DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A magyar nép körében felekezetre való tekintet nélkül nagy örömet keltett II. János Pál Õszentsége azon döntése, amellyel boldoggá avatta Apor Vilmos gyõri püspököt, aki élete feláldozásával védte meg részeg szovjet katonáktól a védelmét kérõ magyar nõk életét, erényét, erkölcsi tisztaságát. Mártíromságával az egész világnak fényes példát adott.
Rajta kívül századunkban többen mutattak magyar papok és világiak egyaránt életszentséget, és perük - így nevezik a kanonizáció hosszú és szigorú vizsgálatát - hosszú ideig elhúzódhat, amíg a római Szent Péter-templomban a pápa kihirdeti a boldoggá nyilvánító brévét, ami a jelölt életét, erényeit, a kapcsolódó csodákat, írásait, mártíromságát hitelesen taglalja.
(20.50)
Az eljárás hosszú ideig, néha évszázadokig elhúzódhat. Mindezt megérti a hívõ emberek tömege, mégis szeretné, ha a XX. század két legnagyobb hatású magyar katolikusa, a hetven éve, 1927-ben elhunyt Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök és Mindszenty József, a détante áldozatát is vállaló mártír hercegprímásunk is közelebb kerülne boldogként a szentek megdicsõüléséhez.
Úgy vélem, a Katolikus Egyház megtette a szükséges lépéseket a kanonizáció érdekében azért, hogy a pápa a krisztusi szociális gondolat harcos hirdetõjét, Prohászka Ottokárt, s a hitéért sokat szenvedett Mindszenty Józsefet szentté avathassa.
Javaslom, hogy a magyar kormány a rendelkezésére álló, elsõsorban diplomáciai eszközökkel segítse elõ, hogy a magyar társadalom által szorgalmazott méltó és igazságos boldoggá avatások még évezredünkben megtörténjenek.
Köszönöm, hogy meghallgattak.