DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Örülök, hogy ellenzéki képviselõtársam támogatásáról biztosította a törvény tervezetét, én is ezt fogom elmondani a beszédem során, azonban elõtte még egy kicsit bõvebben beszélnék a tervezetrõl.
Az általános vita vége felé tartunk, és a tervezet kapcsán három téma köré kívánnám csoportosítani a mondanivalómat. Elõször arról beszélnék, miért fontos ez a törvény, és mi indokolja a módosítását. Másodszor magukról a módosításokról beszélnék, végül pedig reagálni szeretnék néhány - a vitában elhangzott - észrevételre.
Kezdjük tehát azzal, miért is fontos ez a törvény. Úgy gondolom, vitathatatlan, hogy az önkormányzatok gazdálkodásában, fejlesztéseik forrásainak megteremtésében alapvetõ fontosságú a címzett és céltámogatásokról szóló törvény - röviden Cct. -, amely szabályozza, mely társadalmilag fontos célokra, fejlesztésekre igényelhetnek az önkormányzatok plusz forrásokat a központi költségvetésbõl, ezeket a forrásokat milyen rend szerint használhatják fel, és milyen eljárási szabályokat kell követniük. Végül szabályozza azt is, hogy ezen közpénzek felhasználását hogyan lehet ellenõrizni, és hogyan lehet megakadályozni, illetve szankcionálni a célnak meg nem felelõ felhasználást.
A rendszer 1991 óta mûködik, és - egyéves átmenet után - '92 óta szabályozza külön törvény a mûködését. Ez a törvény bebizonyította létjogosultságát, fontosságát. E rendszer keretei között - az általa szabályozott források felhasználásával - valósítottak meg az önkormányzatok társadalmilag fontos fejlesztéseket, rekonstrukciókat.
Miniszter úr expozéjában már kitért arra, milyen nagyságrendûek ezek a fejlesztések, és az elõttem szóló képviselõtársam is említette ezeket a számokat. Az önkormányzatok '91-97 közötti összes kiadásainak mintegy 16-17 százaléka volt felhalmozási és tõkejellegû kiadás, mintegy 830 milliárd forint értékben. Ebbõl a 482 milliárd forintot meghaladta a címzett és céltámogatással megvalósult beruházás, melynek több mint a fele - 262 milliárd forint - származott ebbõl a támogatási formából. Ezek a beruházások szinte a teljes önkormányzati kört lefedték, és szinte az ország minden lakosát érintették. A kereken 3160 önkormányzatból 2700-nál is többet érintettek, ahol a lakosságnak több mint 96 százaléka él.
Itt kell elmondanom azt is, hogy a címzett és céltámogatásokon, valamint az önkormányzati saját erõn kívül ezek a beruházások jelentõs további támogatást is kaptak más központi forrásokból, a Központi Környezetvédelmi Alapból, Vízügyi Alapból, Területfejlesztési Alapból s a többi. Minden hozzászóló hangsúlyozta is a törvény fontosságát, és azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk.
Miért indokolt mégis a törvény módosítása? Egyrészt technikai okok miatt, ugyanis idõközben új törvények születtek, amelyekhez hozzá kell igazítanunk ennek a törvénynek a szabályrendszerét is. Ilyenek például a közbeszerzési törvény vagy a területfejlesztési törvény, és ennek kapcsán a területfejlesztési tanácsok megalakulása vagy az államháztartási reform kapcsán bekövetkezett változások, így az ÁFI, az Állami Fejlesztési Intézet megszûnése, a Magyar Államkincstár megalakulása és a BM elõirányzat-kezelõi feladatai.
Másrészt az eddigi tapasztalatok is indokoltak változtatásokat. Errõl bõvebben azonban beszédem második részében beszélnék. Indokolja továbbá a változtatást az is, hogy helyes a célokat idõnként áttekinteni és esetleg újrarangsorolni. Ilyen újragondolás során került ki korábban például a közkifolyós ivóvíz, az ivóvízbázis- fejlesztés, más ivóvízzel kapcsolatos feladatok, az oktatás területérõl a tornaterem-építés, az általános iskolai tantermek építése, az egészségügy területérõl pedig a kórház-rekonstrukciók. Ezen célok közül korábban néhány már jórészt megvalósult - ilyen például az egészséges ivóvíz -, illetve átkerült a címzetten támogatandók körébe - például a kórház-rekonstrukciók -, de ide, a címzettek közé kerültek más, a céltámogatási körben már nem támogatott, de kiemelten fontos vízgazdálkodási, egészségügyi, szociális, oktatási és kulturális célok, amelyek szerepelnek a regionális fejlesztési programokban.
