DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Asszony! A jelen kérdése a június 26-ai interpellációs kérdésben foglaltak folytatása, úgyhogy engedelmével az azóta történtekre helyezném a hangsúlyt, természetesen nem elhallgatva az elõzményekre és a kérdésekre adható választ.
Képviselõ asszony is és a tisztelt Ház is, rajtunk keresztül az ország is tudja, hogy a Szekszárdi Húsipari Rt. a '80-as években is már csak jelentõs állami támogatással volt képes életben maradni. A '90-es évek elején, tehát amikor még Állami Vagyonügynökség és Állami Vagyonkezelõ Rt. volt, rendszeres kormányzati segítség tudta talpon tartani a társaságot. Amikor a privatizáció gondolata egyáltalán fölmerült, 8 darab felszámolási eljárás volt folyamatban, s a privatizáció valójában egy reorganizációs folyamat kezdeteként készítõdött elõ, amelynek lebonyolításával, tartalmával a szakszervezetek is egyetértettek akkor.
A vevõ egyébként a korábbi években a legnagyobb üzleti partnerei egyike volt a Szekszárdi Húsipari Részvénytársaságnak, több milliárdos forgalmat bonyolított le a piacon. Ennélfogva az is tény, hogy a privatizációs folyamat lebonyolódása után több mint egy éven át mûködtette a céget, mind a Metraconál valóban több mint 800 embernek biztosított munkát. Az ÁPV Rt. mint a legnagyobb hitelezõ, elérte a felszámolónál, hogy felmondásra kerüljön a Metraco Rt.-vel fennálló bérleti szerzõdés, és megindult egy munka az új üzemeltetõk feltalálására.
A kezdetektõl fogva folyamatos együttmûködésben keresik az ÁPV Rt., a Munkaügyi Minisztérium, az érdekképviseletek, a polgármester, a felszámoló és a dolgozói érdekképviseletek azt a megoldást, hogy munkaerõ-piaci eszközökkel kezelhetõvé váljék az így majd munkanélkülivé váló emberek sorsa.
Köszönöm. (Dr. Dávid Ibolya: És ki a felelõs? - mert a kérdés az volt.)