SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr!
A Pénzügyminisztérium, élén a pénzügyminiszterrel és az államtitkár úrral, nem veszi komolyan a polgárokat. Nem veszi komolyan az Országgyûlést, nem veszi komolyan a szakmát, a Világbankot, a Valutaalapot. Önök újra egy olyan költségvetést terjesztettek be, amelyrõl már most megmondható, hogy nem tartható. Ezt a költségvetést nagyon rövid idõn belül korrigálni kell. Nem értjük, hogy miért csinálják ezt önök.
Elõre meg lehet jósolni, hogy mi fog történni az elkövetkezendõ fél, háromnegyed évben. Kora tavasszal már látszani fog, mindenki számára világos lesz, hogy nem tartható a társadalombiztosítás jövõ évi költségvetése. Ekkor ugyan még a pénzügyminiszter úr és a népjóléti miniszter úr tagadni fogja, hogy pótköltségvetésre van szükség, de a nyár elejére, amikor már a szakmai szervezetek is, illetve a parlamenti képviselõk újra felhívják a figyelmet arra, hogy pótköltségvetésre van szükség, a Pénzügyminisztérium, illetve a Népjóléti Minisztérium sürgõsen összeüt egy pótköltségvetést. Szerencsére a pótköltségvetés tárgyalását már egy másik kormány fogja beterjeszteni.
Miért van szükség arra, hogy a Magyar Országgyûlés drága idejével visszaéljünk, és állandóan kétszer tárgyaljuk meg a társadalombiztosítási költségvetést? - legalább kétszer. Miért van erre szükség? - amikor meggyõzõdésünk, hogy önök is nagyon jól tudják, hogy ennek a költségvetésnek a fõbb számai nem állják meg a helyüket? Miért nem lehet már most elõszörre, rendesen, korrekt, megalapozott számokkal beterjeszteni a társadalombiztosítás költségvetését?
Évek óta tart az a gyakorlat, hogy a Pénzügyminisztérium úgy gondolja, hogy ha papíron kiegyensúlyozott költségvetést készít, akkor majd kiegyensúlyozott költségvetés fog végrehajtódni. Ezért fel kell hívnunk az államtitkár úr figyelmét, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján talán már illene rádöbbenni arra, hogy ez a szómágia nem mûködik, az elején sem mûködik, a végén sem mûködik; és hogy a nemzetközi szervezetek - ahonnan ezekért a költségvetési tervezetekért az elismerést várják - is rájönnek pillanatokon belül, hogy mennyit is érnek ezek a tervezetek. De ha nem pillanatokon belül jönnek rá, azért az elmúlt két-három év alatt rájöhettek már, hogy mit érnek a társadalombiztosítás benyújtott költségvetés-tervezetei.
Nincs semmi kétségünk afelõl, hogy ez a költségvetés is csupán a hamarosan bekövetkezõ, méghozzá pánikszerûen bekövetkezõ pótköltségvetésig fog élni; csupán - újra mondom - azon csodálkozunk, hogy mire jó ez a színjáték.
(12.00)
Csak nem a következõ kormány számára készített ajándékcsomagról van szó netán?
Újra el kell mondanom, hogy a szakértelem kormánya az összes eddigi társadalombiztosítási költségvetést úgy tervezte, hogy a bevételek felül, a kiadások alul vannak tervezve. Nem elõször mondom, nem csak én mondom, más is mondja, és mindig bekövetkezik a jóslatunk.
A kormány a társadalombiztosítás költségvetésének a tervezésénél eleve rossz kiindulási pontot választott. Nem igazán korrektek a bázisadatok, azok az adatok, amelyeket 1997-es bázisadatként használnak. E tekintetben az Állami Számvevõszék anyagában is nagyfokú a bizonytalanság. Nem tudjuk továbbá, hogy az 1998 elejétõl érvénybe lépõ jogszabályok vajon milyen módon fogják befolyásolni ezt a költségvetést. Például komolyan gondolhatja-e bárki, hogy - mondjuk - az egészségügyi hozzájárulást 98 százalékos hatékonysággal be lehet hajtani, amikor az állampolgárok érdekeltségi viszonya a járulékhoz ugyanúgy nem fog változni? Ha többet fizetnek be vagy rendesen fizetik be a járulékukat, attól az egészségügyi szolgáltatás színvonala nem fog változni, tehát nincs érdekeltség. Már most látható tehát, hogy a bevételi oldal nem fog teljesülni, mert jóval felül van tervezve.
