TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Tizennégyből immár a 7. vasútvonalról lesz most szó, mégpedig a mezőcsát-nyékládházi vasútvonal megszüntetéséről, illetve arra fogunk emlékezni, mert vissza ezt sajnos már nem fogjuk tudni csinálni.

Nagyon sajnálom, hogy a Gazdasági Minisztérium részéről senki nem volt ott szombaton este 20 óra 10 perckor, amikor elindult Mezőcsátról az utolsó vonat. Több mint 300 ember sírt, zokogott, hogy 101 éves történelemtől kellett elbúcsúzni. Mezőcsáton egyébként is sok család, szülő, nagyszülő, több generáció dolgozott a vasútnál.

De mit is hozott a térségben élők számára a vasútvonal megszüntetése? Elsősorban többletköltséget, hiszen aki Miskolcon dolgozik, annak az autóbuszbérlet megváltása havi 2400 forintos többletköltséget fog okozni, abban az esetben persze, hogyha a munkáltatója ezt nem fogja átvállalni, és ez nem nagyon jellemző. Aki csak egy napra beutazik Mezőcsátról vagy a térségből Miskolcra, mondjuk, orvosi vizsgálatra, annak a 300 forintos vizitdíj mellett 120 forinttal kell majd naponta többet fizetnie. De van, akinek napi 8 kilométer gyaloglást hoz ezen vasútvonal megszüntetése, így Igriciben az állami gazdaság lakótelepén lakóknak, Hejőpapin pedig a Dollártanyán lakóknak. Igaz, ez csak 50-60 ember, de ők is emberek, vidéki emberek. Nekik sem vonatuk, sem autóbuszuk nem lesz a jövőben, naponta oda-vissza 8 kilométert fognak majd gyalogolni.

Aztán azok, akik a jövőben autóbusszal fognak Miskolcra bejárni dolgozni, naponta, tisztelt államtitkár úr, 50 perccel többet fognak utazni. Akárhogy számoljuk, ez tízévente plusz egy év - ennyit jelent a Dél-Borsodban élőknek, a Mezőcsát környékieknek az önök reformnak nevezett vasútvonal-megszüntetése. Egyértelmű, hogy ezeknek az embereknek többe kerül, kényelmetlenebb, az idejüket, energiájukat áldozzák fel azért a döntésért, amit önök helytelenül hoztak meg.

Kérdezem, mi ennek az értelme. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)