Itt szólnék néhány szót a céltámogatások és a címzett támogatások közötti különbségekrõl is. Ezeket ugyanis néhányan még képviselõtársaim közül is rendszeresen összekeverik. A céltámogatási körben néhány, országosan kiemelt fontosságú cél szerepel. Ezekhez jelentõs saját erõ is szükséges, amit természetesen különbözõ egyéb központi forrásokból is meg lehet pályázni - ezeket már az elõbb említettem.
Ezek a támogatások alanyi jogon járnak, bár a források azért határt szabnak ennek. A címzett körben támogatható célokat korábban már felsoroltam. Itt támogathatók azok a céltámogatási körben nem szereplõ, kiemelt fontosságú önkormányzati beruházások, amelyek vízgazdálkodási, egészségügyi, szociális, közoktatási és kulturális önkormányzati feladatok, amelyek térségi, megyei, országos szakmai programokba vannak foglalva. Ebben a körben az egyik leglényegesebb és legvitatottabb változtatás ez a már említett 200 millió forintos határ. Ebben a kérdésben az egyes pártok véleménye jelentõsen eltér, de errõl is késõbb beszélnék majd, a konkrét módosítás kapcsán.
A tervezet általános indoklása után nézzük most - ahogy ígértem - a módosításokat. Kezdjük rögtön az elõbb említett címzett támogatások körében a 200 millió forintos változtatással. A 200 millió forint alatti támogatások odaítélése a területfejlesztési törvény alapján megalakított területfejlesztési tanácsok hatáskörébe kerülne. Ezek a beruházások adják különben az összes címzett támogatással megvalósuló beruházások 75 százalékát, a beruházási összegnek viszont alig több mint 10 százalékát.
Az összeg szétosztása a megyék és a fõváros között a törvényben meghatározott módon, normatív alapon történne. Az éves elõirányzat 40 százalékát lakosságarányosan, 40 százalékát az szja-nak az országos átlagtól való elmaradása alapján, 20 százalékát pedig az önkormányzatok száma alapján kapják meg a megyék. Az ellenzéki pártok és az SZDSZ szónokai is elutasították a módosítást, a megyék újraelosztó szerepének feléledésétõl tartva. Ez az én meglátásaim szerint is reális veszély.
További megfontolandó ellenérv a módosítással szemben, hogy teret ad helyi lobbyérdekek érvényesülésének, továbbá, aki túl közel van, az esetleg a fától nem látja az erdõt. Az is igaz, hogy ezek a pénzek kikerülnek a tisztán önkormányzati körbõl, és egy más körben döntenek a felhasználásukról. Elmondható itt azonban az is, hogy a fejlesztések nem lehetnek öncélúak, azoknak a gazdaságra is hatással kell lenniük. Ennyiben viszont indokolható ezen szféra bevonása is a döntésekbe.
Ágazati, szakmai szempontok is jobban érvényesülhetnek, ha a címzett támogatások ezen köre továbbra is a parlament hatáskörében marad. Sokat segítene - bármelyik rendszert fogadjuk el végül is - egy jó területfejlesztési koncepció. Ugyancsak elvenné a kritikák élét, ha a területfejlesztési tanácsok minden esetben valóban a területfejlesztési törvény szellemében járnának el a támogatások odaítélésénél, és sokkal kevésbé érvényesülnének lobbyérdekek, kijárásos technikák. Megyei politikusok, pártállástól függetlenül, kivétel nélkül támogatták a módosítást. Én legalábbis nem hallottam ellentétes véleményt.
A helyi önkormányzati emberek véleménye már megoszlott. Voltak, akik egyetértettek a változtatással, voltak, akik ellenezték azt. Úgy gondolom, a véleményeket nagyban meghatározza a véleményadó pozíciója. Azok támogatták a változtatást, akik úgy érezték, jók a pozícióik, jó a kijáróképességük a helyi döntéshozóknál, míg akik ebben nem voltak biztosak, azok továbbra is inkább a parlamentre bíznák a döntést.
(18.40)
Ez is azt igazolja, hogy a korrekt döntési mechanizmusok kialakítása a legfontosabb.
Szocialista párti képviselõtársaim határozottan kiálltak a döntések decentralizálása mellett, de például a Fidesz vezérszónoka is ezt támogatta egy áprilisi vita során, ahol szintén a címzett támogatásokról volt szó. "Ebben a kérdésben korábban más állásponton voltam, de az élet meggyõzött arról, hogy a területfejlesztési tanácsoknak bizonyos területen meg kell adni a lehetõséget a sorolásra, például az értékhatárhoz kötve" - mondta szó szerint. A mostani vitában errõl a kérdésrõl nem fejtette ki a véleményét nem tudom, hogy azért-e, mert fenntartja az áprilisban elmondottakat, vagy esetleg újra visszatér a korábbi véleményéhez.
