IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Minden tiszteletem a kormánypárti képviselőké, hiszen amit ma mutatnak, az egy gyönyörű, hősi harc, egy olyan utóvédharc, amikor már a háborút elvesztették. Én azt hiszem, hogy mindaz, ami holnap fog történni a Magyar Országgyűlésben, ami anyagot olvashatunk másfél napja, mind-mind ellentmond annak, amikor önök itt felszólalnak, és bizonyítani akarják a 2003-as év nagyszerűségét. Minden tiszteletem, megértem, hogy kormánypárti képviselőként a mundér becsületének megvédése borzasztó fontos, de azt hiszem, ha az összképet megvizsgáljuk, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy hogyan sikerült a 2003-as év, akkor erre önök adták meg a pontos választ.

Ha megnézzük a 2003-as indulást, akkor azt mondhatjuk, hogy nagy reményekkel kezdte el a tervezést a kormány. Sajnos, nem teljesült. Mindannyian pontosan látjuk, hogy 2003-ban az elmaradt béremelések okozta kárt például az önkormányzatoknál már a parlamenti vita idején belátta mindkét kormánypárti frakció, hiszen különben nem jöhetett volna létre a bérhiki intézménye. Igaz ugyan, hogy már abban a helyzetben is tudtuk, hogy kevés lesz ez az összeg, hiszen az önkormányzatokat sokkal nagyobb mértékben terheli a forráshiány, az önkormányzatok sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek.

Ha megvizsgálnánk azokat a nyilatkozatokat, amiket 2003 januárjában, 2003 februárjában tettek önkormányzati vezetők a kormánypárti oldalról, akkor bizony azt láthatjuk, hogy nem dicsérték agyon az akkori anyagi helyzetet. Nyilvánvalóan próbálták menteni a helyzetet, és próbálták az önkormányzat gazdálkodásában megtalálni azt a lehetőséget, amivel ezek a forrásokat, ezeket a lyukakat betömködték. Ül itt most is olyan képviselő, aki egymilliárdos hiányról beszélt az önkormányzatot illetően, igaz ugyan, hogy az önkormányzat a mai Magyarországon olyan helyzetben van, amely elbírta ezt a komoly hiányosságot.

Ha tovább nézzük 2003-at, azt is mondhatjuk, hogy bizony megpróbálta a kormány egy olyan köpönyegbe csomagolni a megszorításokat, aminek Európai Unió a neve. Az európai uniós kötelezettségekre való hivatkozással olyan mértékű áfaemelést láthattunk 2003-ban, amelyhez mérhető nagyon-nagyon kevés volt. Mindannyian tudjuk, hogy a 12 százalékos áfából a 25 százalékosba tettek át olyan tételeket, amelyeket nem volt túlságosan szerencsés. Volt olyan is, amit beláttak, hogy ez így nem tartható, és az idei évben már másképpen van. De úgy hiszem, ez is azt jelzi, hogy már 2003-ban előre érezték, milyen komoly problémák vannak, de mégis természetszerűleg végigcsinálták az évet, és levonták a következtetést.

Balogh képviselőtársam az előbb kifejtette, hogy a területfejlesztésben milyen óriási előrelépések történtek. Ha a konkrét számokat nézzük, főleg a szűkebb pátriánkban, a Nyugat-Dunántúlon, akkor azt láthatjuk, hogy a területfejlesztési források bizony nagyon-nagyon elmaradtak. A 2003-as év volt az, amikor akár Győr-Moson-Sopron, akár Vas és Zala megye rosszabbul járt, mint a korábbi években. Mondhatjuk erre azt is, hogy nyilván olyan fejlettek Magyarországon, amely fejlettség nem kíván támogatást, de mégis felhívnám a figyelmet arra, hogy a Magyarország keleti és nyugati fele közötti különbség kisebb, mint ami Magyarország és Ausztria között megvan, tehát a nyugati határon élők effektíve nagyobb különbséget élnek meg. Az, hogy a forráselosztásban ezt hogyan és miképpen kell kompenzálni, egy másik törvényjavaslat vitájának a helye, de úgy hiszem, hogy kimondottan eredményekről beszélni ilyenkor nem túl szerencsés. Tehát láthattuk, hogy több területen is szűkítettek.

Azt hiszem, az otthonteremtés eklatáns példája mindannak, amikor vizet prédikál, és bort iszik a kormány, amikor arról beszélnek, hogy szélesítik a kedvezményezettek körét, ugyanakkor pedig abban az évben, 2003-ban kétszer is szűkülnek a lehetőségek, mindannyian tudjuk, egyszer a nyár kezdetekor, egyszer pedig karácsony előtt kaptunk egy szűkítő csomagot. Jól jelzi az a pánikroham, amit éppen ekkor a bankoknak kellett átélni, hogy az emberek hogyan és miképpen élték meg az otthonteremtéssel kapcsolatos változásokat.

