*

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A törvénytervezet tárgyalása kapcsán, tekintettel arra, hogy egyébként még általános vitában is vagyunk, engedjék meg, hogy egy picit távolabbról kezdjem az érvelésemet. Amikor az önkormányzati és területfejlesztési bizottság ülésén voltunk, a kormány nevében szóló előterjesztő elmondta, hogy az Ab döntése értelmében a kisajátítással kapcsolatos eljárást meg kellett változtatni, illetve pontosítani kellett az Ab ítélete értelmében, és ha már egyébként ezért hozzá kellett nyúlni az építési törvényhez, akkor más olyan pontokon is hozzányúltak, ahol problémát éreztek.

Én azt gondolom, hogy az építési tevékenységgel kapcsolatban ma Magyarországon hihetetlen sok probléma van, nem ezen a négy-öt ponton, amit rendre-módra itt most a képviselőtársak felemlegetnek a törvénytervezetből, a törvényjavaslatból. Elhoztam magammal egy olyan táblázatot, amely az összes építési tevékenységgel kapcsolatos jogszabályt tartalmazza, ez mindösszesen 49 jogszabály - nyilván nem beleértve a helyi jogszabályokat -, és összességében több száz, ha nem ezeroldalnyi dokumentumról van szó. Ezeknek az áttekintése, újragondolása, én azt gondolom, rendkívüli fontos feladat lenne, alapvetően értelemszerűen egyébként az Étv.-nek az átfogó felülvizsgálatával kezdve az egész dolgot, mert nézzünk szét, mi történik az építés területén, az építészet területén Magyarországon.

Azt látjuk, hogy van több ezer oldalnyi jogszabály plusz a helyi rendeletek, amelyek ezt a tevékenységet szabályoznák, ugyanakkor maga a végtermék, az építészet, ami ebből előttünk van, az - építészként mondhatom, azt hiszem - gyötrelmesen rossz. Nemcsak hogy minőségileg nem megfelelő, hanem joggal érezhetik a kisemberek azt, hogy teljesen ki vannak szolgáltatva a hatóságok packázásainak - ezt majd a következő napirendi pont kapcsán külön el fogom mondani, amikor a Ket. megváltoztatásáról fogunk beszélni -, ugyanakkor meg azt is számtalan példából tudjuk, hogy a multiberuházóknak gyakorlatilag mindent szabad, akármilyen módon kijátszhatják az érvényben lévő jogszabályokat, millió kiskaput találnak ebben a törvénykezési dzsungelben, és gyakorlatilag nincs az az építmény, amit egy multi ma Magyarországon fel ne építhetne. Ez önmagában megalapozza azt, hogy alapvetően reformáljuk meg az építési joggal kapcsolatos összes jogszabályt, kezdve az Étv.-vel. Tehát ne csak ezekbe a paragrafusokba próbáljunk belenyúlni, amelyek most itt előttünk fekszenek, ezeket a kisebb-nagyobb pontosításokat tegyük meg, hanem itt egy átfogóbb rendezésre lenne szerintem szükség.

Ami a konkrét javaslatot illeti, az kétségtelen, más képviselőtársak is elmondták, hogy az építésügyi monitoringrendszer felállításával kapcsolatos javaslat rendkívül üdvözlendő, különösen az éppen az előbb említett és jobbára szabálytalan építkezések nyomon követése miatt is, mert éppen a multiknál is elő-előfordul, hogy bizonyos szabályokat nem igazán tartanak be, és ennek a folyamatos nyomon követése és szankcionálása rendkívül fontos.

Ugyanígy a közműnyilvántartás rendszere szintén rendkívül üdvözlendő. Én is tudnék, más képviselőtársak is mondtak példákat, de akkor engedjék meg, hogy én is mondjak egy példát. Pár évvel ezelőtt egy építkezés kapcsán a II. kerületben, a Szilágyi Erzsébet fasorban eltört egy elég nagy átmérőjű főnyomócső, amelyről nem is tudták, hogy van, és ott a környéken minden úszott, jó ideig nem is volt vízszolgáltatás. Ez egy látványos példája volt annak, hogy bizony rendkívül nagy szükség volna egy ilyen közműnyilvántartásra.

