DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Két témában szeretnék hozzászólni a költségvetés részletes vitájában, mind a kettõ agrárvonatkozású kérdés.
Az elsõ kérdés - amely tulajdonképpen a költségvetési törvény 67. §- ának módosítását indítványozta volna, amit Kertész képviselõtársammal nyújtottunk be - a mezõgazdaságnak egy viszonylag szûk szegmensét, de ugyanakkor nagyon jelentõs szegmensét érinti, nevezetesen az öntözésrõl van szó. Tudjuk azt, hogy az országban körülbelül 350 ezer hektár az a földterület, amely földterület öntözési infrastruktúrával ellátott. Ebbõl az öntözési infrastruktúrából mintegy 120-130 ezer hektárnyit tudnak csak használni; egyrészt azért, mert elavultak ezek az infrastruktúrák, másrészt pedig azért, mert drága az öntözõvíz. Ahhoz, hogy egy hektár mezõgazdasági területet tisztességes módon aszályos idõben öntözni tudjunk, több tízezer forint értékû vízre, illetve költségre van szükség.
A 67. § arról intézkedik, hogy vízkészleti járulékot kell fizetni minden olyan felhasználónak, aki - beleértve a mezõgazdasági termelõket is - valamilyen módon vizet használ, ez pedig 1,35 forint/köbméter. Utána ez a paragrafus intézkedik arról, hogy aki viszont szabálytalanul jár el vagy nem rendelkezik ilyen vízjogi engedéllyel, engedély nélkül használja a vizet, különbözõ módon szankcionálva van. Módosító indítványunkban két alternatívát is megfogalmaztunk. Ehhez a két alternatívához, amely végül is csak a mezõgazdasági bizottságban kapott támogatást, egy csatlakozó módosító indítványt is benyújtottunk képviselõtársammal, amely próbálja a bizottsági vitában elhangzottakat felhasználva kezelni ezt a kérdést.
Nevezetesen arról van szó, azt szeretnénk elérni, hogy a mezõgazdasági célú öntözõvíz, valamint a halászati célú víz esetében a vízkészleti járulékot ne kelljen megfizetni a felhasználóknak. Nyilvánvaló, hogy ez bevételkiesést jelent. De ugyanakkor a másik lábát is próbáljuk megteremteni ennek a megoldásnak, mégpedig olyan formában, hogy abban az esetben, ha valaki engedélyköteles tevékenység nélkül folytatja a vízfelhasználást, ebben az esetben a törvényjavaslatban szereplõ 6,80 forint/köbméter kvázi büntetési vízkészleti járulékot 10,80 forintra kívánjuk megemelni. Ez biztosítaná megítélésünk szerint nemcsak a nullszaldót az adott szituációban, hanem pluszbevételt is jelentene a vízügyi bevételek szempontjából. Ez volna az egyik oldala ennek a dolognak.
A másik oldala az, hogy nagyon sok esetben vízjogi engedély nélkül használják föl az öntözõvizet. Megtörténik az a gyakorlatban, hogy - tételezzük föl - van egy 2 vagy 3 kilométer hosszú csatorna, amelybõl öntöznek, és vízjogi engedéllyel rendelkezik a csatorna elején és a csatorna végén földterülettel bíró termelõ. A két vízjogi engedéllyel rendelkezõ között lévõ termelõk vízjogi engedély nélkül, kvázi feketén öntöznek a területükön. Mi azt szeretnénk elérni, ezáltal ösztönzést kapjon, hogy igenis átlátható módon, engedéllyel rendelkezõ és engedélyt kérõ emberek legyenek azok, akik az öntözõvizet szeretnék felhasználni. Tehát gyakorlatilag egy nevelõ célú, az átlátható gazdaság felé elmozduló megoldást javasolnánk.
Kérem azt a kormányzat képviselõjétõl, hogy amennyiben csatlakozó módosító indítványunkat tudja támogatni, akkor esetleg szíveskedjék jelezni, és kérem képviselõtársaimat is arra, hogy módosító indítványunkat támogassák majd a szavazás során.
A másik kérdés szintén a mezõgazdasággal összefüggõ, nevezetesen a termálvíz kérdése. Tudjuk azt, hogy az elmúlt évtizedek során kormányprogram intézkedett arról, hogy nagyon jelentõs állami pénzeszközökkel termálvíz-hasznosítást indítottak el nemcsak jóléti és egyéb vonatkozásban, hanem mezõgazdasági vonatkozásban is. Az országban olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy körülbelül 1100 termálkút van Magyarországon, amit 1867 óta fúrtak folyamatosan. Ezeknek a termálkutaknak durván egyötöde, 210 termálkút az, ami mezõgazdasági hasznosítású.
