*

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy mai, elfeledett írónkra emlékező felszólalásomat egy idézettel kezdjem: "Elégedj meg szerény életkörülményekkel. Légy zárkózott és alázatos. Ne tolakodj. A világ nagyjaitól tartsd magad távol. Csak a jelentéktelen külső körülmények teszik lehetővé, hogy az ember gondolata a legmagasabbat elérje s a föld minden fényén s dicsőségén túlemelkedjen. Légy vágytalan, közömbös és egykedvű. Táplálkozz azzal, amit a véletlen hoz eléd. Ne válogass. Ne igyekezz megtartani semmit. Gazdagság, szegénység, dicséret, megvetés, hadd jöjjön; úgyis elmúlik."

Tisztelt Képviselőtársaim! Az idézet egy olyan embertől származik, aki még életében megtiltotta az őt tisztelőknek, hogy felmagasztalásaként bármit elnevezzenek róla, őt emlegessék, dicsérjék. Kevés olyan szerény és mégis kifejezhetetlenül nagyszerű alakja van a magyar szellemi panteonnak, mint Hamvas Béla. S mert méltó rá, mégis beszélni kell róla, s megemlékezni nagyszerűségéről; reméljük, mégiscsak megbocsátja nekünk.

Az 1897-ben, a felvidéki Eperjesen, evangélikus értelmiségi családban született, a tradicionalista eszmeáramlathoz besorolható Hamvas nemcsak hazánkban, de világviszonylatban is egyedülálló alakja a XX. századi gondolkodásnak. Hamvas Béla édesapja 1919 novemberében megtagadta a csehszlovák hűségesküt, ezért a családot kiutasították Pozsonyból, és Budapestre költöztek. Hamvas itt elvégezte a magyar és német szakot, könyvtárosként dolgozott több mint két évtizedig, majd részt vett a háborúban. 1948-ban B-listázták és kényszernyugdíjazták. Ezután alkalmi munkából, rövidebb-hosszabb ideig tartó fizikai munkákból éldegélt, s közben, mint korábban is, szakadatlanul olvasott, írt, fordított.

Hamvas Béla egy tisztán szellemi ember volt, aki eltűrte, hogy korának egyik legnagyobb gondolkodójaként, inotai és tiszapalkonyai kubikusként és raktárosként megalázza őt az az ország, amelyet mindennél jobban szeretett. Amikor a munkatársai esténként eljártak az építkezések végeztével lerészegedni a kocsmákba, a kirúgott, hallgatásra ítélt Hamvas a folyópartra ballagott, és szanszkritül verseket írt. 1951-től 1964-ig tartott ez az időszak az életében, amikor 12 nyelvet beszélő értelmiségiként végezte nap mint nap fizikai munkáját. Úgy gondolom, sokat elárul Hamvas Béla jelleméről önmagában ez a tény: ilyen képességekkel nem lázadozik, nem méltatlankodik, hanem alázattal végzi a fizikai munkáját, majd pedig éjjel a könyvekbe feledkezik és alkot.

Hangtalan és visszhangtalan maradt egészen a 80-as évek elejéig, ameddig művei csupán kéziratos vagy gépelt formában voltak hozzáférhetőek, és így jártak kézről kézre. Hogy ez megváltozott és egyre ismertebbé vált Hamvas Béla szellemi öröksége, az nagyban köszönhető Dúl Antalnak, aki a hamvasi életmű kiváló ismerőjévé és közvetítőjévé vált. Az 1990-es évek elejétől kezdve rendszeresen tart előadásokat róla, és 1998 óta saját alapítású könyvkiadót is működtet, amely Hamvas Béla műveinek kiadására jött létre, és amely az életműből eddig 21 kötetet publikált. Többet között Hamvas Béla főművét, a Karnevált, amelyet többen a világirodalom egyik legjobban sikerült regényeként tartanak számon. További kiemelkedő műveként tartják számon a Szilvesztert, Az öt géniuszt vagy épp a Patmoszt. Legismertebb műve pedig A bor filozófiája, amely könyv, ahogy a bevezetőjében írja Hamvas: imakönyv az ateistáknak.

Hamvas Bélára nehéz megfelelő jelzőt találni. Ő egyben író, filozófus, esszéista, gondolkodó, munkásember vagy épp borász. Az azonban biztos, hogy minden tiltakozása ellenére méltó arra, hogy szellemi teljesítménye és személyiségének egyedülálló volta példaként álljon a szellemi tespedtségbe süllyedt Magyarország előtt. Szintén méltó lenne arra, hogy például legismertebb könyvtárunkat, ahol Hamvas 21 évig dolgozott, róla nevezzék el, nem pedig egy nemzetét gyűlölő, szélsőbaloldali Szabó Ervinről.

Végezetül még egy hamvasi gondolat: "Ez a tevékenység: a lehullottat visszaemelni, az elvesztettet megtalálni, a bemocskolódottat megtisztítani, az elhomályosultat kifényesíteni, az összetörtet ismét egybeépíteni, a fellázadtat megtéríteni és megbékíteni. Egyszóval: megváltani. Az emberi tevékenység értelme, hogy a világot át kell emelni a szellemi világba, vagyis arannyá kell változtatni."

Kedves Képviselőtársaim! Hamvas Béla a legeredetibb magyar gondolkodó, méltó rá, hogy újra felfedezzük, aktuális és időtálló gondolatait a közélet és tananyag szintjén is megfontoljuk, s lerójuk előtte azt az adósságunkat, amelyet bár elutasít magától, megilleti.