ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Képviselõtársaim! Igen tisztelt Államtitkár Urak! - akik a mai törvénytervezeteket benyújtották, sajnos, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium képviseletének hiányában. Úgy gondolom és pártom, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt is úgy gondolja, hogy a magyar parlament történetében ez a mai nap történelmi nap. Nagyon sokan, szinte az egész magyar társadalom, hívõk és nem hívõk, az egész nemzet hosszú idõ óta várt arra, hogy a ma tárgyalás alatt lévõ törvények beterjesztése megtörténjen a magyar parlamentben. Hiszen az 1991. évi XXXII. törvény, amelyet az elsõ szabad parlament meghozott a rendszerváltás után, kötelezte a magyar parlamentet, hogy az egyházak, hitéleti és közszolgálati tevékenységét finanszírozó törvényt alkossa meg. Ezt a törvényt egészen idáig, a mai napig nem alkotta meg, illetve nem terjesztette be.
Tehát ez a beterjesztési nap, úgy gondoljuk, minden tekintetben történelmi nap. Történelmi nap, mert most már beterjesztésre került a Pénzügyminisztérium államtitkára által, Akar László pénzügyminiszter úr által ezeknek az egész törvénytervezeteknek a gerince. Tulajdonképpen a többiek, mind az 1990. évi IV. törvény, mind pedig a '91. évi XXXII. törvény csak módosítások, ehhez való hozzáigazítások, hozzáigazítás a felsõoktatási törvény és hozzáigazítás a közoktatási törvény módosítása is.
(10.20)
Úgy gondolom, e törvény tárgyalásának a vitájában az a legfontosabb, hogy megállapítsuk: ez a törvénytervezet sikeres avagy sikertelen. A Független Kisgazdapárt úgy gondolja - és szakértõi is megállapítják azt -, hogy sajnos ez a törvénytervezet részben átgondolatlan, meggondolatlan és megalapozatlan, nem kellõen kimunkált törvénytervezet. Azt mi elfogadjuk, hogy nem könnyû egy ilyen törvénytervezetet megalkotni, hiszen a magyar parlament történelme során az egyház és állam viszonyának 1848-as rendezése törvénnyel - a szabad vallásgyakorlás biztosításán kívül - nem történt meg.
Történt ebben a magyar parlamentben még egy szomorú eset: a II. világháború után, amikor a Rákosi-diktatúra hatalomra került, és külön- külön rákényszerítette az egyházakat egy-egy megállapodásra, amely megállapodások lényege az volt, hogy az egyházaknak szolgálniuk kell azt a szocialista rendszert és eszmét, amelyeket õk célul tûztek ki. Hála Istennek, hogy a rendszerváltás keretében már mind az 1990. évi IV., mind pedig az 1991. évi XXXII. törvény túllépte és a helyére tette ezeket. Ezek a törvények útmutatók a magyar parlament, a magyar nép, mindenki számára - természetesen a kormány számára is.
Mi nagyon sajnáljuk azt, hogy a kormány a finanszírozási törvény elõkészítése során nem kellõen vonta be az egyházakat. Tudjuk a történelmi eseményeket: a Szentszékkel megkötött megállapodás sürgette a beterjesztõket, hogy most már a többi felekezetre vonatkozóan is történjen egy megállapodás. Nyilvánvalóan itt gondot jelentett a kevés idõ. Miután a történelmi egyházak a szentszéki megállapodást elfogadták és aláírták, ez felgyorsította az eseményeket és azokat a módosításokat, amelyekrõl itt az expozékban hallottunk; és a finanszírozási törvénytervezet esetében a többi történelmi egyháznak nagyon kevés ideje volt arra, hogy véleményt nyilvánítson. A törvénytervezet elõkészítésébe nem kellõképpen vonták be õket, noha megígérte a miniszterelnök úr a történelmi egyházak vezetõinek, hogy létrehoz egy közösbizottságot, amelyben együtt próbálják kimunkálni a megfelelõ, hosszú távra biztosított törvénytervezeteket.
A szociális-liberális kormány az 1994-ben elfogadott programjában megígérte azt, hogy tovább folytatja az állam és az egyház szétválasztását, kidolgozza az egyház-finanszírozás olyan rendszerét, amely független lesz a pártpolitikai csatározásoktól, és hosszú távra fogja biztosítani a költségvetési autonomizmust, a törvény által meghatározott, elõre tervezhetõ módon beleépítve.
Sajnos, ez a törvénytervezet a legfontosabb célt nem tudja megvalósítani, hiszen a törvénytervezet sok esetben külön megállapodásokat, évenkénti egyeztetéseket kell hogy biztosítson az oktatási törvénytervezet megváltoztatása esetében is, a felsõoktatási törvényre, de a kártérítésekre vonatkozóan is. Ezért a Független Kisgazdapártnak az a véleménye e tekintetben, hogy pontosan a legfontosabb célt, amelyet a Független Kisgazdapárt is támogatott, és nagyon fontosnak tart, ez a törvénytervezet nem tudja biztosítani.
Úgy tapasztaljuk, hogy a törvénytervezet az egyházak eddig kivívott jogait csorbítja és szûkíti. A hitéleti támogatásban a létszám- és feladatarányos finanszírozásról tulajdonképpen áttér az államosításkor elvett ingatlanok visszaadásánál az ingatlankárpótlásoknak a módszerére. Egyébként is az egyházak finanszírozása e törvénytervezet alapján három pilléren alapszik: az elsõ a kártalanítás; a másik az 1 százalékos jövedelemadó, az állampolgárok jövedelemadójának a támogatásával; a harmadik pedig az ingatlan-visszaadások következményébõl fakadó járadékok.
