DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! A Bauer Tamás képviselõ úr által mondottak igen nagy vitát kavartak a Házban, és én azt hiszem, hogy az indulatok csitítására alkalmas lesz az a néhány jogszabály, amire felszólalásom kezdetén szeretnék hivatkozni.
Az elsõ arról szólna, hogy mi is a népszavazás intézményének lényege, amit valójában az alkotmány fogalmaz meg. A magyar alkotmány 2. §-a úgy fogalmaz, hogy "a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, mely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja". A közvetlen népszuverenitás gyakorlásának egyetlen nevesített intézményes eszköze van a magyar alkotmányban, és ez a népszavazás. Az alkotmány 19. §-a nevesíti ezt az egyetlen intézményt, mely úgy rendelkezik, hogy népszavazást az Országgyûlés rendelhet el, és a népszavazásról szóló törvényhez az Országgyûlés kétharmadának a szavazata szükséges.
Mindezt azért mondtam el, mert van egy olyan alkotmányos jog, ami nagyon kivételes jog. Nemcsak Magyarországon, Európában és a világon másutt is, különösen olyan országokban, ahol parlamentáris demokrácia mûködik, ahol csak kiegészítõ szeletként tartják ezt az intézményt, a népszavazás intézményét.
Mi sem panaszkodhatunk. Hiszen annak ellenére, hogy ez egy adott jog volt éveken keresztül, nem volt példa arra, hogy Magyarországon apró-cseprõ dolgokra akár csak százezer aláírást összegyûjtöttek volna, és kényszerhelyzetbe hozzák akár az Országgyûlést, akár a kormányt. Mindenki tudta az elmúlt nyolc évben is, hogy csak nagyon fontos és kivételes eszközként lehet használni magát a népszavazást.
Éppen ezért sokkal nagyobb tisztelet illetné meg magát ezt az intézményt és magát ezt a mûfajt, mint ahogy elõttem szóló képviselõtársam errõl a székrõl vagy errõl a helyrõl minõsítette a népszavazás kezdeményezését, a népszavazásban részt vevõ közel 300 000 ember aláírását. A tiszteletet, megítélésem szerint, meg kellett volna adni azzal is, hogy az egész vitát a nagy nyilvánosság elõtt kellett volna lefolytatnunk, és talán elejét vehettük volna annak, hogy ilyen szintû vita alakuljon ki, ha tudjuk, hogy ezt a televízión a választópolgárok, bizony, végignézik.
Ez a népszavazási törvény - ami az alkotmányban, hangsúlyozom még egyszer: az egyetlen, ami nevesíti a nép közvetlen részvételét a demokráciában - egy olyan törvényjavaslat, ami feketén-fehéren megfogalmazza azt, hogy mi a különbség a kétféle népszavazás között.
Az egyik népszavazás az, amit a népszavazásról szóló törvény 5. §-a fogalmaz meg, a 10. §-ig, hogy népszavazás rendelhetõ el. Ez az úgynevezett mérlegelésen alapuló népszavazás. Taglalja, hogy a köztársasági elnök, a kormány, legalább 50 országgyûlési képviselõ és 50 000 állampolgár kezdeményezhet. Ezt most az új alkotmány megváltoztatta, és 100 000 állampolgár szükségeltetik hozzá. Õk jogosultak kezdeményezni. Azonban effajta kezdeményezésnél a kérdésre csak javaslatot tehetnek. A jogszabály ezt kifejezetten elõírja, hogy javaslatot tesznek, majd az általuk javasolt kérdést az alkotmány- és igazságügyi bizottság az, amelyik megvitatja, és megítélésem szerint, a végsõ kérdés formáját is meghatározhatja a mérlegelésen alapulónál, amilyen a kormány által elõterjesztett népszavazás.