Amiről viszont a többi képviselőtársam nem szólt, de én szeretném ezt külön kiemelni: abban az esetben, hogyha ez az egységes digitális közműnyilvántartás megvalósul, az összes vonalas infrastruktúrával és az építményekkel egyetemben, akkor ez hatalmas adatvagyon, aminek az őrzése, illetve az azzal való visszaélés nagyon komoly nemzetbiztonsági kockázatokat rejt magában megítélésünk szerint. A törvényjavaslatban az van, hogy a kormány kap felhatalmazást az adatkezelés szabályainak rendeletben történő megállapítására. Én tudom, hogy a kormányt az adatvédelmi szabályok, törvények erre feljogosítják, ebben a törvényjavaslatban külön is nevesítve van a kormány, ennek ellenére, ezzel együtt mi mint országgyűlési képviselők szerintem joggal kérhetjük a kormányt, hogy: 1. folyamatosan pontos tájékoztatást kérünk az adatkezelés rendjéről; 2. csakis célhoz kötötten lehessen ezeket a bizonyos adatokat felhasználni. Tehát rendkívüli módon szigorúan kell szabályozni a hozzáférés lehetőségét, a felhasználással kapcsolatos összes körülményt. Meg kell teremteni az adott biztonság fizikai feltételeit is, illetve nagyon remélem, hogy a kormány az egész kormányrendeletet véleményezésre meg fogja küldeni majd az adatvédelmi biztosnak.

Visszatérve továbbá az előttünk fekvő törvényjavaslatra: a közterület-használat rendjének szabályozásáról már a kisebbségi vélemény megfogalmazásakor szóltam. Utána kaptam egy kritikát, amikor elmondtam, hogy vannak olyan külterületi parkerdők Budapest környékén, amelyeket hajléktalan embertársaink előszeretettel használnak lakhatásra, különösen a nyári időszakban, és azzal a módszerrel, amivel most rendezni kívánunk, a belterületi közterületekről valószínűleg ki fogjuk őket szorítani ezekbe a parkerdőkbe, ami nem megoldás. Erre próbáltam volna utalni. Semmilyen módon nem jó ez a megoldás, ami előttünk fekszik.

A településrendezéssel kapcsolatos sajátos jogintézmények kapcsán a kisajátítással kapcsolatos eljárásrendet pontosítja továbbá a törvényjavaslat. Azt, hogy milyen módon van a kisajátítással kapcsolatos felelősség megosztva a kerületek és a főváros között, én nem vitatom, ez vegytisztán le van írva. Ugyanakkor azzal, hogy megfogalmazza a kisajátítás intézményét, nekem komoly vitám van.

Hadd mondjak két példát! Az egyik egy már megvalósult, de elképzelhető, hogy nemsokára újra problémává váló történet. Budapest északi része, Foka-öböl. Nem tudom, hányan ismerik ezt a beruházást önök közül. Ehud Amir úr az Autóker Holding vezetésével ott egy fantasztikus lakóparkot valósított meg jachtkikötővel és egyebekkel, hihetetlenül gyönyörű szép közterületeket hozva létre. Bizonyos értelemben még folyik ez a beruházás. Ez korábban egy kavicsbánya volt, ahonnan sódert termeltek ki, de fantasztikus az elhelyezkedése. Közvetlenül a Duna-parton van egy nagyon szép öbölrész. Amikor ezt a területet eladták, az elhelyezkedése már akkor is nyilvánvaló volt, és bizonyos értelemben korlátozták Ehud Amir úr építési jogait, azt, hogy mennyire építhető be a Duna-parti rész, sőt biztosítani kellett az előírások szerint azt, hogy ott közcélú magánterület legyen. Ugye, nem kell majd ez alapján a törvényjavaslat alapján azt megérnünk, hogy Ehud Amir úr be fog kopogtatni a területileg illetékes önkormányzathoz azzal, hogy vásárolják meg tőle jelentős áron azt a földterületet, amelyet ő - nem minősítem, hogy milyen összegért - kapott meg annak idején. Tehát vásárolja vissza tőle az önkormányzat, mert az ő tulajdonosi jogait az előírásoknak megfelelően korlátozzák.

