DR. SCHWARCZ TIBOR, a szociális és egészségügyi bizottság elõadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! A szociális és egészségügyi bizottság 1997. november 5-én megtárgyalta a fenti törvényjavaslatot, és 8:4 arányban általános vitára alkalmasnak találta. A szavazati arányból nem derül ki, hogy mi, kormánypárti képviselõk csupán azért tartottuk hosszas vita után általános vitára alkalmasnak ezen törvényjavaslatot, mert bízunk abban, hogy a központi költségvetés tárgyalása során módosító javaslatokkal sikerül forrásokat irányítani ebbe a társadalombiztosítási költségvetésbe, mert ellenkezõ esetben sok helyen ezen költségvetés számai nem tarthatók, irreálisak, és sem az egészségügy, sem a nyugdíjágazat zavartalan mûködését nem teszik lehetõvé.
Az idén már szeretnénk elkerülni azt a helyzetet, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása esetén már eleve benne legyen a pótköltségvetés szükségessége is.
Másrészt a beterjesztésnek volt egy apró szépséghibája, éspedig az, hogy az ÁSZ véleményét csak szóban hallottuk. Mi elnéztük ugyan ezt az apró, formai hibát, azóta már ismerjük az ÁSZ véleményét írásban is. A bizottsági vita során elhangzottakból a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnökét szeretném idézni:
"Látszólag úgy tûnik, hogy a nyugdíjbiztosítás és a Pénzügyminisztérium között teljes konszenzuson nyugvó költségvetés került benyújtásra. A nyugdíjbiztosítási ágnak a jövõ évben a reformmal szembe kell néznie, és a reformnak az összes kiszámíthatatlan következményével is valamilyen módon azonosulni kell. Tény és való, hogy a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és a PM között nagyon hosszas vita után kialakult egy megállapodás. A megállapodásnak egyébként pontosan az volt az értelme és lényege, hogy miután minden tételsornál alapvetõen eltért a véleményünk a PM által beállított tételektõl, ezért próbáltunk egy olyan megállapodást kötni, amelynek segítségével ezek az abszolút eltérõ megítélések és álláspontok az alap számára, a pénzügyi egyensúly számára kezelhetõkké válnak. A Nyugdíjbiztosítási Alap a beterjesztett törvényjavaslat egyetlen tételével szakmailag nem tud azonosulni."
(11.20)
Itt elsõsorban a bázis kérdése, a rokkantnyugdíj megosztása, a kötelezõ vagyonfelélés kérdései, az év közben várható további, a 19 százalékos emelésen felüli nyugdíjemelés kérdése is elhangzott elsõsorban a kérdés finanszírozási vetületében, magyarul, a szükségessé váló második nyugdíj emelésére ebben a költségvetési tervezetben nincs fedezet. Rengeteg a bizonytalansági tényezõ az új nyugdíjreform bevezetésével. Az átlépõknek a költségvetésre gyakorolt hatásai nem ismertek. Ezek a kérdések mind-mind a tervezett nullszaldót veszélyeztetik, és elõrevetítenek az ÁSZ szerint is egy bizonyos nagyságrendû hiányt.
A benyújtott törvénytervezet aggályos az egészségbiztosítás vonatkozásában is, mivel kísértetiesen ismétlõdnek az elmúlt években lejátszódó történések, miszerint van az önkormányzatnak egy A és egy B variációja - habár az utóbbi már okafogyottá vált -, és van a Pénzügyminisztérium variációja. A két változat között igen lényeges eltérés mutatkozik. Eleve számított az egészségügyi alap a járulékfizetésre nem kötelezettek után a költségvetésben megfizetendõ összegre, ami 49,5 milliárdot tesz ki.
A kiadási oldalon is lényeges különbség mutatkozik a két költségvetési tervezet, fõleg a gyógyító-megelõzõ kassza között. Ez az összeg 11,5 milliárd forintot tesz ki. Ez tartalmazza a szakszervezetekkel megállapodott 16%-os bérnövekményt is. De itt az egészségi alap variációjában mint fejlesztésre szánt összeg szerepel, míg a Pénzügyminisztérium variációjában a dologi automatizmus csupán 10,5 százalékos. Ez a kasszapénz 296 milliárdos összegével, annak ellenére, hogy 30 milliárddal több, mint a tavalyi, nem a reálértéktartásra ad alkalmat, mint azt a MOK képviselõje fogalmazta meg, hanem a reálhiányt tartja meg. Valóban, ez a 10,5 százalékos dologi automatizmus nem követi az inflációt, tehát régi módon tovább folytatódik a forráskivonás az ágazatból, és csak ismételni tudom, ismerve az ágazatban dolgozó intézmények nehéz anyagi helyzetét, csak azért tartottuk általános vitára alkalmasnak ezt a javaslatot, mert bízunk abban, hogy további forrásokat tudunk az egészségügybe átcsoportosítani a nagy költségvetésbõl.
Köszönöm szépen. (Taps.)