JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Több módosító indítványt nyújtottunk be közösen. Ezek közül néhányat szeretnék itt, a részletes vitában is indokolni, és szeretném kérni hozzá képviselõtársaim támogatását.
Az elsõ ilyen a mozgáskorlátozottak 3,6 milliárd forintos támogatási elõirányzatának növelése. Az elmúlt években, '96-ban is, 1997-ben is 3,6 milliárd forint volt ez az elõirányzat, és a tervezet sajnos, '98-ra is ugyanezt az összeget tartja nyilván. Úgy gondolom, hogy a '98. évi költségvetés általános irányainak megfelelõen, amely irány azt tartalmazza, hogy ezen támogatásokat reálértékben kívánja tartani a költségvetés - és ezt többé-kevésbé meg is valósítja a különbözõ támogatásoknál, a szociális és egyéb kiadásoknál -, ezt itt is feltétlenül indokolt megtartani.
(17.30)
Ezek - a közlekedési támogatások, a beszerzési támogatás - elõirányzatból kerülnek kifizetésre; itt jelentõs volt az infláció az elmúlt 2 évben, de a következõ évben is. Mindenképpen kérném képviselõtársainkat, támogassák ezt az indítványt, mert indokolt; szociálisan rászorult, mozgáskorlátozott személyekrõl van szó, akik, úgy gondolom, megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a társadalomtól. Ezért ne hagyjuk ki a '98. évi elõirányzat-emelésbõl az õ keretüket!
A következõ ilyen kör: a hadigondozottak köre. A költségvetésben a hadigondozásról szóló törvény végrehajtását biztosító pénzeszköz - amely a közalapítvány részére kerül átadásra -, úgy gondolom, nem biztosítja a jelentkezõ szükséges igényeket. Nehéz pontosan kiszámolni azt, hogy a törvény végrehajtása során hányan fogják az igényüket bejelenteni. Éppen ezért vagy az általunk benyújtott módosító indítvány szerinti összeggel célszerû megnövelni ezt a kiadást, vagy pedig azt az elõzõ években már bevett gyakorlatot kell követni, hogy ez az elõirányzat év közben elõirányzat-módosítás nélkül is eltérhessen az eredeti elõirányzattól. Így szükséges azt biztosítani, hogy a hadigondozottak ellátása, a törvénybõl adódó kötelezettségek végrehajtásra kerülhessenek 1998-ban.
A továbbiakban a tûzoltósággal kapcsolatban és az ehhez benyújtott módosító javaslatokról néhány észrevétel. Elsõként: a legnagyobb - és tudom, hogy egy óriási - tétel a mûszaki fejlesztés kérdésköre, amely az elõirányzat szerint 1,5 milliárdot tartalmaz, és megítélésünk szerint innen 2 milliárd forint hiányzik. Miért merem ezt így mondani, hogy ez hiányzik innen? Azért, mert van egy érvényes kormányhatározat, amely 3 év alatt kívánta a tûzoltóságnál meglévõ mûszaki lemaradást behozni. Az ez éviben, a '97. éviben 1,5 milliárd szerepelt, és az elkövetkezõ 2 évben pedig 7 milliárd felhasználásáról van szó a kormányhatározatban. E kormányhatározat szerint megtörtént a pályázatok kiírása - ez tûzoltóautók, tûzoltófecskendõk és speciális tûzoltójármûvek beszerzésére irányul -, döntés is született benne. Én úgy gondolom, mindenféleképpen indokolt - a nemzetközi pályáztatásnak megfelelõen - a költségfedezeteket biztosítani.
Természetesen én elfogadom azt a megoldást, hogy itt van lehetõség fizetési ütemezésre, de ezt a kérdést mindenképpen meg kell nézni, és amennyiben nincs lehetõség, akkor a költségvetésnek tartalmaznia kellene ezt az összeget, mert nem hiszem, hogy jobban járnánk, ha bármilyen kötbérre vagy egyéb kiadásokra kerülne sor, mert az lényegesen megdrágítaná ezt a mûszaki fejlesztést.