Azonban ugyanezen törvény 10. §-a a kötelezõen elrendelt népszavazásról beszél. Kötelezõ elrendelni akkor, ha 200 000 aláírással ezt kezdeményezik. Azonban a kötelezõ aláírásnál van még egy formula, az, hogy kötelezõ a kezdeményezésben megfogalmazott kérdést föltenni. S miután itt kétféle népszavazásban, az én értékítéletemben, vitán felül áll az, hogy ha ütközik egy mérlegeléses népszavazás egy kötelezõen kiírandó népszavazással, akkor elsõbbséget kell adnunk annak, amely 200 000, legalább 200 000 aláírással megtámogatott kérdés. Erre, túl azon, hogy a szememben vitán felül álló, azért szerettem volna az Országgyûlés figyelmét fölhívni, mert úgy teszünk, mintha nem nyújtott volna be az Országgyûlésnek ma vagy tegnap - ma délben - három vagy négy ellenzéki párt és négy-öt támogató szervezet több mint 280 000 aláírást. Ennek a 280 000 aláírásnak már kötõereje van. Nem tudom, illik-e az Országgyûlésnek tovább folytatni egy olyan vitát, amely - hangsúlyozom még egyszer - mérlegelésen múlik.
Tisztelt Képviselõtársaim! Amikor mi elkezdtük - és ebben a Magyar Demokrata Fórumnak volt kezdeményezõ szerepe, szemben azzal, amit Bauer képviselõ elmondott, bár az õ koncepciójába az illett bele, hogy ez a Fidesz kezdeményezése, a valóságban ezt a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezte -, amikor mi elkezdtük az aláírás gyûjtését, kényszerpályán voltunk, és a kényszerpályát a kormány határozta meg nekünk. Én elfogadom, hogy a kormány programjában benne volt ez a megoldás. De miért nem tette máskor?
Itt szeretném megerõsíteni mindazt, amit Boross Péter képviselõtársunk mondott el: a lehetõ legrosszabb idõpontra idõzítette a kormány a termõföldtulajdon módosításáról szóló törvényjavaslatot. Hiszen június-júliusban teljes volt az egyetértés közöttünk a NATO- ban, és ebben a mai napig teljes az egyetértés. Senki, egyetlenegy ellenzéki párt nem kívánja meghiúsítani a NATO népszavazásának az eredményességét. Elmentünk szabadságra. Ez idõ alatt a kormány benyújtott egy törvényjavaslatot, egy olyan törvényjavaslatot, amirõl hetekkel korábban már, itt, az Országgyûlés ülésén nagyon komoly vita volt, mert kiszivárgott a hír, hogy a kormány mire készül. Nem egy felszólalás, napirend elõtti kérdés, interpelláció volt, lehetett látni, hogy tûzzel játszik az, aki most a NATO népszavazása idején benyújt egy ilyen javaslatot, és kényszerpályára küldi az ellenzéket. Mert mikor nyújtotta be? Néhány nappal azután, hogy az Országgyûlés megkezdte a nyári szabadságát. Várt, nyilván a szünetre várt a kormány. Azonban nagyon rosszul számított, mert az uborkaszezon ellenére sikerült, alig több mint három hét alatt, közel 300 000 aláírást összegyûjteni. Hangsúlyozom még egyszer, alig három hét alatt 300 000 aláírást, miközben nem volt más választásunk egy benyújtott, termõföldrõl szóló törvényjavaslat esetén, mint népszavazást kérni.
Hangsúlyozom még egyszer, az a vád, amit tegnap a külügyminiszter úr megfogalmazott, hogy mi, ellenzék mit kockáztatunk a kampányunkkal, ezt visszautasítom. A kormány kockáztatta a NATO-népszavazás eredményességét azzal, hogy nagyon rosszul számolta ki azt az idõt, hogy ha be is akarja nyújtani, mikor kell benyújtania a termõföldrõl szóló törvényt.
(19.50)
Mert ha ennek a népszavazásnak bármiféle rossz eredménye lesz, vagy sikertelen lesz, ez a felelõsség a kormányt terheli. A kormány a saját beterjesztésével húzza keresztül azt, hogy ma nem a NATO népszavazásának eufóriájában él az ország, hanem egy kegyetlen csapdahelyzetben próbálja megmagyarázni azt akár az ellenzék, akár a kormányzó párt, hogy ebben az eljárásban mit miért tett.
Tisztelt Képviselõtársaim! Valószínûleg önök is megkapták tegnap a postával, néhányan írtak nekünk levelet. Nem is szeretném nevesíteni, egy nagy felháborodással kezdõdõ levél, ami úgy szól, hogy minden országgyûlési képviselõ megkapja. Miért bántják önök szegény Horn Gyulát? Elolvastuk a javaslatokat, hiszen egy szó sincs arról, hogy õ a külföldieknek bármit is juttatni akar. Tisztelt Képviselõtársaim! Ha a miniszterelnök úr az eredeti szándékának megfelelõen azt akarta elérni, hogy itt csak valóban belföldi személyek és belföldi személyekbõl - mondjam úgy, hogy devizabelföldi - személyekbõl álló társaságok szerezhessenek termõföldtulajdont, mert errõl beszélt hónapok óta, hogy itt külföldi nem szerezhet, akkor ezt kellett volna a törvényjavaslatba beleírni.
