JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Én lényegében egyetértettem Bauer képviselõ úr felszólalásával, amelyben azt mondta, nagyon kell vigyázni, hogy érvelünk valami ellen, mert az érvelési mód életveszélyes lehet, bizony, külföldiellenességet sugallhat. Ugyanis a tulajdon szabadságát akkor érdemes korlátozni, ha van racionális célunk. A racionális cél a mi meggondolásunk szerint az, hogy a mûvelõ és nem mûvelõ, a falulakó és a nem falulakó közé vonjuk a határt, és akkor szembekerülünk a jelenlegi törvénnyel, és ott kell elsõsorban módosítani rajta, ahol a mûvelõt hátrányban tartja a mai törvény a spekulánssal szemben. Ez a változtatás oka.
Amiben nem értek egyet Bauer Tamással, az az, hogy õ úgy vette, a Kisgazdapárt álláspontja folytonos, holott ez nem igaz. Az elõzõ kormány éppen azért került rettentõ nehéz helyzetbe, mert legnagyobbat a Kisgazdapárt véleménye változott. (Dr. Kávássy Sándor: Tévedés, kedves uram! Tévedés!) Hadd mondjam végig, kedves uram! A Kisgazdapárt ugyanis 1989-93 között a tulajdon szentségének nagy eszméjével szervezte a véleményét, akadályozta meg az Antall-kormányt abban, hogy egy értelmes kárpótlási törvényt csináljon, és helyette egy, a városiakat elõnyben részesítõ kárpótlási törvényt kényszerített rá. 1989-tõl 1993-ig a Kisgazdapárt a tulajdon szentségének jegyében szónokolt.
A szerencsétlen minisztérium és kormány - mind az Antall-, mind a Boross-kormány - ezt szem elõtt tartva készítette elõ a földtörvényt. Azt szem elõtt tartva, hogy a tulajdon szent, ami minimálisan annyit jelent, hogy a tulajdon szabad. Akkor, 1993 õszén a Kisgazdapárt úgy döntött, hogy õ ezentúl nem hisz a tulajdon szentségében, még a szabadságában sem hisz, hanem ezentúl õ kommunista lesz. (Derültség a kormánypárti oldalon.) A szerencsétlen kormány nem volt felkészülve erre a változásra, ettõl van, hogy az a kormány egy, a mainál valóban sokkal de sokkal liberálisabb törvényt terjesztett be. (Taps a kormánypárti oldalon.)