Szintén a tûzoltósággal kapcsolatban, a beruházások kérdése: igen kis összegeket tartalmaz ez az elõirányzat ebben az évben és a múlt évben is; ebben az évben 373 millió forint volt. A következõ évi javaslat nem tartalmazza ezt az összeget sem: 280 millióra történõ csökkentés szerepel a költségvetési javaslatban. A módosító indítványunk arra vonatkozik, hogy legalább 480 millió forint szerepeljen ezen az elõirányzaton, mert ez feltétlenül indokolt ahhoz, hogy a megkezdett beruházások befejezésre kerüljenek, illetve ne legyen egy olyan leszakadás, mint ami most például a mûszaki jármûveknél, eszközöknél van.
Jelenleg 18 olyan tûzoltólaktanyának az újjáépítése szerepel a jogos igények között, amelyeknél néhány éven belül lépni kell. Ma egy tûzoltólaktanyának a felépítése 4-500 millió forint között van. Az ez évi elõirányzat egy fél tûzoltólaktanyának a megépítését biztosítja. Én úgy gondolom, ez egy rendkívül kis összeg, és nagyon méltányos az a javaslat, ami módosító javaslatként benyújtásra került.
A harmadik, és még ez is tûzoltósággal kapcsolatos: a hivatásos állami tûzoltóságnál - valószínûleg számítási hibák vagy tévedés miatt - a személyi kiadáshoz kapcsolódó, munkaadókat terhelõ járulék rosszul van tervezve. Mindenképpen kérném, hogy ezt korrigálják, mert egy költségvetés akkor megalapozott - még ha néhány tíz milliós tételrõl is van szó -, ha tudjuk, hogy a személyi kifizetéseket 41-43 százalék közötti járulék terheli. Itt nem fogadható el a 35 százalékos járulék.
A rendõrséggel kapcsolatban is több módosító javaslatot nyújtottunk be - több képviselõtársammal közösen. Ezekkel kapcsolatban elsõsorban a saját bevételek kérdésköre: a saját bevételek tervezése a költségvetési javaslat szerint igen dinamikus növekedést irányoz elõ; nincs lehetõség ezen bevételek realizálására. Egyrészt nem változtak a jogszabályi feltételek; sokszor beszéltünk róla itt a parlamentben is, a jogszabályi feltételeit is meg kellene teremteni annak, hogy a rendõrség a mûködése során pénzért végezhessen bizonyos tevékenységeket. Sokszor szoktuk emlegetni a sportpályák õrzését, szoktuk emlegetni a biztosítótársaságok érdekében kirendelt rendõröknek a munkáját, amit tulajdonképpen mások érdekében végeznek, és mégis a közpénzekbõl fizetjük õket.
Ezen bevételek beszedésére nem teremtettük meg a lehetõséget. Így, úgy gondolom, a bevételi elõirányzatnál nem szabad nekik egy drasztikus bevételi elõirányzatot elõírni.
Még egy dolgot, ami nem nagyon nagy ügy, de azért volt '97-ben egy kampány: a fegyvertartással kapcsolatos vizsgáztatások és vizsgálatok. Ez ebben az évben, '97-ben jelentõs bevételt eredményezett a rendõrségnél, de ez egy csúcs volt. A jogszabály változása miatt most már csak az új belépõknél kerül erre sor, ami lényegesen lecsökkenti a '97. évi bevételi lehetõségeket.
A másik: a rendõrségnél - összességében - a rendõrségi kiadások kérdésköre. A költségvetési javaslat azt tartalmazza, hogy összességében a '97. évi eredeti elõirányzathoz képest 24 százalékkal növekszik a rendõrségnél a kiadási elõirányzat. Ez viszont lényegesen kisebb, ha a '97. évi ténylegeshez viszonyítjuk; a '97. évi ténylegesben vannak egyszeres kiadások, amelyek csak egyszer, '97-ben jelentkeztek, így a Teve utcával kapcsolatos kiadások, a '96. évi év végi jutalmazási - 3 heti - bérnek a járulékai, és még lehetne néhány tételt sorolni, ami tényleg egyszeres, és ennek '98-ban nem kell megteremteni a bázisát.