Mondok egy másik példát: Club Aliga. Zvi Frank úr olyan kevés pénzért vásárolta meg ezt a területet, hogy most a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomoz az ügyben. Az életbe lépő törvényjavaslat szerint elképzelhető lenne, hogy Zvi Frank úr egyszer csak megjelenik, és azt kéri, hogy a Club Aligának azt a részét, amely közvetlenül a Balaton-parttal határos - a Balaton-törvény szerint nem beépíthető 30 méteres sáv -, vásárolja vissza az állam, de majd ő fogja diktálni a piaci árat, amiért az államnak azt vissza kell vásárolnia.

Ezzel kapcsolatban benyújtottunk egy olyan törvényjavaslat-módosítást, amelyben azt kérjük - s kérem, hogy a tisztelt képviselőtársak ezt támogassák -, hogy akkor, ha már a megvásárlás pillanatában, a tulajdonba kerülés esetén fennállt az a bizonyos közérdekű cél - hogy érthető legyen: ott volt a Balaton-part, ott volt a Duna-part, s életbe lépett már a Balaton-törvény -, tehát fennállt a közérdekű cél a tulajdonba kerülés esetén, akkor ezzel a kisajátítási eljárással ne lehessen úgymond visszaélni.

Mivel az idő nagyon előrehaladt, még egy pontot szeretnék megemlíteni, s ez a fennmaradási engedélyek kérdése. Az indoklás szerint a fennmaradási engedélyek kiadásának szűkítéséről van szó. Én akárhogy olvastam, akár innen, akár onnan ezt a törvényi passzust, csak azt tudtam belőle kiolvasni, hogy az eredetiben benne volt még az, hogy az okozott érdeksérelem jelentéktelen, közérdeket nem sért - értelmezésem szerint ezt a két feltételt egyszerre kell értelmezni -, majd a mostani javaslatból az érdeksérelem jelentéktelensége már kikerül. Ezek szerint lehet jelentős is az érdeksérelem, és már megkaphatja a fennmaradási engedélyt? S a további előírás szerint ezt a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kéne? Szerintem ez életveszélyes, messze nem abba az irányba mutat, ami az építésüggyel kapcsolatos rendbetétel sürgető kényszere lenne, hanem tovább liberalizálja azt az egyébként rendkívül nagy összevisszaságot, ami ma jellemzi a magyar építésügyet.

Ez nyilvánvalóan csak egy technikai módosítás, de hadd említsem meg önöknek, amit egyébként nagy örömmel olvastam, hogy egy ponton nemcsak építésügyi, hanem építésfelügyeleti hatóságról is szól már a törvényjavaslat, ami azért jó, mert eddig gyakorlatilag észrevehetetlenek voltak az építésfelügyeleti hatóságok számban is és emberszámban is, nagyon kevés munkatárs dolgozott itt, Pest megyében egy vagy két fő. Nagyon jó lenne, ha ezt a hatósági rendszert komolyan, jelentősen megerősítenénk létszámban, kapacitásban, s minden módon próbálnánk ezt a rendszert egy kicsit jobban kiépíteni. Azt gondolom, megfontolandó lenne a kormány számára egy német típusú Baupolizei felállítása, mert most már erre volna szükség Magyarországon, egy olyan jellegű építésfelügyeleti eljárásra, amely nem a fennmaradási engedélyek kiadásának a lehetőségét bővíti - mint ahogy azt a javaslat teszi -, hanem inkább a bontási engedélyeknek szerez érvényt valóságos hatósági eszközökkel.