Varga László Tartalom Elõzõ Következõ

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A XVIII. században Rákóczi, a XIX. században Kossuth nevéhez fûzõdõ felkelések Bs forradalmak, ugyanúgy az 1956-os forradalom és szabadságharc egyben megegyeztek: függetlenséget akartak szerezni az országnak, szabadságot a népnek, tudván, hogy egy függõségben csak idegen érdekeket lehet szolgálni, és ha a nép nem szabad, akkor nem polgára a hazájának, hanem alattvaló. Mindhárom megmozdulás abban is megegyezik, hogy idegen hatalmak leverték. De ugyanakkor példát mutattak arra, hogy a nemes céllal, önzetlen eszközökkel és áldozattal elvégzett munka elõbb- utóbb beéri gyümölcsét és még a kõsziklán is kizöldell.

Nem kétséges, hogy a Rákóczi-felkelés magvai ott voltak Kossuth szabadságharcában. Tudjuk, hogy 1867 nem jött volna létre a szabadságharc nélkül, ahol megkaptuk végre függetlenségünknek legalábbis egy részét, kormányzásban is, és Magyarország szabadságát és függetlenségét nem nyerte volna vissza a Szovjetunió összeomlása nélkül, amelynek a halálos sebét a magyar ifjúság adta 1956-ban.

Vannak különbségek is. A XVIII. századbeli felkelésünk Rákóczi nevéhez, a XIX. századi Kossuth nevéhez fûzõdik - és természetesen az õ követõik nevéhez és a hõsökéhez. 1956-ban nem találunk nevet, mert nem névhez, hanem eszméhez fûzõdik, és ez a forradalmak történetében szinte egyedülálló. Ott vannak a fiatal harcosok, egyetemisták, munkások, parasztok, írók, költõk - de nem fûzõdik egy kiváló vezetõ nevéhez. Úgy érzem, hogy amikor megemlékezünk az 1956-os forradalomról és szabadságharcról ezekben a napokban - szerte a világon, Sidney-tõl New Yorkig, New Yorktól Vancouverig, Budapesten és szinte minden városban, községben -, akkor egy pillanatra számot kell vetnünk azzal, hogy mi ennek az öröksége. Az örökhagyókat tudjuk: a névtelen hõsök, a kivégzett 285 ezer, a megpróbáltatásokon elment százezrek, és talán hadd említsem meg, hogy ebben a forradalomban és szabadságharcban egyesültek azok a magyar írók és költõk, akik az Irodalmi Újság november 2-ai számában együtt írtak és egy gondolatban találkoztak.

Ott van Illyés Gyula, Füst Milán, Németh László, Kassák Lajos, Szabó Lõrinc, Déri Tibor, Tamási Áron. Nagyon ritka esemény az, amikor különbözõ vonalból vagy különbözõ politikai irányból találkoznak egybe: a nemzet függetlenségében és szabadságában. Ezeknek az íróknak a mûveit, megszólalásaikat nincs lehetõségem pár percen belül elmondani, de talán Tamási Áronnak az Irodalmi Újságban megjelent cikkébõl idézném azt a mondatát: most, 1956 októberében munkások, parasztok, polgárok, költõk és írók találkoztak abban, hogy rendületlenül legyünk hívei a hazánknak.

Az örökhagyók után jönne, hogy mi az örökség. Talán elfogult volnék, ha én mondanám, rábízom másra, aki azt mondta: az 1956-os forradalom és szabadságharc Európa egyik legszebb, legnemesebb, legtisztább forradalma volt, ami Magyarországnak központi szerepet adott abban, hogy a Szovjetunió összeomlott. Az illetõ azt is mondja, hogy példája a magyar forradalom mindazoknak, akik hisznek reményekben és bíznak eszmékben, és a magyar forradalom egy örök leckét adott a gyönyörû akaratból az egész világnak. Ezt Jacques Chirac, Franciaország köztársasági elnöke mondotta Budapesten 1997. január 16- án - nekem sem kell hozzátenni.

De hogy az örökségbõl mi maradt meg és mit tudunk beváltani és hogy tudunk sáfárkodni, arra a következõket mondanám: elõször is a magyar ifjúságot oktatni és nevelni a nemzethûségre és azokra a példákra, amelyeket nehéz esetben a fiatalok elõttük vállaltak. A másik, hogy a hatalom nem cél, hanem eszköz, csak arra lehet felhasználni: a közjóra, a nép érdekére és a nép gazdasági és kulturális fejlõdésére. Példát adtak 1956-ban (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) - be is fejezem - arra, hogy ne legyen Magyarországon olyan politikai vezetõ, és ne vállalhasson szerepet semmiféle kormányban, aki nem ismerte el 1956-ot, és nem tette magáévá, mert aki ezt nem teszi, nemzethûségben hiányos, és nem alkalmas arra, hogy a magyar politikai életben szerepet kapjon.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Honlap