Ugyanakkor olyan jelentõs tételek vannak, milliárdos nagyságrendûek, amelyek '98-ban is jelentkeznek. Ha nem teremtjük meg ennek a feltételeit, akkor a rendõrség ugyanabba a helyzetbe kerül - és úgy gondolom, ez nem megengedhetõ -, hogy folyamatosan, hónapról hónapra halmozza az adósságállományát. Nagyon rossz gyakorlat az, hogy nem fizet tb-t, nem fizet az APEH felé a rendõrség. Én úgy gondolom, ennek elébe kell mennünk, és egy olyan korrekt költségvetési elõirányzatot kell a költségvetésben szerepeltetni, ami összhangban van az illetményrendszerrel, és azokkal a tényleges kiadásokkal, amelyek szükségszerûen jelentkeznek a következõ évben.
Több módosító javaslatunk irányult egyéb rendvédelmi szerveknél az illetménykérdésre. Úgy gondolom, ezeket külön-külön nem lehet kezelni; az illetménybeállást és a szolgálati törvénybõl adódó kérdéskört csak egységesen lehet kezelni. Jó lenne, ha a '98. évi elõirányzatok már bizonyos lépéseket tennének a '99. évi kötelezõ bevezetés felé. Ez természetesen jó lenne, ezzel mindenki egyetért, csak a fedezet kérdése nagyon nagy gond - hogy honnan fedezzük.
Mi, akik csináltuk ezeket a módosító javaslatokat, elfogadjuk azt, hogy a költségvetés egységesen kezelje ezeket az elõirányzatokat. De itt szeretném felhívni a figyelmet a büntetés-végrehajtási intézet komoly gondjára, ami nagyon nagy feszültséget jelent. Nem hiszem, hogy jó lenne az a megoldás, ha ott is a rendõrség által alkalmazott módszert alkalmaznák, hogy a tb-t nem fizetik be. Én úgy gondolom, azt is el kell kerülni, hogy ezen rendvédelmi szerveknél, például a büntetés-végrehajtástól - de lehet ezt mondani a honvédségre, másokra is - a rendõrséghez mennének át azok az emberek, akikre jelenleg például a büntetés-végrehajtásnál van szükség.
(17.40)
Éppen ezért kérem, hogy amennyiben lehet, ezen módosító indítványokat kiemelten a büntetés-végrehajtásnál is kezeljük, és lehetõség szerint egységes szemléletbe foglalva tegyük helyre ezeket a kérdéseket.
Befejezésül egy nagyobb kérdéskör, az önkormányzatokat illetõ költségvetési rész. Az elsõ, amit szeretnék kiemelni: a költségvetés 2 százalékos létszámleépítést irányoz elõ, és ebbõl a 2 százalékos létszámleépítésbõl elõállott megtakarítások mint fedezet jelennek meg új feladatokra, illetve meglévõ feladatokra.
Erre a 2 százalékos létszámleépítésre, létszámfogyásra nincs remény, nincs lehetõség. Elfogadtunk olyan törvényeket - akár a gyermekvédelemrõl szóló törvényt, akár az építésügyrõl szóló törvényt -, amelyek egyértelmûen azt mondják, hogy nagyobb létszám kell. A szociális ágazatban egyértelmûen azt mondják a szaktörvények, hogy akár a fogyatékosok otthonában, a bentlakásos intézményeknél a jelenlegi létszám nem felel meg a szakmai követelményeknek, tehát nincs meg a realitása annak, hogy erre 2 százalékos létszámfogyásra vagy leépítésre sor kerüljön.