Tudomásom szerint kísérletet is tett a miniszterelnök úr erre. Komoly szakértõi egyeztetések folytak, hogy hogyan lehet megoldani, hogy devizabelföldi magánszemélyekbõl álló társaságok, legyen az az igazi értelemben vett hazai szövetkezet, részvénytársaság, bármi, termõföldtulajdont szerezzen. Néhány kör után a kormánynak, a miniszter úrnak, a miniszterelnök úrnak be kellett látnia, hogy ez nem megy, mert tavaly márciusban az OECD-megállapodásban aláírtuk azt a kötelezettség-vállalást, hogy a nemzeti elbánás elve alapján nem teheti meg, csak azt, hogy belföldi, hangsúlyozom még egyszer: devizabelföldi személyekbõl álló társaság legyen.
Macska-egér harc folyik hónapok óta. Az emberek nagy többsége valóban nem tudja, hogy most szerezhet külföldi, nem szerezhet külföldi. Néhány szimpátia alapján döntenek alapján döntenek emberek. Az, hogy nem tudják eldönteni, mit jelent a belföldi jogi személy és a hazai vállalkozások, azt köszönhetjük a miniszterelnök úrnak, aki a tévé, a parlament nyilvánossága elõtt legtöbbször elmondta azt, nem akarjuk, hogy külföldiek szerezzenek. De ki a külföldi? Nemcsak a természetes személy, külföldi a jogi személy is, és mindenki külföldi, még az is, aki esetleg egy itthon bejegyezett cégen keresztül, de külföldiként akar termõföldtulajdont szerezni. Ez az, ami okot adott a megtévesztésre.
Tisztelt Képviselõtársaim! Van egy Machiavellinek tulajdonított szép elv, amely azt mondja: ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére. Ez egy nagyon bölcs gondolat, és nagyon bölcsen tette volna a kormány, ha miután belátta - és ezt ismételten mondom, a miniszterelnök úr nyilatkozta, õk belátták, hogy itt a népnek kell dönteni ebben a kérdésben -, akkor az élére állhatott volna annak a kezdeményezésnek. De nem ezt tette. Kicsavarta, elferdítette azt a kezdeményezést, amit - még egyszer hangsúlyozom - az alkotmány alapján egyedül, egyetlen nevesített közvetlen demokrácia-gyakorlásnak nevezünk.
Ez a problémája a Magyar Demokrata Fórumnak és mindazoknak, akik ezt a népszavazást kezdeményeztük.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kezemben tartom a népszavazás elrendelésérõl szóló országgyûlési határozati javaslatot, és még egyszer szeretném megerõsíteni, hogy ebben az országgyûlési határozati javaslatban az elsõ kérdés vitán felül áll, hogy mi mindannyian azt akarjuk: legyen a NATO ügyében népszavazás, és elfogadjuk ezt a kérdést. A probléma a továbbiakkal van.
A 2. számú kérdésnek nevezett kérdés valójában nem egy kérdés, hanem két kérdés. Itt egy nagy formai hibára szeretném felhívni a képviselõtársaim figyelmét. A népszavazásról szóló törvény azt mondja, hogy minden egyes kérdést önálló sorszámmal kell ellátni. Ez nem véletlen. Önök egy szám alatt akarnak két kérdést feltenni. Nagyon megnehezíti azok helyzetét, akik mondjuk azt akarják, hogy erre valaki ellentétes választ adjon. Nem lehet azt mondani, hogy a 3-asra, mert az állampolgár bemegy a szavazófülkébe, és nincs 3-as. Ugyanakkor a 2- es két részbõl áll. Tehát ha még erre be lehet adni módosító indítványt, akkor azt feltétlenül meg kell tenni, mert ez így ellentétes a népszavazásról szóló törvénnyel.
