DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosításáról, valamint az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi V. törvény módosításáról szóló kormányzati elõterjesztések rendkívül fontos elõterjesztések, hiszen a gazdasági kamarák mûködését, finanszírozását évek óta olyan folyamatos és kemény kritika éri, amely önmagában is szükségessé tette ezeknek a módosításoknak a beterjesztését.
A jelen elõterjesztéseket megelõzõen azonban a kormány ezeket a fontos törvénymódosításokat újólag úgy terjesztette elõ, hogy súlyosan vétett az alkotmányos rendünk ellen, ugyanis az 1987. évi XI., tehát a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseinek semmibevételével ismételten nem végezte el a szükséges hatásvizsgálatokat, és nemcsak hogy nem végezte el a hatásvizsgálatokat, amelyek nélkül be sem terjeszthette volna a módosításokat, hanem nem is korrigálta azokat az alapvetõ hibákat, amelyek mindenképpen szükségesek lettek volna ahhoz, hogy mûködõképes kamarák jöjjenek létre.
Annak érdekében, hogy világos legyen, hogy a Független Kisgazdapárt milyen fõ hibacsoportok köré csoportosítja a nézeteit, legyen szabad a törvény egynémely olyan hibáját felemlítenem, melynek jelentõs korrigálása nélkül a gazdasági kamarákról szóló törvény a Független Kisgazdapárt számára elfogadhatatlan.
Így mindenekelõtt kifogásoljuk, és az egész konstrukció alapvetõ hibájának tartjuk, hogy kötelezõvé tette a kamarai tagságot. A kötelezõ kamarai tagságot illetõen pedig nyomban fel szeretném hívni a Független Kisgazdapárt nevében az érintettek és a közvélemény figyelmét is arra, hogy e konstrukció gátjává válik a jó kamarai mûködés lehetõsége megteremtésének hiszen önmagában a kötelezõ tagság egyrészt azt a következményt vonja maga után, amelyet rögtön második hibaként fogok említeni, mégpedig ugyancsak szarvas és korrigálandó hibaként, hogy olyan sarc jellegû tagdíjelõírásokhoz vezet, amelyek ugyancsak gátjaivá válnak a kamarai mûködésnek.
A kamarákat illetõen látni kell, hogy az önkéntesség úgy a tagság, mint a tagdíj fizetése tekintetében egy minõségi javulást hozhatna az egész kamarai rendszerben. Úgy gondolom, hogy ezt az a tény sem feledteti el, hogy a kamaráknak vannak olyan feladataik, amelyekkel önmaguk létét igyekeznek megindokolni, nevezetesen, hogy az adó- és a tb-számokat megszerzik az ügyfeleik, tehát a kamarai tagok részére, és ezzel megkímélik a tagságot olyan utánajárástól, amely kétség kívül kedvezõtlen. De én úgy gondolom, hogy a kamarának sokkal több feladata kell legyen, majd rá fogok mutatni ezek közül azokra a feladatokra, amelyeket a Kisgazdapárt mindenképpen kiemelne.
További rendkívül kedvezõtlen tényezõ az egész kamarai törvényt illetõen az a tény, hogy nincs érdekvédelem, illetve, ha nagyon udvariasan akarnék fogalmazni, akkor azt is mondhatnám, hogy nincs megfelelõ érdekvédelem. Hogy ez mennyire így van, és milyen károkat okoz ez az egész kamarai rendszernek, legyen szabad ebben a körben is néhány hivatkozással alátámasztani az álláspontunkat.
Így felhívnám a figyelmet arra, hogy az érdekvédelem nem lépett fel kellõ hatékonysággal a minimáladó eltörlése ellen, holott álláspontom szerint a minimáladó eltörlése önmagában diszkriminatív, mert bizonyos kedvezõtlen adatokat nem vesz figyelembe. Nem veszi tekintetbe azt, hogy vannak a vállalkozók körében is olyanok, akiket mindenképpen a nullszázalékos vagy ahhoz közel esõ adóban kellene részesíteni. De legalább ilyen hibaként ítéli meg a Független Kisgazdapárt, hogy az érdekvédelem nem igyekezett megértetni a társadalommal és a kormánnyal, hogy a jövedelem nagysága nem attól függ, hogy valaki vállalkozó-e vagy pedig alkalmazott. Ez egy alapvetõen téves megközelítése az egész kamarai rendszernek. Az esetleges jövedelemeltitkolás lehetõsége nem eleve nagyobb a vállalkozóknál, de ezt az érdekvédelem ugyancsak meg sem kísérelte tisztázni, holott ez is egy fontos alapelv lett volna ahhoz, hogy egy mindenki számára kielégítõ kamarai törvény szülessen.
Az érdekvédelem ezen túlmenõen elmarasztalható azért is, mert nem bizonyította be, hogy a sarcszerû elvonások miatt nem fejlõdhetnek a vállalkozások. Ez egy alapvetõ kérdése az egész vállalkozói rendszernek és az egész kamarai tagságnak is, mert hiszen hogyha a vállalkozások sarcszerû megadóztatását nem sikerül kivédenie az érdekvédelemnek, ebben az esetben az egész vállalkozás rendszere a kudarc felé menetel, és a Független Kisgazdapárt megítélése szerint egész gazdasági fejlõdésünket veszélyezteti a gazdaság legdinamikusabban fejlõdõ részének, a kisvállalkozásoknak a sarcszerû adókkal és elvonásokkal való sújtása. Tehát egy nagyon fontos feladata lenne az érdekvédelemnek, hogy felhívja erre a közvélemény figyelmét és a kormányzatnál elérje a megfelelõ lépések megtételét.