E tekintetben egyes egyházaknál - miután a protestáns egyházaknál, de a görögkeleti egyháznál, görög katolikus egyháznál, az unitárius egyházaknál is - nem úgy mûködik, hogy az egyházi fõhatóság jogosult dönteni a kárpótlásra felvett tulajdonok esetében, hanem a zsinatpresbiteri elv alapján a helyi egyházközségek, a helyi gyülekezetek. Itt nem lehet azt az utat járni, ami a szentszéki megállapodásban benne foglaltatott. Érzi ezt az elõkészítõ is, a törvény elõterjesztõje: a megfelelõ megoldásra csak lehetõségeket tud biztosítani, de ezek is külön vitákra adnak alkalmat. Ezért a törvénytervezet ilyen irányú támogatását nem tudjuk támogatni itt minden körülmények között konkretizálni kell ezeket az eseteket. Tudomásul kell venni, hogy a törvénytervezettel kapcsolatban nem adományozásról van szó, hanem tulajdonrendezésrõl, kárpótlásról, mégpedig figyelembe véve az Alkotmánybíróságnak az ide vonatkozó állásfoglalásait.
Úgy ítéljük meg, hogy a csomagtervezet már kivívott jogokat kíván korlátozni, adminisztratív eszközökkel szinte lehetetlenné kívánja tenni azt, hogy például az önkormányzati iskolák esetében átadjanak vagy visszaadjanak olyan volt iskolákat vagy egyházi intézményeket, amelyekre a kárpótlási törvény alapján jogos igényeiket bejelentették. Például az iskolák esetében ott, ahol egy településen egy iskola van, felmerül a kérdés, hogy ezeknek a kárpótlása hogyan történik meg, lehet-e járadékra átváltani; de azok az egyházak, amelyek nem kívánják a járadék átváltását, hogyan nyerhetik vissza ezeknek az értékeit, és milyen kiváltás történhet e tekintetben.
Nem tudjuk elfogadni a törvénytervezetnek azt a részét, amely a hitoktatói óradíjakat megváltoztatva ezt megszünteti már az 1998-as költségvetésben is, és a hitéleti célokhoz próbálja valamilyen módon kapcsolni. Úgy gondoljuk, hogy a fakultatív hitoktatás hittanórai díjának a biztosítását az az elmúlt hét esztendõben jól bevált rendszer alapján kellene tovább folytatni, ugyanis hogyha megkülönböztetjük a hit- és erkölcstan oktatását az egyéb fakultatív tárgyaktól, itt negatív, diszkriminatív megkülönböztetés történik, ezzel negatív üzenet történik az iskola és a szülõk felé is. A kormány nem tekinti egyenértékûnek a hit- és erkölcstant a többi, szabadon választott tantárggyal. A Független Kisgazdapárt a törvénytervezetnek ezt a változatát semmilyen körülmények között nem tudja támogatni.
(10.30)
Szeretnék szólni még a rövid hátralévõ idõben arról, amit nagyon fontosnak tartunk, az egyházi finanszírozás második pillérérõl: a személyi jövedelemadó 1 százalékának az átutalásáról. Már a társadalmi szervezetek által ez évben biztosított 1 százaléknyi jövedelemadó lehetõségének tapasztalatai is azt mutatják, hogy ez nagyon nehezen mûködik. Csak egyetlen példát szeretnék mondani: a társadalmi szervezetek és a már ebben a törvényben az egyházak és egyházi alapítványok esetében is biztosított 1 százalék felajánlása az APEH jelentése szerint az 1997. esztendõre nem több mint 20 millió forintot jelent az összes egyház esetében. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nagyon-nagyon meggondolandó ilyen támogatási arányt biztosítani. Természetesen ezzel nem azt kívánom jelezni, hogy például az épülõ Nemzeti Színház esetében is magasabb volt a felajánlás az egyházi jövedelemadóból (Sic!). Nem ez ellen akarok szólni, csak itt jelezni kívánom, hogy még azok a beépített biztosítékok is, a költségvetés által a 4-4,5-5 százalékos biztosítás is bizonytalannak tûnik.
Miután kevés idõm van már, majd a következõ felszólalásokban kívánjuk még a Független Kisgazdapárt álláspontját részletesebben kifejteni. Azt azonban semmiképpen nem tudjuk elfogadni, hogy e törvénytervezetek úgy kerültek benyújtásra, hogy az õket érintõ egyházakat és azoknak a véleményét e tekintetben nem vették figyelembe, illetve rész- és lényegtelen dolgokban figyelembe vették, de fõ, döntõ dolgokban nem vették figyelembe. Ezt megállapították az érintett egyházak, a római katolikus egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége egy közös nyilatkozatukban, amelyet 1997. szeptember 18-án fogalmaztak meg - és ezzel szeretném befejezni -: "elvi jelentõségû észrevételeinket, javaslatainkat döntõ többségben a beterjesztett törvényjavaslatban nem vették figyelembe, ezért ezeket nem tudjuk támogatni."(Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.)
A Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának is ez a véleménye. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) Azt kérjük, hogy a beterjesztõk a beterjesztést vonják vissza, vonják be az érintetteket (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), és azután terjesszék be a magyar parlamenthez.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiból.)