Sokkal súlyosabb probléma azonban ennél a kiadási tételek alultervezettsége. Az egészségügyi dolgozók bérügyben már sok mindent megértek ettõl a kormánytól. Újra el kell mondani emlékeztetõül - mert van, aki még mindig nem akarja érteni, hogy mirõl van szó az egészségügyi dolgozók béremelésénél -, hogy elõször volt egy nagy nyilvános egyezség Szabó Györggyel és Horn Gyula miniszterelnök úrral. Aztán megérték azt az egészségügyben dolgozók, hogy ehhez az egyezséghez a kormány nem teremtette meg a pénzt a költségvetésben, hanem közlik azt, hogy kérjék a kórházigazgatóktól a béremelést, hiszen ez a pénz le van utalva a kórházakhoz. Az egészségügyi dolgozók azután azt is hallhatták, hogy bocsássanak el kollégákat - ez volt az egészségügyi dolgozók ominózus leépítése -, és majd az elbocsátott kollégák bérébõl emeljék a többiekét. Emlékeztetõül elmondom, hogy az elbocsátott kollégák megspórolt bérét valóban beépítették ide, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy tisztességesen emelni tudják az egészségügyi dolgozók bérét, és az Állami Számvevõszéknek sem sikerült kiderítenie ezek után, hogy ezt a pénzt ki és milyen elvek szerint osztotta szét. Egy biztos: sem a teljesítmény-, sem pedig a bérarányosság elve nem érvényesült, tehát se teljesítmény-, se bérarányosan nem lett szétosztva ez a bizonyos összeg.
Tisztelt Népjóléti Miniszter Úr! Az egészségügyi dolgozók béremelésével kapcsolatban az egyik fõ probléma az volt, hogy önök annak idején fedezetlen váltót állítottak ki - hogy egy hasonlattal éljek -, és nagyon sokáig hitegették az egészségügyi dolgozókat. Emlékezzünk vissza arra, amikor az ominózus egyezség megkötése után elõször kapták meg a dolgozók a borítékban bérüket, akkor milyen csalódottak voltak, hiszen nem erre számítottak. Tehát mi azt firtatjuk, hogy amit önök többszörösen is beígérnek, azt vajon végre tudják-e hajtani.
Egyébként most még rosszabbak az egészségügyi dolgozók kilátásai. A Margit Kórház százéves évfordulóján ugyanis Horn Gyula miniszterelnök úr elmondta, hogy az egészségügyi dolgozók ez évben semmi jóra nem számíthatnak, s ezt ennek a beterjesztett költségvetésnek a kapcsán csak megerõsíteni tudjuk. Ráadásul ezt kiegészíteném azzal, hogy a betegek sem számíthatnak semmi jóra ennek a költségvetésnek a láttán. Ez a költségvetés tudomást sem vesz arról, hogy az egészségügy immár csak az ellátás romlása mellett mûködik, és minden további megszorítás a betegek ellátását veszélyezteti. Megjegyzem, ha értékén tartjuk az egészségügyet - ahogy ezt Pusztai Erzsébet képviselõtársam már elmondta -, ugyanúgy értékén tartjuk a deficitet is, tehát a problémát nem oldottuk meg.
Egy-két apróbb részlet arról, hogy hogy néz ki ma például a kórházi ellátás területén az egészségügy. Nagyon sok beteg panaszkodik arra, hogy nem a kórháztól kapja meg a gyógyszerét, mivel a kórháznak erre nincs pénze, hanem kiküldik a patikába, és vagy vele, vagy a hozzátartozókkal vetetik meg ezeket a gyógyszereket. Szerencsére nem sok helyen, de azért elõfordul az is, hogy a betegnek kell ágynemût vinnie, mert - mondom, nem sok helyen, de azért elõfordul - a kórház, hogy úgy mondjam, hiányt szenved ebbõl. Nagyon sok kórháznak, számos intézménynek gondot jelent a közüzemi díjak kifizetése. Emlékezzünk vissza, volt már arra példa, hogy a fizetések elmaradása miatt a nagy beszállítók megtagadták bizonyos termékek beszállítását - ilyenek voltak a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, orvosi mûszerek és így tovább.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az újabb kórházcsõdök be vannak programozva ebbe a költségvetésbe; egyfelõl azért, mert a kórházaknak a romló költségvetési feltételek mellett tovább kell görgetniük az eddigi deficitjüket, amit ráadásul még két momentum is tovább súlyosbít. Az egészségügyi dolgozók ugyanis folyamatosan nyerik a pereket az elmúlt években ki nem fizetett ügyeleti és készenléti díjak kapcsán. A ma reggeli mûsorban egyébként hallhattuk, amint a Magyar Orvosi Kamara egy képviselõje elmondta, hogy mintegy 25 milliárd forintot nem fizettek ki az ügyeleti és készenléti díjak kapcsán, s miután a perek azt mutatják, hogy az egészségügyi dolgozók lesznek a nyertesek ebben az ügyben, ezért készülni kell arra, hogy ezeket az elmaradott összegeket kamatostól - szerinte büntetõkamatostól - ki kell majd fizetni.
