DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A részletes vitánál tartunk, és mint a felsorolásból is hallhattuk, a részletes vita tagolása szám szerint nem úgy zajlik, hogy 1-tõl 10-ig, 10-tõl 20-ig és a többi, hiszen itt egybefüggõ kérdésekrõl van szó, minden módosító javaslat a társadalombiztosítási költségvetésnél is feltételezi, hogy a kiadást valami módon ellentételezzük a bevétellel.
Akkor, amikor az általános vitában a Magyar Demokrata Fórum elmondta azt az álláspontját, hogy a nyugdíjreform és a jövõ évi nyugdíjemelés költségvetési, társadalombiztosítási költségvetési megalapozottságát nem látjuk biztosítottnak, hiszen ez az idei nettó munkabér-növekedés függvénye - amelyrõl még most csak becsléseink vannak -, akkor úgy véltük, hogy 22 százalék körül lesz az idei nettó munkabér-növekedés; ennek következtében törvényes kötelezettségünk, hogy a nyugdíjakat ennek megfelelõen emeljük.
(18.00)
Ennek a fedezetére a jelenleg elõterjesztett társadalombiztosítási költségvetés 19 százalék emelésre tartana lehetõséget, azzal a feltétellel, hogy majd az év második felében visszatérünk - az esetleges magasabb nettó munkabér-növekedésnek megfelelõen - egy második emelésre.
Ez így szép, csak éppen ennek meg kell teremteni a költségvetési fedezetét; különben garantáljuk, hogy ha nem 19, hanem 22 százalék lesz a nettó munkabér- növekedés, akkor nem lesz rá pénz a társadalombiztosítási költségvetésben.
Ezért a Magyar Demokrata Fórum úgy véli, hogy ennek a fedezetét most meg kell jelenítenünk. Sõt, ennek biztosítására az állami költségvetésben is ennek megfelelõ javaslatot tettünk, amikor azt mondtuk, hogy a nyugdíjreform, a magánpénztárak belépése miatt várható társadalombiztosítási bevételkiesést valami módon kompenzálnia illene a költségvetésnek, hiszen erre a pénzügyminiszter úr a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény elfogadásakor ígéretet tett. A 20 milliárdot nem tartja megalapozottnak a társadalombiztosítási, illetve a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, mondván, hogy nem becsülhetõ, hányan lépnek át önként az új rendszerbe.
Mi - velük egyetértve - továbbra is azt tartjuk, hogy ezen túl is gondot jelent, hogy mi történik akkor, ha magasabb lesz a nettó munkabér-növekedés. Tehát az a véleményünk - és ezt az állami költségvetésrõl szóló törvényjavaslatnál is megfelelõ módosító indítványokkal kifejeztük -, hogy a 20 milliárdnál nagyobb összeg az, ami kívánatos lenne, hogy a központi költségvetésbõl átkerüljön a társadalombiztosítás nyugdíjalapjának költségvetésébe.
Önök nagyon jól tudják, és már várom is, hogy valaki megszólaljon, hogy: igen ám, de mibõl? Az állam várható bevételei között jövõre egy jelentõs tétel fog megjelenni, mégpedig: a tervezettnél nagyobb arányú privatizációs bevételekbõl az állami tartozások fedezetére, annak kifizetésére történõ átcsoportosítás miatt az állami költségvetés kamatterhei csökkenni fognak. Ennek a kamatteher-csökkenésnek a terhére javasoltuk, hogy a társadalombiztosítás, a Nyugdíjbiztosítási Alap kapja meg azt az összeget, amely szükséges ahhoz, hogy a várható 22 százalékos nyugdíjemelés fedezete megteremtõdjék, és ne kerüljön sor társadalombiztosítási pótköltségvetésre, hiszen szükségszerûen sor kell hogy kerüljön rá, hogyha a nettó munkabér- növekedés nagyobb lesz 19 százaléknál. Ez a kamatnyereség tulajdonképpen nem jelenti azt, hogy a privatizációs bevételbõl kívánjuk a nyugdíjasokat kárpótolni az elmúlt hosszú idõszak reálérték-veszteségéért, tehát nem arról van szó, hogy feléljük azt a tõkét, azt a jövedelmet, amelyet a privatizáció megteremtett, csupán ennek hozadékát, a kamatcsökkentést kívánjuk erre a célra fordítani.
