*

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ígérem, hogy nem fogom kitölteni a rendelkezésemre álló 15 perces időkeretet a törvényjavaslattal kapcsolatban, azonban néhány percben mindenképpen meg kívánom fogalmazni álláspontunkat. Azért csak ilyen röviden, mert mint hallhattuk, alapvetően jogharmonizációról van szó, a kettős felhasználású termékekre vonatkozó tanácsi rendelet jogharmonizációjáról.

Elöljáróban leszögezném, hogy támogatjuk az előttünk fekvő törvényjavaslatot, de bizonyos kritikát meg kívánunk, meg kívánok vele kapcsolatban fogalmazni. Mindenekelőtt leszögezném azt is, hogy a korlátozás lehetősége, ami szerepel a törvényjavaslatban, mindenképpen pozitív és üdvözlendő.

Kritikáink közül az egyik, hogy véleményünk szerint tovább is elmehetne ez a javaslat, a másik pedig az, hogy egy újabb törvény és újabb rendelet rögzít ebben az esetben majd közigazgatási hatáskört, feladatokat és eljárást, ezzel szemben mi úgy gondoljuk, hogy a kormány nekiláthatna végre a széttöredezett közigazgatási hatósági feladatok összefogásának, egységesebb szabályozásának. A külkereskedelmi korlátozások elrendelésére jelenleg meglévő kormány-, illetve miniszteri szintű szabályozás helyett mindenképpen üdvös egy egységes struktúra, jelen esetben a most tárgyalt törvénymódosítás felhatalmazása alapján megszülető kormányrendelet általi szabályozás.

Világos az is, hogy a külkereskedelem korlátozása - EU-tagságunk okán - kényes kérdés, és óvatos, hozzáértő kezet igényel minden hazai jogalkotási beavatkozás. A külkereskedelmi engedélyezési hatósági eljárásokban alkalmazandó bírságolás lehetőségének törvényi megteremtése alapvetően fontos lépés. Nemcsak uniós szemüvegen keresztül, hanem a nemzeti érdekeket szem előtt tartva is lényeges kérdésről van szó. A külkereskedelem minden kis szegletében azt láthatjuk, hogy a hatósági felügyelet, ellenőrzés és szankcionálás a biztonsági és minőségbiztosítási prioritások szem előtt tartásában igenis éppen a növekvő szerepvállalás irányába kell hogy mutasson.

A Jobbik véleménye szerint a feladott nemzeti szuverenitás mást, többet követelne meg, mint a jelen szerény javaslat által is érintett hatósági hatáskör. Egy erős állam külkereskedelmi viszonyokat szabályozó hatósága esetén nem is lehet kérdés sem a bírság, sem mondjuk, a hatóság birtokába jutott adatok - természetesen az alkotmány, illetve a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény keretei között történő - kezelése, összességében mégis üdvözöljük ezt a javaslatot, mint említettem az elején, mert a hatósági jogkörök erősítése, felértékelése irányába mutat.

Felmerül viszont a kérdés, hogy ha egy egységes jogalkotói koncepció jár a tisztelt előterjesztők fejében, annak törvényi megjelenítésére miért nem kerítettek módot a jelen javaslat keretében, és miért csak a kormány által a törvényhozás háta mögött, származékos jogalkotói hatáskörben megalkotásra kerülő kormányrendeletnek ágyaznak meg. Technikai részletszabályokat nyilván nem célszerű törvényben szabályozni, ám az előttünk fekvő javaslat mégsem tesz többet, mint lehetőséget ad a kormánynak egy újabb kérdés szabályozására a törvényhozói garanciák köréből kivont jogalkotás útján.

Szintén érdemes megjegyezni, hogy a javaslat 3. §-a - az új 140/B. § - a szankció alkalmazásának törvényi megteremtésével és majd az azt minden bizonnyal kibontó, számunkra láthatatlan kormányrendelettel ismét a jogrendszer széttöredezése felé mutat. A speciális államigazgatási hatósági eljárások körében egy újabb helyen jelenik majd meg szankció, egy újabb divergáló mechanizmus születik, ahelyett, hogy a hasonló pénzbírságolási, közigazgatási hatósági aktusok szabályozását összefogni, minél kevesebb helyen szabályozni, a közös ismérveket vesszőnyalábba kötni igyekeznének, ebbe tűzve bele az állam hatalmi státusának kétfejű bárdját.

A kormánypártoknak megvan az a kényelmes parlamenti többségük, ami az apró, félreeső, divergáló szabályozások helyett a korábbi széttöredezett államigazgatási hatósági eljárások és szankciók összefogására, egységesebb újrakodifikálására is lehetőséget biztosít. A Jobbik véleménye szerint ebbe az irányba, vagyis az érdemi, távlatokba is tekintő jogalkotás felé kellene elindulni. Ebben mi is partnerek tudnánk lenni.