DR. KIS ZOLTÁN földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Elérkeztünk a szõlõtermesztésrõl és borgazdálkodásról, valamint a hegyközségekrõl szóló törvény szavazásához.
Mindenekelõtt ezúton fejezem ki köszönetemet a mezõgazdasági bizottság valamennyi tagjának, az Országgyûlés valamennyi pártjának konstruktív együttmûködésükért, valamint külön meg kell hogy említsem a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát, akik konstruktív és segítõkész javaslataikkal ezt a törvénytervezetet végül is olyan formába öntötték, amely nemcsak a szakmai igényeket, nemcsak a törvény által megcélozott lehetõségeket fogja - azt hiszem, hosszú távon - leszabályozni, hanem kielégíti azoknak a termelõknek, forgalmazóknak az igényeit is, akiknek ez nemcsak megélhetés, hanem életforma is.
A két törvény tárgyalása és elõterjesztése együttesen történt meg, hisz a szabályozás szoros összefüggésben áll egymással mind a forgalmazás, mind a hegyközségi szabályozás, a hegyközségi igazgatás terén. Azon javaslatokról, amelyeket konszenzusos úton az Országgyûlés elé terjesztettünk és elfogadásra javaslunk, részleteiben nem szólnék; azokat emelném ki, amelyek az európai uniós szabályozás érdekében olyan indítványként kerültek a Ház elé, amelyet a kormány a korábbi elképzelésekhez képest támogat. Ilyen a borvidékek felsorolása, valamint az a rész, amely a bor forgalmazásához és a bor elõállításához szükséges igazolásokra, valamint az eredet és származás megjelölésére vonatkozik.
A részletes vitában is egy területen alakult ki éles ellentét, nyilvánvalóan nem az ellenzék és a kormánypártok között, hanem bizonyos képviselõcsoportok ez irányú felfogása megoszlott: mekkora legyen az a kötelezõ minimumterület, amely alatt az árutermelõ szõlõtermesztõnek nem kell a bortörvény, illetve a hegyközségi törvény hatálya alá bejelentkeznie, illetve tevékenységét folytatnia. Az elõterjesztés 500 négyzetméterben állapította meg ezt a határt, arra való tekintettel, hogy 500 négyzetméter fölött már nyilvánvalóan jelentkezik egy árutermelõ magatartás, amely a szigorú szabályozások alapján az eredetmegjelölésnél, illetve a forgalmazásnál kötelezõen a nyilvántartásba-vételt jelenti.
Az érvek megoszlottak. Egyesek azt állították, hogy számos olyan termelõ van, aki 500 négyzetméternél nagyobb területen foglalkozik szõlõtermesztéssel. Nyilván az õ borforgalmazása sem mennyiségben, sem minõségben nem olyan, amely kibírná az esetleges kötelezõ hegyközségi tagságot, illetve azt a többletadminisztrációt, ami ezzel jár. A kormány ebben a tekintetben nem volt toleráns, és az Európai Unió szabályainak megfelelõen változatlanul 500 négyzetméterben kívánja elfogadtatni azt a gazdálkodási egységet, amely alatt nem és amely fölött kötelezõ mind a hegyközségi tagság, mind pedig a bortörvény szabályai szerinti forgalmazási elõírások betartása.
(18.10)
Nagy vitát váltott ki még a Házban az úgynevezett meghatározott termõhelyrõl származó minõségi bor kategóriájának kérdése. Nagyon fontos ez, kedves barátaim, mert amikor az interpellációk sorában - teljes joggal - halljuk, hogy mit teszünk a borhamisítás megfékezése érdekében, s milyen kommandós akciókat tervezünk még a jövõre nézve, akkor azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a borhamisítás nemcsak abból áll, hogy valaki olyan terméket állít elõ, amely szõlõt soha életében nem látott, hanem elõfordulhat egy enyhébb változata is, amely nem a megfelelõ minõséget, nem a megfelelõ kvalifikáltságot hozza... (Zaj.), ugyan szõlõbõl készült, esetleg asztali... Befejezem, kedveseim, befejezem, de nem szeretném, ha késõbb, épp ennek a törvénynek a kapcsán lennének kérdések, mert még azt sem olvassuk el, ami a közlönyben megjelenik. Így legalább kénytelenek végighallgatni azokat a pontokat, amiket képviselõi munkájukban hasznosíthatnak. (Taps. - Mozgás és zaj.)
A Kisgazdapárt is komolyan vette ezt a törvényt... (Derültség.), és módosító indítványaival támogatta, ezért úgy hiszem, nem véletlenül született meg az a megállapodás, ami 2002. január 1-jéig ad haladékot arra, hogy a bortermõhelyekrõl, a borvidékekrõl származó készítmények minden tekintetben megfeleljenek azoknak a minõségi követelményeknek, amelyeket az adott tájjellegû borokra kötelezõen elõírnak. Tehát a szõlõborok között is van különbség.
Ez nem utolsósorban azért is fontos, mert ennek az országnak 1 millió hektoliter exportbora van, amit a jelenlegi viszonyok mellett nagyon szép áron tudunk értékesíteni. Nem szeretnénk, ha az Egri Bikavér példáját kellene megélnünk: az egri polgármester fedezte fel - mert ismeri a saját borát -, hogy az, amit neki felszolgáltak egy elit fogadáson, az ugyan bor, szõlõbõl is készült, csak nem bikavér. Ha mi ennyire lazán kezelnénk ezeket a szabályokat a jövõre nézve, akkor 100-200 ezer ember, akinek ez az egyetlen megélhetési forrása, nemcsak a bevételétõl esne el, hanem esetleg nekünk kellene keresni számukra új munkahelyeket - ezt csak zárójelben jegyeztem meg. (Taps az SZDSZ soraiban.)
A minõségvédelmi bírságnál számos képviselõ hozta fel - teljes joggal -, hogy a tervezetben szereplõ bírság felsõ határa túl alacsony. Az 1 millió forintos felsõ határ nem kellõen visszatartó, nem kellõen megtorló jellegû és nem kellõen elrettentõ. Ezt a kormány értékelte, és a módosító javaslatot befogadta, ami a bor forgalmi értékének tízszeresében állapítja meg a bírság felsõ határát, ami már komoly szankciót jelenthet.
Még két mondat a hegyközségi törvény kapcsán: volt olyan módosító indítvány, amely azt szerette volna elérni, hogy a hegyközségek és a terméktanácsi jogkörök váljanak szét. A kormány ebben a tervezetében azt célozta meg, hogy a hegyközségek speciálisan olyan szervezetek, amelyek a termelõt, a forgalmazót és a kereskedõt kényszeregyesítésbe fogják, így ha a terméktanácsi kritériumoknak megfelelnek, akkor ne sújtsuk a termelõket a kettõs tagság fizetési kötelezettségével, ne tartsuk fenn a párhuzamosságokat, hanem mozduljunk el a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által is támogatott szabályozási irányba - egy szervezet egyféle jogosítványokkal -, tiszta piaci viszonyokat teremtve. Ezt a pártok, illetve az Országgyûlés frakciói elfogadták, támogatják.
Mindezek elõrebocsátásával - s ne haragudjanak, hogy hét kemény percet vettem el az önök életébõl a szõlõ és a hegyközségi törvény zárszavával -, úgy gondolom, megfelelõ konszenzus után elfogadható ez a törvény. Ismételten megköszönve a parlamenti pártok és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának aktív közremûködését, kérem önöket, hogy a kormány által támogatott módosító indítványokkal együtt ezt a törvényt elfogadni szíveskedjenek.
Köszönöm szépen. (Taps.)