiaszabályozás keretében, hogy a lehető legtöbb pénzt költsék el a lehető legkevesebb kontroll mellett.

Itt van mellettünk egy költségvetés, ami az egész közszolgálati média tekintetében végül is egy igencsak gáláns javaslat az előző évekhez képest, ráadásul egy olyan költségvetési évben, amikor minden területen óriási megszorítások vannak. Menczer képviselőtársam, aki egyedül képviseli most a teljes kormányoldalt ebben a témában - nyilván a többiek éppen csak erre jártak, mert nem gondolom, hogy hozzá fognak szólni a vitához -,s pontosan tudhatja azt, hogy például kulturális területen 30 százalékos csökkenéssel kell számolnunk. Olyan brutális megszorítások lesznek, ehhez képest ez egy igencsak bőkezű javaslat.

Ha csak magát a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap költségvetését nézzük, ott közel 70 milliárd forintot fognak elkölteni. Ez az alap úgy jött létre, először még csak azzal a szándékkal hozta létre a kétharmados többség, hogy a közszolgálati média működése kapcsán felmerülő logisztikai háttereket össze lehessen vonni racionális működés keretében. Akkor tulajdonképpen az nem is volt annyira aggályos, hogy ennek a felügyelete nem a parlamenti pártok mindegyike által delegált tagokból álló közszolgálati kuratórium alá tartozik.

Hirtelen azonban megfordultak az erőviszonyok, és gyakorlatilag átszervezték a teljes magyar közmédiát ebbe az alapba, amely alap azóta olyan közszolgálati műsorokat gyárt, amit nem néznek a magyar adófizetők. Mert azt is valljuk be, ha megnéznénk azt az ár-érték arányt, hogy mennyit költ az állam közszolgálati televízióra és rádióra és hogy ezt mennyien fogják fogyasztani, akkor nyilván azt remélnénk: ha több pénz van, akkor több néző is van hozzá. Csakhogy ennek az ellenkezője van: több pénz van, viszont kevesebb a néző.

(23.30)

Azért van kevesebb néző, merthogy a műsorok nem jók, és azért nem jók a műsorok, mert egyrészt politikai nyomás alatt állnak, mondjuk, a hírműsorok. Egyszerűen annyira unalmasak, hogy folyamatosan a kormány nagyszerűségéről szól a híradó, hogy ki az, aki ezt megnézni? Elkapcsolnak.

Bejött az a nagyon jól beharangozott új műsorstruktúra, ahol pedig azt látjuk, hogy gyakorlatilag a kereskedelmi televíziózás összes kliséjét használó, egyébként licencműsorok készülnek a központiság jegyében. Ezért kár az adófizetők pénzét elvenni, hogy ilyen típusú műsorokat, mindenféle vetélkedőket és egyéb dolgokat vagy éppen a marslakókról szóló szappanoperát forgassanak. Ezért kár ezt a pénzt elkölteni.

Ráadásul ezt a pénzt úgy költik el, hogy közben kiszervezték a közszolgálati kuratórium alól a Médiatanácshoz a Műsorszolgáltatási Alapot, és oda átszerveztek mindent, tehát gyakorlatilag a parlamentnek semmilyen kontrollszerepe nincsen. Van egy 9 évre kinevezett Médiatanács, ő nevez ki mindenkit. A Médiatanács elnöke nevez ki gyakorlatilag mindenkit. Például azt a felügyelőbizottságot is, amelynek elvileg az lenne a dolga, hogy ennek a 70 milliárd forintnak az elköltését felügyelje, amiben csupa olyan ember van, akikről nem tudunk semmit, csak azt látjuk az életrajzukban, hogy vannak kapcsolódó elemek Szalai Annamária életrajzával. Ezt tudjuk.

Van még két ember, akinek van köze a médiához, az egyik Tirts Tamás, akiről lehet tudni, hogy a parlamenti választás után Kínába ment megvizsgálni a kínai médiaszabályozást. Hát, köszönjük, hogy a tapasztalatait aztán érvényesítette. A másik pedig az a Ladvánszky György, aki korábban az MSZP által választott vagy javasolt kurátor volt az ORTT-ben, és lehet tudni azt, hogy társtettes volt abban az azóta jogerős bírósági döntés által megerősített módon, kimondható módon jogsértő rádiós frekvenciapályázatban, ahol Szalai Annamária volt a másik fő partner.

