*

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Robert Owen, az első szocialisták egyike már a XVIII. században kijelentette: megfelelő eszközöket kell teremtenünk a kedvünk szerinti utazáshoz. Kétszáz évvel Owen után a mi úgynevezett szocialistáink egyes térségekben már a közlekedést is alapjaiban verték szét.

A hátrányos helyzetű Ormánságban az elmúlt öt évben az MSZP-SZDSZ-kormányzás idején még azt is felszámolták, ami megvolt: munkahelyeket, vállalkozásokat, óvodákat, iskolákat, önkormányzatokat, postákat, egészségügyi intézményeket, buszjáratokat és most március 3-án a vasúti személyszállítást. A teljes kifosztás okozta szegénységre népi mondás született, miszerint errefelé még a madár is tarisznyával jár. Mivel semmi sem maradt helyben, így az óvodásoktól az aggastyánokig mindenki utazni kényszerül, illetve kényszerülne, mivel a számukra megfizethetetlen buszjáratok a legtöbb helységben napi egy járatra lettek csökkentve; talán ez is közrejátszik a 80 százalékos munkanélküliségben.

Az immár megszűnt vasúti személyszállítást követő napokban a háború alatti, utáni jelenetek ismétlődhetnek meg: marhavagonokra felkapaszkodó, meggyötört emberek. Igen, hiszen a meghirdetett vonatpótló járatok az év háromnegyedében meg sem tudják közelíteni a falvakat. A lakosság be lesz zárva a térségbe, mint egykor a határsáv lezárása idején.

Ez a kormány hirdette meg az öngondoskodó állampolgár, az öngondoskodó térségek fogalmát - Magyarországon a kormányt kivéve ma már mindenki öngondoskodó. Hogyan gondoskodjanak magukról a polgárok, ha a kormány a nemzedékek alatt felhalmozott értékeikből folyamatosan kifosztja őket? Hogyan gondoskodjanak magukról, ha önök a térséget országos mértékben sújtó adóból egy fillért sem osztanak vissza, csak eladnak, megszüntetnek, elvisznek és elvesznek?