A konkrét kérdésekrõl:
"Egyetért-e azzal, hogy hazai szövetkezet és más belföldi gazdálkodó szervezet megkülönböztetés nélkül termõföldtulajdont szerezhessen, ha tartósan mezõgazdasági tevékenységet folytat?" Ez a kérdés több sebbõl vérzik. Az elsõ seb az, hogy az egyes vállalkozási formák között úgy differenciál, hogy ennek semmiféle alapját nem jelenti. Ki a "belföldi gazdálkodó szervezet"? A polgári törvénykönyv szerint belföldi gazdálkodó szervezetnek minõsül az egyéni vállalkozó is, az õstermelõ viszont nem. Miért kell különbséget tennünk?
Másik kérdés: "megkülönböztetés nélkül", ez a forma. Mit jelent a "megkülönböztetés nélkül"? Kihez mérem a viszonyítás alapját? A vállalkozásokat egymáshoz viszonyítom, az egyéni szerzést viszonyítom a vállalkozásokhoz. Ennek ebben az értelemben semmiféle célja nem lehet. A ködösítést fokozza a kérdésben, de megoldást nem találunk rá.
A harmadik probléma a "tartósan mezõgazdasági tevékenységet folytat". Itt nyilván ez a kérdés utalni kíván a termõföldrõl szóló törvényre, és sajnos egyetértek Orosz képviselõ úrral, hogy ma itt beszélünk a termõföldrõl szóló törvényrõl, de nem kerülhetjük meg, hiszen ha elkezdjük elemeire bontani ezeket a kérdéseket, akkor oda jutunk, hogy mi minõsül tartósan mezõgazdasági tevékenységnek. A mezõgazdasági tevékenységek sorát tartalmazza az a bizonyos TEÁOR. Ez egy hihetetlenül nagy és széles felsorolás. Ennek jó része olyan mezõgazdasági tevékenységet takar, ahol egyáltalán nem szükségeltetik a termõföldtulajdon megszerzése. Díszállatok, kisállatok, nem tudom, biztos, hogy az állattenyésztés különbözõ speciális fajtáin belül van olyan mezõgazdasági tevékenység, amelyhez nem szükségeltetik a termõföld megszerzése.
Mit jelent a "tartósan"? Nyilván azt jelenti, amit a törvényjavaslatba belefoglalt a kormány, hogy öt éven keresztül már ilyen tevékenységet kellett folytatnia. Nem szeretném megismételni azokat a felszólalásokat, amelyekben képviselõtársaim gyönyörû és ragyogó ötleteket adtak - még az ügyvéd szemével is kalapot emeltem néhány ilyen javaslat elõtt -, hogyan lehet kibújni az alól, hogy itt jön egy külföldi vállalkozás, és felvásárol, egyesül, nem tudom, számtalan variációs lehetõsége volt annak, hogy jogutódja legyen annak a cégnek, amellyel õ kapcsolatba kerül. A tartós mezõgazdasági tevékenység sem jelent megoldást.
Probléma számomra még az, hogy hol szerezheti meg ezt a termõföldtulajdont az állampolgár. És itt megint vissza kell idéznem azt a termõföldrõl szóló törvényjavaslatot, amellyel sajnos nem tudok egyetérteni. Nagyon csúnyán és igénytelenül fogalmaz a törvény, mert azt mondja: "székhelyén (telephelyén)", és folytatja tovább a mondatot, hogy "szerezhet termõföld tulajdonjogot". Ha megnézzük az Brtelmezõ szótárban, hogy mi a székhely, akkor a székhely az ügyintézés helye. A vállalkozások igen nagy része azt teszi, hogy a vállalkozása vidéken van, de a jobb megközelíthetõség, az infrastruktúra és egyéb miatt nagyobb városokba viszik ezeknek a társaságoknak a székhelyét, így például a fõvárosba.
Kérdezem: célunk-e az, hogy egy olyan cégnek a fõvárosban is legyen termõföldvásárlásra jogosultsága, amelyik valójában csak Szeged környékén folytat mezõgazdasági tevékenységet? De ha az a "(telephely)" azt jelenti a törvényben - és ezt hátul az indokolás már úgy mondja, hogy "vagy", tehát mind a kettõn szerezhet -, hogy a telephelyén is szerezhet és szerezhet a székhelyén is, akkor már két helyen szerezhet. De aki székhelye mellett telephelyet létesít, jogosult fióktelephelyre, és miután a telephely gyûjtõfogalom, harmadik jogcím, ahol megszerezheti a termõföld tulajdonjogát a külföldiekbõl álló társaság, a székhely a telephely és a fióktelephely. A javaslat még azt sem írja elõ, hogy csak ott szerezhet termõföldtulajdont, ahol a kézzel fogható mezõgazdasági tevékenységet végzi.