Éppen ezért hiányzik a költségvetési fejezetbõl 8,6 milliárd forint. Tudom, hogy ez egy nagyon nagy összeg ugyanakkor azt is látni kell, hogy az önkormányzatok, az önkormányzatok költségvetései nagyon szélsõséges képet mutatnak, nagyon szegény önkormányzatok is vannak, és egy kicsivel jobb pozícióban levõ önkormányzatok is vannak. Úgyhogy a hiányzó, tehát a létszámleépítésbõl beépítésre került 8,6 milliárd forint megoldására több módosító javaslat is van. Bármelyik elfogadható számunkra, ha támogatni tudja a kormány, hogy hova kerüljön be ez a pénz, csak ennek a fedezete egy nagyon fontos kérdése lenne.
A másik kérdéskör az önkormányzatoknál a szociális területen van. A gyermekvédelmi törvény végrehajtása során a rendszeres gyermekvédelmi támogatás egy igen nagy összeget jelent, és a költségvetési javaslat szerint ezen összeg fedezete a szociális normatívába kerül beépítésre. Ez nagyon sokunk véleménye szerint nem helyes. Ennek legalább a 70 százalékát be kell építeni a központosított elõirányzatokba. Ha a központosított elõirányzatokban szerepeltetjük, annak két nagy elõnye van. Az egyik: ha ez 70 százalékban központosított elõirányzatokban van, ha nem jók azok a számítások, amelyek azt mondják, hogy egy 18 milliárdos nagyságrendû ez az összeg, akkor - ha ez kisebb lesz - ez a pénz a költségvetésnél bent marad. Ha több természetes, akkor a költségvetésnek kell állnia, és nem az önkormányzatoknak. De úgy gondolom, hogy egy ilyen, egyelõre kiszámíthatatlan és nagyon nagy nagyságrendû dolgot nem lehet az önkormányzatokra ráengedni. Ez nem jelent több pénzt, csak azt jelenti, hogy nem a normatívában, hanem a központosított elõirányzatokban szerepeljen.
Ugyanitt a szociális normatívánál több módosítást javaslunk. Egyrészt a felhasználási mutatónak a nem bevezetését javasoljuk. Ez egy olyan mutató lenne, amely a '98-as költségvetésben jelenne meg elõször. Úgy gondoljuk, ez az önkormányzatok finanszírozási rendjétõl idegen megoldás lenne, hogy ott adjunk több pénzt, ahol többet használnak fel. Nagyon sok önkormányzat nem azért használ fel kevesebbet, mert olyan hozzáállás van, hanem azért, mert nem tud. Éppen ezért a szociális normatívában - és itt hangsúlyozom: a normatívában - nem lehet ezt így megjeleníteni, ezért azt javasoljuk, hogy ez a mutató ne szerepeljen a normatíva meghatározásakor.
Ugyancsak ezen normatíva meghatározásakor eltérést javaslunk. Egyrészt a munkanélküliek, illetve jövedelempótlósak számának megállapításánál ne egy idõpontot vegyünk figyelembe, hanem több idõpontot, mert igen változatosan alakul egy-egy önkormányzat területén a munkanélküliek száma. Semmi esetre se vegyük figyelembe a közhasznú munkákat végzõket úgy, mint akik rendszeres munkát végeznek. Úgy gondolom, hogy ennek megvan minden lehetõsége, mert látjuk, hogy a szakminisztériumok támogatják ez irányú kezdeményezésünket.
Nem tapasztaljuk, hogy támogatás lenne az irányú módosító indítványunk felõl, hogy ne a személyi jövedelemadót fizetõk száma szerepeljen e normatívában mint meghatározó tényezõ, hanem az egy fõre jutó személyi jövedelemadó, pontosabban ennek az egy fõre jutó személyi jövedelemadónak az országos átlagtól való eltérése. Úgy gondolom, hogy ez mind nem egy nagy horderejû változás, de az önkormányzatok közötti igazságosabb pénzelosztást lehetõvé teszi.
Összességében jó néhány módosító indítványt felölelõen ezt kívántam a részletes vitában elmondani. Nem mondtam mindig hozzá, hogy melyik módosító indítványról van szó, de úgy gondolom, hogy aki a költségvetést végignézte, pontosan tudja, hogy mely indítványokról szóltam, és mely indítványok tartalmazzák ezeket a kérdéseket.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)