DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Aki a napokban hallotta nyilatkozni a kisebbik kormánypárt elnökét, frakcióvezetõjét és közlekedési miniszterét, joggal gondolhatja, hogy nagy baj van a Szabad Demokraták Szövetségénél. Itt elsõsorban a Dunán újból létesítendõ kétgátas megoldással kapcsolatos, egymásnak teljesen ellentmondó nyilatkozatokra utalok. (Vancsik Zoltán: Nem tudsz olvasni?) A legnagyobb gondban azonban Kuncze Gábor belügyminiszter úr van, akinek maradéktalanul eleget kellene tennie a rohamosan (Dr. Toller László: Rohamosan?) romló közbiztonság megszilárdításának és a törvényesség védelmének. Ez azonban számtalanszor ütközik szabadelvû párttársainak sajátságos elvárásaival.
E meghasonlott állapotot szemléletesen példázza a székesfehérvári Rádió utcai eset. A belügyminiszter úr ahelyett, hogy a 147/1994-es kormányrendeletben meghatározott feladatát és hatáskörét teljesítené, tehát hogy megállítaná a sorozatos robbantásos merényleteket, gátat szabna a rohamosan terjedõ bûnözésnek, megerõsítené a rendõrség személyi állományát, megakadályozná az önkormányzatok vagyonvesztését és anyagi ellehetetlenülését, az elmúlt hónapokban - szûk pártpolitikai érdektõl vezetve - többször pótcselekvésre ragadtatta magát.
A választópolgárok elõtt is világos és egyértelmû, hogy a székesfehérvári polgármester és az önkormányzat törvényesen járt el akkor, amikor a jogcím nélküli, rosszhiszemû lakáshasználók kilakoltatásáról intézkedett. Egyben humánusan is cselekedett a város polgármestere, amikor ilyen helyzetben fedélhez kívánta juttatni szerencsétlen sorsú honfitársainkat.
Megdöbbentõ és elfogadhatatlan, hogy a belügyminiszter - hatáskörét túllépve - nemhogy beleszólt az önkormányzat intézkedésébe, s ezzel akarva- akaratlanul megkérdõjelezte a független bíróság döntését, hanem ellentétet is szított a város polgárai között. Kuncze Gábor, belügyminiszteri kötelezettségét elfelejtve, kicsinyes pártérdek szolgálatába állt, különös tekintettel arra, hogy Horváth Aladár szabaddemokrata képviselõ, Konrád György és Vitányi Iván is fogadatlan prókátorként beavatkoztak a Rádió utcaiak életébe.
(17.00)
Ez utóbbit egyébként az érintettek is megerõsítették akkor, amikor felismerték, hogy ettõl sorsuk nem fordul jobbra, hanem csak eszközzé váltak. A belügyminiszter úrnak ez a lépése hasonló, mint a sátoraljaújhelyi, a dabas- sári iskolával kapcsolatos megnyilatkozása és a parlament elõtti tüntetés brutális leverése. (Zaj a kormánypártok padsoraiban.)
A Rádió utcai történések - meggyõzõdésem - a cigányságnak ártottak a legtöbbet, és indokolatlan feszültséget gerjesztettek a társadalomban. Joggal kérdezték például a 30 millió forinttal kapcsolatosan a kunszentmártoni károsultak, hogy ilyen természeti katasztrófa esetén miért csak 5 ezer forintot kaptak személyenként. És természetesen a lakásra várók ezrei is joggal felvetik a kérdést, õk mikor jutnak emberhez méltó otthonhoz.
Tisztelt Országgyûlés! A feledékenyek kedvéért - a mai napon ennek különösen reneszánsza van - idézek a kormány választási programjából: "Biztonságot adunk a polgároknak, megalapozzuk a családok boldogulását, és megteremtjük Magyarország felzárkózásának esélyeit a fejlett államokhoz.". Ehelyett 1995-ben és '96-ban a reálbérek 20 százalékkal zuhantak, a családi támogatások GDP-hez viszonyított aránya '93-ban a 4,1 százalékról '96-ban 2,2 százalékra, csaknem a felére zuhant. Ma már a gyermekek több mint egyharmada él a létminimum alatt, és óvatos becslések szerint ma Magyarországon mintegy 150 ezer gyerek éhezik.
A Magyar Köztársaság alkotmánya szerint: "A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz, öregség, betegség, rokkantság, özvegység és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.". Ugyancsak az alkotmány rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.
Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Demokrata Fórum meggyõzõdése, hogy az alkotmányban írtakat a kormánynak kell betartani, és a mindenkori kormány feladata, hogy mindenki ebben az országban betartsa a törvényeket, és származásától függetlenül emberhez méltóan éljen.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)