Úgy állunk, hogy 70 milliárd forintot úgy fognak elkölteni valamilyen zavaros, egyre kisebb nézettségű műsorok gyártására, hogy azt például az Állami Számvevőszék nem ellenőrizheti. Nem tudom, van-e még a magyar költségvetésben, a tág értelemben vett költségvetésben olyan 70 milliárd forint, amit az ÁSZ nem vizsgálhat. Ez teljesen abszurd. Ez egy horribilis összeg. Mondom, úgy, hogy közben mindenhol brutális megszorítások vannak, a kulturális területen is, ami mégiscsak a közszolgálati médiával összefüggésben lenne.

Folyamatosan kapjuk a terveket azzal kapcsolatosan, hogy majd milyen nagyszerű lesz az új közszolgálati médiastruktúra, és hogy milyen műsorok lesznek, és hogy most még néhány hónapot csúszik az átállás és a többi és a többi, közben azt látjuk, hogy ezer embert fognak elbocsátani, most már a második hullámban. Igazából csak azt lehet látni, hogy egyrészt azokat küldik el, akikről lehet tudni, hogy olyan gerinces újságírók, akik nyilván nem szállnának be a kormánypropagandába. De a legabszurdabb hír, hogy most azt a Teszári Nórát is kirúgják, akivel egyébként ki van plakátolva a fél ország, mint a magyar közszolgálatiság új arca, és egyébként egy kiválós televíziós, tehát nem tudom, hogy tulajdonképpen hogyan születnek itt a döntések.

Még csak annyit, hogy a Médiaszolgáltatási Alap vezérigazgatójának az átláthatósághoz, a transzparenciához való viszonyát mutatja az, hogy az atlatszo.hu weboldal - nagyon helyesen egyébként - elkezdte kikérni azokat a szerződéseket, amelyeket megkötött a Médiaszolgáltató Alap, hogy ha már ők maguktól nem mondják el, meg a törvény szerint nem is kell elmondaniuk, különösebben beszámolniuk arról, hogy mégis mire költik a pénzt, akkor elkezdték kikérni a szerződéseket. Van még Magyarországon olyan törvény, ami alapján ezeket a szerződéseket ki kell adni. Böröcz István írt egy levelet az atlatszo.hu főszerkesztőjének, amiben megkérdezte őt, hogy miért érdekli őt ez. (Mandur László: Csak.) Miért érdekli őt az, hogy mire költik az adófizetők pénzét? Például miért érdekli őket, hogy mi kerül 2 milliárd forintba a marslakók nevű tervezett szappanoperával kapcsolatosan?

Csak hogy még egy dolgot mondjak, ma már elhangzott Simicska Lajos neve egy LMP-s interpelláció kapcsán, még egyszer szeretném elmondani, az például érdekes, hogy kikérték azt, hogy hol hirdeti a közszolgálati műsorok megújult arculatát az éppen egyébként kirúgott Teszári Nórával egyetemben a Médiaszolgáltatást Támogató Alap, és láss csodát, csak és kizárólag a Simicska Lajos érdekeltségi körébe tartozó óriásplakát- és reklámcégeknél.

Azt gondolom, hogy itt egy teljesen abszurd helyzetben vagyunk. Úgy csinálunk, mintha mi mint parlament baromi erősen tudnák kontrollálni, hogy mi folyik a közszolgálati televízióban, a rádióban, baromi erősen tudjuk kontrollálni azt, hogy mire költik az adófizetők pénzét, baromi erősen gyakoroljuk a magyar parlament tulajdonosi jogait a közszolgálati televízióknál, pedig ennek teljesen az ellenkezője az igaz. Ha nem így lenne, akkor nem lenne ez az egész porhintés meg színjáték, amit most művelünk.

Úgyhogy én is ezt színjátékot arra szeretném fölhasználni, hogy teljesen mindegy, hogy itt 70 milliárd van beírva, vagy 10 vagy 5 vagy 270, addig, ameddig ilyen módon, a törvényileg garantált módon ennyire átláthatatlanul és teljesen a parlament által és a magyar közvélemény számára is követhetetlen módon költik az adófizetők pénzét, az LMP egyik ilyen költségvetési előterjesztést sem fogja megszavazni, függetlenül attól, hogy egyébként Nyikos elnök úr vagy bárki a számvevőszéki bizottságban milyen adatokat fog kapni a Médiaszolgáltatási Alaptól, illetve a Médiatanácstól, mert teljesen értelmetlen az az egész színjáték, amit most művelünk.

Köszönöm a figyelmet.

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage