*

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak a vita második szakaszában elhangzottakra szeretnék válaszolni, mert az első szakaszban már válaszoltam az elhangzottakra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vitában egy módosító javaslat kapcsán ismét az általános vita fő témáit érintettük, az egyik a legfőbb ügyész interpellálhatósága volt és parlamenti ellenőrzése.

Szeretném megnyugtatni a közvéleményt és szeretném megnyugtatni az Országgyűlést, hogy a legfőbb ügyész és az ügyészség parlamenti ellenőrzése nem szűnik meg, változatlanul a legfőbb ügyészhez kérdés intézhető, és változatlanul a legfőbb ügyész az ügyészség munkájáról beszámol az Országgyűlésnek, ahogyan az eddigi alkotmányos szabályok ezt előírták. Ami megszűnik, az a politikai felelősségre vonás, merthogy a legfőbb ügyész politikai felelősséggel nem tartozik az Országgyűlésnek. Tehát még egyszer, a parlamenti ellenőrzés marad, a legfőbb ügyész jogállásától idegen politikai felelősségre vonási eszköz, az interpelláció szűnik meg.

Tiszta, következetes, közjogi konstrukció valósul így meg, csak a kormány és a kormány tagjai interpellálhatók a jövőben, az Országgyűlés által választott egyéb közjogi szereplők pedig nem interpellálhatók, merthogy ezek a további szereplők politikai felelősséggel nem tartoznak, az Országgyűlésnek a kormány tartozik politikai felelősséggel, ezért marad a kormány tagjaival szemben és a kormánnyal szemben az interpellációs jog.

Arra a felvetésre, hogy az állami büntetőpolitikát ki határozza meg és milyen eszközökkel határozza meg, azt tudom mondani, hogy változatlanul az Országgyűlés határozza meg az állami büntetőpolitikát. Egy parlamentáris köztársaságban ez teljesen helyénvaló is. Az Országgyűlés a büntető törvénykönyv részben általános elveivel, részben pedig a konkrét szabályaival határozza meg az állami büntetőpolitikát, illetőleg a szabálysértési törvényt is ide sorolnám.

Csak egy érdekes megoldás, amivel találkoztam az eddigi alkotmányügyi bizottsági munkám során: Portugáliában külön törvényt alkot az országgyűlés az állami büntetőpolitikáról. Tehát azon túl, hogy van büntető törvénykönyv, azon túl, hogy vannak szabálysértések, vagyis deliktumok, még az ottani törvényhozás - talán kétévente, ha jól emlékszem - az állami büntetőpolitikát egy külön törvényben meghatározza. Ez érdekes megoldás, de szerintem a magyar alkotmányos rendszerbe nem illeszthető be. Én ezért változatlanul azt tudom mondani, hogy nincs itt olyan hiányosság, amiről Schiffer frakcióvezető úr beszélt: az Országgyűlés határozza meg az állami büntetőpolitikát.

Schiffer frakcióvezető úr azt a szót használta, hogy egészen egyszerűen szemtelenség idehozni ezt az alkotmánymódosítást. Azért tegye a kezét a szívére, Schiffer képviselő úr: a Lehet Más a Politika képviselői az elmúlt négy hónapban hány alkotmánymódosító önálló képviselői indítványt nyújtottak be? (Dr. Schiffer András: Egyet se.) Én találkoztam ilyennel. (Dr. Schiffer András: Az tévedés.) Mert az biztos, hogy az ellenzéki képviselők akkor többen is nyújtottak be ilyet. Tehát én nem látom be, hogy ha minden egyes képviselőnek megvan az a joga, hogy az alkotmány módosítására indítványt tegyen, akkor miért ne lenne meg a kormánynak ez a törvénykezdeményezési joga.

Az első általános vitában megpróbáltam megindokolni, úgy látom, nem elégítette ki önöket, hogy miért pont ezekben a kérdésekben és miért pont most tesz javaslatot az alkotmány módosítására a kormány. Én megpróbáltam azt is megindokolni, hogy a legfőbb ügyész jogállásával kapcsolatos kérdésekre miért most teszünk indítványt. Azért, mert azt gondolom, hogy egy új legfőbb ügyész megválasztása után az ő jogállását megváltoztatni meglehetősen aggályos lenne alkotmányosan. Ez a magyarázata ennek.

Tehát már csak a visszamenőleges hatály tilalma miatt is, azok az alkotmánymódosítások, amelyek érintik a legfőbb ügyész jogállását, a jövőre nézve a következő legfőbb ügyészre vonatkoznak. Úgy hiszem, hogy a kormány ezt a szándékot, ezt a tiszta szándékot felvállalhatja, nem akarja az új alkotmányban megváltoztatni például a kormány a legfőbb ügyész jogállásának a kérdését.

Azt tudomásul vettem, hogy a legnagyobb kormánypárt frakciójában jogász képviselőtársaim felvetették az ügyészség kormány alá rendelésének a modelljét.

Kétségtelen, volt erre kísérlet 1998-2002 között. Akkor éppen azok ellenezték a legjobban az ügyészség kormány alá rendelését, akik most ezt a konstrukciót, az Országgyűlés alá rendelt ügyészség függetlenségét ellenzik. Tehát egy kicsit zavarban is vagyok, hogy kinek mi az álláspontja. Mi elsősorban azért változtattuk meg az álláspontunkat, mert hogyha ezt javasoltuk volna, hogy a kormány alá rendeljük az ügyészséget, akkor az egész ellenzék most arról beszélne, hogy lám-lám, a Fidesz a kormány alá akarja rendelni az ügyészséget. Erre volt, van erre bizonyítékom most már, elmondtam az előző vitában (Dr. Schiffer András: Nem mi voltunk.), igen, az LMP-nek még nincsen saját lapja. Az MSZP a párttagok számára melegen ajánlott lapban már címoldalon megtámadta a kormányt azzal, hogy az ügyészséget a kormány alá fogja rendelni. Ez nem jött be nekik, ez egy újságírói kacsa volt, de ezen menjünk túl, lépjünk túl ezen.

Én azt kérem önöktől, hogy a javaslatot úgy mérlegeljék, hogy ha van egy tiszta alkotmányjogi konstrukció, amelyben a legfőbb ügyészt az Országgyűlés választja, a legfőbb ügyész és az ügyészség csak a törvénynek van alárendelve, az Országgyűlésnek beszámol, akkor ezt a közjogi konstrukciót milyen eszközökkel kell körülbástyázni. Énszerintem az interpellációs jog megszüntetése az ilyen eszköz, a mandátum meghosszabbítása ilyen eszköz, és a kétharmados választás is ilyen eszköz. Lehet, mondom, van ennek alternatívája, a kormány alá rendelt ügyészség, de ebben a konstrukcióban, ebben a közjogi konstrukcióban az általunk javasolt megoldás következetes megoldás, és következetes, közjogilag alátámasztható megoldás.