Másrészt elmondhatjuk azt is, hogy - a finanszírozási rendszer logikáját teljesen felrúgva - a bérköltség egy része jövõre úgynevezett pántlikázott pénzként kerül a kórházakhoz, tovább szûkítve azok mozgásterét. A bér ügyét és a béremelések problémáját véleményünk szerint nem biztos, hogy ilyen módon kell megoldani, hanem talán úgy, hogy elegendõ pénzösszegeket kell juttatni az egészségügyi intézményeknek, hogy meg tudják oldani a béremeléseket. Arról nem is beszélve, hogy ez a bizonyos pántlikázás azt sugallja, hogy azért kellett ezeket a pénzeket megjelölni és mederbe terelni, mert a gaz intézményvezetõk egyébként nem fizetnék ki az egészségügyi dolgozóknak ezeket a pénzeket. Nagyon súlyosnak tartom eme javaslat üzenetét, mert ennek üzenetértéke van. Egyébként a pántlikázott pénzekkel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy vajon a vállalkozó háziorvosoknál hogy oldják meg ezt a problémát. Nem igazán világos számomra ez a technika.
Ez az intézkedés - mármint a bérek egy részének pántlikázása - látszólag az egészségügyi dolgozók védelmében született, ám a valóság az, hogy míg a kormány állítólag a bérük védelmében hoz intézkedést, addig a másik oldalról a munkahelyüket veszélyezteti. Hadd utaljak csupán a nagykanizsai kórház esetére, ahol a minisztérium udvari szakértõjének javaslatára 300 egészségügyi dolgozó munkahelyét akarták egyik napról a másikra megszüntetni.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja szerint az egészségügyben a folyamatos pénzügyi válsághelyzet fenntartása felelõtlenség, amely mára már - az egészségügyi dolgozók ellehetetlenítése után - beteg emberek állapotát veszélyezteti. Megjósolhatók az újabb kórházcsõdök. Emlékezzünk vissza, egyszer már fennállt a veszélye annak, hogy számos kórházba nem érkezik meg a kötszer, a gyógyszer. Számos nagy beszállító megtagadta a szállítást, merthogy a kórházak nehéz anyagi helyzetük miatt nem tudták ezeket a nagy beszállítókat kifizetni.
(12.10)
Ekkor látott neki a kormány, hogy rendezze a helyzetet. Nem elõre gondolkodott, csak akkor lépett, amikor már égett a ház. A kormány diagnózisa egyébként így szólt: nem a finanszírozás elégtelen volta az ok, hanem rosszak a kórházi vezetõk. Álláspontunk szerint végre le kellene számolni azzal az illúzióval, hogy fiskális szempontból bárminemû megtakarítás érhetõ el az egészségügyben. Az egészségügy és a lakosság egészségi állapota jelenleg olyan, hogy bárminemû úgynevezett racionalizálásnak egy célja lehet: a rendelkezésre álló pénzbõl a lehetõ legtöbb beteget meggyógyítani, nem pedig pénzt elvenni az egészségügybõl. A pénz elvétele, ismétlem, veszélybe sodorja a betegeket.
A törvény másik súlyos pontja a gyógyszerár-támogatás kérdése. Itt jól látszik a kormány kétarcú politikája. Míg egyfelõl a miniszterelnök úr gyõzelmi jelentésként kürtölte tele az országot a nyugdíjemelés ígéretével, addig népjóléti minisztere a gyógyszerár- támogatások kapcsán ugyanennek a rétegnek a megsarcolására törekszik. Ugyan õ is telekürtölte a médiát, hogy jövõre csupán az infláció mértéke alatti lesz a gyógyszerek áremelése, ám ebben a formában ez nem fedi a teljes igazságot. Igaz ugyan, hogy a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek ára kezdetben alacsonyabb mértékben emelkedik az inflációnál, ám cserébe a gyógyszergyártók a nem támogatott szerek árát szabadon emelhetik. Ebbe a körbe 1300-féle készítmény tartozik; a láz- és fájdalomcsillapítók, a köhögéscsillapítók, a hashajtó- és savlekötõszerek, valamint a vitaminok, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Tehát ezek a termékek szabadárasak lesznek, ami azt jelenti, hogy akkor és annyit emelnek rajtuk a gyógyszergyártó cégek, amikor és amennyit csak akarnak. Vajon akkor a gyógyszeráremelés alatta marad az infláció mértékének?!