De kifogásolom azt is, hogy az érdekvédelem nem lépett fel az adóbecslés intézménye ellen, holott az adóbecslés intézménye az én megítélésem szerint az úgynevezett szocialista jogrend retrográd hagyományait felelevenítõ intézményrendszer, amelyet bizony a harmadik évezred küszöbén illett volna számûzni az egész adórendszerbõl.
(10.20)
Ez a kedvezõtlen helyzet 73 ezer kényszervállalkozót érint hátrányosan. És miután nagyon jól tudjuk, hogy a kényszervállalkozók a legkiszolgáltatottabb része a vállalkozók társadalmának - de emellett nemcsak hogy a legkiszolgáltatottabb része, hanem talán a legtiszteletreméltóbb része is, mert hiszen azért mentek el kényszervállalkozónak, hogy ne kelljen a munkanélküli-segélyt igénybe venniük, ne kelljen az állam nyakán lógva a megélhetésért rimánkodniuk, hanem önmaguk egész vagyonának, munkájának a kockáztatásával kívánnak önmaguk hasznára és a társadalom elõnyére szolgálni. Úgy gondolom, hogy itt a 73 ezer kényszervállalkozó helyzetére bizony illett volna jobban odafigyelni.
De nem lépett fel ezen túlmenõen az érdekvédelem a diszkriminatív adóvizsgálat ellen sem, amely például a családi pótlék jogosultságának ellenõrzésén keresztül a Független Kisgazdapárt megítélése szerint zaklatás jellegûen mintegy 40 ezer háztartást érint és éppen azokat a háztartásokat, amelyek a családi pótlékra jogosultak is és rászorultak is, és amelyek a nemzet jövõje szempontjából meghatározó részei a társadalomnak. Ezek jóvátehetetlen bûnei ennek az egész konstrukciónak, ha nem változtatunk rajtuk.
Az adóbecslés önkényes szempontjaira sem figyeltek fel kellõen a kamarák. Például, ha valakit az APEH szakértõként sorol be, annak a valós helyzetétõl függetlenül a második legmagasabb jövedelmet kell produkálnia, különben az ellenõrzések olyan sorozatának teszi ki magát, amelyek addig tartanak, amíg valamilyen hibát fel nem fednek.
De hasonlóképpen felhozhatnám, hogy a feketegazdaság és a kontárok ellen is alig tettek valamit a kamarák. Márpedig a Független Kisgazdapárt megítélése szerint a vállalkozókat is, a kisvállalkozókat, de az egész kamarai rendszert létében fenyegetik az elburjánzott feketegazdaság tényezõi és a kontárok hada. Itt ki kell mondani nagyon nyíltan, nagyon õszintén, hogy egyedül az adó, a társadalombiztosítás és a közterhek csökkentésével lehet a feketegazdaságot és a kontárokat kiszorítani. A Független Kisgazdapárt többször számszerû javaslatot is tett arra vonatkozóan, hogy legalább 10-15 százalékponttal kell csökkenteni a tb-járulékokat és az egyéb, tehát adó- és közterheket is. Hadd tegyem hozzá: a közvélekedéssel ellentétben ez nemhogy nem csökkentené az állami bevételeket, hanem pont ellenkezõleg, növelné azokat. A költségvetési vita általános része során én az ezzel kapcsolatos kisgazda számításokat a Ház elé tártam.
Ami most már a kamarák körüli vitát illeti, ki kell emelnem az önkéntesség és a mûködõképesség kérdéseit. A kormány a mostani törvénymódosításokat egyoldalúan akarja lezárni anélkül, hogy ezeket a kérdéseket megoldaná. Fel kívánom hívni a figyelmet továbbá arra is, hogy a közigazgatási feladatok egy részét ugyan a kormány átadja a kamaráknak, de a mi megítélésünk szerint ez nem viszi elõre a dolgot, mert egy mûködésképtelen szervezetet bíz meg újabb feladatokkal, ami már eleve a kudarc garantálását jelenti, nem pedig a kimozdulás tekintetében tett lépéseket. A feladatátadást kormányrendelettel akarja szabályozni, ami ugyancsak elfogadhatatlan, mert a gazdaságirányítási és gazdaságpolitikai koncepcióban az Országgyûlés közremûködése nélkül történnének a döntések, ami a demokrácia szûkítését jelentené.
Elsõ lépésként az egyéni vállalkozók bejelentkezését és adatváltozásait akarják a kamarákra bízni az önkormányzati jegyzõk helyett. Hogy igazgatási díjakat szedhet, és az a feladata, hogy az adó- és tb-számokról saját maga gondoskodjon, ez egy helyes lépés, mert megmenti az ügyfeleket az ilyen irányú adminisztrációs lépésektõl, de nem feltétlenül ebben a konstrukcióban kellene megoldani ezt a kérdést.
A lényeg az, hogy a Kisgazdapárt a kötelezõ kamarai tagságot semmiképpen sem tudja elfogadni, mint ahogy a sarc jellegû kamarai tagdíjakat sem... (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Befejezem a mondatot, elnök úr, elnézést azért, hogy túlléptem az idõmet. Tehát a Kisgazdapárt akkor tudja csak elképzelni ezeknek a törvénymódosításoknak a támogatását, ha a kötelezõ jelleget és a sarcjelleget kiiktatjuk.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)