CSÉPE BÉLA, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének elõadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság kisebbségének véleménye szerint ez a törvényjavaslat, tehát a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1998. évi költségvetési törvényjavaslata általános vitára nem alkalmas. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem azt az évek óta tartó negatív folyamatot, amelynek ez a törvényjavaslat sem tesz pontot a végére, illetõleg jelentõs mértékben nem javítja. Sajnos a tb-alapok költségvetése évek óta az egész államháztartás Achilles-sarkává vált, annak ellenére - és nyilván ennek a kormány is tudatában volt és van -, hogy a betegellátás, a nyugdíjak fizetése szociális rendszerünk két olyan alappillére, melyen a társadalom egész jóléte nyugszik.
Évek óta pótköltségvetést kell beadni ezen a területen, és évek óta az a helyzet, hogy általában a költségvetés késõn születik meg, volt olyan esztendõ, amikor az év közepe táján. Ezzel szemben valóban üdvözlendõ, hogy a kormány most idõben benyújtotta ezt a költségvetési javaslatot, azonban mi úgy véljük, hogy ez sem mehet az érdemi döntés rovására. A kisebbség sem gördített akadályt az elé, hogy annak ellenére, hogy nem volt birtokunkban az Állami Számvevõszék jelentése még írásban, csak ott, szóban ismerhettük meg, hogy a tárgyalás folytatódjon... Tehát ezt tulajdonképpen mi is elfogadtuk, azonban nem tudjuk elfogadni azt, hogy ekkora bizonytalanságokkal és labilitásokkal került benyújtásra ez a törvényjavaslat. A fõ problémáink nagyon röviden a következõk.
A tb-önkormányzatok javaslatától jelentõs eltérés van, és ennek az okát igazából nem ismerteti ez a törvényjavaslat. A járulékbevételek olyan nagy mértékû labilitást visznek a költségvetésbe, amely elõrevetíti egy szükséges pótköltségvetés árnyékát.
Évek óta húzódó probléma, és a ciklus végén külön ki kell emelnünk, hogy az immár 230 milliárdra rúgó kintlevõségek behajtásával kapcsolatban ez a törvényjavaslat nem tartalmaz valami olyanfajta koncepciót, elgondolást, hogy ezt az óriási terhet valamiképpen immár ne gördítsük magunk elé, legalábbis nem ilyen mértékben. Tehát nem megnyugtató ezen a téren a törvényjavaslat hozzáállása.
Az 1998. évben bevezetendõ jogszabályváltozások hatása ebben a költségvetési törvényjavaslatban véleményünk szerint nincs megfelelõen értékelve, így a rokkantsági nyugdíjakkal kapcsolatban, amelyek '98- tól a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz kerülnek, úgy véljük, hogy a szükséges forrás itt biztosítva nincsen.
Azért is aggódunk, hogy a jövõ évi nyugdíjemelésnek, amelynek alapja majd az ez évi nettó keresetek növekedése lesz, vajon megvan-e a megfelelõ fedezete. Ez is elõrevetíti a pótköltségvetés árnyékát.
Mi is megemlítjük a gyógyszerárak támogatásának a nem kellõ beállítását, ami majd szintén pénzt fog igényelni.
Súlyos gondnak tartjuk mi is, hogy az alapok vagyonával kapcsolatban folytatódik a vagyonfelélés állami kényszere.
Ezek voltak azok a fõbb gondok, amelyek miatt úgy gondoljuk, helyesebb lenne, ha ez a törvényjavaslat visszavonásra kerülne, és az Egészség- és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzattal nagyobb szinkronban -
ha nem is teljes szinkronban - kerülne benyújtásra egy új javaslat, akkor is, ha természetesen ez már esetleg nem kerülhet elfogadásra ebben az évben, de inkább legyen egy jó törvényjavaslat és egy jó döntés, amely lehetõleg nem igényel majd pótköltségvetést, mint egy ilyen törvényjavaslat.
Mindezek alapján a költségvetési bizottság kisebbségi véleménye az, hogy mivel már eleve pótköltségvetést feltételez ez a törvényjavaslat, mi általános vitára ezt nem tartottuk alkalmasnak. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)