Miért tartjuk ezt méltányosnak? Méltányosnak tartjuk azért, mert a privatizációban az állam számára szerzett jövedelmek alapját, a privatizált tulajdont a mai nyugdíjasok az életük során munkájukkal teremtették meg. És hogyha ezt nem kárpótlásként, magának az eladási összegnek egy részeként kapják meg, hanem csupán abból a plusz nyereségbõl, amit a kamatmegtakarítás jelent, teremtjük meg a törvény által elõírt nyugdíjemelés feltételeit, akkor úgy érzem, ez nem méltánytalan igény a nyugdíjasok részérõl. Ez az õ pénzük, és ennek a haszna az õ nyereségük kellene hogy legyen. Annál is inkább, mert törvény kötelezi az Országgyûlést, hogy a nettó munkabér-növekedés arányában emelje a nyugdíjakat.
Az a megoldás tehát, hogy 19 százalékkal emeljük a saját jogú nyugdíjak összegét, és a különbséget az özvegyi nyugdíjak emelésére fordítsuk, globálisan az egész nyugdíjas-társadalom szempontjából megfelelne a feltételnek, csakhogy nem arról van szó, hogy a nyugdíjakra fordítható fõösszeget kell növelni a nettó munkabér-növekedés arányában, hanem a nyugdíjakat. Tehát a 22 százalék saját jogú nyugdíjemelés mellett, és nem annak a rovására kívánjuk javasolni az özvegyi nyugdíjak megfelelõ korrekcióját, amit szintén szükségesnek és igazságosnak tartunk.
Most a számokra lefordítva, hiszen költségvetésrõl van szó: ez bizony 24 milliárd kemény magyar forintot jelentene. A 40 milliárdos remélt és számított kamatmegtakarításból ez bõven futná; s ez a 24 milliárd úgy oszlana meg javaslatunk szerint, hogy 20 milliárd kellene arra, hogy a saját jogú nyugdíjakat 22 százalékkal emeljük, és 4 milliárd arra, hogy emellett - és nem ennek rovására - megvalósítsuk az özvegyi nyugdíjak korrekcióját.
Véleményünk szerint mind a két indítvány megalapozott, nem jelent az állami költségvetésnek külön terhet, hiszen ez egy nem várt jövedelem, egy nem várt többletbevétel, és igencsak méltányos, mint mondtam, a nyugdíjasoknak. Azon kívül, hogy az általuk megtermelt érték hasznáról van szó, ráadásul még a leginkább szenvedõi voltak a gazdasági átalakulásnak; a nyugdíjak reálértéke jelentõsen csökkent, és ez a jelentõs csökkenés azt jelenti, hogy ha most 19 százalékkal emelnénk a nyugdíjakat - mint ahogy az eredeti elképzelés ezt tartalmazza -, akkor a '93. évi nyugdíj reálértéke mindössze 15 százalékkal csökkenne. Ahhoz, hogy ez ne 15 százalékkal csökkenjen, hanem csak 12-vel, szükségesnek tartjuk ezt a plusz 3 százalékot, amire mind az állami költségvetés, mind a társadalombiztosítási költségvetés bevételi oldalánál - nevezetesen az ajánlás 3. pontja szerint - javaslatot tettünk.
Nagyon sajnálom, hogy a kormány, a kormánypártok ennek az erkölcsi súlyát és politikai hasznát egyaránt képtelenek voltak felfogni: ezt a javaslatunkat tehát nem támogatja a kormány, és nem támogatják a bizottságban többségben lévõ kormánypárti képviselõk.
Van még idõ, hogy végiggondolják az álláspontunkat, és lehetõséget adjunk arra, hogy a végiggondolás után korrigálják is az álláspontjukat; fenn fogjuk tartani, és külön szavazást fogunk kérni errõl a kérdésrõl.
Addig azt kérem, hogy mindenki még egyszer gondolja végig, hogy mi mibe kerül, és mennyi haszna lehet. Köszönöm szépen.