DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Õszintén sajnálom, hogy Bauer Tamás képviselõtársam felszólalására nem a tévényilvánosság elõtt került sor. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Mi is sajnáljuk!)
Igen. Ennél jobb propagandát ugyanis nem lehet elképzelni az ellenzéki kezdeményezés mellett. Aki ezt a nagyívû felszólalást végighallgatta, aki látta azt az indulatot, ami Bauer Tamásból áradt (Derültség a kormánypárti padsorokban.), az érezte, hogy a rossz ügy mellett érvelnek évtizedek óta ilyen demagóg szófordulatokkal, mint ahogy õ tette. (Francz Rezsõ: Nem hallottad?) A stílus maga az ember (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Hát ez az!), és ahogy ebben a felszólalásban elhangzottak a minõsítések, abból az ép erkölcsi érzékû emberek levonhatták, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének véleménye nem változott meg a kezdetek óta: ezt az országot ki kell árusítani! (Folyamatos közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) És ha már csak a föld maradt, akkor a földet kell kiárusítani, és utána: utánam az özönvíz - mondotta már korábban egy államférfi. Ennek a politikának nagyon kézzelfogható megnyilvánulása volt ez a fölszólalás.
Elhangzottak ebben költõi kérdések is. Volt utalás arra, hogy a Magyar Demokrata Fórumban milyen vér folyik, például. Tisztelettel: piros, magyar vér. És ez a vér az, ami minket arra kötelez, hogy fölszólaljunk a magyar föld védelmében. Fölszólaljunk, és majd egy másik felszólalásban bõvebben lehet indokolni, hogy annak, hogy három évvel a kormányprogram elfogadása után terjeszti be a kormány ezt a törvényjavaslatát, ennek egyetlenegy indoka van. Három évvel ezelõtt is tudta volna ennek a bûnös következményeit, tudja most is, de a választások elõtt egy utolsó próbálkozásával el akarja adni a maradék földet.
Köszönöm szépen. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Taps az ellenzék padsoraiban.)