Rendezetlen annak a kérdése is, hogy mi lesz az év közbeni áremeléssel - legalábbis idáig rendezetlennek tûnt. A jelenlegi gyakorlat szerint ugyanis a társadalombiztosítási támogatások összege év közben nem változik. Azaz - egy példával élve -, ha egy 100 forintos gyógyszer árát, aminek a tb-támogatása 70 forint és a beteg 30 forintot fizet érte, mondjuk, a gyártója évközben megemeli 10 százalékkal, ez azt jelenti, hogy a gyógyszer ára 110 forint lesz, viszont a tb-támogatás mértéke változatlan, tehát marad 70 forint; ennek következtében, ha a beteg bemegy a patikába, 40 forintot kell majd fizetnie. Ez 30 százalékos gyógyszeráremelést jelent. Vajon igaz- e ez jövõre? Mert ha igaz, akkor szintén nem igaz az állítás, hogy a gyógyszerárak az infláció mértéke alatti mértékben emelkednek. Azt hiszem, hogy a fenti két példa, illetve megjegyzés kapcsán megjósolhatjuk, hogy a gyógyszerárak jelentõsen az infláció mértéke felett fognak emelkedni jövõre. Mivel a legtöbb gyógyszert a nyugdíjasoknak kell fogyasztani, amit a kormány ad nyugdíjemelés címén, annak egy részét más úton gyorsan vissza is veszi. A gyógyszeráremelés elég érzékenyen érinti a kisgyermekes családokat is.
A finanszírozás részletes szabályait illetõen ebben a törvényben a kormány a finanszírozás minden egyes szabályát ismét saját hatáskörébe kívánja vonni. Ez semmi mást nem jelent, mint annak az állapotnak a fenntartását, hogy parlamenti kontroll nélkül azt tehetnek a jövõ évben az egészségügyben, amit csak akarnak. Aggódunk, hogy a kormány lopakodó jelleggel bevezeti a co-paymentet, azaz az állampolgár fizessen az egészségügyi ellátások egy részéért, természetesen a magas tb-járulék fenntartása mellett.
Igen súlyos aggályaink vannak azért is, mert a kormány finanszírozási terveinek átfogó koncepciója nem készült el, legalábbis ilyet nem láttunk. Ami pedig a hírek kiszivárogtatását illeti, az a veszély fenyeget, hogy a pénzügyi nehézséggel küszködõ egészségügyre a jövõben nemcsak a pénzügyi csõd, hanem az adminisztratív zûrzavar is ráköszön.
Tisztelt Képviselõtársaim! Némileg elszakadva a költségvetés rideg számaitól, a társadalombiztosítás megoldandó feladatait a Fidesz- Magyar Polgári Párt nagyon röviden a következõkben látja:
Elõször is a társadalombiztosítási járulék mértéke továbbra is túl magas. Ám van, akit ez a magas járulék agyonnyom, viszont van, aki kibújik alóla, nem fizet vagy csak csekély összeget fizet. Az állampolgár nem érdekelt abban, hogy tisztességesen, jogkövetõ állampolgár módjára befizesse a járulékokat, hiszen a járulékfizetés nagysága nem áll egyenes mértékben az ezért kapott egészségügyi szolgáltatás színvonalával. Igazságtalan a rendszer, a befizetett járulék - amint mondtam - és az ellátás színvonala nincs összefüggésben.
A magas járulék mellett további teherként mûködik a paraszolvencia, amely mind az orvos, mind a beteg számára megalázó helyzeteket teremthet. Tõkehiányos az egészségügy, viszont a jelenlegi szabályok megakadályozzák a tõkebevonást az egészségügyben. Idõm nincs, hogy kifejtsem, mi az oka ennek, majd egy következõ alkalommal.
Az egyre katasztrofálisabb hiány mellett egyre szembeszökõbb a pazarlás. Igaz, hogy ez sokkal kevésbé az ellátórendszerben, mint a biztosítónál található. "Elkockázatkezelt" milliárdok, Over-program, CM-Klinikák, betegszállítók finanszírozási visszaélései, egyedi befogadások és a folyamatosan veszteséges vagyonkezelés mellett azt kell tapasztalnunk, hogy ebben az intézményben, ha valahol elképzelhetõ pazarlás, ott ez meg is fog történni. Legújabb fejleményként egyébként (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) - igen, befejezem - a behajtási tevékenység ösztönzése címén költenek el a befizetett pénzekbõl.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mindezen problémák megoldására ez a törvény kísérletet sem tesz, ezért számunkra a beterjesztett javaslat elfogadhatatlan. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiból.)