DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Október 24-én a Magyar Hírlap arról tudósított, hogy "a kormány és a Mol 700 millió forinttal támogatja az Energia Alapítványt". Október 30- án a Világgazdaság arról számolt be, hogy a Pénzügyminisztérium javaslatára a költségvetés közgyógyellátásra fordítható forrásait félmilliárd forinttal csökkentik - vagyis elvesznek belõle ennyit -, és ez az összeg a gázárkompenzálás céljaira fordítódik.
Mondhatnánk, hogy a költségvetés kialakítása közben több elképzelés fogalmazódik meg, ezért ez az ellentmondás nem érdemel nagyobb figyelmet. Az ugyan nyilvánvaló, hogy a kormányzat a legképtelenebb módon akarja ezzel enyhíteni a közgyógyellátás folyamatos gondjait, többek között azt, hogy a lakosság egyhuszada kapja a támogatás 20 százalékát, s hogy a gyógyszerár-támogatás 1998-ra tervezett összege 17 százalékkal marad el az 1994. évitõl, tekintet nélkül az inflációra.
Azonban bármilyen összegben is valósul meg a gázárkompenzálás, a tervezett eljárás felvet két alapvetõ kérdést. Egyrészt azt, hogyan gondolja a kormány, hogy a tb önálló költségvetésébõl kivesz és áttesz máshová pénzt, valamint szociális szempontból milyen álszent eljárás az, hogy az összeg átcsoportosítása lényegileg a lakosság ugyanazon részétõl vesz el, amelynek adni akar, hiszen mindazok, akik az emelkedõ gázárakat nem tudják megfizetni, mindazok, akik a gyógyszereiket nem képesek kifizetni, egyaránt a társadalom ugyanazon legszegényebb rétegéhez tartoznak. Tehát felmerül a kérdés, hogy hol itt a kompenzáció.
Másik kérdésemet, amely arra vonatkozik, hogy a vázolt feszültségek alapján megfelelõnek tartja-e a gyógyszerár-támogatás rendszerét, talán nem is kellene feltennem, hiszen ma délelõtt a tb költségvetési expozéjában Akar László államtitkár úr már maga is kifejtette, hogy javítandónak látja a gyógyszerár-támogatás rendszerét.
Várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)