*

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. A Schiffer frakcióvezető úr által elmondottakról az jutott eszembe, hogy természetesen ezeket a kérdéseket, amelyeket Schiffer frakcióvezető úr feltett, lehetne akár az alkotmányban is szabályozni. De azt, hogy mennyire jelentősnek tartjuk például a jogszabálytervezetek társadalmi egyeztetését, jól mutatja, hogy az eddigi jogi helyzethez képest egy teljesen különálló törvényben, egy önálló törvényben kívánjuk szabályozni. Tehát meg lehet azt is indokolni, hogy miért nagyobb súlyú, nagyobb horderejű ennek a kérdésnek a szabályozása akkor, hogyha az alkotmányba kerül, vagy miért nagyobb horderejű akkor, hogyha egy külön, önálló törvény rendelkezik róla, és nem a jogalkotási törvény két mondata rendezi ezt a kérdést.

Ugyanis, hogy valaki értse, miről van szó: az 1987. évi XI. törvénynek gyakorlatilag két rendelkezése, két fél mondata szól arról az úgynevezett társadalmi egyeztetésről vagy társadalmi vitáról, amelyet egyébként az elmúlt húsz évben nagyon sokszor számon kértek. Tehát két mondata alapozta meg ezt a bizonyos társadalmi egyeztetést, most pedig a kormány javaslata szerint egy önálló törvény szólna az egész társadalmi egyeztetésről, tehát szerintem a kormány helyén kezeli a társadalmi egyeztetést, és súlyának megfelelően kezeli azzal, hogy egy külön törvény szólna erről.

Az más kérdés, hogy mi a jogalkotási törvény alatt - és nem a jogalkotás rendjéről szól a törvény, erről az írásbeli indokolásban van magyarázat - nem a jogalkotás rendjéről, hanem a jogalkotásról kívánunk törvényjavaslatot benyújtani. Ennek az a magyarázata, hogy úgy gondoljuk, a jogalkotás szakmai, ha úgy tetszik, jogi, közjogi feltételeit el kell választani a jogszabálytervezetek egyeztetésének a kérdésétől, ezért két törvényjavaslatot nyújtott be a kormány ebben a tárgyban. Tehát, frakcióvezető úr, azt mondhatnám, hogy nyitott kapukat dönget, amennyiben a kérdés fontosságára hívja fel a figyelmet.

Az egy más megítélés, más megközelítés, hogy ennek a kérdéskörnek be kell-e kerülnie az alkotmányba. Szerintem azért célszerű ezt egy külön törvényben szabályozni, mert önmagában az a mondat, amit önök be akarnak illeszteni az alkotmányba, meglehetősen - mint ahogyan minden alkotmányos mondat, alkotmányos rendelkezés - absztrakt, és nincsenek a részletes feltételek kibontva, ellenben a törvényben részletesen kibontásra kerül, hogy milyen keretek között kell a társadalmi egyeztetést lefolytatni. Nyilván ön is észlelte, ismeri azt a törvényjavaslatot, hogy vannak például olyan szabályok benne, amelyekről mi azt gondoljuk, hogy például a társadalmi egyeztetést bizonyos kérdésekben nem kell előírni a jogszabálytervezetek esetén.

Csak, hogy egy példát mondjak: mondjuk, egy miniszteri rendelet esetén, mondjuk, a honvédelmi miniszter egy rendelete esetén elképzelhető, hogy honvédelmi érdekből vagy nemzetbiztonsági érdekből nem szabad, nem szükséges társadalmi egyeztetést lefolytatni. Tehát amennyiben az önök javaslatát elfogadnánk, ami egyetlenegy mondattal kezeli ezt az egész problémát, akkor nem tudjuk azokat a részletszabályokat az alkotmánnyal összhangba hozni, ami szerintünk helyes lenne. A társadalmi egyeztetés kérdéseiben, a társadalmi egyeztetés részletkérdéseiben igenis részletes, pontos, precíz szabályozásra van szükség, ez pedig az alkotmány absztrakciós szintjén nem oldható meg.

Tehát összefoglalva az önök által felvetett, a módosító javaslatokban felvetett problémákat: a mi megítélésünk szerint ez valóban egy mérlegelési kérdés, hogy mely kérdések kerüljenek be az alkotmányba, melyek legyenek a jogalkotás alkotmánybeli megalapozásának a kérdései, és melyek azok, amelyeket egyébként szintén nagyon erős kétharmados törvény szabályoz. Mi így látjuk, a mi elképzelésünk az, hogy a kétharmados jogalkotási törvénynek kellene a részletszabályokat tartalmaznia, sőt egy külön törvénynek kellene a társadalmi egyeztetést szabályoznia és azt tartalmaznia. Mellesleg a társadalmi egyeztetésről szóló törvény az én felfogásom szerint egy feles törvény, tehát nem kétharmados törvény. Ennek az a magyarázata, hogy a mindenkori parlamenti többség eldöntheti, hogyan kívánja a társadalmi egyeztetés szabályait megváltoztatni, hogyan kíván esetleg bevonni más szervezeteket az egyeztetésbe. Ennek a kormánynak az a felfogása, ami ebben a törvényjavaslatban szerepel.

De azon túl, hogy ezekre a kérdésekre felhívja a figyelmet, szerintem egy nyelven beszélünk, legfeljebb az a kérdés, hogy az előttünk fekvő három törvényjavaslat, az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat, a jogalkotási törvényről szóló törvényjavaslat és a társadalmi részvételről szóló törvényjavaslat közül, a három közül hová helyezzük el ezeket a szabályokat. A legfontosabb az, hogy az eddigi semmitmondó, elavult és alkotmányellenes szabályok helyett három jogi dokumentumban, három kötelező normában fog most már szerepelni a jogalkotás szabályozása, és ez a három törvény elég erős bástya ahhoz, hogy a jogalkotás szakszerű és valóban a társadalmi, a civil kontroll bevonásával történjen. Ezért a megértésüket kérem, amikor egy koncepció mentén mi azt javasoljuk, hogy az önök által felvetett problémák inkább a jogalkotási törvénybe kerüljenek, és az alkotmányt mentesítsük a részletszabályoktól, csak a fő alkotmányos garanciákat jelentő szabályok kerüljenek az alkotmányba.