Magyarul, tisztelt képviselõtársaim, ez nem kiskapu, itt már a kerítést is lebontottuk. Akkora lyukak vannak ebben a törvényben, tisztelt képviselõtársaim, hogy ezt ilyen módon, még ha tiszteletben is tartom a kormány szándékát, az az eszköz, ahogy ezt a törvényben megfogalmazta, alkalmatlan arra, hogy kivédje azokat a visszaéléseket, amelyek kivédésére maga a kormány is lépéseket akar tenni.
(20.00)
Tisztelt Képviselõtársaim! Hangsúlyozom még egyszer, hogy a NATO- népszavazást támogatjuk, és innentõl kezdve, ami ellenvetésünk van, az mind a termõföldtulajdonnal kapcsolatos.
Amennyiben önök is felismerik azt, hogy itt jó megoldás nem születhet... - empátiával próbáltam a kormány kérdéseit végiggondolni, hogy mi lenne a megoldás. Tisztelt Képviselõtársaim! Semmi más megoldást nem látok, mint azt, hogy a kormány vonja vissza a termõföldtulajdonról szóló törvényjavaslatát, ezt követõen tekintsünk el attól, hogy ebben a kérdésben népszavazás legyen, és ígérje meg a kormány azt, hogy ebben a ciklusban nem terjeszti még egyszer elõ ez a törvényjavaslatot. Egyébként minden egyéb eljárás veszélyezteti - túl azon, hogy a NATO-csatlakozásunkat veszélyezteti -, nagyon nehéz megtalálni azt a jogi szövegezést, amely ne ütközne nemzetközi szerzõdésbe, ahogy miniszterelnök úr fogalmazott, ne minõsülne Európa- ellenes megoldásnak.
Nagyon örültem volna, ha nemcsak arra történik hivatkozás ilyen nagy általánosságban, hogy az ellenzék által javasolt kérdés Európa- ellenes, hanem ezt konkrétan is megjelölték volna, hogy ez mivel ütközne egyébként, mert megítélésem szerint az európai uniós csatlakozásig garantáltan semmivel nem ütközik. Hiszen ha végignézzük az erre vonatkozó nemzetközi szerzõdéseinket, akkor az elsõ helyen van az európai emberi jogi egyezmény. Ez az egyezmény már csak a megszerzett tulajdont védi. Itt szó sem lehet errõl, mert még nem megszerzett tulajdonokról van szó. A római szerzõdés nem érinti a különféle tagállamok tulajdonszerzését, az európai megállapodás pedig kétféle dolgot rögzít: ez a nemzeti elbánás és az örököslista elve.
A probléma az, hogy a kormány eredetileg szándékolt javaslata, hogy csak belföldiekbõl álló vállalkozások szerezhessenek termõföldtulajdont, ez az OECD-megállapodásba ütközik. Itt mérlegelnünk kell: mi fontos nekünk. Az OECD nyilván fontosabb. Ha ez fontosabb nekünk - és ezt már aláírtuk -, akkor nagy tisztelettel arra kérem a kormányt, tekintsen el most a termõföldtulajdonra vonatkozó szabályok megváltoztatásától, hiszen most már nincs más üzenete ennek a termõföldtulajdonról szóló törvénynek, mint néhány kedvezményezett tsz érdekében vagy kénye-kedve érdekében, áraként azzal fizetünk, hogy az egész magyar termõföldet kiszolgáltatjuk a külföldi befektetõk felvásárlásának, miközben teljesen bizonytalan az, hogy késõbb ennek - akár a jogutód nélküli megszûnésnek, akár az öröklésnek - az eseteit hogyan tudja korlátozni.
Nagyon örültem volna egyébként, ha a kormány még néhány olyan törvényre benyújtott volna módosító javaslatot, mint a magyar polgári törvénykönyv, a szövetkezetekrõl szóló törvény, és akkor teljes egészében láthattuk volna azt, hogy milyen végsõ megoldásra törekedik a kormány.
Tisztelettel köszönöm a figyelmüket, és még egyszer azt kérem, gondolja meg a kormány: mit nyerhetünk vagy veszíthetünk azzal, hogyha tovább feszegeti a termõföldtulajdonról szóló törvény megváltoztatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)