Az előbb Gruber Attila elemezte az európai integráció helyzetét. Én is azt mondhatom, hogy bizony az európai integráció kapcsán sem teljes fokú volt a kormány tevékenységének az átgondolása, hiszen maga az Állami Számvevőszék állapítja meg, hogy bizony olyan költségvetési tétel, mint például a népszavazás, előre tervezett lehetett volna. Az átgondolatlanság jellemezte ebben a kérdésben a kormány tevékenységét. Nyilván az általános céltartalék azért tartalék, hogy oda olyan összegeket teszünk be, amiket aztán váratlan célokra használunk fel, de azt hiszem, amikor a kormánypárti retorika arról szólt, hogy egy európai uniós népszavazást meg kell tartani, nem tekinthető váratlan eseménynek.

Az már csak egy meggy a habos tortán, hogy amikor ezeket az európai uniós forrásokat megpróbálták áthelyezni, és az uniós népszavazással kapcsolatban az összeget helyre tenni, akkor a Belügyminisztériumban - Kosztolányi Dénes képviselő kollégámnak felhívom a figyelmét az ilyen irányú megjegyzésre, hiszen úgy látszik, hogy különös szakértője a Belügyminisztériumnak és az ott történteknek - az európai uniós népszavazással kapcsolatban az államháztartási törvénnyel ellenkező módon helyeztek át forrásokat. Tehát a Belügyminisztériumban megfejelve az előre nem tervezhetőséget - bár lehet, hogy éppen ennek okán a kapkodás miatt -, szabálytalanságot is követtek el.

Ezt a következőképpen fogalmazza meg a számvevőszéki jelentés: az Áht. bekezdésében előírt követelményeknek, mely szerint előre nem tervezhető kiadásokra használható fel a tartalék, az európai uniós népszavazás lebonyolítására támogatást kapott BM Központi Adatfeldolgozó nem minden esetben felelt meg. Nyilván itt egy óvatos megfogalmazása van annak, hogy szabálytalan volt ez a módozat.

Az európai uniós források felhasználásáról az Igazságügyi Minisztériummal kapcsolatban is a Számvevőszék megemlíti, hogy - pontosan idézem - az IM-fejezet a 2003. évben hatályos jogszabályok összefüggéseiben nem határozta meg pontosan az Európai Közösség által jóváhagyott és rendelkezésre bocsátott pénzügyi keret mellé a költségvetés által az adott évre jóváhagyott nemzeti keretből a költségvetési év végén az intézmény rendelkezésére álló előirányzat-maradvány minősítését. Itt nyilván említhető, hogy hát, nem történt meg, ez micsoda apró dolog, viszont ebben is azt láthatjuk, hogy tervezetlenség történt.

Többen beszéltek már a SAPARD- és az ISPA-pályázatok gyenge kihasználtságáról. Az az anyag, ami a mai bizottsági ülésünkön szerepelt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium részéről, azt erősítette meg, hogy a felhasználás gyakorlatilag az idei évben történt a SAPARD-programokkal kapcsolatosan. A PHARE-gondokról részletesen hallhatunk, a számok ismeretében pedig egy kulcskérdése az európai uniós csatlakozásnak, hogy hogyan tanulunk meg pályázni.

A hozzászólási idő végéhez közeledve csak jelszószerűen említeném meg azokat a botrányokat, amelyek szintén az európai uniós csatlakozással kapcsolatban voltak. Mindannyian tudjuk, hogy az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány működése hogyan és miképpen zajlott, például ott a közbeszerzési eljárással voltak komoly problémák. Vagy említhetném a nemzeti fejlesztési tervet is, amelynek a fordítói megbízása hagyott kívánnivalót maga után. Tehát az Európai Unióval kapcsolatban kapkodás látható, kérdés, hogy hogyan alakul jövőre. Füle képviselő úrhoz csatlakozva a meglátását tudom erősíteni, ő azt mondta, hogy az európai uniós forrásokat a jövő évben biztosan nagyobb arányban fogjuk felhasználni. Én is úgy hiszem, hiszen ha látjuk a tavalyi költségvetési számokat, tudjuk az ideit, és látjuk, hogy a kormány hány konkrét ígéretet tesz a jövő évi számokról, akkor bizony azt mondhatjuk, hogy a magyar önkormányzatoknak, a magyar kis- és középvállalkozásoknak a belső források hiányában már nem marad más lehetőségük, csak az Európai Unió felé fordulni, az ottani pályázatokon való nagy számú részvétellel megpróbálni forráshoz jutni.

(19.40)

Nem szép a kép, ezt önök is pontosan tudják; elmondták az emberek június 13-án a véleményüket, elmondták önök maguk is a véleményüket, hiszen holnap már az új kormány programját vitatjuk, jövő héten új kormányról szavazunk. Azt hiszem, a 2003. évet, az akkor történteket ez összegzi a legjobban.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)