*

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tárgyában szeretnék visszamenni oda, ahol ez a vitarészlet elindult. Az LMP szintén módosító javaslatot terjesztett elő annak érdekében, hogy a visszaható hatályú jogalkotás tilalma kerüljön be az alkotmányba. Azt az ellenérvet, amit államtitkár úr elmondott - ha jól értettem a szavait -, hogy az ilyesminek nem az alkotmányban, hanem az új jogalkotási törvényben kell benne lennie, illetve hogy az Alkotmánybíróság ezt a jogelvet már kimondta, nem tudom elfogadni. Éppen önök érveltek azzal még a múlt héten meg azt megelőzően is politikai nyilatkozatokban, hogy helyes, ha az új alkotmány, sőt a még hatályban lévő alkotmány is, amikor megalkotjuk az új jogalkotási törvényt, a jogalkotás legalapvetőbb elveit tartalmazza. Mi ezzel a kormányzati állásponttal egyet is értünk.

A jogalkotás van egy olyan fundamentális része az egész alkotmányos rendszernek, aminek valóban meg kell ágyazni az alkotmányon belül. Viszont a visszaható jogalkotás tilalma minden alkotmányos demokráciában egy alapvető elv. Lehet azt csinálni, amit az elmúlt húsz évben csinált a magyar demokrácia, hogy az alkotmány gyakorlatilag egyáltalán nem szól semmit a jogalkotás rendjéről, de ebben az esetben meg kell elégednünk alkotmánybírósági szellemidézéssel. Viszont ha nem ezt az utat választjuk, hanem azt mondjuk, hogy van egy olyan jogintézmény, amit le kell cövekelni az alkotmányban, akkor ennek a jogintézménynek ott a legalapvetőbb elveit is szerepeltetni kéne.

Még egy probléma van államtitkár úr okfejtésével. Az Alkotmánybíróság az elmúlt húsz évben, s különösen az első nyolc évben rendkívül sok olyan progresszív döntést hozott meg és olyan jogelvet munkált ki, amit - gyanítom - a különböző ciklusokban a magyar parlamentek egyébként nem tettek volna meg. Sőt továbbmegyek, azt is gondolom, hogy az a láthatatlan alkotmány, amit elsősorban a Sólyom-féle Alkotmánybíróság kifejlesztett 1989 után, mindenképpen dicsőségére válik a magyar demokráciának. Viszont azt is pontosan tudjuk, hogy a láthatatlan alkotmány léte, illetve nem léte rengeteg feszültséget okozott és okoz nemcsak a társadalom belül, hanem a különböző demokratikus intézmények működtetői között is.

Ha és amennyiben a magyar parlament új alkotmány elkészítésére adja a fejét - lábjegyzetben itt is megjegyzem, szerintünk nincs alkotmányozási kényszer Magyarországon -, ha alkotmányozási folyamat indul meg, ráadásul önök ennek ellenére úgy gondolják, hogy most már hetedjére szükség van még a hatályos alkotmány módosítására is, akkor bölcs dolog lenne az Alkotmánybíróság időtálló elvi mondásait beemelni az alkotmányba. Mindannyiunk érdeke lenne az, hogy ezek az alkotmánybírósági verdiktek - amelyekről pontosan tudjuk, hogy nem a határozatok rendelkező részeiben bújnak meg, hanem az indokolásban - ne pusztán szokásjogként vagy mindig idézhető tételként jelenjenek meg, hanem ha egy időtálló alkotmányt szeretnénk csinálni, ahol nem kell a láthatatlan tartalmat időről időre kibogarászni, akkor ezt bele kell ültetni az alkotmányba.

A másik kérdés, amihez szeretnék hozzászólni: javasoltuk azt is, ami, azt gondolom, illik a nemzeti együttműködés meghirdetett programjához, valamint illik az egyik beterjesztett jogalkotási törvény szellemiségéhez is - 7. sorszám alatt terjesztettük be Szilágyi képviselőtársammal -, hogy legyen alkotmányos alapelv a jogszabálytervezetek esetében - s itt külön hangsúlyoznám a helyi rendeleteket - a társadalmi egyeztetés kötelezettsége. Ha önök nemzeti együttműködést hirdetnek, akkor azt is látni kell, hogy ez nem pusztán választásokról szól. Ez arról is szól, ha komolyan vesszük azt, hogy egy együttműködés keretében születnek meg a mindenkire nézve kötelező normák, a mindannyiunk életét keretező normák, akkor választásoktól függetlenül időről időre ki kell verekedni ezeknek a normáknak a legitimitását. Azt a tanulságot le lehet vonni az elmúlt húsz év különböző belpolitikai perpatvaraiból, hogy az a demokrácia vagy az az alkotmányos rend, ahol nincs rögzítve az alkotmányban a társadalmi egyeztetés, nagyon könnyen el tud jutni oda, hogy az emberek maguktól elidegenedett intézményekként tekintenek a helyi képviselő-testületekre, a kormányra, a mindenkori parlamentre.

Az, amit mi szeretnénk, nem több és nem kevesebb, és ezt a javaslatunkat egyébként megtettük az alkotmány-előkészítő bizottság munkája során is, hogy a társadalmi egyeztetés, az állampolgári részvétel legyen lehorgonyozva a magyar alkotmányban. Nem gondolom azt, hogy ezzel önöknek elvi ellenvetéseik lehetnének, hiszen a nemzeti együttműködés szelleméből pontosan ez következne, de ráadásul az egyik jövő héten terítékre kerülő törvényjavaslatuknak is egy ilyen alkotmányos rendelkezés ágyazna meg. Tehát ha önöknek az a koncepciójuk, hogy ezt az alkotmánymódosítást azért kell most behozni a parlamenthez - május óta immáron hetedjére nyúlunk az alkotmányhoz -, hogy a jövő héten terítékre kerülő törvényeknek meglegyen az alkotmányos megalapozásuk, akkor bizony a társadalmi egyeztetésnek is meg kell hogy legyen ez az alkotmányos alapja.

Az egyik törvényjavaslat, amit holnap tárgyal a tisztelt Ház, kifejezetten és nagyon helyesen pontosan a társadalmi egyeztetés folyamatáról szól. Azt gondolom - hogy valami pozitívat is mondjak az önök ebbéli munkásságáról -, nagyon helyes, hogy egyébként ez a kormány felismeri azt, hogy nem a gazdasági lobbicsoportoknak kell kedvezményezni a nézetegyeztetési folyamatok során, hanem a társadalmi egyeztetésnek kell megállapítani a korrekt kereteit. Viszont, ha ez így van, akkor nem igazán értem az önök ellenkezését, miért ódzkodnak attól, hogy az állampolgári részvételnek az alkotmányos alapjait megteremtsük.