FRANCZ REZSÕ (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Elhangzott a föld védelme, hogy kitõl kell megvédeni. Minden esetre nekem úgy tûnik, hogy a szövetkezetektõl és a gazdasági társaságoktól fölöttébb meg kell védeni. Elhangzott, hogy az Alkotmánybíróság kõkeményen ellene van annak, hogy jogi személyek hozzájussanak földhöz. Igen, ott akkor a '94. évi LV. törvényben rögzített formulák szerint adódhat a beférkõzés esélye.
Úgy gondolom, arra kellene figyelemmel lenni, ami itt elhangzott az elõbb: hogy be kellene csukni azokat a kapukat, nehogy a külföldi bejusson. Ezeket a kellõ biztosítékokat kellene a mostani törvénymódosításba bevinni, de ugyanakkor lehetõvé tenni az általunk preferált jogi személyeknek is a földhöz jutást.
Miért? Mirõl van szó? Én tudom, hogy nagyon nehéz, és egy ilyen vitában nem vagyok annyira idealista, hogy meg tudnánk egymást gyõzni, hiszen alapvetõen a politikai szelektív hallás és csõlátás a jellemzõ, egymás mellett elbeszélünk. De azért ültessük el azt a gondolatot, hogy összefogunk, eldöntjük, hogy mit akarunk, kitõl akarjuk megvédeni a földet. A külfölditõl, mi is azt mondjuk, nemkívánatos a külföldi most. De a külföldi rengeteg pénze és a strómanja folytán jelen van, következésképpen neki van pénze strómanok útján földhöz jutni, míg egy szövetkezet alól húzzák ki a talajt. Ez önöknek tetszik? (Rusznák Miklós: Ezt mondtam!) Nem lehet ez cél, uraim!
Következésképpen a legális magyar gazdasági szereplõt, a szövetkezetet is földhöz kell juttatni, nem hirtelen és kampányszerûen. Ez egy folyamat, ahogy a földkínálat faluhelyen adódik. És ha az erdõbirtokosság mint jogi személy esetében ez lehetséges - mert kizárólag magyar emberek és kizárólag földtulajdonosok vannak jelen az erdõbirtokosságban -, ennek mintájára kellene ezt megcsinálni a szövetkezetek és gazdasági társaságok esetében is. Ezen gondolkodjanak! (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.)
Köszönöm.