BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Egy hónapja napirend elõtt felhívtam a figyelmet arra, hogy Bõs-Nagymaros ügyében ismét fellángoltak az indulatok, és ha a kormány tovább halasztja az ad hoc bizottság felállítását, akkor az egész kérdést ismét bizalmatlanság fogja övezni.
Mindenki teljes megdöbbenésére a kormány jelen lévõ tagjai nem is válaszoltak. Akkor nem értettem, ma azonban már nagyjából sejtem az okát: feltehetõleg az volt, hogy nem ismerték az úgynevezett hivatalos álláspontot. A hivatalos álláspontot - idézem a kormányszóvivõt - a "szûkebb grémium" nevû kabinet hozta meg, ez ott született, amelynek ülésén érdekes módon a különbözõ javaslatokat kidolgozó vízügyi szakminisztériumból sem volt jelen senki. Hogy ezt a hivatalos álláspontot nem sikerült könnyen elfogadtatni - hogy is mondjam csak: ténylegesen elfogadtatni -, azt mutatja az is, hogy össze kellett hívni a koalíciós egyeztetõ tanácsot, és hogy ez nem járt teljes sikerrel, azt a két kormányzópárt most elhangzott álláspontja közötti különbség tükrözte.
A parlament környezetvédelmi bizottságának ülésén - amely tudvalévõleg egy szakbizottság - két alkalommal is több órát eltöltöttünk, nemcsak képviselõk, hanem önkormányzati képviselõk a megyékbõl és különbözõ polgári szervezetekbõl, és ott sok mindenrõl szó esett több órán keresztül, például "a nemzeti konszenzus jegyében történt tárgyalási stratégia ígéretérõl", valamint "hiteles, átlátható tájékoztatásról", három alternatíváról - de 450 milliárd forintos kisgát megépítésérõl nem. Valahogy olyan sumák dolog ez az egész!
Az a kormányzati eljárás, ami lassanként itt, a parlamentben is kezd meghonosodni, és amelyet az utóbbi idõben többször megtapasztaltunk, amely szavakban deklarálja a hitelességet, valójában azonban elkendõzi a szándékot, szóval ez a kormányzati eljárás a Magyar Demokrata Néppárt számára elfogadhatatlan.
Gondolom, mára világossá vált mindenki elõtt, hogy itt tényleg nem babra megy a játék, csak a kérdés az, hogy ki fog dönteni. Mi a különbség a '77-es és a '97-es döntés között, ha egy ilyen országos jelentõségû kérdésben a parlament helyett a kormány "szûkebb grémium" nevû kabinetje dönt? Hála istennek, többpárti parlamenti demokráciában élünk, és idõnként nem árt, ha ezt a kormány is tudja.
A Néppártnak az a véleménye, hogy a Hága óta történtek tükrében elengedhetetlen a tényleges parlamenti ellenõrzés, az ad hoc bizottság felállítása. A Néppárt az a párt, amely a reális és tisztességes kompromisszumokat keresi, és ezt mindenkitõl elvárja, a környezetvédõktõl is. De ez az egész procedúra, ami Hága óta történt, árnyékot vet a jövõre.
Miniszterelnök úr beszélt a NATO-ról, az Európai Unióról. Márciusban, három- négy hónapon belül reményeink szerint elindulnak az európai uniós tárgyalások. A tét jóval nagyobb, és a mai napig nem kerültek a parlament elé a kormány tárgyalási stratégiájának fõbb irányelvei. Az EU-albizottságok, amelyek minden egyes bizottság mellett megalakultak, már régen bekapcsolódhatnának az elõzetes véleményezésbe, annak érdekében, hogy kialakíthassák saját véleményüket, és hogy Magyarország egy korrekt tárgyalási stratégiával, mindenki véleményét tükrözõ tárgyalási stratégiával felvértezve kezdje el a tárgyalásokat márciusban. Ahogy elnézem, kétségeim vannak, hogy a parlament érdemben bele fog tudni szólni az EU-tárgyalási stratégiába, abba, ami évtizedekre meghatározza mindannyiunk sorsát, az ország sorsát, és amiben mindannyiunk véleményének tükrözõdnie kell.
Ezért az ország diplomáciai és nemzetközi tekintélyét védendõ, felkérjük a kormányt, legyen partner a Bõs-Nagymaros ügyében felállítandó parlamenti ellenõrzés megteremtésében. Felkérjük a kormányt, hogy az európai uniós albizottságokban - elkerülve, hogy megismétlõdjön a bõsi történet - haladéktalanul kezdõdjön meg az elõzetes tárgyalási anyagok vitája.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)