DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Sebõk János képviselõ úr a Hszt. 80. § (4) bekezdésében foglaltakra hivatkozva nyújtotta be önálló indítvány formájában ezt az országgyûlési határozati javaslatot. A törvényi felhatalmazás ellenére eddig a kormány azért nem tett elõterjesztést ebben a kérdésben, mert a fegyveres szervek közül a Magyar Honvédség a törvény hatálybalépése óta jelentõs átalakuláson megy keresztül. Hosszabb távra is véglegesnek tekinthetõ szervezeti formáját csak ennek az esztendõnek a végére éri el, s amíg ez nem történt meg, nem lett volna praktikus dolog a tábornokok számában annak kockázatával döntést hozni, hogy ezt rövid idõn belül, akár többször is módosítani kell.
Sebõk képviselõ úr önálló indítványa tehát, ha úgy tetszik, megelõzte a kormánynak azt az elõterjesztését, amely majd a tavaszi ülésszakon került volna a tisztelt Ház elé. Ha már viszont így történt, és az Országgyûlés tárgysorozatába vette a határozati javaslatot, akkor feltétlenül kell egy kísérletet tennünk arra, hogy elfogadása esetén a határozat valamennyi érintett fegyveres testület sajátosságainak figyelembevételével történjen. Azért fogalmazok így, hogy kell egy kísérletet tennünk, mert a fegyveres testületek szervezetei, funkcióik, azok a sajátosságok, amelyeket célszerû figyelembe venni a tábornokok létszámának meghatározásánál, oly mértékben eltérnek egymástól, hogy nagy biztonsággal kimondható: nem lehet célravezetõ ezen a téren olyan megoldás, amely azonos séma alapján kezeli a különbözõ fegyveres testületeket. Márpedig a napirenden lévõ indítvány ezt teszi, amikor kimondja, hogy a létszám tekintetében kétezer fõre lehet egy tábornokot kinevezni.
Engedjék meg, hogy egyetlen példával érzékeltessem ennek a filozófiának a tarthatatlanságát. Más fegyveres testületektõl eltérõn a honvédségnek két hadrendje, így két létszáma is van. Gondolom, nem vitatja senki, hogy a hadsereg szervezetében éppen a tábornoki rendfokozatokhoz is kötött beosztásokat magukba foglaló vezetõ szervek azok, amelyek ugyan a háborús hadrend mûködtetését szolgálják, ám békeidõszakban is élniük, dolgozniuk kell. Tehát ha az elõterjesztõ a Magyar Honvédség esetében is a békelétszám alapján akarja megállapítani a tábornokok létszámát, akkor figyelmen kívül hagyja a háborús hadrendet. Ha viszont nem így gondolta, akkor ezt jelezni kellene az indítványban.
További, a javaslat tartalmát érdemben is befolyásoló - a kormány szerint kedvezõtlenül befolyásoló - kérdés, hogy a határozati javaslat több pontjában túlterjeszkedik a törvényi felhatalmazáson; például a 3. pontban, amikor az elérhetõ legmagasabb rendfokozatokról rendelkezik, hiszen ezt a Hszt. szabályozza; az 5. pontban, amikor a tábornoki rendfokozat elérésének feltételeként 15 éves szolgálati viszonyt szab meg, hiszen ez egyértelmûen csak törvényben lenne szabályozható, azon túlmenõen, hogy ez a megkötés nem is indokolt. Vagy például ez a megkötés nincs összhangban más jogszabályokkal, például azzal a kormányrendelettel, amely a tábori lelkészi szolgálatokról rendelkezik, hiszen ez a kormányrendelet kimondja, hogy az érintett egyházak hatéves ciklus elteltével új vezetõt jelölhetnek a tábori lelkészi szolgálatok élére, és ez tábornoki rendfokozattal együtt jár. A javaslat 7. pontja a köztársasági elnök hatáskörét érinti; erre nézve pedig országgyûlési határozattal hatályban lévõ eljárási szabályt nem lehet módosítani.
Az elmondottakból tehát az következik, hogy az elõterjesztést több ponton módosítani kell annak érdekében, hogy elfogadható legyen. A kormány úgy ítéli meg, hogy a tartalmi kérdésekben történõ egyetértés esetén ez technikailag megoldható. Ehhez azonban a szükséges egyeztetéseket el kell végezni. Ezt kezdeményezni fogjuk az elõterjesztõnél és az érintett bizottságoknál. A kivitelezéshez azonban idõ kell.
Ezért a kormány azt indítványozza a tisztelt Országgyûlésnek, és erre kérjük az elnök urat, hogy az általános vitát ma ne zárja le, hanem napolja el. Köszönöm figyelmüket.