DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter úr! Két kép járja be a sajtót. Az egyik képen az a szénné égett személyautó látható, amelyet vasárnap hajnalban Szeged belvárosában ismeretlen tettesek távirányítással felrobbantottak egy ember meghalt, hárman súlyosan megsebesültek. A másik képen egy édesanyám korabeli hölgy látható, akit tegnap a rohamrendõrök erõszakkal vonszoltak a Kossuth tér kövezetén, ahol 200 békésen tüntetõ, fõleg idõs ember volt.
Ha a szegedi nyilvános utcai kivégzést és a tegnap történt példátlan és szükségtelen brutalitást összehasonlítjuk, jó néhány egyértelmû következtetésre juthatunk. Ha igaz az, hogy Csongrád megye az egyik legfertõzöttebb a bûncselekmények elkövetése szempontjából, és az elsõ fél évben 70 százalékos volt a bûnözés emelkedésének aránya, és 1997-ben már 150 rendõr hiányzott, akkor nem csodálkozhatunk, hogy a belügyi vezetés képtelen megakadályozni Szeged balkanizálódását, hisz' az ígérgetéseken kívül a rendõrség sem eszközt, sem létszámot nem kapott. Ezzel szemben tegnap a Kossuth téren és jó néhány vidéki városban olyan példátlan méretû rendõrségi összevonásra került sor, melynek során félezer rendõr, a rohamkocsik tömkelege zúdult 200 védtelen állampolgárra. Az eredmény nem maradt el: két sérült, 29 ember õrizetbe vétele és rendõrségre hurcolása.
Nem gondolja miniszter úr, hogy az elit alakulatait az alvilági nehéz fiúkkal szemben kellene bevetni, nem pedig védtelen asszonyokkal és idõs emberekkel szemben? Nem gondolja miniszter úr, hogy ennek, a képen látható idõs hölgynek legalább annyi alkotmányos joga van, mint önnek - persze azzal a kis különbséggel, hogy õ védtelen, ezért az ön rendõreinek védelmére szorul? (Taps az ellenzék padsoraiban.)