*

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslat a Magyar Köztársaság két bűnügyi együttműködési tárgyú törvényét módosítja. Ez a módosítás egyrészt technikai jellegű, másrészt pedig jogharmonizációs célú módosítás.

Az 1996. évi XXXVIII. törvény immár tíz éve hatályban lévő szabályainak módosítására ez idáig igazából nem nagyon kellett sort keríteni, azonban a Magyar Köztársaság külkapcsolatai és a külföldi büntetőügyek Magyarországra történő áramlása, a külföldi elemeket tartalmazó ügyek, bűncselekmények számának növekedése miatt, a joggyakorlat egységesítése érdekében szükségessé vált a külföldi büntetőítélet érvényének elismerésére vonatkozó rendelkezéseknek a büntető törvénykönyvből és a büntetőeljárási törvényből való kiemelése és hatályon kívül helyezése, és azoknak ebben a törvényben történő újraszabályozása, egységes szabályozása.

Azokat az anyagi jogi, eljárásjogi és végrehajtási szabályokat, amelyeket jelenleg elszórtan a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény a külföldi ítélet elismeréséről tartalmaz, most a törvényjavaslatban az előterjesztő egy helyen, az 1996. évi jogsegélytörvényben kívánja elhelyezni. Ezzel összefüggésben az előterjesztő újraszabályozza a törvénynek a külföldi szankciók végrehajtására, átvételére vonatkozó fejezetét.

A törvény második része a 2003. évi CXXX. törvényhez kapcsolódik, amely az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről rendelkezik. Az előterjesztő ennek kiegészítésére tesz javaslatot azon indoknál fogva, hogy a vagyoni jellegű joghátrányok, a pénzbüntetések kölcsönös elismerésének elvéről szóló európai uniós kerethatározat 2007. március végéig szükségessé teszi ezeknek a szabályoknak az átültetését. A törvényjavaslat ennek a kerethatározatnak a végrehajtása érdekében jogharmonizációs okokból javasolja a vonatkozó törvény kiegészítését.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezekkel a szándékokkal képviselőcsoportunk egyetért, és a törvényjavaslat elfogadását támogatja. Azonban itt kell hogy megemlítsek egy olyan esetet, amelyről már az alkotmányügyi és igazságügyi bizottság ülésén is beszámoltam, és valóban azt kértem az előterjesztőtől, hogy adjon erről tájékoztatást a bizottságnak, ugyanis egy bűnügyi jogsegélyről szóló törvényt, mint minden más törvényt, az minősít, hogyan lehet végrehajtani, hogyan hatályosul a valóságban.

Jelen törvényjavaslatban helyet kapott a külföldi ítéletek érvényének elismerése, a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele, valamint a magyar bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átadása. Ez utóbbi esetben csak remélhetjük, hogy a külföldi hatóságok is ugyanúgy érvényt szereznek a Magyarországon kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtásának, mint ahogy a magyar hatóságok is tiszteletben tartják és végrehajtják a külföldi bíróságok ítéleteit.

Miről is van szó? Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Magyar Köztársaság ebben a jogszabályban felajánlja azt a lehetőséget, hogy amennyiben Magyarországon elítélnek egy külföldi állampolgárt, akkor ennek a büntetésnek a végrehajtását az illető a saját országában töltheti le, és ugyanígy egyébként viszonosan ezt a Magyar Köztársaság elvárja. De engedjék meg, hogy ideidézzek egy történetet, amelyet egy újság a következőképpen írt le: "Hét év - ennyi ideje harcolnak az igazság győzelméért Zoltai Bencéék. Gyermekeiket, Marcit, aki 4 éves volt és Petrát, aki 2 éves volt, a járdán gázolta halálra Ciaran Tobin ír állampolgár. Az ír férfit a magyar hatóságok börtönre ítélték, de hazája nem adja ki. Ciaran Tobin ugyanis még a nyomozás ideje alatt elhagyta az országot. Távollétében három év börtönre ítélték, és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene. Tavaly januárban őrizetbe vették írországi otthonában, de elengedték. Azután nemrég úgy döntött az ír bíróság, hogy nem adja ki hazánknak Ciaran Tobint."

Nos, ez a szomorú történet azt bizonyítja, hogy bizony minden törvény annyit ér, amennyit végre lehet hajtani belőle. Én arra kérem itt az Országgyűlés plenáris ülésén is az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkárát, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium vizsgálja meg ezt az esetet abból a szempontból, hogy van-e nekünk, törvényhozóknak valamilyen feladatunk, valamilyen lehetőségünk arra, ha nem is a konkrét esetben, de a jövőben ilyen még egyszer ne fordulhasson elő, hogy Magyarországon két kisgyermeket halálra gázolnak, majd utána egy európai uniós tagállam polgára el tud menekülni a felelősségre vonás alól, és a saját országa nem adja ki Magyarországnak.

Azt se bánnánk egyébként, ha nem a kiadást alkalmaznák, azt se bánnánk, ha a hazájában büntetnék meg, de éppen azért, mert egy közösségnek, az Európai Uniónak vagyunk a tagjai, ebben a közösségben azonos jogelvek érvényesülnek, és azonos sérelmet jelent az, ha két kisgyermeket halálra gázolnak. Ezt az ír hatóságokkal is, gondolom, a Magyar Köztársaság kormánya megteszi, hogy közli ezeket a szempontokat.

Szeretném hinni azt, hogy már ebben a konkrét esetben is el lehet járni, és bízom is ebben, de nekünk, törvényhozóknak az a kötelességünk, hogy a jövőre nézve alkossunk olyan szabályokat, amelyek lehetővé teszik azt, sőt elkerülhetővé teszik azt, hogy ilyen érdeksérelem egy család életében megtörténjen. Nyilván a büntetés nem tudja visszaadni a gyermekeiket, de az, hogy az elkövető valóban megbűnhődjön, az az Európai Unió közösségén belül, ezeknek az országoknak az értékközösségében természetes igény, és ezt a természetes igényünket közölni is kell az ír hatóságokkal.