*

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mostanában gyakran halljuk, ahogyan a kormány programpontjaiban, az új Széchenyi-tervben, a miniszterelnök felszólalásaiban előszeretettel használja a fenntarthatóság kifejezést, bár legtöbbször leszűkítve a gazdaságra vonatkozóan. Ebből az derül ki számunkra, hogy a kormány, illetve a kormányfő nincs tisztában azzal, amit a fenntarthatóság a XXI. században jelent. Az ő fogalomtárukban ugyanis a természeti környezetünk olyasmi, ami jó, ha van, de amit könnyű szívvel fel lehet áldozni a rövid távú gazdaságfejlesztési célok érdekében.

Ezt tükrözi az is, hogy az önkormányzati választások győri fideszes sikerpropagandájának központi elemeként szolgáló Audi-beruházás ünnepélyes bejelentésekor feltett újságírói kérdésre, miszerint okozhat-e fennakadást a beruházásban az az aprócska tény, hogy az eladott és beépítésre szánt terület az európai Natura 2000 hálózat része, és kiemelt közösségi jelentőségű élőhely, Magyarország miniszterelnöke pusztán ennyit válaszolt: a kormány döntése nyomán semmilyen kétely nem vetődhet föl, B-tervre nincs szükség.

Ez a kijelentés több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt kérdéses, hogyan előlegezheti meg a miniszterelnök az Európai Bizottság folyamatban lévő vizsgálatának eredményét, ami a Natura 2000 területek beépíthetőségéhez járulhat hozzá a magyar állam által benyújtott dokumentáció alapján. Másrészt annak talán még nagyobb jelentősége van, hogy mekkora veszélyeket hordoz magában, ha egy ország miniszterelnöke a természetvédelem szempontjait még csak megfontolásra méltónak sem találja.

Az idő rövidsége miatt csak utalni tudok mondandóm elméleti hátterére. Az emberi lét alapjait a minket körülvevő természettől származó, úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatások adják. Azért van ivóvizünk, belélegzésre alkalmas levegőnk és ehető élelmiszereink, mert a földi ökoszisztéma kis részfolyamatai mindezt előállítják számunkra. A természet pusztításával tehát saját magunk és gyerekeink életfeltételeit tesszük visszavonhatatlanul tönkre, amelyet még a szárnyaló GDP sem lesz képes soha kompenzálni. Bizonyított tény, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások elvesztése már most komoly gazdasági károkat okoz. A jelenleg is zajló, a természeti krízisre megoldást kereső nagoyai ENSZ-tanácskozásra készülve közgazdászok megállapították, hogy a biodiverzitás és az élőhelyek elvesztése évente mintegy 2-5 milliárd dollárjába kerül az emberiségnek.

Ezért a magyar társadalom jövőjének szempontjából is rendkívül kockázatos és felelőtlen magatartásnak gondoljuk, ha az ország miniszterelnökének kommunikációjából az derül ki, hogy a hazai vagy európai természetvédelmi intézkedések csak valamiféle kényszerű kötöttségek, amelyeket a gazdasági fellendülés érdekében bármikor félre lehet söpörni. Ugyanis, és ezzel Orbán Viktor bizonyára tisztában is van, a miniszterelnök kijelentései üzenetként értelmezhetőek a társadalom számára. A kormányfő szavaiból kirajzolódó kormányzati attitűd közvetlenül vezethet a környezet- és természetvédelmi hatóságok leépítéséhez, az önkormányzatok zöldfelület-beépítési gyakorlatának felélénküléséhez, a nemzeti parkok jogosítványainak gyengítéséhez, a nemzeti parki szakemberek megfélemlítéséhez, elhallgattatásához vagy azonnali elbocsátásához, illetve az olyan befektetői magatartás elterjedéséhez, amilyet például az Auchan tanúsít a dunakeszi védett láp beépítésével.

Ez a szemlélet megerősítheti azt a helyzetet, ahogyan az állatorvosi lónak tűnő Audi-beruházás is megmutatta, hogy jelenleg egy tőkeerős nagybefektető számára szinte a legegyszerűbb megoldás, ha az államtól megvesz egy, eddig természetvédelmi oltalom alatt álló területet. Hiszen így direkt az ő számára meghozott kormányrendeletek segítségével kellő gyorsasággal olyan földtulajdonhoz juthat, amelynek beépítését nem nehezíti a zavaros, netán osztatlan közös tulajdonosi háttér, nem kell alkudoznia az előző tulajdonossal, és a hatósági engedélyekre sem kell sokáig várnia. Ugyanígy az önkormányzatnak sem kell a szakhatóságok, a szakértők és a nyilvánosság bevonásával megvizsgálnia minden lehetséges alternatívát a természetes élőhely megóvása érdekében. Mintha a miniszterelnöki bólintás felmentést adna a természetvédelmi jogszabályok betartása alól.

Azzal természetesen az LMP is tisztában van, hogy a beruházások szükségesek a magyar gazdaság számára. Azonban fontos lenne, ha a magyar kormány nem csupán a GDP-t tekintené a jólét és a jó kormányzás egyedüli mérőszámának, hanem más, az emberek életminőségét valóban mérő indexeket is számon tartana. Így talán elérhető lenne, hogy olyan gazdasági fellendülést tűzzünk ki célul, amely nem növeli tovább ökológiai lábnyomunkat, hanem összhangban van Magyarország táji, természeti adottságaival és a helyi közösségek valós, hosszú távú érdekeivel.

Hasznosnak tartanánk, ha Orbán Viktor kormányának retorikájában nem csak a mezőgazdaságra vonatkoztatva szerepelne, hogy a föld nem eladó. Ha a miniszterelnök hazánk természeti tőkéjére is megőrzendő értékként tekintene, az jelentősen hozzájárulhatna ahhoz, hogy magunk és utódaink alapvető szükségleteit önerőből ellátni képes nemzetté váljunk.