DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Most jó. Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Végig figyeltem, reggeltõl a késõ esti óráig ezt a vitát, és közben egy sajátos változást vettem észre a vita egészének menetén.
Ez a változás az elõbbi szópárbajban elég érzékletesen elõjött. Mirõl is van szó? Nevezetesen arról, az egyik legelsõ vezérszónok említette meg - még valamikor 10 óra tájban - elõször azt, hogy szoros összefüggés van a NATO-csatlakozási és a földkérdésrõl tartandó népszavazás között. Akkor még csak egyetlenegy mondattal utalt arra, hogy mi, a kormánykoalíció pártjai és a kormány leszünk a felelõsek azért, ha a NATO-kérdésben kiírt népszavazás sikertelen lesz. (Demeter Ervin: Így van!) Akkortájt, valószínûleg azért, mert a vezérszónoklatok jó kimérten szét voltak osztva, nem kapott különös hangsúlyt ez a problémakör.
(22.10)
Sokkal inkább vettem észre azt menet közben, hogy egyre többször kezdték ki, finoman ugyan, de határozottan azt, hogy egyáltalán miért került sor a NATO kérdésében népszavazásra Magyarországon, ki vetette fel, hogy vetette fel, sõt olyan vád is elhangzott, hogy ez akkor született, amikor a miniszterelnök "madridi eufóriájában" ezt a dolgot kijelentette, mármint azt, hogy a NATO-csatlakozás kérdésében Magyarországon népszavazást tartunk.
Meg kell állni itt egy picit, nevezetesen azért, mert szó nincs sem eufóriáról, sem arról, hogy ez akkor kezdõdött volna. Ma már elhangzott, és idézték a pulpitusról a Szocialista Párt választási programját e tárgyban, ahol természetes módon mondtuk azt, hogy ebben a kérdésben népszavazást fogunk kérni. Ennek, azt hiszem, a történelmi szituáció a magyarázata, nem pedig egyfajta eufória. Nem hiszem, hogy ezzel kellene revolverezni ezt a helyzetet, amely egyébként benne van az egész átmenet történetében, hiszen pontosan tudják önök azt, hogy volt egy pillanata ennek az átmenetnek '90 telén, amikor egy Horn Gyula nevû külügyminiszter elõször vetette fel a NATO-csatlakozás lehetõségének megvizsgálását, és bizony azt akkor igencsak elcsodálkozva fogadták minden oldalon. Arra is élénken emlékszem, hogy ilyen tárgyú javaslatot politikai vitanapra tett a Szocialista Párt az elõzõ ciklusban, amibõl nem lett semmi.
Tehát sokkal korábbi ez a dolog, semminthogy a madridi meghívó bejelentésekor kezdõdött volna. Amikor arról beszéltek, hogy meg kell gyõzni még sokakat ebben az országban megint csak arról a pulpitusról a mai vitán, hogy mennyire más - és így igaz - az a NATO, mint ahogy beállították (Demeter Ervin: Beállítottátok!), hogy mennyire alakul át maga itt az európai átmenet kellõs közepén, igazuk van, és azt hiszem, hogy az az egyetértés, amely a NATO kérdését egyébként, úgy tûnik, kíséri - de mégiscsak azt mondom, hogy úgy tûnik - lehetõséget biztosít számunkra arra, hogy sok irányú meggyõzõ felvilágosító munkával valóban tudatos, sokak által, minimálisan 2 millió magyar állampolgár által támogatott döntés szülessék november 16-án.
Azt hiszem, amikor a november 16-a szükségességét is sokan elmondták, akkor azt kell mondanom, hogy a döntés ilyen pozitív megszületése mindnyájunk felelõssége. Mindnyájunk felelõssége, és azt hiszem, hogy azért kezd egyre szomorúbbá válni estére jutva ez a vita, mert a tisztelt ellenzék úgy állítja be ebben a vitában egyre következetesebben a NATO-népszavazás esetleges sikertelenségének kérdését, mintha azért csakis kizárólagosan a kormánykoalíció pártjai és a kormány lenne felelõs. (Dr. Balsai István: Így igaz!)
Én azt hiszem, hogy sokkal inkább tehetõ felelõssé majd ebben a kérdésben egy olyan típusú kampány, amelyben prejudikálják, elõre megfogalmazzák azt, amirõl egyébként pontosan majd csak a szavazatok összeszámlálása után lehet valódi véleményt tények alapján állítani. Éppen ezért nagy tisztelettel szeretném kérni azt, hogy a NATO-hoz kapcsolódó vita a népszavazás kapcsán tartalmában ne arról szóljon, hogy ha az történik, amit nem szeretnénk, akkor azért ki lesz a felelõs, hanem sokkal inkább arról, hogy miért fontos nekünk az, hogy november 16-án a magyar választópolgárok többsége egy érvényes és eredményes népszavazáson mondjon a NATO-ra igent.
Ezt nem szolgálja az, ha zsarolnak, nem szolgálja az, ha rendre- másra sajátos katasztrófa-forgatókönyvek tömkelegét vázolják fel a vitában. Sokkal inkább szolgálja az, ha megpróbáljuk megkeresni azt a megoldást, amelyben egy ilyen népszavazásikampány-tartalommal, nevezetesen tehát egy felvilágosító, meggyõzõ népszavazási kampánnyal mehetünk neki november 16-ának, és ha ezt vállaljuk fel, akkor azt hiszem, hogy a felelõsség igenis mérhetõ ott is, hogy szó nincs arról, hogy a népakaratot ez a kormány vagy ez a koalíció elutasítaná. Hiszen nagy tisztelettel ajánlanám az önök figyelmébe, hogy a népakaratot már a az úgynevezett választási programban, már a kormánykoalíció programjában, már abban a kormányjavaslatban is nagyon keményen tetten lehet érni, amirõl ma itt a vita folyik.
Azt kérném, hogy a jövõben erre próbáljunk koncentrálni, és azt hiszem, ha ezt tesszük, akkor valóban sikeres és érvényes népszavazásnak nézhetünk elébe november 16-án.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)