A döntések decentralizálását én is követendõ elvnek tartom, ehhez azonban társulnia kell az objektivitásnak is. Ezt látom sok esetben kétségesnek. Ellenérvként itt fel lehet hozni, hogy a parlamenti döntések sem feltétlenül objektívek. A 200 millió forintos határ decentralizálása ösztönzõleg hathat a régióban való gondolkodásra is. A címzett támogatási igények benyújtási határidejének megváltoztatása jelentõs és pozitív módosítás. A korábbiakhoz képest az önkormányzatok 7 hónappal késõbb nyújthatják be pályázataikat. Ez jelentõsen csökkenti az inflációs hatásokat, és tervezhetõbbé teszi a beruházást, hosszabb idõ áll az önkormányzat rendelkezésére, hogy a döntését elõkészítse, valamint költségvetési koncepciója ismeretében dönthet a beruházásról. A módosítás szûk körben lehetõvé teszi, hogy egy hosszabb beruházás esetén, a feladat ellátását szabályozó törvény jelentõs módosításakor a feladatváltozásról az Országgyûlés határozata alapján dönthessen.
A céltámogatási rendszerrel kapcsolatban talán a leglényegesebb változtatás a támogatások mértékének 10 százalékos emelése a támogatott célok minden területén, az ösztönzés a társulásokra és a tárulásokban megvalósított beruházásokra is. Korábban már említettem, hogy a tervezet pontosan meghatározza a források felosztási arányát az egyes célok között, jelentõs többletforrást biztosítva a szennyvízberuházásoknak. Az életveszélyes iskola kiváltása után megmaradó keret 70 százalékot irányoz elõ a szennyvízberuházásokra, 15- 15 százalék marad az egészségügyi gépmûszerbeszerzés és a szilárdhulladék-lerakók támogatására. Az ezekbõl esetleg megmaradó vagy visszamondott, visszavont támogatások forrásait is a szennyvízberuházásoknál kell felhasználni.
A beruházások megalapozottsága szempontjából igen fontos, hogy a tervezet elõírja: csak mûszaki-pénzügyi-gazdasági szempontból elõkészített, a feladat hatékony ellátásához szükséges beruházáshoz igényelhetõ támogatás. A beruházáshoz csak szakmailag megfelelõnek tartott megvalósíthatósági tanulmány alapján nyújtható támogatás. A beruházásnak önállóan üzembe helyezhetõnek kell lennie.
Fontosak a különbözõ jogvesztõ határidõk és az ezekkel kapcsolatos visszautalási kötelezettségek. Ugyanilyen fontosak a közbeszerzési eljáráshoz kapcsolódó szabályok, vagy az elszámolást szabályozó pontosító rendelkezések.
Technikai módosítás ugyan, de mivel közpénzek visszafizetésérõl rendelkezik, igen fontosnak tartom a 13. § (9) bekezdését. Ugyanis a '91-92-ben befejezésre tervezett beruházásokból fel nem használt és le nem mondott pénzek felhasználási, illetve lemondási határidejét határozza meg 1998. április 30-ában. Ez eddig nem volt szabályozva, maguknál tarthatták a pénzt, gyakorlatilag bármeddig.
A 14. § az áfa levonhatóságáról, illetve az ahhoz tartozó arányos támogatás visszautalásáról rendelkezik. Korábban már említettem az ÁFI megszüntetésével és a kincstár felállításával, valamint a BM utalványozásával kapcsolatos szabályozást.
Ugyancsak jogszabályi változást követ az Egészségbiztosítási Alap kezelõjének a nevesítése.
A tervezet meghatározza a központi támogatással megvalósult beruházás esetén nemcsak az alapítás, hanem a mûködtetés folyamán is a keletkezett vagyon aktiválásának szabályait. Errõl elõttem szóló képviselõtársam is szólt.
A tervezet megadja a kormánynak a felhatalmazást a végrehajtáshoz szükséges rendeletek elkészítéséhez, és néhány pontban kiegészíti, illetve pontosítja a fogalom-meghatározásokat.
Közel sem teljeskörûen ennyit kívántam elmondani a CCT-ben tervezett változtatásokról, és ezek után engedjék meg, hogy kitérjek képviselõtársaimnak a vita során elhangzott néhány észrevételére.
