DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének elõadója: (Hangosítás nélkül:) Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! (Közbeszólások: Nincs hang!) Hazánkat évszázadokra visszamenõen... (A képviselõ elé kézi mikrofont tesznek.) Tisztelt Képviselõtársaim! Hazánkat évszázadokra visszamenõen erõteljes vallási pluralizmus jellemzi, többek között ebben is különbözünk Európa számos országától. Ezért a vallásszabadság garantálása érdekében ma már alkotmányos követelmény az állam és az egyház elválasztása és az állam vallási semlegessége. Ez az egyház-finanszírozás átalakításával szemben azt a követelményt szabja, hogy nem elégséges pusztán az állami költségvetési döntésektõl való függõséget feloldani, hanem magát az egyházfenntartásban való állami részvételt is csökkenteni kell, távlatilag el kell jutni ahhoz, hogy az egyházakat elsõsorban híveik, támogatóik tartsák fenn.
Nem képzelhetõ el úgy az egyházak pénzügyi önállósága, hogy az államnak csak a pénzügyi döntési joga szûnik meg, a kasszája azonban benne ragad a rendszerben. A törvénycsomag azonban, hogy ahelyett, hogy olyan pályára állítaná az egyház-finanszírozást, ami az egyházakat fokról fokra egyre inkább az önfenntartásra ösztönzi, és távlatilag elvezet a közvetlen állami szerepvállalás megszûnéséhez, véglegesen tartósítja az államkassza részvételét az egyházfenntartásban.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat-csomag központi eleme az a már említett járadék, amit néhány egyház a természetben vissza nem kért ingatlanjaik fejében az idõk végezetéig kapna. Ez már messze nem az a kárpótlási, illetve mûködési érv, amire hivatkozva az ingatlanrendezési törvényt... Lehet hallani? (Közbeszólások: Igen.) az Antall-kormány annak idején kidolgozta, hanem ez egy állandó jogcím létesítése az idõk végezetéig szóló állami támogatásra, az érintett felekezetek és az állam további pénzügyi összefonódásának rögzítésére.
Tisztelt Ház! Ez nemcsak az elválasztás kívánalmaival ellentétes, hanem az állam vallási semlegességét is csorbítja. Ez a megoldás ugyanis nem az összes felekezetre egyaránt vonatkozó egységes pénzügyi feltételrendszert állít fel, ilyen szempontból még a mai állapotokból is visszalépést jelent. Néhány felekezet hitéleti tevékenységét továbbra is, sõt állandó jelleggel támogatná az állam, a többi felekezet pedig egy négyéves átmeneti szakasz után rábízná hívei támogatására, holott az összes felekezet vonatkozásában ez volna a kívánatos távlati cél.
A koalíciós pártok és az egykori Fidesz annak idején többek között azért sem támogatta az ingatlanrendezési törvényt, mert az konzerválja a régi állam-egyházi viszonyokból született igazságtalan vagyoni különbségtételt. A javaslatcsomag ahelyett, hogy oldani próbálná ezt a helyzetet, és a társadalom mai valós vallásszociológiai jellemzõihez próbálná közelíteni, tovább tartósítja az egykori mesterséges különbségtételt, hiszen az egyház-finanszírozást ráépíti az ingatlanrendezési törvényre, összekapcsolja azzal.
Tisztelt Ház! A finanszírozási rendszer pártossága egyenes következménye annak, hogy a törvény-elõkészítés nem az alkotmányos követelmények szellemében zajlott le. A kormány a többi egyház háta mögött zajló tárgyalásokon megállapodott a római katolikus egyházat képviselõ Vatikánnal az összes többi felekezetet érintõ ügyekrõl, és a többi felekezetet kész helyzet elé állította. Nekik így a törvény elõkészítésében már csak a statiszta szerepe jutott. Így a javaslatcsomag szinte teljesen a vatikáni megállapodás logikáját követi, az összes felekezet testére Róma szabta meg a ruhát.
Tisztelt Ház! Összefoglalásként azt kívánom elmondani, hogy ez a törvényjavaslat-csomag tehát nem egy világnézetileg semleges állam csomagja, hanem vallásilag pártos elõterjesztés. Sajnos, csak koncepcionális változásokkal harmonizálható az alkotmányos elvekkel, csak koncepcionális változtatásokkal tehetõ pártatlanná, olyanná, ami -
az átmeneti állami pénzügyi garanciákkal bár, de - az egyházak összességét érdekeltté teszi az önfenntartásban, és ezzel valóban elvezet az egyházak anyagi önállóságához; olyanná, amelyben a tervezettnél jóval nagyobb szerep jut a hívõk önkéntes részvételének; olyanná, ami a finanszírozást nem az 1948 elõtti ingatlanvagyon arányaihoz igazítja, hanem a jelenlegi társadalmi realitásokhoz.
Köszönöm a figyelmüket, tisztelt képviselõtársaim. (Taps az SZDSZ soraiból.)