Ezeknek a termálkutaknak a vizével azonban nemcsak öröm, hanem probléma is adódik. Két probléma is adódik. Az egyik az, hogy ez a termálvízkincs véges. Tehát ennek a víznek a visszapótlása mindenféleképpen szükségeltetik. A másik kérdés, hogy nagyon sokfajta termálvíz van, és jó néhány olyan termálkút van, amelynek vize környezetszennyezõ. Nagyon helyesen a környezetvédelmi törvényben, de az 1984-bõl származó kormányrendeletben is ezeknek a problémáknak a kezelésére nagyon szigorú szankcionálást írnak elõ, és valóban a környezetet védeni kell. Valóban a vizet pótolni kell, visszapótolni kell, mégpedig visszasajtolással.
De amikor az örömrõl beszélünk, hogy Magyarország olyan geológiai körülmények között terül el, ahol viszonylag könnyen nyerhetõ nagyon magas hõfokú termálvíz, van egy kis üröm is, mert olyan geológiai adottságaink vannak, amely geológiai adottságok azt teszik csak lehetõvé, hogy nagyon nehezen lehet visszasajtolni a termálcsurgalékot, illetve az elhasznált termálvizet, mert azok a kutak, amelyeket nagyon drága pénzért fúrnak meg, általában csak néhány évig képesek üzemelni, és fokozatosan emelkedik, szinte hatványozott módon a szükséges bar-nyomása ahhoz, hogy ezt a kutat mûvelni tudják. Ebbõl is következik, hogy azok a termelõk, elsõsorban mezõgazdasági termelõk, akik különbözõ zöldségtermesztést, hajtatott zöldségtermesztést végeznek, de állattenyésztés vonatkozásában is használják a termálvizet, nagyon nehezen birkóznak meg azokkal a feladatokkal, amit ennek a problémának a kezelése számukra elõírna.
(18.00)
Ugyanakkor tudjuk azt, hogy a mezõgazdasági termelés haszonrátája nagyon sokféle, de általában meglehetõsen alacsony, és ebbõl az alacsony haszonrátából olyan tetemes költségeket önállóan nem tudnak felvállalni, hogy egyrészt megfúrják ezeket a visszasajtoló kutakat, másrészt pedig ezeket üzemeltetni is tudják.
Elmondtam az általános vitában azt is, hogy választókörzetemben több ilyen termálkút van - ez a több ez 38 kút -, amely elsõsorban mezõgazdasági hasznosítás alatt van, és a mezõgazdasági termelõk kiszámolták azt, hogy mennyibe kerülne, ha ezeket a kutakat megfúrnák és üzemeltetnék. Például van egy zöldségtermelõ kft., amelynek az éves árbevétele 320 millió forint - bruttó árbevételrõl beszélek -, és ennek a három termálkútnak a kezelési költsége durván 600 millió forintba kerülne. Természetesen ez saját erõbõl kezelhetetlen.
Ezért is próbálok képviselõtársammal egy olyan módosító indítványt megfogalmazni, amely arról intézkedne, hogy a Központi Környezetvédelmi Alap terhére csoportosítanánk át a Földmûvelésügyi Minisztérium elõirányzatai közé külön soron egymilliárd forintot annak érdekében, hogy egyrészt ezeket a kérdéseket próbáljuk meg kezelni, és indítsuk el azt a gondolkodásmódot, mely a vízvisszapótlást, a megfelelõ termálvízkezelést próbálná elõsegíteni állami pénzeszközök felhasználásával is valamint próbálnánk elterjeszteni azokat a technikai eszközöket, melyek rendelkezésre állnak, és amelyek a szabályozott termálvízbányászatot teszik lehetõvé. Ennek a kérdésnek a három lábon való komplex kezelése, úgy gondolom, mindenféleképpen indokolt lenne.
A tárcával jelenleg is folyamatosan folynak egyeztetések ennek a kérdésnek a kezelésére. Kérem az államtitkár asszonyt, hogy ennek a megítélésem szerint nagyon fontos kérdésnek a kezelésében nyújtson segítséget, esetleg kapcsolódó módosító indítványok formájában is próbáljunk lehetõséget biztosítani arra, hogy ez megoldást nyerjen. Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy a mezõgazdasági bizottság nagyon komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel, mert hiszen az elmúlt idõszakban egy albizottságot hozott létre annak érdekében, hogy a mezõgazdasági termálvíz-hasznosítások kérdésével albizottsági szinten foglalkozzon, és próbáljon javaslatokat kidolgozni - természetesen az illetékes tárcákkal közösen - annak érdekében, hogy ezek a problémák valóban a törvényi elõírásoknak megfelelõen, valóban európai uniós szinten megoldást nyerjenek.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiból.)