Kisgazda képviselõtársam említette, hogy a címzett támogatások decentralizációja során bizonyos zavarok merülhetnek fel, ha a tizenkilenc megye tizenkilencféle feltételrendszert alakít ki. Én úgy gondolom, ezt a kérdést a kormány a törvényben kapott felhatalmazás alapján a végrehajtási rendeletben szabályozni tudja. Azt a tényt, hogy tizenkilenc esetben a megyei területfejlesztési tanács dönt, míg a huszadik esetben a Fõvárosi Közgyûlés, magyarázza az a körülmény, hogy a megyei területfejlesztési tanács funkcióit a területfejlesztési törvényben meghatározottak szerint a fõváros esetében a Fõvárosi Közgyûlés gyakorolja.
Demeter Ervin képviselõtársam meglehetõsen érdekesen csoportosította mondanivalóját, arról beszélt, hogy több esetben növekedett a saját erõ szükségessége. Ebben a törvényben éppen fordítva van: a központi források növekedtek 10 százalékkal; arról értekezik, hogy '94-hez képest reálértékben 35 százalékkal csökkentek a támogatások. Én azt hiszem, ezek reálértékben is növekedtek, hiszen helyes, ha a támogatásoknál az egyéb központi forrásokat sem hagyjuk figyelmen kívül, így például a kifejezetten az önkormányzatoknak szánt és újonnan belépett területfejlesztési támogatásokat. Nem lehet egyetérteni azzal a kitétellel sem, amely szerint ez a szabályozás elsõsorban a kistelepülések szempontjából rendkívül hátrányos, hiszen a döntéshozatal decentralizálásával éppen hozzájuk közelebb hozza a döntéseket.
Természetesen a döntések objektivitásának érvényt kell, kellene szerezni. A megyékben ellenzéki politikusok is üdvözölték ezt a változtatást. Korábban pedig itt, a parlamentben, éppen ellenzéki politikusok tartották aggályosnak a kormány döntéseit ebben a kérdésben a címzett támogatások kapcsán.
Képviselõtársaim szerint a megyei területfejlesztési tanács meghatározó szereplõje a megyei önkormányzat. Ha a közgyûlés elnökét mondta volna, talán egyet is értenék vele, bár az elnöknek is csak egy szavazata van, a kistérségi társulásoknak pedig a legkisebb megyében is öt.
Nem értem, mit ért a címzett és céltámogatások határidejének jelentõs csökkentésén; ha arra gondol, ami a törvényben van benne, hogy a benyújtás és az elbírálás, vagyis a pénzhez jutás között jelentõsen csökken az idõ, akkor egyetértek vele, és helyeslem is ezt a változtatást a már korábban elmondottak miatt: inflációs hatás csökkentése, jobb tervezhetõség stb.
A támogatási igényt a minisztérium kezdeményezésére módosíthatják - állítja. Ez persze igaz, azt azonban már nem teszi hozzá, hogy a módosítás joga kizárólag az önkormányzaté. Az általa kifogásolt bürokratikus módosítások és a határidõ-módosítások is csak biztosabbá, ellenõrizhetõbbé teszik a beruházásokat, és felgyorsítják a folyamatokat.
Képviselõtársam az alanyi jogosultság elvesztésérõl beszél a tervezet kapcsán. Néppárti képviselõtársunk viszont azt mondja, hogy a tervezet szerinte egy kis lépést tesz az alanyi jogosultság visszaállítása érdekében. Néppárti képviselõtársam különben jelzi, hogy a módosítást nem tudják támogatni, éppen a megyék újraelosztó szerepének az újraélesztése miatt. Ez a megyei testület persze nem a korábbi megyei tanács, hanem az önkormányzatok és a gazdasági élet delegáltjaiból összeállt grémium. Itt legfeljebb az elosztás elveit vagy elvszerûtlenségét érdemes kritizálni. A kritikáknak van is jogosultsága, azonban a demokratikus és elvszerû döntéseket egy demokratikusan választott testületnek is tanulnia kell. A régi reflexek, sajnos, sokszor tovább mûködnek.
Az az észrevétele pedig, hogy a pályázati feltételeket is õk határozzák meg, nem állja meg a helyét. Már említettem, a kormány felhatalmazást kap a tervezetben, hogy a cél jellegû decentralizált támogatások igénybejelentésének, döntés-elõkészítésének és elszámolásának rendjét rendeletben állapítsa meg - és ebben a vonatkozásban a döntés-elõkészítésen van a hangsúly.
Befejezésül: engedjék meg, hogy a tervezetet a Szabad Demokraták Szövetsége és a magam nevében képviselõtársaim figyelmébe ajánljam.
(18.50)
Bizonyos módosításokat azonban szükségesnek tartunk, és azt hiszem, a kemény bizottsági vitákat sem takaríthatjuk meg.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)